ZSOLTÁROK KÖNYVE.
Zsolt 1
A jámborok boldogsága; az istentelenek romlása.
Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, és a mirígy székében nem ül;
hanem az Úr törvényében telik kedve, és éjjel nappal az ő törvényében elmélkedik.
És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, mely gyümölcsét megadja idejében, és levele el nem hull; és a mit cselekszik, mind sikerűl.
Nem így az istentelenek, nem így; hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld szinéről.
Azért az istentelenek meg nem állhatnak az itéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
Mert az Úr ismeri az igazak útját; és az istentelenek útja elvesz.
Krisztusnak, az Isten Fiának országáról és ellenségeiről.
Miért agyarkodnak a pogányok, s gondolnak a népek hiúságokat?
Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
„Szaggassuk el köteleiket, és rázzuk le magunkról igájokat!“
A mennyekben lakó kineveti őket, és az Úr kigúnyolja őket.
Akkor szól nekik haragjában, és búsulásában megháborítja őket.
„Én pedig királylyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, és parancsát hirdetem.
„Az Úr mondá nekem: Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
„Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségűl, és birtokúl a föld határait.
„Vasvesszővel fogod őket kormányozni, s mint a cserépedényt, összetöröd őket.“
És most, királyok, okúljatok; tanúljatok, kik a földet itélitek.
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, és örvendezzetek neki rettegéssel.
Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, és elvesszettek az igaz útról;
mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
Vigasztalás és bizalom Istenben.
Dávid zsoltára, midőn fia, Absalom elől futott. [Kir. II. 15,14.]
Uram! mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. Sokan támadnak ellenem.
Sokan mondják lelkemnek: Nincs neki szabadúlása az ő Istenében.
Te pedig, Uram! én oltalmazóm vagy; én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
Szómmal az Úrhoz kiáltottam; és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
Én szenderegtem, és mély álomban voltam, és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
Nem félek az engem környező nép ezreitől; kelj föl, Uram! szabadíts meg engem, én Istenem!
Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; a bűnösök fogait összetörted.
Az Úré a szabadítás, és népeden a te áldásod.
Vigasztalás nyugalom és örvendezés az Istenben.
Végig éneklendő, Dávid zsoltára.
Midőn segítségűl híttam, meghallgatott engem az én igazságom Istene; a szorongásban tágítottál rajtam. Könyörűlj rajtam, és hallgasd meg imádságomat.
Emberek fiai! meddig lesztek nehéz szívvel? Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazudságot?
Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
Haragudván, ne vétkezzetek; a mit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
Ránk van jegyezve, Uram, orczád világossága; örömet adtál szívembe.
Gabonájok, boruk és olajuk gyümölcsével lettek ők gazdagok.
De emiatt békeségben alszom, és megnyugszom;
mert te, Uram, kiváltképen megerősítettél engem a reménységben.
Könyörgés segélyért. Bizalom a jó ügy győzelméhez.
Végig azért, ki örökséghez jut. Dávid zsoltára.
Igéimet vedd füleidbe, Uram! értsd meg kiáltásomat.
Figyelmezz könyörgésem szavára, én királyom és én Istenem!
mert neked könyörgök; Uram! reggel meghallgatod az én szómat.
Reggel eléd állok, és nézek; mert nem vagy te gonoszságkedvelő Isten.
Sem gonosztevő nem lakik melletted, sem a gonoszok nem maradnak meg szemeid előtt.
Gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, elveszted mind, kik hazudságot szólnak. A vérszopó és álnok férfiat útálja az Úr.
Én pedig irgalmad sokaságában bemegyek a te házadba: imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.
Uram! vezérelj engem igazságodban; ellenségeim miatt igazgasd útamat színed előtt.
Mert nincs igazság szájokban; hiú az ő szívök.
Nyílt sír az ő torkuk, nyelvöket álnokúl forgatják, itéld meg őket, Isten! Essenek el szándékaiktól, istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket; mert boszantottak, Uram, téged.
És örűljenek mindnyájan, kik benned bíznak, örökké vígadni fognak; és bennök fogsz lakni. És dicsekedni fognak benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet,
mert te megáldod az igazat, Uram! jóvoltoddal, mint paizszsal, környékeztél meg minket.
Bűnbánati imádság.
Végig éneklendő, Dávid zsoltára a nyolczadra.
Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, és haragodban ne dorgálj meg engem.
Könyörűlj rajtam, Uram! mert erőtlen vagyok; gyógyíts meg engem, Uram! mert reszketnek csontjaim,
és lelkem igen megháboríttatott; de te, Uram! meddig?
Fordúlj meg, Uram! és mentsd ki lelkemet; szabadíts meg engem a te irgalmasságodért.
Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; a pokolban pedig ki fog dicsérni téged?
Elfáradtam fohászkodásomban, megöntözöm minden éjjel ágyamat, megáztatom fekvőhelyemet könyhullatásaimmal.
Meghomályosúlt szemem a búsulás miatt; megaggottam sok ellenségem között.
Távozzatok tőlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; mert meghallgatta az Úr sírásom szavát.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, az Úr bevette imádságomat.
Pirúljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; térjenek hátra és pirúljanak meg hirtelen.
Könyörgés oltalomért az ellenségek ellen; ezek végveszedelme.
Dávid zsoltára, melyet az Úrnak éneklett, Jemini fiának, Kusznak igéiért.
Uram, én Istenem! tebenned bíztam; szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem;
nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson.
Uram, én Istenem! ha ezt cselekedtem, ha gonoszság vagyon kezeimben,
ha hasonlóval fizettem a velem gonoszúl cselekvőknek: essem el méltán ellenségeim előtt üresen;
üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, és tegye porrá dicsőségemet.
Kelj föl, Uram! haragodban, és emelkedjél föl ellenségeim határaiban; és kelj föl, Uram, én Istenem! a parancs szerint, melyet parancsoltál;
és a népek gyülekezete körűlveszen téged; és e miatt térj vissza a magasra.
Az Úr itéli a népeket. Itélj meg engem, Uram! igazságom szerint, és ártatlanságom szerint történjék velem.
Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, szíveket és veséket vizsgáló Isten!
Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, ki megszabadítja az egyenes szívűeket.
Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; haragszik-e minden nap?
Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; kézíját megvonta, és elkészítette azt.
A halál eszközeit készíté abba; nyilait égőkké tette.
Ime igazságtalanságot fogant, fájdalommal vajudott, és csalárdságot szült.
Vermet nyitott, és kiásta azt; de a gödörbe esett, melyet csinált.
Fejére tér vissza az ő hamissága; és feje tetejére száll gonoszsága.
Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
Isten magasztalása, hogy az ember Krisztusban ujjá és dicsővé lett.
Végig sajtókra, Dávid zsoltára.
Uram, mi Urunk! mely csodálatos a te neved az egész földön! mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött.
A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, hogy megrontsd az ellenséget és boszúállót.
Mert ha nézem egeidet, a te újjaid alkotmányait, a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
mi az ember, hogy megemlékezel róla? vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt,
és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
Mindent lábai alá vetettél, a juhokat és ökröket mind, azon fölűl a mezei vadakat is.
az égi madarakat és a tenger halait, melyek eljárják a tenger ösvényeit.
Uram, mi Urunk! mily csodálatos a te neved az egész földön!
Hála a nyert segélyért; könyörgés a szegények védelmeért.
Végig, fia titkaiért, Dávid zsoltára.
Hálát adok neked Uram! teljes szivemből; elbeszélem minden csodádat,
vigadok és örvendezek benned; dicséretet mondok a te nevednek, oh Fölséges!
Hátratérvén ellenségeim, elgyengűlnek és elvesznek színed elől;
mert végrehajtottad itéletemet és ügyemet; a királyi széken ültél, ki igazsággal itélsz.
Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; nevöket eltörlötted örökre és mindörökön örökre.
Az ellenség kardjai végkép ellankadtak; az ő városaikat lerontottad. Elveszett emlékezetök, mint a hang.
De az Úr örökké megmarad; királyi székét elkészítette itéletre;
és ő itéli meg a föld kerekségét igazán, megitéli a népeket igazsággal.
Az Úr menedéke lőn a szegénynek, segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, mert nem hagyod el, a kik keresnek téged Uram!
Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; hirdessétek a pogányok között végzéseit;
mert a vér boszúlója megemlékezett róluk; nem feledte el a szegények kiáltását.
Könyörűlj rajtam, Uram! lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
ki fölemelsz engem a halál kapuiból, hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
Örvendezni fogok szabadításodon; a pogányok elsülyedtek a veszedelemben, melyet készítettek. E tőrben, melyet elrejtettek, fogatott meg az ő lábok.
Majd megismertetik az Úr, hogy itéletet teszen; kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
Pokolba térjenek a bűnösök, mind a népek, kik elfeledik az Istent.
Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
Kelj föl, Uram! ne erősödjék meg az ember; itéltessenek meg a népek színed előtt.
Rendelj, Uram! törvényhozót föléjök: tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
Zsolt 10. A ZSIDÓK SZERINT.
Zsolt 10,1
Miért távoztál, Uram, meszsze, elfordúlsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
Zsolt 10,2
Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
Zsolt 10,3
mert a bűnös dicsekszik lelke kivánságaiban, és a gonosz áldja magát.
Zsolt 10,4
A bűnös megkeseríti az Urat, haragja nagysága szerint nem néz semmit.
Zsolt 10,5
Nincs Isten az ő színe előtt; utai meg vannak fertőztetve minden időben. Eltávolíttatnak itéleteid az ő orczája elől, minden ellenségén uralkodni akar.
Zsolt 10,6
Mert mondá szivében: Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
Zsolt 10,7
Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
Zsolt 10,8
Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, hogy megölje az ártatlant.
Szemei a szegényre néznek; leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán. Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, magához vonván őt.
Tőrében lenyomja őt, meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
Mert mondá szivében: Elfelejtkezett az Isten, elfordította orczáját, hogy mindvégig ne lásson.
Kelj föl, Uram, Isten! emeld föl kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről.
A gonosz miért ingerlette az Istent? mert mondá szivében: Nem fog számra venni.
Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, hogy kezedbe ejtsd őket. Rád van hagyva a szegény; te leszesz az árva segítője.
Törd el a bűnös és gonosztevő karját; keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
Az Úr országlani fog örökké és mindörökön örökké; ti pogányok, elvesztek az ő földéről.
A szegények kivánságát meghallgatta az Úr; szivök készületeit meghallotta a te füled:
hogy itéletet tégy az árvának és alázatosnak, hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
Bizalom Istenben.
Végig Dávid zsoltára.
Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: Költözzél a hegyre, mint a veréb?
Mert íme a bűnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, hogy lövöldözzék titkon az igaz szivűeket;
mert a miket te állítottál, elbontották; de az igaz mit cselekedett?
Az Úr az ő szent templomában, az Úr széke mennyben vagyon; szemei a szegényre néznek, és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyülöli.
A bűnösökre tőröket hullat; tűz és kénkő és viharok szele az ő kelyhök része.
Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, és igazra néz az ő orczája.
A világ romlottságáról. Remény szabadúláshoz.
Végig a nyolczadra, Dávid zsoltára.
Szabadíts meg engem, Uram! mert fogynak a szentek; mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál.
Hiúságokat szól kiki felebarátjának; az álnok ajkak kettős szivvel szólanak.
Veszítse el Isten mind az álnok ajkat és a kérkedő nyelvet,
melyek mondják: Nyelvünket felmagasztaljuk, ajkaink velünk vannak, kicsoda a mi urunk?
A szűkölködők nyomorúsága és a szegények nyögése miatt majd fölkelek, úgymond az Úr. Megszabaditom őket, s bizalmat gerjesztek bennök.
Az Úr beszédei tiszta beszédek; tűzzel megpróbált, a földtől elválasztott, hétszer megtisztított ezüst.
Te, Uram! megtartasz minket, és megőrzesz minket e nemzedéktől mindörökké.
Az istentelenek kerengenek; a te magas végzésed szerint megsokasítottad az ily emberek fiait.
Könyörgés segélyért. Remény a meghallgattatáshoz.
Végig Dávid zsoltára. Uram! meddig feledsz el engem egészen? meddig fordítod el tőlem orczádat?
Meddig tartok még tanácsot lelkemben, fájdalmat szivemben naponként?
Meddig emelkedik föl ellenségem fölöttem?
Tekints rám, és hallgass meg engem, Uram, Istenem! Világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne alugyam a halálban,
s valamikor ne mondja ellenségem: Hatalmat vettem rajta; mert a kik szorongatnak engem, örvendenek, ha megingattatom.
Én pedig irgalmasságodban bízom; szivem örvend a te szabadításodban; éneklek az Úrnak, ki jót tett velem, és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének.
A világ romlottságáról. Remény a szabadúláshoz.
Végig Dávid zsoltára. Mondá az esztelen szivében: „Nincs Isten!“ Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
Az Úr mennyből néz az emberek fiaira, hogy lássa, ha van-e értelmes vagy Istent kereső.
Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs. Nyilt sír az ő torkuk; nyelvöket álnokul forgatják, áspisok mérge vagyon ajkaik alatt. Szájok tele átokkal és keserűséggel; lábaik gyorsak a vérontásra. Romlás és szerencsétlenség vagyon útaikon, és a békeség útját nem ismerik; nincs az Isten félelme szemeik előtt.
Vajjon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
Az Urat nem hítták segítségűl, ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; a szűkölködő tanácsát megszégyenítettétek, mivel az Úr az ő reménysége.
Ki ad Izraelnek Sionból szabadúlást? Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örűlni fog Jákob és vigadni Izrael.
Ki lakik az Istennél?
Dávid zsoltára. Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
Ki szennyfolt nélkül jár, és igazságot cselekszik;
ki igazat szól szivében, ki nem cselekszik álnokságot nyelvével; és felebarátjának roszat nem teszen, és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
ki előtt semmivé lett a gonosztevő, de ki az istenfélőket dicsőiti; ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg;
ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el; ki ezeket cselekszi, nem ingattatik meg mindörökké.
Krisztus önfeláldozásáról és föltámadásáról.
Dávid irása. Tarts meg engem, Uram! mert benned bíztam.
Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
Megsokasodott az ő inségök; azután siettek. Nem hivom egybe gyülekezetöket véráldozatokra, sem nevöket nem említem ajkaimmal.
Az Úr az én örökségem és kelyhem része; te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
A sorskötél nekem jelesre esett; mert jeles örökség jutott nekem.
Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; még éjjel is erre intenek engem veséim.
Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak. [Ap.cs. 2,25.]
Ezért örvend szívem és vígad nyelvem; azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. [Ap.cs. 2,32. 13,35.]
Megismertetted velem az élet útait, betöltesz engem örömmel, a te orczáddal, jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.
Könyörgés segélyért a világ romlottsága ellen, tekintettel az örök jutalomra.
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram! igazságomat, figyelmezz könyörgésemre. Vedd füleidbe imádságomat az álnokság nélküli ajkakból.
Tőled jőjön itéletem; a te szemeid lássák az igazságot.
Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; tűzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
Erősítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, hogy ne ingadozzanak lábaim.
Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten! hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
Mutasd meg csodálatos irgalmadat, ki megszabadítod a benned bízókat.
A jobbod ellen állóktól őrizz meg engem, mint szemed fényét; szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem,
az istentelenek orczájától, kik engem nyomorgatnak. Ellenségeim körűlvették lelkemet,
bezárták szívöket; szájok kevélységet szólott.
Megvetvén engem, most körűlvettek; elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
körűlfogtak engem, mint a ragadományra készűlt oroszlán; és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
Kelj föl, Uram! vedd elejét és ejtsd meg őt; ragadd ki lelkemet az istentelentől, kardodat
a te kezed ellenségeitől. Uram! a kevesektől a földön válaszd el őket életökben. Elrejtett kincseiddel betelt hasok; bővelkednek magzatokkal, s a mijök fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
Én pedig igazságban jelenek meg színed előtt; megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.
Dávid hála-imája, hogy ellenségeitől megszabadúlt.
Végig az Úr szolgájaé, Dávidé, ki az Úrnak ez ének igéit előadta az napon, melyen megmentette őt az Úr minden ellensége kezéből és Saul kezéből, és mondá:
Szeretlek téged, Uram! én erősségem.
Az Úr az én erősségem, oltalmam és szabadítóm; Istenem az én segítőm, és benne bízom; én oltalmazóm, és szabadúlásom szarva és pártfogóm.
Dicsérve segítségűl hivom az Urat, és ellenségeimtől megszabadúlok.
Körűlvettek engem a halál fájdalmai, és a gonoszság árjai megháborítottak engem.
A pokol fájdalmai megkörnyeztek engem; elővettek a halál tőrei.
Szorúltságomban segítségűl híttam az Urat, és az én Istenemhez kiáltottam: és meghallgatá szómat az ő szent templomából; és színe előtt való kiáltásom füleibe jutott.
Megindúlt és megrendűlt a föld, a hegyek alapjai megrázkodtak és ingadoztak, mert haragudott rájok.
Füst ment föl az ő haragjában, és tűz gyúladott orczájától; a holtszenek meggyúladtak attól.
Meghajtotta az egeket, és leszállott; és homály volt lábai alatt.
És a kerubok fölé ment, és szállott, röpűlt a szelek szárnyain.
Rejtekévé tette a sötétséget, körűle sátorává a sötétes vizet az ég felhőiben.
A szine előtti villogástól szakadoztak a felhők, a jégeső és parázstűz.
És az Úr dörgött az égből, és a Fölséges szózatát adta, jégesőt és parázstüzet.
És kibocsátá nyilait, és elszéleszté őket, a villámokat megsokasította, és megzavará őket.
És meglátszottak a vizek forrásai, s fölfedettek a földkerekség alapjai a te dorgálásodtól, Uram! a te haragod szelének fúvásától.
Elküldött a magasból, és felvőn engem, és felvona engem a sok vízből.
Megmentett engem igen erős elleneimtől, és azoktól, kik engem gyülöltek; mert hatalmat vettek rajtam.
Megelőztek nyomorúságom napján; és az Úr lőn oltalmam.
És kivezetett engem a térségre; megszabadított, mert kedvelt engem.
És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
mert megőriztem az Úr útait, és istentelenűl nem cselekedtem Istenem ellen.
Mivel minden itélete szemem előtt vagyon, és az ő igazságát nem taszítottam el magamtól.
És ártatlan leszek előtte, és őrizkedni fogok gonoszságomtól.
És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, és kezeim tisztasága szerint az ő szemei láttára.
A szenttel szent leszesz, és az ártatlan férfiúval ártatlan leszesz.
A választottal választott leszesz, és az elveteműlttel elvetemedel.
Mert te az alázatos népet megmented, és a kevélyek szemeit megalázod.
Mert te, Uram! megvilágosítod szövétnekemet; én Istenem! világosítsd meg sötétségemet.
Mert teáltalad menekedem meg a kísértettől, és Istenemmel átmegyek a kőfalon.
Az én Istenem útja fertőzetlen; az Úr beszédei tűzzel megpróbáltattak; ő minden benne bízónak oltalmazója.
Mert kicsoda Isten az Úron kivűl? vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kivűl?
Isten az, ki körűlvett engem erősséggel, és feddhetlenné tette útamat;
ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, és magas helyre állított engem; [Kir. II. 22,34.]
ki harczra tanítja kezeimet, és karjaimat olyanokká tette, mint a réz-ijat.
És nekem adtad szabadításod oltalmát, és jobbod fölemelt engem; és fegyelmed végre megigazított engem, és fegyelmed megtanít engem.
Tért adtál lépéseimnek alattam; és nem erőtlenedtek el lábaim.
Üzőbe veszem ellenségeimet, és megfogom őket, és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
Összetöröm őket, és föl nem kelhetnek; lábaim alá fognak esni.
Felöveztél engem erősséggel a harczra, és alám vetetted az ellenem támadókat.
Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, és gyülölőimet elvesztetted.
Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, – az Úrhoz (kiáltottak), és nem hallgatta meg őket.
És összetöröm őket, mint a port szélnek eresztem, mint az utczák sarát eltiprom őket.
Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; nemzetek fejévé rendelsz engem.
A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; hallván füle, engedelmeskedett nekem.
Az idegen fiak hazudtak nekem, az idegen fiak megrögzöttek, és elsántikáltak ösvényeikről.
Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, és magasztaltassék föl az én szabadúlásom Istene.
Isten! ki boszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, én szabadítóm haragos ellenségeimtől;
az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
Azért hálát adok neked, Uram! a népek között, és a te nevednek dicséretet mondok; [Rom. 15,9.]
ki magasztossá tette az ő királya szabadúlását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, és az ő ivadékával mind örökké.
Isten dicsérete a természetből és kijelentésből.
Végig Dávid zsoltára.
Az egek beszélik Isten dicsőségét, és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat.
Ezt beszéli a nap a (jövő) napnak, erre tanítja az éj a (jövő) éjt.
Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő szavok;
egész földre elhat az ő szózatuk, és a földkerekség határaira igéjök.
Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, melyből, mint a vőlegény az ő tereméből, kilépvén, örömmel futja pályáját, mint a hős.
Kijövete az ég egyik véghatárától, és járása másik végeig, és nincs, ki elrejtse magát hevétől.
Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; az Úr bizonyságtétele hű, bölcseséget adó a kisdedeknek.
Az Úr rendelései egyenesek, sziveket vígasztalók; az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.
Az Úr félelme szent, megmaradó örökön örökké, az Úr itéletei igazak, igazolvák önmagokban.
Kivánatosbak az aranynál és sok drágakőnél, és édesbek a színméznél és a lépesméznél.
A te szolgád meg is tartja azokat, megtartásukban sok a jutalom.
De a vétkeket ki veszi észre? az én titkos bűneimtől tisztits meg engem,
és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat. Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, és nagy vétkektől tisztúlok meg.
És kedvesek lesznek az én szám beszédei, és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron, Uram, én segítőm és megváltóm!
Üdv a királynak!
Végig Dávid zsoltára.
Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
Küldjön neked segitséget a szenthelyről; és Sionból védelmezzen téged.
Emlékezzék meg minden áldozatodról; és a te égőáldozatod legyen kövér.
Cselekedjék veled szived szerint, és minden szándékodat teljesítse.
Örvendeni fogunk szabadúlásodban, és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
Teljesítse az Úr minden kérésedet. Most tudom, hogy az Úr megsegítette az ő fölkentjét; meghallgatja őt szent egéből, mert jobbja segélye hatalmas.
Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
Ők megkötöztetnek és elesnek: mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
Uram! tartsd meg a királyt; és hallgass meg minket az napon, melyen segítségűl hívunk téged.
Az anyaszentegyház hálaéneke, Krisztus, az ő királya győzelmei fölött.
Végig Dávid zsoltára.
Uram! a te erődben vigad a király, és szabadításodon fölötte igen örvendez.
Szive kivánságát megadtad neki, és ajkai ohajtását nem tagadtad meg tőle.
Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; fejére koronát tettél drágakőből.
Életet kért tőled, és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökön örökké.
Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; dicsőséget és nagy ékességet teszesz rája.
Mert áldássá teszed őt mindörökön örökké; megvigasztalod őt a te szined örömével.
Mert a király az Úrban bízik; és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
Találja meg kezed minden ellenségedet; a te jobbod találja meg mind, a kik téged gyülölnek.
Hasonlókká teszed őket a tüzes kemenczéhez megjelenésed idején; az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
Gyümölcsüket a földről elveszted, és ivadékukat az emberek fiai közől.
Mert gonoszt végeztek ellened; tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
Mert hátat fordítani kényszeríted őket, orczájokra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
Magasztaltassál föl, Uram! a te erődben, hogy énekeljük és zengjük erődet.
A szenvedő Messiás és az ő országa.
Végig, a reggeli segélyért, Dávid zsoltára.
Istenem, én Istenem! tekints rám; miért hagytál el engem? szabadúlásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai.
Én Istenem! napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; és éjjel, és nem hasztalanúl-e rám nézve?
Te pedig a szent helyen lakol, Izrael dicsérete!
Tebenned bíztak atyáink; bíztak, és megszabadítottad őket.
Hozzád kiáltottak, és megszabadúltak; tebenned bíztak, és meg nem szégyenűltek.
Én pedig féreg vagyok, és nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetése.
Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, félrevonják ajkokat, és fejöket hajtogatják.
„Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.“ [Máté 27,43.]
Mert te vagy, ki engem kivontál a méhből; én reménységem anyám emlőjétől.
Hozzád utasíttattam a méhtől fogva; én Istenem vagy te anyám méhétől.
Ne távozzál el tőlem, mert a szorongatás közel vagyon; mivel nincs, ki segítsen.
Sok tulok vett engem körűl; kövér bikák környeztek meg engem;
rám tátották szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Mint a víz, kiöntettem, minden csontom elvált. Mint a megolvadt viasz, olyan lett szivem testem belsejében.
Erőm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; és a halál porába vittél engem.
Mert körűlvett engem a sok eb; a gonoszok gyülekezete körűlkerített engem. Átlyuggatták kezeimet és lábaimat,
megszámlálták minden csontomat; ők pedig néztek és szemléltek engem,
elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek. [Ján. 19,23.24.]
De te, Uram! ne távoztasd el tőlem segítségedet, figyelj az én oltalmamra.
Ments meg, oh Isten! lelkemet a fegyvertől; és egyetlenemet az eb kezéből.
Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.
Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged. [Zsid. 2,12.]
Kik félitek az Urat, dicsérjétek őt; Jákob minden ivadéka, dicsőítsétek őt.
Félje őt Izrael minden ivadéka; mert nem útálta és nem vetette meg a szegény könyörgését, orczáját sem fordította el tőlem; mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem.
Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; fogadásimat beteljesítem a téged félők szine előtt.
Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik; szíveik élni fognak örökön örökké.
Megemlékezik és megtér az Úrhoz a föld minden határa; és imádkozni fog az ő színe előtt a pogányok minden nemzetsége.
Mert az Úré az ország; és ő uralkodni fog a pogányokon.
Esznek és imádják őt a föld minden kövérei; az ő színe előtt leborúlnak mindnyájan, kik a földbe mennek.
És az én lelkem neki él, és ivadékom neki fog szolgálni.
Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett.
Az Isten jó pásztor és gondviselő.
Dávid zsoltára. Az Úr igazgat engem, és semmi hiával nem leszek; [Izai. 40,11.]
a legelés helyére fektetett engem; a megújúlás vize mellett nevelt engem;
lelkemet megtérítette, az igazság ösvényein hordozott engem az ő nevéért.
Mert ha a halálárnyéka közepett járok is, nem félek roszaktól: mivel te velem vagy. A te vessződ és botod, azok vigasztaltak engem.
Asztalt készítettél előttem azok ellen, kik engem szorongatnak. Megkented olajjal fejemet; és az én kedvetadó poharam mely jeles!
És a te irgalmasságod követ engem életem teljes napjaiban;
hogy az Úr házában lakjam hosszú ideig.
A dicsőség Urának bevonúlása a szentélybe.
A szombat első napján. Dávid zsoltára. Az Úré a föld és annak teljessége; a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak. [Kor. I. 10,26.]
Mert ő tengerekre alapította azt; és folyóvizekre állította azt.
Ki megy föl az Úr hegyére? vagy ki fog állani az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
az veszen áldást az Úrtól, és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
Ez az őt keresők nemzetsége, kik Jákob Istene orczáját keresik.
Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! hogy bemenjen a dicsőség királya.
Ki ez a dicsőség királya? az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harczon.
Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók! hogy bemenjen a dicsőség királya.
Ki ez a dicsőség királya? a seregek Ura, ő a dicsőség királya.
Könyörgés segélyért és bűnbocsánatért.
Végig Dávid zsoltára. Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet;
én Istenem! tebenned bízom, meg ne pirúljak,
és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenűlnek.
Szégyenűljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek oktalanúl. A te útaidat, Uram! mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem.
Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.
Emlékezzél meg, Uram, könyörűletedről és irgalmadról, melyek öröktől valók.
Ifjúságom vétkeiről és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg. Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; a te jóvoltodért, Uram!
Jóságos és igazságos az Úr: azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;
az engedelmeseket vezérli az itéletben, a szelídeket megtanítja útaira.
Az Úr minden útja irgalom és igazság azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
A te nevedért, Uram! kegyelmezz bűnömnek; mert sok az.
Kicsoda az ember, ki az Urat féli? Törvényt szabott annak az úton, melyet válaszszon.
Annak lelke a jóban megmarad, és ivadéka örökleni fogja a földet.
Az Úr erőssége az őt félőknek; és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
Szemeim mindenkor az Úron vannak; mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.
Tekints rám és könyörűlj rajtam; mert én egyes és szegény vagyok.
Szívem szorongatásai megsokasodtak; szükségeimből ments ki engem.
Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; és bocsásd meg minden vétkemet.
Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, és igaztalan gyülölséggel gyülölnek engem. [Ján. 15,25.]
Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; nem pirúlok meg, mert benned bíztam.
Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, mert téged vártalak.
Szabadítsd meg, Isten, Izraelt minden szorongatásából.
Az ártatlanság bizonyítása. Könyörgés szabadulásért a világ romlottságából.
Végig Dávid zsoltára. Itélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságomban jártam; és az Úrban bízván, nem fogok lankadni.
Próbálj meg engem, Uram! és kisérts meg engem; égesd veséimet és szivemet.
Mert a te irgalmasságod szemeim előtt vagyon; és gyönyörködöm igazságodban.
Nem ültem a hiúság gyülekezetében; és a gonosztevőkkel nem járok.
Gyűlöltem a gonosztevők gyülekezetét; és az istentelenekkel nem ülök.
Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, és körűlveszem, Uram! a te oltárodat.
Hogy halljam a dicséret szózatát, és elbeszéljem minden csodádat.
Uram! szeretem a te házad ékességét, és a te dicsőséged lakhelyét.
Isten! ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet, és a vérszopó férfiakkal életemet,
kiknek kezeikben gonoszság vagyon, jobbkezök tele ajándékokkal.
Én pedig ártatlanságomban jártam; válts meg engem, és irgalmazz nekem.
Az én lábam egyenesen állott; a gyűlekezetekben áldalak téged, Uram!
Bizalom Istenben és szabadúlás reménye.
Dávid zsoltára, mielőtt fölkenetnék. Az Úr világosságom és szabadúlásom, kitől féljek? az Úr életem oltalmazója, kitől remegjek?
Midőn ellenem közelednek a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, kik engem szorongatnak, magok meggyengűlnek és elesnek.
Ha tábor áll ellenem, nem fél szivem. Ha harcz támad ellenem, én akkor is bízom.
Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban; hogy lássam az Úr gyönyörűségét, és látogassam az ő templomát.
Mert elrejtett engem az ő hajlékában, a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
kősziklára emelt föl engem. És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé. Körűljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
Hallgasd meg, Uram! szómat, melylyel hozzád kiáltottam; könyörűlj rajtam és hallgass meg engem.
Neked szólott szivem, az én orczám téged keresett; a te orczádat keresem, Uram!
Ne fordítsd el tőlem orczádat; ne térj el szolgádtól haragodban. Légy segitőm; ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én űdvözítő Istenem!
Mert atyám és anyám elhagytak engem: az Úr pedig fölvesz engem.
Törvényt adj nekem, Uram! a te utadra; és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
Ne adj engem szorongatóim akaratának: mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földén.
Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; szived legyen erős, és remélj az Úrban.
Könyörgés segélyért. Meghallgattatás reménye.
Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Uram, én Istenem! ne légy hallgatag irántam; netalán, ha hallgatsz, hasonló legyek a sírgödörbe lemenőkhöz.
Hallgasd meg, Uram! könyörgésem szavát, mikor imádkozom tehozzád; mikor kezeimet fölemelem a te szent templomodhoz.
Ne ragadj el engem együtt a bűnösökkel, és a gonosztevőkkel ne veszíts el engem, kik békeséget szólanak felebarátjokkal, szivökben pedig gonosz vagyon.
Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, és találmányaik gonoszsága szerint. Kezeik cselekedetei szerint fizess nekik, add vissza nekik a kölcsönt.
Mert nem ismerték az Úr cselekedeteit, és az ő kezei munkáit; lerontod őket, és nem építed föl őket.
Áldott legyen az Úr, mert meghallgatta könyörgésem szavát.
Az Úr az én segítőm és oltalmazóm; benne bizott szivem, és megsegíttettem. És testem újra virágzó lett; és készakaratommal adok hálát neki.
Az Úr népének erőssége, és oltalmazója az ő fölkentje üdvének.
Tartsd meg, Uram! a te népedet, és áldd meg örökségedet; és igazgasd őket és magasztald fel őket mindörökké.
A hét mennydörgés, Isten hétszeres kegyelem-szózata.
Dávid zsoltára a hajlék elkészűltekor. Hozzatok az Úrnak, Isten fiai! hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
Hozzatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsőséget; imádjátok az Urat az ő szent tornáczában.
Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög; az Úr a sok viz fölött.
Az Úr szava erőben, az Úr szava dicsőségben jő.
Az Úr szava összetöri a czedrusokat; az Úr összetöri a Libanon czedrusait;
és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, mint az egyszarvuak fiát.
Az Úr szava szétvágja a tűz lángját.
Az Úr szava megrendíti a pusztát; és az Úr megmozdítja Kádesz pusztáját.
Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sűrűket, és az ő templomában mindnyájan dicsőséget mondanak.
Az Úr a vizözön felett uralkodik, és az Úr, mint király, örökké fog ülni.
Az Úr erőt ad népének; az Úr megáldja népét békeségben.
Hálaadás a szabadulásért.
Ének-zsoltár, mely Dávid háza fölszentelésére énekeltetett.
Magasztallak téged, Uram! mert fölemeltél engem, és nem hagytad örülni ellenségimet fölöttem.
Uram, Istenem! hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Uram! kihoztad a pokolból lelkemet; kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közől.
Zengjetek az Úrnak ti ő szentei! és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
Mert büntetés van boszankodásában, és élet az ő jóakaratjában. Este betér a sirás, és reggel az öröm.
Én pedig mondtam bővelkedésemben: Nem fogok ingani mindörökké!
Mert, Uram! te jóvoltod szerint erőt adtál dicsőségemnek. De elfordítottad tőlem orczádat, és megháborodtam.
Hozzád kiáltottam, Uram! és Istenemnek könyörögtem.
„Mi haszna az én véremnek, ha rothadásba leszállok? Vajjon a por fog-e áldani téged, vagy hirdetendi-e igazságodat?
Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; az Úr segítőm lett.
Sírásomat örömre fordítottad nekem; elszaggattad szőrzsákomat, és körűlvettél engem vígasággal,
hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; Uram, Istenem! hálát adok neked mindörökké.
Könyörgés szabadúlásért; hála ugyanazért.
Végig Dávid zsoltára az elragadtatásért.
Tebenned bízom, Uram! ne szégyenűljek meg mindörökké; a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
Hajtsd hozzám füledet, siess, hogy kiragadj engem. Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, hogy megszabadíts engem.
Mert erősségem és oltalmam vagy te; és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
kiveszesz engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; mert te vagy oltalmazóm.
Kezeidbe ajánlom lelkemet; megváltottál engem Uram, igazságnak Istene! [Luk. 23,46.]
Gyűlölöd a hiúság hiábavaló követőit; én pedig az Úrban bíztam.
Örvendezek és vígadok a te irgalmasságodban; mert megtekintetted lealáztatásomat, kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, tágas helyre állítottad lábaimat.
Könyörűlj rajtam, Uram! mert szorongattatom; megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, és esztendeim a fohászkodásokban. Erőm az inségben elgyengűlt, és csontjaim megrendűltek.
Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédimnak, és félelmévé ismerőimnek. A kik láttak engem künn, futottak tőlem.
Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt; olyanná lettem, mint az összetört edény;
mert sok körűllakó szidalmazását hallottam; midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, hogy elvegyék életemet.
Én pedig tebenned bíztam, Uram! s mondtam: Te vagy az én Istenem!
Kezeidben az én sorsom. Ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
Világítson orczád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által.
Uram! ne szégyenűljek meg, mert segítségűl híttalak téged. Szégyenűljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba;
némúljanak meg a csalárd ajkak, melyek az igaz ellen hamisságot szólanak kevélységgel és megvetéssel.
Mely nagy, Uram! a te édességed sokasága, melyet föntartottál a téged félőknek; melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak az emberek fiai szine előtt.
Elrejted őket orczád rejtekében az emberek háborgatása elől. Megoltalmazod őket hajlékodban a nyelvek ellenmondásától.
Áldott legyen az Úr: mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: Elvettettem szemeid elől. Azonban te meghallgattad imádságom szavát, midőn hozzád kiáltottam.
Szeressétek az Urat, minden szentei! mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg sziveteket mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
A bűnbánó boldogsága. A megátalkodott bűnös boldogtalansága.
Dávid oktatása. Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, és kiknek bűneik elfödöztettek. [Rom. 4,7.]
Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számitja be a bűnt, és kinek lelkében nincs álnokság.
Mivel hallgattam, megavúltak csontjaim egésznapi kiáltásomban.
Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.
Vétkemet megvallottam neked; és hamisságomat nem titkoltam el. Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét. [Izai. 65,24.]
Ezért könyörögjön neked minden szent alkalmas időben; és a nagy vizek áradása nem fog hozzá közeledni.
Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körűlvett engem; te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.
„Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; és rajtad lesznek szemeim.“
Ne legyetek mint a ló és az öszvér, melyeknek nincs értelmök. Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, kik hozzád nem közelednek.
Sok a bűnös ostora; de az Úrban bízót irgalom veszi körűl.
Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szivűek!
Magasztaltatik Isten, ki a világon uraknak ura és népének királya.
Dávid zsoltára. Örvendjetek igazak az Úrban! jámborokhoz illik a dicséret.
Dicsérjétek az Urat czitarával; zengjetek neki tizhúrú hárfákon.
Énekeljetek neki új éneket; jól énekeljetek neki örömkiáltással.
Mert az Úr igéje igaz, és minden cselekedete hűség.
Szereti az irgalmasságot és itéletet; az Úr irgalmával tele a föld.
Az Úr igéje által erősíttettek meg az egek; és szája lélekzete által azok minden ereje.
Mintegy tömlőbe összegyűjti a tenger vizeit; tárakba teszi a vizmélységeket.
Félje az Urat az egész föld; sőt remegjen tőle e világ minden lakója.
Mert ő szólt, és lettek; ő parancsolt, és létrejöttek. [Judit 16,17.]
Az Úr fölforgatja a pogányok tanácsait, elveti a népek gondolatait, és elveti a fejedelmek tanácsait.
Az Úr tanácsa pedig örökké megmarad; az ő szive gondolatai nemzedékről nemzedékre.
Boldog nemzet, melynek Istene az Úr; a nép, melyet magának örökségűl választott.
Mennyből letekint az Úr; és látja mind az emberek fiait.
Elkészített lakhelyéből letekint mindazokra, kik a földet lakják.
Ő, ki egyenkint alkotta azok sziveit, és ki átlátja minden cselekedetöket.
Nem szabadúl meg a király nagy erő által, és az óriás nem szabadúl meg ereje nagyságában.
Csalárd a ló a szabadításra; ereje bőségében sem ment meg.
Ime az Úr szemei az őt félőkön; és azokon, kik az ő irgalmában bíznak,
hogy a haláltól megmentse lelkeiket, és táplálja őket az éhségben.
A mi lelkünk az Urat várja; mert ő segítőnk és oltalmazónk.
Mert szivünk benne örvend, és az ő szent nevében bízunk.
Legyen rajtunk, Uram! a te irgalmad, a mint tebenned bízunk.
Adj hálát Istennek, ki a jámborokat segíti, a gonoszokat bünteti.
Dávidé, mikor tettette magát Akimelek előtt, s ez elbocsátotta őt, és elment.
Áldom az Urat minden időben; az ő dicsérete számban lesz mindenkoron.
Az Úrban dicsekedik az én lelkem; hallják meg ezt a szelídek, és vígadjanak.
Magasztaljátok az Urat velem; és dicsőítsük az ő nevét egyetemben.
Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden szorongásomból megmentett engem.
Járúljatok hozzája és megvilágosodtok, és orczátok nem szégyenűl meg.
Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, és minden szorongásából kiszabadította őt.
Az Úr angyala az őt félők körűl lakozik, és megmenti őket.
Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr; boldog ember, ki őbenne bízik.
Féljétek az Urat, minden szentei! mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek.
A gazdagok szűkölködtek és éheztek; de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoznak. [Luk. 1,53.]
Jőjetek, fiaim! halljatok engem, az Úr félelmére tanítlak titeket. [Pét. I. 3,10.]
Ki az az ember, ki életet óhajt, és jó napokat szeret látni?
Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajakid ne szóljanak csalárdságot.
Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; keresd a békét és kövesd azt.
Az Úr szemei az igazakon, és fülei azok könyörgésein.
Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy elveszítse a földről azok emlékezetét.
Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, és minden szorongásukból kiszabadította őket.
Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szivűek, és az alázatos lelkűeket megsegíti.
Sok az igazak szorongása, de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.
Az Úr megőrzi minden csontjokat, egy sem törik el azok közől.
A bűnösök halála igen gonosz; és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek.
Az Úr megváltja szolgái lelkeit; és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.
Könyörgés az ellenségek ellen.
Önmagáé Dávidé. Itéld meg, Uram, a nekem ártókat, győzd meg az ellenem harczolókat.
Ragadj fegyvert és paizst; és kelj föl segítségemre.
Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; mondjad lelkemnek: Én vagyok a te szabadúlásod.
Szégyenűljenek és pirúljanak meg, kik lelkemet keresik. Térjenek hátra és szégyenűljenek meg, kik nekem roszakat gondolnak;
legyenek, mint a por a szél előtt; és az Úr angyala szorongassa őket.
Útjok legyen sötét és sikamlós; és az Úr angyala üldözze őket.
Mert ok nélkül rejtették el nekem tőrük veszedelmét, ok nélkül pirongatták lelkemet.
Jőjön rá a tőr, melyet nem vesz észre, és a hálló, melyet elrejtett, fogja meg őt; és ugyanazon tőrbe essék.
Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, és gyönyörködni szabadításában.
Minden tetemen mondani fogja: Uram! ki hasonló hozzád? Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erősbek kezéből, a szűkölködőt és szegényt az őt kirablóktól.
Hamis tanúk támadván, kérdeztek, miről mitsem tudtam.
Jóért roszszal fizettek nekem, elhagyatottsággal lelkemnek.
Én pedig, midőn engem bántottak, szőrzsákba öltöztem. Böjttel aláztam meg lelkemet; és imádságom keblembe visszatért.
Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
És ők vígadtak ellenem, és egybegyűltek; összegyűjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
Elszéledtek, de nem bánkodtak, kisértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, és csikorgatták rám fogaikat.
Uram! mikor tekintesz meg? Szabadítsd ki lelkemet az ő gonoszságukból, az oroszlánok közől egyetlenemet.
Hálát adok neked a nagy gyűlekezetben, a sok nép között dicsérni foglak téged.
Ne örűljenek rajtam, kik igaztalanúl ellenkeznek velem; kik ok nélkül gyűlölnek engem, és húnyorgatnak szemeikkel. [Ján. 15,25.]
Mert habár nekem békeségesen szóltak is, de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
És föltátották rám szájokat és mondák: Ehe! ehe! látták szemeink.
Láttál, Uram! ne hallgass; Uram! ne távozzál el tőlem.
Kelj föl, és figyelj itéletemre, én Istenem és Uram! az én ügyemre.
Itélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem! hogy ne örűljenek rajtam.
Hogy ne mondják sziveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! s ne mondják: Elnyeltük őt!
Pirúljanak és szégyenűljenek meg mindnyájan, kik az én bajaimon örvendenek. Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, kik kevélyen szólnak ellenem.
Örvendezzenek és vígadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! – kik az ő szolgája békeségét szeretik.
És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, egész nap a te dicséretedet.
Az ember bűnösvolta. Isten jósága. Könyörgés segélyért.
Végig az Úr szolgájaé, Dávidé.
Mondá az igaztalan önmagában, hogy vétkezzék: Nincs az Isten félelme az ő szemei előtt.
Mert álnokúl cselekszik az ő színe előtt; nehogy gonoszsága föltaláltassék és gyűlöltessék. [Zsolt. 13,3.]
Az ő szája igéi gonoszság és álnokság; nem akar érteni, hogy jól cselekedjék.
Hamisságot gondol ágyában; megáll minden nem jó úton, a gonoszságot pedig nem gyűlöli.
Uram! a te irgalmasságod az égig ér, és igazvoltod a felhőkig.
A te igazságod, mint az Isten hegyei; itéleteid nagy mélység; az embereket és barmokat megtartod, Uram!
Mely sokféle a te irgalmasságod, Istenem! Azért az emberek fiai szárnyaid árnyékában bíznak.
Megrészegűlnek a te házad bőségétől; és gyönyörűséged patakából itatod őket.
Mert nálad vagyon az élet kútfeje; és a te világosságoddal látunk világosságot.
Terjeszd ki irgalmadat a téged ismerőkre, és igazságodat azokra, kik igaz szívvel vannak.
Ne jőjön rám a kevélység lába; és a bűnös keze ne mozdítson meg engem.
Ott esnek el, kik gonoszságot cselekesznek; kiüzetnek és meg nem állhatnak.
Az istentelenek szerencséje nem tartós, hanem igen az igazaké.
Önmaga, Dávid zsoltára. Ne boszankodjál a gonosztevőkre, ne irígykedjél a hamisságot cselekvőkre.
Mert mint a fű, hamar elszáradnak, és mint a zöld paréj, hamar elhullnak.
Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót; lakjál a földön, és annak gazdagságaival tápláltatni fogsz.
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szived kivánságait.
Nyilatkoztasd ki az Úrnak útadat, és bízzál benne: és ő megcselekszi.
És világosságra hozza igazságodat, és itéletedet délifényre.
Hódolj az Úrnak, és könyörögj neki. Ne boszankodjál arra, ki szerencsés az ő útjában, a gonoszt cselekvő emberre.
Szűnj meg a haragtól, és hagyd el a búsulást; ne boszankodjál, hogy roszat is cselekedjél.
Mert a kik gonoszt cselekszenek, kiírtatnak; a kik pedig az Urat várják, azok fogják a földet örökleni.
Még egy kissé, és nem lesz a bűnös; keresed helyét, és nem találod.
A szelídek pedig örökleni fogják a földet, és gyönyörködnek a béke sokaságában. [Máté 5,4.]
Az igazra vigyáz a bűnös, és fogait csikorgatja rája.
Az Úr pedig kineveti őt, mert látja, hogy eljő napja.
Kardot húznak a bűnösök, megvonják kézívöket, hogy elejtsék a szegényt és szűkölködőt, hogy megöljék az igaz szivűeket.
De fegyverök hasson szivökbe, és kézívök töressék el.
Jobb az igaznak a kevés a bűnösök sok gazdagságánál.
Mert a bűnösök karjai eltöretnek; az igazakat pedig megerősíti az Úr.
Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; és örökségök megmarad mindörökké.
Nem szégyenűlnek meg a gonosz időben, és az éhség napján megelégíttetnek;
mert a bűnösök elvesznek; és az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, elfogyván, mint a füst, elfogynak.
Kölcsön vesz a bűnös, és nem fizeti meg; az igaz pedig könyörűl és adakozik.
Mert az őt áldók a földet örökleni fogják; az őt átkozók pedig elvesznek.
Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, és útját kedveli.
Mikor elesik, nem sérűl meg, mert az Úr alája teszi kezét.
Ifjú voltam és megöregedtem: de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az ő ivadéka kenyeret kéregetett volna.
Napestig könyörűl és kölcsön ad; és ivadéka áldásban leszen.
Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, és megmaradsz örökön örökké.
Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az ő szenteit, mindörökké megtartatnak; az igazságtalanok megbűntettetnek, és az istentelenek ivadéka elvesz.
Az igazak pedig örökleni fogják a földet, és azon laknak mindörökön örökké.
Az igaz szája bölcseséget szól, és nyelve igazat beszél. [Péld. 31,26.]
Istene törvénye az ő szivében, és lépései nem fognak megtántoríttatni. [Izai. 51,7.]
A bűnös szemléli az igazat, és halálra keresi őt;
de az Úr nem hagyja őt annak kezeiben, sem nem kárhoztatja őt, mikor amattól megitéltetik.
Várjad az Urat és őrizd meg az ő útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségűl vedd a földet; látni fogod, mikor elvesznek a bűnösök.
Láttam az istentelent fölmagasztalva és fölemelkedve, mint a Libanon czedrusait.
És átmenék, és ime nem volt; és kerestem őt, és helye sem találtatott.
Őrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: mert vannak maradékai a békeséges embernek.
Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; az istentelenek maradékai semmivé lesznek.
De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, s ő azok oltalmazója a szorongatás idején.
És megsegíti őket az Úr és megszabadítja a bűnösöktől, és megtartja őket, mert benne bíztak.
Bűnbánati könyörgés.
Dávid zsoltára, emlékeztetésűl, a szombatról.
Uram! ne feddj meg engem búsulásodban, és haragodban ne dorgálj meg engem;
mert a te nyilaid belém szegeztettek, és megnehezítetted rajtam kezedet.
Nincs épség testemben a te haragod szine miatt; nincs nyugalma csontaimnak bűneim szine miatt.
Mert gonoszságaim fölűlhaladták fejemet; és rám súlyos teherként nehezűltek.
Megbűzhödtek és senyvedtek sebhelyeim az én balgatagságom miatt.
Nyomorúlttá lettem és igen meggörbíttettem; napestig szomorkodva járok vala.
Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, és nincs épség testemben.
Megsanyargattattam és igen megaláztattam; jajgaték szivem fohászkodása miatt.
Uram! előtted van minden kivánságom, és fohászkodásom tőled nincs elrejtve.
Szivem megháborodott, elhagyott engem erőm; és szemem világa sincs velem.
Barátim és feleim ellenem közeledtek és állottak; és a kik mellettem voltak, távol állának;
és erőszakot cselekvének, kik lelkemet keresték; és kik romlásomra törekedtek, hiuságokat szólottak, és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
Én pedig, mint a siket, nem hallám, és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
És levék, mint a nem halló ember, és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
Mert, Uram! tebenned bíztam; te meghallgatsz engem, Uram Istenem!
Azért mondottam: Ne örűljenek valaha rajtam ellenségeim! midőn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
Mert én az ostorokra kész vagyok, és fájdalmam előttem van mindenkoron.
Mert én gonoszságomat megvallom, és bűnömről gondolkodom.
Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam; és megsokasodtak, kik gonoszúl gyűlölnek engem.
Kik jóért roszszal fizetnek, rágalmaztak engem, mivel a jót követtem.
Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! ne távozzál tőlem.
Figyelmezz az én segítségemre, Uram, üdvösségem Istene!
Egy szenvedő könyörgése, hogy ez élet mulandóságában, még a halál előtt, segélyt nyerjen.
Végig magának, Iditunnak. Dávid éneke.
Mondám: Megőrzöm útaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; őrizet alá vetettem számat, mikor a bűnös ellenem állott.
Elnémúltam, és megalázódtam, és hallgattam a jókról: és fájdalmam megújúlt.
Szivem fölhevűlt bennem, és elmélkedésemben fölgyúlad a tűz.
Szóltam nyelvemmel: Add tudtomra nekem Uram az én végemet, és napjaim száma mennyi, hogy tudjam, mi hiával vagyok.
Ime mértékre tetted napjaimat, és az én létem előtted, mint a semmi. Valóban, merő hiúság minden élő ember.
Valóban elmúlik az ember, mint az árnykép, és hiába nyugtalankodik; kincseket gyűjt, és nem tudja, kinek gyűjti azokat.
És most mi az én várakozásom? nem az Úr-e? mert az én létem nálad vagyon.
Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, ki a balgatagnak gyalázatúl adtál engem.
Elnémúltam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted.
Vedd el rólam csapásaidat.
A te kezed erőssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. A gonoszságért dorgálod az embert, és elepeszted az ő lelkét, mint a pókot; Valóban hiába aggódik minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, vedd figyelembe könyhullatásimat. Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad és zarándok, mint atyáim mindnyájan.
Engedj nekem, hogy megenyhűljek, mielőtt elmenjek, és többé nem leszek.
Dávidnak, mint a Messiás előképének hálája és könyörgése.
Végig, önmaga, Dávid zsoltára.
Várva vártam az Urat, és figyelt rám,
és meghallgatta könyörgésemet, és kivitt engem a nyomorúság verméből, és a mély sárból; és kősziklára állította lábaimat, és igazgatta lépéseimet,
és új éneket adott számba, a mi Istenünk dicséretét. Meglátják ezt sokan, és félni fognak, és az Úrban bíznak.
Boldog ember, kinek reménye az Úr neve, és nem néz hiúságokra és hamis balgaságokra.
Sokat tettél, Uram Istenem, a te csodálatos dolgaidból, és gondolataidban nincs, ki hasonló lenne hozzád. Hirdettem és beszéltem azt, de számfölött sok.
Áldozatot és ajándékot nem akartál, füleimet pedig elkészítetted; égő- és bűnáldozatot nem kivántál.
Akkor mondám: Ime jövök! A könyvben főleg felőlem van irva,
hogy a te akaratodat cselekedjem: Istenem! én akartam, és a te törvényed szivem közepett van.
Hirdettem igazságodat a nagy gyülekezetben, ime ajakimat nem tartóztatom, Uram! te tudod.
Igazságodat nem rejtettem el szivemben; igazmondásodról és szabaditásodról szólottam. Nem rejtettem el irgalmadat és igazmondásodat a nagy gyülekezettől.
Te pedig, Uram! ne vidd távol könyörűletedet tőlem; a te irgalmad és igazmondásod mindenkor föntartottak engem.
Mert körűlvettek engem a roszak, melyeknek száma nincs; gonoszságaim megfogtak engem, és nem láthattam. Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, és szívem elhagyott engem.
Tessék neked, Uram, megmenteni engem; Uram! tekints segítésemre. [Zsolt. 69,2.]
Pirúljanak és szégyenűljenek meg egyetemben, kik lelkemet keresik, hogy elvegyék azt. Térjenek hátra és szégyenűljenek meg, kik nekem roszat akarnak. [Zsolt. 34,4.]
Viseljék mindjárt gyalázatjokat, kik azt mondják nekem: Ehe! ehe!
Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek; és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr! – kik szeretik a te szabadításodat.
Én pedig koldús vagyok és szegény; az Úr gondoskodik felőlem. Te vagy segítőm és oltalmazóm, én Istenem! ne késsél.
Boldog a könyörűlő.
Végig, önmaga Dávid zsoltára.
Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre; a rosz napon megszabadítja őt az Úr.
Az Úr tartsa meg és éltesse őt, és tegye boldoggá a földön, és ne adja őt ellenei kivánságára.
Az Úr segítse meg őt fájdalma ágyán; az ő egész ágyát megfordítod betegségében.
Én mondám: Uram! könyörűlj rajtam; gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
Ellenségeim roszat mondottak felőlem: „Mikor hal meg, és vesz el az ő neve?“
És ha bejött egy, hogy meglátogasson, hiábavalókat beszélt, szive gonoszságot gyüjtött magának. Kiment és beszélt
ugyanarról. Ellenem suttogott minden ellenségem; ellenem roszat gondoltak.
Istentelen szót végeztek ellenem. Vajjon a ki aluszik, nem kel-e föl többé?
De még az ember is, kivel békeségem volt, kiben bíztam, ki kenyeremet ette, nagy csalárdságot tett rajtam.
Te pedig, Uram! könyörűlj rajtam, és emelj föl engem, és megfizetek nekik.
Ebből ismerem meg, hogy kedvelsz engem, mert ellenségem nem fog örűlni rajtam.
Engem pedig az ártatlanságért fölvettél, és megerősítettél engem szined előtt mindörökké.
Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől és mindörökké. Úgy legyen, úgy legyen!
Vágyódás az Isten és istentisztelet után.
Végig Kóre fiainak oktatásúl.
A mint kivánkozik a szarvas a vizforrásokhoz, úgy kivánkozik lelkem tehozzád, Isten!
Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
Az én könyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, midőn naponkint mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
Ezekről emlékezvén, kiöntém magamba lelkemet; mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig, az öröm és hála szavával, a vígan lakozók zengésével.
Miért vagy szomorú? én lelkem! és miért háborgatsz engem? Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; ő orczám szabadítója,
és én Istenem. – Lelkem megháborodott bennem, azért emlékezem rólad a Jordán földéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
Az örvény az örvénynek kiált a te felhőszakadásaid zúgásában; magas hullámaid és habjaid mind átmennek rajtam.
Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, és éjjel az ő énekét, az én imádságomat életem Istenéhez;
mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy, miért feledkeztél el rólam? és miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
Midőn összetöretnek csontjaim, szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim, midőn naponkint mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
Miért vagy szomorú? én lelkem! és miért háborgatsz engem? Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; ő orczám szabadítója és én Istenem.
Könyörgés itéletért és védelemért az Istennél.
Dávid zsoltára. Itélj meg engem, Isten! és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, a gonosz és álnok embertől ments meg engem;
mert te vagy, Isten! az én erősségem. Miért vetettél meg engem? és miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékidba.
És bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat; hálát adok neked a czitarán, oh Isten, én Istenem!
Miért vagy szomorú? én lelkem! és miért háborgatsz engem? Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, ő orczám szabadítója és én Istenem.
Könyörgés segélyért üldöztetésben.
Végig Kóre fiainak oktatásúl.
Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink adták hirűl nekünk a cselekvényt, melyet cselekedtél az ő napjaikban, a régi napokban.
A te kezed szórta szét a nemzeteket, és átültetted őket; megsanyargattad a népeket, és kiűzted őket.
Mert nem kardjok által bírták a földet, és nem karjok szabadította meg őket, hanem a te jobbod és karod és orczád világossága, mert kedvelted őket.
Te magad vagy az én királyom és Istenem, ki Jákobnak segítséget küldesz.
Teáltalad ellenségeinket szarvakkal ide s tova hányjuk, és a te neved által megvetjük a ránk támadókat.
Mert nem kézijamban bizom, és nem kardom szabadít meg engem:
hanem te szabadítasz meg minket sanyargatóinktól, és megszégyeníted, kik minket gyűlölnek.
Az Istenben dicsekedünk egész nap, és a te nevednek hálát adunk mindörökké.
Most pedig elvetettél és meggyaláztál minket; és nem jösz ki, Isten, a mi seregeinkkel.
Hátratérítettél minket ellenségeink előtt, és a kik gyűlöltek minket, zsákmányoltak magoknak.
Mint az ennivaló juhokat, oda adtál minket, és a nemzetek közé szórtál minket.
Ár nélkül adtad el népedet, és nem volt sokaság eladatásán.
Gyalázatra adtál minket szomszédinknak, csúfra és nevetségre azoknak, kik köröttünk vannak.
Közmondássá tettél minket a pogányoknál, főcsóválásra a népek közé.
Naponkint előttem van gyalázatom, és orczám pirúlása elborít engem,
a szidalmazó és ellenmondó szava miatt, az ellenség és üldöző szine előtt.
Ezek mind ránk jöttek, és mi mégsem feledtünk el téged, és nem cselekedtünk gonoszúl szövetséged ellen.
És nem tért hátra szivünk; és te eltérítetted ösvényinket útadról.
Mert megaláztál minket a nyomorgatás helyén, és a halál árnyéka borított be minket.
Ha elfeledkezünk a mi Istenünk nevéről, és ha kiterjesztjük kezeinket idegen istenhez:
nem veszi-e számon Isten ezeket? miután ő tudja a szivek titkait. Mert éretted öldököltetünk naponkint, és úgy tartatunk, mint a megölni való juhok.
Kelj föl, miért alszol el? Uram! kelj föl és ne vess el mindvégig.
Miért fordítod el orczádat, elfeledkezel szegénységünkről és szorongattatásunkról?
Mert lealáztatott lelkünk a porba; és hasunk a földhöz ragadott.
Kelj föl, Uram! segíts meg minket, és szabadíts meg minket a te nevedért.
A Messiás és az anyaszentegyház.
Végig, azoknak, kik át fognak változni, Kóre fiainak oktatásúl, ének a szerelmesre.
Az én szivem jó beszédet önt ki; a királynak ajánlom énekemet. Az én nyelvem az iró tolla, ki gyorsan ir.
Ékes alakú vagy az emberek fiai fölött, kedvesség van elöntve ajkaidon; Azért áldott meg téged az Isten mindörökké.
Kösd fel oldaladra kardodat, leghatalmasabb!
A te ékességeddel és szépségeddel indúlj meg, járj szerencsésen és országolj a valóságért és szelídségért és igazságért; és jobbod csodálatosan elvezet téged.
Nyilaid élesek, népek esnek el alattad, a király ellenségei sziveibe (hatnak).
A te széked, Isten! mindörökön örökké áll; igazság pálczája a te országod pálczája.
Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigaság olajával társaid fölött.
Mirrha és áloe és kázia van ruházatodban az elefántcsont-házakból, melyekkel gyönyörködtettek téged
a királyok leányai a te dicsőségedben. A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, körűlvétetve sokszinű ékességgel.
Halljad, leányom! és lássad, és hajtsd ide füledet; és feledd el népedet és atyád házát.
És a király megkivánja ékességedet; mert ő a te Urad Istened, és imádni fogják őt.
És Tírus leányai, a község minden gazdagjai ajándékokkal könyörögni fognak szined előtt.
A király leányának minden dicsősége belűl vagyon, aranynyal szegélyzett
sokszinű öltözetében. Utána szüzek vezettetnek a királyhoz, az ő társai hozzád vitetnek;
bevitetnek vigasággal és örvendezéssel, behozatnak a király templomába.
Atyáid helyett fiak születnek neked; fejedelmekké rendeled azokat egész földön.
Megemlékeznek a te nevedről minden nemzedékről nemzedékre; azért a népek dicsérni fognak téged örökké és mindörökön örökké.
Isten egyházának biztossága.
Végig Kóre fiainak, zsoltár a titkokért.
A mi Istenünk oltalom és erő; segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
Azért nem félünk, ha a föld megrendűl is, és a hegyek a tenger szivébe vitetnek.
Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:
a folyó rohama fölvidítja az Isten városát, megszenteli hajlékát a Fölséges.
Isten annak közepette van, s nem fog ingani; megsegíti őt Isten korán reggel.
Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; ő szózatát adta, és megrendűlt a föld.
Az erők Ura mivelünk; oltalmazónk Jákob Istene.
Jőjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön:
Megszüntetvén a hadakat a föld végeig, eltöri a kézijat, és összezúzza a fegyvereket, és a paizsokat megégeti tűzzel.
Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
Az erők Ura mivelünk; oltalmazónk Jákob Istene.
Örvendezés az Úr győzelme után.
Végig, zsoltár Kóre fiainak
Minden nemzetek! tapsoljatok kézzel; örvendezzetek az Úrnak vigaság szavával.
Mert az Úr fölséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
Alánk vetette a népeket, és a pogányokat lábaink alá;
közöttünk választotta örökségét, Jákob szépségét, melyet szeret.
Fölment az Isten örvendezéssel, az Úr harsonaszóval. [Kir. II. 6,15.]
Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek; énekeljetek a mi királyunknak, énekeljetek.
Mert az egész föld királya az Isten; énekeljetek bölcseséggel.
Isten országol a pogányokon; Isten az ő szent székében ül.
A föld népeinek fejedelmei Ábrahám Istenéhez gyűlnek; mert a föld erős istenei igen fölemelkednek.
Isten városának biztossága.
Ének-zsoltár Kóre fiainak a szombat második napjára.
Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szent hegyén.
Az egész föld örömére van alapitva Sion hegye, éjszaki oldalán a nagy király városa.
Házaiban az Isten ismeretes, mint az ő oltalmok.
Mert ime a föld királyai összegyűltek, egyesűltek;
ők azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindúltak;
reszketés fogta el őket; oly fájdalom, mint a szülőé,
és a mily rohanó a szélvész, mely összetöri Tarzis hajóit.
A mint hallottuk, úgy láttuk az erők Ura városában, a mi Istenünk városában; Isten alapította azt mindörökre.
Megemlékezünk, Isten, a te irgalmasságodról templomodnak közepette.
Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határaig ér; igazsággal teljes a te jobbod.
Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda leányai itéleteid miatt, Uram!
Kerűljétek meg Siont és szemléljétek azt körűl; számláljátok meg tornyait.
Függeszszétek sziveiteket erősségére, vegyétek számba házait, hogy elbeszéljétek a jövő nemzedéknek:
mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökön örökké; ő igazgat minket mindörökké.
Mulandó az istentelenek szerencséje.
Végig, zsoltár Kóre fiainak.
Halljátok ezt, minden népek! vegyétek ezt füleitekbe mindnyájan, kik a föld kerekségén laktok,
mindnyájan, föld lakói és emberek fiai, egyetemben gazdag és szegény.
Az én szám bölcseséget szól, és szivem elmélkedése okosságot.
Példabeszédre hajtom fülemet; hárfán nyilatkoztatom ki talányomat. [Zsolt. 77,2.]
Miért féljek a gonosz napon, midőn körűlvesz engem incselkedőim gonoszsága,
kik erejökben bíznak, és gazdagságuk sokaságában dicsekszenek?
Az atyafi nem vált meg, megvált-e az ember? nem adhat ő engesztelést az Istennek,
sem váltságdijt lelkéért, ha örökké fáradna
és vég nélkül élne is.
Nem gondol enyészetére, midőn látja, hogy a bölcsek is meghalnak, és elvesznek úgy, mint az esztelen és értetlen, kik másoknak hagyják gazdagságukat,
mig sírjaik örök házaik lesznek, bár lakhelyeik nemzedékről nemzedékre állanak, és nevet szereztek magoknak földeiken.
De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
Ezen útjok megejti őket, s ők mégis tetszést nyernek szájokkal.
Mint a juhok az alvilágba tereltetnek, hol a halál megemészti őket; és csakhamar uralkodnak rajtok az igazak, és segítségök elenyészik a sírban, miután dicsőségök eltűnt.
De az én lelkemet megszabadítja Isten a pokol kezéből, midőn elveszen engem.
Ne félj, mikor gazdaggá lesz az ember, és mikor gyarapodik az ő háza dicsősége:
mert midőn meghal, semmit sem visz el, sem nem száll le vele az ő dicsősége;
lelke ugyan áldatik életében, hálát ad neked, mikor jót teszesz vele:
de le fog menni atyái nemzetségéhez, és nem fog látni világosságot mindörökké.
De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
Isten, a bíró, mindenek előtt benső isteniszolgálatot kiván.
Azaf zsoltára. Az istenek Istene, az Úr szól, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.
Sionból ragyog az ő szépségének képe.
Az Isten nyilván jő, a mi Istenünk nem hallgat. Tűz gyúlad szine előtt, és körötte hatalmas förgeteg.
Elészólítja az eget onnan felől, és a földet, hogy népét megitélje.
Gyűjtsétek egybe neki az ő szenteit, kik szövetséget kötnek vele áldozatok által.
És az egek hirdetni fogják az ő igazságát; mert Isten a bíró.
Halljad, én népem! és szólani fogok; Izrael! és bizonyságot teszek neked: Isten, a te Istened vagyok én.
Nem az áldozatok miatt feddelek téged, mert áldozataid szemem előtt vannak mindenkoron.
Nem veszem el házadból a borjakat, sem nyájaidból a bakokat;
mert enyém az erdők minden vada, a barmok a hegyeken és az ökrök.
Ismerem mind az égi madarakat, és a mező szépsége előttem vagyon.
Ha éhezném, nem mondanám neked; mert enyém a föld kereksége és annak teljessége.
Vajjon a tulkok húsát eszem-e? vagy a bakok vérét iszom-e?
Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, és add meg fogadásidat a Fölségesnek;
és híjj segitségűl engem a szorongatás napján: megmentelek és tisztelni fogsz engem.
A bűnösnek pedig mondja az Isten: Miért hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet?
holott te gyűlölted a fegyelmet, és hátravetetted beszédeimet.
Ha tolvajt láttál, vele futottál, és a házasságtörőkkel volt részed.
Szád bővelkedett gonoszsággal, és nyelved álnokságot koholt.
Leülvén, atyádfia ellen szólottál, és anyád fiának botrányára voltál.
Ezeket cselekedted, s én hallgattam. Azt vélted gonoszúl, hogy hasonló vagyok hozzád; de én megfeddelek téged és szemed elé rakom.
Értsétek ezt, kik az Istent elfeleditek: nehogy egykor elragadjon, és ne legyen, ki megmentsen.
A dicséret áldozata tisztel engem; és ez az út, melyen megmutatom neki az Isten szabadítását.
Bűnbánati zsoltár.
Végig Dávid zsoltára,
midőn hozzá jött Nátán próféta, miután bement Betszabeehez. [Kir. II. 12.]
Könyörűlj rajtam Isten! a te nagy irgalmasságod szerint; és könyörűleted sokasága szerint, töröld el gonoszságomat.
Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, és bűnömből tisztíts meg engem.
Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem vagyon mindenkoron.
Egyedül neked vétettem, és gonoszt előtted cselekedtem; hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzedelmes légy, midőn itéltetel. [Rom. 3,4.]
Mert ime vétekben fogantattam; és bűnökben fogant engem anyám.
Mert ime az igazságot szereted; a te bölcseséged titkos és elrejtett dolgait kinyilatkoztattad nekem.
Hints meg engem izsóppal, és megtisztúlok; moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.
Add, hogy örömet és vigaságot halljak, és örvendezzenek megalázott csontaim.
Fordítsd el orczádat bűneimről; és töröld el minden gonoszságomat.
Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten! és az igaz lelket újítsd meg belső részeimben.
Ne vess el engem színed elől; és szent lelkedet ne vedd el tőlem.
Add vissza nekem üdvözítésed örömét; és jeles lélekkel erősíts meg engem.
Megtanítom útaidra a gonoszakat; és az istentelenek hozzád térnek.
Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene! és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat.
Uram! nyisd meg ajakimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.
Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna; de az égő áldozatokban nem gyönyörködöl.
Áldozat Istennek a kesergő lélek; a töredelmes és alázatos szivet, oh Isten! nem veted meg.
Cselekedjél kegyesen, Uram, jóakaratodból Sionnal, hogy épűljenek Jerusalem kőfalai.
Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és égőáldozatokat; akkor tesznek oltárodra borjakat.
A gonoszok elvesznek.
Végig Dávid oktatása,
mikor elment az idumei Doeg és hirűl adá Saulnak: Dávid Akimelek házához ment.
Mit dicsekszel a gonoszságban, ki hatalmas vagy az igaztalanságban?
Napestig hamisságot gondolt nyelved; mint az éles borotva álnokságot cselekedtél.
Inkább szeretted a gonoszságot, mint a kegyességet, örömestebb szólottál hamisságot, mint igazat.
Szerettél minden veszedelmes igét, álnok nyelv!
Azért Isten megront téged végképen, kigyomlál téged, és kiköltöztet hajlékodból, és gyökeredet az élők földéből.
Látni fogják az igazak és megfélemlenek, és nevetnek rajta, és majd mondják:
Ime az ember, ki az Istent nem választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és hatalmaskodott hiúságában.
Én pedig mint a gyümölcsöző olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában örökké és mindörökön örökké.
Hálát adok neked örökké, mert te cselekedted ezt, és reménylek a te nevedben, mert jó az szenteid színe előtt.
A világ romlottságáról, remény és szabadúlás.
Végig, Maeletre, Dávid oktatása. Mondá szivében az esztelen: „Nincs Isten!“
Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; nincs, ki jót cselekedjék.
Isten letekint mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, ha van-e értelmes és Istent kereső.
De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs. [Rom. 3,12.]
Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, kik megemésztik népemet, mint a kenyeret?
Az Istent nem hítták segítségűl, ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem; mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; megszégyenűlnek, mert Isten megvetette őket.
Ki ad Sionból Izraelnek szabadúlást? mikor visszatéríti Isten az ő fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.
Könyörgés szabadúlásért nagy veszélyből.
Végig, Dávid oktatása az énekek közt,
mikor elmentek a zifeusok, és mondották Saulnak: Nem nálunk rejtezett-e el Dávid?
Isten! a te nevedben szabadíts meg engem; és a te erődben itélj meg engem.
Isten! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe az én szám igéit.
Mert idegenek támadtak föl ellenem, és erősek keresték lelkemet, és Istent nem tartották szemök előtt.
Holott ime az Isten segít engem; és az Úr oltalmazója lelkemnek.
Fordítsd ellenségeimre a roszakat; és igazságod szerint veszítsd el őket.
Szabad akaratomból fogok áldozni neked, és hálát adni a te nevednek, Uram! mert jó az;
mert minden szorongatásból megmentettél engem; és ellenségimet le fogja nézni az én szemem.
Panasz az álbarátok ellen.
Végig, Dávid oktatása az énekek közt.
Hallgasd meg Isten! az én imádságomat, és ne vesd meg könyörgésemet;
figyelmezz rám, és hallgass meg engem. Elszomorodtam az én küzdelmemben és megháborodtam
az ellenség szava és a bűnös szorongatása miatt; mert roszakat hoznak rám, és haraggal bántanak engem.
Szivem megháborodott bennem, és a halál félelme szállott rám.
Félelem és reszketés jött rám; és sötétség borított be engem.
És mondám: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, hogy röpűljek és megnyugodjam?
Íme elfutván eltávoztam, és a pusztában laktam.
Vártam azt, ki megszabadított engem a lélek csüggedésétől és a szélvésztől.
Buktasd meg, Uram! és oszd meg nyelvöket; mert gonoszságot láttam és ellenmondást a városban.
Éjjel nappal körűlveszi őt kőfalai fölött a gonoszság, és közepette nyomor van
és igaztalanság; és utczáiról nem fogy el az uzsora és csalárdság.
Mert ha ellenségem átkozott volna engem, eltűrtem volna ugyan; és ha az, ki gyűlölt engem, nagyokat mondott volna rám, talán elrejtettem volna magamat előtte.
De te, velem egyakaratú ember, én vezérem és ismerőm!
ki velem együtt édes étkeket ettél, kik az Isten házába egyetértőleg jártunk.
Jőjön halál rájok, és elevenen szálljanak le a pokolba. Mert gonoszság van lakhelyökben, közöttük.
Én pedig az Istenhez kiáltok; és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és délben elbeszélem és hirdetem; és meghallgatja az én szómat.
Megmenti békeségben lelkemet azoktól, kik hozzám közelednek; noha sokan vannak.
Meghallgat Isten, és megalázza őket, ki minden idő előtt vagyon; mert ők nem változnak meg, és nem félik az Istent.
Ő kinyújtja kezét a boszúállásra. Azok megfertőztetik szövetségét;
de orczájának haragja eloszlatja őket, és szive közel éri. Az ő beszédei lágyabbak az olajnál, de azok nyilak.
Vesd az Úrra gondodat, és ő eltáplál téged; az igazat nem hagyja örökké ingani. [Máté 6,25. Pét. I. 5,7.]
És te, Isten! leviszed őket a veszedelem vermébe. A vérszopó és csalárd férfiak nem érik el napjaik felét; én pedig tebenned bízom, Uram!
Egy üldözött könyörgése, és reménye segélyhez.
Végig a népért, mely a szentélytől távol volt, Dávid emlékirása, midőn őt a filiszteusok Getben tartóztatták. [Kir. I. 21,14.]
Könyörűlj rajtam, Isten! mert összetipor engem az ember; egész nap ostromolván, szorongat engem.
Tipornak engem ellenségeim egész nap; mert sokan hadakoznak ellenem.
A nap magasságától félek; mindazáltal én benned bízom.
Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; nem félek, bármit tegyen nekem a test.
Napestig káromolják szavaimat; minden gondolatjok ellenem van gonoszra.
Lakást vesznek és elrejteznek; ők sarkamra vigyáznak. De a mint várják az én lelkemet,
úgy ne szabadítsd meg őket semmiképen; haragban összezúzod a népeket, Isten!
Az én életemet elbeszéltem neked; könyhullatásomat szined elé tetted, a mint meg is igérted.
Azért térnek hátra az én ellenségeim, a mely nap segítségűl hílak téged, ime én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.
Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.
Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, melyeket megadok a te dicséretedre;
mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstől, hogy kedves legyek Isten előtt az élők világosságában.
Könyörgés szabadúlásért, és hála ugyanazért.
Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása, midőn a barlangba futott Saul szine elől.
Könyörűlj rajtam, Isten! könyörűlj rajtam; mert lelkem benned bízik; és szárnyaid árnyékában bízom, míg átvonúl a gonoszság.
Kiáltok a fölséges Istenhez, az Istenhez, ki jót tesz velem.
Elküld mennyből, és megszabadít engem, gyalázatra adja az engem tapodókat; elküldi Isten az ő irgalmát és igazságát,
és kiragadja lelkemet az oroszlánok kölykei közől, míg háborogva alszom; az emberek fiai közől, kiknek fogai fegyverek és nyilak, és nyelvök éles kard.
Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön.
Tőrt vetettek lábaimnak, és megalázták lelkemet; vermet ástak szemem előtt, és beestek abba.
Kész az én szivem, Isten! kész az én szivem énekelni, és dicséretet mondani.
Serkenj föl, dicsőségem! serkenj föl, zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel;
hálát adok neked, Uram! a népek között, és dicséretet mondok neked a nemzetek között;
mert magasztos az égig a te irgalmad, és a felhőkig a te igazságod.
Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön.
Az igaztalanok elvesznek, és az Isten gondviselése kinyilvánúl.
Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása.
Ha valóban igazságot szóltok, igazat itéljetek emberek fiai.
De ti szivben gonoszságot míveltek; kezeitek igaztalanságokat szőnek a földön.
Eltértek a bűnösök az anyaméhtől fogva, eltévedtek születés óta, s hazudságokat szólanak.
Mérgök hasonló a kigyóéhoz, a siket áspiséhoz, mely bedugja füleit,
hogy ne hallja a bűvölők szavát és a bűvöléshez értő varázslóét.
Isten összetöri szájokban fogaikat; az oroszlánok zápfogait összerontja az Úr.
Elenyésznek, mint a lefolyó viz; megvonja a kézíjat, és ők elvesztik erejöket.
Mint az elolvadó viasz, szétfolynak, tűz hull rájok, és nem látják meg a napot.
Mielőtt töviseitek bokorrá lennének, haragjában mintegy elevenen elnyeli őket.
Örvendeni fog az igaz, midőn látja a boszúállást; kezeit a bűnös vérében fogja mosni.
És mondani fogja az ember: Van mégis gyümölcse az igaznak; van mégis Isten, ki őket megitéli a földön!
Könyörgés segélyért az ellenségek ellen.
Végig, „El ne veszíts!“ Dávid emlékirása, mikor elküldött Saul, és őrizte az ő házát, hogy megölje őt. [Kir. I. 19.]
Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem! és a rámtámadóktól szabadíts meg engem.
Ments meg engem a gonosztevőktől; és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
Mert ime megfogják lelkemet; rám rohannak az erősek;
és nincs gonoszságom, sem bűnöm, Uram! gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
Kelj föl elém, és lásd ezt, és te, Uram, erők Istene, Izrael Istene! figyelj és látogass meg minden nemzetet; és ne könyörűlj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, és megkerűlik a várost.
Ime szájokkal szólnak, és kard van ajkaikon; mert ki hallja?
De te, Uram! kineveted őket; semmivé teszesz minden nemzetet.
Én erősségemet benned helyezem; mert te, Isten! én oltalmam vagy.
Az én Istenem irgalmassága megelőz engem;
az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. Ne öld meg őket, nehogy megfeledkezzenek népeim. Széleszd el őket a te erőddel, és vesd le őket, én oltalmazó Uram!
A mit szájok mond, merő gonoszság. Fogassanak meg kevélységökben; kik az átkozódásban és hazudságban még kérkednek is.
Veszítsd el őket a te haragodban, veszítsd el őket, hogy többé ne legyenek. És tudva lesz, hogy Isten uralkodik Jákobon és a föld határain.
Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, és megkerülik a várost.
Ők elszélednek eledelért, és ha jól nem laknak, morognak is.
Én pedig a te erősségedet éneklem, és fölmagasztalom irgalmadat reggel; mert oltalmam lettél és menedékem az én szorongásom napján.
Én segítőm! neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; én Istenem! én irgalmasságom!
Isten országa az inségben.
Végig azoknak, kik át fognak változni, önmaga Dávid emlékirása tanításúl,
mikor fölgyújtotta Szíria Mezopotámiáját és Szóbalt, és Joáb megfordúlt, és az edomitákból a sóaknás völgyben megölt tizenkétezret.
Isten! elvetettél és megrontottál minket; megharagudtál, de könyörűlsz is rajtunk.
Megindítottad a földet és megrendítetted azt; gyógyítsd meg romlásait, mert megmozdúlt.
Kemény dolgokat mutattál a te népednek; a keserűség borával itattál minket.
De jelt adtál a téged félőknek, hogy elfussanak a kézív elől, hogy megszabadúljanak kedvelteid.
Szabadíts meg a te jobbkezeddel és hallgass meg engem.
Az Isten szólott az ő szent helyén: Vigadni fogok és fölosztom Szikemet, és a sátorok völgyét fölmérem.
Enyém Gálaád, és enyém Manasszes, és Efraim fejem erőssége, Júda az én királyom.
Moáb reményem fazeka; Idumeára kinyújtom sarumat; az idegenek meghódolnak nekem.
Ki visz engem az erős városba? Ki visz engem Idumeáig?
Nemde te, Isten! ki minket elvetettél, és nem jösz-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongásból; mert hiábavaló az ember segedelme.
Isten által fejtünk ki majd erőt, és ő megsemmisíti szorongatóinkat.
A király könyörgése.
Végig, Dávid énekeiből.
Hallgasd meg, Isten, az én könyörgésemet; figyelmezz imádságomra.
A föld határairól kiáltok hozzád, mivel szorongattatik szivem. Te fölemelsz engem a kősziklára, vezérelsz engem;
mert reményemmé lettél, erősség tornyává az ellenség ellen.
A te hajlékodban fogok lakni mindörökké, oltalmam lesz szárnyaid árnyéka alatt.
Mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat; örökséget adsz a te nevedet félőknek.
A király napjaihoz napokat adsz, esztendeit nemzedékről nemzedékre terjeszted;
s ő megmarad örökké az Isten színe előtt. Az ő irgalmát és igazságát ki veszi számba?
Igy dicséretet mondok a te nevednek mindörökön örökké: hogy teljesítsem fogadásaimat napról napra.
Bizalom Istenben az ellenségek ellen.
Végig, Iditunnak, Dávid zsoltára.
Nemde az Istennek lesz alávetve az én lelkem, miután tőle vagyon szabadúlásom?
Mert ő Istenem és szabadítóm; én oltalmazóm, s nem fogok többé ingadozni.
Meddig rohantok az emberre, mint egy meghajlott falra és eldőlt kerítésre, hogy megöljétek őt mindnyájan?
Meg akarnak fosztani becsületemtől, én szomjazva futok; ők szájokkal áldanak, és szivökben átkoznak.
Mindazáltal, én lelkem! engedelmeskedjél az Istennek; mert tőle vagyon az én béketűrésem.
Mert ő Istenem és üdvözítőm; én segítőm, nem fogok eltérni.
Istenben az én szabadúlásom és dicsőségem, ő segítségem Istene; és reményem Istenben vagyon.
Bízzatok benne, a nép minden gyülekezete! öntsétek ki előtte sziveteket; Isten a mi segítőnk mindörökké.
De hiúk az emberek fiai hazugok az emberek fiai a mérlegben; úgy hogy önmagokat csalják meg a hiúságban.
Ne bízzatok a gonoszságban, és ne kivánjátok meg a ragadományokat; ha bővelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyétek.
Egyszer szólott az Isten, s e kettőt hallottam: hogy a hatalom Istené,
és tied, Uram, az irgalmasság; mert te megfizetsz kinekkinek az ő cselekedetei szerint. [Máté 16,27. Rom. 2,6. Kor. I. 3,8. Galat. 6,5.]
Vágyódás a szentélyhez és Istenhez.
Dávid zsoltára, midőn az idumei pusztában volt.
Isten, én Istenem! tehozzád ébredek viradatkor; utánad szomjúhozik az én lelkem, szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is.
A puszta és járatlan és vizetlen földön, úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, hogy lássam a te erődet és dicsőségedet.
Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; az én ajkaim dicsérnek téged.
Igy áldani foglak téged életemben; és a te nevedben fölemelem kezeimet.
Mintegy zsirral és kövérséggel telik meg lelkem; és vigadás ajakival fog dicsérni az én szám,
ha rólad emlékezem ágyamon, ha reggel felőled elmélkedem;
mert segítőm vagy. És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok,
az én lelkem hozzád ragaszkodik; jobbod fölvett engemet.
Azok pedig hiába keresik lelkemet, lemennek a föld alsó részeibe;
a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek.
A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.
Könyörgés segélyért és oltalomért.
Végig Dávid zsoltára.
Hallgasd meg, Isten! az én imádságomat, mikor könyörgök; az ellenség félelmétől mentsd meg lelkemet.
Te oltalmazasz engem a roszalkodók gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától.
Mert megélesítik nyelveiket, mint a kardot; megvonják a kézíjat, a keserű szert,
hogy lövöldözzék titkon az ártatlant.
Hirtelen meglövik őt, és nem félnek; megerősítik magokat a gonosz dologban; beszélnek, hogy tőröket vessenek, és mondják: Ki látja azokat?
Gonoszban törik fejöket, a fondorkodók elfáradnak az ármánykodásban, s az ember szive fölemelkedik;
de az Isten fölmagasztaltatik. Kisdedek nyilai az ő sebesítésök.
és nyelveik megerőtlenednek önmagok ellen. Eliszonyodnak mindnyájan, kik őket látják.
és minden ember fél, és hirdeti az Isten cselekedeteit, és elismeri az ő tetteit.
Az igaz örvendeni fog az Úrban, és benne bízni, és dicsértetni fog minden igaz szivű.
Istent dicséret illeti.
Végig Dávid zsoltára; Jeremiás és Ezekiel éneke a fogságba vitt nép számára, midőn kiköltözni kezdettek.
Téged illet a dicséret, Isten! Sionban; és neked teljesítik a fogadást Jerusalemben.
Mert te meghallgatod az imádságot; tehozzád folyamodik minden ember.
A gonosz cselekedetek hatalmat vettek rajtunk; de te megkegyelmezesz istentelenségeinknek.
Boldog az, kit kiválasztasz és magadhoz fogadsz; a te tornáczaidban fog lakni; eltelünk házad javaival; szent a te templomod,
csodálatos az igazságban. Hallgass meg minket, szabadító Istenünk! te reménye a föld minden határának, és a messze tengernek.
Te alapítád meg a hegyeket erőddel, ki fel vagy övezve hatalmassággal;
fölháborítod a tenger mélységét, az ő habjai zúgását. Zavarba jőnek a nemzetek,
és félni fognak jeleidtől, kik a határokon laknak; hol a nap felköltét és lenyugtát örvendetessé teszed.
Megtekinted a földet és elárasztod; nagyon gazdaggá teszed azt. Isten folyója tele van vizekkel, te készíted el nekik az élelmet; mert így van a föld elrendezve.
Barázdáit megáztatod, termését megsokasítod; az eső csorgásán örvendez a termő föld.
Megáldod kegyességeddel az esztendő koszorúját; és mezeid megtelnek bőséggel.
Megkövérednek a puszták legelői, és a halmok vigasággal övezkednek körűl.
A legelőt juhnyájak lepik el, és a völgyek bővelkednek gabonával; minden örvend és éneket zengedez.
Fölhivás Isten dicséretére.
Végig a föltámadás zsoltár-éneke. Örvendezzetek az Úrnak, minden föld!
mondjatok dicséretet az ő nevének; tegyétek dicsőségessé dicséretét.
Mondjátok az Istennek: Mely rettenetesek a te cselekedeteid, Uram! a te erőd nagysága miatt hízelkedni fognak neked ellenségeid.
Az egész föld imádjon téged és énekeljen neked; mondjon dicséretet a te nevednek.
Jőjetek, és lássátok az Isten műveit; rettenetes ő tanácsaiban az emberek fiai fölött.
Ki a tengert szárazzá változtatta, a folyóvizen lábbal mentek át; ott vigadtunk őbenne.
Ki saját ereje által uralkodik mindörökké, az ő szemei a nemzetekre néznek. Kik búsítják őt, föl ne fuvalkodjanak magokban.
Áldjátok, nemzetek, a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicsérete szózatát.
Ki engemet életben tartott, és nem hagyta ingadozni lábaimat.
Mert megkisértettél minket, Isten! tűzzel próbáltál minket, mint próbáltatik az ezüst.
Tőrbe vittél minket, nyomorúságokat tettél hátunkra,
embereket ültettél fejeinkre. Tűzön és vizen mentünk át, de kivezettél minket enyhűlésre.
Bemegyek a te házadba égő áldozatokkal, teljesítem neked fogadásaimat,
melyeket ajkaim kifejeztek, és az én szám mondott szorongásomban.
Velős égőáldozatokat viszek neked a kosok jó illatszerével, tulkokat áldozok neked bakokkal.
Jőjetek, halljátok mindnyájan, kik félitek az Urat, és elbeszélem, mennyit cselekedett az én lelkemmel.
Hozzá kiáltottam számmal, és fölmagasztaltam őt nyelvemmel.
Ha gonoszságra tekintettem volna szivemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
De meghallgatott az Isten, és könyörgésem szavára figyelmezett.
Áldott legyen az Isten, ki nem távoztatta el imádságomat és az ő irgalmát éntőlem.
Könyörgés a népek megvilágosításaért.
Végig a dicséretek közt Dávid ének-zsoltára.
Könyörűljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; derítse föl ránk az ő orczáját, és könyörűljön rajtunk:
hogy megismerjük a földön utadat, minden nép között a te szabadításodat.
Adjanak hálát neked, Isten, a népek; adjon hálát minden nép.
Örűljenek és vigadjanak a nemzetek; mert te itéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
Adjanak hálát neked, Isten, a népek; adjon hálát minden nép.
A föld megadja gyümölcsét. Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk,
áldjon meg minket Isten; és félje őt a föld minden határa.
Hála a nagy győzelemért.
Végig, önmaga Dávid ének-zsoltára.
Keljen föl az Isten, és széledjenek el az ő ellenségei, és fussanak orczája elől, kik őt gyűlölik.
Mint elenyészik a füst, enyészszenek el; mint elolvad a viasz a tűz színe előtt, úgy veszszenek el a bűnösök Isten színe elől.
És az igazak vendégeskedjenek és vigadjanak Isten színe előtt, és gyönyörködjenek örömmel.
Énekeljetek Istennek, mondjatok dicséretet az ő nevének, készítsetek utat annak, ki fölmegyen napnyugatra, Úr az ő neve. Örvendezzetek színe előtt, mely előtt amazok megréműlnek.
Árvák atyja és özvegyek bírája Isten az ő szent helyén,
Isten, ki békés lakást ad a házban az egyértelműeknek, ki a foglyokat kivezeti erősséggel, hasonlóképen az ellenszegűlőket, kik a sirokban laknak.
Isten! midőn a te néped színe előtt jártál, midőn átmentél a pusztán,
a föld megrendűlt, és az egek csöpögtek a Sinai Istenének színe előtt. Izrael Istenének színe előtt.
Ohajtott esőt adtál, Isten, a te örökségednek; mely elfáradott, de te megerősitetted őt.
A te nyájad lakott abban; elkészítetted azt, Isten, kegyességedből a szegénynek.
Az Úr szót ad az örömhír vivőinek nagy hatalommal.
„A seregek királyai futva futnak; és a ház ékességének jut a ragadományok osztása.
„Ha osztályrészeitekben feküsztök, hasonlók lesztek a galambhoz, melynek tollai ezüstösek, és háta vége felé aranysárga.
„Midőn a mennyben-lakó ott a királyokat elszéleszti, fehérek lesznek mint a hótól Szelmon.“
Az Isten hegye kövér hegy, erős hegy, termékeny hegy.
Miért nézitek gyanúsan az erős hegységet? E hegy az, melyen az Istennek lakni tetszik; mert az Úr ott fog lakni mindörökké.
Isten szekere több tizezernél, ezerek az örvendezők; az Úr közöttük van, mint Sinai hegyen a szentélyben.
Fölmégy a magasba, fogva viszed a fogságot, ajándékokat veszesz az embereknek, a nem hivőknek is, hogy az Úr Istennél lakjanak.
Áldott legyen az Úr minden nap; szerencsés utat készít nekünk a mi üdvösségünk Istene.
A mi Istenünk a szabadító Isten; és az Úré, az Úré a halálból való kivitel.
Ellenben Isten összezúzza ellenségei fejeit, a vétkeikben járók fejtetejét.
Mond az Úr: Bázánból visszatéritem őket, a tenger mélységébe térítem;
hogy lábad vérbe mártassék, ebeid nyelve az ellenség vérébe.
Látják bemeneteledet, Isten! az én Istenem bemenetelét; az én királyomét, ki a szentélyben vagyon.
Elől mennek a fejedelmek az éneklőkkel együtt a doboló leányzók között.
„A gyülekezetekben áldjátok az Úr Istent, Izrael törzséből valók!“
Ott van az ifjú Benjamin lelki elragadtatásban, Júda fejedelmei, azok vezérei, Zabulon fejedelmei, Neftali fejedelmei.
Parancsolj, Isten, a te erődnek; erősítsd meg azt, Isten! mit közöttünk cselekedtél,
a te templomodból Jerusalemben. A királyok ajándékokat hoznak neked.
Dorgáld meg a nádas vadait; bikák gyülekezete van a népek tehenei között, hogy kirekeszszék azokat, kik megpróbáltattak, mint az ezüst. Széleszd el a nemzeteket, melyek hadakat kivánnak.
Követek jőnek Egyiptomból, Szerecsenország megelőzve nyújtja kezeit az Istenhez.
Föld országai! énekeljetek az Istennek; zengjetek az Úrnak, zengjetek az Istennek,
ki fölmegy az egek ege fölé napkeletre. Ime szózatának az erő szavát adja.
Adjatok dicsőséget az Istennek, Izrael fölött az ő dicsősége és ereje a felhőkben.
Csodálatos az Isten az ő szenteiben; Izrael Istene ő ad hatalmat és erőt az ő népének. Áldott legyen az Isten.
A szenvedő Messiás.
Végig, azokért, kik át fognak változni. Dávidé.
Szabadíts meg engem, Isten! mert behatottak a vizek lelkemig.
Besűlyedtem a mélységes sárba, és nincs megállapodás; a tenger mélységére jutottam, és a szélvész elmerített engem.
Elfáradtam a kiáltásban, torkom elrekedt, szemeim elbágyadnak, míg az én Istenemben bízom.
Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, kik engem ok nélkül gyülölnek; megerősödnek ellenségeim, kik igazságtalanúl üldöznek engem; a mit nem ragadtam el, meg kell fizetnem.
Isten! te tudod balgatagságomat; és vétkeim nincsenek előtted elrejtve.
Ne pirúljanak meg miattam, kik téged várnak, Uram, erők ura! Ne szégyenűljenek meg miattam, kik téged keresnek, Izrael Istene!
Mert éretted szenvedem a gyalázatot, szégyen borítja el orczámat.
Idegenné lettem atyámfiainál, és jövevénynyé anyám fiainál.
Mert a buzgóság házadért megemészt engem; és a téged gyalázók szidalmai esnek rám.
Bőjtöléssel födöztem lelkemet: és gyalázatomra lett nekem.
Öltözetemmé tettem a zsákot: és közmondássá lettem nekik.
Ellenem szólának, kik a kapuban ültek; és rólam éneklének, kik bort ittak.
Én pedig tehozzád imádkozom, Uram! legyen ez a tetszés ideje, Istenem! irgalmad sokaságában hallgass meg engem, a te szabadításod igazvolta szerint.
Ragadj ki engem a sárból, hogy bele ne sülyedjek; szabadíts meg engem azoktól, kik engem gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
Ne meritsen el engem a viz árja, és ne nyeljen el engem a mélység, és ne zárja rám száját a kút.
Hallgass meg engem, Uram! mert kegyes a te irgalmad; könyörűleted sokasága szerint tekints reám.
És ne fordítsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem.
Legyen gondod lelkemre, és szabadítsd meg azt; ellenségeim miatt ments meg engem.
Te tudod gyalázatomat és megszégyenűlésemet és pirúlásomat.
Színed előtt vannak mindnyájan, kik engem szorongatnak; szidalmat és inséget vár szivem. És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; és ki megvigasztaljon, és nem találtam.
És epét adtak nekem eledelűl; és szomjúságomban eczettel itattak engem.
Legyen az ő asztaluk tőrré előttök, és visszafizetéssé és botránkozássá. [Rom. 11,9.]
Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, és hátokat mindenkor görbítsd meg.
Öntsd ki rájok haragodat; és haragod búsulása ragadja meg őket.
Legyen puszta az ő lakhelyök, és ne legyen, ki hajlékaikban lakjék.
Mert a kit te megvertél, azt üldözték; és sebeim fájdalmát többé tették.
Hagyd vétkezni vétkök felett, és ne jussanak igazságodba.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazakkal ne irassanak be.
Én szegény vagyok és szenvedő, a te szabadításod, Isten, fölemel engem.
Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom őt dicsérettel.
S ez kedvesebb lesz Istennek a gyenge borjúnál, melynek szarvai és körmei kelnek.
Lássák a szegények, és vigadjanak; keressétek az Istent, és élni fog lelketek;
mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem veti meg.
Dicsérjék őt az egek és a föld, a tenger és minden, mi azokban mozog.
Mert az Isten megszabadítja Siont, és fölépíttetnek Júda városai, s ott fognak lakni, és örökségűl veszik azt.
És szolgáinak ivadéka fogja birni azt; és kik szeretik az ő nevét, azok fognak lakni abban.
Könyörgés gyors segélyért.
Végig Dávid zsoltára, emlékűl, hogy megszabadította őt az Úr. )
Isten! figyelmezz segítségemre; Uram! siess segítésemre.
Szégyenűljenek meg, és valljanak gyalázatot, kik lelkemet keresik.
Térjenek hátra és pirúljanak meg, kik roszat akarnak nekem; térjenek hátra mindjárt megpirúlva, kik azt mondják nekem: Úgy kell, úgy kell!
Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek, és mondják mindenkor, kik szeretik szabadításodat: Magasztaltassék az Úr!
Én pedig szűkölködő és szegény vagyok; Isten! segíts meg engem. Én segítőm és szabadítóm vagy te; Uram! ne késsél.
Könyörgés segélyért az ellenségek ellen.
Dávid zsoltára s Jonadab fiaié és az előbbi foglyoké. Tebenned bízom, Uram! soha ne szégyenűljek meg;
a te igazságod által szabadíts meg engem, és ments meg engem. Hajtsd hozzám füledet, és szabadíts meg engem.
Légy nekem oltalmazó Istenem és erős helyem, hogy megszabadíts engem; mert erősségem és oltalmam te vagy.
Én Istenem! ments meg engem a bűnös kezéből, és a törvény ellen cselekvő és a gonosz kezéből.
Mert te vagy az én béketűrésem, Uram! Uram! én reményem ifjuságomtól.
Teáltalad erősödtem meg anyám méhétől; anyám méhétől fogva vagy az én oltalmazóm. Felőled van éneklésem mindenkoron.
Mintegy csodája lettem soknak, és te erős segítő voltál.
Teljék meg az én szám dicsérettel, hogy énekeljem dicsőségedet, egész nap a te nagy voltodat.
Ne vess el engem a vénség idején; midőn megfogyatkozik erőm, ne hagyj el engem.
Mert szólanak rólam ellenségeim; és kik életemre leselkednek, együtt tartanak tanácsot,
mondván: Az Isten elhagyta őt, űldözzétek és fogjátok meg őt; mert nincs, ki megmentse.
Isten! ne légy távol tőlem; én Istenem! tekints segítségemre.
Szégyenűljenek meg és enyészszenek el az én lelkem rágalmazói; boríttassanak be gyalázattal és szégyennel, kik nekem roszat akarnak.
Én pedig mindenkor bízom, és még többet teszek minden dicséretedre.
Az én szám hirdeti igazságodat, egész nap a te szabadításodat, melynek számát nem tudom.
Bemegyek az Úr hatalmasságába; Uram! egyedűl a te igazságodról fogok emlékezni.
Isten! te tanítottál engem ifjuságomtól; és mind ez ideig beszélem csodáidat.
És vénségemig és őszkoromig, Isten, ne hagyj el engem, míg minden jövendő nemzedéknek hirdetem a te karodat, hatalmadat,
és igazságodat, mely a magasságig ér, Isten! mely nagyokat cselekedtél. Isten! ki hasonló hozzád?
Mily sok és gonosz szorongatást mutattál nekem! De megfordúlván, fölélesztettél engem, és a föld mélységeiből ismét visszahoztál engem.
Megsokasítottad nagyvoltodat; és megfordúlván, megvigasztaltál engem.
Én is dicsérni fogom hangszerekkel a te hűségedet, Isten! énekelni fogok neked hárfával, Izrael Szente!
Örvendezni fognak ajkaim, midőn éneklek neked, és lelkem, melyet megváltottál.
De nyelvem is egész nap beszélni fogja igazságodat; mert megszégyenűlnek és megpirúlnak, kik nekem roszat akarnak.
A nagy királyról.
Zsoltár Salamonra.
Isten! add jogodat a királynak, és igazságodat a király fiának; hogy igazságosan itélje a te népedet, és méltányosan a te szegényeidet.
A hegyek hozzanak békeséget a népnek, és a halmok igazságot.
Ő meg fogja itélni a nép szegényeit, megszabadítja a szegények fiait, és megalázza a rágalmazót.
És megmarad, míg a nap és hold tart, nemzedékről nemzedékre.
Leszáll, mint az eső a gyapjúra, és mint az esőcseppek a földre.
Az ő napjaiban kivirágzik az igazság és a béke bősége, míg elenyészik a hold.
És a tengertől tengerig fog uralkodni, és a folyóviztől a földkerekség határáig.
Leborúlnak előtte a szerecsenek, és ellenségei a földet nyalják.
Tarzis és a sziget királyai ajándékokat mutatnak be; Arábia és Szába királyai ajándékokat hoznak.
És imádni fogja őt a föld minden királya; minden nemzet szolgálni fog neki.
Mert megszabadítja a szegényt a hatalmastól; a szegényt, kinek nem volt segítője;
megkiméli a szegényt és szűkölködőt, és a szegények lelkeit megszabadítja.
Az uzsorákból és hamisságból kiszabadítja azok lelkeit: mert azok neve tiszteletes őelőtte.
Élni fog, és Arábia aranyából adatik neki, és imádni fogják őt mindenkoron, egész nap áldják őt.
És bőség lesz a földön s a hegytetőkön is, gyümölcse meghaladja a Libanonét, és a városokban virágzani fognak a lakosok, mint a föld füve
Legyen áldott az ő neve mindörökké; mint a nap megmarad az ő neve, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége; minden nép magasztalni fogja őt.
Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki egyedűl tesz csodálatos dolgokat.
És áldott legyen az ő fölségének neve mindörökké; és dicsőségével teljék be az egész föld. Úgy legyen, úgy legyen.
Itt végződnek Dávidnak, Jessze fiának dicséretei.
Az istentelen vége veszedelem.
Azaf zsoltára. Mely jó Izrael Istene azoknak, kik igaz szivvel vannak.
Az én lábaim pedig csaknem megtántorodtak; csaknem elcsuszamodtak lépéseim.
Mert boszankodtam a gonoszokra, látván a bűnösök békeségét.
Mert a fájdalomtól halálukig mentek, és nincs tartósság csapásukban.
Nincsenek az emberek bajaiban, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
Azért fogta el őket a kevélység, beborítatnak gonoszságukkal és istentelenségökkel.
Kiszivárog, mint a kövérségből, az ő gonoszságuk; a sziv indulata után mennek.
Álnokságot gondolnak és szólanak, gonoszságot szólanak magasságukban.
Az ég káromlására nyitják föl szájokat, és nyelvök az embereket szerte rágalmazza.
Azért tér hozzájok ez az én népem, hogy nálok jó napokra találjon;
mondván: „Hogyan tudná meg az Isten? és van-e tudomány a Fölségesben?“
Ime ők bűnösök, és bővelkednek a világon, gazdagságot nyertek.
És mondám: Tehát hiába igazúltam meg szivemben, és mostam meg az ártatlanok között kezeimet?
És ostoroztattam egész nap és fenyíték volt részem reggeltől?
De ha ezt mondottam volna, úgy beszélvén, mint ők: ime a te fiaid nemzetségétől elpártoltam volna.
És gondolkodtam, hogy megértsem ezt; de ez nehézség volt előttem,
mígnem bementem az Isten szentélyébe, és megértém az ő végöket.
Mert csatlakozásukra tettél így nekik; letaszítottad őket, midőn fölemelkedtek.
Mennyire elpusztúltak, hirtelen elfogytak, elvesztek gonoszságuk miatt.
Mint a fölserkenők álmát, Uram, semmivé teszed városodban az ő képöket.
Ha azért fölhevűlne szivem, és vesém fölháborodnék:
akkor én esztelennek tartanám magamat, ki mit sem tud,
és oktalan barom volnék előtted. Én mindazáltal mindenkor veled valék.
Azért te jobb kezemnél fogsz engem tartani, és akaratod szerint vezetni, és a dicsőségbe fogadni.
Mert mim vagyon az égben, és tekivűled mit akartam a földön?
Ha testem és szivem elfogyatkozik is, szivem Istene és osztályrészem az Isten mindörökké.
Mert ime, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; elveszted mind, a kik elhajlanak tőled.
Nekem pedig jó az Istenhez ragaszkodnom, az Úr Istenben helyeznem reménységemet; hogy hirdessen minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
Könyörgés inségben, midőn a szentély elpusztíttatott.
Azaf tanítása. Miért vetettél el minket Isten, mindvégig, fölindúlván haragod a te legelőd juhaira?
Emlékezzél meg gyűlekezetedről, melyet kezdettől bírtál, és megváltottál, mint örökséged osztályrészét; ki Sion hegyén laktál.
Emeld föl az ő kevélységök ellen kezeidet mindvégig. Mennyi gonoszt tőn az ellenség a szent helyen!
És dicsekedtek, a kik gyűlöltek téged, ünnepeid között. Az ő jeleiket jelekűl tették
a magasokra, mint a kapukra, és nem értették. Mint a fák erdejében fejszékkel
vágták szét annak ajtait mindegyütt, fejszével és bárddal döntötték le azt,
felgyújtották tűzzel a te szentélyedet, a földön megfertőztették a te neved hajlékát. [Kir. IV. 25,9.]
Mondák szivökben ők és nemzetségök együtt: Szűntessük meg az Isten minden ünnepnapját a földön.
Jeleinket nem látjuk, már nincs próféta; s minket ő nem ismer többé.
Isten! meddig szidalmaz az ellenség, s boszantja nevedet az ellenkező mindvégig?
Miért tartod vissza kezedet és jobbodat? vond ki kebledből, és végezz.
Isten a mi királyunk öröktől fogva, szabadúlást szerzett a föld közepett. [Luk. 1,68.]
Te tetted erősséggé erőddel a tengert, összezúztad a sárkányfőket a vizekben.
Te törted össze a sárkány fejeit, eledelűl adtad őt a szerecsenek népeinek.
Te fakasztottál forrásokat és patakokat; te szárasztottad meg Étán folyóvizeit.
Tied a nap, és tied az éj; te alkottad a hajnalt és a napot.
Te rendezted a föld minden határát; a nyarat és tavaszt te teremtetted.
Emlékezzél meg erről: Az ellenség szidalmazta az Urat, és az esztelen nép ingerlette a te nevedet.
Ne add a vadaknak a téged dicsérő lelkeket; és szegényeid lelkeit ne feledd el egészen.
Tekints a te szövetségedre; mert kik homályban voltak a földön, házakat birnak tele igaztalansággal.
Ne térjen vissza a megalázott szégyennel; a szegény és szűkölködő dicsérni fogják a te nevedet.
Kelj föl, Isten! itélj a te ügyedben; emlékezzél meg gyalázatodról, melylyel az esztelen téged egész nap illet.
Ne feledkezzél el a te ellenségeid szavairól; azok kevélysége, kik téged gyülölnek, mindenkor növekedik.
Az Isten biró.
Végig „Ne veszíts el!“ Azaf ének-zsoltára.
Hálát adunk neked, Isten! hálát adunk, és segítségűl híjuk a te nevedet; hirdetjük csodáidat.
„Mikor az idő itt leend, én igazsággal fogok itélni;
„akkor megolvad a föld és mindnyájan, kik azon laknak; mert én erősítettem meg annak oszlopait.“
Azért mondom a gonoszoknak: Ne cselekedjetek gonoszúl; és a vétkezőknek: Ne emeljétek föl szarvatokat.
Ne emeljétek föl magasan szarvatokat; ne szóljatok az Isten ellen hamisságot.
Mert sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyekről –
mivelhogy Isten a biró. Ezt megalázza, és amazt fölmagasztalja;
mert kehely van az Úr kezében, tele vegyített színborral, és tölt egyfelé és másfelé, mindazáltal söpreje nem fogyott el, a föld minden bűnösei fogják inni.
Én pedig hirdetni fogom ezt mindörökké, énekelni fogok Jákob Istenének.
A bűnösök minden szarvát letöröm, és az igazak szarvai föl fognak emelkedni.
Hála a győzelemért.
Végig, Azaf dicsérő zsoltára. Ének az asszíriusokról.
Ismeretes az Isten Judeában; Izraelben nagy az ő neve.
És békeségben vagyon az ő helye, és lakása Sionban.
Ott törte össze a kézívek hatalmát, a paizst, kardot és hadat.
Midőn te csodálatosképen világítottál az örök hegyekről,
a balgatag szivűek mind megháborodtak. Aludták álmukat, és a gazdagság férfiai semmit sem találtak kezeikben.
A te feddésedtől, Jákob Istene! elaludtak, kik lovon ültek.
Te rettenetes vagy; és ki áll ellened, mihelyest haragszol?
Mennyből hallattad az itéletet; a föld megrendűlt és elcsendesedett,
midőn az Isten fölkelt itéletre, hogy megszabadítson a földön minden szelídet.
Az ember bősz gondolata is dicsér téged, és még fogytig tartó haragja is ünnepnapot szerez neked.
Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a ti Uratok- Isteneteknek, mindnyájan, kik köröskörűl ajándékokat hoztok a rettenetesnek,
ki elveszi a fejedelmek lelkét, ki rettenetes a föld királyainál.
Elkeseredés és remény.
Végig Iditunnak, Azaf zsoltára.
Szómmal az Úrhoz kiáltok, szómmal az Istenhez, hogy figyelmezzen reám.
Szorongatásom napján az Istent keresem, kezeimet éjjel is feléje emelvén szüntelenűl; és nem akart megvigasztaltatni az én lelkem.
Megemlékezem az Istenről, és gyönyörködöm; és elmélkedem, de az én lelkem elbágyad.
A hajnalt megelőzik szemeim, meg vagyok háborodva, és nem szólhatok.
Gondolkodom a régi napokról, és az örök esztendők vannak elmémben,
és elmélkedem éjjel szivemben, és gondolkodom, és megvizsgálom lelkemet.
Vajjon az Isten örökre elvetend-e? és nem lesz már engedékenyebb?
Vagy mindvégig megszűnteti-e irgalmasságát, nemzedékről nemzedékre?
Vagy elfeledkezik-e könyörűlni az Isten? vagy visszatartja-e haragjában az ő irgalmasságát?
És mondom: Most felfogtam! Ez a változás a Fölséges jobbja által vagyon.
Megemlékezem az Úr cselekedeteiről; mert eszemben vannak kezdettől a te csodatételeid;
és elmélkedem minden cselekedetedről, és a te végzéseiddel foglalkozom.
Isten! a te utad szentség; kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, ki csodákat mívelsz; megismertetted erődet a népekkel,
megszabadítottad karoddal a te népedet, Jákob és József fiait.
Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek, és féltek, és remegtek a mélységek.
Nagy volt a vizek zúgása. Szózatot adtak a felhők, mert nyilaid átmentek.
A te mennydörgésed szólt a forgatagban, villámlásaid tündöklöttek a föld kerekségén; a föld megmozdúlt és rengett.
A tengeren volt utad, és ösvényeid a sok víz árján; és nyomdokaid meg nem ismerhetők.
Vezetted a te népedet, mint a juhokat, Mózes és Áron keze által. [Móz. II. 14,29.]
Izrael vezéreltetése Dávid uralkodásaig.
Azaf oktatása. Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; hajtsátok fületeket az én szám igéire.
Megnyitom számat példabeszédekben, titkos dolgokat szólok kezdettől.
A miket hallottunk és értettünk, és atyáink beszélettek nekünk, –
nincsenek eltitkolva azok fiaitól a következő nemzedékben. Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát és csodatetteit, melyeket cselekedett;
hogy bizonyságot támasztott Jákobban, és törvényt adott Izraelben. Mennyit parancsolt atyáinknak tudtúl adatni fiaik előtt,
hogy tudja a következő nemzedék, a fiak, kik születnek, és felnőnek, és elbeszélik fiaiknak:
hogy az Istenben helyezzék reménységöket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, és keressék az ő parancsait,
és ne legyenek, mint atyáik, gonosz és boszantó nemzedék; oly nemzedék, melynek szive nem volt igaz, és melynek lelke nem volt hiv az Istenhez,
mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, de visszafordúltak a harcz napján.
Nem tartották meg az Isten szövetségét, és nem akartak az ő törvényében járni,
és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földén Tanis mezején.
Áthasította a tengert, és átvitte őket, és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket. [Móz. II. 14,21.22.]
És nappal felhő által vezette őket, és egész éjjel tűz világítása által.
A kősziklát megrepesztette a pusztában, és megitatta őket, mint nagy mélységből. [Móz. II. 17,6. Zsolt. 104,41.]
És vizet fakasztott a kősziklából, és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
És mégis folyvást vétkeztek ellene, haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
És kisértették az Istent szivökben, midőn lelköknek ételt kértenek;
és gonoszúl szólottak az Istenről, mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, és patakok áradtak: vajjon adhat-e kenyeret is, vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre; [Móz. IV. 11,1.]
mert nem hittek az Istenben, és nem bíztak az ő szabadításában.
És parancsolt onnan felől a felhőknek, és megnyitá az ég ajtait,
és mannát hullatott nekik eledelűl, és mennyei kenyeret adott nekik. [Móz. II. 16,4. Móz. IV. 11,7.]
Az angyalok kenyerét ette az ember; eledelt küldött nekik bőséggel.
Elvivé a napkeleti szelet az égről, és elhozá erejével a délit.
És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
És táboruk közepére estek az ő sátoraik körűl.
És evének, és igen jóllakának, és kivánságukat teljesíté,
és nem csalatkoztak meg kivánságukban. De még szájokban volt étkök, [Móz. IV. 11,33.]
és már az Isten haragja rájok szállott, és megölé azok kövéreit, Izrael választottait megakadályozá.
Mindezek mellett mégis vétkeztek, és nem hittek az ő csodáinak.
És elfogytak napjaik hiúságban, és esztendeik sietséggel.
Midőn ölte őket, keresték őt, és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjök, és a fölséges Isten az ő megváltójok.
De csak szájokkal szerették őt, és nyelvökkel hazudtak neki.
Mert szivök hozzája nem volt igaz, és nem találtattak hiveknek az ő szövetségében.
Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, és nem veszti el őket. És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, és nem gerjeszté föl egészen haragját,
és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, elenyésző és vissza nem térő lehelet.
Hányszor búsították őt a pusztában, s indították őt haragra a vizetlen helyen?
És újra meg újra kisértették az Istent, és Izrael Szentét boszantották.
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, és csodáit Tanis mezején,
midőn vérré változtatta azok folyóvizeit és árjait, hogy nem ihattak; [Móz. II. 7,20.]
mindenféle legyet bocsátott rájok, mely megemészté őket; és békát, mely elpusztitá őket; [Móz. II. 8,6.24.]
és a ragyának adá gyümölcsüket, és termesztményeiket a sáskának; [Móz. II. 10,15.]
és elverte jégesővel szőlőiket, és szederfáikat dérrel; [Móz. II. 9,25.]
és a jégesőnek adá barmaikat, és jószágukat a tűznek;
midőn rájok bocsátotta boszankodása haragját, a boszankodást és haragot és szorongatást, – csapásokat a gonosz angyalok által;
midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kimélte a haláltól lelköket, és barmaikat a halálnak szánta;
és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földén, minden munkájok zsengéit Kám hajlékaiban; [Móz. II. 12,29.]
és elvitte népét, mint a juhokat, és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
és kivezette őket reménységben, és nem féltek; és ellenségeiket a tenger elborította; [Móz. II. 14,27.]
és bevitte őket megszenteltetése hegyére, a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett; és kiűzte szinök elöl a nemzeteket, és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével; [Józ. 13,7.]
és megtelepité azok hajlékiban Izrael nemzetségeit,
és ők kisértették és boszantották a fölséges Istent, és nem őrzötték meg bizonyságait,
és elfordúltak, és nem tarták meg a kötést, mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordúltak.
Haragra indíták őt halmaikon, és faragott képeikkel boszuállásra ingerlék őt.
Meghallotta ezt Isten, és megvetette és igen megútálta Izraelt,
és elhagyta Silóban hajlékát, az ő hajlékát, hol az emberek között lakott, [Jerem. 7,12.14. 26,6.]
és fogságra adá azok erejét, és azok szépségét az ellenség kezeibe,
és fegyver alá juttatta népét, és örökségét megvetette.
Ifjait tűz emésztette meg; és szűzeit senki sem siratta.
Papjai fegyver által hullottak el; és özvegyeiken senki sem siránkozott.
Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, mint a bortól megrészegűlt hatalmas.
És megveré ellenségeit hátúl; örök gyalázatot tett rajtok.
És megvetette József hajlékát, és nem választá Efraim nemzetségét;
hanem Júda nemzetségét választotta, Sion hegyét, melyet szeretett.
És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, melyet örökre alapított.
És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, a tejelők mögűl hozta el őt,
hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, és örökségét, Izraelt.
És legeltette őket szivének ártatlanságában, és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.
Panasz és könyörgés a templom megszentségtelenitése ellen.
Azaf zsoltára. Isten! pogányok jöttek örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, őrkunyhóvá tették Jerusalemet.
Szolgáid holttestét eledelűl adták az égi madaraknak, szenteid húsát a föld vadainak.
Véröket mint a vizet ontották Jerusalem körűl, és nem volt, ki eltemesse.
Gyalázattá lettünk szomszédainknak, nevetséggé és csúfsággá azoknak, kik körülünk vannak.
Meddig haragszol, Uram, egészen? fölgerjed-e, mint a tűz, boszankodásod?
Öntsd ki haragodat a pogányokra, kik téged nem ismernek, és az országokra, melyek a te nevedet nem hítták segítségűl, [Jerem. 10,25.]
mert megemésztették Jákobot, és az ő helyét elpusztították.
Ne emlékezzél meg régi gonoszságinkról, hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod: mert igen szegények lettünk. [Izai. 64,9.]
Segíts meg minket, szabadító Istenünk! és a te neved dicsőségeért, Uram, szabadíts meg minket; és légy kegyelmes bűneinknek a te nevedért,
nehogy azt mondják a pogányok között: Hol vagyon az ő Istenök? legyen nyilvános a nemzetek között szemeink előtt a boszúállás szolgáid kiontott véreért.
Jusson színed elé a foglyok fohászkodása; a te karod nagyvolta szerint tartsd meg a megöltek fiait,
és fizesd vissza szomszédainknak keblökbe hétszerte szidalmokat, melylyel, Uram, téged szidalmaztak.
Mi pedig, te néped, és a te legelőd juhai, hálát adunk neked mindörökké, nemzedékről nemzedékre hirdetni fogjuk dicséretedet.
Könyörgés az anyaszentegyház fentartásaért.
Végig, azoknak, kik át fognak változni, Azaf bizonyságtétele, zsoltár.
Ki Izraelt legelteted, halljad; ki Józsefet vezeted, mint a juhot, ki a kerubok fölött ülsz, jelenj meg
Efraim, Benjamin és Manassze előtt; ébreszd föl hatalmasságodat, és jőj el, hogy megszabadíts minket.
Isten! téríts meg minket, és mutasd meg a te orczádat, és megszabadúlunk.
Erők Ura Istene! meddig fogsz haragudni szolgád imádsága fölött?
Könyhullatás kenyerével étetsz-e minket, és könyeket adsz-e nekünk italúl mértékkel?
Ellenmondásúl helyeztél minket szomszédinknak, és ellenségeink gúnyolnak minket.
Erők Istene! téríts meg minket, és mutasd meg a te orczádat, és megszabadúlunk.
Szőlőt hoztál át Egyiptomból, kiűzted a nemzeteket, és elültetted azt.
Az út vezére voltál színe előtt, és elültetted gyökereit, és betöltötte a földet,
árnyéka befödte a hegyeket, és ágai az Isten czedrusait,
kiterjeszté vesszeit a tengerig, és csemetéit a folyóig.
Miért bontottad el sövényét, hogy szaggassák azt mindnyájan, kik az úton átmennek?
Földúlja azt az erdei kan, és a magányos vad elpusztítja azt.
Erők Istene! térj vissza; tekints le mennyből, és nézd, és látogasd meg e szőlőt,
és végezd el azt, melyet a te jobbod ültetett, az ember fiára nézve, kit magadnak megerősítettél.
Ő tűzzel fölgyujtatott és aláásatott. Orczád dorgálásától elvesznek.
Legyen kezed a te jobbod férfián, és az ember fián, kit magadnak megerősítettél.
És nem távozunk el tőled, te megelevenítesz minket, és nevedet segítségűl fogjuk híni.
Erők Ura Istene! téríts meg minket, és mutasd meg a te orczádat, és megszabadúlunk.
Buzdítás az ünnepek megülésére és engedelmességre.
Végig, a sajtókra, önmaga Azaf zsoltára.
Örvendezzetek a mi segitő Istenünknek; örűljetek Jákob Istenének.
Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, kellemes hárfát czitarával.
Fujjatok harsonát az újhold napján, a ti ünneptek jeles napján.
Mert parancsolat ez Izraelben, és törvény Jákob Istenétől.
Bizonyságúl rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földéről; hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
Elfordította hátát a terhektől, midőn kezei kosárral szolgáltak.
A szorongatásban segítségűl híttál engem, és megszabadítottalak tégedet; meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
Halljad, én népem! és bizonyságot teszek neked; Izrael! ha engem hallgatsz,
nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
Mert én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről; tátsd föl szádat, és betöltöm azt. [Móz. II. 20,2.]
De az én népem nem hallgatott szavamra, és nem figyelmezett rám Izrael.
És az ő szivök kivánságaira hagytam őket, és öntanácsaink szerint jártak. [Ap.cs. 14,15.]
Ha az én népem rám hallgatandott, ha Izrael utaimon járandott, [Bar. 3,13.]
igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, és szorongatóira vetettem volna kezemet.
Az Úr ellenségei hizelegnének neki; és jólétök ideje örökké tartana;
és a gabona javával táplálná őket, és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
Isten a birák birája.
Azaf zsoltára. Isten az istenek gyülekezetében áll, és itéli abban az isteneket.
Meddig itéltek hamisságot, és tekintitek a bűnös személyét?
Tegyetek itéletet a szűkölködőnek és árvának; a megalázottnak és szegénynek szolgáltassatok igazságot.
Mentsétek meg a szegényt, és a szűkölködőt szabadítsátok ki a bűnös kezéből. [Péld. 24,11.]
De ők nem tudják ezt, és nem értik, sötétségben járnak; azért ingadoz a föld minden alapja.
Én mondottam: Istenek vagytok, és a Fölséges fiai mindnyájan.
De azért mint emberek fogtok meghalni, és mint egy a fejedelmek közől, elestek.
Kelj föl, Isten! itéld meg a földet, mert te örökségűl bírod mind a nemzeteket.
Könyörgés segélyért Isten országának ellenségei ellen.
Azaf zsoltár-éneke.
Isten! ki hasonló hozzád? ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten!
mert íme a te ellenségeid fölzendűltek, és a kik gyűlölnek téged, fejöket fölemelték.
A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, és a te szenteid ellen ármánykodnak.
Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közől, és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.
Mert egyakarattal tanácskoznak, szövetséget kötnek együtt ellened
az idumeusok hajlékai és az izmaeliták, Moáb és az agarenusok.
Gébal és Ammon és Amalek, az idegenek Tírus lakóival.
Asszur is velek jő, segítségűl lettek Lót fiainak.
Cselekedjél velök, mint Madiánnal és Sisarával, mint Jábinnal Cisszon patakánál.
Kik elvesztek Endorban, s lettek mint a föld ganéja.
Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel és Zebeével és Szalmanával; minden fejedelmökkel,
Kik azt mondják: Bírjuk örökségűl az Isten szentélyét.
Én Istenem! tedd őket olyanokká, mint a forgatag, és mint a pozdorja a szél szine előtt.
Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, és mint a hegyeket fölégető láng:
úgy üldözd őket a te viharod által, és zavard össze haragod által.
Töltsd be orczájokat gyalázattal, hogy keressék, Uram, a te nevedet.
Pirúljanak és réműljenek el örökön örökre; és szégyenűljenek meg és veszszenek el.
És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, te vagy egyedűl Fölséges az egész földön.
Vágyódás Isten oltára után.
Végig, sajtókra, zsoltár Kóre fiainak.
Mely kellemesek a te hajlékaid, erők Ura!
Kivánkozik és eped lelkem az Úr tornáczai után. Szivem és testem örvendeznek az élő Istenben.
Mert a veréb talál magának házat, és a gerlicze fészket, hova fiait helyezze, – én a te oltáraidat, erők Ura, királyom és Istenem!
Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram! örökön örökké dicsérnek tégedet.
Boldog a férfiú, kinek tőled vagyon segítsége. Fölmenetekről gondolkodik szivében,
a könyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitűzött.
Mert áldást ad a törvényszerző, erényről erényre mennek, míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
Erők Ura Istene! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe, Jákob Istene!
Mi oltalmazó Istenünk! tekints és nézz a te fölkented orczájára;
mert jobb egy nap a te tornáczaidban ezereknél. Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, mint lakni a bűnösök hajlékiban.
Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr;
nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. Oh erők Ura! boldog ember az, ki benned bízik.
Könyörgés megszenteltetésért.
Végig, Kóre fiainak, zsoltár.
Megáldottad, Uram, a te földedet; elfordítottad Jákob fogságát,
megbocsátottad a te néped gonoszságát, elfödözted minden vétköket,
megenyhítetted minden haragodat, eltértél a te haragod hevétől.
Téríts meg minket, szabadító Istenünk! és fordítsd el rólunk haragodat.
Vajjon örökké fogsz-e ránk haragudni? vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről nemzedékre?
Isten! ha te hozzánk fordúlsz, fölélesztesz minket; és a te néped örvendeni fog benned.
Mutasd meg, Uram, nekünk irgalmasságodat; és szabadításodat adjad nekünk.
Meghallom, mit szól az Úr Isten: békeséget szól ő népének és az ő szenteinek és azoknak, kik szivökbe térnek. .
Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, hogy dicsőség lakjék a mi földünkön.
Az irgalom és igazság találkoznak; az igazság és béke megcsókolják egymást.
A hűség a földből ered, és az igazság mennyből letekint.
Mert az Úr jót ad, és a mi földünk megadja gyümölcsét.
Igazság jár előtte, és annak útján lépdel.
Könyörgés segélyért az ellenségek ellen.
Dávid imádsága. Hajtsd meg, Uram, füledet, és hallgass meg engem; mert nyomorúlt és szegény vagyok én.
Őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve; szabadítsd meg benned bízó szolgádat, én Istenem!
Könyörűlj rajtam, Uram! mert egész nap hozzád kiáltok.
Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert, Uram, tehozzád emelem lelkemet.
Mert te, Uram, jóságos vagy és kegyes, és nagy irgalmú mindazokhoz, kik téged segítségűl hínak. [Joel 2,13.]
Vedd füleidbe, Uram, imádságomat, és figyelmezz az én könyörgésem szavára.
Szorongásom napján hozzád kiáltok; mert te meghallgatsz engem.
Nincs, Uram, hasonló hozzád az istenek között, és nincs a te cselekedeteidhez.
A nemzetek, kiket alkottál, mind eljőnek és imádkozni fognak előtted, Uram, és dicsőítik majd a te nevedet.
Mert nagy vagy te, és csodákat mívelsz; te vagy Isten egyedűl.
Vezess engem, Uram, a te útadon, és igazságodban fogok járni; vigadjon az én szivem, hogy félje a te nevedet.
Hálát adok neked, Uram, Istenem, teljes szivemből, és dicsőítem a te nevedet mindörökké.
Mert nagy a te irgalmasságod énrajtam, és kimentetted lelkemet a legalsóbb mélységből.
Isten! a gonoszok föltámadtak ellenem, és a hatalmasok gyülekezete keresi az én lelkemet; és nem tart téged szemei előtt.
De te, Uram Isten, könyörűlő vagy és irgalmas, tűrő és nagy irgalmú és igazságos;
tekints rám, és könyörűlj rajtam; add hatalmadat szolgádnak, és szabadítsd meg szolgálód fiát.
Add jelét irántam való jóságodnak, hogy lássak azt, kik engem gyülölnek, és szégyenűljenek meg; mert, Uram, te segítesz és megvígasztalsz engem.
Az új Jerusalem.
Kóre fiainak, ének-zsoltár. Az ő alapjai a szent hegyeken vannak;
szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, Isten városa!
Megemlékezem Ráhabról és Babilonról, hogy megismerjenek engem. Ime az idegenek, és Tírus és a szerecsenek népe, ezek is oda valók.
Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; és maga alapította azt a Fölséges?
Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek irásaiban, azokéban, kik benne vannak.
Mindnyájan vigadni fognak, kiknek lakásuk vagyon benned.
Könyörgés szomorúságban és elhagyottságban.
Zsoltár-ének, Kóre fiainak, végig Maheletre feleletűl, az ezrahi Éman oktatása.
Én szabadúlásom Ura Istene! éjjel nappal kiáltok teelőtted.
Jusson színed elé az én imádságom; hajtsd füledet könyörgésemre.
Mert lelkem eltelt roszakkal; és életem közelget a pokolhoz.
A sírgödörbe lemenőkhöz számláltatom; olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember,
a halottak közé bocsátva, mint a sírokban alvó megsebesűltek, kikről többé meg nem emlékezel, és kik a te kezedből kiszakasztattak.
Mély verembe tettek engem, sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezűlt a te haragod, és rám hoztad minden hullámodat.
Eltávolítottad tőlem ismerőimet, utálatosságúl tettek engem magoknak. Kézbe adattam, és nincs menekvésem;
szemeim elbágyadnak az inség miatt; hozzád kiáltok, Uram, napestig, hozzád terjesztem ki kezeimet.
Vajjon a holtakon mívelsz-e csodákat? vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet?
Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, és igazságodat az enyészetben?
Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, és igazságodat a feledés földén?
Én azért, Uram, hozzád kiáltok, és reggel megelőz téged imádságom.
Miért veted meg, Uram, imádságomat, s fordítod el tőlem orczádat?
Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem.
Keresztűl megy rajtam a te haragod, és rettentéseid megháborítanak engem.
Körűlvesznek engem, mint a víz egész nap, körűlvesznek engem egyetemben.
Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, és ismerőimet nyomorúságomtól.
Könyörgés az isteni igéretek teljesüléseért.
Az ezrahi Étan oktatása.
Az Úr irgalmasságait mindörökké éneklem, nemzedékről nemzedékre hirdetni fogom igazságodat az én számmal.
Mert azt mondottad: Az irgalmasság örökre megállapíttatik mennyekben, el van készítve igazságod azokban.
Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
Megalapítom a te ivadékodat és megerősítem székedet nemzedékről nemzedékre.
Hirdetni fogják, Uram, az egek csodatételeidet, és igazvoltodat a szentek gyülekezetében.
Mert ki hasonlítható a felhőkben az Úrhoz? ki lesz hasonló Isten fiai közt az Istenhez?
Az Isten, ki a szentek tanácsában dicsőíttetik, nagy és rettenetes mindazok fölött, kik körötte vannak.
Erők Ura Istene! ki hasonló hozzád? hatalmas vagy, Uram! és a te igazságod környezetedben.
Te uralkodol a tenger hatalmasságán, és habjai dagályát te csendesíted le.
Te megalázod a kevélyt, mint a sebesűltet, a te erőd karjaival ide s tova hányod ellenségeidet.
Tieid az egek, és tied a föld; a föld kerekségét, s a mi azt betölti, te alapítottad; [Móz. I. 2,1.]
az éjszakot és a tengert te teremtetted; Tábor és Hermon a te nevedben örvendenek.
Hatalmas a te karod. Erősödjék meg kezed, és magasztaltassék föl a te jobbod.
Jog és igazság a te széked alapja; irgalom és valóság járnak orczád előtt.
Boldog nép az, mely tud vigadozni; Uram! a te orczád világosságában járnak ők,
és a te nevednek örvendeznek egész nap, és igazságodban fölmagasztaltatnak.
Mert erejök dicsősége te vagy, és jóvoltodból emelkedik föl a mi szarvunk;
mert az Úr fölvett bennünket, Izrael Szente a mi királyunk.
Akkor látomásban szólottál szenteidnek, és mondád: Segítséget adtam a hatalmasnak, és fölmagasztaltam a választottat népem közől.
Találtam Dávidot az én szolgámat, szent olajommal kentem fel őt. [Kir. I. 16,1. Apost.cs. 13,22.]
Mert az én kezem megsegíti őt, és karom megerősíti őt.
Semmire sem megy vele az ellenség, és a gonoszság fia nem mer ártani neki.
És összevágom orczája előtt ellenségeit, és gyülölőit megszalasztom.
És az én valóságom és irgalmam vele lesz; és nevemben föl fog emelkedni szarva.
És a tengerre teszem az ő kezét, és jobbját a folyóvizekre.
Ő segítségűl hí engem: Te Atyám vagy, Istenem, és üdvöm oltalma!
És én elsőszülötté teszem őt, fölebbvalóvá a föld királyainál.
Örökké megtartom neki irgalmasságomat, és szövetségemet híven őneki.
És ivadékát örökkévalóvá teszem, és királyi székét, mint az ég napjait.
De ha fiai elhagyják törvényemet, és nem járnak itéleteimben,
ha rendeléseimet megfertőztetik, és parancsaimat nem tartják:
meglátogatom vesszővel gonoszságaikat, és vereségekkel az ő bűneiket.
Azonban irgalmasságomat nem veszem el tőle, és nem szegem meg igazmondásomat,
sem nem hamisítom meg szövetségemet, s a mi ajakimon kijő, nem teszem érvénytelenné.
Egyszer megesküdtem az én szentségemre; hazudok-e Dávidnak?
Az ő ivadéka örökké megmarad,
és királyi széke, mint a nap, az én szemem előtt, és mint a teljes hold mindörökké; s ama hűséges tanú az égen. [Kir. II. 7,16.]
Te pedig megvetetted és megutáltad, távol tartottad a te fölkentedet,
fölforgattad a te szolgád szövetségét, megfertőztetted a földön az ő szentélyét,
lerontottad minden kerítését, erősségébe félelmet helyeztél;
megrabolta őt minden útonjáró, gyalázattá lett szomszédainak.
Fölemelted az ő nyomorgatói jobbját, örömet szerzettél minden ellenségének,
elvetted fegyverének segítségét, és nem segítetted őt a hadban.
eltörlötted az ő tisztaságát, és székét a földre vetetted,
megrövidítetted ideje napjait, elborítottad őt gyalázattal.
Meddig fordúlsz el, Uram, egészen? fölgyúlad-e mint a tűz a te haragod?
Emlékezzél meg, mi az én mivoltom; hiába alkottad-e mind az emberek fiait?
Melyik ember az, ki él, és halált nem látand? megmenti-e lelkét a pokol kezéből?
Hol vannak a te régi irgalmasságaid, Uram! a mint megesküdtél Dávidnak igazvoltodra? [Kir. II. 7,15.]
Emlékezzél meg, Uram, a te szolgáid gyalázatáról (mit kebelemben hordozok) annyi sok nemzettől,
hogy gúnyolnak, Uram, a te ellenségeid, s kigúnyolják a te fölkented balsorsát.
Áldassék az Úr mindörökké. Úgy legyen, úgy legyen.
Könyörgés kegyelemért a mulandó embernek.
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram! oltalmunk lettél nekünk nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 89,9
Mielőtt a hegyek lettek, vagy a föld alkottatott és a világ, öröktől fogva és örökké vagy te, Isten!
Ne taszítsd el embert romlásra, te, ki mondottad: Térjetek meg, emberek fiai!
Mert ezer esztendő a te szemeid előtt, mint a tegnapi nap, mely elmúlt, mint egy éjjeli őrizet.
Mint a mik semmiknek tartatnak, olyanok az ő esztendeik.
Korán elhervad, mint a fű; reggel virágzik, hogy elhervadjon; este lehull, elfonnyad és elszárad.
Mert elenyészünk haragod miatt, és búsulásod miatt folyvást rettegünk.
Eléd raktad gonoszságinkat, és életidőnket orczád világossága elé.
Mert napjaink mind elenyésznek, és haragod miatt elfogyunk; a mi esztendeink pókhálók gyanánt tekinthetők;
a mi éveink napjai hetven esztendő, jó erőben, nyolczvan esztendő, s mi azok fölött van, fáradság és fájdalom; mert eljő az ernyedés, és elragadtatunk. [Sirákf. 18,8.]
Ki ismeri a te haragod erejét? s a tőled való félelem miatt,
ki mérheti meg haragodat? Taníts meg jobbodtól függő napjainkat számba venni, hogy bölcs szívet nyerhessünk.
Térj hozzánk, Uram! valahára, és légy könyörűletes a te szolgáidhoz.
És megtelünk reggel irgalmasságoddal, és örvendezünk és gyönyörködünk minden napjainkban,
vigadunk a napokért, melyekben minket megaláztál; az esztendőkért, melyekben nyomorúságokat láttunk.
Tekints a te szolgáidra és alkotmányidra, és igazgasd azok fiait.
És legyen rajtunk a mi Urunk Istenünk fényessége, és kezeink munkáit te igazgasd fölöttünk, kezeink munkáját igazgassad.
Isten oltalmában biztosak vagyunk.
Dávid dicséret-éneke. A ki a Fölséges segítségében lakik, a menny Istenének oltalmában marad.
Mondhatja az Úrnak: Oltalmazóm vagy te és segítségem; én Istenem, őbenne bízom.
Valóban ő megszabadított engem a vadászok tőréből és a súlyos veszélytől.
Vállaival megárnyékoz téged, és az ő szárnyai alatt biztos vagy.
Paizs gyanánt vesz téged körűl az ő igazsága; nem fogsz félni az éjjeli rémtől,
a nappal repülő nyiltól, a sötétben járó vésztől, és a déli gonosz támadásától.
Ezeren hullanak el oldalad mellől, és tizezeren jobbod felől: tehozzád pedig nem fog közeledni;
hanem szemeiddel nézed, és a bűnösök diját meglátod.
Mert te vagy, Uram, én reményem; ha a Fölségest választottad magadnak menedékűl,
nem járul hozzád veszedelem, és csapás nem közeledik hajlékodhoz.
Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden útadban. [Máté 4,6. Luk. 4,10.]
Kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat.
Áspison és basiliskuson fogsz járni, s az oroszlánt és sárkányt tapodod.
„Mivelhogy bennem bízott, megszabadítom őt, mert megismerte az én nevemet.
Hozzám kiált, és én meghallgatom őt; vele vagyok a szorongatásban; megmentem és megdicsőitem őt.
Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki az én szabadításomat.“
Isten műveinek és igazságának dicsérete.
Ének-zsoltár, szombatnapra.
Jó az Urat dicsérni, és éneket mondani a te nevednek, oh Fölséges!
Hogy reggel hirdettessék irgalmasságod, és igazvoltod éjjel,
tizhúrú lanton, hárfán, énekkel, czitarával.
Mert örömet szereztél nekem, Uram, a te alkotmányidban; és kezeid műveiben örvendezek.
Mely nagyok, Uram, a te munkáid! Igen mélységesek a te gondolataid.
Az esztelen ember nem veszi észre, és a bolond nem érti ezeket:
hogy midőn kikelnek a bűnösök, mint a fű, és kitűnnek mindnyájan, kik gonoszt mívelnek, örökön örökre elvesznek.
Te pedig, Uram, fölséges vagy mindörökké.
Mert íme, Uram, a te ellenségeid, mert íme a te ellenségeid elvesznek; és széthányatnak mindnyájan, kik gonoszságot cselekesznek.
De az én szarvam föl fog emelkedni, mint az egyszarvúé, és bőséges irgalomban lesz öregségem.
És szemem lenéz majd ellenségeimre; és a rám támadó gonosztevőkről hallani fog fülem.
Az igaz, mint a pálmafa, virágzik, növekedni fog, mint a Libanon czedrusa.
Kik az Úr házában vannak ültetve, a mi Istenünk háza tornáczaiban virágzani fognak.
Még öregségökben is hajtani fognak, és jó állapotban lesznek,
hogy hirdessék: Mely igaz a mi Urunk Istenünk, és igaztalanság nincs őbenne.
Isten a világ királya.
Dávid dicséret-éneke, szombat előtti napra, midőn a föld alapíttatott. Az Úr országol, ékességbe öltözött, erősségbe öltözött az Úr, és felövezte magát; mert ő erősítette meg a föld kerekségét, mely nem fog ingani.
Alapítva van a te széked kezdet óta, öröktől fogva vagy te.
Fölemelik, Uram, a folyók, fölemelik a folyók szavokat, fölemelik a folyók habjaikat,
de a sok vizek zúgásainál, a tenger csodálatos dagályánál is csodálatosb az Úr a magasságban.
A te bizonyosságtételeid igen hitelesek lettek; a te házadat szentség illeti, Uram! örök időkre.
Könyörgés az Isten országa ellenségeinek megbüntetéseért.
Dávid zsoltára, a hét negyedik napjára. Isten a boszúállás Ura, a boszúállás Istene szabadon cselekszik.
Emelkedjél föl, ki a földet itéled; fizesd meg a díjt a kevélyeknek.
Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak a bűnösök örvendezni,
beszélni és gonoszságot szólani, szólani mind, kik igaztalanságot mívelnek?
A te népedet, Uram, megalázzák, és örökségedet nyomorgatják;
az özvegyet és jövevényt megölik, és az árvákat meggyilkolják,
és azt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre Jákob Istene.
Értsétek meg, esztelenek, a nép között, és bolondok, valahára okúljatok.
Ki a fület plántálta, nem hall-e? vagy ki a szemet alkotta, nem lát-e?
Ki megdorgálja a népeket, nem fedd-e meg? ki tudományra tanítja az embert?
Az Úr tudja az emberek gondolatait, hogy hiábavalók.
Boldog ember az, kit te oktatsz, Uram! és törvényedre tanítasz.
Hogy megnyugtasd őt a rosz napokon, míg a bűnösnek verem ásatik.
Mert az Úr nem veti meg népét, és örökségét nem hagyja el,
mignem az igazság itéletté változik, és mellette lesznek mind, kik igaz szívűek.
Ki kel föl érettem a gonoszok ellen? vagy ki áll mellém a gonosztevők ellen?
Ha akkor az Úr nem segít engem, csakhamar pokolban lakott volna az én lelkem.
Ha mondottam: Lábam ingadoz, a te irgalmasságod, Uram, megsegített engem.
Szivem fájdalmainak sokasága között a te vigasztalásaid örvendeztették az én lelkemet.
Vajjon a gonoszság székével tartasz-e? s a törvény örve alatt nyomorgatás-e a te szándékod?
Ők kapkodnak az igaz lelkén, és az ártatlan vért elkárhoztatják;
de az Úr nekem oltalmam lett, és az én Istenem reményem segítsége;
és megfizeti nekik gonoszságukat, és roszaságukban elveszti őket, elveszti őket a mi Urunk Istenünk.
Fölhivás Isten dicséretére és engedelmességre iránta.
Dávid dicsérő éneke. Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek.
Járúljunk orczája elé háladással, és zsoltárokkal vígadjunk neki.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött.
Mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat.
Jertek, imádva borúljunk le, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott.
Mert ő a mi Urunk Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, [Zsid. 3,7.]
mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában, hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Negyven esztendeig boszantott engem e nemzedék, és mondám: Ezek szivökben mindenkor tévelygenek. [Móz. IV. 14,34.]
És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba. [Zsid. 4,3.]
Dicsérjétek az Istent.
Dávid éneke, midőn a ház építteték a fogság után. Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekeljetek az Úrnak, minden föld!
Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról napra szabadítását.
Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, minden nép között az ő csodáit.
Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő rettenetes minden istenek fölött.
Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; az Úr pedig alkotta az egeket.
Háladás és szépség vagyon színe előtt, szentség és fönség az ő szentélyében.
Adjatok az Úrnak népek hazái, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet.
Adjatok az Úr nevének dicsőséget; vigyetek áldozatokat, és menjetek az ő tornáczaiba.
Imádjátok az Urat szent tornáczában; rendűljön meg orczája előtt az egész föld.
Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol; ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog ingani; igazságban itéli meg a népeket.
Vígadjanak az egek, és örvendezzen a föld; indúljon meg a tenger, és a mi azt betölti;
örűljenek a mezők, és mind a mi azokon vagyon; örvendezzen az erdők minden fája
az Úr színe előtt, mert eljő a földet itélni. Megitéli a föld kerekségét igazságban, és a népeket igazvolta szerint.
Az Isten országa.
Dávidé, midőn az ő földe visszaadatott. Az Úr országol, örvendezzen a föld; vigadjon a sok sziget.
Felhő és homály van körötte, igazság és itélet az ő székének alapja.
Tűz jár előtte, és megemészti köröskörűl ellenségeit.
Villámai megvilágítják a föld kerekségét; látja és megrendül a föld.
A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, az Úr színe előtt az egész föld.
Az egek hirdetik az ő igazságát; és minden nép az ő dicsőségét.
Szégyenűljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, és kik bálványaikban dicsekszenek. Imádjátok őt, minden angyalai! [Móz. II. 20,4. Móz. III. 26,1. Móz. V. 5,8. Zsid. 1,6.]
Hallja ezt Sion, és örűl; és Júda leányai örvendeznek a te itéleteidben, Uram!
Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
Kik szeretitek az Urat, gyülöljétek a gonoszt; azÚr megőrzi az ő szentei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket. [Ámosz 5,15. Rom. 12,9.]
világosság támadott az igaznak, és vigaság az egyenesszívűeknek.
Vigadjatok igazak az Úrban, és dícsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
Dicséret a szabaditónak és birónak!
Dávid zsoltára Énekeljetek az Úrnak új éneket; mert csoda-dolgokat cselekedett. Megsegítette őt jobbja és az ő szent karja.
Az Úr kijelentette szabadítását, a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságát.
Megemlékezett irgalmasságáról és igazmondásáról Izrael háza iránt. A föld minden határa látja a mi Istenünk szabadítását. [Izai. 52,10. Luk. 3,6.]
Örvendezzetek az Istennek, minden föld! énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
Zengjetek az Úrnak czitarán, czitarával, és zsoltárszóval
harsona-zengés és kürthangok között. Örvendezzetek az Úr, a király színe előtt.
Indúljon meg a tenger, és mi azt betölti; a föld kereksége, és a kik azon laknak.
Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek
az Úr színe előtt; mert eljő a földet itélni. Megitéli a föld kerekségét igazságban, és a népeket egyenességgel.
Az Úr szent.
Dávid zsoltára. Az Úr országol, reszkessenek a népek; a kerubokon űl, réműljön meg a föld.
Nagy az Úr Sionban, és fölséges minden nép fölött.
Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent,
és az igazságot szerető király hatalmának. Te szerzesz törvényt, itéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és borúljatok le lábai zsámolya előtt, mert ő szent.
Mózes és Áron az ő papjai között, és Sámuel azok között, kik segítségűl híják az ő nevét, segítségűl hítták az Urat, és meghallgatta őket.
A felhő-oszlopból szólt hozzájok; ők megtartották bizonyságait és a parancsot, melyet nekik adott.
Urunk Istenünk! te meghallgattad őket; Isten! te kegyelmes voltál hozzájok, és megboszúltál minden törekvést ellenök.
Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és imádjátok az ő szent hegyén; mert szent a mi Urunk Istenünk.
Dicsérjétek az Istent.
Hálaadó zsoltár.
Örvendezzetek az Istennek, minden föld! szolgáljatok az Úrnak vigasággal, járúljatok színe elé örvendezéssel.
Tudjátok meg, hogy ő az Úr, ő az Isten. Ő alkotott minket, és nem mi magunkat; az ő népe és legelőjének juhai vagyunk.
Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálát neki, dicsérjétek az ő nevét,
mert jóságos az Úr, örökké tart irgalmassága, és nemzedékről nemzedékre az ő igazsága.
Egy jámbor király fogadásai.
Dávid zsoltára. Irgalmasságot és itéletet éneklek, Uram! neked éneklek.
Figyelni fogok a szeplőtelen útra, mikor hozzám jösz; szívem ártatlanságában fogok járni az én házamnak közepette.
Nem teszek szemeim elé igaztalan dolgot, a törvényszegőket gyülölöm. Nem fog ragaszkodni hozzám
az álnok szív; a tőlem elhajló gonosztevőnek nem leszek ismerője.
Ki felebarátját titkon rágalmazza, azt üldözőbe veszem; kinek szeme kevély, szíve telhetetlen, azzal nem eszem.
Szemeim a föld hívein lesznek, hogy velem üljenek; ki szeplőtelen úton jár, az fog szolgálni nekem.
Nem lesz lakása házamban, ki kevélyen cselekszik; s az igaztalanúl szólónak szemeim előtt nem lesz maradása.
Korán kiírtom a föld minden bűnösét, s az Úr városából mind elvesztem a gonoszúl cselekvőket.
Inséges ember panasza és könyörgése szabadúlásért.
A szegény imádsága, midőn szorongattaték, és az Úr színe előtt kiönté könyörgését.
Uram! hallgasd meg imádságomat, és az én kiáltásom jusson hozzád.
Ne fordítsd el tőlem a te orczádat; a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet; a mely nap segítségűl hílak téged, azonnal hallgass meg engem.
Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, és tetemeim mint a forgács elszáradnak. [Zsolt. 36,20. 67,2.]
Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
Az én nyögésem szava miatt csontom húsomhoz ragadott.
Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén.
Virasztok és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn.
Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
Mert a kenyeret hamuban eszem, és italomat sírással vegyítem
a te haragod és boszankodásod miatt; mert fölemelvén, levetettél engem.
Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, és én mint a széna elszáradok.
Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Te fölkelvén, könyörűlni fogsz Sionon; mert ideje, hogy rajta könyörűlj, mert eljött ideje.
Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, és romján sajnálkoznak.
És a népek félni fogják a te nevedet, Uram! és a föld minden királyai a te dicsőségedet.
Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, és láttatni fog az ő dicsőségében, [Ján. 1,14.]
az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, és nem veti meg azok könyörgését.
Irassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat;
mert letekintett az ő szent magasságából; az Úr mennyből a földre tekintett:
hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, és föloldja a megöltek fiait:
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, és az ő dicséretét Jerusalemben,
midőn a népek és királyok egybegyűlnek, az Úrnak szolgálandók.
Erre felelt neki ő életereje javában: Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
Ne szólíts ki engem napjaim felén; a te esztendeid nemzedékről nemzedékre.
Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek kezeid alkotmányai.
Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak;
te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, és ivadékuk megmarad mindörökké.
Dicséret és hála Isten jótéteményiért.
Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és minden a mi bennem vagyon, az ő szent nevét.
Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el semmi adományát;
ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, ki meggyógyítja minden betegségedet,
ki a veszedelemből kiszabadítja éltedet, ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörűlettel,
ki betölti jókkal kivánságodat, hogy megújúljon ifjúságod, mint a sasé.
Irgalmasságot cselekszik az Úr, és itéletet minden igaztalanúl szenvedőnek.
Kijelentette Mózesnek az ő útait, Izrael fiainak az ő akaratját.
Könyörűlő és irgalmas az Úr, hosszantűrő és igen irgalmas. [Móz. IV. 14,18.]
Nem tart haragot örökké, sem örökké nem fenyeget.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk;
mert a mily magas az ég a föld felett, oly erőssé teszi irgalmát az őt félőkön.
A mily messze vagyon napkelet nyugattól, annyira távolítja el tőlünk gonoszságainkat.
Mint az atya könyörűl fiain, úgy könyörűl az Úr az őt félőkön;
mert ő ismeri alkatunkat, megemlékezik, hogy mi por vagyunk.
Az ember napjai, mint a széna; elhervad ő, mint a mezei virág; [Jób 7,10.]
melyen ha átmegy a szél, meg nem marad, és többé helyét sem ismerik meg.
Az Úr irgalmassága pedig öröktől van és mindörökké az őt félőkön, és az ő igazsága a fiak fiain,
azokon, kik megtartják szövetségét, és megemlékeznek parancsairól, hogy azokat cselekedjék.
Az Úr mennyben helyezte az ő székét, és uralmának minden alá van vetve.
Áldjátok az Urat minden ő angyalai, hatalmas erejűek, az ő igéjének cselekvői, mihelyt beszéde hangját halljátok.
Áldjátok az Urat minden erősei, ti, szolgái, kik az ő akaratját cselekszitek.
Áldjátok az Urat minden alkotmányai; az ő uralkodásának minden helyén áldjad én lelkem az Urat.
Isten dicsérete a természetből.
Dávidé. Áldjad és lelkem az Urat, Uram Istenem! fölötte fönséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,
világossággal mint köntössel körűl vagy öltve, kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet;
ki befödöd vizekkel annak felső részeit, ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;
ki angyalaidat szélvészszé teszed, és szolgáidat égető tüzzé;
ki a földet állandóságra alapítottad, hogy nem fog ingadozni örökön örökké.
A vizmélység öltözet gyanánt födte azt; a hegyeken vizek állottak.
A te feddésed előtt elfutottak; mennydörgésed szavától megijedtek.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak azon helyre, melyet nekik alapítottál.
Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, s nem térnek vissza a földet elborítani. [Jób 38,10.]
Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, a hegyek között folynak a vizek.
Iszik azokból minden mezei vad; azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
Azok mellett lakoznak az égi madarak; a kősziklák közől szózatot adnak.
Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ki szénát teremtesz a barmoknak, és veteményt az emberek szolgálatára, hogy kenyeret termeszsz a földből,
és bor vidámítsa föl az ember szivét; hogy olajjal derítse föl orczáját, és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
Jóllaknak a mező fái, és a Libanon czedrusai, melyeket ültetett.
Ott fészkelnek a madarak, a gólya háza fő azok között.
A magas hegy a szarvasok, a kőszikla a sűldisznók menedéke.
A holdat időmértékül teremté; a nap tudja lenyugvását.
Sötétséget parancsolsz, és éj van; mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.
Fölkel a nap, és összegyűlnek, és hajlékaikba helyezkednek.
Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig.
Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! mindeneket bölcseséggel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, a kicsiny állatok a nagyokkal;
ott járnak a hajók, a czethal, melyet alkottál, hogy játszék abban.
Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
Te adván nekik, gyűjtenek; fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
De ha elfordítod arczodat, megréműlnek; ha elveszed lélekzetöket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; és megújítod a föld szinét.
Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. Az Úr örűlni fog alkotmányaiban;
ki letekint a földre, és megrendíti azt; ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek. [Móz. II. 19,18. 20,18.]
Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek. [Zsolt. 145,2.]
Legyen kellemes neki az én beszédem; én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; áldjad én lelkem az Urat.
Hálaadás Isten vezérletéért a történelemben.
Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségűl az ő nevét; hirdessétek a népek között cselekedeteit.
Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, és beszéljétek el minden csodatettét.
Dicsekedjetek az ő szent nevében, vígadjon az Urat keresők szíve.
Keressétek az Urat és erősödjetek meg; keressétek az ő színét mindenkoron.
Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, az ő jeleiről és szája itéleteiről.
Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadéka! Jákobnak, az ő választottjának fiai!
Ő a mi Urunk Istenünk, ő itéli az egész földet.
Megemlékezik örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
melyet szerzett Ábrahámmal; és az ő esküjéről Izsákkal.
És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, és Izraelnek örök szövetségűl,
mondván: Neked adom Kánaán földét örökségtek részeűl.
Mikor csekély számmal, igen kevesen és jövevények voltak benne,
és nemzettől nemzethez költöztek, és egy országból más néphez,
nem engedé, hogy ember ártson nekik, és megfenyité érettök a királyokat.
„Ne illessétek az én fölkentjeimet, és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.“
És éhséget hívott a földre, és a kenyérnek minden botját eltöré.
Férfiat küldött eléjök; József szolgáúl adatott el.
Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét,
mig betelt az ő mondása. Az Úr szava fölvilágosította őt.
Elküldött a király, és föloldá őt; a népek fejedelme elbocsátá őt.
Úrrá rendelé őt házán, és fejedelemmé minden jószágán,
hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, és véneit tanítsa okosságra.
És bement Izrael Egyiptomba; és Jákob lakos lőn Kám földén.
És igen megszaporította népét, erősebbé tette ellenségeinél. [Móz. II. 1,7.]
Elfordítá azok szívét, hogy gyülöljék az ő népét, és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
Elküldé Mózest, az ő szolgáját, Áront, kit kiválasztott. [Móz. II. 3,10. 4,29.]
Jeleinek és csodáinak igéit adta nekik Kám földén. [Móz. II. 7,10. követk.]
Sötétséget küldött, és sötét lett; és nem hagyta hiába beszédeit. [Móz. II. 10,21.]
Vérré változtatta azok vizeit, és megölé halaikat. [Móz. II. 7,20.]
Békákat termett földük, az ő királyaik belházaiban is. [Móz. II. 8,6.]
Szólott, és mindenféle légy jöve, és szúnyogok minden határaikban. [Móz. II. 8,16.]
Eső helyett jeget bocsátott, és égető tüzet földeikre. [Móz. II. 9,24.]
És elveré szőlőiket, és fügefáikat, és összezúzta határaik fáját.
Szólott, és sáska jöve és cserebogár, melynek nem volt száma. [Móz. II. 10,12.]
És megemészte minden füvet az ő földükön, és megevé földük minden gyümölcsét.
És megölt minden elsőszülöttet földükön, minden munkájok zsengéit. [Móz. II. 12,29.]
És kivitte őket ezüsttel és aranynyal, és nemzetségeikben nem volt beteg. [Móz. II. 12,35.]
Örűlt Egyiptom az ő elmenetökön; mert rájok szállt vala azok félelme.
Felhőt terített ki oltalmokra, és tüzet, hogy világítson nekik éjjel. [Móz. II. 13,21. Zsolt. 77,14. Kor. I. 10,1.]
Könyörögtek, és jött a fürj; és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. [Móz. II. 16,13.]
Megnyitotta a kősziklát, és víz ömlött ki, a szárazon folyóviz folyt. [Móz. IV. 20,11.]
Mert megemlékezett az ő szent igéjéről, melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott. [Móz. I. 17,7.]
És kivezette népét örvendezéssel, és választottait vigasággal.
És nekik adá a nemzetek tartományait, és a népek munkáit elfoglalták,
hogy igazságait megőrizzék, és kövessék az ő törvényét.
Az Isten kegyelme és jótékonysága, az emberek hálátlansága.
Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Judit 13,21.]
Ki beszéli el az Úr nagytetteit? ki hirdeti minden ő dicséretét? [Sirákf. 43,35.]
Boldogok a kik megtartják az itéletet, és igazságot cselekszenek minden időben.
Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedből; látogass meg minket a te szabadításoddal,
hogy lássuk választottaid jólétét, hogy vigadjunk néped vigaságában, hogy dicsértessél a te örökségeddel.
Vétkeztünk atyáinkkal, igaztalanúl cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról, és boszantottak, menvén a tengerre, a vörös tengerre.
De megszabadította őket nevéért, hogy kijelentse hatalmasságát.
És megdorgálta a vörös tengert, és kiszáradt; és átvivé őket a mélységeken, mint a pusztán. [Móz. II. 14,21.]
És kiszabadítá őket a gyűlölők kezéből, és megmenté őket az ellenség kezéből.
És a viz elborította üldözőiket; egy sem maradt meg azok közől. [Móz. II. 14,27.]
Akkor hittek az ő igéinek, és énekelték dicséretét.
De hamar elfeledkeztek az ő tetteiről, és nem vártak tanácsára,
és kivánságra gerjedtek a pusztában, és kisértették Istent a vizetlen helyen. [Móz. II. 17,2.]
És megadta nekik kérésöket, és megelégité lelköket. [Móz. IV. 11,31.]
És boszanták Mózest a táborban, Áront, az Úr szentjét.
Megnyilt a föld, és elnyelé Dátant, és elborítá Abiron csoportját. [Móz. IV. 16,32.]
És tűz gyúladt ki gyűlekezetökben; és láng égette meg a bűnösöket.
És borjút alkottak Hóreben, és imádták a bálványt. [Móz. II. 32,4.]
És fölcserélték dicsőségöket a szénátevő borjú hasonmásával.
Elfeledték az Istent, ki megszabadította őket, ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban,
csodálatosakat Kám földén, rettentőket a vörös tengeren.
És kimondá, hogy elveszti őket, ha Mózes az ő választottja nem állott volna a rés előtt, hogy elfordítsa az ő haragját, hogy el ne veszítse őket.
És semminek tarták a kivánatos földet, nem hittek az ő igéjének,
és morgolódtak sátoraikban, nem hallgattak az Úr szavára.
És fölemelte kezét ellenök, hogy leverje őket a pusztában,
és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, és elszórja őket a tartományokba,
és ők Beelfegor szolgálatára állottak, és a holtak áldozatait ették,
és boszantották őt találmányaikkal; és a romlás rajtok megsokasodott.
De eléállt Fineesz és engesztelést szerzett, és megszűnt a csapás. [Móz. IV. 25.]
És igazságúl tulajdoníttatott neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.
És boszantották őt az ellenmondás vizeinél, és Mózes is bajba kerűlt miattok;
mert elkeserítették lelkét, és kétkedve szólt ajakival.
Nem írtották ki a nemzeteket, melyekről nekik az Úr szólott.
A nemzetek közé vegyűltek, és megtanúlták azok cselekedeteit,
és szolgáltak azok bálványainak, s ez botrányúl lőn nekik.
Fiaikat és leányaikat az ördögöknek áldozták,
és kiontották az ártatlan vért, fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak. És a föld megfertőztetett vérrel,
és undokká lett cselekedeteik által, és találmányaikkal paráználkodtak.
És az Úr haragra gerjedett népe ellen; és megutálta örökségét.
És a nemzetek kezeibe adta őket, és azok uralkodtak rajtok, kik gyűlölték őket.
És nyomorgaták őket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt.
Sok ízben megszabadította őket: ezek pedig boszantották őt törekvéseik által, és megaláztattak gonoszságaikban.
És látta, midőn nyomorgattattak, és meghallgatá könyörgésöket.
És megemlékezett szövetségéről, és megsajnálta őket irgalmának sokasága szerint. [Móz. V. 30,3.]
És könyörűletre indította irántok mindazokat, kik foglyokká tették őket.
Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk! és gyűjts össze minket a nemzetek közől, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk a te dicséretedben.
Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől fogva mindörökké; és mondja az egész nép: Úgy legyen! úgy legyen!
A megváltottak hálaéneke.
Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, és egybegyűjtött a tartományokból,
napkeletről és nyugatról, éjszakról és a tenger felől.
Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; nem találtak utat lakásra való városhoz.
Éhezvén és szomjúhozván, lelkök elbágyadt bennök.
De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiragadta őket szükségeikből,
és egyenes útra vezette őket, hogy a lakásra való városba menjenek.
Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
mert megelégítette a sovárgó lelket, az éhező lelket megelégítette jókkal.
Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, inségben és vasra verve:
mert ellenszegűltek az Isten igéinek, és a Fölséges tanácsát megvetették.
És szivök megaláztatott a sanyarúság alatt; elfogyott erejök, és nem volt, ki megsegítse.
De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből,
és kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, és bilincseiket szétszaggatta.
Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt;
mert lerontotta a réz ajtókat, és a vas zárakat összetörte,
fölemelé őket gonoszságuk útjáról; mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
Lelkök minden eledelt megútált; és a halál kapuihoz közelgettek.
De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kiszabadítá őket szükségeikből.
Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, és kiragadta őket veszedelmeikből.
Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
és áldozzanak dicséretáldozattal, és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel.
Kik hajókon jártak a tengeren, kereskedvén a sok vizen;
azok látták az Úr cselekedeteit, és csodatetteit a mélységben.
Szólt, és szélvész lőn, és fölkeltek az ő habjai.
Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; az ő lelkök elepedt a veszélyekben.
Szédűltek és tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészett.
De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, és kivitte őket szükségeikből.
És szélvészét gyenge szellővé tette, és lecsendesedtek az ő habjai.
És örűltek, hogy lecsendesedtek; és elvezette őket ohajtásuk révpartjára.
Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, csodatetteiért az emberek fiai előtt,
és magasztalják őt a község gyülekezeteiben, és a vének ülésében dicsérjék őt.
A folyókat pusztává tette, és a vizek forrásait szomjas helyekké,
a termékeny földet soványnyá a bennelakók gonoszsága miatt.
A pusztát tavakká tette, és a víznélküli földet vízforrásokká.
És oda telepítette az éhezőket, és lakásúl várost építettek.
És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, és a termés gyümölcsét nyerték.
És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, és barmaikat nem kevesítette meg.
Kevesen voltak és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; és tévelyegni hagyta őket a járatlan és útnélküli helyeken;
Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
Látják ezt az igazak, és örvendenek, és minden gonoszság befogja száját. [Jób 22,19.]
Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket és megértse az Úr irgalmasságait?
Hála az Isten irgalmáért és segélyeért.
Dávid zsoltár-éneke.
Kész az én szívem, Isten! kész az én szívem, énekelni és zengeni az én dicsőségemben.
Serkenj föl, dicsőségem! serkenj föl zsoltárom és hárfám! Fölkelek korán reggel.
Hálát adok neked, Uram, a népek között, és dicséretet mondok neked a nemzetek között.
Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, és a felhőkig ér a te igazságod.
Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten! és a te dicsőséged az egész földön,
hogy megszabadúljanak kedvelteid. Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem.
Az Isten szólott az ő szent helyén, azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, és Szokkot völgyét fölmérem.
Enyém Gálaád és enyém Manasszes, és Efraim fejem oltalma, Júda az én királyom.
Moáb reményem fazeka; Idumeára kinyújtom sarumat; az idegenek barátaimmá lesznek.
Ki visz engem az erős városba? ki visz engem Idumeáig?
Nemde te, Isten! ki minket elvetettél? És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az ember segedelme.
Isten által fejtünk ki majd erőt, és ő megsemmisíti háborgatóinkat.
Az igazság üldözőinek sorsa.
Végig Dávid zsoltára.
Isten! ne hallgasd el az én dicséretemet, mert a bűnös szája és az álnok szája rám nyílt.
Álnok nyelvvel szólanak ellenem, és körülvesznek engem gyülölséges beszédekkel, és ok nélkül ostromolnak engem.
A helyett, hogy szeretnének, rágalmaznak engem; én pedig imádkozom.
Roszszal fizetnek nekem a jóért, és gyülölséggel szeretetemért.
Rendelj föléje bűnöst; és az ellenség álljon jobbja felűl.
Mikor itéltetik, kárhoztatva jőjön ki; és imádsága legyen bűnévé.
Legyenek az ő napjai kevesek; és tisztségét más nyerje el.
Árvákká legyenek fiai, és felesége özvegygyé.
Bújdosva tévelyegjenek fiai és koldúljanak, és vettessenek ki lakhelyeikből.
Az uzsorás kutassa föl minden jószágát; és idegenek ragadják el szerzeményét.
Ne legyen neki segítője, s ne legyen, ki árváin könyörűljön.
Veszszenek el szülöttei, töröltessék el neve egy nemzedékben.
Legyen emlékezetben atyáinak gonoszsága az Úr színe előtt, és ne töröltessék el anyja vétke.
Legyenek az Úr előtt mindenkoron, és emlékök veszszen el a földről;
azért, mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék,
és üldözte a szegény embert és nyomorúltat, és az elkeseredett szivűt öldökölte.
Szerette az átkot, tehát jőjön rá; és nem akarta az áldást, távozzék hát tőle. És magára húzta az átkot, mint a ruházatot, mely mint a víz, behatott belsejébe, és mint az olaj, az ő csontjaiba.
Legyen rajta, mint a ruházat, melybe öltözik, és mint az öv, melylyel magát mindenkor körűlövezi.
Ez legyen jutalmok az Úrtól kik engem rágalmaznak, és kik roszat beszélnek lelkem ellen.
De te, Uram, Uram! légy velem a te nevedért; mert jóságos a te irgalmad. Szabadíts meg engem,
mert nyomorúlt és szegény vagyok; és szívem megháborítatott.
Mint az árnyék, mikor elhanyatlik elenyészem, és elűzetem, mint a sáskák.
Térdeim elerőtlenedtek a böjttől; és húsom elesett az olaj-hiány miatt.
Gyalázattá lettem nekik; látnak engem, és fejöket csóválják.
Segíts engem, Uram Istenem! szabadíts meg engem a te irgalmasságod szerint;
hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, és te cselekedted ezt, Uram!
Ők átkozni fognak, te megáldasz; kik ellenem támadnak, megszégyenűlnek: a te szolgád pedig vígadni fog.
Öltözzenek szégyenbe, kik engem rágalmaznak; és mint palásttal, födöztessenek be gyalázatjokkal.
Nagy hálát adok szájammal az Úrnak, és a sokaság között dicsérem őt.
Mert a szegénynek jobbja felől áll, hogy lelkemet az üldözőktől megszabadítsa.
A Melkizedek rende szerinti pap.
Dávid zsoltára. Mondá az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomra, mig ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.
A te hatalmad pálczáját elküldi az Úr Sionból. Uralkodjál ellenségeidnek közepette.
Nálad az uralom hatalmad napján a szentek fényességében; méhemből a hajnali csillag előtt szültelek téged.
Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint.
Az Úr jobbod felől megrontja haragja napján a királyokat.
Itélni fog a nemzetek között, nagy romlást teszen, soknak összezúzza fejét a földön.
A patakból iszik az úton; azért emeli magasra fejét.
Isten dicsérete az ő jótéteményeiért.
Alleluja! Hálát adok neked, Uram, teljes szivemből az igazak tanácsában és gyűlekezetében.
Nagyok az Úr cselekedetei, tökéletesek egészen az ő akaratja szerint.
Dicséret és dicsőség az ő cselekedete, és igazsága megmarad örökön örökké.
Emléket szerzett csoda-tetteinek az irgalmas és könyörűlő Úr.
Eledelt adott az őt félőknek, szövetségéről megemlékezik mindörökké.
Cselekedeteinek hatalmát hirdeti az ő népének.
hogy nekik adta a pogányok örökségét. Az ő kezeinek cselekedetei valóság és itélet;
Bizonyosak minden parancsai, megerősítvék örökön örökre, valóságban és igazságban lettek.
Váltságot küldött az ő népének, örökre szerzette szövetségét; szent és rettenetes az ő neve.
A bölcseség kezdete az Úr félelme. Jó értelműek mindazok, kik e szerint cselekesznek; az ő dicsérete örökön örökké megmarad. [Péld. 1,7. 9,10. Sirákf. 1,16.]
Boldogok az istenfélők.
Alleluja! Aggeus és Zakariás visszatérésekor. Boldog férfiú, ki az Urat féli; az ő parancsolataiban igen nagy kedve telik.
Hatalmas lesz a földön ivadéka; az igazak nemzedéke megáldatik.
Dicsőség és gazdagság lesz házában; és az ő igazsága örökön örökké megmarad.
A sötétségben világosságot támaszt az igazaknak az irgalmas és könyörűlő és igaz.
Boldog ember, ki könyörűl és kölcsön ad, az ő beszédei megállnak az itéletben;
mert nem tántorodik meg mindörökké.
Örök emlékezetben lesz az igaz; nem fél gonosz hirhallástól. Szive kész az Úrban bízni,
szive megerősödött, rendűletlen, mig lenézheti ellenségeit.
Bőven ad a szegényeknek; igazsága megmarad örökön örökké, az ő szarva fölemelkedik dicsőséggel.
A gonosz látni fogja ezt, és haragra gyúl; agyarkodni fog, és eleped; a bűnösök kivánsága elenyészik.
Isten az alázatosaknak kegyelmet ad.
Alleluja! Dicsérjétek, szolgák, az Urat; dicsérjétek az Úr nevét.
Legyen áldott az Úr neve, most és mindörökké.
Napkelettől nyugatig dicsértessék az Úr neve.
Magasztos az Úr minden nép fölött, és az egek fölött az ő dicsősége. [Malak. 1,11.]
Kicsoda, mint a mi Urunk Istenünk? ki a magasságban lakik,
és mennyből a legkisebbre is tekint a földön;
fölemelvén a földről a nyomorúltat, és a szemétből fölmagasztalván a szegényt.
hogy a fejedelmekhez ültesse őt, az ő népe fejedelmeihez;
ki a házban lakást ad a magtalannak, mint fiakon örvendező anyának.
Isten van velünk, tehát ne nekünk, hanem Istennek legyen dicsőség.
Alleluja! Kijövén Izrael Egyiptomból, Jákob háza az idegen nép közől, [Móz. II. 13,3.]
lőn Judea az ő szenthelyévé, Izrael az ő birodalmává.
A tenger látta ezt, és futott; a Jordán visszafordúlt.
A hegyek szökdeltek, mint a kosok, és a halmok, mint a juhok bárányai.
Mi lelt téged, tenger, hogy futottál? és téged, Jordán, hogy visszafordúltál?
és titeket hegyek, hogy szökdeltetek, mint a kosok, ti halmok, mint a juhok bárányai?
az Úr színe előtt megrendűlt a föld, Jákob Istene előtt,
Ki a sziklát tavakká változtatta, és a kőszirtet vízforrásokká.
A héber szerint itt kezdődik a 115-ik zsoltár.
(1.) Ne nekünk, Uram! ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget,
(2.) a te irgalmad és igazságod miatt, nehogy valaha mondják a pogányok: Hol vagyon az ő Istenök?
(3.) Mert a mi Istenünk mennyben vagyon; a mit akar, mindent végbevisz.
(4.) A pogányok bálványai ezűst és arany, emberi kezek alkotványai. [Zsolt. 134,15.]
(5.) Szájok vagyon, és nem szólnak; szemök vagyon, és nem látnak. [Bölcs. 15,15.]
(6.) Fülök vagyon, és nem hallanak; orruk vagyon, és nem szagolnak.
(7.) Kezeik vannak, és nem tapintanak; lábaik vannak, és nem járnak; nem kiáltanak torkukkal.
(8.) Hasonlók legyenek hozzájok, kik azokat csinálják, és mind, kik azokban bíznak.
(9.) Izrael háza az Úrban bízik; ő segítőjök és oltalmazójok.
(10.) Áron háza az Úrban bizik; ő segítőjök és oltalmazójok.
(11.) Kik az Urat félik, az Úrban bíznak; ő segítőjök és oltalmazójok.
(12.) Az Úr megemlékezett rólunk, és megáldott minket; megáldotta Izrael házát, megáldotta Áron házát.
(13.) Megáldotta mind, kik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal.
(14.) Gyarapítson az Úr titeket, titeket és fiaitokat.
(15.) Áldottak legyetek ti az Úrtól, ki a mennyet és földet teremtette.
(16.) Az egek ege az Úré; a földet pedig az emberek fiainak adta.
(17.) Nem a holtak dicsérnek téged Uram! sem azok, kik a föld alá szállanak. [Baruk 12,7.]
(18.) Hanem mi, kik élünk, áldjuk az Urat, mostantól és mindörökké.
Hála a veszélyből lett megszabadúlásáért.
Alleluja! Szeretem, mert az Úr meghallgatta könyörgésem szavát;
mert hozzám hajtotta fülét, azért segítségűl hívom őt napjaimban.
Körűlvettek engem a halál gyötrelmei; és a pokol veszedelmei elértek engem; szorongatást és fájdalmat találtam;
és az Úr nevét segítségűl híttam: Oh Uram! szabadítsd meg az én lelkemet.
Irgalmas az Úr és igaz; könyörűl a mi Istenünk.
A kicsinyek megőrizője az Úr; én megaláztattam, és megszabadított engem.
Térj vissza nyugalmadba, és lelkem! mert az Úr jót tett veled;
mert megmentette lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól, lábaimat az eséstől.
Kedves leszek az Úr előtt az élők tartományában.
A háladás folytatása.
(10.) Alleluja! Hittem, s azért szólottam; de igen megaláztattam.
(11.) Mondtam elkeseredésemben: Minden ember hazug! [Rom. 3,4.]
(12.) Mit adjak vissza az Úrnak mindazokért, miket nekem adott?
(13.) az üdvösség kelyhét veszem, és az Úr nevét segítségűl hivom.
(14.) Fogadásimat az Úrnak teljesítem az ő egész népe előtt.
(15.) Drágalátos az Úr színe előtt az ő szentei halála.
(16.) Oh Uram! mert én a te szolgád, én a te szolgád, és szolgálód fia vagyok; szétszakasztottad köteleimet.
(17.) Neked áldozok dicséretáldozattal, és az Úr nevét segítségűl hivom.
(18.) Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az ő egész népének színe előtt,
(19.) az Úr házának tornáczaiban, közepetted, Jerusalem!
Dicsérjétek Istent!
Alleluja! Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek! dicsérjétek őt, minden népek!
mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, és az Úr igazvolta mindörökké megmarad.
Hála nagy győzelemért.
Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Mondja most Izrael: mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Mondja most Áron háza: mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Mondják most, kik félik az Urat: mert örökkévaló az ő irgalmassága.
A szorúltságban segítségűl híttam az Urat, és meghallgatott az Úr, tágítván rajtam.
Az Úr az én segítőm; nem félek, bármit tegyen nekem az ember. [Zsid. 13,6.]
Az Úr az én segítőm, s én meglátom ezt ellenségeimen.
Jobb az Úrban bízni, mint az emberben bízni.
Jobb az Úrban reményleni, mint a fejedelmekben reményleni.
Minden nemzet körűlem járt: de az Úr nevében boszút állottam rajtok.
Körűlvéve körűlvettek engem: de az Úr nevében boszút állottam rajtok.
Körűlvettek engem, mint a méhek, és fölgerjedtek, mint a tűz a tövisben: de az Úr nevében boszút állottam rajtok.
Taszigáltak, s elhanyatlottam, hogy elessem: de az Úr föntartott engem.
Az én erősségem és dicséretem az Úr; mert ő lett nekem szabadúlásom. [Móz. II. 15,2.]
Vigaság és szabadúlás szava hangzik az igazak hajlékiban.
Az Úr jobbja hatalmasan cselekedett; az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja hatalmasan cselekedett.
Nem halok meg, hanem élni fogok, és hirdetem az Úr cselekedeteit.
Fenyítve fenyített engem az Úr; de nem adott engem a halálnak.
Nyissátok meg nekem az igazság kapuit! bemenvén azokon, hálát fogok adni az Úrnak.
Ez az Úr kapuja, az igazak mennek be azon.
Hálát adok neked, mert meghallgattál engem, és szabadúlásomra lettél.
A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lőn.
Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Ez a nap, melyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk azon.
Oh Uram! szabadíts meg engem; oh Uram! adj jó előmenetelt.
Áldott, ki az Úr nevében jő; áldunk titeket az Úr házából.
Isten az Úr, és megvilágosít minket. Tartsatok ünnepnapot lombos ágakkal egész az oltár szarváig.
Istenem vagy te, és hálát adok neked; Istenem vagy te, és fölmagasztallak téged. Hálát adok neked, mert meghallgattál engem, és szabadúlásomra lettél.
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Az Isten törvényének folytonos dicsérete.
Alleluja!
ALEPH.
Boldogok, kiknek útjok feddhetetlen, kik az Úr törvényében járnak.
Boldogok, kik az ő bizonyságait vizsgálják, teljes szivökből keresik őt;
mert nem cselekszenek gonoszt, kik az ő utain járnak.
Te parancsoltad rendeléseidet fölötte megtartatni.
Vajha útaim a te igazságaid megőrzésére lennének intézve!
Akkor nem szégyenűlök meg, midőn szemmel tartom minden parancsodat.
Hálát adok neked egyenes szivvel, azért, hogy megtanúltam a te igazságod itéleteit.
A te igazságidat megőrzöm; ne hagyj el soha engemet.
BETH.
Mivel jobbítja meg útját az ifju? a te beszédeid megtartásával.
Teljes szivemből kereslek téged; ne hagyj eltévednem parancsaidtól.
Szívembe rejtem a te beszédeidet, hogy ne vétsek ellened.
Áldott vagy te, Uram! tanits meg engem igazságaidra.
Ajakimmal hirdetem a te szád minden itéletét.
A te bizonyságaid útjában gyönyörködöm, mint mindannyi gazdagságban.
Parancsaidban gyakorlom magamat, és vigyázok utaidra.
A te igazságidról elmélkedem; nem feledem el beszédeidet.
GHIMEL.
Tégy jót a te szolgáddal, adj nekem életet; és megőrzöm beszédeidet.
Nyisd meg szemeimet, hogy szemlélhessem a csodákat törvényedben.
Jövevény vagyok én a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat.
Epedve ohajtja lelkem a te igazságaidat minden időben.
Megfedded a kevélyeket; átkozottak, kik elhajolnak a te parancsaidtól.
Vedd el rólam a gyalázatot és megvetést, mivel a te bizonyságidat keresem.
Mert fejedelmek ülnek össze, és szólanak ellenem; de a te szolgád igazságaidban gyakorolja magát;
mert bizonyságaid az én elmélkedésem, és tanácsom a te igazságaid.
DALETH.
A porhoz ragadt lelkem; eleveníts meg engem a te igéd szerint.
Elbeszélem utaimat, és meghallgatsz engem; taníts meg engem a te igazságaidra.
Oktass engem igazságaid útjára: és gyakorolni fogom magamat csodatételeidben.
Lelkem elbágyad az unakodás miatt; erősíts meg engem igéid által.
A gonoszság útját távoztasd el tőlem, és törvényed szerint könyörűlj rajtam.
Az igazság útját választottam, nem feledem el itéleteidet.
Bizonyságaidhoz ragaszkodom, Uram! ne hagyj megszégyenűlnöm.
Parancsaid útján futok, ha kitágítod szívemet.
HE.
Taníts meg engem, Uram, a te igazságaid útjára; és mindenkor azt fogom követni.
Adj értelmet nekem, és vizsgálni fogom törvényedet, és megőrzöm azt teljes szívemből.
Vezess engem parancsaid ösvényére, mert kedvelem azt.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidra, és nem a fösvénységre.
Fordítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hiúságot; a te útadon engedj élnem.
Teljesítsd szolgádnak beszédedet a te félelmedről.
Vedd el gyalázatomat, melytől tartok; mert a te itéleteid gyönyörűségesek.
Ime ohajtom parancsaidat; éltess engem igazságodban.
VAU.
És jőjön rám, Uram, a te irgalmasságod; a te szabadításod beszéded szerint.
Hogy felelhessek egy szót szidalmazóimnak; mert bízom beszédeidben.
És ne vedd el számból soha az igazság igéjét, mert a te itéleteidben igen bízom.
És megtartom törvényedet mindenkoron, örökké és mindörökön örökké.
És tágas téren járok, mert a te parancsaidat keresem.
És szólok bizonyságaidról a királyok előtt; és nem fogok megszégyenűlni.
És elmélkedem parancsaidról, melyeket szeretek,
és fölemelem kezemet parancsaid után, melyeket szeretek; és gyakorlom magamat igazságaidban.
ZAIN.
Emlékezzél meg szolgádnak tett igédről, melyben nekem reménységet adtál.
Ez vigasztal engem lealáztatásomban; mert a te beszéded életet ad nekem.
A kevélyek gonoszúl cselekesznek mindenképen: de a te törvényedtől nem hajlok el.
Megemlékezem, Uram, a te örök itéleteidről, és megvigasztalódom.
Boszankodás fog el engem a te törvényedet elhagyó bűnösök miatt.
Énekűl lettek nekem a te igazságaid zarándokságom helyén.
Megemlékezem éjjel a te nevedről, Uram! és megtartom törvényedet.
Ez részem nekem, hogy a te igazságaidat keressem.
HETH.
Mondom: Az én részem, Uram, hogy megtartsam törvényedet.
Könyörgök színed előtt teljes szívemből: könyörűlj rajtam a te igéd szerint.
Gondolkodom útaimról, és bizonyságaidra térítem lábaimat.
Kész vagyok, és nem habozok megtartani parancsaidat.
A bűnösök kötelei körűlfognak engem: de a te törvényedet nem feledem el.
Éjfélkor is fölkelek neked hálát adni a te igazságod itéleteiért.
Társa vagyok én minden téged félőnek és parancsaid megőrzőjének.
A te irgalmasságoddal, Uram, teljes a föld; taníts engem igazságaidra.
TETH.
Jót tettél szolgáddal, Uram! a te igéd szerint.
Jóra és fegyelemre és tudományra taníts engem; mert hiszek parancsaidnak.
Mielőtt megaláztattam, vétkeztem; de már megtartom beszédedet.
Jó vagy te, és jóvoltodból taníts engem igazságaidra.
Megsokasodott rajtam a kevélyek gonoszsága; én pedig teljes szívemből vizsgálom parancsaidat.
Szivök megaludt, mint a tej; én pedig törvényedben elmélkedem.
Jó nekem, hogy megaláztál engem, hogy megtanúljam igazságaidat.
Jobb nekem a te szád törvénye sok ezer aranynál és ezüstnél.
JOD.
Kezeid teremtettek és alkottak engem; adj értelmet nekem, hogy megtanúljam parancsaidat.
A kik félnek téged, meglátva engem, vigadni fognak, mert a te igéidben igen bízom.
Megismerem, Uram! hogy igazság a te itéleteid, és igazvoltodban aláztál meg engem.
Legyen irgalmasságod vigasztalásomra, a te szolgádhoz való igéd szerint.
Jőjenek rám a te könyörűleteid, hogy éljek; mert a te törvényed az én elmélkedésem.
Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert igaztalanúl gonoszságot cselekedtek rajtam; én pedig parancsaidban gyakorlom magamat.
Térjenek hozzám a téged félők, és a kik tudják bizonyságaidat.
Legyen szívem szeplőtelen a te igazságaidban, hogy meg ne szégyenűljek.
KAF.
Segedelmedért eped lelkem; és a te igédben fölötte bízom.
Elbágyadnak szemeim igéreteidért, mondván: Mikor vigasztalsz meg engem?
Mert olyanná lettem, mint a tömlő a zúzmarázon; a te igazságaidat nem feledtem el.
Mennyi napja van még szolgádnak, mikor itéled meg üldözőimet?
Hiúságokat beszéltek nekem a gonoszok, de nem mint a te törvényed.
Minden parancsod igazság; ok nélkűl üldöztek engem, segíts rajtam.
Csaknem megemésztettek engem a földön: de én nem hagytam el parancsaidat.
Irgalmasságod szerint éltess engem, és megőrzöm a te szád bizonyságait.
LAMED.
Uram! a te igéd mennyben örökké megmarad.
Nemzedékről nemzedékre száll igazmondásod; megalapítottad a földet, és megmarad.
Rendelésedből megmarad a nap, mert neked szolgálnak mindenek.
Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban.
Örökké sem feledem el igazságaidat, mert azok által éltetsz engem.
Tied vagyok én, szabadíts meg engem; mert a te igazságaidat keresem.
Várnak rám a bűnösök, hogy elveszítsenek engem; de én bizonyságaidra figyelmezek.
Minden tökéletes dolognak is láttam végét; de a te parancsod határtalan.
MEM.
Mely igen szeretem, Uram, a te törvényedet! egész nap elmélkedésem az.
Ellenségeim fölött okossá tettél engem parancsoddal, mely örökké velem vagyon.
Minden tanítómnál értelmesebb vagyok, mert a te bizonyságaid az én elmélkedésem.
Bölcsebb vagyok a véneknél, mert a te parancsaidat kerestem.
Minden gonosz úttól eltiltom lábaimat, hogy megtartsam igéidet.
Itéleteidtől nem hajlok el, mert te adtál törvényt nekem.
Mily édesek ínyemnek a te beszédeid! a méz fölött számnak!
Parancsaidból lettem értelmes, azért gyűlölöm a gonoszság minden útját.
NUN.
Szövétnek lábaimnak a te igéd, és világosság ösvényeimnek.
Megesküdtem és eltökélettem: hogy megtartom igazságod itéleteit.
Egészen megaláztattam, Uram! éleszsz föl engem a te igéd szerint.
Az én szám önkéntes áldozatait vedd kedvesen, Uram! és itéleteidre taníts meg engem.
Lelkem mindenkor kezeimben van, de törvényedet nem feledtem el.
A bűnösök tőrt vetettek nekem, de nem tévelyedem el parancsaidtól.
Örökségűl bírom a te bizonyságaidat mindörökké, mert azok szívem vigasága.
Szívemet a te igazságaid megcselekvésére hajtom örökké, a jutalomért.
SAMECH.
A gonoszokat gyülölöm; és a te törvényedet szeretem.
Segítőm és oltalmazóm vagy te; és igédben fölötte bízom.
Távozzatok tőlem, gonosztevők! mert én Istenem parancsait vizsgálom.
Végy föl engem beszéded szerint, hogy éljek, és ne szégyeníts meg engem várakozásomban.
Segíts engem, és megszabadúlok; és igazságaidban elmélkedem mindenkoron.
Megveted mind, a kik eltávoznak itéleteidtől, mert csalárd az ő gondolatuk.
Törvényszegőnek tartom a föld minden bűnösét, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Szegezd át félelmeddel az én testemet, mert félek a te itéleteidtől.
AIN.
Itéletet és igazságot cselekszem; ne adj át engem rágalmazóimnak.
Segítsd szolgádat jóra, hogy ne rágalmazzanak engem a kevélyek.
Szemeim segedelmedért epednek, és a te igazságod igéiért.
Cselekedjél szolgáddal irgalmasságod szerint, és taníts meg engem igazságaidra.
Te szolgád vagyok én; adj értelmet nekem, hogy tudjam bizonyságaidat.
Ideje a cselekvésnek, Uram! mert elhanyagolják törvényedet.
Azért jobban szeretem parancsaidat az aranynál és topáznál.
Azért minden parancsodra igazodom, minden gonosz utat gyűlölök.
PHE.
Csodálandók a te bizonyságaid; azért vizsgálja lelkem azokat.
A te beszédeid fejtegetése megvilágosít, és értelmet ad a kisdedeknek.
Megnyitom számat és lélekzetet veszek, mert ohajtom parancsaidat.
Tekints rám, és könyörűlj rajtam, azok itélete szerint, kik nevedet szeretik.
Lépteimet igazgasd beszéded szerint, és ne uralkodjék rajtam semmi igaztalanság.
Ments meg engem az emberek rágalmaitól, hogy megtarthassam parancsaidat.
A te orczádat derítsd föl szolgád fölött; és taníts meg engem igazságaidra.
Vízomlások fakadnak szemeimből, mivel nem tartották meg törvényedet.
SADE.
Igaz vagy, Uram! és igaz a te itéleted.
Megparancsoltad igazságos bizonyságaidat, igen a te igazságodat.
Megemészt engem az én buzgalmam, mert ellenségeim elfeledték igéidet.
Fölötte tiszta a te beszéded, és szolgád szereti azt.
Kicsiny vagyok én és megvetett; de igazságaidat nem feledem el.
A te igazságod örökké igazság, és törvényed igazmondás.
Szorongatás és gyötrelem ért engem, de parancsolatid elmélkedésem.
A te bizonyságaid igazság mindörökké; adj nekem értelmet, és élni fogok.
COPH.
Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg engem, Uram! a te igazságaidat keresem.
Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Megelőzöm a korányt, és kiáltok, mert a te igéidben igen bízom.
Szemeim fölnyílnak hozzád hajnal előtt, hogy elmélkedjem beszédeidről.
Hallgasd meg szómat, Uram, irgalmasságod szerint; és itéleted szerint éltess engem.
Üldözőim közel vannak a gonoszsághoz, törvényeidtől pedig messze távoztak.
Közel vagy te, Uram! és minden utad igazság.
Kezdettől tudom bizonyságaidról: hogy örökre alapítottad azokat.
RES.
Lásd megaláztatásomat, és szabadíts meg engem, mert törvényedet nem feledtem el.
Itéld meg ügyemet, és szabadíts meg engem; a te igéd miatt éltess engem.
A bűnösöktől távol van a szabadúlás, mert a te igazságaidat nem keresik.
Sok a te irgalmasságod, Uram! itéleted szerint éltess engem.
Sokan vannak üldözőim, kik szorongatnak engem; de nem hajlok el bizonyságaidtól.
Látom a törvényszegőket, és epekedem, 100) mert nem tartják meg beszédeidet.
Lásd, Uram! hogy szeretem parancsaidat; irgalmasságod szerint éltess engem.
A te igéid alapja igazság; örökkévaló a te igazságod minden itélete.
SIN.
A fejedelmek ok nélkül üldöznek engem; de csak beszédeidtől fél az én szívem. 101)
Örvendek én beszédeiden, mint a ki sok zsákmányt talál.
A gonoszságot gyülölöm és utálom; törvényedet pedig szeretem.
Napjában hétszer 102) mondok neked dicséretet a te igazságod itéleteiről.
Sok békeségök van törvényed szeretőinek, és semmi sincs botrányukra. 103)
Várom, Uram, segedelmedet, és szeretem parancsaidat.
Lelkem megőrzi bizonyságaidat, és azokat igen szereti.
Megtartom parancsaidat és bizonyságaidat; mert minden utam színed előtt vagyon.
TAU.
Közelítsen, Uram, színed elé az én könyörgésem; a te igéd szerint adj értelmet nekem.
Jusson színed elé kérelmem; a te beszéded szerint ments meg engem.
Ajkaim dicsérettel fognak áradozni, mikor engem igazságaidra tanítasz.
Nyelvem mondja beszédedet; 104) mert minden parancsod igazság.
Azon legyen kezed, hogy megszabadítson engem; mert a te parancsaidat választottam.
Ohajtom, Uram, segedelmedet; és törvényed elmélkedésem.
Él az én lelkem, és dicsér téged; és itéleteid megsegítenek engem.
Eltévelyedtem, mint az elveszett juh; keresd föl a te szolgádat, mert parancsaidat nem feledtem el.
Könyörgés megszabadúlásért a rosz nyelvektől.
Ének a fölmenetekre. Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám: és meghallgata engem,
Uram! szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól és az álnok nyelvtől.
Mi adatik neked, vagy mi lesz jutalmad az álnok nyelvért?
mely olyan, mint a hatalmasnak éles nyilai, és pusztító széntűz.
Jaj nekem, mert zarándokságom meghosszabbíttatott, Cédár lakóival lakom, oly sokáig zarándok az én lelkem.
A békegyűlölőkkel békeséges vagyok; mégis ha szólok nekik, ok nélkül ostromolnak engemet.
Istennél az oltalom és segítség.
Ének a fölmenetekre. A hegyekre emelem szemeimet, onnét jő segítség nekem. [Krón. II. 20,17.]
Az én segítségem az Úrtól van, ki a mennyet és földet teremtette.
Nem hagyja ingadozni lábadat, és nem szunnyadoz, ki tégedet őríz.
Ime nem szunnyadoz és nem aluszik, ki őrzi Izraelt.
Az Úr őriz téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.
Nappal nem éget téged a nap, sem éjjel a hold. [Jel. 7,16.]
Az Úr megőríz téged minden gonosztól, őrizze meg az Úr lelkedet.
Őrizzen az Úr jártodban és keltedben, mostantól és mindörökké.
Jerusalem dicsérete.
Ének a fölmenetekre. Vigadok, mikor azt mondják nekem: Az Úr házába megyünk.
Lábaink tornáczaidban állanak, Jerusalem!
Jerusalem városúl építtetett, melynek közjavaiban mindenki részesűl.
Mert oda mennek föl a nemzetségek, az Úr nemzetségei, Izrael bizonysága szerint hálát adni az Úr nevének.
Mert ott vannak az itélőszékek, ott Dávid házának széke.
Kérjétek, a mik Jerusalem békeségére vannak. Legyen bőség szeretőidnek.
Legyen béke a te erősségedben, és bőség a te tornyaidban.
Atyámfiaiért és barátimért békeséget ohajtok neked.
A mi Urunk Istenünk házáért jót kivánok neked.
Ohajtás segélyért közinségben.
Ének a fölmenetekre. Hozzád emelem szemeimet, ki a mennyekben lakol.
Ime mint a szolgák szemei uraik kezeire, mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: úgy néznek szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mig könyörűl rajtunk.
Könyörűlj rajtunk, Uram! könyörűlj rajtunk; mert igen elteltünk gyalázattal,
mert igen megtelt a mi lelkünk; gyalázatúl a gazdagoknak, és megvetésűl a kevélyeknek.
Hála a megszabadúlásért.
Ének a fölmenetekre. Ha az Úr velünk nem lett volna, mondja meg most Izrael…
ha az Úr velünk nem lett volna, midőn ránk támadtak az emberek:
talán elevenen nyeltek volna el minket; midőn az ő haragjok ellenünk fölgerjedett,
talán a víz nyelt volna el minket.
Rohanó patakon ment volna keresztűl a mi lelkünk, talán ellenállhatlan vizen ment volna át a mi lelkünk.
Áldott legyen az Úr, ki nem adott minket az ő fogaiknak martalékúl.
Lelkünk megmenekedett, mint a madár a vadászok tőréből; a tőr elrontatott, és mi megszabadúltunk.
A mi segítségünk az Úr nevében, ki a mennyet és földet teremtette.
A bizalom nem szégyenűl meg.
Ének a fölmenetekre. Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; nem fog ingadozni mindörökké,
ki Jerusalemben lakik. Körötte hegyek vannak, és az Úr az ő népe körül mostantól és mindörökké.
Mert az Úr nem hagyja a bűnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, hogy az igazak hamisságra ne nyujtsák kezeiket.
Tégy jót, Uram, a jókkal és az igazszívűekkel.
A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevőkhöz. Békeség legyen Izraelen!
Könyörgés váltságért.
Ének a fölmenetekre Megfordítván az Úr Sion fogságát, lettünk, mint a megvigasztaltak.
Akkor szánk eltelt örömmel, és nyelvünk vigasággal; akkor mondák a nemzetek között: Nagy dolgot cselekedett az Úr velök.
Nagy dolgot cselekedett az Úr velünk: azért örvendezzünk.
Fordítsd meg a mi fogságunkat, mint a patakot a déli tartományban.
A kik könyhullatással vetnek, örvendezéssel aratnak.
Menvén mentek és sírtak, elvetvén magvaikat, megjövén pedig, örvendezéssel jőnek, hozván kévéiket.
Isten áldásától függ minden siker.
Salamon éneke a fölmenetekre. Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik; ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki azt őrzi.
Hiába keltek föl viradat előtt; hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek. Mig ellenben az Úr íme álmot ad az ő kedveltjeinek,
örökséget a fiakban: mert az ő ajándéka a méh gyümölcse.
Mint a nyilak a hatalmas kezében, olyanok a száműzöttek fiai.
Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kivánsága betelt; nem szégyenűl meg, midőn ellenségeivel szól a kapuban.
Az istenfélő ember háza.
Ének a fölmenetekre. Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő utain járnak.
Mivel kezeid munkáját eszed, boldog vagy, és jól lesz dolgod.
Feleséged, mint a termékeny szőlőtő, házad falai között; fiaid, mint az olajfa sarjadékai asztalod körül.
Ime így áldatik meg az ember, ki az Urat féli.
Áldjon meg téged az Úr Sionból, és lássad Jerusalem javait életed minden napjaiban;
és lássad fiaidnak fiait, s a békeséget Izraelen.
A mi szenvedésünk elleneink gyalázatával végződik.
Ének a fölmenetekre. Gyakorta ostromlottak engem ifjúságomtól… mondja meg most Izrael,
gyakorta ostromoltak engem ifjúságomtól: de semmit sem tehettek nekem.
Hátamon kovácsoltak a bűnösök, sokáig űzték gonoszságukat;
de az igaz Úr megtöré a bűnösök nyakát.
Szégyenűljenek meg és hátráljanak mindnyájan, kik Siont gyűlölik.
Legyenek, mint a háztetők füve, mely mielőtt kiszaggattatnék, elszárad;
melylyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a kévekötő,
és hol nem mondják az átmenők: Az Úr áldása legyen rajtatok, áldunk titeket az Úr nevében.
Könyörgés bocsánatért.
Ének a fölmenetekre. A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád,
Uram! hallgasd meg az én szómat, legyenek füleid figyelmesek az én könyörgésem szavára.
Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram! ki állhat meg előtted?
De nálad vagyon a kegyelem, és a te törvényedért reménylek benned, Uram! Reményl az én lelkem az ő igéjeért.
Az én lelkem az Úrban bízik.
A reggeli vigyázattól éjjelig bizzék Izrael az Úrban;
mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás.
És ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságából.
Gyermeki önmegadás.
Dávid éneke a fölmenetekre. Uram! nem fuvalkodott föl az én szívem, sem szemeim föl nem emelkedtek; sem nem jártam nagy és fölöttem való csodálatos dolgokban.
Ha alázatosan nem gondolkodtam, hanem fölmagasztaltam lelkemet, – mint ki anyjától elválasztatott, úgy legyen az én lelkemnek fizetése.
Bízzék Izrael az Úrban mostantól és örökké.
Könyörgés Istenhez, hogy lakjék templomában.
Ének a fölmenetekre. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról és minden tűréséről,
a mint megesküdött az Úrnak, fogadást fogadott Jákob Istenének:
Nem megyek be házam hajlékába, nem hágok föl nyoszolyám ágyára;
álmot nem engedek szemeimnek, és szempilláimnak szunnyadást,
és nyugovást halántékaimnak: mignem helyet találok az Úrnak, hajlékot Jákob Istenének.
Ime hallottunk róla Efratában; föltaláltuk azt az erdő mezején.
Menjünk be az ő hajlékába, imádkozzunk ama helyen, hol az ő lábai állanak.
Kelj föl, Uram, a te nyughelyedre, te, és a te szentelésed szekrénye. [Krón. II. 6,41.]
Papjaid öltözzenek igazságba, és a te szenteid örvendezzenek.
Dávidért, a te szolgádért, ne utáld meg a te fölkented orczáját.
Igazat esküdött az Úr Dávidnak, és ezt nem másolja meg: „Tested gyümölcséből ültetek a te székedre.“ [Kir. II. 7,12. Luk. 1,55. Ap.cs. 2,30.]
„Ha fiaid megtartják szövetségemet, és e bizonyságaimat, melyekre megtanítom őket: azok fiai is örökké a te székeden fognak ülni.“
Mert az Úr választotta Siont, lakhelyűl választotta azt magának.
Ez az én nyughelyem mindörökön örökké; itt fogok lakni, mert ezt választottam.
Özvegyeit áldva áldom meg, és szegényeit megelégítem kenyérrel;
papjait felöltöztetem üdvösséggel, és szentei örvendve fognak örvendeni.
Ott növesztek szarvat Dávidnak, szövétneket gyújtok az én fölkentemnek. [Mal. 3,1.]
Ellenségeit gyalázatba öltöztetem, őrajta pedig virágzani fog az én megszentelésem.
A béke és egyetértés jótékonysága.
Dávid éneke a fölmenetekre. Ime mely jó és mely gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok.
Mint főn a kenet, mely lefoly a szakállra, Áron szakállára, mely lefoly ruhája szélére;
mint a Hermon harmata, mely leszáll Sion hegyére. Mert oda rendel az Úr áldást és életet mindörökké.
Buzditás Isten dicséretére éjjel nappal.
Ének a fölmenetekre. Ime most áldjátok az Urat, ti az Úr minden szolgái! kik az Úr házában állotok, a mi Istenünk háza tornáczaiban.
Emeljétek föl éjjel kezeiteket a szent helyhez, és áldjátok az Urat.
Áldjon meg téged az Úr Sionból, ki a mennyet és földet teremtette.
Dicséret és hála a Mindenhatónak!
Alleluja! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek szolgák, az Urat,
kik az Úr házában állotok, a mi Istenünk háza tornáczaiban.
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; dicséretet énekeljetek az ő nevének, mert gyönyörűséges.
Mert Jákobot magának választá az Úr, Izraelt birtokáúl.
Mert én tudom, hogy az Úr nagy, és a mi Istenünk minden istenek fölött.
Mindent, a mit akar, az Úr megtesz mennyben, földön, a tengerben és minden mélységben;
felhőket hoz elé a föld széléről, a villámokat esővé teszi, a szeleket kibocsátja táraiból;
ki megölte Egyiptom elsőszülötteit, embertől baromig; [Móz. II. 12,29.]
és jeleket és csodákat bocsátott reád, Egyiptom! Fáraóra és minden ő szolgájára;
ki megvert sok nemzetet, és megölt erős királyokat: [Józ. 12,1.7.]
Széhont, az amorreusok királyát, és Ógot, Bázán királyát, és Kánaán minden országát; [Móz. IV. 21,24.35.]
és azok földét örökségűl adá, örökségűl népének, Izraelnek.
Uram! a te neved örök, Uram! a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Mert az Úr megitéli népét, és szolgáinak megkegyelmez.
A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek csinálmányai.
Szájok vagyon, és nem szólanak; szemök vagyon, és nem látnak. [Bölcs. 15,15.]
Fülök vagyon, és nem hallanak; és lehelet sincsen szájokban.
Hasonlók legyenek hozzájok, kik azokat csinálják; és mindnyájan, kik azokban bíznak.
Izrael háza! áldjátok az Urat, Áron háza! áldjátok az Urat.
Lévi háza! áldjátok az Urat; kik az Urat félitek, áldjátok az Urat.
Áldott legyen az Úr Sionból, ki Jerusalemben lakik.
Isten dicsérete az ő irgalmáért.
Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Adjatok hálát az istenek Istenének; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Adjatok hálát az urak Urának; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki nagy csodákat cselekszik egyedűl; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki az egeket bölcsen teremtette; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Móz. I. 1,1.]
Ki a földet megerősítette a vizek fölött; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki nagy világítókat teremtett; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki megverte Egyiptomot elsőszülötteivel; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Móz. II. 12,29.]
Ki Izraelt közőlük kihozta; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Móz. II. 13,17.]
Hatalmas kézzel és kinyújtott karral; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki a vörös tengert részekre osztotta; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
És átvezette Izraelt annak közepén; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
És bevetette Fáraót és haderejét a vörös tengerbe; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Móz. II. 14,28.]
Ki átvitte népét a pusztán; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki megverte a nagy királyokat; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
És megölte az erős királyokat; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Móz. IV. 21,24.]
Széhont, az amorreusok királyát; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
És Ógot, Bázán királyát; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Móz. IV. 21,33.]
És azok földét örökségűl adta; mert örökkévaló az ő irgalmassága. [Józ. 13,7.]
Örökségűl szolgájának, Izraelnek; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Mivel a mi lealáztatásunkban megemlékezett rólunk; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
És megszabadított minket ellenségeinktől; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Adjatok hálát az ég Istenének; mert örökkévaló az ő irgalmassága. Adjatok hálát az urak Urának; mert örökkévaló az ő irgalmassága.
A fogságban lévők siralom-éneke.
Dávid (vagy) Jeremiás zsoltára. Babilon folyóvizei mellett, ott ültünk és sírtunk, midőn Sionról emlékezénk.
A fűzfákra függesztettük benne hangszereinket.
Mert ott, kik elvittek és fogságban tartottak minket, énekszót kivántak tőlünk: „Zengjetek nekünk éneket Sion énekeiből.“
Hogyan énekeljük az Úr énekét idegen földön?
Ha elfeledkezem rólad, Jerusalem! legyen elfeledve jobb kezem.
Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem teszem Jerusalemet fővígaságomnak.
Emlékezzél meg, Uram! Édom fiairól Jerusalem napján, kik mondák: Pusztítsátok el, pusztítsátok el azt alapjáig.
Babilon inséges leánya! boldog, ki visszaadja neked fizetésedet, melylyel te nekünk fizettél.
Boldog, ki megragadja s a kősziklához csapja kisdedeidet.
Hálaadás.
Dávidé. Hálát adok neked, Uram! teljes szívemből, mert meghallgattad az én szám igéit; az angyalok színe előtt éneklek neked,
imádkozom a te szent templomodban, és hálát adok nevednek a te irgalmadért és igazságodért; mert fölmagasztaltad mindenek fölött a te szent nevedet.
A mely napon segítségűl hílak tégedet, hallgass meg engem; te gyarapítani fogod az erőt lelkemben.
Adjanak hálát neked, Uram! a föld minden királyai, mert szádnak minden beszédét hallották,
és énekeljék meg az Úr utait; mert nagy az Úr dicsősége.
Mert fölséges az Úr, és tekint az alázatosokra, s a magasakat távolról megismeri.
Ha a szorongatás közepett járandok, megtartasz engem életben, és ellenségeim haragjára kinyujtod kezedet, és megszabadít engem a te jobbod.
Az Úr megfizet érettem; Uram! a te irgalmasságod örökkévaló, ne vesd meg a te kezeid alkotmányait.
Az Isten mindentudó.
Végig Dávid zsoltára. Uram! te megvizsgáltál engem, és ismersz engem;
te ismered fektemet és keltemet.
Megérted távolról az én gondolatimat; ösvényemet és nyughelyemet megvizsgáltad.
És minden útamat eleve megláttad; még nincs is a szó nyelvemen,
ime, Uram, te tudsz mindent, a legujabbakat és régieket; te alkottál engem, és rámtevéd a te kezedet.
Csodálatos előttem ezen tudásod; igen magas, és nem érhetem föl azt.
Hova menjek a te lelked elől? és hova fussak színed elől?
Ha fölmegyek az égbe, te ott vagy; ha leszállok a pokolba, jelen vagy. [Ámosz. 9,2.]
Ha szárnyaimúl veszem is a hajnalt, és a tenger végső határain lakom:
oda is a te kezed visz engem, és jobbod tart engem.
És ha mondom: Talán a sötétség elföd engemet: az éj napfényre hozza gyönyörűségemet;
mert a sötétség nem homály előtted, az éj, mint a nap, világos, a sötétség úgy, mint a világosság.
Mert hatalmadban vannak veséim; anyám méhétől fogva te oltalmaztál engem.
Hálát adok neked, hogy ily csodálatosan alkottál, bámúlandók a te cselekedeteid, és ezt lelkem igen elismeri.
Nem volt eltitkolva csontom előtted, melyet rejtekben alkottál, és az én valóm a föld ölében.
Még tökéletlen voltam, már láttak szemeid, és a te könyvedben be vannak írva mindenek, a napok meghatározva, bár azokból még egy sincsen.
Nekem pedig igen tiszteletre méltók a te barátid, Isten! uralmok igen erős lett.
Megszámlálnám őket, de számosabbak a fövénynél; fölkeltem, és mégis veled vagyok.
Te megölöd, Isten, a bűnösöket; vérszopó férfiak! távozzatok tőlem.
Mert azt mondjátok gondolatban: Hiába foglalják el a te városaidat.
Ne gyülöljem-e, Uram! kik téged gyülölnek? és ne epekedjem-e a te ellenségeiden?
Teljes gyülölséggel gyülölöm őket, és nekem ellenségeimmé lettek.
Vizsgálj meg engem, Isten! és ismerd meg szívemet; vonj kérdőre engem, és nézzed ösvényeimet;
és lássad, ha a gonoszság útján vagyok-e? és vezess engem az örökkévaló uton.
Könyörgés segélyért.
Végig Dávid zsoltára.
Ments meg engem, Uram, a rosz embertől; a gonosz férfiútól ments meg engem.
Kik roszat gondolnak szivökben, kik egész nap háborognak.
Élesítik nyelvöket, mint a kigyó; áspisok mérge van ajkaik alatt. [Zsolt. 5,11. Rom. 3,13.]
Őrizz meg engem, Uram, a bűnös kezétől, és a gonosz emberektől ments meg engem. Kik leejteni szándékoznak lábaimról.
Tőrt rejtenek el nekem a kevélyek, és köteleket vonnak ki tőrűl, az út mellett gáncsot vetnek nekem;
de mondom az Úrnak: Istenem vagy te; hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát.
Uram, Uram! én szabadúlásom ereje! te beárnyékozod fejemet a harcz napján.
Ne adj engem, Uram, akaratom ellen a bűnösnek; ármánykodnak ellenem, ne hagyj el engem, netalán fölfuvalkodjanak.
Ármányaik összesége és ajkaik gonoszsága elborítja őket.
Égő szén hull rájok, tűzbe veted őket; a nyomorúságokat ki nem állják.
A nyelveskedő férfiú meg nem áll a földön; az igazságtalan férfiút veszedelembe ragadja a nyomorúság.
Tudom, hogy az Úr itéletet tesz a szűkölködőnek, és boszút áll a szegényekért.
Az igazak pedig hálát adnak a te nevednek, és az egyenes szivűek színed előtt laknak.
Könyörgés segélyért.
Dávid zsoltára. Uram! tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelj szavamra, mikor tehozzád kiáltok.
Jusson imádságom, mint jó illatszer a te színed elé, kezeim fölemelése, mint az esti áldozat.
Tégy, Uram, számra őrizetet, és körűlvevő ajtót ajakimra.
Ne hagyd szivemet gonosz cselekedetekre hajlani, hogy mentegessem bűneimet, mint a gonosztevő emberek; én nem veszek részt abban, mit ők választottak.
Az igaz feddjen meg engem irgalmasságban, és dorgáljon engem; de a bűnösök olaja ne kenje az én fejemet; sőt még imádkozom is kivánságaik ellen.
Biráik a kősziklákhoz vettetvén, elnyeletnek; akkor elismerik, hogy igéim hathatósak.
Mint a föld göröngye széttöretik a földön, elhányatnak csontaink a sír mellett.
De mivelhogy, Uram, Uram! te rajtad vannak szemeim: tebenned bízom, el ne vedd életemet.
Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a gonosztevők botránykövétől.
Az ő hállójába esnek a bűnösök, én magam maradok, míg átmegyek.
Könyörgés segélyért.
Dávid oktató imádsága, midőn a barlangban volt. [Kir. I. 24.]
Szómmal az Úrhoz kiáltok, szómmal az Úrnak könyörgök. [Zsolt. 76,2.]
Kiöntöm színe előtt imádságomat, és szorongatásomat elbeszélem előtte.
Mikor csüggedez bennem az én lelkem, te ismered ösvényeimet. Ez úton, melyen járok, tőrt rejtének el nekem.
Jobbra tekintek, és nézek, és nincs, ki megismerjen engem. Oda veszett tőlem a menekvés, és nincs, ki fölkeresse lelkemet.
Hozzád kiáltok, Uram! mondván: Te vagy reménységem, osztályrészem az élők földén.
Figyelmezz könyörgésemre, mert igen megaláztattam; szabadíts meg engem üldözőimtől, mert erőt vettek rajtam.
Vidd ki a tömlöczből lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet; az igazak várnak rám, mig jót teszesz velem.
Könyörgés segélyért halálveszélyekben.
Dávid zsoltára, midőn őt fia, Absalom, üldözé. [Kir. II. 17.] Uram! hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe esedezésemet igazmondásod szerint; hallgass meg engem igazságod szerint,
és ne szállj itéletre szolgáddal; mert egy élő sem igazúl meg a te színed előtt,
mert az ellenség üldözi lelkemet, földig alázza életemet, sötétségbe helyez engem, mint a rég megholtakat.
És lelkem szorongatásban vagyon, szívem megháborodott bennem.
Megemlékezem a régi napokról, elmélkedem minden cselekedetedről; kezeid alkotmányairól elmélkedem.
Kiterjesztem hozzád kezeimet; lelkem eped érted, mint a vizért szomjazó föld.
Hamar hallgass meg engem, Uram! lelkem eleped; ne fordítsd el tőlem orczádat, mert hasonló leszek a sírgödörbe menőkhöz.
Add, hogy korán halljam irgalmasságodat; mert tebenned bízom. Mutasd meg nekem az útat, melyen járjak; mert hozzád emelem az én lelkemet.
Ments meg engem ellenségeimtől, Uram! tehozzád folyamodom.
Taníts meg engem akaratodat cselekednem, mert Istenem vagy; a te jó lelked elvezet engem a biztos földre.
A te nevedért életet adsz nekem, Uram! igazságod szerint kiviszed lelkemet a szorongatásból;
és irgalmad szerint elveszted ellenségeimet, és elveszted mind, a kik szorongatják lelkemet; mert én a te szolgád vagyok.
Ujabb könyörgés a nyert győzelem után.
Dávid zsoltára Góliát ellen. Áldott legyen az én Uram Istenem, ki kezeimet harczra tanítja, és ujjamat hadakozásra.
Irgalmasságom és menedékem ő, gyámolom és szabadítóm; oltalmazóm ő, és benne bízom, ki alám veti népemet.
Uram! mi az ember, hogy magadat tőle megismerteted? vagy az ember fia, hogy gondolsz vele?
Az ember hasonló a hiúsághoz, napjai, mint az árnyék, elmúlnak. [Jób 8,9. 14,2.]
Uram! hajtsd meg a te egeidet, és szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek.
Tündököltesd a villámlást, és szórd széllyel őket; bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg őket.
Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ments meg engem és szabadíts ki a sok vizekből, az idegen fiak kezéből.
Kiknek szája hiúságot beszél, és jobbkezök gonoszság jobbja.
Isten! új éneket éneklek neked, a tízhúros hárfán zengek neked;
ki megszabadítod a királyokat, ki megmentetted Dávid szolgádat a gonoszok kardjától;
ments meg engem, és ragadj ki az idegen fiak kezéből, kiknek szája hiúságot beszél, és jobbkezök gonoszság jobbja.
Kiknek fiai mint az új ültetvények ifjúságukban; leányaik fölékesítvék, felcsinosítvák köröskörűl a templom hasonlatosságára;
tárházaik rakvák, egyre másra halmozottan; juhaik tenyészők, s nagy számmal kijárók;
teheneik kövérek; nincs a keritésen romlás, sem átjárás, sem kiáltás utczáikon.
Boldognak mondják a népet, melynél ezek vannak; de boldog a nép, melynek az Úr az ő Istene.
Isten dicsérete.
Dávid dicséneke. Magasztallak téged, Istenem! királyom! és áldom a te nevedet örökké, és mindörökön örökké.
Mindennap áldlak téged, és dicsérem a te nevedet örökké és mindörökön örökké.
Nagy az Úr, és igen nagy dicséretre méltó; és az ő nagyvoltának nincs határa.
Nemzedék nemzedéknek fogja dicsérni tetteidet, és hirdetni hatalmasságodat.
Elmondják a te szentséged fölséges dicsőségét, és csodáidat elbeszélik;
elmondják a te rettenetes hatalmad erejét, és nagyvoltodat elbeszélik;
áradozni fognak, a te bőséges gyönyörűségedről emlékezvén, és örvendezni igazságodon.
Könyörűlő és irgalmas az Úr, hosszantűrő és igen irgalmas.
Édes az Úr mindeneknek, és könyörűletessége minden művei fölött.
Adjon hálát neked, Uram, minden alkotmányod, és a te szenteid áldjanak téged.
Ők országod dicsőségét hirdetik, és hatalmasságodat beszélik,
hogy tudtúl adják az emberek fiainak hatalmadat, és országod fölséges dicsőségét.
A te országod örökkévaló ország, és uralkodásod minden nemzedékről nemzedékre száll. Hív az Úr minden igéjében, és szent minden cselekedetében.
Fölemeli az Úr mind, a kik elesnek, és föltámaszt minden levertet.
Mindenek szemei tebenned bíznak, Uram! és te adsz eledelt azoknak alkalmas időben.
Fölnyitod kezeidet, és betöltesz minden élő teremtményt áldással.
Igazságos az Úr minden útaiban, és szent minden cselekedetében.
Közel van az Úr mindazokhoz, kik őt segítségűl híják, mindazokhoz, kik őt segítségűl híják igazságban.
Az őt félők akaratját megcselekszi, és könyörgésöket meghallgatja, és megszabadítja őket.
Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt szeretik, és elveszít minden bűnöst.
Az Úr dicséretét beszélje szám, és áldja minden test az ő szent nevét örökké és mindörökön örökké.
Bízzál Istenben.
Alleluja! Aggeusé és Zakariásé.
Dicsérd én lelkem az Urat, dicsérem az Urat életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek. Ne bízzatok a fejedelmekben,
az emberek fiaiban, kik nem segíthetnek.
Kimegyen lelkök, és visszatérnek földükbe; azon nap elvesz minden gondolatjok.
Boldog, a kinek segítője Jákob Istene, és reménysége az ő Urában Istenében, [Ap.cs. 14,14. Jel. 14,7.]
ki az eget és földet teremtette, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon;
ki az igazmondást örökké megtartja, itéletet tesz a méltatlanúl szenvedőknek, eledelt ad az éhezőknek. Az Úr föloldja a foglyokat,
az Úr megvilágosítja a vakokat, az Úr fölemeli a leverteket, az Úr szereti az igazakat.
Az Úr megőrzi a jövevényeket, az árvát, az özvegyet fölfogja, és a bűnösök útait elveszíti.
Az Úr országol mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.
Isten dicsérete jótéteményeiért.
Alleluja! Dicsérjétek az Urat, mert jó a dicséret; a mi Istenünknek gyönyörű és illendő dicsérete legyen.
Fölépítvén az Úr Jerusalemet, Izraelnek elszéledetteit egybegyűjti.
Meggyógyítja a töredelmes szivűeket, és bekötözi azok sebeit.
Megszámlálja a csillagok sokaságát, és mindenikét nevén szólítja.
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő ereje, és bölcseségének nincsen száma.
A szelídeket fölfogja az Úr, a bűnösöket pedig földig alázza.
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, zengjetek hárfán a mi Istenünknek,
ki beborítja az eget felhőkkel, és a földnek esőt készít. Ki a hegyeken szénát teremt és füvet az emberek szolgálatára.
Ki megadja élelmöket a barmoknak és a hozzá kiáltó hollófiaknak.
Nem a ló erősségében telik kedve, sem a férfiú lábszáraiban gyönyörködése.
Az Úr az őt félőkben gyönyörködik, és azokban, kik az ő irgalmasságában bíznak.
Isten dicséretének folytatása.
Alleluja! Dicsérd, Jerusalem, az Urat; dicsérd, Sion, a te Istenedet.
Mert megerősítette kapuidnak zárait, benned megáldotta fiaidat.
Ki békéssé tette határaidat, és a búza javával elégít meg téged.
Ki elküldi szózatát a földre; sebesen fut az ő beszéde.
Ki a havat, mint a gyapjat adja, a ködöt, mint a hamvat hinti.
Jegét darabonkint ereszti; ki tűrheti el annak hidegségét?
Elküldi ismét az ő igéjét, és fölolvasztja azokat; az ő szele fú, és vizek folynak.
Ki igéjét Jákobnak hirdeti, rendeléseit és törvényeit Izraelnek.
Nem cselekedett így semmi más nemzettel, és azoknak nem jelentette ki itéleteit. Alleluja!
Fölhivás minden lényhez Isten dicséretére.
Alleluja! Dicsérjétek az Urat mennyekben, dicsérjétek őt a magasságban.
Dicsérjétek őt minden angyalai; dicsérjétek őt minden seregei.
Dicsérjétek őt nap és hold; dicsérjétek őt minden ragyogó csillagok.
Dicsérjétek őt egeknek egei, és minden vizek, melyek az egekben fölül vannak, [Dán. 3,59.60.]
dicsérjék az Úr nevét. Mert ő szólt, és lettek; parancsolt, és előtermettek.
Megállapítá azokat örökre, és mindörökön örökre parancsot adott, s ez el nem múlik.
Dicsérjétek az Urat a földön, szörnyetegek, és minden örvények.
Tűz, kőeső, hó, jég, forgószél, melyek az ő igéjét cselekszik.
Hegyek és minden halmok, gyümölcsfák és minden czedrusok.
Vadállatok és minden barmok, kigyók és szárnyas állatok.
Föld királyai és minden népek, fejedelmek és a föld minden birái.
Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal dicsérjétek az Úr nevét:
mert csak az ő neve magasztos.
Az ő dicsérete ég és föld felett van; és ő fölemeli népe szarvát. Dicséret minden szenteinek, Izrael fiainak, a hozzája közellevő népnek. Alleluja!
Hála a győzelemért.
Alleluja! Énekeljetek az Úrnak új éneket, legyen dicsérete a szentek gyülekezetében.
Örvendjen Izrael abban, ki őt teremtette, és Sion fiai vigadjanak királyukban.
Dicsérjék az ő nevét énekkarban, dobbal és hárfával zengjenek neki;
mert az Úr gyönyörködik népében, és fölmagasztalja a szelídeket szabadúlásra.
A szentek örvendeznek a dicsőségben; vigadnak nyughelyeiken.
Isten magasztalása van szájokban, és kétélű kard kezeikben,
hogy boszút álljanak a nemzeteken, megfeddjék a népeket;
hogy azok királyait lánczokra verjék, és nemeseit vasbilincsekre;
hogy a megírt itélet szerint cselekedjenek velök. Ez dicsősége minden ő szenteinek. Alleluja!
Fölhivás Isten dicséretére.
Alleluja! Dicsérjétek az Urat az ő szenteiben; dicsérjétek őt az ég erős boltozatában.
Dicsérjétek őt hatalmasságában; dicsérjétek őt nagyvoltának sokasága szerint.
Dicsérjétek őt harsonaszóval; dicsérjétek őt hárfán és czitarán.
Dicsérjétek őt dobbal és énekkarban; dicsérjétek őt húrokon és hangszereken.
Dicsérjétek őt hangos szavú czimbalmokon, dicsérjétek őt a vigaság czimbalmain.
Minden lélek dicsérje az Urat. Alleluja!