ZSOLTÁROK KÖNYVE.
A Zsoltárok könyve szent énekek gyüjteménye, melyek részint Dávid, részint más szent írók által készíttettek, s későbbi időkben összeszedettek és elrendeztettek. A régi zsidók valamint Mózes törvényét, úgy a zsoltárokat is öt könyvre osztották föl, mivel ezeknek a törvénynyel egy és ugyanazon foglalatjok vagyon, t. i. szent érzések és ömledezések által a zsoltárok azt ismétlik, mit a törvény, szertartásai és előképei által, komoly megfontolásúl előterjeszt. A sz. atyák úgy tekintik e könyvet, mint a bölcseség és erénytanítás kiapadhatlan forrását, és ezt szent olvasmányúl minden egyéb szent könyv fölött ajánlják. Szerintök „e könyv, azonkivűl, hogy legfönségesebb és világosabb jövendöléseket tartalmaz Krisztus istenségéről, születéséről, tetteiről, szenvedéseiről, föltámadásáról, a kegyelem törvényéről – az evangéliomról, – egyszersmind az isteni igazságoknak igen bő forrása, minden erkölcsi tanítás összesége, az életnek átalános és kimeríthetlen kincse, gyönyörű ékesszólás által gyógyító szer, mennyei kenettel fűszerezett költészet, igen alkalmas a lelki sebek enyhítésére; oly könyv, melyben a tanítás a kellemmel vetélkedik az elsőségért, s melynek olvasmányával más könyvé alig ér föl; becses könyv mindenkire nézve, ki az Isten fönségét, mindenhatóságát, bölcseségét és gondviselését dicsérni akarja, ki a legfőbb bíró irgalmáért esedezni, mindennemű szenvedésben Istentől segítséget kérni, a jótéteményekért hálát adni, tanúlni és épűlni akar.“ – A görög fordítás és a Vulgata a 10. zsoltártól kezdve eltér azon számsortól, mely szerint a héber szövegben számíttatik, miután a 9. és 10. zsoltárt egybeköti, s így a héber szövegtől egy számmal elmarad a 147. zsoltárig, melyet két zsoltárra oszt, s így a hébert ismét utóléri; a Vulgata s ennek nyomán fordításunk egybeköti a 114. és 115. zsoltárt is, de utána a 116-ikat kétfelé választván, amaz eltérést ismét kiegyenlíti.
Zsolt 1,1
azt nem követi. Betű szerint: nem járt, – a héber nyomán, melyben akkor is múlt idő használtatik, mikor jelenről vagyon szó; mint szokott a magyarban jövő helyett jelenidő használtatni.
Zsolt 1,1
a gonosz, kártékony tanítás székében. A héber szerint: a gúnyolók székében. (Vesd össze: Péld. 9,7.8. 13,1. 14,6.), kik az isteni tanítást tréfára veszik, mint esztelenséget kigúnyolják, és saját hamis elvöket, mi valódi mirígy, állítják annak helyébe (Athanáz, Bazil).
Sz. Ágoston és Ambrus megjegyzik, hogy e vers szavaiban a gonoszság fokozatos következése vagyon előadva, melynél fogva, ha rosz az, ki a gonoszok tanácsát egyszer követi, még roszabb, ki az elkezdett úton megmarad, de legroszabb, ki tanítása által másokat is elcsábít.
búvárkodik, olvas és tanúl.
Zsolt 1,3
teljes leszen az erős jóakarat jó nedvével.
Zsolt 1,3
a jámbornak jócselekedetei értetnek, és jutalma az örökkévalóságban. Pét. I. 1,7. (sz. Jerom.).
A jámbornak minden tette javára szolgál. (L. Rom. 8,28.).
Zsolt 2,6
A héber szerint: mint a polyva, melyet szétragad a szél gabonaszóráskor.
Zsolt 1,5
az utolsó itéletkor, midőn a jók el fognak különböztetni a roszaktól (sz. Ágost.). Lásd Izai. 3,14. 26,8. 59,18. Malak. 3,5.
a szent gyülekezetben, mely itéletkor kiválasztatik.
Az ismerés Isten részéről tetteink ismeretét és jutalmazását is magában foglalja. Lásd Máté 7,23.
Zsolt 2,1
Krisztusnak, az Isten Fiának országáról és ellenségeiről értik e zsoltárt nem csak az apostolok (Ap.cs. 4,25. 13,33. Zsid. 1,5.) és a görög s latin atyák, hanem a régi zsidók is. Dávid, kinek e zsoltár átalában tulajdoníttatik, a Messiásról természetfölötti sugallást nyert. Lásd Kir. II. 7. és 22. r.
lázadást a Messiás ellen, melynek nem leszen sikere. Jegyezd meg, hogy a kereszténység ostromoltatik, de bízzál Isten hatalmában, ki minden ellenségét lábai zsámolyává teszi.
Zsolt 2,3
mondván:
Igy szóltak Krisztus ellenségei már az ő idejében. (Lásd Luk. 19,14.).
Zsolt 2,5
mikor a lázadást végbeviszik, vagy mikor a büntetés ideje eljő.
t. i. rettenetes csodák által meg fogja mutatni, hogy az ő Fiánál vagyon az uralom.
Zsolt 2,6
Szól a Messiás.
Zsolt 2,6
az ő egyházán, az ő szent községén, mely itt Sionnak mondatik, mert az anyaszentegyház Jerusalemben vette kezdetét, – hegynek pedig állandósága miatt neveztetik (sz. Ágost.).
A héber szöveg szerint maga az Isten szól: „Én kentem föl királyomat (a Messiást) Sionon, az én szent hegyemen. Én (szól most a Messiás) hirdetem Isten végzését (a hit új törvényét. Ján. 3,16. 16,9.).“ Mi egyre megyen.
Földi királyok (Kir. II. 7,14. Zsolt. 88,27.) és angyalok is (Jób 38,7.) neveztetnek olykor Isten fiainak, de nem születetteknek, hanem csak fogadottaknak (Lásd Zsid. 1,5.); itt tehát Istennek tulajdon Fiát kell érteni, ki isteni születés szerint lett. A „ma“ szót sz. Athanáz és Ágoston és velök a katholika anyaszentegyház az örökkévalóságról érti, melyben sem múlt, sem jövő nincs.
Kérjed, és minden népet uralmad alá vetek. Jegyezd meg, hogy maga az Isten Fia is kérelem, imádság által nyerte országát; tehát Isten országa csak imádság által jő a földre, s benned is csak imádság és alázatosság által fog növekedni.
a mennyiben meg nem hódolnak. Lásd Jelen. 2,27. 12,5. 19,15. A vas kormányvessző képe Krisztus győzhetetlen hatalmának. Minden népnek, mely a kereszténységnek ellenszegűlt, vége romlás volt és enyészet.
A próféta a föld nagyjaihoz fordúl, mert ezek példáját az alattvalók közönségesen követik.
a tanítást és fegyelmet. Fogadjátok el az ő tanítását, s azon legyetek egész hévvel, hogy azt alattvalóitok is kövessék. A héber szerint: Csókoljátok meg fiát (isteni fiát), azaz: hódoljatok meg neki. A keletieknél csók volt a hódolat jele. Lásd Kir. I. 10,1. Kir. III. 19,18. Jób 31,27.
Zsolt 2,13
mert a boszú napja hirtelen beront, mihelyt Isten kegyelemideje eltelt.
az Isten Fiában és fölkentjében; mert senki másban nincs üdvösség (Ap.cs. 4,12.).
A sz. atyák Dávidban, ki tulajdon fiától üldöztetett, előképét látják Krisztusnak, ki Júdás által elfogatván, a pogányoknak adatott és megfeszíttetett, de halottaiból ismét dicsőségesen föltámadott.
Zsolt 3,3
nekem és rólam.
Istenemtől, kit én tisztelek, sokan elvitázzák, hogy ő segít és irgalmas. Vesd össze Szemei szavait Kir. II. 16,8. a Krisztus ellen szólt káromlásokat. Máté 27,40.41. Sőt Dávid barátai közől is többen elcsüggedtek, de ő reménylett az Isten közvetlen segítségében.
Zsolt 3,4
fölveszesz oltalmadba.
Zsolt 3,4
kárpótlásom vagy azért, vagy: helyreállítod elvesztett becsületemet, dicsőségemet.
A szomorú és bánkodó lecsüggeszti fejét, a reménylő fölemeli.
Zsolt 3,5
előbbi szenvedéseimben. Mások szerint: kiáltok, és meghallgat engem.
Sion szent hegyén volt a frigyszekrény, melyen Isten két kerub közt jelen volt.
Zsolt 3,6
ellenségeim közepett.
oltalmában. Sz. Jusztin, Ágoston, Özséb, Theodoret és mások szerint, Dávid, mint a föltámadott Krisztus előképe, mondotta ez igéket, s az anyaszentegyház húsvéti zsolozsmájába föl is vette azokat.
ártalmatlanná tetted; miként a vadállatok, ha fogaik kitörettek, többé nem marhatnak.
Itt és a héber zsoltárokban gyakran előfordúl e szó: Sela, melyet némelyek hangszernek, mások az imént előadottak fölötti elmélkedésre való fölhivásnak, mások ismét más egyébnek tartanak.
A zsoltárok föliratai többnyire igen homályosak, és a fordítók által különféleképen adatnak. Némelyek szerint azt jelentené, hogy a következő zsoltár nem csak bizonyos időben éneklendő, hanem mindennap a kijelölt zsoltárok végén. Mások szerint az lenne jelentése, hogy e zsoltár Krisztusra, ki „kezdetnek és végnek“ neveztetik, és az ő anyaszentegyházára vonatkozik. A héber szerint: (Ének) a karelnök számára, húros hangszerre.
Isten, kitől származik igazságom, vagy, ki igaz ügyem védője (sz. Ágoston). Az értelmezők átalában e zsoltárt is az Absalomtól való futás idejére teszik, mint az előbbit.
Zsolt 4,3
az igaztalanság párthivei.
Zsolt 4,3
kemények, megátalkodottak. A héber szerint: meddig gyalázzátok méltóságomat.
Miért ámítjátok magatokat hiú reményekkel, s gondoltok ki hazudságokat, hogy az ártatlant vádoljátok?
Tudjátok meg, hogy ő a jámbort csodálatosan vezérli; azért álljatok el terveitektől.
Zsolt 4,5
Ha a harag és elégűletlenség erőt vett rajtatok, ne vétkezzetek az abban leendő megrögzés által; ne hagyjátok a napot fölötte leszállani (Efez. 4,26.), s bánjátok meg azt ágyatokban. Némelyek a héber szerint így: Reszkessetek, és ne vétkezzetek!
Engeszteljétek ki éjjel könyekkel a nappal elkövetett bűnöket (sz. Jerom.). A héber szerint egybekötve: …ne vétkezzetek; gondolkodjatok arról szivetekben, fekvőhelyeteken, és nyugodjatok.
Zsolt 4,6
a megtérés és igaz jámborság áldozatát. Vesd össze: Móz. V. 33,19. Zsolt. 50,19.
Sokan mondják barátaim közől: Mikor érünk már jó időket?
Dávid Istenhez emelt imádsággal felel barátinak. A kegyelem, melylyel minket ellátsz, isteni gondviselésednek biztos jele.
az én ellenségeim, és örömet, szívbeli megelégedést lelnek abban; mert a benső örömet Istenben nem ismerik.
Mindez nem kísért engem, csak Isten velem legyen.
A héber szerint: mert te, Isten, magányos lakomban is biztosságot szerzesz nekem.
Zsolt 5,1
Lásd Zsolt. 4. 1-ső jegyz.
Zsolt 5,1
A hivő lélek számára, kit Isten egykor megjutalmaz. A héber szerint a fölirat: A karelnöknek sípokra.
Némelyek szerint e zsoltár Dávidnak Saul vagy Absalom általi üldöztetésére vonatkozik; de úgy látszik, átalában Isten ellenségei ellen vagyon intézve, s átalán véve, lelkesítés az bizodalomra Isten iránt.
Isten volt tulajdonképen Izrael népének királya, a földi király csak az ő helytartója vala.
A könyörgést korán reggel meg fogod hallgatni; mert kik oly korán ébrednek föl Istenhez, megtalálják őt. (Péld. 8,17.).
Zsolt 5,5
elmélkedem. Igy sz. Ciprián. Mások szerint: nézek, azaz: benned reménylek.
Ha reggel imádkozom és elmélkedem, meg fogsz hallgatni engem, mert az engem üldöző gonoszok igaztalanságát nem szereted.
nincs egyesűlve Istennel és Isten vele: elszakadt Istentől.
rágalmat és egyéb igaztalanságot.
Zsolt 5,8
Én bátorkodom eléd jőni, és előtted állani, nem ugyan érdemeimre támaszkodva, hanem a te igen nagy irgalmadra.
félvén tégedet, lakásomból a templom felé intézem könyörgésemet, hol te jelen vagy. A héberek, midőn imádkoztak, a templom felé fordúltak. Lásd Dán. 6,10. A ház és templom alatt itt a szent sátor értendő; mint Isten lakhelye viselé e szép nevet, mely utóbb a salamoni templomépűletre ment át.
Zsolt 5,9
az igazság útain. Te légy vezérem, hogy el ne térjek se jobbra se balra.
ellenségeim miatt segíts könnyen járnom az úton, és légy velem.
Zsolt 5,10
Következik az ok, miért tartsa meg Isten őt ellenségei miatt igazságban; t. i. mivel ezek igen gonoszak.
miben bízni lehetne.
Zsolt 5,11
ki szájokra jő, sírba rohan, azaz, el van veszve.
Zsolt 5,11
szép, de álnok, hizelgő beszéd van szájokban.
Zsolt 5,11
E kivánság nem gyűlöletből, hanem Isten dicsősége iránti buzgalomból származott, s kevésbbé mondható kivánságnak vagy átoknak, mint inkább annak kifejezéseűl veendő, mit fog egykor Isten a gonoszokkal cselekedni. Lásd Ezdr. II. 4. r. 2-ik jegyz.
Zsolt 5,11
azon helyről, hová törvénytelenűl betolakodtak.
A héber szerint: mert pártot ütöttek ellened.
Zsolt 5,12
Te az igazakban, mint templomban, fogsz lakni mindörökké, s így ők eltelnek dicsőséggel és üdvösséggel mindörökre. A héber szerint: te oltalmazod őket.
kik szeretnek tégedet.
Zsolt 5,13
kegyelmeddel; mert a megvilágosított jó akarat bír kegyelemmel.
védtél, befödtél.
Zsolt 6,1
Lásd Zsolt. 4. 1-ső jegyz.
nyolczhúros hangszerre. A héber szerint: a karelnöknek, nyolczhúros hangszerre. Dávid az ő bűnei miatt az ellenségtől büntettetve, e zsoltárban kegyelmet és szabadúlást kér, és biztosan reményl.
Dávid, elkövetett vétke után, nem arra kéri Istent, hogy őt épen ne büntesse, hanemhogy a büntetést irgalma által enyhítse.
Zsolt 6,3
Tulajdonképen a héber szerint: hervadok bánatomban vétkeim miatt.
a fájdalom és rettegés miatt.
késel engem megszabadítani? vagy meddig büntetsz engem? Ez nem a tűrhetetlenség kifejezése, hanem a gyermeki bizodalomé Isten jósága iránt.
Segíts engem, Isten! mert ha ellenségeim győznek, és én meghalok, az alvilágban nem vallhatlak és dicsérhetlek téged úgy, mint ez életben. A pokol, az alvilág (Móz. IV. 16,30.33.), hol a megholtak mind összegyűltek (Jób 30,23.) mielőtt Krisztus az ő nagy munkáját végbevitte volna, a gonoszokra nézve, mint valóságos pokol, csakugyan a fohászkodás helye volt (Jób 26,5.); de a jámborokra nézve is, mint pokol tornácza, nem volt az öröm helye, hanem a néma szomorúságé (Zsolt. 29,10. 87,13. Izai. 38,18. Préd. 9,10.), s ennyiben nem volt ama hely, hol az Isten magasztaltatik és dicsértetik, mint még a földön. Csak Krisztus által szűnt meg a halál szomorú lenni, mert ő megnyitotta a mennyet, azon helyet, hol Isten magasztaltatik és dicsértetik. Az imádkozó kereszténynek e versnél jusson eszébe a bűn halála, s az örök halál a pokolban, az elkárhozottak büntetéshelyén, hol az Isten nem áldatik és nem magasztaltatik.
Zsolt 6,7
Mások a hébert így: Ellankadtam a sohajtás miatt.
Ime az izraelita bűnbánata! mit fogsz te tenni, mint keresztény?
A bú megvénített ellenségeim színe előtt, kik ezen örvendeni fognak. A bűnbánó keresztény ezen ellenségeknél a szenvedélyek, kisértetek, rosz példák és társak, bűnalkalmak és mindazon akadályok elháritására gondoljon, melyek üdvözűlésének útjában állanak. A héber szerint: megvénül ellenségei miatt.
Az imádkozó azonnal érzi könyörgése meghallgattatását.
Zsolt 7,1
A benjaminita Kusz alatt némelyek a káromló Szemeit (Kir. II. 16,5.), mások sz. Jeromossal Sault értik, ki Kusznak (feketének, szerecsennek) neveztethetett epés, indúlatos modora miatt.
azaz: Kuszt illetőleg.
Kusz párthiveitől. Miről kell gondolkodnia az imádkozó kereszténynek az e zsoltárban felhozott ellenségnél, lásd (Kir. II. 22. r. 34-ik jegyz.)
Zsolt 7,3
Kusz, 15–17. v. Lásd Zsolt. 6. 10-ik jegyz.
életemet.
Zsolt 7,4
mit Kusz rám fog.
cselekedeteimben. A kezek itt cselekedetek helyett vétetnek, mint közönséges eszközök, melyekkel azok végbevitetnek.
szabadúlás reménye nélkül. A héber szerint a vers: Ha roszszal fizettem vissza barátomnak, ha megkárosítottam azt, ki ok nélkül üldözött engem: üldözze stb.
engemet, mindenemet, a mim vagyon.
Zsolt 7,7
De mivel ártatlan vagyok, kelj föl itéletre.
Kelj föl itéletre, miután te magad rendelted, hogy az ártatlannak és elnyomottnak ügyét föl kell fogni, s nekik igazságot szolgáltatni. A héber szerint: Emelkedjél föl ellenségeim elbízottsága ellen; kelj föl, Uram, én Istenem! és tégy itéletet.
Zsolt 7,8
A tartandó itélet most leíratik. Az Isten megjelen, és a népek, különösen pedig szentei körűlveszik.
A magasság alatt itt nem a menny, hanem Isten magas széke értendő Sion hegyén, mint Zsolt. 67,19. A szent zsoltáros mondani akarja: Térj vissza itélni Sion magasára, melyet, úgy látszik, mintha elhagytál volna, mivel az igaztalanság oly hatalmas lett; térj vissza azon népek, azon szentek miatt, kik téged az itéletnél várnak.
Zsolt 7,9
Az Úr közbírája mindenkinek, s igy nekem igazságot fog szolgáltatni.
Erre nézve megjegyzik a görög sz. atyák, hogy ez által Dávid nem átalában igazvoltát és ártatlanságát, hanem csak Saul iránti igazságos eljárását (Kir. I. 24,12.) akarta kifejezni; mert más helyen maga mondja, hogy Isten előtt minden ember bűnös és igaztalan. (Zsolt. 142,2.).
Ez itéleten vess véget a gonoszságnak, és mozdítsd elő az igazak ügyét, mi könnyű neked, miután az emberek belsőjét ismered.
épen azért, mivel a belsőt ismeri.
A sz. zsoltáros megfelel magának a következőkben. Igen, ha meg nem tértek, ő mindig kész titeket megölni. A héber szerint: az Isten igaz bíró, az Isten mindennap haragszik.
A harczban olykor gyúlékony szert tekergettek a nyilakra, s meggyújtván, úgy lőtték ki.
Zsolt 7,15
ama gonosz üldöző.
gonosz terveket koholt felebarátai kárára, s azokat valósitá is.
Teljesen bízván az isteni segítségben, a szent zsoltáros előre látja üldözője bukását.
Zsolt 8
Krisztus, az apostolok (Máté 16,16. Kor. I. 15,26–28. Zsid. 2,8.9.) és a sz. atyák szerint, e zsoltár a Messiás dicsőségére vonatkozik, s e mellett szól tartalma is, melyben ugyan átalában a tökéletes, helyreállított, s a bűneset után Istentől kegyelemmel meglátogatott (5. v.) ember dicsősége vagyon rajzolva, de ezzel egyszersmind és különösen Krisztus dicsősége is, kinek új emberiségében a megváltott emberek megdicsőűlnek.
Zsolt 8,1
Lásd Zsolt. 4. 1-ső jegyz.
A héber szerint: gittit, mi valószinűleg a borsajtó alakjához hasonló hangszer volt; a héber szerint: a karelnöknek gittitre.
Zsolt 8,2
Mily csodálatos vagy te müveidben!
nem csak a földre terjed ki, hanem a látható ég fölé is.
A héber szerint: hogy elnémítsad. A kisdedek ártatlanságukban és kedvességökben dicséretedet hirdetik, hogy azok, kik dicsőségedet ismerni nem akarják, és ellened pártot ütnek, elnémíttassanak. Ez igék különösen akkor mentek teljesedésbe, midőn a gyermekek a templomban (Máté 21,16.) Krisztust dicsőítették, s ez által gonoszakaratú, boszút lihegő ellenségeit megszégyenítették.
Dávid itten nem csupán a természet, hanem különösen a kegyelem ajándékait érti; mert valakiről megemlékezni, valakit meglátogatni, jó értelemben, a sz. irás szerint, annyi, mint megmenteni, szabadítani (Móz. I. 8,1. 21,1. 50,24. Móz. II. 2,25.); itt tehát a megváltott, kegyelemmel elárasztott új emberiségről vagyon különösen szó, s jelen vers ezt akarja mondani: Ha tekintem az eget és csillagokat, és látom, mennyire megdicsőítetted azok által magadat: kérdenem kell, mennyire akartad megdicsőíteni magadat az által, hogy az emberről kegyelmedben megemlékezel? Miután a tökéletes új emberiség tulajdonképen Krisztus emberisége, ő lévén az előkép, s minden megváltott benne nyervén kegyelmet és elfogadtatást az Istennél: ennélfogva az apostolok és sz. atyák az itt mondottakat méltán alkalmazzák ő rá a legfönségesebb értelemben.
Zsolt 8,6
az emberi természetet az angyalokénál, t. i. csak addig, míg az a földön vagyon; mert a más világon az emberek olyanok lesznek, mint az ég angyalai (Máté 22,30.). Némelyek így is fordítják a hébert …kisebbé az Istennél, – Tenmagadnál kevéssé tetted őt kisebbé.
t. i. a megváltottat, ki kegyelmet nyert. A természeti embernek nincs dicsősége, nincs függetlensége, szégyennel és inséggel vagyon tele.
valamint az első embert (Móz. I. 1,26.), úgy a másodikat, Krisztust is (Zsid. 1.) és benne az ő szentegyházát, mely e világot nem csak használja, hanem fölötte gyakran csodaerővel uralkodik is.
Zsolt 9
Sz. Ágoston, ar. sz. János és sz. Jeromos e zsoltárt a keresztény anyaszentegyház hálaénekeűl veszik az emberi nem ellensége s a pogányság (6. v.) fölött nyert győzelemért; továbbá ugyanannak könyörgéseűl védelemért a jövő ellenségek ellen. Dávid e zsoltárt valamely ellenségén kivívott győzelme után énekelhette.
azaz: Krisztus titkaiért, a fönebbi sz. atyák szerint. A héber szerint: a karelnöknek a fiú (Absalom) halálára. Mások szerint: Mutlabbenre, mi valami hangszer lehetett.
Mások szerint: dicsérlek, megvallak, hirdetlek téged.
nem birják kiállani tekintetedet, hatalmad erejét.
Zsolt 9,6
a religio és Isten ellenségeit.
Ez vége az Isten és az ő egyháza minden ellenségének.
Zsolt 9,7
Némelyek szerint: pusztításai.
Zsolt 9,7
nyugszanak.
nyom nélkül enyészett el emlékezetök.
a hivőnek, ki ha földi javakra nézve nem mindig szegény is, de lélekben szegénynek, alázatosnak és Istenben megnyugvónak kell lennie.
Zsolt 9,12
Jerusalemben; magasabb értelemben az alatt az anyaszentegyház vétetik (sz. Ágost. Jerom.).
igazsága és kegyelme tetteit.
az Istenért üldözött jámborok és vértanúk vérének boszúlója (sz. Jerom.).
nézd fájdalmimat, melyeket ellenségeim okoznak; mert még mind nem irtattak ki.
Zsolt 9,15
a fogságból, a veszélyből, mely engem mintegy fogságban tart.
A kapuk alatt volt a gyülekezet (Móz. V. 21,19. 22,15.). Sion leánya, maga Sion, azaz Jerusalem, mint Babilon leánya, maga Babilon. A városok t. i. mint nők személyesíttetnek.
Zsolt 9,16
a győzelmen, melyet ellenségeim fölött engedtél.
az Isten megvetői tulajdon ármányaikban buknak el, melyeket a jámborok vesztére készítenek. Tehát ellenségünk üldözése és ármányai elől fussunk az Úrhoz, és tőle várjunk segítséget.
és reménye.
ne engedd őt hatalmassá, elbízottá lenni.
Zsolt 9,21
bölcs tanítót. Némelyek a hébert így: adj rájok félelmet.
és alázzák meg magokat.
Zsolt 10
Zsolt 10,1
A szent zsoltáros, elragadtatva érzelmeitől, még hathatósabb panaszra fakad az előbbi (9,14.) új ellenségek ellen, kik alatt valószinűleg a betörő, rabló pogánynépeket (a filiszteusokat és arabsokat) érti. Erőszakoskodásaik és zsarolásaik miatt panaszkodik (1–11.), szabadúlásért könyörög (11–15.), és meghallgattatást reményl (15–18.). Kik e zsoltárt az előbbivel egybe nem kötik, a már leirt nemű új ellenségekre gondolnak. – A keresztény itt üdve különféle elleneire gondol.
Zsolt 10,1
A héber szerint: elrejted magadat.
Zsolt 10,1
midőn alkalmad vagyon segíteni.
Zsolt 10,2
azaz: üldöztetik. (Lásd Móz. I. 31,36.), vagy szorongattatik (Izai. 13,8.).
Zsolt 10,3
boldognak mondja magát. A kevélység leirása. Némelyek a hébert így: A rabló áldja, azaz, káromolja (Jób 1,5.) szidalmazva az Urat.
Zsolt 10,4
gonoszsággal. Némelyek a hébert így: útai tekervényesek.
Zsolt 10,4
Nem veszi azokat fontolóra szívkeménysége és megátalkodottsága miatt (Bruno).
Zsolt 10,5
A héber szerint: dúlfúl minden ellensége ellen, dacosan bánik velök.
Zsolt 10,6
szerencsés állapotomban.
Zsolt 10,7
Némelyek így fordítják: telve esküszegéssel, csalárdsággal és gyalázással.
Zsolt 10,7
nyomor és inség, melyet a gonosz a jámborra kíván vonni, s ezt ki is mondja. Nyelve alatt, – mint a kigyónak, stb. Vesd össze: Zsolt. 65,17. Jób 20,12.
Zsolt 10,7
Gazdagok alatt a szentirásban gyakran az istentelenek értetnek, valamint szegények alatt a jámborok. A héber szerint: A tanyáknál lesben ül, mint a rabló arabsok mai napig is.
Zsolt 10,7
A héber szerint: hállójában.
Zsolt 10,8
a földön lenyomva tartja a szegényt.
Valamint az oroszlán és minden macskafaj meglapúl, midőn lesben van, s azután hirtelen rohan martalékára: így tesz az istentelen is, midőn a jámboron erőt veszen. A héber szerint e vers: meghajol és meglapúl, és körmei közé esnek a szegények.
Nem gondol gonoszságaimra, egyszersmind eltakarta orczáját, hogy a következőket se lássa; tehát nem bünteti azokat.
Zsolt 10,14
Ellentét a 11. vershez.
Te látod a nyomort és inséget, megemlékezel arról, s megbünteted az istenteleneket, kik azt okozták.
Semmisítsd meg az istentelen hatalmát (karját); akkor bűne meg fog szűnni. Valaminek eltünését akarván kifejezni a héberek, mondani szokták: Keresik, és nem találják. Zsolt. 36,10. Jób 20,7.8. Jelen. 16,20.
A föld itt, magasabb értelemben, Isten országaúl vétetik, melyből a lelki pogányok, az istentelenek kizáratnak.
Zsolt 10,17
kegyelmed által szivöket megváltoztattad, és imádságra hangoltad.
Mások szerint, itt a készűlet a sziv tisztaságára s a jó iránti buzgóságra vonatkozik, mi a jámbor szivbe oly nagy bizodalmat önt a könyörgéshez. Azért mondja sz. Ágoston: Te hallgatsz (s nem halgattatol meg), midőn szeretni megszűnsz. A szeretet hidegsége a szív hallgatagsága; a szeretet buzgalma a szív kiáltása.
Mások a héber szerint …hogy az embert többé ki ne űzzék az országból.
Zsolt 10,1
Lásd Zsolt. 4. 1-ső jegyz.
Zsolt 10,1
Az értelmezők legtöbbje szerint, Dávidnak ezen zsoltár szerzésére Saul általi üldöztetése adott alkalmat. (Kir. I. 26,1. s követk.). Barátai tanácsolták neki, hogy fusson a hegységbe; de ő viszonzá, hogy Istenben bízik.
ti kicsinyhitűek!
Valamint a síkságon üldözött madarak gyorsan az erdőben keresnek menekvést: úgy fuss te is a hegységbe, hol a barlangok menedéket adnak neked a síkságon táborozó ellenségeid elől.
A héber szerint: az idegre teszik nyilaikat.
Zsolt 10,4
mit a közjóra rendeltél, minden jó intézkedésedet ismét megsemmisítik.
Mások szerint: Mitevő legyen az igaz? – ily nagy szorongattatásban. Némelyek a hébert így: Ha lerontattak az oszlopok (t. i. a törvény és rend), akkor mit tegyen az igaz?
A sz. zsoltáros felel: Isten fönséges székén mennyben mindent lát.
A héber szerint: Isten megvizsgálja az igazakat, de lelke gyülöli a gonoszt és erőszak-kedvelőt.
Zsolt 10,7
Isten úgy fogja engedni, hogy mindennemű balesetekben elveszszenek. Mások a tőrök alatt villámokat értenek.
Zsolt 10,7
mint Sodománál. (Lásd Móz. I. 19,24.).
Zsolt 10,7
A héber szerint: égető szél.
azaz: mindezt italúl tölti nekik, osztályrészűl, sorsúl rendeli nekik. Vesd össze Jób 20,23. Sz. Bazil. és ar. sz. János szerint, a sz. zsoltáros ezek által képleg az isteni büntetések sokaságát, gyorsaságát és megsemmisítő erejét akarja kifejezni, melyek az istenteleneket érik.
t. i. az igazra kegyesen tekint le. Mások szerint: az igazak látják az ő arczát.
Lásd Zsolt. 6,1.
az őszinteség, hűség.
Zsolt 11,3
hasztalan dolgokat és csalfaságot.
mást mondanak, mint éreznek.
Zsolt 11,5
azzal mindent legyőzünk. Ez volt mindig a tévtanítók beszéde, kik azzal kérkedtek, hogy hiú tudományukkal és csalfa ékesszólásukkal a csalhatatlan egyházat legyőzték.
Zsolt 11,5
segítségünkre vannak.
Miután nyelvünknek semmi sem állhat ellen, igy nincs okunk félni, hogy valaki akadályt tehetne abban, mit tenni akarunk.
Megszabadítom őket s bizalmas társaságomra méltatom. A héber szerint: megszabadítom azokat, kik ellen lihegnek vagy fujnak; azaz: biztosságba helyezem azokat, kik az istentelenektől annyira üldöztetnek.
Zsolt 11,7
különösen igéretei, s épen az imént (6. v.) adottak.
Zsolt 11,7
minden csalfaság nélkül. Vesd össze Péld. 30,5. Zsolt. 118,140.
azaz: sokszor. Vesd össze Móz. III. 26,24. Péld. 24,16.
a világ fiaitól s ezek romlásától. Lásd Préd. 1,4.
Zsolt 11,9
Az istentelenek a jámborok körűl járnak, s ezeknek ártani törekszenek.
Te engeded meg az istentelenek szaporodását megfoghatlan végzéseidnél fogva. A határtalan tűrést, melyet a gonoszok iránt mutatsz, meg nem foghatjuk ugyan, de imádjuk azt, és biztosan hiszszük, hogy mindent a te dicsőségedre és választottaid üdvére rendelsz el.
Nem tudni, mily alkalomra készűlt. Némelyek Saul üldözésére gondolják.
hogy megmenthessem magamat.
azaz: éleszsz föl engem (Ezdr. I. 9,8.), vagy üdits föl engem (Kir. I. 14,27.); mert az eltikkadtnak szemei meghomályosodnak (Jer.sir. 5,17.). Vagy: Világosítsd meg szemeimet, hogy láthassam az útat menekvésre, és ne haljak meg halállal. A könyörgő keresztény ismét lelke elleneire gondol, s megvilágosíttatni kér, hogy ne haljon meg a bűn halálával.
Zsolt 13,1
Ki nem csak hibás elvekkel bír, hanem istentelenül cselekszik is. Lásd Izai. 32,6.
Zsolt 13,1
tehát isteni bíró sincs.
Zsolt 13,1
szándékaikban és cselekedeteikben.
amaz esztelenek között.
Zsolt 13,2
a nagy többségre. Minden ember itt nem értetik, mert a 6. versben igaz nemzetségről vagyon szó, a kis seregről, mely Istennek tetsző életet él, habár az emberi gyarlóságot még magán viseli.
ki az isteni dolgok tudományában jártas, cselekedeteiben az Istent féli, és magát az isteni törvényekhez szabja.
Zsolt 13,3
Amaz istentelen esztelenek.
Zsolt 13,3
Mások szerint: romlottakká.
E szavak: „Nyilt sír stb… szemeik előtt.“ nincsenek meg a héber szövegben. Több tudós értelmező véleménye szerint ezek ide sz. Pálnak a rómaiakhoz írt levele 3-dik részéből iktattattak. Sz. Pál, ugy látszik, ama levelében a sz. irás több helyéről (Zsolt. 5,2. 139,4. 9,7. Izai. 59,7. Péld. 1,16. Zsolt. 35,11.) szedte össze azokat.
Zsolt 13,4
A próféta Isten nevében szól.
a népet sanyargatják, kiszíják. Mikeás 3,3. Habak. 3,14.
Ezen istentelenek imádság nélkül élvén, reszkettek az ideiglenes roszaktól és bajoktól, melyek őket érték, vagy melyek őket fenyegették; holott ezektől tulajdonképen nem kell félni, mert az embernek inkább javára vannak, mint kárára, s arra szolgálnak, hogy őt megjobbítsák.
Zsolt 13,6
amazok reszkettek, mert nem volt velök az Úr bátorító jelenléte, mely az igaz mellett tartózkodik.
Zsolt 13,6
a jámbor bizalmát.
A héber szerint a 4. 5. 6. vers így vagyon …mint a kenyeret, és Istent nem tisztelik? Akkor (ismeretre jutván) megrettennek; mert Isten az igazak nemzetségénél vagyon. Gyalázhatjátok a szegény tanácsát, mert az Úr az ő bizodalma.
Zsolt 13,7
Oh bár jőne hamar a váltság, a Megváltó, a Szabadító Sionból, ki minket megszabadít e romlásból, és szerencsétlenségből (sz. Tamás)!
Zsolt 13,7
elhárítja népe szerencsétlenségét (Vesd össze Jób 36,13.) s az istentelenek általi szorongattatását.
Jákob és Izrael a nép törzsatyáinak nevei, s itt az egész nép helyett vétetnek.
Zsolt 14,1
A legtöbb értelmezők véleménye szerint, Dávid e zsoltárt a frigyszekrény áthelyezésénél s az új szent hajlék fölszenteltetésénél éneklé (Kir. II. 6,1. s követk. Krón. I. 15,1. s követk.). De a nélkül, hogy ez eseményekre vonatkozzék, felelet is lehet az e kérdésre: ki juthat Isten társaságába? ki örvendhet kegyelmének? ki üdvözűlhet? A könyörgő keresztény minden esetre az utóbbira gondol.
Ki nyeri meg az ideiglenes (kedély-) nyugalmat és az örök nyugalmat Istenben?
azaz: ki a roszat kerűli, a jót cselekszi. Zsolt. 36,27.
Zsolt 14,3
őszintén érez, úgy a mint beszél.
Zsolt 14,3
A héber szerint: nem rágalmaz.
rágalmat és becstelenítést nem hallgat, sőt azt roszalja. A héber szerint: nem mond.
Zsolt 14,4
habár hatalmas és gazdag is.
az esküt megtartja. Némelyek a hébert így: ki a gonosznak (ellenségének is) esküszik.
Zsolt 14,5
Lásd Móz. II. 22,25. Móz. III. 25,36. Luk. 6,35.
Zsolt 14,5
Lásd Móz. V. 16,19.
erős alapon áll, boldog mindörökké.
Zsolt 15,1
Azaz: e zsoltár Dávid szerzeménye. A héber szerint: Dávid arany ékszere. Igy neveztetnek jeles és fönséges tartalmok miatt az 56–60. zsoltárok is. Némelyek szerint: Dávid fölirata, emlékjele, síremléke. E zsoltárban a Messiás szól (Lásd Zsolt. 2. 1-ső jegyz.), ki magát egészen odaengedi Istennek (1–8. v.), és végre (8–11. v.) azon hitét fejezi ki, hogy Isten őt az enyészetből kiragadja, s így az öröm és dicsőség új életét fogja élni. Hogy e zsoltár a Messiásra vonatkozik, és hogy nem Dávid szól abban magáról, sz. Péter és Pál apostolok világosan tanították (Ap.cs. 2,22–31. 13,35–37.), s ezzel a tartalom is egybehangzik.
Krisztus (úgymond sz. Pál Zsid. 5,7.), a Melkizedek rende szerinti pap, az ő teste napjaiban könyörgéseit és esedezéseit bemutatja annak, ki őt megszabadíthatja a haláltól (föltámadás által); de nem csupán önmagáért, hanem egész titokteljes testületeért, az anyaszentegyházért, minden hivőkért könyörög Atyjának, hogy benne mindnyájan föltámadjanak. A mennyiben minden keresztény köteles magát Istennek ajándékozni, és föltámadása vagyon Krisztusban és Krisztus által, annyiban e főpapi zsoltár érzelmeit sajátjaivá teheti.
Zsolt 15,2
neked (Atyám!).
Mint Istenem, megtartasz és őrzesz engem, habár neked mitsem adhatok; de neked különben sincs semmire szükséged, te magadnak elegendő vagy. Mások a héber szerint …vagy te, nincs szerencse számomra kivüled!
E vers így is fordítható: A szenteken, kik az ő földén vannak, csodálatosan teljesité minden akaratomat; de a fönebbi fordítás mellett a héber szöveg is szól.
Zsolt 15,4
midőn még tévutakon és bűnökben voltak.
Zsolt 15,4
az üdvre.
Zsolt 15,4
bálványozó áldozatokra.
Zsolt 15,4
A véráldozatokra.
nem is nevezem, annál kevésbbé mutatom be. E vers így is fordítható: Megsokasodtak az ő (az istentelenek) inségeik (bálványaik); utánok siettek, (hogy azokat imádják). Nem hivom egybe gyülekezetöket (a szentekét) véráldozatokra stb. A héber szerint: Nagy leszen azok insége, kik máshová sietnek (mint az igaz Istenhez és az ő törvényéhez). Nem áldozom véres italáldozatjokat (a bálványáldozatokat), s nevöket nem veszem ajkaimra.
Zsolt 15,5
A Messiás Úrnak nevezi Istent, mint Zsolt. 109,1.
Zsolt 15,5
Itt a kehely sors (osztályrész) helyett van, mint Zsolt. 10,7. Az Úrban vagyon minden javam és minden szerencsém.
Azt, miről lemondtam e világon, fönségesebb módon ismét visszaadod nekem. A héber szerint: ki fönntartottad sorsomat, örökségemet. E vers igéit minden keresztény magára alkalmazhatja, de különösen a pap, ki az oltárról él. Lásd Móz. IV. 18,20. s követk.
Zsolt 15,6
tulajdonképen a mérőzsinór, a földosztástól vett kép. Józ. 14,5. s követk.
jeles földre, magára az Istenre.
Zsolt 15,7
hogy e jeles osztályrészt, magát az Istent válaszszam magamnak.
Itt a vesék benső érzések helyett vétetnek (Zsolt. 7,10. 16,3.); azaz: késő éjig is, míg ébren vagyok, belső érzelmem hálára int a kegyelemért.
Azaz: testemnek is, midőn meghal, reménye lesz, hogy nem marad a halálban. A héber szerint: bizton fog nyugodni, azaz: a rothadástól és férgektől sértetlen lesz.
Zsolt 15,10
azaz: engemet, vagy holttestemet, mely értelemmel a lélek héber kifejezése szintén bír (Móz. IV. 9,6.7.10.), s itt az összefüggésnél fogva bírnia kell, ha a 10. versben a test reményteljes biztos nyugalmának (9. v.) alapja adatik elő, miután a lélek nemmaradása a sírban (pokolban) nem szolgálhat alapúl arra, hogy a test biztosan megmarad és el nem sorvad.
Zsolt 15,10
a sírban (Péld. 9,18.), mint ismét az összefüggés követeli.
Zsolt 15,10
Némelyek szerint: a te szenteid rothadást lássanak; de a fönebbi mellett a legrégibb s legfontosabb értelmezők tanúskodnak.
A régi fordítók mind így adják vissza a héber szót. Azon értelmezők, kik állítják, hogy Dávid a „sír és rothadás“ szavakat csak képletes kifejezésűl használta, (vesd össze Ezekiel 37,5. Bir. 15,19. Zsolt. 50,20.), ellenkeznek az egyetemes őshagyománynyal, mely a fönebbi kifejezéseket betű szerinti értelemben vette, s már ennél fogva is tévedésben vannak.
Zsolt 15,11
föltámadásom után boldoggá teszesz.
Föltámadása után Krisztus az élet útjára lépett, és Isten jobbjára ült, azaz megnyeré Isten boldogságát és hatalmát. (Lásd Zsolt. 109,1.). Örökségét elnyeri vele az összes újjászületett emberiség, ha egykor őbenne föltámad. (Vesd össze Kor. I. 15.)
Zsolt 16,1
igazságos könyörgésemet.
mely őszinte ajkakból s egyenes szivből ered.
Zsolt 16,2
Tőled, a te szádból itéltessem meg.
ártatlanságomat.
Zsolt 16,3
szivem szándékát és ohajtásait.
Zsolt 16,3
utánam néztél éjjel, mi a gondolkozás és tervezés ideje (Zsolt. 15,7. 4,5.), vajjon nem gondolok-e igaztalant és gonoszságot.
Zsolt 16,3
a szomorúság és kisértet tüze által, hogy akkor is béketűrő és hű vagyok-e?
t. i. ama gonoszság, mely miatt ellenségeim üldöznek.
Zsolt 16,4
Hogy a bűnös emberi cselekedetekről ne is beszéljek (Efez. 5,3.)
Zsolt 16,4
a szigorú erény, önmegtagadás és önsanyargatás utain.
a te szent törvényeid miatt. A héber szerint e vers: Gondolataim nem kerülik ki szájamat (egybehangzanak). Mi az emberek tetteit illeti, ajkaid igéje által (annak erejében) óvakodtam a gonosztevő utaitól.
ne térjenek le az igaz útról.
Zsolt 16,8
oltalmazz meg, mint legkedvesbedet, (vesd össze: Móz. V. 32,10. Péld. 7,2.) azoktól, kik hatalmadnak, rendeléseidnek, végzéseidnek ellenszegűlnek.
mint csirkéit a tyúk (Lásd Móz. V. 32,11. Máté 23,37.).
szószerint: kövérségöket. Áthatlanná tették szivök kövérségét, érzéketlenné szivöket. Vesd össze (Zsolt. 118,70. Izai. 6,10.)
hogy ne lássák inségemet és ne indúlhassanak részvétre. Némelyek a hébert így: Földre sütik szemeiket, hogy engem megbuktassanak.
előzd meg a főellenséget és követőit.
Zsolt 16,14
azoktól, kik ellenségeid, hatalmad által. Ragadd ki tőlök a kardot, melyet nekik adtál; mert nélküled mitsem tehetnek.
Zsolt 16,14
az igazak kis seregétől.
Zsolt 16,14
tobzódnak javaidban.
kincseiket örökségűl gyermekeiknek hagyják. A héber szerint …a gonosztól kardod által, az emberektől kezed által (kiknek te hatalmat adtál), Isten! a világ embereitől, kiknek részök ez életben van; hasokat megtöltöd kincseiddel, jóllaknak a gyermekek (gyermekeik) és a mijök van stb.
Zsolt 16,15
Kerűlni akarom a roszat és cselekedni a jót, s halálom után majd úgy szined előtt megjelenni.
akkor be fogok telni üdvösséggel, ha majd dicsőséged látását élvezendem. A héber szerint: Ha fölébredek képeddel, azaz: ha föltámadok a visszanyert isteni képmással. Dávid világos szavakkal fejezi ki hitét a boldog halhatatlanságról.
Zsolt 17,1
A héber szerint: a karelnöknek.
Zsolt 17,1
azaz: Dávid szerzeménye.
Vesd össze a zsoltárt Kir. II. 22.-vel.
Zsolt 17,3
A héber szerint: szírtem, fellegváram és szabaditóm!
Zsolt 17,3
mint a viaskodó tulok szarva által győz, úgy győzök én az Isten által. (Lásd Kir. I. 2,1.10. Luk. 1,69.)
a veszélyben.
elleneim dühe.
Zsolt 17,6
A héber szerint: kötelei.
vesztemre törtek a legnagyobb veszélyek.
Zsolt 17,8
Most itt a förgeteg képe alatt a Dávid elleneire haragvó Isten leiratik, mint hoz segedelmet.
elleneimre.
Zsolt 17,9
A héber szerint: az ő orrából.
Zsolt 17,9
A héber szerint: és emésztő tűz jött szájából. (Az Úr nagy haragjának képei.)
villámokat küldött (a büntetés képei.)
Zsolt 17,10
förgetegben az ég meghajlani látszik, mivel a föllegek leereszkednek.
sötét viharos felhők.
Zsolt 17,11
a villámos föllegek viharán. (Vesd össze: Ezekiel 1,5.) A kerubok alatt néha természeti erők is értetnek, s ezek, mint az angyalok, az ő czéljai kivitelére szolgálnak.
a széltől vitetve.
az ellenségeket.
Zsolt 17,16
a tenger feneke, mélysége – a földrengés és förgeteg által.
melyek szinte a tenger alapjai.
Zsolt 17,17
Kinyújtotta kezét a magasból.
veszélyből.
szabadságra.
igaz ügyem miatt.
a bennem lakó romlottságról, az én kedvencz bűnömtől.
A jóval jól bánol, az ártatlannal ártatlanúl, azaz, nem bántod, nem bünteted őt.
A héber szerint: a tiszta (őszinte) iránt őszinte leszesz; a csalárd (elveteműlt) iránt hűtelen. Mindenkit a szerint fogsz dijazni, a mint magát irántad viseli.
a kevélyeket.
lelkemet.
Veled egyesűlve, megszabadúlok a kisértetektől, és meggyőzök minden nehézséget az üdv útján. A héber szerint: veled áttörök a seregen, és Istennel stb.
viseletemet.
Zsolt 17,34
gyorsakká, készekké rohanni.
hol biztosságban voltam elleneimtől.
Dávid nagy testi erővel birt. A héber szerint: karom meghajtja a réz ijat.
A héber szerint: fölemelt engem, megalázásod naggyá tett engem. – Ha megalázandsz engem, nagygyá leszek. Megaláztatás által jutunk fölmagasztaltatáshoz. Efez. 4,9.10.
Zsolt 17,37
tágas útat csináltál, hogy könnyen és kényelmesen mehettem.
nem siklottak el, nem ingadoztak.
kik a te ellenségeid, mert a te fölkented és törvényed ellen lázadnak föl. A könyörgő keresztény, az ellenségről szóló, ilyen és hasonló helyeknél, rosz szokásaira és bűneire gondol, melyeket, mint legártóbb ellenségeit legyőznie és kiirtania kell; vagy pedig, a pokol ellenséges hatalmaira, melyek lankadatlanul üdvössége veszélyeztetésére vagy egész lerombolására törekszenek.
Zsolt 17,44
népem között a lázítók ellentmondásaitól.
Itt Dávid, mint a Messiás előképe, oly kifejezésekkel beszél, melyek tökéletesebben illenek erre, mint önmagára.
Zsolt 17,46
kik házasságtörő szövetségből származtak, vagyis, az izraeliták, kik Istent elhagyták, a gonosz világhoz, különösen pedig a bálványozáshoz csatlakoztak, ennek szabályai szerint intézték életöket, s így mintegy ennek nemzedékei lettek. (Máté 12,39.)
Zsolt 17,46
a puszta külső tisztelet által.
Zsolt 17,46
megátalkodtak a hazudság e szolgálatában. Vesd össze: Zsid. 8,13.
melyeken az előtt igazán jártak. A héber szerint némelyek igy adják e verset: Az idegen nép fiai (pogányok) hízelegnek nekem (meghódolva); az idegen nép fiai elepednek (ájultan, tehetetlenül ott fekszenek), és sietve futnak el zárhelyeikből (mindent a nagy királynak hagyván).
így neveztetik a héber szerint minden elégtétel, a kiszolgáltatott igazság.
Zsolt 18,2
tanúskodnak hatalmáról és bölcseségéről.
A nagy égboltozat hirdeti, mit alkotott ő. Magasabb értelemben sz. Pál szerint (Rom. 10,18.) az égboltozat alatt az anyaszentegyház, az egek alatt az apostolok, a nap alatt Krisztus, mint igazság napja s azon törvény ősszerzője értendő, mely a 8. v. magasztaltatik.
Éjjel nappal szűnetlenül hangzik az Isten hatalmának és bölcseségének dicsérete a természetben.
A természetben hangzó ezen szózat nem olyan, hogy ne hallatnék. Vagy: mivel nincs szózat, mely nem hallatnék, tehát ez ige is hallatik. Vesd össze: Kor. I. 14,10.
az égboltozat és az egek szózata: magasabb értelemben az anyaszentegyházé és apostoloké. Rom. 10,18.
Zsolt 18,6
A Vulgata ezt a hébereknél gyakran szokásos átcseréléssel (hypallagis) adja: A napban helyezte sátorát stb. s e szavak a sz. atyáktól ama nagy titokra magyaráztatnak, melynél fogva az Istenség Krisztusban lakik test szerint. (Kol. 2,9.).
teljes erővel és bátorsággal korán reggel.
A héber szerint: és heve elől nincs semmi elrejtve. A nap serényen futja meg pályáját kelettől nyugatig. Azzal egyszersmind Krisztus földi élete s minden hozzátartozó léleké van ábrázolva. Ő született, növekedett, szenvedett, föltámadott és égbe ment; ő futott, soha sem állt meg útján, mond sz. Ágoston.
Zsolt 18,8
Valamint a természet hirdeti Isten dicsőségét és bölcseségét, hasonlóképen hirdeti a törvény vagy a szellemi kijelentés. Azt is föltehetjük, hogy a szent zsoltáros a természeti naptól a szellemi fényre, a törvényre ment át.
Zsolt 18,8
Mások szerint: tökéletes.
Zsolt 18,8
Mások szerint: újitó, üditő.
Zsolt 18,8
azaz: igaz, csalhatatlan.
Vesd össze: Máté 11,25.
Zsolt 18,9
helyesek. Az itten és következőkben említett rendelések, itéletek, parancsok, azután a félelem, mind ugyanazt jelentik, t. i. a törvényt.
a lelki szemeket.
A héber szerint: a te szolgád oktattatik is azok által.
De a legnagyobb vigyázat mellett is ki emlékezik minden bűnre, hogy az Istent meg ne bántsa?
Zsolt 18,14
az idegen bűnöktől, melyek elkövetésére másoknak alkalmat adtam. Némelyek a hébert így: a szándékos vétkektől stb. Mások: A kevélyektől őrizd meg szolgádat.
a kevélységtől (sz. Ágoston), mely következése az önismeret hiányának.
A héber szerint a 14. 15. v. némelyek így: A kevélyektől őrizd meg szolgádat, ne uralkodjanak fölöttem, akkor ártatlan, és nagy bűntől tiszta leszek. Legyenek kedvesek az én szám igéi és szívem elmélkedései színed előtt, Uram stb.
A nép könyörgése Istenhez a királyért, mely valószinűleg harczra indúlás előtt énekeltetett. A keresztény e zsoltárt átalán előljáróira és ezek szükségeire, különösen pedig az ország fejedelmére s a kereszténység atyjára alkalmazhatja.
azaz: a szabadító és gondviselő Isten, mert ilyennek mutatta magát Isten Jákób iránt.
Zsolt 19,3
a frígyszekrénytől, hol Isten jelen volt.
a szent hegyről, hol a szent hajlék és frígyszekrény volt.
Zsolt 19,4
Vegye figyelembe vérnélküli áldozataidat. (Lásd Móz. III. 2.).
Zsolt 19,4
az égőáldozatúl szánt állat az oltáron egészen megégettetett. (Lásd Móz. III. 1.)
azaz: nyerjen tetszést; mert mennél kövérebb volt az áldozatállat, annál kedvesebbnek tartatott az Istenre nézve.
Zsolt 19,6
szerencséden, melyet magadnak és nekünk szerezni fogsz.
ki magát nekünk kijelentette.
Zsolt 19,7
Bizalom és meghallgattatás! – a könyörgő kérése meghallgattatását, mint megtörténtet, előre látja.
A héber szerint …egéből jobbja hatalmas segélye által.
a csataszekerekben és lovasságban bíznak.
A héber szerint: lerogynak.
Zsolt 20
Dávid hálát ad Istennek a nyert győzedelemért. E zsoltár kifejezései, több sz. atya példáját követve, magasb értelemben Krisztus győzedelmeire alkalmazhatók, kinek országa örökké tart.
Zsolt 20,2
Minden keresztény Krisztussal uralkodván, és király lévén, örűlhet a hatalomnak, melyet Isten neki ellenségei fölött enged.
segítségeden, kegyelmeden átalán.
Zsolt 20,3
Mit kiván a keresztény inkább, mint a boldog egyesűlést Istennel?
azt, mit könyörgésében ohajtott.
Zsolt 20,4
kedves áldással, ohajtott jótéteményekkel.
királylyá tetted őt.
földi életet.
kegyelmed nagy ékességet szerez neki.
Zsolt 20,7
áldottá és áldóvá (Móz. I. 12,2.3. 22,18.). Te megáldod őt, s általa ismét másokat áldasz meg.
kegypillantásod s a boldogság által, mely nálad vagyon.
oh király! Mások szerint: oh Isten!
Tűzre adod át őket, midőn itéletre megjelensz. Mások szerint: haragod idején.
Zsolt 20,11
azaz: gyermekeiket.
oh király! – büntetésül a gonoszért, melyet ellened forraltak (12. v.).
Zsolt 20,13
megszalasztod őket. Némelyek szerint: hogy terhet tégy rájok.
A héber szerint …őket, idegedet szemök közé irányzod.
Zsolt 21
Hogy ezen zsoltár a Messiásról szól, megismerték a régi zsidók, világos bizonyságot tesznek az apostolok (Ján. 19,24. Zsid. 2,11.12.), maga Krisztus is (Máté 27,46. Márk 15,34.), valamint a zsoltár egész tartalma, mely sem Dávidra, sem más szenvedőre Izrael történetében nem alkalmazható, hacsak a szavak értelmét nyilvánosan erőszakolni nem akarjuk; ellenben Krisztus életével és szenvedése körűlményeivel tökéletesen egybehangzik.
(Lásd Zsolt. 4,1.) E szavak: „a reggeli segélyért“ így értelmeztetnek: Krisztus könyörgése mennyei Atyjához, segélyért, halála napján, azaz, dicső föltámadása hajnalán. A héber szerint: A karelnöknek hajnalhasadtára, azaz, a karelnök a templomban énekeltesse e zsoltárt hajnalhasadtakor, mely ekkorra épen alkalmas; mert minden jövendölés magasb értelemben hajnalnak nevezhető, mely az igazság napját megelőzte.
Zsolt 21,2
Igy panaszkodott Jézus a kereszten (Máté 27,46.). Miután ő minden fájdalmat szenvedni akart, tehát a legkinosabb lelki gyötrelmet, az Istentől való elhagyatás érzetét is, mi úgy történt, hogy az ő isteni természete minden vigasztalást megvont az emberitől, s ezt egészen gyötrelmeinek engedte át, mi által a kinok legiszonyúbbja nehezedett rá, mely Istentől való elhagyatottságnak neveztetik, melyről azonban, csak különös jámbor lelkeknek van fogalmok. (Jerom. Theod.)
Bűneim visszatartják szabadúlásomat. Mi bűnei voltak Jézusnak? – Ő bűneinket magára vette (Ján. 1,29.), hogy azok büntetését szenvedhesse; mert ő a mi gonoszságainkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért roncsoltatott meg (Izai. 53. Kor. II. 5,21.). Itt tehát Jézus az egész bűnös emberiség nevében panaszkodott. A héber szerint: távol vannak segedelmemtől ordításom szavai, azaz, én kiáltok ugyan, de segélyem messze távolban van.
éjjel nappal, azaz, mindig. Némelyek szerint: éjjel, és a nélkül, hogy vétkem volna (mégsem hallgattatom meg). Mások szerint: éjjel, s ezt nem esztelenségemre teszem (hanem üdvömre). Fordításunk mellett szól a héber is, hol ez van …éjjel, és nincs nyugalmam.
Zsolt 21,4
honnan mindig segély jött, és most is jőni fog a megváltás, t. i. az emberiség megváltása, nem a haláltóli megváltás.
te, kit Izrael dicsér.
tehát segélyre szorúlt. A kaldei fordítás így van: Én tehetetlen féreg vagyok, viselem az emberek gyalázatát, a nép csúfja vagyok.
Zsolt 21,8
az ajkak félrevonása, a gúny kifejezése. (Zsolt. 34,21. Jób 16,11.).
csúfolódás kifejezéseül, (lásd Máté 27,39.), azalatt mondván, a mi következik.
legelső gyermekkoromtól. Némelyek a hébert így: biztosan hagytál anyám emlőin.
egészen és teljesen átadattam neked; vagy: neked adtam át magamat egészen és teljesen. (Lásd Zsolt. 70,6.).
Zsolt 21,13
A héber szerint: nagy bikák.
hatalmas ellenségek; a főpapok és pogány vitézek képe. A héber szerint: Bázán bikái, mely kövér legelőkkel biró tartomány volt keletre a Jordántól, hol különösen erős és vad bikák tenyésztettek.
Zsolt 21,15
erőm föloszlott, mint a szétfolyó viz, összetarthatás nélkül, mint a következőkből bővebben kitünik.
Zsolt 21,15
kivonatott csuklójából, mint a keresztre feszítésnél szokott történni.
félelem és rettegés képe. (Lásd Kir. II. 17,10.).
a sír széleig vittél.
E nevezetes hely fölött nem csak a régi fordítók egyértelműek, kik azt így, vagy hasonló értelemben fejezik ki, hanem az újabb idők legnagyobb nyelvbuvárai és irásértelmezői is megegyeznek abban, hogy a héber szavak akármely móddal olvastassanak, szószerint azon értelemmel bírhatnak. A sz. próféta leirja az Üdvözitő megfeszítetésének egyes körülményeit.
Zsolt 21,18
azaz, megszámlálhatták, a test kinyújtatván a feszítésnél. – A héber szerint: Én megszámlálom minden csontomat.
A héber szerint: gyönyörrel néztek engem.
A keresztény e verseknél belegondolja magát a Megváltó helyzetébe, és sajátjává teszi élő hit által az ő szenvedését; vagy pedig tulajdon szenvedéseire is gondol, és fölajánlja azokat bizalomteljes szeretetben Krisztus szenvedéseivel a mennyei Atyának.
Kegypillantásod védjen engem elleneimtől, hogy nagyobb roszat nekem ne tegyenek annál, mely isteni akaratoddal megegyezik. A héber szerint: én erősségem, siess segélyemre.
Zsolt 21,21
Fegyver alatt itt átalán minden erőszak értendő. Szabadíts meg az erőszaktevőktől, a mennyiben ez akaratod.
elhagyott lelkemet, egyszersmind egyetlenemet, a legdrágábbat; mert az embernek nincs drágábbja lelkénél. Az eb itt boszúvágyó ellenség képe.
ments meg engem, alázatost. Némelyek szerint: egyszarvú helyett oryx, veszélyes vadkecske-faj, hosszú hegyes szarvakkal. Mások szerint: bölény. (L. Móz. IV. 23,22. Jób 39,9.) A héber szerint: és az egyszarvúaktól szabadíts meg engem. Itt a könyörgő kérésről bizalomra s a meghallgattatásra megy át, miszerint szenvedései véget érnek; és elmondja, mit fog ezért hálaúl cselekedni.
Zsolt 21,23
Hirdetni fogom, mi vagy, Isten ismeretét terjesztem. Csak Jézus által tanúlták az emberek Istent, mint atyát, ismerni és szeretni. Ján. 17,3.
Zsolt 21,23
Igy nevezi Jézus az embereket, miután nagy munkáját elvégezte, mi által azok Isten fiaivá lettek. Máté 28,10. Ján. 20,17. Gal. 4,5.
melyben én jelen vagyok.
ti, izraeliták, kik zsengéi vagytok az új keresztény községnek.
Zsolt 21,26
Felőled, azaz, téged dicsérlek én a nagy stb.
Zsolt 21,26
Istennek a zsidókból és pogányokból összegyült egyházában.
tulajdonképen fogadott áldozatimat megadom, mint a héberszó azt jelenti (Móz. III. 7,16. 22,18. Móz. IV. 29,39. Móz. V. 12,6.), és szükségkép jelentenie kell a következők szerint, hol (27. v.) szeretetlakomáról van szó, melyre mindig a fogadott és pedig a hálaáldozat következett. (L. Zsolt. 60,9. 115,14–18.). Ezen áldozatoknál a kövér részek elégettettek az oltáron, a többi pedig, miután a papokat illető rész levonatott, szeretetlekomákra lőn fordítva, melyekben mindennemű szegények és szűkölködők részesűltek. Ezen áldozatok által, sz. Ágoston és Jeromos szerint, nem érthetünk mást, mint a sz. miseáldozatot, melyben Krisztus a pap kezeiben magát mennyei Atyjának mindennap föláldozza legtökéletesebb hódolatúl az isteni Fölségnek, s végtelen hála kifejezéseül ama végtelen jótéteményekért, melyeket az Atya Isten a megváltott emberiséggel közöl.
Zsolt 21,27
A hálaáldozat (a sz. mise) egyszersmind vendégség (vacsora) is.
Zsolt 21,27
Igy neveztetnek az új község tagjai (Máté 5,3.6. Luk. 12,32. 4,18.). Ama vendégséghez különösen megkivántatik a lelki szegénység, mert csak az alázatos hódol meg annak eszével.
Zsolt 21,27
Megelégedésök üdvözíti őket, s boldogságuk Isten dicsérete lelkesíti a kegyelem mindazon csodáiról, melyeket Isten bennök munkál.
A csodálandó hatása e vendégségnek, hogy nem csak a lelket táplálja örök életre, hanem egy dicső, halhatatlan test magvát is elveti bennünk, mint Krisztus tanítja. Ján. 6,55.
A föld minden népe meg fog emlékezni az ősi kijelentésről, melytől a pogányságra pártolt, és visszatér az Úrhoz.
az egész emberiségnek az Úr uralma alá kell jőnie, hogy az neki visszaadassék.
Zsolt 21,30
azaz, gazdagok. Az új országban, az anyaszentegyházban, ezek is nem istenmegvetők, hanem istenfélők lesznek. E kifejezés „esznek és imádják őt“ az Istentől nyert adományok és kincsek istenes használatát jelenti; egyszersmind sz. Ciprian szerint, a szent áldozatra is vonatkozik, mely valamint eledelünk, úgy imádásunk tárgya is.
azaz: mind a halandók. Mások a héber szerint: kik a földig vannak lehajtva, alázva, a szegények.
Némelyek e szavakat az előbbiekhez kötik, és így adják a héber szerint: Kik éltöket nem tudják föntartani. Más olvasásmód szerint, mely mellett legfontosabb tanúk tesznek bizonyságot, s mely a Vulgatával is megegyezik, így fordítják: És az én lelkem, melyet ő magának föltámasztott (szintén leborúl).
Zsolt 21,32
A jövő nemzedékek Krisztusról keresztényeknek fognak neveztetni. (Ap.cs. 11,26.) A héber szerint: Az Úrról beszélni fognak a következő nemzedéknek.
Zsolt 21,32
A héber szerint: kik eljőnek; a sz. atyák szerint, az apostolok.
újjáteremtett. Mások szerint: mely születik. Ő mindent jól cselekedett!
A héber szerint: az én pásztorom. A szent zsoltáros Istent pásztorhoz hasonlítja, ki nyája minden szükségéről gondoskodik. Isten nem csak ideigvaló szükségeinket elégíti ki, hanem igéjével és kegyelmével is táplál.
vigasztalása árjai által. (Lásd Ján. 4,10. 7,38.).
Zsolt 22,3
mint a jó pásztor az eltévedt juhocskát visszahozza.
önmagáért, vagy mivel ő gondviselő, védő, oltalmazó Isten; mert Jehovah szabadító Isten (Lásd Tób. 13. 8-ik jegyz. Vesd össze: Zsolt. 24,11. 30,4. Izai. 43,22.25.).
Zsolt 22,4
a test és lélek halálveszedelmeiben.
vagy vigasztalnak engem, vezérleted az én vigasztalásom és reményem. Sz. Jeromos különséget tesz a vessző és bot közt, s úgy vélekedik, hogy emez alatt a juhok gondos ápolása, amaz alatt üdvös fenyítése értendő.
Zsolt 22,5
Te mint egy vendégszerető házigazda lakomát készítettél nekem ellenségeim daczára, kik ezt szintén nézik, és szerencsémet nem háborgathatják. Sz. Ciprián, Ambrus és mások szerint az asztal alatt az Úr asztala értendő, melynél erőt nyerünk bűnös hajlamaink, kisérteteink és az üdv minden ellensége ellen.
Zsolt 22,5
A kenet szokásban volt a vendégségeknél. (Lásd Luk. 7,46. Ámosz 6,6.) Lelki értelemben jelenti a kegyelem kenetét a Szentlélek által.
A lakománál nem hiányzik a jó erős borral telt pohár. Isten az ő hiv szolgáit már e földön megrészegíti örömmel s az üdvözűlés érzetével.
A te kegyelmed megelőzi akaratomat, követi azt, és végbevisz vele minden jótettet. Az Isten kegyelme, úgymond sz. Ágoston, megelőzi az embert, hogy akarjon, és azután követi akaratját, hogy ne hasztalanúl akarjon.
azaz, mindörökké.
Zsolt 23,1
A szombat után első napon, vagyis, a hét első napján, a mi vasárnapunkon éneklendő.
Zsolt 23,1
melynek tartalma ez: Az Úr a föld teremtője (1–2. v.), ki előtt csak az igaznak van érdeme (3–6. v.), a szentélybe (a sz. sátorba Sionban) (Kir. II. 6. Krón. I. 15.) bemegy (7–10. v.). A sz. atyák szerint e zsoltár egyszersmind Krisztus mennybemenetére vonatkozik.
Zsolt 23,1
mi rajta lakik.
a föld.
Zsolt 23,2
a földalatti vizekre, melyek a világtengerrel összeköttetésben vannak. (Móz. I. 7,11.) Mások szerint: tengerek mellett.
ugyanazon földalatti vizekre, vagy folyók mellett.
az Isten szentélyében, az égben. Közvetlen értendő a szent sátor, azután egyszersmind az Isten országa az égben. E zsoltárt a nép két karban fölváltva énekelte; egyik zengte a kérdést: Ki megy föl az Úr hegyére? stb. másik arra a feleletet.
Zsolt 23,4
ki szeplőtelen érzéseiben és tetteiben.
ki nem hiú dolgok, hanem valódi javak után törekszik (sz. Ágoston).
kik igy cselekszenek.
Zsolt 23,7
Nyissátok föl, ti előljárói a templomnak (a sz. sátornak) az ajtókat! Magasb értelemben: Nyissátok föl, angyalok, az örökkévalóság kapuit az Isten Fiának, ki diadallal tér vissza egekbe. Igy mind a sz. atyák s az anyaszentegyház az ő szertartásaiban. Más olvasással a héber szerint: Emeljétek föl, ti kapuk, fejeiteket (nyiljatok föl, és tárúljatok ki.).
Zsolt 23,7
egyszersmind erős ajtókat jelent.
ki maga dicső, és másokkal is megosztja dicsőségét.
Remélj tehát hivő béketűréssel minden szomorúságod, kisérteted, szükséged és viszontagságod között az Istenben.
Zsolt 24,4
Némelyek szerint: ok nélkül, gonoszúl; mások szerint: hiú elbízottságból. A héber szerint: kik tőled gonoszúl elpártolnak. Az ellenségekről a zsoltárokban lásd Zsolt. 17. 39-ik jegyz. Ezdr. II. 4. 2-ik jegyz.
parancsaidat.
Zsolt 24,5
igazságod, tanításod által.
Egész életemben türelemmel reméltem igéreteid teljesűlését.
Zsolt 24,7
Mások szerint: gyermekkorom.
A héber szerint: áthágásaimról.
megtanítja a bűnösöket, kik az igaz útról eltévedtek, mit kell tenniök, hogy ismét hozzátérjenek.
igazságban. A héber szerint: A nyomorúltakat vezérli a törvényben.
Zsolt 24,10
Az Úr minden tette és rendelése bizonyítványa kegyelmének és hűségének, azaz, igéretei teljesülésének. (Lásd Zsolt. 25,3.)
az ő religióját és parancsait becsben tartják, és a szerint élnek.
Lásd Zsolt. 22. 4-ik jegyz.
Zsolt 24,12
Miben áll azon ember szerencséje, ki az Urat féli? a felelet következik a 13. versben.
ezen istenfélőnek kijelölte Isten az életösvényt, melyen haladnia kell. Mások így a héber szerint: A mely ember féli az Istent, megmutatja neki az útat, melyet válaszszon.
Zsolt 24,13
testi lelki jókkal betöltetik; mert ki az Isten országát keresi, annak az ideigvaló szükségesek is megadatnak. Máté 6,33.
boldog lesz a földön. (Lásd Móz. III. 26,4. Móz. V. 4,1.40.)
Zsolt 24,14
biztos gyámola. A héber szerint: barátja.
hogy megismertessék. (Ján. 17,3.) A héber szerint: és szövetségét ismerni megtanítja őket.
a bűnveszélyből. Ha a világ és a sátán tőrt vet is, a jámbor, éber vigyázat és imádság mellett, reményli Isten segélyét.
mily lealázott és nyomorú vagyok.
Mások a hébert így: Az ártatlanság és igazság őrizni fog engem.
a választott népet, – most már a kereszténységet.
Zsolt 25,1
Igazolj engem.
Zsolt 25,1
őszinte szivvel az Isten előtt (Kir. II. 15,11.). Dávid mondhatta ezt a nélkül, hogy magát minden bűntől tisztának állította volna.
a feddhetlen életben és Isten szolgálatában. A héber szerint: nem fogok ingani, elesni.
Zsolt 25,2
tégy próbára engem. Lásd Zsolt. 16,3.
vizsgáld meg legtitkosabb szándékomat, és lásd, vajjon a te tisztító tűzed talál-e ellenkezőt. Ez bizonyítása az ártatlanságnak (a súlyos bűnökre nézve) és az igaz jámborságának. (Lásd Zsolt. 7,10.)
Zsolt 25,4
a hiú, hazug emberekkel.
A héber szerint: álnok- csalárdokkal.
Zsolt 25,6
Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, s ez által bebizonyítom, hogy méltó vagyok imádkozni és áldozni. A zsidók imádság és áldozás előtt megmosták kezeiket (Jerom.).
ily ártatlan öntudattal áldozat-oltárodnál leszek, és bemutatom áldozatomat.
az én szózatom is egyesűljön a leviták karaival, kik az áldozat alatt szent énekeket zengedeztek.
a te szent sátorodét, mely tiszteletedre drágán és fönségesen van fölékesítve.
melyeket elvettek, hogy az ártatlant elnyomják.
Midőn Dávid, ártatlanságáról beszél, nem ért hibanélküli tökéletes tisztaságot, hanem, hogy ment azon vétkektől, melyekkel ellenei vádolják, és hogy Istennek őszinte buzgalommal szolgál; mert hogy magának minden hiba nélküli tisztaságot nem tulajdonított, eléggé kitűnik saját méltatlanságának megvallásából. (Lásd Zsolt. 24,7.18.) Nem is kérkedett ő ártatlanságával, hanem csak annyit reménylett, mennyit a jó lelkiismeret remélhet.
Némelyek a hébert a 11. 12. versben jelen időben adják: Én pedig ártatlanságomban járok stb.
Némelyek az első fölkenetést értik (Kir. I. 16. r.); némelyek a másodikat (Kir. II. 2,4.); némelyek a harmadikat (Kir. II. 5,3.).
midőn rám rohannak, mint a vadállatok.
hogy az Isten megsegít. A tiszta lelkiismeretet éleszti a remény.
Zsolt 26,4
Dávid, második fölkenetése előtt, Saultól üldöztetve, kénytelen volt bújdoklani, s így nem élvezhette a szerencsét, mindig a sz. hajléknál lehetni és azt gyakran meglátogathatni. Vesd össze: Kir. I. 26,19. Mások, a nélkül, hogy Dávid bujdoklására vonatkoznának, így kötik össze: Ily segítségre kész Istennél, mint te vagy (1–3.), mindig megmaradnék.
Zsolt 26,4
az Úr szépségét, kedvességét; – a jelentőségteljes szent szokásokat és szertartásokat az isteniszolgálatnál.
A templomról lásd Zsolt. 5. 11-ik jegyz.
mert nála, az ő szent hajlékában védelmem volt; ott elrejtett engem minden veszélytől, s ott ezután is fog oltalmazni.
Zsolt 26,6
biztos helyre, hova ellenségeim nem férhetnek. Némelyek a 4–6. versben: egyet kérek… elrejt… megoltalmaz… emel engem… a jelen időben fordítják.
Zsolt 26,6
Most nem csak megszabadított elleneimtől, hanem őket alám is vetette.
az oltárt az áldozatnál. A héber szerint: Most fölemelkedik fejem ellenségeim fölött köröskörűl, és áldozok sátorában áldozatot harsona-szóval, és éneklek és zengek az Úrnak.
Zsolt 26,8
a te jelenlétedet a frigyszekrény fölött. Lásd Zsolt. 23,6. Móz. II. 23,17.
A héber szerint e vers: szivem ez igédre gondol: „Keressétek orczámat;“ azért keresem a te orczádat, Uram!
azaz: legközelebb valóim, kik helyett itt az atya és anya tétetik. Vesd össze Zak. 13,3.
Taníts meg, Uram! a te utadra, te vezess engem.
Zsolt 26,12
az időben, mikor Saultól üldöztettem; talán ismét majd föltámadnak ellenem.
a hazudság által önmagának ártott. A héber szerint …ellenem, kik boszút lihegnek.
Zsolt 26,13
és reménylem.
a földön, mely így neveztetik (Izai. 53,8. Zsolt. 51,7. 114,9.); s egyszersmind a jövő életben, mennyben.
a sz. zsoltáros önmagát inti béketürésre és kitartásra.
Ne fordúlj el tőlem felelet nélkül, mintha a sírba, az örök kárhozatra vettettem volna, hol többé nincs meghallgattatás.
a szentek szentéhez. A zsidók a templom felé fordúlva imádkoztak; azonban a templom alatt az eget is lehet érteni (Kir. III. 8,22.).
Ne hagyj a bűnösök, különösen pedig a képmutatók halálával meghalnom. A bűnösök valóságos és teljes halállal halnak meg a testre nézve is; mert habár testök majd föltámad is, ez csak örök kínjokra fog történni. Ellenben annak halála, ki Isten kegyelmében hal meg, csak átmenet a jobb életre, hol a lélek és test meg fog dicsőítetni. Lásd Jel. 20,4.5.6.
Ez nem annyira rosz kivánat, mint inkább jövendölés, melyet Isten Lelke sugallott a sz. zsoltárosnak, hogy a gonoszok szeme elé tartsa az egykori itéletet, mely őket csalhatlanúl érni fogja, ha meg nem térnek. Vesd össze Ezdr. II. 4. r. 2-ik jegyz.
Zsolt 27,5
kegyelemteljes látogatását, malasztjának ezerhangú kiáltását. (Lásd Luk. 19,41.42.)
Zsolt 27,5
és nem ismerték meg őt a külső természet munkáiban.
te a bűnöst halálra adod váltság reménye nélkül.
Zsolt 27,7
Életem ismét fölvirágzik – kegyelmének új, szép, megdicsőítő fényében.
dicsérem őt s hálát adok neki. A héber szerint: és megsegíttettem. Örvend az én szivem, és énekemmel dicsérem őt.
s mindazok üdvének, kik az Úr fölkentjéhez ragaszkodnak, kik – keresztények, azaz, szintén fölkentek.
Zsolt 27,9
a te tulajdon népedet. (Móz. V. 9,29.)
Zsolt 27,9
vezesd, ápold őket, mint jó pásztor. Lásd Zsolt. 22,1.
dicsőítsd meg őket mindörökre. Mások szerint: hordozd, támogasd őket.
Zsolt 28,1
Dávid a frigy szekrényének új sátort készíttetett (Krón. I. 15,1.). Mikor ez elkészűlt, jelen zsoltárt, a görög fordításból vett fölirata szerint, akkor énekelhette, hogy abban a szellemi hajlék, az anyaszentegyház titkait zengje, melynek csak előképe volt Dávid földi sátora. A sz. zsoltáros Isten szavának (a mennydörgésnek) a természetben nyilatkozó fönségét és hatalmát énekli ugyan, de egyszersmind Isten kegyelemszavának dicsőségét és hatalmát is érti a kegyelem országában (az anyaszentegyházban); mert valamint az egész természet az ő isteni törvényének képmása, úgy a mennydörgés fönsége és hatalma az isteni szózat erejének és fönségének képeűl vétethetik.
Zsolt 28,1
Ezek alatt angyalok (Zsolt. 88,7.) és emberek (Zsolt. 81,6.) értendők egyszersmind. A sz. zsoltáros fölhí minden szentet, hogy magasztalják Istent az ő dicsőségeért, melyet a természetben s kegyelmének országában kijelent.
átalában áldozatokat. E hozzátétel: „hozzatok… kosokat“ nincs a héberben.
Zsolt 28,2
Az Úrnak, a mint neveztetik, ismertetik, a mint magát kijelenté és megdicsőíté.
A hajlék- és templomnak csak tornáczában gyűlhettek össze a világiak imádságra. Itt a tornácz átalán gyűlhely gyanánt vétetik. A héber szerint …az Urat szent ékességben.
Zsolt 28,3
a vizfelhőkön (Vesd össze Zsolt. 17,12. 103,3.). Isten a mennydörgést a felhőkön át hallgatja.
Némely sz. atyák szerint, az Úr mennydörgése, magasb értelemben, az ő kegyelmének erőteljes szózata, és ennek hétszeres erőkifejtésében, mint ez a 3–9. v. kitűnik, félreismerhetlen hasonlatosságot látnak az új szövetség hét kegyelemszerével (a szentségekkel). Mások a vizek alatt a népeket értik (Jel. 7,15.), kiknek az Isten igéje hirdettetett.
azaz: a mennydörgés erőteljes és fönséges. Némelyek itt átalán Isten igéjének erejét értik. Lásd Zsid. 4,12.
A villám, melyet mennydörgés követ, összezúzza a legmagasb fákat is, melyekhez a Libanon czedrusai tartoznak. A czedrusokhoz hasonlittatik az istentelenek kevélysége (Zsolt. 36,35.). Mások a czedrusok alatt értik a föld tudósait és nagyjait, kik értelmöket és dicsőségöket az evangéliom igazsága alá hajtották.
Zsolt 28,6
a földrengés által, mely a viharral sokszor együtt jár.
A héber szerint: a Libanont és Sziriont (a Libanon egyik csúcsát, az Antilibanont) mint a fiatal bölényeket.
azaz: tűzlángokat (villámokat) szór. Némelyek a buzgalmat értik, melyre az Isten igéje ösztönöz.
Zsolt 28,8
Mozgásba hozza még a félelmes sivatagot is, az abban tartózkodó vadállatokat.
a legfélelmesbet is, mint Kádesz pusztája, melyen az izraeliták átvonúltak (Móz. V. 1,19.). A puszta alatt a tévelygésben és bűnben sivaran fetrengő emberiség értetik.
Zsolt 28,9
a réműlet által.
Zsolt 28,9
megfosztja leveleitől a sötét erdő-sűrűt, vagy kiírtja az erdőket; miveltséget és emberiességet hoz be.
Szózatának hatalma fölött minden lény a természetben és az égben egyesűl dicséretére.
Valószinüleg az utóbb építendő templom helyének fölszentelésére a nagy mirígyhalál után (Kir. II. 24,25. Krón. I. 21,26.). Némelyek szerint: Az új frigyhajlék fölszentelésére (Kir. II. 6,17.). Mások szerint: Dávid palotájának fölszentelésére.
Testemet a betegségtől épen tartottad, vagy: midőn a betegség rám jött, meggyógyítottál.
Zsolt 29,4
Megőrzötted lelkemet az alvilágba való leszállástól.
azoktól elkülönöztél.
azaz: magasztaljátok őt, hogy szentsége emlékezetben van, dicsőíttetik.
A héber szerint: Mert pillanatig tart haragja, élethosszig az ő jósága.
Zsolt 29,7
midőn jó dolgom volt.
Most már semmim sem hiányzik.
Zsolt 29,8
dicső jólétemnek. E bővelkedés (e dicső jólét) erejét (tartósságát) kegyes jóvoltodból nyerte. A héber szerint: Uram! jóvoltod által erőt adtál hegyemnek (biztosítottad jólétemet.).
nem tudtam magamon segíteni. Azonban könyörögtem hozzád, a mint következik, és azután jött segítség.
Itt következnek (10. v.) a könyörgés igéi.
Zsolt 29,10
Mirevaló lesz, ha meghalok? (sz. Ágost.)
Dicsérhet-e téged a porrá lett ember, és taníthat-e másokat igazságodra? Nem fogok-e az alvilágban örömtelen, tevéketlen, s azért az Isten dicséretétől s tanítása hirdetésétől elidegenűlt életet élni? Ezt volt kénytelen kérdeni az izraelita. (Lásd Zsolt. 6. 7-ik jegyz.); a keresztény 7. v. a kegyeleméletre, 8. v. az igazság útján való ingadozására, 9. v. segítséget kérő alázatos és bűnbánatos sohajtásaira gondolhat, és 10. v. a vér, rothadás és por alatt az örök elkárhozást értheti.
A héber szerint: Hallgass meg, Uram! és könyörűlj rajtam; Uram! légy segítségem.
az én lelkem dicső állapotában. Mások szerint: az én szivem.
Zsolt 30,1
Dávid e zsoltárt akkor énekelhette Maon pusztáján, midőn Saultól majdnem megfogatott (Kir. I. 23,24.). A keresztény különféle testi és lelki szükségeiben imádkozhatja.
vagyis: az elcsüggedés ellen, ez értelemben kell venni a fönebbi szót a 23. v. szerint. A héber szerint: A karelnöknek, Dávid éneke. A sz. atyák e zsoltárban Jézus Krisztus érzelmeit találják föl, melyeket szenvedései és üldöztetései alatt érzett.
miután oly igazságos vagy.
Zsolt 30,4
mivel erősségemnek és oltalmazómnak neveztetel.
A héber szerint: kalauzolni és vezetni.
kik a hiú és hasztalan dolgokat (Préd. 1,2.) szeretik, s azokra támaszkodnak, ámbár hiába. Gyakran a bálványok is neveztetnek hiúságoknak (Móz. V. 32,21. Jer. 2,5. 10,15.). Ki a hiúságnak szolgál, bálványozó.
szabaddá tettél engem. Lásd Zsolt. 4,2.
Zsolt 30,10
A jámbor életében a jó és rosz egymást folytonosan váltogatja. Ily viszontagságok érik Isten egyházát is a földön.
egész belső és külső valóm.
A héber szerint: büntetésem vagy szenvedésem által.
Zsolt 30,12
Szomszédaim szidalmaznak engem ellenségeim miatt, s félnek velem közlekedni.
az utczán.
mit többé föl nem vesznek.
A héber szerint: Mert sokak szidalmazását hallottam, félelem van körösleg.
Lásd Zsolt. 4,7.
Lásd Zsolt. 27. 4-ik jegyz.
Zsolt 30,20
megizleltetsz azokkal.
nyilvánosan, az ő igazolásukra.
Zsolt 30,21
Isten orczája itt Isten helyett vétetik. Te elrejted tisztelőidet, véded őket tenmagadnál, tenmagad által.
Zsolt 30,21
a rettentő emberek előtt.
nálad, tenmagad által.
Az erős város maga az Isten, t. i. az ő védelme: mert ki az Isten védelme alatt áll, az mint sánczokkal körűlvett városban, biztosságban vagyon ellenségeitől.
Zsolt 30,23
azaz: lelkem leveretésében, elcsüggedésében, mint sz. Ágoston s a romai zsoltárkönyv a héber szerint fordítják. A veszélyek sokaságában tőled elhagyatva véltem magamat, de te meghallgattad imádságomat.
tekintve elhagyatottságomra.
mert ő az igazakat és hiveket megjutalmazza, a kevélyeket megbünteti. A héber szerint: mert a hivséget (a hiveket) megtartja az Úr.
A héber szerint: Legyetek bátrak és erős szivűek. Mások szerint: bízzatok, és ne rettegjetek.
Zsolt 31,1
Némelyek a hébert így: Dávid versezete vagy tankölteménye. Az értelmezők legtöbbje szerint, Dávid e zsoltárt házasságtörése, Uriás megöletése és Istentől Nátán próféta által nyert bocsánata (Kir. II. 12.) alkalmával szerzette. A fölirat ezt látszik jelenteni: Oktatás, melyet Dávid magának és másoknak ad.
nem maradván föl azok nyoma; mert Isten nem csak a bűnt bocsátja meg, hanem mindenhatósága által annak következményeit is megszünteti (Theod.). A bűnök bocsánatát és elfödözését a szeretet nyeri meg, mint az irás tanítja. Pét. I. 4,8. Luk. 7,47.
Zsolt 31,2
mint vétséget büntetésűl.
ki maga előtt nem titkolja el, mi ő, és mit cselekedett; ki önmagát nem csalja meg vétkei szépítése által (3. v.).
Zsolt 31,3
bűneimet meg nem ismertem, meg nem vallottam.
Zsolt 31,3
elfonnyadt (Jerem.sir. 3,4.) életerőm.
jajgattam a belső fájdalom, a lelkiismeret mardosása miatt (4. v.). Csak a bűn belső elismerése és külső megvallása szerez nyugtot.
Zsolt 31,4
a bűnös öntudat szorongatása által.
Zsolt 31,4
Mások szerint: ide s tova fordúltam (bánatomban).
mire a lelkiismeret tövise ösztönzött. A héber szerint: kezed, és nedvem kiszáradt, mint a nyár hőségében.
a megvallás és bocsánat egyszerre történt.
Zsolt 31,6
minden izraelita, kik szenteknek neveztettek (Móz. II. 19,6.), úgy mint utóbb minden keresztény (Ap.cs. 9,32. Rom. 1,7.).
Zsolt 31,6
A héber szerint: a megtalálás idejében, az időben, mikor az Úr magát megtaláltatni engedi, a kegyelem idejében. Mert van idő, mikor némelyek az Istent keresik, de nem találhatják meg, midőn t. i. a türelem és hosszú várakozás ideje lejárt. Lásd Ján. 7,34–36.
A nagy vizek áradása nagy szerencsétlenség (Zsolt. 17,17.), itt különösen Isten büntető itéletét jelenti, mely a bűnre következik (10. v.).
A héber szerint e vers: Te vagy védelmem, a szorongatástól megőrzesz engem, megszabadítván, örömmel fogsz engem körűlvenni.
Zsolt 31,8
Ezt Isten mondja, kit a szent bűnbánó mint beszélőt hoz elé. Mások szerint, a következő igékkel Dávid maga oktatja a bűnösöket.
Zsolt 31,8
a bűnbánat és jobbúlás útjára.
A héber szerint: tanácsot adok, és rajtad lesznek szemeim.
Zsolt 31,9
Átmenet az egyes számból (8. v.) a többesbe. E szavak Isten vagy Dávid igéi gyanánt vehetők.
Zsolt 31,9
Ne legyetek, mint az oktalan állatok, melyek az emberhez csak fék és zabola által közelednek. Bizalommal közeledjetek az Úrhoz, bűnösök!
kik nem akarnak alázattal és bizalomteljesen hozzád jőni (hogy bűneiket elismerjék és megjobbúljanak), azokat, kényszerítsd arra inség által. A héber szerint …nincs értelmök; azok állát fékkel és zablával kell megszorítani, mert nem közelednek hozzád.
Zsolt 31,10
ki bizalomteljesen Istenhez fordúl.
keríti körűl.
Zsolt 32,1
Nincs a héberben.
az Úron, az ő hatalmán és szeretetén, melyekről e zsoltár szól.
Zsolt 32,2
A héber szerint: Kinnor, mi 12 húrú hangszer volt, melyen kézzel játszottak (Kir. I. 16,23. 18,10.), alakja azonban most már nem tudatik bizonyosan.
A héber szerint Nébel; mi tizhúrú s lefordított delta Ñ alakú hangszer volt.
még nem hallott, hasonlíthatlan éneket. (Lásd Jel. 5,9. Zsolt. 95,1.)
Zsolt 32,4
A mit Isten mond, igaz, hamisság nélkül.
és mindazt, mit igér, megtartja (sz. Jerom.).
Zsolt 32,5
megjutalmazni az igazakat, és megbüntetni a bűnösöket. Mások szerint: szereti a törvényt és igazságot; – a mi ugyanegy.
A föld, úgymond sz. Ágoston, tele van inséggel, de tele irgalommal is. Ez életben az Isten irgalmasan híjja a bűnösöket, ösztönzi a hanyagokat, vigasztalja a szomorodottakat, tanítja a tudatlanokat, segíti a küzdőket, senkit sem hagy el. Ime itt a nagy irgalmasság ideje! Utána jő az itélet ideje, hol többé nem lesz helye a bánatnak.
Zsolt 32,6
Lásd Móz. I. 1,2.3. Ján. 1,3. s követk.
Zsolt 32,6
Isten működő Lelke által (Móz. I. 1,2.). Ime itt az Úr, az Ige s a Lélek működve a teremtésnél. A sz. atyák közvéleménye szerint, ezen szavakban a Szentháromság titka van érintve.
vagy ékessége. Az egek ékessége a csillagsereg; némelyek szerint ez alatt az angyalok is értendők.
Zsolt 32,7
Isten a teremtésnél egy helyre gyűjté a vizeket (Móz. I. 1,9.), s még most is ott tartja azokat.
a tengereket saját partjaik közé; vagy a földalatti vizeket (Móz. I. 7,11.) a föld üregeibe.
Ő mindenható Isten.
Ezen mindenható Isten meghiúsítja a népeknek és fejedelmeknek az Isten országa ellen irányzott gondolataikat és terveiket.
Az Úr véghez viszi terveit most és mindörökké.
A megszégyenítéstől, mely a pogány népekre terveik meghiúsulása által száll, a sz. zsoltáros oldalpillantást tesz az Isten népének boldogságára, s átmegy az isteni gondviselés leirására (13–15. v.), miután az ő mindenhatóságát már leirta (6–11. v.).
és ki nekik sikert ad; mert (a mint következik) nem emberi erő, hanem Isten az, ki megszabadít.
vagy hős.
ki lovára (háborúban lovasságára) támaszkodik, megcsalódik.
Az Isten tekint mindenkire, különösen pedig népére.
az éhségben, drágaságban és minden szükségben.
benne magában, kit hű és segítő Istennek nevezünk.
Tulajdonképen Ákis előtt (Kir. I. 21.); Akimelek a filiszteus királyok közneve volt.
szerencsében és balsorsban. Ehhez megjegyzi sz. Ágoston: Áldjad Istent, mikor neked vigasztalást ad; áldjad őt, mikor azt tőled megvonja; mert ő az, ki adja, ő az, ki megvonja; csak önmagát nem vonja el attól, ki őt áldja.
A héber szerint: nyomorúak, szegények. Őket is fölhíjja dicséretre egyetemben.
dicsérjétek nagyságát.
segélyért könyörögtem.
Zsolt 33,6
öröm által kiderűltök; megszabadúltok minden sötétségtől, bajtól. A héber szerint: Tekintsetek rá tőle reméljetek segélyt, (Izai. 31,1.), és kiderűltök.
megtagadó felelet miatt; bizonynyal meg fogtok hallgattatni.
A sz. zsoltáros itt önmagát érti.
mint engem. A jámborok angyalokkal vétetnek körűl, mint egy táborral, hogy az ellenségek rajtok semmit se vehessenek (Zsid. 1,14.). Igy őrzötte angyalok tábora Jákobot, mikor Mezopotamiából visszatért. Móz. I. 32.
Zsolt 33,10
ti mindnyájan, kik az ő népéhez, községéhez tartoztok. Vesd össze Zsolt. 31. 12-ik jegyz.
belső kegyelemben; s az ideigvaló is megadatik nekik. Máté 6,33.
a gazdagok rosz értelemben (Tim. I. 6,17.); a kevélyek (a héber szerint: oroszlánok), kik erejökben és javaikban bíznak, nélkülözik a lelki javakat, s gyakran ideigvaló szerencséjöket is elvesztik.
ki hosszú boldog életet ohajt és remélhet?
kerűld a gonoszt és különösen a nyelv gonoszságát, akkor boldog leszesz; mert úgy tökéletes leszesz (Jak. 1,26. 3,2.), s a tökéletesség tesz boldoggá.
Minden erődből arra törekedjél, hogy megnyerd a belső szivnyugalmat (Zsolt. 4,9.) és embertársaiddal békében élj (Dionis.).
azaz: ellenök fordúl ellenségképen.
személyöket (Móz. I. 2,23. Zsolt. 34,10.).
Nemcsak vétkeznek, hanem czéljokat is eltévesztik (Bellarm.). Mások szerint: Vétkeznek és bűnhödnek. A héber szerint: A bűnöst megöli a szerencsétlenség, és a ki gyülöli az igazat, bűnhödnie kell.
Mások szerint: nem bűnhödnek.
Zsolt 34,1
Dávid zsoltára. A sz. zsoltáros, mint szerencsétlen, könyörög elbizott, istentelen ellenségei ellen, vesztöket kivánja, s végre hálát ad, biztos lévén a meghallgattatásról. A sz. atyák s régi keresztény értelmezők szerint, e zsoltár sok részben vonatkozik a szenvedő Messiásra, kiről a régi zsidók (Izai. 53.) tanítva voltak; legalább az e zsoltárban panaszkodó szerencsétlennek helyzete Jézus Krisztus életével igen egybehangzik.
Ezek nyilvános, hivatali ellenségei s azért Isten ellenségei, kik ellen a szerencsétlen védelmet keres, és kikre az isteni boszút fölhíjja. (Vesd össze Zsolt. 82,13. 138,21.). Személyes ellenségeihez Dávid jóindúlattal volt (Kir. I. 24. Kir. II. 16. Vesd össze az ellenségekről Zsolt. 17. 39-ik jegyz. Ezdr. II. 4. 2-ik jegyz.).
A héber szerint: nagy és kis paizst. Isten itt harczos képében van előtüntetve.
zárd el az utat.
Zsolt 34,4
jókövetkezésű védelem által.
életemet keresik. Az oly ellenségeket, kik az életet elrabolják, az izraelita nyilvános nemzeti ellenségeknek nevezi. (Vesd össze a 4. v. Jerem. 19,9. 21,7. 34,21.). A keresztény lelki életére gondol.
Zsolt 34,5
Mások szerint: mint a polyva.
Mások szerint: taszítsa tovább őket; vétessenek űzőbe.
a futásban legyenek akadályozva sötétség és rosz utak által, hogy elérje őket a büntetés.
A héber szerint: veszedelmét, ok nélkül ástak lelkemnek vermeket.
Némely zsoltáros könyvek ezt többesszámban adják. A héber szerint: fogja meg őt (őket), veszedelemre essék (essenek) bele.
vagy szabadítójában.
egész valóm (Zsolt. 50,10.).
oly vétkekről vádoltak, melyeket nem ismertem. Krisztus hamis vádlóiról lásd Máté 26,60.
tulajdonképen: árvasággal, pusztítással, megvontak tőlem minden külső segélyt, baráti társalgást, részvétet.
Zsolt 34,13
Én azt (12. v.) nem érdemlettem; mert egészen máskép viseltem magamat irányukban. Én szomorkodtam, ha őket szerencsétlenség érte, és nekem terhemre voltak.
Zsolt 34,13
Istent az által megindítandó, hogy rajtok segítsen.
azaz: én könyörögve lehajtottam fejemet, úgy hogy szájam az imádságot keblem felé mondta, azaz, nagy készülettel és buzgalommal imádkoztam. Igy könyörgött Illés is alázatos, buzgalomteljes helyzetben (Lásd Kir. III. 18,42.).
A héber szerint: mint ki anyját gyászolja.
Zsolt 34,15
A héber szerint: elestemen.
Zsolt 34,15
káromlások. Mások szerint: a káromlók, szidalmazók.
mitsem tudtam arról, mit szememre vetettek.
Zsolt 34,16
Nem voltak megegyezők, összehangzók vádaik; de ők mégsem álltak el gonosz szándékaiktól. Krisztus is igy panaszkodhatott. Lásd Márk 14,56.
A héber szerint e vers: Képmutató tányérnyalókkal (oly emberekkel, kik felebarátaik becsületét egy ebédért árúba bocsátják), csikorgatták rám fogaikat.
elhagyott lelkemet.
egymásnak intenek, titkos jeleket adnak. Értelme: álnok szándékban vannak irántam. Lásd Péld. 6,13.
Zsolt 34,20
elzárt, eltitkolt haraggal. Némelyek szerint: a szenvedélyes sziv haragjával. Mások másképen. A „föld“ szó nem találtatik több régi kéziratban s a görög fordításban sem.
A héber szerint e vers: Mert nem békét beszélnek, s azok ellen, kik csendesen élnek a földön (kik senkit sem bántanak), álnokságot forraltak.
Zsolt 34,21
a káröröm fölkiáltása.
mit régen ohajtottunk.
Tégy nekem törvényt.
Zsolt 34,27
igazamat, ártatlanságomat.
Zsolt 34,27
az Úr.
A héber szerint …kedvelik, és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, ki szolgája békeségét szereti.
Némelyek a hébert másként olvassák, t. i. az igaztalan gonoszságáról egy mondat van szivem mélyében (következik a mondat, vagyis a gonoszság jellemzése): Nincs az Isten félelme stb.
Zsolt 35,3
az Isten szine előtt; képmutató az Isten előtt, külsőleg gyakorolja a vallási kötelességeket, szivében pedig gonoszság van.
hogy bűnét az Isten és emberek megismerjék, s a képmutatás miatt még inkább gyűlöljék. Némelyek a héber szerint e verset így: Mert hizelkedik önmagának (nem vallván meg a bűnt magának) azzal, hogy nem talál benne bűnt, melyet gyűlöljön. Mások másképen.
Zsolt 35,6
Uram! nagy az emberek bűnösvolta, de végtelenül nagy a te irgalmad és szereteted is.
hűséged igéreteid teljesítésében.
a legmagasabb hegyek (mint Zsolt. 79,11.). E szavak: „igazság, itélet“ itt azon helyes módot jelentik, melylyel Isten a világot kormányozza, vagyis az isteni gondviselést. A te gondviselésed magas, mint a hegyek, és mélységes, mint a tenger; jótevő kezed végtelenűl adakozó.
különösen biznak az emberek védelmedben és szeretetedben.
a mennyei örömektől. Luk. 14,15.
ha te minket megvilágosítasz, akkor látjuk a világosságot.
kik téged ismernek és megvallanak, mint a héber szerint van – engedelmesség és szeretet által.
Zsolt 35,12
Ne hagyj eltiportatni a kevélyektől.
jóról roszra (sz. Jeromos).
Zsolt 35,13
vagy: majdha igazságod e módon működni fog.
A héber szerint: Akkor elesnek a gonosztevők, letaszíttatnak, és föl nem kelhetnek többé.
Midőn szerencsében élnek.
Zsolt 36,3
a nélkül, hogy tévútra hagynád magadat vezettetni az istentelenek szerencséje által.
Ne hagyd el az országot, elkeseredvén az istentelenek elnyomása miatt. A héber szerint: Maradj a földön, és élj igazán. Mások szerint: törekedjél igazságra.
Zsolt 36,5
őszintén.
Zsolt 36,5
minden ügyedet, gondodat és szenvedésedet.
ő maga mindent jó végre visz. Lásd Zsolt. 21,32.
ha szerencsétlen vagy, s ezért igaztalannak látszatol, Isten kinyilvánitja ártatlanságodat, mint a napfényt, és téged boldoggá tesz.
Zsolt 36,7
vesd alá magad neki e szenvedésekben, viszontagságokban és ügyekben (sz. Tamás.). A héber szerint: Hallgass Istenre.
A héber szerint: és bízzál benne.
Ne indúlj haragra az istentelenek szerencséje fölött; mert ez által csak vétkeznél tenmagad kárára.
mindenkor ők fogják a hazát birni, az ideigvalót háborítatlanúl a gonosztól, és az örökkévalót, melyet szintén reménylenek, (Zsid. 11,13–16.).
Zsolt 36,12
incselkedik ellene (mint a héber kifejezi.).
ohajtván őt megrontani.
a halál napja, (és az itéleté, midőn, a mit érdemel, ráméretik).
A nyugodt lelkiismeret folytonos vendégség. Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a nagy s ki nem elégítő kincsek. Péld. 15,15.
Zsolt 36,17
mert a bűnösök ereje (Zsolt. 10,15.), gazdagsága mulandó.
abban, mit birnak, a bizalom által, melyet Istenben helyeznek.
az Úr gondoskodik az igazak életéről, látja szükségöket, vigasztalja, segiti őket és megjutalmazza örökké. Vesd össze Péter I. 1,4.
Nem csalódnak meg reményökben, melyet az Istenben helyeztek.
A héber szerint …elvesznek, az Úr ellenségei, mint a mezők ékessége (mások szerint, mint az áldozatok kövére) elfogyván, mint a füst, elfogynak.
A bűnös, ha eleinte gazdag is, elszegényedik (17. v.), kölcsön vesz, és nem fizetheti vissza halála előtt.
Zsolt 36,22
az Istent.
Istent az áldja, ki nem csak szájával, hanem szent élettel is dicséri őt; az pedig átkozza őt s megvonja tőle dicséretét, ki istentelenűl él és úgy beszél. A héber szerint: Mert Isten áldottai örökleni fogják a földet, átkozottai pedig kiírtatnak.
az igaz ember léptei, élete.
Ha testi vagy lelki veszélybe esik is, az Úr nem hagyja őt elveszni.
Az igaz alatt itt ama jámbor értendő, ki alamizsnát is ad, mint a következő vers mutatja, (vesd össze Dániel 4,24.). Az ilyen bir igéretet a jelen életre nézve is. Lásd Kor. II. 9,6–8.
A héber szerint: ajándékoz.
Lásd 9–11. v. Most következik, az igaz mi úton érdemli meg a szerencsés állapotot.
erősen áll az Isten útján, az erényén.
A héber szerint: leselkedik utána.
Zsolt 36,33
nem hagyja kezeire.
az istentelenektől. Isten elveti az istentelennek az ártatlan fölött mondott itéletét. Mások szerint: és nem kárhoztatja őt, mikor önmaga (az Isten megitéli).
Bizzál az Úrban, és tartsd meg az ő parancsait.
A héber szerint: Láttam az istentelent szétterjeszkedve, mint egy mélyen gyökerezett lombos fát.
legközelebb: utódai, mint a „maradék“ a következő versben is vétetik; azután egyéb javak.
Zsolt 37,1
Emlékeztetésűl a bűnre s az abból származott nyomorra.
azaz: egyike azon zsoltároknak, melyek szombaton mondattak: Mások másképen.
Lásd Zsolt. 6. 3-ik jegyz. átalán vesd össze e két zsoltárt.
Zsolt 37,3
az Istentől küldött fájdalmakat a sz. zsoltáros nyilaknak nevezi.
súlyossá tetted kezedet, súlyosan meglátogattál engem.
Zsolt 37,4
a legmélyebb nyomorban vagyok haragodtól, azaz, haragod miatt, büntetésed által. Dávid ezzel különösen lelki fájdalmait s leveretését irja le, de mi mindenkor a testet is megrohanja; mert a bűn földúlja a lelket és testet egyaránt.
ha bűneimről gondolkodom, még csontaim is remegnek.
mint az árviz.
A sebek, melyeket bűneim okoztak, genyedésbe és sorvadásba mentek át esztelenségem miatt, azaz, én inségemet balgatagságom által szaporítottam. Az értelmezők legtöbbje szerint, Dávid itt azon balgaságról panaszkodik, melynél fogva kilencz hónapig élt töredelmesség nélkül. Ez által lelke sebei, a gonosz hajlamok és kivánságok, mintegy romlásba mentek át, s mindegyre kevésbbé lettek fogékonyak a gyógyulásra.
megaláztattam bűneim és fájdalmaim terhétől.
csalárd kivánsággal, mely jót igér, és nyomort ad. Én testi vagyok, úgymond sz. Pál a természeti emberről, eladatva a bűnnek; – nem lakik bennem, azaz, testemben a jó. – Rom. 7,14.18. A héber szerint: telvék gyúladással.
Zsolt 37,9
A héber szerint: erőtlen vagyok, s egészen összetörettem.
szívem gyötrelme miatt.
előtted tárva van minden ohajtásom.
nagy levertségem miatt nem is látok többé.
azaz: barátim ellenségeimmé lettek, s legközelebbvalóim eltávoztak tőlem. A szerencsétlenségben gyakran elhagynak barátink is, azért soha se bízzunk az emberekben. A héber szerint: Felebarátim szerencsétlenségemmel átellenbe állának (részvétlenűl), és kik mellettem stb.
Zsolt 37,13
A héber szerint: tőrt vetettek, – serénykedtek vesztemre.
rágalmat, hazudságot szólottak ellenem. Dávidnak sok ellensége volt, kik Isten ügye iránti buzgalmának ellenszegűltek, s ezért őt üldözték (21. v.). Mindarra, ki Isten országaért működik, hasonló sors vár, s azért mint Dávid, legyen készen az ellenségekre és ellenmondásokra.
ellenmondás nélkül hallgatám elleneim szidalmait. Dávid így viselé magát Szemei szidalmazásánál is. Lásd Kir. II. 16. r. 9-ik jegyz.
Boldog az, (úgymond sz. Ambrús), ki magát némává teszi, mint Dávid, és ki, mialatt ellenségei ellen hallgatást tart, megelégszik azzal, hogy Istennel beszélhet.
Zsolt 37,17
mi megtörténendett, ha tűrelmetlen lettem volna, mert akkor Isten elhagyván, nem szabadított volna meg szenvedéseimtől.
dicsekszenek elhagyatottságommal. Némelyek a hébert így: Mivel mondottam: Ne örűljenek miattam, mikor lábam ingadoz, kik ellenem fölfuvalkodnak.
Zsolt 37,18
A szenvedést megtanúltam, s el vagyok rá készülve; elleneim által meg hagyom magamat aláztatni, habár kérem is, hogy kevélységöknek ne essem áldozatúl.
Bűneim miatti fájdalmam nem hagy el engem.
engesztelés által. Én megvallom bűneimet, s azokról mindenkor töredelmes szivvel s a bűnbánat gyümölcseivel akarok megemlékezni. (Sz. Ágost.).
Egy énekes neve. Lásd Krón. I. 16,41. Krón. II. 5,12. Etánnal egy és ugyanaz (Krón. I. 6,44.). Mások szerint: Iditun itt átalán utódai helyett tétetik (Krón. I. 25,3.).
Zsolt 38,2
erősen eltökélettem.
Zsolt 38,2
őrizkedni fogok.
ha keserűség, vagy átalán akármi által kisértetni fogok, különösen látván az istentelenek elbizottságát, kik előttem élnek. Vesd össze Zsolt. 36.
Zsolt 38,3
Jó szót sem szóltam; oly mély volt hallgatásom.
fölindúlt a gonoszok s a világ romlottsága fölött.
a szent harag tüze. Mások a héber szerint: Szivem égett keblemben, és hevemben (szivem belső fölindúlásában) tűz gyuladott.
Zsolt 38,5
Az Úrhoz fordúltam könyörögve.
Zsolt 38,5
Jelentsd ki nekem, meddig fogok még élni, hogy ebből reményt meríthessek szenvedéseimben.
életemben, s a szerint irányozza magát reményem.
Zsolt 38,6
A héber szerint: egy arasznyivá tetted napjaimat; rövid életre teremtél engem.
A héber szerint: hiúság minden ember, bármely erősen áll is.
földi törekvés által, e világ javai után való szorgoskodás és járáskelés által.
Zsolt 38,8
A szent könyörgő önmagának ad tanítást saját és minden ember életének rövidsége felől; s ebből vesz alapot, hogy magát egészen Istennek adja át.
Az Úr legyen minden reményünk, miután őbenne vagyon egész valónk, életünk és lételünk. Lásd Ap.cs. 17,28. A héber szerint: És most mit várjak? Uram! tebenned van reményem.
a bűnösöknek és istentagadóknak (Zsolt. 13,1. 37,6.). Szabadíts meg engem minden vétkemből; mert ezek miatt büntettél és aláztál meg engem annyira, hogy ellenségeimnek csúfjává lettem. A héber szerint …szabadíts meg engem, és ne tégy az istentelen csúfjává.
Zsolt 38,12
Valamint a pók, mialatt hállóját szövi martaléka megfogására, önmaga elfonnyad: úgy a világ fiai, a testi emberek is elvesztik minden lelki erejöket, midőn mohó vágygyal a földi javak után törekszenek, s azokat megnyerik. Más magyarázók így értelmezik: Midőn az ember vétkezik, te megbünteted őt, és eszközlöd, hogy lelke búban és fájdalomban epedjen el, mint a pók maga hállójában. A sz. atyák közől többen a pókról vett hasonlatot a töredelmes bűnbánó lélekre alkalmazzák, mely magát mindentől megfosztva, szent keservvel eltelve, egyedűl Istennek él.
a világi, érzéki dolgok miatt, melyek közönségesen bűnt és büntetést vonnak magok után. Vagyis: Hiábavalóság, ha az ember szenvedése miatti túlságos szomorkodástól magát elragadtatni engedi; jobb a te akaratodnak hódolni, Uram! és béketűrésben önmagával lenni. A héber szerint e vers: A te kezed fenyítéke alatt elfogytam. Mikor büntetéssel fenyíted az embert vétke miatt, szépsége elemésztetik, mint a molytól. Valóban mulandó minden ember!
szegény, hazátlan jövevény vagyok, kinek nincs állandó helye. (Móz. III. 25,23. Krón. I. 29,15. 7-ik jegyz. Zsid. 11,13.). Segítsd tehát a szegényt!
E zsoltárban Dávid hálát ad a nagy veszedelmekből történt megszabadúlásért és Isten jóságának csodáiért; igéri, hogy áldozat helyett hálaúl önmagát mutatja be, s háláját nyilvánosan kijelenti (1–12. v.). Ezután védelmet kér új ellenségei ellen, s erős bizodalmában előre látja szabadúlását. Az értelmezők szerint, Dávid e zsoltárt Absalom általi üldöztetése után éneklé, vagy más szenvedései után, melyekkel teljes volt élete. Midőn azonban Dávid e zsoltárban könyörög, könyörgése kevésbbé önmagáé, mint inkább a Messiásé, kinek ő előképe volt; mert e fölséges hála- és könyörgő imádság szavainak teljes ereje inkább illik Jézus Krisztusra, mint ezt egyik részről sz. Pál tanítja (Zsid. 10,5–8.), és mint e zsoltár egész tartalma mutatja. E zsoltárt minden keresztény is imádkozhatja, ki nagy szomorúságban volt, s azért oka van hálát adni és könyörögni.
Zsolt 39,3
a sár és verem, képei a veszélynek (Zsolt. 68,3.)
Zsolt 39,3
A kőszikla jelképe a biztosságnak (Zsolt. 17,3.34.).
Igy imádkozhatott Dávid, Absalom fölötti győzelme után; Krisztus ellenségeitől való megszabadúlása után. Sz. Jeromos és Ágoston szerint a könyörgő keresztény itt az emberi természetre gondolhat, mely a bűnök sarából kivonatva, Krisztusra, a kősziklára állittatott.
Zsolt 39,4
melyet hála lelkesített.
Szabadúlásomnak az leend következése, hogy sokan Isten barátivá lesznek. Krisztus megdicsőülésének volt ily következése.
Zsolt 39,5
azaz: Jehovah, t. i. ki jövendőben is lesz, az igéret teljesítő Isten.
azaz: hamis istenekre, vagy, emberekre és mindarra, mi a gonoszoknál Isten helyét pótolja. A héber szerint …ki nem néz a kevélyekre és hazugokra.
Zsolt 39,6
végzéseidben. Mindenhatóságod és gondviselésed csodái fölülhaladnak minden emberi és angyali erőt és számlálhatlanok.
sok azon csoda.
Zsolt 39,7
Tulajdonképen: átfúrtad. A fül-átfúrás jelképes kifejezése a készségnek; azért a szolgának, ki állomásán meg akart maradni, az engedelmesség jeléűl jobb füle átfúratott. Lásd Móz. II. 21,5.6. Értelme: Nem áldozatot hanem enmagam megadását kivántad te hálaúl. Lásd Kir. I. 15,22. A Messiás szájában e szavak értelme ez: Hálaúl, oh Atyám! nem az ó szövetségi áldozatokat, hanem enmegadásomat, engedelmességemet kivántad. A zsidókhoz irt levélben 10,5. és a görög fordításban így van: „Testet pedig alkottál nekem“, mi egyre megy, csakhogy még világosabban jellemzi Krisztus önfeláldozását.
Az áldozatokról lásd Móz. III. 1.
Zsolt 39,8
hogy akaratodat teljesítsem.
Zsolt 39,8
a szentirásban, különösen Mózes könyveiben. Szó szerint: A könyv fején irva van felőlem; de a görög szó, melynek a latin „fő“ felel meg, tekercset, hengert is jelent, azért igy fordítják némelyek: a könyvtekercsben stb.
A héber, szó szerint: irva van felőlem, azaz: számomra és rólam. Az előbbi (számomra) Dávidról és minden jámborról, az utóbbi Krisztusról érthető, kinek élete, szenvedése és halála a szent könyvekben megjövendöltetett. Lásd Luk. 24,25–27.44. Ján. 5,39. 6,38.
Dávid és minden jámbor imádkozhatik igy, de különösen Krisztus imádkozhatott. Lásd Ján. 4,34. 5,30.
itéleteidet, azaz, irántam mutatott kegyelmeidet – hálaúl. A héberben szó szerint: Hirdettem az örömhirt (az evangéliomot) a nagy gyülekezetben; tehát különösen Krisztus prédikálásáról van szó.
Itt végződik a hála a vett jótéteményekért, és kezdődik a könyörgés segélyért a jövő szenvedésekben. Krisztusra vonatkozólag, vagy az ő utolsó kinszenvedéseit érthetjük, vagy anyaszentegyháza szenvedéseit és üldöztetését, melyeket ő előre lát, s azokat tulajdon szenvedéseiűl tekinti.
Mások szerint: hűséged.
Zsolt 39,13
tulajdonképen azok büntetései. Vesd össze Zsolt. 30,11. A Messiás a mi bűneinket magáéinak tekintette.
a fájdalomtól, vagy: nem nézhettem azokra az utálat miatt; vagy: nem láthattam át a sokaság miatt; – s ez utóbbi valószinűbb.
Zsolt 39,16
Mások a héber szerint: Réműljenek el szégyenök miatt.
Lásd Zsolt. 34,21.
az üdvözítőt és az üdvintézetet.
Ki részvéttel van iránta.
Zsolt 40,4
midőn betegségbe esik.
jóra fordítod. Fájdalma ágyát, bármily gyakran legyen beteg, Isten örömre változtatja (Ágost.).
A sz. zsoltáros most saját szenvedéseiről beszél, melyek alatt talán valamely betegséget ért; és megmutatja, hogy nem tapasztalta azon részvétet, melyért Isten a részvevőket megáldja.
Midőn szerencsétlenségben voltam, és inségemet Istennek panaszoltam, felebarátimnál nem találtam könyörűletet, hanem kárörömet.
Zsolt 40,7
Mást beszélt, mint gondolt, tehát hasztalanságot, hiábavalóságot; hamis részvétet mutatott.
Vizsgálódik, mi roszat vehetne észre a szenvedőn, hogy azt másoknak kivűl elmondhassa.
Zsolt 40,9
istentelen cselekedetet, gonosz tettet.
Ármányaiknak áldozatúl kell-e esnem? Mások a hébert, mint az ellenségek szavait adják: Veszélyes dolog van végezve felőle; ő fekszik, és nem kel föl többé.
Zsolt 40,10
barátom.
Szó szerint a héberben: fölemelte sarkát ellenem (a lóról kölcsönzött kép, mely ellenét így támadja meg.) Jézus e szavakat (Ján. 13,18.) az árúló Júdásra alkalmazza. Lásd Ap.cs. 1,16. is. Dávid élete több tekintetben prófétai előképe volt Jézus életének, azért ütnek össze Krisztus érzelmei, viszontagságai és szenvedései a jámbor királyéival.
a mint megérdemlették, s mint az igazság kivánja. E kifejezés nem jelent boszúvágyat. Dávidnak fejedelmi kötelessége volt a király ellenségeit, mint Isten ellenségeit, elrettentő módon büntetni.
azaz: nem fog rajtam teljes győzelmet venni.
Zsolt 40,13
Mások szerint: ártatlanságomban, épségemben.
szined elé állítottál mindörökké.
Itt végződik a zsoltárok első könyve (Lásd a bevezetést). Hasonló dicséret-kifejezések találhatók a többi könyvek végein is, t. i. a 71. 88. 105. és 150. zsoltárokban.
Azaz, Dávid tan-zsoltára éneklésül Kóre fiai számára. Kóre levita utódai énekesek voltak. Lásd Móz. IV. 16. s köv. 26,11. Krón. I. 9,22. Krón. II. 20,19. Az értelmezők véleménye szerint, Dávid e zsoltárt Absalom előli futásakor szerzette, midőn távol a szent hajléktól, ellenségei által erősen szorongattatott.
a szent frígysátorban.
Gúnyolódva mondták ellenségeim: Hol vagyon a te Istened? mily roszúl jutalmaztatik jámborságod? ő nem tud, vagy nem akar segíteni.
Zsolt 41,5
panaszokra fakadok azon fájdalom miatt, hogy távol vagyok az Isten házától, melyben szokásom szerint ajtatosságomat végezni szeretném.
Zsolt 41,5
Dávid akkor a Jordánon túl volt.
Némelyek a hébert így …lelkemet (panaszkodva, és pedig a fölött) mint mentem különben a néppel, ballagtam vele az Isten házába az ünneplő sokaság öröm- és dicsérő éneke között.
Zsolt 41,6
Dávid erősíti magát bizalma által, s biztos reményt táplál a segély felől. Vesd össze Kir. II. 15,25.
szabadítóm (Zsolt. 79,17.)
Zsolt 41,7
a hová Absalom elől futott. Lásd Kir. II. 17,22.
Zsolt 41,7
A Libanon keleti láncza, az Antilibanon, mely Hermonnak neveztetik, leágazik mélyen dél felé Jordán keleti tartományába, hol Dávid tartózkodott.
A héber szerint: Mizar hegyéről; ez lehetett ama hegy neve, melyen Dávid tartózkodott. E vers értelme: Mélyen le vagyok alázva, ezért esik különösen nehezemre távolléted, itt ez idegen, puszta tartományban. A könyörgő keresztény a bűn és inség földére gondol, melyet elhagyni óhajt.
Zsolt 41,8
egyik szerencsétlenség a másikat éri.
Zsolt 41,8
mikor itéleteid elétörnek.
minden csapást rám eresztesz.
Különben, midőn még szerencsés voltam, Isten irgalmas volt hozzám nappal, és elhalmozott jótéteményeivel, úgy hogy az által kötelességemmé lett őt éjjel dicsérni.
A héber szerint: kősziklám vagy.
Zsolt 41,11
az én erőm.
Most, a szenvedés jelen idejében, mikor ellenségeim szorongatnak, panaszszal vagyok kénytelen Istenhez fordúlni.
Dávid ismét bátorítja magát, és bizodalom támad benne (6. v.).
Zsolt 42,1
E zsoltár, úgy látszik, folytatása az előbbinek, mint az 5. v. (Vesd össze Zsolt. 5,6.12.) kitűnik. Az imádkozó szabadúlásért könyörög ellenségeitől, és visszatérésért Jerusalembe a szent hajlékhoz. A könyörgő keresztény itt a világból való kiválására, lelki üdve ellenségeire, s az igazak gyülekezetébe leendő fölvételre gondolhat.
Mások szerint: a szeretetlen néptől, elleneimtől (Zsolt. 41,11.) – szabadíts meg.
Zsolt 42,3
kegyelmedet, ez fog engem elvezetni stb.
Sionra Jerusalembe, hol a szentély van. Magasb értelemben: az anyaszentegyházba, a tökéletesség hegyére.
megújit, ifjúvá tesz lélekben. A héber szerint: ki örömem és vigaságom.
Zsolt 42,5
Azaz: szabaditóm (itt az arcz személy helyett van).
Az anyaszentegyház e zsoltár szavait mondatja papjaival, mielőtt az oltárhoz föllépnek. Mi által ezek Dávid helyzetébe lépnek, s mint ő, bűneik miatt mintegy számüzöttekűl tekintik magokat a szentélytől, szabadúlásért könyörögnek az általános romlásból, világosságot és kegyelmet kérnek az Istentől, hogy a tökéletesség hegyére följuthassanak, s végre bátoritsák magokat s mind a hiveket, hogy bízzanak Istenben, ki eléggé hatalmas a romlásból és inségből mindenkit kirántani.
Lásd Zsolt. 41. A héber szerint: A karelnöknek, zsoltár Kóre fiai számára. E zsoltár egy jámbornak könyörgése segélyért valamely nagy legyőzetés után, melyet a választott nép elleneitől szenvedett. – E zsoltár igen alkalmas azok szájába, kik a vallásért űldözést szenvednek. Vesd össze Rom. 8,36.
Lásd Móz. V. 6,21. s követk.
az atyákat.
Zsolt 43,4
atyáinkat.
a te kegyelmed. Lásd Józ. 2,9.
Azaz: eszközölj üdvöt Jákob utódai között, segíts minket!
Zsolt 43,6
szétverjük, szétdöfjük.
A héber szerint: letiporjuk.
Nekünk is ily érzülettel kell birnunk, úgymond ar. sz. János, üdvösségünk elleneit illetőleg; ne fegyvereinkben, azaz erőnkben vagy igazságunkban, hanem egyedül Istenünk irgalmában bízzunk.
teneked.
sokat adtál közőlünk fogságra.
A mit nem becsülnek, azért csekély árt adnak. Értelme: Te megengedéd, hogy mint rabszolgák elajándékoztassunk, vagy csekélységért eladassunk. A héber szerint: Semmiért adtad el népedet, és nem emelted föl árát, vagyis, a legcsekélyebb áron adattad el.
Lásd Zsolt. 21,8.
hogy szidalmazóimat és káromlóimat hallanom, elleneimet és üldözőimet látnom kell.
figyeltünk törvényedre.
S te minket utadról, a szerencse útjáról mégis el hagytál térni. A héber szerint …szivünk, nem tért el lépésünk utadról.
sötétség, szerencsétlenség.
Lásd Rom. 8,36. Sz. Pál e helyet azon üldözésekre vonatkozólag alkalmazza, melyeket az első keresztényeknek szenvedni kellett. Értelme: Távol legyen, hogy Istent elfeledjük, sőt inkább feláldozzuk magunkat érette és religiójáért.
egészen lenyomattunk.
Zsolt 44,1
Jobb emberekké lesznek s egykor dicsőségesen át fognak változni. (Lásd Kor. I. 15,51.). Nem fognak mindnyájan dicsőségesen átváltozni, hanem csak azok, kik az ó emberből cselekedeteivel együtt kivetkeztek, és ujba öltöztek. (Jerom.).
a szerelmesre, az örök Atya egyetlen fiára (Jerom.). A héber szerint e vers: A karelnöknek sosanimra (mi valószinüleg a liliomhoz hasonalaku hangszer volt) Kóre fiai számára, tanító- és szeretet-ének. E zsoltárban a sz. énekes egy királyhoz szól, magasztalja annak dicsőségét; azután a királynéról szól, leirja azon fényt, melylyel ez a király elé vezettetik; végre a király maradékait említi, kik uralkodni fognak az egész földön. Hogy ezen király a Messiás, már a régi zsidók elismerték; de ez leginkább megerősíttetik a zsidókhoz irt levél (1,8.9.) bizonysága által, hol a Messiásnak minden angyalok fölötti fönsége e zsoltárból mutattatik meg; azután bizonyítja ezt maga e zsoltár tartalma, a mennyiben e királyt oly tulajdonokkal birónak mondja, melyek semmi földi királyra nem alkalmazhatók.
Zsolt 44,2
Mások szerint: szivem fölforr.
Zsolt 44,2
Némelyek az értelmet így adják: énekemet a király előtt mondom, költöm.
Nyelvem oly sebesen szól, mint a gyorsíró tolla ír. A próféták a Szentlélektől lelkesíttetve sebesen szólnak, a nélkül, hogy hosszasan gondolkoznának. Lásd Jer. 36,18.
Zsolt 44,3
különösen lelkedre nézve (Ar. sz. János). Vesd össze Zsid. 7,26. A legfőbb és valódi szépség, úgymond sz. Ágoston, abban áll, ha valaki igaz.
Zsolt 44,3
Vesd össze: Luk. 4,22. 24,19. Ján. 7,46.
A lelki szépség, erényeid miatt boldoggá tett téged az Isten mindörökké.
A kard az Isten igéje (Efez. 6,17.), mely Krisztus szájából jő (Jel. 19,15.).
Zsolt 44,5
a Lélek hatalmával (3. v.).
Zsolt 44,5
Mások szerint: feszítsd az íjat.
Zsolt 44,5
mert Krisztus Jézus országa az igazság és erény országa, s nem a kardé és erőszaké. Izai. 11,5.
ily lelki uralommal csodákat fogsz tenni. A héber szerint: Kösd fel oldaladra kardodat, oh hős! dicsőségedet és ékességedet, igen, ékességedet. Járj szerencsésen a hűség- szelídség- és igazságért. És rettenetesekre fog téged jobbod tanitani.
a kegyelem nyilai. Ilyen nyil érte sz. Pált, ki dühöngő ellenségből barátjává lett a királynak (Ar. sz. János).
Sz. Pál (Zsid. 1,8.9.) ezen helyből, hol a Messiás Istennek neveztetik, következteti annak minden angyalok fölötti fönségét. Mások így fordítják: az Isten a te széked mindörökké. Azonban e fordítás nem csak mind a régi értelmezőkkel, különösen pedig a zsidókhoz irt levél tekintélyével, hanem az eredeti szöveg világos szavaival is ellenkezik. Mások e szót „Isten“ (héber szerint: Elohim) „fejedelem“ jelentésben veszik, mennyiben az ó szövetségben az előljárók isteneknek (Elohim) is neveztetnek (Vesd össze Móz. II. 21,6. Móz. V. 19,17-el); hanem azon zsoltárokban, melyek Kóre fiainak czimeztetnek, az Elohim-név kizárólag Isten nevéül vétetik; egyébiránt a zsoltárokban másutt is adatnak isteni tulajdonok a Messiásnak. Lásd Zsolt. 2. és 109.
inkább, mint egyéb fejedelmeket; vagy: inkább, mint minden hivedet, mint násznépedet. Máté 25,1. Ján. 3,29.34. Valamint a király Krisztusnak, azaz, fölkentnek hivatik, úgy neveztetik minden hive kereszténynek, azaz, fölkentnek; mindnyájan fölkenetnek kegyelemmel, de ő mindenek fölött, mint a testület feje.
Zsolt 44,9
drága keleti illatszerek – jelképei a jócselekedeteknek.
a ruházatban, mely elefántcsont-házakból (vagy tartókból) vétetik. Lásd Kir. III. 22,39. Az értelmezők itt a ruházatot Jézus Krisztus emberi természetére magyarázzák, mely a boldogságos Szűznek elefántcsont- azaz, legtisztább s legnemesebb testéből vétetett. A lauretomi litániában Mária elefántcsontból való toronynak neveztetik.
Zsolt 44,10
Ilyen illatszerekkel örvendeztettek vagy ajándékoztak meg téged a menyekzőre hivatalos választott lelkek, midőn pompás fejedelmi táborodba jöttek. A héber szerint: ruházatodban. Az elefántcsont-házakból hangszerek gyönyörködtetnek téged. Királyleányok vannak drágaságaid között. Mások másképen.
Zsolt 44,10
a jegyes, Krisztus Jézusnak a pogányokból gyűjtött egyháza; szorosabb értelemben, minden jámbor lélek, mennyiben az, mi a szent községről mondatik, minden egyes élő tagjára is alkalmazható.
Zsolt 44,10
A héber szerint: ofiri aranyban, legfinomabb aranyban (Kir. III. 9,28.). Arany alatt a sz. atyák a szeretetet értik, melyben az anyaszentegyház él.
A különféle színek alatt, melyekkel az aranyos ruházat tündöklik, a sz. atyák a különféle erényeket értik, melyek a szeretetben mind egyesűlnek.
Zsolt 44,11
A sz. zsoltáros itt az anyaszentegyházhoz (20-ik jegyz.) s így minden hivő lélekhez is szól.
Halljad a vőlegény szavát; nézd, mit tőn érted; engedelmeskedjél neki; feledd el a világot, melyet elhagytál; tégy le a testi szeretetről, mely téged családodhoz kapcsol, és akadályoz, hogy a mennyei Atyát valóban szerethesd.
A héber szerint: ékességedet; mivel ő urad (mi a héberben ugy iratik, hogy egyszersmind Istent kell alatta érteni), azért imádjad őt.
Zsolt 44,13
a gazdag világváros, Tírus alá vetett népek és városok stb. A héber szerint: Tírus leány, azaz Tírus-város.
A leggazdagabb népek, fejedelmek és királyok nem csak a királyhoz hanem jegyeséhez, az anyaszentegyházhoz is ajándékokkal fognak járúlni, és kegyelmeiért könyörögni. Ezt az értelmezők azon kegyelemkincstárra magyarázzák, mely az anyaszentegyházban van letéve, melyet a hivek kérnek, keresnek.
Zsolt 44,14
A Krisztus jegyesének szépsége belső, szivbeli szépség (Pét. I. 3,3.4. Efez. 5,27.). Azért mondatik az igaz keresztényekről, hogy külsőleg megvetett csekélyeknek látszanak, de belűl mindenik Jézusnak tetsző, dicső jegyes, korona és ékszer.
Lásd 10. v. A héber szerint: arany van szőve ruhája közé. Hímzett ruhákban vitetik a királyhoz. Utána stb.
Zsolt 44,15
oh király! a személycsere igen gyakori a zsoltárokban.
Krisztus anyaszentegyházába a népek lassankint mind bemennek.
a patriarkák helyett t. i. hozzájok hasonló, ugyanoly jelességgel biró fiaid lesznek. A magyarázók e fiak alatt az apostolokat és tanítványokat értik, kik a Messiás isteni küldöttségének első gyümölcsei voltak. Vesd össze Izai. 8,18.
A héber szerint: Megemlékezem stb. a zsoltáros szól.
A titok alatt, melyeket e zsoltár tartalmaz, a sz. atyák Isten oltalmát értik, melylyel ő anyaszentegyházát az idők viszontagságai és sok ellensége üldözései ellen védi. Mások a héber szó (Alamot) alatt hangszert értenek, és így fordítják: Alamot kiséretében éneklendő zsoltár. Krón. I. 15,20. E zsoltár örömteljes hálát tartalmaz a harcz nagy veszedelmében nyert segélyért, bizalommal a maradandó védelemre. A keresztény minden, kivált az anyaszentegyház szükségében imádkozhatja.
Zsolt 45,3
helyéből változnék is.
Zsolt 45,3
a tenger közepébe.
sülyednek.
Mások szerint: zajongása, háborgása miatt.
Zsolt 45,5
E nagy vizek (veszélyek) rohama az Isten városát (az anyaszentegyházat) nem fogja elrémíteni, hanem megörvendezteti, mert azok által próbáltatik, tisztíttatik és megszenteltetik. Mások így értelmezik: Azután ellentétben a dühöngő tengerrel egy csendes folyó (a béke) fogja Isten országát megörvendeztetni és megszentelni. Mások szerint: Azután e külső veszélyeknél az isteni tudomány folyója (Izai. 12,3. Ezekiel 47,1. Jel. 22,1.) fogja megörvendeztetni Isten anyaszentegyházát.
A héber szerint …városát, a Fölséges lakhelyeinek szentélyét.
jókor, mindjárt. Lásd Zsolt. 29,6. Mások szerint: kora fölébredés és imádság által az Istenhez.
Zsolt 45,7
s ez által nagy veszélyekben voltunk.
csendet parancsolt, és engedelmeskedtek. Lásd Kir. I. 2,10.
a lecsendesített népek között.
Ő az, ki minden időben s minden helyen határt vet a hadaknak.
e csodatettek. Mások szerint: Hagyjatok fel (népek!) és nézzétek.
E zsoltár hála-ének győzelem után, oly alkalommal, midőn a frigyszekrény a táborból ismét visszavitetett Sion hegyére. Magasb értelemben, e zsoltár örvendezés a diadalmaskodó, az égbe fölmenő s az Atya jobbján uralkodó Üdvözitő fölött.
Lásd Kir. IV. 11,12.
Mit e zsoltár a kivivott győzelemről mond, legteljesebb értelemben mondható Krisztus győzelméről. Tizenegy szegény, tudatlan halász által vetette alá Krisztus a pogányokat először Judeában alapított anyaszentegyházának, az ő országának.
Zsolt 46,5
Mások szerint: minket választott örökségeül, azaz, megerősitett minket országunkban, melyet a földön lakhelyéül szemelt ki.
minket, Jákob dicső ivadékát.
fölment Sion hegyére, mikor a frigyszekrény visszahozatott. Magasb értelemben az Krisztusról szól, ki diadalmas kereszthalála után fölment a mennyekbe, hogy Atya jobbjára ülvén, országában az uralkodást átvegye. Vesd össze Zsolt. 67,19.
A héber szerint: Énekeljetek neki bölcs énekkel.
Zsolt 46,10
megismerik az igaz Istent, s gyakorolják az igaz religiót. A héber szerint: Egybegyülnek Ábrahám Istenének népéhez. Mi ugyanegy.
mert a fejedelmek (az által, hogy népeikkel Isten országába térnek), nagy méltóságra jutnak. A héber szerint: mert Istenéi a föld fejedelmei, ő igen fölmagasztaltatott.
napján éneklendő. E zsoltár hálaének Jerusalem gyors megszabaditásaért a hatalmas királyok megrohanásaitól. Talán a Krón II. 20. eléadott történetre vonatkozik.
Isten nagy és dicsérendő mindenütt, de különösen az ő szent városában, mely az anyaszentegyház előképe volt, kegyelmének csodái által.
Zsolt 47,3
A héber szerint: Szépen emelkedik az egész föld örömére Sion hegye. Vesd össze Jerem.sir. 15.
Sion hegyén éjszak felé volt Jerusalem felső városrésze.
A héber szerint: Isten, mint oltalom, ismeretes palotáiban.
Zsolt 47,5
Jerusalem ellen. Lásd 1-ső jegyz.
A héber szerint …összegyűltek s egyszersmind eltűntek. Lásd Krón. II. 20,16–22.
A héber szerint: futásnak eredtek.
Zsolt 47,8
A héber szerint: keleti szél.
A Tarzisba (Tartesszusba Spanyolországba) járó hajók a legnagyobbak közé tartoztak, s azért itt az erősség és nagyság jelképeiül hozatnak föl. Te megsemmisítetted a királyok erejét és hatalmát, kik Jerusalem, a szent város ellen indúltak.
A mint megigértetett, hogy Isten városa örökké fog tartani, úgy látjuk azt jelenleg.
kérésünk meghallgattatása által. A héber szerint: Elmélkedünk, Isten, jóságodról templomodban.
Némelyek így fogják föl értelmét: a mely mértékben ismeretes lesz neved, úgy fog terjedni dicséreted is.
Zsolt 47,12
városai.
Az egész ország örvendjen a nagy diadal fölött.
Zsolt 47,13
A zsoltáros fölhivása a szent város szépsége- és erősségének szemlélésére, hogy arról az utódoknak beszélni lehessen.
Zsolt 47,13
Járjátok körül a várost.
Vagy: beszéljetek tornyairól. – A kikiáltások keleten magas helyekről történtek.
Mások szerint: bástyáira vagy sánczaira, nézzétek egyenkint házait stb. Magasb értelemben: Adjátok meg sziveteket Isten országa hatalmának.
Némelyek szerint: mindhalálig. Mások szerint: halálon túl is.
A sz. zsoltáros fölhí e zsoltárban minden népet azon tanitás hallgatására, melynélfogva a jámbornak nincs oka nyugtalankodni, ha látja a gonoszok szerencséjét, miután ezek sorsa örök halál. Vesd össze Zsolt. 33.
Szószerint: emberek és férfiak fiai, azaz némelyek szerint: közrendűek és előkelők.
Zsolt 48,5
jelentés- és titokteljes beszédre. Arra fogok figyelni, mit nekem a szent lelkesedés sugal.
a nyert sugalatot hárfazengés mellett jelentem ki.
a szerencsétlenség napján.
Féljek-e, tévútra hagyjam-e magamat vezettetni, ha gonosz ellenségeim szerencsében és gazdagságban élnek? Ez a kérdés, melyet a zsoltáros föltesz. A felelet: Nem; mert e gazdagok szabadúlás nélkül örök halállal halnak meg. A zsoltáros példabeszédnek nevezi feleletét. (Lásd Mózes IV. 23. 4-ik jegyz.), mert azon kivűl, mit egyenesen mond, még mást is jelent. Egyenesen tanítja, hogy e gazdagok csakhamar meghalnak, s ezáltal mind elvesztik azt, mivel bírtak; azután értésünkre adja: hogy az istentelen gazdagok, szabadúlás nélkül, örök halállal halnak meg (20. v.), az igazak pedig az örök kárhozattól meg fognak mentetni (16. v.).
Zsolt 48,8
E hatalmas gazdagokat semmi ember sem szabadíthatja meg a haláltól, mikép hagyjam tehát magamat tévútra vezettetni?
a halálért.
hogy őt megváltsa.
Mások szerint …váltságárat, hanem (a megváltandó) örökké fog fáradni, és mégis élni; azaz: örökké gyötörtetni, és mégis élni (sz. Jerom.).
Zsolt 48,11
t. i. egyike amaz önmagokban elbízott gazdagoknak.
Zsolt 48,11
nem gondol a halálra, bár látja, hogy meghalnak a bölcsek is, kik nálánál inkább megérdemlették, hogy éljenek.
Némelyek a héber szerint …9. sem lelke váltságárát, ő (a megváltatni akaró ember) lemond arról mindenkorra, 10. hogy (a megváltandó) örökké éljen, s ne lássa a sírgödröt. 11. Ő látja azt; mert a bölcsek meghalnak, az esztelen és bolond együtt vesznek el.
Zsolt 48,13
nem gondol a halálra és mulandóságra.
A héber szerint: de az ember, ki tisztességben van, nem marad meg abban; hasonlít az állatokhoz, melyek megöletnek.
tetteikkel utódaiknál.
Zsolt 48,15
Amaz esztelenek, és kik bennök tetszést találnak, meghalnak vakságukban minden gazdagságuk és kevélységök mellett is.
Zsolt 48,15
mily gyors a változás!
Zsolt 48,15
végre diadalmaskodnak gyakorta már e földön, de a más világon mindig. A héber szerint: Csakhamar rájok (sírjaikra) lépnek az igazak.
Zsolt 48,15
szabadításuk.
A héber szerint: lakhelyök nem lesz.
Zsolt 48,16
az Isten megment engem a halál hatalmából, bármint törjenek is elleneim életemre, én túlélem őket; értsd egyszersmind a lelki halált és az örök életet.
A héber szerint: ő felfog engem.
Ne hagyd magadat tévútra vezettetni, ha igaztalan gazdagok szorongatnak. A sz. zsoltáros következést von, miután a kérdést magának föltette (6. v.) és arra megfelelt 8–16. v.
vigasztald magadat e gazdagok mulandóságával.
Istenhez szól a zsoltáros.
a pokolba.
Intő visszapillantás ama megvakított gazdagok szerencsétlenségére. A héber szerint: Az ember, ha tiszteletben van, és értelme nincs, hasonlít az állatokhoz, melyek megöletnek.
Zsolt 49,1
Szerzője Azaf; mások szerint Dávid, ki Azafnak, karvezetői egyikének (Lásd Krón. I. 16,5. 25,1. s köv.) adta azt előéneklésre. Isten e zsoltárban mint biró jelen meg, s roszalja a csupán külsőkben nyilatkozó jámborságot, valamint a törvény holt ismeretét a nélkül, hogy megtartatnék. Krisztus is így fog egykor megjelenni, miért a sz. atyák e zsoltárt az utolsó itélet jövendöléseűl tekintik.
Zsolt 49,1
azaz: Isten a biró. Vesd össze Móz. II. 21,6. Móz. V. 19,17.
A föld lakóit tanúkúl és itéletre.
Az ő szent hegyéről, mely előképe anyaszentegyházának és a mennyei Jerusalemnek, jelen meg Isten dicsőségében (Ar. sz. Ján.).
Mi itt (vesd össze Móz. II. 19,16.) közvetlen Izrael Istenéről mondatik, hogy a hegyről szól, s mint rettenetes bíró megjelen, – egyszersmind Krisztusra vonatkozik, ki a mennyei Sionból nyilvános dicsőségben az angyalok harsona-zengése közt lejövén, minden embert itéletre von, hogy a jókat elkülönözze a gonoszaktól (Sz. Jerom. Ágost. Cirill.).
azaz: bár egybegyűlne az ő szövetségének népe (Móz. II. 24,8.) tőle itéletet és tanítást veendő. A hivatalosak szenteknek mondatnak megszégyenitésűl, miután belátják, hogy e névre nem méltók (Ar. sz. János.). Mások szerint e versben a szentek, kik az Isten szövetségét hiven megtartották, fognak meghivatni, hogy tanúskodjanak, s együtt itéljenek.
kijelentem neked magamat.
Zsolt 49,8
mintha azokat nem mutattad volna be.
ti nekem mindenkor áldoztatok.
Nincs szükségem áldozat-borjakra.
A héber szerint: a barmok a hegyeken ezrenkint.
A héber szerint: a mezei marha enyém.
Zsolt 49,14
Mások szerint: a hála áldozatát.
Pusztán külső jámborságod, belső jószándék nélkül bemutatott áldozataid helyett, inkább szíved őszinte háláját áldoztad, s föltett jószándékaidat teljesítetted volna, ha tetszésemet akartad megnyerni. (Ar. sz. Ján. Euzeb.).
Zsolt 49,16
Ahhoz pedig, ki nem tart ily belső isteniszolgálatot, és nem teljesíti a törvényt, hanem csak szájában hordja, az ily képmutatóhoz így szól az Isten stb.
Zsolt 49,16
parancsaimat.
religiómat.
hátad mögé vetetted.
Zsolt 49,20
társaságba többekkel.
rágalmaztad őt.
hogy helyeslem, a mit cselekszel.
Oh Isten kimondhatlan jósága! kiált föl ar. sz. János, hogy még az utolsó birói szó előtt is int minket az e zsoltárban kijelentett igazság komoly megfontolására, miszerint semmi külső tisztelet nem szerez nekünk Isten előtt megigazúlást, ha ahhoz benső szívjámborságot nem kapcsolunk.
E vers az egész zsoltárnak rövid foglalatja.
A zsoltáros könyörög bűnei bocsánatáért, benső átváltoztatásért és az Isten városa fölépüléseért, hogy áldozata kedvesen fogadtassék.
Dávid királynak a házasságtörés és gyilkosság bűnét, miután töredelmesen megvallotta, az Isten megbocsátá (Kir. II. 12,13.); mégis Dávid ismételve könyörög irgalomért, mert a bűnbocsánat után is sok marad hátra, mit az isteni irgalomnak kell kiírtani, t. i. a gonosz kivánság s a bűn következései átalában (Ar. sz. Ján. Theod.).
vedd el azok minden nyomát lelkemből, minden gonosz hajlamot, melyek azok által támadtak, vagy gyarapodtak.
Zsolt 50,5
A bűn elismerése jó jel, mert hol a fájdalom érezhető, ott még az élet is észrevehető (Ambr.).
Mindig szemeim előtt lebeg. Mások szerint …bűnöm ellenem van szüntelen, azaz, vádol engem szüntelen, és bűnbánatra ösztönöz.
Zsolt 50,6
Ámbár vétkeim által felebarátomat is megbántottam, de ezen bántalom egészen elenyészik a mellett, melyet én neked, végtelen szentségnek és jóságnak okoztam.
A bűnöknek, melyekkel különösen ellened vétettem, következése az: hogy a bűn elengedéséről és büntetéséről tett igéreteid és fenyegetéseid igazaknak találtatnak, s te ez által győzelmet nyersz azon ellenségek fölött, kik téged igaztalanságról vádolni merészlenek. Vagy: bűnöm által igazvoltod még inkább napfényre jő (Ar. sz. Ján.), részint az irgalom által, melynélfogva bocsánatot nyertem, részint az ideiglenes büntetések által, melyeket szenvednem kell, úgy hogy téged valóban mint igazat, mint szigorút s egyszersmind kegyest ismernek meg ellenségeid.
Zsolt 50,7
Bocsáss meg! mert ime gyarló bűnös vagyok.
bűnnel terhelve fogana engem méhében már természeténél fogva bűnös anyám. Ezen bűn alatt a régi zsidó úgy mint keresztény értelmezők mindnyájan az eredeti bűnt értik, melylyel a bűnös Ádámtól lett testi származás által minden ember be van szennyezve (Ján. 3,6.). Mondatik „bűnökben“, mert az eredeti bűn gyökere minden véteknek: a héber szöveg határozottabban mondja: „bűnben“.
Zsolt 50,8
Bocsáss meg! mert te az őszinte megvallást mindig szeretted, s hozzám különösen kegyesnek mutattad magadat bölcseséged titkainak közlése által.
A héber szerint: Ime te az igazságot szereted a szivben, taníts meg engem a titkos bölcseségre, azaz, hogyan lehessek jobb emberré.
Zsolt 50,9
Tisztíts meg engem és megtisztúlok. E kifejezés: „Hints meg engem izsóppal“ képleg használtatik itt e helyett: „Tisztíts meg“, mivel a bélpoklosok megtisztitásához az izsóp lényegesen szükséges volt. Lásd Móz. III. 14,6. Móz. IV. 19,6.18. Egyébiránt az izsóppal hintés előképe volt a Krisztus Jézus vére által való megtisztúlásnak. Zsid. 9,10.12. A keresztény tehát ezen szavaknál ama szentséges vérre gondol, melyben engesztelést talál.
Lásd Jel. 7,74.
Zsolt 50,10
Engedd bensőleg értenem: hogy bűneim bocsánatot nyertek (sz. Jerom. Theod.).
s az örömtől ismét föléledek, miután a fájdalomtól egészen leverettem.
az őszinte, egyenes; a héber szerint: erős, föltételeiben állhatatos lelket.
Zsolt 50,14
váltságod, üdvözitő kegyelmed örömét. Sz. Ágoston és Jerom. szerint: Jézusod örömét.
a bűnös kivánság fölött uralkodó lélekkel (Ar. sz. Ján Theod.). A héber némelyek szerint: készséges, a jóra kész lélekkel.
Bocsásd meg az Uriáson és társain (Kir. II. 11,17.) elkövetett gyilkosságot. Sz. Ágoston és Jeromos a vérbűnt egyértelműnek veszik a bűnnel, mivel ez a test- és vérben lakozó kivánság szüleménye.
Áldozatokat ugyan mutathatnék be neked, de azok nem kedvesek előtted bűnbánó, töredelmes szív nélkül. Ezt akarom bemutatni: akkor lehetnek aztán az áldozatok, mint a töredelmes sziv jelei s a Messiás áldozatának előképei, neked kedvesek.
Sion alatt itt és több helyen a választott nép (Kir. IV. 19,21. Zsolt. 47,12. 68,36. Izai. 52,8.), Jerusalem alatt pedig az újjáteremtendő választott község (Izai. 60,1.) értendő. Értelme: Épen, mivel a töredelmes sziv kedves előtted, adj népednek kegyelmet, hogy belőle amaz új szent község épüljön, mely ily szivvel bír stb.
Zsolt 50,21
akkor, ha Jerusalem fölépül, ha minden lélek újjá változik stb.
Zsolt 50,21
A héber szerint: az illető áldozatokat, t. i. a fogadott béke- (könyörgő- és hála-) áldozatokat; magasb értelemben Krisztus Jézus áldozatát, és átalában az új község lelki áldozatait.
Zsolt 50,21
A héber szerint: égő- és egész áldozatokat; mi mind a kettő ugyanegy. Egész áldozatoknak neveztettek, mivel ott az áldozatállatok egészen megégettettek. Egész áldozat volt a főpap áldozata (Móz. III. 6,22.23.), Krisztus áldozatának előképe. Rom. 12,1.
Égő áldozatokúl. Némelyek a 18–21. verseket igy értelmezik: Az állatok föláldozása nem engesztel meg téged, hanem a töredelmes sziv, mely egyszersmind a Megváltóban reményl. Ne engedd, hogy vétkeim miatt a te szent városod bűnhödjék, hanem erősítsd meg Jerusalemet, és add, hogy a templom mihamar fölépüljön, hol neked az áldozatok kedvesek lesznek; igen, építsd föl a szellemi Jerusalemet, az anyaszentegyházat, mely az igazság valódi áldozatát mutatja be. – Mások így: Nem kell neked az áldozat, mivel a bűnök, melyekre halál van szabva, nem törölhetők el áldozat, hanem csak tiszta sziv által. – Vannak, kik a két utolsó verset a babiloni fogságban élt valamely jámbor izraelita későbbi függelékének tartják, ki Dávidnak bűnbocsánatért esdő könyörgését a szétdúlt templom és Jerusalem-város fölépüléseért mondott kéréssel toldotta meg. Mások másképen.
Dávid szerencsétlenséget jövendől Doegnek árulása miatt (Kir. I. 22.), s magára nézve reményli Isten irgalmát. A keresztény itt Isten, az ő anyaszentegyháza és üdvössége elleneire gondolhat.
A héber szerint …a gonoszságban, te kegyetlen (hatalmas)! holott Isten kegyelme mindennap tart (irántam, kit te üldözesz)?
Zsolt 51,4
nyelved rágalmazás és ármány által ártani törekszik.
a mily veszélyes és gyorsan sebző a borotva, olyan vagy te is a csalfaság által, melyet gyakorolsz.
inkább hazudságot, mint igazat.
A mi eddig mondatott, mind Doegre illik. (Lásd Kir. I. 22,6. s köv.), egyszersmind a hozzá hasonló fajtákra is, különösen a religio és anyaszentegyház ravasz ellenségeire.
téged ki fog irtani.
félni fognak őt megbántani.
Mások szerint: és hatalmasnak képzeli magát gonoszságában. Doeg fölügyelő volt a királyi nyájak fölött, s ez által szerzett nagy gazdagságot.
Doeg, az áruló, kiirtatik, én pedig Isten szolgálatában virúlni fogok, mint az olajfa. Az olajfa jelképe a békének és szelídségnek.
Zsolt 51,11
mert fönmaradásomról oly irgalmasan intézkedtél.
Zsolt 51,11
reménylek mindenhatóságodban és állandóságodban.
mert vigasztaló az szolgáidra nézve.
Dávid oktatása, előéneklendő Maelet (fuvolaszerű) hangszer kiséretében. Vesd össze Zsolt. 13. melynek az 52. zsoltárral majd egészen hasonló tartalma van.
Zsolt 52,6
Az Isten semmivé teszi azok erejét, terveit, cselekedeteit, kik az embereknek kivánnak tetszeni, kik önzésből saját hasznuk végett az emberek kegyét vadászszák. Azonban itt nem értetik az emberi tetszés megnyerésére vivő helyes mód, t. i. azon törekvés, melynélfogva az embereknek kedveskedni kivánunk, hogy üdvözüljenek (Kor. I. 10,32.33.).
A héber szerint …azok tetemeit, kik ellened táboroznak: te megszégyeníted őket, mert Isten stb.
A héber szerint: a karelnöknek, Dávid oktatása, éneklendő húros hangszernél.
Dávid nálunk van elrejtve. Lásd Kir. I. 23,19. 26,1.
tebenned, tenmagad által, irgalmad- és mindenhatóságodnál fogva. Lásd Zsolt. 51,11.
Zsolt 53,5
a zifeusok belföldiek voltak ugyan, de ellenséges érzelmöknél fogva Dávid iránt idegenek, barbárok.
Saul főemberei törtek életemre.
okát adja könyörgésének (3. 4. v.).
Zsolt 53,7
Te azon roszat, melyet nekem akartak késziteni, rájok forditod vissza.
a te igéreteid és hűséged igazsága szerint semmisítsd meg ármányaikat. A héber szerint: Te a roszat ellenségeimnek visszafizeted, és hűséged szerint kiirtod őket. Dávid Istentől természet fölötti módon értesítve lévén, hogy királyságra fog jutni, megmondhatta ellenségei bukását. Isteni igéretekre támaszkodva a keresztény is előre megmondhatja, hogy az anyaszentegyháznak és az ő üdvének ellenségei el fognak veszni.
Zsolt 53,8
a nélkül, hogy arra fogadásom kötelezne, tiszta hálás érzésből.
azaz: neked.
mert azután megszabadítottál engemet; hálára vagyok kötelezve. Vagy Dávid az előbbi veszélyekből történt megszabadúlásról szól. Mások szerint: megmentesz engem… le fogja nézni az én szemem, t. i. vonatkozólag a közelgő veszélyre.
Lásd az előbbi zsoltárt. Az értelmezők általános véleménye szerint, Dávid e zsoltárban Absalom lázadása, különösen pedig az elpártolt Akitofel miatt panaszkodik. Lásd Kir. II. 15,31. A keresztény ismét üdvössége elleneire gondol.
Zsolt 54,3
szószerint: gyakorlásomban, mely alatt sz. Ágoston a szorongatást, sz. Jeromos a szenvedések fölötti elmélkedést érti.
Némelyek a héber szerint: szerte bolyongok és fohászkodom.
Zsolt 54,4
bűnöket költenek, s ez által veszélyt hoznak rám.
ellenem szegűlnek.
szorongatás, fájdalom.
hogy oly helyre szálljak, hol elleneimtől (Absalomtól) biztos lehetek (sz. Jerom.)?
Dávid a Jordánon át a pusztába futott Absalom elől. Kir. II. 15. s köv. Lelki értelemben a galambszárnyak a Szentlélek kegyelemeszközei, melyek által a teremtmények iránti szeretettől elvonatunk, s azon magányba vitetünk, hol csak Isten van és a lélek (Sz. Ágost. Bern.).
az első és legnagyobb veszélytől. A héber szerint: Ime messze futnék, a pusztában laknám, gyorsabban futnék, mint a szél és förgeteg. Mások szerint: siettetném menekvésemet a széltől és förgetegtől.
Zsolt 54,10
vess egyenetlenséget tanácsukba. Lásd Kir. II. 15,31.
Még mielőtt Dávid Jerusalemből elfutott, hallhatta hirét az Absalom pártja igaztalan lázításainak.
őrtálló harczosok gyanánt.
Ime a forradalom következményei! Abban a féktelen néptömeg csak igaztalanságot, csalárdságot, elnyomást és inséget terjeszt.
Zsolt 54,14
A héber szerint: velem egyrangú ember, kit hozzám hasonlónak tartottam.
Mások szerint: Gondviselőm (tanácsosom, tisztem) megbízottam. Ilyen volt Akitofel. A sz. atyák, kik e zsoltárt Krisztus szájába adják, ezen barát alatt Júdást értik és a religio többi árúlóit.
Zsolt 54,15
édes társalgásban éltünk. Mások szerint: jó asztalnál együtt ültünk. A héber szerint: egymással édes titkot (titkos tanácsot) tartottunk.
Némelyek szerint: Az Isten házába egyetértéssel (mások szerint: a népsokaság között) jártunk.
Lásd Móz. IV. 16,33.
Zsolt 54,18
azaz: mindenkor; vagy a nap három ima-órájában. Lásd Dán. 6,10. A zsidók estével kezdik a napot.
dicsőségedet és nyomorúságomat. A héber szerint: panaszkodom és sohajtok.
Zsolt 54,19
ellenséges szándékkal; kik ismerőseim ugyan, de álbarátaim.
sok más között (fölött) birták bizalmamat. Mások szerint: mert sokan vagynak ellenem.
A héber szerint: ki régóta ül a trónon.
Zsolt 54,21
Mások szerint: Isten! kinyújtják kezeiket boszúállásra, megfertőztetik stb.
feltörik, megszegik.
Zsolt 54,22
egyenetlenséget hint közéjök, hogy pártokra oszlanak.
Zsolt 54,22
Isten, mások szerint: az álbarát beszédei.
Isten igéi észrevétlenül hatnak a lélekbe, de mégis sebeznek, mint a nyilak. A héber szerint …szövetségét; de orczájának haragja… közel éri. Gyöngédebb az ő szájok, mint az irósvaj, de szivökben háború van. Szavai lágyabbak az olajnál, de kivont kardok azok.
Zsolt 54,23
A zsoltáros arra int, hogy ily üldözés közt csak Istenben kell bízni.
nem hagyja elesni ellenségei előtt; sőt inkább ezeket semmisíti meg.
hanem korán elhalnak.
Zsolt 55,1
Midőn Dávid Ákis királytól Odollam barlangjába futott, többen összegyültek hozzája ismerői és egyéb nép, mintegy négyezeren. E társainak, kik Jerusalemtől, a szentély székhelyétől, távol lenni kényszerűltek, vigasztalásúl szerezheté Dávid ezen zsoltárát.
A héber szerint e vers: A karelnöknek, a messzetért néma galambról, Dávid arany ékszere. Lásd Zsolt. 15,1.
Mások szerint: az emberek. Saul volt Dávid üldözője. A könyörgő keresztény itt a romlott emberi természetre gondolhat, mely a lélekkel folytonos harczban áll.
Reggel attól félek, mit a dél fog hozni, mindazáltal stb. Mások szerint: a szenvedésektől való félelem jár át stb. A héber szerint: Mikor félek, tebenned bízom.
Zsolt 55,5
Istenért.
Zsolt 55,5
dicsekszem, azaz, örvendek rajta, hogy mondhatom: Istenben bízom stb.
a mulandó ember. Mások szerint: az érzéki természet.
Naponkint vigyáznak mindenre, a mit szólok és teszek, és mindent roszra magyaráznak.
szenvedéseimet. Ime Isten! Most elpanaszoltam neked szenvedéseimet, te láttad is azonnal könyeimet, meghallgattad kéréseimet, a mint megigérted. Mások a héber szerint igy: 7. v. …sarkamra vigyáznak, mivel életemre incselkednek. Gonoszság által akarnak megmenekedni. Haraggal ronts le a népekre Isten! Számláld meg számkivetésemet (annak napjait). Tedd könyeimet tömlődbe (emlékezzél meg azokról); nemde könyvedben vannak?
Lásd 5. v.
miután megmenekedtem, teljesítenem kell fogadásaimat.
A héber szerint: járjak.
Zsolt 56,1
Némelyek szerint: foglalata, mások szerint, kezdete ez egy más éneknek, melynek dallama szerint e zsoltárt énekelni kellett.
A héber szerint: Dávid arany ékszere. Dávid miután bujdosása alatt egy nagy veszélytől megszabadúlt, e zsoltárban további segélyért könyörög, magasztalja Isten irgalmát és hálát ad. Mily helyzetben volt Dávid, midőn e zsoltárt írta, habár magunkat a Kir. I. 22. vagy 24,4. eléadott történetbe begondoljuk is, a fölirás által nincs biztosan meghatározva. A 7. vers a 24,4.-re látszik vonatkozni, hol eléadatik, hogy Saul, mialatt Dávid ellen incselkedett, ennek hatalmába jutott. A keresztény ismét üdvössége veszélyeire s elleneire gondol.
s a vele járó szerencsétlenség.
A héber szerint: ki végez helyettem, ki ügyemet jó végre viszi.
azaz: Isten irgalmas, és teljesíti igéreteit.
Zsolt 56,5
Bujdosása alatt Dávid mindenkor Saul seregeitől volt körülvéve.
A héber szerint e vers: Lelkem oroszlánok között vagyon, lángleheletű emberek között fekszem, kiknek fogai stb.
Mutasd meg, Isten! hogy legfönségesebb és leghatalmasabb vagy.
Lásd a 2-ik jegyz.
Azért készűlök hozzá, hogy dicsérjelek.
azaz: lelkem; mert a lélek, mint az Isten képmása, fődicsősége az embernek.
Mások szerint: hűséged. Lásd Zsolt. 35,6.
Lásd a 8-ik jegyz.
Lásd az előbbi zsoltárt.
Ha komoly szándéktok van, ti emberek, s különösen ti birák, az igazsággal, melyet nyelveteken hordotok: akkor az itélet is, melyet hoztok, valósággal igaz legyen; mert az igazság nem annyira szavakban, mint inkább tettekben áll. Némelyek a hébert így: ha valóban az elnémított (elnyomott) igazságot akarnátok kimondani: igazán itélnétek, emberek fiai!
A héber szerint …míveltek; a földön kezeitek erőszaktételeit méregetitek, – tetteitek igaztalanságát igazság gyanánt árúljátok.
Zsolt 57,4
E képmutató gonoszak.
gonoszságuk velök született.
Mások szerint: gonoszságuk.
Értelme ez: ők megrögzöttek, s nem akarnak megjavúlni. Keleten még ma is különféle bűvös szereknek nevezett eszközök, sipolások stb. által vélik a kigyók mérgét elvehetni, s azokat megszelídíthetni; mi ha nem sikerül, azt mondják, hogy a kigyó siket, és így nem hallja a bűvös szót.
Lásd Zsolt. 3,8.
Ha ívét csak megvonja is, erőtlenül a földre hullnak. Mindenhatóságának csak egy intése megsemisíti őket. A héber szerint …lefolyó viz. Kivetik nyilaikat, de azok (a nyilak) megtompíttatnak.
Tűz esik rájok, és elolvadnak, mint a viasz; és a naptól, a világosságtól, az élettől megfosztatnak (sz. Jerom. Hilár.). Mások a hébert így: Elenyésznek, mint a csiga olvadozva (mely t. i. elvesz, miután csúszásában mindig nedvet ereszt); s mint az asszony időtlen szűleménye, nem látják meg a napot.
Rövid idő alatt, annyi idő alatt, míg a tüske bokorrá nő, el fogja nyelni az igaztalanokat. Némelyek szerint: Mielőtt tűskéitek (a köztetek lakó gonoszok) bokorrá nőnek (teljes erőhöz jutnak), életök virágában hirtelen el fognak ragadtatni az Isten haragja által. Mások a hébert így: Mielőtt fazekaitok megérzik a tüskét (a pusztában gyújtott tűztől átmelegszenek), a szélvész mind a nyerset, mind az égettet elragadja. Az egész, a héber szerint, közmondásos kifejezés, melynek értelme ez: Mielőtt terveitek véghezvitetnének, meghiúsúlnak.
Zsolt 57,11
Az igaz nem boszúvágyból fog örvendeni az istentelenek büntetésén, hanem az isteni igazság iránti buzgalomból.
A bűnösök oly nagy számmal fognak Isten előtt elesni, hogy az igazak kezeiket azok vérében moshatják. Sz. Ágoston azt mondja: hogy az igazak annyiból mossák kezeiket a bűnösök vérében, a mennyiben tetteiket, melyek a kezek alatt értendők, mindinkább tökéletesíteni kivánják, midőn az istenteleneken végrehajtott büntetést látják. A héber szerint: Lábait az istentelenek vérében fogja mosni.
Zsolt 57,12
jutalma.
Valóban az igaz meg fog jutalmaztatni, és az igazságtalanságot Isten nem hagyja büntetlenül.
Tedd hozzá: Dávid pedig Mikol által az ablakon leeresztetett és Najotba futott (Kir. I. 19,19.).
meg akarnak fogni engemet. A héber szerint: lesben állnak ellenem. Lásd 1-ső jegyz.
holott én semmit sem vétettem nekik, egyenes szivvel és hűségesen éltem. A héber szerint: Vétkem nélkül összefutnak, és készülnek ellenem.
Zsolt 58,6
lásd elleneimet, és alázd meg.
Dávid nem csak tulajdon ellenségeire híjja fől Isten itéletét, hanem buzgóságánál fogva a gonoszokra átalában, hogy Istent az egész világ félje, és Isten neve megszenteltessék.
Zsolt 58,7
Üldözőim, meghiusúlt fáradság után, visszatérnek leshelyeikről (4. v.).
Mint gazdátlan ebek, visszatérve éhezni fognak, s körűlfutják majd a várost, hogy engem föltaláljanak. Többen a sz. atyák közől itt először Isten ellenségeit átalán, azután ismét különösen a Krisztust tagadó zsidókat értik, kik csak az idő végezetével térnek vissza az Úrhoz, miután a világon nyugtalanúl az ideigvaló javakat vadászták, s az élet kenyerében hiányt, éhséget szenvedtek.
Zsolt 58,8
gonoszságot szólnak.
kitől félniök kellene, miután az Istent sem félik. Mások szerint: Mert (úgy szólnak) ki hallja, kitől félnünk kellene?
A héber szerint: ki fogsz gúnyolni. Vesd össze 6. v.
Nálad tettem el erősségemet; én egyedűl rád támaszkodom. A héber szerint: Erősségök miatt hozzád tartok.
Zsolt 58,12
az inség látványaúl.
Ne hagyd őket hirtelen meghalni, hogy alattvalóim, hiveim példát vehessenek az ő bűnhödésökön. Kik e zsoltárt Krisztus szájába adják, minthogy igen sok zsoltár adathatik az ő szájába, miután Dávid az ő előképe volt, – azok e vers igéiben Krisztus könyörgését találják a zsidók föntartásaért, hogy a keresztényeknek intő példákúl legyenek.
Zsolt 58,13
gonosz ajkaik által vétkeznek.
káromlásban.
Zsolt 58,14
mint a héber nyomán világosabban van kifejezve.
Izrael népén. A törzsatya tétetik a nép helyett.
Lásd 7. v.
Mint fönebb a 7. úgy a 15. 16. vers is lelki értelemben a zsidókról szól, kik a Krisztuson elkövetett iszonyú gyilkosság óta állhatatlanúl bolyongnak a világon, a földi javak után törekszenek, hogy nyugalmat találjanak, de nem nyerhetnek megelégedést. Ez igék egyszersmind átalán az Istentől elidegenűlt, nyugtalan, világszerető kedélyekre is alkalmazhatók.
Isten jótékonysága iránt hálával eltelve, ugymond sz. Ágoston, Dávid nem tudja Istent illőbb néven nevezni, mint hogy őt irgalmasnak mondja; oly név ez, melynél mindennek vigasztalást kell meríteni, és senki nem esik kétségbe.
Zsolt 59,1
Lásd Zsolt. 4.
Zsolt 59,1
Lásd Zsolt. 44.
A nemzeti énekeket szokás volt a népnek átadni, hogy megtanúlja, s azok fölött elmélkedjék. Lásd Kir. II. 1,18. Móz. V. 31,19. A héber szerint: A karelnöknek Susan-Edutra (ismeretlen nemű és alakú hangszer), Dávid emlékirása tanitásúl.
Dávidnak a szírusokon és edomitákon nyert szerencsés győzelme után (Kir. II. 8.) Dávid ellenségei köröskörűl nem aláztattak meg egészen, hanem még igen hatalmasak voltak (Kir. II. 10,6.). S így az országba törhettek, és Izraelt keményen szorongathatták. A zsoltáros e szorongattatásában könyörög Istenhez, leirja azt (3–7. v.), a segedelmet és külellenségek legyőzetését reményli (8–10. v.), bízva Istenben, ki legutóbb is győzelmet adott neki Edom fölött (11–14.). E szorongatásról nincs szó a királyok és krónikák könyveiben; azonban ezért nem lehet kétségbe vonni a fölirat helyességét, miután ama könyvek csak nagyobb történelmi művek kivonatai. Ha Krón. I. 18,12. 18,000. és Abizai neve Joábé helyett van, akkor ama szám, vagy helyreigazitása a 12,000-nek, vagy irási elnézés. Abizai Joáb helyett, mint ennek alvezére tétetik. Ágoston, Jeromos és más sz. atyák e zsoltárt az anyaszentegyház szájába adják, mely e földön gyakran üldöztetik ugyan, de mégis fönállását és növekedését bizodalommal várja Istentől. A könyörgő keresztény, ki mint az egyház tagja kicsinyben annak sorsában osztozik, az erény országára gondol, melyet, bár akadályok közt ugyan, de Isten kegyelmével, ha akarja, önmagában megalapít és megerősít.
Zsolt 59,3
szétszórtál elleneink előtt.
de habár haragszol, mégis könyörűlsz rajtunk. A héber szerint …ki elvetettél és szétszórtál minket, s haragudtál ránk, fordúlj ismét hozzánk. Mások szerint: helyezz vissza minket.
Képei a zavarnak, melyek az ellenséges betörés után következnek, és a sebeknek, melyek az által az országon ejtetnek.
A héber szerint: a tántoritás (rettegés) borával. A pohár (bor) jelenti átalán az emberre mért sorsot (Zsolt. 15,5.), a bóditó pohár vagy bor a kábúltság, a rémület sorsát, különösen pedig az Isten itéletébe való esést. Zsolt. 74,9. Izai. 51,17.22. Jel. 14,10.
Zsolt 59,6
vagy: zászlót.
De mégis állítottál föl hadijelt, melyhez híveim a szenvedett csapás után futhattak. A héber szerint: jelt adtál, mely fölemelkedik az igazságért (igéreteid igazságaért). Izai. 11,10. s követk.
minket.
Zsolt 59,8
azaz: szentűl megigérte. A zsoltáros magára az igére hivatkozik. Következik most az igéret Zsidóország kiterjedéséről, mely előképe volt Isten anyaszentegyházának.
Szikem Jákob városa, s itt a Jordán innenső tartománya helyett tétetik; a sátorok völgye (tulajdonképen: Szukkot város terűlete) a túlsó tartomány helyett. Értelme: Az innenső és túlsó tartományon uralkodom tetszésem szerint, tehát nem félhetünk, hogy azt elleneink elragadják).
Zsolt 59,9
tartomány a Jordánon túl.
Manasszes, Efraim és Júda a Jordánon innét voltak. Értelme: Én ura maradok országomnak, és népem megtartja azt örökségűl. A keresztény a 8. 9. 10. verseknél az anyaszentegyház védelme és terjedése iránt adott igéretre gondol; vagy az erény országára, melynek saját belsejében kell gyökerezni és terjedni. Lásd 4-ik jegyz.
Zsolt 59,10
az igért földről keletre fekvő kis tartomány.
Zsolt 59,10
Moábot hatalmam alá vetem, és az mint egy tele húsfazék megelégíti vágyamat. Mások a héber szerint: Moáb mosdó medenczém, azaz, mélyen hatalmam alatt lesz.
Zsolt 59,10
Edomra teszem lábamat, meghódítom.
Ezek alatt a filiszteusok értendők, kik azért neveztetnek így, mert Palesztinába bevándorlottak.
Zsolt 59,11
és vitt engem. Lásd 2. v.
Edom városába.
Zsolt 59,12
Nem te vagy-e a kegyelmező, ki ezt megteszi és megtette? Nincs-e elég okunk a jelen szorúltságban is benned reményleni?
Zsolt 59,12
most.
A héber szerint …elűztél, és nem jöttél ki, Isten, seregeinkkel.
A héber szerint: A karelnöknek húros-hangszerre Dávidtól. – Dávid Saultól vagy Absalomtól való futásában könyörög, hogy királyi méltósága megtartassék neki és utódjainak, különösen pedig nagy utódjának, a Messiásnak, kiről tudomást nyert (Zsolt. 2.). A keresztény e zsoltárt szorongatásaiban imádkozza, s az Isten országában reményl jövendő boldogságot s örök tartandóságot.
Zsolt 60,3
Dávid vagy Saultól üzetett el, vagy Absalomtól futott. A keresztény a földön való tartózkodására gondol, mi mintegy számkivettetés; vagy más szükségre.
megszabadítasz engem.
ismét a szentélyben fogok könyörögni folytonosan.
a téged félőknek. A név által itt a lény jelöltetik, tehát a név a lény helyett van.
Zsolt 60,7
föntartod tovább is országát.
Adsz neki utódokat, kik székét birni fogják, különösen egy nagy utódot, kinek országa örök lesz.
Zsolt 60,8
A király azután mindig az Istennél lesz. – Minthogy minden igaz keresztény természetes uralkodó (Zsolt. 20. 1-ső jegyz.), itt az Istennél nyerendő örök üdvére gondolhat.
Ki foghatja fel, ki vizsgálhatja át irgalmát? A héber szerint …szine előtt; rendeld, hogy az irgalom és igazság őrizzék őt.
Lásd Zsolt. 38,1.
Az én lelkem a szorongatásban zúgolódva ellenszegűljön az Istennek, miután tőle vagyon stb? A héber szerint: Lelkem nyugton reményl Istenben, tőle jön segítségem.
A héber így is fordítható: mint eldőlt falra stb.
Zsolt 61,5
Meg akarnak fosztani a jámborság és erény becsétől, azaz, becsületemtől, melylyel átalán az erény jutalmaztatik (sz. Ágost. Hilár.). Mások szerint: Meg akarnak fosztani a legbecsesebbtől, – mi alatt a királyi méltóságot értik.
oly sietve futok, hogy igen nagy szomjúságomat sem enyhítem meg. A héber szerint: Valóban tanácskoznak, hogy a magasról őt letaszítsák; azért kedvelik a hazudságot, és szájokkal stb.
Zsolt 61,10
azaz: ha őket az igazság mérlegére teszszük, mert üresek, fölemelkednek, mint a hiú semmiség. Az összefüggés az előbbivel és következővel ez: Bizzatok Istenben (9. v.); az emberekben nincs biztosság (10. v.); az igaztalanságban és gazdagságban se bizzatok, mi által ők hatalmasok.
csalfa, üres reményökkel, terveikkel és ármányaikkal. Mások szerint …hazugok az emberek fiai a mérleggel (azaz, csalnak a mértékben).
Lásd Kor. I. 7,30.31.
Zsolt 61,12
Egyszer megigérte az Isten, hogy segít, és hogy mások segítsége hasztalan; az ő szava egyszer mindenkorra mindig változatlan.
t. i. a mi következik, a hatalom és irgalmasság. A héber szerint: a mit kétszer (azaz: többször) hallottam.
Edom határain, Júda nemzetségének déli részén, valószinűleg azon időben, midőn Saultól futott. Kir. I. 22,5. A héber szerint …midőn Júda pusztájában volt.
azaz: testtel lélekkel vágyódom utánad, hogy téged a szentélyben láthassalak.
Zsolt 62,3
a mily száraz és puszta a föld.
melytől távol vagyok. A héber szerint: úgy (epedve, mint a föld) nézek utánad a szent helyen. Valamint Dávid, úgy van minden jámbor a földön, mintegy pusztában, hol a vigasztalás és valódi béke vizei számára csak akkor folynak, midőn Isten adja.
Zsolt 62,4
jobb a te kegyelmed, melynélfogva a szentélyben előtted lehetek; jobb a te szentséges közelléted érzete, mint az életerő érzete; jobb, mint maga az élet.
dicsérni akarnak téged a szentélyben.
Zsolt 62,5
ha kérésemet teljesíted.
azaz: nevedet, tégedet segítségül híván.
midőn nekem jelenléted örömét szerzed meg a szentélyben. A kövérség itt az öröm jelképe.
A zsoltáros leirja, mennyire eped Isten után. – Ha, ugymond, éjjel fölébredvén, rólad emlékezem, nem alszom el többé, hanem szeretetedről és kegyelmedről gondolkozom reggelig. A héber szerint: éj-vigyázat (éj-szakasz) hosszáig elmélkedem rólad. Az éj három, később négy vigyázatra (őrváltásra, szakaszra) osztatott. Lásd Bir. 7,19. Máté 14,25.
vágyódó szeretettel.
a pokolba (sírba és kárhozatra).
Zsolt 62,11
a boszúló igazság kezébe.
tulajdonképen, a sakalokéi, kik azok holttesteit kikaparják és fölemésztik. Lásd Bir. 15. 2-ik jegyz.
Zsolt 62,12
a királyra. A héber szerint: dicsekedni fognak mindnyájan, kik stb.
azoké, kik engem rágalmaznak, s hazudságot terjesztenek.
Zsolt 63,3
Oltalmazz engem!
az ő kártékony tanácsuktól.
tulajdonképen a héber szerint: megvonják nyilokat, a keserü (fájdalmas, kártékony) szót.
a tőröket. Azt hiszik, hogy igen jól elrejtették.
Zsolt 63,8
Ezek az én ellenségeim gonoszságot forralnak, ebben szinte elemésztik magokat, s gőggel teljes kártékony terveiket foganatosítani akarják; de az Isten meghiúsítja azokat, és azért magasztaltatni fog.
Az általok ejtett sebek oly csekélyek, mintha gyenge gyermekek ejtették volna nyilaikkal.
Zsolt 63,9
a rágalmazó nyelv önmaga ellen beszél, s ez által készíti magának a veszedelmet.
A héber szerint a 7. 8. 9. v. így van: Gonoszban törik fejöket; (s mondják) véghezvittük, a mit koholva koholtunk; s az ember szíve és belseje mélység (mely kivizsgálhatlan); de Isten nyilat lő rájok hirtelen, hogy elesnek. Nyelvök egymásra fogja őket ejteni (meghasonlanak egymás között), és elfutnak mindnyájan, kik őket látják, stb.
Zsolt 64,1
E zsoltárban Isten magasztaltatik jótéteményeiért az egész földön.
Némelyek szerint Dávid ezt hála-zsoltárúl szerzé az aratás ünnepére (Móz. II. 23,16.), a fölírásban nevezett próféták átadták azt a zsidóknak, hogy háladásúl énekeljék, midőn majd a fogságból kiköltöznek. Mások szerint, ezen próféták egyike tartatik jelen zsoltár szerzőjének. A kathol. értelmezőkből többen e zsoltárt prófétái hálaéneknek tartják a pogányokból (3. v.) gyűjtött anyaszentegyházért. E zsoltár mind a három esetre alkalmazható. Az imádkozó keresztény azzal háláját fejezi ki a nyert testi s lelki kegyelmekért. A héberben csak ez van: A karelnök számára, Dávid éneke.
Neked vagyunk kötelesek hálát adni imádság és áldozat által a te szent hegyeden Jerusalemben.
Az emberek mindnyájan hozzád fordúlnak, s egykor a pogányok mind hozzád térnek. Izai. 66,23.
Zsolt 64,4
t. i. melyeket mi elkövettünk, és melyek által ellenségeinktől nyomorgattattunk.
Hála- és dicsérő imáját bűnösvolta elismerésével kezdi a zsoltáros, mivel az Isten mindazon imádságot elveti, mely nem alázatos, bűnbánó szivből származik.
Zsolt 64,5
a szent hajlék tornáczaiban.
Zsolt 64,5
ő és mi mindnyájan.
Zsolt 64,5
a templomban osztott kegyelmekkel.
Lásd Zsolt. 5. 11-ik jegyz.
Zsolt 64,6
mert te, szent és igazságos, benne jelen vagy.
Zsolt 64,6
A héber szerint: Csodálatosan meghallgatsz minket igazságban, Isten, mi szabadítónk!
te, kiben minden nép, minden ország és sziget reméll.
Zsolt 64,7
Miután a zsoltáros alázatosságban (3–4. v.) meghallgattatásért könyörgött, és dicsekedett a szerencsével, hogy imádságában Isten előtt lehetett: elkezdi a magasztaló éneket (7–14. v.).
A héber szerint: megerősíted, föntartod.
A héber szerint: lecsillapítod.
Zsolt 64,9
csodatetteidtől.
Zsolt 64,9
a távol országok lakói.
Ama tájakon, hol a hajnal hasad és az alkony piroslik, keleten és nyugaton mindenütt láthatók a te áldásod nyomai.
Zsolt 64,10
eláraszt bőséggel.
Zsolt 64,10
az égből hulló harmat és eső, az isteni kegyelmek képe.
az embereknek.
Zsolt 64,11
a föld barázdáit.
Zsolt 64,11
A héber szerint: göröngyeit elegyengeted.
A héber szerint: elárasztod esővel, és megáldod termését.
termékenységgel. A héber szerint: Megkoronázod az esztendőt áldásoddal, és nyomdokaid (az egész vidék) csepegnek a kövérségtől.
Mások szerint: mezsgyéi.
A héber szerint: felöltöznek a legelők nyájakkal. Vagy: a kosok megtermékenyítik a juhokat.
E hozzátétel: „a föltámadás“ nincs meg a héberben. Valószinűleg annak jelentése végett adatott hozzá, hogy e zsoltár magasb értelemben hálaének a Krisztus által ránk árasztott jótéteményekért, melyeknek pecsétje a föltámadás. E zsoltár átalán hálaének a nyert szabadúlásért, s azért üdvére vonatkozólag alkalmazhatja a keresztény.
Magasztaljátok őt dicsőségesen.
Mivel ellenségeid nem állhatnak ellen, meghódolnak ugyan neked, de nem őszintén, jó akaratból, hanem kényszerűlve s csak külszinre.
csodálatos ő tetteiben, melyeket az emberekért vagy ellenök tesz.
Czélzás az izraeliták csodálatos átmenetére a vörös tengeren (Móz. II. 14.), és a Jordánon (Józ. 3,13. s köv.). Mind a kettő előképe volt a keresztények átmenetének a keresztvizen; vagy előképe a keresztségnek, hol a keresztény minden gonoszról lemond, valamint az izraeliták ama csodálatos események által az egyiptomi nyomortól és rabszolgaságtól megszabadítattak (Kor. I. 10,1.)
mintha büntetését elkerűlhetnék; mert jól látja őket és tetteiket.
Zsolt 65,9
testi és lelki életben.
A héber szerint: minket, lábainkat.
Izrael népének, mely szenvedései forgottak itt (10–12. v.) a zsoltáros előtt, nem lehet biztosan meghatározni. A keresztény azon üldözésekre gondolhat, melyeket az anyaszentegyház s ennek szentei, különösen a vértanúk szenvedtek (Kor. II. 12,6. s köv.), valamint azon keserűségekre és próbákra, melyeken minden keresztény léleknek át kell mennie, hogy Krisztushoz hasonlóvá legyen.
hálát adandó.
füstölgő, áldozatúl meggyújtott kosokkal. Mások szerint: kosokat jóillatszerrel.
igaztalanságra, képmutatásra és egyéb vétekre.
A héber szerint: A karelnök számára, húros hangszer mellett éneklendő zsoltár-ének.
tekintsen ránk vidámsággal, áraszsza ránk kegyelmét. Vesd össze. Zsolt. 4,7.
üdvözítő rendeléseidet, religiódat.
nem csak a növényeket, melyek az embereket táplálják, hanem Azt is, kit a népek várnak (Móz. I. 49,10.), a nagy királyt, az ember Fiát (Jerom.). A sz. atyák átalán az egész zsoltárt a Messiás eljövete után buzgó ohajtás kifejezéseűl veszik, kiben üdvét s ennélfogva örömét minden nép föltalálja.
E zsoltár diadal-ének, mely valami nagy győzedelem után azon alkalommal énekeltetett, midőn a harczba vitt frígyszekrény (Vesd össze: Kir. I. 4,4. 14,18. Zsolt. 46,6.) Sion hegyére (16. v.) foglyoktól kisértetve (19. v.) ünnepélyes menetben (25–29. v.) visszahozatott. – E homályos ének gondolatait következő sorozatban lehet összeállítani: A szent zsoltáros könyörögve, és azon vallomással kezdi énekét, hogy Isten előtt minden ellenségnek hátrálnia kell (1–3. v.); s ezért fölhí mindenkit Isten dicséretére (4. 5. v.), ki oly sokféleképen tűnteti ki jótéteményeit (5–15.), különösen lakása által Sion hegyén (16–19.), melyre diadallal foglyokat víve tér vissza (19. v.); folytatja fölhivását Isten dicséretére, ki továbbá is megszabadít minden ellenségtől (20–24.); leirja a dicső menetet, melyet Isten ellenségein nyert győzelme után diadalmaskodva tart (25–28); könyörög állandó szerencséért s a pogány népek meggyőzetéseért (29–32.), s fölhí minden népet Izrael fölséges királyának magasztalására. A kath. értelmezők szerint, kik sz. Pál tekintélyére (Efez. 4,8.) s a sz. atyákéira támaszkodnak, e zsoltárban nem csak az izraelitáknak valamely győzelme fölötti diadala van megénekelve, hanem különösen Krisztus győzelme minden ellenségén, és az ő mennybemenetele. A sz. zsoltáros t. i. ez énekében a jelent úgy irta le, hogy az által a jövőt is hirdette. A keresztény ember tehát, ki a zsidónép viszonyait a kereszténységre viszi át, azon helyeknél, hol Isten magasztaltatik, Krisztusra gondol, s a mondottat az ő földi és mennyei országára alkalmazza.
Mindig ezen igék mondattak, valahányszor a frígyszekrény valamely helyről történt elindúláskor, fölemeltetett. Móz. IV. 10,35. Itt azok a nyert győzelemre vonatkozólag mondatnak, jelentvén: hogy a mint Isten most fölkelt, és nekünk győzelmet adott, úgy keljen föl mindenkor, és széleszsze el elleneinket. A keresztény kéri Krisztust, hogy elleneit tegye lábai zsámolyává.
Zsolt 67,5
egyengessétek az útat a frígyszekrényen Sionba visszatérő Istennek. A keresztény: Egyengessétek az útat Krisztusnak, készítsétek el alázatosság és bűnbánat által sziveiteket az ő befogadására.
Zsolt 67,5
E harczból nyugatról tértek vissza Jerusalembe; a menet tehát azon tájakon vonúlt át Sion hegyére, melyek Jerusalemtől nyugatra feküdtek. A héber szerint: ki feljő a pusztán át (ki a harczból a pusztán keresztül tér vissza Sionba). Krisztus nyugat (enyészet) fölött kelt föl, midőn a sírból föltámadott, s magára halhatatlan testet vett. Igy több sz. atya. A pusztaság alatt azon megholtak lelkei értethetnek, kiket Krisztus gyümölcsöző életre föltámasztott.
a bűnösök. „Mely előtt megréműlnek“ nincs a héberben.
Zsolt 67,7
az izraelitáknak egy országban. Krisztus övéit anyaszentegyházába gyüjti össze, s még szűkebb körű társulatokba is, minők a kolostorok. A héber szerint: Isten hazatéríti az elhagyottakat (a számüzötteket).
Zsolt 67,7
fogságukból. Krisztus föloldja a sátán és bűn kötelét.
az Isten akaratja ellen cselekvőket, a megátalkodott bűnösöket, kik bűneik halálában, sírjában alszanak; ezeket is megszabadítja. Lásd Luk. 1,79. A héber szerint …kivezeti bőségre; de a pártütők kopáron laknak (inségök áldozatai lesznek.).
A sz. zsoltáros Istenhez intézett megszólitásában most fölemlíti azon kegyelmet, melynél fogva az Egyiptomból kiköltözött izraelitákat oltalmazta, útjokat csodákkal jelölte, az igért földre vezette, s a nekik hirdetett győzelmeket kegyelmesen megadta.
rengett és csöpögött. Vesd össze Bir. 5,4.5. Azaz: Akkor nagy hatalommal és dicsőséggel csodák és jelek között megismertetted magadat, különösen a törvényadásnál Sinai hegyén. – Midőn Krisztus, pünköst napján, törvényét a Szentlélek által a szivekbe írta, ez másnemű rendülés által történt, különösen bensőleg a szív megtérése és átváltozása által.
Zsolt 67,10
mannát.
népednek (Móz. V. 9,29. Zsolt. 27,9.). Krisztus a valódi égi kenyeret tanításában és szentséges testében adta.
azon országban, melyet Isten örökségének (népének) adott.
E tartományt Isten az ő szegény népének (11. v.) ama győzelmek által adá, melyekre őt segítette; e győzelmeket hirdetteti. Itt következik (13–15.) e győzelmek hirdetése. A héber szerint: Az Úr szót ad a diadalt hirdető nőknek stb. A győzelmet közönségesen énekesnők hirdették (Móz. II. 15,20. Kir. I. 18,6.).
Zsolt 67,13
A Vulgata betűje szerint: A seregek valamennyi királya, a szerelmesé, a kedvelté; azaz: Kánaán hatalmas királyai alája vettettek Isten kedveltjének, Izrael népének. Krisztus, az Atya kedveltje, a királyokat lábaihoz teríti.
Zsolt 67,13
a háziasszonyoknak. Lásd Jerem. 6,2.
Ha a királyok le vannak győzve, a háziasszonyokat illeti a ragadományok elosztása. Krisztus jegyese, az anyaszentegyház lett osztogatója a Krisztus által nyert kegyelmeknek.
Zsolt 67,14
Ha benn, tartományaitokban laktok, melyek nektek sors szerint jutottak stb. A Vulgata megtartotta a görög klerost, mi osztályrészt jelent.
ragyogni fogtok ezüstben és aranyban, mint ama galambok, melyek ezüst- és aranyszinű tollakkal bírnak, azaz: igen gazdagok lesztek. Ha ti, keresztények, örökségteket a világosságban (Kol. 1,12.) elnyeritek, akkor fehér diadalköntösben (Jel. 3,4. 6,11.) olyanok lesztek, mint fehér galambok, és gazdagok minden kegyelemben. A hébert többen sokféleképen fordítják.
Zsolt 67,15
Mások szerint: a királyokat itéli.
Zsolt 67,15
a seregeikből elesettek csontjaival, mint hóval befödve.
hegy neve Szikemnél, melyre valószinűleg sok hó esett. A héber szerint: Mikor a Mindenható elszélesztette benne a királyokat, fehérlett, mint Zalmonon a hó.
Zsolt 67,16
Szelmon hegyéről a sz. zsoltáros Sion hegyére tér át, mely annyiból volt Isten kegyelmének különös emléke, mert rajta volt az ő székhelye. Sion alatt a keresztény az anyaszentegyházat érti.
Zsolt 67,16
kegyelemteljes hegy.
tulajdonképen: összetartó hegy. Mások szerint: termékeny hegy.
a mennyiben Sion alatt a keresztény anyaszentegyház értetik, melynek amaz előképe volt.
Zsolt 67,18
Isten hadereje, az Istent körülvevő angyalok (Kir. IV. 6,17. Dán. 7,10.). A sz. zsoltáros Sion hegyének dicsőségét különösen kiemeli az által, hogy emlékeztet a mennyeiek szolgálatára, kik az Istent Sion hegyén környezik.
Zsolt 67,18
azaz: több, mintsem meghatározni lehetne; határozott szám tétetik határozatlan helyett.
mint egykor az izraeliták közt a törvényadásnál.
Zsolt 67,19
azaz: ő fölmegy (személy-csere). Értelme: Ezen hegyre vonúl fel az Úr a frígyszekrénynyel.
Zsolt 67,19
foglyokat viszesz magaddal diadalmaskodva.
Zsolt 67,19
ajándékokat, kegyelmeket osztogatsz az embereknek; mások szerint: veszesz az emberektől.
a bálványozóknak is. A héber szerint: a pártütőknek is, hogy ott (Sionban) lakjanak (istenitiszteletet tegyenek). Habár ezen hely legközelebb a frígyszekrény diadalmenetére vonatkozhatik is, mindazáltal a próféta oly kifejezéseket választott, melyeknek teljes jelentősége csak akkor van, ha azokat Krisztus Jézus mennybemenetére alkalmazzuk, mely, mint sz. Pál tanítja (Efez. 4,8.), itt megjövendöltetett. Az Úr Krisztus, miután munkáját elvégzette, mennybe ment, s kiket a földön a bűn és sátán rabszolgaságából megszabadított, azokat magával mintegy fogva vitte be diadallal, s onnan kegyelmeit osztja, úgy hogy még a hitetlen pogányok is az Isten és az ő Szentlelke hajlékaivá lesznek.
Zsolt 67,20
A sz. zsoltáros Isten kegyelmeinek emlitése után (5–19.) visszatér ismét fölhivásához az Isten dicséretére.
továbbá is velünk lesz. A héber szerint: Ha terhet raknak ránk, az Isten megsegít.
Zsolt 67,23
mely keletre fekszik Kánaántól, tehát átalában keletről.
Zsolt 67,23
Izrael ellenségeit.
Értelme: Bázánból (keletről) viszem az ellenségeket Kánaánba, hol részint fegyver által esnek el, részint a tengerbe taszittatnak. A héber szerint …őket, visszatérítem a tenger mélységéről (a tengertől, azaz, nyugatról). A héber szöveg értelme: Keletről és nyugatról összehozom Izrael ellenségeit, hogy Kánaánban leljék halálukat (24. v.). Krisztus rettentő büntetéseket mér ellenségeire. Zsolt. 2,9. Jel. 2,27. 12,5. 19,15.
azaz: ki szent. Mások szerint: az én királyomét a szentélybe. A sz. zsoltáros itt leirja Isten bevonulását Sionba.
az éneklők után a fejedelmek. A héber szerint: Elől mennek az énekesek, azután a húrpengetők, a doboló stb.
ti, kik Izraeltől (Jákobtól) származtok. Izai. 48,1. Ez egy darabja az énekesek dalának.
Zsolt 67,28
ama fejedelmek között (26. v.).
Zsolt 67,28
Jákob fiai közt a legifjabb. Bár legifjabb, mégis első volt Benjamin. Egy részben Jerusalem s a templom legnagyobb része is Benjamin kerületében feküdt. Lásd Móz. V. 33,12. Isten a kicsinyt választja.
Zsolt 67,28
A héber szerint …Benjamin és az ő fejedelmei.
Zsolt 67,28
A héber szerint: azok seregei.
A sz. zsoltáros csak nehány nemzetséget hoz föl valamennyi helyett. Fölséges a Krisztus bevonúlása hiveivel az egekbe. Izrael mind a tizenkét nemzetségéből választja ő ki övéit. (Jel. 7,4. s követk.). A legkisebbek legnagyobb kegyelemre fognak érdemesíttetni, és őt nyomban követik.
Mutasd meg hatalmadat! A héber szerint: Parancsolta Istened, (oh Izrael) hogy erős légy. Mások másképen.
Mások szerint: a te templomodért Jerusalemben. Lásd Zsolt. 5,8.
Zsolt 67,31
a krokodilokat; melyek itt Egyiptomot jelképezik. Ezekiel 29,3. 32,2. Győzd le a hatalmas világbirodalmat, Egyiptomot, és hódítsd meg népednek.
A népek között, kik előljáróikra vannak hagyva, mint a tehenek a bikákra, vannak kicsapongó, zsarnok fejedelmek, kik arra törekszenek, hogy az Isten megpróbált szolgáit (az izraelitákat) örökségökből kiűzzék; ezeket is büntesd meg, Uram! A héber szerint: Dorgáld meg a nádas vadát, a bikák seregét a népek borjai közt, hogy borúljanak le az ezüst-darabokkal. Értelme: Fékezd meg Egyiptomot, a féktelen fejedelmek egész seregét a népek között, hogy adóúl ezüst-darabokat hozzanak.
Egyiptom és Aethiopia vessék alá magokat az Istennek. – E két ország csakugyan első is volt a pogányvilágban, mely a keresztény hitet felvette. Lásd Izai. 19,19. Szofon. 3,10. Ap.cs. 8,39.
Zsolt 67,34
ki most a kivívott diadal után visszatér Sionba s az egekbe kelet felé. A diadalmenet nyugatról vonúlt. 4-ik jegyz. Ez igék különösen tulajdonképen illenek Krisztusra, ki az olajfák hegyéről, mely Jerusalemtől keletre fekszik, ment föl az égbe. Azért könyörögnek a keresztények kelet felé. A héber szerint: ki az egek egein jár kezdettől.
mennydörögni fog. Krisztus az ő szózata, evangélioma mennydörgését hithirdetői szájába teszi.
ezek kegyelemteljes vezérlésében. Lásd Efez. 3,10. A héber szerint: rettenetes az Isten az ő szent hajlékában, – honnan népét csodálatosan segíti.
E zsoltárban a szenvedő Dávid oly kifejezésekkel szól, melyek tökéletesen Krisztus Jézusra illenek. Hogy ez szól Dávid szája által, a sz. apostolok is hitték, kik e zsoltárra hivatkoznak, és az összes régi anyaszentegyház.
az elmerülés veszedelmében vagyok, azaz, szenvedéseim halálra visznek engem.
Zsolt 68,3
nincs alap, fenék, melyen megállhassak.
A héber szerint: és az árvíz elöntött engem.
a segély után való nézésben. Lásd Zsolt. 118,82. Jerem.Sir. 4,17.
A mely bűnt nem tettem, azért kell bűnhödnöm. Hasonlólag mondja az apostol Kor. II. 5,21. Azt, ki bűnt nem ismert, miérettünk bűnné tette. Lásd Rom. 8,3.
Azaz: Isten! te tudod, mennyiben vagyok bűnös. Krisztusnak nem volt tulajdon bűne, hanem ő minden ember bűnét hordozá.
Ne engedd, hogy tisztelőid szenvedéseimen megbotránkozzanak, ürügyet vegyenek ezért engem elhagyni. Lásd Izai. 53,1. Máté 11,25. A kereszt a zsidóknak botrány, a pogányoknak esztelenség. Mily sokan készek Jézussal a lelki vigasztalás virágos utján járni, de a kereszt ösvényén nem akarnak.
Zsolt 68,9
még tanítványaim is elhagytak és megtagadtak engem.
a zsidóknál, kiknek velem egy anyjok van, a zsinagóga. Vesd össze Ján. 7,5. 1,11.
Zsolt 68,10
Gyülöletessé leszek, mert én csak a te dicsőségedért, a te szolgálatodért buzgólkodom.
kik téged szidalmaznak, cselekedeteik által megvetnek, engem is megvetnek, mivel hozzád ragaszkodom. Lásd Ján. 2,17. Rom. 15,3.
Lelkemet minden lehető nélkülözések által megőrzöttem a kisértetektől, s megtartottam veled egyesűlve; de e miatt kigúnyoltattam. A héber szerint: sírtam lelkem böjtölése mellett stb.
Zsolt 68,12
a gyászruhát.
gúny tárgyává.
a kapuban vagy a kapu előtti téren henye időtöltésből ültek. A henyék beszédök tárgyává tettek engem.
Zsolt 68,14
a meghallgatás ideje.
add, hogy valósúljon rajtam szabadításod. Mások szerint: hallgass meg engem segélyigéreted hűsége szerint.
a nagy veszélyekből. Igy Krisztus is imádkozhatott; mert habár Isten volt, de egyszersmind ember is volt, s ezért, a bűnt kivéve, velünk természetünk minden gyöngeségét megosztotta, melyeknek egyike a szenvedésektől való félelem.
ne tartson bezárva a sír. Krisztus, mint Isten, tudta, hogy munkáját bevégzi, s a halál, sír és pokol fölött győzni fog, de azért mégis könyörög, mert nekünk, mint ember, fiui könyörgés által példát akart adni.
A héber szerint: …szorongatnak. A gyalázat megtöri szivemet és beteg vagyok.
mint előadja Máté 27,34.48. Ján. 19,29.
Viszont izleljék ők is a keserű, kártékony és visszatetsző epét; azaz, jussanak keserves sorsra (Jerom.). A 23–30. versek nem a boszúvágy roszkivánatai, hanem megjövendölései a büntető itéleteknek, melyek elkövetkeznek az egész zsidó nemzetre, mely Messiását nem ismerte el, sőt megölte. Ily értelemben hivatkozik erre sz. Pál is, Rom. 11,9.10. Hasonlóképen nyilatkozott maga Jézus is. Máté 23,37–39. – Ez igék egyébiránt nem ellenkeznek Jézus engesztelékeny jellemével; mert miután a zsidók a látogatás kegyelmét nem ismerték el, őket, mint minden megátalkodott bűnöst, szükségképen eléri az isteni igazság büntetése.
Zsolt 68,24
Beteljesedett; mert a Jézus Krisztusról szóló jövendölések közől még a legvilágosabbakat sem ismerik el. Lásd Kor. II. 3,14.
teherhordásra, és hogy szemeik csak a földieken függjenek.
az igéret földje jelenleg, összehasonlítva az izraeliták alatti állapotával, csak pusztának mondható, mert félannyi népességgel sem bír. Vesd össze Máté 24,2. Ap.cs. 1,20.
Zsolt 68,27
kit az emberek üdveért szenvedésre itéltél.
gúnyolódás és szándékos kegyetlenség által.
Zsolt 68,28
ez következése a megátalkodásnak, melyben a zsidók megrögzöttek. Lásd Rom. 1,24.
ne igazúljanak meg.
kedvesebb az áldozatnál. Isten dicsérete a szegénységben és szenvedésben jobb az áldozatnál.
kiket az inség és szenvedés tart bilincsekben.
Zsolt 68,36
Jerusalem városát – a magasb Siont, az anyaszentegyházat.
Zsolt 68,36
még jobban megerősíttetnek. Az új hit városai is neveztethetnek Júda, azaz, a vallás városainak.
Siont.
E zsoltár majd ugyanegy Zsolt. 39,14. s követk. versekkel. A héber: Dávid zsoltára, éneklendő emlékeztetésűl.
Zsolt 70,1
Dávid, ki e zsoltárt agg korában írta (9. 18. v.), segítséget kér abban az ellenség ellen; bízik és hirdeti Isten jóságát.
azaz: énekeltetett Jonadab fiai s az első foglyok által. Jonadab fiai a rekabiták (Kir. IV. 10,15. Jer. 35.), kik valószinűleg az első fogság alkalmával (Kir. IV. 24,1. 2-ik jegyz.) Dániellel vagy Joákimmal (12. v.) vitettek Babilonba.
az igaz jámborságnál fogva, a mit te engedsz; vagy pedig, birói igazságodnál fogva.
béketűrő reményem.
azáltal, hogy Isten csodálatosan megtartott annyi szenvedésben. Dávid ezt valóban mondhatta, mert Saul folytonos incselkedései között sok éven át megmaradnia életben, csak Isten csodálatos közbejötte által lehetett. Ezt minden keresztény is elmondhatja lelkére nézve, mely folytonos veszélyben forog, és bizonyosan elveszne, ha Isten nem őrzené.
Absalom és Saul pártja nem volt egészen elnyomva. Dávid élemedett korában, midőn már ereje fogyatkozott, a pártosok új reményeket szítottak.
meg fognak szégyenűlni és elvesznek stb. Ez jövendölés nem átok.
a Vulgatában használt literatúra-szó – a héberben (enumeratio) elszámlálás szóval adatik.
Elmélyedek az Úr dicsősége felőli elmélkedésbe. Némelyek a héber szerint: Az Úr erejében fogok járni, magasztalni fogom igazságodat.
a szerencsétlenség képe.
Az által, hogy engem segítettél. A héber szerint: igen nagygyá tettél engem.
Vagyis, a béke-férfiúra (Móz. I. 49,10. Izai. 9,6.); mert Salamon ezt jelenti. Mások szerint: Zsoltár Salamonnak. E zsoltár dicséretet tartalmaz a nagy királyról, az örök békefejedelemről (3. 5. 6. 7. 16. 17. v.), a szegények barátjáról (12. 15. v.), az egész föld uráról, ki minden népet megáld (8. 11. 17. v.). Hogy ezen király a Messiás, kitűnik nem csak a neki adott tulajdonokból, hanem a régi zsidók és sz. atyák összehangzó értelmezéséből is. – A keresztény ember e zsoltárt a romai kath. anyaszentegyház terjedéseért imádkozhatja.
Zsolt 71,2
Add jogodat, mint te magad birod, a Messiásnak, azaz, itéletet minden nép fölött, itéletet a végrehajtás hatalmával.
Zsolt 71,2
Dávid király utódjának. Lásd Kir. II. 7,12. Jerem. 33,17. Vesd össze Ján. 5,22.
hogy igazságot szolgáltasson a szegények (az igazak) népének. Izai. 11,4.
Add, hogy az egész ország teljes legyen békével és igazsággal.
A héber szerint: az elnyomót.
azaz: mindörökké. 7. v. Zsolt. 88,37. s követk.
Zsolt 71,6
Gedeonéra (Bir. 6,37.) Igy több sz. atya. Mások szerint: Mint az eső a lekaszált rétre.
Több sz. atya szerint, e versben az van jelentve, hogy a Megváltó az égből leszáll a szentséges Szűz méhébe a nélkül, hogy szűzeségét megsértse.
Zsolt 71,7
Az ember békéje önmagával és másokkal, következése az igazságnak, az igaz állapotnak, az erénynek és szentségnek. Midőn Krisztus a földre jött, az angyalok békeséget hirdettek. Luk. 2,14.
5. v.
Nem a középtenger s az Eufrates folyó lesznek határai, mint eddig voltak, hanem a föld legvégső szélei (10. 11. v.).
Zsolt 71,9
A héber szerint: a puszták lakói.
hódolva a földet fogják csókolni. Izai. 49,23.
Zsolt 71,10
Tartesszus Spanyolországban. Ez volt a legszélső tengermellék nyugat felé, melyet a zsidók ismertek: tehát nyugat felé a legtávolabb tengermellék királyai.
tehát a keleti tartományok is. Némelyek a hébert így: Szabea királyai (Arábiában); mások szerint: Meroe (Egyiptomban).
az itéletnél (2. v.).
Krisztus boldognak mondá a szegényeket.
Zsolt 71,14
az elnyomatástól. Lásd Zsolt. 54,12.
A héber szerint: mert az ő vérök (életök) drága előtte.
Zsolt 71,16
Tulajdonképen erősség, szivbeli erő.
Zsolt 71,16
Vele bőség jő a földre. A kereszténység által míveltség jött a földre; különösen a szerzetesek és remeték termékenyekké tették a pusztaságokat. – Értsd egyszersmind a lelki kegyelem bőségét is, mely Krisztus által a földre árasztatik.
Zsolt 71,16
a termékenység nagyobb lesz, mint Libanon hegyén.
Igen megszaporodnak az emberek is, az új Jerusalem, az anyaszentegyház polgárai.
Lásd Móz. I. 22,18. Némelyek szerint: Áldottaknak fogják magokat benne mondani, azaz, mondani fogják: Isten! tégy minket olyanokká, mint ő; hozzá hasonlókká.
A 17. verssel végződik a zsoltárok második könyve; a következő versek, mint közönségesen, befejező dicséretek.
Sz. Jeromos hozzáteszi: E zsoltár Dávid énekei végének mondatik, mert ő ebben, mi utóljára vala történendő, Krisztus időpontját írja le.
Zsolt 72,1
Dávid idejében élt egy Azaf (Krón. I. 16,7. Vesd össze Zsolt. 49.).
A héber szerint: kik tiszta szivűek.
csaknem megtántorodtam elveimben.
Mások szerint: mert irígykedtem a gonoszokra.
Mert, ha szenvedniök kell is, nem tart soká, s azért vígan élnek a nélkül, hogy a halálra gondolnának. A héber szerint: Mert nincs fájdalmok halálukig, és kövér testtel bírnak.
A héber szerint: Azért nyaklánczuk a kevélység; s az erőszak diszruhaként födi be őket.
Zsolt 72,7
az érzéketlen és gondatlan szivből, mely hasonló a kövérséghez, melynek nincs érzékeny alkatrésze. Lásd Zsolt. 16,10.
Némelyek a héber szerint igy: Kiduzzadnak a kövérségtől szemeik, meghaladják a sziv gondolatait; vagy: igen eltelnek szivök gondolataival.
Zsolt 72,9
az égiekről beszélnek, és pedig ugyanezek ellen.
vakmerőködnek mindenről szólani és itélni, mi a földön történik.
Zsolt 72,10
a gonoszokhoz.
Mások szerint: és mégis csak bajt találnak nálok.
És mondják: Van is gondja Istennek a világra.
mint ők, szinte kisértetve fölizgatott érzékenységemtől (21. v.).
Tehát hiába küzdök, fáradok reggeltől kezdve egész nap?
A sz. zsoltáros itt önmagát utasítja rendre. Hanem én átlátom, hogy nem volt igazam, midőn ily beszédeket és kétségeket mások után mondtam: mert ez által az istentelenekhez csatlakoztam, s a te igaz hiveidet elhagytam, megvetettem. Vagy: Mert így eltértem az Isten fiainak cselekvésmódjától, kik szerencsétlenségökben, s az istentelenek szerencséje mellett is nyugodtan maradnak, s magokat csendes türelemmel az isteni gondviselésre hagyják.
a titkot, hogy a jámborok szerencsétlenek, a gonoszok szerencsések lehetnek.
Zsolt 72,17
sokat kellett törekednem, míg szent szándékaidat, czéljaidat, beláttam.
t. i. az istentelenekét.
A héber szerint: romba döntötted őket. A sz. zsoltáros tanítja: mily csalárd a gonoszok szerencséje, midőn hirtelen, a nélkül, hogy gyanítanák, veszedelmökre rohannak.
Valamint fölébredés után az álom elenyészik: úgy fogod semmivé tenni országodban az ő képöket, az ő, puszta álomképhez hasonló létöket. A héber szerint …Uram, megveted az ő képöket (épen a megsemmisités által). Mások szerint: Fölvervén őket (szerencséjök mámorából), képöket megveti, kigúnyolja.
Zsolt 72,21
a gonoszok szerencséje miatti fölgerjedésben.
Zsolt 72,21
a vesék itt átalán a benső érzelmek gyanánt vétetnek.
Némelyek a héber szerint: ha szivem elkeserednék, és veséimben nyilallanék.
Zsolt 72,22
megfosztatva lelki erőmtől.
ki mit sem tud arról, mi a gonoszokkal történt.
nem az ész szerint itélnék, hanem csak a külső benyomások szerint.
Zsolt 72,24
nem hagysz elveszni kétségeimben (2. v.).
Zsolt 72,24
a gyötrelmek útján vezetni fogsz engem tetszésed szerint.
dicsőséggel fogadsz oltalmadba.
Jerusalemben, a keresztény anyaszentegyházban.
Igy neveztetik e zsoltár, mert az azafi zsoltárok között van; úgylátszik, hogy a babiloni fogság után íratott, és vagy a fogságra vonatkozik (Krón. II. 36.), melynél a templom fölégettetett (7. v.), vagy pedig a templomnak Antiochus Epiphanes által végbevitt megfertőztetésére (Makk. I. 1.). A keresztény ember e zsoltárt az anyaszentegyház szorongatott idejében imádkozhatja.
Zsolt 73,2
Már Ábrahám idejétől.
az egyiptomi rabszolgaságból.
Zsolt 73,3
Mások a hébert így: Emeld föl lépteidet az omladékokhoz (menj és lásd).
a templomban.
Zsolt 73,4
az ünnep helyén, a templomban, mely romban fekszik.
Miután a kaldeusok Jerusalemet bevették, zászlóikat ott föltűzték, és bálványképeiket fölállították. Mások szerint: szertartásaikat tették szertartásokká.
mily nagy tévedésben vannak.
Zsolt 73,6
a templomnak.
A héber szerint: faragványait.
A héber szerint: Mondák szivökben. Veszítsük el mindnyájokat. Fölégették Istennek minden gyűlhelyét a földön.
Zsolt 73,9
vallási szertartásainkat, melyek igen elmésen neveztetnek jeleknek, mivel képei a magasabb keresztény igazságoknak.
Zsolt 73,9
a fogságba hurczolt izraeliták próféta nélkül voltak, mert Jeremiás Egyiptomba költözött. Jer. 43.
Isten, úgy látszik, minket nem ismer többé. A héber szerint …többé, és nincs közöttünk, a ki tudná, meddig fog ez tartani.
A héber szerint: káromolja.
Zsolt 73,11
teljes hatalmadat.
Emeld föl hatalmas kezedet, és vess véget a pusztúlásnak.
Zsolt 73,13
Te tetted a vörös tengert olyanná, mint a száraz föld, néped átvonúlásakor. A héber szerint: te választottad el, te hasítottad ketté.
az egyiptomiakat. Móz. II. 14,21. A héber szerint: leviatan-főket. Lásd ezen állatról Jób 40,20.
a puszták népeinek, azaz, a vadállatoknak.
Zsolt 73,15
Lásd Móz. II. 17,6. Móz. IV. 20,8.)
vagyis: az állandó folyamokat, melyek nem apadnak ki, mint a lefutó esőáradások és patakok. Lásd Józ. 3,15.16.
Némelyek a héber szerint: a csillagokat.
Zsolt 73,18
a mi fönebb mondatott s a mi következik.
mely tagadja az Istent. Lásd Zsolt. 13,1.
A héber szerint: galambod vagy gerliczéd lelkét.
Zsolt 73,20
melyet Izrael népével kötöttél, miszerint őt megszabadítod minden ellenségétől.
Zsolt 73,20
előbb ismeretlenek, a kaldeusok.
házakat birnak igaztalanság és erőszak által. A héber szerint …a földnek sötét helyei erőszakkal teljes lakhelyek.
Izrael könyörgő népe.
Zsolt 74,1
Lásd Zsolt. 56,1. E zsoltárban fölváltva Isten (3. 4. 11. v.) és a sz. zsoltáros szól, azért hihetőleg fölváltva énekeltetett.
a zsoltáros hálát ad a nyert segélyért (2. v.), s az istenteleneket érő itéletből (3. 4. v.) alkalmat vesz őket inteni, és Isten további itéleteire figyelmeztetni (5–9. v.).
Zsolt 74,2
magasztaljuk.
A héber szerint …hálát adunk, hogy oly közel van neved (azaz: segélyed).
Mikor eljő az idő, akkor igazságos itéletemet kimondom az istentelenek fölött. A helyett, hogy a szabadúlás csodáit elbeszélné, s mikép fog Isten itélni jövendőben, a sz. zsoltáros maga az Isten által átalában mondatja ki, hogy ő itél.
Zsolt 74,4
A héber szerint: megrendűl.
Akkor rettegni fog az egész föld, midőn én itélek. E két vers erős kifejezései nem annyira az egyes gonoszok fölötti különös itéletre, mint sajátlag az utolsó világitéletre vonatkoznak. Vesd össze Pét. II. 3,10.
Zsolt 74,5
Itt a zsoltáros szól s Isten beszédéből következést von, hogy az istentelenek Isten itéletétől rettegjenek.
Zsolt 74,5
Mások szerint: a kevélyeknek.
Zsolt 74,5
Mások szerint: kevélyen.
A szarv erősség jelképe. Zsolt. 17,3.
A héber szerint: Ne szóljatok… nyakassággal.
nem jő akkor szabadúlás és segély az Isten itélete ellen.
fűszeres borral. Jel. 14,10. A büntető Isten, kezében a harag kelyhét tartva, gyakran ábrázoltatik. Lásd Zsolt. 59,5. Mások szerint: forrásban levő (némelyek szerint: vörös) vegyített borral.
t. i. hogy Isten a gonoszokat megbünteti.
Zsolt 74,11
A bűnösök kevélységét Isten büntető itéletének hirdetése által megrendítem.
hogy az igazak fölbátorodjanak.
Zsolt 75,1
A héber szerint: a karelnöknek húros hangszerre, Azaf zsoltára.
A régi zsidók közől többen, s a görög és latin forditások e zsoltárt ama veszteségre alkalmazzák, melyet az asszíriai hadsereg Szennakerib alatt szenvedett (Kir. IV. 19.); mások, mint sz. Ágoston, a győzelmet és hálát átalánosan veszik, ezen vonatkozás nélkül. E hozzátétel: „Ének az asszíriusokról“ nincs meg a héberben.
tulajdonképen Sálemben (Jerusalemben), mi békességet jelent (Móz. I. 14,18.).
Mert a békevárosnál, épen jelentése (valósága) miatt, meg kell törni minden harcznak.
Midőn a te örök hajlékodból csodálatosan segélyt küldtél.
Zsolt 75,6
a hitetlenek. Lásd Zsolt. 13,1.
Zsolt 75,6
a halál-álmot, Zsolt. 12,4. miután az angyal őket megölte (Kir. IV. 19.).
s nekik, a rablásra vágyóknak fegyver sem volt többé kezeikben. A héber szerint az 5. 6. v. Fényesebb vagy te és hatalmasabb a ragadozás hegyeinél (a rablóváraknál s fejedelmeiknél). Martalékká lettek az erős szivűek, aludták álmukat, és egy erős férfiú sem lelte meg kezét (nem használhatta többé).
Elaludt a lovasság. A héber szerint: elaludt ló és szekér.
A Vulgatának cogitatio szava helyett a héberben harag, düh tétetik, értelme tehát a héber szerint: Az emberek haragja dicsér téged (dicséretedre alkalmat ad), midőn azok bősz haragját megfékezed. És végső büntető itéleteidet foganatosítod. Némelyek úgy értelmezik, hogy az emberek haragja és dühössége is (vesd össze Szennakerib és Holofernes sat. történetét) Istennek dicsőitésére szolgál.
Lásd a Zsolt. 4. 38. 72. E zsoltárban egy elkeseredett szerencsétlen panaszkodik, de megemlékezvén Isten jótéteményeiről, fölemelkedik és reményl. A keresztény ezt keserűsége óráiban imádkozhatja.
Zsolt 76,3
hogy meghallgattassam.
ime oka az előbb mondottnak. Épen, mivel lelkem nem akart megvigasztaltatni, keresem stb.
Zsolt 76,4
mily kegyes volt előbb irántam (6. 7. v.).
Zsolt 76,4
azon kegyelmekre emlékezve. A héber szerint: és sohajtozom.
gyakorlom magamat a jelen inség eltürésében.
Zsolt 76,6
a boldog multról.
és megfontolom a jövendőt. A héber szerint …régi napokról, az elmult idő éveiről.
Zsolt 76,7
A héber szerint …éjjel énekeimről.
Megfontolom lelkemben, vajjon megtörténhetnék-e az, mi következik. A héber szerint: szivemben elmélkedem, és lelkem vizsgálódik.
Zsolt 76,11
A sz. zsoltáros bizodalomra ösztönzi magát. A héber szerint: És mondom: ez az én fájdalmam (ez inséges állapot romlott természetemből származik. Lásd Jer. 10,19.).
Ez a fölbátorodás Istentől jön.
A sz. zsoltáros az Izrael népéhez mutatott s alább következő isteni jótétemények által erősíti magát a bizodalomban és reményl.
József is törzsatyaképen veendő itt, mivel az izraelitákat egy ideig táplálta Egyiptomban.
czélzás a vörös tengeren történt átvonulásra. Lásd Zsolt. 113. Móz. II. 14.
Zsolt 76,18
mennydörögtek.
villámaid.
t. i. a tenger ketté vált, s az átmenet után ismét összefolyt.
tehát én is mint juhocskád, vezetésedre hagyom magamat, s örömben és búban, világosságban és sötétségben csak benned bízom.
E zsoltárban előadatik, mint vezérlette Isten Izrael népét egész Dávidig; mely főleg azon czélból íratott, hogy Izrael népét atyái ellenszegülésétől intve megóvja, s királya, Dávid alatt egybegyűjtse.
Kezdettől elbeszélem a történetet; mely itt példabeszédnek és talánynak neveztetik, mert a kegyelem titkos szövetségét képekben adja elő; mivel, az apostol szerint Kor. I. 10,11. mindaz, mi a zsidóknak példában történt, a mi oktatásunkra iratott meg, (az a keresztény törvény szellemét foglalja magában oktatásunkra). Vesd össze Máté 13,35. Zsid. 8,5.
bölcseségének és szeretetének bizonyságát, t. i. a törvényt.
Reményünket Istenben helyezni, nem annyit tesz, mint bizni igazvoltunkban, hanem az ő kegyelmében. Isten jótéteményeiről el nem feledkezni, nem annyit tesz, mint dicsérni saját tetteinket, hanem dicsérni az Istent, ki azoknak végoka és czélja. Sz. Ágost.
oly nemzedék, mely érzését együgyűségben nem irányozta az Istenhez, és nem ragaszkodott hozzá állhatatosan.
E hűtelen s Isten iránt engedetlen atyák olyanok voltak, mint az efraimiták, kik gyakorta (Bir. 12,1. s követk. Kir. III. 12,13–16.), bár jó fegyverekkel birtak, a harczban állhatatlanok lévén, hátat fordítottak.
az engedetlen atyák.
A héber szerint: Zoánban, az egyiptomi királyok egyik székvárosában (Móz. IV. 13,23. Izai. 19,11.13.).
A héber szerint: halomként.
Lásd Móz. II. 13,21.22.
Lásd Móz. II. 17,6. Móz. IV. 20,8.
nem testöknek, hogy éhségöket csillapítsák, hanem lelkök rendetlen kivánságainak. Lásd Móz. II. 16,3. Móz. IV. 11,4–6.
A héber szerint: húst.
Zsolt 77,21
bevezetni a hitetleneket és rendetlen kivánságuakat az igéret földére.
Az Isten haragja tulajdonképen bennünk van, a mi lelkiismeretünkben, mely az Istennek szózata, s föltámad ellenünk, midőn gonoszat cselekszünk. A héber szerint: Hallván ezt az Úr, haragra gerjedett, és tűz gyúladott Jákobra stb.
Zsolt 77,22
nem bíztam benne.
segélyében.
Habár hitetlenek voltak, mégis mannát hullatott az égből. Móz. II. 16,3. s követk.
A héber szerint: az erősök kenyerét, kik egyébként az angyalok, mint Zsolt. 102,20. Lásd Bölcs. 16,20. Angyali, mennyei kenyérnek neveztetik a manna, mint az Oltáriszentség előképe. Ján. 6,31.49.50. Kor. I. 10,3.
A héber szerint: keleti szelet támasztott az égen, és elhozá a délit. – Innen jöttek a fürjek (27. v.).
Zsolt 77,31
az előkelőket és hatalmasokat; valószinűleg ezek közől jelentették ki némelyek először húsért esdő kivánságaikat.
bemenni az igéret földére. A héber szerint: Izrael ifjait leverte.
A héber szerint: Azért engedte elmúlni napjaikat egy leheletben (hamar elhalni hagyta őket) és esztendeiket rettegésben.
hatalmáról, melyet cselekedeteiben mutatott ama napon stb.
az egyiptomiak.
A héber szerint: nyájaikat a mennyköveknek.
A héber szerint: a gonosz angyalok egész seregét. Lásd Példb. 17,11.
Zsolt 77,50
életöket.
A héber szerint: életöket.
Zsolt 77,51
vagyis: az elsőszülötteket (Móz. I. 49,3.).
Egyiptomban, mely koptus nyelven mai napig is Cheminek neveztetik, Kámtól, az egyiptomiak törzsatyjától.
Mások szerint: biztosságban.
az igéret földére, mely hegyes tájai miatt hegynek neveztetik, lásd Móz. II. 15,17. Móz. V. 3,25. és Sionba (Zsolt. 75,3.).
a nemzetekéiben.
elernyedett, nem biztos kézívként. Lásd Ozeás 7,16.
Zsolt 77,58
hol bálványoltárokat emeltek. Kir. III. 3,2.
Az Isten boszuálló, féltékeny Isten. Mint a házastárs féltő, és nem kimél (Péld. 6,34.), úgy a boszuálló Isten is (Móz. II. 20,5.), ha népe hűtelen, melyet magának eljegyzett (Ozeás 2,19.).
Mivel a nép engedetlen volt és Istent elhagyta, Isten nem maradt tovább a frigyszekrényen Silóban, hol előbb a szent hajlék állott (Józ. 18,1. Kir. I. 1,3.), s igy történt, hogy a frigyszekrény fogságba vitetett (Kir. I. 4,17.).
Az izraeliták hatalma és ékessége a frigyszekrény volt (Kir. I. 4,21. Zsolt. 131,8.).
Zsolt 77,63
a háboru tüze.
az általános zavar és haláltól való félelem miatt.
E csapásoknál az Úr mintegy aludni látszott. Mikor azok elmúltak s a nép meg volt fenyítve, egyszersmind ő is fölserkent, és összeszedte erejét, mint egy hős az álom után, ki bortól megittasodva elszenderűlt. A szent irás emberileg szól nekünk. És valamint az Úr minden emberi gyengeségben jelent meg a földön: úgy érzelmét is az emberi nyelv szegénységébe és gyengeségébe öltözteté.
a titkos részeken, (Lásd Kir. I. 5,6.); mások szerint: ellenségeit visszaveré.
nem akarta, hogy a szent hajlék továbbá Silóban Efraimnak, József fiának osztályrészében maradjon, e nemzetség hűtlenségének büntetéseűl.
magasra és erősen. Mások szerint: égmagasságnyira. A föld s a rajta épített szentély annyiból mondható „öröknek,“ a mennyiben előképei az anyaszentegyháznak s mennyekben Isten országának.
Ha e zsoltár tartalmát fontolóra veszszük, úgy látszik, hogy a sz. zsoltáros nem csupán Izrael népe vezéreltetésének történetét akarta elbeszélni; ezen történetet olvasói ismerték; hanem inkább, úgy látszik, hogy mivel talányokról szól, titkos tanitásokat akart adni, melyek a történet alatt rejlettek. Valószinűleg arra akarta az egyes izraelitákat tanítani, hogy az egész nép vezéreltetésében tulajdon életök történetét lássák, s magokat a szerint viseljék. Valamint t. i. Izrael népe Mózes által Egyiptomból, a szolgaság honából kiszabadíttatott, és az igéret földére bevezettetett: úgy azon ember is, ki bensőjében Isten hivását meghallja, a szolgaság, a bűn országából kivezettetik, ha a törvényt követi, s az élet pusztaságán Isten iránt nem lesz hitetlenné. Tápláltatni és vezéreltetni fog, mint Izrael, minden útján, míg bevezettetik ama honba, hol az ő mennyei Dávidjának békés pásztorbotja alatt az örök nyugalmat elnyeri.
Zsolt 78,1
Erre valamint a 73. zsoltárra, úgy látszik, Jerusalem és a templom elpusztúlása adott alkalmat.
mely lerontatott, miután a gyümölcs leszedetett és begyüjtetett; elpusztíttatott, miután lakosai elvitettek. A héber szerint: omladékokká. A keresztény ember ezen zsoltárt az anyaszentegyház szorongattatásának idején imádkozhatja.
A héber szerint: tartsd meg a halál fiait, (kik halálra szánvák, fogságba vitettek).
Lásd Zsolt. 59,1. A héber szerint: A karelnöknek Sosanim Edutra, Azaf zsoltára. A keresztény ember e zsoltárt a romai kath. anyaszentegyház védelmeért imádkozhatja.
Zsolt 79,2
József, Jákob kedvencze, itt valamennyi testvére, minden izraelita helyett tétetik. Lásd Zsolt. 76,16. 80,6.
Zsolt 79,2
ki jelen vagy a frigyszekrény fölött. Lásd Kir. I. 4,4. Móz. II. 25,22.
jelentsd ki magadat segítséged által.
néped előtt. A nevezett három nemzetség közel a frigyszekrénynél táborozott, és az után ment. Lásd Móz. IV. 2,18. s követk. 10,21–24.
Rajtunk van büntetésed, mivel nem tértünk meg; téríts meg minket, mert ezt csak te teheted, és segítve lesz rajtunk. Némelyek szerint: állíts helyre minket.
Miattunk veszekszenek szomszédaink. Palesztina gyakran volt vetélkedés tárgya Egyiptom és Asszíria között.
Igy neveztetik Izrael népe itt s egyebütt is (Izai. 5,2. Jer. 2,21. Ezekiel 17,6.) mint előképe Krisztusnak, ki magát szőlőtőnek nevezi.
Zsolt 79,10
a tűz- és felhő-oszlopban, mint a szövetség angyala, mint a váltság Istene. Malak. 3,1.
leiratik Izrael népének elterjedése Kánaánban (11. 12. v.), mely által a keresztény anyaszentegyház elterjedése van jelentve.
vagyis: a legmagasabb fákat.
Zsolt 79,12
a középtengerig.
az Eufratesig, meddig az izraeliták országa legnagyobb kiterjedése korában ért (Krón. II. 9,26.).
Miért vetted el Izrael népétől védelmét, hogy legfőbb javaitól, szabadságától és vallásgyakorlatától megfosztassék? A nép védelme a jámbor s a religióhoz hű kormányzók, buzgó lelkipásztorok és tanitók. Ha Isten ezek hiányát megengedi, akkor az ellenség beront a nép közé s megfosztja azt minden magasb értékű javától.
Nabukodonozor; ha e zsoltár története Jerusalemnek a kaldeusok által történt bevételére vonatkozik.
Mások szerint: kit különösen választottál. Tekints népedre, mely igy neveztetik (Oze. 11,1.) mint előképe Krisztusnak, az ember fiának. Hogy ez is értetik egyszersmind ezen zsoltárban, a régi zsidók és sz. atyák átalán állították.
A pusztitó ellenségek. Tehát siess őket megsemmisíteni.
Igy neveztetik a nép, mivel Isten jobbjával esküdött meg neki; vagy, mivel őt azzal vezeti; vagy pedig, mivel a népek közt hozzája legközelebb áll; leginkább pedig azért, mivel előképe az ő jobbján ülő (Zsolt. 109,1. Zak. 13,7.) fiának.
Lásd Zsolt. 8,1.
Zsolt 80,3
verjetek dobot.
Mások szerint: kellemes lantot hárfákkal.
Zsolt 80,4
Az újhold első napját minden hónapban ünneppel ülték meg a zsidók, hogy föltekintvén Istenhez, minden hónap kezdetét, s átalán az időt megszenteljék (Móz. IV. 10,10.). Itt valószinűleg Abib hónap újholdjáról van szó, melyben a húsvét ünnepeltetett.
Az ünnep, melynek megülésére itt fölhivás vagyon, valószinűleg a husvét volt, mivel a 6. versben mondatik, hogy az Egyiptomban rendeltetett (Móz. II. 12,1. s követk.).
ez ünnep.
Zsolt 80,6
az Egyiptomból történt csodálatos kivonulás bizonyságaúl.
Zsolt 80,6
Izrael népénél. Lásd Zsolt. 79. 2-ik jegyz.
t. i. az Istennek hívó és megszabadító szózatát. Mások az egyiptomi nyelvet értik, mely Izrael fiai előtt ismeretlen volt.
Isten szabadító szózatára (6. v.) a nép megmenekedett terhétől, holott előbb a teher-kosarat kellett hordoznia (Móz. II. 1,14.).
Zsolt 80,8
A sz. zsoltáros a helyett, hogy Istennek az Egyiptomból való kivonúláskor tett csodáit maga beszélné el magasztalva, s engedelmességre intene, sokkal nyomatékosabban ezt Isten által mondhatja el. A héber szerint, Isten beszéde már a 7. versben kezdődik: Elfordítottam hátát a tehertől, kezei megszabadúltak a kosártól.
Zsolt 80,8
a villámos felhőből Isten pusztítva nézett az egyiptomiakra (Móz. II. 14,24.25.).
hol a nép Mózessel ellenkezni kezdett (Móz. II. 17,2.).
kijelentem neked magamat.
Hogy téged Egyiptomból kihoztalak, mily nagy jótétemény; de kérj még többet és meg fogod nyerni, ha parancsaimnak engedelmeskedel.
Mások szerint: rövid idő múlva megaláztam stb.
Zsolt 80,16
tulajdonképen hazudnának. Az Úr ellenségei Izrael népéhez önként és örömest nem ragaszkodtak volna, ha nem félendették azt, és azért hizelegtek volna neki.
Izrael népe mindörökké kegyelemben és jólétben maradt volna. Lásd Sirák 37,27.
Zsolt 80,17
azaz: legjobb búzával tápláltam volna őket.
rendkivüli terményekkel nagy bőségben. Ha a zsidók Isten látogatását Jézus Krisztus idejében megismerik, akkor Isten házában ők is ettek volna a szent kenyérből, az Úr testéből, s élvezték volna a keresztény bölcseség mézét. Légy engedelmes, oh keresztény, hogy az Úr téged az ő búzájával és mennyei bölcseségével tápláljon.
a birák- és királyokéban, kik igy neveztetnek (Móz. II. 21,6. 22,8.28.) mert e földön Isten helytartói. Lásd Krón. II. 19,6.7. Rom. 13,1.2.3. Értelme: Isten a birák és királyok fejedelme. Ezen zsoltár Isten fenyítőbeszéde azon birákhoz és királyokhoz, kik hatalmukkal visszaélnek.
Zsolt 81,5
A felsőségek nem akarják belátni, hogy a szigorú igazság a népek iránt alapja a nyugalomnak és jólétnek.
Mivel ezt nem látják be, azért minden keresztűl kasúl megy, minden zavarban van.
Zsolt 81,6
Lásd 1-ső jegyz.
Isten helyett, (1-ső jegyz.) Jánosnál 10,34–36. Krisztus ezen helyet minden emberre alkalmazza, a mennyiben Istentől vannak (Móz. I. 1,27.). Tulajdonképen csak Krisztus az Isten Fia, ki ez okból egyszülöttnek neveztetik. Ján. 1,14.18. 3,16.18. Ján. I. 4,9.
a zsarnokok (sz. Ágost. Jerom.). Legyen hát szemetek előtt az Isten és kötelességtek; mert egykor itélő székem előtt fogtok megjelenni.
Mások szerint: minden nemzet a te birtokod, te mindenek ura vagy. A zsoltáros ismét fölfogja a szót, és kéri az Istent, hogy maga vegye át az itéletet, miután a birák kötelességeikről elfeledkezve cselekszenek.
Mely történetre vonatkozik e zsoltár, nehéz meghatározni; mert Kir. II. 10. Krón. II. 20. arra nem alkalmazhatók, miután ott e zsoltárban említett népek (7. 8. 9. v.) nincsenek mind megnevezve. Legjobb e zsoltárt átalános könyörgésűl venni segélyért az Isten országának ellenségei ellen. Akkor e zsoltárban említett népek átalán ellenségekűl vehetők, mindegy, akárkik voltak, miután Izrael népe ellen többször ellenséges indúlattal fölkeltek. A keresztény ember az anyaszentegyház és hit elleneire gondol.
Zsolt 82,2
a hosszú tűrésben (3. v.).
ne szűnjél meg büntetni.
A héber szerint: az elrejtettek ellen; védelmed alatt elvonúlt csendes életet élnek.
a te országod ellen, tehát ellened, mert te vagy annak királya.
Zsolt 82,8
Mindezen népek Arábiában laktak, s vándor rabló életet éltek.
Zsolt 82,8
a filiszteusok, kik ugy neveztetnek, mivel Palesztinába bevándorlottak.
mely gazdag világváros volt.
Zsolt 82,9
az asszíriusok.
Lótnak leányaival elkövetett vértöréséből származott moabiták és ammoniták (Móz. I. 19,37.).
Zsolt 82,10
Bir. 7.
Zsolt 82,10
Bir. 4.
Bir. 5,21.
Lásd u. ott.
Lásd Bir. 7,25. 8,21.
Hadd foglaljuk el Jerusalemet s a szent földet. A vallásgyülölők hasonlóképen akarnak a hit és egyház szentélyében kényök szerint rendelkezni.
azaz: állhatlanokká, tartósság nélküliekké. A héber szerint: por- vagy fövény-forgataggá. Zsolt. 1,4. Izai. 5,24.
a mily sebesen átfut a tűz a kopár hegyen: úgy üldözd stb.
téged keressenek, tiszteljenek és törvényed szerint éljenek. Minden büntető itéletnek az a czélja, hogy a bűnös megtérjen.
ha téged nem keresnek.
Zsolt 83,1
Lásd Zsolt. 8,1.
Zsolt. 41. Az irásértelmezők véleménye szerint e zsoltár Dávidnak Absalom elől való futásakor íratott, midőn a király hiveivel együtt a Jordánon túl volt, távol a szentélytől.
Zsolt 83,2
A szent sátornak több osztálya volt (Móz. II. 26. 1-ső jegyz.).
Lásd Kir. I. 1,3. 5-ik jegyz.
Zsolt 83,3
A szent sátor osztályai tornáczoknak neveztetnek.
Zsolt 83,3
testestűl lelkestűl, az egész ember.
az Istenben, ki élőnek mutatja magát kegyelme által, mely lelkünket élteti, úgy hogy abban saját módja szerint a test is részt veszen.
Mások szerint: mert a veréb… fészket oltáraidnál, Isten! (hát nekem hogy ne volna az után vágyódásom?)
A zsidók Jerusalembe a könyhullatások völgyén fölfelé zarándokoltak az ünnepekre. Erkölcsi értelemben: Boldognak mondható azon férfiú, ki a te házadban segitségednek örvendhet; mert az ilyen nemcsak hogy megtér, hanem föl is ékesíti szivét minden erénynyel, melyek mind megannyi fölmenetek, lépcsők gyanánt tekinthetők e fájdalomteljes életben a mennyi hazába, mely az ő rendeltetése (sz. Ágost. Jerom.).
Zsolt 83,8
Mert Isten, a ki segített (6. v.), a törvényszerző, s azért erőt is ad a törvény teljesítésére; erényről erényre vezet, s önmagát látni engedi.
A héber szerint a 6. 7. 8. v. Boldog a férfiú, kinek benned van ereje (dicsősége); szivében kész utak vannak. Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt (ha sírniok kell is, könyeik enyhitő szerré lesznek); és áldással ruházza fel az őszi eső (fájdalomteljes élete áldással gazdag újúlást nyer). Erőről erőre jutnak, mig megjelennek Isten előtt Sionban. Mások másképen.
a te királyodéra; könyörűlj rajta. A keresztény ember a nagy fölkentre gondol, kit Isten mások fölött kent föl (Zsolt. 44,8.), kiben mindnyájan fölkenetnek, fölkentekké, keresztényekké lesznek; a közbenjáróra (Ján. I. 2,1.), Jézus Krisztusra gondol.
Zsolt 83,11
Egy nap az Isten házában eltöltve jobb, boldogabb és érdemszerzőbb, mint ezer más nap, mely a földi élet szórakozásaiban telik el.
hátúl, Isten házának ajtajánál megvetetten állni. A héber szerint: Inkább akarok Istenem házának küszöbén állani stb.
mert az Isten irgalmas, és megtartja igéreteit, ha hozzája ragaszkodom; de a bűnösök végre is mit nyujtanak? A héber szerint: Mert az Úr Isten nap és paizs.
Mások szerint: nem tagadja meg.
Lásd Zsolt. 41. E zsoltár egy izraelita könyörgése megtartatásaért az isteni kegyelemben a (valószinűleg babiloni) fogságból történt váltság után (2–8), azután ezen kegyelem isteni megigértetése a hűség föltétele alatt (9–14. v.). A keresztény ember e zsoltárt a bűn rabságából történt váltság után való megszenteltetésért imádkozhatja.
Tarts meg minket hozzád megtérve kegyelmedben. A héber szerint: Állíts helyre minket, helyezz vissza előbbi boldog állapotunkba.
Te tehát ismét megbüntetnéd az atyák után a fiakat is, és igy nemzedékről nemzedékre tartanál haragot ellenünk?
minket megelőzesz kegyelmeddel.
Zsolt 84,9
Meghallom, mit fog Isten felelni könyörgésemre.
Zsolt 84,9
Az ő népének békeséget, nyugalmat és jólétet ad, ha szent félelemben előtte jár (10. v.). E jövendölés egyszersmind a távolabbi időre szól, mely a béke fejedelmét, a Messiást vala meghozandó (Ján. 14,27.).
Zsolt 84,9
az igaz izraelitáknak. Lásd Zsolt. 78,2. Mik. 7,2.
Kik magokba térnek. A héber szerint …szenteinek, hogy ne térjenek ismét vissza bolondságra.
Zsolt 84,10
kik töredelmes szivüek. Zsolt. 33,19. Tartsatok bűnbánatot, úgymond Krisztus, a mennyország közelget.
az Isten megjelenjen a szívekben, s egykor látható legyen Krisztus Jézusban (Ján. 1,14.) ki, mint Isten-angyal a frigyszekrényben trónolva (Móz. II. 25,22.) már igy neveztetett (Zsolt. 25,8.).
Zsolt 84,11
Isten igy szól tovább (9. v.): A kegyelem és hűség az igéretek teljesűlésében látható lesz, különösen ha a Messiás eljő, midőn majd az irgalom főleg a pogányok hivatásában, a hűség a zsidók fölvétetésében fog jelentkezni. Lásd Rom. 15,8.9.
megbékélnek, a szeretet véget vetvén a büntetésnek. Azonban ez igék a közel jövőnél inkább vonatkoznak Krisztus eljövetelére, mely által az isteni igazság és szeretet egyszersmind a legtökéletesebb módon kijelentetett.
Zsolt 84,12
A hűség az igéretek teljesűlésében legjobban ismét különösen Krisztusban mutatkozik, ki, mint örök igazság, emberi testbe öltözvén, látható létet nyert.
az égből le a földig ér; a mennyei igazság jövend a földre. – Azért énekli az anyaszentegyház: Harmatozzatok egek, s a felhők csöpögjék le az igazat, fakadjon fel a földből stb.
Zsolt 84,13
kegyelmét adja; a legfőbb jót, magát az igazságot.
természetes gyümölcsét; – magasb értelemben, Krisztust, az ember fiát.
az emberek igazságban fognak előtte járni.
Dávid e zsoltárt akkor imádkozhatta, midőn Saultól üldöztetett. A keresztény ember a külső és belső ellenség kisértései és ostroma elleni védelemért imádkozhatja.
s igy különösen tied vagyok, hozzád tartozom.
A héber szerint: egyesítsd szivemet (gyüjtsd egybe annak minden mozdulatát).
Mások szerint: hűséges.
Zsolt 85,16
lelki erőt a győzelemhez, oltalmat.
ki mintegy született tulajdonod.
Add kegyelmedet javamra.
Zsolt 86,1
Lásd Zsolt. 41.
Zsolt 86,1
E zsoltár ama jövendölést tartalmazza, melynélfogva Sion lesz egykor a világreligio középpontja. Az anyaszentegyház Jerusalemben alapíttatott, hol Krisztus véghez vitte áldozatát.
Zsolt 86,1
Sionnak, Jerusalemnek, az anyaszentegyháznak.
Jerusalem három hegyen feküdt; az anyaszentegyház szellemi támaszai az apostolok és ezek utódai. Lásd Efez. 2,20.
Vagyis: az Úr Sion városát, a mennyiben az anyaszentegyház egykor belőle fog származni, jobban szereti, mint Jákob többi hajlékait, melyek a zsinagogát jelképezik. Az anyaszentegyház erős, győzhetlen, örök város; a zsinagoga roskatag, mulandó hajlék.
Dicső, nevezetes dolgok jövendöltetnek majd felőled. Lásd a követk. és Tób. 13,13–17. Jel. 21,9. s követk.
Zsolt 86,4
azaz: Egyiptomról (Izai. 30,7. 51,9.).
Zsolt 86,4
Én (ugymond az Isten) Egyiptomot és Babilont, azaz, minden népet (a két leghatalmasabb világbirodalom átalán a föld gyanánt vétetik) meglátogatok kegyelmemmel, hogy megtérjenek, s engem, igaz Istent, és az igaz religiót ismerni tanulják.
Zsolt 86,4
a filiszteusok.
mint polgárai az új városnak. A legtávolabb s legellenségesebb népek is fölvétetnek az új Sionba, az anyaszentegyházba. A héber szerint: Ezek ott születtek, azaz, ezek új életre ott születnek.
ember ember után, mindenféle emberek új életre születtek abban.
Az Úr elbeszéli (bejegyzi) ezen újszülötteket ama könyvben, melybe azon népek és fejedelmek iratnak, kik az ő uj városának polgáraivá lesznek.
Zsolt 86,7
A héber szerint: Az énekesek és a tánczolók (dicsérnek téged, mondván:) Minden forrásaim benned vannak. Mások szerint: lakásaim.
oh Isten városa!
Zsolt 87,1
Mahelet nevű hangszer mellett (Zsolt. 52,1.) fölváltva karokban éneklendő.
Egy Éman említtetik Krón. I. 15,17.19.
az alvilághoz, a halálhoz. A keserűségtől szorongatott keresztény ezt lelki állapotjára alkalmazza.
test szerint.
A legnagyobb inség képei.
A halál után lehetséges-e a föltámadás természetes uton, gondviselésed szokott rendje szerint, úgy, hogy ha meghalok is, újra föléledjek, hogy azután dicsérjelek, mit a sirban nem tehetek? Lásd Zsolt. 6,6. A szenvedő keresztény itt (11–13.) azon lelki elhagyottságra gondol, mely alatt az Isten örömteljes dicsérete hallgat, s melyből csak Isten bír kiszabadítani.
A héber szerint e vers: nyomorúlt vagyok és haldokló ifjúságomtól fogva; hordozom rettentéseidet, és tanácstalan (félénk) vagyok. Mások másképen.
barátimat, kik vigasztaltak volna, inséges állapotomban, elvontad tőlem. A héber szerint: ismerőim a sötétség, azaz, láthatlanok. Mások másképen.
Két Étanról van a sz. irásban említés, egyikről Krón. I. 2,6.8. másikról Kir. III. 4,31. de úgy látszik ezek egyike sem szerzője e zsoltárnak; ugyanis mivel a szent énekes oly időben élt, midőn Dávid háza sülyedésnek indult (39–46. v.), s azért kéri Istent, hogy e házat igéreteinél fogva (2–5. v. 20–38. v.) ismét emelje föl; úgy látszik, e zsoltár a babiloni fogságot kevéssel megelőző szerencsétlen időkben íratott. A keresztény ember az Úr szőlőjében való pusztításokra gondolhat, kérvén az Istent, hogy földi országát, mint igérte, dicsőitse meg.
hűségedet az igéretek teljesitésében.
Zsolt 88,3
A héber szerint: Mert azt mondom, gondolom.
Zsolt 88,3
tehát erős alapon.
hasonlóképen azokhoz, irgalmad és hűséged oly erős, mint az egek.
Lásd Kir. II. 7,12.13.
állandóvá teszem, föntartom.
Zsolt 88,6
a mennyei lelkek.
Zsolt 88,6
hűségedet (magasztalni fogják stb.).
az angyalokéban (Jób 5,1. 15,15. Zak. 14,5.).
az egekben.
a te hűséged körűled; minden hűségedre mutat körötted.
tehát könnyű szerrel.
Zsolt 88,13
itt a déli tenger tétetik délszak helyett.
azaz: nyugat és kelet is tőled van, s azért hirdeti nevedet. A két hegy, melyek közől az elsőnek nyugati, a másiknak keleti fekvése van Palesztinában, itt a két világtáj helyett vagyon.
Mutasd magadat mindenhatónak a jelen szorongatásban. Mások szerint: Legyen erős kezed, és jobbod fölemelve.
azon emelvény, melyen széked áll.
Zsolt 88,16
mert tudja hirdetni Isten dicsőségét.
épen ezek, kik ama tudománynyal bírnak. Istennek nagy kegyelmében lesznek.
Zsolt 88,18
Benned van erősségök, s azért dicsekszenek benned.
kegyelmed által növekedik, a mi erőnk.
A héber szerint: mert az Úr a mi paizsunk.
Zsolt 88,20
mikor Dáviddal szövetséget kötöttél (4. 5. v.).
Zsolt 88,20
egy jövendölés által (Kir. II. 7,4.).
Zsolt 88,20
Nátánnak és Dávidnak. A héber szerint: szentednek (Nátánnak, vagy Dávidnak).
Zsolt 88,20
Isten beszéde a 38. versig tart.
t. i. Dávidot, mint azonnal következik.
A királyok és papok olajjal fölkenettek, annak jeléűl, hogy hivataluk viselésére magasabb erővel kell fölkészülve lenniök. Mit a próféta itt és a következő versekben képletesen Dávidról mond, betűszerinti értelemben Krisztusra szól, fölmagasztaltatásában a 38. versig, és megaláztatásában 39–52. versig.
igazságtalan ellenei nem vesznek rajta erőt.
hűségem.
uralkodóvá teszem őt vizen és szárazon.
Lásd Kir. II. 7,14. Zsolt. 2,7. Ján. 1,18.
a királyok mind fiaim ugyan (Zsolt. 81,6.); de ő előnynyel bír valamennyi fölött.
semmit sem vonok el hű igéreteimből.
Zsolt 88,38
oly fényes és maradandó lesz, mint a nap és hold. Lásd Zsolt. 71,5.17.
t. i. a szivárvány (Móz. I. 9,13.), mely jele Isten szövetségének az emberekkel; s egyszersmind tanúja annak, hogy Isten megtartja, a mit bizonyít és igér.
Zsolt 88,39
A sz. zsoltáros a fölhozott igérettel most összehasonlítja a szomorú jelent, t. i. mennyire sülyedett a religio s az Istentől alapított királyság, maga a király mennyire megaláztatott (39–46.). Ehhez kapcsolja aztán tovább segélyért esdő könyörgését, mely hogy meg fog hallgattatni, már a zsoltár elején bizodalomteljesen kifejezte.
magadtól és segélyezésedtől. A héber szerint: megharagudtál fölkentedre.
Zsolt 88,40
a religiót.
a templomot gonoszság és bálványozás által.
mindazt, mi a királyt védhette volna.
a babiloni fogság előtti utolsó időkben, Palesztina, a nép és király, a szomszéd hatalmas országok rablásának és gőgös gúnyolásának volt kitéve.
fényességét.
a királyok Zsidóország elpusztúlása előtt csak rövid ideig uralkodtak. Lásd Kir. IV. 33,31. s követk.
Ne hagyj minket megsemmisíttetni. Emlékezzél meg, hogy úgy sem soká élünk; vagy az ember hiába, azaz, csak inségre született? Ezt a te szereteted bizonyosan nem akarta. A sz. zsoltáros Istennek nem csupán igéreteiben való hűségére hivatkozik, hanem szeretetére is.
a pokol itt átalán a halál országát jelenti. Ki menekedhetik meg a halál országától.
hűségedre.
s gyalázatról, melyet annyi nemzet halmozott a te szolgádra, s mit én azért soha nem felejtek el.
gyalázatteljes állapotját.
Ez befejezése a harmadik könyvnek (Lásd a bevezetést a zsoltárokhoz és Zsolt. 40,14.).
Az ó szövetség szolgájaé (Móz. V. 33,1.) és az újnak prófétájaé (Zsid. 3,5.). Sz. Jeromos és a régi zsidók szerint, Mózes e zsoltárt akkor szerzette, midőn a nép a pusztában a Kánaánba leendő bemenet ellen föltámadt, és e miatt Isten kimondta a büntetést, hogy mindazok, kik a húsz évet meghaladták, a pusztában halnak meg, és nem fogják látni az igért földet, kivéve Jozuét és Kálebet. Lásd Móz. IV. 14.
Ne taszítsd el az embereket, miután magad bűnbánatra hivod őket. Az ok, miért kegyelmezzen az Isten, következik a 4–11. versekben, hol ellentétben Isten öröklétével (4. v.) az ember mulandósága íratik le, mely Isten irgalmát veszi igénybe. Ezután jő a könyörgés kegyelemért, hogy e mulandóság Isten büntető itéletéűl ismertessék el (11. 12.), és irgalomért átalában (13–17.). A héber szerint a 11. versig mind leirása az Isten öröklétének s az ember mulandóságának; a 11. verstől végig mint a latin forditásban. A 3. vers hol ezen eltérés történik, igy van: Ki az embert a semmisedésbe (porba) taszítod, és mondod: Térjetek vissza (a porba) emberek fiai! Móz. I. 3,19.
A mi az embereknek egy elmúlt nap, vagy a még rövidebb ideje egy éji őrizetnek.(Zsolt. 62,7.), mely ha elhaladt, egy pillanatnak látszik: az az Istennek ezer esztendő. Képes leírása az örökkévalóságnak.
Zsolt 89,5
az emberek.
A héber szerint e vers: Elöntöd őket, és lesznek, mint az álom.
Istennek az izraeliták engedetlensége miatt fölindúlt haragja a pusztában volt oka az ő hirtelen haláluknak. De ezen vonatkozás nélkül is igaz az, hogy az Isten haragja, vagyis, tulajdonképen a bűn, mely azt érdemli (8. v.), az ember életét fölemészti, s őt e világból kiriasztja.
tetteinket.
A héber szerint: eltűnnek esztendeink, mint a sohajtás, vagy gondolat.
Zsolt 89,10
s ha különös erővel bírunk.
Zsolt 89,10
Némelyek a hébert így: és kevélységök fáradság és fájdalom.
Zsolt 89,10
az erők fogyása.
Mások szerint: Mert eljő a te jóságod, és megbüntet minket (halállal). A héber szerint: Mert eltűnik az (élet), s mi elröpűlünk.
Zsolt 89,12
Ki ismeri e rövid életben haragodat (7. v.) és él isteni félelemben? Elismerik-e az emberek rövid életidejöket-e földön Isten itéletéűl, s e szerint intézik-e életöket?
Zsolt 89,12
vagy: engedd tehát megismernünk hatalmas büntető itéletedet!
A héber szerint: Taníts számba venni napjainkat, hogy bölcs szivet nyerjünk (okúljunk).
Meddig leszesz hozzánk könyörűletlen?
Mások a hébert így: Add, hogy megteljünk, meggazdagodjunk stb.
Zsolt 89,16
mivel azok által működöl.
A héber szerint: Lássák szolgáid a te műveidet (csodatevő erődet), és azok fiai a te dicsőségedet.
Zsolt 89,17
kegyelme, oltalma.
Zsolozsmájában az egyház e két utolsó vers szavait mindennap szájokba adja papjainak, s azok által könyörög szolgáiért, működésök jó sikeréért, s lelki gyermekeik üdvéért.
Mások szerint: oltalmában. E gyönyörű zsoltárban három személy szól fölváltva, t. i. a zsoltáros (1–8. v.); azután egy jámbor fölkiált: Te vagy Uram én reményem! (9. v.); Dávid folytatja: ha a Fölségest választottad stb. (9–13. v.); végre az Isten szól, (14–16. v.) minden jót és örvendetest igérvén.
Zsolt 90,3
e cselszövők ármányaiból (sz. Ágost.). Saját tapasztalásom mutatja, hogy a mindenható oltalmában lakni biztos.
Tulajdonképen a kemény igétől; de a héber kifejezés egyszersmind „veszély“ jelentésben is vehető, mely alatt Dávid talán a mirígyet érti, melyet Isten az ő vétkei büntetésére küldött, vagy Absalom lázadását, vagy általán egyéb szerencsétlenséget. A héber szerint: vészhaláltól, veszélyes mirígytől.
„téged“ „őt“ helyett (1. 2. v.). A személyek gyakran fölcseréltetnek a zsoltárokban.
Zsolt 90,6
t. i. az ellenség nyilt megtámadásától.
Zsolt 90,6
A héber szerint: a mirígyhaláltól, mely lopva, véletlenűl, mintegy sötétben ragadja el áldozatait.
a gonosz támadásától délben, nem fogsz félni a gonosz incselkedéseitől a forró déli időben. A héber szerint: a dögvésztől, mely délben pusztít.
Fölkiált a jámbor.
Zsolt 90,13
egy neme a nagyobb kigyóknak.
A keresztény itt az üdvösség elleneire gondol, különösen pedig a sötétség hatalmasságaira.
Zsolt 90,14
Most szól az Isten a mondottak teljes megerősítésére.
engemet; megismerte, hogy a segély tőlem vagyon.
éneklendő. Mivel e zsoltár Isten mindenhatóságát magasztalja, igen alkalmasan énekeltetett szombatnapon, mely mint nyugalomnap, Istennek, művei fölött való dicséretére volt szentelve.
hűséged igéreteid teljesitésében.
Lásd Zsolt. 32,2.
Isten cselekedeteinek dicsősége különösen kitűnik az istentelenek büntetésében.
Zsolt 91,11
Lásd Zsolt. 88,18. 21,22.
A héber szerint: egyszarvúé, és csepegni fog rólam a fris olaj (bőségben leszek). Lásd Zsolt. 22,5.
szerencsétlenséget.
A bűnös hamar elhal, mint a fű, de az igaz virágzik és növekszik, mint a pálma- vagy czedrusfák, melyek állandó tartósságuk- és virágzó erejöknél fogva a többi fák fölött kitűnnek.
kik a templomot látogatják, s abban Istent tisztelik, épen ez által elenyészhetlen életet nyernek.
Az igazak élő bizonyságok lesznek, hogy Isten az ő igéreteiben hűséges, hogy ő rá, tekintve a világot, a jámborok és istentelenek sorsát, az igaztalanságnak semmi terhe sem hárítható.
Zsolt 92,1
Pénteken éneklendő, melyen a teremtés az emberrel bevégeztetett. Mivel a második emberiség is Krisztus halála által pénteken született újra, a keresztény ember e zsoltárt háladásúl énekelheti Krisztus dicsőséges erejéért.
Isten a föld kerekségét teremtvén, ez által mintegy ékes ruhát vett magára, azért királya ő teremtményeinek és föntartója. Krisztus az új emberiség teremtője dicsőséges, és ez benne nem fog ingani. (Jerom. Theod.).
A leghevesebb természettűnemények, a világ forrongása kénytelen az Úr csodatevő erejének hódolni, mint királyaénak; e mozgalmak csodálandók ugyan, de az Úr ereje még csodálandóbb. Krisztus a zajongó tengert lecsöndesíti, uralkodik minden ellensége fölött (Ágost.).
Zsolt 92,5
a természet fölött uralkodó hatalmad által, parancsaid, melyek rólad bizonyságot tesznek, igen nagy hitelességet nyertek.
épen azért (4-ik jegyz.) a te házad (minden tisztelőd) szent legyen.
Zsolt 93,1
Nincs meg a héberben.
Zsolt 93,1
Őt illeti a boszúállás (Móz. V. 32,35. Jerem. 51,56.). Azért senki se álljon boszút ellenségein.
a nélkül, hogy őt valaki gátolná az istentelenek megbüntetésében. A héber szerint: Boszúállás Istene, Uram, boszúállás Istene, jelenj meg. A zsoltáros nem kárörömből imádkozik igy, hanem, hogy az Isten igazságos volta a gonoszok rettentésére és a jámborok vigasztalására kijelentessék, és hogy az istentelenek a büntetés által megjobbúljanak. Csak igy érezve könyöröghet a keresztény az ő hite ellenségei ellen. Magán elleneinek semmi roszat nem szabad kivánnia, sőt inkább jólétökért és megtérésökért kell könyörögnie.
a szent község, az Isten népe elnyomóinak.
A zsoltáros inti ez elbizottakat, hogy lássák be esztelenségöket, midőn Istent figyelembe nem veszik; és tanúlják az Istent félni.
nem tudja-e, mit ti cselekesztek?
hogy elbizottságuk semmire sem megy.
Boldog ember, ki Isten parancsai szerint él, az ilyennek békesége van a balsorsban is, és nyugodtan tűr, mig a bűnösök azon verembe esnek, melyet neki készítettek.
Zsolt 93,15
mig az igazság az itéletben törvényűl ismertetik. A sz. zsoltáros itt és a következő versekben kifejezi bizodalmát, hogy Isten őt oltalmazni fogja az istentelenektől.
az itélő igazság mellett.
A héber szerint: csendességben, azaz, a csendes halálországban.
Veszélyben vagyok.
azaz, aránylag ahhoz. Lásd Kor. II. 1,5.
Te is olyan leszesz-e, mint az igazságtalan bíró, s martalékúl vetsz-e ellenségeimnek; vagy inkább parancsaid hű teljesítését az ellenségtől való oltalom által fogod jutalmazni? A héber szerint …székének tartasz-e, mely törvény helyett nyomorúságot szerez?
Az anyaszentegyház e zsoltárt az egyháziak zsolozsmája kezdetén mindennap imádkozza, de a régi latin fordítás szerint, kissé eltérve Vulgátánktól.
a pogányok minden hamis istenei fölött.
Ő ura az egész földnek. Némelyek a hébert igy: a föld mélységei.
Ez a „ma“ jelenti a kegyelem és üdvösség idejét, az irgalom és bűnbocsánat idejét, melyet nekünk Krisztus érdeme szerzett. Ez a „ma“ egyszersmind az egyedűl Isten tudásában rejlő időpontúl is tekinthető, melyben az Isten utóljára hí, és ha meg nem hallgattatik, az embert örökre szive megátalkodottságra hagyja.
A héber szerint: Mint Meribánál, mint Masszánál a pusztában. Lásd Móz. II. 17,2.7. Móz. IV. 14,22.
Zsolt 94,10
A régi latin ford. szerint: Negyven évig voltam közel (sugallásaim, intéseim és fenyítéseim által) e nemzedékhez.
mindig másra függesztik szivöket, mintsem énrám.
Kánaán földére, és az örök nyugalmat és üdvösséget sem nyerik el.
E fölirás nincs meg a héberben. Ennek folytán jelen zsoltár akkor énekeltethetett, midőn a babilóni fogság után újra fölépűlt templom fölszenteltetett. Egybevetve Krón. I. 16. kitűnik, hogy ez legnagyobb részben Dávid egyik énekéből van kölcsönözve.
Lásd Zsolt. 46,3. 144,3.
kik magokat istenek gyanánt imádtatják, a nélkül, hogy Isten hatalmával bírnának. Az emberi nem ellensége és ennek pártja a bálványozást arra használta, hogy Istentől a tiszteletet elrabolja, s helyére magát állítsa. Az emberáldozatokon elkövetett gyilkosság, a bujaság és álnokság, melyek a bálványozással kezdettől kapcsolatban voltak, eléggé mutatják, hogy a tisztátalan hazug lélek, ki elejétől fogva gyilkos volt, lelkesítette azt.
Isten nem hall maga körül egyebet, mint a szent, és azért szép mennyei lelkek dicséretét.
Zsolt 95,8
A héber szerint: liszt-áldozatokat. A próféta, midőn a népeket fölhíja, hogy jőjenek az ujdonépűlt templomba, mely az anyaszentegyház előképe volt, egyszersmind oltáraink vérontás nélküli áldozatára figyelmeztet, hol magát Jézus Krisztus a kenyér és bor színe alatt föláldozza.
A templomban több elrekesztett hely volt, melyek tornáczoknak neveztettek, s előképei voltak mindazon fiók-egyházaknak, melyek hit és szeretet által egyességben vannak a római katholika anyaszentegyházzal.
A héber szerint: szent ékességben.
teremté és föntartja. Mi egyszersmind Krisztusra vonatkozik, ki tanítása, szenvedései és keresztje által a szétzilált világot ismét szellemi rendbe hozta.
Zsolt 95,13
Örvendjen minden az Úr országának, mely által ismét minden jó rendbe hozatik.
Az Úr első eljövetekor tanítása által itélte meg a világot, megmutatván, hogy a világ gonoszságban vagyon, és meg kell térnie; második eljövetekor (Zsolt. 96,2.) az igazak megjutalmazása és a gonoszok megbüntetése által fog itélni.
Midőn egy tartományt valamely bálványozó néptől (7. v.) ismét elfoglalt. E fölirás nincs meg a héberben. Jelen zsoltár tartalma ez: Nekünk nagy és rettenetes királyunk vagyon, bár hozzája méltólag viselnők magunkat. A zsoltár szavai közvetlenűl öröménekűl tekinthetők Izrael egy győzelme fölött, de teljes értelemben a Messiás diadalára alkalmazhatók, ki szenvedése és halála által a földet ismét visszanyerte, egy egyetemes országot alapított (1. v.), s egykor mint rettenetes bíró (2–6.) ismét eljő, hogy a jókat a gonoszoktól elkülönözze (7–8.); azért igyekezzünk jók lenni (9–12.).
Zsolt 96,2
Krisztus másodszor az ég felhőiben fog eljőni. Máté 24.
Lásd Zsolt. 88,15.
Lásd Pét. II. 3,12. Tessz. II. 1,8.
Lásd Pét. II. 3,12.
Az egész természet és a mennyei lelkek serege megismeri az ő igazságát, s minden nemzet látni fogja hatalmát és dicsőségét.
akkor jaj a bálványozóknak, kik hasoknak, az érzéki gyönyörnek, kéjnek és kényelemnek szolgálnak, kik a pénzt és földi jót Isten gyanánt imádják.
Zsolt 96,8
a szent község, az anyaszentegyház.
kik dicsérő énekeket zengenek.
E nagy király örömet hoz az igazaknak, kik őszintén Istennel tartanak.
Gondoljátok föl, hogy titeket megszentel, és magasztaljátok szeretetét. Mások szerint: Vegyétek fontolóra, hogy ő szent, és azért magasztaljátok őt.
Zsolt 97,1
A héber szerint: zsoltár. Diadal-ének, mint az előbbi, fölhivás Isten dicséretére a jövendő szabadító és bíró tekintetéből.
Ő maga szerzett ügyének diadalt.
Zsolt 97,3
Megemlékezett ama szeretetteljes jövendölésekről, melyeket prófétái által Izraelnek hirdettetett a jövendő üdvözítő felől.
az isteni Üdvözítőt.
Zsolt 98,1
A héberben fölirás nélkül.
Zsolt 98,1
Lásd Zsolt. 2,1. Némelyek szerint: haragudjanak a népek.
Zsolt 98,1
országol. Lásd Zsolt. 79,2.
Mások szerint: kerubokon ül (azaz uralkodik), azért rendűl meg a föld.
Fölséges ő már a szent szekrény fölötti jelenléte által is a hajlékban Sion hegyén; de még fönségesebb valóságos jelenléte által a keresztény egyház oltárszekrényeiben.
Zsolt 98,3
A helyett, hogy ellene és törvénye ellen föllázadnának, dicsérjék az ő nevét, mely név minden név fölött vagyon. Filipp. 2,9.
E szó „ő szent“ még kétszer ismételtetik (5. 9. v.) nagyobb nyomatékúl, s valószinűleg annak jelentéseűl: hogy az Isten szentsége legnyomatékosabb indok az ő tiszteletére és minmegszentelésünkre.
Zsolt 98,4
Az Isten tisztességét helyezi abban, hogy igazságos (Theod.); azért éljünk szent életet, hogy az ő igaz itélete által megigazúltaknak találtassunk.
Igaz rendeléseket, az igazság törvényeit (Jerom.). Isten igazságos rendelései és az ő igazsága az itéletben is, szolgáljanak nekünk egyszersmind indokúl az ő tiszteletére.
a frigyszekrény előtt, melyen Isten jelen volt, s mely a mi oltárszekrényünket előképezte.
Ki Istent igazán tiszteli és segítségűl híja, meghallgattatik, mint ezt Isten jámbor szolgáinak története tanusítja.
Mózeshez és Áronhoz.
Megboszúltad a rajtok elkövetett igaztalanságot is. Mások a héber szerint: bár megboszúltad rajtok kihágásaikat (őket megbüntetvén).
Az ember állandó és valódi örömet csak az Isten szolgálatában találhat. Hanem Istennek szolgálni, úgymond sz. Paulin, annyit tesz, mint uralkodni, mert az által lesz az ember úrrá önmaga és a világ fölött. Sz. Ágoston így szól: Az (rendetlen) emberi szolgálat tele van keserűséggel és ellenszegűléssel: de Isten szolgálatában szabadság és öröm van, mert itt nem a kényszerűség, hanem a szeretet szolgál, mely az igazságból, azaz, Krisztustól, származik.
nem vagyunk mimagunk teremtményei, hanem az ő népe stb.
a temploméin.
Azon irgalmat és itéletet, melyet gyakorolni akarok.
Őrizkedni fogok a bűntől, midőn látogatsz és próbálsz engemet.
Zsolt 100,3
hogy azt végrehajtsam.
társaságukat kerűlöm és tetteiket utálom.
ki az én religióm és jószándékom iránt hűtelen lesz.
Zsolt 100,5
udvaromból elűzöm.
A dicsvágyót és fukart nem tűröm meg közellétemben.
Zsolt 100,6
Tanácsosaimúl csak azokat választom az országban, kik Istenhez és fejedelmökhöz hívek. Az Isten iránti hűség mindig kapcsolatban van a fejedelem iránti hűséggel; ellenben azon tisztviselők, kik semmi istenifélelemmel nem bírnak, és szövetségöket Istennel, azaz, religiojukat híven tiszteletben nem tartják, a fejedelmeknek sem hiv szolgái.
A szeplőtelen, igaz, t. i. ki a religiót vallja és gyakorolja, az lesz tisztviselőm.
Zsolt 100,7
Mások a hébert így: ki álnokúl.
A héber szerint: a hazugnak.
Annak idején, vagy reggel, mert ez volt a törvénykezés ideje.
Egy mélyen kesergő szív elpanaszolja Istennek nagy inségét (2–12.), reményli a földúlt Sion helyreállíttatását (13–24.), s e reményben könyörög élete meghosszabbíttatásaért, Izrael egész ivadékára nézve pedig örök tartandóságot kér az Örökkévalótól (25–29.). A keresztény ember e zsoltárt a vallásosság és erkölcsiség hanyatlásakor, vagy egyéb nyomorúságban imádkozhatja; azt bűnbánó könyörgésűl is használhatja; s ekkor 2–12. versekben Istennek saját lelki sülyedését panaszolhatja, 13–24-ben saját és az emberiség helyreállíttatását, jobbúlását remélheti, s e reményben élete meghosszabbíttatásaért átalában könyöröghet (26–29.).
A sz. zsoltáros leírja a következő képekben (4–12.) Izrael népének állapotját a babiloni fogságban, hol teljes enyészetéhez közelegve (4.), siralmas magányban (7–8.), elleneitől üldöztetve (9.), keserűségben (10.) epedett (11–12.).
Zsolt 101,5
az inségtől.
Zsolt 101,5
kaszáláskor, vagy, midőn a hőség megüti, vagy a féreg elpusztítja.
mert nem gondolok többé az evésre, miután a fájdalom minden étvágyamat elveszi.
a sok jajgatásban annyira elsoványodtam, hogy puszta csont és bőr lettem. Lásd Zsolt. 21,18. Jób 19,20.
Zsolt 101,7
a pelikán mocsáros pusztákon lakik. Izai. 34,11.
magányos és kiáltó.
oly elhagyott.
Kik előbb, a fogság előtt, dicséretet mondtak rólam (rólunk), most káromolnak, isteneikre hivatkozva; vagy: átkozódnak az én nevemre, ilyformán: Ha ezt s ezt teszem, járjak úgy, mint a zsidók. A héber szerint: és a kik esztelenkednek (dühöngnek) ellenem, (engem elnyomnak), rám esküsznek (vagy ellenem).
itt a gyász kifejezéseűl vétetik, mert gyászoláskor hamuban volt szokás ülni.
fölkapván.
Több irásértelmező azt véli, hogy itt a fogságnak Jeremiástól megjövendölt éveire (Kir. IV. 24. 1-ső jegyz.) van czélzás, s így tehát jelen zsoltár e korszak vége felé íratott.
Zsolt 101,15
Sion épűlete.
szó szerint: földén, porán melylyé az omladozott.
Zsolt 101,19
emlékűl.
Ez a nép nem csupán a zsidók nemzetsége, mely az újraépűlt Jerusalemben imádkozni fog, hanem a minden nemzetből gyüjtendő (23. v.) község, a keresztények, kik ujdonszülettek. (Lásd Pét. I. 1,23. Jak. 1,18.).
A héber szerint: a halál fiait. Értsd legközelebb a babiloni fogságban levő izraelitákat; tágasb értelemben pedig átalán az embereket, kik a bűn rabszolgaságában epednek, s az eredeti bűnnél fogva halál fiai. Lásd Izai. 61,1. Luk. 1,74. Zsid. 2,15.
E vigasztaló kilátásra a jövőbe, melyet Isten a zsoltárosnak megnyitott, most ez, élete javában lévén, Istenhez fordúl, és kéri kijelenteni a napokat, melyeket még megélni fog, hogy lássa, vajjon a vigasztaló esemény napját megéri-e még, a mint ohajtja. A héber szerint e vers: Meggyengítette az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Zsolt 101,25
Ne hagyj most meghalni, hanem engedd a szabadúlást megérnem.
Te, ki örökké élsz, engedj még élnem.
Az ég és föld nem semmisűlnek meg, hanem csak elváltoznak, átalakúlnak, megújúlnak. Lásd Pét. II. 3,10–13. Rom. 8,20.21.
Egész belsőm.
Zsolt 102,5
„Kivánság“ helyett sz. jeromos „ékességet“ tesz fordításában, mi alatt a zsoltáros közönségesen a lelket érti; ki lelkedet fölékesíti kegyelemmel.
A természeti állapot, melyben az ember a természet fölötti kegyelmektől meg van fosztva, igen elmésen hasonlíttatik a sas vedlő korához; valamint az újraszületett ember természetfölötti állapotja, a szárnyra kelt sasokéhoz. Igy mondja Izaiás is 40,31. Kik az Úrban bíznak megifjodnak erejökben, szárnyok kel, mint a sasoknak.
Kegyelmének bizonysága az ő törvénye.
az égető szél, a napkeleti Számum.
Zsolt 103,1
Ez nincs a héberben.
Zsolt 103,1
Mások szerint: szépségbe.
Te fönségedet teremtésed fölötte szép műveidben tűnteted ki.
Zsolt 103,2
Az apostol mondja, hogy az Isten hozzájárúlhatlan világosságban lakik. Tim. I. 6,16.
A héber szerint: mint a sátort, vagy sátortakarót, mely a sátoralkotvány fölött kifeszíttetik.
Zsolt 103,3
ki az eget (az éghajlatot) vízzel beboritod. Lásd Móz. I. 1,7. Zsolt. 148,4. A héber szerint: ki a vizekre építette felházait. A fölsőterem a háztetőkön volt (Lásd Kir. III. 17,19.), s azért hasonlíttatik Istennek az égboltozat fölötti egéhez.
kinek hatalmában van az egész természet.
ki angyalaidnak, kikkel parancsaid végrehajtására rendelkezel, szél-gyorsaságot és tűz-erőt adsz. Lásd Zsid. 1,7.
kivűle semmire (Jób 26,7.), a te mindenhatóságodra.
A sz. zsoltáros leírja a föld kiválását a vizekből (Móz. I. 1,2.6.7.).
Zsolt 103,7
mindenható parancsod.
A héber szerint: eloszlottak.
mint akkor.
ezek itt átalán a vadállatok helyett vétetnek.
A héber szerint: az ágak közől.
A héber szerint: a fölházból, azaz, a légfölötti vizekből.
az olaj, mint minden kövér, simává és széppé tesz. A próféta itt magasztalja az isteni gondviselés bőkezűségét, mely az embert nem csak a szükségesekkel látja el, úgymint, kenyérrel és veteménynyel, hanem a mi őt föl is vidítja és ékesíti, mint a bor és olaj (Theod.).
az esőtől.
melyeket, mintegy példát adandó nekik, a gólya előz meg. A gólyák korábban fészkelnek mint némely madarak. A héber szerint …a verebek, a gólya (mások szerint, gém); fenyőkön az ő lakhelye.
Zsolt 103,18
Mások szerint: a vadkecskék.
A héber szerint: a tengeri nyulak.
A hold jelenetei és változásai legalkalmasabbak az idő fölosztására; azért a legrégibb népek, mint a héberek, holdéveket számláltak. Lásd Sirákf. 43,6.
Zsolt 103,26
A héber szerint: Leviatan, mely átalán nagy állat, szörnyeteg helyett vétetik. Lásd Zsolt. 73,14.
melyet oly erősnek alkottál, hogy a háborgó tengerrel játszik a nélkül, hogy attól félne.
Zsolt 103,29
életleheletöket; mert minden élet Istentől származik. Lásd Móz. I. 2,7. Préd. 12,7.
a földbe, melyből alkottattak.
Ha te a porrá vált lényekbe ismét életet lehelsz, azok ismét uj teremtmények lesznek, a föld ismét megújúl. Az anyaszentegyház e szavakat a lelki megújúlásra és átváltozásra alkalmazza.
a megújúltakban; mert ezek jók. Lásd Móz. I. 1,31.
A héberben még ez van: Hallelujah! azaz, Dicsérjétek Istent! Itt először fordul elé, s ugy látszik, ez befejező ének.
Nincs a héberben. Az első 15. vers Krón. I. 16,8. s következőkből vagyon. Vesd össze Zsolt. 95,7. is.
Látogassátok az Urat, a templomot, hol ő szekrényén trónol. Lásd Krón. I. 16. 6-ik jegyz.
Lásd Krón. I. 16. 7-ik jegyz.
szövetséget.
jutalékúl, osztályrészetekűl. Lásd Móz. V. 32,9. Zsolt. 77,54.
Zsolt 104,15
úgymond.
Lásd Krón. I. 16. 11-ik jegyz.
Zsolt 104,16
Lásd Móz. I. 41,54. 42,1.
minden kenyérkészletet elvett.
körülvette lelkét, önmagát. A héber szerint: vasra veretett.
Zsolt 104,19
a jövendölés, melyet ő fogolytársainak, a pohárnoknak és sütőnek kijelentett. Lásd Móz. I. 40,22.23.
Mások szerint: megerősítette, megpróbálta őt a nyomorúság tüzében, hogy hive, megbizottja az Istennek.
a királyt; mert József, miután a király álmait megfejtette, egész Egyiptom jósa lett. Lásd Móz. I. 41,40. s követk.
ott tartózkodott.
Isten az egyiptomiakba nem öntött gyülöletet és álnokságot a zsidók ellen; hanem mivel népét megszaporította és megáldotta, azok vettek ebből alkalmat az izraeliták ellen való irigységre és üldözésre. Nem Isten volt az, úgymond sz. Ágoston, ki szivökbe gyülöletet öntött, hanem Isten látta előre e gyülöletet, és megengedé azt, hogy czéljait és itéleteit végrehajthassa.
Hatalmat adott nekik csodákat tenni Egyiptom földén.
igéreteit. A héber szerint …lett, és nem szegültek (Mózes és Áron) az ő igéi ellen. (Vesd össze Móz. IV. 27,14.). Némelyek szerint: és nem kétkedtek többé igéiben.
Mert a zsidók által réműlésbe ejtettek.
Dicsérjétek Istent. Vesd össze e zsoltárt a 77. 104. zsoltárokkal.
A héber szerint: kik megtartják a törvényt.
vagy: tetszésednél fogva, melyet népeden mindenkor találsz.
öröklött néped miatt (Zsolt. 73,2.) a nagy dolgok miatt, melyeket azon cselekedtél.
valójáért, mely irgalom és szeretet. Mások szerint: dicsőségeért.
mindenható szavával parancsolt a vörös tengernek.
nem várták béketüréssel Isten végzéseinek teljesűlését, tévedésbe hagyták magokat csábíttatni az akadályok által, és nem látták be, hogy Isten útai az akadályokon és viszontagságokon át czélhoz vezetnek. Béketürésben termünk gyümölcsöt.
A héber szerint …kérésöket, és sorvasztó nyavalyát küldött rájok. Lásd Zsolt. 77,18.20.
Zsolt 105,20
a dicső (végetlen) Istent. Lásd Rom. 1,23.
Ez némi tekintetben azon keresztényekről is elmondható, kik Istennek hátat fordítanak, és szivökkel a világhoz, annak gyönyöreihez, gazdagsága- és dicsőségéhez ragaszkodnak.
ha Mózes közbenjárólag Isten elé nem lép. A kép egy ostromlott s már áttört bástyától vétetett, hol a hős a résre lép, hogy a benyomúlókat visszatartsa. Lásd Ezekiel 13,5. 22,30. Itt Isten a benyomúló ellenség, Mózes a védhős, ki a résre áll, és kegyelemért könyörög. Lásd Móz. II. 32,10.32. Ime mily ereje van a szentek imádságának! (Ágost.)
Lásd Móz. IV. 14,3.4.
megesküdött ellenök. Móz. IV. 14,28.30.
Lásd Móz. III. 26,33.
Zsolt 105,28
kéjbálvány. Mely a napot, mint a nemző természeterőt jeképezhette. Lásd Móz. IV. 25. 2-ik jegyz.
a holt bálványok áldozataiból ettek az élő Isten áldozatai helyett.
a büntetés. A héber szerint: nagy csapás tört rájok.
Kétsége volt, vajjon az Isten is fog-e adhatni vizet a sziklából. Lásd Móz. IV. 20,10. 8-ik jegyz. Mások szerint: Meggondolatlanúl szólt ajakival.
csábítószerűl.
Zsolt. 95,5. Móz. V. 32,17. A sz. zsoltáros különösen a Moloch-áldozatokat érti, melynél a bálványnak saját gyermekeiket égették meg. Lásd Móz. III. 18,21.
elhagyták Istent, a valódi urat és a bálványokhoz ragaszkodtak. Lásd Móz. II. 34,16. Móz. III. 17,7. 4-ik jegyz. vesd össze e zsoltár 10-ik jegyz.
inségbe döntötték magokat gonoszságaik által. Mások szerint: fölemésztették magokat stb.
mint Círust és Dáriust stb. Lásd Ezdr. könyvét.
kik most minket fogságban tartanak. E zsoltár valószínűleg a babiloni fogságban iratott. A keresztény ember azon felebarátira gondolhat, kiket egykor Isten magának minden nemzetből készíteni fog, hogy egy akol legyen és egy pásztor.
Ez áldóverssel végződik a zsoltárok negyedik könyve. Lásd Zsolt. 40,14.
Zsolt 106,1
Nincs a héberben. E zsoltárban közvetlen a babiloni fogságból visszatért zsidók hálát adnak Istenöknek, hogy őket, a számüzötteket (4–7. v.), a foglyokat (10–14. v.), a halálra gyengűlteket (18–20.), a förgetegben veszendőket (23–30. v.) megszabadította, és hazájokat ismét megáldotta (33–43. v.). Magasabb értelemben hálát adunk az által mi, kik Krisztus által a bűn inségéből megváltattunk. E zsoltár szakaszos ének, melyben az 1–3. v. a bevezetést, a 4–7. 10–14. 18–20. 23–30. a szakaszokat (strophákat) a 8. 9. 15–17. 21. 22. 31. 32. a közbevetett verseket, végre a 33–43. az általános befejezést képezik.
egyszersmind: dicsérjétek, magasztaljátok.
azaz: a déli tenger, vagy, dél felől, mint némelyek a hébert olvassák. De a tenger nyugati tájúl is vétetik, melyet gyakran jelent is; vagy pedig értetik: jobb felől is, különösen a föld éjszaki és nyugati tartományai lévén, azok, hol a keresztény anyaszentegyház kiterjedett. Lásd Izai. 49,12.
Zsolt 106,4
A tévelygés a pusztában, mint az éhség és szomjúság, a nyomor képei.
lakott helyet nem találtak. Az ember addig tévelyeg e világon, mig Isten városát, a hit, remény és szeretet városát megleli, mely egyedűl képes csillapítani lelke éhségét és szomját.
befejező tagja a szakasznak. Lásd 1-ső jegyz.
képei a fogságnak.
A héber szerint: Esztelenek, kik vétkes útjok és bűneik miatt szenvedtek.
a búbánat miatt nem ehettek, és halálra betegedtek.
parancsát.
Úgy voltak, mint a hajósok, kik a tengeren hajóikkal sokat bajlódnak és nagy veszedelmekben forognak. Mi is mindnyájan hasonlók vagyunk a hajósokhoz, kik az élet zajongó tengerén sok veszélynek vagyunk kitéve, mig az üdvösség révébe juthatunk.
Ott látják Isten mindenhatóságát, a mint következik: t. i. az ő hatalmát, melylyel a szélvészt felkölti és lecsillapítja.
Mások szerint: bátorságuk elolvadt a szükségben.
az öregek tanácsában.
sós földdé, mely terméketlen. Lásd Móz. V. 29,23. Móz. I. 13,10. Bir. 9,45.
A 33–35. v. értelme ez: Bűneink miatt pusztította és néptelenítette el Isten országunkat; most ismét benépesítette. Sz. Ágoston és Jeromos ezen helyet a zsidó zsinagógára és a pogányokból gyűjtött anyaszentegyházra alkalmazzák. Az első kezdetben gazdag volt forrásokban, de később kiszáradt; ellenben az utóbbi kezdetben csekély és jelentéktelen volt, de idővel teljes lett termékenységgel s az élővizek forrásaival. Mi ezen, az isteni vízforrás által (Ján. 4,10.) öntözött egyházban lakunk; vigyázzunk magunkra, hogy tulajdon vétkünk miatt a zsidók száraz terméketlenségébe ne essünk; és ha szivünk romlottsága a Szentlélek élővizének üdvös folyását meggátolta; fordítsuk szemeinket annak jóságához és hatalmához, ki a pusztákat tavakká, a szomjú földet vizforrásokká tudja változtatni.
A héber szerint: évenkénti gyümölcsöt nyertek. Némelyek szerint: helybeli gyümölcsöt stb.
a fogság idejében.
Zsolt 106,40
kik szintén a fogságban epedtek.
idegen országokban.
oly számosakká, mint a juhnyájak, (Ágost. Theod.).
a gonoszok mind elnémulnak szégyenletökben.
Ki veszi fontolóra Isten újját, intézkedését, mely valamint a népek történetében, úgy mindenkinek saját életében is látható? – A ki ezt cselekszi, az az isteni irgalmasság és kegyelem nagyságát belátni és csodálni megtanúlta.
E zsoltár kevés változtatással a Zsolt. 56,8–12. és Zsolt. 59,7–14.-ből van összetéve. A sz. zsoltáros fogadja, hogy Isten dicsérni fogja, minden népnek (4.) az irgalom és igazság általi (5.) megváltásaért (7.); mely el fog következni, mivel Isten a nemzeteknek az ő népével leendő egyesülését (8. 9. 10.) s a pogányság legyőzetését (11.) megigérte.
lelkemben, azaz, lelkemmel. Lásd Zsolt. 65,9.
Mások szerint: minket.
Manasszes és Efraim itt különösen említtetnek, amaz mint az Izrael nemzetségei között egyik legerősebb, az utóbbi, mint legnépesebb; Júda pedig királynak, t. i. a nemzetségek királyának azért mondatik, mert a királyi méltóság székhelye volt.
A héber szerint: Moab mosdó-medenczém stb. (Lásd Zsolt. 59,10. s jegyz.). A moabiták és idumeusok e győzelemnél mint szolgák hozatnak föl, amazok a győző lábainak mosására, emezek az ő sarujának tisztítására rendeltetve. A fegyverrel meghódított vagy szövetséggel lekötelezett idegenek alatt a filiszteusok értetnek.
Zsolt 108,1
Lásd Zsolt. 4.
Dávid e zsoltárban közvetlen ellenségei, különösen azok egyike (talán Doeg Kir. I. 21,7.) ellen szól; de magasb értelemben ez igék Krisztus uralmának ellenségeire, különösen Júdásra is alkalmazhatók (Ap.cs. 1,20. Ján. 17,12.) Ágost. Theod. A keresztény ember e zsoltárt az anyaszentegyház nevében imádkozhatja, s azzal Isten igaz itéleteit, melyek a megjobbúlni nem akaró bűnösöket érik, magasztalhatja. Egyébiránt e zsoltár kifejezéseit nem a szentebb és szigorúbb kereszténységnek, hanem Máté 5,38. szerint, az engedékenyebb ó törvénynek szempontjából kell figyelembe venni.
ártatlanságomat. Hozd napfényre. Mások a héber szerint: Isten! én dicsőségem! ne hallgass.
Zsolt 108,4
A héber szerint: Azért, hogy szerettem őket, stb.
Zsolt 108,4
A héber szerint: megtámadnak engem.
érettök. Igy tett Dávid; így tett Krisztus még a kereszten is, tanitván minket: hogy a rágalmat és gyűlölséget alázatos, buzgó imádsággal viszonozzuk, hogy a gonosz által meg ne győzessünk, hanem hogy a gonoszt meggyőzzük jó által.
Zsolt 108,6
mindenikre közőlük, különösen a leggonoszabbra.
Zsolt 108,6
hatalmas kemény zsarnokot.
vádlóképen. Zak. 3,1.
bocsánatért esdő imádsága (mely Isten kegyelme nélkül, valódi őszinteség és alázat nélkül végeztetik) a birót még inkább fölindítja.
Lásd Ap.cs. 1,20.
A héber szerint: és kéregessenek (kenyeret) omladékaikból, vagy, távol leomlott lakhelyeiktől.
Zsolt 108,11
ki neki kamatra kölcsönzött.
Zsolt 108,11
zálogolja el.
melyet munkájával keresett.
Zsolt 108,15
a szülők vétkei.
a bűnösöké, közőlük mindeniké (7-ik jegyz.).
Zsolt 108,17
a zsoltárost, vagy hozzája hasonlót, magasabb értelemben, Krisztust, ki maga is szegény lévén szegényeknek hirdette az evangéliomot.
halálig keserítette, halálra adta, elárúlta, mint Júdás az Urat.
Zsolt 108,18
átkozta a szegényt; jőjön is vissza rá az átok. Mások szerint: szerette a gonoszságot, melynek büntetése átok és szerencsétlenség (tehát jőjön rá az átok).
mint a bedörzsölt kenőcs. Ezen képek által, t. i. a fölöltött ruha, a megivott víz, a bedörzsölt olaj által a sz. zsoltáros jelképezi az átok erejét, mely a gonoszt megragadja, mintegy test- s vérébe megy át, és őt soha el nem hagyja (Ar. sz. Ján. Theod.).
az átok.
Lásd Máté 26,38.
elveszek elleneim incselkedései között.
Lásd Zsolt. 21,8.
Krisztus is könyörgött megszabadításért a halálból, azaz, föltámadásért a sírból, mint az apostol mondja Zsid. 5,7.
védi őt, mint gondviselő.
Zsolt 109,1
E zsoltárban egy fölséges király dicsőittetik, kit Isten uralkodótársává vett föl (1. 2. v.), ki körűlvéve szent harczosoktól (3. v.), nem csak a királyi, hanem a főpapi méltóságot is birja Melkizedek rende szerint (4. v.), és azokat, kik uralmának meghódolni nem akarnak, hatalmas ereje által, melyet a szegénységben és háborúságban szerez (7. v.), földhöz sujtja (5. 6. v.). Hogy e dicső király a Messiás, a régi zsidók egyhangúlag hitték, mint ez Máté 22,43. Márk 12,36. Luk. 20,42. kitűnik, hol Jézus ezen hitet bennök fölteszi, és az ő idejebeli zsidóknak e zsoltárból bizonyítja be a Messiásnak emberfölötti természetét. Valamint Jézus az emlitett helyeken, úgy az apostolok is Ap.cs. 2,34.36. 5,31. Kor. I. 15,25. Efez. 1,20. Zsid. 7,17. nem különben a sz. atyák és az egész anyaszentegyház e zsoltárt kezdettől a Messiásról értették.
Zsolt 109,1
Isten.
Zsolt 109,1
a Messiásnak. Ha ezen zsoltár szerzője Dávid, mint a fölirás mutatja, és ő, ki az emberi nagyság legmagasabb fokán lévén, itt egy mást nevez urának: ez egyéb nem lehet, mint a Messiás (Theod.). Ezenkivűl Jézus ebből a zsidók ellen még azt is következtette, hogy a Messiás ember fölötti méltósággal bir. Lásd 1-ső jegyz.
Zsolt 109,1
Keleti szokás, hogy a királyok azokat, kikre hatalmokat átruházzák, jobbukra ültetik. Tehát, ki az Isten jobbján ül, isteni hatalommal bir.
Uralkodjál az én teljhatalmammal, mig minden ellenségedet meghóditom neked. Lásd Kor. I. 15,25. Zsid. 10,12.13. A legyőzött ellenségek letapodtattak, s igy lettek azok egyszersmind lábzsámolyokká. Lásd Józ. 10,24.25.
Zsolt 109,2
oh Messiás!
Zsolt 109,2
Sionból jő ki uralmad. Jerusalemben szenvedte Jézus a kereszthalált, és a kereszt volt a királyi pálcza, melynek karjai diadalmasan terjedtek ki a világ minden széleig. Lásd Izai. 2,3. Mik. 4,2.
azok daczára. Az ellenségek minden ármányai, cselszövényei, üldözései meg nem dönthetik az ő országát, sőt inkább épűlését fogják elősegiteni (sz. Ágost.). Némelyek szerint: ellenségeid szivében. Mások szerint: mint elleneid fejedelme.
Zsolt 109,3
Ismét Isten szól a Messiáshoz.
Zsolt 109,3
A latin principium, itt annyit tesz, mint principatus, uralom (sz. Ágost.).
Zsolt 109,3
az időben, mikor hatalmadat, erődet kitűnteted. Ez idő alatt értik némelyek Krisztus megjelenését a testben átalán, mások az ő feltámadását, mások a Szentlélek eljövetelét, mások az utolsó itéletet.
Zsolt 109,3
körűlvéve szenteidtől, mint ugyanannyi harczosoktól a test világ és pokol ellen. Mások szerint: a szentség fényében.
Ezen igék némely sz. atyák szerint a Fiú Istennek az Atya örök lényéből minden teremtés előtti születésére vonatkoznak. Vesd össze Zsid. 1,5. mások szerint Krisztusnak a szeplőtelen szűz méhéből hajnalhasadás előtt való emberi születésére. A héber szerint e vers: Hatalmad (mások szerint harczolásod) napján néped önként (jelen meg) szent ékességben; ifjaid, miként hajnal méhéből a harmat. Azaz, mikor te erődben megjelensz (harczra indúlsz), tieid önként sereglenek hozzád szent érzemények és tettek ékességében. Mint hajnalkor leszáll a harmat, oly számosan gyűl össze a megifjodott új emberiség, ellenségeid ellen veled együtt harczolni.
Zsolt 109,4
te nem csak királya vagy országomnak, hanem örök főpapom is.
nem mint Áron, ki állatokat áldozott, és csupán pap volt; hanem mint Melkizedek, ki kenyeret és bort áldozott, s király és pap is volt egyszersmind. Lásd Zsid. 5,6. 6,20. 7,1. s követk.
A Messiás, oh Isten! jobbod felől megrontja stb. A jobb felől ülő Úr alatt itt csak a Messiás érthető, miután az 1. v. épen igy jellemeztetik, s a királyok meghóditása neki tulajdonittatik itt és egyebütt is. Lásd Zsolt. 2,9. A héber szövegben e szó Adonai „Úr“ mint Istennév vagyon irva, jelentőleg a Messiás Istenségét.
Vesd össze Zsolt. 2,9. Krisztus legyőzi minden ellenségét. Ezek különfélék lévén, különféle fegyverekkel győzi le őket. A világosság elleneit az ő világossága hatalmával győzi le; azokat, kik világi hatalommal rohannak rá és követőire, szintén világi kar által veri le, mit különösen az utolsó időkről lehet érteni. (Lásd Jel. 19,11–21.).
Előbb a nyomoruság zavaros és roszizű vizét iszsza, és e lealáztatása által jut dicsőségre. Lásd Zsolt. 21,23. 68,15. Máté 26,39. Luk. 24,26. (Ar. sz. Ján. Theod. Ágost.). Hasonlítás vétetik a harczban elfáradt hősről, ki az útjában levő forrásból szomját eloltván, új erővel siet a harczot dicsöűl befejezni.
Zsolt 110,1
E zsoltár a héber szövegben minden verstagnál más betüvel kezdődik, azért betűrendes zsoltárnak is mondatik.
a jámborokkal a templomban.
azaz: Isten munkái azért vannak úgy, mint vannak, mert Isten úgy akarta (Theod.). Némelyek a hébert így: keresettek (keresésre méltók) egészen (a jámborok) kivánsága szerint; – oly választékosak, hogy a jámborok semmi jobbat nem kivánhatnak.
Örök emléket szerzett magának csodatettei által.
Eledelt adott tisztelőinek, az izraelitáknak, a csodálatos mannát a pusztában, mely az imádandó Oltáriszentségnek előképe volt. A keresztény itt e nagy titokra gondol, és azért áldja Istent, különösen, hogy abban Krisztus születésének és halálának isteni titkai rejlenek, és hogy azzal a kegyelem új szövetsége megpecsételtetett. (Ágost. Theod.).
Zsolt 110,7
az által tűntette ki dicső működését, hogy a kananeusok birtokát az izraelitáknak adta, és még inkább az által, hogy a pogányokat a zsidókhoz csatolta, s mindnyájokat Isten egy családjává egyesítette.
A mit Isten tesz és szól, mind való és igaz.
Zsolt 110,8
igazak, vagy állandók.
Isten parancsai (a hitbeliek és erkölcsiek) változatlanok, az örök igazság változatlan törvényei szerint advák.
E fölirat egyedül a latin fordításban találtatik, s valószinűleg azonos ajtatos hiedelemből keletkezett, hogy Aggeus és Zakariás próféták, kik a babiloni fogságból visszatértek a zsidókkal, ezen zsoltárt énekelték. Valamint az előbbi, úgy e zsoltár is betűrendes.
A veszélyek sötétségében a jámbor szükséges vigasztalást és elegendő világosságot talál, elgondolván azt, hogy az Isten irgalmas és igazságos; mert habár némely csapás nehezére esik is, jól tudja, hogy Isten nem mér rá olyat, mit bűnei miatt meg nem érdemlett, vagy mi javára nem szolgálna, mert Isten maga a szeretet és igazság.
Zsolt 111,5
Lásd Móz. V. 15,8.
Czélt ér a törvényszék előtt, és ellenei nem buktathatják meg. Némelyek szerint: eszesen intézi beszédeit.
a rágalomtól.
Zsolt 111,9
annak jutalma.
Zsolt 111,9
az ő ereje.
dicsőségre.
Isten szolgái (Jerom.). Ágoston, Athanáz és mások szerint: gyermekek, és értik a keresztényeket, kik mint ujdonszülöttek (Pét. I. 2,2.) itt fölhivatnak, hogy az üdvösség szerzőjét, az Úr Jézus Krisztust magasztalják.
ki oly leereszkedő, hogy minden csekélyre tekint. – Az alázatosaknak, kik mindent csak Istentől várnak, az Isten kegyelmét adja.
Igy emeltettek föl József, Mózes, Dávid, Dániel és sok más a legalacsonyabb sorsból legmagasabb tisztségekre. Hasonlóképen emel föl Isten mindnyájunkat a bűn szennyéből az angyalok trónjaihoz (Jerom. Theod.).
Ilyenek voltak Sára, Rebekka, Anna és mások. A héber szerint …anyának, Alleluja!
Zsolt 113,1
Nincs a héberben. A zsoltáros eléadja a segitséget, melyben Isten Izrael népét az Egyiptomból történt kivonúláskor részesítette (1–8.), és erre alapítja kérését, hogy Isten ezután is tulajdon dicsősége miatt nyújtson segélyt, mint élő Isten, a holt bálványok ellenében (9–16.); végre bizalommal reményli ezen segélyt. (17–26. A héber szerint: Zsolt. 115,9–18.)
az idegen nyelven szóló.
Zsolt 113,2
vagy: az ő szent népévé, melyet a pogányoktól elkülönzött, hogy megszentelje, s benne az egész emberi nem váltságát előkészitse. Lásd Móz. II. 19,5.6.
az ő uralmának népévé, oly néppé, melynek ő királyává lenni méltóztatott.
Zsolt 113,3
a kivonúlást.
Lásd Móz. II. 14. Józ. 3.
Az egész természet reszketett. (Vesd össze Náhum 1,5. Habak. 3,6.), különösen a Sinai hegy (Móz. II. 19,18.). Jerom. Theod.
Zsolt 113,8
Lásd Móz. IV. 20,8.10.
De sok jó héber kéziratban a következő az előbbivel egy zsoltárrá van összekapcsolva, mi egyébként össze is illik (lásd 1-ső jegyz.), s azért eredetileg is így lehetett.
Oh Isten! te a mi kivonúlásunkat Egyiptomból csodatetteid által eszközölted, azért légy most is segedelmünk, nem mimiattunk, kik semmit sem érdemlünk, hanem a te neved, tenmagad miatt, hogy kegyelmed és igazságod, igéreteid teljesülésében, melyek által segítettél és segítesz, átalában elismertessék, s te mint élő Isten, ellentétben a pogányok életnélküli bálványaival, dicsőitessél.
Mindazok, kik a bálványokat készítik és tisztelik, érzéketlenek lesznek, mint a bálványok. Lásd Bölcs. 13,10. s követk.
Áron háza a papirendet jelenti, Izrael háza a világi rendet. Az igaz anyaszentegyház soha sem volt egyenlő tagokból álló társulat.
a legfensőbb ég.
Azért ne hagyj minket elveszni, mert a föld alatt nem dicsérnek téged. Lásd Zsolt. 6,6. 7-ik jegyz.
A héber szerint: mindörökké. Alleluja!
Zsolt 114,1
Nincs a héberben. – Mik voltak a veszélyek, melyekből a zsoltáros megmentetett, nem tűnik ki világosan e zsoltárból. A keresztény ember üdvössége veszélyeire gondol.
Mások szerint: Örvendek.
az alvilág.
Légy ismét nyugodt, miután a veszélyből kimenekedtél.
Miután megszabadúltam, azon leszek, hogy ezután életem által a földön az Úr tetszését keressem. A héber szerint: Isten előtt fogok járni az élők földén (nyugodtan fogok szolgálni Istennek. Zsolt. 55,13.).
Zsolt 115
Zsolt 116,1
A héberben e zsoltár az előbbivel egybe van kapcsolva, melylyel tartalmára nézve meg is egyezik.
Zsolt 116,2
Hittem Istennek, ki megigérte, hogy igaz tisztelőit megsegíti.
Zsolt 117,6
azért nem is csináltam titkot abból, hogy kisegít engem különösen a veszélyekből, melyek fenyegettek. Hittem és szóval is kijelentém hitemet. Átalán a hit külső megvallására vonatkozólag hozza föl sz. Pál ez igéket Kor. II. 4,13. Rom. 10,10. Vesd össze Luk. 12,8. Mások szerint: Hittem (biztam), habár mondottam: Én fölötte szenvedek!
Zsolt 117,9
Lelkem levertségében (Jerom.) mondottam: Minden emberi segély csalékony és bizonytalan; azért a hűséges, a teljes biztosságot adó Istenre hagyom magamat (Bazil. Jerom. Ágost.).
Zsolt 117,10
Veszem a hála-kelyhet, s Isten dicsérete és magasztalása közt kiürítem. A bemutatott hálaáldozatok után (14. v.) tartatni szokott vendégségeknél, körűljárt a hála-pohár, melyet Isten dicsőségére és magasztalására ürítettek ki. A keresztény ember e szavakban megigéri, hogy a mindennél kedvesebb hálaáldozatot, a sz. miseáldozatot mutatja be, s abban Isten jótéteményeit fogja magasztalni.
Megszabadított engem, mert az ő szenteinek halála előtte nem közönyös, hanem igen fontos dolog.
Zsolt 115,1
tekints rám kegyesen.
egyik szolgálód fia, a házban született, tehát örökös szolgád vagyok; mert a szolgálóknak a háznál született fiaik örökös szolgáik voltak uraiknak. Lásd Zsolt. 85,16.
kiszabadítottál a rabságból. A sz. zsoltáros itt a babiloni fogságot, vagy, képletesen átalán a szenvedéseket érthette, mint p. o. a bűn rabságát, mire a keresztény ember gondol.
Itt, valamint az 5. versben a zsoltárosnak halálveszélyben tett fogadalmáról van szó.
A héber szerint: Jerusalem. Alleluja.
A héber szerint ez a zsoltár végén vagyon. E zsoltár ugy látszik az isteniszolgálat kezdetén, vagy végén, vagy pedig egyes énekek és szertartási tények közben az egész nép által énekeltetett. Ebben minden nemzet fölhivatik az Isten dicséretére, hogy Istent a megváltás kegyelméért magasztalja. Lásd Rom. 15,11.
Isten irgalma a pogányoknak, igazvolta (azaz, hűsége igéretei teljesítésében) a zsidóknak jutott részűl; mert a pogányok csupán irgalomból, a zsidók pedig a nekik tett igéretek következtében hivattak meg, mint sz. Pál tanitja. Rom. 15,8–12.
Nincs a héberben. E zsoltár, mint a régi zsidók (Máté 21,9.), mint az apostolok (Ap.cs. 4,11.) és a sz. atyák hitték, a Messiás hálaéneke szenvedéséből lett dicsőséges megszabadúlása fölött. Maga Krisztus Urunk is e zsoltár 22. versét magára alkalmazván (Márk 12,10. Luk. 20,17.) mutatja, hogy ez ő róla szól. Kezdetben mindenkit hálaadásra hí föl (1–4.), mondja: hogy bizodalma soha meg nem szégyenűlt (5–18.), hogy diadallal vonúl be az Úr házába (19–21.), hol őt egybegyült hivei örömmel fogadják (22–26.), s az ünnepnapot áldozattal és hálaimával szentelik meg (26–29.). Miután minden igaz keresztény Krisztus életét több vagy kevesebb tökélylyel önmagában ismétli, így e zsoltárt mindenki magára alkalmazhatja, s az isteni mester érzéseit sajátjaivá teheti.
Lásd Zsolt. 17,19. Krisztus a szenvedésből ment át örömbe.
Ha Isten velem vagyon, mit tehetnek nekem az emberek? – A keresztény e mellett a megromlott emberi természetre is gondolhat.
mert a még oly hatalmas ember körűlményei és érzelmei is változhatnak, de nem az Isten, a változhatlan (Theod.).
Az Úr ereje által győztem. Némelyek a hébert így: Az Úr nevében pusztitottam el őket. Krisztus minden népnél talált ellenzést, de ő mindnyáját meggyőzte, s ezután is meg fogja győzni. Minden jámbor keresztény az Úr nevében győzi le minden ellenét.
Zsolt 117,12
A méhek a leghevesebb üldözés jelképei. Lásd Móz. V. 1,44.
Üldöztek engem nagy robajjal, de kitartás nélkül, hasonlóan a tüskebokor tüzéhez, mely hamar föllobban, zajosan pattog, de hamar el is alszik.
Mind a sok szenvedés, melyet Jézusnak okoztak, nem megaláztatására, hanem fölmagasztaltatására szolgáltak az Atyánál. Ugy az anyaszentegyház is, az ő titkos értelmű teste, diadalmasan emelkedik föl a kisértetekből és üldözésekből; úgy minden igaz keresztény, mint tagja az ő testének.
megfenyített engem, testvéreim bűneiért halállal büntetett engem; de nem hagyott a halálban, hanem dicsőségesen föltámasztott. – A keresztény ember lelki föltámadására gondol.
Nyissátok föl, ti papok, a templom ajtait. Krisztus háromféle értelemben nyitotta meg az igazság kapuit. Külsőleg bevonúlt a jerusalemi templomba (Máté 21,9.); ez csak előképe volt bevonúlásának a két más magasabb templomba. T. i. váltságmunkája által megnyitotta a valódi erény és igazság templomát, hová azontul minden ember beléphet; ezen isteni munkája által megnyitotta Atyja mennyei lakhelyét is. Ha a keresztény magára alkalmazza ez igéket, akkor a kegyelem állapotára gondolhat, melybe a vétekből való föltámadása után jut; vagy pedig az örök mennyei jutalomra, melyet reményl, mivel Krisztus azt kiérdemelte és megigérte (sz. Jerom.).
A 22–27. vers a nép szózata, mely Krisztust a templomba való bevonulásakor örvendezéssel fogadja. A kő Krisztus (Máté 21,42. Efez. 2,20.), melyet az építők, a zsidó főpapok és irástudók megvetettek, szegletkővé lőn, azaz, oly kővé, mely két falat foglal és tart össze, t. i. a zsidókat és pogányokat, az embereket és angyalokat egy isteni családdá kapcsolja össze. Igy a sz. atyák. Lásd Izai. 28,16. Máté 21,42. Ap.cs. 4,11. Pét. I. 2,6.)
Ama nap, melyen Krisztus szenvedéseiből diadallal kikelt, legnagyobb öröm- és ünnepnap az emberiségre nézve; mert az ő érdemei által akkor ragadtatott ki a sátán és világ rabszolgaságából.
Zsolt 117,25
Igy szól a szent község minden egyes tagja Urához, Krisztushoz.
A héber szerint: Segíts! azaz Hosianna! mint a Messiásnak, midőn a templomba bevonúlt, valóban kiáltották. Máté 21,9.
Igy fogadja áldva, magasztalva és hálát adva a templomban egybegyűlt nép a Messiást minden kiséröjével.
Zsolt 117,27
ki minket kegyelmének világosságába helyezett.
Hirdessetek ünnepet, s ékesítsétek föl a templomot sűrűn ágakkal és lombokkal, hogy elérjenek egész az áldozatoltár szarváig. Lásd Móz. III. 23,40. Igy történt, midőn Krisztus szenvedése előtt a templomba bevonúlt. Némelyek a hébert így: Kössétek az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvához, azaz, áldozzatok ünnepi áldozatot; vagy: kössétek meg az áldozatot, öljétek le, és véréből vigyetek az oltár szarvaira. Lásd Móz. II. 29,20.
Ez igék végig a Messiás igéiűl vehetők az Atya Istenhez, vagy pedig a szent község igéiűl a Messiáshoz.
Zsolt 118
Zsolt 118,118
Nincs a héberben.
Ez a héber ABC első betűje. Ez a zsoltár betűrendes, minden nyolczadik vers a 22 héber betű egyikén kezdődik, azért nagy ABC-ének is neveztetik. Különféle gondolatokat és érzelmeket tartalmaz az Isten igéjéről, melyek egymással nincsenek összefüggésben. Minden vers hasonértelmű kifejezése az Isten igéjének. Sz. Ambrús és Hilár szerint, e gondolatok az Isten igéjéről annak megmutatása végett szedettek betürendbe, hogy a jámbor elméjébe az Isten igéjének oly mélyen kell benyomva lennie, mint nyelve betűinek. Az anyaszentegyház e zsoltárt szolgáinak imádságúl rendeli a napi órákra, hogy az által Isten törvényének s e törvény követésének szeretetében napról napra mindinkább megerősödjenek.
azaz, kik elmélkednek parancsai fölött, hogy azokat igazán s hiven teljesítsék a legkisebb dolgokban is. Az Isten igéje bizonyságnak neveztetik, mert az tanúságot tesz az ő szentségéről és szeretetéről.
Az Isten igéje igazságnak, jognak neveztetik, mivel ezen ige a zsidóknak vallási cselekvényeikre, polgári törvényeikre és az igazság kiszolgáltatására nézve törvényűl, zsinórmértékűl volt rendelve. Vagy pedig: Az Isten törvényei igazságnak neveztetnek, mert az embert, ha azokat követi, igazzá, szentté teszik.
Zsolt 118,7
Mások szerint: ha megtanúlom stb.
a te igazságos törvényeidet. Minden törvény egyszersmind itélet; mert az határozza el, vajjon az ember jól cselekszik-e vagy roszúl, jutalmat érdemel-e vagy bűntetést.
segíts azokat megtartanom kegyelmed által.
életmódját, viseletét.
Zsolt 118,11
mint drága kincset.
hogy a kisértetekben erőt nyerhessek.
fölvilágosító és ébresztő kegyelmed által.
Az idegen a még előtte ismeretlen országban gyakran károsodás veszélyének van kitéve. Némely, látszólag ártalmatlan dolog, melynek következményeit előre nem láthatja, sokszor egészségét, tagjait, szabadságát sőt életét is veszélybe döntheti. Mily szerencse rá nézve, ha egy jó barát őt előre figyelmezteti. Épen ily sorsunk van az életben. Vándorok vagyunk a földön és sokkal járatlanabbak, mintsem hogy mindent, sokszor igen messzeterjedő következményeivel együtt, tapasztalásból ismerhetnénk. E körülmények között tehát Isten törvénye a leghivebb jó barát, ki nekünk legjobb tanácsot ad, mint vándoroljuk át ez ismeretlen idegen földet károsodás nélkül.
A héber szerint: összezuzza, vagy, emészti magát lelkem, ohajtván a te igazságaidat stb.
Lásd Móz. V. 27,26.
Vedd el rólam a gyalázatot, melyet bűntelenül szenvedek, én, ki hű követője vagyok parancsaidnak. Mi is könyöröghetünk így, ha méltatlanúl megvetnek; de még tökéletesebben s isteni példányunkhoz méltóbban cselekszünk, ha a megvetést szivesen és örömmel viseljük.
A nagyok és hatalmasok is vészt forralnak ellenem, de én nyugton megyek útamon, parancsaid követésében, s azt gondolom, hogy akaratod nélkül ők nekem nem árthatnak.
A sok szenvedés egész a porig lealázott, s a bú közel vitt a halálhoz; emelj föl ismét engem, a mint megigérted. Sz. Ágoston szerint, a próféta itt a test törvénye ellen panaszkodik, és a kegyelem életéért könyörög, melyben a test törvénye alá van vetve a lélek törvényének.
ügyeimet, kérelmeimet, ohajtásimat.
Vezess engem az igaz útra, és járni fogok azon.
Zsolt 118,28
Rideg- aluszékony- és ellenszegűlőnek érzem magamat, élő buzgalom nélkül a jó iránt. A héber szerint: Lelkem könyezik a bú miatt.
Mások szerint: igéretednél fogva.
Zsolt 118,29
A héber szerint: Az álnokság útját.
A héber szerint: és törvényedet közöld velem.
azaz: világosítod, bátorítod.
azt fogom követni. Mások szerint: Megőrzöm azt mindvégig.
Fordítsd el szemeimet a mulandóktól, a hiú tanitástól is; a te törvényeidben engedj erőt, életet, örök életet találnom.
Teljesítsd szolgádnak az igéretet, melyet a szabadúlás- és üdvre nézve adtál mindazoknak, kik téged félnek.
Ne engedj át azon gyalázatnak, hogy ellenségeim megalázzanak; ezt nem fogod engedni, mert a te igéd oly kellemes, oly jó, oly vigasztaló.
Adj erőt, életet igazságod gyakorlásában.
igéreted szerint.
hogy megfelelhessek szidalmazóimnak, kik azt mondják, hogy tőled elhagyattam; mert én bízom igédben.
Ne hagyd elfelednem igéreteid szavát, melyben én reménylek.
szabadon, nem félve az emberektől (Ar. sz. Ján.).
hogy megfogjam, s követvén azokat, erősen tartsam.
hogy szabaditóm, üdvöm leszesz.
Ha elgondolom, mikép itéltél mindenkoron, hogy az ártatlanokat védted, a vétkeseket büntetted: ebben teljesen megnyugszom.
Némelyek szerint: aléltság. Mások a héber szerint: égető szél. Mások szerint: borzalom.
életemben 19. v.
éjjel is könyörgök hozzád.
minden tulajdonom a szeretet törvényeid teljesitéséhez.
Zsolt 118,59
Átvizsgálom eddigi életpályámat (Jerom.).
visszatérek törvényedhez, megjavúlok.
sietek, és nem késem.
A rosz példák, a világ és pokol incselkedései (Ágost. Theod.).
A világ botránkoztatásai közt éjjel fogok imádkozni, hogy dicsérjelek s neked hálát adjak törvényeidért, miket legnagyobb szerencsémnek tartok.
A szentek társaságában vagyok, mindazokéban, kik téged szeretnek és tisztelnek. Az irásértelmezők a szentek egyességét értik, mely szerint Isten minden fiai egy szellemi társulatot képeznek, közösségével birván a szellemi javaknak és érdemeknek, melyek mindenikök javára szolgálnak.
igéretem szerint.
Előbb vétkeztem, azután megaláztattam különféle szenvedés, becsület- és egyéb veszteség által; azért ezután megtartom törvényedet, és többé nem vétkezem. Lásd 71. 75. v.
A kevélyek, kik csekély- kicsinységem miatt megvetnek, mindenképen bántanak: de én teljes szivemből ragaszkodom parancsaidhoz.
Szivök megátalkodott annyira, hogy semmi intést semmi kegyelemsúgárt nem enged behatni. A héber szerint: Szivök pöffedt (érzéketlen) mint a kövérség. Lásd Izai. 6,10.
Lásd 67. v.
kedvesebb, becsesebb.
Zsolt 118,74
A te tisztelőid.
Tisztelőid örülni fognak erényemen és szerencsémen, melyben részesítesz, mivel abban bízom.
igaz és hiven szerető érzésedből.
A héber szerint: elmélkedem.
egyesűljenek velem törvényeid követésére.
Zsolt 118,82
az ellenektől való megszabadításért, mit nekem megigértél.
a lélek szólván azokból.
a segélyért való epedés miatt; oly hideg, összezsugorodott, kiszáradt, mint egy üres víz- vagy bortömlő, mely a déren van. A héber szerint: Mint a tömlő a füstön. A héberek bőrtömlőkbe töltik boraikat, s a tömlőket füstön vagy tűznél szárították ki, mielőtt megtöltötték.
A ker. ember itt lelki elleneire gondol, rosz szokásaira, hajlamaira stb. Sz. Ágoston megjegyzi, hogy ez a vértanúk szózata, kiknek mondatott, hogy nyugton legyenek, mig számuk betelik. Jel. 6,11. A héber szerint: Vermeket ásnak nekem a kevélyek, kik nem tesznek törvényed szerint.
Add és tartsd meg éltemet. Mások szerint: üdíts föl.
változatlan az égben, azaz, általad, kin az nyugszik.
Igazságod mindaddig megmarad a földön, mig maga a föld megmarad.
Mások szerint …törvényed szerint áll minden ma is.
Zsolt 118,96
Mások szerint …Minden tökéletesnek, becsesnek (némelyek szerint: minden reménynek, mások szerint: minden hiúságnak) láttam végét.
nincs vége, hanem örökké tart.
soha nem hagy el. Ki mindig szemei előtt tartja Isten igéjét, bölcs lesz és az marad, megszégyenítéseűl üdve minden ellenségének, kik az Isten igéjével ellenkezőleg cselekszenek.
A sz. zsoltáros nem hiú dicsekvésből mondja ezt, hanem mint sz. Pál (Gal. 1,14.) igaz önérzetből. Vagy pedig: Értelmesebb vagyok azoknál, kik engem test szerinti bölcseségökre akarnak tanítani, együgyünek tartanak s azért tanitóimúl tolják fel magokat.
Zsolt 118,107
mert a ki jámborúl akar élni, szenvednie kell. Lásd Tim. II. 3,12.
igéretednél fogva szabadits meg engem szenvedéseimtől.
szent föltételeimet, melyeket kimondok.
Azaz: életem folytonos veszélyben van. Lásd Kir. I. 19,5. Jób 13,14.
A héber szerint: örökké és mindörökké.
Némelyek szerint: a kétszinűeket. Mások szerint: az állhatatlanokat. Ismét mások szerint: az eszteleneket.
Oltalmazz engem. Némelyek szerint: tarts meg. Mások szerint: gyámolíts.
A héber szerint: mert csalárdságuk hazudság (ármányuk hiábavaló).
A héber szerint: félreveted, mint salakot, a föld minden istentelenét.
A kik Krisztuséi, úgymond sz. Pál, megfeszítették testöket ennek vétkeivel és kivánságaival. Gal. 5,24.
átalán az üdv elleneinek.
Végy oltalmadba, hogy a gonoszok el ne nyomjanak.
Zsolt 118,126
hogy rajtam segits.
Mások szerint: megszegik a frigyet.
A héber szerint: az aranynál, a finom aranynál.
Zsolt 118,130
helyes ismerete.
az alázatosoknak, az együgyűeknek.
hogy jobban belássam az isteni dolgokat.
a mint ez méltó és illő azoknak, kik stb.
Zsolt 118,134
A héber szerint átalán: az elnyomatástól.
hogy nyugodt kedélyben maradhassak, és a békételenség, gyülölet stb. ne tegyen ingadozóvá parancsaid megtartásában.
Tekints rám kegyes szemmel.
Igaz és igazságos igéid ismeretét és megtartását keményen megparancsoltad.
tűzben megpróbált, valódi. Lásd Zsolt. 11,7. 18,9.
A héber szerint: csekély.
a te igéreteidben.
A héber szerint: Szemeim megelőzik az éj szakait, azaz, fölébredek, mielőtt az éji őrszakok elmúltak volna.
igazságos igéd, igéreted szerint.
törvényed.
Zsolt 118,156
igéreted szerint.
Zsolt 118,156
A héber szerint: és undorodom.
Zsolt 118,156
Az igazságtalanúl üldözött jámbor nem fél a fejedelmektől s bármi rendű nagyoktól, s a nélkül hogy védelmül ellenök erőszakos eszközhöz nyúlna, menedéket és vigasztalást az imádság, a keresztény bizalom s az isteni törvények hű teljesitésében, egyedűl Istennél keres.
Zsolt 118,156
igen gyakran (Bellarm). Némelyek szerint: a sz. zsoltáros prófétailag itt a hét zsolozsma-időt jelenti, mely alatt az anyaszentegyház Isten dicséretét papjai által zengedezi.
Zsolt 118,156
soha sem szerencsétlenek.
Szivesen beszélek igéidről.
Vajjon ezen s a következő tizennégy zsoltár fölirata különös énekhangot jelent-e? vagy pedig e zsoltárok azért neveztetnek úgy, mivel a leviták által azon tizenöt lépcsőn énekeltettek, melyek az asszonyok tornáczából a férfiakéba vezettek? vagy pedig azért fordíttatik igy, mivel a fogságból visszatérő, vagy az ünnepekre zarándokló zsidók által énekeltettek… mindez, valamint több más vélemény teljes bizonyossággal nem bir. E zsoltárban egyikök panaszkodik a rágalmazó, csalárd és veszekedő emberek ellen, és segélyt kér.
Zsolt 119,3
Megszólitás az ellenekhez és hazugokhoz.
Némelyek a héber szerint: Mint fog téged az Isten bűntetni, álnokság nyelve!
Némelyek szerint: Büntetésűl a Mindenhatónak t. i. az Istennek hatalmába jutsz, s azután a kínok parázsán fogsz égni. Büntetésűl az Isten nyila, a hirtelen halál fog érni, s a halál után a kárhozat tüze gyötreni. Mások a héber szerint: (A rosz nyelv) mint a hős éles nyila, mint a gyalogfenyő (v. rekettye) izzó tüze. Ezek parázsa soká eltart a hamu alatt; azért képei a tartós haragnak.
Cédár, egy rabló néptörzse volt az araboknak. Lásd Móz. I. 25,13. Izai. 42,11. 60,7. Átalán durva, míveletlen emberek gyanánt vétetik. A héber szerint: Jaj nekem, hogy Meseknél (Móz. I. 10,2. valószinűleg Mósoknál, a kaspi tengerparton) kell tartózkodnom, és Cédár sátrai közt laknom. Mind a két nép átalán barbár népűl vétetik. A keresztény ember a romlott világra gondol, melyben zarándokságát kell végeznie, s az örök békeség hajlékai után ohajtoz.
Némelyek az 5. 6. v. a héber szerint: Sokáig lakott lelkem a békegyülölőkkel. Én békeszerető vagyok; de ha szólok (békésen), ők harczra kelnek.
Zsolt 120,1
E zsoltárban egy fogságban sínylődő izraelita bizalomteljesen tekint föl Jerusalem hegyeire, Isten egykori székhelyére és segítséget s oltalmat reményl.
Jerusalem hegyeire. A keresztény ember a mennyei Jerusalemre, Isten hegyeire gondol. Lásd Móz. V. 33,15. Zsolt. 124,2.
Az Isten oltalmazza jobbodat. Jobb kézzel szokás harczolni; ha Isten ezt oltalmazza a viadalban, győzelmet lehet reményleni. Mások szerint: Jobb kezed felől, mint oltalmad. Zsolt. 15,8. 108,31.
Sem a túlságos meleg, sem a hideg nem fog neked ártani. A keletiek az éjjeli hideget a holdnak tulajdonítják, valamint a lég egyéb rosz befolyását is. A sz. zsoltáros ezzel valószinűleg azon eszmét akarta kifejezni: Semmi veszély és viszontagság nem fog leverni.
Őrizze minden léptedet, életedet és halálodat.
A héber szerint: Dávidtól. E zsoltár Jerusalembe az ünnepekre menő zarándokok útiéneke, vagy pedig a Jerusalembe visszatérő foglyoké, melyben Jerusalem városát magasztalják és üdvözlik. Prófétailag benne Jerusalem alatt egyszersmind az anyaszentegyház és a mennyei Jerusalem (Jel. 21,2.) értendő. A keresztény ember az utóbbiakra gondol, s e zsoltárt különösen a keresztény egyház jóléteért imádkozza.
Zsolt 121,2
Tulajdonképen kapuidban, melyek a városok előtornáczait, előtéreit képezték.
már állanak stb. A sz. zsoltáros lélekben már áthelyezve képzeli magát a szent helyre. Némelyek szerint: állani fognak. Mások szerint: állottak (előbb más alkalommal.).
Zsolt 121,3
mint erős városhoz illik. A sz. zsoltáros itt különösen az egyházat és mennyei Jerusalemet tartja szemei előtt, melyek városhoz hasonlítanak. Lásd a követk.
vagy pedig: mely nem rendetlen, szétszórt, hanem egészet képez, melynek részei egymással közösen egybehangzanak. Az egyház mint Krisztus teste (Efez. 4,16.), a hit, szeretet s minden lelki jó közössége által egy egésszé van összefoglalva: valamint a mennyei Jerusalem, a győzedelmes egyház is, a boldog látás és szeretet által.
Zsolt 121,4
az izraeliták a földi Jerusalembe ünnepekre; a Krisztus egyházába hivatottak (Lásd Izai. 11.) az egyházba; a mennyei Jerusalem polgárai mennyekbe.
az Izraelnek adott törvény szerint évenkint háromszor a szent hajlék körűl összegyűlnek. Lásd Móz. V. 16,16. (Theod.). A bizonyság törvényt jelent. Lásd Zsolt. 118,2. Mások szerint: bizonyságúl Izrael mellett, hogy ő az Úr népe. Mások szerint: a bizonyság sátorához.
Zsolt 121,5
Ott vannak a legfőbb itélő- és kormányszékek. Lásd Móz. V. 17,9.
Dávid trónja.
Zsolt 121,6
a mik javára vannak.
Ti igazak, Istenben! könyörögjetek: hogy a sz. városnak, e város lakóinak nyugalmat és békét adjon. Minden jóban bővelkedjenek polgáraid, oh Jerusalem! kik örömest laknak benned.
Zsolt 121,7
erődeidben. A héber szerint: Legyen béke falaid között (mi ugyanaz).
Mások szerint: palotáidban.
Sok szerencsét kivánok neked, Isten városa! mert polgáraid mindnyájan atyámfiai és felebarátim, ugyanazon hit- és szeretettel lévén hozzám csatolva.
mert benned Isten lakik.
Izrael fiai könyörögnek ebben a gyalázatos elnyomás megszüntetéseért, melyben vannak. A keresztény ember e zsoltárt közinségben imádkozhatja.
Valamint a szolgák és szolgálók uraikra és asszonyaikra néznek, mert mindent kezeikből várnak: úgy tekintünk mi hozzád bizodalommal, és könyörögve segítséget.
Mások szerint: gőgösöknek.
a megnyert szabadúlás után.
Zsolt 123,5
Isten segítsége nélkül.
A héber szerint: Folyam ment át lelkünk fölött, akkor a megáradt vizek mentek volna át fölöttünk. Lásd Zsolt. 41,8. Zsolt. 68,2.3.15.16.
a megszabaditó Istennél. Lásd Zsolt. 19,2. Az Úr neve a nevezett, kimondott Istent jelenti, az isteni Igét, ki által az ég és föld teremtetett.
E zsoltár valószinűleg a babiloni fogságban a pogányok zsarnoksága alatt (3. v.) készíttetett. A keresztény ember azt az anyaszentegyház szorongattatásakor imádkozhatja.
Zsolt 124,2
Ki Jerusalemben lakik, azaz, ki a szent néphez tartozik, és Isten oltalma alatt él, nincs mitől félnie.
őt úgy védve, mint Jerusalemet a hegyek. A héber szerint …mint a Sion hegye, mely nem ingadoz, megáll örökké. Mint Jerusalemet hegyek környezik, az Úr ugy környezi az ő népét stb.
Zsolt 124,3
a pogányok zsarnokságát, kik a zsidókat fogságban tartották. Ebből következtethető, hogy jelen zsoltár a fogságban íratott.
hogy el ne csábíttassanak, midőn a gonoszok rajtok erőt vesznek.
kik hozzád hívek maradnak.
Zsolt 124,5
kik magokat elcsábíttatni hagyják.
vesztökre viszi.
Zsolt 125,1
Egy fogságból visszatért izraelita könyörög itt még fogságban levő honfiainak teljes visszatéréseért. A keresztény e zsoltárban minden felebarátja váltságaért esedezik.
Zsolt 125,1
Mikor az Úr minket a babiloni fogságból visszahozott.
úgy történt velünk, mint azokkal szokott, kiket valami örömhírrel hirtelen meglepnek és megvigasztalnak; majd elkábúltunk. A héber szerint: lettünk, mint az álmodók; a minket érő szerencsét álomnak tartottuk.
Mivel a héber igék ideje mult, jelen és jövő értelemben is vehető, némely értelmezők az e versekben mondottakat a jövő időben veszik, és így fordítják: Mikor az Úr megfordítandja Sion fogságát, leszünk stb. akkor szánk el fog telni stb.… mondani fogják… nagy dolgot teend az Úr velünk és örvendeni fogunk. – Akkor föl kell tennünk hogy e zsoltár a fogságban készült, s a 4. versben átalán a fogságból való kiszabadulás értendő.
Zsolt 125,4
Hozd vissza még fogságban maradt honfiainkat. Vesd össze az előbbi jegyz.
Judea déli részeiben a patakok nyáron olykor egészen kiszáradnak. Őszszel, midőn az esőzés beáll, vizzel ismét megtelnek, elősegítvén a termékenységet. Úgy ohajtja a sz. zsoltáros, hogy a még fogságban maradt izraeliták visszatérjenek áldott hazájokba, mely most sivatag és elhagyatott.
A szántóvető, midőn terménye utolsó maradékát kell elvetnie, gyakran szomorúan veti el, de az aratás örvendetes. Igy következik a bajra szerencse, a sírásra öröm; így váltja föl próbáltatásunk idejét az örvendezés korszaka.
Zsolt 126,1
Mások szerint: Salamonhoz. E név úgy látszik nem volt meg a legrégibb héber kéziratokban, miután az a LXX. értelmezők legrégibb görög fordításában nincs meg. Valószinű vélemény szerint, e zsoltár a babiloni fogság után iratott, azon áldásra és oltalomra vonatkozólag, melyet Izrael új községére Istentől kértek.
A ház és város itt mindazt jelenti, mi egy család jólétéhez tartozik: gyermekeket, jószágot, rangot. Lásd Móz. II. 1,21. Kir. II. 7,11.
Zsolt 126,2
munkálkodni, ha Isten nem segít.
Ha mindig fölkeltek is, sőt ha előbbi napon le sem feküdtetek, hanem csak ülve szunyadtatok, ti, kik minden lehető fáradsággal és lemondással keresitek kenyereteket, – mégis minden hiába lesz, ha Isten nincs veletek.
Az Úr kedveltjei alszanak (munkájokat tökéletes lelki nyugalomban, Isten akaratján teljesen megnyugodva végzik), de Isten megáldja csendes működésöket; ők meg fognak áldatni gyermekekkel, melyek alatt, mint a legkitűnőbb földi áldás alatt, a többi javak is értendők.
az izraelitákéi, kik azelőtt az országból számüzettek, és fogságra vitettek. Mint a harczosok nyilai támadásra és védelemre szolgálnak, úgy a gyermekek is szüleik oltalmára és gyámolítására vannak. A héber szerint …olyanok az ifjúság fiai, a fiatal gyermekek. Az előbbi versben említett gyermekekből alkalmat vesz a szent költő e fölött érzelmeit odacsatolni.
Zsolt 126,5
kinek sok gyermeke van, kik oltalmára és örömére szolgálnak. A héber szerint …ki megtöltötte azokkal tegezét.
védeni és támogatni fogják, midőn baja lesz elleneivel az itélőszéknél. A héber szerint: nem szégyenűlnek meg, mert ellenségeiket megrontják a kapunál az itéletben vagy harczban. Vesd össze Móz. I. 22,17.
E zsoltárban az istenfélő ember boldogsága iratik le.
a nélkül, hogy azt más tőled magához ragadná, mivel a törvény megvetői fenyegettetnek. Lásd Móz. III. 26,16. Móz. V. 28,33.
Zsolt 127,3
A héber szerint: házad belsejében. Az igazi jó asszony háza belsejében elvonúlva él (Zsolt. 67,13.), a kicsapongó ellenkezőleg cselekszik. Lásd Péld. 7,11.
mindig zöldelve, virúlva (sz. Jerom.).
Zsolt 127,5
a hol ő lakik.
Isten országának virágzását.
Mások szerint …fiait. Béke Izraelnek!
Zsolt 128,1
E zsoltárban egy, valószinűleg a babiloni fogságból hazatért izraelita visszatekint a népe által szenvedett inségre, úgyszintén az isteni segélyre, és Sion utóbbi elleneinek vesztét jövendöli.
a megnyert szabadúlás után.
nem vehettek erőt rajtam.
Zsolt 128,3
A héber szerint: szántottak a szántók.
A héber szerint: megnyújtották barázdáikat, – nagy és hosszú kínokat okoztak nekem.
semmivé tette elleneinket. A kaldeusok országa Círus hatalmába kerűlt, s ez megengedé a zsidóknak, hogy hazájokba visszatérjenek. A héber szerint: elvágta a gonoszok kötelét (melylyel engem megkötöztek).
ruhája azon részét, melybe a terményt fogja. A héber mások szerint: sem karját a kévekötő. A háztető füve, mely hamar elszárad, mivel mélyebb gyökere nincs, képe az istentelenek pillanatnyi és csakhamar elmúló szerencséjének.
mint különben szokás, ha aratókkal találkoznak. Lásd Rut. 2,4.
Zsolt 129,1
Több értelmező szerint, e zsoltárt azon átalános bűnbánat napján imádkozták, melyet Ezdrás rendezett. Lásd Ezdr. I. 9,5. s köv. Ezen zsoltár az egyházban mint vezeklési ima használtatik, különösen pedig használtatik még, mint könyörgés az Úrban elhunyt s ideiglenesen a tisztítóhelyen szenvedő hivekért, hitágazatunk lévén, hogy van tisztitó hely, s hogy az élő hivek az abban levő lelkeket imádságaikkal, főképen pedig a szent miseáldozattal segithetik.
inségem mély örvényéből, a börtönből, fogságból, szerencsétlenségből, bűnnyomorból.
Ha te a gonosztevőt szoros számadásra vonni és büntetni akarnád érdeme szerint.
Zsolt 129,4
a megbocsátás.
Zsolt 129,4
mely a megtérőnek bocsánatot igér.
A héber szerint …a kegyelem, hogy tiszteltessél; reménylek az Úrban, reményl az én lelkem stb.
Zsolt 129,6
minden igaz hivő.
Minden időben bízzék Istenben a hivő. A héber szerint: inkább, mint a hajnali őr, ki a reggelt várja, bizzék (epedő ohajtással) Izrael az Úrban. Az őr, ki az éjt álmatlanul tölti, ohajtva várja a reggelt, mely neki nyugtot hoz.
A keresztény itt arra gondol: hogy nem ezüstön és aranyon, hanem az Úr drágalátos vérén, és nem egy időre, hanem örökön örökre megváltatott.
Zsolt 130,1
A LXX. értelmezőknél e név nincs meg. Némelyek szerint Dávid e zsoltárban mérséklete érzelmeit irta le, hogy magát Saulnak és az ő udvaronczainak vádjai ellen (Kir. I. 24,10.11. 26,19.) védelmezze; mások szerint e zsoltár a fogságból visszatért zsidók védelmére iratott, kik a persa királytól való elpártolás vádjával terheltettek (Ezdr. II. 6,5–7.).
nem törekszem olyanokra, mik erőmet fölűlhaladják.
Zsolt 130,2
akkor tegye Isten nekem ezt meg ezt, mi az ilyen „ha“ esküszócskával kezdődő eskük után közönségesen következik. Lásd Kir. I. 3,17. Mások szerint: Nem gondolkodtam-e alázatosan? fölmagasztaltam-e lelkemet? – Mások így a héber szerint: Valóban, én csillapítottam és csendesítettem lelkemet.
Mint a tejtől elválasztott gyermek, midőn anyja mellett nyugszik, alázatos, nem sovárgó, megelégedett: úgy az én lelkem is csendes és megelégedett. Mások így adják e verset: Ha nem voltam mindig alázatos, hanem fölemeltem lelkemet, akkor legyen sorsom, mint az elválasztott gyermeké (oly szánandó).
Zsolt 131,1
E zsoltár valószínűleg Salamon nevében a templom fölszentelésére iratott (Krón. II. 6.). Miután e zsoltár szerzője kiemelte Dávid igyekezetét, melyet a frigyszekrénynek alkalmas hely keresésére fordított (1–6. v.), fölszólítja társait, hogy ez új helyet látogassák meg (7.), kéri Istent, hogy azt foglalja el (8.), s a királyt és népet áldja meg (9–12.); a mit reményl is, mert Isten megigérte (13–18.). A keresztény ember itt elgondolja mennyei Dávidjának, Krisztusnak fáradalmait, az anyaszentegyház (mint minden egyes lélek) fölépítésében, és könyörög, hogy Isten foglaljon helyet anyaszentegyházában (mint minden egyes lélekben).
a szenvedések elviselésében. Mások szerint: fáradalmáról.
Emlékezzél meg eskűjéről és fogadásáról. Itt következik a fogadó eskü.
házamba.
Vagy: Ha bemegyek stb, ha fölhágok stb, ha álmot engedek stb: akkor Isten ezt meg ezt tegye nekem stb. a héber eskü-forma szerint. Lásd Zsolt. 130,2.
Zsolt 131,6
a frigyszekrényről Efratában, mi tulajdonképen Betlehem (Móz. I. 35,19.), hanem itt Efrata-tartomány, azaz, Efraim értendő. Lásd Kir. I. 1,1. Hallottuk, hogy a frigyszekrény először Efraim nemzetségében volt, t. i. Silóban. Kir. I. 1,3. s követk.
Ez Kirjath-Jearim fordított neve, t. i. erdőváros, hova később a frigyszekrény vitetett, mielőtt Jerusalemben elhelyeztetett. (Kir. I. 7,1.). Mások szerint: Ime hallottunk róla Efratában (hogy Efratában vagyon, mi némelyek szerint itt Jerusalemet jelent, mivel Dávid születése helyét, Efrata várost t. i. Betlehemet mintegy áthelyezte Jerusalembe, a hol ő megtelepedett), föltaláljuk azt az erdő mezején (azaz, Mória erdős tetején Jerusalemben, hová Salamon a templomot építtette). – Krisztusra vonatkozólag, jelen zsoltár (Lásd 1-ső jegyz.) értelme ez: Ime mi hallottunk Krisztusról, mint Isten élő frigyszekrényéről, hogy Betlehemben született, Jerusalemben szenvedett; mi a pusztában élve találtuk őt, s mikép terjedett el hite a vad pogánynépek között. Vesd össze Ján. 1,14. Jel. 21,3.
a frigyszekrény előtt, mely az Isten lábainak zsámolya gyanánt tekintetett. A héber szerint …borúljunk le lábai zsámolya előtt. – E vers előtt a gondolatmenetet igy lehet kiegésziteni: Most pedig a frigyszekrény állandó lakhelyet bir a templomban. Ezt előre bocsátva, híja föl e zsoltár irója Izrael népét a szentély látogatására, és kéri Istent, hogy helyét foglalja el.
Zsolt 131,8
trónodra.
A héber szerint tulajdonképen: a te hatalmad, dicsőséged szekrénye.
Ne vesd meg fölkent királyod imádságát. Értsd Salamont, ki a templomot épitette. Vesd össze Kir. III. 1,39. Itt a keresztény ember a „fölkent“ alatt önmagát s minden keresztény felebarátját értheti, miután Krisztus kenetében, az ő lelkében s érzületében minden igaz keresztény részesűl.
tulajdonképen Mória-hegyet, mely azonban egy része Sionnak.
Zsolt 131,14
Egészítsd ki: úgymond az Isten.
maradni.
Zsolt 131,15
A héber szerint: eledelét.
Onnan bőséget fogok árasztani, hogy az özvegyek és szegények se szűkölködjenek.
fölékesítem erénynyel és jámborsággal.
Zsolt 131,17
Ott fogom növelni Dávid hatalmát; ott fog Dávidnak és utódainak hatalma fölemelkedni; értsd különösen nagy utódjának, Krisztusnak hatalmát. Luk. 1,69.
fényes (szerencsés) ivadékot adok neki. Lásd Kir. III. 11,36. értsd egyszersmind Krisztusnak megvilágosított lelki utódait. Vesd össze Ján. 1,9. 8,12.
Legtöbb értelmező szerint, Dávid e zsoltárt második fölkenetésére irta, midőn Izrael minden nemzetségei egymástól való hosszas elszakadásuk után az ő királyi pálczája alatt egyesűltek; mások szerint a babiloni fogságból visszatérő zsidók egyetértésére iratott; némely értelmezők pedig minden történeti vonatkozás nélkül fogják föl azt.
Zsolt 132,2
Valami jelest a keletiek szivesen hasonlítanak a rájok nézve oly nélkülözhetlen kenethez. Értelme ez: A testvéri szeretet szelleme oly nagybecsű, mint a drága szerekből készűlt szent kenetolaj, mely a papok fölszentelésére használtatik. Lásd Móz. II. 30,23.
Zsolt 132,2
Midőn a keletiek kenetkeznek, nem csak fejöket, hanem szakállokat is megkenik, és pedig oly gazdagon, hogy a kenetolaj néha le is csepeg.
Zsolt 132,2
Áron főpapéra, ki itt átalán a papok helyett vétetik.
a ruha felső szélére a nyaknál. Lásd Móz. II. 28,22.
Zsolt 132,3
Valami jelest szivesen hasonlitanak a keletiek a jótékony harmathoz is. – A testvéri szeretet olyan, mint Hermon harmata, és mint a harmat, mely Sion szent hegyére száll.
Zsolt 132,3
hol az atyafiak békében együtt laknak.
Mások szerint: szerencsét.
Zsolt 133,1
Némely értelmezők szerint, e zsoltár őr-ének, melylyel a leviták a templomban éjjel egymást éberségre és imádságra serkentették.
mint őrök.
azaz, ha ezt teszitek, meg fog áldani az Úr Sionból.
Dicsérjétek mindnyájan, papok és nép! A keresztény e zsoltár olvasásánál a lelki Izraelre, átalán választottakra gondol (4. v.), kiket magasztalásra szólít föl; hálát ad Istennek csodatetteiért a természetben és történelemben, különösen pedig azért, hogy gondviselő intézkedése által az embereknek magát élő Istenűl mutatja.
Dicsérjétek, mert én stb.
Zsolt 134,7
a fölpárolgó gőzt.
Zsolt 134,7
a láthatáron.
Zsolt 134,7
a vihart esővé oszlatja.
az ő természeti kincstáraiból. Lásd Jerem. 10,13. 51,16.
az emlékezet jótéteményeidre.
igazságot szolgáltat neki. Lásd Móz. V. 32,36.
A mint dicséretre méltó az Úr nagy tettei miatt (6–14.), úgy a bálványok fölötti előnye miatt is. Ez utóbbi, a 113. zsoltárból kölcsönzött eszme következik végig.
Mindnyájan, nép és papok, áldjátok az Urat.
Zsolt 134,21
a keresztény itt az anyaszentegyházra gondol.
A héber szerint: Alleluja! mely a mi latin forditásunkban a következő zsoltár kezdetén van.
E zsoltár hihetőleg fölváltva énekeltetett a templomban, úgy hogy a vers végét elejének feleletűl mondhatta a leviták másik kara, vagy a nép, mint mi szoktuk a litaniákban.
Lásd Zsolt. 23,2.
Zsolt 136,1
Azaz, zsoltár, Dávid siralom-zsoltárai, vagy Jeremiás próféta siralom-énekei szerint. A héberben nincs meg e fölirat. – E zsoltárt a babiloni fogságból nem rég visszatért valamelyik izraelita szerzé, ki abban panaszolja, hogy az időben, midőn az izraeliták még Babilonban voltak, minden szent ének hallgatni kényszerűlt. Végre átkot mond Izrael elleneire, az Isten elleneire. A keresztény ember jelen zsoltár szavaival azon különféle fogságot sirathatja, melybe e földön jutott.
Az Eufrat, Tigris, Chaboras stb. mellett. A zsidók örömest tartózkodtak folyóknál, hogy a parancsolt tisztúlásokhoz és mosdásokhoz vizök legyen; azért közönségesen folyók mellett voltak imaházaik is.
Zsolt 136,2
szomorú fűzfákra.
Zsolt 136,2
Babilonban.
Némelyek czitarát, mások más húros hangszert értenek.
Zsolt 136,5
Ha téged elfeledlek, megtagadlak, mi akkor történnék, ha én az isteniszolgálathoz való szent énekeket tisztátalan országban énekelném; akkor legyen stb.
feledje el önmagát, zenejátékát. Mások a szírus ford. szerint: feledjen el engem jobb kezem, tagadja meg szolgálatát, meredjen meg.
meredjen meg, némúljon el.
Zsolt 136,7
Büntesd meg, Uram, az edomitákat a veszedelemért, mely Jerusalemre jött. Az edomiták egyetértettek a kaldeusokkal, kik Jerusalemet elpusztitották. Lásd Ezekiel 25,12. s köv. Abd. 10. s. köv.
Éreztesd isteni büntető igazságodat az Isten városának elleneivel.
Zsolt 136,8
A héber szerint: pusztító. Mások szerint: elpusztítandó.
Zsolt 136,8
Babilon városa. A városok mintegy leányai az országnak, a köztársaságnak, mely által épittettek. Néha aztán a városok az egész ország helyett emlitetnek, mint itt Babel egész Babilonia helyett.
Boldog lesz az Istentől küldendő boszúló. – Ez Círus volt, ki Babilon romjain a persa világbirodalmat alapította.
Boldog lesz, ki téged legyőz. A gyermekek szétzúzása a köveken, az akkori kegyetlen hadiszokás szerint (Izai. 13,16. Kir. IV. 8,12.) itt átalán a harcz, megtámadás helyett vétetik.
Zsolt 137,1
A legtöbb értelmező azt tartja, hogy Dávid e zsoltárt hálaadásúl szerzé, miután minden ellenétől megszabadúlva, királyúl valamennyi nemzetség által elismertetett, s az isteni igéretet vette nagy utódjáról, s ennek örökké tartandó országáról (Kir. II. 7.). A keresztény ember e zsoltár szavaival különösen a megváltás kegyelméért ad hálát, és Istentől további segélyt reményl üdve minden ellensége ellen.
Zsolt 137,1
E szavak: „mert… igéit“ nincsenek meg a héberben.
Valamint a keresztények, úgy a zsidók is hitték, hogy az angyalok jelen vannak a hivek imádságánál (Jel. 8,3.). Némelyek szerint a héber Elohim itt biró, másoknál: Isten; Isten színe előtt, ki a templomban a frigyszekrényen jelen vagyon.
Zsolt 137,2
hűségedért igéreteid teljesítésében.
Mindennél inkább megdicsőitetted a te szent nevedet ama nagy igéret által (Kir. II. 7.), melyet teljesíteni is fogsz. A héber szerint: mert mindenek fölött felmagasztaltad nevedet, igéidet, azaz, te mind a fölött, mint azelőtt ismerve voltál, megdicsőítéd magadat az adott igéret által.
mind az igéreteket, vigasztaló kijelentéseket az egész világ üdvösségére.
az ő szeretetteljes intézkedéseit. (Theod.).
Lásd Zsolt. 112,4.
ellen.
Zsolt 137,8
megalázza minden ellenségemet. Mások szerint: Az Úr végezni fog érettem.
Ne szakaszd félbe az üdv munkáját, melyet rajtam kezdettél, ne hagyd azt bevégezetlen.
Lásd Zsolt. 4. E szép zsoltárban a szent költő leirja Isten mindentudóságát. Vallomásához azon szándékát kapcsolja, hogy az Isten elleneit (kik a mindentudó Istent cselekedeteik által megtagadják), gyülölni fogja; végre pedig könyörög az igaz út kijelentéseért (hogy a mindentudó Isten tetszését megnyerhesse).
minden cselekedetemet és mulasztásomat.
tulajdonképen a Vulgata betűje szerint: kötelemet, kimért örökségemet, osztályrészemet.
Zsolt 138,5
Egy szó sem jő nyelvemre, melyet te ne tudnál, minden, a mi történik és elmult, mind tudva van előtted.
Zsolt 138,5
A héber szerint: Elűl és hátúl megkörnyeztél engem.
fentartasz, védesz engemet.
mindentudásod.
A halottak országába. A héber szerint: ha a poklot tenném ágyammá.
A tenger itt nyugatnak vétetik. Értelme: Ha a hajnalfény gyorsaságával szállnék is kelettől a legszélső nyugatig, te akkor is kisérnél engem, mindenütt mellettem lennél.
Zsolt 138,10
kelettől nyugatig; mások szerint „oda“ mind az egyik mind a másik tájra stb.
Ott is mindenütt jelen lennél, s köröttem mindent tudnál.
Ha gondolnám: A sötétség tőled elrejthet engem, s titokban marad, a mi bűnt sötétben teszek: akkor maga a sötétség tárná föl minden szándékomat és tettemet, mert stb. (12. v.) A héber szerint: Az éj világosság lesz köröttem.
Zsolt 138,13
bensőm. Lásd Zsolt. 7,10.
Alkotóm és föntartóm vagy, tehát mindent tudhatsz. Mások a hébert így: Mert te alkottad veséimet, te födtél be anyám méhében.
A héber szerint: mert fölötte csodálatosan alkottál engem.
Zsolt 138,15
anyám méhében.
anyám méhében.
Zsolt 138,16
Sajátképen; még fejletlenségemet látták szemeid stb.
Zsolt 138,16
minden ember.
mielőtt az ember élne napjaiban. Mások a héber szerint: mielőtt még egy lenne azokból (a napokból).
Miután a sz. zsoltáros Isten mindentudóságát leirta, bizonyságot tesz arról, hogy Isten számos barátait (kik a mindentudó Istent cselekedeteiknél szemök előtt tartják) tiszteli, az Isten elleneit pedig gyülöli. (A héber reccha barátot is, gondolatot is jelent; a Vulgata az előbbit fogadta el.)
Zsolt 138,18
fölötte számosak. Lásd Jel. 7,9.
Ha reggel fölkelek, miután egész éjen át sokaságukról, s a rájok halmozott jótéteményekről gondolkoztam, mégsem vagyok készen, hanem még mindig azon nagy jóság tart elfoglalva, melyet irántok mutatsz. – A 17. 18. v. a héber szerint igy is adhatók: Mily megfoghatlanok nekem a te gondolataid, Isten (a te mindentudásod és bölcseséged)! Mily nagy azok összesége! (Mily egészen teljes a föld azokkal!). Megszámlálnám (a mindentudás és bölcseség e gondolatait), de a fövénynél számosabbak; ha fölkelek (miután egész éjjel azok sokaságáról elmélkedtem), még (reggel) is veled vagyok (ugyanazokról elmélkedvén).
Bevezetésűl ez eszméhez, hogy a gonoszokat, mint Isten elleneit gyülöli: valamint a jámborokat, mint Isten barátait tiszteli… a sz. zsoltáros fölemlíti Isten büntető itéletét a gonoszok fölött, mely azt mutatja, hogy az Isten is utálja a megátalkodott gonoszokat. A gonoszok alatt a zsoltáros különösen ama gyilkos szándékú külelleneket érti, kik Izrael fiainak veszedelmére ármánykodtak, s ez által magokat Isten különös ellenségiűl bélyegezték meg. A keresztény ember itt az igaz hit ravasz elleneire gondol.
Azt mondják: Ha Izrael fiai foglalnak is városokat, ez mind hasztalan; mert azokat nem fogják bírni sokáig, hanem a te védelmed daczára csakhamar ismét elvesztik. Mások a hébert igy: Mert vétkesen szólnak ellened, és hamisan esküsznek városaidra (péld. a szent városra. Lásd Máté 5,35.). E fordítás szerint a nemzetökbeli istentelenek értendők.
Nem vagyok-e egészen idegen a gonoszoktól, mint elleneidtől, és az ő cselekedetöktől.
az örökkévalóság, az örök élet útján.
Dávid e zsoltárban segítségért kifejezett kérelmét ármányos, gonosz ellenségei ellen, a legtöbb értelmező szerint, akkor intézte Istenhez, midőn Saultól s ennek udvaronczaitól üldöztetett. Mások e zsoltárt a babiloni fogságból visszatért zsidók siralom-énekének tartják a szamaritánusok s egyéb üldüzőik gyülölete s ellenségeskedése ellen. Lásd Ezdr. II. Akkor a fölirat értelme ez: Zsoltár Dávid szerint, Dávid modorában.
Mások szerint: erőszakoskodó.
folytonos harczban és békételenségben élnek.
gonoszságot beszélnek, kártékony beszédet mondanak.
vagy: hállót.
hogy ne dicsekedjenek (Ar. sz. Ján.). Mások szerint …a mint ők kivánják. A héber szerint: Ne teljesítsd, Uram, a gonoszok kivánságát.
Zsolt 139,10
Mások szerint: Mindazon rosz, melyet nekem készítettek (Ar. sz. Ján.).
ajkaik mérge elborítja őket.
Zsolt 139,11
villám. Lásd Zsolt. 17,13.
A héber szerint …veted őket, a mélységbe, hogy többé föl nem kelnek.
A héber szerint: A karelnöknek Dávidtól. – Az e zsoltárban előadott könyörgés a nyelv megőrzéseért s a csábítás ellen való védelemért, a legtöbb értelmező szerint, Dávidot oly helyzetben tünteti elé, mint milyen az előbbi zsoltár szerzésére szolgált alkalmúl. Mások szerint, siralom-ének az előbbi zsoltárban kijelölt módon. – A keresztény ember e zsoltárt a csábítás ellen imádkozhatja.
Zsolt 140,2
Lásd Móz. II. 30,7.8.
legyen oly kedves, mint az esti eledeláldozat, mely, valamint a reggeli áldozat, liszt és bor fölajánlásában állott (Móz. II. 29,38–42. Móz. IV. 28,3–8.). Azon értelmezők, kik szerint Dávid az itt könyörgő, e szavakat Dávid bujdosó életmódjából magyarázzák meg, miszerint Saul előli futásának ideje alatt a szent hajlékban bemutatott áldozatoknál nem lehetett jelen, hanem Istenhez irányzott buzgó könyörgésével kellett megelégednie. Több sz. atya szerint, nem reggeli, hanem esteli áldozat van itt említve, jelentéseűl az új szövetség áldozatának, mely vérontással este felé mutattatott be, vérontás nélkül pedig este szereztetett.
Zsolt 140,3
zárt.
Ne hagyj tűrelmetlenné lennem, midőn elleneim rágalmaznak és üldöznek, hogy haragra, boszúságra s káromlásra ne fakadjak.
Zsolt 140,4
Ne engedd, hogy szivem hajlandó legyen valódi bűneim mentegetésére.
a gyönyörben, kéjben, bűnökben. A héber szerint e vers: Ne hagyd szivemet roszra hajlani, gonoszt cselekedni a gonosztevőkkel, hogy ne egyem gyönyör-étkeikből.
Ne engedd, akarja összefüggésben mondani a zsoltáros, hogy ellenségeim iránt tűrelmemet elveszítsem (3. 4. v.), részökre se hagyj térnem örömeik miatt (4. v.), ezeket nélkülözhetem; mert kedvesebb nekem a bölcs feddés az igaz embertől, akár szelíd, akár kemény legyen az, mint a legnagyobb öröm, melyet a bűnös akar szerezni; sőt inkább imádkozom ezen örömek ellen, hogy csalétkűl, tőrűl ne szolgáljanak. – A héber szerint e vers: Ha üt engemet az igaz, kegyelem; ha fedd engemet, olaj az fejemre (igen kedves nekem), nem vonakodik fejem, ámbár ismételje; de amazok roszaságai ellen imádkozom.
Zsolt 140,6
Vezetőik.
Zsolt 140,6
az örvénytől. A héber szerint: biráik letaszíttatnak a kőszikláról.
A héber szerint: kellemesek. Ellenségeim vezetői végveszélylyel fognak bűnhödni; akkor hisznek majd szavaimnak.
Zsolt 140,7
szántáskor.
Zsolt 140,7
Mások a hébert igy: Ha a földet feltörik és fölszántják.
a sirba, a holtak országába, – igy vagyunk kitéve veszélynek, vagy, igy fognak megölni ellenségeink.
Mások szerint: nem öntöd ki életemet.
Zsolt 140,10
Isten hállójába.
Zsolt 140,10
A héber szerint: Saját hállójokba esnek a bűnösök.
Zsolt 140,10
t. i. megvédve ármányaiktól. Mások a hébert igy: A bűnösök essenek hállóikba együtt, míg én átmegyek.
mig a veszélyt kiállottam, vagy, mig a másik életbe átmegyek.
Dávid csak Istentől vár segélyt szorongásában.
Midőn lelkem elcsügged, tudod veszélyes helyzetemet, és segítesz.
Zsolt 141,5
ki segítsen.
azaz: el nem futhatok.
ezen és a másik életben.
Az igazak várják a perczet, midőn megszabadítasz, hogy velem együtt dicsérhessenek tégedet.
Zsolt 142,1
A keresztény ember e zsoltárt nagy inségben és bűnbánó könyörgésképen bűnei bocsánatáért imádkozhatja.
Zsolt 142,1
mert igaz és hű vagy igéreteidben.
Az igazságosság az irásban gyakran vétetik irgalom és kegyelem helyett. Lásd Zsolt. 21,32. 39,10. Bir. 5,11. (Ar. sz. János).
Ne vizsgálj, mint szigorú bíró, miután egy élő sem tiszta előtted.
Zsolt 142,3
A keresztény itt üdve elleneire gondol.
mint azokat, kik régen elhaltak. Dávid akarja mondani: Hallgass meg engem; mert elleneim halálra üldöznek. A keresztény itt ama lealáztatásra és iszonyú éjekre gondol, melyeket bűnei rája hoztak.
miután oly gyakran mutattad irgalmadat.
fölbátorítva irgalmad cselekedetei által.
az ohajtásban.
Zsolt 142,8
jókor, tüstint.
Zsolt 142,8
hogy üdvöm minden veszedelmét elkerüljem.
utánad epedek.
A te szent lelked, kegyelmed. Lásd Zsolt. 50,13.
Lásd 3-ik jegyz.
„Góliát ellen“ nincs a héberben. Több értelmező véleménye szerint, Dávid e zsoltárt Absalom fölött nyert győzelme után írta, miután egész Izrael meghódolt neki. (2. v.). Mások szerint, Dávid Góliáton nyert diadala után szerzé, mely véleménynyel azonban a népnek a 2. versben felhozott meghódolása nem egyez össze. E zsoltár rokonságát a 17-ik zsoltárral, több értelmező, azon vélemény fölállításával fejti meg, hogy Dávid a 17. zsoltárban, melyet élte vége felé szerzett, a jelen s előbb írt zsoltár eszméit bővebben kifejtette. A keresztény ember hálát ad általa az üdvre nyert kegyelmekért, és új segélyért könyörög.
Ezt Dávid az Absalom fölött nyert győzelem után mondhatta.
Kijelentéseid és jótéteményeid által.
hiú, mulandó dologhoz. Mások a hébert így: lehelethez, párához.
Zsolt 143,5
A hálaadás után újra könyörögni kezd oltalomért többi, keményen szorongató ellenségei ellen (5–11.).
Az 5. 6. v. képleges jelentése: Isten! jelenj meg rettentő fönségedben, és szabadíts meg.
az ellenséget, Absalom pártjának maradványát.
a természet ellenes fiak kezéből, kik fiammal, Absalommal ellenem föllázadtak. Mások külső elleneket értenek.
Zsolt 143,8
Mások szerint: álnokságot.
Mások szerint: hazudságé; azaz, kik a hűségesküt nem tartják meg. Istenem! újra kérlek tégedet, hogy az ilyenektől továbbá is szabadíts meg.
győzelmet adsz nekik.
ki engem a végveszélytől annyiszor megmentettél, ments meg ezután is.
Innen a 15. versig a sz. zsoltáros az ő hitszegő elleneinek jólétét irja le, valószinűleg, hogy kitűntesse azáltal, mennyire nem volt okuk tulajdon fejedelmök ellen föllázadni. – Azok, kik külellenséget (8-ik jegyz.) értenek, azon véleményben vannak, hogy a sz. zsoltáros e versekben átalán az istentelenek jólétét rajzolja, hogy végre (15. v.) azon következtetést vonhassa ki, mikép a valódi jólét és szerencse Istenben van. Ily tanulságot vesz ebből a keresztény ember.
az új termény, hely hiánya miatt, a régihez öntetik.
Zsolt 143,14
a város falai erősek, s az ellenségnek nem hagynak rést betörésre. Minden jó állapotban van.
a nyomor és inség miatt.
mely az Úrhoz ragaszkodik, mely erényes és jámbor. 12–15. v. kissé eltérők az akkori héber szövegtől, s olyformán csatlakoznak a 11-ik vershez, hogy kifejezik azon áldást, mely eredménye az oltalomért esdő könyörgésnek. E szerint a 12. v. hogy fiaink ifjuságukban magasra nőjenek, mint az ültetvények; leányaink mint a paloták mértéke szerint faragott szegletoszlopok; 13. csűreink legyenek tele, s adjanak eleséget egymásután; nyájaink ezerenkint és tizezerenkint szaporodjanak legelőinken; 14. teheneink legyenek borjasok; ne legyen rés, ne legyen, ki kimenjen, ne legyen kiáltozás utczáinkon. 15. Boldog a nép, melynek igy van dolga; boldog a nép, melynek az Úr az ő Istene.
Dávid a mindenható, igaz és jóságos Istent magasztalja.
Mások szerint: az ő nagysága kivizsgálhatlan.
A héber szerint: Fölséged dicsőségének fényét és csodáidat elbeszélem, hogy elmondják… és áradozzanak, a te gyönyörűségedről emlékezvén.
„Hív az Úr… cselekedetében“ nincs a héberben.
igaz, őszinte szivvel. Ján. 4,23.
A hagyomány szerint, Aggeus és Zakariás próféták voltak, kik e zsoltárt a babiloni fogságból történt visszatéréskor énekelték.
Mások szerint: hűségét.
terveit, ármányait.
E nyilatkozatból következtetik az értelmezők, hogy e zsoltár a babiloni fogságból való visszatérés után íratott. – A keresztény ember a fensőbb Jerusalemre, a pogányok- és zsidókból egybegyűlő anyaszentegyházra gondol. Lásd Ján. 11,52.
mértéke.
Mások szerint: fölemeli a nyomorúltakat.
Mások szerint: énekeljetek váltakozó karokban.
„és füvet stb.“ nincs a héberben.
Lásd Jób 38,41.
Zsolt 146,10
a lovasságban.
a gyalogságban, átalán nem a földi hatalomban és érzéki erőben. Mások szerint: Nincs szüksége sem lovasságra, sem gyalogságra, hogy megszabadítson.
A héber szerint, e zsoltár folytatása az előbbinek, úgy hogy a héber zsoltárok száma itt jön ismét össze a Vulgatával.
a legjobb, legkövérebb búzával.
Mások szerint: parancsát.
mások szerint: deret, zuzmarát.
mint falat kenyeret.
Isten a pogányoknak csak az értelem természeti törvényét adta, a nélkül, hogy őket külső kijelentéssel tanitotta volna. Az evangéliomra, Isten szent igéreténél fogva, elsőbb helyen a zsidók, s azután a pogányok voltak hivatva. Vesd össze Máté 24,14. Márk 16,15. Ap.cs. 9,15. Rom. 1,5. Mások a hébert így: azok nem ismerik itéleteit.
menny lakói.
Zsolt 148,4
a legmagasabb ég lakói.
a légkörön fölül, hol a folyó aether vagyon.
A természet törvénye megmarad.
nagy tengeri szörnyek.
Mások szerint: csúszó-mászók.
Zsolt 148,14
mások szerint: dicsősége.
hatalmát. Lásd Zsolt. 131,17.
hálaéneket a nagy győzelemért. Melyik győzelem volt ez, bizonytalan. A keresztény itt Megváltójának győzelmére gondol, melyet az ő üdve ellenei fölött kivívott.
A héberben szó szerint: azokban, kik őt alkották. Teremtőiben, miáltal az isteni személyek többsége van kijelentve.
A héber szerint: fölékesíti a nyomorúltakat segítséggel.
Zsolt 149,5
szerencséjökben a nyert győzelem után.
a nyugalomban, melyet nyertek.
új csatára, ha elleneik ismét megkisérlenék őket elnyomni. A keresztény itt Isten igéjét érti. Lásd Kor. II. 10,4. Efez. 6,17. Zsid. 4,12.)
ha ismét megtámadtatnának.
A törvény parancsa szerint (Móz. V. 7.) az ország bálványozó népe kiírtandó volt. A népek, melyeknek kiírtására Izrael parancsot nyert, előképei voltak az üdv elleneinek, kik minden embernek útját állják az erény országa bemeneténél. A keresztény ember ennélfogva azon parancsra emlékezik, mely szerint útjából az üdv minden akadályát el kell hárítania.
Zsolt 150,1
a szentségben, melylyel őket fölékesítette. A héber szerint: szentélyében, a templomban.
Mások szerint: dicsérjétek őt, ti az egekben.
hatalmas tetteiben.