ZAKARIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Zak 1
Bevezetés. Látomás a mirtus alatt álló angyalról, a négy szarvról és négy kovácsról.
A nyolczadik hónapban, Darius király második esztendejében, * lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának ** fiához, mondván:
Megharagudott az Úr atyáitokra nagy haraggal. *
Szólj azért nekik: * Ezeket mondja a seregek Ura: Térjetek hozzám, úgymond a seregek Ura, és hozzátok térek, úgymond a seregek Ura.
Ne legyetek, mint atyáitok, kikhez az előbbi próféták kiáltottak, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról és igen gonosz szándékaitokról; * de nem hallgattak, és nem figyeltek rám, úgymond az Úr.
Hol vannak most atyáitok? * és a próféták vajjon örökké élnek-e? **
Mindazáltal az én igéim és végzéseim, melyeket szolgáimnak, a prófétáknak parancsoltam, vajjon nem teljesedtek-e be atyáitokon? * Kik azután megtértek, és így szólottak: A mint eltökéllette a serege Ura, hogy cselekedjék velünk a mi útaink és találmányaink szerint, megcselekedte velünk. **
Huszonnegyedik napján a tizenegyedik hónak, a Sabatnak, * Darius második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:
Látám éjszaka, * és ime egy pej lovon ülő férfiú ** mirtusfák között áll vala, melyek mély völgyben valának, *** és utána pej, tarka és fehér lovak. ****
És mondám: * Micsodák ezek? Uram! És mondá nekem az angyal, ki velem szól vala: Én megmutatom neked, micsodák ezek. **
És felele a férfiú, ki a mirtusfák között áll vala, és mondá: Ezek azok, kiket az Úr küldött, hogy bejárják a földet. *
És felelvén az Úr angyalának, ki a mirtusfák között áll vala, mondák: Bejártuk a földet, és íme az egész föld lakva és nyugodtan vagyon. *
És felele az Úr angyala, és mondá: Seregek Ura! meddig nem könyörűlsz te Jerusalemen és Júda városain, melyekre megharagudtál? Ennek már hetvenedik esztendeje. *
És az Úr a velem szóló angyalnak * jóságos igéket, vigasztaló igéket felele.
És mondá nekem a velem szóló angyal: Kiálts, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Forrón szeretem Jerusalemet, és Siont nagy buzgalommal; *
és nagy haraggal haragszom én a gazdag nemzetekre; * mert én kevéssé haragudtam (Júdára), de ők gonoszúl bántak vele. **
Azért ezeket mondja az Úr: Visszafordúlok Jerusalemhez irgalmassággal, az én házam fölépíttetik abban, úgymond a seregek Ura, és a mérő-zsinór kinyujtatik Jerusalemen. *
Mégis kiálts, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Még bővelkedni fognak az én városaim jókkal; és megvigasztalja még az Úr Siont, és még magának választja Jerusalemet. *
És fölemelém szemeimet, és nézék; és ime négy szarv. *
És mondám a velem szóló angyalnak: Micsodák ezek? És mondá nekem: Ezek a szarvak, melyek ide s tova hányták Júdát és Izraelt és Jerusalemet. *
És az Úr mutata nekem négy kovácsot. *
És mondám: Mit jőnek ezek mívelni? Ő szóla, mondván: Ezek a szarvak, melyek ide s tova hányták Júdát mind egy emberig, úgy, hogy azok közől senki sem emelte föl fejét; * hanem ezek elrettenteni jöttek azokat, hogy letörjék a nemzetek szarvait, melyek szarvat emeltek Júda földe ellen, hogy azt ide s tova hányják. **
Látomás a mérő-zsinórt tartó férfiúról; az új Jerusalem oltalma és dicsősége.
És fölemelvén szemeimet, nézék; és íme egy férfiú, * és az ő kezében mérő-zsinór.
És mondám: Hová mégy te? És mondá nekem: Megmérni Jerusalemet, hogy lássam, mennyi az ő szélessége, és mennyi hosszasága.
És íme a velem való angyal * kiméne, ** és más angyal *** jöve eléje. ****
És mondá neki: Fuss, szólj e gyermeknek, mondván: * Kerítés nélkül fogják lakni Jerusalemet, a benne levő emberek és barmok sokasága miatt. **
És én leszek neki, úgymond az Úr, tűzkerítése köröskörűl, és dicsőségben leszek közepette. *
Oh, oh fussatok el éjszak földéről, * úgymond az Úr; mert az ég négy szele felé szórtalak el titeket, úgymond az Úr.
Oh Sion! fuss el, ki Babilon leányánál lakol; *
mert ezeket mondja a seregek Ura: A dicsőség után elküld engem a nemzetekhez, kik titeket kifosztottak; * mert a ki titeket bánt, az én szemem fényét bántja. **
Mert íme én fölemelem kezemet ellenök, és ragadományúl lesznek azoknak, kik nekik szolgáltanak; és megismeritek, hogy a seregek Ura küldött engem.
Mondj dicséretet és vigadj, Sion leánya! mert ime én eljövök, és közepetted fogok lakni, úgymond az Úr. *
És sok nemzet csatlakozik az Úrhoz az napon, és népemmé leszen, és közepetted fogok lakni; és megtudod, * hogy a seregek Ura küldött engem hozzád.
És az Úr örökségűl fogja bírni Júdát, * az ő osztályrészét a megszentelt földön; ** és még magának választja Jerusalemet. ***
Hallgasson minden test az Úr szine előtt! mert fölemelkedik az ő szent lakhelyéből. *
Látomás a főpapról, kit az Isten megtámad és fölment. A jövő szolga. A kő.
És az Úr * megmutatá nekem Jézust, ** a főpapot, a mint az Úr angyala előtt álla; *** és jobbja felől álla a sátán, hogy ellenkezzék vele. ****
És mondá az Úr * a sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, sátán! ** feddjen meg téged az Úr, ki Jerusalemet választotta! *** Vajjon nem a tűzből kiragadott üszök-e ez? ****
És Jézus szennyes ruhákba vala öltözve, * és az angyal színe előtt álla.
Ki felelvén, szóla azoknak, kik előtte állanak vala, mondván: Vegyétek le róla a szenynyes ruhákat. És mondá neki: Ime elvettem rólad gonoszságodat, és új ruhákba öltöztettelek téged. *
És mondá: Tegyetek tiszta süveget fejére. * És tiszta süveget tőnek fejére, és a ruhákba öltöztették őt; és az Úr angyala ott áll vala. **
És bizonyságot tőn az Úr angyala Jézusnak, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: Ha útaimon jársz, és megőrzöd parancsaimat, te is itélni fogod házamat, * és őrzeni tornáczaimat; ** és adok neked kisérőket ezek közől, kik most itt állanak. ***
Halljad, Jézus, * főpap! te és barátaid, kik előtted laknak, mert ezen férfiak előképek; ** ime én eléhozom az én szolgámat, a csemetét. ***
Mert íme a kő, melyet Jézus elé tettem; * ez egy kövön hét szem vagyon; ** ime én kimetszem annak faragványát, úgymond a seregek Ura, *** és elveszem egy napon **** az ő földének gonoszságát.
Az napon, úgymond a seregek Ura, a férfiú elhíja barátját a szőllőtő alá és a fügefa alá. *
Látomás az arany gyertyatartóról és két olajfáról. A templomépítés befejezése Zorobabel által.
És visszatére az angyal, ki velem szól vala, és felkölte engem, mint egy férfiat, ki álmából felköltetik. *
És mondá nekem: Mit látsz te? És mondám: Ime egy merő aranygyertyatartót látok, fölötte annak lámpáját, és hét szövétnekét azon fölűl, és a szövétnekek hét tölcsérét, melyek annak tetején valának. *
És két olajfa vala mellette, egyik a lámpa jobbján, és másik balján.
És felelvén, szólék az angyalnak, ki velem beszél vala, mondván: Micsodák ezek? Uram!
És a velem szóló angyal felelvén, mondá nekem: Nem tudod, micsodák ezek? * És mondám: Nem, Uram!
És felelvén szóla nekem, és mondá: Ez az Úr igéje Zorobabelhez, mondván: Nem hadsereggel, sem erővel, hanem az én lelkem által (leszen ez), úgymond a seregek Ura. *
Ki vagy te, nagy hegy! Zorobabel előtt? Egyenessé leszesz. * Ő eléhozza a főkövet ** és oly ékessé teszi, mint az első vala. ***
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván:
Zorobabel kezei alapították e házat, és az ő kezei végzik be azt; és megtudjátok, hogy a seregek Ura küldött engem * hozzátok.
Mert ki veti meg a csekély kezdet * napját? Örvendeni fognak, látván a fehér ón-mértéket Zorobabel kezében. ** Ezek az Úr hét szemei, melyek az egész földön szétjárnak. ***
És felelvén, mondám neki: Micsoda e két olajfa a gyertyatartó jobbján és balján?
És felelvén másodszor, mondám neki: Micsoda az olajfák két ága, a két aranytölcsér mellett, melyekben aranycsövek vannak? *
És szóla nekem, mondván: Nem tudod, micsodák ezek? És mondám: Nem, Uram!
És mondá: Ezek a fölkenetés két fiai, kik az egész föld uralkodója előtt állanak. *
Látomás a röpülő tekercsről, s a mérőben ülő asszonyról.
És megfordúlék, és fölemelém szemeimet; és nézék, és ime egy röpülő könyvtekercs.
És mondá nekem: Mit látsz te? És mondám: Én egy röpülő könyvtekercset látok, melynek hossza húsz könyöknyi, szélessége tíz könyöknyi.
És mondá nekem: Ez az átok, mely kiterjed az egész föld szinére; mert minden orzó, mint ott írva vagyon, megitéltetik, és minden hamis esküvő abból hasonlóképen megitéltetik. *
Végrehajtom azt, * úgymond a seregek Ura; és bemegyen a tolvaj házába, és az én nevemre hamisan esküvőnek házába; és annak háza közepett megmarad, és megemészti azt, és annak fáit és köveit. **
És kijöve az angyal, * ki velem szól vala, és mondá nekem: Emeld föl szemeidet, és lássad, micsoda az, mi eléjő?
És mondám: Micsoda az? És mondá: Ez, mi eléjő, mérő. * És mondá: Ez az ő kinézésök az egész földön.
És ime egy mázsa ón viteték; és ime egy asszony üle a mérő közepén. *
És mondá: Ez az istentelenség. És a mérő közepébe veté őt, és a darab ónt annak szájára tevé.
És fölemelém szemeimet, és nézék; és ime két asszony jöve elé, szárnyaikon lengve, oly szárnyakon, mint az ölyvszárnyak; és fölemelék a mérőt az ég és föld közé.
És mondám a velem szóló angyalnak: Hova viszik ezek a mérőt?
És mondá nekem: Hogy ház építtessék nek Szennaar földén, * megerősíttessék, és letétessék talapjára. **
Látomás a négy szekérről. Jelképe a koronának, melyet a próféta Jézus fejére teszen.
És megfordúlván, fölemelém szemeimet, és nézék; és ime * négy szekér ** jöve ki két hegy közől; *** és a hegyek rézhegyek valának. ****
Az első szekérben pej lovak, * és a második szekérben fekete lovak,
a harmadik szekérben fehér lovak, és a negyedik szekérben tarka és erős * lovak valának.
És elkezdvén, mondám az angyalnak, ki velem szól vala: Micsodák ezek? Uram!
És felelvén az angyal, mondá nekem: Ezek az ég négy szelei, melyek kijőnek, hogy az egész föld Uralkodója előtt álljanak. *
A melyben fekete lovak valának, éjszak földére menének, *, a fehérek követék azokat; ** és a tarkák a déli földre indulának.
A legerősebbek * pedig kimenvén, átjárni és nyargalni ohajtának az egész földön. És mondá ő: Eredjetek, és járjátok el a földet; és bejárák a földet. **
És híva engem, és szóla nekem, mondván: Ime kik éjszak földére mennek, lecsillapítják hevemet éjszak földén. *
És lőn az Úr igéje énhozzám, mondván: *
Végy a visszaköltözöttektől, Holdaitól, Tóbiástól és Idaiától; és jőj el te az napon, és menj be Joziásnak, Szofoniás fiának házába, kik Babilonból jöttek; *
végy aranyat és ezüstöt, és csinálj koronákat, * és tedd Jézusnak, Jozedek fiának, a főpapnak fejére,
és szólj neki, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura: Ime egy férfiú, * csemete ** az ő neve; önmagából sarjadzik föl, *** és templomot épít az Úrnak. ****
Ő épít templomot az Úrnak, és rajta lesz a dicsőség, * ülni fog és uralkodni királyiszékében, ** és ő pap leszen királyiszékében, *** és a béke tanácsa leszen a kettő között. ****
És a koronák Helemnek és Tóbiásnak, Idaiának és Hemnek, Szofoniás fiainak emlékezetűl lesznek az Úr templomában. *
És a kik messze vannak, * eljőnek, és építenek az Úr templomán; ** és megtudjátok, hogy a seregek Ura küldött engem tihozzátok. *** Ez pedig megleszen, ha a ti Uratok Istenetek szavát meghallgatjátok. ****
Kérdés a fogság alatti böjtről; ennek hiányos volta. Isten az igazság cselekedeteit kivánja.
És Darius királynak negyedik esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariáshoz, negyedik napján a kilenczedik hónak, mely Kasleu. *
És elküldének az Isten házához Sarasár és Rogommelek és a férfiak, kik vele valának, hogy könyörögjenek az Úr színe előtt,
és mondják meg a seregek Ura házában levő papoknak és a prófétáknak, szólván: Vajjon sírnom kell-e az ötödik hónapban, vagy meg kell-e szentelnem magamat, mint már sok év óta cselekedtem? *
És lőn a seregek Urának igéje énhozzám, mondván:
Szólj a föld minden népének és a papoknak, mondván: Mikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és hetedik hónapban * e hetven esztendőn át, vajjon a böjtöt értem böjtöltétek-e? **
És mikor ettetek és ittatok, * vajjon nem magatoknak ettetek-e, nem magatoknak ittatok-e?
Vajjon ezek nem azon igék-e, melyeket az Úr az előbbi próféták által szólott, mikor még Jerusalem lakosokkal tele és gazdag * volt, ő és a városok körülötte és dél felé és a síkságon lakosokkal tele voltak? **
És lőn az Úr igéje Zakariáshoz, mondván:
Igy szól a seregek Ura, mondván: Igaz itéletet itéljetek, irgalmasságot és könyörűletet cselekedjetek, kiki az ő atyjafiával.
Az özvegyen és árván, a jövevényen és szegényen ne erőszakoskodjatok; és a férfiú gonoszt atyjafia ellen ne forraljon szivében. [Móz. II. 22,22. Izai. 1,23. Jerem. 5,28.]
De nem akartak rá figyelmezni, * vállat vonítva elfordúltak, és bedugták füleiket, hogy ne hallják.
És szivöket olyanná tették, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és igéket, melyeket a seregek Ura küldött az ő lelkével az előbbi próféták által; és nagy harag * lőn a seregek Urától.
És a mint lőn, hogy szólott, de nem hallgatták meg: úgy fognak * kiáltani, de nem hallgatom meg, úgymond a seregek Ura.
És szétszórtam őket minden országokra, melyeket nem ismertek; és a föld elpusztúlt miattok, úgy hogy nem volt benne járó kelő; és a kivánatos földet pusztává tették.
Folytatás. A jövendő áldás föltétele a valódi erény. Azután örömnapok lesznek a böjti napok, de ehhez az előkészület a jobbúlásban áll.
És lőn a seregek Ura igéje, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: Szerettem Siont nagy hévvel, * és nagy haragra gerjedtem érette. **
Ezeket mondja a seregek Ura: Visszatérek Sionhoz, és Jerusalemben fogok lakni, és Jerusalem igazság városának * fog hivatni, és a seregek Ura hegye ** megszentelt hegynek. ***
Ezeket mondja a seregek Ura: Ősz férfiak és öreg asszonyok fognak még lakni Jerusalem utczáin, és pálcza lesz a férfiú kezében napjai sokasága miatt.
És a város utczái megtelnek kis gyermekekkel és leánykákkal, kik annak utczáin játszadoznak. *
Ezeket mondja a seregek Ura: Ha nehéznek látszik ez e maradék nép szemei előtt azon napokban, vajjon az én szemeim előtt nehéz leszen-e? úgymond a seregek Ura.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ime én megszabadítom népemet napkelet földéről és napnyugat földéről. *
És elhozom őket, és majd Jerusalemben laknak; * és nekem népemmé lesznek, és én nekik Istenök leszek hűségben és igazságban.
Ezeket mondja a seregek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, kik e napokban halljátok e beszédet a próféták szájából az napon, melyen a seregek Urának háza megalapíttatik, hogy a templom fölépíttessék. *
Mivelhogy az napok előtt nem volt bérök az embereknek, sem áruk a barmoknak; a járókelő nem volt békében a szorongatás miatt; * és szabadon eresztettem minden embert, mindenkit az ő felebarátja ellen. **
Most pedig nem úgy fogok bánni e maradéknéppel, mint az előbbi napokban, úgymond a seregek Ura:
hanem békeség magva leszen az; * a szőllő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég hullatja harmatát, és e maradéknépnek örökségűl adom mindezeket. **
És leszen: hogy a mint átok alatt voltatok a nemzetek között, Júda háza és Izrael háza! úgy megszabadítalak titeket, és áldássá lesztek; ne féljetek, erősödjenek meg kezeitek. *
Mert ezeket mondja a seregek Ura: A mint eltökélettem, hogy megsanyargatlak titeket, midőn haragra ingerlettek engem atyáitok, úgymond az Úr,
és nem könyörűltem: * úgy ismét eltökélettem e napokban, hogy jót tegyek Júda házával és Jerusalemmel; ne féljetek.
Ezek tehát azok, miket cselekednetek kell: * Szóljon kiki igazat felebarátjával; az igazság és béke törvényei szerint itéljetek kapuitokban. **
Senki se forraljon gonoszt felebarátja ellen az ő szivében, és a hamis esküvést ne szeressétek, mert ezek mind olyanok, miket én gyűlölök, úgymond az Úr.
És lőn a seregek Urának igéje énhozzám, mondván:
Ezeket mondja a seregek Ura: A negyedik hó böjtje, az ötödik böjtje, a hetedik böjtje és a tizedik böjtje öröm leszen Júda házának és vigasága és jeles ünnepe; csak szeressétek az igazságot és békeséget. *
Ezeket mondja a seregek Ura: Egykoron eljőnek a népek, és lakni fogják a sok várost; *
és elmennek a lakosok * egyik a másikhoz, mondván: Menjünk el, és könyörögjünk az Úr színe előtt, és keressük a seregek Urát; én is elmegyek. **
És eljő a sok nép és hatalmas nemzet a seregek Urát keresni Jerusalembe, és az Úr színe előtt könyörögni.
Ezeket mondja a seregek Ura: Ama napokban megfogja a minden nyelven szóló nemzetek közől, tíz ember is megfogja egy zsidó férfiú köntösszélét, * mondván: Elmegyünk veletek, mert hallottuk, hogy az Isten veletek vagyon.
Jövendölés Hadrak földe ellen. A Messiás. A zsidók győzelme a görögök felett. A Messiás boldog időszaka.
Az Úr igéjének terhe * Hadrak földén ** és Damaskusén, melyen megnyugszik; *** mert az Úr szeme az embereken és Izrael minden nemzetségén. ****
Ématon is az ő határainál, * és Tíruson és Szídonon; mert igen sokat tartanak bölcseségökre. **
Tírus fölépíti erősségét, és egybegyüjti az ezüstöt mint a röget, és az aranyat mint az utczán való sarat. *
S íme az Úr fogja bírni őt, és megveri tengeren az ő erősségét, és az tűz által megemésztetik. *
Meglátja ezt Askalon, és félni fog; és Gáza, és igen fog bánkódni; és Akkaron, mert megszégyenűlt az ő reménysége; * és kivesz a király Gázából, ** és Askalonban többé nem laknak.
És idegenek telepűlnek le Azotusban, * és elvesztem a filiszteusok kevélységét. **
És vérét elveszem az ő szájából, * és utálatosságait fogai közől; és ő is meghagyatik a mi Istenünknek, és olyan leszen, mint egy vezér Júdában, és Akkaron, mint a jebuzeus. **
És körűlveszem házamat azokkal, kik mellettem vitézkednek, kimenvén és viszszajövén, * és nem megyen át rajtok többé a zsaroló; mert most megtekintem őket szemeimmel. **
Igen vigadj, Sion leánya! * örvendezz, Jerusalem leánya! Ime a te királyod ** jő hozzád, az igaz és üdvözítő; *** ő szegény, **** és szamáron ülve jő, a szamár fiatal vemhén. *****
És kipusztítom a csataszekereket Efraimból, és a lovat Jerusalemből, és elhányatik a had kézíve. * Ő békeséget hirdet a nemzeteknek, és hatalma tengertől tengerig tart, és a folyóvizektől a föld határáig. **
Te is * a szövetség vére által bocsátod ki foglyaidat a veremből, melyben nincs víz. **
Térjetek az erősséghez, * remény foglyai! ** ma is mondom: *** hogy kétannyit **** adok neked.
Mert kifeszítem magamnak Júdát, mint egy kézíjat, megtöltöm Efraimot; * és felbuzdítom a te fiaidat, Sion! a te fiaid ellen, Görögország! ** és olyanná teszlek, mint a hősök fegyvere.
És az Úr Isten feltűnik felettök, és kipattan az ő nyila, mint a villám; és az Úr Isten harsonaszóval zengeni fog, és eljő a déli forgószélben. *
A seregek Ura megoltalmazza őket; és megemésztik amazokat, és parittyakövekkel leverik; és iván, megrészegűlnek, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szarvai. *
És megszabadítja őket Urok Istenök az napon, mint népe nyáját; mert szent kövek emelkednek föl az ő földén. *
Mert mi az ő java, és mi az ő szépsége? választottak gabonája és szűzeket nevelő bor. *
Folytatás. Áldás azon időben Isten által. Az ő haragja a rosz pásztorokra. A zsidók győzelme s teljes visszatérése.
Kérjetek esőt az Úrtól tavaszi időben, és az Úr havat * szerez; és záporesőt ad nekik, kinekkinek füvet mezejére. **
Mert * a bálványok haszontalant szólanak, ** a jósok hazudságot látnak, és az álomlátók hiába beszélnek, vigasztalásaik hiábavalók; azért elvitetnek, mint a nyáj; *** megsanyargattatnak, mert nincs nekik pásztoruk. ****
A pásztorok ellen fölgerjed az én haragom, * és a bakokat ** meglátogatom; mert a seregek Ura meglátogatja *** nyáját, Júda házát, és olyanná teszi őt, mint a harczra fölékesített lovat. ****
Belőle támad a szeglet, * belőle a czövek, ** belőle a harczi kézij, *** belőle együtt **** minden hatalmas.
És olyanok lesznek, mint a bajnokok, eltapodván az utak sarát * a harczon, és hadakozni fognak, ** mert velök az Úr; és megszégyenűlnek a lovasok. ***
És megerősítem Júda házát, és József házát megszabadítom; * és visszatérítem őket, ** mert könyörűlök rajtok; és lesznek, mint voltak, midőn még el nem vetettem vala őket; *** mert én vagyok Urok Istenök, és meghallgatom őket.
És lesznek, mint Efraim hősei, * és vigadni fog szivök, mint a bortól; és fiaik látván ezt, vigadni fognak, és szivök örvendezni fog az Úrban. **
Süvöltök nekik, * és egybegyüjtöm őket, mert megváltom őket, és megsokasítom, mint azelőtt megsokasodtak vala.
És elhintem őket a népek között, * és megemlékeznek rólam a távolban; és élni fognak fiaikkal, ** és visszatérnek.
És visszahozom őket Egyiptom földéről, és az asszíriusok közől egybegyűjtöm; a Gálaád és Libanon földére hozom őket, és hely nem találtatik nekik. *
És átmegyen * a tengerszoroson, megüti a tenger habjait, és megszégyenűlnek a folyóvíz ** minden mélységei; megaláztatik Asszúr kevélysége, és Egyiptom királyipálczája eltávozik.
Megerősítem őket az Úrban, * és az ő nevében ** fognak járni, úgymond az Úr.
Pusztúlás. A büntetőitélet oka a jó pásztorok ellen való ellenszegűlés. Végveszedelem.
Nyisd meg, Libanon! kapuidat, és eméssze meg a tűz czédrusfáidat. *
Ordíts, fenyőfa! mert elesik a czédrusfa, mert a hatalmasok elpusztúlnak; * ordítsatok, bázáni tölgyfák! ** mert az erős erdő kivágatik.
A pásztorok ordítása szól, mert elpusztúlt az ő dicsőségök; az oroszlánok ordítása szól, mert elpusztúlt a Jordán büszkesége. *
Ezeket mondja az én Uram Istenem: * Legeltesd a megölésre való juhokat, **
melyeket birtokosaik megölnek szánakodás nélkül, és eladják azokat, mondván: Áldott legyen az Úr, meggazdagodunk! és pásztoraik nem kimélik őket. *
Azért én sem kimélem többé a földön lakókat, úgymond az Úr; ime én kézbe adom az embereket, mindenkit az ő felebarátja kezébe és királya kezébe; * kik megrontják a földet, és nem szabadítom ki az ő kezeikből. **
És ezért * legeltetem a megölésre való barmot, oh szegény nyáj! És vevék magamnak két vesszőt, az egyiket neveztem ékességnek, ** a másikat neveztem kötelkének; *** és legeltettem a nyájat.
És három pásztort irtottam ki egy hónapban; mert elkeseredett miattok az én lelkem, mivelhogy az ő lelkök is változott énirántam. *
És mondám: Nem legeltetlek titeket. A kinek halni kell, haljon meg, a kiírtandó irtassék ki; a többi pedig egyik a másik húsát egye meg. *
És fogám vesszőmet, mely ékességnek * neveztetik vala, és eltörém azt, hogy fölbontsam szövetségemet, melyet kötöttem minden néppel. **
És az fölbomla az napon; * és így vették észre a nyáj szegényei, kik rám figyelnek, hogy az Úr igéje ez. **
És mondám nekik: * Ha jónak látszik szemeitek előtt, adjátok meg béremet; ha pedig nem, hagyjátok abba. ** És béreműl harmincz ezüstpénzt mértek. ***
És mondá az Úr nekem: Vesd a fazekas elé * e dicső bért, ** melyre tőlök becsültettem. És vevém a harmincz ezüstpénzt, és az Úr házába vetém a fazekas elé. ***
És eltörém az én második vesszőmet, mely kötelkének neveztetik vala, hogy fölbontsam az atyafiságot Júda és Izrael között. *
És mondá az Úr nekem: Vedd magadnak még egy bolond pásztor eszközeit. *
Mert ime én pásztort támasztok a földön, ki az elhagyottat nem látogatja, az elszéledtet nem keresi, a sérűltet nem gyógyítja, és a még fennmaradtat nem táplálja, hanem a kövérek húsát eszi, és körmeiket megrongálja. *
Oh pásztor! oh bálvány! * ki elhagyja a nyájat; fegyver ** az ő karjára és jobb szemére! az ő karja száradva száradjon el, és jobb szeme elhomályosúlván, veszítse el világát. ***
Jerusalemet minden népek megtámadják, de az Úr megszabadítja; Júda bűnbánatot tart gyilkosságaért.
Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. * Azt mondja az Úr, ki az eget kiterjesztette, és a földet alapította, és az emberben a lelket teremtette: **
Ime én Jerusalemet * kábúlás kapujává teszem minden népnek köröskörűl; ** és Júda is azok közől leszen, kik megszállják Jerusalemet. ***
És leszen, hogy az napon nehéz kővé teszem Jerusalemet minden népnek; * mindazok, kik azt fölemelni akarják, megszakadnak; és összegyűlnek ellene a föld minden országai.
Az napon, úgymond az Úr, megverek minden lovat rémüléssel, és a rajta ülőt bódúlással; * és Júda házára vetem szemeimet, ** és a népek minden lovát megverem vaksággal.
És mondani fogják szivökben Júda vezérei: * Erősségeink legyenek Jerusalem lakói a seregek Urában, az ő Istenökben. **
Az napon Júda vezéreit hasonlókká teszem a fák közé vetett eleven szénhez, és a széna közé tett égő fáklyához; * és megemésztenek jobbra és balra minden népet köröskörűl; és Jerusalemet ismét lakni fogják az ő helyén, Jerusalemben. **
És az Úr megszabadítja Júda sátorait, mint azelőtt, * hogy ne dicsekedjék kevélyen Dávid háza és Jerusalem lakóinak dicsősége Júda ellen. **
Az napon megoltalmazza az Úr Jerusalem lakóit, * és a ki gyenge is közöttük, olyan lesz, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Istené, mint az Úr angyala az ő színök előtt. **
És leszen az napon, hogy összetiporni igyekszem mind a pogányokat, kik Jerusalem ellen jőnek.
És kiöntöm Dávid házára és Jerusalem lakóira * a kegyelem és imádság lelkét; ** és ők *** rám néznek, **** kit átszegeztek; ***** és siratni fogják őt, ****** mint az egyszülöttet, és bánkódni fognak rajta, mint bánkódni szoktak az elsőszülött halálán. *******
Az napon nagy sírás leszen Jerusalemben, mint Adadremmon sirása volt Mageddon mezején. *
És sírni fog a föld, mindenik család különkülön; * Dávid házának családjai külön, és azok feleségei külön;
Nátán háza családjai külön, és azok feleségei külön; Lévi háza családjai külön, és azok feleségei külön; Szemei háza családjai külön, és azok feleségei külön; *
mind a többi család, mindenik család különkülön, és azok feleségei külön.
A kegyelemforrás. A tévtanítás kiírtatik. A pásztor megveretik s a nyáj elszéled. A nyáj elkülönzése.
Az napon * kútforrás nyílik meg Dávid házának és Jerusalem lakóinak, a bűnösnek és havi kórságosnak megmosására. **
És leszen az napon, úgymond a seregek Ura: Kiírtom a bálványok neveit a földről, és nem lesznek többé emlékezetben; a hamis prófétákat és a tisztátalan lelket kivesztem a földről. *
És leszen, hogy mikor ezután valaki jövendől, azt mondják annak atyja és anyja, kik őt szülték: Ne élj, mert hazudságot mondasz az Úr nevében. És átverik őt atyja és anyja, az ő szülői, mikor jövendöl. *
És leszen, hogy az napon megszégyenűlnek a próféták, * kiki az ő látomásai miatt, mikor jövendöl; és nem öltöznek szőrpalástba, ** hogy hazudjanak;
hanem ezt mondják: Nem vagyok próféta, hanem szántóvető vagyok én; mert Ádám az én példám ifjúságomtól. *
És ha kérdezni fogják: Micsoda sebek ezek itt kezeiden? azt fogja mondani: Ezekkel sebesíttettem meg azok házában, kik szeretnek vala engem. *
Föl, fegyver! támadj az én pásztorom ellen, * és a hozzám legközelebb való férfiú ellen, ** úgymond a seregek Ura. Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok; én pedig a kisdedek után nyujtom kezemet. ***
És leszen minden földön, úgymond az Úr, hogy két rész abban szétszóratik * és elfogy, és a harmadrész marad meg azon. **
És átviszem e harmadrészt a tűzön, és kiégetem őket, mint kiégetik az ezüstöt, és megpróbálom őket, mint megpróbáltatik az arany. * Ő segítségűl híja majd az én nevemet, ** és én meghallgatom őt. Mondani fogom: Én népem vagy te! ő pedig azt mondja majd: Én Uram, Istenem!
Új nyomor Jerusalemre. Az Úr segélye. Az ellenségek pusztúlása. A pogányok végmegtérése.
Ime eljőnek az Úr napjai, * és felosztatnak zsákmányaid közepetted. **
És egybegyüjtöm mind a pogányokat * harczra Jerusalem ellen, és bevétetik a város, elpusztíttatnak a házak, és az asszonyok megszeplősíttetnek; és a város fele része fogságra megyen, de a nép maradványa nem vitetik el a városból. **
És kimegyen az Úr, és harczolni fog e pogányok ellen, a mint harczolt a viadal napján. *
És lábai az napon az olajfák hegyén fognak állani, mely Jerusalem ellenében vagyon napkeletre; és kétfelé hasad az olajfák hegye közepén napkeletre és napnyugatra, igen nagy völgye leszen, és fele a hegynek éjszakra, fele délre szakad. *
És elfuttok ezen hegyek völgyébe, mert e hegyek völgye közel leszen; * és futni fogtok, mint futottatok a földindúlás elől, Oziásnak, Júda királyának napjaiban; ** és eljő az én Uram Istenem, és mind a szentek ővele. ***
És ugyanaz napon nem leszen világosság, hanem hideg és fagy. *
És leszen egy nap, mely tudva van az Úrnál, napfény és éjszaka nélkül; * csak az esteli időben lesz világosság. **
És leszen az napon, hogy élő vizek folynak ki Jerusalemből, azok fele a napkeleti tengerbe, * és másik fele a legszélső tengerbe ** télben nyárban állandóan. ***
És az Úr lesz király az egész földön; az napon egy lesz az Úr, és egy lesz az ő neve is. *
És az egész föld mintegy térséggé lesz egész a pusztáig, Remmon halmától Jerusalem déli részeig; * mely kitűnik majd, és az ő helyén fog lakni, Benjamin kapujától a régi kapu helyéig és a szegletkapuig, és Hanáneel tornyától a király sajtójáig. **
És abban fognak lakni, és többé nem leszen átokká, * hanem Jerusalem biztosságban marad.
És ez leszen a csapás, melylyel az Úr megveri mind a pogányokat, kik Jerusalem ellen hadakoznak: * Elsenyved mindannak húsa, ki még lábain áll, szemeik kiapadnak gödreikből, és nyelvök elrothad szájokban. **
Az napon az Úr nagy háborgást indít közöttük; és a férfiú megragadja felebarátja kezét, és összeakad keze felebarátja kezével. *
De Júda * is hadakozni fog Jerusalem ellen; és összegyüjtetnek minden nemzet gazdagságai köröskörűl, az arany, ezüst és igen sok ruha.
És szintoly romlása leszen a lónak és öszvérnek, a tevének és szamárnak és minden baromnak, melyek azon táborban lesznek, mint ez a romlás. *
És mindazok, kik megmaradnak mind a pogányok közől, kik Jerusalem ellen jöttek, fölmennek évről évre, hogy imádják a királyt, a seregek Urát, és megüljék a sátorok ünnepét. *
És leszen, hogy a ki föl nem menend a föld családai közől Jerusalembe imádni a királyt, a seregek Urát: azokra nem hull eső. *
És ha szinte Egyiptom nemzetsége föl nem menend is, és el nem jövend, rájok sem hull eső, hanem az a romlás, melylyel az Úr megveri mindazon pogányokat, kik nem mennek föl a sátorok ünnepét ülni.
Ez leszen Egyiptom büntetése, és ez mindazon népek büntetése, kik nem mennek föl a sátorok ünnepét ülni.
Az napon még a lovak fékén * is ez leszen: Az Úrnak szenteltetett! ** és lesznek a rézfazekak az Úr házában, mint az oltár előtt való csészék. ***
És minden rézfazék Jerusalemben és Júdában a seregek Urának leszen szentelve; és eljőnek mind az áldozók, és vesznek azokból, és főznek azokban; * és nem leszen többé kalmár ** a seregek Ura házában az napon. ***