ZAKARIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Zakariás Aggeus próféta kortársa volt, kinél két hónappal lépett föl későbben (Ezdr. I. 5,1. 6,14. Agg. 1,1. Zak. 1,1.). Jövendölései részint vigasztalást, részint dorgálást tartalmaznak, mint ezt a visszatért zsidók akkori állapota kivánta. Ezek közől a jámborabb rész fennakadván a nemzetnek mind polgári mind egyházi tekintetben csekély előhaladásán, és a régibb próféták azon igéretének, hogy a babiloni fogság után az Isten országa dicsőséges állapotba jut, tüsténti látszatos nem teljesedésén, elcsüggedett; egy másik rész ellenben ugyanazon igéretekre támaszkodva, könnyelmű vakmerőséggel bűnre vetemedett; ugyanazért meg kellett mutatni amazoknak, mennyiben fognak a régibb jövendölések valósággal beteljesedni, emezeknek pedig, hogy a jövendő dicsőséges idők mellett is közőlük mindazok Isten legkeményebb büntetőitéleteivel fognak meglátogattatni, kik valódi jámborságra nem törekednek, és Isten rendeléseihez hív engedelmességgel nem ragaszkodnak. Az ő jövendölései két szakaszra oszlanak, melyek nem csak magokban véve, hanem egyes részeikben is szép renddel összefüggenek. Formájokra nézve abban különböznek, hogy az első szakasz különösen látomásokat, a második prófétai beszédeket tartalmaz. Az első szakasz (1–8. r.) Isten országa helyreállításának módjáról szól, a második (9–14. r.) a világbirodalom bukásáról; melynél azonban megjegyzendő, hogy az egyik szakasz tárgya futólag a másikéiba is bevág, és hogy a vigasztalások és fenyegetések egymást váltogatják mind a két szakaszban. Az első szakasz jövendölései ily renddel csatlakoznak egymáshoz, s tárgyai ezek: A templom bevégzése, mely látható előképe Isten természetfölötti országának (1. r.); továbbá, egy nagyobb Jerusalem igértetik, mint volt az elpusztúlt, melyre Istennek különös gondja leszen (2. r.); helyreállíttatik a papság régi hatalma, mint mely előképe a jövendő messiási papiállamnak (3. r.); megigértetik az egész egyházi ügy teljes elintézése, s hozzá Istennek gondja rája (4. r.), Isten büntetőitélete hirdettetik a nép közt mindazokra, kik töredelmetlen érzelmeikben megátalkodnak, s Isten új rendeléseihez ezen és a mindjárt következő messiási időben valódi szívjobbúlás által híven nem ragaszkodnak (5. és 6. r.); kijelentetik, hogy a méltó előkészület a bekövetkezendő új messiási időhöz nem a külső igazságban, hanem az érzület jobbúlásában áll (7. és 8. r.). A második szakasz jövendöléseiben a dolgok rende ily módon következik: előadatik a persa birodalom bukása a görögök által, megkiméltetvén a persa uralom alatt állott Zsidóország (9,1–10.); a görögök bukása a makkabeusi győzelmek által (9,1–10,12.); a zsidóság bukása, a mennyiben ez Isten új szellemi országának ellenszegűl, és a világuralomhoz csatlakozik; Zsidóország ismételt elpusztítása és a zsidók elvettetése (11. r.), az új választott nép győzelme minden népek fölött, és a zsidóság hitetlen részének végre bekövetkező bünbánata (12. r. 13,6.); ismételt hirdetése a hitetlen zsidók elszóratásának, s azok megtérése (13,6–9.), végre az Úr győzelme minden ellenségei fölött (14. r.). A fölirás szerint (1,1.7.) az első látomás Darius Histaspis 2-ik évében adatott Kr. e. 519. évben; mivel pedig a többiek a 6. részig tartalmuknál fogva szorosan az elsőhöz csatlakoznak, bizonyosan azok is ugyanazon időből származnak. A 7. és 8. részben foglaltak a 7,1. szerint Darius 4-ik évében Kr. e. 513. évb. irattak. A második szakasz, úgy látszik, a templomépités befejezése s az állam- és egyházügyek megállapítása után, Darius 6-ik éve, Kr. e. 515. év után iratott, mivel rendezésre biztató sürgetést többé nem tartalmaz. Némelyek Zakariás próféta ezen második szakaszát tőle elvitatni, s azt a babiloni fogság előtti időkbe akarják tétetni, de ellenkezve a zsidó és keresztény egyház átalános hagyományával, mely Zakariás minden jövendöléseit az ő neve alatt kezdettől az isteni ihletű iratok közé számította. Egyébiránt a próféta életkörülményei tudva nincsenek.
Zak 1,1
Kr. e. 519. évb.
Ezdr. I. 5,1. 6,14. csupán Addo fiának (azaz unokájának) mondatik, hihetőleg, mivel nagyatyja, Addo, nevezetesebb volt, mint atyja, Barakiás.
A próféta, jövendöléseihez bevezetésűl intelmet bocsát előre (2–6. v.), hogy a zsidók Isten szavát bűnbánattal fogadják, s ne tegyenek úgy, mint atyáik, kik a próféták jövendöléseit és jobbúlásra hivó intéseit szélnek eresztették, azért megbüntettettek, és csak későbben tértek meg.
a te kortársaidnak.
A héber szerint: ösvényeitekről, cselekedeteitekből.
Zak 1,5
nem kellett-e engedetlenségök miatt keményen bűnhödniök?
És a próféták, ezek ugyan szinte meghaltak, mert örökké nem élhettek, de fenyegetéseik teljesedésbe mentek (lásd a követk. v.).
Zak 1,6
Vajjon nem teljesedett-e atyáitokon a büntetés, melylyel ez igék által fenyegettettek?
A mint megjövendölte, úgy történt. Vegyétek ezt szivetekre, és halljátok az igét, melyet Isten továbbá hirdet, hogy ti is úgy ne járjatok.
A héber szerint: Sebat, mely a mi fél január- és fél februárunknak felel meg.
Zak 1,8
az előbb nevezett nap éjjelén éber állapotban.
Zak 1,8
A pej lovon ülő férfiú a 11. v. az Úr angyalának neveztetik. Ez az a mennyei lény, ki látható és jelképes alakban magát a patriárkáknak és Mózesnek kinyilatkoztatta, ki majd az Úr angyalának, majd egyenesen Úrnak neveztetik (Móz. I. 16,7. s követk. Móz. II. 3,2. s követk.), s ki a választott népet vezérlette és oltalmazta. Némely szent atyák tanítása szerint, ez az isteni Ige, a láthatólag megjelent Istenség, az Isten örök Fia volt (Ján. 1,11.12.41. Kor. I. 10,9.). Ő piros pej lovon ült, jelképeűl ama véres győzelemnek, melyet ellenségei fölött nyerni fog (Kir. IV. 3,22.23. Izai. 63,1.2.).
Zak 1,8
A mirtusok a mély völgyben ama jelentéketlen állapotra vonatkoznak, melyben az Isten népe a babiloni fogság után volt.
angyalok pej, tarka és fehér lovakon. Ez angyalok azon eszmét jelképezik, hogy ama férfiúnak népe szabadítására minden eszköz rendelkezésére áll; lovaik a gyorsaságot jelentik, melylyel az ő parancsait teljesítik; azok szinei (a piros pej, tarka) a nagyobb vagy kisebb büntetéseket, melyet mérnek; és (a fehér) a győzelmet, melyet kivívnak. Lásd Jel. 6,2.
Zak 1,9
az angyalnak, ki velem szólott, az én tolmácsomnak. Sz. Jeromos szerint, ezen angyal a próféta őrangyala volt, ki neki egyszersmind a látomásban megjelent.
Megnyitom lelki szemeidet, értelmedet, hogy ismerd meg, kik ezek. Miután ezt a tolmácsoló angyal megtette, a próféta megérthette a fölvilágositást, melyet az Úr angyala és az ő kisérői rendeltetésökről adtak.
Isten parancsait végrehajtsák.
az isteni parancs teljesitésénél tapasztaltuk, hogy az egész földön (az egész persa birodalomban, a világ akkori szinterén) béke vagyon. – Akkor, Darius második évében, átalános volt a béke, és birodalma népei, odaértve a kaldeusokat is, háborítatlan jólétnek örvendettek; csak Judea volt szomorú állapotban, Jerusalem még kevéssé fölépítve, a templomépités félbenszakasztva, a lakosok száma csekély, az ország nagyobb részt elpusztítva.
t. i. Jerusalem elpusztúlásának, mi különbözik a fogság hetven évétől. Ez Joakim negyedik évében Kr. e. 606. évb. kezdődött (lásd Kir. IV. 24. 1-ső jegyz.), és Círus első évében Kr. e. 536. évb. végződött (Krón. II. 36,22.); a templom és ország pusztúlásának hetven éve kezdődött Jerusalem földúlatásával Nabukodonozor által 588. évb. Kr. e. (Kir. IV. 25,9.), s így végződött Kr. e. 518. évben. Darius második éve, melyre ezen látomások esnek, Kr. e. a 619. év volt, ennélfogva a fönebbi igék így értendők: Most már a 70-ik évre jár.
a tolmácsoló angyalnak, és nem az Úr angyalának, mert ez csak kérdést tett, hogy a feleletet a tolmács által a prófétához juttassa.
Én rendkivűl szeretem választott népemet, s nem hagyom büntetlen azokat, kik vele roszúl bánnak.
Zak 1,15
a szerencséjökben elbizakodó népekre. A héber szerint: a bátorságban vagy nyugton élő népekre. Lásd 11. v.
Én eszközökűl használtam őket, hogy Júdát mérsékelve megbüntessem; ők pedig túl mentek a felhatalmazáson, és kegyetlenűl bántak vele.
addig nyujtatik, meddig Jerusalem ismét fölépülend.
székhelyéűl, hol ismét trónolni fog a templomban.
Judeát a világ négy tája felé környező ellenséges népek, melyek mindeddig nem voltak békés érzelműek. Szarv az erő jelképe. Lásd Zsolt. 88,18.
mint a kaldeusok szövetségesei.
e négy részről való hatalmasságok legyőzőit. Az értelmezők azalatt a mennyei oltalmat értik, melyet Isten az ő népére kiterjesztett.
Zak 1,21
a bántalom nagy terhe miatt, mely mindenkire nehezűlt.
A mennyei oltalom által az ellenséges hatalmak minden részről eltávolíttattak, s azután mindig eltávolítva maradnak. Ez és az előbbi látomás együttvéve, e gondolatot jelképezik: Most ugyan a népek a hatalom és béke állapotában vannak, mialatt Izrael belűl kemény küzdelmek, kivűl megtámadtatás között is, csekély kezdetéből ismét fölemelkedik; hanem Isten a nemzet vallási és polgárzati középpontját, a templomot mégis fölépítteti, és a népeket, különösen pedig a körötte levőket, melyek Izraellel kegyetlenűl bántak, keményen meg fogja büntetni, és népét egyenes közbenjárása által megszabadítja, valamint megszabadította a kaldeusok kezéből, és megfenyítette azokat, kik azt fogva tartották. Főgondolat e látomásban a templom bevégzésének megigérése, mellékgondolat az Isten népe iránt ellenségekűl mutatkozó nemzetek megbüntetése. – A templomépités befejezéséről adott igéret Darius országlásának hatodik évében teljesedett.
Valószinűleg az Úrnak ugyanazon angyala, kiről 1,8.11. van szó.
Zak 2,3
Lásd 1. r. 15-ik jegyz.
Zak 2,3
eltávozott tőlem, hogy a mérni készülő angyaltól értesitést vegyen.
Zak 2,3
hihetőleg egy a mérő angyal kiséretéből.
hogy őt értesítse.
Zak 2,4
Sz. Jeromos szerint, azért neveztetik így Zakariás, hogy az emberi természet viszonyát az angyalihoz megjelölje, a mennyiben az angyalok nem képezik magokat emberekké, hanem igen is az emberek angyalokká, s így egyszersmind az emberi természet ifjú korából az angyali természet férfikorába mennek át.
Az új Jerusalem oly sok polgárt nyer, hogy nem szorítható kerítés közé, nehogy az időről időre jövő új telepűléseknek korlát vettessék.
Én magam fogom őt védeni, s benne a kegyelem csodáit cselekedni. Hogy itt a próféta azon Jerusalemről szól, mely az anyaszentegyházba megy által, az világos. Ez nem maradhatott Judea határai között, hanem minden népet föl kelle vennie kebelébe, és a pogányokat a zsidóktól elkülönző választófalnak, a szertartási törvénynek meg kelle szűnnie.
E szavak közvetlenűl a még Babilonban maradt zsidókhoz intézvék, kik még nem tértek vissza mindnyájan; tágabb és magasb értelemben mindazokhoz, kik még nem léptek be az anyaszentegyházba. Miért neveztetik Babilon éjszak földének, lásd Jerem. 1,13. 16-ik jegyz.
A próféta felszólítja a még távol országban hátra maradt zsidókat, hogy térjenek vissza az új Jerusalembe, egyszersmind pedig, hogy őrizkedjenek a veszélytől, mely Babilont csakhamar érni fogja. Ugyanis a babiloniak föllázadtak Darius alatt, ki erre a várost megszállotta, bevette, kőfalait s a Baaltemplomot lerontotta, és nagy vérengzést tett.
Zak 2,8
Miután rokonaitokat dicsőséggel visszavezette, büntetve a pogányokhoz fordúl. – Isten mondja itt: hogy Isten elküld engem a nemzetekhez; az Isten küldöttje tehát maga az Isten. Ebből következteti sz. Jeromos, hogy itt Jézus Krisztus szól az angyal szája által, minthogy ő Isten és Isten követe egyszersmind. Krisztus az idők végezetével megbünteti a kereszténységgel ellenkező s az ő országát megtámadó gonoszokat.
azt bántja, mi nekem legdrágább, enmagamat.
A 10. 11. v. szavai csak Jézus Krisztus eljövetele által teljesedtek.
az utolsó időben. Lásd Ozeás 3.
Zak 2,12
Júda vallást, vallókat jelent.
Zak 2,12
az anyaszentegyházban.
Jerusalem, Sion itt a választott község helyett vétetik, melyből Isten az anyaszentegyházat képezte.
hogy mindezt tettleg valósítsa: Jerusalemet kiterjeszsze, az ő elleneit megfenyítse. Ezen látomásban is a főgondolat Jerusalem kiterjesztése; az ellenség megfenyítése csak mellékeszme.
Zak 3,1
A héberben nincs „az Úr“. S így az előbbi részben szóló tolmács alatt angyal is érthető.
Zak 3,1
ugyanő Jézust (Jozuát) Jozedek fiát. Agg. 2,3.
Zak 3,1
Lásd Zakar. 1,8.
hogy vádolja bűnei miatt, mint kárhoztatásra méltót. Vesd össze: 4. v.
Zak 3,2
Igy neveztetik az Úr angyala, mint az ő látható megjelenése.
Zak 3,2
Dorgáltatni az Istentől, ki mindent igéje által cselekszik, annyi, mint rendreutasíttatni, legyőzetni, eltiportatni.
Zak 3,2
mivel Jerusalemet magának választotta, az ő ügyét kegyelmesen magáévá tette, őt a fogságból visszahozta, és tisztán kegyelemből ismét föl akarja építeni.
Vesd össze: Ámosz 4,11.
mi a vétkesség jelképe. Lásd Izai. 4,4. Péld. 30,12.
mi a bűnbocsánat és megigazúlás képe.
Zak 3,5
Tegyétek egészen tisztává, tetőtől talpig.
mint a tulajdonképen cselekvő személy, kinek nevében vitetett véghez a megtisztúlás.
Zak 3,7
bíró leszesz Izraelben.
Zak 3,7
mindig viselni fogod a főpapi hivatalt. A külső tornáczok őrzése (lásd Krón. II. 19,11. 23,18. Jerem. 29,26.) átalán az egyházi működés helyett vétetik.
szolgáim (az angyalok) által foglak téged oltalmazni. A héber szerint: Én neked az itt állók (szolgáim) közől vezért adok. Az egész látomás (1–7. v.) értelme ez: A papság megérdemlette ugyan a papok bűnei miatt, hogy elvétessék, mert azok boszúért kiáltanak; hanem Isten csupán irgalmánál fogva nem akarja azt egészen kiírtani, hanem a kiállott büntetés után megtisztítani, helyreállítani és oltalmába venni.
Zak 3,8
Ennek összefüggése az előbbivel, ez: Igy tehát fenmaradván a papság, hallj még nagyobb Üdvözítőről, a Messiásról, kinek ti, papok, csak előképei vagytok.
Zak 3,8
Személycsere. Tulajdonképen így van: mert ti előképek vagytok; ti hivataltoknál fogva, mint közbenjárók, szenvedéseitek és erényeitek által, jövendölő, jelvényes előképei vagytok egy fensőbb papságnak; azért mindenek előtt érdektekben áll hallani ez utóbbiról, a személyről, mely azt képviselni fogja. – A barátok, ki a főpap előtt (mellett) laknak (ülnek), az ő papjai. Mások a hébert így: Mert ezek csoda-férfiak; de ez nem illik a papokra, hanem igen is a másik jelentés, melylyel a héber Mofet szinte bír, t. i. előképe, jelképe egy jövendő eseménynek vagy személynek, mely valamely cselekvényben vagy személyben benfoglaltatik. Vesd össze: Izai. 8,18. 20,3. Ezekiel 12,6.
A régi zsidók és keresztények e név alatt a Messiást értették. A héber Zemach csemetét jelent, mint Izai. 4,2. Jerem. 23,5. 33,15. vonatkozólag a Messiásnak kezdetben csekély voltára. Szolgának neveztetik a Messiás még Izai. 42,1. 49,3.5. 50,10. 52,13. 53,11. Zakariás, keresztelő János atyja, szintén a magasságból támadónak nevezi őt Luk. 1,78.
Zak 3,9
Kőnek másutt is neveztetik a Messiás. Lásd Zsolt. 117,22. Máté 21,42. Ap.cs. 4,11. Rom. 9,32.33. Mondatik, hogy a kő Jézus elé tétetik, mivel ő a zsidóknak előbb jövendölésben, utóbb valóságban mutattatott be, hogy rája épitsék az új vallást, a lélek és igazság religioját. De fájdalom! e követ ők elvetették.
Zak 3,9
A megölt bárányról is mondatik (Jel. 5,6.), hogy hét szeme vagyon. E szemek jelenthetik a Szentlélek ajándékainak teljességét, ki Jézusban mérhetlenűl volt; lásd Izai. 11,2.3. Ján. 3,34.; mások alatta az isteni gondviselést értik, mely fölötte őrködik.
Zak 3,9
Az értelmezők ezt az Úr megtestesűléséről értik, és azon nyomokról, melyeket szenvedései az ő szent testén hátrahagytak.
az ő kínszenvedése napján.
Ez képe a nyugalomnak, békének és jólétnek, melyek a Messiás által szerzett kegyelem következményei lesznek.
Az előbbi látomás végével a próféta szokott állapotába esett vissza, és az angyal elhagyta őt. Kevéssel utóbb az angyal ismét elragadtatásba helyzé őt, és látomást mutata neki. A közönséges állapot álomnak neveztetik, mert úgymond sz. Cirill, a mi állapotunk az angyalokéhoz hasonlítva, mintegy álomnak tekinthető.
A gyertyatartó, a szentély gyertyatartójához hasonlított (Móz. II. 25,31. s követk. 37,17. s követk.). Valamint ennek szárából kinőtt hét ágán hét lámpa égett, úgy ama gyertyatartó fölé alkalmazott olajedényből, hét cső hajlott le a lámpák fölé, hogy azokba olajat szivárogtasson. Ezen olajtartó edény két cső által olaját ama két olajfából nyerte, mely a gyertyatartó két oldalán állott.
Nem fogod föl e jelkép mély értelmét?
E látomás jelenti, hogy Zorobabel nem emberi erő által viszi véghez a templomépitést, s az új államnak azzal összefüggő helyreállitását, hanem csak Isten oltalmával és erejével. A gyertyatartó e szerint jelképe Zorobabel művének, a fölülről beleszivárgó olaj, jelképe az isteni kegyelemnek.
Zak 4,7
Ily oltalom mellett micsoda minden akadály? elenyészik az.
Zak 4,7
a templomot, a Messiás lelki házának előképét, ki ennélfogva kőnek is neveztetik Zakar. 3,9.
az első templom vala. A héber szerint: Ő a főkövet (a szegletkövet) fölteszi, hála legyen! hála legyen! kiáltások között.
Az Úr igéje (8. v.) szólt az angyalból (vesd össze: 11. v.) a prófétához: Tapasztalni fogjátok, hogy az Úr igéje teljesedésbe megyen.
Zak 4,10
a templomépités csekély kezdetén.
Zak 4,10
Ti ugyan szomorúak voltatok, midőn az építés félbeszakadt; de majd örűlni fogtok, midőn Zorobabel vezetése alatt a mérő-ón ismét használatba jő, hogy az épités folytattassék és bevégeztessék.
Az épités ezen befejezésén ne csodálkozzatok, mert az isteni gondviselés, mely a világon mindent tud, különösen őrködik fölötte. A hét lámpa a gyertyatartón ezenkivűl a Zorobabel által alapítandó új Jerusalemnek életét jelképezi, egyszersmind Isten gondviselését és őrködését e mű fölött.
A két csőnek, melyek a gyertyatartó fölött az olajat a főedénybe szivárogtatták (lásd a 2-ik jegyz.), a beszivárgás helyénél nyilt két tölcsére volt; e tölcsérbe ért a két olajfáról a két ág, melynek terményéből az olaj szivárgott. A héber szerint: a két aranytölcsér mellett, melyek az aranyat (a sárga olajat) öntik?
Ezek alatt valószinűleg a két fölkent főszemély, Zorobabel és Jézus, a főpap, értendők, kiket az isteni kegyelem arra ösztönzött, hogy az új művet létesítsék. Ezek egyszersmind előképeiűl vétetnek az isteni kegyelem többi főeszközeinek Isten országában, Jézus Krisztus első és második eljöveténél; tehát Péter és Pál apostolok helyett, kik közől emez a pogányoknak, amaz a zsidóknak prédikált; továbbá Illés és Énok próféták helyett, kiknek elseje közvetlen Jézus második eljövete előtt a zsidóknak, másodika a pogányoknak fog hirdetni bűnbánatot, a miért is az Istentől ültetett olajfáknak neveztetnek Jel. 11,4.
Itt nem egyesek vagy többek igaztalanságáról és hamis esküjéről vagyon szó, hanem a nép bűneiről, az egész nép esküszegéséről és igaztalanságáról; mert a büntetés átalános, országos büntetés. Értelme tehát ez: E tekercs a büntetéseket tartalmazza, melyek az egész országra (népre) jövendenek az egész nép igaztalansága és esküszegése miatt. Ezen igaztalanság és esküszegő frigytörés ama hűtlenségre vonatkozik, melylyel a zsidók az új rendelések iránt viseltettek, különösen azok iránt, melyeket a Messiás hozott, kit elvetettek. Ezen elvetés óta folyvást ugyanazon két bűnben vannak, t. i. esküszegésben Isten iránt, és igaztalanságban (orzásban, csalásban) embertársaik iránt.
Zak 5,4
a tekercsre írt büntetőitéletet teljesítem. A héber szerint: Kibocsátom azt (az átkot).
Ez a büntetés az igaztalansággal és esküszegéssel teljes sinagógát fölemészti és egészen elpusztítja. Az egész látomás ezt akarja kifejezni: A zsidók Istennek üdvintézményeit (2. 3. 4. r.) esküszegéssel és igaztalansággal viszonozzák; ezért az isteni büntetőitélet házokat (sinagógájokat) egészen elpusztítja. A sinagóga elvettetése Krisztus első eljövetekor kezdett teljesedni, annak befejezése vagyis egész megszűnése az idők végezetekor leszen, mikor Izrael maradványa belép Jézus anyaszentegyházába. A tekercs a szentély előcsarnokának hosszával és szélességével bír (Kir. III. 6,3.), mert úgy vélték, hogy Isten a szentek szentéből ide lépett ki, midőn népével közlekedett, a miért a csarnok előtt volt az égőáldozat-oltár, s ott végeztettek a könyörgések (Joel 2,17.).
kilépe az angyali karból, hová kevés időre visszavonúlt.
A héber szerint: Efa, nagy űrmérték volt száraz terményekre.
úgy, hogy abból kitűnt.
Zak 5,11
Ez volt Babilonia régi neve (Móz. I. 14,1.); átalán népek helyett vétetik.
Az egész látomás (7–11. v.) értelme ez: A zsidók vétkeiknél fogva hasonlítanak egy mértékhez, mely tele van bűnnel s egyszersmind büntetéssel. Miután abban megátalkodnak, abba mintegy bezáratnak, és az Isten büntetése súlyosan nehezedik rájok. Két ragadozó hatalmasság gyorsan a népek közé viszi azt, hogy ott maradjon (sok ideig). Mi értetik a két asszony (hatalmasság) alatt, nehéz meghatározni. Az értelmezőkből sokan Titus és Hadrián romai császárokat értik, kik a zsidókat az egész világon szétszórták. Igen jellemző, hogy a nagy mérték tele volt, és helyén megerősíttetett; mert a zsidók a Messiás meggyilkolása által betöltötték bűneik mértékét, s büntetésöket, az egész világra való szétszóratást, tartós megátalkodásuk által, egyszersmind határozottan magokra vonták. Némely értelmezők e látomást a zsidóknak a babiloni fogságba való hurczoltatására magyarázzák; de ez az összefüggéssel ellenkezik; mert a mi e látomást megelőzi és követi, a jövendőre vonatkozik.
Zak 6,1
A következő látomás összefüggésben van az előbbivel. Valamint abban a zsidókra mért büntetőitélet adatik elé, úgy ebben a nemzetekre szóló foglaltatik.
Zak 6,1
A szekerek az 5. v. szerint az Úr négy szele, s ezek ismét jelképei az isteni büntetőitéleteknek, mint Jerem. 49,36. Dániel 7,52. Jel. 7,1. A négyes szám a bűntetőitéleteknek minden oldalról való betörését jelenti.
Zak 6,1
A két hegy, mint maga a próféta értelmezi (14,4.), két része a keletről nyugatra hasadó olajfák-hegyének, melynek nyilása a közel fekvő Josafát völgyének, az itélet völgyének meghosszabbodása leendett. E helyről megyen ki a büntetőitélet, melyet Isten, mint országának királya, ennek ellenségeire mér, és Sion, Jerusalem, az olajfák-hegye, az ország középpontjáúl vétetik, ez utóbbi hihetőleg azért, mivel Krisztus ott kezdette kínszenvedését, és ott ment föl mennyekbe. Josafát völgye, Joel szerint 3,2. ama hely, hol az Úr itéletei az egybegyűlt népekre méretnek.
annak jelentéseűl, hogy az Úr az ő országát bevehetlen, áttörhetlen védfallal veszi körűl.
a lovak szinei, mint az 1. r. jelképezik az Úrnak véres és végzetteljes győzedelmét az ő ellenségein.
Mások szerint: fakó.
hogy a világ urának parancsait végrehajtsák.
Zak 6,6
Az éjszaki és déli táj világosan említtetik, mivel ott voltak Izrael népének főellenségei, éjszakon a kaldeusok (lásd Jerem. 1,13.), délen az egyiptomiak. Mind a ketten átalán Isten országának ellenei gyanánt vétetnek.
Babilon kétszer fenyíttetett meg t. i. Círus és Nagy Sándor által.
Zak 6,7
A pirosak, mint a szírus fordításban van.
annak jelképeűl, hogy a büntetőitélet átalános lesz mindazon népeken, melyek az Isten országának ellenszegűlnek.
lecsillapítják haragomat éjszak földén, megengesztelik igazságomat a végrehajtott büntetőitélet után. A többiekről is ugyanezt kell érteni, mert egybefoglaltatnak az éjszakra küldött büntetőeszközökkel. E szerint az egész látomás értelme ez: Isten, az ő országának ura, nemcsak a zsidókat, hanem a világ mindazon népeit melyek az ő rendeleteinek ellenszegűlnek, büntetésre vonja, míg igazsága meg nem engeszteltetik.
Az Isten országának jövendő kifejlése, melyet a próféta előbbi látomásaiban eléadott, az új Jerusalem, az isteni rendeléseknek ellenszegülő zsidók és pogányok fölötti büntetőitélet, okát és forrását az Úr megigért fölkentjében találja, s felőle a határozott jövendölést föltételezi. Ezért a próféta az ő látomásának csak vége felé van még egyszer figyelmeztetve ezen fölkentre, és parancsot nyer, hogy a főpapnak, Jézusnak a számüzöttek aranyából és ezüstéből készített koronát tegyen fejére, annak jelképeűl, hogy egykoron egy más főpap, a csemete (Zakar. 3,8.) fog jőni, ki majd a főpapi és királyi méltóságot magában egyesíti, az Úr házát fölépíti, s kormánypálczája alatt a népeket mind egybegyüjti.
A nevezett Holdai, Tóbiás, Idaiás és Joziás, követei voltak a Babilonban hátramaradt zsidóknak, s most épen azért jöttek, hogy a templom részére áthozzák az ajándékokat. Ezekhez kellett a prófétának fordúlnia az Istentől kijelölt napon, hogy tőlök az aranyat és ezüstöt az alább megnevezett czélra átvegye.
hihetőleg, két koronát egymásra, hogy a királyi és főpapi méltóságot egy főn jelképezze. A koronák a még külföldön élő zsidók aranyából és ezüstjéből készűltek, mivel a jövendő, messiási egyház, különösen az ezen zsidók által képviselt pogányokból lőn egybegyüjtve. Vajjon a próféta e jelvényes cselekvényt valósággal véghezvitte-e, vagy csak lelkében tűnt az eléje? Miután e cselekvény semmi kivihetlent nem foglalt magában (vesd össze: az ellenkezőt a 11. r.), s a prófétáknál a jelvényes cselekedetek nem voltak ritkaságok (lásd Oze. 1. r.): hihetőnek látszik, hogy az valósággal megtörtént. A zsidó hagyomány szerint még később is tudták a templomban azon helyet, hol a koronák fel voltak függesztve (lásd a 14. v.).
Zak 6,12
kinek te most, mint főpap, előképe vagy, mert ő maga főpap leszen.
Zak 6,12
Lásd Zakar. 3,8.
Zak 6,12
Mások a hébert így: az ő helyéből fog felnőni; – mint egy alulról lassan hajtó növény.
nem fából és kőből; mert ezt Zorobabelnek kellett bevégezni 4,10. szerint, s azt a Messiás jelenléte által fogta megdicsőíteni (Agg. 2,7–9. Malak. 3,1.); hanem egy lelki, szent gyülekezetet, mely már Dávidnak megigértetett (Kir. II. 7,13. 8-ik jegyz.).
Zak 6,13
A héber szó: hod, dicsőség, hirnév, a királyi fölségről használtatik Krón. I. 29,25. Zsolt. 20,6.
Zak 6,13
ül és uralkodik (vesd össze: Zsolt. 109.). Úgy látszik, mintha tétlen volna, és elleneit mégis lábai zsámolyává teszi.
Zak 6,13
A Zsolt. 109. szerint is a Messiás egyszersmind főpap.
Közötte, mint király és főpap között (Jerom.).
A koronák a templomban függesztettek föl, a nevezett külföldieknek és az általok előképezett pogányoknak emlékűl szolgálandók azon végre, hogy egykoron minden nemzet ezen főpap és király alatt fog egybegyűlni. A fönebbi (10. v.) Holdai és Joziás nevek helyett, itt Helem és Hem fordúl elő, melyek azonban amazokkal, mint ugyanoly értelműek, csak fölcserélve lenni látszanak; mert Holdai annyit jelent, mint „izmos“, Helem „erős“; Joziás jelentése „Isten alapít, Isten erőssége“, és Hem (tulajdonképen Hen) „kegyelem“. A próféta e névcsere által arra akart figyelmeztetni, hogy e neveknél azok jelentését kell megfontolni. Mindezek azon áldásokra mutatnak, melyekben a Krisztus alatt egybegyülendő népek résztveendők valának; mert a már megfejtetteken kivűl, Tóbiás annyit jelent, mint „Isten jósága“, Idaiás „Isten gondja“, és Szofoniás „Isten oltalma“.
Zak 6,15
mind a távol népek.
Zak 6,15
eljőnek, megemlékezve az igéretről (14. v.), s Krisztusban és Krisztussal építenek az ő szentegyházán.
Zak 6,15
A próféta az angyal által nyert kijelentést, mint Zakar. 2,9.11. 4,9. A pogányok részvéte a szentegyház épitésénél bebizonyítandó vala a jövendőségnek, hogy az itt adott kijelentés Istentől vagyon.
Az igéret rátok nézve teljesedni fog, ha Isten rendeleteinek engedelmeskedtek. A zsidók nem engedelmeskedtek ugyan, mindazáltal az igéret beteljesedett, de nem rájok nézve.
november- és decemberünk felének megfelelő hónap. E rész összefüggése iránt következővel és az előbbivel, lásd a bevezetést ezen prófétához.
A nevezett személyek valószinűleg előljárói voltak a még Babilonban hátramaradt zsidóknak. Ők rokonaik nevében követeket küldöttek Jerusalembe, hogy a templomban bemutassák az áldozatot és könyörgést a községért, s egyszersmind a papokat és prófétákat kérdezzék meg, vajjon a fogságban rendelt bűnbánati és böjti napokat tartsák-e továbbá is, miután a templomépités már jóformán előhaladt, és átalán a jobb idő bekövetkezni látszik. A héber szerint e vers: Akkor elküldék Sarezert, Regemmeleket és társait Jerusalembe, hogy könyörögjenek stb. E szöveg szerint a nevezett személyek magok voltak a küldöttek.
Zak 7,5
A törvényben parancsolt, egyetlen, évi bűnbánatos és böjtinaphoz (Móz. III. 16,1. s követk.) a babiloni fogságban még négy más járult: a negyedik hó tizenhetedik napja, Jerusalem bevételének gyászolásaúl (Jerem. 52,6.7.); az ötödik hó kilenczedike a templomégés emlékeűl (Jerem. 52,13.); a hetedik hó harmadika, Godoliás megöletésének gyászolásaúl (Jerem. 41,2.); és a tizedik hó negyedike, emlékűl Jerusalem ostromának kezdetére (Kir. IV. 25,1.).
Vajjon böjtöléstek által valóban nekem akartatok-e szolgálni, vagy csak magatokért böjtöltetek, önzésből, hogy mondhassátok: Jócselekedetet vittünk végbe, és Isten kegyelmét kiérdemlettük? Hasonlóképen áldozataitokat is csak az evés ivás végett mutattátok be, mint következik.
az áldozati lakomáknál.
Zak 7,7
A héber szerint: csendes.
Vajjon a próféták nem tanították-e a babiloni fogság előtt, hogy az önszeretet ilynemű cselekedetei csak holt cselekedetek, melyek előttem nem kedvesek, és csak a szent szeretet cselekedetei bírnak érdemmel? Lásd Izai. 58,3. s követk.
Az előbbi kor izraelitái nem figyeltek prófétáik intéseire, valamint ti sem.
nagy büntetés.
fogtok.
Zak 8,2
Választott népem iránt való szeretetem lángoló, és nem tűr vetélytársat.
miután népem engemet elhagyott, s idegen bálványokhoz és népekhez szegődött.
Zak 8,3
A héber szerint: hű városnak, hit városának.
Zak 8,3
a Mória hegy, melyen a templom állott. E szavak ugyan egyenesen, bár tökéletlenűl, a zsidó istenitiszteletre vonatkoznak, mely Jerusalemben Mória hegyén ismét visszaállíttatott; tágabb és tökéletesebb értelemben, az anyaszentegyházra, ez tulajdonképen az igazság városa, és a szent hegy, melyre a népek zarándokolnak. Lásd Izai. 2.
szent hegynek.
A 4. 5. v. értelme ez: Az új Jerusalem polgárai termékenységgel és nagy életkorral fognak megáldatni. Ez is különösen az anyaszentegyház tartandóságára és termékenységére vonatkozik.
a világ minden részéből a még szerteszét tartózkodó zsidókat, kik még nem tértek vissza a babiloni fogságból, mint a nemzetek előképeit.
Jerusalem egyszersmind képe az anyaszentegyháznak.
Bátorodjatok föl, kik a templomépités idején ilyet hallotok; mert utóbb jobb dolgunk lesz. Mielőtt a templomépités elkezdetett, az idő még komorabb volt; akkor nem is volt kereset, holott most vagyon.
Zak 8,10
Mások szerint: az ellenség miatt.
A visszatérés után az első években a zsidók rosz helyzetben voltak. Nem volt sem kereset, sem forgalom; e mellett elég biztosság sem volt az országban, mert a társadalmi viszonyok még nem voltak egészen rendezve. Vesd össze: Ezdr. I. 4. Ezdr. II. 4. Agg. 2,16–18.
Zak 8,12
hanem boldog nemzetség leszen Izrael. Mások tulajdon értelemben veszik: hanem az elvetett mag jól fog tenyészni.
A földi javak itt ismét képei a mennyeieknek, az égi harmat jelképe a kegyelemnek, mely a megigazúlás gyümölcseit termi meg a lélekben.
Bátorodjatok föl.
A héber szerint: és nem bántam meg.
Zak 8,16
föltételeűl ama boldog idő bekövetkezésének.
városaitok kapuiban. A kapuk alatt és mellett tartatott a törvénykezés.
E bekövetkezendő áldás miatt (3–5. 7. 8. 11–13. v.) a ti ünnepeitek örömnapokká lesznek. Az ünnepekről lásd Zakar. 7,3. 3-ik jegyz.
A fönebbi áldás (lásd az előbbi v.) továbbá mint népek áldása iratik le. Sok nép fog gyülekezni az igaz religio középpontjához, és a megáldott ország városaiban lakni. Ez csak tökéletlenűl vonatkozik a babiloni fogság után azonnal következő időkre, midőn a pogányok közől sokan zarándokoltak az igaz Isten templomához; tökéletes értelemben, a népek belépésére az anyaszentegyházba. Lásd Izai. 2.
Zak 8,21
épen a pogányok.
A héber szerint: eljőnek a népek és sok város lakói; és elmennek a lakosok stb.
A héber szerint: köntöscsúcsát, azaz, bojtját, mit a zsidóknak felsőruhájok szögein viselniök kellett, megkülönböztetésűl más népektől. Lásd Móz. IV. 15,38. Móz. V. 22,12. E jövendölés beteljesedett a pogányoknak Jézus apostolai és tanítványai által eszközlött megtérésöknél. E született zsidók test szerint most már lélekben zsidók (hitvallók) lettek, s a pogányvilágot magok után ragadták.
Zak 9,1
melylyel megterheltettem, megbízattam, hogy azt Hadrakra stb. tegyem, s rájok a szerencsétlen jövendőt kimondjam. Lásd Izai. 13,1. Jerem. 23,33.
Zak 9,1
A Hadrak szót az újabb értelmezők legtöbbjei tájnak veszik Damaskus mellett, habár ily nevű táj sehol sem fordul elő a szentirásban és a régi iróknál. A régiek e szót jelentése szerint képleg fogták föl, s különféle tárgyakra vitték át. Miután Hadrak nevű hely a régiek előtt egészen ismeretlen, s a próféták az oly tárgyakat, melyeket tulajdon nevökön nevezni nem akartak, örömest fejezték ki képes, virágos szavakkal (Izai. 21,1. Jerem. 25,26. Jel. 14,8.), legvalószinűbb azon vélemény, mely szerint a „Hadrak“ szót, mint jelképes nevet kell fölfogni. Ez pedig összetett szó, Had éles, erős, és Rak vékony, gyenge, úgy hogy az erős-gyengét jelentene. Melyik országot akarta a próféta e névvel jelelni, kitűnik az összefüggésből. A következőkben említett tájak és városok leigázása és elpusztítása, melyek a próféta korában persa uralom alatt voltak, s az annál felhozott egyes körülmények Nagy Sándornak a persa birodalom ellen tett hadjáratára mutatnak, melynek bukása után keleten a hatalmas hódító e birodalomnak nyugati tartományait is elfoglalta és elpusztította, csupán Judea kivételével, melylyel kegyelmét éreztette. A próféta e szerint a Hadrak szóval, úgy látszik, a persa birodalmat akarta jelölni, s a következőkben azt hirdetni, hogy ennek nyugati tartományai, melyek a héberekkel több-kevesebb ellenkedésben éltek, meg fognak fenyíttetni, a zsidók pedig megkiméltetnek.
Zak 9,1
melyre nehezűl az abban hirdetett szerencsétlenség által. Damaskus egyike volt Szíria legnagyobb városainak. Lásd Izai. 7,8.
mert az Úr dolga, intézni minden ember sorsát, nem csak az izraelitákét, kiket bűneik miatt büntetnie kellett, s most kegyelmesen ismét meglátogat, hanem a többi népekét is, melyeket szintén fenyítenie kell. Egy szóval: Isten büntetőitéletet hirdet a következő népekre, mivel a pogányok sorsát is ő intézi.
Zak 9,2
Damaskus határainál, s megosztja vele a büntetést.
azért elbízták magokat, és magoknak sokat tulajdonítottak. Lásd Ezekiel 28,6. kevélység volt tehát az ő elestök oka.
Tírus, melyet Nabukodonozor keményen megfenyített, a persa uralom ideje alatt ismét felüdűlt. Lásd Izai. 23. r. 29-ik jegyz. és Ezekiel 28. r.
Mindez Nagy Sándor által ment teljesedésbe. Lásd Izai. 23. r. 29-ik jegyz.
Zak 9,5
Askalon, Gáza és Akkaron a filiszteusok fővárosai voltak; Nagy Sándor meghódítván Tírust, a tengermelléken lefelé vonúlt, és meghóditá Filiszteát, megkimélvén a zsidókat.
A persák az általok meghódított tartományokban saját főuralmok alatt meghagyták a királyokat, valamint a kaldeusok is; ennyiből lehet itt szó a gázai királyról. Nagy Sándor ezen kis országoknak véget vetett. Különösen Gázában erős ellenállásra talált, a miért kegyetlen boszút állott, Betist, a főparancsnokot iszonyú kinzások között kivégezteté, a lakosokat megöleté, nőiket és gyermekeiket rabszolgákúl eladatá.
Zak 9,6
Azotus is filiszteus város volt. Nagy Sándor Filiszteát Gáza eleste után külföldi csőcselékkel népesítette meg.
gazdagságát, hadi erejét.
Zak 9,7
a filiszteus vérét. Itt a bálvány-áldozatok vére értendő; a fogak között való utálatosság alatt a megemésztendő áldozathús. Értelme ez: Én az ő bálványimádásának véget vetek.
Miután a büntetés mértéke betelt, a bálványozás Filiszteából kiirtatott, a filiszteusok maradványai az igaz Istenhez fognak térni, és a zsidókhoz tartozni, mint a jebuzeusok. A jebuzeusok, Jerusalem régi lakosai, Dávid uralkodásaig, a nélkül, hogy elűzethettek volna, Júda fiaival Jerusalemben laktak (Kir. II. 5,6.). Dávid által legyőzettek, és megtérésök után az Isten népe közé fölvétettek. Egy ily jebuzeus volt Areuna (Kir. II. 24,18. Krón. I. 21,18.). A pogányok megfenyítése előkészület volt nekik az üdvre; azért csatoltatik itt büntetőitéletökhöz egyszersmind az igéret, hogy egykor Isten népéhez fognak tartozni; azért vesz a próféta alkalmat a következőben (9. v.) a Messiásról szólani.
Zak 9,8
egymást fölváltván, őrködvén. Én magam fogom védeni szent községemet (vesd össze: 2,9.). A héber szerint: Házam körül tábort ütök a ki- és bejárók (az ellenséges csoportok) ellen.
most megkönyörűlök inségökön. Itt a „most“ a bekövetkezendő messiási időre vonatkozik; a miért a szent község fölhivatik, hogy az Üdvözítő eljövetelén örvendezzen.
Zak 9,9
Sion lakossága, Jerusalem, választott község!
Zak 9,9
legtökéletesebb értelemben: a király. Vesd össze: Zsolt. 44,7.
Zak 9,9
A héber szó Noscha, jelent egyszersmind megmentettet – a világból, inségből és halálból.
Zak 9,9
A héber szó Ani, jelent egyszersmind alázatost, szelídet, elnyomottat; jellemzi a Messiás összes szegény, szenvedő és lealázott állapotját (Izai. 53.).
nem földi királyok és harczosok délczeg lován, hanem oly állaton, melyet leginkább csak a szegények használnak. Mindez Krisztus szegény állapotára mutat az ő első eljöveténél (Máté 21,5. Ján. 12,15.), hol az ő szegény bevonulása leiratik. Azon városba, hova Dávid és Salamon oly gyakorta pompásan fölszerszámozott öszvéren vagy lovon, kevély lovagok csoportjától kisértetve, vonúltak be, az Úr egy kölcsönzött s még ülésre többé nem használt szamáron vonúlt be, melynek takarója az ő tanítványainak szegényes ruháiból állott, kiséretét olyanok tették, kiket a világ köznépnek, csőcseléknek tart. E cselekvény minden körűlményéből kitűnik az Úrnak azon szándéka, melynélfogva az ő országát első eljövetekor szegénységben és alacsony sorsban akarta elétüntetni.
Zak 9,10
Azután lesz a béke országa. Vesd össze: Izai. 2,4. Mikeás 4,3.
A határok tengertől tengerig (a holttengertől a középtengerig), a folyóvíztől (Eufratestől) az ország széleig, tulajdonképen az igéret földének határai, szorosabb és tágasb terjedelemben; melyek egyébiránt az egész föld határaiúl vétetnek, mint a zsidó nemzet az egész választott község helyett. Az egész föld másutt is mondatik a Messiás birtokának.
Zak 9,11
Itt új szakasz kezdődik. Látomásában a próféta a görög hóditó győzelmeitől (1–7. v.), melyekhez a dolog természeténél fogva (lásd a 7. v) csatlakozik a jövő üdvözűlésről szóló jövendölés, – átvitetik a zsidók azon győzelmeire, melyeket a görögök felett a makkabeusi időben kivívtak, úgy mindazáltal, hogy tekintete itt is gyakran egész a messiási időkig terjed.
Itt az ó szövetségi zsidókról van szó, mert csak ezek voltak harczban a görögökkel, mint a 13. v. rólok megemlíti. Szövetségök a Sinai hegyen vérrel volt megpecsételve (Móz. II. 24,8. Móz. III. 17,11. Zsid. 9,18.); az által szenteltettek az Úrnak, s volt igényök az ő védelmére. A víznélküli verem börtön helyett vétetik (Jerem. 38,6.), ez pedig a legnagyobb inség képe (Zsolt. 39,3. 87,7. Izai. 42,22.). Jelen vers értelme ez: Magad is, te (érzéki) szövetségnép, frigyednél s az abban megigért oltalomnál fogva, megszabadúlsz nagy inségedből. A próféta ama nagy nyomorgatásokat érti, melyeket Nagy Sándor utódai Szíriában a zsidókra hoztak.
Zak 9,12
az Istenhez, ki erősségnek, szirtnek neveztetik (Zsolt. 17,3.).
Zak 9,12
kik inségtekben, szövetségteknél és az igéreteknél fogva, várhatjátok a szabadúlást. A próféta a görögök által elnyomott zsidókhoz szól.
Zak 9,12
Látomásában Zakariás a jövendő nyomort, mint jelenlevőt látja maga előtt.
nagy jólétet. Vesd össze: Izai. 40,2.
Zak 9,13
mint a tegzet nyilakkal. A próféta eléadja, mint fog a szabadúlás megtörténni, – maga, az Úr által, ki az erőtlen zsidókat foga használni eszközűl a hatalmas zsarnokok legyőzésére. Merész kép által tünteti elő Júdát, mint az Úrtól kifeszített nyilat, Efraimot, mint nyilakkal telt tegzet.
Zakariás ama győzelmekre mutat, melyeket a zsidók a makkabeusok alatt (lásd a Makkab. könyveit) a görög-szírus királyokon nyerendettek, melyekről Dániel is jövendöl 11. r.
Az Úr förgetegben fog megjelenni népe fölött, s abból szórja majd villámait ellenségeire. Kép nélkül: Isten segíti népét. Az Isten harsonaszóval zeng, azaz: Isten hirdeti jövetelét a büntetőitéletre. A déli szélvész Palesztina leghevesebbjei közé tartozik (Jób 37,9. Izai. 27,8.), s a büntetőitéletet jelképezi.
Értelme ez: Isten oltalmazza a zsidókat. Mint ragadományaikat elnyelő oroszlánok (vesd össze: Móz. IV. 23,24.), törnek elleneikre, és mint parittyakövek, melyek összezúzzák a mire esnek, eltiporják azokat. A megöltek sokasága miatt mintegy iszszák elleneik vérét, mely oly bőven foly, mint az áldozati csészékben és az oltárszarvain látható. Az áldozatállatok vére egyik érből az áldozati csészékbe bocsáttatott, s részben az égő-áldozatoltár szarvaira hintetett, melyek annak négy szegletén voltak.
mert válogatott hősök támadnak Jehova országában. A szent kövek (a héber szerint: koronakövek, drágakövek) képei a zsidó hősök jelességének, mint fönebb a parittyakövek az ő erejöknek.
Ez időben az Úr miben tünteti ki jóságát és szépségét? A gazdag gabona- és borterményben, mely által a válogatott ifjúság növekedik. Valamint a makkabeusi korszak áldása, átalán képe a messiási idő szellemi áldásának, úgy ez a gabona és bor, előképe az Oltáriszentségnek, mely a választottak eledele, az erősök kenyere, és ama bor, mely a tiszta lelkeket neveli.
Zak 10,1
A héber szerint: villámokat (melyek az eső hirnökei)
E vers szoros kapcsolatban van az előbbivel, s a makkabeusi időről szól, melyben a zsidók, mint törvényeik buzgó követői, az ország termékenységével voltak megáldva (lásd Móz. V. 11,14.). Ha ti azon időben a terményéréshez megkivántató esőért fogtok könyörögni, ő bőven fog esőt adni. Másképen járnak azok, kik rosz és idegen pásztoraik tanácsára babonás eszközökhöz folyamodnak; ezek mitsem nyernek meg abból, mit várnak; ezek olyanok, mint az elcsábított nyáj, mely elvesz, míg azok, kik az Istenben bíznak, minden jót bőségesen megnyernek. Lásd a következőt.
Zak 10,2
Mert csak Isten adhatja meg, a mit tőle kivánnak, nem pedig a bálványképek és jósolók.
Zak 10,2
A héber szerint: a terafimok haszontalant szólanak (lásd Oze. 3,4.). A bálványpapok csak hiábavalóságot mondatnak bálványaikkal, mi nem teljesedik. – Szíria királya, Antiokus Epifanes, azon volt, hogy a zsidókat a pogány vallásra hódítsa (Makkab. I. 11,2. s követk.). Hihetőleg e czélra pogány papok és jósok által is működött, kik a zsidókat boldog jövendő igéretével ámították.
Zak 10,2
A zsidók közől többen indíttattak hitszegésre. Lásd Makkab. I. 1,45. 2,16.
nincs olyan pásztoruk, ki e nevet megérdemelje, őket minden rosztól és szerencsétlenségtől őrízze, hanem rosz pásztoraik vannak, kik méltóbbak farkasoknak neveztetni, mint következik.
Zak 10,3
Itt a pásztorok alatt nem lehet érteni Izrael népének előljáróit, legalább nem kizárólag, mivel a 4. v. különösen kiemeli, hogy az Istentől a népnek adandó új előljárók őbelőle valók lesznek. Hanem azon előljárók értendők, kiket a görögök rendeltek.
Zak 10,3
Ezek a nagy urak. Vesd össze: Ezekiel 34,17.18. A kép a bakoktól vétetett, mint melyek a nyáj élén járnak.
Zak 10,3
itt jó értelemben: kegyesen tekint nyájára stb.
Júda itt az Úr pompás harcziménének neveztetik, mint fönebb 9,13. kézivének.
Zak 10,4
A szeglet alatt, héber szólásmód szerint, gyakorta fejedelmek, előljárók értetnek. Lásd Kir. I. 14,38.
Zak 10,4
t. i. az erős hely, melyen függ minden, melytől minden biztosság függ; mi ismét fölebbvalót jelent.
Zak 10,4
a haderő.
hirtelen. Nincs a héberben.
Zak 10,5
az ellenséget, mely megvetésből neveztetik így.
Zak 10,5
azok, kik eddig tétlen elnyomatásban kényszerűltek élni.
A lovasságára büszke hadsereg megszégyenűlve kénytelen visszavonúlni. Vesd össze: Dániel 11,40. A 4. 5. v. értelme ez: Szabadságot nyerve az Úr győzedelme által, Júda saját kebeléből fog nyerni fejedelmet, tiszteket és önálló hadsereget. Előbb idegen hóditók zsarnoksága alatt szenvedve, melyet tétlenűl kellett viselnie, most maga fordítja ellenök fegyverét, és megtöri hadseregök erejét, melynek szégyennel kell majd elvonúlni. Mindez a makkabeusi korszakban teljesedett. Lásd Makkab. I. 4. r.
Zak 10,6
József háza alatt az egykori Izrael-ország, vagy Efraim lakosai értendők. Lásd Ámosz 5,6. A makkabeusok idejében az egykori Júda-ország lakosai viseltek háborút, és védelmezték Izrael-ország lakosait, kik Galileában és a Jordánon túl laktak, sőt, hogy a görögök ellen biztosságba helyezzék, Judeába vitték őket, s ott adtak nekik lakhelyeket. Lásd Makkab. I. 5,9–54.
Zak 10,6
visszahelyezem előbbi hatalmokba.
ismét megnyerik függetlenségöket, mint Júda független királyai alatt.
Zak 10,7
Efraim nemzetsége híres volt erősségéről. Lásd Móz. V. 33,17. A héber szerint: Hősökhöz lesznek hasonlók az efraimiták, kik a zsidók közé fölvétetnek. Lásd a 18-ik jegyz.
utódaik fogják élvezni annak eredményét.
pásztorsíppal még a nemzetek közt találtató izraelitáknak. A babiloni fogság után csak Júda és Benjamin tért vissza, kikhez a tíz nemzetséges országbeliekből csak kevesen csatlakoztak. – A makkabeusok győzelmei által ez országbeliekből csakugyan sokan kaptak kedvet visszatérni hazájokba; hanem az itt előadott jövendölés, mely sokkal népesebb és dicsőbb visszatérésről szól, az által nem teljesedett. A tíz nemzetséges országbeli izraeliták visszatérése egészben és nagyban, a prófétáknál a messiási időre tartozik (vesd össze: Oze. 11,9. s követk. 14,5. s követk. Ámosz 9,13. s követk.) Ennélfogva Zakariás itt a makkabeusi időt összefoglalja a messiási korszakkal. Amaz ugyan egyenes de tökéletlen, ez pedig tágabb de tökéletes értelemben vehető, a mennyiben ez utóbbinak végső korszakában egész Izrael belép az anyaszentegyházba.
Zak 10,9
Megsokasítom őket a népek között, mint megsokasodik az elvetett mag, úgy, hogy az ő elszóratásuk vetemény leszen, sok gyermekekre és unokákra terjedő szaporodás (Jerom.). Ozeásnál is 1,4. 2,23. a nép Jezraelnek neveztetik, mi vetést és elszóratást jelent egyszersmind.
fiaikban élni fognak, a halálból föltámadnak. Vesd össze: Ezekiel 37,14.
Az egyiptomiak és asszíriusok tartották fogságban az izraelitákat; amazok itt átalán azon népek helyett vétetnek, melyek között a tíz nemzetség későbben szétszórva élt. Vesd össze: Jerem. 52,4. A kaldeusok nem említtetnek, mert itt a tíz nemzetséges ország lakosairól van szó, kiket nem a kaldeusok, hanem az asszíriusok hurczoltak el (Kir. IV. 17,6.). Gálaád (a Jordánon túli tartomány), és Libanon (éjszaki tartomány a Jordán innenső oldalán) azért említtetik itt, mert az izraeliták egykor ezen tartományokat bírták.
Zak 10,11
az Úr. Lásd Zsolt. 113.
a Jordán. Az átvonúlás a vörös tengeren és Jordánon, itt azon eszme kifejezéseűl használtatik, mely szerint az izraeliták minden akadályt le fognak győzni, hogy az utolsó időben hazájokba (az anyaszentegyházba) visszatérjenek. Vesd össze: Izai. 11,15.16.
Zak 10,12
kegyelmemben.
Az Úr neve itt, maga, az Isten helyett vétetik. Az Úrban fognak járni, azaz, jámborúl, szentűl fognak élni, telve Isten ismeretével.
Ez a rész szomorú jövendölést tartalmaz. Hogy az előbbivel összefüggésben legyen, ezen eszmével kell kiegészíteni: Istennek nagy kegyelemajándékai mellett is (10. r.) Izrael engedetlen és ellenszegülő; azért következik be a rettenetes büntetőitélet. A próféta e rész három első versében úgy irja le a büntetőitéletet, mint az egész országnak pusztítását külföldi ellenek által; azután (4–14. v.) ennek okát adja közelebbről egy jelképes példabeszédben, melyben le van irva, mint szegűlnek ellene Istennek az izraeliták, s mint vetik el az ő jó pásztorukat. Végre (a 15–17. v.) más jelképben a rosz pásztorokról szól, kik a jó pásztor elvettetése után, a nyájat elpusztítják és fölemésztik.
Zak 11,2
a legerősebb is elpusztúl, mennyivel inkább te!
Bázán, hegység túl a Jordánon. Ámosz 4,1. 1-ső jegyz.
Jordán erdős partja, az oroszlánok tartózkodáshelye, melyek most elpusztúlt tanyájok fölött keseregnek. A próféta Libanon, Bázán, a Jordántartomány pusztúlását hirdeti, a mennyiben Palesztina ezen jelesebb részeit az egész helyett veszi. A pusztítás, tűz által hajtatik végre, mi a háborút jelképezi, mint Oze. 8,14. Hogy ez alatt ama harczot kell érteni, melyet a romaiak hoztak Judeára, kitűnik a történet összefüggéséből és körűlményeiből. Miután t. i. a próféta minden jövendölései egymás utáni rendben következnek (lásd a bevez.), és az e részben előadottat a kilenczedikben a görög, a tizedikben a makkabeusi korszak előzi meg, ebből következik, hogy a próféta a tizenegyedik részben a romai korszakot tartotta szemei előtt. Ezt bizonyítják a jövendölés egyes czélzásai is, melyek a történet körülményeivel egybehangzanak. Az ország éjszaki részéről, a Libanon felől törtek be a romaiak, és elárasztották seregeikkel az országot, míg végre elpusztítván Jerusalemet, a zsidókat egész világra szétszórták.
Zak 11,4
Lásd az 1-ső jegyz.
A prófétának meghagyatik, hogy jelképes cselekvény által, mint pásztor, nyájat legeltessen. Azonban ő nem saját, hanem egy fensőbb lény nevében működik; mert a pásztor, kit ő jelképez, az egész nyájra ügyel (7. v.), és határtalan hatalommal bír (8. v.), sőt a 13. v. maga, az Úr megbecsültetve mondja magát a pásztor személyében. Ez a pásztor amaz isteni pásztor, kiről már az előbbi próféták jövendöltek (Ezekiel 37,24. Jerem. 23,1–5.). E cselekvény azonban nem történt meg valósággal, hanem csak látomásban, mint annak változásából (8. v.) kitűnik. A leölésre szánt juhok az izraeliták, kik előljáróiktól tévútra vitetve, végvesztökre rohannak.
Mások a hébert így …megölnek a nélkül, hogy vétket vélnének elkövetni, és eladják stb. A birtokosok, levágók és eladók, a vers második felében nevezett pásztorai (egyházi és világi előljárói) a népnek. Ezek voltak a nép vesztének okai, a mennyiben a világiak rosz kormányzás és a külfejedelmek iránti eszélytelen viselet által, melyneél csak önérdeköket nézték, – az egyháziak pedig emberi tanítmánynyá alacsonyítván le az isteni religiót, képmutatás által, előidézték az Isten büntetőitéleteit. Valósággal ilyenek voltak a tisztviselők közvetlenűl Krisztus előtt és az ő idejében.
Zak 11,6
A zsidók belháborgás és külellenség által valának megfenyítendők. Folytonos és kegyetlen polgárháborúk előzték meg Jerusalemnek a romaiak által véghezvitt pusztítását. A romai császár jelentékenyen neveztetik itt az izraeliták királyának, mert őt a zsidók magok jelentették ki fejedelmöknek, midőn Krisztust elvetették (Ján. 19,15.).
A külellenségek pusztítani fogják az országot, és én kezeikből nem szabadítom ki a zsidókat.
Zak 11,7
A 4. v.-re vonatkozik. Azért, mivel nekem Isten parancsolta (4. v.), s a nyájnak nem volt pásztora (5. v.), és Isten végveszélylyel fenyegetett (6. v.), átvettem a pásztori hivatalt azon reményben, hogy őket megmentem.
Zak 11,7
A héber szerint: kegyelemnek, kegyességnek.
azaz: összekötésnek (14. v.). A vesszők azt jelképezték, hogy a pásztor kegyelmet és irgalmat ajánl, és hogy az ő czélja az elszéledett nyájat egybegyüjteni. Jézus Krisztus megjelent a zsidók között, hogy kegyelmet és váltságot hirdessen (Luk. 4,19.), és Izrael elszéledt fiait egybegyüjtse (Ján. 10,16.).
Mások a hébert így: mivelhogy az ő lelkök is föllázadt ellenem. – A nép három pásztora, a prófétáknál, a három fölebbvaló rendet jelenti, t. i. a polgári előljárókat, a papirendet és a próféták karát, ennek helyére az utolsó időkben az irástudók osztálya lépett. Lásd Jerem. 2,8. 18,18. Theod. Cirill, Jerom. Az egy hónapi idő, azon időmértéknél fogva, mely szerint az irás Krisztus megjelenését és működésének tartamát fölfogja (Dán. 9.), harmincz évi időszak, s ezen harmincz év, kerekszám a harminczhárom évnek, melyet Krisztus Jézus e földön élt, mely alatt a királyságot, a papi és prófétai rendet megszűntette, mivel ő lépett azok helyére (Móz. I. 49,10. Zsolt. 109,4. Móz. V. 18,15.).
Miután a rámbizott nyáj minden megkisérlett eszközök után sem akar hozzám ragaszkodni (vesd össze: 7. v. 10-ik jegyz.), folytatja útát az Isten itélete (6. v.). Mirigyhalál, háború, belviszály emészti fel őket.
Zak 11,10
kegyelemnek. Lásd a 11-ik jegyz.
hogy a zsidókat ne támadják meg, hanem őket, mint nemzetet hagyják meg a nemzetek sorában. Az Isten oltalma, melynél fogva Isten az izraelitákat, mint nemzetet fentartja, képleg úgy adatik elé, mintha Isten frigyet kötött volna minden nemzettel, hogy az izraelitákat, mint önálló népet megtűrjék. Vesd össze: Oze. 2,18. Jób 5,23.
Zak 11,11
hatalom adatott a népeknek, különösen a romaiaknak.
A pásztor fáradsága nem volt egészen sikeretlen; a szegények, megvetettek egy kis serege gyülekezett egybe a jó pásztor körűl, s ezek a kitört büntetőitéletből megismerték, hogy a mi mondatott, nem puszta fenyegetés volt, hanem isteni jövendölés. A próféta múlt időben szól, mert az ő látomása alatt az egész büntetőitélet végbement.
Zak 11,12
a nyájakban az ellenszegűlőknek.
Zak 11,12
Miután a nyáj, kevésnek kivételével, a pásztort már elvetette, ez még egyszer hozzájok fordúl és szól: Úgy vélem, valami bért mégis érdemlettem volna hű szolgálatomért. Azonban, ha nem akartok adni, tartsátok meg azt. Úgy gondolhatjuk, hogy ilyes szavakat mondhatott Krisztus tanitásidejének végén, kevéssel kinszenvedése előtt.
Akkor egészen meg akartak tőlem szabadúlni harmincz ezüstpénz, azaz, egy szolgabér (Móz. II. 21,32.) által. Mi még inkább felfokozta gonoszságukat; mert ily pásztornak ily bért adni, a legnagyobb megvetés és ördögi gúny. Méretni mondatik az ezüstpénz, mert a szentélyben tartott ezüstpénznek (siklusnak) súlyával kellett bírnia.
Zak 11,13
azaz: Isten elé, ki mindent alkotott (Jerom.), vonatkozva Jerem. 18.-ra, hol az Isten, mint fazekas, van eléállítva, ki Izrael népét, mint a harag edényét összetöri. Hadd emeljen vádat az ezüstpénz, a semmi dij, az Úr előtt, hogy mint fazekas, teljesítse jövendölését, melyet Jeremiás által hirdetett, és hogy a hiábavaló edényt, Izrael népét összetörje.
Zak 11,13
Ez nem csupán gúny, mert a bér annyiban volt dicső, a mennyiben alkalmúl szolgált Krisztus áldásteljes kinszenvedéséhez (lásd a következőt).
Jelen vers igéi teljesedtek Jézuson az ő tanításideje végével, midőn őt a zsidók már elvetették. Nem volt elég, hogy mint tanítót elvetették, hanem egészen meg akartak tőle szabadúlni, és őt halálra adni. Hogy ezt elérhessék, harmincz ezüstpénz díjt szabtak az ő elfogatására. Júdás, ki őt e megvetendő áron csakugyan elfogatta, lelkiismerete szemrehányásaitól üldöztetve, az ezüstpénzt a főpapok lábai elé vetette azután a templomban, kik annak árán, mivel a pénzt, mint vérdíjt a templom kincstárába nem tehették, egy fazekastól telket vettek temetőhelyűl az idegenek számára. – Ha e történetet összehasonlítjuk a jövendöléssel, találunk ugyan némely körűlményt, mely a jövendölésben nincs kifejezve, de ez nem tesz a kettő között valóságos különbséget, ha meggondoljuk, hogy ezen egész példabeszéd a pásztorról, jelképes elbeszélése annak, mi Jézus történetében nem szó szerint, hanem valósággal teljesülendő vala. Ez, t. i. a valóság, egészen meg van a történetben; mert tulajdonképen csak két eszmét kelle kifejezni a harmincz ezüstpénz jelképes történetének: hogy a nép azok által pásztorától egészen elszakadt, és hogy ezen ezüstpénz, mint vérdij, a templomba jutott, hogy Isten fölhíja a nép elvettetése iránt tett jövendölésének teljesítésére. Mind a kettő feltaláltatik Jézus történetében. Az ebben nem teljesedett egyes vonások a jelképes előadáshoz tartoznak. Hasonlóképen szól a 8. v. a gonosz pásztorok megöletéséről a jó pásztor által, a nélkül, hogy ennek szószerinti teljesedése czéloztatott volna. Lásd 13-ik jegyz. Hogy a boszúdíj (a vérpénz Máté 27,6.) a templomban nem maradt, az természetesen következett, mit a jövendölésben nem is volt szükség megemlíteni; de hogy azon épen egy fazekas földe vétetett meg, annak jelentéseűl történt, hogy épen e boszúdíj töltötte be a zsidók bűnmértékét, s ez tette Istent ama cserépmüvessé, ki Jer. 18. 19. r. szerint, a zsidó államot összezúzta, mint a hogy a fazekat összetörik. Jézus történetében tehát Zakariás jövendöléséből nem csak az teljesedett, hogy a nyáj elszakadt a pásztortól a boszúért kiáltó harmincz ezüstpénz által, hanem különösen, mint ennek legegyenesebb következése, a népnek Jeremiás által megjövendölt teljes elvettetése az Istentől. Ezért az evangelista is (Máté 27,9.) a jövendölés szavait kizárólag Jeremiásnak tulajdonítja. A vonatkozást igazolja e hozzátétellel: mint nekem az Úr mondotta.
Miután a zsidók teljesen elvetették a pásztort, midőn őt halálra eladták, ez fölbontotta az egyességet, melyet a zsidókkal mindörökre kötni akart (12-ik jegyz.). Júda itt azon kevés hivek helyett vétetik, kikből Krisztus az első anyaszentegyházat képezte, Izrael pedig az elpártolt néptömeg helyett.
az elpártolt nép sorsát még továbbá is jelképezendő. Végy egy pásztorbotot a nyájnak nem kormányzására, hanem megölésére. Előbb a nyáj balsorsa hirdettetett, a jó pásztor elvettetése után, most a rosz pásztorok jellemeztetnek, kik a nyájat tévedésben és romlásban tartják.
fárasztó szirtes utakon erejöket ellankasztja. Ezen rosz pásztorok, kik mindjárt a jó pásztor elvettetése után, az elszélesztett és megsérült nyájnak fölötte inséges ügyét föl nem karolták, hanem csak önérdekökkel gondolva, azt egészen tönkre tették, ezek voltak a zsidó nép fejedelmei a romaiakkal viselt háborúban; egyszersmind a későbbi időkre nézve a sinagoga főnökei értetnek, kik a fölbomlott szövetség után, a holt és mumiához hasonló zsidóságot, mint élőt és életadót magasztalták a megcsalt nyáj előtt.
Zak 11,17
Oh pásztor! ki a pásztornak csak árnyképe vagy. Mások szerint: Oh semmiség pásztora! azaz, oh semmirevaló pásztor! ki a néven kivül mitsem bírsz a pásztor tulajdonaiból.
Zak 11,17
az Isten büntetése, romlás szálljon, mint Jerem. 50,35–38. A kar és szem, az erő és belátás, a cselekvés és tudás helyett vétetnek.
Veszítsen el minden tetterőt és belátást. Betű szerint ez a sinagógának főnökein teljesedik A vakok vak vezérei romlásából nem menthetik meg az eltévedett népet.
Zak 12,1
Vészjövendölés Izrael fölött. Lásd Zakar. 9,1. Izrael itt különbözik Júdától; ez a következő jövendölésben ugyan kezdetben a választott nép ellenei közt jelen meg, de végre, miután megtért, áldott és szerencsés állapotba jut. Izrael alatt az elpártolt népek értetnek, kik, habár névleg keresztények is, az utolsó időben a választottak kis nyája ellen fognak harczolni, de legyőzetnek. E népekre épen ráillik ezen név; mert valamint egykoron Izrael-ország polgárai, bár névszerint az Úrhoz tartoztak, valósággal pedig pogányok voltak, a mennyiben a borjú- és bálványimádást magok között tartották és terjesztették: úgy ama népek is csak név szerint lesznek keresztények, valósággal pedig pogányok, a mennyiben a kereszténységet tetszésök szerint alakítgatják, s a kor bálványainak, az álfölvilágosodásnak és érzékiségnek hódolnak. A következő jövendölés (12,1–13,6.) hirdeti a választottak győzedelmét, kik az egész zsidónéppel, mely hozzájok bűnbánólag csatlakozik, a kereszténység minden ellenei fölött győzedelmet nyer.
Igy szól a Mindenható. A természet és az emberi lélek teremtése itt kezességűl van, hogy meg fog történni az, mi a következő jövendölésben hirdettetik; mint ha a próféta mondani akarná: Ő, ki az eget, földet s az emberi lelket teremtette, hogyan ne hajthatná végre azt, mi következik?
Zak 12,2
t. i. a választott községet. Az ő, minden nép által leendő megtámadtatása az ostrom képe alatt adatik elő.
Zak 12,2
azaz: én Jerusalemet oly házzá teszem, melyben mindenki megrészegszik; minden nép megtámadja azt, de attól megrészegűlve, vesztére rohan. A mámor, kábúlás, képe a veszélynek. Lásd Zsolt. 59,5. 8-ik jegyz. Izai. 51,17.
mielőtt Isten rátekint, és annak szemeit megnyitja. Lásd 4. v. Júda fiai is megtámadják a szent községet.
próbakővé, melyen erejöket megkisértik. Lásd Sirákf. 6,22. és a jegyz. Palesztina városai és helységei mellett nagy kövek voltak, melyeken az ifjak erejöket próbálgatták az emelésben.
Zak 12,4
Azután minden harczi erőt és hadi fortélyt meghiusítok.
Utána nézek, meglátogatom őt, hogy maga nyissa ki szemeit, holott az előtt sötétben tapogatódzott, és a szent község ellenei közt volt (2. v.). Ez a zsidók átalános megtérését jelenti, s az ő belépésöket Jerusalembe, az anyaszentegyházba.
Zak 12,5
a látogatás amaz idejében.
Mi Jerusalem lakosaihoz (a szent község keveseihez) akarunk fordúlni, kik erősek az Úrban, az ő Istenökben.
Zak 12,6
A héber szerint: a kévék közé tett égő fáklyához.
Ők, Júda fiai (egyesűlve a választottakkal) a keresztény népek ellenei fölött diadalt nyernek, és ismét a választott néphez fognak tartozni. Vajjon betűszerint Jerusalem városa ismét betelik-e lakosokkal, s az igaz religio középpontja leszen-e, ezt csak ezen jövendölés teljesedése, a jövendő mutathatja meg. Lásd a bevezetést a prófétákhoz 5. sz. alatt vége felé.
Zak 12,7
az Úr megint Istenök leszen, s ők ismét az ő népe lesznek. Júda (Jákob) sátorai, Júda népe, a sinagóga itt mint Zsolt. 86,2. ellentétben állanak Dávid házához, a szent községhez, az anyaszentegyházhoz.
Az Isten újra fölkarolja a zsidókat, hogy a keresztények, kik különösen a pogányokból származtak, ne dicsekedjenek, mintha egyedül ők tétettek volna méltókká az üdvözülésre. Lásd a romaiakhoz irt lev. 11. r.
Zak 12,8
Kik közé a zsidók már fölvétettek, ismétlése a 2. v. s követk.
az oltalom amaz idejében, a választott nép leggyengébbjei is olyanok lesznek, mint a hős Dávid, és az egész község Istennek legyőzhetlen lakhelye lesz, mint ama gyülekezet, mely előtt az Úr angyala védve és szabadítva ment (Móz. II. 23,20. s követk.).
Zak 12,10
Jerusalem lakói alatt egyszersmind a zsidók értetnek, mert ezekről már a 6. v. mondatott, hogy Jerusalemet lakni fogják. Dávid háza és Jerusalem lakói alatt tehát az utolsó időnek egész szent községe értendő.
Zak 12,10
ki be fogja őket tölteni Isten dicsősége iránt buzgalommal és bűneik fölött bűnbánattal.
Zak 12,10
a szent község minden tagjai, de különösen az egykori zsidók; mert ezek az Urat nem csak lelkiképen bűneik által, hanem testiképen is megölték, a miért a következőkben mint siránkozók csak Júda családjai hozatnak elé.
Zak 12,10
Az itt beszélő, az 1. v. szerint, az Úr, az ég és föld Teremtője. Hogy alatta nem a láthatlan, minden szenvedésen felül levő Istenség értendő, kitűnik a következőből, hol ez az Úr mint átszegezett sirattatik. Ez az Isten angyala, kit a próféta másutt (2,8.) szintén isteni tulajdonokkal ruház föl, ki a 11. r. szerint a nép fölött a pásztori hivatalt fölvállalta, de jutalma a leggonoszabb hálátlanság lett.
Zak 12,10
kit az ő atyái keresztre feszítettek. Ján. 19,37.
Zak 12,10
azaz: engemet. Ez csak személycsere.
Az egyetlen és elsőszülött fiú fölötti siralomhoz való hasonlítás ide igen illik; mert Krisztus az ő isteni természeténél fogva egyszülött, emberi természeténél fogva az elsőszülött volt (Kol. 1,15.18.).
mint Joziásért, a jámbor királyért tett sírás volt. Kir. IV. 23,29. Krón. II. 35,22–25. Adadremmon, úgy látszik, egy kis helység lehetett a nevezett síkságon.
Átalános népgyász leend.
A Nátán-család Dávid nemzetségének egyik legjelesbje volt (Krón. I. 3,5.); az evvel együtt átalán a királyi család helyett vétetik. A Szemei-család egyik legjelesbje volt Lévi nemzetségének (Krón. I. 6,17.); az evvel együtt a papi nemzetség helyett vétetik. E kettő, t. i. a királyi és papi nemzetség, a többi nemzetséggel együtt (14. v.) teszik az egész népet. Nátán és Szemei családjai által, úgy látszik, egyszersmind czélzás van a Messiás származására. Vesd össze: Luk. 3,26.29.31.; mert ama családoknak kellett mindenek előtt siránkozni, melyekből a Messiás származandott.
Zak 13,1
Ez a 6. versig még az előbbihez tartozik. Lásd Zakar. 12. r. 1-ső jegyz.
A havi kórság itt átalán a tisztátalanság helyett vétetik. Értelme ez: Az időben Isten kegyelme által a bűnösök és tisztátalanok mind tiszták lesznek; különösen a most már bűnbánatra kész Júda népe, melynél most már a levitai tisztátalanság is megszűnik (vesd össze: Móz. III. 11–15. r.), melytől, mint a bűn következésétől és jelképétől (lásd Móz. III. 11. r. 1-ső jegyz. és 13. r. 5-ik jegyz.) a zsidók kötelesek voltak megtisztúlni, míg maga a bűn rájok nézve el nem vétetett. Midőn ez megtérésök által megtörtént, ama természetileg tisztátalan állapotok sem tekintettek többé megfertőztetés tárgyaiúl, mivel a Megváltó vére minden tisztátalanságtól megtisztít.
Ez időben minden hamis tanítmány és minden hamis szolgálat meg lesz szűntetve, és a tisztátalan lélek helyett a Szentlélek fog uralkodni.
Ha valaki azon időben kisértetbe jő valamit a kijelentett igazság ellen tanítani, tulajdon szülői fogják őt attól eltiltani és halállal fenyegetni, melyet a törvény szab a hamis jövendölésre (Móz. V. 13,6–10. 18,20.); sőt, meg is sebezik őt (6. v.), vagy épen megölik, ha a tévtanitást valóban terjesztené. Az időben oly nagy lesz a buzgalom a tiszta tanítmány mellett, hogy magok a szülők hajtják végre a törvényes büntetést gyermekeiken, kik az ellen tanítanak.
Zak 13,4
a hamis tanítók, tévtanítók, bölcselkedők.
prófétai öltönybe, melyet a hamis próféták is használtak.
Én nem jártam prófétai iskolába, hanem orczám verejtékével földmívelés által szerzem meg kenyeremet, mint Ádám (Móz. I. 3,19.). Mások a hébert így: Mert én szolga vagyok ifjúságomtól.
A 4–6. v. értelme ez: Az időben a hamis tanítók szégyenleni fogják hamis tanítmányaikat, melyeket terjesztettek, és a kik őket ez iránt kérdőre vonják, azok előtt nem vallják meg, hogy ők a hamis tanítók sorába tartoztak; csak miután figyelmeztetve lesznek a sebekre, melyeket a szülői háznál nyertek (lásd a 3. v.), akkor fogják nagy pirúlással előbbi tévedéseiket elismerni (Jerom.). Az egész amaz idők nagy buzgalmát jellemzi, melylyel a tévtanokat nyomozni fogják, hogy végképen kiirtsák. Jelen vers szavait papi zsolozsmájában az anyaszentegyház Üdvözítőnk szentséges sebeire alkalmazza.
Zak 13,7
A most következő 7–9. v. nincs összefüggésben az előbbiekkel, hanem egy külön jövendölést képez. Az Úr pásztorának, ki az Úrral szoros egységben vagyon, erőszakos halállal kell nyájától elszakasztatni. A pásztorától megfosztott nyáj minden inségnek martalékúl adatván, elszéled; de az Úr nem vonja meg tőle kezét mindvégig. Ő ugyan a nyáj kétharmadát rettenetes büntetőitélet által elpusztítja, s a többit a legsanyarúbb kisérleteken és szenvedéseken viszi át, hanem ezek végre mégis megtérnek, és kegyelembe fogadtatnak. E jövendölés, rövid ismétlése s egyszersmind kiegészítése a 11. r. 12–13,6.-ban mondottaknak. Az itt említett pásztor nem lehet más, mint az, kiről a 11. r. szól, ki hálátlansággal jutalmaztatik s 12,10. szerint, megöletik, – tehát Jézus Krisztus, ki maga is önmagára alkalmazza e jövendölést, midőn apostolainak előre megmondja, hogy a csapás, mely őt érni fogja, oka lesz az ő szétszóratásuknak (Máté 26,31. Márk 14,27.), mely szétszóratás egyébiránt előképe az egész nép szétszóratásának.
Zak 13,7
ki velem egy természetű és valóságú, s egyszersmind testvérem, ily értelemben fordúl elő mindenkor a „legközelebb való“ szó. Vesd össze: Móz. III. 19,17. A „férfiú, ember“ kifejezés sincs jelentőség nélkül; mert annak, kit a fegyver érendő vala, mint Isten legközelebbvalójának, testvérének, az istenivel az emberi természetet kellett egybekapcsolni. A fegyver, a halálos itélet úgy adatik elé, mint a melyet Isten mér, mert Isten akaratja volt, hogy a pásztor megölessék. Lásd Ján. 19,11.
a nyáj szegényei, a hivők után, kik a pásztorhoz csatlakoznak.
Zak 13,8
A héber szerint: kiírtatik.
két harmadrész majd fegyver, majd mirígy által vesz el, a harmadik rész életben marad (vesd össze: Ezekiel 5,12.). A kétharmadrész megsemmisítése a zsidó-romai háborúban teljesedett.
Zak 13,9
E megtisztítás és próbálás által értendő a zsidó háborúból megmaradt zsidók szétszóratása az egész világra, mely most is tart.
engemet, mint üdvözítőt, s váltságot fog tőlem ohajtani. Lásd Joel 2,32.
Zak 14,1
A következő és utolsó jövendölés hasonló a 12. r. eléadotthoz, a miért az értelmezők közől sokan annak csak ismétléseűl és további kifejtéseűl tarták. Az Úr napja az a nap, melyen ő magát megdicsőíti vagy nagy jótétemények, vagy nagy itéletek által.
Jerusalemhez, a szent községhez van a szó intézve. A zsákmány alatt az értetik, mi az ellenségnek jut, tehát a végső elpártolt fajzat, mely a pogányokhoz csatlakozik.
Zak 14,2
Én megengedem, hogy a pogányok még egyszer összegyűljenek a szent község ellen. Lásd Zakar. 12,2.
A pogányok legyőzik a szent községet, minden iszonyúságot elkövetnek rajta, s annak felét zsákmányúl viszik. Másik fele még állhatatos ugyan, és hiven ragaszkodik az Úrhoz, de legvégső inségben szenved, s emberi segély nem elegendő az ő megmentésére; magának az Úrnak kell segíteni, kiben ő bízik. Az Úr csodálatosan segít.
midőn Fáraót seregével együtt a tengerbe merítette (sz. Jerom.).
Valamint Jerusalem csak jelképe a választott községnek, úgy az olajfák hegye is csak jelképeűl vétetik ama helynek, honnan az Úr itélete ki fog törni. Lásd Zakar. 6,1. 3-ik jegyz. Az olajfák hegye meghasad, hogy a pogányoktól üldözött választottaknak menekvésre utat nyisson, hasonlót a vörös tengeren nyilt úthoz.
Zak 14,5
a városhoz, melyből, mivel szorítanak, futnotok kell. A héber szerint: mert a hegyek völgye Azelig terjed (azaz: a lecsendesűlésig, a megszűnésig). Értelme ez: Mivel e völgyön át találtok menedéket, a mennyiben a veszélyek megszűnnek az átvonúlásnál, és ti nyugalmat leltek.
Zak 14,5
Lásd Ámosz 1,1.
Itt az Úrnak nem azon eljövetéről van szó, melyről a 3. versben. Miután az Úr megszabadította övéit, eljő látható dicsőségében miriad angyalaival (Móz. V. 33,2.) azok közepette. E vigasztaló látomás a prófétát annyira elragadja, hogy az ellenségeket egy ideig elveszti szemei elől, és büntetésöket csak későbben irja le.
meddig a büntetőitélet tart, mely 12. s követk. versben iratik le.
Zak 14,7
Csak egy az a nap, melyen az Úr itéli ellenségeit, mely nem oszlik nappalra és éjszakára, hanem a mely csak éjszaka.
a bevégzett itélet után fény leszen este.
Zak 14,8
a holt tengerbe.
Zak 14,8
a középtengerbe. A keleti és nyugati határok átalán a határok helyett vétetnek, úgy hogy értelme ez: a folyóvíz az egész országot elárasztja.
kiapadhatlan lesz. Az élő vizek alatt ama lelki áldások értetnek, melyek a szent községben mindenfelé kiterjednek.
Ez utolsó győzelemmel a pogányok fölött, be lesz fejezve minden nép megtérése. Vesd össze: Zsolt. 21,28.29. És akkor egy akol leszen és egy pásztor.
Zak 14,10
Remmon, város volt Palesztina déli határán (Józ. 15,32. 19,7.). Értelme ez: Az egész Palesztinát Arábia déli pusztájáig ismét lakni fogják. – Az egész föld tele lesz az Úr tisztelőivel. A héber szerint: És az egész föld térséggé fog változni Gébától Remmonig, délre Jerusalemtől. Géba éjszaki, Remmon déli pont Júda nemzetségében. Értelme ez: Minden akadály el fog enyészni Jerusalemtől (a szent községtől).
Jerusalem városa fekvésénél fogva az egész ország fölött kitűnik, és előbbi terjedelmét ismét megnyeri. – Vajjon ez alatt csak jelképleg értendő-e az igaz religio elterjedése az egész földön egy középpontból (Izai. 2.), vagy pedig betű szerint fog teljesedni: ezt csak a jövendő fejtheti meg. Lásd Zakar. 12,6.
egyszersmind nem adatik kiírtásra, pusztításra (Móz. V. 7,22. 13,17.).
Zak 14,12
Az ő büntetésök már fönebb volt érintve (3–7. Vesd össze: 9-ik jegyz.); most az bővebben leiratik.
Ezen ellenek iszonyú halállal vesznek el. A nyelv azért látszik említtetni, mert szemtelen kevélységgel Istenből és az ő népéből gúnyt űztek Zsolt. 71,4. (Jerom.); a szem azért, mivel a szent község gyenge oldalait kifürkészték, hogy annak egy részét hatalmokba kerítsék, 1. 2. v.; a test azért, mivel az Jerusalem ellen kelt. De még is nehányan közőlük megtérnek, és azért megmentetnek (16. v.).
Isteni rendelésből átalános zavar támad az ellenségek között, úgy, hogy egymással fognak küzdeni. Lásd Móz. V. 7,23.
a hitehagyottak (1. 2. v.); de mindazáltal bekövetkezik a győzelem, és összegyüjtetnek stb.
Az átok mindig az egész birtokra kiterjedett. Lásd Józ. 7,24.
Nem vesznek el mindnyájan a Jerusalem ellen indúlt pogányok, hanem némelyek az Úrhoz térnek, kegyelmet nyernek, és belépnek az anyaszentegyházba. Ezek majd az Úr buzgó tisztelői lesznek. Az évenkénti zarándoklás Jerusalembe és a sátoros ünnep megülése a mózesi religióból kölcsönöztetett, s itt az Isten buzgó tiszteletének képeűl vétetik. A sátoros ünnep hálaünnep volt a pusztából az igéret földére nyert vezérletért és az évenkénti aratásért (Móz. III. 23,34.). Itt képleg ama hálaünnep helyett vétetik, melyet azon megszabadított népek váltságukért és az isteni kegyelem gyümölcseiért tartanak.
azaz: a Jerusalembe való zarándokoláshoz, az igaz religio vallásához, a középponthoz való ragaszkodáshoz van kötve az isteni kegyelem megnyerése.
Zak 14,20
A héber szerint: csengetyűin.
Zak 14,20
Minden az Úrnak lesz szentelve, s a szent érzület minden által fog nyilatkozni.
Az áldozati csészék, melyekbe az áldozatállatok vérét felfogták, a törvény szerint szenteltebbek voltak, mint a fazekak, melyekben a húst főzték az áldozati lakomákhoz. Ez a különbség meg fog szűnni. Ez által jelképleg az van megjövendölve, hogy a teljesedés amaz idejében, minden külső különbözés mellett is mégis minden Istennek lesz szentelve, s az egész nép papi nemzetség leszen (Péter I. 2,9. Jel. 20,6.).
Zak 14,21
Minden edényt használni lehet az áldozásnál, azaz, minden meg lesz szentelve. E mellett magától értetik, hogy az áldozat nem mondatik itt mindvégig tartandónak, hanem csak képűl használtatik, hogy az előbb említett különbség megszűnése még inkább szembetünővé tétessék.
Zak 14,21
tulajdonképen, mint a héber kifejezi: kananeus.
Nem lesz többé semmi szentetlen az Isten községében. Vesd össze: Ezekiel 16,3. Izai. 4,3. 60,21. Jel. 21,27.