SZOFONIÁS JÖVENDÖLÉSE.

Jegyzet


Szof 1

Pusztítással való fenyegetés a bálványozás miatt. A büntetés hamar elkövetkezik.

Szof 1,1

Az Úr igéje, mely lett Szofoniáshoz, Kúsi fiához, ki Godoliás fia, ki Amariás fia, ki Ezeciás fia volt, – Joziásnak, Ammon fiának, Júda királyának napjaiban.

Szof 1,2

Elvévén elveszek mindent a föld szinéről, úgymond az Úr;

Szof 1,3

elveszem az embert és barmot, elveszem az égi madarakat és a tenger halait; és az istenteleneknek romlásuk leszen; és elpusztítom az embereket a föld szinéről, úgymond az Úr.

Szof 1,4

Kinyujtom kezemet Júdára, és Jerusalem minden lakóira; és kiírtom e helyről Baal maradványait, a templomszolgák nevét a papokkal;

Szof 1,5

és azokat, kik a tetőkön imádják az ég seregét, és imádják az Urat is; és esküsznek rája, s esküsznek Melkomra is;

Szof 1,6

és kik elfordúlnak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem tudakozódnak felőle.

Szof 1,7

Hallgassatok az Úr Isten színe előtt! mert közel vagyon az Úr napja; mivel az Úr áldozatot készít, kijelölve hivatalosait.

Szof 1,8

És leszen, hogy az Úr áldozatának napján meglátogatom a fejedelmeket és a királyfiakat, és mindazokat, kik idegen ruhákba öltözködnek.

Szof 1,9

És meglátogatom mindazokat, kik kevélyen lépdelnek át a küszöbön az napon, kik az ő Urok Istenök házát betöltik gonoszsággal és álnoksággal.

Szof 1,10

És leszen az napon, úgymond az Úr, kiáltás szózata a halkaputól és ordítás a másik (város-) résztől, és nagy romlás zaja a halmok felől.

Szof 1,11

Ordítsatok, mozsárban elhallgattatik Kánaán minden népe, elvesznek mindnyájan az ezüstbe borítottak.

Szof 1,12

És leszen az időben, hogy megvizsgálom Jerusalemet szövétnekekkel, és meglátogatom a seprejökben heverő férfiakat, kik azt mondják szivökben: Nem cselekszik az Úr sem jót sem roszat.

Szof 1,13

Az ő birtokuk ragadományra jut, és házok pusztúlásra; házakat építenek, és nem fogják lakni; szőllőket ültetnek, és nem isznak azok borából.

Szof 1,14

Közel van az Úr nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, szorongani fog ott az erős is.

Szof 1,15

Harag napja az a nap, gyötrelem és szorongatás napja, nyomor és inség napja, sötétség és homály napja, köd és forgószél napja;

Szof 1,16

harsonaszó és riadás napja az erős városok ellen és a magas szegletek ellen.

Szof 1,17

És megszorongatom az embereket, hogy úgy járnak, mint a vakok, mert az Úr ellen vétkeztek; és kivettetik vérök, mint a por, és testök, mint a ganéj.

Szof 1,18

Sem ezüstjök sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragja napján; az ő búsulásának tüzétől megemésztetik az egész föld, gyorsan véget vet ő a föld minden lakóinak.

Szof 2

Intelem bűnbánatra. Büntetőitélet a filiszteusokra, ammonitákra, moabítákra, szerecsenekre és asszíriusokra.

Szof 2,1

Jőjetek egybe, gyűljetek össze, szeretetre méltatlan nemzet!

Szof 2,2

mielőtt a parancs megszűlje a mulandó porhoz hasonló napot, mielőtt rátok jőjön az Úr búsulásának haragja, mielőtt rátok jőjön az Úr boszankodásának napja.

Szof 2,3

Keressétek az Urat a föld minden szelídei, kik az ő itéletei szerint cselekedtetek; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget, hogy valamiképen elrejtezhessetek az Úr búsulása napján.

Szof 2,4

Mert Gáza lerontatik, Askalon elpusztíttatik, Azotust fényes nappal száműzik, és Akkaron kiírtatik.

Szof 2,5

Jaj nektek, kik a tengermellékén laktok, végromlás nemzete! az Úr igéje ellenetek van, Kánaán, filiszteusok földe! elpusztítalak téged úgy, hogy ne legyen rajtad lakó.

Szof 2,6

És a tengermellék pásztorok tanyája és juhok akla leszen;

Szof 2,7

és e tájék azé leszen, ki megmarad Júda házából, hogy ott legeltessenek; Askalon házaiban esténkint megnyugosznak; mert meglátogatja őket Urok Istenök, és visszatéríti a fogságból.

Szof 2,8

Hallottam Moáb szidalmazását és Ammon fiai káromlásait, mily szemrehányást tettek népemnek, és felfuvalkodtak határaikon.

Szof 2,9

Azért, élek én! úgymond a seregek Ura, Izrael Istene, hogy Moáb olyan lesz, mint Sodoma, és Ammon fiai, mint Gomorra, száraz tövisek, sóhalmok és pusztaság mindörökre; az én népem maradékai elpusztítják őket, és nemzetem maradványai bírni fogják őket.

Szof 2,10

Ez történik rajtok kevélységök miatt; mert káromkodtak és fölfuvalkodtak a seregek Urának népe ellen.

Szof 2,11

Rettenetes az Úr őellenök, mert elfogyasztja a föld minden isteneit; és imádni fogják őt mindnyájan az ő helyeiken, a pogányok minden szigetei.

Szof 2,12

De titeket is, szerecsenek, meg fog ölni az én fegyverem.

Szof 2,13

És kinyujtja kezét éjszak ellen, és elveszti Asszíriát, és pusztává teszi a szép várost, és utatlanná és kietlenhez hasonlóvá.

Szof 2,14

És közepén nyájak feküsznek, a nemzetek minden vadállatai, a bagoly és süldisznó laknak küszöbein; az ablakban hangok hallatszanak, holló ül a felső küszöbön; mert megsemmisítem az ő erejét.

Szof 2,15

Ez az a dicsőséges város, a bátorságban lakó, mely azt mondá szivében: Én vagyok, és kivülem nincs már több! minő pusztává lett, és vadak tanyájává! Minden, ki átmegy azon, süvölt, és kezét emelgeti.

Szof 3

Fenyegetés és boszú Jerusalem ellen. Igéret a messiási időszakról.

Szof 3,1

Jaj neked, boszantó és megváltott város, te (gondatlan) galamb!

Szof 3,2

Nem hallgat a szóra, nem fogadja el az oktatást; az Úrban nem bízik, Istenéhez nem közelget.

Szof 3,3

Fejedelmei közepette, mint az ordító oroszlánok, itélőbirái, mint a farkasok estve, mitsem hagyók reggelre.

Szof 3,4

Prófétái esztelenek, hűtelen férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet, igaztalanúl cselekesznek a törvény ellen.

Szof 3,5

Közepette az Úr igazságos, nem cselekszik hamisságot, reggelenkint napfényre hozza itéleteit, és nem titkolja; de a gonosz nem ismer pirúlást.

Szof 3,6

Nemzeteket írtottam ki, és széthányattak azok várszegletei; elpusztítottam utczáikat, hogy nincs, ki átmenjen; elpusztúltak azok városai, nem maradván ott férfiú, sem egyéb lakó.

Szof 3,7

Mondám: Valahára félj engemet, vedd be az oktatást, és nem fog elveszni az ő lakhelye mind azok miatt, melyekért meglátogattam őt; azonban jókor reggel fölkelvén, minden gondolatjokat meghamisították.

Szof 3,8

Azért várj engemet, úgymond az Úr, fölkelésem napjáig jövendőre; mert az én végzésem, hogy egybegyűjtsem a nemzeteket, és összeszedjem az országokat; és kiöntsem azokra boszankodásomat, búsulásom minden haragját; mert az én haragom tüze megemészti az egész földet.

Szof 3,9

Akkor adok azután a népeknek tisztúlt ajkat, hogy mindnyájan segítségűl híják az Úr nevét, és egybevetett vállal szolgáljanak neki.

Szof 3,10

Szerecsenország folyóvizein túl, onnan könyörögnek hozzám az én elszélesztett fiaim, s ajándékot hoznak nekem.

Szof 3,11

Az napon nem szégyenűlsz meg semmi találmányaid miatt, melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor elveszem közőled, kik nagyságodról kérkedve szólottak; s te nem fogsz többé kevélykedni az én szent hegyemen.

Szof 3,12

És meghagyom közötted a szegény és szűkölködő népet, mely bízni fog az Úr nevében.

Szof 3,13

Izrael maradékai nem cselekesznek gonoszt, és nem szólnak hazudságot, és nem találtatik szájokban álnok nyelv; mert ők legeltetni fognak és lefeküsznek, és nem leszen, ki fölrettentse őket.

Szof 3,14

Mond dicséretet, Sion leánya! örvendj Izrael! örűlj és vigadj teljes szívből, Jerusalem leánya!

Szof 3,15

Az Úr elvette itéletedet, elfordította ellenségeidet, Izrael királya, az Úr van közepetted, nem félsz többé a gonosztól.

Szof 3,16

Az napon ezt mondják Jerusalemnek: Ne félj! és Sionnak: Ne lankadjanak kezeid.

Szof 3,17

A te Urad Istened közepetted, az erős megszabadít; nagy öröme telik benned, ő hallgat szeretete miatt, örvendez rajtad dicsérettel.

Szof 3,18

A hivalkodókat, kik a törvénytől eltávoztak vala, egybegyűjtöm, mert belőled valók voltak; hogy miattok ne legyen többé gyalázatod.

Szof 3,19

Ime én megölöm mindazokat, kik nyomorgattak téged azon időben; és megszabadítom a sántát, és azt, ki számkivetésben volt, egybegyűjtöm; és dicsőkké és nevezetesekké teszem őket meggyaláztatásuk minden földén.

Szof 3,20

Az időben visszahozlak titeket, és az időben egybegyűjtelek; mert nevezetesekké és dicsőkké teszlek titeket a föld minden népe között, mikor elfordítom a ti fogságtokat szemeitek láttára, úgymond az Úr.