SZOFONIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Szofoniás (héberül Zefania) próféta életkörülményeiről nincsenek biztos adatok. Az ő jövendöléseinek fölirata szerint, Joziás, Júda királya alatt írt, ki Kr. e. 641. évben kezdett uralkodni (Kir. IV. 22,1.). Nem jövendölhetett ezen király utolsó éveiben, ki Kr. e. 610. évb. halt meg, – miután Ninivének Kr. e. 625. évb. bekövetkezett pusztúlásáról, mint jövendő eseményről szól, és a Baalimádást megrója (1,3–9.), mit pedig Joziás, kormánya utolsó idejében az isteni tiszteletet helyreállítván, kiírtott. Júda-ország lakosainak hirdeti a fogságra hurczoltatást, ha az Úrhoz nem térnek, s más külföldi népeknek is végveszedelmet jövendöl. Végre vigasztal a hazába leendő visszatéréssel, s a Messiás országának átalános elterjedésével a népek között. A zsidók és keresztények kezdettől mindig a szent iratok közé sorozták az ő jövendölését.
Szof 1,1
A héber szerint: Ezekiás, de nem az e nevű király, mert hiányzik a mellékczim „Júda királya“.
Lásd ennek történetét Kir. IV. 22. r. 23,1–30. Krón. II. 33,25. 34,1. Mikor? lásd a bevezetést.
az egész országot pusztává teszem.
Szof 1,3
A természet szenved a bűnös emberrel (Móz. I. 3,17.), valamint az igazzal megdicsőíttetik (Rom. 8,21.22.), mivel az ember, testénél fogva, a természettel kapcsolatban vagyon.
A héber szerint …halait; a botrányokat (bálványokat) az istentelenekkel együtt.
Szof 1,4
A büntetőitéletnek előrebocsátott és következő leirása alatt a babiloni fogság értendő.
Szof 1,4
mindazt, mi Baaltól találtatik, minden szobrait. Baal a szírusok és feniciek istensége, a nap jelképe volt, melyet az ő képe alatt tiszteltek, mint istent. Igy gondolkodtak legalább a fölvilágosúltabbak, a nép a tuskót, az anyagot tisztelte.
a bálvány papjait és Jehova papjait, mert az utóbbiak is űztek bálványozást. Lásd Szofon. 3,4.
Szof 1,5
Lásd Jerem. 19,13.
s egyszersmind Melkomot is tisztelik; mert ki a bálványt hítta tanúbizonyságúl, ez által az ő tisztelőjének vallotta magát. Lásd Jerem. 49,1.
Szof 1,7
A próféta a bálványozókhoz szól, s tiszteletre híja fel őket az Isten előtt, minthogy a büntetőitélet közeledik.
irtó harczosaiúl avatja föl a kaldeusokat.
Szof 1,8
a királyi családhoz tartozókat.
A zsidók a pogányoktól őket elkülönző ruházatban jártak (Móz. III. 19,19. Móz. IV. 15,38.); ezeket tiltva volt fölcserélni a külföldi ruházattal, mivel a pogány viselet közönségesen a bálványozást is előidézte.
Szof 1,9
A héber szerint: szökdelnek át (kik könnyelműen lépnek a templomba). Mások így értelmezik: kik tiszteletből a filiszteus bálvány, Dágon iránt, melynek elestekor feje (Kir. I. 5,5.) a templomküszöböt érintette, – nem lépnek a küszöbre, hanem azon átugranak a templomba.
kik igazságtalanúl szerzett áldozatot mutatnak be.
Szof 1,10
Ez a másik rész Manasszes által kevéssel Joziás előtt építtetett (Krón. II. 33,14.). A próféta élénk szinekkel írja le Jerusalem pusztúlását, midőn azt a kaldeusok bevették.
melyeken Jerusalem épűlt.
Szof 1,11
Jerusalemben lakók, mintha mozsárban töretnétek össze. Jerusalemnek tisztességneve volt Miktas (szentély); erre czélzólag nevezi a próféta szójátékkal Maktesnek (mozsárnak).
Szof 1,11
azaz: elpusztíttatik.
Szof 1,11
mindazon zsidónép, mely érzületére (uzsora, kalmárkodó, adóvevő szellemére) nézve a kánaániakhoz hasonló lett. Lásd Ozeás 12,7.
kik őket környező kincseikben bíztak. A héber szerint: az ezüsttel rakottak.
Szof 1,12
hogy a legtitkoltabbat is büntetésre vonjam.
Szof 1,12
kik azt vélik, hogy biztosságban vannak. Seprején hagyatik a bor, hogy erőt és színt nyerjen. Azért vétetik itt a seprő erő és biztosság helyett.
Isten nem tesz semmi jót a jóknak, semmi roszat a roszaknak, hanem minden, jó és rosz, a vakeset műve; azért élünk mi vigan és biztosan (Jerom.).
Szof 1,14
gyötrelmes.
a legerősebb is. Mások a hébert így: igen siet, a kiáltás az Úr napján erős, dühödten kiált (segélyért) a bajnok.
az ostromló hadinép fölbátorítására. Az itt hirdetett boszú-nap már Joel által megjövendöltetett (2,1–2.), t. i. a babiloni fogság. Sz. Jeromos abban előképét látja ama büntetésnek, mely egykoron az idők végén a pogány érzületű keresztények nagy többségét érni fogja.
haragjának.
hogy bűnbánatot tartsatok és kegyelmet kérjetek.
Szof 2,2
Isten parancsa, végzése.
Szof 2,2
A héber szerint: polyvához.
Nézd itt az Úr hosszútűrését, ki bűnbánatra hí, hogy ne kelljen büntetnie.
Szof 2,3
A próféta azon kevesekhez szól, kik hívek maradtak a nép között.
és alázatosságot, a héber kifejezés együtt mind a kettőt jelentvén.
mert a büntetőitélet oly nagy leszen, hogy a körűllevő pogányok, a filiszteusok stb. szintén belevonatnak. A büntetőitélet a zsidókra az ő pogány érzületök miatt szállott, azért egyszersmind a pogányokra is. A nevezett városok filiszteusi városok. A jövendölés Nabukodonozor által teljesedett, ki Jerusalem bevétele után a köröskörűl levő tartományokat mind leigázta. Lásd Jerem. 47. r. 1-ső jegyz.
Szof 2,5
a déli tengermelléken. Jaj nektek, filiszteusok!
Szof 2,5
A héber szerint: Ceretim népe (mely Krétából származott). Ezen, a karat (kiírtás)-ból származott szóban czélzás vagyon ama romlásteli tervekre, minők kivitelére a zsidók ellen mindenkor készek voltak a filiszteusok.
azon ország ellen, melynek lakosai oly gonoszok, mint a kánaániak.
Szof 2,8
Moábról lásd Izai. 15,1. Ammonról Izai. 11,14. Jerem. 49,2.
Szof 2,8
elfoglalván az izraelitáktól elhagyott helyeket, midőn ezek az asszíriusok által fogságra hurczoltattak. Lásd Ámosz 1,13.
birtokaikban.
A héber szerint: sóbányák, azaz, oly helyek, hol semmi sem terem.
A próféta a moabiták megbüntetéséről átmegy átalán a pogányság kiírtására, s egy pillantást vet azon időbe, mikor az Urat mindenütt imádják. A pogányok déli szigetei alatt a héberek valamennyi déli tartományt értették. Itt terjedett el először és legnagyobb mértékben a kereszténység.
Vesd össze: Ámosz 9,7. Ők Nekao, egyiptomi királylyal (Kir. IV. 23,29.) harczoltak Izrael ellen, és Nabukodonozor által szintén megverettek. Lásd Ezek. 30,5.
Szof 2,13
Lásd a bevezetést Náhum prófétához.
Ninivét.
Szof 2,14
Mások szerint: pelikán.
Szof 2,14
mely leromboltatott.
Szof 2,14
amaz állatok üvöltése.
Mások a hébert így: romladék van.
gúny és káröröm jeléűl.
Szof 3,1
Jerusalem! melyet Isten annyiszor kiszabadított az ellenség kezeiből, és mégis haragra ingerel.
mely magát a bálványozásra és minden pogány utálatosságra hagyta csábíttatni. A héber szerint: Jaj az ellenszegülőnek, a megfertőzöttnek, az elnyomással teljes városnak.
Szof 3,3
ragadományért lihegnek.
Szof 3,3
Lásd Habak. 1,8.
Mindent elnyelnek, telhetetlenűl ragadoznak.
Szof 3,4
Hamis prófétáik oly esztelenek, hogy a népnek szerencsét igérnek, a helyett, hogy a bekövetkező büntetőitélettel fenyegetnék. Vesd össze: Jerem. 23,11–32. Oze. 4,5. 9,7. Mások szerint: vakmerők.
Szof 3,4
mert hamis jóslatokkal ámítanak.
Szof 3,4
a bálványozás által, melyet a templomban és azon kivűl űznek. Lásd Ezekiel 22,26.
elcsavarják a törvényt.
Mind e mellett (1–4.) az Isten igazságosan cselekszik, mindenkivel érdeme szerint bánik, és prófétái által hirdetteti a mi igaz, hogy senki előtt se legyen eltitkolva; de a gonoszok minden pirúlás nélkül folytatják istentelen életöket.
Szof 3,6
a városokban.
Én (úgymond az Isten) oly sokat tettem népemért, kiszabadítottam az egyiptomiak kezéből (Móz. II. 14.), kiírtottam a kánaániakat az igéret földéről (Józue könyve).
Szof 3,7
gyakori hűtlenségök mellett.
a te lakhelyed.
Szof 3,8
Mások a hébert így: míg fölkelek ragadományra. Azért várjatok engem, mint bírót az napig, mikor majd fölkelek büntetni, hogy más jövendőt (új időt) idézzek elő. A próféta a babiloni fogság büntető itéletét érti, mely után az új idő következett, a mennyiben az a messiási korszakot előkészítette. Mint a prófétáknál gyakorta, úgy itt is (9–20. v.) a messiási idő különféle szakai egymás mellé vannak állítva, a mennyiben némely pont különösen a babiloni fogságból való visszatérésre (19. 20. v.), más pedig Krisztus első eljövetére (11. 12. 13–17. v.), más ismét az utolsó időkre (9. 10. 13. 18.) alkalmazható.
Szof 3,8
melyek a kaldeus uralom alatt vannak.
Szof 3,8
a zsidókra.
elpusztít mindent, és elhurczolja a lakosokat.
Szof 3,9
mikor a babiloni fogság büntető itélete elmúlik. A próféta a következőkben a messiási idő áldásairól szól, mely közvetlen a babiloni fogság után nem következett ugyan be, de előkészíttetett.
Szof 3,9
kik csak az igaz Istenhez könyörögnek.
Ez csak tökéletlenűl alkalmazható mindjárt a babiloni fogság után következett időre, midőn sokan a pogányok közől Istennek a zsidókon kitűntetett hatalma által az ő imádására indíttattak. Tökéletes értelemben ez a pogányoknak Krisztus általi hivatására vonatkozik, különösen az idők vége felé, midőn egy akol leszen és egy pásztor.
A föld legtávolabb vidékeiről jőnek hozzám az én elszélesztett tisztelőim, s a tiszta érzület áldozatát mutatják be. Ethiopia túl fekszik a Nílust képező Astaboráson és a többi folyókon; átalán a legtávolabb országok helyett vétetik, melyeket az anyaszentegyház lassankint kebelébe fogad.
akkor nem esel többé vissza előbbi vétkeidbe, nem fogsz kevélykedni külső előnyeidben (Máté 3,9.), melyek vétkezésre bátorítottak, hanem üdvödet alázatos bizalommal az Úrban fogod keresni.
Szof 3,12
A szegényeknek hirdette Krisztus az evangéliomot.
mely magában az Úrban, az Üdvözítőben, az ő érdemeiben fog bízni.
A valót és igazságot követő nép leszen. Lásd Izai. 11,9. 54,13. 59,21. Jerem. 31,33. Joel 2,28. s követk.
Sion lakossága!
Szof 3,16
Jerusalem és Sion az új szent község helyett vétetnek (vesd össze: Joel 2,1.).
Ne csüggedj el a veszélyben, az Isten oltalmaz téged.
elfelejti az előbbi vétkeket a szeretetben.
A hiábavalókat, kik ugyan Ábrahám ivadékából származtak, de a törvénynek nem engedelmeskedtek, idővel szintén egybegyüjtöm, s a szent községbe vezetem, hogy többé ne legyenek szégyenedre. E hiábavalók alatt ama zsidók értendők, kik Jézust, a Messiást megvetették, habár Mózes a törvényben elég világosan utasította rá őket (Móz. V. 18,15.). Ezek az idők végezetével térnek meg (lásd Oze. 3.). A héber szerint e vers: A siránkozókat az ünnepek miatt (melyeket elszéledtökben meg nem tarthatnak) egybegyüjtöm, mert belőled valók voltak, hogy stb. A fődologra nézve értelme ugyanegy.
Ezen utolsó két vers a babiloni fogságból való visszatérésre vonatkozik. A sántákról lásd Mikeás 4,6.