JÉZUS, SIRÁK FIA KÖNYVE. ECCLESIASTICUS.
Sír ELŐBESZÉD.
Sok és nagy dolgokról való bölcseség mutattatott nekünk a törvény és próféták és egyebek által, kik azokat követték, mikben dicsérni kell Izraelt a tudományért és bölcseségért;
mert nemcsak a szólóknak szükség tudósoknak lenni, hanem hogy az idegenek is mind szóval, mind írásban igen tudósok lehessenek.
Az én nagyatyám, Jézus, minekutána szorgalmasabban adta magát a törvény és próféták és egyéb könyvek olvasására, melyek nekünk atyáinktól hagyattak, ő is akart olyasmit írni, mi a tudományhoz és bölcseséghez tartozik;
hogy tanúlni vágyók és az ezekben már jártasak, annál inkább figyelmezzenek szIvökkel, és megerősödjenek a törvény szerint való életre.
Intlek azért titeket, hogy jóakarattal jőjetek, és figyelmesebb szorgalommal olvassátok ezeket, és megbocsássatok azokban, mikben a bölcseség képét utánozván, megfogyatkozni látszunk az igék választásában;
mert a héber igék vesztenek erejökből, midőn más nyelvre fordíttatnak.
Nemcsak ezek pedig, de maga a törvény, és próféták és egyéb könyvek is, nem kevéssé különböznek, midőn egymással összevettetnek.
Midőn Ptolomeus Evergetes király idejének harmincznyolczadik esztendejében Egyiptomba jutottam, sok ideig lévén ott, találtam hátrahagyott nem csekély és nem megvetendő tudományú könyveket.
Azért jónak és szükségesnek véltem, hogy én is némi szorgalmat és fáradságot fordítsak e könyv értelmezésére;
sok éjjelezést és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy elvégezhessem és adhassam e könyvet azoknak, kik szivök szerint akarják megérteni és tanúlni:
mi módon kell erkölcseiket intézni, kik az Úr törvénye szerint igyekeznek élni.
A bölcseség eredete, természete és becse; eszközök annak elnyerésére.
Minden bölcseség az Úr Istentől vagyon és vele volt mindenkor, és minden idő előtt való. [Kir. III. 3,9. 4,29.]
A tenger fövenyét, az eső cseppeit és az idők napjait ki számlálta meg? Az ég magasságát, a föld szélességét és az örvény mélységét ki mérte meg?
Az Istennek mindent megelőző bölcseségét ki vizsgálta át?
Mindennél előbb teremtetett a bölcseség, és az okosság értelme öröktől vagyon.
A bölcseség kútfeje az Isten igéje a magasságban, és annak útai az örökkévaló parancsolatok.
A bölcseség gyökere kinek fedeztetett föl, és annak terveit ki ismerte meg?
A bölcseség tudománya kinek nyilváníttatott és jelentetett ki? és az ő útjának sokaságát ki értette?
Egy a fölséges mindenható Teremtő, a hatalmas és igen rettenetes király, az ő királyi székében ülő és uralkodó Isten.
Ő teremtette azt a szent lélek által, és látta, és számba vette, és megmérte;
és kiöntötte azt minden művére és minden testre az ő adománya szerint, és adta azt az őt szeretőknek.
Az Úr félelme dicsőség és dicséret, vigaság és örvendezés koronája.
Az Úr félelme gyönyörködteti a szivet, vigaságot szerez és örömet és hosszú életet.
Az Urat félő jót ér utóljára, és halála napján megáldatik.
Az Isten szeretete a tiszteletre méltó bölcseség.
A kiknek megjelen látás által, szeretik azt e látásban és az ő nagy dolgainak ismeretében.
A bölcseség kezdete az Úr félelme. A hívekkel az anyaméhben együtt teremtetett; a választott asszonyokkal jár, és az igazaknál és hiveknél mutatkozik. [Zsolt. 110,10. Péld. 1,7. 9,10.]
Az Úr félelme az istenes tudomány.
Az istenesség megőrzi és igazzá teszi a szivet, vigaságot és örömet szerez.
Az Urat félő jót ér, és kimúlása napján megáldatik.
A bölcseség teljesvolta, az Istent félni, és eltelni az ő gyümölcseivel.
Az egész házat megtölti gyümölcseivel, és a hajlékokat kincseivel.
A bölcseség koronája az Úr félelme; teljes békeséget ad és az üdvösség gyümölcsét.
És látja és számba veszi azt; mind a kettő pedig Isten ajándéka.
Tudományt és értelmes okosságot osztogat a bölcseség, és a veletartókat dicsőségesen fölmagasztalja.
A bölcseség gyökere az Úr félelme, és az ő ágai hosszú életűek.
A bölcseség kincseiben az értelem és az istenes tudomány; de a bűnösök előtt utálat a bölcseség.
Az Úr félelme kiűzi a bűnt;
mert a ki (isteni) félelem nélkül vagyon, nem igazúlhat meg; mivel vakmerő haragja az ő romlása.
Csak egy ideig szenved a béketűrő, és azután vígaság a fizetése.
A jó értelmű egy ideig titkolja igéit, és sokak ajkai hirdetni fogják értelmességét.
A bölcseség kincseiben van a fegyelem tanítása;
de a bűnös előtt utálatosság az isteni tisztelet.
Fiam! ha bölcseséget kivánsz, tartsd meg az igazságot, és Isten azt megadja neked.
Mert a bölcseség és fegyelem az Úr félelme, és a mi kedves neki,
a hit és szelídség; az ilyet kincsekkel halmozza el.
Ne légy hitetlen az Úr félelme iránt, és ne járúlj hozzája kettős szívvel.
Ne légy képmutató az emberek színe előtt, és botrányt ne szerezz ajakiddal.
Vigyázz azokra, nehogy elessél, és lelkedre tiszteletlenséget hozz,
és Isten kijelentse titkaidat, és a gyülekezetnek közepette leverjen,
mivel gonoszúl járúltál az Úrhoz, szived rakva lévén álnoksággal és csalárdsággal.
Intelem béketűrésre. Bízzunk Istenben. A békételen szerencsétlen.
Fiam! az Isten szolgálatára járúlván, légy állhatatos az igazságban és félelemben, és készitsd el lelkedet a kisértetre. [Máté 4,1. Tim. II. 3,12.]
Alázd meg szivedet, és tűrj; hajtsd meg füleidet, és fogadd be az értelmesség igéit, és ne hirtelenkedjél a háborúság idején.
Tűrd el az Isten látogatásait; ragaszkodjál Istenhez, és tűrj, hogy utóljára növekedjék a te életed.
Mindent, a mi rádbocsáttatik, fogadj el; és a fájdalomban tűrj, és megaláztatásodban békével szenvedj;
mert tűzben próbáltatik meg az arany és ezüst, a kedves emberek pedig a megaláztatás kemenczéjében. [Bölcs. 3,6.]
Higy az Istennek, és fölemel téged; járj igaz útadon, és bízzál őbenne. Tartsd meg az ő félelmét, és öregedjél meg benne.
Kik az Urat félitek, várjatok irgalmasságára, és ne hajoljatok el tőle, nehogy elessetek.
Kik az Urat félitek, higyetek neki; és nem marad el jutalmatok.
Kik az Urat félitek, bizzatok benne, és gyönyörűségtekre lesz nektek az irgalmasság.
Kik az Urat félitek, szeressétek őt, és megvilágosíttatnak sziveitek.
Fiaim! nézzétek az emberi nemet, és tudjátok meg, hogy senki sem szégyenűlt meg, a ki az Úrban bízott.
Ugyanis a ki megmaradt az ő parancsaiban, elhagyatott-e? vagy a ki őt segítségűl hítta, megvettetett-e? [Zsolt. 30,2.]
Mert kegyes és irgalmas az Isten, és a szorongatás napján megbocsátja a bűnöket, és oltalmazója mindazoknak, kik őt igazságban keresik.
Jaj a kettős szivűnek és a vétkes ajkaknak, a gonosztevő kezeknek és a földön két úton járó bűnösnek. [Kir. III. 18,21.]
Jaj az elcsüggedt szivűeknek, kik nem bíznak az Istenben, és azért nem oltalmaztatnak tőle.
Jaj azoknak, kik elvesztették a béketűrést, és kik elhagyták az igaz utakat, és gonosz utakra tértek.
Mitevők lesznek, midőn látogatni kezd az Úr?
Kik az Urat félik, nem kétkednek igéjében, és a kik őt szeretik, megtartják ösvényét. [Ján. 14,23.]
Kik az Urat félik, azt keresik, mi kedves neki, és a kik őt szeretik, eltelnek törvényével.
Kik az Urat félik, elkészítik sziveiket, és az ő szine előtt megszentelik lelkeiket.
Kik az Urat félik, megőrzik parancsait, és békével tűrnek, mígnem rájok tekint,
mondván: Ha bűnbánatot nem tartunk, az Úr kezeibe esünk, és nem az emberek kezeibe.
Mert a milyen az ő nagysága, olyan irgalmassága is.
A gyermekek kötelességei szülőik iránt. A szelídség és alázatosság dicsérete. A kiváncsiság, kevélység és vakmerőség kártékonysága.
A bölcseség fiai az igazak gyülekezete; és azok nemzetsége engedelmesség és szeretet.
Atyátok itéletét hallgassátok, fiaim! és úgy cselekedjetek, hogy üdvözűljetek,
mert Isten tisztelteti az atyát a fiak által, és az anya tekintetét ő erősíti meg a fiak fölött.
Ki az Istent szereti, engesztelést nyer a bűnökért, és megtartóztatja magát azoktól, és mindennapi imádságában meghallgattatik.
És mint a ki kincset gyűjt, úgy van, ki anyját tiszteli.
A ki tiszteli atyját, öröme lesz fiában, és imádsága napján meghallgattatik.
A ki tiszteli atyját, hosszú életű leszen; és ki atyjának engedelmeskedik, anyját vigasztalja.
Ki az Urat féli, tiszteli szülőit, és mint urainak, úgy szolgál azoknak, kik őt nemzették.
Cselekedettel és szóval és minden türelemmel tiszteljed atyádat, [Móz. II. 20,12. Móz. V. 5,16. Máté 15,4. Márk 7,10. Efez. 6,2.]
hogy áldás szálljon tőle rád, és áldása mindvégig megmaradjon.
Az atya áldása megerősíti a fiak házait, az anya átka pedig szétdúlja alapjából. [Móz. I. 27,27. 49,2. s követk.]
Ne dicsekedjél atyád gyalázatával; mert nincs dicsőségedre az ő gyalázata;
mert az ember dicsősége atyja tiszteletéből áll, és a tiszteletlen atya gyalázata a fiúnak.
Fiam! gondod legyen atyádra öregségében, és ne szomorítsd meg őt életében;
és ha megfogyatkozik értelmében, engedékeny légy iránta, és ne vesd meg őt a te erődben; mert az atyának adott alamizsna nem leszen elfelejtve.
Sőt a mit anyádtól szenvedsz is, jóval pótoltatik vissza neked.
Igazság lesz épületed alapja, és a szorongatás napján emlékezet lesz rólad; és mint tiszta időben a jég, elolvadnak a te bűneid.
Mely gonosz hírben áll, ki atyját elhagyja, és meg van átkozva Istentől, ki anyját megkeseríti.
Fiam! szelídséggel végezd dolgaidat, és az emberek dicséretén fölűl szerettetni is fogsz.
Minél nagyobb vagy, annál inkább alázd meg magadat mindenben, és az Isten előtt kedvet találsz; [Filipp. 2,3.]
mert egyedűl az Isten hatalma nagy, és az alázatosaktól tiszteltetik.
Magadnál magasb dolgokra ne törekedjél, és erősbeket magadnál ne vizsgálj; hanem a miket Isten parancsolt neked, azokról gondolkodjál mindenkoron, és ne légy kiváncsi sok dolgára nézve. [Péld. 25,27.]
Mert nem szükség neked azokat, mik elrejtve vannak, szemeiddel látnod.
A szükségtelen dolgokban sokat ne vizsgálódjál, és ne légy kiváncsi sok dolgára nézve;
mert igen sok jelentetett ki neked, mi az emberek értelme fölött vagyon.
Sokat meg is csalt már az ő balvélekedése, és a hiúság tartja fogva elméjöket.
A kemény szív gonoszúl jár utoljára; és ki a veszedelmet szereti, elvesz abban.
A két úton járó szivnek nincs előmenetele, és a gonosz szív megbukik abban.
Az álnok sziv megterheltetik fájdalommal, mert a bűnös szaporítja a bűnt.
A kevélyek gyülekezetének nincs jobbúlása; mert a bűn csemetéje gyökeret vert bennök, és nem veszik észre.
A bölcs szive megismerhető a bölcseség által, és a jó fül teljes kedvvel hallgatja a bölcseséget.
A bölcs és értelmes szív megtartóztatja magát a bűnöktől, és előmenete lesz az igazság cselekedeteiben.
Az égő tüzet eloltja a víz, és az alamizsna ellenáll a bűnöknek; [Dán. 4,24.]
mert az Isten látja azt, ki irgalmasságot cselekszik, utóbb is megemlékezik arról, és elestének idején támaszt talál.
Intelem irgalmasságra, bölcseségre, mely az ő szeretőit megpróbálja. Óvás az álszégyentől. Más egyéb erkölcsi szabályok.
Fiam! a szegényektől ne vond meg az alamizsnát, és szemeidet ne fordítsd el a szűkölködőtől. [Tób. 4,7.]
Az éhező lelket ne vesd meg, és ne keserítsd a szegényt szükségében.
A szűkölködő szivét ne szomorítsd, és ne halogasd az adományt a szorúltnak.
A nyomorúlt kérését ne vesd meg, és ne fordítsd el orczádat a szegénytől.
A szűkölködőtől ne forditsd el szemeidet a harag miatt, és ne adj okot rá, hogy a könyörgők utóbb átkozzanak;
mert a ki szive keserűségében téged megátkoz, annak könyörgése meghallgattatik; meghallgatja pedig őt az Úr, ki őt teremtette.
Légy nyájas a nép szegényeihez, és az öreg előtt alázd meg lelkedet, és a főember előtt hajtsd meg fejedet.
Hajtsd füledet a szegényhez kedvetlenség nélkül; add meg a mivel tartozol, és felelj neki békésen, szelidséggel.
Szabadítsd meg azt, ki erőszakot szenved, a kevély kezéből, és szivednek ne esék ez nehezére.
Az itéletben légy irgalmas az árvákhoz, mint atya, és anyjokhoz, mint férj;
és engedelmes fia leszesz a Fölségesnek, s ő jobban fog könyörűlni rajtad, mint az anya.
A bölcseség életet ihlet fiaiba, és fölfogja az őt keresőket, és előttök megyen az igazság útján.
A ki őt szereti, életet szeret, és a kik rája vigyáznak, tapasztalni fogják kegyét.
A kik vele tartanak, életet nyernek örökségűl, a hova ő bemegyen, ott van az Isten áldása.
A kik neki szolgálnak, a szentek engedelmeskednek; és azokat, kik őt szeretik, szereti az Isten is.
A ki őt hallgatja, a népeket fogja itélni; és a ki rája figyelmez, biztosságban marad.
A ki bízik benne, örökségűl veszi őt, és maradékai is megerősödnek benne.
Mert a kisértetben vele jár, és legelsőbb megpróbálja őt.
Félelembe és rettegésbe ejti, és megpróbálja őt és megkínozza tanításának sanyarúsága által, mígnem átvizsgálja őt gondolataiban, és hiszen lelkének.
Azután megerősíti és egyenes úton vezérli, és megörvendezteti őt,
és kijelenti neki titkait, és meggazdagítja őt az igazság tudományával és értelmével.
De a ki tévútra megy, azt elhagyja, és ellensége kezeibe adja.
Fiam! használd az időt, és távozzál a gonosztól.
Életed miatt ne szégyelj igazat mondani.
Mert vagyon bűnt hozó szemérmesség, és vagyon dicsőséget és kegyet hozó szemérmesség.
Ne tekints személyre személyed ellen, és ne hazudj lelked ellen.
Ne félj felebarátodtól az ő elestében.
Ne tartsd vissza a szót a megmentés idején; ne titkold el bölcseségedet, ha tisztessége forog fenn.
Mert a nyelv által ismertetik meg a bölcseség, és az okosság, a tudomány és értelem az eszesnek igéjéből, és erőssége az igazság cselekedeteiben vagyon.
Semmiképen se szólj az igaz ige ellen, és tudatlanságod hazudsága miatt szégyeld magad.
Ne szégyeld megvallani bűneidet, de egy embernek se légy alattvalója a bűnért.
Ne állj ellen a hatalmasnak, és ne erőlködjél a víz folyása ellen.
De az igazságért tusakodjál lelked javára, és halálig harczolj az igazságért, és az Isten legyőzi helyetted ellenségeidet.
Ne légy hirtelenkedő nyelveddel, se lassú és rest cselekedeteidben.
Ne légy mint az oroszlán házadban, fölforgatván háznépedet, és elnyomván az alattad valókat.
Ne legyen kezed kinyujtva az elvételre, és beszorítva az adásra.
Figyelmeztetés az álbiztosság és kétnyelvüség ellen.
Ne támaszkodjál az igazságtalan gazdagságra, és ne mondjad: Elegendőm vagyon életemre; mert semmit sem fog ez használni a boszúállás és büntetés idején.
Ne kövesd erőd érzetében szived kivánságát,
és ne mondjad: Nincs-e hatalmamban azt tenni? vagy: Ki von engem kérdőre cselekedeteimért? Mert az Isten boszút állván boszút áll.
Ne mondjad: Vétkeztem, és mi szomorúságom történt? mert a Fölséges tűrő fizető.
A megbocsátott bűnre nézve se légy félelem nélkül, és ne halmozz vétket vétekre.
És ne mondjad: Az Úr könyörűletessége nagy, az én bűneim sokaságának megkegyelmez.
Mert irgalom és harag hamar jő tőle, és haragja a bűnösökre néz. [Péld. 5,21.]
Ne késsél megtérni az Úrhoz, és ne halogasd azt napról napra;
mert hirtelen eljő haragja, és a boszúállás napján elveszít téged.
Ne törd magad az igazságtalan gazdagság után; mert nem fog az neked használni a büntetés és boszúállás napján. [Péld. 11,4.28.]
Ne ingadozz minden szélre, és ne indúlj minden útra; mert így mindig a kétnyelvű bűnös cselekszik.
Légy állhatatos az Úr utján, és a te igaz értelmedben és tudományodban, és kövessen téged a béke és igazság igéje.
Légy serény az ige meghallgatására, hogy érts, és bölcseséggel igaz feleletet adj.
Ha értesz hozzá, felelj felebarátodnak; ha nem, szádon legyen kezed, nehogy megfogassál az esztelen íge által, és szégyent vallj.
Tisztelet és dicsőség az értelmesnek beszédében, az esztelennek nyelve pedig az ő romlása.
Ne hivassál fondorlónak, és nyelveddel meg ne fogassál, és szégyent ne vallj.
Mert a tolvajra gyalázat jő és bánat, és igen gonosz vélemény a kétnyelvűre; a fondorlóra gyűlölség és harag és gyalázat.
Tégy igazat kicsinynek és nagynak egyaránt.
Az igaz és álbarátság. A bölcseség ajánlása.
Jó barátból ne légy ellenségévé felebarátodnak; mert gyalázatot és becstelenséget nyer örökségűl a gonosz, és minden bűnös irígy és kétnyelvű.
Föl ne fuvalkodjál lelked gondolatában, mint a bika, netalán letörjék erőd a bolondság által, [Rom. 12,16. Filip. 2,3.]
s ez lerágja leveleidet, és gyümölcseidet megsemmisítse, és elhagyassál, mint az elszáradt fa a pusztában.
Mert a gonosz lélek elveszti azt, ki őt bírja, és ellenségeinek örömére adja, és az istentelenek sorsára viszi.
Az édes íge barátokat sokasít, és megengeszteli az ellenségeket; a kedves nyelv a jó embernek bőséget szerez.
Sokkal élj egyetértésben, de tanácsadód ezer közől egy legyen.
Ha barátot szerzesz, próba után szerezd meg őt, és ne higy könnyen neki.
Mert némelyik csak ideigvaló barát, és nem marad meg a háborúság napján.
És van barát, ki ellenséggé változik; és van barát, ki a gyűlölséget és versengést és szidalmakat felfödözi.
Van barát, ki csak asztalitárs, és nem marad meg a szükség napján.
Ha barátod állhatatos marad, hozzád hasonló lesz, és házad népe közt bizalmasan forog;
ha megalázza magát előtted, és orczád előtt elrejtezik, egyetértésben tartja meg a jó barátságot.
Ellenségeidtől távozzál, de barátidtól is óvjad magadat.
A hív barát erős oltalom, és a ki ilyet talál, kincset talál.
A hív baráthoz semmi sem hasonlítható, és nem méltó az arany és ezüst értéke az ő hűségének jóvoltához.
A hív barát az életnek és halhatatlanságnak orvossága; és a kik félik az Urat, megtalálják azt.
Ki az Istent féli, hasonlóképen jó barátságra is tesz szert: mert mint önmaga, olyan lesz barátja is.
Fiam! ifjúságodtól fogva vedd be a tudományt, és megőszűlésig bölcseséget találsz.
Mint a ki szánt és vet, úgy járúlj ahhoz, és várjad jó gyümölcseit.
Mert annak dolgában kell ugyan keveset munkálkodnod, de hamar eszel gyümölcséből.
Mely fölötte nehéz a bölcseség a tudatlan embereknek; és a szivtelen nem marad meg abban.
Mint nehéz próbakő az nekik, és nem késnek azt elvetni.
Mert a bölcseség tudománya a szerint vagyon, mint neve, és nem sokan ismerik azt; de a hol ismerik, ott megmarad az Isten látásaig.
Hallgasd, fiam, és vedd be az értelem tanácsát, és ne vesd meg az én tanácsomat.
Vesd annak bilincseibe lábadat, és nyakkötőjébe nyakadat.
Hajtsd alája válladat és hordozd azt, és ne únd meg az ő kötelékét.
Teljes szivedből járúlj hozzája, és tartsd meg útját minden erődből.
Vizsgáljad azt, és kinyilatkoztatik neked; és szert tévén rá, ne hagyd el.
Mert végtére nyugodalmat találsz benne, és gyönyörűségedre válik.
És bilincsei erős oltalmaddá lesznek, és tartós támaszszá, és nyakkötője diszruhává.
Mivel az élet ékessége vagyon benne, és annak kötelei üdvösséges kötelékek.
Mint diszruhába, öltözöl abba, és örömkoronáúl teszed föl azt.
Fiam! ha szómat fogadod, tanúlni fogsz; és ha ráfordítod akaratodat, bölcs leszesz.
Ha hozzá hajtod füledet, tudományt nyersz; és hogyha szeretsz hallgatni, bölcs leszesz.
Az okos öregek társaságában állj, és azok bölcseségéhez szívből ragaszkodjál, hogy az Istenről minden beszédet hallhass, és a dicséretes példabeszédek el ne kerűljék figyelmedet. [Sirák 8,9.]
Ha értelmest látsz, serkenj föl hozzája, és lábad az ő ajtaja küszöbét koptassa.
Gondolkodásod az Isten parancsaiban legyen, és az ő meghagyásaiban fölötte szorgalmatos légy; és ő neked szivet ad, és a bölcseség kivánása adatik neked. [Zsolt. 1,2.]
Figyelmeztetés különféle bűnök ellen. A szülők és papok iránti tisztelet és az irgalmasság ajánltatik.
Ne tégy roszat, és nem ér semmi rosz.
Távozzál a gonosztól, és távozik tőled a gonosz.
Fiam! ne vess gonoszt a hamisság barázdáiba, és nem aratod azt hétszeresen.
Ne kérj az Úrtól fejedelemséget, se a királytól tiszteletes széket.
Ne tartsd igaznak magadat Isten előtt, mert ő a szivnek ismerője; és a király mellett ne akarj bölcsnek látszani. [Jób. 9,2. Préd. 7,17. Luk. 18,11.]
Ne igyekezzél bíróvá lenni, ha nincs erőd az igaztalanságot megronthatni; netalán megijedj a hatalmasnak tekintetétől, és veszedelemnek tedd ki igazságodat.
Ne vétkezzél a város sokasága ellen, de a nép közé se keveredjél.
Kétszeres bűnbe ne bonyolodjál, mert az egyikért sem leszesz büntetlen. [Sirák 12,7.]
Ne légy félénk a te szivedben.
Imádkozni és alamizsnát adni ne átalj.
Ne mondjad: Ajándékaim sokaságára tekint az Isten, és midőn áldozok a fölséges Istennek, ajándékaimat elfogadja.
Ne nevesd ki az embert lelke keserűségében, mert vagyon, a ki megaláz és fölmagasztal, a mindentlátó Isten. [Kir. I. 2,7.]
Ne szánts hazudságot atyádfia ellen, se barátod ellen hasonlóképen ne cselekedjél.
Ne akarj semmi hazudsággal hazudni, mert annak gyakorlása nem jó.
Ne légy sokbeszédű az öregek társaságában, és ne ismételd az igét beszédedben.
Ne gyűlöld a fáradságos dolgot, és a Fölségestől teremtett mezei munkát.
Ne számítsd magadat a fegyelmetlenek sokasága közé,
hanem emlékezzél meg a haragról, mely nem késik.
Igen alázd meg a te lelkedet; mert az istentelenek testén való boszúállás, tűz és féreg.
Ne vétkezzél a pénzzel késő barátod ellen, és szeretett atyádfiát az arany miatt ne vesd meg.
Ne válj el az értelmes és jó aszszonytól, kire Isten félelmében szert tettél; mert az ő szerénységének kedves volta az arany fölött vagyon.
Ne bántsd az igazán munkálkodó szolgát, se a lelkét odaadó bérest. [Móz. III. 19,13.]
Az értelmes szolga legyen neked oly kedves, mint lelked; ne tagadd meg tőle a szabadságot, és ne hagyd őt szegénységben.
Vannak barmaid? vigyázz azokra, és ha hasznosak, maradjanak nálad.
Vannak fiaid? oktasd őket, és hajtsd meg őket gyermekségöktől.
Vannak leányaid? őrizd azok testét, és víg orczát ne mutass hozzájok.
Add férjhez leányodat, és nagy dolgot végzesz, hanem értelmes embernek adjad őt.
Ha kedved szerint való feleséged vagyon, ne taszítsd el őt; és a gyűlöletre ne bízd magadat.
Teljes szivedből tiszteljed atyádat, és anyád fájdalmairól el ne feledkezzél. [Tób. 4,3.]
Jusson eszedbe, hogy nálok nélkül nem születtél volna, és tégy jót velök, mint ők is veled.
Teljes lelkedből féljed az Urat, és tiszteld az ő papjait.
Minden erődből szeresd azt, ki téged teremtett, és ne hagyd el az ő szolgáit.
Tiszteljed az Istent teljes lelkedből, és tartsd tiszteletben a papokat, és tisztítsd meg magadat lapoczkák adományával. [Móz. V. 12,18.]
Adj részt nekik, a mint megparancsoltatott neked, a zsengékből és a tisztúlásért való áldozatból, és a mulasztásért tisztítsd meg magadat kevéssel. [Móz. III. 2,3.]
Lapoczka-adományaidat és a megszentelés áldozatát mutasd be az Úrnak és a szent zsengéket.
És a szegényhez nyujtsd kezedet, hogy tökéletes legyen engesztelésed és áldásod.
Az adomány kedves minden élő színe előtt, de a megholttól se vond meg jóindulatodat.
Ne hagyd a sírókat vigasztalás nélkül, és keseregj a kesergőkkel. [Rom. 12,15.]
Ne resteld a beteget meglátogatni, mert ezek által erősödöl meg a szeretetben. [Máté 25,36.]
Minden cselekedeteidben emlékezzél meg utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel.
A másokkal társalkodásra és különféle viszonyokra szóló szabályok.
Ne pörlekedjél a hatalmas emberrel, nehogy kezeibe essél.
Ne versengj a gazdag emberrel, nehogy ellened pört indítson; [Máté 25,25.]
mert sokat megvesztegetett az arany és ezüst, és még a királyok szivéig is elhat, és elfordítja azt. [Sirák 31,6.]
Ne vitatkozzál a nyelves emberrel, és ne rakj fát az ő tüzére.
Ne legyen közöd a tudatlan emberrel, hogy gonoszúl ne szóljon nemzetségedről.
Ne nézd le a bűnből megtérő embert, és szemére ne vesd azt neki; emlékezzél meg, hogy mindnyájan méltók vagyunk büntetésre. [Kor. II. 2,6. Gal. 6,1.]
Ne vesd meg az embert öregségében, mert megöregszenek közőlünk is. [Móz. III. 19,32.]
Ne örűlj ellenséged halálán, tudván, hogy mindnyájan meghalunk, és nem akarjuk, hogy rajtunk örűljenek.
Ne vesd meg a bölcs öregek beszédét, és járj példabeszédeikben; [Sirák 6,35.]
mert tőlök tanúlsz bölcseséget, és értelmes tudományt, és mint kell panasz nélkül szolgálni a főembereknek.
Ne hagyd figyelem nélkül az öregek beszédét; mert ők atyáiktól tanúlták.
Mert tőlök tanúlsz értelmességet, és mint kell a szükség idején feleletet adni.
Ne lobbantsd föl a bűnösök holtszenét dorgálás által, hogy bűneik tűzlángja meg ne égessen téged.
Ne állj szembe a boszúságtevővel, hogy ne üljön lesbe szavaid ellen.
Ne adj kölcsön náladnál hatalmasabb embernek; ha kölcsön adtál, tartsd mintegy elveszettnek. [Sirák 29,4.]
Ne légy kezes erőd fölött, hogyha kezes lettél, úgy gondolkodjál, mint fizető.
Ne törvénykedjél a bíró ellen, mert a mi igaz, a szerint itél.
A vakmerővel egy úton ne járj, nehogy rád hárítsa gonoszsága terhét; mert ő maga akaratja szerint jár, és bolondsága miatt te is elveszhetsz. [Móz. I. 4,8.]
Haragossal ne versengj, és vakmerővel ne menj a pusztába, mert mint a semmi, olyan előtte a vér, és a hol nincs segítség, megöl téged. [Péld. 22,24.]
Balgatagokkal tanácsot ne tarts; mert ők egyebet nem szerethetnek, hanem csak a mik nekik tetszenek.
Idegen előtt ne tarts tanácsot, mert nem tudod, mit fog ez szülni.
Ne minden embernek nyilatkoztasd ki szivedet, nehogy színlett jóakarattal legyen hozzád, és szidalmazzon téged.
Társalkodási szabályok különösen a másnemű személyekkel.
Ne kételkedjél kebeled asszonyáról, nehogy ellened fordítsa az álnok tudomány gonoszságát.
Ne adj hatalmat lelkeden az asszonynak, nehogy erőt vegyen rajtad, és megszégyenűlj.
Ne nézz a sok után járó asszonyra, nehogy tőrébe akadj.
A tánczoló asszonynyal ne légy gyakorta, és ne hallgass rája, nehogy elveszsz az ő mestersége által.
A szüzet ne nézd, nehogy megbotránkozzál szépségében. [Móz. I. 6,2.]
Ne add lelkedet semmi áron a fajtalanoknak, nehogy elveszítsd magadat és örökségedet. [Péld. 5,2.]
Ne nézegess ide s tova a város közein, és ne bolyongj annak utczáin.
Fordítsd el orczádat a felczifrázott asszonyról, és az idegen szépséget ne nézegesd. [Móz. I. 34,2. Kir. II. 11,4. 13,1. Máté 5,28.]
Az asszony szépsége miatt sokan elvesztek, és attól fölgyulad a kivánság, mint a tűz.
Minden parázna asszony, mint az utczai sár, eltapodtatik.
Az idegen asszony szépségét bámúlván, sokan lettek gonoszokká; mert az ő beszéde gyulaszt, mint a tűz.
Más felesége mellé teljességgel ne ülj, és ne telepedjél le vele, könyöködre támaszkodván.
És ne vetekedjél vele a boritalban, nehogy szived hozzá hajoljon, és véred által veszedelembe essél.
Ne hagyd el régi barátodat, mert az új nem lesz amahhoz hasonló.
Új bor az új barát; hagyd óvá lenni, és gyönyörűséggel iszod azt.
Ne irígyeld a bűnös dicsőséget és gazdagságát, mert nem tudod, minő romlás követi őt. [Bir. 9,53. Kir. II. 15,10.]
Ne kedveld az igaztalanok törvénytelenségét, tudván, hogy mind a sírig nem fog tetszeni az istentelen.
Távol légy a megölésre hatalommal bíró embertől, és ment leszesz a halál félelmétől.
És ha hozzá járúlsz, ne véts valamit, netalán elvegye életedet.
Tudjad, körülötte a halál; mert tőrök között jársz, és a fájdalmasok fegyverein lépdelsz.
Erőd szerint óvd magadat felebarátodtól, s a bölcsekkel és okosakkal tanácskozzál.
Igaz férfiak legyenek vendégeid, és az Úr félelmében legyen dicsekvésed.
Gondolatod elmélkedés legyen Istenről, és minden beszélgetésed a Fölségesnek parancsairól.
A mesterek kézimunkáiról dicsértetnek a művek, és a nép fejedelme az ő beszéde bölcseségéről, az öregek igéje pedig az eszességről.
Félelmes az ő városában a nyelves ember, és beszédében a vakmerő gyülöletes leszen.
A bölcs elöljáróság dicsértetik. Intelem a kevélység és elbizakodás ellen. Az erény és istenifélelem méltósága.
A bölcs bíró megitéli népét, és az értelmesnek uralkodása állandó leszen.
A népnek bírája szerintiek az ő szolgái is, és a milyen a város kormányzója, olyanok a bennelakók is. [Péld. 29,12.]
Az esztelen király elveszti népét; és a hatalmasok értelmessége által gyarapodnak a városok. [Kir. III. 12,13.]
Isten kezében a föld hatalma, és hasznos kormányzót támaszt arra idejében.
Isten kezében az ember előmenetele, és a törvénytudó személyének megadja tisztességét.
Felebarátodnak semmi boszúságáról se emlékezzél meg, és semmit ne cselekedjél boszúállásból. [Móz. III. 19,13.]
Isten és emberek előtt gyülöletes a kevélység, és utálatos a pogányok minden gonoszsága. [Dániel 4,14.]
Az országlás egy nemzetről más nemzetre vitetik át az igaztalanságokért, sérelmekért és gyalázatokért és különféle csalárdságokért;
de a fösvénynél semmi sincs gonoszabb. Mit kevélykedik a por és hamu?
Nincs igaztalanabb, mint ki a pénzt szereti; mert az ilyen lelkét is árúba bocsátja; még életében kiveti belső részeit.
Minden hatalmaskodó rövid életű. A hosszú betegség kifárasztja az orvost,
a rövid betegségnek véget vet az orvos; úgy a király is, ma vagyon, és holnap meghal.
És midőn meghal az ember, kigyókat és állatokat és férgeket nyer osztályrészűl.
Az ember kevélységének kezdete az Istentől való elszakadás,
midőn szive attól, ki őt teremtette, eltávozik. És minden bűnnek kezdete a kevélység; a ki abban megmarad, eltelik átokkal, s az végtére elveszti őt. [Péld. 18,12.]
Azért gyalázta meg az Úr a gonoszok gyülekezeteit, és végképen eltiporta őket.
A kevély fejedelmek székeit az Isten fölforgatta, és szelídeket ültetett azok helyébe;
azért irtotta ki Isten a kevély nemzeteket gyökerestűl, és alázatosakat ültetett magokból a pogányokból.
A pogányok földeit fölforgatta az Úr, és elvesztette azokat alapostúl.
Némelyeket kiírtott, és elvesztette őket, és emlékezetöket a földön megszűntette.
A kevélyek emlékezetét Isten elvesztette, és meghagyta az alázatos szivűek emlékezetét.
Nem az emberekkel teremtetett a kevélység, sem a harag az asszonyok szülötteivel.
Az istenfélő emberek ivadéka tiszteltetik, a mely ivadék pedig elhagyja az Úr parancsait, meggyaláztatik.
Az atyafiak között tiszteletes az ő kormányzójok, és a kik félik az Urat, az ő szemei előtt vannak.
A gazdagok dicsősége, a tisztességben levőké és szegényeké, az Isten félelme.
Ne vesd meg az igaz embert, mert szegény; és ne magasztald a bűnös férfiút, mert gazdag.
A nagyok és bírák és hatalmasok tiszteletben vannak; de nincs nagyobb annál, ki az Istent féli.
Az értelmes szolgának szolgálnak a szabadosok; és az okos és tanúlt férfiú, megdorgáltatván, nem zúgolódik. A tudatlannak nincs becsülete. [Péld. 17,2.]
Ne fuvalkodjál föl munkád véghezvitelében, és ne légy habozó a szorongatás idején.
Jobb a ki munkálkodik és bővelkedik mindenben, mint a ki dicsekszik és szűkölködik kenyérben. [Péld. 12,9.]
Fiam! szelídségben tartsd lelkedet; és becsüld meg azt érdeme szerint.
A maga lelke ellen vétkezőt ki fogja igazolni? és ki tisztelné saját lelke gyalázóját?
A szegény tiszteltetik tudományaért és félelmeért; és van ember, ki tiszteltetik jószágaért.
A ki pedig már a szegénységben is tiszteltetik, mennyivel inkább a gazdagságban! De ki a gazdagságért tiszteltetik, féljen a szegénységtől.
Az alázatosság különféle nemei. Különféle életszabályok.
Az alázatosnak bölcsesége fölmagasztalja annak fejét, és a főemberek közé ülteti őt. [Móz. I. 40,4. Dániel 6,3. Ján. 7,18.]
Ne dicsérd a férfiút szépségeért, és ne vesd meg az embert külsejeért. [Kir. I. 16,7.]
A röpülő állatok közt kicsiny ugyan a méh, de legtöbb édessége van készítményének.
A ruházatban soha ne dicsekedjél, és tisztességed napján föl ne fuvalkodjál; mert egyedűl csak a Fölséges művei csodálandók, és dicsőségesek, titkosak és láthatlanok az ő cselekedetei. [Kor. II. 10,10. Jak. 2,2. Ap.cs. 12,21.22.]
Sok zsarnok ült királyi széken, és kiről nem vélték, az viselte a koronát.
Sok hatalmas erősen lenyomatott, és a dicsőítettek más kezeibe adattak. [Kir. I. 15,28. Eszter 6. és 7. r.]
Mielőtt nem tudakozodol, senkit ne rójj meg; és miután kérdést tettél, dorgálj igazság szerint.
Mielőtt valakit ki nem hallgatsz, egy szót se felelj, és ne szólj közbe, ha más beszél. [Péld. 18,13.]
Oly dolog miatt, mely téged nem illet, ne viaskodjál; és a bűnösök itéletében meg ne állj.
Fiam! ne foglald sok dolgokban magadat; mert ha gazdag vagy, nem leszesz vétek nélkül; ha utána jársz is, nem éred el; és nem menekszel meg, ha előhaladsz is. [Tim. I. 6,9.]
Van istentelen ember, ki munkálkodik, és fárad és töri magát, és annál kevésbbé bővelkedik. [Préd. 4,8.]
Van erőtlen ember, segítségben szűkölködő, erejében fölötte megfogyatkozott, és szegénységgel bővelkedő,
de az Isten szeme rátekint jó végre, és fölemeli őt lealázottságából, és fölmagasztalja fejét, úgy hogy sokan csodálkoznak rajta, és dicsérik az Istent. [Jób 42,10.]
A jó és rosz, az élet és halál, a szegénység és gazdagság az Istentől vannak. [Jób 1,21.]
A bölcseség és tudomány és törvénytudás az Istennél van; ő nála a szeretet és a jók útai.
A tévelygés és sötétség a bűnösökkel együtt teremtettek; a kik pedig kedvet találnak a gonoszban, megvénűlnek a gonoszban.
Az Isten adománya megmarad az igazaknál, és a mi tőle gyarapszik, előmenete lesz mindörökké.
Van, ki meggazdagodik, takarékosan élvén, és ez jutalmának osztályrésze,
hogy mondhatja: nyugodalmat találtam magamnak, és immár egyedűl élek javaimból…
és nem tudja, hogy elmúlik az idő, s a halál elközelget, és másoknak hagy mindent, és meghal.
Légy állandó szövetségedben, és arról szólj, és parancsaid cselekvésében öregedjél meg.
Ne tarts a bűnösök cselekedeteivel; hanem bízzál Istenben, és maradj helyeden.
Mert könnyű az Isten szemei előtt hamar fölgazdagítani a szegényt.
Isten áldása az igaznak jutalmazására siet, és rövid óra alatt is gyümölcsöző előmenetele.
Ne mondjad: Mi szükségem van arra? és mi hasznom lesz nekem abból?
Ne mondjad: Elégséges vagyok én magamnak, és ezután mi baj érhetne?
A jó napokban ne feledkezzél el a roszakról, és a rosz napokban ne feledkezzél el a jókról; [Sirák 18,25.]
mert könnyű Istennél kinekkinek halála napján megfizetni az ő utai szerint.
Egy órai nyomorúság elfeledeti a nagy gyönyörűséget, és az ember halálakor van az ő cselekedeteinek kinyilvánúlása.
Halála előtt egy embert se dicsérj; mert fiairól ismertetik meg a férfiú.
Ne vígy be minden embert házadba; mert a csalárd sok csellel jár.
Mert mint a megromlott bélűek bűzt lehelnek, és mint a fogolymadár becsalatik a kelepczébe, és mint a vadkecske a tőrbe, úgy a kevélyek szive is, mint az őr lesi felebarátja elestét.
Mert a jót gonoszra fordítván, incselkedik, és a választottakra is szennyet hány.
Egy szikrából tűz támad, és egy álnoktól terjed a vérontás, mert a gonosz ember vérig űldöz.
Óvakodjál a vészthozó embertől, mert gonoszt forral, nehogy örök gyalázatot hozzon reád.
Ereszd be hozzád az ily idegent, és fölforgat téged, mint a forgószél, és megfoszt még tulajdonodtól is.
Óvatosság a jótéteményben és társalgásban barátainkkal.
Ha jót cselekszel, tudjad, kivel cselekszed, és igen kedvesek lesznek jótéteményeid.
Tégy jót az igazzal, és nagy jutalmat nyersz, ha nem is őtőle, de bizonynyal az Úrtól.
Mert nem jól jár az, ki a gonoszt gyakorolja, és ki alamizsnát nem ad. Mert a Fölséges is gyűlöli a bűnösöket, és könyörűl a bűnbánókon.
Adj az irgalmasnak, és ne segélljed a bűnöst. Az istenteleneken és bűnösökön boszút áll az Isten, fenntartván őket a boszúállás napjára. [Galat. 6,10.]
Adj a jónak, és ne segélljed a bűnöst.
Tégy jót az alázatossal, és ne adj az istentelennek, tiltsd meg, hogy kenyeret neki ne adjanak, nehogy azáltal hatalmasabbá legyen náladnál.
Mivel kétszeres roszat nyersz mindazon jóért, melyet vele cselekszel; mert a Fölséges is gyűlöli a bűnösöket, és az istenteleneken boszút áll.
Nem ismertetik meg jó állapotban a jóbarát, és nem lesz eltitkolva rosz állapotban az ellenség.
Az embernek jó állapotjában bánkódnak ellenségei, és nyomorúságában megismertetik a jóbarát.
Ne higy soha ellenségednek, mert mint a réz, megrozsdállik az ő gonoszsága;
és ha megalázván magát, meghajolva jár is, vigyázz magadra, és őrizkedjél tőle.
Ne állítsd őt melléd, és ne üljön jobbod felől, nehogy helyedre tolakodván, széked után törekedjék; és te végre megemlékezzél igéimről, és gyötrődjél beszédeimen.
Ki könyörűl a kigyótól megmart bűbájoson, és mindazokon, kik a fenevadakhoz közelegnek? úgy azon sem, ki a gonosz embert követi, s annak bűneibe keveredett.
Ideigóráig megmarad veled; de mihelyt hanyatlasz, nem lesz kitartó.
Ajakival édesget az ellenség, de szivében incselkedik, hogy verembe ejtsen tégedet. [Jerem. 41,6.7.]
Szemeivel könyez az ellenség, de ha idejét találja, nem győz jóllakni vérrel;
és ha nyomorúság jő rád, ott elsőnek találod őt,
szemeivel könyez az ellenség, és mintha segíteni akarna, lábaid alá ás;
azután fejét csóválja, és tapsol kezével, és sokfélét suttogván, elváltoztatja ábrázatját.
Veszedelmes a nagyokkal és hatalmasokkal társalkodni. Tartson kiki magához hasonlóval.
A ki szurokhoz nyúl, beszennyezi vele magát; és a ki kevélylyel társalkodik, kevélységet ölt fel. [Móz. V. 7,2.]
Terhet veszen magára, ki magánál tekintélyesebbel társalkodik; azért náladnál gazdagabbnak ne légy társa.
Összeillik-e a rézfazék a cserépfazékkal? ha egymásba ütődnek, ez eltörik.
A gazdag igaztalanúl cselekszik, és még dúlfúl; a szegény pedig megsértetve is hallgat.
Ha adománynyal mész hozzája, elfogad, s ha ez nincs, elhagy téged.
Mig valamid vagyon, együtt él veled, és kiüresít téged, és nem fog bánkódni rajtad.
Ha szüksége lesz rád, megcsal téged, és mosolyogva reménységet ad, jót beszélvén neked, és ezt mondja: Mire van szükséged?
És megszégyenít téged étkeivel, míg kétszer háromszor kipusztít, és végre kicsúfol, és azután látva téged, elhagy, és fejét csóválja fölötted.
Alázd meg magadat Isten előtt, és az ő kezétől várj.
Vigyázz, nehogy bolondságra csábítván, megaláztassál.
Ne légy alázatos bölcseségedben, nehogy megaláztatván, bolondságra csábíttassál.
Hatalmasabbtól hivatván, távozzál; azután annál inkább fog híni téged.
Ne kösd rá magadat, hogy el ne utasíttassál; de távol se légy tőle, hogy el ne feledjen téged.
Ne szólj vele, mint társaddal, és ne higyj sok szavának; mert a sok beszéddel kisért téged, és mosolyogva kicsalja titkaidat.
Az ő kemény szive megtartja beszédeidet, és nem kimél egész nyomoruságig és fogságig.
Óvatos légy, és gondosan figyelj hallomásodra, mert közel jársz romlásodhoz.
És a mit hallasz, úgy nézd, mint álmot, és vigyázz.
Teljes életedben szeresd az Istent, és híjjad őt segítségűl üdvösségedre.
Minden állat magához hasonlót szeret, úgy minden ember is az ő felebarátját.
Minden test hozzája hasonlóhoz ragaszkodik, és minden ember hozzája hasonlóval társalkodik.
Ha farkas valaha társalkodik báránynyal, akkor a bűnös is az igazzal. [Kor. II. 6,14.]
Mi köze szent embernek az ebbel? Vagy mi része gazdagnak a szegénynyel?
Az oroszlán vadászása a vadszamár a pusztában: úgy a gazdagoknak is legelőik a szegények.
És mint a kevélynek utálat az alázatosság, a gazdagnak is oly gyülöletes a szegény.
Az ingadozó gazdagot támogatják barátai, a szegény pedig, mikor elesik, ismerőitől is eltaszíttatik.
A megcsalatott gazdagnak sok segítője van; ha kevélyen szól is, igazolják őt.
A szegény, ha megcsalatik, azon fölűl meg is dorgáltatik; és ha eszesen szól sem adnak helyt neki.
Ha szól a gazdag, mindnyájan hallgatnak, és beszédét a felhőkig emelik.
Szóljon a szegény, azt mondják: Kicsoda ez? és ha megbotlik, elejtik őt.
Jó a gazdagság, mely miatt a lelkiismeretlen bűn nincsen; és gonosznál gonoszabb a szegénység az istentelenek szava szerint.
A szív elváltoztatja az ember ábrázatát vagy jóra, vagy roszra.
A jó sziv jelét, a jó arczot, nehezen és ügybajjal találod fel.
A jó lelkiismeret boldogsága. A fösvénységről s a gazdagság bölcs használatáról. A bölcseség dicsérete.
Boldog a férfiú, ki szája igéjével meg nem esett, és ki nem furdaltatik a vétek szomorúságától. [Sirák 19,17.]
Boldog, a kinek lelke nincs szomorúságban, és ki nem csalódott reménységében.
A telhetetlen és fösvény férfiúnál hiába van a gazdagság, és az irígy embernek mire való az arany?
A ki szíve szerint igaztalanúl gyüjt, másoknak gyüjt, és javaiban más fog kéjelegni.
A ki magának rosz, másnak kinek lenne jó? nem fog örvendezni javaiban.
A ki magához is irígy, semmi sincs annál gonoszabb, és ez az ő gonoszságának fizetése.
És ha jót cselekszik is, nem tudva és nem akarva cselekszi; s végre is elárúlja gonoszságát.
Gonosz az irígy szeme, ki elfordítja orczáját, és megutálja önmaga lelkét.
A fösvény szeme telhetetlen a gonoszság részében, nem elégszik meg, míg elepesztvén, meg nem emészti lelkét.
A gonosz szem gonoszra néz; kenyérből sem eszik eleget, hanem szűkölködik, és bánkodik saját asztalánál.
Fiam! ha értéked vagyon, tégy jót magaddal, és méltó áldozatokat mutass be az Istennek.
Emlékezzél meg, hogy a halál nem késik, és hogy a sirbaszállás végzése tudtúl adatott neked; mert e világ végzete – halállal meghalni.
Halálod előtt tégy jót barátoddal, és kinyujtván kezedet, értéked szerint adj a szegénynek. [Sirák 4,1. Tób. 4,7. Luk. 16,9.]
Ne vond meg magadtól a jó napot, és az ajándékúl nyert jónak egy része se múljék el tőled.
Nem másoknak hagyod-e fáradalmaidat és munkáidat az örökség elosztásakor?
Adj és végy, és tedd igazúlttá lelkedet.
Halálod előtt cselekedjél igazságot, mert a sírban nem találhatni eledelt.
Minden test, mint a széna megavúl, és mint a fakadó levél a zöldellő fán. [Izai. 40,6. Jak. 1,10. Pét. I. 1,24.]
Némelyek kihajtanak, mások lehullanak; úgy a test és vér nemzése is, egyik véget ér, másik születik.
Minden romlandó alkotmány végre elenyészik, és a ki azt alkotja, vele megyen el.
Minden választékos mű helyeslést nyer, és szerzője megtiszteltetik általa.
Boldog férfiú, ki a bölcseségben marad, és ki az igazságról magára nézve elmélkedik, és a mindentlátó Istenről elméjében gondolkodik; [Zsolt. 1,2.]
ki szivében fontolóra veszi az ő útait, és titkairól értekezik, mint vizsgáló, utána járván, és annak utain megállván;
ki annak ablakain benéz, és ajtainál hallgatódzik;
ki háza mellé telepszik, és falainál karót ütvén, fölállítja kalibáját, hogy kezénél legyen, és kalibájában lakozik a jó mindörökké.
Fiait elhelyezi födele alá, és ágai alatt tartózkodik.
Megoltalmaztatik födele alatt a hőségtől, és megnyugszik dicsőségében.
A bölcseség dicsérete; ki nyeri meg azt. A bűnös elestét nem Istennek, hanem a szabad akaratnak kell okúl tulajdonítani.
A ki Istent féli, jót cselekszik; és ki az igazságnak megtartója, eljut hozzá.
És eléje megyen, mint egy tisztes anya, és mint szűz menyasszony fogadja őt.
Élteti őt az élet és értelem kenyerével, és az üdvös bölcseség vizével itatja őt, és megerősödik benne, és el nem hajol, [Ján. 4,10.]
és megtartja őt, és nem szégyenűl meg, és fölmagasztalja őt felebarátinál,
és a gyülekezetnek közepette megnyitja száját, a bölcseség és értelem lelkével betölti őt, és a dicsőség öltözetével ruházza fel őt,
Vigaságot és örvendezést halmoz rája, és örök nevet ad neki örökségűl.
A bolond emberek nem fogják meg azt, de az értelmes emberek találkoznak vele, a bolond emberek nem látják azt; mert távol van a kevélységtől és álnokságtól.
A hazug emberek nem gondolnak rája, de az igazmondó férfiak mindig nála találtatnak, és előmenetök lesz egész az Isten látásáig.
Nem szép a dicséret a bűnös szájában.
Mivel Istentől származik a bölcseség, Isten bölcsesége mellé áll a dicséret, és az igazmondó szájában bővelkedjék az, és az uralkodó adja azt neki.
Ne mondjad: Az Isten által vagyon az távol ; mert a miket ő gyülöl, ne cselekedd.
Ne mondjad: Ő tévelyített el engem; mert nem szükségesek neki az istentelen emberek.
A tévelygésnek minden utálatosságát gyűlöli az Úr, és a kik őt félik, nem kedves az előttök.
Az Isten kezdettől teremtette ez embert, és akaratja kezében hagyta őt.
Eléje adta parancsait és meghagyásait.
Ha a parancsokat meg akarod tartani, és tetszése szerint örökké hűséges leendesz, azok megtartanak téged.
Vizet és tüzet tőn eléd, a melyikre akarod, nyujtsd ki kezedet.
Az ember előtt az élet és halál, a jó és rosz; a melyik tetszik, az adatik neki; [Jer. 21,8.]
mert nagy az Isten bölcsesége, és erős ő a hatalomban, szüntelen látva mindent.
Az Úr szemei az őt félőkön, és ő ismeri az ember minden cselekedeteit. [Zsolt. 33,16. Zsid. 4,13.]
Senkinek sem parancsolja, hogy istentelenűl cselekedjék; és senkinek sem ad szabadságot a vétkezésre;
mert nem óhajtja a hitetlen és haszontalan fiak sokaságát.
Ne örvendj a sok gyermeknek, ha istentelenek. Az istentelenek büntetése. Bölcseség a teremtésben.
Ne gyönyörködjél az istentelen fiakban ha megsokasodnak; és ne örűlj azokon, ha nincs bennök az Isten félelme.
Ne bízzál életökhöz, és ne tarts számot munkáikra.
Mert jobb egy istenfélő ezer istentelen fiúnál.
És hasznosabb fiak nélkül meghalni, mint istentelen fiakat hagyni.
Egyetlen értelmes megnépesíti hazáját, az istentelenek nemzetsége pedig elhagyatik.
Sok effélét látott szemem, és ezeknél nagyobbakat hallott fülem.
A bűnösök gyülekezetében tűz támad, és a hitetlen nemzetre harag gerjed. [Sirák 21,10.]
Nem könyörögtek bűneikért a régi óriások, hanem erejökben bíztak, és megrontattak.
Még a helyet sem kimélte, a hol Lót zarándokoskodott, és megutálta őket igéjök kevélysége miatt.
Nem könyörűlt rajtok, elvesztvén az egész nemzetet, mely magát fölmagasztalta bűneiben.
Igy bánt a hatszázezer emberrel is, kik egybegyűltek szivök keménységében. És ha csak egy nyakas leendett is, csoda, ha büntetlen maradt volna. [Móz. IV. 14,29. 26,51.]
Mert irgalmasság és harag vagyon nála. Megengesztelhető, de ki is önti haragját.
Irgalmassága szerint való büntetése is, az embert cselekedetei szerint itéli.
A bűnös nem fut el a ragadománynyal, és nem halad el, mit az irgalmasságtevő vár.
Minden irgalmas tett helyet készít kinekkinek az ő cselekedetei érdeme szerint, és zarándokságának érdemes volta szerint. [Rom. 2,6.]
Ne mondjad: Elrejtezem az Isten előtt, és a magasságból ki emlékezik meg rólam?
A nagy népség között nem ismernek meg; mert mi az én lelkem oly végtelen sok teremtmény között?
Ime az ég és az egek egei, a tenger és az egész föld, és mik azokban vannak, reszketnek az ő színe előtt;
a hegyek és halmok együtt, és a föld alapjai, midőn Isten rájok tekint, rettegve megrendűlnek.
És mindezeket nem érti a szív, bár ő minden szívet ismer.
És ki érti az ő utait? ki a förgeteget, melyet az embernek szeme sem lát?
Mert legtöbb cselekvénye el van rejtve. És az ő igazságának cselekedeteit ki beszélheti ki, vagy ki viselheti el? Mert távol vagyon az ő végzése némelyektől, és a vizsgálat mindenről utóljára leszen.
A kicsinyszivű hiábavalókra gondol, és az esztelen és tévelygő férfiú bolondságokat gondol.
Hallgass engemet, fiam! és tanúld meg az értelmesség tudományát, és sziveddel figyelmezz igéimre.
És igazán elmondom neked a tudományt, és szorgalmasan kifejtem a bölcseséget. Sziveddel figyelmezz az én igéimre, és elmondom neked igaz lélekkel az erőket, melyeket Isten kezdettől helyezett műveibe; és igazságban hirdetem az ő tudományát.
Isten végzése által vannak az ő munkái kezdettől; és teremtésöktől fogva elkülönözte azok részeit és elemeit nemeik szerint.
Elrendelte örökre azok tevékenységét, nem szenvednek hiányt, nem fáradnak el, és nem szűnik meg munkásságuk.
Soha egyik sem akadályozza a másikat.
Ne kételkedjél az ő beszédében.
Ezekután Isten a földre tekintett, és betöltötte azt javaival.
Minden élő lény mutatja ezt annak színe fölött, melyek abba ismét visszatérnek.
Az ember teremtése, az ő jelességei. Legyen irgalmas és tartson bűnbánatot. Serkentés az erényességre.
Isten az embert földből teremtette, és maga képére alkotta őt. [Móz. I. 1,27. 5,1.]
És abba ismét visszatérítette és maga módja szerint felruházta őt erővel.
Napjai számát és idejét meghatározta, és hatalmat adott neki a földön valók fölött.
A félelmet tőle minden testbe beoltotta, és ő uralmat nyert a vadak és madarak fölött.
Hozzája hasonló segítőt teremtett belőle. Értelmet és nyelvet, szemeket és füleket és szivet adott nekik a gondolkodásra, és betölté őket az értelmesség tudományával. [Móz. I. 2,18.]
Lelki tudományt teremte nekik, érzelemmel betölté sziveiket, s a jót és gonoszt megmutatta nekik.
Az ő szíveikre fordítá szemét, hogy megmutassa nekik cselekedetei nagyvoltát,
hogy szentséges nevét dicsérjék, és dicsekedjenek csodatetteiben, hogy beszéljék az ő cselekedetei nagyvoltát.
Ehhez tudományt adott nekik, és az élet törvényét adta nekik örökségűl.
Örök szövetséget kötött velek, s az igazságot és itéleteit kijelentette nekik.
És szemeik látták az ő dicsőségének nagyvoltát, és füleik hallották az ő szózata fönségét, és mondá nekik: Óvjátok magatokat minden gonosztól.
És parancsot adott nekik, kinekkinek az ő felebarátjára nézve.
Az ő utaik előtte vannak mindenkoron, nincsenek elrejtve szemei előtt.
Minden nemzetnek rendelt kormányzót; [Rom. 13,1.]
de Izrael nyilvánosan az Isten része lőn.
Minden cselekedeteik, mint a nap, Isten színe előtt, és az ő szemei szűntelen nézik azok utait.
Szövetségök nem enyészik el az ő gonoszságuk által, de minden gonosztettök az Isten színe előtt van.
Az ember alamizsnája mint pecsétgyürű van nála, és az ember jóságát, mint szeme fényét megőrzi.
Hanem azután fölkel, és jutalmat oszt kinekkinek az ő fejére, és a föld belsejébe taszítja őket. [Máté 25,41.]
A bűnbánóknak pedig utat ád az igazságra, és megerősíti a kitartásban elfogyatkozottakat, és az igazság sorsát rendeli nekik.
Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet.
Könyörögj az Úr színe előtt, és kevesítsd a bűnalkalmakat.
Térj vissza az Úrhoz, és fordúlj el igaztalanságodtól, és felettébb gyülöld az utálatosságot.
Ismerd meg az Isten igazságát és itéleteit, és légy állandó hivatásod rendében és a fölséges Isten imádásában.
Tarts a szentekkel e világban, az élőkkel és az Istent dicsérőkkel. [Zsolt. 6,6. Izai. 38,19.]
Ne maradj az istentelenek tévelygésében, halálod előtt tégy vallást; mert a megholttól, mint a semmi, elvesz a vallástétel.
Élve tégy vallást, élve és egészséges-létben tégy vallást, és dicsérd az Istent, és dicsekedjél irgalmasságában.
Mely nagy az Úr irgalmassága és kegyelmessége a hozzája térőkhöz!
Mert nem lehet meg minden az emberekben, mivel nem halhatatlan az ember fia, és hiú gonoszságban gyönyörködik.
Mi világosabb a napnál? És az is megfogyatkozik. Vagy mi gonoszabb annál, mit a test és vér kigondolt? de meg is büntettetik.
Az látja az ég magasságának seregét, – és minden ember por és hamu.
Isten megfoghatlan nagysága. Az ember gyengesége. Az emberszeretet ajánltatik. Különféle életszabályok.
Az, ki örökké él, ő teremtett mindent egyenlőképen. Egyedűl az Isten találtatik igaznak, és győzhetlen király marad mindörökké. [Móz. I. 1,1.]
Kicsoda képes elbeszélni az ő cselekedeteit?
Ki vizsgálhatja át az ő nagy tetteit?
Az ő nagyvoltának erejét ki mondhatja ki? vagy ki bírná elbeszélni irgalmasságát?
Nem lehet sem kisebbíteni, sem nagyobbítani, sem kifürkészni az Isten nagy tetteit.
Mikor elvégzi az ember, akkor kezdi el; és mikor megnyugodnék, elernyed.
Mi az ember? és mire való ő? mi az ő jósága, vagy mi gonoszsága?
Az emberek napjainak száma, ha sok, száz esztendő. Mint csöpp a tenger vizéhez hasonlítva, és mint a fövényszem, oly csekélyek esztendei az örökkévalósághoz képest. [Zsolt. 89,10.]
Azért tűrő az Isten hozzájok, és árasztja rájok irgalmasságát.
Látja szivök vakmerőségét, hogy gonosz, és tudja romlásukat, hogy ártalmas.
Azért teljes irgalmassággal van hozzájok, és megmutatja nekik az igazság útját.
Az ember könyörűletessége csak felebarátjához vagyon, az Úr irgalmassága pedig minden testhez.
A kinek irgalmassága vagyon, tanít és oktat, mint nyáját a pásztor.
Könyörűl azon, ki a könyörűletesség tudományát befogadja, és ki az ő itéleteiben serénykedik.
Fiam! ha jót teszesz, ne panaszold föl, és semmi adományodnál se szólj megszomorító rosz szót.
Nemde a harmat megenyhíti a hőséget? úgy a jó szó is inkább, mint az adomány.
Ime a jó szó nem haladja-e meg az adományt? – Az igaz ember mind a kettőt megadja.
A bolond éles szemrehányást tesz, és az embertelennek adománya elepeszti a szemeket.
Az itélet előtt légy kész igazságoddal, és mielőtt szólanál, tanúlj.
A betegség előtt legyen kész orvosságod, és az itélet előtt kérdezd meg magadat, és kegyelmet találsz az Isten színe előtt. [Kor. I. 11,28.]
A betegség előtt alázd meg magadat, és a betegség idején tüntesd ki magaviseletét.
Ne szűnj meg mindenkor imádkozni, és ne halaszd mindhalálig az igazúlást; mert az Isten jutalma örökké megmarad. [Luk. 18,1. Tessz. I. 5,16.]
Az imádság előtt készítsd el lelkedet, és ne légy mint az Istent kísértő ember.
Emlékezzél meg a haragról a végső napon, és a fizetés idejéről, mikor ő orczáját elfordítja. [Sirák 7,18.]
Emlékezzél meg a szegénységről a bővelkedés idején, és a szegénység szükségeiről a gazdagság napján. [Sirák 11,27.]
Reggeltől estig változik az idő; ily gyorsan történik minden az Isten szemei előtt.
A bölcs ember mindenben óvatos, és a bűnök napjaiban őrízkedik a restségtől.
Minden okos megismeri a bölcseséget, és dicséri annak megtalálóját.
Az értelmes beszédűek bölcsen is cselekesznek, és értik az igazmondást és igazságot, és ömlik belőlök a példabeszéd és itélet.
Kivánságaid után ne indúlj, és térj el akaratodtól. [Rom. 6,12.13. 13,14.]
Ha engedsz lelked kivánságainak, ez kárörömre ad téged elleneidnek.
Ne gyönyörködjél a nagyobb összejövetelekben, sem a kisebbekben, mert gyakori azok vétke;
nehogy képtelen légy az uzsorából kimenekedni, semmi sem lévén erszényedben, mignem irígye leszesz életednek.
A részegség és bujaság szomorú következései. A hallgatagság és őszinteség ajánlása. Az igaz és az álbölcseség ismertető jelei. Figyelmeztetés a gonoszoktól való óvakodásra.
A részeges munkás nem gazdagúl meg, és ki a kevéssel nem gondol, lassankint elesik.
A bor és asszonyok Istentől elszakasztják a bölcseket, és büntetéseik az értelmeseknek. [Móz. I. 19,33. Kir. III. 11,1.]
A ki paráznákhoz adja magát, latorrá leszen, rothadás és férgek öröklik őt, és nagy intőpéldáúl tűzetik ki, és lelke az élők számából elvétetik.
A ki hamar hiszen, könnyelmű és kárt fog vallani; és a ki önlelke ellen vétkezik, annál is roszabbnak tartatik. [Józ. 9,15. s követk. 22,11. s követk.]
A ki örűl a gonoszságon, gyalázatba esik, és ki a fegyelmet gyűlöli, megrövidíti életét; és ki a csacsogást gyűlöli, eloltja a gonoszságot.
A ki lelke ellen vétkezik, megbánja; és a ki gyönyörködik a gonoszságban, gyalázatba esik.
Ne ismételd a gonosz és kemény beszédet, és nem vallasz kárt.
Se barátodnak se ellenségednek ne beszéld ki érzéseidet; és ha vétked vagyon, ne födözd fel.
Mert meghallgat téged, de őrizkedik tőled, és mintha mentené a bűnt, meggyűlöl téged, és így lesz körűlted mindenkoron.
Hallottál szót felebarátod ellen? haljon meg az benned, és hidd el, hogy nem repeszt meg téged.
A balgatag fájdalmat érez a szó miatt, mint a gyermekszülésben vajúdó.
Mint az ágyékhúsba akadt nyíl, olyan a szó a bolond szivében.
Fedd meg barátodat, mert talán nem tudja, és azt mondja: Nem cselekedtem. Vagy ha cselekedte, hogy többé ne cselekedje. [Móz. III. 19,17. Máté 18,15. Luk. 17,3.]
Fedd meg felebarátodat, mert talán nem mondotta; és ha mondotta, nehogy ismételje.
Fedd meg barátodat, mert gyakran esik elvétés;
és ne higy minden szónak. Van, ki megesik nyelvével, de nem szándékosan.
Mert ki az, ki nem vétkezett nyelvével? Fedd meg felebarátodat, mielőtt fenyegetnéd. [Jak. 3,8.]
Adj helyt a Fölséges félelmének; mert minden bölcseség az Isten félelme, és abban van az isteni félelem, és a teljes bölcseségben a törvény gyakorlása.
És nem bölcseség a gonoszság tudománya; és nem okosság a bűnösök gondolata.
Gonoszság az, és abban utálatosság; és az esztelennél hiányzik a bölcseség.
Jobb azon ember, kinél kevesebb a bölcseség és fogyatkozott az értelmesség, de istenfélő: mint a ki bővelkedik értelemmel, és áthágja a Fölséges törvényét.
Van bizonyos eszesség, de az igaztalan.
És van, ki bizonyos igét szól, igazságot beszélvén; van, ki álnokúl megalázza magát, és belseje tele van csalárdsággal.
És van, ki magát igen meghajtja nagy alázatosságból; és van, ki lecsüggeszti orczáját, és tetteti magát, hogy nem látja, a mi tudva nincs.
Erejének tehetetlensége tiltja vétkezni, de ha alkalmat talál a gonosz cselekedetre, gonoszúl cselekszik.
Tekintetéből ismertetik meg az ember, és arczkifejezéséből ismertetik meg az értelmes.
A test öltözete, a fogak nevetése és az ember járása bizonyságot tesznek felőle.
A szidalmazó haragjában sikeretlen a dorgálás. És van itélet, melyet nem lehet jóvá hagyni. Némelyik hallgat, és ez okos.
Eszélyesség a büntetésben és hallgatásban, a jótéteményben és beszédben.
Mennyivel jobb megfeddni, és az önként vallót védelmében nem gátolni, mintsem haragot tartani.
Mint a férfiuságtalan, ki megszeplősíteni kívánja a leányzót, [Sirák 30,21.]
olyan az, ki erőszakkal igaztalan itéletet teszen.
Mely jó, ha a megdorgált kinyilatkoztatja a bűnbánatot! mert igy eltávoztatod a szándékos bűnt.
Van, ki hallgat, és bölcsnek tartatik; de gyűlöletes, ki szemtelen a szólásban.
Van, ki hallgat, nem lévén értelme beszédének; és van, ki hallgat, tudván az alkalmas időt.
A bölcs ember hallgat idejéig; a szemtelenek és esztelenek pedig nem tartanak időt.
A ki sok szót szaporít, megsérti lelkét; és ki hamisan tulajdonít magának hatalmat, gyülöletes leszen.
A fegyelmetlen embernek van olykor előmenete a gonoszban, de kárára van nyeresége.
Van adomány, mely nem hasznos; és van adomány, melynek kettős a jutalma.
Van megkisebbűlés a dicsőség miatt; és van, ki alázatosság által emeli föl fejét.
Van, ki sokat veszen csekély áron, és hétszerte megfizeti azokat.
A bölcs kedvessé teszi magát szavai által; a bolondok kedvessége pedig elenyészik.
Az esztelen adománya nem lesz neked hasznos, mert az ő szemei hétszerannyit várnak.
Keveset ad, és sokat hány szemedre; és az ő szájának fölnyilása tűzlobbanás.
Némelyik ma kölcsön ad, és holnap megkéri; gyűlöletes az ilyen ember.
A bolondnak nincs barátja, és jótéteményeit nem köszönik meg.
Mert a kik kenyerét eszik, hamis nyelvüek. Mennyiszer és mely sokan kinevetik őt!
Mert esztelenűl osztja el azt, mi neki is kellett, csak úgy, mint a mi nem kellett volna.
A hamis nyelvnek esete, mint azé, ki a kövezeten elesik; a gonoszok esete oly hirtelen elérkezik.
A kelletlen ember, mint a haszontalan mese, mely a tudatlanok szájában gyakran forog.
A bolond szájából a példabeszéd megvettetik, mert nem mondja azt idejében.
Van, kit a szegénység visszatart a vétkezéstől, de nyugodalmában arra ösztönöztetnék.
Van, ki elveszti lelkét szégyenletében, és esztelen személy miatt veszti el azt; magát veszti el pedig a személyre való tekintet miatt.
Van, ki szégyenletében igér valamit barátjának, és szükségtelenűl teszi őt ellenségévé.
Nagy gyalázat emberben a hazudság, mely a fegyelmetlenek szájában szüntelen forog.
Tűrhetőbb a tolvaj a szüntelen hazug embernél; de mind a ketten veszedelmet öröklenek.
A hazug emberek viselete becstelen, és gyalázatuk szüntelen velök vagyon.
A bölcs fölemeli magát beszéde által, és az okos ember kedves a főembereknél.
A ki földét míveli, magas terményasztagot rak; és a ki igazságot cselekszik, fölmagasztaltatik; a ki pedig kedves a főembereknél, megmenekszik a gonosztól.
Az adományok és ajándékok elvakítják a bírák szemeit, és elnémítván őket elfordítják azok feddéseit. [Móz. II. 23,8. Móz. V. 16,19.]
Az elrejtett bölcseségben és az eltitkolt kincsben, mi haszon van mind a kettőben?
Jobb az, ki eltitkolja esztelenségét, mint azon ember, ki elrejti bölcseségét.
Figyelmeztetés a bűntől, főleg a kevélységtől való óvakodásra. A bölcs és esztelen jellemzése.
Fiam! vétkeztél? ne cselekedd többé, hanem az előbbiekért is könyörögj, hogy megbocsáttassanak neked.
Mint a kigyó szinétől, fuss a bűnöktől, mert ha közel mégy azokhoz, elfognak téged.
Fogai oroszlánfogak, megölik az emberek lelkét.
Mint a kétélű pallos, minden gonoszság, csapásának nincs gyógyúlása.
Az erőszak és igaztalanság semmivé teszik a gazdagságot, és az igen gazdag ház is semmivé lesz a kevélység által; így pusztúl el a kevély gazdagsága.
A szegény könyörgése szájából az ő füleihez érkezik, és az itélet sietve jő meg neki.
Ki a dorgálást gyűlöli, a bűnös nyomán jár, és ki féli az Istent, ön szivébe tér.
Távol megismertetik merész nyelvéről a hatalmas, de az értelmes tudja, hogy amaz önmagát ejti meg.
A ki más költségével építi házát, olyan, mint a ki köveit télben szedi.
Csöpűhalmaz a bűnösök gyülekezete, és tűz lángja az ő végök. [Sirák 16,7.]
A bűnösök útja kövekkel van egyenessé rakva, de azok végén a pokol és sötétség és büntetések.
A ki megtartja az igazságot, fölfogja annak értelmét.
Az Isten félelmének tökéletessége, bölcseség és értelem.
Nem tanítható az, ki nem bölcs a jóban;
de van bölcseség, mely gonoszban bővelkedik, habár nincs (valódi) értelem ott, hol keserűség vagyon.
A bölcs tudománya, mint az áradás növekedik, és az ő tanácsa, mint az élő kútfő kiapadhatlan.
A bolond szive, mint a törött edény, nem tart meg semmi bölcseséget.
Ha valami bölcs igét hall az értelmes, dicséri azt, és magáévá teszi; hallja azt a feslett, nem tetszik neki, és háta mögé veti.
A bolond beszéde, mint úton a teher; de az értelmes ajakin kedvesség találtatik.
Az okos száját megkérdezik a gyűlekezetben, és igéiről gondolkodnak sziveikben.
Mint az omladozó ház a bolond bölcsesége, és az esztelenek tudománya kibeszélhetlen szózavar.
Bilincs a lábakon bolondnak a tudomány, és mint kézszorítók az ő jobbján.
A bolond fölemeli szavát a nevetésben, a bölcs férfiú pedig alig mosolyog.
Arany ékszer okosnak a tudomány, és mint karkötő a jobb karon.
Gyors a bolond lába felebarátja házához, de a tudós ember szerénykedik a hatalmas személye előtt.
A bolond az ablakon néz be a házba; az értelmes ember pedig kivül áll.
Bolondság embernek az ajtón hallgatózni, és az okosra súlyos gyalázat lenne.
Az esztelenek ajkai bolondságokat beszélnek, az okosok igéi pedig megfontoltak.
A bolondok szájában az ő szivök, és a bölcsek szivében az ő szájok.
Mikor az istentelen az ördögöt átkozza, önnön lelkét átkozza.
A rágalmazó megfertőzteti önlelkét, és minden részről gyűlöltetik, még a ki vele tart is, gyűlöletes lesz; a hallgatag és értelmes tiszteltetik.
A restség gyalázatáról. A neveletlen és nevelt gyermekekről. A bolondok és bölcsek cselekvésének megitéléséről. A barátság gyöngédségéről és állandóságáról.
Sáros kővel köveztetett meg a rest, és mindnyájan az ő gyalázatosságáról szólnak.
Marhaganéjjal köveztetett meg a rest, és mindenki a ki hozzá ér, megrázza kezét.
Gyalázat atyjának a fegyelmetlen fiú, az ily leányzó pedig kisebbségére szolgál.
Az értelmes leány férjének örökség; a ki pedig szégyent tesz, gyalázatára lesz atyjának.
Atyját és férjét megszégyeníti a szerénytelen asszony, és az istenteleneknél nem kisebb, és mind a kettőtől megvettetik.
Siralomban zengemény az alkalmatlan beszéd; a fegyelem és tanítás minden időben bölcseség.
A ki bolondot tanít, olyan, mint a ki cserepet enyvez össze.
A ki figyelmetlennek beszél, mintha alvót serkentene föl mély álomból.
Alvóval szól, ki bolondnak beszél bölcseséget; és a beszéd végén azt mondja: Kicsoda ez?
Sirasd a halottat, mert elfogyott az ő világossága; és sirasd a bolondot, mert elfogyott értelme. [Sirák 38,16.]
Kevéssé sirasd a holtat, mert elnyugodott;
de a gonosz bolondnak élete gonoszabb az ő halálánál.
A halottnak siratása hét napig tart, a bolondé és istentelené pedig élete teljes napjain. [Móz. I. 50,10.]
A bolonddal ne szólj sokat, és ne tarts az esztelennel.
Óvd magadat tőle, hogy terhedre ne legyen, és nem fertőztetel meg az ő bűnével.
Távozzál tőle, és nyugodalmat találsz, és nem búsúlsz az ő bolondságán.
Mi nehezebb az ónnál? és ki méltóbb e névre, mint a bolond?
Fövenyet és darab vasat könnyebb elviselni, mint esztelen és bolond és istentelen embert. [Péld. 27,3.]
Az épület alapjában összekötött gerendázat össze nem bomol: oly erősen áll a szív az értelmes tanácsra támaszkodva.
Az értelmesnek gondolatát semmi időben sem vesztegeti meg a félelem.
Mint a karók magas helyeken, és a vakolat nélkül csinált falak a szélnek ellen nem állnak:
úgy a bolond szive ingatag lévén gondolatában, a félelem rohamának ellen nem áll.
Valamint a bolond szive, ingatag lévén gondolatában, nem fél minden időben: úgy soha nem fél az, ki Isten parancsaiban mindenkor megmarad.
A ki szemét dörzsöli, könnyeket idéz elé, és ki a szivet érinti, érzékenységet ébreszt.
Ki a madarakra követ hajít, elűzi azokat, úgy a ki barátját szidalmazza, fölbontja a barátságot.
Ha barátodra kardot vonnál is, ne essél kétségbe, mert van visszatérés.
Ha barátodhoz szomoru szóra nyitod is szádat, ne félj, mert még van kiegyenlités; kivéve a szidalmat és szemrehányást és kevélységet, a titok fölfedezését és a ravaszúl ejtett csapást; mert mindezek miatt barátod eltávozik.
Tartsd meg barátodhoz a hűséget szegénységben, hogy majd javaiban is örvendhess.
Nyomorúsága idején maradj hív hozzá, hogy örökségében is örökös társ légy.
A tűz előtt kemenczegőz és a tűz füstje emelkedik föl: úgy a vérontás előtt is átkok és szidalmak és fenyegetések.
Barátomat köszönteni nem szégyenlem, színe előtt nem rejtezem el, és ha általa bajom történik is, elszenvedem.
Minden, a ki ezt hallja, óvakodni fog tőle.
Ki tesz az én számra őrizetet, és ajakimra erős pecsétet, hogy el ne essem azok által, és nyelvem el ne veszítsen engemet? [Zsolt. 140,3.]
Könyörgés oltalomért a vétkes szavak és gondolatok ellen; továbbá alázatosságért és önmegtartóztatásért. Óvakodjál az esküdöző és káromló szokástól. Tartózkodjál a bujaságtól.
Uram, Atyám, és életem ura! ne hagyj engem az ő tanácsukra, és ne hagyj azok által elesnem.
Ki tartja gondolatim fölött az ostorokat, és szivemen a bölcseség tudományát, hogy azok tudatlanságai miatt ne kiméljenek engem, és ne nyilvánúljanak ki vétkeik?
és ne növekedjenek tudatlanságaim, és vétkeim ne sokasodjanak, és bűneim ne bővelkedjenek, és el ne essem ellenkezőim színe előtt, és ne örűljön rajtam ellenségem.
Uram, Atyám és életem Istene! ne hagyj engem az ő gondolatjokra.
Nagyralátást ne adj szemeimnek, és minden (rosz) kivánságot távoztass tőlem.
Vedd el tőlem a has kivánságait, és a fajtalan kivánságok meg ne fogjanak engem, s a tisztátalan és szemtelen életre ne hagyj vetemednem.
A szájról való tanítást halljátok, fiaim! a ki azt megőrzi, ajkai miatt nem vesz el, és gonosz cselekedetek által nem lesz botránynyá.
Hiúságában megfogatik a bűnös, és a kevély és átkozódó megbotlik abban.
Szád ne szokjék esküvésre, mert sokan elesnek az által. [Móz. II. 20,7. Máté 5,33.]
Az Isten nevezete pedig ne legyen szádban szűntelen, és a szentek nevét se keverd beszédedbe, mert nem maradsz ez által bűntelen.
Mert mint a szűntelen vallatott szolga nem ment a kékségtől: úgy minden esküvő és Istent nevező nem tiszta egészen a bűntől.
A sokat esküvő férfiu gonoszsággal telik meg, és nem távozik el házától a csapás.
Ha nem tartja meg esküjét, rajta lesz vétke; ha föl sem veszi, kétszeresen vétkezik.
És ha hiába esküszik, nem igazúl meg; és háza megtelik büntetéssel.
Van még más, halált érdemlő szólás is, mely ne találtassék Jákob örökségében.
Mert a jámboroktól mindezek távol vannak, és ők vétkekben nem hevernek.
Szád ne szokjék rendetlen beszédre, mert bűn igéje van abban.
Emlékezzél meg atyádról és anyádról, midőn főemberek között állasz,
nehogy az Isten elfeledjen téged azok színe előtt, és belebolondúlván szokásodba gyalázatot szenvedj, és inkább akartál volna nem születni, és születésed napját megátkozd.
A szidalmazó igékre szokott ember nem okúl teljes életében. [Kir. II. 16,7.]
Két rendbeliek bővelkednek bűnökkel, és a harmadikféle haragot hoz és veszedelmet:
A heves lélek, mint az égő tűz, el nem alszik, míg valamit el nem nyel;
és a gonosz ember, teste kivánságával nem nyugszik, míg tűzet nem gerjeszt;
mert a parázna embernek minden falat édes, és nem fárad el az áthágásban mindvégiglen;
s mindazon ember, ki áthágja ágyát, megvetvén saját lelkét, és mondván: Ki lát engem? [Izai. 29,15.]
körűlvett a sötétség, és a falak befödöznek engem, és senki sem néz rám; kitől féljek? A Fölséges nem emlékezik meg vétkeimről.
És nem gondolja meg, hogy az ő szeme mindent lát, hogy kiűzi belőle az Isten félelmét az ilyen emberi félelem, mely csak az emberek szemeitől fél.
És nem gondolja meg, hogy az Úr szemei sokkal fényesebbek a napnál, látják az emberek minden utait, és a tenger mélységét, és látják az emberek szivét, legtitkosabb rejtekéig.
Mert az Úr Istennél, mielőtt teremtetnék, minden tudva van, úgy az elvégzés után is lát mindent.
Az ilyen bűnhödni fog a város utczáin, és mint a csikó, megkergettetik, és a hol nem is reménylette, megfogatik.
És csúffá lesz mindenki előtt, mert nem gondolt az Úr félelmével.
Igy jár minden asszony is, ki elhagyja férjét, és idegen házasságból állít örökséget.
Mert először a Fölséges törvényének engedetlen volt; másodszor férje ellen vétkezett; harmadszor házasságtöréssel paráználkodott, és más férfiútól szerzett magának fiakat.
Ez a gyülekezet elé vitetik, és fiai vizsgálat alá vettetnek.
Fiai nem vernek gyökeret, és ágai gyümölcsöt nem teremnek.
Átokra hagyja emlékezetét, s nem töröltetik el gyalázata.
És megismerik maradékai, hogy semmi sincs jobb az Isten félelménél, és semmi édesebb, mint az Úr parancsaira figyelmezni.
Nagy dicsőség az Urat követni; ez által nyerhetni tőle hosszú életet.
A bölcseség dicsérete.
A bölcseség önmagát dicséri, tiszteletben áll az Úrnál, és népe között kitűnteti dicsőségét.
És a Fölségesnek gyülekezeteiben megnyitja száját, és az ő seregének szine előtt dicsőnek mutatja magát;
és népe között felmagasztaltatik, és a szent sokaságban csodáltatik;
és a választottak sokasága előtt az ő dicsérete, és az áldottak között áldatik, és igy szól:
Én a Fölségesnek szájából származtam, elsőszülött vagyok minden teremtmény előtt.
Én cselekedtem, hogy az égen elfogyhatlan világosság támadott, és mint köddel, befödöztem az egész földet.
Lakásom a magasban, és királyi székem a felhők oszlopain.
Az ég kerekségét egyedűl kerűltem meg, és az örvény mélységét áthatottam, a tenger habjain jártam,
és az egész földön állottam, és minden nép között
és minden nemzet között elsőségem vala;
minden nagy és kicsiny szivét legyőztem erőmmel; és mindezekben nyugodalmat kerestem, és az Úr örökségében lett maradásom.
Akkor parancsola és mondá nekem a mindenek Teremtője, és a ki teremtett engem, megnyugovék hajlékomban,
és mondá nekem: Jákobban lakjál, és Izraelben bírj örökséget, és választottaim között verj gyökeret.
Kezdettől és az idők előtt teremtettem, és mind az örökkévalóságig meg nem szűnök; és a szent lakhelyen szolgáltam előtte. [Péld. 8,22.]
És így Sionban megerősíttettem, és a megszentelt városban hasonlóképen megnyugodtam, és Jerusalemben az én hatalmam.
És meggyökereztem a tiszteletre méltó nép között, és az én Istenem részében, mely az ő öröksége; és a szentek teljes gyülekezetében az én tartózkodásom.
Magasra nőttem, mint Libanon hegyén a czedrus, és mint a cziprusfa Sion hegyén;
növekedtem mint a pálma Kádeszben, és mint a rózsaültetvény Jerikóban;
mint a mezőkön a szép olajfa, felnőttem, és mint a platanus viz mellett az utczákon.
Mint a fahéj és illatozó balzsam illatoztam, s mint a válogatott mirrha adtam a jóillat gyönyörűségét;
és mint a storax és galbanus és ónix és mirrha zsengéje, és mint a metszés nélkül folyó illatszer, betöltöm illattal lakhelyemet, és mint vegyítetlen balzsam az én illatom.
És mint a terpentinfa, kiterjesztettem ágaimat, és ágaim pompásak és kedvesek.
Én mint a szőllőtő az illat gyönyörűségét termettem, és virágaimból díszes és becses gyümölcs lett.
Én a szép szeretet anyja vagyok, és a félelemé és az ismereté és a szent reménységé.
Nálam az út és igazság minden kegyelme, nálam az élet és erény minden reménysége.
Jőjetek át hozzám mindnyájan, kik engem kívántok, és gyümölcseimből teljetek el.
Mert az én lelkem édesebb a méznél, és örökségem jobb a színméznél és a lépes méznél.
Az én emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.
A kik engem esznek, méginkább éheznek; és a kik engem isznak, méginkább szomjaznak. [Ján. 6,35.]
A ki engem hallgat, nem szégyenűl meg, és a kik általam munkálkodnak, nem vétkeznek.
A kik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.
Mindez az élet könyve, és a Fölséges szövetsége, és az igazság ismerete.
Törvényt adott Mózes az igazság parancsaiban, örökséget Jákob házának, igéreteket Izraelnek.
Megigérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy a legerősebb királyt támasztja belőle, ki a tisztelet királyi székében fog ülni mindörökké.
Ő árasztja a bölcseséget, mint a Fizon, és mint a Tigris az új vetemények napjain; [Móz. I. 2,11.]
betölti az értelmet, mint az Eufrates, és bőven foly, mint a Jordán aratás idején; [Józ. 3,15.]
a tudományt terjeszti, mint a világosságot, és megárad mint a Géhon szüret napján.
Ő ismerte azt először tökéletesen, és az erőtlenebb nem fogja föl azt;
mert a tengernél bőségesebb az ő gondolata, és tanácsa a nagy mélységnél. [Rom. 11,33.]
Én, a bölcseség, öntöttem ki a folyóvizeket.
Én mint mérhetlen folyóvíz ága, én mint a folyóvíz árka, és mint vízcsatorna, mely a paradicsomból ered.
Mondám: Megöntözöm az én ültetvényes kertemet, és megáztatom földem terményét.
És ime nagygyá lett vizcsatornám, és folyóm közelít a tengerhez;
mert a tudománynyal mint hajnali fénynyel világítok mindennek, és hirdetem azt nagymesszire.
Áthatok a föld minden alsó részére, és megkeresem mind az alvókat, és megvilágosítom mind az Úrban bízókat.
Ezenfölűl a tudományt mint jövendölést kiöntöm, és a bölcseség keresőinek hagyom azt, és nem enyészem el nemzedékökben a szent örökkévalóságig.
Lássátok tehát, hogy nem csak magamnak munkálkodtam, hanem az igazság minden keresőjének. [Sirák 33,18.]
Mi érdemel dicséretet, mi megrovást? Az asszonyi gonoszság jellemzése.
Három dologban telt kedve lelkemnek, melyek kedvesek az Isten és emberek előtt.
Ezek: az atyafiak egyessége, a felebaráti szeretet, és az egymással jól egyetértő férfi és asszony.
Háromfélét gyűlöl az én lelkem, és igen neheztelek azok életére:
A kevély szegényt, a hazug gazdagot, a balgatag és esztelen vént.
A mit ifjuságodban nem gyűjtöttél, hogyan találod meg vénségedben?
Mely szép az ősz főnek az itélet, és az öregeknek az értelmes tanács.
Mely szép az élemedetteknek a bölcseség, és a tekintélyben állóknak az értelem és tanács.
Az öregek koronája a sok tudomány, és az ő dicsőségök az istenifélelem.
Kilencz gyanusítatlan dolgot tartok nagyra szivemben, és a tizediket nyelvvel mondom meg az embereknek.
Ez a gyermekeiben örvendező ember; a ki él, és látja ellenségei romlását.
Boldog, a ki értelmes asszonynyal lakik; és ki nyelvével nem esett meg; és ki nem szolgált hozzája méltatlanoknak. [Sirák 26,1. 14,1. 19,16. Jak. 3,2.]
Boldog, a ki igaz barátot talál, és ki hallgató fülnek beszéli az igazságot.
Bármely nagy is, a ki bölcseséget és tudományt talál, de nem haladja meg az istenfélőt;
mert az istenifélelem mindenek fölött vagyon.
Boldog ember, a kinek adatott, hogy istenifélelme legyen; a ki ezt bírja, kihez hasonlítható?
Az Isten félelme kezdete az ő szeretetének, de ahhoz kell foglalni a hit kezdetét.
Legnagyobb seb a szívbánat, és legnagyobb gonoszság az asszony álnoksága.
Tűrhető minden seb, csak a szív sebe nem;
és minden álnokság, csak az asszony álnoksága nem;
és minden gyötrelem, csak a gyűlölők gyötrelme nem;
és minden boszúállás, csak az ellenség boszúállása nem.
Nincs gonoszabb fő a kígyó fejénél;
és nincs harag az asszony haragja fölött. Jobb oroszlánnal és sárkánynyal együtt tartózkodni, mint gonosz asszonynyal lakni. [Péld. 21,19.]
Az asszony gonoszsága elváltoztatja az ő orczáját, és elkomorítja ábrázatát, mint a medve, és hasonlónak mutatja a gyászruhához.
Szomszédai között fohászkodik férje, és hallván róla, csendesen sóhajt.
Minden gonoszság csekély az asszony gonoszságához képest. A bűnösök sorsa essék rája!
Mint a kövecses hágó az öreg lábainak, olyan a nyelves asszony a csendes embernek.
Ne nézd az asszony szépségét, és ne kivánd az asszonyt szépségeért. [Sirák 42,6.]
Az asszony haragja tiszteletlenség is, nagy gyalázat is.
Ha az asszony a fő, ellenkezik férjével.
Megalázott sziv és szomorú arcz és a szívnek sebe a gonosz asszony.
Erőtlen kezek és ellankadt térdek az asszony, ki nem boldogítja férjét.
Asszonytól lett kezdete a bűnnek, és miatta halunk meg mindnyájan. [Móz. I. 3,6.]
A te vizednek csak kis folyást se engedj, se a gonosz asszonynak szabadságot a kijárásra.
Ha kezedre nem jár, megszégyenít téged az ellenségek színe előtt;
szakaszd el őt testedtől, nehogy mindenkor visszaéljen veled.
Párhuzam a jó és gonosz asszony között. Miktől kell óvakodni.
Boldog a jó asszony férje, mert évei száma kétszeres.
A derék asszony örvendezteti férjét, és élete esztendei békeségben tölti.
Jó osztályrész a jó asszony; az istenfélők részeűl adatik, és a férfiúnak jó cselekedeteiért.
Legyen ő gazdag vagy szegény, szíve jó, és arcza vidám minden időben.
Három dologtól fél szivem, és a negyediktől orczám irtózik.
A város elárúlásától, a nép zendülésétől,
a hazug vádolástól; mindezek súlyosabbak a halálnál.
A szívnek fájdalma és siralma a gyanakodó asszony.
A gyanakodó asszonyban ostor a nyelv, közlékeny mindennel.
Mint az ökrök járma, mely ingadoz, olyan a gonosz asszony; a ki ilyet tart, mintha skorpiót fogott volna.
A részeges asszony nagy boszuság; az ő gyalázata és rútsága el nem takarható.
Az asszony bujasága szemei járásáról és szemhéjairól ismerhető meg.
Szerénytelen leányodat erősen őrizd, nehogy alkalmat találván, kedve szerint éljen. [Sirák 42,11.]
Vigyázz illetlen szemjárására; különben ne csodáld, ha téged megvet.
Mint a szomjazó utas a kútnál megnyitja száját, és minden közelebb való vizből iszik, és minden karónál leül, és minden nyil előtt megnyitja tegezét, mignem elfárad.
A szorgalmas asszonynak kedvessége gyönyörködteti férjét, és csontjait megkövéríti.
Annak jámborsága Isten adománya.
Az értelmes, csendes és jól nevelt asszony semmi áron föl nem cserélhető.
Kedvesség fölötti kedvesség a szent és szemérmes asszony;
és minden a mi becsültetik, nem hasonlítható a megtartózkodó lélekhez.
Mint az Isten magas egén fölkelő nap a világnak, olyan a jó asszony szépsége az ő házának ékességére.
Ragyogó szövétnek a szent gyertyatartóban, orczája szépsége a megállapodott időben.
Aranyoszlopok ezüst talapokon, az állhatatos asszony talpain az erős lábak.
Mint erős kősziklán az örök alapok, úgy Isten parancsai a szent asszony szivében.
Két dolgon szomorodott meg szivem, és a harmadikon megharagudtam:
A harczos férfiún, ki sanyarog a szükség miatt; az értelmes emberen, ki megvettetik;
és ki az igazságról bűnre tér; ezt az Isten kardra készítette.
Két dolog tetszik előttem nehéznek és veszedelmesnek: A kalmár nehezen bontakozik ki a restségből, és a borárús nem marad tisztán az ajkak bűneitől.
A kalmárélet veszélyei. Társalgási szabályok. A csalfaság önmagát bünteti meg.
A szegénység miatt sokan vétkeznek, és a ki meg akar gazdagodni, elfordítja szemét.
Mint a kövek foglalása közé veretik a karó, úgy szorúl az eladás és vétel közé a bűn.
A vétek a vétkezővel együtt eltiportatik.
Ha az Úr félelmében magadat állhatatosan nem tartod, hamar fölfordúl házad.
Mint a rosta rázásában a gaz megmarad, úgy az ember gyarlósága az ő meggondolásában.
A fazekas edényeit a kemencze próbálja meg, és az igaz embereket a nyomorúság kisértete.
Mint a faápolás annak gyümölcséből mutatkozik, úgy a szóból az emberi szív gondolatai.
Ne dicsérd a férfiút beszéde előtt; mert ez az emberek próbája.
Ha az igazságot követed, megnyered azt, és mint diszköntösbe öltözöl abba; és vele lakol, és megoltalmaz téged mindörökké, és a vizsgálat napján erősséged leszen.
A szárnyasok hozzájok hasonlókhoz gyülekeznek, és az igazság azokhoz tér, kik azt gyakorolják.
Az oroszlán mindig ragadományra leselkedik, úgy a bűnök a gonoszság cselekvőire.
A szent ember a bölcseségben marad, mint a nap; a bolond pedig, mint a hold, változik.
Az esztelenek között tartsd a szót idejére, az értelmesek között pedig gyakran forogj.
A bűnösök beszéde gyűlöletes, és nevetésök gyönyörködés a bűnben.
A sokat esküvő beszéd a főnek hajszálait fölborzasztja, és annak tiszteletlensége a fület bedugja.
Vérontás van a kevélyek versengésében, és átkukat nehéz hallgatni.
A ki barátja titkait kijelenti, elveszíti hitelét, és nem talál szive szerint való barátot.
Szeresd felebarátodat, és hűséggel csatlakozzál hozzája.
De ha kijelented titkait, ne is járj többé utána.
Mert mint az ember, ki elveszíti barátját, úgy van az is, ki elveszíti felebarátja barátságát.
És mint a ki elbocsátja kezéből a madarat, úgy eresztetted el felebarátodat, és nem nyered vissza őt.
Ne is járj utána, mert távol vagyon, mert kiszabadúlt, mint a vadkecske a tőrből, mert lelke megsebesíttetett.
Többé nem kötheted azt be. Még a szitok után is van megbékűlés;
de a baráti titkok kijelentése a boldogtalan lélek kétségbeesése.
A szemmel hunyorgató hamisságot forral; és senki sem űzi el őt.
Szemeid előtt szája édes, és beszédeiden csodálkozik; végre pedig megváltoztatja beszédét, és igéidben botrányt keres.
Sokat gyűlölök, de ehhez hasonlólag semmit, és az Úr is gyűlöli őt.
A ki fölveti a követ, annak fejére esik az, és az álnokúl ejtett seb az álnoknak okoz sebet.
A ki másnak vermet ás, maga esik bele; és a ki felebarátja elé követ gördít, maga ütközik abba; és a ki másnak tőrt vet, maga vesz el benne.
A ki álnok tanácsot végrehajt, rája háramlik az, és nem tudja, honnan jő rája.
A csúfolás és gyalázat a kevélyeké, de a boszúállás, mint oroszlán, leselkedik utánok.
Tőrben vesznek el, kik az igazak elestén örvendenek; és a fájdalom megemészti őket, mielőtt meghalnának.
A harag és dühösség mind a kettő utálatos, és csak a bűnös férfiú tartja azokat.
Figyelmeztetés a boszúállás-, a rágalom– s a nyelv vétkeitől való óvakodásra.
A ki boszút akar állani, az Úr áll boszút rajta, és bűneit megtartván megtartja. [Móz. V. 32,35. Máté 6,14. Márk 11,25. Rom. 12,19.]
Bocsáss meg ellened vétő felebarátodnak, és akkor neked, midőn könyörgesz, elengedtetnek bűneid.
Ember emberre haragot tart, – és Istennél keres bocsánatot!
Magához hasonló emberhez nincs irgalmassága, és önnön bűneiért könyörög.
Ő test lévén haragot tart, és bocsánatot kér az Istentől; ki könyörög majd az ő vétkeiért?
Emlékezzél meg az utolsó dolgokról, és szűnj meg gyűlölködni;
mert rothadás és halál következik annak parancsai után.
Emlékezzél meg az isteni félelemről, és ne haragudjál felebarátodra.
Emlékezzél meg a Fölséges szövetségéről, és nézd át felebarátod tudatlanságát.
Tartóztasd magadat a versengéstől, és megkevesíted a bűnöket;
mert a haragos ember versengést indít, s a bűnös férfiú összeháborítja a barátokat, és a békeségben levők közé ellenkezést hint.
Mint az erdő fáihoz képest gyúlad a tűz, úgy leszen az ember erejéhez képest az ő indúlatossága, és tehetsége szerint növekedik haragja.
A hirtelen vetekedés tüzet gyújt, és a hirtelen versengés vért ont, és a bizonyító nyelv halált okoz.
Ha fúvod a szikrát, tűzzé gerjed, és ha rápöksz, elalszik; mind a kettő a szájból jő.
Átkozott a fondorló és kétnyelvű, mert sok békeségben levőt megháborít.
A harmadik nyelv már sokat fölháborított, és őket néptől néphez szélesztette;
a gazdagok kővel kerített városait lerontotta, és a főemberek házait aláásta;
a népek hatalmát megtörte, és az erős nemzeteket szétszórta.
A harmadik nyelv a derék asszonyokat elűzte, és megfosztotta őket munkájoktól.
A ki arra néz, nem lesz nyugodalma, barátja sem lesz, kiben megnyugodjék.
Az ostor csapása kékséget okoz, a nyelv csapása pedig a csontokat is összetöri.
Sokan hullottak el fegyver élén, de nem mint a mennyien elvesztek nyelvök miatt.
Boldog, ki a gonosz nyelv ellen födözve van, és ki annak dühébe nem esett, és ki igáját magára nem vonta, és annak köteleibe nem bonyolodott.
Mert annak igája vasiga, és kötele érczbilincs.
Halála igen gonosz halál, és jobb annál a pokol.
De az ő állandósága nem marad meg. Uralkodik ugyan a gonoszok útján, hanem lángja nem égeti meg az igazakat.
Kik elhagyják Istent, azok esnek abba, és fölgyulad bennök, és nem alszik el. Megrohanja őket, mint az oroszlán, és mint a párduc, megsérti őket.
Sövényezd be füleidet tövisekkel, ne hallgass a gonosz nyelvre; és szádra csinálj ajtókat és lakatokat.
Aranyadat és ezüstödet olvaszd össze, és beszédeidnek csinálj mérleget, és szádnak igazgató zabolát.
És vigyázz, nehogy megbotolj nyelveddel, és a rád leselkedő ellenségek színe előtt elessél, és a te eseted halálig gyógyúlhatlan legyen.
Üdvös tanitások az alamizsna, kölcsön, kezesség s a gazdagság jó használata felől.
A ki irgalmasságot cselekszik, kölcsön ad felebarátjának, és a ki bőkezűleg oszt, megtartja a parancsokat.
Adj kölcsön felebarátodnak szüksége idején, és viszont fizess meg felebarátodnak idejére.
Tartsd meg szavadat, és híven járj el iránta; és minden időben megtalálod, mire szükséged lesz.
Sokan mintegy talált jószágnak tartják a kölcsönt, és nehézséget szerzenek azoknak, kik őket felsegítették.
Mig elveszik, csókolgatják az adónak kezeit, és alázatos szóval tesznek igéreteket;
a visszaadás idején pedig haladékot kérnek, kedvetlen és zúgolódó igéket szólnak, és az időt okozzák.
Ha megadhatná is, vonakodik; az összegnek alig adja meg felét, és azt úgy tartja, mint talált jószágot.
Ha pedig nem: azt megfosztja pénzétől, és ok nélkül ellenségévé teszi őt,
szidalmakkal és átkokkal fizet, tisztelet és jótétemény helyett gyalázattal fizet neki.
Sokan nem adnak kölcsön, nem gonoszságból, hanem félnek, nehogy ok nélkül megcsalassanak.
Mindazáltal légy nagylelkű a megalázotthoz, és az alamizsnáért ne várasd őt.
A parancsolat miatt fogd föl a szegényt, és szűkölködésében ne ereszd el őt üresen.
Veszítsd el inkább a pénzt atyádfiáért és barátodért, és ne rejtsd azt kő alá, hogy ott veszszen.
Tégy kincseddel a Fölséges parancsai szerint, s ez inkább használ neked az aranynál.
Zárd az alamizsnát a szegény szivébe, és az megszabadít téged imádságával minden gonosztól. [Tób. 4,10. Sirák 17,18.]
17. 18. A hatalmas paizsánál és a dárdánál jobban harczol ellenséged ellen.
A jó férfiú kezes lesz felebarátjáért, de a ki elveszti a szemérmet, magára hagyja azt.
A kezesnek jótéteményét el ne felejtsd, mert önmagát adta éretted.
A kezestől fut a bűnös és az igazságtalan.
A kezes javait magának tulajdonítja a bűnös; és a háladatlan elhagyja megszabadítóját.
A férfiú kezes lesz felebarátjáért; de midőn ez elveszíti a becsületérzést, elhagyatik tőle.
A gonosz kezesség sok szerencsést vesztett el, és ide s tova hányta őket, mint a tenger habjait.
A hatalmas férfiakat fölforgatván, elköltöztette, úgy hogy idegen nemzetek közé bujdostak.
A bűnös, áthágván az Úr parancsát, gonosz kezességbe esik; és a ki sok ügybe kezd, itélet alá kerűl.
Segíts felebarátodon erőd szerint, és vigyázz magadra, hogy el ne essél.
Első az ember életében a víz és kenyér s a meztelenséget befödő ruházat és ház. [Sirák 39,31.]
Jobb a szegény élelme deszkás födél alatt, mint a fényes lakoma idegennél otthonosság nélkül.
Elégedjél meg kevéssel a sok helyett, csakhogy a vándorélet szemrehányásait ne halljad.
Nyomorú élet házról házra járni; a hol szállása van is, bizvást nem cselekszik, és száját sem nyitja föl.
Szállásra befogadtatik, és mint háladatlan nyer ételt és italt, és ezek fölött keserű szókat hall.
„Eredj, vendég, teríts asztalt, és a mi kezed közt van, vendégeld meg azzal a többit.“
„Menj ki, és adj helyet tisztes barátimnak; házamra szükségem vagyon szállásúl atyámfiának“
Nehezek ezek az érzékeny embernek, a szállásért való pirongatás és a hitelező szemrehányása.
A gyermeknevelésről. Az egészség és vagyon föntartásáról.
A ki szereti fiát, folyvást fenyíték alatt tartja, hogy végtére öröme legyen benne, és ne kopogtasson felebarátjai ajtain. [Péld. 13,24. 23,13.]
A ki tanítja fiát, dicséretet nyer miatta, és háza népe között dicsekedni fog benne.
A ki tanítja fiát, féltékenynyé teszi ellenségét, és barátai között dicsekedik benne. [Móz. V. 6,7.]
Ha meghal atyja, mintha nem halt volna meg, mert hozzá hasonlót hagyott maga után.
Látta életében és örvendezett benne, és halálakor sem bánkódik, és nem szégyenűl meg ellenségei előtt.
Mert házának oltalmazót hagyott az ellenségek ellen, és barátinak jóval fizetőt.
Fiai lelkeiért bekötözi sebeit, és minden szóra fölháborodik belseje.
A délczeg ló keménynyé válik, és a magára hagyott fiú vakmerővé leszen.
Kényeztesd csak fiadat, majd félned kell tőle; játszál vele, majd megszomorít téged.
Ne nevetgélj vele, nehogy megbánjad, és végre elvássanak fogaid.
Ne adj hatalmat neki ifjúságában, és légy figyelmes gondolkozására.
Hajtsd meg nyakát ifjuságában, és egyengesd oldalait, mig gyermek, netalán megátalkodván, ne higyen neked, mi lelkednek fájdalmára leszen. [Sirák 7,25.]
Tanítsd fiadat, és bajlódjál vele, hogy gyalázatában ne kelljen megütköznöd.
Jobb a szegénynek, ha egészséges és teljes erejű, mint az erőtlen és nyavalyákkal megostorozott gazdagnak.
A lélek üdvössége az igazság szentségében jobb minden aranynál és ezüstnél, és az egészséges test bármi nagy gazdagságnál.
Nincs gazdagság a testi egészség gazdagsága fölött, és nincs gyönyörüség a szív öröme fölött.
Jobb a halál a keserves életnél, és az örök nyugalom a hosszas betegségnél.
A befogott száj elé tett jók, mint a koporsó körül helyezett étkek.
Mit használ bálványnak az áldozat? miután sem meg nem eszi, sem szagát nem érzi. [Dán. 14,6.]
Úgy van az, ki elvettetett az Úrtól; gonoszsága díját hordozza;
szemeivel látván, és fohászkodván, mint a szüzet ölelgető és sohajtó férfiuságtalan ember. [Sirák 20,2.]
Ne add lelkedet a bánatnak, és ne gyötörd magadat tengondolatiddal. [Péld. 12,25. 15,13. 17,22.]
A szív vidámsága élete az embernek és elfogyhatlan szent kincse; az örvendezés meghosszabbítja az emberek életét.
Könyörűlj lelkeden, Istennek tetszvén, és légy tartózkodó; szedd össze szívedet és szenteld neki, s a bánatot kergesd messze tőled.
Mert sokat megölt a bánat, és nincs haszon abban. [Kor. II. 7,10.]
Az irigység és harag megrövidítik az élet napjait, és idő előtt vénséget hoz a gond.
A vidám szív jókedvű a vendégségnél, mert étkei gondosan készíttetnek.
A földi jók után vágyódásról. Az asztal melletti tisztességről s az önmegtartóztatásról.
A gazdagság miatti virasztás elepeszti a testet, és a miatta való gond elveszi az álmot.
Az előreszámitás fölötti gond elfordítja az elmét, és a nehéz betegség józanná teszi a lelket.
Fárad a gazdag a vagyon gyüjtésében, és eltelik javaival, és megnyugszik;
fárad a szegény élelmének kevesedtével, és végre is szűkölködő lesz.
A ki szereti az aranyat, nem igazúl meg, és a ki követi a veszedelmet, megtelik azzal.
Sokan estek el az arany miatt, és annak csilláma által lett veszedelmök. [Sirák 8,3.]
Botrányfa az arany a neki áldozóknak, jaj azoknak, kik azt követik! És minden esztelen elvesz abban.
Boldog a gazdag, ki hiba nélkül találtatott, és ki az arany után nem járt, és nem bízott a pénzben és kincsekben.
Kicsoda ez, és dicsérni fogjuk őt? mert csodadolgokat cselekedett életében.
Ki megpróbáltatott abban, és tökéletes maradt, örök dicsősége leszen; ki vétkezhetett, és nem vétkezett; gonoszat cselekedhetett, és nem cselekedett;
azért biztosítvák javai az Úrban, és alamizsnáit beszéli a szentek egész gyülekezete.
Nagy asztalhoz ülvén, ne nyisd föl annál szádat először.
Ne szólj így: Sok az, mi itt vagyon.
Emlékezzél meg, hogy gonosz az irígy szem.
Mi van a világon irígyebb a szemnél? Színte könyei hullnak le az egész arczon, midőn valamit meglát.
Ne nyujtsd ki kezedet először, nehogy az irígység által meggyaláztatván, pironkodjál.
Meg ne terheld magadat a lakománál.
Magadról értsd, mi illeti felebarátodat.
Úgy élj, mint mértékletes ember azokkal, mik eléd tétetnek; hogy meg ne gyűlöltessél, midőn sokat eszel.
Te szűnj meg először az illendőség okáért, és ne légy telhetetlen, netalán botrányt okozz.
És ha sokak közé ültél, azoknál előbb ne nyujtsd ki kezedet, se előbb inni ne kérj.
Mennyire megelégszik az értelmes ember kevés borral! aluvásodban nem fog az háborítani, és nem érzesz fájdalmat.
Álmatlanság, epesár és gyötrelem jut a telhetetlennek;
egészséges álma van a józan embernek; reggelig alszik, s ez megvidámítja lelkét.
És ha kényteleníttettél sokat enni, kelj föl közőlük és hányd ki; s ez megkönnyebbít téged, és nem szerez testednek betegséget.
Hallgass rám, fiam! és ne vess meg engem, és utóbb igazaknak találod igéimet.
Minden cselekedetedben gyors légy, és nem ér semmi betegség.
A ki bőkezűen vendégel, azt soknak ajkai áldják, és jóvoltát hiven bizonyítják.
A ki pedig fösvényen vendégel, az ellen zúgolódik a város, és fukarságát igazán bizonyítja.
Ne ingereld a borszeretőket, mert a bor sokat elvesztett. [Judit 13,4.]
A tűz megpróbálja a vas keménységét: úgy a részegségig ivott bor elárúlja a kevélyek sziveit.
Az embereknek egyarányos életet ad a bor józansággal; ha azt mértékletesen iszod, józan maradsz.
Micsoda annak élete, ki a bor miatt elfogy?
Mi foszt meg az élettől? – a halál.
A bor kezdettől vidámitásra teremtetett, és nem részegségre. [Zsolt. 103,15. Péld. 31,4.]
Léleknek és szívnek vidámsága a mértékletesen ivott bor.
Léleknek és testnek egészsége a józan ital.
A sok borital versengést és haragot és sok romlást okoz.
Lélek keserűsége a sok borital.
A részegség bátorsága megejti a balgatagot, fogyasztván az erőt, és sebeket szerezvén.
Boros lakmározásban ne fedd meg felebarátodat, és ne vesd meg őt vigaságában.
Ne szólj neki gyalázó szókat, és ne zaklasd őt követeléssel.
A vendégségben való magaviselet. Társalkodási szabályok.
Ha fővé tettek, ne fuvalkodjál föl, légy olyan közöttök, mint egyik közőlük.
Gondod legyen rájok, és úgy ülj le, és minden gondodat elvégezve, telepedjél le,
hogy örömed legyen bennök, és ékességűl vedd a tisztelet koszorúját, és elismerést nyerj a gyülekezettől.
Szólj te, idősb, mert téged illet
az első szó gondos tudománynyal; de ne akadályozd a zenét.
A hol hallomás nincs, ne öntsd ott a beszédet, és alkalmatlanúl ne mutogasd bölcseségedet.
Karbunkulus-drágakő arany-foglalványban az egybehangzó zene a borozásnál.
Mint a smaragd az arany pecsétgyürűben, úgy az énekesek kara a víg és mértékletes boritalnál.
Hallgatva hallj, és a szerénységért nagy kedvességet találsz.
Ifjú! tenügyedben is alig szólj.
Ha kétszer kérdetel, feje legyen feleletednek.
Sokban olyan légy, mint a tudatlan, és hallj hallgatva s egyszersmind kérdezgetve.
A főemberek között el ne bízd magadat, és a hol öregek vannak, sokat ne beszélj.
A jégeső előtt jár a villámlás, és a szerénység előtt jár a kedvesség; és a szerény viseletért nagy kedvességet találsz.
És a fölkelés idején ne késlekedjél; először pedig házadhoz siess, és ott légy magadé, és ott mulass.
És tégy gondolataid szerint, de ne járj vétkekben, és kevély igékben.
És mindenekért áldjad az Urat, ki téged teremtett és elárasztott minden javával.
Ki az Urat féli, az ő tanítását beveszi; és a kik rája vigyáznak, áldást találnak.
A ki a törvényt keresi eltelik azzal; és a ki álnokúl cselekszik, megütközik abban.
A kik az Urat félik, igaz itéletet nyernek, és az igazsággal, mint szövétnekkel, világítanak.
A bűnös ember kerűli a dorgálást, és kedve szerint talál hasonló példát.
A meggondoló férfiu nem veti meg a jó tanácsot, de az ettől idegen és a kevély a félni valótól sem retteg;
tanács nélkül cselekedvén önmagától, találmányai által meg is büntettetik.
Fiam! meggondolás nélkül semmit ne cselekedjél, és a cselekedet után nem bánod meg.
Veszedelmes úton ne járj, és nem ütközöl kövekbe; se nehéz útra ne indulj, hogy botránykozásba ne ejtsd lelkedet.
És fiaid előtt óvd magadat, és házad népétől őrizkedjél.
Minden cselekedetedben kövesd híven lelkiismeretedet; mert ez a parancsok megtartása.
A ki Istennek hiszen, a parancsokra figyelmez; és a ki őbenne bízik, nem fogyatkozik meg.
Különféle életszabályok.
Az istenfélőt gonosz nem éri, hanem a kisértetben Isten megtartja őt, és megszabadítja a gonosztól.
A bölcs nem gyűlöli a parancsokat és igazságot, és nem ütközik meg, mint a hajó a szélvészben.
Az értelmes ember hisz az Isten törvényének, és a törvény hiteles őneki.
A ki kérdést akar tenni, készűljön a beszédre, és így, miután fölkéretett, meghallgattatik; szerezzen tudományt, és akkor feleljen.
A bolond szive, mint a szekér kereke, és mint tengely körül forog az ő gondolata. [Sirák 21,17.]
A csúfolódó barát olyan, mint a ménló, minden rajta ülő alatt nyerít.
Miért különbözik egymástól nap és nap, világosság és világosság, esztendő és esztendő a nap alatt?
Az Úr bölcsesége tette a különbséget, teremtvén a napot, mely megtartja törvényét.
Ő különböztette meg az időt az időtől, rendelvén ünnepeket, melyek mindez óráig megtartatnak.
Némelyeket az Isten fölmagasztalt és megdicsőített, és másokat köznapokká rendelt. Igy az emberek mindnyájan sárból és földből vannak, melyből Ádám teremtetett;
mégis bölcseségének sokasága szerint különbséget tett közöttük, és különbözőkké tette utaikat.
Némelyeket megáldott és fölmagasztalt, némelyeket megszentelt és magához foglalt; másokat megátkozott és megalázott és elvetett az ő elpártolásuk után.
Mint az agyag a fazekas kezében, ki abból valamit alkot és készít,
s azzal egészen belátása szerint bánik: úgy van az ember annak kezében, ki őt teremtette, és megfizet neki itélete szerint.
Jónak rosz, életnek halál van ellenében, úgy az igaz ember ellenében a bűnös. Igy tekintsd a Fölségesnek minden munkáját. Kettejével vannak mindenütt, egyik a másik ellenében.
És én legutól serkenék föl, mint ki a szőllőszedők után szedegeti a szőllőszemeket.
Az Isten áldásában bíztam én is, és mint a ki szőllőt szed, megtöltöttem a sajtót.
Lássátok, hogy nem csak magamnak munkálkodtam, hanem a tudomány minden keresőjének. [Sirák 24,47.]
Hallgassatok engem, főemberek és minden népek! és ti, gyülekezet előljárói, vegyétek füleitekbe.
Fiadnak és feleségednek, atyádfiának és rokonodnak ne adj hatalmat fölötted életedben, és ne add másnak örökségedet, nehogy megbánjad és azokért könyörögnöd kelljen.
A mig élsz és lehelsz, senki erre ne vegyen téged.
Mert jobb, hogy fiaid kérjenek téged, mintsem te nézz fiaid kezeire.
Minden dolgodban tartsd meg az elsőséget.
Be ne szennyezd tisztességedet. Életnapjaid végén és elválásod idején oszd el örökségedet.
Abrak és vessző és teher a szamárnak; kenyér és fegyelem és munka a szolgának.
Fenyiték alatt munkálkodik, és nyugodni kíván; tágíts kezein, és szabadságot óhajt.
Az iga és gyeplő meghajtják a kemény nyakat, és a szolgát a folytonos munka hajtja meg.
A gonoszt akaró szolgának fenyíték és bilincs; küldd őt munkára, hogy ne hívalkodjék;
mert sok gonoszságra tanít a henyélés.
Dologra állítsd őt, mert az illeti őt. Ha nem enged, hajtsd meg őt bilincsekkel; de senki testét fölöttébb ne terheld, és meggondolás nélkül semmi fontosat ne cselekedjél.
Ha hív szolgád vagyon, legyen neked, mint a te lelked; mint atyádfiával, úgy bánjál vele, mert tulajdon véreddel szerzetted őt. [Sirák 7,23.]
Ha ok nélkül bántod őt, elszökik;
és ha fölszedvén magát, elmenend, nem tudod, kit kérdezz, és melyik uton keressed őt.
Figyelmeztetés a babonaságtól óvakodásra. A kisértetek hasznai. Bizalom Istenben. Isten előtt nem kedves az istentelenek áldozata.
Hiú az esztelen ember reménysége és merő csalódás, és álmok fuvalkodtatják föl a balgatagokat.
Mint a ki árnyék után kapkod, és a szelet kergeti, úgy a ki hazug álomlátásokra figyelmez.
E szerint olyan az álomlátás, mint az ember hasonlata.
A tisztátalan mit tehetne tisztává? és a hazug mi igazat mondhatna?
A csalfa jövendölés, és a madárröptéből való hazug jóslatok, és a gonosztevők álmai, mind hiúság.
És mint a szülőasszonyé, úgy szenved a te szived képzelgésben. Ha csak Istentől nem adatik a látomás, ne add azokra szivedet.
Mert az álmok már sokat eltévelyítettek, és megcsalódtak, kik azokban bíztak.
Csalhatlanul beteljesedik a törvény igéje, és a bölcseség hűséges száj által fejtegettetik.
Ki nem kisértetett meg, mit tud az? A mely férfiu sokat próbált, sokat gondolkozik; és a ki sokat tanúlt, értelmesen beszél.
A ki nem próbált, keveset tud; de a ki sokon ment át, sok annak ravaszsága is.
Ki nem kisértetett meg, mit tud az? A ki megcsalatott, tele lesz ravaszsággal.
Sokat láttam jártomban keltemben, és sokféle szokást.
Nehányszor halálveszélyben is voltam ezek miatt, de kiszabadúltam az Isten kegyelme által.
Isten az őt félők lelkét megoltalmazza, és rájok tekintvén, megáldja.
Mert reménységök az ő szabadítójokban vagyon, és az Isten szemei az őt szeretőkön.
A ki az Urat féli, semmitől sem retteg, és nem fél, mert az az ő reménysége.
Boldog az Urat félő lelke.
Kire tekint? és ki az ő erőssége?
Az Úr szemei az őt félőkön, ki hatalmas oltalmazó, erős oszlop, hőségben födél, délben árnyék, [Zsolt. 33,16.]
őrizet a botlás ellen, és segítség az eséskor; a lélek fölmagasztalója és a szemek megvilágosítója, az egészség, élet és áldás adója.
Az igazságtalanból áldozónak áldozata förtelmes; és nem kedvesek a gonoszok csúfolódásai. [Péld. 21,27.]
Az Úr csak azokkal vagyon, kik hozzája hívek az igazmondás és igazság útján.
A gonoszok ajándékait nem helyesli az Úr, és nem tekint a gonoszok áldozataira, sem áldozataik sokaságával nem engeszteltetik meg a bűnökért. [Péld. 15,8.]
A ki áldozatot tesz a szegények vagyonából, olyan, mint a ki atyja színe előtt öli meg fiát.
A szűkölködők kenyere a szegény élete, ki az ilyet megcsalja, vérszopó ember.
A ki eltagadja a verejték kenyerét, olyan, mint a ki megöli felebarátját.
A ki vért ont, és ki megcsalja a bérest, atyafiak. [Móz. V. 24,14. Sirák 7,22.]
Ha egyik épít, és a másik ront, mi egyéb hasznuk vagyon, mint a fáradság?
Ha egyik imádkozik, és a másik átkozódik, melyiknek szavát hallgatja meg az Isten?
A ki megmosdik, holtat érintvén, és ismét illeti azt, mit használ annak mosdása?
Úgy az ember, ki bőjtöl bűneiért, és ismét azokat cselekszi, mit használ, ha magát megalázza? az ő imádságát ki hallgatja meg? [Pét. II. 2,22.]
Mely áldozatok kedvesek Isten előtt. Mily becsök van a jámboroknak Isten szemeiben.
A ki megtartja a törvényt, sok áldozatot mutat be.
A parancsokra figyelmezni, és távozni minden gonoszságtól, üdvösséges áldozat. [Kir. I. 15,22.]
Az igaztalanságtól távozni, annyi, mint engesztelő áldozatot bemutatni az igaztalanságért, és könyörögni a bűnökért.
Hálát ad, ki lisztlángot áldoz, és a ki irgalmasságot cselekszik, áldozatot teszen.
Kedves az Úrnál, távozni a gonoszságtól, és távozni az igaztalanságtól annyi, mint könyörögni a bűnökért. [Jerem. 7,3. 26,13.]
Ne jelenj meg az Úr színe előtt üresen; [Móz. II. 23,15. 34,20. Móz. V. 16,16.]
mert mind ennek az Úr parancsáért kell meglenni.
Az igaz áldozata kövéríti az oltárt, és gyönyörűséges illat az a Fölséges színe előtt.
Az igaz áldozata kedves, és annak emlékezetét nem felejti el az Úr.
Jó szivvel add meg Istennek a dicsőséget, és ne vedd kevesebbre kezeid zsengéit.
Minden adománynál vidám legyen orczád, és örömmel szenteld föl, tizedeidet. [Kor. II. 9,7. Tób. 4,9.]
Adj a Fölségesnek az ő adománya szerint, és jó szemmel add kezeid szerzeményét;
mert az Úr megfizeti, és hétszer annyit ad neked.
Ne adj hiányos ajándékokat; mert nem fogadja el azokat.
És mit se várj a hamis áldozattól, mert az Úr bíró, és nincs nála személyválogatás. [Móz. V. 10,17. Krón. II. 19,7. Jób. 34,19. Bölcs. 6,8. Ap.cs. 10,34. Rom. 2,11. Gal. 2,6. Kol. 3,25. Pét. I. 1,17.]
Nem tekint az Úr személyre a szegény ellen, hanem a sérűlt könyörgését meghallgatja.
Nem veti meg az árva könyörgéseit, sem az özvegyét, ha fohászkodva önti ki szózatát.
Az özvegy könnyei nem folynak-e le orczáján, és az ő kiáltása nem azok indítója ellen vagyon-e?
Mert orczájáról az égig fölhatnak, és a meghallgató Úr nem gyönyörködik azokban.
A ki örömmel imádja Istent, jól fogadtatik, és könyörgése a felhőkig ér.
A magát megalázónak imádsága áthatja a felhőket; és nem nyugszik, mig oda nem jut, és nem távozik el, mígnem a Fölséges rája tekint.
És az Úr nem késik, hanem megboszúlja az igazakat, és itéletet teszen; és a Mindenható nem tűrvén tovább őket, összeroncsolja hátokat.
És a népeken boszút áll, mignem elveszti a kevélyek sokaságát, és a gonoszok kormánypálczáját összetöri;
mígnem megfizet az embereknek tetteik szerint, Ádám cselekedetei szerint, és az ő vakmerősége szerint;
mígnem igazságot szolgáltat népének, és megörvendezteti az igazakat irgalmasságával.
Kivánatos az Isten irgalma a szorongatás idején, mint az esős felhők szárazság idején.
Könyörgés megszabadúlásért az ellenségtől, és a pogányok megtéréseért. Mily áldás a jó feleség.
Könyörűlj rajtunk, mindenek Istene! és tekints ránk, és mutasd meg nekünk könyörűleted világosságát;
és bocsásd félelmedet a népekre, kik téged nem keresnek, hadd ismerjék meg, hogy nincs Isten, hanem csak te, és beszéljék a te nagy dolgaidat.
Emeld föl kezedet az idegen népekre, hogy lássák hatalmasságodat.
Hogy a mint szemök előtt megszenteltetel mibennünk, úgy a mi szemünk előtt magasztaltassál föl őbennek,
hadd ismerjenek meg téged, mint mi is megismertünk, hogy nincs Isten tekivüled, Uram!
Újítsd meg a jeleket, és ismételd a csodákat.
Dicsőítsd meg kezedet és jobb karodat.
Indítsd föl búsulásodat, és öntsd ki haragodat.
Vedd el az ellenkezőt, és fenyítsd meg az ellenséget.
Siettesd az időt, és emlékezzél meg a végről, hogy hirdessék a te csodáidat.
A harag lángjától emésztessék meg a ki megszabadúl, és a kik gonoszúl bánnak népeddel, találjanak veszedelmet.
Rontsd meg fejöket az ellenséges fejedelmeknek, kik azt mondják: Nincs más mikivűlünk.
Gyüjtsd össze Jákob minden nemzetségét, hadd ismerjék meg, hogy nincs Isten, hanem csak te, és beszéljék a te nagy dolgaidat; hogy örökségűl bírjad őket, mint kezdetben.
Könyörűlj népeden, mely nevedről hivatik, és Izraelen, kit hasonlóvá tettél elsőszülöttedhez. [Móz. II. 4,22.]
Könyörűlj szentélyed városán, Jerusalemen, a te nyugodalmad városán.
Töltsd meg Siont a te kimondhatlan igéiddel, és dicsőségeddel a te népedet.
Tégy bizonyságot azokról, kik kezdettől teremtményeid, és támaszd föl a jövendöléseket, melyeket nevedben az előbbi próféták mondottak.
Adj jutalmat a téged váróknak, hogy prófétáid igazmondóknak találtassanak; és hallgasd meg szolgáid imádságait,
Áron áldása szerint, a te néped felől; és vezérelj minket az igazság útjára, és tudják meg mindnyájan, kik a földet lakják, hogy te vagy az örökkévalóságon átlátó Isten. [Móz. IV. 6,24.]
Minden étket bevesz a gyomor, de egyik étel jobb a másiknál.
Az iny megízleli a vadhúst, és az értelmes szív a hazug igéket.
A gonosz sziv szomorúságot okoz; de a tapasztalt ember ellenáll annak.
Az asszony minden férfiút elfogad; de egyik leány jobb a másiknál.
Az asszony szépsége megvidámítja férje orczáját, és az ember minden kivánsága fölött kivántatja magát.
Ha gyógyító és engesztelő és résztvevő nyelve vagyon, férje nem talál olyat az emberek fiai között.
A ki jó asszonynyal bír, a jólét alapját bírja, hozzája hasonló segítsége vagyon, és nyugodalom-oszlopa.
A hol sövény nincs, elpusztúl a jószág; és a hol asszony nincs, fohászkodik a szűkölködő.
Ki hisz annak, kinek fészke nincsen, és betér a hol elesteledik, mint a felövezett tolvaj, városból városba szökvén?
Az igaz és álbarátokról. A tervezésnél való vigyázatról. A bölcs ember boldogsága. Az egészségre való gondról.
Minden barát azt mondja: Én is barátságot kötöttem. De van olyan barát, ki csak névvel barátunk. Nem halálig való szomorúság van-e abban,
ha társad és barátod ellenségeddé válnak?
Oh gonosz vakmerőség! honnan származtál, hogy elborítod a földet gonoszsággal és álnoksággal?
Némely társ barátjával együtt vigad a jólétben, de a nyomorúság idején ellenséggé leszen.
Némely társ barátján szánakozik hasa kedvéért, és az ellenség ellen paizst veszen föl.
Ne feledkezzél meg barátodról szivedben, és ne felejtsd el őt gazdagságodban.
Ne tanácskozzál avval, ki utánad ólálkodik, és irigyeidtől titkold el tanácsodat.
Minden ily tanácsadó kimondja tanácsát, de önmagáért tanácsadó.
A tanácsadótól őrizd lelkedet; tudd meg előbb, mi szüksége vagyon neki, mert ő is magáról gondoskodik;
netalán karót tegyen a földbe, és azt mondja neked:
Jó úton vagy. És ellened álljon, hogy lássa, mi történik rajtad.
Tanácskozzál csak vallástalan emberrel szentségről, igaztalannal igazságról, asszonynyal vetélytársnőjéről, félénkkel hadról, kalmárral űzletről, vevővel eladásról, irígygyel hálaadásról,
istentelennel ajtatosságról, becstelennel becsületről, mezei munkással mindenféle munkáról,
esztendei munkással az esztendő kitöltéséről, rest szolgával a sok dologról. Ne figyelj ezekre semmi tanácsban.
Hanem a szent férfiúval légy szűntelen, kiről tudod, hogy Isten félelmét megtartja,
kinek lelke lelked szerint vagyon, és ki, mikor tántorogsz a sötétben, szánakodik rajtad.
Tégy magad szert jótanácsú szívre, semmi sincs hozzád annál hívebb.
A szent férfiu lelke néha előbb megmondja az igazat, mint hét őr, kik magasan ülnek az őrhelyen.
És mindezek mellett könyörögj a Fölségesnek, hogy igazságban vezérelje utadat.
Minden cselekedet előtt igaz ige járjon előtted, és minden tett előtt biztos tanács.
Az álnok ige megváltoztatja a szivet; melyből négy dolog származhatik: a jó és gonosz, az élet és halál; és ezeken szüntelen a nyelv uralkodik. Van ügyes férfiu, ki sokat tanít, és önmaga lelkének haszontalan.
Van tudós férfiu, ki sokat tanít, és önmaga lelkével is jót tesz.
A ki álnokúl szól, gyűlöletes, minden dologban megcsalatik.
Mert az Úrtól nem adatott neki kedvesség, azért minden bölcseségtől meg van fosztva.
Az a bölcs, ki önmaga lelkének bölcs, és az ő értelmességének gyümölcse dicséretes.
A bölcs férfiú tanítja népét, és értelmességének gyümölcsei bizonyosak.
A bölcs férfiú eltelik áldásokkal, és a kik látják őt, dicsérik.
Az ember életnapjai megszámlálvák, Izrael napjai pedig számlálhatlanok.
A bölcs tiszteletet nyer örökségűl a nép között, és neve élő lesz mindörökké.
Fiam! életedben próbáld meg lelkedet, és ha gonosz az, ne adj hatalmat neki;
mert nem mindennek használ minden, és nem minden léleknek tetszik minden dolog.
Ne légy mohon evő a lakomában, és ne rohanj semmi ételnek;
mert a sok ételből betegség lesz, és a mohon evés sárepére visz.
Tobzódás miatt már sokan haltak meg, a ki pedig tartózkodó, meghosszabbítja életét.
Az egészségre való gondról. Az orvosok és a megholtak iránti kötelességekről. A tudományról és művészetről.
Tiszteld az orvost a szükség miatt; mert a Fölséges teremtette őt.
Mert Istentől van minden gyógyúlás, és a királytól ajándékot veszen.
Az orvos tudománya fölmagasztalja az ő fejét, és a főemberek szine előtt dicséretet nyer.
A Fölséges a földből teremtette a gyógyszereket, és az okos férfiú nem iszonyodik azoktól.
Nemde a fától édesedett meg a keserű víz? [Móz. II. 15,25.]
hogy az embereknél ismeretes legyen az ilyesfélék ereje; és az embereknek tudományt adott a Fölséges, hogy tiszteltessék az ő csodálatos dolgaiban.
Azokkal gyógyítván, megenyhíti a fájdalmat, és a gyógyszerész kellemes íreket csinál, és egészséges keneteket készít, és nincs vége munkájának.
Mert az Isten békesége vagyon a föld szinén.
Fiam! betegségedben ne hagyd el magadat, hanem könyörögj az Úrnak, és ő meggyógyít tégedet. [Izai. 38,2. s követk.]
Térj el a vétektől, és légy igaz kezű, és minden bűntől tisztítsd ki szivedet.
Ajánlj föl illatszert és lisztlángot emlékeztetőűl, és legyen kövér áldozatod, és bízd magadat az orvosra.
Mert az Úr teremtette őt; és ne távozzék tőled, mert az ő működése szükséges.
Mivel jön oly idő, mikor az ő kezeikbe kell jutnod.
Ők is könyörögni fognak az Úrhoz, hogy adjon enyhűlést és egészséget az ő működésök által.
A ki Teremtője színe előtt vétkezik, az orvos kezeibe jut.
Fiam! a halotton könyezz, és mint a kit nagy baj ért, sirasd őt; takarítsd el testét szokás szerint, és ne hanyagold el az ő temetését.
A megszólás miatt sirasd őt keservesen egy nap, és vigasztalódjál meg bánatodban.
És síránkozzál érdeme szerint egy nap, vagy két nap, a rágalmazás miatt.
Mert a szomorúság sietteti a halált, és elzsibbasztja az erőt; és a sziv szomorúsága lecsüggeszti a nyakat. [Péld. 15,13. 17,22.]
A magányban is megmarad a szomorúság, és a nyomorúltnak élete, mint az ő szive.
Ne add búbánatnak szivedet, hanem űzd el azt tőled, és emlékezzél meg az utolsó dolgokról.
Ne feledd el, hogy onnan nincs visszatérés; annak semmit nem használsz, és magadnak ártasz.
Emlékezzél meg itéletemről; mert olyan lesz a tied is: tegnap nekem, ma neked.
A halott nyugtával hagyd nyugodni emlékezetét, és vigasztalódjál fölötte azért, mert lelke kiment. [Kir. II. 12,21.]
Az írástudó bölcsesége üres időt kiván, és kinek foglalatossága kevesebb, bölcseséget talál. Hogyan telnék meg az bölcseséggel,
ki az ekét tartja, és ki az ösztönzővel hajtja az ökröket, és ilyes dolgokban forog, kinek beszélgetése tinók felől vagyon?
Szivét a barázdák forgatására adja, és figyelme a tehenek hizlalására vagyon.
Igy van minden művész és építőmester, ki az éjszakát úgy tölti el, mint a napot, ki pecsétgyürűket metsz, és szorgalma által különféle képeket alkot, szivét a képnek hasonlatosságában foglalja, és virasztva végzi el munkáját.
Igy van a kovács, az űlő mellett ülvén, és a vasmunkára figyelvén. Testét a tűz gőze süti, és a kemencze forróságával vesződik.
A pőröly zörgése szüntelen cseng fülében, és az eszköz hasonlatosságán van szeme.
A kézművek elkészitésében foglalja szivét, hogy virasztásával teljesen kicsinosítsa azokat.
Igy a fazekas, ülvén az ő munkája mellett, forgatván lábaival a korongot. Ki mindenkor gonddal van művére, kiszámítva lévén működése.
Kezével alakítja a sarat, és lábaival hajtja meg erejét.
Szivét abban foglalja, hogy elvégezze a mázolást, és a kemenczét gondosan kitisztítja.
Ezek mindnyájan kezeikben bíznak, és kiki bölcs az ő mesterségében;
mindezek nélkül nem épűl város,
és nem lehet abban lakni, sem járni; azonban ők a gyülekezetbe nem valók,
birói székbe nem ülhetnek, mert a törvénykezéshez nem értenek, büntetést és itéletet nem hozhatnak, és nem jártasak a példabeszédekben;
hanem a világi életre tartozókat készítik, és ohajtásuk az ő mesterségök űzésében vagyon; mindamellett is magokat az Isten törvényéhez alkalmazván, és arra figyelmezvén.
A bölcs foglalkozása. Fölhivás Isten fölségének csodálatára.
Minden elődök bölcseségét vizsgálja a bölcs, és a prófétákban foglalja magát.
A nevezetes férfiak beszédét eszében tartja, és behat a példabeszédek jelentésébe.
A bölcs mondatok titkait fürkészi, és a példabeszédek rejtelmeivel foglalkozik.
A főemberek között szolgál, és a fejedelem színe előtt megjelen.
Az idegen nemzetek földére megyen, hogy jót és roszat próbáljon az emberek között.
Szivét arra adja, hogy korán ébredjen az Úrhoz, ki őt teremtette, és a Fölségesnek szine előtt könyörög.
Megnyitja száját imádságra, és vétkeiért könyörög.
Mert ha a nagy Úr akarja, az értelem lelkével betölti őt.
És ő, mint a záporesőt, úgy árasztja bölcsesége beszédeit, és az imádságban hálát ad az Úrnak.
A ki majd igazgatja szándékát és tudományát, és a titkos dolgokban tanácsot ad.
Ő kinyilatkoztatja tudományának oktatását, és az Úr szövetségének törvényében leli dicsőségét.
Sokan dicsérik az ő bölcseségét, s ez soha sem fog megszűnni.
Nem enyészik el emlékezete, és neve ismételtetik nemzedékről nemzedékre.
Bölcseségét hirdetni fogják a nemzetek, és dicséretét beszéli a gyülekezet.
Ha tovább él, nagyobb nevet hagy ezernél; és ha hamar elnyugszik is, használ neki.
Tovább is tanakodom, hogy beszéljek; mert tele vagyok lelkesedéssel.
Ő szól, és ezt mondja: Halljatok engem, isteni nemzedék! és mint a vizfolyások mellé ültetett rózsa, nyiljatok.
Mint a Libanonnak, legyen gyönyörűséges illatotok.
Virágozzatok, mint a liliom, és illatozzatok kedvesen, és dicsérjétek énekkel, és áldjátok az Urat műveiben.
Magasztaljátok nevét, és adjatok hálát neki ajkaitok szózatával és ajkaitok énekével és czitarákkal, és így szóljatok a hálaadásban:
Az Úr minden műve igen jó. [Móz. I. 1,31. Márk. 7,37.]
Az ő igéjére egy tömeggé állt össze a víz, és szája beszédére úgy, mint a víztartó edényekben.
Mert parancsa szerint megtörténik a mi neki tetszik; és a hol ő segít, nincs fogyatkozás.
Minden test cselekedetei előtte vannak, és semmi sincs elrejtve szemei előtt.
Kezdettől végig tekint, és semmi csodálatos nincs az ő szine előtt.
Nem kell mondani: Mi ez? mi az? mert idejére minden megvizsgáltatik.
Az ő áldása árad, mint a folyóviz.
Mint az özönvíz megrészegítette a szárazföldet: az ő haragja úgy foglalja majd el a nemzeteket, melyek őt nem keresték. [Móz. I. 7,11.]
Mint a vizeket szárazsággá változtatta, és megszáradott a föld, és átvonúlásukhoz utat egyengetett: úgy ütköznek meg a bűnösök az ő haragjában. [Móz. II. 14,21.]
A jóknak jó teremtetett kezdettől, a gonoszoknak jó és rosz.
Az emberi élet főszükségletei: a víz, tűz és vas, a só, tej és buzakenyér, a méz, szőllőgerezd, olaj és a ruházat. [Sirák 29,28.]
Mindezek a szentek javára, az istentelenek és bűnösök ártalmára válnak.
Vannak lelkek, kik boszúállásra teremtettek, és a kiknek dühössége súlyosbítja a gyötrelmet.
A boszúállás idején kiadják erejöket, és annak haragját, ki öket teremtette, megengesztelik.
A tűz, jégeső, az éhség és halál, ezek mind boszúállásra teremtettek;
a fenevadak fogai, a skorpiók és kigyók és a boszúálló kard, az istentelenek vesztére.
Vigadnak az ő parancsaiban, és a földön, mikor szükségesek, készen állanak, és idejökben nem mulasztják el a parancsot.
Ezekről meggyőződtem és tanakodtam, és irásban hagytam ezeket.
Az Úr minden műve jó, és mindent idejében szolgáltat ki. [Móz. I. 1,31. Márk. 7,37.]
Nem lehet mondani: Ez roszabb amannál; mert idejében minden jónak találtatik.
Most tehát teljes szivvel és szájjal dicsérjétek és áldjátok az Úr nevét.
Bajlódás az emberi életben. Különféle dolgok becsének összehasonlítása.
Nagy bajlódásra teremtetett minden ember, és nehéz iga van Ádám fiain, az naptól, melyen anyjok méhéből kijöttek, mind az napig, melyen a mindenek anyjába, a földbe temettetnek.
Aggodalomban és szivrettegésben tartja őket a várt jövendőnek s a végnapnak elgondolása.
Csakúgy azt, ki a dicsőség székén ül, mint a ki földig és hamuig lealáztatott;
azt, ki kékselyem ruhát és koronát visel, szintúgy, mint a ki durva vászonba öltözik, búsulás, irígység, fölháborodás, habozás és a halál félelme, állandó harag és vetekedés emésztik;
és a nyugodalom idején az ágyban az éjjeli álom megzavarja gondolatait.
Kevés vagy semmi az ő nyugalma, és vele az álomban, úgy mint nappal, ott az éber gond.
Fölriad képzelődése látásaitól, mint ki a harcz napján elfutott. Fölébred, bátorságban lévén, és csodálkozik a semmiért való félelmen.
Minden testen így van ez, embertől baromig, és a bűnösökön hétszeresen.
Ezekenfölűl a halál, vérontás, versengés, fegyver, nyomorúság, éhség, romlás és csapások. [Sirák 39,35.36.]
A gonoszok ellen teremtettek mindezek, és miattok lett a vízözön.
Minden, mi a földből vagyon, a földbe tér vissza, mint minden víz visszatér a tengerbe. [Sirák 41,13. Préd. 1,7.]
Minden ajándék és igaztalanság eltöröltetik, de a hűség örökké megáll.
Az igazságtalanok vagyona, mint a folyóviz, elapad, és mint nagy mennydörgés az esőben, úgy elhangzik.
Kezeit felnyitván, örvend ugyan, de a törvényszegők végtére is elepednek.
Az istentelenek unokái nem ágaznak el, mert a tisztátalan gyökerek a kőszikla tetején csörögnek.
Zöld fű minden viznél és folyam parton nő; de hamarább is kigyomláltatik minden fűnél.
A kegyesség olyan, mint a megáldott paradicsom, és az irgalmasság mindörökké megmarad.
A magával megelégedett munkásnak élete édes, és abban kincset találsz.
A fiak és a város épitése fentartják a nevet, de mindezeknél többre becsülendő a feddhetlen asszony.
A bor és zene fölvidámítják a szivet, de mind a kettőt meghaladja a bölcseség szeretete.
A síp és hárfa kellemes hangot adnak, de mind a kettőt felülmulja a nyájas nyelv.
A kedvességet és szépséget kivánja szemed, de ezeknél szebb a zöld vetés.
A barát és társ idején együtt tartanak; de mind a kettőnél több az asszony férjével.
Az atyafiak segitségül vannak a nyomorúság idején, de azoknál inkább megszabadít az irgalmasság.
Az arany és ezüst erős lábon tartanak; de mind a kettő felett van a jó tanács.
A gazdagság és erő fölemelik a szivet; de ezeknél inkább az Úr félelme.
Nincs az Úr félelménél szűkölködés, nem is szükség mellette segitséget keresni.
Az Úr félelme, mint a megáldott paradicsom, és minden dicsőség fölött van fölékesítve.
Fiam! életed idején ne koldúlj; mert jobb meghalni, mint koldúlni.
A más asztalára néző férfiú élete nem tartatik életnek, mert életét idegen étkekkel táplálja.
Az eszes és tanúlt férfiú pedig őrzi magát attól.
A szemtelen szájában édesnek tetszik ugyan a koldult kenyér, de ez belsejét tűz gyanánt égeti.
Mikép tekinti a halált az istentelen és a jámbor. Az istentelenek veszedelme. A jó név megszerzéséről és megtartásáról. A valódi és ál-szemérmességről.
Oh halál! mely keserves a te emlékezeted azon embernek, ki békeségben él javaival,
a nyugalomban élő férfiúnak, kinek útai mindenben szerencsések, és a ki jóízűen ehetik.
Oh halál! jó a te itéleted a szűkölködő embernek, és annak, ki megfogyatkozott erejében,
elgyengűlt öregségében, és a kinek mindenre nézve gondja van, és a bizalmatlannak, ki elveszti a béketűrést.
Ne félj a halál itéletétől. Emlékezzél meg azokról, mik előtted voltak, és mik rád jövendők; ez az Úr itélete minden test fölött.
És mi jöhet rád a Fölséges akaratán kivűl, ha tíz, ha száz, ha ezer esztendőt élsz is?
Az alvilágban nincs szemrehányás az életidő miatt.
Utálat fiai lesznek a bűnösök fiai, és kik az istentelenek házainál tartózkodnak.
A bűnös fiak öröksége elvesz, és azok ivadékán folytonos a gyalázat.
Az istentelen atya ellen panaszkodnak a fiak, mert miatta vannak gyalázatban.
Jaj nektek, istentelen emberek! Kik elhagytátok a fölséges Úr törvényét.
Ha születtek is, átokra születtek, és ha meghaltok, átokban lesz osztályrészetek.
Mind az, mi földből való, a földbe tér vissza; úgy az istentelenek átokról veszedelemre. [Sirák 40,11.]
Az emberek sírnak ugyan az ő testök felett, de az istenteleneknek nevök is eltöröltetik.
Gondod legyen a jónévre, mert az inkább megmarad, mint ezer drága nagy kincsek.
A jó élet napjainak száma vagyon, a jó név pedig örökké megmarad.
Fiam! a békeségben tartsátok meg a fegyelmet; mert az eltitkolt bölcseség és az elrejtett kincs, mit használ mind a kettő? [Sirák 20,32.]
Még jobb azon ember, ki elrejti bolondságát, mint az az ember, ki elrejti bölcseségét.
Szégyelljétek magatokat azok miatt, mik most számból jőnek.
Mert nem jó mindent szégyenleni, és nem minden embernek tetszik minden, habár jól van is.
Szégyelljétek atyátok és anyátok előtt a paráznaságot, a fejedelem és hatalmas előtt a hazudságot;
az uralkodó és bíró előtt a vétséget, a gyülekezet és község előtt a törvénytelenséget;
társad és barátod előtt az igaztalanságot, és ama helyen, melyen lakol,
a lopást, az Isten igazsága és szövetsége miatt; az asztalnál a kenyérre dőlést, s a kiadásban és bevételben a csalárdságot.
(Szégyelld) a hallgatást, ha köszönnek; a parázna asszonyra való tekintést, és atyádfiától arczod elfordítását.
Ne fordítsd el orczádat felebarátodtól, és ne végy el valamit, hogy meg ne add.
Ne nézd más ember feleségét, és ne járj szolgálója után, s ne állj annak ágyánál. [Máté 5,28.]
(Szégyelld) barátid előtt a kisebbítő beszédet, és ha valamit adsz, ne hányd szemére.
Az ál-szemérmességről. Vigyázó bánásmód a gondatlan leányokkal és asszonyokkal. Isten dicsérete a természetből.
Ne mondd másnak a hallott beszédet a titkos dolog kinyilatkoztatása végett, és bizonnyal nem szégyenűlsz meg, és kedvességet találsz minden ember szine előtt. Mindezeket ne szégyelld, és senki kedvéért ne vétkezzél. [Móz. III. 19,15. Móz. V. 1,17. 16,19. Péld. 24,23. Jak. 2,1.]
Ne szégyelld a Fölséges törvényét és szövetségét, és az itéletet, hogy fölmentsd az istentelent;
társaid és az idegenek között az igazságtételt, barátok közt az örökség kiosztását;
a mérték és font egyenlőségét, a sok vagy kevés szerzeményt;
a tekintetet a vételben és kereskedésben, és a fiak szigorú fegyelmét, s az igen gonosz szolgának vérig való megfenyítését.
A gonosz asszony miatt jó a jegy.
A hol sok a kéz, zárj ott; és a mit kézbe adsz, olvasd föl és mérd meg; a mit pedig kiadsz és beveszesz, mind ird fel.
(Ne szégyellj) az esztelennek és bolondnak tanitást adni, s az oly véneknek, kik az ifjaktól is megitéltetnek; és mint mindenben értelmes, becsületben leszesz minden élő szine előtt.
A leányzó az ő atyjának titkos őrzendője, és a gond ő miatta elveszi az álmot, netalán leányságában megidősűljön, és férjhez adatván, gyűlöletes legyen;
hogy valamikor meg ne szeplősittessék szűzeségében, és atyja házában nehézkesnek ne találtassék, netalán férjhez menvén, kihágjon, vagy épen magtalan legyen.
Szilaj leányodra erősen vigyázz, hogy valaha téged gyalázatra ne juttasson elleneidnél, a város rágalmazása és a község vádolása miatt, és meg ne szégyenítsen téged a népsokaság előtt.
Ne nézz egy emberre se a szépségért, és az asszonyok között ne mulatozzál;
mert ruhából származik a moly, és asszonytól a férfiú hamissága.
Jobb a haragos férfiú, mint az enyelgő asszony, mint a gyalázatig megszégyenítő asszony.
Most megemlékezem az Úr műveiről, és a miket láttam, hirdetem. Az Úr igéje által lettek az ő művei.
A világitó nap mindenüvé ellát, és az Úr dicsőségével teljes az ő műve.
Az Úr nem hirdettette-e ki a szentek által minden csodatételeit, melyeket a mindenható Úr cselekedett, hogy állandók legyenek dicsőitésében.
A mélységet és az emberek szivét vizsgálja, és álnokságukat átérti.
Mert tud az Úr minden tudhatót, és átlátja az idő jeleit; megjelentvén az elmultakat és a jövendőket, fölfedezvén a titkos dolgok nyomdokait.
Nem titok előtte semmi gondolat, és nincs elrejtve előtte semmi szó.
Bölcseségével ékesíti nagy tetteit, ki minden idő előtt és örökké vagyon, nem öregbűl,
és nem kisebbűl, és senki tanácsára nem szorúl.
Mely kivánatos minden ő alkotmánya, bárcsak szikrányi az, mi azokból látható.
Mindezek élnek és folytonosan megmaradnak, és mikor szükséges, mindenik engedelmeskedik neki.
Kétszeres minden, egyik a másikkal ellentétben, és fogyatkozással semmit sem teremtett.
Mindeniknek elémozditja javát és ki telnék be az ő dicsősége szemlélésével?
Isten további dicsérete a természetből.
Az égboltozat az ő ékes műve, és az ég ékessége mily dicső látvány.
A nap, midőn megjelen fölkeltében, hirdeti, mily csodálatos alkotmányú műve a Fölségesnek.
Délben süti a földet, és hőségét ki állhatja ki? Van, ki kemenczét tart munkája kiégetésére,
de a nap háromszorta jobban süti a hegyeket, tüzes sugárokat eresztvén, és tündökölvén sugárival, elvakitja a szemeket.
Nagy az Úr, ki azt teremtette, és kinek parancsára futja pályáját.
És a hold idejében mindennek mutatja idejét, és az időszak jele.
A hold szerint jelöltetnek az ünnepek; oly világító ez, mely tölte után fogyni kezd.
A hónap annak neve szerint vagyon, csodálatosképen növekedik töltéig.
Tábori kép a magasságban; az ég erősségén tündöklik dicsőségesen.
Az ég szépsége a csillagok fényessége; a világot megvilágosítja az Úr a magasságból.
A Szent igéjére állanak rendben, és nem fáradnak el őrhelyeiken.
Tekintsd a szivárványt, és áldjad őt, ki azt teremtette; igen szép az fényességében. [Móz. I. 9,14.]
Körűlvette az eget dicsősége ivével; a Fölséges kezei terjesztették ki azt.
Az ő parancsa által sietteti a havat, és bocsátja ki sebesen itélete villámait.
Azért nyilnak ki a tárak, és kirepűlnek a felhők, mint a madarak.
Nagy erejével helyezi el a fellegeket, hogy elétörnek a jégeső kövei.
Az ő szine előtt megrendűlnek a hegyek, és akaratjára fú a déli szél.
Mennydörgésének szózata megrettenti a földet, az éjszaki szél fuvatagja és a szelek összeütközése.
És mint ülésre leszáll a madár, úgy hinti a havat, és mint a leereszkedő sáska annak lejövetele.
Fehérségének szépségét csodálja a szem, és hullásától elámúl a szív.
Ő a zúzmarát, mint a sót hinti a földre, és mikor megfagy, leszen mint a bojtorvány hegyei.
A hideg éjszaki szél fú, és a víz jéggé fagy; leereszkedik minden vízállásra, és mintegy pánczélba öltözteti a vizeket.
És megemészti a hegyeket, és sivárrá teszi a pusztát, és mint a tűz, elpusztít minden zöldet.
Egy elésiető köd orvossága mindennek, és a hőségből eléjövő harmat megenyhíti azt.
Az ő szavára megszűnik a szél, és akaratával lecsendesíti a mélységet, és abban szigeteket ültet az Úr.
A kik tengeren eveznek, beszélik annak veszedelmeit; és hallván füleinkkel, elcsodálkozunk.
Abban különös és csoda-teremtmények vannak, vadak és állatok különféle nemei, és szörnyeteg czethalak.
Általa jut szerencsésen az út végre, és szava rendez el mindent.
Sokat szólanánk, de megfogyatkozunk az igékben; beszédünk vége pedig ez: Ő minden mindenben.
Dicsőitve is, mit tehetünk? Ő a Mindenható minden műve fölött.
Rettenetes az Úr és igen nagy, és csodálandó az ő hatalmassága.
Dicsőitsétek az Urat, mennyire csak lehet tőletek, ő mindazt felűlhaladja, mert csodálatos az ő nagyvolta.
Áldván az Urat, magasztaljátok őt, mennyire csak lehet tőletek; mert nagyobb minden dicséretnél.
Magasztalván őt, szedjétek össze erőtöket; de el ne fáradjatok, mert nem éritek el őt.
Ki látja őt, és ki irja le? és ki magasztalhatja őt úgy, mint kezdettől vagyon? [Zsolt. 105,2.]
Sok van elrejtve, mi még nagyobb ezeknél, mert keveset látunk az ő műveiből.
Mert mindent az Úr teremtett, és az istenesen élőknek bölcseséget adott.
Isten dicsőitése az atyákban.
Dicsérjük a dicső férfiakat, és atyáinkat nemzedékeikben.
Sok dicsőt tett az Úr kezdettől nagyvoltánál fogva.
Ők birodalmaikon uralkodtak, nagyhatalmu emberek lévén, és okossággal ékesek, kik prófétálással a próféták méltóságát hirdették.
És parancsoltak az akkori népnek, és az okosság erejével szentséges igéket mondtak a népeknek.
Tudományuk által föltalálták a zene mértékét, és irásban is szerzettek énekeket.
Hatalmas, gazdag emberek, figyelmet fordítók a szépre, s békeségesen élők házaikban.
Ezek mindnyájan dicsőséget nyertek az ő népök nemzedékeinél, és már napjaikban dicsértettek.
A kik tőlök születtek, nevet hagytak dicsőségök hirdetésére.
És vannak, kiknek nincs emlékezetök; elenyésztek, mintha nem lettek volna; és születtek, mintha nem születtek volna, ők és fiaik velök.
De amazok irgalmas férfiak voltak, kiknek istenessége nem megyen feledésbe.
Azok ivadékával megmaradnak a jók.
Szent örökség ezek unokái, és ivadékuk megmarad a szövetségben.
És ezek fiai érettök örökké megmaradnak; ivadékuk és dicsőségök nem fog elhagyatni.
Testeik békeségben temettettek el, és nevök él nemzedékről nemzedékre.
Bölcseségöket beszélik a népek, és dicséretöket hirdeti a gyülekezet.
Hénok tetszett az Istennek, és a paradicsomba vitetett, hogy a népeknek bűnbánatot hirdessen. [Móz. I. 5,24. Zsid. 11,5.]
Noé tökéletesnek és igaznak találtatott, és a harag idején engesztelés lett. [Móz. I. 7,9.]
Azért hagyatott a földön maradék, mikor a vízözön volt.
Örök szövetséget kötött vele, hogy ne töröltessék el minden test vízözönnel. [Móz. I. 9,14. Zsid. 11,7.]
Ábrahám sok nemzet nagy atyja, nem talál magához hasonlót dicsőségben; ő megtartotta a Fölséges törvényét, és szövetségben volt vele. [Móz. I. 12,2. 15,7. 17,4.10.]
Annak testén állapította meg a szövetséget, és ő a kisértetben hívnek találtatott. [Móz. I. 22,1.]
Azért dicsőséget adott neki nemzetében, megesküdvén: hogy megsokasítja őt, mint a föld porát;
és mint a csillagokat, fölmagasztalja ivadékát, és örökössé teszi tengertől tengerig, és a folyóvíztől a föld határaig.
És Izsákkal szintazon módon cselekedett atyjáért, Ábrahámért.
Minden nemzetek áldását neki adta az Úr, és szövetségét megerősítette Jákob fején.
Elismerte őt áldásai által, és örökséget adott neki, és részenkint elosztá azt a tizenkét nemzetség között.
És megtartotta neki az irgalmasság férfiait, kik kedvet találtak minden ember szemei előtt.
Isten dicsérete Mózesben, Áronban és Fineeszben.
Kedves volt Istennél és embereknél Mózes; kinek emlékezete áldásban vagyon. [Móz. II. 11,3.]
Hasonlóvá tette őt dicsőségben a szentekhez, és fölmagasztalta őt féleleműl az ellenségeknek, és igéjével megszűntette a csodajeleket.
Megdicsőitette őt a királyok szine előtt, és parancsot adott neki népéhez, és megmutatta neki dicsőségét. [Móz. II. 6,7.8. 33,11.]
Az ő hűsége és szelídsége miatt megszentelé őt, és kiválasztotta őt minden test közől.
Hallatá vele magát és szavát, és bevezette őt a felhőbe.
És szemtől szembe parancsokat adott neki, az élet és fegyelem törvényét, hogy megtanitsa Jákobot szövetségére, és Izraelt itéleteire.
Felmagasztalta Áront, az ő bátyját, Lévi nemzetségéből, és hozzája hasonlóvá tette őt.
Örök szövetséget kötött vele, és neki adta a nép közt a papságot, és megboldogította őt dicsőséggel.
És körűlövezte őt a dicsőség övével, és a dicsőség köntösébe öltöztette, és megkoronázta őt a hatalom eszközeivel.
Bokáig érő köntöst és alsóruhát és vállravalót adott neki, és fölékesíté őt sok aranycsengetyűvel köröskörűl, [Móz. II. 28,35.]
hogy csengjenek az ő járásában, és hallassék a csengés a templomban népe fiainak emlékeztetőűl.
Ráadá az aranyból és kék selyemből és biborból szőtt művet, a bölcs férfiú által szövéssel készitett szent ruhát, ki itélettel és igazsággal volt megáldva.
Sodrott karmazsin selyemből müvészi kézzel aranyba foglalt drága kövekkel volt az fölékesítve, és kővéső mesterséggel kimetszve, emlékűl Izrael nemzetségeinek száma szerint.
Aranykorona volt süvegén fölűl, kimetszve rajta a szentség jele, és méltóságának dicsősége; mesterséges mű kivánatos ékszer a szemeknek.
Ily szépségek nem voltak előtte kezdettől.
Nem öltözött abba senki idegen, hanem csak egyedűl az ő fiai és unokái minden időben.
Áldozatai tűzzel emésztettek meg minden nap.
Mózes fölszentelte az ő kezeit, és szent olajjal kente fel őt. [Móz. III. 8,12. 27,28.]
S ez lőn neki és ivadékának örök szövetségűl, mint az ég napjai: hogy a papságot viseljék, és dicséretet mondjanak, és megáldják népét az ő nevében.
Őt választotta minden élő közől, hogy az Istennek áldozatot tegyen és füstölést és jóillatszert emlékezetűl és engesztelésűl az ő népeért.
És hatalmat adott neki parancsaira, itéleteinek szövetségére nézve, hogy megtanítsa Jákobot bizonyságaira, és törvényével világosságot adjon Izraelnek.
De idegenek állottak föl ellene, és a pusztában irigységből körülvették őt az emberek, kik Dátánnal és Abironnal voltak, és Kóre dühös csoportja. [Móz. IV. 16,1.]
Látta az Úr Isten, és nem javallotta, és megemésztettek a harag rohamában.
Szörnyet tőn rajtok, és megemészté őket a tűz lángjával.
És nevelé Áron dicsőségét, és örökséget ad neki, és a föld terményeinek zsengéit szakasztá ki számára.
Kiváltképen kenyeret rendele nekik elégségesen, mert az Úr áldozataiból esznek, melyeket neki adott, és az ő ivadékának.
Egyébiránt a nemzetségek földéből örökséget nem veszen, és része nincs neki a nép között, mert ő maga az ő része és öröksége.
Fineesz, Eleazar fia, harmadik a dicsőségben; mert követé őt az Úr félelmében. [Móz. IV. 25,7. Makk. I. 2,54.]
És állandó volt a nép tisztességeért, az ő lelkének jámborsága és készsége által megengesztelé Istent Izrael iránt.
Azért béke-szövetséget kötött vele, a szentélynek és nemzetének fejedelmévé tevén őt, hogy nála és ivadékánál legyen a papság méltósága mindörökké;
oly szövetséget, mint Dávid királylyal, Jessze fiával, Júda nemzetségéből, örökségűl neki és ivadékának, hogy ő bölcseséget adjon szivünkbe nemzetének igazságos megitélésére, hogy el ne enyészszenek azok javai; és dicsőségöket utódai között örökkévalóvá tette.
Józue, Káleb, a birák és Sámuel dicsérete.
Erős volt a hadakozásban Józue, Náve fia, Mózes utódja a prófétai tisztben, ki nagy volt, nevéhez képest,
igen nagy az Isten választottainak szabadúlására, meggyőzvén a föltámadó ellenségeket, hogy örökségét elnyerje Izrael.
Minő dicsőséget nyert, kezeit fölemelvén, és a városok ellen kardját kivonván?
Őelőtte ki állott igy ellen? mert az ellenségeket az Úr maga vitte kezébe.
Nem az ő hős tüzével állíttatott-e meg a nap, hogy egy nap olyan lett, mint kettő? [Józue 10,14.]
Segítségűl hítta a hatalmas Fölséget, hadakozván az ellenekkel mindenfelé, és meghallgatta őt a nagy és szent Isten igen erős jégeső kövei által. [Józue 10,11.]
Rárohant az ellenséges népre, és lementökben elveszté az ellenállókat;
hadd ismerjék meg a pogányok az ő hatalmát, hogy nem könnyű az Isten ellen harczolni. És követte a Mindenhatót.
Már Mózes napjaiban is irgalmasságot cselekedett ő, és Jefóne fia, Káleb, ellenállván az ellenségnek, és a népet visszatartván a bűnöktől, és megtörvén a gonoszság zúgolódását. [Móz. IV. 14,6.]
És ők ketten maradtak, kik megszabadúltak a veszedelemben a hatszázezer ember közől, hogy bevigyék őket az örökségbe, a tejjel és mézzel folyó földre.
És az Úr Kálebnek is erőt ada, és öregségeig megmaradt ereje, hogy fölmenjen a bérczes földre, és ivadéka örökséget nyerjen;
hogy Izrael fiai lássák mindnyájan, mily jó az Istennek engedelmeskedni.
És a bírák, kiki neve szerint, kiknek szíve nem volt megvesztegetve, kik nem fordúltak el az Úrtól.
Hogy emlékezetök áldásban legyen, és csontjaik újúljanak meg helyeiken,
és nevök örökké megmaradjon, megmaradván azon szent férfiak dicsősége fiaikon is.
Kedves volt az ő Uránál Istenénél Sámuel, az Úr prófétája, ki új uralkodást rendelt, és fejedelmeket kent föl nemzetében.
Az Úr törvénye szerint itélte a községet, és az Isten megtekintette Jákobot, és a próféta megpróbáltatott hűségében.
És igéiben hívnek találtatott; mert látta a világosság Istenét.
És segítségűl hítta a mindenható Urat, hadakozván mindenfelől a körüllevő ellenségekkel, a hiba nélkül való bárány áldozata által.
És az égből dörgött az Úr, és hallatá szavát a nagy dörgésben,
és megrontá a tírusbeliek fejedelmeit, és a filiszteusok minden vezérét.
És élete végének ideje előtt bizonyságot tett az Úr s az ő fölkentje színe előtt: hogy pénzt, sőt egy sarut sem fogadott el senkitől, és ember nem vádolta őt.
És ezután elaluvék, és tudtára adá a királynak és megmutatá élete végét, mert fölemelte szavát a földből, prófétálván, hogy eltörölje a nemzet istentelenségét.
Nátán, Dávid és Salamon dicsérete.
Ezek után Nátán próféta támada Dávid napjaiban. [Kir. II. 12,1.]
És mint a kövérség elválasztatik a hústól, úgy Dávid Izrael fiából.
Az oroszlánokkal, mint bárányokkal játszott, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok bárányaival az ő ifjúságában. [Kir. I. 17,34.]
Nem ölte-e meg az óriást, és nem vette-e el nemzetéről a gyalázatot? [Kir. I. 17,49.]
Kezét fölemelvén, parittyakővel leüté Góliát kevélységét;
mert segítségűl hívá a mindenható Urat, ki az ő jobbjának erőt adott, hogy megölje a harczban erős férfiút, és fölemelje nemzete szarvát.
Azért dicsőiték őt tízezerével, és magasztalák őt az Úr áldásai miatt, a dicsőség koronáját adván neki; [Kir. I. 18,7.]
mert megrontá az ellenségeket minden felől, és kiírtá az ellenszegűlő filiszteusokat mind a mai napig, és letöré azok szarvát mindörökre.
Minden cselekvényében hálát ad a Szentnek és Fölségesnek a dicsőités igéivel.
Teljes szivéből dicséré az Urat, és szereté az Istent, ki őt teremtette, és ki hatalmat adott neki az ellenségek fölött.
És énekeseket állita az oltár elé, és azok hangjára gyönyörűséges énekeket szerze.
Fényt ada az ünnepeknek, és dicsővé tette a korszakot élete végeig, hogy dicsérjék az Úr szent nevét, és már reggel magasztalják az Isten szentségét.
Az Úr megtisztítá őt bűneitől, és fölmagasztalá szarvát mindörökre, és neki adá az országot szövetségénél fogva, és a dicsőség székét Izraelben. [Kir. II. 12,13.]
Utána az ő értelmes fia lépett föl és érette leveré az ellenség minden hatalmát.
Salamon a békeség napjaiban uralkodék; mert alája vetett Isten minden ellenséget, hogy házat építsen az ő nevének, és örökkévaló szent helyet készítsen. Mily értelmes voltál te ifjúságodban! [Kir. III. 3,12.]
És elteltél, mint a folyóvíz, bölcseséggel, és lelked a földön elterjedett. [Kir. III. 4,31.]
És betöltötted azt hasonlatokba foglalt példabeszédekkel; a szigetekre messze elhiresűlt a te neved, és szerettek békeségedért.
Az énekeken és példabeszédeken, a hasonlatokon és magyarázatokon csodálkoztak a tartományok,
és az Úr Isten nevén, kinek mellékneve: Izrael Istene.
Úgy gyüjtötted az aranyat, mint a sárga rezet, és mint az ónt, megsokasítottad az ezüstöt. [Kir. III. 10,27.]
De meghajtottad ágyékaidat az asszonyoknak, szabadjában éltél testeddel.
Beszennyezted dicsőségedet, és megundokitottad ivadékodat, haragot hozván magzataidra, és elragadtatván bolondságod által,
hogy a birodalom két részre szakadt, és Efraimból kemény uralom támadott. [Kir. III. 12,16.]
De az Isten nem hagya föl irgalmasságával, s nem rontá le, és nem törlé el műveit; nem irtá ki gyökerestűl választottjának unokáit, és nem veszté el ivadékát annak, ki az Urat szerette;
hanem maradékot hagya Jákobnak és Dávidnak ugyanazon törzsből.
És vége lőn Salamonnak atyáival.
És hagyott maga után ivadékából a nemzetnek bolondságot,
az okosságban megfogyatkozott Roboámot, ki elidegeníté a nemzetet tanácsával; [Kir. III. 12,28.]
és Jeroboámot, Nábat fiát, ki Izraelt vétekre vitte, és utat adott Efraimnak a bűnre, és az ő sok vétkök eláradott.
Ezek igen eltávolíták őket földükről.
Készek valának minden gonoszságra, mignem rájok jöve a boszúállás, és minden vétköknek véget vete.
Illés, Elizeus, Ezekiás és Izaiás dicsérete.
És Illés próféta támada, mint a tűz, és igéje, mint a fáklya ég vala. [Kir. III. 17,1.]
Éhséget hoza rájok, és a kik boszantották őt irígységökkel, megkevesedének, mert nem állhatták ki az Úr parancsait.
Az Úr igéjével bezárá az eget, és tüzet hoza le az égből háromszor. [Kir. III. 18. Kir. IV. 1.]
Igy magasztaltaték föl Illés csodatételei által. És ki dicsekedhetik hasonlóképen tehozzád?
Ki föltámasztottad a halottat az alvilágból, a halál osztályrészéből, az Úr Isten igéje által. [Kir. III. 17,22.]
Ki a királyokat veszedelemre vetetted, és könnyen megtörted azok hatalmasságát, és a dicsőségeseket székökből kitaszítottad.
Ki Sina hegyén hallottad az itéletet, és Hóreben a boszúállás itéleteit.
Ki fölkentél királyokat büntetésűl, és prófétákat rendeltél utódaidúl.
Ki fölvitettél tűzforgatagban, tüzes lovú szekeren. [Kir. IV. 2,11.]
Ki az irásban kijelölve voltál az itélet idejére, hogy megenyhítsd az Úr haragját, hogy megengeszteld az atya szivét fiához, és helyreállitsad Jákob nemzetségeit. [Mal. 4,6.]
Boldogok, a kik téged láttak, és barátságoddal megtiszteltettek.
Mert mi csak életünkben élünk, a halál után pedig nem lesz olyan nevünk.
Illés a forgatagból befödöztetett ugyan, de Elizeus betelt az ő lelkével. Az ő napjaiban nem félt a fejedelemtől, és hatalommal senki sem győzte meg őt. [Kir. IV. 2,12.]
Semmi beszéd sem vőn rajta erőt, s még az ő holtteste is prófétált. [Kir. IV. 13,21.]
Életében csodákat tett, és halálában is csodadolgokat cselekedett.
És a nép mindezekre sem tarta bűnbánatot, és nem távozának bűneiktől, mignem kivettetének földükről, és szétszóratának egész földre;
és csak igen kevés nép hagyaték meg, és a fejedelem Dávid házából.
Némelyek közőlük azt cselekvék, mi kedves volt az Istennél; a többiek pedig sok bűnt követének el.
Ezekiás megerősité városát, és annak közepére vivé a vizet; vassal megásá a kősziklát, és kutat építe a víznek.
Az ő napjaiban jöve föl Szennakerib, és elküldé Rabzacest, és fölemelé kezét azok ellen, és kezét Sionra veté, és kevély lőn hatalmára. [Kir. IV. 18,13.]
Akkor remegének az ő sziveik és kezeik, és oly fájdalmat érzének, mint a szülőasszonyok.
És segítségűl hívák az irgalmas Urat, és kiterjesztvén kezeiket, fölemelék az égre, és a szent Úr Isten hamar meghallgatá szavokat.
Nem emlékezék meg az ő bűneikről, és nem adá őket ellenségeiknek, hanem megszabadítá őket Izaiás, a szent próféta keze által.
Leveré az asszíriusok táborát, és megrontá őket az Úr angyala. [Kir. IV. 19,35. Tób. 1,21. Izai. 37,36. Makk. I. 7,41. Makk. II. 8,19.]
Mert azt cselekvé Ezekiás, mi az Istennek tetszett, és állhatatosan jára atyjának, Dávidnak útján, melyet parancsolt neki Izaiás, a nagy, és Isten színe előtt hív próféta.
Az ő napjaiban hátratért a nap, és meghosszabbítá a király életét. [Kir. IV. 20,11. Izai. 38,8.]
Nagy lélekkel meglátta az utolsó dolgokat, és vigasztalta Sionban a siránkozókat. Az örök időkig
megmutatta a jövendőket és titkokat, mielőtt meglennének.
Joziás, Jeremiás, Ezekiel, a tizenkét próféta, Zorobabel, Józue, Jozedek fia, Nehemiás, Hénok, József, Szet, Szem és Ádám dicsértetnek.
Joziás emlékezete, mint a fűszeres által készített jó illatszer. [Kir. IV. 22,1.]
Minden szájban, mint a méz, édes az ő emlékezete, és mint a zene a borozásnál.
Ő Istentől küldetett a nemzet megtérítésére, és eltörlötte az istentelenség utálatosságát.
És az Úrhoz irányzá szivét, és a bűnösök napjaiban helyreállitá az isteni tiszteletet.
Dávidon és Ezekiáson és Joziáson kivűl, mindnyájan bűnt követtek el;
mert elhagyták a Fölségesnek törvényét Júda királyai, és megvetették az istenifélelmet.
Azért adák másoknak országukat, és dicsőségöket idegen nemzetnek.
Ezek fölgyujták a szentélynek választott városát, és elpusztíták annak utait Jeremiás beszéde szerint. [Kir. IV. 25,9.]
Mert gonoszúl bántak azzal, ki anyja méhétől prófétává szenteltetett fölforgatásra és kiírtásra és elvesztésre, s ismét fölépítésre és megújitásra.
Ezekiel látta a dicsőség színét, mely neki a kerubimok szekerén mutattatott. [Ezek. 1,4.]
Jelentéssel volt az ellenségekről a zápor által, hogy jót tegyen az igaz útakon járókkal.
És a tizenkét próféta csontjai újúljanak meg helyeiken; mert megerősítették Jákobot, és megváltották magokat a hit erejével.
Mint magasztaljuk Zorobabelt? mert ő is, mint jobb kezen a pecsétjel. [Ezdr. I. 3,2. Aggeus 1,2.]
Úgy Jézust is, Jozedek fiát? kik napjaikban építették a házat, fölemelték az Úr szent templomát, mely örök dicsőségre készíttetett.
Nehemiás is sokáig emlékezetben lesz, ki fölépítette nekünk lerontott kőfalainkat, megerősítette a kapukat zárakkal, és fölemelte házainkat.
Senki olyan nem született a földön, mint Hénok, azért ő el is vitetett a földről;
sem oly ember nem született, mint József, ki bátyjainak fejedelme, nemzetének erőssége, atyjafiainak vezére, a népnek támasza volt; [Móz. I. 41,42–45.]
kinek csontjai megtartattak, és halála után prófétáltak.
Szet és Szem az embereknél dicsőséget nyertek; minden lélek fölött pedig Ádám, eredeténél fogva. [Móz. I. 4,25.]
Simon főpap dicsérete. Az emlékmondatok vége.
Simon, Oniás fia, a főpap, életében támogatta a házat, és napjaiban megerősítette a templomot.
A templom magassága általa vitetett véghez, a kettős épűlet és a templom magas kőfalai.
Az ő napjaiban bővelkedtek a vízkutak, és mint a tenger, mód fölött megteltek.
Gondot viselt nemzetére, és megszabadította azt a veszedelemtől.
Hatalmánál fogva nagyobbítá a várost, dicsőséget nyert népe között működvén; és mind a házhoz, mind a tanácshoz a bejárást tágasabbá tette.
Mint a hajnali csillag a ködben, és mint a tele hold idejében világít,
és mint a fényes nap: úgy tündöklött ő az Isten templomában;
mint a fénylő szivárvány a dicsőség ködében, és mint virágzó rózsák tavaszi napokban, és mint vizfolyamnál a liliomok, és mint jóillatú tömjén nyári napokban,
mint a lobogó tűz, és a tűzben égő tömjén,
mint a mindenféle drágakővel ékesitett tiszta aranyedény,
mint a termékeny olajfa, és a magasra emelkedő cziprusfa: olyan volt ő, midőn a dicsőség köntösét fölvette, és teljes díszbe öltözött.
Midőn a szent oltárhoz fölment, fényt árasztott a szentség öltözetében.
Mikor pedig a részeket elvette a papok kezéből, maga is az oltárnál állván, körötte atyjafiai serege, olyan volt, mint a czedrusfa Libanon hegyén,
mint a pálma ágai, úgy állottak körötte Áron minden fiai dicsőségökben.
Az Úr áldozata pedig kezeikben volt Izrael egész gyülekezete előtt; és ő eljárván tisztében, az oltáron tökéletesen véghezvitte a fölséges Király áldozatát.
Kinyujtá kezét az italáldozatra, és áldozott a szőlő véréből.
Kiönté az oltár alapjára szentelt illatúl a fölséges Fejedelemnek.
Akkor fölkiáltának Áron fiai, vont harsonákkal zengettek és nagy szózatot hallattak emlékezet okáért az Isten előtt.
Akkor az egész nép egyszerre hirtelen arczczal borúla a földre, hogy imádják az ő Urokat Istenöket, és könyörögjenek a mindenható fölséges Istennek.
És a zsoltáréneklők dicsőiték őt hangjokkal, és a nagy ház tele volt a gyönyörű zengelemmel.
És a nép könyörge a fölséges Úrhoz imádsággal, míg elvégződött az Úr tisztelete, és tisztöket véghez vivék.
Akkor leszállván, kezeit kinyujtá Izrael fiainak egész gyülekezetére, dicsőítve Istent ajakival, és az ő nevében dicsekedve.
És ismételé imádságát, hogy kijelentessék az Isten ereje.
És most kérjétek a mindenek Istenét, ki nagy dolgokat cselekedett az egész földön, ki megsokasította napjainkat anyánk méhétől kezdve, és irgalmassága szerint cselekedett velünk:
adjon szivünknek vigaságot, és napjainkban legyen békeség Izraelben örök időkig;
higye el Izrael, hogy velünk van az Isten irgalmassága, hogy megszabaditson minket napjaiban.
Két nemzetet gyűlöl az én lelkem, a harmadik pedig, melyet gyűlölök, nem is nemzet:
a kik Szeir hegyére telepűltek, a filiszteusok, és a Szikemben lakó bolond nép.
A bölcseség és fegyelem tanitását írta e könyvbe a jerusalemi Jézus, Sirák fia, ki bölcseséget adott vissza ujolag szívéből.
Boldog, a ki ezen jókban foglalja magát; ki azokat szívére veszi, mindenkor bölcs leszen.
Mert ha ezeket cselekszi, mindenre jó leszen, mert az Isten világosságában jár az ő nyomdoka.
Hálaimádság. Intelem bölcseségre.
Jézusnak, Sirák fiának imádsága. Hálát adok neked, Uram Királyom! És dicsérlek téged, szabadító Istenemet.
Hálát adok a te nevednek, mert segítőm és oltalmazóm lettél.
Megszabadítottad testemet a romlástól, a rosz nyelvek tőrétől, és a hazudságot koholók ajkaitól, és az ellenem állók szine előtt segitőm lettél.
És megszabadítottál engem a te neved irgalmának sokasága szerint az elnyelésemre készűlt ordítóktól,
az én lelkemet keresők kezeiből, és a háborúság kapuiból, mely körűlvett engem,
a láng égetésétől, mely körűlvett engem, és a tűz közepett nem égtem meg,
a pokol gyomrának mélységéből, és a megfertőzött nyelvtől, és a hazug igétől, az igazságtalan királytól és az álnok nyelvtől.
Mindhalálig dicséri lelkem az Urat;
mert életem közelgetett lefelé a pokolhoz.
Körűlvettek engem mindenfelől, és nem volt, ki segítsen; körűlnéztem az emberek segítsége után, és nem volt.
Ekkor megemlékeztem a te irgalmasságodról, Uram! és azokról, miket öröktől fogva cselekedtél;
hogy kimented, Uram, a te rád várakozókat, és kiszabadítod őket a pogányok kezeiből.
Felmagasztaltad a földön lakhelyemet és az elmúló halálért könyörögtem.
Segítségűl hittam az Urat, az én Uram Atyját, hogy ne hagyjon engem háborúságom napján és a kevélyek idejében segítség nélkül.
Dicsérni fogom a te nevedet szüntelen, és dicsérem azt hálaadással, mert meghallgattatott az én imádságom.
És kiszabadítottál engem a veszedelemből, és megmentettél a gonosz időben.
Azért hálát adok és dicséretet mondok neked, és áldom az Úr nevét.
Még midőn ifjabb voltam, mielőtt tévelyegtem, nyilván kerestem a bölcseséget imádságomban.
A templom előtt kértem, és mindvégig kerestem azt. És kivirágzott, mint a koránérő szőllő,
és örűlt szivem benne. Igaz úton járt lábam, ifjúságomtól kezdve vizsgáltam azt.
Kissé meghajtottam fülemet, és fölfogtam azt.
Sok bölcseséget találtam magamban, és igen előmentem abban.
Azért, a ki bölcseséget adott nekem, azt dicsőitem.
Mert eltökélettem azt gyakorolni, buzgósággal követtem a jót, és nem szégyenűlök meg.
Tusakodott lelkem miatta, és gyakorolván azt, megerősödtem benne.
Kezeimet fölfelé terjesztettem, és lelkem balgatagságát sirattam.
Lelkemet hozzája irányzottam, és megismervén, föltaláltam azt.
Szivemre vettem őt kezdettől; azért nem is hagyattam el.
Belső részem fölháborodott annak keresésében; azért jó örökséget fogok bírni.
Az Úr nyelvet adott nekem jutalomúl és azzal dicsérem őt.
Közeledjetek hozzám, tudatlanok, és gyűljetek össze a fegyelem házába.
Miért is késtek, és mit mondtok ezekre, miután lelkeitek igen szomjaznak?
Felnyitottam számat és szólottam: Vegyetek bölcseséget pénz nélkül,
hajtsátok nyakatokat igája alá, és lelketek fogadja el a fegyelmet, mert közel található az.
Lássátok szemeitekkel, hogy bár keveset munkálkodtam, mégis nagy nyugodalmat találtam.
Vegyétek a tanítást nagy értékű ezüst gyanánt, és bírjátok azt, mint bőséges aranyat.
Örvendezzen lelketek annak irgalmasságában, és ne szégyelljétek az ő dicséretét.
Cselekedjétek dolgotokat, mig idő van, és megadja jutalmatokat idejében.