PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE.
Péld 1
Buzdítás a bölcseségre, s fenyegetés annak megvetői ellen.
Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei,
a bölcseség és fegyelem megtanúlására;
az okos igék értésére, és a tudomány oktatásának az igazság itélet és egyenesség elfogadására;
hogy a kisdedeknek eszesség, az ifjunak tudomány és értelem adassék.
A bölcs, hallván ezeket, bölcsebb leszen és az értelmes, ügyesség birtokába jut.
Megérti a példabeszédet és magyarázatot, a bölcsek igéit és azok talányait.
Az Úr félelme a bölcseség kezdete; a bölcseséget és tudományt megvetik a bolondok. [Zsolt. 110,10. Sirák 1,16.]
Hallgasd, fiam, atyád oktatását, és ne hagyd el anyád törvényét,
hogy ékszer adassék fejedre, és aranyláncz nyakadba.
Fiam! Ha hitegetnek téged a bűnösök, ne engedj nekik.
Ha mondják: Jer velünk, leselkedjünk a vér után, rejtsünk el kelepczéket az ártatlan ellen ok nélkül.
Nyeljük el őt, mint a pokol elevenen és egészen, mint a gödörbe szállót;
mindennemű drága jószágot fogunk találni, megtöltjük házainkat ragadománynyal.
Vess sorsot velünk, egy erszényünk legyen mindnyájunknak.
Fiam! Ne járj velök, tartóztasd vissza lábadat ösvényeiktől;
mert lábaik gonoszra futnak, és sietnek, hogy vért ontsanak. [Izai. 59,7.]
De hiába vettetik hálló a madarak szemei előtt.
Ezek saját vérök ellen leselkednek, és önlelkök ellen forralnak ármányokat.
Igy minden fösvény utai; a birtokosok életét elragadják.
A bölcseség kinn szónokol, az utczákon adja szózatát.
A népsokaság főhelyén kiáltoz, a városkapuk ajtóiban hirdeti igéit, mondván:
Meddig szeretitek, kicsinyek, a gyermekséget? Meddig kivánják a bolondok azt, mi nekik ártalmas, és az esztelenek meddig gyűlölik a tudományt?
Térjetek meg az én dorgálásomra. Ime kitárom nektek lelkemet, és kijelentem nektek igéimet.
Azért, mivel híttalak, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, és nem volt, ki fölnézzen; [Izai. 65,12. 66,4. Jerem. 7,13.]
mivel megvetettétek minden tanácsomat, és dorgálásaimat elhanyagoltátok:
én is nevetni fogok veszteteken, és kicsúfollak, midőn rajtatok megtörténik, a mitől féltetek.
Midőn rátok rohan a hirtelen nyomorúság, és a végveszély, mint förgeteg elérkezik; midőn rátok jő a háborúság és szorongatás:
akkor segítségűl hínak engem, és nem hallgatom meg; korán fölkelnek, és nem találnak föl engem,
azért, mivel gyülölték a fegyelmet, és az Úr félelmét nem vették be,
nem nyugodtak meg tanácsomon, és rágalmazták minden feddésemet.
Annakokáért útjok gyümölcseit fogják enni, és tanácsaikkal elégíttetnek meg.
Az elpártolás öli meg őket, a kicsinyeket; és a szerencse veszti el őket, a bolondokat.
A ki pedig engem hallgat, rettegés nélkül fog nyugodni, és bővelkedni, menten a gonoszok félelmétől.
További buzdítás a bölcseségre, mely sok jó gyümölcsöt terem, valamint a bolondság veszélyt hoz.
Fiam! Ha beveszed az én beszédeimet, és elrejted nálad parancsaimat,
hogy füled a bölcseséget hallgassa: hajtsd szivedet az okosság ismeretére.
Mert ha a bölcseségért könyörgesz, és szivedet az okosságra hajtod,
ha úgy keresed azt, mint a pénzt, és kiaknázod, mint a kincseket:
akkor érted meg az Úr félelmét, és az Isten tudományát megtalálod.
Mert az Úr adja a bölcseséget, és az ő szájából jön az okosság és tudomány.
Mert megőrzi az igazak üdvösségét, és megoltalmazza az egyenes szivvel járókat, [Rom. 12,16.]
védvén az igazság ösvényeit, és a szentek utait megőrizvén.
Akkor érted meg az igazságot és itéletet, az egyenességet és minden jó ösvényt.
Ha szivedbe száll a bölcseség, és a tudomány lelkednek tetszeni fog:
a jó tanács megőriz téged, és az okosság megtart téged,
hogy megmenekedjél a gonosz úttól, és az embertől, ki fonákságokat szól,
azoktól, kik elhagyják az igaz utat, és sötét utakon járnak,
kik vigadnak, midőn gonoszúl cselekesznek, és a legroszabb dolgokban örvendenek,
kiknek utaik elveteműltek, és lépéseik gyalázatosak;
hogy megmenekedjél az idegen asszonytól és a külföldi nőtől, ki meglágyítja beszédeit,
és elhagyja ifjusága vezérét,
és Istene szövetségéről elfeledkezik; mert az ő háza halálra hanyatlik, és ösvényei pokolra;
mindazok, kik bemennek hozzája, nem térnek vissza, s az élet ösvényeit nem érik el; –
hogy jó uton járj, és megőrizd az igazak nyomdokait.
Mert a kik igazak, a földet fogják lakni, és az egyeneslelkűek megmaradnak azon;
az istentelenek pedig eltöröltetnek a földről, és a kik gonoszúl cselekesznek, elvétetnek arról. [Jób 18,17.]
További ajánlása a bölcseségnek, hasznainál fogva.
Fiam! El ne feledkezzél törvényemről, és parancsaimat szived őrízze meg,
mert a napok hosszaságát, az élet esztendeit és a békeséget szerzik meg neked.
Az irgalmasság és igazmondás el ne hagyjanak téged; tedd azokat nyakad körűl, és ird szived tábláira,
és kedvet találsz és jóváhagyást az Isten és emberek előtt.
Legyen bizodalmad az Úrban teljes szivedből, és ne támaszkodjál okosságodra.
Minden utadban ő rá gondolj, és ő igazgatni fogja lépéseidet.
Ne légy bölcs tenmagad előtt; féljed az Istent és távozzál a gonosztól. [Rom. 12,16.]
Mert ez leszen egészségére testednek és erősítésére csontjaidnak.
Tiszteld meg az Urat jószágodból, és adj neki mindent terményed zsengéiből,
és megtelnek csűreid bőséggel, és sajtóid borral áradoznak.
Az Úr fegyelmét, fiam, meg ne vesd, és ne hagyd el magadat, midőn tőle dorgáltatol; [Zsid. 12,5.]
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és úgy kedvelli, mint fiát az atya.
Boldog ember, ki megtalálja a bölcseséget, és ki bővelkedik okossággal.
Annak megnyerése jobb az ezüst-kereskedésnél, és gyümölcse a finom és igen tiszta aranynál.
Drágább minden gazdagságnál, és semmi kivánatos dolog sem hasonlítható hozzája.
Napok hosszasága van jobbjában, és balkezében gazdagság és dicsőség.
Az utai szép utak, és minden ösvénye békeséges.
Élet fája azoknak, kik megragadják azt, és ki megtartja, boldog az.
Az Úr bölcseséggel alapította a földet, és az egeket okossággal erősitette meg.
Az ő bölcsesége által fakadtak a mélységek, és a felhők harmattá lesznek.
Fiam! Ezek ne távozzanak szemeid elől; őrizd meg a törvényt és jó tanácsot,
és élete lesz a te lelkednek, és kedvessége torkodnak.
Akkor bízvást jársz utadon, és lábad meg nem ütközik.
Ha aluszol, nem félsz; megnyugszol, és álmod gyönyörűséges leszen.
Ne félj a hirtelen rettegéstől, és az istentelenek rádrohanó hatalmaskodásától;
mert az Úr oldaladnál leszen, és megoltalmazza lábadat, hogy meg ne fogassál.
Ne tiltsd el a jótéteménytől azt, kitől telik; ha értéked vagyon, tégy jót te is.
Ne mondd barátodnak: Menj el, és jőj vissza, holnap adok neked; holott mindjárt adhatsz.
Ne törekedjél barátod romlására, holott benned vagyon bizodalma.
Ne háborogj az ember ellen ok nélkül, holott neked semmi roszat nem tett.
Ne irígykedjél a gonosz emberre, és ne kövesd az ő utait; [Zsolt. 36,1.]
mert az Úr előtt utálatosság minden csúfoló, és az egyeneslelkűekkel van beszélgetése.
Szűkölködés az istentelen házában az Úrtól vagyon; az igazak lakóhelyei pedig megáldatnak.
Ő csúffá teszi a csúfolókat, és a szelídeknek malasztot ad.
A bölcsek dicsőséget bírnak; a bolondok felmagasztaltatása, gyalázat.
További intelem a bölcseségre. Kerüld a roszat, és őrizd szivedet, szádat és lépteidet.
Halljátok, fiaim, atyátok oktatását, és figyelmezzetek, hogy okosságot tanúljatok.
Jó ajándékot adok nektek; törvényemet el ne hagyjátok.
Mert én is atyámnak gyöngéd fia voltam, és egyszülött anyám előtt.
És ő tanított engem és mondá: Vegye be szived az én igéimet; őrizd meg parancsaimat, és élni fogsz.
Birjad a bölcseséget, birjad az okosságot; el ne feledkezzél és el ne hajolj az én szám igéitől.
Ne hagyd el azt, és megőriz téged; szeressed azt, és megtart téged.
A bölcseség kezdete: birjad a bölcseséget, és minden jószágod fölött okosságot szerezz.
Ragadd meg azt, és fölmagasztal téged; megdicsőíttetel tőle, midőn azt hozzád öleled.
Fejednek a kedvesség gyarapodását adja meg, és dicsőséges koronával födöz be téged.
Halljad, fiam, és fogadd be igéimet, hogy megsokasodjanak életed esztendei.
A bölcseség útját megmutatom neked, és vezetni foglak az igazság ösvényein.
Melyeken ha járandasz, nem szoríttatnak meg lépéseid, és futván, nem ütközöl meg.
Tartsd meg a fegyelmet, el ne hagyd azt, őrizd meg, mert az a te életed.
Ne gyönyörködjél az istentelenek ösvényeiben, és ne kedveld a gonoszok útját.
Fuss attól, és ne menj át azon; térj el, és hagyd el azt.
Mert nem alusznak, mig gonoszt nem cselekszenek; fut tőlök az álom, mig valakit meg nem ejtenek.
Az istentelenség kenyerét eszik, és a gonoszság borát iszszák.
Az igazak ösvénye pedig, mint a fénylő világosság, halad és növekedik egész a teljes napig.
Az istentelenek utja sötétes, nem tudják, hol esnek el.
Fiam! hallgasd beszédeimet, és mondásaimra hajtsd füledet.
Ne távozzanak azok szemeidtől, őrizd meg azokat szívednek közepette.
Mert élet azok megtalálóinak, és egészség az egész testnek.
Minden őrizettel óvjad szivedet, mert az élet abból származik.
Távoztasd magadtól a gonosz szájat, és a rágalmazó ajkak távol legyenek tőled.
Szemeid egyenesen nézzenek, és szemöldökeid lépteid előtt járjanak.
Igazgasd lábaid ösvényét, és biztos lesz minden utad.
Ne hajolj jobbra, se balra; lábadat fordítsd el a gonosztól; mert a jobb felől való utakat ismeri az Úr; a melyek pedig balra vannak, gonoszak. De ő egyenessé teszi pályafutásodat, utaidon pedig békeségben tovább vezet.
Intés a tisztátalan élet kerülésére.
Fiam! figyelmezz bölcseségemre, és okosságomra hajtsd füledet,
hogy óvatos és meggondoló légy, és ajakid megtartsák az oktatást. Ne figyelj az asszony álnokságára;
mert a parázna személy ajkai csepegő lépesméz, és torka simább az olajnál;
de utója keserű, mint az üröm, és éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállanak, és lépései pokolba hatnak.
Nem járnak az élet ösvényén, léptei változók és vizsgálhatlanok.
Most azért, fiam, hallgass rám, és szájam igéitől el ne távozzál.
Messze távoztasd tőle utadat, és ne közelgess háza ajtajához;
ne add idegeneknek tisztességedet, és esztendőidet a kegyetlennek;
netalán idegenek költözzenek értékeddel, és keresményed más házába jusson; [Péld. 23,21.]
s te végre nyögj, miután megemésztetted húsodat és testedet, mondván:
Miért utáltam meg a fegyelmet, s nem engedett szívem a dorgálásoknak,
és nem hallgattam tanitóim szavát, és oktatóimhoz nem hajtottam fülemet?
Csaknem minden gonoszba jutottam a község- és gyülekezetnek közepette.
Igyál vizet a te csatorna-vermedből, és kutad forrásaiból.
Folyjanak ki kútforrásaid, és osztogasd vizedet az utczákon.
Egyedűl tieid legyenek azok, és ne részesűljenek veled az idegenek.
Legyen áldott a te forrásod, és vigadj ifjuságod feleségével,
a te szerelmes őzecskéddel és igen kedves őzikéddel; emlői részegítsenek téged minden időben, és szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Miért tévednél, fiam, idegen után, és kéjelegnél más kebelén?
Az Úr nézi az ember utait, és szemmel tartja minden lépését. [Jób. 14,16.]
Saját gonoszságai fogják meg az istentelent, és bűnei köteleivel kötöztetik meg.
Ő meghal, mert nem volt fegyelme, és bolondságának sokaságában eltévelyedik.
Intés a kezességre nézve, a restség és egyéb vétkek kerülésére.
Fiam! Ha kezes lettél barátodért, idegennek adtad kezedet,
le vagy kötelezve szád igéivel, és megfogva tulajdon beszédeiddel.
Cselekedd azért, a mit mondok, fiam! és szabadítsd ki magadat, mert felebarátod kezébe akadtál. Eredj, siess, költsd fel barátodat.
Ne engedj álmot szemeidnek, se szunnyadást szempilláidnak.
Menekedjél ki, mint az őzecske a kézből, és mint a madár a madarász kezéből.
Eredj a hangyához, oh rest! És szemléld az ő utait, és tanúlj bölcseséget.
Neki nincs vezérlője, sem tanitója, sem fejedelme,
nyárban mégis eledelt szerez magának, és aratáskor begyűjti élelmét.
Meddig aluszol? oh rest! mikor kelsz föl álmodból?
Egy kevéssé alszol, egy kevéssé szunydogálsz, egykevéssé összeteszed kezeidet, hogy aludjál; [Péld. 24,33.]
és rád jő a szűkölködés, mint útonálló, és a szegénység, mint fegyveres férfiú. Ha pedig serény leszesz, aratásod olyan lesz, mint a kútforrás, és a szűkölködés messze fut tőled.
A hitszegő ember haszontalan férfiú; gonosz szájjal jár.
Szemeivel int, lábával tapod, ujjával szól,
álnok szivvel gonoszt forral, és minden időben versengéseket hint.
De ennek hirtelen eljő veszedelme, hamar eltiportatik, és nem lesz többé orvossága.
E hatot gyülöli az Úr, és a hetediket utálja lelke:
A kevély szemeket, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezeket,
s gonosz gondolatokat forraló szívet, a gonoszra sietve futó lábakat,
a hazudságokat beszélő hamis tanút, és azt, ki az atyafiak közé visszavonásokat hint.
Tartsd meg, fiam, atyád parancsait, és el ne hagyd anyád törvényét.
Kösd azokat szüntelen szívedre, és tedd nyakad körűl.
Mikor jársz, veled járjanak; mikor aluszol, őrizzenek téged; és fölébredvén, azokkal szólj;
mert a parancsolat szövétnek, a törvény világosság, és a fegyelem dorgálása az élet útja:
hogy megőrizzenek téged a gonosz asszonytól, és az idegen hizelkedő nyelvétől.
Meg ne kivánja szived annak szépségét, és meg ne fogassál az ő hunyorgásaival;
mert a paráznaszemély jutalma alig ér egy kenyeret, az ily asszony pedig a férfiú drága lelkét fogja meg.
Elrejtheti-e ember a tüzet kebelében, hogy ruhái ne égjenek?
Avagy járhat-e eleven szenen, hogy meg ne égjenek talpai?
Igy a ki bemegyen felebarátja feleségéhez, nem lesz tiszta, ha azt illeti.
Nem oly nagy vétek, midőn valaki lop, mert azért lop, hogy éhező lelkét kielégítse;
és mégis, ha rajta kapják, hétannyit fizet, és házának minden vagyonát odaadja.
De a ki házasságtörő, a szívnek fogyatkozása miatt elveszti lelkét.
Szégyent és gyalázatot gyüjt magának, és gyalázata nem töröltetik el;
mert a férfiú féltékenysége és haragja nem fogja kimélni a boszúállás napján,
és senki könyörgésének sem fog engedni, s váltságúl még igen sok ajándékot sem fogad el.
Intés a fajtalan asszonyok csábítása és kártékonysága ellen.
Fiam! őrizd meg beszédeimet, és parancsaimat rejtsd el magadnak.
Fiam! tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz; és törvényemet, mint szemed fényét.
Kösd azt ujjaidra, ird azt szíved tábláira.
Mondjad a bölcseségnek: Nővérem vagy; és az okosságot híjad barátnédnak;
hogy megőrízzen téged a külföldi asszonytól és az idegentől, ki édesget igéivel.
Mert házam ablakáról a rostélyon át néztem,
és látok fiatalokat, nézem a balgatag ifjút,
ki átmegy az utczán a szegletnél és közel annak háza utjához,
alkonyatkor jár, napszállat után, az éj sötétségében és homályában.
És ime eléje jött egy asszony, bujaékességben, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,
nyugodni nem tudó, ki nem maradhat lábain a házban,
majd ottkünn, majd az utczákon, majd a szegleteknél leselkedik.
És megragadván az ifjút, megcsókolja, és szemtelen arczczal hízelkedik, mondván:
Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma teljesítém fogadásaimat;
azért jöttem ki eléd, kivánva téged látni, és rád találtam.
Felékesítém ágyamat zsinórokkal, befödtem egyiptomi tarka szönyegekkel,
meghintettem ágyasházamat mirrhával és áloéval és fahéjjal.
Jere, részegűljünk meg emlőkkel, és gyönyörködjünk a kivánatos ölelkezésekben, mig fölvirad a nap;
mert férjem nincs itthon igen messze útra ment,
egy zacskópénzt vitt magával, és csak holdtölte napjára tér vissza házához.
Behállózta őt a sok beszéddel, és ajakinak hízelgéseivel vonta őt.
Ki azonnal követé, mint a vágóra vitt ökör, és mint az ugrándozó bárány; nem értvén a bolond, hogy bilincsekbe vonatik,
mignem a nyil átjárja máját; mint mikor a madár tőrbe siet, és nem tudja, hogy életveszélyben jár.
Most tehát, fiam, hallgass engem, és figyelmezz szám igéire:
Ne hajoljon elméd annak utaira, és ne hagyd magadat megcsalatni annak ösvényei által;
mert sokat megsebesített és elejtett, és az igen erősek is megölettek általa.
Pokol utai az ő háza, áthatván a halál belső helyeire.
Az igazság örökkévaló és isteni eredetű.
Nem kiáltoz-e a bölcseség? és az okosság nem hallatja-e szavát?
A nagy és magas helyek tetején, az úton, az ösvények közepén állván,
a város kapui mellett, sőt az ajtóban szól, mondván:
Oh férfiak! hozzátok kiáltok, és az én szóm az emberek fiaihoz.
Kicsinyek! tanúljatok okosságot; és esztelenek, okúljatok.
Halljátok meg, mert nagy dolgokról szólok, és megnyilnak ajakim, hogy igazat hirdessenek.
Igazságról szól meggondolva torkom, és ajakim utálják az istentelent.
Minden beszédeim igazak, nincs azokban semmi hamis, sem fonák.
Igazak az értelmeseknek, és egyenesek a tudományt megtalálóknak.
Vegyétek oktatásomat, és nem a pénzt; a tudományt válaszszátok inkább, mint az aranyat.
Mert jobb a bölcseség minden drágaságnál; és ahhoz semmi kivánatos dolog sem hasonlítható.
Én, bölcseség, a tanácsban lakom, és jelen vagyok az értelmes gondolatokban.
Az Úr félelme gyülöli a gonoszt; a fölfuvalkodást és kevélységet, a gonosz útat és a kétnyelvű szájat utálom.
Enyém a tanács és igazság, enyém az okosság, enyém az erősség.
Általam országolnak a királyok, és végeznek igazat a törvényszerzők.
Általam uralkodnak a fejedelmek, és végeznek igazságot a hatalmasok.
Én az engem szeretőket szeretem; és a kik korán vigyáznak rám, megtalálnak engem.
Nálam van a gazdagság és dicsőség, a jeles kincsek és az igazság;
mert jobb az én gyümölcsöm az aranynál és drágakőnél, és az én terményeim a választott ezüstnél.
Az igazság utain járok az itélet ösvényeinek közepette,
hogy meggazdagítsam az engem szeretőket, és azok kincstárát megtöltsem.
Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől.
Öröktől fogva elrendeltettem és régóta, mielőtt a föld lett.
Még nem voltak a mélységek, és én már fogantattam vala; még a vizek kútforrásai ki nem fakadtak;
még a hegyek nagy tömegben meg nem állapodtak; a halmok előtt születtem én.
Még a földet nem teremtette, és a folyóvizeket és a földkerekség sarkait.
Mikor az egeket készité, jelen voltam; mikor bizonyos törvénynyel kerítést vont a mélységek körűl,
mikor az egeket ottfenn megerősíté, és megmérte a vizek kútait,
mikor a tengernek kimérte határát, és törvényt adott a vizeknek, hogy át ne menjenek határaikon; mikor a földnek alapokat vetett;
ővele voltam, mindeneket elrendezvén, és gyönyörködtem naponkint, mulatván előtte minden időben,
mulatván a föld kerekségén; és gyönyörűségem, az emberek fiaival lenni.
Most tehát, fiaim, hallgassatok engem: Boldogok, a kik megőrzik utaimat.
Hallgassátok az oktatást, és legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt.
Boldog ember, ki engem hallgat, és ki ajtómnál vigyáz naponkint, és várakozik ajtóm felénél.
A ki engem megtalál, életet talál, és üdvösséget merít az Úrtól.
A ki pedig ellenem vét, lelkét sérti meg. Mindazok, kik engem gyülölnek szeretik a halált.
A bölcseség háza és asztala; a házasságtörő asszony csábítása.
A bölcseség házat épített magának, hét oszlopot vágott ki.
Feláldozta áldozatait, bort elegyített és elkészítette asztalát.
Elküldötte szolgálóit hogy a várba híjanak, és a város kőfalaira.
„Ha valaki kicsiny, jőjön hozzám.“ És az eszteleneknek szóla:
„Jertek, egyétek az én kenyeremet, és igyátok a bort, melyet nektek elegyítettem.
„Hagyjátok el a gyermekséget, és éljetek, és járjatok az okosság utain.“
Ki a csúfolót tanítja, magának tesz boszúságot; és ki az istentelent feddi, magának szerez gyalázatot.
Ne feddjed a csúfolót, hogy ne gyülöljön téged. Fedd meg a bölcset, és szeretni fog téged.
Adj alkalmat a bölcsnek, és gyarapodni fog bölcsesége; tanítsd az igazat, és sietve elfogadja.
A bölcseség kezdete az Úr félelme, és a szentek tudománya, okosság. [Zsolt. 110,10. Péld. 1,7. Sirák 1,16.]
Mert általam sokasúlnak meg napjaid, és többre mennek életed esztendei. [Péld. 3,2.]
Ha bölcs leszesz, magadnak leszesz; ha pedig csúfoló, egyedül te viseled a gonoszt.
A bolond és fecsegő asszony, tele van hízelkedéssel, bár különben semmit sem tud,
háza ajtajában székre ül a város magas helyén,
hogy híjja az útonjárókat, és az ő útjokon menőket:
„A ki kicsiny, térjen be hozzám.“ És az esztelennek szól:
„A lopott vizek édesebbek, és a titkon adott kenyér kedvesebb.“
És nem tudja, hogy ott szörnyek vannak, és a pokol mélységében az ő vendégei.
SALAMON PÉLDABESZÉDEI.
A bölcs és balgatag, az igaz és az istentelen, a serény és a rest, az együgyű és fonák; szeretet és gyülölség; a nyelv gyümölcsei.
A bölcs fiú örvendezteti atyját, a bolond fiú pedig szomorúsága anyjának.
Semmit sem használnak az istentelenség kincsei, az igazság pedig megszabadít a haláltól. [Péld. 11,4.]
Az Úr nem sanyargatja éhséggel az igaz lelkét, és az istentelenek ármányait fölforgatja.
Szegénységet szerez a lassú kéz, az erősök keze pedig gazdagságot készít. A ki hazudságokra támaszkodik, a szeleket legelteti, és ugyanaz a röpülő madarakat kergeti.
A ki aratáskor gyüjt, bölcs fiú; a ki pedig nyárban hortyog, szégyenvallás fia.
Az Úr áldása az igaz fején; az istentelenek száját pedig gonoszság födi be.
Az igaz emlékezete dicséretes, de az istentelenek neve elrothad.
A bölcs szívű beveszi a parancsokat; a bolondot szája veri meg.
A ki egyenesen jár, bátorsággal jár; a ki pedig megvesztegeti utait, kitudódik.
A ki szemmel hunyorgat, fájdalmat szerez; és a bolondot szája veri meg. [Sirák 27,25.]
Élet ere az igaz szája; az istentelenek szája gonoszságot takar.
A gyülölség versengést támaszt; a szeretet minden vétket befödöz. [Kor. I. 13,4. Pét. I. 4,8.]
A bölcsnek ajakiban bölcseség találtatik, de vessző van annak hátán, kinél hiányzik az értelem.
A bölcsek elrejtik a tudományt; a bolond szája pedig közel van a szégyenvalláshoz.
A gazdag vagyona az ő erősségének városa; a szegények félelme az ő szűkölködésök.
Az igaz munkája életre visz; az istentelen gyümölcse pedig bűnre.
Élet utján van, ki fegyelmet tart, a ki pedig a dorgálást elhagyja, tévelyeg.
A gyűlölséget elrejtik a hazug ajkak; a ki szidalmat szól, esztelen.
A sok beszéd nincs bűn nélkül; a ki pedig mérsékli ajkait, igen okos.
Választott ezüst az igaz ember nyelve; az istentelenek szíve pedig semmirekellő.
Az igaz ajkai igen sokat tanítanak; a kik pedig tudatlanok, szívök szegénységében halnak el.
Az Úr áldása meggazdagít, és nem jár azzal nyomorúság.
A bolond mintegy nevetve cselekszi a bűnt; a bölcseség pedig okosság a férfiúnak.
Mitől az istentelen fél, az jő rá; az igazak kivánsága megadatik.
Mint az elmúló szélvész, úgy nem leszen az istentelen; az igaz pedig, mint az örök alap.
A mi fogaknak az eczet, és szemeknek a füst: az a rest azoknak, kik őt küldötték.
Az Úr félelme megszaporítja a napokat, az istentelenek esztendei megrövidíttetnek.
Az igazak várakozása, vígaság; az istentelenek reménye pedig elvesz.
Az Úr útja erősség az egyenes lelkűnek, de félelem azoknak, kik gonoszt cselekszenek.
Az igaz nem mozdúl meg mindörökké; az istentelenek pedig nem fognak a földön lakni.
Az igaz szája bölcseséget szül; a gonoszok nyelve elvesz.
Az igaz ajkai ismerik a kedvességet, az istentelenek szája a gonoszságot.
Az erény hasznai, a vétek kárai.
Az álnok mérleg utálatosság az Úrnál, az igaz mérték kedves előtte.
A hol kevélység vagyon, ott lesz a gyalázat is; a hol pedig alázatosság van, ott a bölcseség.
Az igazakat egyenességök igazgatja; a gonoszakat csalárdságuk pusztítja el.
A gazdagság nem használ a boszúállás napján; az igazság pedig megszabadít a haláltól. [Péld. 10,2.]
Az egyenes lelkűnek igazsága igazgatja az ő útját; az istentelen pedig istentelenségében esik el.
Az igazság megszabadítja az igazakat; és a gonoszok ármányaikban fogatnak meg.
A megholt istentelen embernek semmi reménye többé; és a szorgoskodók várakozása megsemmisűl.
Az igaz megszabadúl a nyomorúságtól, és helyette az istentelen adatik kézbe.
A képmutató megcsalja szájával barátját; az igazak pedig megszabadúlnak a tudomány által.
Az igazak javain örvendez a város; és az istentelenek veszedelmén ujjongás vagyon.
Az igazak áldásával fölmagasztaltatik a város; az istentelenek szájával fölforgattatik.
A ki barátját megveti, szűkkeblű; az okos férfiú pedig hallgat.
A ki csalárdságban jár, fölfedezi a titkokat; a ki pedig hű szivű, elrejti barátja titkát.
A hol nincs vezér, elvesz a nép; de jólét van ott, hol sok a jó tanács.
Gonoszúl van dolga, ki kezes lesz idegenért, a ki pedig óvakodik a tőröktől, bátorságban él.
A kedves asszony dicsőséget talál, és az erősek gazdagságot nyernek.
Jól cselekszik lelkével az irgalmas férfiú; a ki pedig kegyetlen, atyjafiait is eltaszítja.
Az istentelen állhatatlan munkát teszen; az igazság hintőjének pedig jutalma bizonyos.
A kegyelmesség életet szerez; de a gonoszok követése, halált.
Útálatos az Úrnál az álnok szív, és kedvében azok vannak, kik egyenes úton járnak.
Sok kézben sem marad büntetlen a gonosz; az igazak ivadéka pedig megszabadúl.
Disznó orrán arany perecz a szép és bolond asszony.
Az igazak minden kivánsága jó; az istentelenek várakozása, harag.
Némelyek tulajdonukat osztogatják el, és gazdagabbakká lesznek; némelyek másét is elragadják, és mégis mindenkor szűkölködésben vannak.
A mely lélek áld, meghízik; és a ki részegít, ő is megrészegíttetik.
Ki elrejti a gabonát, átkoztatik a népektől; az eladók fején pedig áldás van.
Jól kel föl reggel, ki jót keres; a ki pedig gonoszok után jár, elnyomatik azoktól.
A ki gazdagságában bízik, elesik; az igazak pedig virúlnak, mint a zöld levél.
Ki megbolygatja házát, szelei lesznek; és a ki bolond, a bölcsnek fog szolgálni.
Az igaz gyümölcse élet fája, és a ki megsegíti a lelkeket, bölcs az.
Ha az igaz is szenved a földön, mennyivel inkább az istentelen és a bűnös.
A fegyelemről, igazságról, a jónak jutalmáról, a gonosznak büntetéséről.
A ki szereti a fegyelmet, szereti a tudományt; a ki pedig gyülöli a feddést, esztelen.
A ki jó, kegyelmet nyer az Úrtól; a ki pedig saját gondolataiban bízik, istentelenűl cselekszik.
Nem erősödik meg az ember istentelenség által; de az igazak gyökere nem mozdúl meg.
A szorgalmatos asszony koronája férjének; de rothadás annak csontaiban, ki gyalázatra méltó dolgokat cselekszik.
Az igazak gondolatai jogosak; az istentelenek tanácsai csalárdok.
Az istentelenek igéi vér után incselkednek, az igazak szája megszabadítja őket.
Döntsd ki az istenteleneket, és nem lesznek; az igazak háza pedig megmarad.
Tudományáról megismertetik a férfiú; a ki pedig hiábavaló és szívtelen, meggyaláztatik.
Jobb a szegény, ki magával megelégszik, mint a dicsekvő, ki kenyérben szűkölködik. [Sirák 10,30.]
Az igaz gondját viseli barmainak is; de az istentelen szíve kegyetlen.
A ki földét műveli, elegendő kenyere lesz; a ki pedig a hívalkodást követi, nagy bolond. Ki borozásban gyönyörködik, épületében gyalázatot hagy. [Sirák 20,30.]
Az istentelen kivánsága a gonoszok erőssége; az igazak gyökere pedig gyarapodik.
Az ajkak bűneiért romlás közelget a gonoszhoz; az igaz pedig kimenekedik a szorongásból.
Kiki szája gyümölcséből telik be jókkal, és kezeinek cselekedetei szerint lesz fizetése.
A bolond útja igaz az ő szemei előtt; de a ki bölcs, enged a tanácsnak.
A bolond mindjárt kijelenti haragját; ki pedig eltitkolja a boszúságot, okos az.
A ki azt szólja, mit tud, igazság mutatója; a ki pedig hazud, csalárd tanú.
Van, ki igér, és azután lelkiismeretének kardjával furdaltatik; a bölcsek nyelve pedig, egészség.
Az igazmondás ajka erős leszen mindörökké; a ki pedig hirtelen tanu, hazug nyelvet hegyez.
Álnokság vagyon a gonoszt gondolók szivében; a kik pedig békeségről tanácskoznak, azokat öröm követi.
Nem szomorítja meg az igazat, akármi történjék rajta; az istentelenek pedig eltelnek gonoszszal.
A hazug ajkak utálatosak az Úrnál; a kik pedig hiven cselekesznek, tetszenek neki.
Az okos ember elfödözi tudományát; az esztelenek szíve bolondságot beszél.
Az erősök keze uralkodni fog; a rest pedig adófizetéssel szolgál.
A férfiú szivében a bánat megalázza őt; de jó szóval megvigasztaltatik.
A ki nem gondol kárával barátja végett, igaz; az istentelenek útja pedig megcsalja őket.
A csalárd nem talál nyereséget; de az (igaz) ember jószága aranyértékű.
Az igazság ösvényén az élet; a tévút pedig halálra viszen.
Különféle életszabályok.
A bölcs fiú atyja tanitása; a csúfoló pedig nem hallgat rá, midőn dorgáltatik.
Az ember szája gyümölcseiből telik be jókkal; a törvényszegők lelke pedig hamis.
A ki megőrzi száját, megőrzi lelkét; a ki pedig meggondolatlan a szólásra, gonoszt fog érezni.
Akar és nem akar a rest; a munkálkodók lelke pedig meghízik.
A hazug igét utálja az igaz; az istentelen pedig megszégyenít és megszégyeníttetik.
Az igazság megőrzi az ártatlanok útját; az istentelenség pedig megejti a bűnöst.
Némelyik gazdagnak látszik, holott semmije sincs; és némelyik szegénynek, holott nagy gazdagsága van.
A férfiú lelkének váltsága az ő gazdagsága; a szegény pedig nem tart a megtámadástól.
Az igazak világossága örvendeztet; az istentelenek szövétneke pedig eloltatik.
A kevélyek között mindenkor versengések vannak; a kik pedig mindent tanácscsal cselekszenek, a bölcseségtől vezéreltetnek.
A sietséggel gyüjtött jószág megkevesedik; a mely pedig aprónként gyüjtetik kézzel, megsokasodik.
A mely reménység elhalad, gyötri a lelket; élet fája a teljesedő kivánság.
A ki valami dolgot gyaláz, önmagát kötelezi jövendőre; a ki pedig féli a parancsolatot, békeségben leszen. Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek; az igazak pedig irgalmasok, és könyörűlnek.
A bölcs törvénye élet forrása, hogy távozzék a halál romlásától.
A jó tanitás kedvessé teszen; a megvetők útjában örvény vagyon.
Az okos mindent tanácscsal tesz; a balga pedig kinyilatkoztatja bolondságát.
Az istentelen követe gonoszba esik; a hű követ pedig jóra szolgál.
Szűkölködés és gyalázat éri, ki elhagyja a fegyelmet, a ki pedig enged a dorgálónak, megdicsőíttetik.
A kivánság, ha teljesedik, gyönyörködteti a lelket; a bolondok utálják azokat, kik futnak a gonosztól.
A ki bölcsekkel jár, bölcs lesz; a bolondok barátja hasonlóvá lesz.
A bűnösöket gonosz követi; az igazaknak jókkal fizetnek.
A jó örökös, fiakat és unokákat hagy; és a bűnös jószága az igaznak tartatik.
Sok élelmet ad az atyák új földe; de mások gyűjtenek igazság nélkül.
Ki a vesszőt kiméli, fiát gyűlöli; a ki pedig szereti azt, szűntelen oktatja. [Péld. 23,13.]
Az igaz eszik, és megelégíti lelkét; az istentelenek hasa pedig telhetetlen.
A bölcseség dicsérete a háztartásban, és átalán a társas életben.
A bölcs asszony építi házát; az esztelen pedig a fölépűltet is lerontja kezeivel.
Az igaz úton járó és az istenfélő lenézetik attól, ki gyalázatos úton jár. [Jób 12,4.]
A bolond szájában a kevélység vesszeje; a bölcsek ajkai pedig megőrzik őket.
A hol ökrök nincsenek, üres a jászoly; a hol pedig igen sok a vetés, ott nyilván van az ökör erőssége.
A hív tanú nem hazug; az álnok tanú pedig hazudságot mond.
A csúfoló bölcseséget keres, és nem talál; az okosok tudománya könnyű.
Lépj eléje a bolond férfiúnak, és nem tudja az okosság ajkait.
Az okos bölcsesége, hogy értse az ő útját, a bolondok esztelensége tévelygő.
A bolond csúfolódik a bűnnel; de az igazak közt megmarad a kegyelem.
A mely szív tudja lelke keserűségét, annak örömeibe nem elegyedik az idegen.
Az istentelenek háza eltöröltetik; az igazak hajléki pedig virúlni fognak.
Van oly út, mely az ember előtt igaznak látszik, de vége halálra viszen.
A nevetés fájdalommal vegyülhet, és az öröm végét siralom foglalja el.
Az ő utaival eltelik a bolond; és azt fölülhaladja a jó férfiú.
Az együgyű minden szónak hisz; az okos vigyáz lépéseire. Az álnok fiú semmi jót nem várhat; a bölcs szolga cselekedetei pedig szerencsések lesznek, és útai egyenesek.
A bölcs fél és távozik a gonosztól; a bolond túl teszi magát rajta, és bizakodik.
A türelmetlen bolondságot tesz, és a ravasz ember gyűlöletes.
A kicsinyek bolondságot öröklenek; az okosok várják a tudományt.
A gonoszok le fognak borúlni a jók előtt; és az istentelenek az igazak kapui előtt.
Még felebarátja előtt is gyülöletes a szegény; a gazdagok baráti pedig sokan vannak.
A ki lenézi felebarátját, vétkezik; a ki pedig könyörűl a szegényen, boldog leszen. A ki hiszen az Úrban, szereti az irgalmasságot.
Tévelyegnek, a kik gonoszt cselekesznek; az irgalom és igazság jót szerez.
Minden munkában van bővelkedés; de a hol sok a szó, ott gyakori a szűkölködés.
A bölcsek koronája az ő gazdagságuk; a bolondok balgatagsága esztelenség.
A hív tanú megszabadítja a lelkeket; a ravasz hazudságokat szól.
Az Úr félelmében van az erősség bizodalma, és fiainak reményök leszen.
Az Úr félelme élet forrása, hogy a halál romlását kikerűljék.
A nép sokaságában a király méltósága, és a köznép kevés számában a fejedelem gyalázata.
A ki tűr, sok okossággal vezéreltetik; a ki pedig nem tűr, fölmagasztalja bolondságát.
A test élete a szív egészsége; tetemek rothadása az irigység.
A ki szidalmazza a szegényt, gyalázza annak teremtőjét; tiszteli pedig, a ki könyörűl a szegényen. [Péld. 17,5.]
Gonoszsága miatt vettetik el az istentelen; az igaz pedig halálakor bízik.
Az okos szivében nyugszik a bölcseség, és akármely tudatlant oktat.
Az igazság fölemeli a nemzetet; a bűn pedig szegényekké teszi a népeket.
Az értelmes szolga kedves a királynál; a haszontalan szenvedni fogja haragját.
Az okosság és becsületesség hasznai. Eszközök a bűn kerülésére.
A szelíd felelet megtöri a haragot; a kemény beszéd dühösséget támaszt. [Péld. 25,15.]
A bölcsek nyelve ékesíti a tudományt; a bolondok szájából bolondság forr ki.
Minden helyen szemlélik az Úr szemei a jókat és gonoszokat.
Az engesztelő nyelv élet fája; a mérsékletlen pedig leveri a lelket.
A bolond kineveti atyja oktatását; a ki pedig figyel a dorgálásokra, okosabb leszen. A bőséges igazságban igen nagy erő vagyon, az istentelenek gondolatai pedig kiirtatnak.
Az igaz háza legnagyobb erősség; az istentelen jövedelmeiben romlás vagyon.
A bölcsek ajkai tudományt hintegetnek; a bolondok szive különböző.
Az istentelenek áldozatai utálatosak az Úr előtt; az igazak fogadásai kedvesek [Péld. 21,27. Sirák 34,21.]
Az Úr előtt utálatosság az istentelen útja; ki az igazságot követi, szerettetik tőle.
Gonosz fenyítéke lesz az élet útja elhagyójának; ki a dorgálásokat gyülöli, meghal.
A pokol és veszedelem az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek fiainak szíve?
A romlott nem szereti azt, ki őt megdorgálja, sem a bölcsekhez nem járul.
Az örvendező sziv megvidámitja az orczát; a sziv bánata leveri a lelket. [Péld. 16,24. 17,22.]
A bölcs szive tudományt keres; a bolondok szája tudatlanságon legel.
A szegénynek minden napja rosz; a nyugodt kedély, mint a szünetlen vendégség.
Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a nagy és ki nem elégítő kincsek.
Jobb főzelékre hivatni szeretettel, mint hizlalt borjúra gyülölséggel.
A haragos férfiú versengéseket indít, a béketűrő lecsendesíti a fölgerjedteket.
A restek útja, mint a tövises sövény, az igazak útja akadály nélküli.
A bölcs fiú örvendezteti atyját; a bolond ember megveti anyját.
A bolondság öröme a bolondnak; az okos férfiú jól intézi lépéseit.
Megsemmisűlnek a gondolatok, hol nincs tanács; a hol pedig több tanácsadó van, megerősödnek.
Örűl az ember szája mondásában, de legjobb az alkalmas beszéd.
Az élet ösvénye felfelé visz az értelmesre nézve, hogy elkerűlje alant a pokolt.
A kevélyek házát lerombolja az Úr; az özvegy határait megerősíti.
A gonosz gondolatok utálatosak az Úrnál; az igen szép tiszta beszéd megáll előtte.
Megháboritja házát, ki fösvénységet hajhász; a ki pedig az ajándékokat gyülöli, élni fog. Az irgalmasság és hit által kitisztúl a bűnökből; az Úr félelme által pedig mindenki távozik a gonosztól. [Péld. 16,6.]
Az igaz elméje engedelmességről elmélkedik; az istentelenek szája gonoszszal bővelkedik.
Az Úr távol van az istentelenektől, de az igazak imádságait meghallgatja.
A szemek világossága megvidámitja a lelket; a jó hírnév hizlalja a csontokat.
A mely fül az élet dorgálásait hallgatja, a bölcsek között lakik.
Ki elveti a fegyelmet, megveti lelkét; ki pedig enged a dorgálásoknak, szive van.
Az Úr félelme a bölcseség fegyelme, és a dicsőség előtt jár az alázatosság.
Isten gondviselése, és bölcs uralkodása. A bölcseség dicsérete.
Emberé a szív készülete, de az Úré a nyelv igazgatása. [Péld. 16,9.]
Az ember minden útai tárvák az ő szemei előtt; az Úr a lelkek fontolója. [Péld. 20,24.]
Nyilatkoztasd ki az Úrnak cselekedeteidet, és eligazíttatnak a te gondolataid.
Mindeneket önmagáért teremtett az Úr, az istentelent is a gonosz napra.
Utálatosság az Úr előtt minden kevély, haszinte kéz kéz mellett leend is, nem lesz büntetlen. A jó út kezdete az igazság cselekvése; és ez kedvesebb Istennél, mint az áldozattétel.
Irgalommal és igazsággal megváltatik a gonoszság; és az Úr félelmével kerülik el a gonoszt. [Péld. 15,27.]
Mikor az ember útai az Úrnak tetszenek, az ő elleneit is békeségre téríti.
Jobb a kevés igazsággal, mint a sok jövedelem hamissággal.
Az ember szíve elrendezi útját, de az Úr igazgatja lépéseit. [Péld. 16,1.]
Isteni szó van a király ajkain, az itéletben nem téved szája.
Nehezék és mérleg az Úr itéletei, és az ő cselekedetei a zacskó minden kövén.
Utálatosak a királynál, kik istentelenűl cselekszenek; mert igazsággal erősödik meg a királyi szék.
A királyoknál kedvesek az igaz ajkak; a ki igazat szól, szerettetik.
A király boszankodása a halál követe; de a bölcs férfiú megengeszteli azt.
A király arczának vidámsága, élet; és az ő kegyelmessége, mint a kései eső.
Birjad a bölcseséget, mert jobb az aranynál; és szerezz okosságot, mert becsesebb az ezüstnél.
Az igazak ösvénye eltér a gonosztól; a ki lelkének örzője, megtartja útját.
A romlás előtt kevélység jár, és a bukás előtt fölfuvalkodik a lélek.
Jobb megaláztatni a szelídekkel, mint ragadományokat osztogatni a kevélyekkel.
A ki szóban értelmes, jót talál; és ki az Úrban bízik, boldog.
A ki szivében bölcs, okosnak neveztetik; és az édes beszédű még nagyobbat nyer.
Élet kútfeje a tudomány annak, ki azzal bir; a bolondok tudománya balgatagság.
A bölcs szíve megtanítja száját, és ajkai kedvességét neveli.
A jól rendezett igék lépesméz, a lélek édessége, a tetemek egészsége. [Péld. 15,13. 17,22.]
Vagyon út, mely az ember előtt igaznak látszik, és végre halálra visz. [Péld. 14,12.]
A munkás lelke magának munkálkodik, mert szája kényszeríti őt.
Az istentelen férfiú áskálódik, és ajakiban tűz ég.
A romlott ember versengést támaszt, és a fecsegő szétválasztja a fejedelmeket.
A gonosz férfiú édesgeti barátját, és nem jó uton hordozza őt.
A ki meredt szemmel álnokságot gondol, ajkait harapdálván, végbeviszi a gonoszt.
Tisztesség koronája az öregség, mely az igazság útain találtatik.
Jobb a béketűrő az erős férfiúnál, és az indulatain uralkodó a városok hóditóinál.
A sorsok ölbe vettetnek, de az Úrtól igazgattatnak.
Különféle és ellentétes hatása a bölcseségnek és balgaságnak, a jámborságnak és istentelenségnek.
Jobb egy száraz falat örömmel, mint levágott barmokkal tele ház viszálkodással.
A bölcs szolga uralkodik a bolond fiakon, és a testvérek között elosztja az örökséget. [Sirák 10,28.]
Mint az ezüst megpróbáltatik tűzzel, és az arany kemenczében: úgy a sziveket megpróbálja az Úr.
A gonosz enged a hamis nyelvnek, és a csalárd enged a hazug ajkaknak.
A ki lenézi a szegényt, gyalázza annak teremtőjét; és a ki más romlásán örűl, nem lesz büntetlen. [Péld. 14,31.]
Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsősége az ő atyjok.
Nem illenek bolondhoz az ékes beszédek, sem fejedelemhez a hazudó ajkak.
Igen kedves drágakő a várakozó kivánsága; akárhová fordúl, okosan tesz.
A ki eltitkolja a vétket, barátságot keres; a ki ismételt beszédben eléhozza, szétválasztja a barátságosokat.
Többet használ a feddés az okosnál, mint száz vereség a bolondnál.
Mindenkor viszálkodást keres a gonosz, de kegyetlen követ küldetik ellene.
Jobb a fiaitól megfosztott medvével találkozni, mint a bolondságában bízó balgataggal.
A ki jóért roszszal fizet, a gonosz nem távozik annak házától. [Rom. 12,17. Tessz. I. 5,15. Pét. I. 3,9.]
A ki elereszti a vizet, feje a háborgásnak; és mielőtt gyalázatot szenvedjen, elhagyja a pörlekedést.
Ki az istentelent igazolja, és az igazat kárhoztatja, mind a kettő utálatos az Isten előtt. [Izai. 5,23.]
Mit használ a bolondnak, hogy gazdagsága vagyon, holott bölcseséget nem vehet? A ki magasra csinálja házát, romlást keres; a ki nem akar tanúlni, bajokba esik.
Minden időben szeret, a ki barátod; és az atyafi a nyomorúságban próbáltatik meg.
A bolond ember tapsol kezeivel, midőn kezes lett barátjáért.
A ki háborgásokról elmélkedik, szereti a versengéseket; és ki magasan csinálja az ajtót, romlást keres.
A ki romlott szivű, nem talál jót; és a ki nyelvét elfordítja, bajba esik.
A bolond maga gyalázatára született; de az atya sem örűl a bolondnak.
A vidám szív virágzó életet szerez; a szomorú lélek elszárítja a csontokat. [Péld. 15,13. 16,24.]
Az istentelen az ajándékokat elveszi a kebelből, hogy elcsavarja a törvény ösvényeit.
Az okos arczán fénylik a bölcseség; a bolondok szemei a föld szélein járnak. [Préd. 2,14. 8,1.]
Az atyának haragja a bolond fiú, és fájdalma az anyának, ki őt szülte.
Nem jó kárt tenni az igaznak, sem megverni a fejedelmet, ki igazán itél.
A ki mérsékli beszédeit, tudós és okos; és drága lélek az okos férfiú. [Jak. 1,19.]
A bolond is, ha hallgat, bölcsnek tartatik, és ha bezárja ajkait, értelmesnek.
Különféle bölcs tanitások.
Alkalmakat keres, ki el akar távozni barátjától; minden időben megrovásra méltó.
A bolond nem veszi be az okosság igéit, hanem ha azokat mondod, mik szivében forognak.
Az istentelen, mikor a bűnök mélységére jut, nem gondol semmivel; de gyalázat és szidalom követi is őt.
Mély viz a férfiú szájából jövő igék; és kiáradó patak a bölcseség kútja. [Péld. 20,5.]
Az istentelen személyét válogatni nem jó, hogy elhajolj az itélet igazságától.
A bolond ajkai versengésbe elegyednek, és szája civódást szerez.
A bolond szája az ő romlása, és ajkai az ő lelkének veszedelme.
A kétnyelvű igéi együgyűeknek látszanak, de behatnak a test belső részébe. A restet megejti a félelem, a puhák lelkei pedig éheznek.
A ki lágy és tunya az ő dolgaiban, a tékozlónak atyjafia.
Legerősebb torony az Úr neve; ahhoz fut az igaz és fölmagasztaltatik.
A gazdag vagyona az ő erejének városa, és mintegy őt körűlvevő erős kőfal.
Romlása előtt felfuvalkodik az ember szive, és mielőtt megdicsőíttetnék, megaláztatik. [Péld. 11,2. Sirák 10,15.]
A ki előbb felel, mint hall, bolondnak mutatja magát és szégyenvallásra méltónak. [Sirák 11,8.]
A férfiú lelke gyámola erőtlenségének; de a hirtelen haragu lelket ki szenvedhetné?
Az okos sziv birja a tudományt, és a bölcsek füle keresi a tanitást.
Az ember ajándéka tágitja az ő utját, és a fejedelmek előtt tért szerez neki.
Az igaz először önmaga vádolója, eljő barátja, és megvizsgálja őt.
A versengéseket elnyomja a sors, és a hatalmasok között is itéletet teszen.
A testvér, kit felsegít testvére, mint az erős város; és a törvények, mint a városok zárai.
A férfiú szájának gyümölcseivel telik meg az ő gyomra, és ajakinak terményei elégítik meg őt.
Halál és élet van a nyelv kezében, ki mit szeret, annak gyümölcseit fogja enni.
A ki jó feleséget talál, jót talál, és vigaságot veszen az Úrtól. A ki jó feleséget űz el, jót űz el; a ki pedig a házasságtörőt megtartja, bolond és istentelen.
Könyörögve szól a szegény, és a gazdag keményen felel.
A társaságra kedves ember inkább lesz barátod, mint az atyafi.
Az őszinteség, igazlelküség, igazmondás, szelídség és béketürés dicsérete.
Jobb a szegény, ki együgyűségében jár, mint az ajkait vonogató és esztelen gazdag.
A hol nincs a léleknek tudománya, ott nincs jó; és a ki rohan lábaival, megbotlik.
Az ember bolondsága elfordítja az ő lépéseit; és az Isten ellen zúgolódik elméjében.
A gazdagság igen sok barátot szerez; a szegénytől pedig elválnak azok is, kik voltak.
A hamis tanú nem marad büntetlen; és a ki hazudságokat szól, nem viszi el. [Dán. 13,61.]
Sokan tisztelik a hatalmas személyét, és baráti az ajándékadónak.
A szegény embert gyülölik atyjafiai, azonfelűl baráti is messzetávoznak tőle. A ki csak szó után indúl, semmije sem lesz;
a ki pedig értelemmel bír, szereti lelkét, és az okosság őrzője jókat talál.
A hamis tanú nem marad büntetlen, és a ki hazudságokat szól, elvesz.
Nem illenek bolondhoz a gyönyörűségek; sem szolgához, hogy uralkodjék a fejedelmeken.
A férfiú tudománya türelme által ismertetik meg, és az ő dicsősége, elmellőzni a gonoszt.
Mint oroszlán ordítása, úgy a király haragja; és mint harmat a füvön, úgy az ő vidámsága.
Az atya fájdalma a bolond fiú; és szűntelen csurgó ereszet a versengő asszony.
Ház és gazdagság a szülőktől adatnak; az okos feleség pedig tulajdonképen az Úrtól.
A restség álomba merít, és a tunya lélek éhezni fog.
A ki megőrzi a parancsolatot, megőrzi lelkét; a ki pedig útját elhenyéli, meghal.
Az Úrnak ad kölcsön, ki a szegényen könyörűl, és jutalmát megfizeti neki.
Fenyítsd fiadat, ne essél kétségbe; de megöléséig el ne ragadtasd magadat.
A ki türelmetlen, kárt vall; és ha valamit elragad, mást ad helyébe.
Hallgasd meg a tanácsot, és fogadd el a fegyelmet, hogy végtére bölcs légy.
Sok a gondolat a férfiú szivében, de az Úr akaratja marad meg.
A szűkölködő ember irgalmas; és jobb a szegény, mint a hazug férfiú.
Az Úr félelme életre viszen, és bővelkedést szerez, gonosz látogatás nélkül.
A rest hóna alá dugja kezét, és szájához sem viszi azt. [Péld. 26,15.]
Ha az istentelen megostoroztatik, a bolond bölcsebb leszen; ha pedig a bölcset megdorgálod, megérti a fegyelmet. [Péld. 21,11.]
A ki atyját nyomorgatja és anyját elűzi, gyalázatos az és boldogtalan.
Ne szűnj meg, fiam, a tanitást hallgatni, és ne légy járatlan a tudomány beszédeiben.
A hamis tanú kineveti az itéletet; és az istentelenek szája elnyeli a hamisságot.
A csúfolóknak készek az itéletek, és a verő pörölyök a bolondok hátaira.
Intés a részegség, a felsőbbség elleni lázadás, az igaztalanság és restség kerűlésére.
Bujaságra vivő szer a bor, és háborgó a részegség; a ki ezekben gyönyörködik, bölcs nem leszen.
Mint az oroszlán ordítása, úgy a király rettentése is; a ki azt ingerli, önlelke ellen vétkezik.
Tisztelet az embernek, ki elvonja magát a versengéstől, a bolondok pedig mind veszekedésbe elegyednek.
A hideg miatt nem akart a rest szántani: azért koldúlni fog nyárban, de nem adnak neki.
Mint a mély víz, olyan a tanács a férfiú szivében; de a bölcs ember kimeríti azt. [Péld. 18,4.]
Sok ember hivatik irgalmasnak, pedig hű férfiút ki talál?
Az igaz, ki együgyűségében jár, boldog fiakat hagy maga után.
A király, ki az itélőszéken ül, tekintetével minden gonoszt elszéleszt.
Ki mondhatja: tiszta az én szivem, tiszta vagyok a bűntől? [Kir. III. 8,46. Krón. II. 6,36. Préd. 7,21. Ján. I. 1,8.]
Kétféle font, és kétféle mérték, mind a kettő utálatos az Istennél. [Péld. 11,1. 20,23.]
Foglalatosságaiból ismertetik meg a gyermek, ha tiszták és igazak cselekedetei.
A halló fület és látó szemet, mind a kettőt az Úr alkotta.
Ne szeresd az álmot, hogy a szegénység el ne nyomjon téged; tartsd nyitva szemeidet, és elegendő kenyered lesz.
Rosz, rosz, azt mondja minden vásárló, és mikor elmegy, akkor dicsekszik.
Arany és gyöngyök sokasága és drágalátos edény a tudomány ajkai.
Vedd el ruháját, ki kezes lett az idegenért, és a külföldiekért végy zálogot tőle. [Péld. 27,13.]
Édes az embernek a hazudság kenyere, de azután betelik szája kövecscsel.
A gondolatok tanácsokkal erősödnek, és jól intézve kell hadat viselni.
Azzal, ki a titkokat kinyilatkoztatja, és csalárdságban jár, és kitátja ajkait, ne tarts.
Ki atyját és anyját megátkozza, annak szövétneke eloltatik a sötétségnek közepette. [Móz. II. 21,17. Móz. III. 20,9. Máté 15,4. Péld. 30,17.]
Az örökségen, mely után eleinte sietnek, utóljára nem lesz áldás.
Ne mondd: Roszszal fizetek vissza; várd az Urat és megszabadít téged. [Rom. 12,17. Tessz. I. 5,15. Pét. I. 3,9.]
Utálatosság az Úrnál a kétféle font; az álnok mérleg nem jó. [Péld. 20,10.]
Az Úr igazgatja a férfiú lépéseit; de melyik ember értheti meg útját?
Romlás az embernek, elnyelni a szenteket, és a tett fogadást visszavonni.
Az istenteleneket elszéleszti a bölcs király, és rájok hajtja a kereket.
Az Úr szövétneke az ember lelke, mely megvizsgálja a belső rész minden titkát.
Az irgalom és igazság őrzik a királyt, és kegyelmességgel erősödik meg az ő királyi széke.
Az ifjak vigasága az ő erejök, és az öregek tisztessége az őszhaj.
A seb kéke eltörli a gonoszt, és a belső részekre ható csapások.
Isten gondviseléséről. Különféle tanitások.
Mint a vizek folyásai, úgy a király szive az Úr kezében, a hová akarja, oda hajtja azt.
A férfiú, minden útja igaznak látszik előtte; de az Úr a szíveket méri. [Péld. 16,2. 20,24.]
Irgalmasságot és itéletet cselekedni, inkább tetszik az Úrnak, mint az áldozatok.
A szemek fönhéjázása a szivnek fölfuvalkodása; az istentelenek szövétneke a bűn.
Az erősnek gondolatai mindig bővelkedéssel járnak; minden rest pedig mindenkor szűkölködésben vagyon.
Ki a hazudság nyelvével gyüjt kincseket, hiábavaló és esztelen, és a halál tőrébe akad.
Az istentelenek ragadományai megbuktatják őket, mert nem akarják tenni, a mi igaz.
A férfiúnak elveteműlt útja idegen út; a ki pedig tiszta, annak cselekedete igaz.
Jobb a padlás szegletében ülni, mint a versengő asszonynyal, és még közös házban. [Péld. 21,19. 25,24.]
Az istentelen lelke gonoszt kiván, nem könyörűl felebarátján.
Megbüntettetvén az istentelen, bölcsebb lesz az együgyű; és ha a bölcset követi, tudományt szerez. [Péld. 19,25.]
Az igaz gondolkodik az istentelen házáról, hogy az istenteleneket elvonja a gonoszoktól.
A ki bedugja fülét a szegény kiáltására, ő is kiáltani fog, de nem hallgattatik meg.
A titkon adott ajándék eloltja a haragot, és a kebelbe rejtett adomány a legnagyobb boszankodást.
Az igaznak öröm itéletet tenni, és félelem a gonosztevőknek.
A mely férfiú letéved a tudomány útjáról, az óriások gyülekezetében lesz lakása.
A ki szereti a lakmározást, szűkölködni fog; a ki szereti a bort és kövéreket, nem gazdagúl meg.
Az igazért adatik az istentelen, és a jámborokért a gonosz.
Jobb a pusztaságon lakni, mint versengő és haragos asszonynyal. [Péld. 21,9. 25,24. Sirák 25,23.]
Kivánatos kincs és olaj van az igaz házában; és az esztelen ember azt eltékozolja.
Ki az igazságot és irgalmasságot követi, életet talál, igazságot és dicsőséget.
Az erősök városába fölmegy a bölcs, és lerontja erejét, melyben az bízott.
A ki megőrzi száját és nyelvét, szorongatásoktól őrzi meg lelkét.
A kevély és nagyravágyó, tudatlannak hivatik, a ki haragból gyakorolja a kevélységet.
A kivánságok megölik a restet, mert kezei semmit sem akarnak munkálkodni;
egész nap ohajt és kiván; a ki pedig igaz, adakozik és meg nem szünik.
Az istentelenek áldozatai utálatosak, mert bűnből áldoztatnak. [Péld. 15,8. Sirák 34,21.]
A hazug tanú elvesz, az engedelmes férfiú győzelemre szól.
Az istentelen férfiú megkeményíti orczáját szemtelenűl; a ki pedig igaz, megjobbítja útját.
Nincs bölcseség, nincs okosság, nincs tanács az Úr ellen.
A ló fölkészíttetik a harcz napjára, de az Úr adja a győzedelmet.
A jó hirnévről; mint tartatik az fenn, és mint veszíttetik el. Különféle tanitások.
Jobb a jónév sok gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség. [Préd. 7,2.]
A gazdag és szegény találkoznak; az Úr alkotta mindakettőt. [Péld. 29,13.]
Az okos látja a gonoszt és elrejtezik; az együgyű tovább megy, és kárt vall.
A szerénység vége az Úr félelme, gazdagság és dicsőség és élet.
Fegyverek és kardok vannak az elveteműlt útjában; de a ki őrzi lelkét, messze távozik azoktól.
Közmondás ez: Az ifju az ő útja szerint, midőn megvénűl sem távozik el attól.
A gazdag uralkodik a szegényeken; és a ki kölcsönt vesz föl, szolgája a kölcsönadónak.
A ki gonoszságot vet, szerencsétlenséget arat, és az ő haragjának vesszeje által fog megemésztetni.
A ki hajlandó az irgalmasságra, megáldatik; mert kenyeréből ad a szegénynek. Győzedelmet és tiszteletet nyer, ki ajándékokat ad, de az elvevők lelkét elfoglalja. [Sirák 31,28.]
Vesd ki a csúfolót, és kimegy vele a versengés, és megszűnnek a pörlődések és szidalmak.
Ki a szív tisztaságát szereti, annak, ajkai kedvességeért, barátja lesz a király.
Az Úr szemei megőrzik a tudományt; de a gonosz igéi megdöntetnek.
Azt mondja a rest: Oroszlán vagyon ottkinn, az utcza közepén megölhetne.
Mély verem az idegen asszony szája, a kire megharagszik az Úr, beesik abba.
Balgaság van kötve a gyermek szivéhez, de a fegyelem vesszeje elűzi azt.
Ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa gazdagságát, ő is fog a gazdagabbnak adni és szűkölködni.
Hajtsd meg füledet és hallgasd a bölcsek igéit; tanitásomat pedig vedd szivedre,
mely szép lesz neked, midőn azt megtartod belsődben, és kiárad ajakidra;
hogy az Úrban legyen bizodalmad, azért meg is mutatom azt ma neked.
Ime leirtam azt neked háromféleképen, gondolatokban és tudománnyal,
hogy megmutassam neked az igazság erősségét és beszédeit, hogy azokból megfelelj azoknak, kik téged küldöttek.
Ne tégy erőszakot a szegényen, mert szegény, és a szűkölködőt ne tipord el a kapuban;
mert az Úr megitéli az ő ügyét, és átveri azokat, kik annak lelkét átverték.
Ne légy barátja a haragos embernek, és ne járj a dühös férfiúval;
netalán megtanúld ösvényét, és botránkozást végy lelkednek.
Ne tarts azokkal, kik kezet adnak, és kik kezességre ajánlják magokat az adósságokért;
mert ha nincs honnan megfizetned, mi okért hagynád a leplet elvenni ágyadról?
Ne lépd át a régi határokat, melyeket atyáid vetettek.
Láttál-e dolgában gyors férfiút? a királyok előtt fog állani és nem a nemtelenek előtt.
A mértékletességről, vigyázatról és egyéb erényekről.
Mikor leülsz, hogy a fejedelemmel egyél, szorgalmasan vigyázz, mik tétettek eléd,
és a kést tedd torkodra, ha különben lelked hatalmadban vagyon.
Ne kivánd meg annak étkeit, kinél a hazudság kenyere vagyon.
Ne törekedjél, hogy meggazdagúlj, hanem vess határt okosságodnak.
Ne emeld szemeidet a javakra, melyek tieid nem lehetnek; mert tollakat szereznek magoknak, mint a sasok, és az ég felé röpülnek.
Ne egyél az irigy emberrel, és ne kivánd meg az ő étkeit;
mert mint varázsló és jósló, úgy beszél arról, mit nem tud. Egyél, igyál! azt mondja neked, pedig szíve nincs teveled.
A mely étkeket megettél is, kihányod, és elvesztegeted szép beszédeidet.
Az esztelenek füleibe ne szólj, mert megvetik a te beszéded tanitását.
Ne illesd a kicsinyek határait; és ne menj az árvák szántóföldjébe,
mert az ő rokonuk erős; és ő itéli meg ellened azok ügyét.
Hajtsd szívedet a tanitásra és füleidet a tudomány igéire.
A gyermektől ne vond meg a fegyelmet; mert ha megvered őt vesszővel, nem hal meg. [Péld. 13,24. 29,15. Sirák 30,1.]
Te vesszővel vered őt, és lelkét megszabadítod a pokoltól.
Fiam! ha szíved bölcs leend, szívem örvendezni fog veled,
és vigadnak az én veséim, midőn ajakid igazat szólanak.
Ne irigykedjék szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében légy napestig;
mert reménységed leszen utóljára, és nem hiúsúl meg várakozásod. [Péld. 24,1.]
Halljad, fiam, és légy bölcs, és az úton igazgasd szivedet.
Ne légy a dőzsölők lakomáiban, se azok tobzódásaiban, kik húst hordanak egybe eledelre;
mert a dőzsölők és az étkeket egybehordók megemésztetnek, és a szunnyadozás rongyokba öltözködik.
Hallgasd atyádat, ki téged nemzett; és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik.
Vedd meg az igazságot, és el ne add a bölcseséget és tudományt és értelmet.
Örömmel örvend az igaz atyja; ki bölcset nemzett, öröme van benne.
Örűljön atyád és anyád, és örvendezzen, a ki téged szült.
Add nekem, fiam, a te szívedet, és szemeid őrizzék meg útaimat;
mert mély verem a parázna személy, és szoros kút az idegen asszony.
Leselkedik az úton, mint a tolvaj, és a kiket vigyáztalanoknak lát, megöli.
Kinek jaj? ki atyjának jaj? kinek van háborgása? ki esik verembe? kinek vannak ok nélkül sebei? kinek vörösek szemei?
Nemde azoknak, kik bor mellett mulatoznak, és a poharak ürítgetésében szorgalmatosak?
Ne nézd a bort, mikép sárgállik, midőn színe az üvegben ragyog; édesdeden megyen be,
de utóljára megmar, mint a kigyó, és mint a basiliskus, mérget áraszt.
Szemeid a külföldi asszonyok után fognak nézni, és szíved ferdeségeket szól.
És leszel, mint a tenger közepén aluvó, és mint az elszunnyadott kormányos, ki elvesztette a kormányt;
és mondani fogod: Megvertek engem, de nem fájt; vontak engem, és nem érzettem; mikor ébredek föl, és találok ismét bort?
Különféle életszabályok.
Ne irígykedjél a gonosz férfiakra, és ne kivánj azokkal lenni; [Péld. 23,17.]
mert ragadományokról gondolkodik elméjök, és álnokságokat szólnak ajkaik.
A bölcseség által fölépűl a ház, és okosság által megerősödik.
A tudomány által megtelnek a tárházak minden drága és szép vagyonnal.
A bölcs férfiú erős, és a tudós férfiú erőteljes és hatalmas.
Mert rendezéssel viselik a hadat, és szabadúlás lesz, a hol sok a tanács.
Magas a bolondnak a bölcseség, nem nyitja ki száját a kapuban.
A ki gonoszt akar cselekedni, bolondnak hivatik.
A bolond gondolata, bűn; és a rágalmazó az emberek utálatossága.
Ha kétségbe esel, elcsüggedvén a nyomorúság napján, erősséged megfogyatkozik.
Mentsd meg azokat, kik halálra vitetnek; és kik veszedelemre vonatnak, ne szűnj megszabadítani. [Zsolt. 81,4.]
Ha azt mondod: Nincs erőm; a szivek látója érti, és lelked föntartóját semmi sem csalja meg; ő megfizet az embernek cselekedetei szerint.
Egyél, fiam, mézet, mert jó, és lépesmézet, mely igen édes torkodnak:
igy a bölcseség tudománya is a te lelkednek; melyet mikor megtalálsz, reményed leszen utóljára, és a te reményed nem vesz el.
Ne incselkedjél, és ne keress istentelenséget az igaz házában, és ne háborítsd föl nyugodalmát;
mert hétszer esik el az igaz, és fölkel; az istentelenek pedig elvesznek a gonoszságban.
Mikor ellenséged elesik, ne örvendezz, és szived ne vigadjon az ő romlásán;
nehogy meglássa az Úr, és kedve ellen legyen, és elvegye róla haragját.
Ne vetekedjél a gonoszokkal, és ne irigykedjél az istentelenekre.
Mert a jövendőkhöz nincs reményök a gonoszaknak, és az istentelenek szövétneke eloltatik.
Féljed az Urat, fiam, és a királyt, és a rágalmazókhoz ne vegyűlj.
Mert hirtelen támad veszedelmök, és ki tudja a romlást, mely mindakettőtől jő?
Ez is a bölcseknek szól: Nem jó az itéletben személyre tekinteni. [Móz. III. 19,15. Móz. V. 1,17. 16,19. Sirák 42,1.]
Kik az istentelennek azt mondják: Igaz vagy… azokat megátkozzák a népek, és megutálják a nemzetségek.
De a kik fenyítik őt, megdicsértetnek, és áldás jő rájok.
A helyes felelet, csók az ajkaknak.
Intézd el kivűl dolgodat, és szorgalmasan műveld szántóföldedet, hogy azután házadat építsed.
Ne légy tanú ok nélkül felebarátod ellen, és senkit ne hitegess ajakiddal.
Ne mondjad: A mint velem cselekedett, úgy cselekszem vele; én kinekkinek megfizetek az ő cselekedetei szerint. [Péld. 20,22.]
Átmentem a rest ember földén, és a bolond férfiú szőllején;
és ime egészen elfogták a csalánok, és szinét ellepték a tövisek, és kőkerítése is elromlott.
Midőn ezt láttam, szivembe rejtettem, és a példából tanúlságot vevék,
mondván: Egy kevéssé aluszol, egy kevéssé szunydogálsz, egy kevéssé összeteszed kezeidet, hogy nyugodjál;
és rád jő a szűkölködés, mint a gyorsfutó, és a koldússág, mint a fegyveres férfiú.
Az Isten dicsősége és a királyé. Az alázatosságról, áhitatról és egyéb erényekről.
Ezek is Salamon példabeszédei, melyeket Ezekiásnak, Júda királyának emberei szedtek össze.
Az Isten dicsősége, eltitkolni az igét, és a királyok dicsősége, megvizsgálni a beszédet.
Mint az ég odafönn, és a föld idelenn, oly megvizsgálhatlan a királyok szive.
Vedd el a salakot az ezüsttől, és belőle igen tiszta edény lesz.
Vedd el az istentelenséget a király szine elől, és megerősödik igazsággal az ő királyi széke.
Ne lépj föl dicsvágygyal a király előtt, és ne állj a főemberek helyén.
Mert jobb, ha azt mondják neked: Jőj ide föl, mintsem megaláztassál a fejedelem előtt.
A miket szemeid láttak, ne mondd ki hirtelen a versengésben; mert utóbb talán meg sem orvosolhatod, miután felebarátodat megbecstelenitetted.
Ügyedet végezd el barátoddal, és a titkot ne nyilatkoztasd ki idegennek,
nehogy boszantson téged, mikor meghallja, és meg ne szűnjön szemrehányást tenni. A kedvesség és barátság megszabadítanak; tartsd meg azokat magadnak, hogy ellened kifogás ne legyen.
Arany alma ezüst edényben az idején mondott ige.
Arany fülfüggő és ragyogó gyöngy a bölcs megfeddetése és az engedelmes fül.
Mint a hó hűvöse aratás napján, úgy a hű követ annak, ki őt küldötte, az ő lelkét megnyugtatja. [Péld. 26,6.]
Felhő és szél, melyet eső nem követ, a dicsekvő férfiú, ki igéreteit nem teljesíti.
Türelem által megengeszteltetik a fejedelem, és a lágy nyelv megtöri a keménységet. [Péld. 15,1.]
Ha mézet találtál, egyél a mennyi neked elég, nehogy igen eltelvén, kihányjad azt.
Tartsd vissza lábadat felebarátod házától, nehogy veled eltelvén, meggyülöljön.
Dárda és kard és hegyes nyil azon ember, ki felebarátja ellen hamis tanuságot szól.
Odvas fog és fáradt láb a hűtelenbe vetett bizodalom a nyomorúság napján,
mint a ki elveszíti palástját hideg időben. Eczetet önt a salétromba, ki énekeket zeng a bánatos szívnek. Mint moly a ruhának, és féreg a fának, úgy árt a bánat az ember szivének.
Ha éhezik ellenséged, adj enni neki; ha szomjúhozik, adj neki vizet inni; [Rom. 12,20.]
mert igy eleven szenet raksz fejére, és az Úr megfizeti neked.
Az éjszaki szél elszéleszti az esőt, és a szomorú ábrázat a rágalmazó nyelvet.
Jobb a padlás szegletében ülni, mint versengő asszonynyal, és még közös házban. [Péld. 21,9.]
Hideg víz a szomjazó léleknek a messze földről való jó hír.
Lábbal fölzavart forrás és megromlott ér az istentelen előtt elesett igaz.
Valamint sok mézet enni nem jó, úgy ki a fölségnek vizsgálója, elnyomatik a dicsőségtől. [Sirák 3,22.]
Mint a nyilt és kerítetlen város, olyan a férfiú, ki lelkét nem tartóztathatja meg a szólásban.
A bolondok megvetésre méltók. A rest, kiváncsi és csalfa embereket kerülni kell.
Mint hó a nyárhoz, és eső az aratáshoz, a dicsőség oly illetlen a bolondhoz.
A mint tovaröpül a madár, és odább száll a veréb, úgy az ok nélkül mondott átok senkire sem száll.
A lónak ostor, a szamárnak kötőfék, és az esztelennek hátára vessző kell. [Péld. 23,13.]
Ne felelj a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy hozzája hasonló.
Felelj a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne látassék bölcsnek önmaga előtt.
Sánta lábú és hamisságivó, ki bolond követ által izeni az igéket. [Péld. 25,13.]
Mint a sántának hiába vannak szép szárai, úgy nem illik bolond szájába a példabeszéd.
Mint a ki követ vet Merkur rakására, úgy a ki tisztességet teszen az esztelennek.
Mintha tövis nőne a részeg kezében, olyan a példabeszéd bolondok szájában.
A törvény véget vet a pöröknek; és ki a bolondot hallgatásra bírja, haragot enyhít.
Mint az eb, mely visszatér okádására, úgy az esztelen, ki bolondságát megújítja. [Pét. II. 2,22.]
Láttál-e embert, ki maga előtt bölcsnek tetszik? Nagyobb reménység lehet a bolondhoz, mint hozzá.
Azt mondja a rest: Oroszlán van az úton, és nőstényoroszlán az utczákon.
Mint az ajtó forog sarkában, úgy a rest az ő ágyában.
A rest hóna alá dugja kezét, és nagy dolog azt szájához vinnie. [Péld. 19,24.]
Bölcsebbnek véli magát a rest, bölcs mondásokat szóló hét férfiúnál.
Mint a ki füleinél ragadja meg az ebet, úgy jár, a ki átmenvén, tűrhetlenűl más versengésébe elegyedik.
A mint vétkes az, ki nyilakat és dárdákat vet ki megölésre:
úgy azon ember, ki álnoksággal árt barátjának, és mikor rajta érik, azt mondja: Tréfából cselekedtem.
Mikor elfogy a fa, elalszik a tűz: ha elvonják a fondorlót, megszűnnek a háborgások.
Mint holt szén az eleven szénnek, és fa a tűznek: olyan a haragos ember a háborgásoknak gerjesztésére. [Péld. 15,18.]
A fondorló igéi együgyűeknek látszanak, de behatnak a test belső részeire.
Mint ha ezüst salakkal akarnád ékesíteni a cserépedényt, olyanok a fölfuvalkodott ajkak igen gonosz szívvel egyesűlve.
Ajakiról ismertetik meg az ellenség, midőn szivében álnokságot forral.
Mikor leereszkedik szavával, ne higy neki; mert hét gonoszság van szivében.
Ki a gyűlölséget álnokúl takargatja, gonoszsága nyilvánossá lesz a gyülekezetben.
A ki másnak vermet ás, maga esik bele, és a ki követ hengerget, visszafordúl rája.
Az álnok nyelv nem szereti az igazságot; és a sima száj romlást szerez.
Az öndicséret, harag és hizelgés roszaltatik; a barátság szelídség az övéiről gondoskodás ajánltatik.
Ne dicsekedjél a holnappal, nem tudván, mit szül a jövő nap.
Más dicsérjen téged, és nem a te szád; az idegen, és nem a te ajkaid.
Nehéz a kő, és súlyos a fövény: de a bolond haragja mind a kettőnél nehezebb. [Sirák 22,18.]
A haragnak nincs irgalmassága, sem a kitörő dühösségnek; és a fölingerültnek rohamát ki állhatja meg?
Jobb a nyilvános dorgálás, mint az eltitkolt szeretet.
Jobbak a szeretőtől vett sebek, mint a gyülölő álnok csókjai.
A megelégedett lélek letapodja a lépesmézet; és az éhező lélek a keserűt is édes gyanánt fogadja. [Jób 6,7.]
Mint a fészkéből elköltöző madár, olyan a maga helyét elhagyó férfiú.
Kenettel és különféle illatokkal gyönyörködik a szív; és barátjának jó tanácsával édesíttetik a lélek.
Barátodat és atyád barátját el ne hagyd; és atyádfia házába be ne menj nyomorúságod napján. Jobb a szomszéd közel, mint az atyafi távol.
Tanúlj bölcseséget, fiam, és vidámítsd föl szívemet, hogy felelhess meg beszéddel a rágalmazónak.
Az okos látván a gonoszt, elrejtezik; az együgyűek tovább mennek, és kárt vallanak. [Péld. 22,3.]
Vedd el ruháját, ki kezes lett a külföldiért, és az idegenekért végy zálogot tőle. [Péld. 20,16.]
A ki felebarátját nagy szóval áldja, éjjel fölkelvén, hasonló leszen az átkozóhoz.
A csurgó ereszet hideg időben, és a versengő asszony, egymáshoz hasonlók; [Péld. 25,24.]
a ki azt visszatartaná, mint ki a szelet tartaná, és az olajat akarná fogni kezével.
Vas vassal élesíttetik meg, és az ember felebarátjának élesíti látását.
A ki fügefát tart, eszik annak gyümölcséből; és a ki urának őrzője, megdicsőíttetik.
Mint a vizekben elétűnik a belenézők orczája: úgy az emberek szívei tárvák az okosak előtt.
A pokol és veszedelem soha be nem telnek; hasonlóképen az emberek szemei is telhetetlenek. [Sirák 14,9.]
Mint az ezüst megpróbáltatik tégelyben, és az arany kemenczében: úgy próbáltatik meg az ember a dicsérő szája által. A gonosz szíve gonoszt keres, az igaz szív pedig tudományt keres. [Péld. 17,3.]
Ha törővel verve mozsárban töröd is a bolondot, mint az árpadarát, mégsem vétetik el tőle bolondsága.
Gondosan ügyelj marhádra, és tartsd szemmel nyájadat;
mert nem lesz mindenkor hatalmad, hanem a korona nemzedékről nemzedékre adatik.
Ha a rétek kinyílnak, és a zöldellő füvek kitűnnek, és széna gyűjtetik a hegyekről:
a bárányok megadják a ruhát, és a gödölyék a mező árát. [Tim. I. 6,8.]
Elég kecsketejed lesz élelmedre és házi szükségedre és szolgálóid eledelére.
Különféle bölcs mondatok.
Fut az istentelen, ha senki nem üldözi is, az igaz pedig mint a bizakodó oroszlán, rettegés nélkül vagyon.
A föld bűneiért sok az ő fejedelme; de ha bölcsek az emberek, és megértik, a mik mondatnak, hosszabb lesz a fejedelem élete.
A szegényeket elnyomó szegény ember hasonló a rohanó záporhoz, mely éhséget készít.
A kik elhagyják a törvényt, dicsérik az istentelent; a kik megtartják, fölgerjednek ellene.
A gonosz emberek nem gondolnak az itéletre; a kik pedig az Urat keresik, mindenre figyelnek.
Jobb az együgyűségben járó szegény, mint a gazdag a gonosz útakon. [Péld. 19,1.]
Ki megtartja a törvényt, bölcs fiú az; ki pedig a tobzódókat vendégeli, megszégyeníti atyját.
A ki gazdagságot gyüjt uzsorákkal és záloggal, a szegényhez bőkezűnek gyűjti azt.
A ki elfordítja füleit, hogy ne hallja a törvényt, annak imádsága utálatos leszen.
A ki gonosz útra csalja az igazakat, önveszedelmében vesz el, és az egyenes lelkűek fogják birni javait.
A gazdag bölcsnek látszik maga előtt, de az okos szegény jól ismeri őt.
Az igazak örvendezésében sok dicsőség vagyon; az istentelenek uralkodása az emberek romlása.
A ki bűneit elrejti, nem boldogúl; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
Boldog ember, ki mindenkor fél; a ki pedig keményszivű, bajba esik.
Ordító oroszlán és éhező medve az istentelen fejedelem a szegény népen.
Az okosságban szűkölködő fejedelem sokat elnyom erőszakkal; a ki pedig gyűlöli a fösvénységet, annak napjai meghosszabbúlnak.
Azon embert, ki embervér után liheg, ha szinte verembe fut is, senki sem tartja vissza.
A ki egyenesen jár, megszabadúl; a ki gonosz utakon jár, egyszer végre elesik.
A ki saját földét míveli, elegendő kenyere lesz; a ki pedig a hivalkodást követi, eltelik szegénységgel. [Péld. 12,11. Sirák 20,30.]
A hű férfiú sok dicséretet nyer; a ki pedig siet meggazdagodni, nem leszen ártatlan. [Péld. 13,11. 20,21. 28,22.]
Ki a személyt tekinti az itéletben, nem jól cselekszik; ez egy falat kenyérért is elhagyja az igazságot.
A férfiú, ki siet meggazdagodni, és másokra irígykedik, nem tudja, hogy rá jön a szegénység. [Péld. 13,11.]
A ki megfeddi az embert, kedvességet nála azután inkább talál, mint az, ki nyelve hizelkedésével megcsalja.
A ki elvisz valamit atyjától és anyjától, és azt mondja, hogy az nem bűn, részese a gyilkosnak.
A ki magát hányjaveti, és fölfuvalkodik, háborgásokat indít; a ki pedig az Úrban bízik, üdvöt talál.
Ki önszivében bízik, bolond az; ki pedig bölcseségben jár, megszabadúl.
Ki a szegénynek ad, nem fog szűkölködni; ki megveti a könyörgőt, szükségbe jut.
Mikor az istentelenek fölemelkednek, elbújnak az emberek; midőn azok elvesznek, megsokasodnak az igazak.
Folytatás.
Azon emberre, ki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen veszedelem jő, melyet nem követ fölépűlés.
Az igazak sokasúlásában örvend a község; mikor az istentelenek fölveszik a fejedelemséget, sóhajt a nép.
A férfiú, ki szereti a bölcseséget, örvendezteti atyját; a ki pedig parázna személyeket tart, elveszti jószágát. [Luk. 15,13.]
Az igaz király fölemeli az országot; a fösvény férfiú, megrontja azt.
Az ember, ki hizelkedő és tettetett beszédekkel szól barátjának, hállót vet az ő lépéseinek.
A bűnt tevő gonosz férfiút bekeríti a tőr; az igaz pedig áldva örűl.
Az igaz tudja a szegények ügyét: az istentelennek nincs semmi tudománya.
A mirigyes emberek fölzavarják a várost; a bölcsek pedig elhárítják a haragot.
A bölcs férfiú, ha bolonddal vetekedik, akár haragudjék, akár nevessen, nem talál nyugtot.
A vérszopó férfiak gyűlölik az együgyűt; az igazak pedig fölkeresik az ily lelket.
Egész indulatát kimutatja a bolond; a bölcs elhalasztja és továbbra tartja.
A fejedelemnek, ki örömest hallgatja a hazudság igéit, minden szolgája istentelen.
A szegény és a hitelező találkoznak; mind a kettőt az Úr világosítja meg. [Péld. 22,2.]
A királynak, ki a szegényeket igazságban itéli, királyi széke megerősödik mindörökké.
A vessző és dorgálás bölcseséget ad; a mely gyermek pedig maga akaratjára hagyatik, megszégyeníti anyját.
Az istentelenek megsokasodásában, megsokasodnak a vétkek is; de az igazak meglátják azok romlását.
Oktasd fiadat, és megvigasztal téged, és gyönyörűséget ad lelkednek.
Mikor a jövendölés megfogyatkozik, elszéled a nép; de boldog az, ki megőrzi a törvényt.
A szolgát nem lehet szókkal tanítani, mikor érti, a mit mondasz, és nem akar felelni.
Láttál-e beszédében hirtelenkedő embert? inkább bolondságot várhatni tőle, mint jobbúlást.
Ki gyermekségétől gyengén neveli szolgáját, azután engedetlennek fogja őt találni.
A haragos férfiú háborgást indít; és a ki könnyen megharagszik, hajlandóbb a vétekre.
A kevélyt megalázás követi; és az alázatos lelkűt felemeli a dicsőség. [Jób 22,29.]
Ki a tolvajjal részes, gyülöli önlelkét; hallja az esküdtetést, és nem tesz jelentést.
Ki az embertől fél, hamar elesik; ki az Úrban bízik, fölemeltetik.
Sokan kivánkoznak a fejedelem színe elé, de mindenkinek itélete az Úrtól jő.
Az igazak utálják az istentelen férfiút; és az istentelenek gyülölik azokat, kik az igaz úton járnak. Az igét megőrző fiú kivül lesz a veszedelmen.
A gyűjtő mondásai.
A gyűjtőnek, a beszélő fiának igéi. A látomás, melyet eléadott a férfiú, kivel az Isten vagyon, és ki a vele lakó Istentől megerősítve szóla, ez:
A férfiak legtudatlanabbja vagyok, és az emberek bölcsesége nincs velem.
Nem tanúltam a bölcseséget, és nem tudom a szentek tudományát.
Ki ment föl az égbe, és szállott alá? ki tartóztatta meg a szelet kezeiben? ki kötözte egybe a vizeket, mint egy ruházatba? ki állitotta fel a föld minden határát? Mi az ő neve? és mi a neve fiának, ha tudod?
Az Isten minden beszéde tűz, paizsa ő a benne bizóknak. [Zsolt. 11,7.]
Ne tégy semmit az ő igéihez, nehogy megdorgáltassál és hazugnak találtassál. [Móz. V. 4,2. 12,32.]
Kettőt kértem tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghaljak.
A hiúságot és hazug igéket messze távoztasd tőlem. Szegénységet és gazdagságot ne adj nekem; csak élelmemre add meg a szükségeseket,
nehogy igen eltelvén, megtagadásra ingereltessem és mondjam: Kicsoda az Úr? vagy a szükségtől kényszerítetve, lopjak és hamisan esküdjem az én Istenem nevére.
Ne vádold a szolgát uránál, nehogy megátkozzon téged, és elessél.
Van nemzedék, mely atyját megátkozza, és anyját nem áldja;
nemzedék, mely önmaga előtt tisztának látszik, és azért nincs megmosva rútságaitól;
nemzedék, melynek nagyralátó szemei vannak, és szemöldökei magasra emelkednek;
nemzedék, melynek fogai helyett kardjai vannak, és zápfogaival rág, hogy föleméssze a szűkölködőket a földről, és a szegényeket az emberek közől.
A nadálynak két leánya van, kik mindig mondják: Hozz, hozz. Három, a mi telhetetlen, és a negyedik, mely soha nem mondja: Elég!
A pokol, az anyaméh torka és a föld, mely nem elégszik meg vizzel; a tűz pedig soha nem mondja: Elég!
A szemet, mely megcsúfolja atyját, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és egyék meg a sasok fiai.
Három dolog nehéz előttem, és a negyediket teljességgel nem értem.
A sas útját az égen, a kigyó útját a kősziklán, a hajó útját a tenger közepén, és a férfiú útját ifjúságában.
Olyan a házasságtörő asszony útja is, ki élvez, és megtörölvén száját, azt mondja: Nem cselekedtem gonoszt.
Három által rendűl meg a föld, és a negyediket nem szenvedheti:
A szolga által, midőn uralomra jut; a bolond által, mikor eleget eszik;
a gyűlöletes asszony által, midőn házasságra vitetik; és a szolgáló által, mikor örökösévé lesz asszonyának.
Négy igen apró van a földön, és azok bölcsebbek a bölcseknél:
A hangyák, erőtlen nép, mely aratáskor szerez magának eledelt;
a nyúlacska, gyenge nép, mely a kősziklába építi lakhelyét;
királya nincs a sáskának, és mégis seregei szerint megyen ki együtt;
a tarka gyik kezeivel kapaszkodik, és a király házaiban is lakik.
Három az, mi jól lép, és a negyedik szerencsésen jár.
Az oroszlán, a vadak legerősbje, bárkivel találkozzék, nem ijed meg;
a felövezett ágyékú kakas, és a kos; és a király, kinek senki nem áll ellen.
Van a ki bolondnak akkor tűnik ki, miután magasra emeltetett; mert ha értelmes lett volna, kezét szájára teendette.
A ki erősen nyomja az emlőt a tej kifejésére, vajat nyom ki; és a ki fölöttébb fújja orrát, vért indít; és a ki haragra ingerel, versengést támaszt.
Intés a bujaság és részegség kerülésére. Az erényes asszony dicsérete.
Lámuel király igéi. Látomás, mellyel őt anyja oktatta.
Mi az? én szerelmesem, én méhem szűlötte, fogadásaim kedvese!
Ne add jószágodat asszonyoknak, és gazdagságodat a királyok eltörlésére.
A királyoknak, oh Lámuel! a királyoknak ne adj bort; mert semmi titok nincs ott, hol a részegség uralkodik;
netalán igyanak, és elfeledkezzenek az itéletekről, és a szegény fiainak ügyét elváltoztassák.
Adjatok részegítő italt a szomorúaknak, és bort azoknak, kik keseredett szivűek.
Igyanak, és feledkezzenek el szegénységökről, és fájdalmokról ne emlékezzenek többé.
Nyisd meg szádat a némának, és minden átmenő fiak ügyeinek.
Nyisd meg szádat, igazat végezz, és tégy itéletet a szűkölködőnek és szegénynek.
Erős asszonyt ki talál? becses, mint a mi messziről és a végső határokról való.
Bízik benne férjének szíve, és szerzeményekben nem szűkölködik.
Jót tesz vele és nem roszat életének teljes napjaiban.
Gyapjat és lent keres, és munkálkodik önkezei ügyességével.
Olyan, mint a kereskedő hajója, messziről hozván kenyerét.
És éjjel fölkel, és élelmet ad háza népének, és eledelt szolgálóinak.
Megszemléli a mezőt, és megveszi azt, kezei munkájából szőllőt ültet.
Erősséggel övezi föl ágyékát, és megerősíti karját.
Érzi és látja, hogy jó az ő foglalkozása; világa nem alszik el éjjel.
Kezét erős dolgokra teszi, és ujjai az orsót fogják.
Kezét kinyujtja a szűkölködőnek, és tenyerét megnyitja a szegénynek.
Nem félti házát a hó hidegétől, mert háza népe mind kétszeresen van ruházva.
Drága szövetet készít magának; bibor és bársony az ő öltözete.
Férje tekintélyes a kapukban, midőn a föld tanácsosaival összeül.
Gyolcsot készít és eladja, és övet ad el a kananeusnak.
Erősség és ékesség az ő öltözete, és nevetni fog az utolsó napon.
Száját megnyitja a bölcseségnek, és a kegyesség törvénye van az ő nyelvén.
Szemmeltartja háznépe ösvényeit, és kenyerét hivalkodva nem eszi.
Felnőnek fiai, és igen boldognak hirdetik, s férje is dicséri őt.
Sok nő gyűjt gazdagságot; de te felűlhaladtad mindnyájokat.
Csalárd a kedvesség, és hiú a szépség; az Urat félő asszony a dicséretes.
Adjatok neki kezei gyümölcseiből; a kapukban dicsérjék őt cselekedetei.