JÓB KÖNYVE.

Jegyzet


Jób 1

Jób gazdagsága, balesetei és béketűrése.

Jób 1,1

Vala egy Jób nevű férfiú Husz földén, és ez az ember egyeneslelkű vala és igaz, istenfélő és a gonosztól távozó.

Jób 1,2

És születék neki hét fia és három leánya.

Jób 1,3

És az ő jószága hétezer juh vala és háromezer teve, ötszáz iga ökör és ötszáz szamár, és igen sok cseléde; és ez az ember nagy vala minden napkeletiek között.

Jób 1,4

És elmenének fiai, és lakomát tartának házonként, kiki az ő napján. És elküldvén, meghívák az ő három nővéröket, hogy egyenek és igyanak velök.

Jób 1,5

És mikor elmúltak a lakoma napjai, hozzájok külde Jób, és megszentelé őket, és fölkelvén reggel, égőáldozatot tőn mindenikért; mert mondá: Talán vétkeztek fiaim, és az Istent megáldották szivökben. Igy cselekvék Jób mindennap.

Jób 1,6

Valamely napon pedig, mikor eléjöttek az Isten fiai, hogy az Úr előtt álljanak, jelen vala közöttük a sátán is.

Jób 1,7

Kinek mondá az Úr: Honnan jösz? Ő felelvén, mondá: Megkerűltem a földet és eljártam azt.

Jób 1,8

És mondá az Úr neki: Nem szemléléd-e meg az én szolgámat, Jóbot, hogy nincs a földön hozzá hasonló egyeneslelkű és igaz ember, istenfélő és a gonosztól távozó?

Jób 1,9

Kinek felelvén a sátán, mondá: Vajjon hasztalan féli-e Jób az Istent?

Jób 1,10

Nem keritetted-e körűl őt és az ő házát és köröskörűl minden vagyonát? kezei munkáját megáldottad, és az ő jószága gyarapodott a földön.

Jób 1,11

De nyujtsd ki egykevéssé a te kezedet, és verd meg mind, a mije vagyon, ha szemtől szembe nem áld-e meg téged?

Jób 1,12

Mondá tehát az Úr a sátánnak: Ime, a mivel bír, mind kezedben vagyon; csak rá, magára ki ne nyujtsd a te kezedet. És kiméne a sátán az Úr színe elől.

Jób 1,13

Midőn pedig egy napon fiai és leányai ettek és bort ittak az ő elsőszülött bátyjuk házában;

Jób 1,14

követ jőve Jóbhoz, ki azt mondá: Az ökrök szántanak, és a szamarak azok mellett legelnek vala,

Jób 1,15

és rájok rohanának a szabeusok és elhajtának mindeneket, és a szolgákat megölék fegyverrel, és én egyedül menekedtem meg, hogy hírt hozzak neked.

Jób 1,16

És midőn az még szól vala, más jöve, és mondá: Az Isten tüze hulla le az égből, és érvén a juhokat és szolgákat, megemészté, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked.

Jób 1,17

De az is még szól vala, s már más jöve és mondá: A kaldeusok három sereget rendelének, és ráütének a tevékre, és elhajták azokat, és a szolgákat is megölék fegyverrel, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked.

Jób 1,18

Még ez szól vala, s ime más méne be, és mondá: Midőn fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjok házában,

Jób 1,19

hirtelen sebes szél rohana a pusztának tartománya felől, és megrendíté a ház négy szegletét, mely összeroskadván, agyonzúzá a te magzataidat, és meghalának, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked.

Jób 1,20

Akkor fölkele Jób, és megszaggatá ruháit, és nyírt fővel a földre borúlván, imáda,

Jób 1,21

és mondá: Mezitelen jöttem ki anyám méhéből, és mezitelen térek vissza oda; az Úr adta, az Úr elvette; a mint az Úrnak tetszett, úgy lőn; legyen áldott az Úr neve.

Jób 1,22

Mindezekben nem vétkezék Jób az ő ajakival, sem valami oktalanságot nem szóla Isten ellen.

Jób 2

Jób testét fekélyek borítják el. Felesége őt gúnyolja, s három barátja meglátogatja.

Jób 2,1

Lőn pedig, midőn egyik napon eljöttek az Isten fiai, és az Úr előtt állottak, és a sátán is közéjök jött, és az ő színe előtt állott,

Jób 2,2

hogy az Úr mondá a sátánnak: Honnan jösz? Ki felelvén, mondá: Megkerűltem a földet, és eljártam azt.

Jób 2,3

És mondá az Úr a sátánnak: Nem szemléléd-e meg az én szolgámat, Jóbot, hogy nincs a földön hozzá hasonló egyeneslelkű és igaz ember, istenfélő és a gonosztól távozó, és még megtartója az ártatlanságnak? Te pedig fölindítottál engem ellene, hogy hiába sanyargassam őt.

Jób 2,4

Kinek felelvén a sátán, mondá: Bőrt bőrért, és mindazt, mije vagyon az embernek, odaadja életeért;

Jób 2,5

de bocsásd rá kezedet, és verd meg az ő csontját és húsát, és akkor meglátod, hogy szemtől szembe megáld téged.

Jób 2,6

Mondá tehát az Úr a sátánnak: Ime kezedben vagyon ő, mindazáltal életét kiméld meg.

Jób 2,7

Kimenvén tehát a sátán az Úr színe elől, megveré Jóbot igen gonosz fekélylyel tetőtől talpig;

Jób 2,8

ki cseréppel vakarja vala a genyedtséget, a szemeten ülvén.

Jób 2,9

Mondá pedig neki felesége: Mégis megmaradsz-e a te együgyűségedben? áldd meg az Istent, és halj meg.

Jób 2,10

S ő mondá neki: Mint egyik a bolond asszonyok közől, úgy szóltál. Ha a jókat elvettük az Isten kezéből, a roszakat miért ne vegyük el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajakival.

Jób 2,11

Meghallván pedig Jób három barátja mindazon nyavalyát, mely rajta történt, eljövének, kiki az ő helyéről, a temani Elifáz, a suhi Baldad és a naamati Szófár. Mert összebeszéltek, hogy együtt eljővén, meglátogatják őt és vigasztalják.

Jób 2,12

És midőn messziről fölemelték szemeiket, nem ismerék meg őt; és fölkiáltván, sírának, és megszaggatván ruháikat, port hintének fejökre az ég felé.

Jób 2,13

És a földön ülének vele hét nap és hét éjjel, és senki egy szót sem szóla neki; mert látták, hogy az ő fájdalma felette nagy.

Jób 3

Jób panasza születése és balesetei fölött.

Jób 3,1

Ezekután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá napját,

Jób 3,2

és szóla:

Jób 3,3

Veszszen el az a nap, melyen születtem, és az éj, melyen mondották: Ember fogantatott. [Jerem. 20,14.]

Jób 3,4

Változzék az a nap sötétséggé, ne vegye számon azt Isten onnanfelől, és napfény ne világítsa meg.

Jób 3,5

Homályosítsa meg azt a sötétség és a halál árnyéka, foglalja el azt a homály, és keserűség borítsa be.

Jób 3,6

Sötét forgószél birja azon éjet; ne iktattassék az esztendő napjai közé, és ne számláltassék a hónapok közé.

Jób 3,7

Legyen az az éj magányos és méltatlan dicséretre;

Jób 3,8

átkozzák meg azt, kik a napot átkozzák, és kik készek felkölteni a leviatant.

Jób 3,9

Sötétedjenek el a csillagok az ő homályától; várja a világosságot, és ne lássa, se a felkelő hajnal hasadását:

Jób 3,10

mert nem zárta be a méhnek ajtait, mely engem hordozott, el sem vette a nyomorúságokat szemeim elől.

Jób 3,11

Miért nem haltam meg a méhben? kijövén a méhből, miért nem vesztem el mindjárt?

Jób 3,12

Miért vettek térdekre? miért szoptattak emlőkkel?

Jób 3,13

Igy most aluván, hallgatnék, és az én álmomban nyugodnám

Jób 3,14

a föld királyaival és tanácsosaival, kik magoknak pusztaságokat építenek,

Jób 3,15

avagy a fejedelmekkel, kik aranynyal bírnak, és házaikat megtöltik ezüsttel;

Jób 3,16

avagy mint az elrejtett idétlen gyermek, nem volnék; vagy mint a kik fogantatván, nem láttak világosságot.

Jób 3,17

Ott az istentelenek megszűnnek a háborgástól, és ott megnyugszanak, a kik elfáradtak erejökben;

Jób 3,18

és a kik valaha foglyok voltak, együtt vannak bántás nélkül, nem hallják a sarczoló szavát.

Jób 3,19

A kicsiny és nagy ott vannak, és urától szabad a szolga.

Jób 3,20

Miért adatott a nyomorultaknak a világosság, és az élet azoknak, kik a lélek keserűségében vannak?

Jób 3,21

kik várják a halált, és nem jő, mint a kincsásók,

Jób 3,22

és igen örűlnek, ha a sírt megtalálják?

Jób 3,23

– a férfiúnak, kinek útja elrejtetett, és kit az Isten körűlvett sötétséggel?

Jób 3,24

Mielőtt egyem, fohászkodom; és mint az áradó víz, olyan az én orditásom.

Jób 3,25

Mert a félelem, melytől rettegtem, rám jött, és a mitől tartottam, megtörtént.

Jób 3,26

Nem voltam-e békében? nem hallgattam-e? nem nyugodtam-e? és mégis rám jött a harag.

Jób 4

Elifáz feddi Jóbot türhetetlenségeért, és állítja, hogy az ártatlant ily szerencsétlenség nem éri.

Jób 4,1

Felelvén pedig a temani Elifáz, mondá:

Jób 4,2

Ha szólani kezdünk neked, talán nehezen veszed; de ki tarthatja fel az elgondolt beszédet?

Jób 4,3

Ime sokakat tanítottál, és az elfáradt kezeket megerősítetted,

Jób 4,4

az ingadozókat állhatatosakká tették beszédeid, és a reszkető térdeket megszilárdítottad:

Jób 4,5

most pedig rád jött a csapás, és megfogyatkoztál; érintett téged, és fölháborodtál.

Jób 4,6

Hol vagyon a te félelmed, erősséged, béketűrésed, és utaid tökéletessége?

Jób 4,7

Emlékezzél meg, kérlek, ki veszett valaha el, ártatlan lévén? vagy mikor töröltettek el az igazak?

Jób 4,8

Sőt inkább azokat láttam, kik gonoszságot szántanak és fájdalmakat vetnek, és azokat aratják,

Jób 4,9

hogy elvesztek az Isten fuvallására, és az ő haragja szelétől megemésztettek.

Jób 4,10

Az oroszlán ordítása, a nőstényoroszlán szava és az oroszlánkölykök fogai megrontattak,

Jób 4,11

a tigris elveszett, mivelhogy nem volt ragadománya, és az oroszlán kölykei elszéledtek.

Jób 4,12

Továbbá nekem egy elrejtett íge mondatott, és mintegy lopva vette be fülem sugása érkezését.

Jób 4,13

Az éjjeli látomás iszonyodásában, mikor az álom el szokta érni az embereket,

Jób 4,14

félelem esék rám és rettegés, és minden csontjaim megrémülének.

Jób 4,15

És midőn a lélek jelenlétemben átment, fölborzadának testem hajszálai.

Jób 4,16

Egy valaki, kinek ábrázatát nem ismerem vala, egy alak megálla szemeim előtt, és mintegy gyenge szellő szavát hallám:

Jób 4,17

Vajjon az ember az Istenhez hasonlíttatván, igaz lehet-e, vagy az ő Teremtőjénél tisztább lesz-e a férfiú? [Jób 25,4.]

Jób 4,18

Ime a kik neki szolgálnak sem állhatatosak, és angyalaiban is talált gonoszságot. [Jób 15,5. Péter II. 2,4.]

Jób 4,19

Mennyivel inkább azok, kik sárházakban laknak, kiknek földi alapjok vagyon, mint a molytól megemésztetnek.

Jób 4,20

Reggeltől estig kivágatnak, és mivel senki sem figyel, örökre elvesznek.

Jób 4,21

A kik pedig megmaradnak, elvétetnek közőlük; meghalnak, és nem bölcseségben.

Jób 5

Elifáz folytatja szemrehányásait, Jóbot istentelenségről vádolván, inti őt, hogy térjen meg s dolga jobbra fordúl.

Jób 5,1

Híj tehát! ha vagyon, a ki neked megfeleljen; és fordúlj a szentek valamelyikéhez.

Jób 5,2

Bizonyára a bolondot megöli a harag, és a kislelkűt meggyilkolja az irigység.

Jób 5,3

Láttam erősen meggyökerezett bolondot, és mindjárt megátkoztam szépségét.

Jób 5,4

Távol lesznek fiai a szabadúlástól, és eltiportatnak a kapuban, és nem lesz, a ki megmentse.

Jób 5,5

Kinek aratását az éhező eszi meg, és őt elragadja a fegyveres, és gazdagságát megiszszák a szomjazók.

Jób 5,6

Mert a földön semmi sincs ok nélkül, és a földből nem támad fájdalom.

Jób 5,7

Az ember munkára születik, és a madár röpűlésre.

Jób 5,8

Annakokáért én az Úrnak könyörgök, és az Istenhez fordítom beszédemet,

Jób 5,9

ki nagyokat és megvizsgálhatlanokat és csodadolgokat cselekszik szám nélkül;

Jób 5,10

ki esőt ad a föld szinére, és mindeneket megöntöz vizekkel;

Jób 5,11

ki az alázatosokat fölmagasztalja, és a kesergőket fölemelvén, megtartja;

Jób 5,12

ki a gonoszok gondolatait meghiúsítja, hogy kezeik ne teljesíthessék, a mit kezdettek;

Jób 5,13

ki megfogja a bölcselkedőket álnokságukban, és a ravaszok tanácsát megsemmisíti;

Jób 5,14

Nappal is sötétségbe ütköznek, és mint éjjel, úgy tapogatnak délben.

Jób 5,15

A szűkölködőt pedig megszabadítja szájok fegyverétől, és a szegényt az erőszakoskodó kézből.

Jób 5,16

És reménye lesz a szűkölködőnek, a gonoszság pedig befogja száját.

Jób 5,17

Boldog ember, ki az Istentől megdorgáltatik; tehát az Úr feddését meg ne vesd.

Jób 5,18

Mert ő sebesít, és orvosol; megver, és az ő kezei gyógyítanak.

Jób 5,19

Hat szorongatásból szabadít meg téged, és a hetedikben nem ér veszély.

Jób 5,20

Az éhségben megment téged a haláltól, és a hadban a kard kezétől.

Jób 5,21

A nyelv ostora elől elrejtetel, és nem fogsz félni a nyomorúságtól, mikor eljő.

Jób 5,22

A pusztítást és éhséget nevetni fogod, és a föld vadaitól nem fogsz félni;

Jób 5,23

hanem a tartományok köveivel leszen szövetséged, és a föld vadai békében lesznek veled.

Jób 5,24

És megtudod, hogy békesége van hajlékodnak, és megnézvén jólétedet, nem vétkezel.

Jób 5,25

Azt is megtudod, hogy sok lesz a te ivadékod, és nemzetséged, mint a föld füve.

Jób 5,26

Bőségben mégy a sírba, valamint a búzaasztag bevitetik annak idejében.

Jób 5,27

Ime ez, a mint vizsgáltuk, úgy vagyon; a mit hallottál, forgasd elmédben.

Jób 6

Jób menti magát, mondván, hogy többet szenved, mint érdemli; panaszkodik barátainak hűtlensége miatt.

Jób 6,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 6,2

Vajha mérlegre vettetnének az én bűneim, melyekkel haragot érdemlettem, és a nyomorúság, melyet szenvedek!

Jób 6,3

ez mint a tenger fövenye nehezebbnek látszanék; azért beszédeim is telvék fájdalommal.

Jób 6,4

Mert az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge föliszsza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem.

Jób 6,5

Vajjon ordít-e a vadszamár, mikor van füve? avagy bőg-e az ökör, mikor tele jászoly előtt áll?

Jób 6,6

Avagy megehetni-e az ízetlent, minek a só ízt nem adott? vagy megízlelheti-e azt valaki, mi megízleltetvén, halált okoz?

Jób 6,7

A miket azelőtt illetni sem akartam, most a nyomorúság miatt azok étkeim.

Jób 6,8

Ki teszi meg, hogy az én kérésem teljesedjék, és a mit várok, megadja nekem az Isten?

Jób 6,9

A ki elkezdte, az tiporjon el engem; oldja meg kezét, és vágjon le engem!

Jób 6,10

És ez legyen vigasztalásom, hogy nyomorgatván engem a fájdalommal, ne kiméljen; s én ne mondjak ellen a Szent beszédeinek.

Jób 6,11

Mert mi az én erőm, hogy elviselhessem? vagy mi az én végem, hogy békével tűrjek?

Jób 6,12

Nem a kövek erőssége az én erőm, s nem rézből van az én testem.

Jób 6,13

Ime nincs magamban segítségem, és barátaim is eltávoztak tőlem.

Jób 6,14

A ki megvonja barátjától az irgalmasságot, az Úr félelmét elhagyja.

Jób 6,15

Atyámfiai elmellőztek engem, mint a patak, mely sebesen átfoly a völgyeken.

Jób 6,16

Kik a dértől félnek, hó esik azokra.

Jób 6,17

Az időben, mikor ide s tova hányatnak, elvesznek, és midőn meleg leend, elolvadnak helyökről;

Jób 6,18

az ő lépteik ösvényei összebonyolodtak, hiába járnak, és elvesznek.

Jób 6,19

Nézzetek Téma ösvényeire, Szába utaira, és várjatok egy keveset.

Jób 6,20

Megszégyenűltek, mert bíztam; és el is jöttek szintén hozzám, de szégyennel borítattak be.

Jób 6,21

Most jöttetek, és immár látván csapásomat, féltek.

Jób 6,22

Vajjon mondottam-e: Hozzatok nekem, és vagyontokból ajándékozzatok nekem?

Jób 6,23

avagy: Szabadítsatok meg az ellenség kezéből, és az erősek kezéből mentsetek ki engem?

Jób 6,24

Tanítsatok, s én hallgatni fogok; és ha valamit nem tudtam, oktassatok engem.

Jób 6,25

Miért forgatjátok el az igazság beszédeit, holott közőletek senki sincs, ki engem megfeddhessen?

Jób 6,26

Csak a feddésre szabjátok a beszédeket, és hiába szóltok.

Jób 6,27

Az árvára rohantok, és barátotokat igyekeztek megejteni.

Jób 6,28

Mindazáltal a mit kezdtetek, végezzétek el; hallgassatok meg, és lássátok, ha hazudok-e?

Jób 6,29

Kérlek, feleljetek versengés nélkül; és igazat szólva, tegyetek itéletet;

Jób 6,30

és nem találtok az én nyelvemen hamisságot, és torkomban nem hangzik esztelenség.

Jób 7

Jób leírja az emberi életnek és magáénak inségét; könyörög, hogy Isten szabadítsa meg őt.

Jób 7,1

Küzdelem az ember élete a földön; és az ő napjai, mint a béres napjai.

Jób 7,2

Mint a szolga kivánja az árnyékot, és mint a béres várja munkájának végét:

Jób 7,3

úgy nekem is üresek hónapjaim, és fáradságos éjeket számláltam magamnak.

Jób 7,4

Ha lefekszem, azt mondom: Mikor kelek föl? és ismét az estét várom, és eltelek fájdalmakkal egész a besötétedésig.

Jób 7,5

Testem rothadásba öltözött és a por szennyébe; bőröm megszáradt és összehúzódott.

Jób 7,6

Az én napjaim hamarabb elmultak, mintsem a takácstól a fonal elmetszetik, és elenyésztek minden reménység nélkül.

Jób 7,7

Emlékezzél meg, hogy lehellet az én életem, és szemem többé nem fog jót látni.

Jób 7,8

És nem lát engem az ember szeme; a te szemeid vannak rajtam, és nem maradok meg.

Jób 7,9

A mint elenyészik a felhő és elmulik, úgy a ki poklokra leszáll, nem jő fel;

Jób 7,10

és nem tér vissza az ő házába, s nem ismeri meg őt többé lakhelye.

Jób 7,11

Azért én sem tartóztatom számat, szólok lelkem gyötrelmében, és beszélgetni fogok lelkem keserűségével.

Jób 7,12

Vajjon tenger vagyok-e én, vagy tengeri szörny, hogy körülvettél engem tömlöczczel?

Jób 7,13

Ha mondom: Megvigasztal engem ágyam, és megkönnyebbedem, szólván magammal fekvőhelyemen,

Jób 7,14

álmok által ijesztesz engem, és látomások által rettentesz engem:

Jób 7,15

úgy, hogy inkább fölfüggesztést ohajt lelkem és halált az én csontaim.

Jób 7,16

Kétségbeestem, nem fogok immár tovább élni! engedj meg nekem; mert semmik az én napjaim.

Jób 7,17

Mi az ember, hogy fölmagasztalod őt? avagy miért hajtod hozzája szívedet?

Jób 7,18

Meglátogatod őt reggel, és azonnal megpróbálod.

Jób 7,19

Meddig nem engedsz meg nekem, és nem hagyod nyálamat elnyelnem?

Jób 7,20

Vétkeztem, mit cselekedjem neked? oh emberek őrzője! miért tettél engem ellenkeződdé, úgy, hogy terhemre lettem enmagamnak?

Jób 7,21

Miért nem törlöd el bűnömet, és miért nem veszed el gonoszságomat? ime most a porban elalszom; és ha reggel keressz engem, nem leszek többé.

Jób 8

Baldad jobb sorssal biztatja Jóbot, ha megtér, s azt állítja, hogy Isten a jókat szerencsélteti, a gonoszokra csapásokat ereszt.

Jób 8,1

Felelvén pedig a suhi Baldad, mondá:

Jób 8,2

Meddig szólasz ilyeneket? sokféle szél a te szád beszéde.

Jób 8,3

Az Isten meghamisítja-e az itéletet? avagy a Mindenható elfordítja-e az igazat?

Jób 8,4

Mert ha fiaid vétkeztenek is ellene, és az ő gonoszságuk kezébe bocsátotta őket:

Jób 8,5

te mindazáltal ha reggel fölkelsz az Istenhez, és a Mindenhatónak könyörgesz,

Jób 8,6

ha tisztán és igazán jársz, azonnal fölserken hozzád, és békéssé teszi a te igazságod lakhelyét,

Jób 8,7

elannyira, hogyha a te előbbi dolgaid csekélyek voltak is, az utóbbiak igen megsokasodnak;

Jób 8,8

mert kérdezd meg a régi nemzedéket, és szorgalmasan vizsgáld az atyák emlékét;

Jób 8,9

(Mert mi tegnapiak vagyunk, és mit sem tudunk, és napjaink a földön, mint az árnyék.) [Jób 14,2. Zsolt. 143,4.]

Jób 8,10

és ők megtanítanak téged, megmondják neked, és szivökből szólanak.

Jób 8,11

A káka zöldelhetik-e nedvesség nélkül? vagy a sás növekedhetik-e víz nélkül?

Jób 8,12

Még mikor virágjában van is, és nem szaggatják kézzel, minden füvek előtt elszárad;

Jób 8,13

igy vagyon mindazok útja, kik elfelejtik az Istent, és a képmutató reménysége elenyészik.

Jób 8,14

Nem fog neki tetszeni balgasága, és az ő bizodalma, mint a pókháló.

Jób 8,15

Házára támaszkodik, és nem áll meg; megtámasztja azt, és nem marad fenn.

Jób 8,16

Nedvesnek látszik, mielőtt feljő a nap, és felköltével kiterjednek ágai;

Jób 8,17

a kőhalmon megsürűdnek gyökerei, és a kövek között tenyészik;

Jób 8,18

de ha kitépik helyéről, ez megtagadja őt, és azt mondja: Nem ismerlek téged.

Jób 8,19

Mert ez az ő útjának öröme, hogy földből ismét mások csirázzanak.

Jób 8,20

Az Isten el nem veti az együgyűt, sem kezet nem nyujt a gonoszoknak;

Jób 8,21

még betelik szád nevetéssel, és ajakid vigasággal.

Jób 8,22

A kik téged gyülölnek, gyalázatba öltöztetnek; és az istentelenek hajléka nem lesz állandó.

Jób 9

Jób elismeri az Isten igazságát, hatalmát és bölcseségét, s hogy Isten a gonoszra és ártatlanra is ereszt csapást. Védelmezi saját ártatlanságát.

Jób 9,1

És felelvén Jób, mondá:

Jób 9,2

Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy igaz nem lehet az ember Istenhez hasonlítva.

Jób 9,3

Ha vetekedni akar vele, nem felelhet neki ezerre egyet.

Jób 9,4

Ő bölcs szivében és hatalmas erejében; ki állott ellene, és volt békesége?

Jób 9,5

Ki átviszi a hegyeket, és nem tudják azok, kiket fölforgatott haragjában.

Jób 9,6

Ki a földet helyéből kimozdítja, és annak oszlopai megrendűlnek.

Jób 9,7

Ki parancsol a napnak, és föl nem kel; és a csillagokat, mintegy pecsét alá berekeszti.

Jób 9,8

Ki egyedűl terjeszti ki az egeket, és a tenger habjain jár.

Jób 9,9

Ki a gönczölszekeret alkotja, s a kaszást és a fiastyúkot és a délnek belsőit.

Jób 9,10

A ki nagyokat és megfoghatlanokat és csodálandókat cselekszik, melyeknek nincs száma.

Jób 9,11

Ha hozzám jő, nem látom őt; ha elmegy, nem veszem észre.

Jób 9,12

Ha hirtelen megkérd, ki felel meg neki? avagy ki mondhatja: Miért cselekszel igy?

Jób 9,13

Isten ő, haragjának senki sem állhat ellen, s alatta meghajolnak, a kik e világot hordozzák.

Jób 9,14

Tehát mi vagyok én, hogy megfeleljek neki, és igéimmel szóljak vele.

Jób 9,15

Ki, ha szintén valami igazságom volna is, nem felelek, hanem birámhoz könyörgök.

Jób 9,16

És midőn engem, ha segítségűl hívom, meghallgat, nem hiszem, hogy meghallgatta szómat;

Jób 9,17

mert a forgószélben eltipor engem, és megsokasítja sebeimet ok nélkül is,

Jób 9,18

nem engedi, hogy megnyugodjék lelkem, és betölt engem keserűségekkel.

Jób 9,19

Ha erőről van kérdés, ő legerősebb; ha az itélet igazságáról, senki sem mer érettem bizonyságot mondani.

Jób 9,20

Ha igazolni akarom magamat, szájam kárhoztat engem; ha ártatlannak mutatom magamat, vétkesnek bizonyít be engem.

Jób 9,21

Ha szintén együgyű vagyok is, azt sem tudja az én lelkem, és megúnom életemet.

Jób 9,22

Egy a mit mondok: ő mind az ártatlant, mind az istentelent megemészti.

Jób 9,23

Ha ostoroz, bár ölne meg egyszerre, és ne nevetne az ártatlanok büntetésein.

Jób 9,24

A föld az istentelen kezeibe adatott, az ő bíráinak arczát befödi. Ha nem ő az, kicsoda tehát?

Jób 9,25

Az én napjaim gyorsabbak voltak a futónál; elfutottak, és jót nem láttak.

Jób 9,26

Elmúltak, mint a gyümölcshordó hajók, mint az ételre röpülő sas.

Jób 9,27

Ha mondom is: nem szólok igy többé, elváltozik orczám, és fájdalommal gyötörtetem.

Jób 9,28

Féltem minden cselekedeteimtől, tudván, hogy nem kiméled a vétkezőt.

Jób 9,29

De ha igy is istentelen vagyok, miért fáradtam hiába?

Jób 9,30

Ha ugyan hóvízzel megmosatom is, és mint igen tiszták, fénylenek is kezeim,

Jób 9,31

mindazáltal mocsokba mártasz engem, és megutálnak engem az én ruháim;

Jób 9,32

mert nem hozzám hasonlónak felelek, sem a kit a törvényben velem egyiránt meghallgathassanak.

Jób 9,33

Nincs, a ki mind a kettőt megfeddhesse, és kezét tehesse mind a kettőre.

Jób 9,34

Vegye el rólam vesszejét, és az ő félelme ne rettentsen engem:

Jób 9,35

úgy szólok, és nem félek tőle; mert félvén, nem felelhetek.

Jób 10

Jób tudni kivánja szenvedésének okát, panaszkodik, hogy Isten őt igy hagyja szenvedni, és hogy született e világra.

Jób 10,1

Megúnta lelkem életemet, megeresztem ellenem beszédemet, szólok lelkem keserűségében.

Jób 10,2

Mondom az Istennek: Ne kárhoztass el engem! jelentsd meg nekem, miért itélsz így engemet?

Jób 10,3

Jónak látszik-e neked, ha meggyalázván, elnyomsz engem, kezeid alkotmányát, és az istentelenek tanácsát segíted?

Jób 10,4

Vajjon testi szemeid vannak-e neked? vagy mint az ember lát, te is úgy látsz-e?

Jób 10,5

Vajjon mint az ember napjai, olyanok-e a te napjaid is, és esztendeid, mint az emberi idők:

Jób 10,6

hogy keressed gonoszságomat, és bűnömet vizsgáljad,

Jób 10,7

és tudjad, hogy semmi istentelenséget nem cselekedtem; holott senki sincs, ki kezedből megmenthessen?

Jób 10,8

A te kezeid alkottak és képeztek engem egészen köröskörűl; és ily hirtelen taszítasz le engem?

Jób 10,9

Emlékezzél meg, kérlek, hogy mint a sarat, úgy alkottál, és porrá teszesz engem.

Jób 10,10

Nem úgy fejtél-e engem, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e meg, mint a sajtot?

Jób 10,11

Bőrrel és hússal ruháztál föl, csontokkal és inakkal raggattál egybe engem;

Jób 10,12

életet és irgalmasságot adtál nekem, és a te látogatásod őrizte meg lelkemet.

Jób 10,13

Noha ezeket elrejted szivedben, mindazáltal tudom, hogy mindenekről megemlékezel.

Jób 10,14

Ha vétkeztem, és egy ideig megengedtél nekem: miért nem hagysz tisztának lennem gonoszságomtól.

Jób 10,15

És ha istentelen vagyok, jaj nekem! és ha igaz, nem emelem föl fejemet, telve lévén nyomorúsággal és inséggel;

Jób 10,16

és a kevélység miatt, mint a nőstényoroszlánt, megfogsz engem, és ismételve csodálatosan gyötresz engem.

Jób 10,17

Megújítod tanúbizonyságaidat, és megsokasítod haragodat ellenem, és a büntetések hadakoznak ellenem.

Jób 10,18

Miért hoztál ki engem a méhből? ki bár enyésztem volna el, hogy szem ne látott volna engem.

Jób 10,19

Olylyá leendettem, mintha nem volnék, a méhből sírba vitetve.

Jób 10,20

Vajjon napjaimnak kevés száma nem hamar végződik-e el? bocsáss tehát engem, hadd sirassam egy kevéssé fájdalmamat,

Jób 10,21

mielőtt elmegyek, vissza nem térvén, a halál homályával borított sötét földre,

Jób 10,22

a nyomorúság és sötétség földére, hol a halál árnyéka, és semmi rend, hanem örök iszonyat lakik.

Jób 11

Szófár állítja, hogy Jób vétkei miatt szenved; tanítja az Isten megfoghatlanságát, és hogy Jób ismét szerencsés lesz, ha megtér.

Jób 11,1

Felelvén pedig a naamati Szófár, mondá:

Jób 11,2

Vajjon a ki sokat szól, ne is halljon-e? vagy a szós ember igazúl-e meg?

Jób 11,3

Egyedűl előtted hallgassanak-e az emberek? és midőn egyebeket kigúnyoltál, senki sem fog-e letorkolni?

Jób 11,4

Mert azt mondád: Tiszta az én beszédem, és tiszta vagyok szined előtt.

Jób 11,5

Vajha az Isten szólana veled, és megnyitná neked ajkait,

Jób 11,6

hogy megmutatná neked a bölcseség titkait, és hogy sokféle az ő törvénye, és megértenéd, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz tőle, mint gonoszságod érdemli.

Jób 11,7

Talán megfogod az Isten nyomdokait, és a tökéletességig föltalálod a Mindenhatót?

Jób 11,8

Magasb ő az égnél, s mit fogsz cselekedni? mélyebb a pokolnál, s honnan ismered meg?

Jób 11,9

Mértéke hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél.

Jób 11,10

Ha mindeneket fölforgat, vagy egybeszorít is, ki mond ellene?

Jób 11,11

Mert ő ismeri az emberek hiúságát, és látván a gonoszságot, nem veszi-e észre?

Jób 11,12

A hiú férfi kevélységében felfuvalkodik, és azt véli, hogy mint a vadszamár vemhe, szabaddá született.

Jób 11,13

Te pedig megkeményítetted szivedet, és kiterjesztetted hozzája kezeidet.

Jób 11,14

Ha a gonoszságot, mely kezedben vagyon, elveted magadtól, és hajlékodban nem marad hamisság:

Jób 11,15

akkor fölemelheted orczádat szenny nélkül, és állhatatos leszesz, és fogsz félni.

Jób 11,16

A nyomorúságról is elfeledkezel, és mint a vizekről, melyek elfolytak, úgy emlékezel.

Jób 11,17

És mintegy déli fényesség támad neked este felé; és midőn magadat elenyészettnek véled, föltámadsz, mint a hajnalicsillag;

Jób 11,18

és bizodalmad lesz, előtted lévén a reménység; és elárkoltatván, bátorságosan aluszol.

Jób 11,19

Nyugodni fogsz, és nem lesz, a ki téged fölrettentsen; és igen sokan fognak neked könyörögni. [Móz. III. 26,6.]

Jób 11,20

Az istentelenek szemei pedig elepednek, és a menekűlés elvesz tőlök, és az ő reményök a lélek utálatossága.

Jób 12

Jób megczáfolja barátait és állitja, hogy az istentelenek gyakran élnek szerencsében, s azt a tapasztalásból bizonyítja be.

Jób 12,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 12,2

Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcseség?

Jób 12,3

Nekem is van szivem, mint nektek, alábbvaló sem vagyok nálatoknál; mert a miket tudtok, ki nem tudja? [Jób 13,2.]

Jób 12,4

A ki barátjától kinevettetik, mint én, az Istent híja segítségűl, és meghallgatja őt; mert kinevettetik az igaz együgyűsége. [Péld. 14,2.]

Jób 12,5

Megvetett lámpa az a gazdagok gondolataiban, de bizonyos időre készen van.

Jób 12,6

Bővelkednek a rablók hajlékai, és vakmerően ingerlik az Istent, holott ő adott kezökbe mindeneket.

Jób 12,7

Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak téged; és az égi madarakat, és megjelentik neked.

Jób 12,8

Szólj a földnek, és megfelel neked; és elbeszélik a tenger halai.

Jób 12,9

Ki nem tudja, hogy ezeket mind az Úr keze alkotta?

Jób 12,10

Kinek kezében van minden élő lény lelke, és minden emberi test szelleme.

Jób 12,11

Nem a fül itéli-e meg az igéket, és az evő szája az ízt? [Jób 34,3.]

Jób 12,12

Az öregekben van a bölcseség, és a sok időben az okosság.

Jób 12,13

Nála vagyon a bölcseség és az erősség, neki vagyon tanácsa és értelme.

Jób 12,14

Ha mit leront, nincs a ki fölépítse; ha berekeszti az embert, nincs, a ki fölnyissa neki. [Izai. 22,22.]

Jób 12,15

Ha föltartóztatja a vizeket, minden elszárad; és ha kibocsátja azokat, elborítják a földet.

Jób 12,16

Nála vagyon az erősség és a bölcseség; ő ismeri mind a csalót, mind azt, ki megcsalatik.

Jób 12,17

A tanácsadókat bolond végre viszi, és a birákat kábulásra.

Jób 12,18

A királyok övét megoldja, és kötéllel köti fel az ő ágyékukat.

Jób 12,19

A papokat dicstelenekké teszi, és a főembereket megejti,

Jób 12,20

elváltoztatván az igazmondók ajkát, és a vének tudományát elvévén.

Jób 12,21

Megvetést önt a fejedelmekre, s azokat, kik el voltak nyomva, fölemelvén.

Jób 12,22

Ki a sötétségből kijelenti a mélységes dolgokat, és világosságra hozza a halál árnyékát,

Jób 12,23

ki megsokasítja a nemzeteket, és elveszti azokat, és helyreállitja a fölforgatottakat;

Jób 12,24

ki elváltoztatja a föld népe fejedelmeinek szivét, és eszöket veszti, hogy hiába bolyongjanak a járatlan úton;

Jób 12,25

tapogatnak, mint a sötétben és nem a világosságban, és eltévelyíti őket, mint a részegeket.

Jób 13

Jób dorgálja barátait álnok okoskodásukért, védi ártatlanságát, és a nyomoruságból szabadulásért könyörög.

Jób 13,1

Ime mind ezt látta szemem, és hallotta fülem, és mindent megértettem.

Jób 13,2

A mit ti tudtok, én is tudom; és nem vagyok alábbvaló nálatoknál.

Jób 13,3

Mindazáltal a Mindenhatónak szólok, és az Istennel akarok vetekedni;

Jób 13,4

megmutatván előbb, hogy ti hazudságkoholók vagytok, és elferdített tanítmányok követői.

Jób 13,5

És bár hallgatnátok, hogy bölcseknek tartatnátok!

Jób 13,6

Halljátok tehát feddésemet, és ajakim itéletére figyelmezzetek.

Jób 13,7

Vajjon szüksége van-e Istennek hazudságtokra, hogy érette csalárdságot szóljatok?

Jób 13,8

Vajjon az ő személyét tekintitek-e, és az Istenért igyekeztek-e itéletet tenni?

Jób 13,9

Vagy helyeslendi-e ezt, kinél semmi titok nem lehet? vagy megcsalatik-e, mint az ember, álnokságtokkal?

Jób 13,10

Ő megfedd titeket, mert titkon az ő személyét tekintitek.

Jób 13,11

Mihelyt megmozdúl, fölháborít titeket, és rettentése rátok rohan.

Jób 13,12

Az emlékezet felőletek hamuhoz lesz hasonló, és nyakatok sárrá leszen.

Jób 13,13

Hallgassatok egykevéssé, hadd mondjam el, mit szivem sugall.

Jób 13,14

Miért szaggatom testemet fogaimmal, és hordozom kezeimben lelkemet?

Jób 13,15

Ha szintén megölend is engem, őbenne reménylek; mindazáltal utaimat szine előtt megfeddem.

Jób 13,16

És ő leszen szabadítóm; mert egy képmutató sem jő eléje.

Jób 13,17

Hallgassátok az én beszédemet, és a talányokat vegyétek füleitekbe.

Jób 13,18

Ha megitéltetem, tudom, hogy igaznak találtatom.

Jób 13,19

Ki száll velem itéletre? jőjön elé; miért emésztődjem meg, hallgatván?

Jób 13,20

Csak kettőt ne cselekedjél velem, és akkor arczod elől nem rejtezem el.

Jób 13,21

Kezedet vidd távol tőlem, és a te félelmed ne rettentsen engem;

Jób 13,22

azután szólíts, és én megfelelek neked; vagy pedig én szólok, és te felelj nekem:

Jób 13,23

mennyi az én igaztalanságom és bűnöm? gonoszságaimat és vétkeimet mutasd meg nekem.

Jób 13,24

Miért rejted el orczádat, és tartasz engem ellenségednek?

Jób 13,25

A falevél ellen, mely a széltől elragadtatik, mutatod hatalmasságodat, és a száraz tarlót üldözöd;

Jób 13,26

mert keserűségeket írsz ellenem és meg akarsz engem emészteni ifjúságom vétkeivel.

Jób 13,27

Békóba tetted lábamat, minden ösvényemre vigyáztál, és lábaim nyomdokaira figyeltél;

Jób 13,28

ki, mint a rothadás, meg fogok emésztetni, és mint a ruha, mely a molytól megétetik.

Jób 14

Jób az emberi gyarlóságról elmélkedik, csodálja az Isten gondviselését, más életet vár s a test föltámadását jövendöli.

Jób 14,1

Az asszonytól született ember rövid ideig élvén, sok nyomorúsággal telik el.

Jób 14,2

Ki mint a virág, kinyílik és eltiportatik, elfut, mint az árnyék, és soha sem marad meg ugyanazon állapotban. [Jób 8,9. Zsolt. 143,4.]

Jób 14,3

És ilyenre tartod-e méltónak fölnyitni szemeidet, és őt tenmagaddal törvénybe vinni?

Jób 14,4

Ki teheti tisztává a tisztátalan magból fogantat? nem egyedűl te vagy-e az? [Zsolt. 50,7.]

Jób 14,5

Rövidek az ember napjai, havainak száma nálad vagyon; megszabtad határait, melyeken át nem lehet lépni.

Jób 14,6

Távozzál egy kevéssé tőle, hadd nyugodjék, míg eljő, mint a béresnek az ő kivánatos napja.

Jób 14,7

A fának van reménye; ha levágatik, ismét kizöldűl, és ágai kihajtanak.

Jób 14,8

Ha megavúl is a fának gyökere, s a porban meghal is törzsöke,

Jób 14,9

a viznek szagától kisarjadzik és ágat ereszt, mint mikor először ültettetett.

Jób 14,10

De az ember mikor meghal és mezítelen lesz és megemésztetik, kérlek, hol vagyon?

Jób 14,11

Mint mikor a viz kimegyen a tengerből, és mint az elapadt folyó kiszárad:

Jób 14,12

úgy az ember, mikor elalszik, nem kel föl, mignem az ég elmúlik, föl nem ébred, föl sem kel az ő álmából.

Jób 14,13

Ki teszi azt velem, hogy a föld alatt megoltalmazz engem, és elrejts, míg elmúlik a te haragod, és nekem időt rendelsz, melyben rólam megemlékezel?

Jób 14,14

Véled-e, hogy a megholt ember ismét él? Mindennap, melyeken most harczolok, várom, míg eljő az én változásom,

Jób 14,15

szólítani fogsz engem, és én felelek neked; kezeid alkotmányának kinyujtod jobbodat.

Jób 14,16

De most lépéseimet megszámláltad; azonban engedd el bűneimet. [Jób 31,4. 34,21. Péld. 5,21.]

Jób 14,17

Bepecsételted, mint egy zsákba, vétkeimet, bár meggyógyítottad gonoszságomat.

Jób 14,18

A hegy leszakadván, elmosódik; a kőszirt helyéről elvitetik.

Jób 14,19

A köveket kivájják a vizek, és az áradások által a föld lassankint elemésztetik: s épen igy teszed semmivé az embert.

Jób 14,20

Megerősítetted őt egy kevéssé, míg örökre elmegyen; elváltoztatod színét, és elküldöd őt.

Jób 14,21

Akár nemesek legyenek fiai, akár nemtelenek, ő nem tudja.

Jób 14,22

Mindazáltal teste, mig él, fájni fog, és lelke önmagán keseregni.

Jób 15

Elifáz Jóbot kérkedésről és tűrhetetlenségről vádolja, és hogy káromolja az Istent, ki előtt senki sem igaz, és leirja az istentelenek szerencsétlenségét.

Jób 15,1

Felelvén pedig a temani Elifáz, mondá:

Jób 15,2

Vajjon úgy felel-e a bölcs, mint a hiába szóló, és betölti-e gyomrát hőséggel?

Jób 15,3

Te szóval fedded azt, ki nem hasonló hozzád, és olyat beszélsz, mi neked nem használ.

Jób 15,4

Mennyire rajtad áll, megsemmisítetted a félelmet, és megszűntetted a könyörgést Isten előtt.

Jób 15,5

Mert a te gonoszságod tanította szádat, és a káromlók nyelvét követed.

Jób 15,6

Szájad fog kárhoztatni téged, és nem én; s ajakid felelnek ellened.

Jób 15,7

Vajjon te születtél-e első embernek, és a halmok előtt alkottattál-e?

Jób 15,8

Vajjon hallottad-e az Isten tanácsát, és az ő bölcsesége alábbvaló lesz-e náladnál?

Jób 15,9

Mit tudsz te, mit mi ne tudnánk? mit értesz, mit mi ne értenénk?

Jób 15,10

Mind vének, mind régiek vannak közöttünk, sokkal idősbek, mint atyáid. [Sirák 18,8.]

Jób 15,11

Vajjon nagy dolog-e, hogy téged az Isten megvigasztaljon? De a te gonosz beszédeid gátolják azt.

Jób 15,12

Miért emel föl téged szived, s vannak villogó szemeid, mintha nagyokat gondolnál?

Jób 15,13

Miért fuvalkodik föl lelked az Isten ellen, hogy ily beszédeket bocsátasz ki szádból?

Jób 15,14

Mi az ember, hogy hiba nélkül legyen, és hogy igaznak láttassék az asszonytól született?

Jób 15,15

Ime az ő szentei között sincs senki változhatlan, és az egek sem tiszták az ő szine előtt: [Jób 4,18.]

Jób 15,16

mennyivel kevésbbé az utálatos és haszontalan ember, ki, mint a vizet, iszsza a gonoszságot?

Jób 15,17

Megmutatom neked, hallgass rám; a mit láttam, elbeszélem neked.

Jób 15,18

A bölcsek megvallják és el nem titkolják atyáikat,

Jób 15,19

kiknek egyedűl adatott a föld, és idegen nem járt közöttük.

Jób 15,20

Minden napjaiban kevélykedik az istentelen, és az ő zsarnokságának évszáma bizonytalan.

Jób 15,21

Rettegés zugása van mindenkor füleimben; és noha békeség vagyon, ő mindenkor cseleket gyanít.

Jób 15,22

Nem hiszi, hogy a sötétségből világosságra térhessen; mindenünnen fegyvert szemlél.

Jób 15,23

Mikor kenyér keresésre mozdúl, tudja, hogy a sötétség napja kezénél vagyon.

Jób 15,24

Háborúság rettenti őt, és szorongatás környezi őt, mint a királyt, ki harczra készűl.

Jób 15,25

Mert kezét Isten ellen nyujtotta, és a Mindenható ellen erőlködött;

Jób 15,26

ellene futott kinyujtott nyakkal, és kövér nyakkal fegyverkezett föl.

Jób 15,27

Kövérség födi orczáját, és háj függ le oldalairól.

Jób 15,28

Az elpusztúlt városokban lakott és az elhagyott házakban, melyek omladékokká lettek.

Jób 15,29

Nem gazdagúl meg, vagyona sem marad meg, a földbe sem ereszti gyökerét.

Jób 15,30

Nem menekűl meg a sötétségből, ágait elszárasztja a láng; és elvétetik szája lehelletével.

Jób 15,31

Nem hiszi, hiú tévelygéssel lévén megcsalatva, hogy valami áron megváltassék.

Jób 15,32

Mielőtt betelnek napjai, elvesz; és kezei elszáradnak.

Jób 15,33

Gerezde megsértetik, mint a szőlő első virágában, és mint a virágát elhányó olajfa.

Jób 15,34

Mert a képmutató gyűlekezete magtalan, és tűz emészti meg azok hajlékait, kik örömest vesznek el ajándékokat.

Jób 15,35

Fájdalmat fogant és gonoszságot szült, és méhe csalárdságokat készít.

Jób 16

Jób panaszkodik barátainak beszédei miatt, megmutatja szenvedései nagyságát, s bizonyítja ártatlanságát.

Jób 16,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 16,2

Gyakorta hallottam eféléket; terhelő vigasztalók vagytok ti mindnyájan.

Jób 16,3

Vajjon vége lesz-e a hiábavaló igéknek? vagy valami nehezedre van, ha szólasz?

Jób 16,4

Én is szólhatnék hozzátok hasonlókat; és volna csak lelketek az én lelkem helyett,

Jób 16,5

én is vigasztalnálak titeket beszédekkel, és csóválnám fejemet fölöttetek;

Jób 16,6

megerősítnélek titeket szájammal, és mozgatnám ajakimat, mintha szánnálak titeket.

Jób 16,7

De mit cselekedjem? Ha szólok, nem szűnik fájdalmam; ha hallgattok, nem távozik tőlem.

Jób 16,8

Most pedig elnyomott engem az én fájdalmam, és semmivé lett minden tagom.

Jób 16,9

Sömöreim bizonyságot mondanak ellenem, és a hamisan szóló föltámad, szememben vádolván engemet.

Jób 16,10

Összegyüjtötte haragját ellenem, és fenyegetvén engem, fogait csikorgatta rám; rettenetes szemekkel tekintett rám az én ellenségem.

Jób 16,11

Kitátották rám szájokat, és gyalázván, arczúlvertek, kínaimmal jóllaktak.

Jób 16,12

Isten a gonoszhoz rekesztett engem, és az istentelenek kezébe adott.

Jób 16,13

Én, egykor ama gazdag, hirtelen megrontattam; nyakon ragadott, összetört engem, s mintegy jelűl tőn magának.

Jób 16,14

Körűlvett engem dárdáival, összesebzé ágyékaimat, nem kimélt, és kiontá a földre bélemet.

Jób 16,15

Sebekre sebet ejte rajtam, rám rohant, mint egy óriás.

Jób 16,16

Zsákot vartam bőrömre, és hamuval hintém be testemet.

Jób 16,17

Orczám megdagadt a sirástól, és szempilláim meghomályosodtak.

Jób 16,18

Ezeket kezem igaztalansága nélkül szenvedém, midőn könyörgésem az Istenhez tiszta volt.

Jób 16,19

Föld! be ne födözd véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet az én kiáltásom.

Jób 16,20

Mert íme az égben az én bizonyságom, és tanúm a magasságban.

Jób 16,21

Szósak az én barátim; de szemem Istenhez könyezik.

Jób 16,22

És bár úgy szállhatna itéletre az ember Istennel, mint az ember fia száll itéletre társával!

Jób 16,23

Mert íme a rövid esztendők elmúlnak, és azon ösvényen járok, melyen nem fogok visszatérni.

Jób 17

Jób látja közelgeni halálát, megdorgálja barátait, hogy csak ez életben várnak jutalmat, ő pedig a jövőben várja azt.

Jób 17,1

Lehelletem elfogy, napjaim megrövidülnek, és csak a sír van hátra nekem.

Jób 17,2

Nem vétkeztem, és keserűségekben lakik szemem.

Jób 17,3

Szabadíts meg engem, Uram! és helyeztess engem melléd, és akárki keze hadakozzék ellenem.

Jób 17,4

Szívöket eltávolítottad a fegyelemtől, azért nem fognak fölmagasztaltatni.

Jób 17,5

Ragadományt igért társainak, de fiainak szemei elfogyatkoznak.

Jób 17,6

A népnek mintegy közmondásává tett engem, és példa vagyok előttök.

Jób 17,7

Szemem a boszúságtól meghomályosodott, és tagjaim csaknem semmivé lettek.

Jób 17,8

Elálmélkodnak ezen az igazak, és az ártatlan fölindúl a képmutató ellen.

Jób 17,9

És az igaz megtartja útját, és a tiszta kezeknek több erőt ad.

Jób 17,10

Azért bár térjetek vissza mindnyájan, és jőjetek elé, egy bölcset sem fogok találni köztetek.

Jób 17,11

Az én napjaim elmúltak, gondolataim szétszórvák, gyötörvén szivemet.

Jób 17,12

Az éjszakát nappá változtatták, és a sötétség után ismét világosságot reménylek.

Jób 17,13

Ha várakozom is, föld alatt az én házam, és a sötétségben vetettem meg ágyamat.

Jób 17,14

A rothadásnak mondám: Atyám vagy; a férgeknek: Anyám és néném.

Jób 17,15

Hol van tehát most az én várakozásom? és ki figyel béketűrésemre?

Jób 17,16

Mindenem leszáll a mélységes alvilágba; véled-e, hogy legalább ott lesz nyugalmam?

Jób 18

Baldad megfeddi Jóbot tűrhetetlensége és azon vakmerő kihivása miatt, hogy Isten őmiatta a világkormányt megváltoztassa; s az istentelenek büntetéséből megmutatja, hogy Jób vétkei miatt büntettetik.

Jób 18,1

Felelvén pedig a suhi Baldad, mondá:

Jób 18,2

Meddig hanyakodtok szóval? értsetek meg előbb, és úgy szóljunk.

Jób 18,3

Miért tartatunk mintegy barmoknak és tisztátlanoknak előttetek?

Jób 18,4

Ki elveszted lelkedet haragodban, el fog-e hagyatni éretted a föld, és másuvá vitetnek-e helyökről a kősziklák?

Jób 18,5

Az istentelen világossága nem oltatik-e el, és fénylik-e az ő tűzének lángja?

Jób 18,6

A világosság elsötétűl hajlékában; és a szövétnek, mely fölötte vagyon, eloltatik.

Jób 18,7

Megszorúlnak az ő erejének lépései, és megbuktatja őt tanácsa;

Jób 18,8

mert hállóba eresztette lábait, és annak kötései között jár.

Jób 18,9

Az ő sarka tőrbe akad, és fölgyúlad ellene a szomjúság.

Jób 18,10

A földbe van rejtve tőre, és kelepczéje az ösvényen.

Jób 18,11

Mindenünnen félelmek rettentik őt, és bebonyolítják lábait.

Jób 18,12

Éhség fogyaszsza erejét, és koplalás támadja meg oldalcsontjait;

Jób 18,13

az elsőszülött halál egye meg az ő bőre szépségét, és emészsze meg karjait.

Jób 18,14

Szakasztassék el hajlékától bizodalma, és a veszedelem, mintegy király, tapodja el őt.

Jób 18,15

Hajlékában annak társai lakjanak, ki nincs többé; kénkő hintessék az ő lakására.

Jób 18,16

Alúl száradjanak el gyökerei, fölűl pedig tiportassék el aratása.

Jób 18,17

Emlékezete veszszen el a földről, és neve ne hirdettessék az utczákon. [Péld. 2,22.]

Jób 18,18

Kiűzi őt a világosságról sötétségre, és a világból kiviszi őt.

Jób 18,19

Nem lesz ivadéka, sem nemzetsége népe között, és semmi maradéka az ő tartományaiban.

Jób 18,20

Az ő napján elálmélkodnak a későbbiek, és az előbbiek megrettennek.

Jób 18,21

Ezek tehát a gonosz hajlékai, és ez helye annak, ki az Istent nem ismeri.

Jób 19

Jób kikel barátai kemény bánásmódja ellen; s ismét állitja, hogy nem istentelenség, hanem más okok miatt szenved, és vigasztalja magát a jövendő feltámadással.

Jób 19,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 19,2

Meddig búsítjátok lelkemet, és gyötörtök engem beszédekkel?

Jób 19,3

Immár tizszer gyaláztok engem, és nem szégyenlitek, hogy elnyomtok.

Jób 19,4

Mert ha szintén tudatlan voltam is: velem lesz tudatlanságom.

Jób 19,5

De ti ellenem keltek föl, és gyalázatimmal feddetek engem.

Jób 19,6

Legalább csak most értsétek, hogy az Isten nem méltó itélettel nyomorgatott engem, és ostoraival körűlvett engem.

Jób 19,7

Ime kiáltok, erőszakot szenvedvén, és senki sem hallja; üvöltök, és nincs, ki itéljen.

Jób 19,8

Ösvényemet bekerítette, és nem mehetek át; és nyomomra sötétséget vetett.

Jób 19,9

Megfosztott engem dicsőségemtől, és fejemről elvette a koronát.

Jób 19,10

Mindenfelől megrontott engem és oda vagyok; és mint a kiszakasztott fának, elvette reményemet.

Jób 19,11

Fölgerjedett ellenem az ő haragja, és mintegy ellenségeűl tartott engem. [Jób. 13,24. 16,9.]

Jób 19,12

Együtt jövének el az ő rablói, és utat nyitottak magoknak hozzám, és köröskörűl megszállák hajlékomat.

Jób 19,13

Atyámfiait eltávolítá tőlem, és ismerőim mint idegenek eltávoztak tőlem.

Jób 19,14

Rokonaim elhagytak engem, és a kik ismertek, elfeledkeztek rólam.

Jób 19,15

Házi cselédeim és szolgálóim mintegy idegennek tartottak engem, és mint zarándok voltam szemeik előtt.

Jób 19,16

Szolgámat híttam, és nem felelt; tulajdon számmal könyörögtem neki.

Jób 19,17

Lehelletemtől iszonyodott feleségem, és testem fiainak könyörögtem.

Jób 19,18

Még a bolondok is lenéztek engem, és mikor tőlök eltávoztam, rágalmaztak.

Jób 19,19

Megútáltak engem, kik egykor tanácsadóim voltak, és a kit leginkább szerettem, meggyűlölt engem.

Jób 19,20

Megemésztetvén húsom, bőrömhöz ragadt csontom, és csak ajakim maradtak meg fogaim körűl.

Jób 19,21

Könyörűljetek rajtam, könyörűljetek rajtam, legalább csak ti, barátaim! mert az Úr keze illetett engem.

Jób 19,22

Miért üldöztök engem, mint az Isten? és töltöztök az én húsommal?

Jób 19,23

Ki cselekszi azt velem, hogy fölirassanak beszédim? Ki teszi azt nekem, hogy könyvbe irassanak

Jób 19,24

vasvesszővel és óntáblára, vagy vésővel kőre metszessenek?

Jób 19,25

Mert tudom, hogy az én Megváltóm él, és az utolsó napon a földből feltámadok;

Jób 19,26

és ismét körűlvétetem bőrömmel, és az én testemben látom meg Istenemet.

Jób 19,27

Kit én magam látok meg, és az én szemeim nézik őt, és nem más; el van téve e reményem az én keblemben.

Jób 19,28

Miért mondjátok tehát most: Üldözzük őt, és az ige gyökerét találjuk föl ellene?

Jób 19,29

Fussatok azért a fegyver színe elől, mert a fegyver a gonoszság boszúlója; és tudjátok meg, hogy van itélet.

Jób 20

Szófár ismételve állitja, hogy a gonoszok szerencsétlenek.

Jób 20,1

Felelvén pedig a naamati Szófár, mondá:

Jób 20,2

Ezért különféle gondolataim jőnek egymás után, és elmém sokfelé ragadtatik.

Jób 20,3

A tanítást, melylyel engem dorgálsz, meghallom; és értelmem lelke megfelel nekem.

Jób 20,4

Azt tudom kezdettől, mióta ember helyeztetett a földre,

Jób 20,5

hogy az istentelenek dicsősége rövid, és a képmutató öröme egy szempillantásnyi.

Jób 20,6

Ha égig hat is kevélysége, és feje felhőket ér,

Jób 20,7

végre mint a ganéj elvesz, és a kik látták, mondani fogják: Hol vagyon?

Jób 20,8

Mint az elröpülő álom, nem fog megtaláltatni, elmúlik, mint az éjjeli látomás.

Jób 20,9

A szem, mely őt látta, nem fogja látni, és többé nem nézi őt helye.

Jób 20,10

Fiai elnyomatnak a szükségtől, és kezei visszaadják neki fájdalmát.

Jób 20,11

Csontjai megtelnek ifjúsága vétkeivel, és vele a porban fognak aludni.

Jób 20,12

Mert édes lévén szájában a gonoszság, nyelve alá rejti azt.

Jób 20,13

Kedvez annak, és el nem hagyja azt, és eltitkolja torkában.

Jób 20,14

Kenyere belűl gyomrában áspisok epéjévé változik.

Jób 20,15

A gazdagságokat, melyeket elnyelt, kihányja, és az ő hasából azokat Isten kivonja.

Jób 20,16

Áspisok fejét szopja, és megöli őt a vipera nyelve.

Jób 20,17

(Ne lássa a folyóviz csermelyeit, a méz és vaj patakjait.)

Jób 20,18

Bűnhödni fog mindenért, a miket cselekedett, de még sem emésztetik meg; az ő találmányai sokasága szerint fog szenvedni.

Jób 20,19

Mert megrontván, kifosztotta a szegényeket, elfoglalta a házat, melyet nem épített;

Jób 20,20

és nem elégedett meg hasa; és mikor meg van, a mit kivánt, nem birhatja. [Sirák 5,9.]

Jób 20,21

Nem volt maradék az ő étkéből, és azért semmi sem marad meg javaiból.

Jób 20,22

Midőn jóllakik, szorongattatni és izzadni fog, és minden fájdalom rárohan.

Jób 20,23

Vajha betelnék hasa, hogy rábocsássa az ő búsulása haragját, és hadát hullassa rá!

Jób 20,24

Fut a vasfegyver elől, és a réz-íjba rohan.

Jób 20,25

Ki van vonva az, és hüvelyéből kijött és elkeseredve villog; elmennek, és ráütnek a rettenetesek.

Jób 20,26

Minden sötétség el van rejtve titkos helyein; megemészti őt a tűz, mely nem gyujtatik; ki hajlékában hagyatik, nyomorgattatni fog.

Jób 20,27

Az egek kinyilvánítják gonoszságát, és a föld ellene támad.

Jób 20,28

Nyitva lesz az ő házának gyökere s kiszaggattatik az Isten haragjának napján.

Jób 20,29

Ez az istentelen ember része az Istentől, és beszédeinek öröksége az Úrtól.

Jób 21

Jób ellenben állitja, hogy a gonoszok gyakran szerencsések itt, mert a boszú napjára föltartatnak.

Jób 21,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 21,2

Halljátok, kérlek, beszédeimet, és tartsatok bűnbánatot.

Jób 21,3

Tűrjetek engem, mig szólok, és igéim után, ha tetszik, nevessetek.

Jób 21,4

Vajjon ember ellen van-e vetekedésem, hogy méltán ne kelljen szomorkodnom?

Jób 21,5

Figyeljetek rám és álmélkodjatok, és tegyétek szátokra újjatokat.

Jób 21,6

Magam is, mikor eszembe jut, megborzadok, és reszketés rázza meg testemet.

Jób 21,7

Miért élnek tehát az istentelenek, fölemelkedve és gyarapodva gazdagsággal? [Jerem. 12,1. Habak. 1,13.]

Jób 21,8

Ivadékuk megmarad előttök, a rokonok és unokák serege szemeik előtt.

Jób 21,9

Házaik biztosak, és békében vannak, és nincs az Isten vesszeje rajtok.

Jób 21,10

Tehenök megfolyat, és nem vetél el; az üsző megellik, és nem veszti el borját.

Jób 21,11

Kijárnak kisdedeik, mint a nyájak, és magzataik ugrálnak játszadozva.

Jób 21,12

Dobot tartanak és czitarát, és örűlnek a sípok szólásánál.

Jób 21,13

Jólétben töltik napjaikat, és egy szempillantásban mennek le poklokra,

Jób 21,14

kik mondták az Istennek: Távozzál tőlünk, tudni sem akarjuk útaidat.

Jób 21,15

Kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljunk neki? és mit használ nekünk, ha imádkozunk hozzája? [Malak. 3,14.]

Jób 21,16

Mindazáltal, mivelhogy javaik nincsenek kezeikben, az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

Jób 21,17

Hányszor oltatik el az istentelenek szövétneke, és áradás jő rájok, és osztja ki (Isten) haragjának fájdalmait?

Jób 21,18

Úgy lesznek, mint a polyva a szél előtt, és mint a hamu, melyet a forgószél elszór.

Jób 21,19

Az Isten fentartja fiainak az atya fájdalmát; de midőn fizet, akkor ez megtudja.

Jób 21,20

Szemei meglátják az ő vesztét, és a Mindenható haragjából inni fog.

Jób 21,21

Mert mi gondja van neki holta után házára, ha hónapjai számának fele elvétetik is?

Jób 21,22

Vajjon tudományra tanítja-e valaki az Istent, ki a magasakat itéli?

Jób 21,23

Ez meghal erőben és egészségben, gazdag és boldog lévén,

Jób 21,24

az ő bele rakva kövérséggel, és csontjai velővel nedvesítvék;

Jób 21,25

más pedig meghal lelke keserűségében minden gazdagság nélkül:

Jób 21,26

s mindazáltal együtt alusznak a porban, és férgek fogják ellepni őket.

Jób 21,27

Bizonyára tudom gondolataitokat és igaztalan itéleteiteket ellenem.

Jób 21,28

Mert azt mondjátok: Hol van a fejedelem háza? és hol az istentelenek hajlékai?

Jób 21,29

Kérdjetek akárkit az utasok közől, és megtudjátok, hogy ő is igy vélekedik.

Jób 21,30

Mert a veszedelem napjára tartatik a gonosz, és a harag napjára vitetik.

Jób 21,31

Ki veti szemére útját? és a miket cselekedett, ki fizeti vissza neki?

Jób 21,32

Ő a sírboltba vitetik, és a halottak halmazában vigyáz.

Jób 21,33

Édes volt ő a pokolfolyam kövecseinek és maga után vont minden embert, mint előtte számtalanok voltak.

Jób 21,34

Miképen vigasztaltok tehát engem hiában, holott meg van mutatva, hogy feleletetek ellenkezik az igazsággal?

Jób 22

Elifáz különféle vétkekről vádolja Jóbot, és jobb jövőt igér neki, ha megtér.

Jób 22,1

Felelvén pedig a temani Elifáz, mondá:

Jób 22,2

Hasonlítható-e az ember Istenhez, ha szintén tökéletes tudománya volna is?

Jób 22,3

Mit használ Istennek, ha igaz leendesz? vagy mit adsz neki, ha útad hiba nélküli leend?

Jób 22,4

Vajjon félve dorgál-e meg téged, és törvénybe száll-e veled?

Jób 22,5

És nem a te sok gonoszságodért-e, és végnélküli igaztalanságidért?

Jób 22,6

Mert elvetted atyádfiai zálogát ok nélkül, és a mezíteleneket megfosztottad ruháiktól;

Jób 22,7

Vizet a fáradtnak nem adtál, és az éhezőtől megvontad a kenyeret;

Jób 22,8

karod erejével birtad a földet, és leghatalmasabb lévén, megtartottad azt.

Jób 22,9

az özvegyeket üresen bocsátottad, és az árvák karjait összezúztad.

Jób 22,10

Azért vétettél körűl tőrökkel, s háborít téged a hirtelen félelem;

Jób 22,11

és te azt vélted, hogy nem fogsz látni sötétséget, és a megáradott vizek rohamától el nem nyomatol?

Jób 22,12

Nem gondolod meg, hogy az Isten magasabb az égnél, és a csillagok tetején fölűl emelkedik?

Jób 22,13

és mondod: Mit tud az Isten? s ő mintegy homályon át itél.

Jób 22,14

A felhő az ő rejteke, és a mi dolgainkat nem szemléli, és az ég sarkai körűl jár.

Jób 22,15

Vajjon a világ ösvényéhez akarsz-e tartani, melyet a gonosz férfiak tapodtak?

Jób 22,16

Kik elvitettek idejök előtt, és a folyóviz fölforgatta alapjokat;

Jób 22,17

kik mondák az Istennek: Távozzál tőlünk! és mintha semmit sem tehetne a Mindenható, olyannak tartották őt:

Jób 22,18

holott ő töltötte be házaikat javakkal; kiknek itélete távol legyen tőlem.

Jób 22,19

Látják ezt az igazak, és örűlnek, és az ártatlan kigúnyolja őket.

Jób 22,20

Nemde levágatott az ő fölemelkedésök, és azok maradékait tűz emésztette meg?

Jób 22,21

Engedj tehát neki, és legyen békeséged; és ezek által igen jó gyümölcsöket nyersz.

Jób 22,22

Fogadd el a törvényt az ő szájából, és beszédeit tedd szivedbe.

Jób 22,23

Ha visszatérsz a Mindenhatóhoz, fölépűlsz, és eltávoztatod hajlékodtól a gonoszságot.

Jób 22,24

Földért követ fog adni, és a kövecsért aranypatakokat.

Jób 22,25

És a Mindenható ellenségeid ellen lesz, és az ezüst halomra gyűl neked.

Jób 22,26

Akkor a Mindenhatóban gyönyörűséggel fogsz bővelkedni, és fölemeled orczádat az Istenhez.

Jób 22,27

Kérni fogod őt, és meghallgat téged, és fogadásaidat teljesíted.

Jób 22,28

A mit fölteszesz magadban, sikerűl neked, és útaidon világosság fog fényleni.

Jób 22,29

Mert a ki megalázódik, dicsőségben leszen, és a ki lesüti szemeit, az megszabadúl. [Péld. 29,23.]

Jób 22,30

Megszabadúl az ártatlan, megszabadúl pedig kezei tisztasága által.

Jób 23

Jób Isten igaz biróiszéke által kivánja ártatlanságát elismertetni, de mégis fél az ő itéleteitől.

Jób 23,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 23,2

Most is keserűség az én beszédem, és rajtam a csapás keze nehezebb fohászomnál.

Jób 23,3

Ki adja azt nekem, hogy megismerjem és föltaláljam őt, és az ő királyiszékéhez jussak?

Jób 23,4

Eléje tenném ügyemet, és számat megtölteném ellenvetésekkel;

Jób 23,5

hogy tudjam az igéket, melyeket nekem felel, és értsem, mit szól nekem.

Jób 23,6

Nem akarom, hogy sok erővel vetekedjék velem, sem hogy az ő nagyvoltának terhével nyomjon engem.

Jób 23,7

Hanem adja elő az igazságot ellenem, és jusson győzelemre az én itéletem.

Jób 23,8

Ha napkeletre megyek, ő nem mutatkozik; ha napnyugatra, nem veszem észre őt;

Jób 23,9

ha balra, mit míveljek? nem érem el őt; ha jobbra fordúlok, nem látom meg őt.

Jób 23,10

Ő pedig tudja az én utamat, és megpróbált engem, mint az aranyat, mely átmegyen a tüzön.

Jób 23,11

Az ő nyomdokait követte lábam, útját megőríztem, és nem tértem el arról.

Jób 23,12

Az ő ajkainak parancsaitól nem távoztam el, és keblembe rejtettem szája igéit.

Jób 23,13

De ő egyedűlvaló, és senki sem fordíthatja el az ő gondolatát, és a mit lelke akart, azt cselekedte.

Jób 23,14

Mikor teljesíti rajtam akaratját, még sok ilyen van készen nála;

Jób 23,15

és azért háborodtam meg az ő orczájától, s ha rá gondolok, félelem aggaszt.

Jób 23,16

Az Isten meglágyította szivemet, és a Mindenható megháborított engem,

Jób 23,17

mert nem vesztem el a következő sötétség miatt, orczámat sem borította el a homály.

Jób 24

Különféle gonoszságok vannak a földön, melyeket Isten annak idején megbüntet.

Jób 24,1

A mindenható előtt nincsennek elrejtve az idők; a kik pedig ismerik őt, nem tudják az ő napjait.

Jób 24,2

Némelyek a határokat máshová vitték, elrablották a nyájakat és legeltették azokat;

Jób 24,3

az árvák szamarát elhajtották, és zálogúl vették az özvegy ökrét;

Jób 24,4

elfordították a szegények útját, és elnyomták együtt a föld szelídeit.

Jób 24,5

Némelyek, mint a vadszamarak a pusztában, mennek dolgukra, vigyázván a ragadományra, szereznek kenyeret magzataiknak.

Jób 24,6

Más szántóföldét learatják, és megszedik annak szőlőjét, kit erőszakkal elnyomtak.

Jób 24,7

Mezítelenűl bocsátják el az embereket, levonván ruháikat, kiknek nincs leplök a hidegben;

Jób 24,8

kiket a hegyek záporesői áztatnak, és nem lévén födelök, a köveket ölelik át.

Jób 24,9

Erőszakot tettek, megrabolván az árvákat, és a szegény népet megfosztották.

Jób 24,10

A mezítelenektől és ruha nélkül járóktól és éhezőktől elvették a kalászokat.

Jób 24,11

Azok asztagai közt deleltek, kik a sajtókat nyomván, szomjaznak.

Jób 24,12

A városokban nyögtek miattok a férfiak, és a sebesűltek lelke kiáltott; de az Isten nem hagyja ezt torolatlan.

Jób 24,13

Föllázadtak a világosság ellen, nem ismerték az ő utait, vissza sem tértek ösvényein.

Jób 24,14

Jókor reggel fölkel a gyilkos, megöli a szűkölködőt és szegényt; éjjel pedig olyan lesz, mint a tolvaj.

Jób 24,15

A házasságtörő szeme a homályra vigyáz, mondván: Szem nem lát engem; és befödi orczáját.

Jób 24,16

Feltöri sötétben a házakat, a mint nappal összebeszéltek egymással, és nem ismerik a világosságot.

Jób 24,17

Ha hirtelen föltűnik a hajnal, a halál árnyékának vélik azt; és a sötétségben úgy járnak, mint a világosságban.

Jób 24,18

Könnyű az ilyen, mint a víz-buborék; átkozott legyen része a földön, és ne járjon a szőlők útján.

Jób 24,19

A fölöttébb való melegre menjen a hóvizekről, és pokolig az ő bűne.

Jób 24,20

Felejtkezzék el róla az irgalmasság; édességei férgek legyenek; ne maradjon emlékezetben, hanem töressék le, mint a gyümölcstelen fa.

Jób 24,21

Mert magtalant táplált, ki nem szül, és az özvegygyel nem tett jól;

Jób 24,22

lerántotta az erősöket erejében, de mikor áll sem biztos élete.

Jób 24,23

Isten adott neki tért bűnbánatra, s ő visszaél azzal kevélységre; de szemei az ő utain vannak. [Jel. 2,21.]

Jób 24,24

Fölemelkedtek egy kevéssé, de állandók nem lesznek, és megaláztatnak, mint mindenek, és elvétetnek, és mint a kalászok hegyei megtöretnek.

Jób 24,25

Ha ez nincs igy: ki feddhet meg engem hazudságról, és ki teheti beszédemet az Isten elé?

Jób 25

Baldad állítja, hogy a mindenható Isten előtt egy ember sem mondhatja magát igaznak.

Jób 25,1

Felelvén pedig a suhi Baldad, mondá:

Jób 25,2

A hatalom és rettentés nála vagyon, ki egyességet szerez magasaiban.

Jób 25,3

Vajjon van-e száma seregeinek? és kire nem kel föl az ő világossága?

Jób 25,4

Megigazúlhat-e az ember Istenhez hasonlítva, vagy látszhatik-e tisztának, ki asszonytól született?

Jób 25,5

Ime a hold sem fénylik, a csillagok sem tiszták az ő színe előtt:

Jób 25,6

mennyivel kevésbé az ember, ki rothadás; és az ember fia, ki féreg.

Jób 26

Jób megmutatja, hogy az Isten nem szorul Baldad segítségére, ki az ő mindenhatóságát leírja; és hogy Isten saját műveiből megismerhető, habár az ember erről csak gyenge képet adhat.

Jób 26,1

Felelvén pedig Jób, mondá:

Jób 26,2

Ki segítője vagy te? Vajjon az erőtlené-e? és annak tartod-e karját, ki nem erős?

Jób 26,3

Kinek adtál tanácsot? annak talán, kinek nincs bölcsesége, és kimutattad igen nagy bölcseségedet?

Jób 26,4

Kit akartál tanítani? nem azt-e, ki a leheletet alkotta?

Jób 26,5

Ime az óriások nyögnek a vizek alatt, és azok, kik velök laknak.

Jób 26,6

Mezítelen a pokol előtte, és nincs semmi leple a veszedelemnek.

Jób 26,7

Ki az éjszakát az űr fölött feszíti ki, és a földet semmire függeszti.

Jób 26,8

Ki megköti a vizeket felhőiben, hogy egyszerre mind le ne szakadjanak.

Jób 26,9

Ki föntartja királyi széke szinét, és kiterjeszti fölötte ködét;

Jób 26,10

határt vetett a vizeknek, meddig végződjék a világosság és sötétség.

Jób 26,11

Az ég oszlopai reszketnek és félnek az ő intésére.

Jób 26,12

Az ő ereje által hirtelen összegyűltek a tengerek, és bölcsesége leverte a kevélyt.

Jób 26,13

Az ő lelke ékesítette föl az egeket, és ápoló keze hozta létre a tekergős kigyót.

Jób 26,14

Ime ezek az ő utainak egy részéről mondattak; és csak alig hallottunk egy csöppecskét az ő beszédéből, ki nézheti az ő nagyvoltának mennydörgését?

Jób 27

Jób bizonyítja ártatlanságát, s megmutatja, hogy a gonoszok az élet rövid szerencséje után a halálban fognak megbüntettetni.

Jób 27,1

Tovább is szóla Jób, fölvévén példabeszédét, és mondá:

Jób 27,2

Él az Isten! ki elvonta igazamat, és a Mindenható, ki keserűségre vitte lelkemet:

Jób 27,3

hogy valamíg lélekzet vagyon bennem, és az Isten lehelete orromban,

Jób 27,4

nem szólnak ajkaim gonoszságot, nyelvem sem forgat hazudságot.

Jób 27,5

Távol legyen tőlem, hogy titeket igazaknak itéljelek; míg el nem fogyok, nem távozom el ártatlanságomtól;

Jób 27,6

igazolásomat, melyet tartani kezdettem, el nem hagyom; mert nem vádol engem az én szivem teljes életemben.

Jób 27,7

Legyen az én ellenségem, mint az istentelen; és ellenkezőm, mint az igaztalan.

Jób 27,8

Mert mi a képmutató reménye, ha telhetetlenűl ragadoz, és az Isten nem szabadítja meg az ő lelkét.

Jób 27,9

Meghallja-e kiáltását, midőn rá jő a nyomorúság?

Jób 27,10

Vagy gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban, és segítségűl híhatja-e az Istent minden időben?

Jób 27,11

Megtanítlak titeket az Isten keze által, mi a Mindenhatóé, és nem rejtem el.

Jób 27,12

Ime ti mindnyájan tudjátok, és miért beszéltek ok nélkül hiúságokat?

Jób 27,13

Ez az istentelen ember része az Istennél, és az erőszaktevők öröksége, melyet a Mindenhatótól vesznek.

Jób 27,14

Ha megsokasodnak fiai, kardra hányatnak, és unokái kenyérből sem esznek eleget.

Jób 27,15

Kik megmaradnak tőle, veszedelembe temettetnek, és özvegyei nem fognak sírni.

Jób 27,16

Ha összehordja is az ezüstöt, mint a földröget, és annyi ruhát szerez, mint a sár:

Jób 27,17

megszerzi ugyan, de az igaz fog azokkal ruházkodni; és az ezüstöt az ártatlan osztja el.

Jób 27,18

Mint a moly, úgy építette házát, és mint az őr csinálta a levélszint.

Jób 27,19

A gazdag, mikor elalszik, magával semmit sem visz el; fölnyitja szemeit és semmit sem talál. [Zsolt. 48,18.]

Jób 27,20

Megragadja őt a szükség, mint a víz, éjjel elnyomja őt a förgeteg.

Jób 27,21

Fölkapja őt az égető szél, és elviszi, és mint a forgószél, elragadja őt helyéről.

Jób 27,22

És rája lő, és nem kiméli őt; kezétől futva fut el.

Jób 27,23

Összecsapják fölötte kezeiket, és süvöltenek rája, nézvén az ő helyét.

Jób 28

Az isteni bölcseség dicsérete. )

Jób 28,1

Az ezüst ereknek van kezdete, és az aranynak van helye, hol összeolvasztatik;

Jób 28,2

a vas földből vétetik, és a melegtől megolvadt kő érczczé változik;

Jób 28,3

időt vetett a sötétségnek, és kifürkészi mindenek végét, a homály kövét, és a halál árnyékát is;

Jób 28,4

patak választja el az útonjáró néptől azokat, kiket a szűkölködő ember lába elfelejtett, és az utatlanokat;

Jób 28,5

a földet, melyből kenyér termett az ő helyén, tűz dulta föl;

Jób 28,6

zafir helye az ő kövei, és göröngye arany;

Jób 28,7

az ösvényt madár nem tudta, és nem nézte azt keselyű szeme;

Jób 28,8

nem tapodták azt kereskedők fiai, és a nőstényoroszlán nem ment át azon;

Jób 28,9

a tűzkőre nyujtotta kezét, tőből felforgatja a hegyeket;

Jób 28,10

a kősziklában patakokat vágott, és minden drágaságot látott szeme;

Jób 28,11

a folyóvizek mélységét is megvizsgálta, és az elrejtetteket világosságra hozta;

Jób 28,12

de a bölcseség hol találtatik? és melyik az értelem helye?

Jób 28,13

Az ember nem tudja annak becsét, és nem találtatik az a gyönyörben élők földén.

Jób 28,14

A mélység azt mondja: Nincs bennem! és a tenger igy szól: Nincs nálam!

Jób 28,15

Nem adható érette finom arany, ezüsttel sem fizethetnek érte cserébe. [Bölcs. 7,9.]

Jób 28,16

nem hasonlítható Indiának festett ékeihez, sem az igen drága sardonixhoz, vagy zafirhoz;

Jób 28,17

nem hasonlítható hozzá az arany vagy üveg, arany edények sem adhatók érette cserébe;

Jób 28,18

a mi magas és kitűnő, említésre sem méltó, hozzá hasonlítva: a bölcseség pedig titkos helyekről vétetik;

Jób 28,19

nem hasonlítható hozzá a szerecsenországi topáz, az igen tiszta festéssel sem vethető egybe.

Jób 28,20

Honnan jő tehát a bölcseség? és melyik az értelem helye?

Jób 28,21

El van rejtve minden élőnek szemei elől, az égi madarak sem tudják.

Jób 28,22

A vész és a halál mondották: Füleinkkel hallottuk hirét.

Jób 28,23

Isten ismeri annak útját, és ő tudja helyét;

Jób 28,24

mert ő látja a világ határait, és mindent szemlél, mi az ég alatt vagyon;

Jób 28,25

ki a szeleknek nehézséget adott, és a vizeket mérlegre vetette;

Jób 28,26

mikor az esőnek törvényt adott, és utat a zugó viharoknak:

Jób 28,27

akkor látta azt, és kijelentette, készen tartotta és megvizsgálta.

Jób 28,28

És mondá az embernek: Ime az Úr félelme, ez a bölcseség; és a gonosztól távozni, értelem.

Jób 29

Jób visszaóhajtja előbbi boldog állapotát, s ujolag erősíti ártatlanságát.

Jób 29,1

Tovább is szóla Jób, fölvévén példabeszédét, és mondá:

Jób 29,2

Ki adja azt nekem, hogy úgy legyek, mint a régi hónapokban, ama napokban, melyekben Isten őrzött engem,

Jób 29,3

mikor fénylett az ő lámpája fejem fölött, és világánál jártam a sötétben,

Jób 29,4

mint ifjuságom napjaiban voltam, midőn Isten titkon hajlékomban volt;

Jób 29,5

mikor a Mindenható velem volt, és gyermekeim körűlem;

Jób 29,6

mikor vajban fürösztém lábaimat, és a kőszirt olajpatakokat önte nekem;

Jób 29,7

mikor a város kapujához mentem, és az utczán széket készítettek nekem;

Jób 29,8

láttak engem az ifjak és elrejteztek, és az öregek fölkelvén, állottak;

Jób 29,9

a fejedelmek megszűntek szólani, és ujjokat tették szájokra;

Jób 29,10

a szótól tartózkodtak a vezérek, és nyelvök torkukhoz ragadott;

Jób 29,11

mikor a fül, mely hallott, boldognak monda engem; és a mely szem látott, bizonyságot tőn felőlem;

Jób 29,12

azért, hogy megszabadítottam a kiáltó szegényt, és az árvát, kinek nem volt segítője.

Jób 29,13

Az elveszendőnek áldása rám szállott, és az özvegy szivét megvígasztaltam.

Jób 29,14

Igazság volt öltözetem, s mint palásttal és koronával, ruházkodtam itéletemmel.

Jób 29,15

Szeme voltam a vaknak, és lába a sántának.

Jób 29,16

Atyjok voltam a szegényeknek, és a mely ügyet nem ismertem, legszorgalmasabban vizsgáltam.

Jób 29,17

Kitörtem a gonosznak zápfogait, és fogai közől kivettem a ragadományt.

Jób 29,18

És mondám: Az én fészkemben halok meg; és mint a pálmafa, megsokasítom napjaimat.

Jób 29,19

Gyökerem nyitva a vizek mellett, és a harmat megmarad aratásomon.

Jób 29,20

Az én dicsőségem mindenkor megújúl, és íjam kezemben megerősödik.

Jób 29,21

Kik engem hallgattak, várták az itéletet, és figyelve hallgattak tanácsomra.

Jób 29,22

Az én igéimhez semmit sem mertek adni, és beszédem rájok csepegett.

Jób 29,23

Vártak engem, mint az esőt, és szájokat tátották, mint a kései esőre.

Jób 29,24

Ha mikor rájok nevettem, nem hitték, és arczom világossága nem esett a földre.

Jób 29,25

Ha hozzájok akartam menni, első ültem, és mikor mintegy király ültem is a körűlálló sereg között, mindazáltal a kesergők vigasztalója voltam.

Jób 30

Jób panaszkodik jólétének hirtelen változása miatt.

Jób 30,1

Most pedig csúfolnak engem, kik ifjabbak időre, kiknek atyáikat nem méltattam nyájam ebei közé helyezni,

Jób 30,2

kiknek kezeik ereje nekem semmi gyanánt volt, és életre is méltatlanoknak tartattak;

Jób 30,3

kik a szükség és éhség miatt elszáradva, a pusztában rágogattak, ellankadva a nyomor és inség miatt;

Jób 30,4

és füvet ettek és a fák kérgeit, és a gyalogfenyők gyökere volt az ő étkök;

Jób 30,5

kik a völgyekből ragadozván ezeket, midőn egyenként megtalálták, azokra kiáltással futottak.

Jób 30,6

A puszták patakjai mellett laktak, és a föld üregeiben, vagy a kövecsen;

Jób 30,7

kik az ilyenek közt vigadtak, és a tövisek alatt lenni gyönyörűségnek tartották:

Jób 30,8

a bolondok és nemtelenek fiai, és a földön teljességgel ki sem tetszők.

Jób 30,9

Most ezek énekévé változtam, és közbeszédökké lettem.

Jób 30,10

Útálnak engem és távol futnak tőlem, és orczámat nem szégyenlik megpökdösni;

Jób 30,11

mert ő tegzét fölnyitotta és megnyomorított engem, és zabolát vetett számba.

Jób 30,12

Jobbja felől egy fajzat, nyomorúságaim hamar föltámadtak, lábaimat eltántoríták, és elnyomtak ösvényeikkel, mint habokkal.

Jób 30,13

Széthányták utaimat, leselkedtek utánam, és legyőztek, és nem volt ki segítséget adjon.

Jób 30,14

Mint a faltörésen és megnyitott ajtón rohantak rám, és nyomorgatásomra hengeredtek.

Jób 30,15

Semmivé lettem; elvitted mint a szél kivánságomat, és mint a felhő, elenyészett szabadulásom.

Jób 30,16

Most pedig enmagamban eleped lelkem, és a nyomorgatások napjai bírnak engem.

Jób 30,17

Éjjel csontomat megliggatják a fájdalmak; és a kik rágnak engem, nem alszanak.

Jób 30,18

Azok sokasága által megemésztetik ruházatom, és mint a köntös gallérjával, körűlöveztek engem.

Jób 30,19

A sárba rántottak le, és olyanná lettem, mint a por és hamu.

Jób 30,20

Kiáltok hozzád, és nem hallgatsz meg engem; eléállok, és nem tekintesz rám.

Jób 30,21

Kegyetlenné változtál irántam, és kezed keménységében ellenkezel velem.

Jób 30,22

Fölemeltél engem, s mintegy a szélre helyezve, erősen lecsaptál.

Jób 30,23

Tudom, hogy a halálnak adsz engem, hol hajlék van készítve minden élőnek.

Jób 30,24

Mindazáltal nem az ő megemésztésökre nyujtod ki kezedet; és ha elesnek, te magad fölsegíted.

Jób 30,25

Sírtam valaha azon, ki nyomorúlt volt, és szánakodott lelkem a szegényen.

Jób 30,26

Jót reméltem, és rosz jött rám; világosságot vártam, és sötétség rohant meg.

Jób 30,27

Belső részeim forrnak minden szünet nélkül, s megelőztek engem a nyomorúság napjai.

Jób 30,28

Keseregve jártam harag nélkül; a gyülekezetben fölkelvén, kiáltottam.

Jób 30,29

A sárkányok atyjafia voltam, és a struczok társa.

Jób 30,30

Bőröm megfeketűlt rajtam, és csontaim megszáradtak a hőség miatt.

Jób 30,31

Sírásra változott czitarám, és hangszerem a sírók szózatára.

Jób 31

Jób a legfőbb bírót híja ártatlansága bizonyságaúl, és elbeszéli, mikép követte ifjukorától az erényt.

Jób 31,1

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy ne is gondolnék szűzre.

Jób 31,2

Mert mi része volna bennem az Istennek onnanfölűl, és mi öröksége a Mindenhatónak a magasságból?

Jób 31,3

Nincs-e veszedelme a gonosznak, és elidegenűlése az igaztalanság cselekvőinek?

Jób 31,4

Nemde ő szemléli útaimat, és nem számlálja-e meg minden lépésemet?

Jób 31,5

Ha hiúságban jártam, és lábam csalárdságra sietett:

Jób 31,6

vessen engem igaz mérlegbe, és tudja meg Isten az én együgyűségemet.

Jób 31,7

Ha lépésem eltért az útról, és ha szivem követte szemeimet, és ha kezeimhez szenny ragadt:

Jób 31,8

a mit vetek, más egye meg, és ivadékom szaggattassék ki gyökerestűl.

Jób 31,9

Ha szivem elcsábítatott asszony által, és ha barátom ajtajánál leselkedtem:

Jób 31,10

feleségem más ágyasa legyen, és egyebek hajoljanak föléje;

Jób 31,11

mert az latorság és fölötte nagy gonoszság,

Jób 31,12

mind fogytig megemésztő tűz, s minden fajzat kiírtója.

Jób 31,13

Szolgám avagy szolgálóm igazát megvetettem-e midőn ellenem törvénykedtek?

Jób 31,14

Mit cselekedném, mikor fölkel itéletre az Isten? és ha számon kér, mit felelnék neki?

Jób 31,15

Nem az teremtett-e engem is a méhben, ki őt alkotta? és nem azonegy alakított-e engem a méhben?

Jób 31,16

Ha megtagadtam a szegényektől, a mit kívántak, és az özvegy szemeit epedni hagytam;

Jób 31,17

ha egyedűl ettem meg falatomat, és az árva nem evett abból;

Jób 31,18

(mert gyermekségemtől velem nőtt a könyörűlés, és anyám méhéből jött ki velem.)

Jób 31,19

ha lenéztem az elveszendőt, azért, hogy nem volt öltözete, és a lepel nélküli szegényt;

Jób 31,20

ha nem áldottak engem az ő oldalai, és juhaim gyapjától meg nem melegedett;

Jób 31,21

ha fölemeltem az árvára kezemet, még mikor főbbnek láttam magamat a kapuban:

Jób 31,22

vállam szakadjon le foglalásától, és karom csontostúl töressék össze.

Jób 31,23

Mert mint a fölöttem dagadozó habokat, mindenkor féltem az Istent, és az ő terhét nem viselhettem volna el.

Jób 31,24

Az aranyat erősségemnek tartottam-e? és a finom aranynak mondottam-e: Én bizodalmam!

Jób 31,25

Örvendeztem-e sok gazdagságomon, és hogy igen sokat szerzett kezem?

Jób 31,26

Néztem-e a napot, mikor fénylett, és a szépen járó holdat?

Jób 31,27

és titkon örűlt-e szivem, és kezemet számmal megcsókoltam-e?

Jób 31,28

a mi igen nagy gonoszság s a fölséges Istennek megtagadása.

Jób 31,29

Örűltem-e annak romlásán, ki engem gyülölt, és örvendeztem-e, hogy baleset érte őt?

Jób 31,30

mert nem adtam vétekre torkomat, hogy átkozva lelkét kérjem.

Jób 31,31

Nem mondották-e az én hajlékombeli férfiak: Ki ad nekünk az ő húsából, hogy megelégedjünk?

Jób 31,32

mert nem maradt kinn a zarándok, és ajtóm nyitva állott az utasnak.

Jób 31,33

Elrejtettem-e mint ember bűnömet, és eltitkoltam-e keblemben gonoszságomat?

Jób 31,34

Megréműltem-e a nagy sokaságtól? és ha felebarátim lenézése megrettentett engem, nem hallgattam-e inkább, és nem mentem-e ki az ajtón?

Jób 31,35

Ki ad nekem kihallgatót, hogy kivánságomat meghallgassa a Mindenható, és könyvet irjon az, ki megitél?

Jób 31,36

hogy vállamon hordozzam és körülem tegyem azt, mintegy koronát!

Jób 31,37

Nyomról nyomra elmondom azt, és mint a fejedelemnek, bemutatom azt.

Jób 31,38

Ha ellenem kiált az én földem, és azzal az ő barázdái sírnak;

Jób 31,39

ha annak gyümölcseit pénz nélkül ettem, és szántóinak lelkét megkeserítettem:

Jób 31,40

gabona helyett bojtorvány, és árpa helyett tövis teremjen nekem.

Itt végződnek Jób szavai.

Jób 32

Jób, ki három barátját hallgatásra bírta, Eliutól megtámadtatik.

Jób 32,1

Megszűnék pedig e három férfiú Jóbnak felelni, mivelhogy magát igaznak tartotta.

Jób 32,2

És megharaguvék és fölboszankodék a búzi Eliu, Barakel fia, Ram nemzetségéből; azért haraguvék pedig Jób ellen, hogy igaznak mondotta magát az Isten előtt;

Jób 32,3

barátai ellen pedig boszankodék, hogy nem találtak okos feleletet, hanem csak kárhoztatták Jóbot.

Jób 32,4

Eliu tehát megvárá Jóbot, míg szólott; mivelhogy öregebbek voltak, kik szólanak vala.

Jób 32,5

De mikor látta, hogy hárman meg nem felelhettek, igen megharaguvék.

Jób 32,6

És felelvén a búzi Eliu, Barakel fia, mondá: Ifjabb vagyok időre, ti pedig öregebbek; azért lehajtván fejemet, átallottam nektek kijelenteni véleményemet.

Jób 32,7

Mert reméltem, hogy az öregebb kor majd szól, és az esztendő sokasága bölcseségre tanít.

Jób 32,8

De a mint látom, az emberekben a lélek az, és a Mindenható ihlése, mi értelmet ad.

Jób 32,9

A korosak nem bölcsek, s az öregek sem értik az itéletet.

Jób 32,10

Annakokáért szólok: Halljatok engem, én is megmutatom nektek bölcseségemet.

Jób 32,11

Mert a ti beszédeiteket vártam, figyeltem okoskodástokra, mig beszédekkel vetekedtetek,

Jób 32,12

és mig véltem, hogy valamit mondotok, gondolkodtam róla; de a mint látom, nincs, ki megfeddhesse Jóbot, és megfelelhessen közőletek beszédeire.

Jób 32,13

Ne mondjátok: Föltaláltuk a bölcseséget, Isten vetette le őt, nem ember.

Jób 32,14

Semmit sem szólt ő nekem, és én nem a ti beszédeitek szerint felelek neki.

Jób 32,15

Megijedének, és nem felelének többé, és elhagyák a beszélést.

Jób 32,16

Mivel tehát vártam, és nem szólottak; megállottak, és többé nem feleltek:

Jób 32,17

megfelelek én is részemről, és megmutatom tudományomat.

Jób 32,18

Mert tele vagyok beszédekkel, és testemben a lélek szorongat engem.

Jób 32,19

Ime hasam mint a szelelő nélküli must, mely az új üvegeket elpattantja.

Jób 32,20

Szólok, és lélekzetet veszek egy kevéssé; fölnyitom ajakimat, és megfelelek.

Jób 32,21

Nem teszek személyválogatást, és az Istent emberhez nem fogom hasonlítani;

Jób 32,22

mert nem tudom, meddig leszek, és egy kis vártatva, nem vesz-e el engem az én Teremtőm?

Jób 33

Eliu Jób beszédéből igyekszik megmutatni, hogy igaztalan, és tanítja, hogy az embert Isten oktatja, bünteti, s a megtérőnek megkegyelmez.

Jób 33,1

Halljad tehát, Jób, az én beszédemet és minden szavamra figyelmezz.

Jób 33,2

Ime fölnyitottam számat, szóljon nyelvem torkomban.

Jób 33,3

Az én beszédeim egyenes szívből jőnek, és ajkaim tiszta itéletet mondanak.

Jób 33,4

Az Isten Lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete elevenített meg engem.

Jób 33,5

Ha lehet, felelj meg nekem, és állj szembe velem.

Jób 33,6

Ime engem is, valamint téged, az Isten teremtett, s én is ugyanazon agyagból alakíttattam.

Jób 33,7

Mindazáltal az én csodám meg ne rettentsen téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre.

Jób 33,8

Mondottad tehát füleimbe, és a te igéid szózatát hallottam:

Jób 33,9

Tiszta vagyok én és bűntetlen, hiba nélkül és nincs gonoszság bennem.

Jób 33,10

Mivel panaszokat talált ellenem, azért tart engem ellenségének.

Jób 33,11

Békóba tette lábaimat, minden ösvényemet őrzötte.

Jób 33,12

Ez tehát az, miben nincs igazad. Megfelelek neked, hogy az Isten nagyobb az embernél.

Jób 33,13

Ellene vetekedel-e, hogy nem felelt neked minden igédre?

Jób 33,14

Egyszer szól az Isten, és másodszor ugyanazt nem hozza elő.

Jób 33,15

Álom által, éjjeli látomásban, mikor álom száll az emberekre, és alusznak az ágyon:

Jób 33,16

akkor fölnyitja az emberek füleit, és oktatván őket, fegyelemre tanítja,

Jób 33,17

hogy az embert elfordítsa azoktól, miket cselekszik, és megszabadítsa őt a kevélységtől;

Jób 33,18

megmentvén lelkét a romlástól, és életét, hogy fegyverre ne jusson.

Jób 33,19

Meg is feddi fájdalommal az ágyban, és minden csontját megfonnyasztja.

Jób 33,20

Utálatossá lesz neki életében a kenyér, és lelkének az étel, mely az előtt kivánatos volt.

Jób 33,21

Elszárad húsa, és csontjai, melyek be voltak födve, megmezítelenűlnek.

Jób 33,22

Az ő lelke rothadáshoz közelgetett, és élete halálos betegséghez.

Jób 33,23

Ha lesz érette szóló angyal, ezer közől egy, hogy hirdesse az embernek igazságát,

Jób 33,24

könyörűl rajta, és mondani fogja: Szabadítsd meg őt, hogy ne menjen alá romlásra; találtam, a miért neki megkegyelmezzek.

Jób 33,25

Megemésztetett húsa a kínok miatt, térjen vissza ifjúsága napjaira.

Jób 33,26

Könyörögni fog Istennek, és kegyelmes lesz neki; és örömmel látja az ő orczáját, és az embernek visszaadja igazságát.

Jób 33,27

Körűltekint az emberek közt, és azt fogja mondani: Bűnt tettem, és bizonyára vétkeztem, és nem bűnhödtem, mint méltó voltam.

Jób 33,28

Megszabadította lelkét, hogy ne menjen veszedelemre, hanem élvén, világosságot lásson.

Jób 33,29

Ime mindezeket cselekszi az Isten három ízben mindenikkel,

Jób 33,30

hogy visszahozza lelköket a romlásból, és az élők világosságával megvilágosítsa.

Jób 33,31

Figyelmezz, Jób! és hallj engem; és hallgass, midőn én szólok.

Jób 33,32

Ha pedig vagyon mit szólanod, felelj meg nekem, szólj; mert azt akarom, hogy igaznak láttassál.

Jób 33,33

De hogyha nincs, figyelj rám; hallgass, és bölcseségre tanítlak téged.

Jób 34

Eliu Jóbot több vétekről vádolja, megmutatja Isten igazságát, kinek hatalma és bölcsesége alatt vannak mindenek.

Jób 34,1

Beszélvén tovább Eliu, ezeket is mondá:

Jób 34,2

Halljátok, bölcsek! az én igéimet, és tudósok! figyelmezzetek rám,

Jób 34,3

mert a fül próbálja meg az igéket, és a torok ízlelve itéli meg az étkeket. [Jób 12,11.]

Jób 34,4

Válaszszunk magunknak itéletet, és tudjuk meg magunk között, mi jobb.

Jób 34,5

Mert azt mondotta Jób: Igaz vagyok, és az Isten elfordította itéletemet;

Jób 34,6

mivel az én itélésemben hazudság vagyon, nyilam erőszakos minden bűn nélkül.

Jób 34,7

Kicsoda oly férfiú, mint Jób, ki a csúfolást mint a vizet iszsza?

Jób 34,8

Ki a gonosztevőkkel jár, és az istentelen férfiakkal tart?

Jób 34,9

Mert azt mondá: Nem lesz kedves Istennél az ember, ha szintén vele tart is.

Jób 34,10

Azért halljatok engem, értelmes férfiak! távol legyen Istentől az istentelenség, és a Mindenhatótól a hamisság.

Jób 34,11

Mert az ember cselekedeteit visszatéríti, és mindennek az ő útjai szerint fizet.

Jób 34,12

Mivel az Isten bizonyára nem kárhoztat el ok nélkül, s a Mindenható nem fordítja el az itéletet.

Jób 34,13

Kit rendelt mást a földön? vagy kit tett a világ fölé, melyet alkotott?

Jób 34,14

Ha ráirányozza szivét, az ő lelkét és leheletét magához vonja,

Jób 34,15

egyszerre elfogy minden test, és az ember ismét hamuvá lesz.

Jób 34,16

Ha tehát értelmed vagyon, halljad, a mit mondanak, és hallgasd beszédem szózatát.

Jób 34,17

Vajjon ki a törvényt nem szereti, meggyógyúlhat-e? és mi módon kárhoztatod te azt, ki igaz?

Jób 34,18

Ki azt mondja a királynak: Hitszegő! ki a fejedelmeket istenteleneknek nevezi;

Jób 34,19

ki nem tekinti a fejedelmek személyét, és nem ismeri a zsarnokot, midőn a szegény ellen vetekedik; mert mindnyájan az ő kezeinek alkotmányai. [Móz. V. 10,17. Krón. II. 19,7. Bölcs. 6,8. Sirák 35,16. Ap.cs. 10,34. Rom. 2,11. Galat. 2,6. Efez. 6,9. Kolosz. 3,25. Péter I. 1,17.]

Jób 34,20

Hirtelen meghalnak, és éjfélkor fölháborodnak a népek, és elenyésznek, és elveszik az erőszaktevőt kéz nélkül.

Jób 34,21

Mert az ő szemei az emberek utain vannak, és látja minden lépésöket.

Jób 34,22

Nincs sötétség és halál árnyéka, hogy ott elrejtezzenek, kik gonoszságot cselekesznek.

Jób 34,23

Mert nincs többé az ember hatalmában, hogy az Istenhez jőjön itéletre.

Jób 34,24

Letipor sokat és számtalant, és másokat állít azok helyébe;

Jób 34,25

mert tudja cselekedeteiket, és azért hozza el az éjszakát, és eltiportatnak.

Jób 34,26

Mint istenteleneket verte meg őket a nézők helyén;

Jób 34,27

kik mintegy szántszándékkal távoztak el tőle, és útait átalán nem akarták érteni,

Jób 34,28

hogy hozzá juttassák a szűkölködő kiáltását, és ő meghallja a szegények szavát.

Jób 34,29

Mert ha ő békeséget enged, ki az, ki kárhoztasson? ha orczáját elrejti, ki az, ki rája tekintsen és a nemzetekre és minden emberre?

Jób 34,30

ki országlani hagyja a képmutató embert a nép bűnei miatt.

Jób 34,31

Minthogy tehát szólottam Istenhez, téged sem tiltalak el.

Jób 34,32

Ha hibáztam, te taníts engem; ha hamisat szólottam, többé nem cselekszem.

Jób 34,33

Vajjon Isten tőled kéri-e számon azt, mivel neked nem tetszett? Ugyanis te kezdtél szólani, és nem én; ha mi jobbat tudsz, szólj.

Jób 34,34

Az értelmes emberek szóljanak velem, és a bölcs férfiú hallgasson engem;

Jób 34,35

de Jób esztelenűl szólott, és az ő igéi nem jelentenek bölcseséget.

Jób 34,36

Atyám! próbáltassék meg Jób mindvégig, ne szűnjél meg a gonoszság emberétől.

Jób 34,37

Mert vétkeihez káromlást tesz; miközöttünk azonban szorongattassék meg; és az Istent akkor idézze itéletre beszédeivel.

Jób 35

Eliu folytatja Jób beszédeinek elferdítését, és megmutatja, hogy a jámborság és istentelenség nem az Istennek használ vagy árt, hanem az embernek.

Jób 35,1

És Eliu tovább ezeket mondá:

Jób 35,2

Vajjon igaznak látszik-e neked a te gondolatod, hogy mondottad: Igazabb vagyok az Istennél?

Jób 35,3

Mert azt mondottad: Nem tetszik neked, a mi igaz; vagy mit használ neked, ha én vétkezem?

Jób 35,4

Azért én megfelelek beszédeidnek és veled barátidnak.

Jób 35,5

Tekints föl az égre, nézzed és szemléld a léget, hogy magasb náladnál.

Jób 35,6

Ha vétkezel, mit ártasz neki? és ha megsokasodnak a te gonoszságaid, mit cselekszel ellene?

Jób 35,7

Ha pedig igazán cselekszel, mi ajándékot adsz neki, vagy mit vesz ő kezedből?

Jób 35,8

A hozzád hasonló embernek árt a te istentelenséged; és az ember fiát segíti igazságod.

Jób 35,9

Az erőszakoskodók sokasága miatt kiáltanak; és jajgatnak a zsarnokok erős karja miatt;

Jób 35,10

de senki sem mondja: Hol van az Isten, ki engem teremtett, ki éneket ad éjjel,

Jób 35,11

ki minket a föld barmai fölött tanít, és bennünket az égi madarak fölött oktat?

Jób 35,12

Ott kiáltanak, s ő nem hallgatja meg a gonoszok kevélysége miatt.

Jób 35,13

Azért nem ok nélkül hallgat meg az Isten, és a Mindenható mindenki ügyeit megnézi.

Jób 35,14

Habár mondod is: Nem visel gondot; nála az itélet, várd el őt.

Jób 35,15

Mert most nem ontja ki haragját, a bűnt sem boszúlja meg nagyon.

Jób 35,16

Azért Jób hiába nyitja fel száját, és szót tudatlanúl szaporít.

Jób 36

Eliu védi az isteni igazságot, mely azért büntet, hogy jobbítson; Jóbnak szerencsét igér jobbúlása után.

Jób 36,1

Ismét szólván Eliu, ezeket mondá:

Jób 36,2

Tűrj engem egy kevéssé, és kijelentem neked: mert van még mit Istenért szólanom.

Jób 36,3

Előveszem tudományomat kezdettől, és megmutatom, hogy az én Teremtőm igaz.

Jób 36,4

Mert bizonyára hazudság nélküliek az én beszédeim, és tökéletesnek fog neked a tudomány tetszeni.

Jób 36,5

Isten a hatalmasokat el nem veti, miután ő is hatalmas;

Jób 36,6

de az istenteleneket nem segíti, és a szegényeknek törvényt teszen.

Jób 36,7

Nem veszi el az igazról szemeit, s mint királyokat, fejedelmi székbe ülteti mindörökké, és azok fölemeltetnek.

Jób 36,8

Ha lánczokon lesznek is, és a szegénység köteleivel megköttetnek is:

Jób 36,9

értésökre adja tetteiket és vétkeiket, hogy erőszakot cselekedtek,

Jób 36,10

megnyitja fülöket is, hogy megdorgálja, és szól, hogy térjenek meg a gonoszságból.

Jób 36,11

Ha meghallgatják és megtartják: napjaikat jóban töltik el, és éveiket dicsőségben;

Jób 36,12

ha pedig nem hallgatják, fegyver alá esnek, és megemésztetnek a bolondságban.

Jób 36,13

A képmutatók és álnokok fölinditják az Isten haragját, mert nem kiáltanak, mikor kötözve vannak.

Jób 36,14

Lelkök elvesz a förgetegben életök a paráznák között.

Jób 36,15

Megszabadítja nyomorúságából a szegényt, és fülét megnyitja a háborúságban.

Jób 36,16

Azért kiszabadít téged a szoros torokból, mely alatt nincs fenék, a térségre; és asztalod nyugalma teljes lesz kövérséggel.

Jób 36,17

A te ügyed úgy itéltetett meg, mint az istentelené, s igy az ügygyel itéletet is veszesz.

Jób 36,18

Azért ne vegyen rajtad erőt a harag, hogy valakit elnyomj; se az ajándékok sokasága el ne hajtson téged.

Jób 36,19

Mondj le hatalmadról háborúság nélkül, és mindazokról, kik erejökben bíznak.

Jób 36,20

Ne vonjad az éjszakát, hogy azok helyett a népek menjenek föl.

Jób 36,21

Óvd magadat, hogy igaztalanságra ne hajolj; mert ezt kezdetted követni a nyomorúság után.

Jób 36,22

Ime fölséges az Isten az ő erejében, és senki sincs hozzája hasonló a törvényhozók között.

Jób 36,23

Ki vizsgálhatja az ő utait, vagy ki mondhatja neki: Igaztalanságot cselekedtél?

Jób 36,24

Emlékezzél meg, hogy nem ismered az ő művét, melyről énekeltek a férfiak.

Jób 36,25

Minden ember látja őt, kiki messziről nézi.

Jób 36,26

Ime nagy az Isten, fölűlhaladó tudományunkat; az ő esztendei száma megmérhetetlen!

Jób 36,27

ki fölveszi az eső csöppeit, és záport önt le szakadások gyanánt,

Jób 36,28

melyek a felhőkből folynak, melyek onnanfelől mindent befödnek.

Jób 36,29

Ha ki akarja terjeszteni a felhőket, mint az ő sátorát,

Jób 36,30

és onnan felől villámokat szórni az ő világosságával, a tenger sarkait is befedi

Jób 36,31

Mert ezek által itéli meg a népeket, és eledelt ad sok halandónak.

Jób 36,32

Kezei között elrejti a világosságot, és parancsolja neki, hogy ismét eléjőjön.

Jób 36,33

Hírt ad arról barátjának, hogy az öröksége, és ahhoz fölmehessen.

Jób 37

Eliu folytatólag szól Isten mindenhatóságáról, bölcseségéről és igazságáról.

Jób 37,1

Ezen megrémült szivem, és kimozdúlt helyéről.

Jób 37,2

Halljátok a hangot az ő szavának rettentésével, és az ő szájából származó szózatot.

Jób 37,3

Minden ég alatt ellát ő, és világossága túlhat a föld határain.

Jób 37,4

Utána zeng a dörgés, az ő nagy voltának szavával dörög; és nem lehet megfejteni, ámbár hallatszik szózata.

Jób 37,5

Csodálatosképen dörög szavával az Isten, ki nagyokat és megvizsgálhatatlanokat cselekszik,

Jób 37,6

Ki parancsol a hónak, hogy a földre essék, és a téli esőknek és az ő ereje záporának;

Jób 37,7

ki minden ember kezét megjegyzi, hogy ismerje kiki az ő munkáját.

Jób 37,8

Bemegy a vad a rejtekhelyre és barlangjában lakik.

Jób 37,9

A belső helyekről kijő a szélvész, és éjszakról a hideg.

Jób 37,10

Az Isten fúvására összeáll a jég, és a vizek ismét szétömlenek.

Jób 37,11

A gabona felhőket kiván, és a felhők szórják világosságukat,

Jób 37,12

melyek köröskörűl járnak, hova őket a kormányzó akarata viszi mindenre, mit nekik a földkerekség szinén parancsol;

Jób 37,13

akár egy nemzetségben, akár az ő földén, akár irgalmának valamely helyén, hogy azok ott találtassanak.

Jób 37,14

Figyelj ezekre, Jób! állj meg és vedd gondolóra az Isten csodáit.

Jób 37,15

Tudod-e, mikor parancsolta Isten az esőknek, hogy megmutassák felhőik világosságát?

Jób 37,16

Ismered-e a felhők nagy ösvényeit, és van-e tökéletes tudományod?

Jób 37,17

Nem melegek-e ruháid, midőn a földet megfujja a déli szél?

Jób 37,18

Talán te együtt alkottad vele az egeket, melyek igen erősek, mintha rézből öntettek volna?

Jób 37,19

Mutasd meg nekünk, mit mondjunk neki? mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve.

Jób 37,20

Ki beszéli el neki, a miket mondok? ha szólana is az ember, megemésztetnék.

Jób 37,21

De most nem látnak világosságot; hirtelen felhőkké borúl a lég, és az átmenő szél elkergeti azokat.

Jób 37,22

Éjszakról jő az arany és a dicséret Istenhez félelemmel.

Jób 37,23

Méltóképen nem találhatjuk meg őt nagy erejében és itéleteiben és igazságában, és ki nem lehet mondani.

Jób 37,24

Azért félik őt az emberek, és nem merik nézni mindazok, kik önmagok előtt bölcseknek látszanak.

Jób 38

Az Isten megjelen, hogy a versengést elintézze, és megmutatja, hogy bölcsesége az ő munkáiban megfoghatlan.

Jób 38,1

Felelvén pedig az Úr Jóbnak a forgószélből, mondá:

Jób 38,2

Kicsoda az, ki tudatlan beszédekkel bebonyolítja a végzést?

Jób 38,3

Övezd föl mint férfiú ágyékaidat; kérdeni foglak, felelj nekem.

Jób 38,4

Hol voltál, mikor a föld alapjait letettem? mondd meg nekem, ha van értelmed.

Jób 38,5

Ki rendelte el annak mértékeit, ha tudod? vagy ki vont azon mérőzsinórt?

Jób 38,6

Talapjai min erősíttettek meg? vagy ki bocsátotta le annak szegletkövét,

Jób 38,7

midőn engem mindegyütt dicsértek a hajnali csillagok, és mindnyájan örvendeztek az Isten fiai?

Jób 38,8

Ki rekesztette be a tengert ajtókkal, mikor kitört, mint a méhből kijövő,

Jób 38,9

midőn a felhőt ruházatúl adtam neki, és azt homálylyal, mint a gyermeket pólyákkal betakartam?

Jób 38,10

Körűlvettem azt határaimmal, zárt vetettem rá és ajtókat,

Jób 38,11

és mondám: Eddig jőj, és tovább ne menj, és itt törd még földagadt hullámaidat.

Jób 38,12

Vajjon születésed után parancsoltál-e a reggelnek, és megmutattad-e a hajnalnak az ő helyét?

Jób 38,13

És tartottad-e, rázván a föld határait, és verted-e ki abból az istenteleneket,

Jób 38,14

hogy ismét alakúljon, mint az agyagpecsét, és megálljon, mint a ruházat,

Jób 38,15

hogy az istentelenektől elvétessék az ő világosságuk, és a felemelkedett kar megtöressék?

Jób 38,16

Lementél-e a tenger fenekére, és a mélység legalsó részein jártál-e?

Jób 38,17

Megnyiltak-e neked a halál kapui, és a sötét ajtókat láttad-e?

Jób 38,18

Megszemlélted-e a föld szélességét? mondd meg nekem mindezt, ha tudod,

Jób 38,19

mely úton lakik a világosság, és melyik a sötétség helye:

Jób 38,20

hogy mindenikét határaira vezesd, és megtudjad az ösvényt házához.

Jób 38,21

Tudtad-e akkor, hogy születendő valál? és napjaid számát tudtad-e?

Jób 38,22

Bementél-e a hó tárába, vagy a jégeső tárait láttad-e,

Jób 38,23

melyeket az ellenség idejére készítettem, a harcz és had napjára?

Jób 38,24

Mely úton terjed ki a világosság és oszol a hőség a földre?

Jób 38,25

Ki adott folyást a rohanó zápornak, és utat a dörgő villámnak,

Jób 38,26

hogy eső hulljon a földre, az ember nélküli pusztában, hol senki a halandók közől nem lakik,

Jób 38,27

hogy eláraszsza a sivatagot és pusztát, és zöldellő füveket termeszszen?

Jób 38,28

Ki az eső atyja? vagy ki szülte a harmat csöppeit?

Jób 38,29

Ki méhéből jött a jég? s a fagyot az égből ki szülte?

Jób 38,30

Mint a kő megkeményednek a vizek, és a mélység színe befagy.

Jób 38,31

Egybefoghatod-e a fiastyúk fénylő csillagait? vagy a göncöl szekere körét elhányhatod-e?

Jób 38,32

Vajjon eléhozod-e a hajnalicsillagot idejében, és az esteli csillagot föltünteted-e az emberek fiainak?

Jób 38,33

Tudod-e az ég rendjét, s te szabályozod-e azt a földön?

Jób 38,34

Fölemeled-e szódat a felhőben, és a vizek rohama elborít-e téged?

Jób 38,35

Elküldöd-e a villámokat, és elmennek-e? és visszajövén mondják-e neked: Jelen vagyunk?

Jób 38,36

Ki helyezte az ember szivébe a bölcseséget? vagy ki adta a kakasnak az értelmet?

Jób 38,37

Ki magyarázza meg az egek törvényét, és az ég zengését ki altatja el?

Jób 38,38

Mikor olvasztatott a por földdé, és mikor ragasztattak egybe a hantok?

Jób 38,39

Vajjon fogsz-e ragadományt a nőstényoroszlánnak, és kölykei vágyát betöltöd-e,

Jób 38,40

mikor a barlangokban feküsznek, és az üregekben leselkednek?

Jób 38,41

Ki készíti el a holló étkét, midőn fiai Istenhez kiáltanak kovályogván, azért hogy nincs eledelök? [Zsolt. 146,9.]

Jób 39

Isten megmutatja további mindenhatósága csodáit, és feddi Jóbot, hogy vele pörbe akart szállani, Jób elismeri vakmerőségét.

Jób 39,1

Tudod-e a vadkecskék ellése idejét, vagy az ellő szarvasokra figyeltél-e?

Jób 39,2

Megszámláltad-e vemhességök hónapjait, és tudtad-e ellésök idejét?

Jób 39,3

Meggörbűlnek az ellésre, és ordítanak.

Jób 39,4

Fiaik elválnak, és mennek legelőre; kimennek, és nem térnek vissza hozzájok.

Jób 39,5

Ki bocsátotta szabadon a vadszamárt és köteleit ki oldotta el,

Jób 39,6

melynek házat adtam a pusztában, és tanyáúl a sivatagot?

Jób 39,7

Megveti a város sokaságát, a hajtó kiáltását nem hallja.

Jób 39,8

Elnézi legelője hegyeit, és minden zöldellőt megkeres.

Jób 39,9

Vajjon a szarvorrú akar-e neked szolgálni, vagy megmarad-e jászolyodnál?

Jób 39,10

Megkötöd-e gyeplőddel e szarvorrút szántásra? vagy fogja-e tördelni a völgyek göröngyeit utánad?

Jób 39,11

Lesz-e bizalmad az ő nagy erejében, és ráhagyod-e munkáidat?

Jób 39,12

Bízol-e benne, hogy magodat megadja és szérűdbe gyüjti?

Jób 39,13

A strucz tolla hasonló a gém és az ölyv tollaihoz.

Jób 39,14

Midőn a földön hagyja tojásait, talán a porban te melegíted azokat?

Jób 39,15

Felejti, hogy a láb eltapodja vagy a mezei vad összetiporja azokat.

Jób 39,16

Oly kemény fiaihoz, mintha nem övéi volnának, hiába fáradt, semmi félelemtől nem kényszerítetvén.

Jób 39,17

Mert Isten megfosztotta őt bölcseségtől, és nem adott neki értelmet.

Jób 39,18

Idején fölemeli magasan szárnyait, s kineveti a lovat és a rajtaülőt.

Jób 39,19

Adsz-e a lónak erőt, vagy körülveszed-e torkát nyerítéssel?

Jób 39,20

Felszökteted-e azt, mint a sáskákat? az ő büszke hortyogása mily rettentő.

Jób 39,21

A földet kapálja körmével, merészen ugrál, eléjök megy a fegyvereseknek.

Jób 39,22

Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard előtt.

Jób 39,23

Rajta zörög a tegez, és villog a dárda és paizs.

Jób 39,24

Prüsszögve és tombolva száguld a földön, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona.

Jób 39,25

Midőn hallja a kürtöt, azt mondja: Hah! távolról megérzi a harczot, a vezérek intését és a seregek ujjongását.

Jób 39,26

Vajjon a te bölcseséged által tollasúl-e meg az ölyv, kiterjesztvén délre szárnyait?

Jób 39,27

A te parancsodra emelkedik-e föl a sas, és rakja fészkét magas helyeken?

Jób 39,28

Sziklákon lakik és meredek kőszálakon mulatoz, és a hozzáférhetlen kőszirteken.

Jób 39,29

Onnan kémleli az étket, és szemei messze látnak.

Jób 39,30

Fiai vért színak; és a hol hulla van, mindjárt megjelen.

Jób 39,31

És ismét szóla az Úr, és mondá Jóbnak:

Jób 39,32

Vajjon ki az Istennel vetekedik, oly könnyen megadja magát? Igen, de ki az Istent feddi, meg kell neki felelnie.

Jób 39,33

Felelvén pedig Jób az Úrnak, mondá:

Jób 39,34

Én, ki gondtalanúl szólottam, mit felelhetek? számra teszem kezemet.

Jób 39,35

Egyet szólottam, mit bár ne mondottam volna! és mást, mikhez többet nem teszek.

Jób 40

Isten megmutatja tovább mindenhatóságát Behemoton és Leviatánon.

Jób 40,1

Felelvén pedig az Úr Jóbnak a forgószélből, mondá:

Jób 40,2

Övezd fel mint férfiú ágyékaidat, kérdeni foglak, felelj nekem.

Jób 40,3

Vajjon semmivé teszed-e az én itéletemet, és kárhoztatni fogsz engem, hogy te megigazúlj?

Jób 40,4

Van-e oly karod, mint az Istennek, és dörgesz-e hasonló szóval?

Jób 40,5

Végy magadra ékességet és emelkedjél föl magasan, légy dicsőséges és öltözzél szép ruhákba.

Jób 40,6

Hányd szét a kevélyeket haragodban, és körűltekintvén, minden nagyravágyót alázz meg…

Jób 40,7

Végy szemügyre minden gőgöst, és szégyenítsd meg őket, és tipord el az istenteleneket helyökön…

Jób 40,8

Rejtsd el őket a porban mind egyetemben, és orczájokat sülyeszd a verembe…

Jób 40,9

akkor én is megvallom, hogy megszabadíthat téged a te jobbkezed.

Jób 40,10

Ime a Behemot, melyet veled teremtettem, füvet eszik, mint az ökör.

Jób 40,11

Ereje ágyékaiban, és erőssége hasa köldökében.

Jób 40,12

Hajtogatja farkát, mint a czedrusfát, lágyéka inai egymásba fonottak.

Jób 40,13

Csontjai mint a rézcsövek, porcogója, mint a vaslemezek.

Jób 40,14

Ő az Isten utainak elseje, ki őt teremtette, neki adja az ő fegyverét.

Jób 40,15

A hegyek füvet teremnek neki, hol minden mezei vad játszodozik.

Jób 40,16

Az árnyékban aluszik, a nád rejtekében és a nedves helyeken.

Jób 40,17

Árnyék födi az ő árnyékát, a patak fűzfái környezik őt.

Jób 40,18

Ime elnyeli a folyóvizet, és nem csodálkozik; sőt bízik abban, hogy a Jordán az ő szájába folyhat.

Jób 40,19

Szemei előtt mintegy horoggal megfogják, és szigonyokkal átfurják az ő orrlyukát.

Jób 40,20

Vajjon kivonhatod-e a Leviatánt horoggal, és nyelvét kötéllel megkötöd-e?

Jób 40,21

Vetsz-e karikát orrába, vagy tőrökkel átfurod-e pofáját?

Jób 40,22

Fog-e sokat könyörögni előtted, vagy lágyan szól-e neked?

Jób 40,23

Köt-e veled szövetséget, hogy őt örök szolgáúl veszed?

Jób 40,24

Játszol-e vele, mint a madárral, vagy megkötöd-e őt leányaidnak?

Jób 40,25

Felvagdalják-e őt barátaid, felosztják-e őt a kereskedők?

Jób 40,26

Megtöltöd-e bőrével a varsákat, és fejével a halak rekeszét?

Jób 40,27

Tedd rá kezedet, de emlékezzél meg a harczról, és többé nem cselekszed.

Jób 40,28

Ime reménye megcsalja őt, és mindenek láttára leteríttetik.

Jób 41

A Leviatán részletesebb leírása.

Jób 41,1

Nem úgy, mint kegyetlen, költöm fel őt; mert ki állhat ellen orczámnak?

Jób 41,2

Ki adott nekem előbb, hogy visszaadjam neki? Minden, a mi az ég alatt van, enyém.

Jób 41,3

Nem kimélem őt, akár hatalmaskodó, akár könyörgő legyen beszéde.

Jób 41,4

Ki födi fel öltözete fölszínét és szája közepén ki megyen be?

Jób 41,5

Orczája ajtait ki nyitja meg? fogai körűlete rettenetes.

Jób 41,6

Teste öntött paizsok gyanánt egymásra fekvő pikkelyekből van egyberaggatva.

Jób 41,7

Egyik a másikhoz van foglalva, és csak a lég sem megy át azokon.

Jób 41,8

Egymáshoz ragadnak, és egymást tartván, el nem válnak.

Jób 41,9

Prüszszentése tűz fényessége, és szemei mint a virradás pillái.

Jób 41,10

Szájából szövétnekek jőnek ki, mint a meggyujtott tűz szikrái.

Jób 41,11

Orrlyukaiból füst jő, mint a meggyujtott és forró fazékból.

Jób 41,12

Lehelése meggyujtja a szenet, és láng tör ki szájából.

Jób 41,13

Nyakában lakik az erő, és előtte megy az inség.

Jób 41,14

Teste tagjai egymáshoz vannak ragadva; mennyköveket bocsát ellene, és más helyre nem hullnak.

Jób 41,15

Szive megkeményedik, mint a kő, és összeszorúl, mint a kovács ülője.

Jób 41,16

Mikor fölemelkedik, félnek az angyalok, s ijedtökben megtisztulnak.

Jób 41,17

Ha fegyver éri őt, nem állhat ellene sem dárda, sem pánczél;

Jób 41,18

mert a vasat annyiba veszi, mint a polyvát, és a rezet, mint a redves fát.

Jób 41,19

Nem szalasztja meg őt a nyilas férfiú, a parittya kövei szalmatörekké válnak neki.

Jób 41,20

Szalmaszálnak tartja a dorongot, és kineveti a dárdaforgatót.

Jób 41,21

Napsugarak vannak alatta, és az aranyat sárként teríti maga alá.

Jób 41,22

Fölforralja fazék gyanánt a mély tengert, és olyanná teszi, mint mikor a kenetek forranak.

Jób 41,23

Utána fénylik az ösvény, hogy az örvény mintegy megőszűltnek látszik.

Jób 41,24

Nincs a földön hozzá hasonló hatalom, úgy lévén alkotva, hogy senkitől se féljen.

Jób 41,25

Minden magasságot lát, ő a király a kevélység minden fiai fölött.

Jób 42

Jób elismeri, hogy vigyázatlanul szólott; barátinál, kikért könyörög, többre becsültetik az Istentől, és megjutalmaztatik.

Jób 42,1

Felelvén pedig Jób az Úrnak, mondá:

Jób 42,2

Tudom, hogy mindent megtehetsz, és semmi gondolat sem titok előtted.

Jób 42,3

Ki az, ki eltitkolja a tanácsot tudatlanúl? azért szólottam balgatagúl, és olyanokat, mik fölötte meghaladják tudományomat.

Jób 42,4

„Halljad, és én szólok; kérdeni foglak, felelj nekem!“

Jób 42,5

Fülem hallatára hallottam felőled, most pedig az én szemem lát téged.

Jób 42,6

Azért én magam feddem magamat, és porban és hamuban tartok bűnbánatot.

Jób 42,7

Miután pedig ez igékkel szólott Jóbnak az Úr, mondá a temani Elifáznak: Fölgerjedett az én haragom ellened és két barátod ellen, mert nem szólottatok előttem igazat, mint Jób, az én szolgám.

Jób 42,8

Vegyetek azért magatoknak hét tulkot és hét kost; és menjetek az én szolgámhoz, Jóbhoz, és tegyetek égőáldozatot magatokért; Jób, pedig az én szolgám, könyörögni fog értetek; az ő személyére tekintettel leszek, hogy ne tulajdoníttassék nektek a bolondság; mert nem szólottatok igazat felőlem, mint Jób, az én szolgám.

Jób 42,9

Elmenének tehát a temani Elifáz, a suhi Baldad és a naamati Szófár, és úgy cselekvének, a mint az Úr szólott vala nekik; és tekintettel volt az Úr Jób személyére.

Jób 42,10

Az Úr is hajlott Jób bűnbánatára, miután ő barátiért könyörgött; És a mije volt Jóbnak, kétannyit ada neki az Úr mindenekből.

Jób 42,11

Eljöve pedig hozzája minden atyjafia és minden nőrokona, és mindnyájan, kik őt azelőtt ismerték és vele kenyeret ettek házában; és csóválák fejöket rajta, és vigasztalák őt mindazon nyomorúság felől, melyet az Úr rá hozott vala; és kiki egy juhot ada neki és egy arany fülfüggőt.

Jób 42,12

Az Úr pedig jobban megáldá Jóbot azután, mint azelőtt. És lőn tizennégyezer juha, és hatezer tevéje, és ezer iga marhája, és ezer szamara.

Jób 42,13

És hét fia s három leánya vala.

Jób 42,14

Az első nevét napnak hivá, és a másik nevét Kassziának és a harmadik neve Kenetkürtnek.

Jób 42,15

Nem találtattak pedig oly szép asszonyok, mint Jób leányai, az egész földön, és atyjok örökséget ada nekik fitestvéreik között.

Jób 42,16

Éle pedig Jób ezek után száznegyven esztendeig, és látá fiait és fiainak fiait negyedizig, s mint öreg és napokkal teljes meghala.