JÓB KÖNYVE.
Szent Jób, kinek jámborságát, próbáltatását, béketűrését és dicső megjutalmaztatását ezen könyv tárgyazza, gazdag arabs pásztorfejedelem volt, ki a sz. atyák és kitünőbb irásértelmezők szerint, azon időszakban, midőn Izrael fiai az egyiptomi szolgaságban epedtek, puszta Arábiának azon részében élt, mely Edom és Kaldea között feküdt. Ábrahám patriarkának igaz hitét vallotta, az egy igaz Istent imádta, és feddhetlen életet élt előtte. Hogy jámborsága megpróbáltassék, s még inkább megtisztíttassék, és egyéb titkos okoknál fogva, megengedte Isten, hogy a sátán árthasson neki, először ugyan mindannak elrablása által, a mivel bírt, utóbb a legkínosabb fekélyek által, melyek testét tetőtől talpig elboríták. Jóbnak ezen iszonyú sorsát hallván barátai, eljöttek őt vigasztalni. De midőn észrevették, hogy inséges élete miatt igen keserűen panaszkodik, a helyett, hogy őt szeliden intették, és kitöréseit a fájdalom nagyvoltának tulajdonították volna, szemrehányást tettek neki. Emlékeztették őt, hogy fájdalmait bűnei büntetéséűl tekintse, s nagy vétkeket vetettek szemére, szenvedéseinek nagyságánál fogva, mivel, úgymondák, az Isten, igazsága szerint, az igazakat szerencsével jutalmazza, a gonoszokat pedig szerencsétlenséggel bünteti. Jób válaszol az ő beszédeikre feleletében. Nem tagadja ugyan, hogy az Isten mindenkiben találhat okot büntető igazságának gyakorlására: de magát még sem találja oly bűnösnek, mint barátai vádolják. Azért védi ártatlanságát, panaszkodik insége miatt, de ebben, ámbár az Isten akaratján megnyugodva viselte a szenvedéseket, némelykor annyira ment, hogy az Istentől kére számot szenvedései okáról. Tagadja azon állitást, hogy az istenteleneket mindig szerencsétlenség, a jámborokat mindig szerencse kiséri, és a tapasztalásból megmutatja, hogy a gonoszok gyakran élnek szerencsében, a jámborok inségben. Szenvedésének okát az egész emberiség közös szomorú sorsában keresi, és végre meggyőző ékesszólással bebizonyítja, hogy a megfoghatatlan bölcseségű Istennek elrejtett czéljai vannak a jámborok szenvedéseinél. Ezeket Jóbnak eddig szóló három barátja nem tudta megczáfolni, hanem utánok egy eddig nem nevezett vádoló áll elé, ki hasonlóképen Jób elkövetett bűneiben keresi szenvedéseinek okát, s beszédei ellen, melyeket sokféleképen elferdít, de megczáfolni nem bír, az előbbiektől fölhozott okokat ismétli csak más alakban. Azért Jób nem is felelt neki, hanem maga az Isten jelent meg, hogy a vitának véget vessen, mitsem tekintve azokra, miket az utolsó vádló felhozott. Roszalja ugyan, hogy Jób vele feleselni és tőle szenvedései miatt számot kérni bátorkodott; de sokkal inkább roszalja Jób barátainak tettét, és mennyei ékesszólással az Istennek megvizsgálhatlan bölcseségére és mindenhatóságára utasítja a szűk elméjű embereket, és ekkép értésökre adja, hogy vannak bizonyos czéljai, melyeknél fogva az embereket, különösen pedig az igazakat látogatja. Végre Jóbnak hűségét és béketűrését megjutalmazza, és őt sokkal boldogabb állapotba helyezi, mint az előbbi volt. – Ez a könyvnek tartalma, mely a gondolatok magasztosságára, a nyelv fönségére és ékességére nézve a többi szent könyveket mind felülhaladja, s melyhez hasonlót a földön hasztalan keresünk. A benne foglalt igazságoknak kimeríthetlen kincse, az erényre és jámborságra buzdító erélyes intések miatt minden időkben nagy tiszteletben tartatott, és valamint a keresztények, úgy a zsidók sem kétkedtek, hogy ezen könyv a Szentlélek műve, és csalhatatlan igazságokat foglal magában. A mi Jób barátainak abban előforduló beszédeit illeti, némely sz. atyák (Gerg. Ágost. Ar. sz. Ján.) helyesen állítják ugyan, hogy azok néha valótlant is tartalmaznak; de jól meg kell jegyezni, hogy ez csak onnan van, mivel az ő barátai az igaz állításokból hamis következtetéseket vontak és alkalmaztak Jóbra, hogy az ő ártatlanságát megtámadják. Magában véve, és más tekintetben, a mit mondanak, igaz, s a Szentlélek sugallásából eredett a mi tanulságunkra, és épűlésünkre. – Ki és mikor írta e könyvet? a tudósok véleményei eltérnek egymástól erre nézve, valamint arra nézve is, vajjon, a mi előadatik, egészen úgy történt-e, s a beszédek épen úgy mondattak-e, mint a könyvben irva vannak? Annyi bizonyos, hogy Jób valósággal élt s mindazok érék őt, mik e könyvben leírvák, mert maga a Szentlélek bizonyítja ezt, midőn Jóbot, mint a béketűrésnek példányát más valóságos személyekkel állítja össze (Ezekiel 14,14. Tób. 2,12. Jakab 5,11.). – E könyv kétségen kivűl előbb iratott, mintsem Izrael fiai, Egyiptomból kiköltöztek, mivel az isteni mindenhatóság és gondviselés művei érintetnek ugyan benne, de azon csodákról, melyeket Isten ama kiköltözéskor tett, és Mózes törvényéről nem tesz emlitést.
Jób 1,1
Édom és Kaldea közt puszta Arábiaban, mint ezt az édomi (Jób 2,11.) és kaldei (17. v.) helyekről jött barátainak szomszédsága bizonyítja. Vesd össze: Móz. I. 22,21. Jerem. 25,20. Siralm. 4,21.
Jób 1,1
hamisság nélkűl; a héber szerint: tökéletes feddhetlen.
őszinte, igazságos.
Jób 1,3
nőstényszamár, teherhordásra kedvelt állat az úton teje miatt is.
arabsok között (Birák 6,3.), kik a szentirásban napkeletieknek is neveztetnek, mivel azok egyrészben Palesztinától keletre telepedtek le. Jób gazdagságára vonatkozólag megjegyzi sz. Ágoston: Isten ad gazdagságot a jóknak és gonoszoknak; a jóknak, hogy a gazdagságot ne tartsuk magában véve rosznak; ad a gonoszoknak, hogy ne higyjük azt valódi vagy épen egyetlen jónak.
az ő születése napján. Lásd Jób 3,1. Móz. I. 40,20.
Jób 1,5
értök külde.
Jób 1,5
mosdás által, hogy az engesztelő áldozathoz előkészítse. Jób, mint családfő, egyszersmind pap is volt, mint Ábrahám, Jákob stb.
Jób 1,5
azaz: Istenről lemondtak, tőle búcsút vettek szivök titkos vétkei által, s őt épen ez által káromlották. Lásd Kir. III. 21,10. Jób itt nem csak a külsőleg elkövetett bűnöket, hanem a bensőket is érti, melyek gonosz gondolatokban és kivánságokban állanak.
minden születésnap után.
Jób 1,6
az angyalok. Jób 2,1. 38,7. Mi a következőkben az Isten előtt tartott tanácskozásról mondatik, nem úgy kell vennünk, mintha az valóban történt volna; ez csak azért adatik igy elő, hogy az emberi tanácskozás képe alatt megismerjük: hogy Isten a jó angyalokat az emberek szolgálatára használja (Zsid. 1,14.), a sátánnak pedig megengedi, hogy az embert jámborságának próbálása végett kisértse. Vesd össze Kir. III. 22. r. 13-ik jegyz.
Jób 1,6
parancsainak elfogadására.
vagyis: az ellenkező, az ellenség, a vádló. Lásd Kir. III. 22. r. 13-ik jegyz.
Lásd Pét. I. 5,8.
ok nélkül, önhaszon nélkül.
oltalmazod-e őt.
majd akkor lásd meg, nem vesz-e búcsút tőled? Lásd 5. v.
azaz: legyen.
boldog Arábiának egy népe. Lásd Kir. III. 10,1. vagy átalában arabsok, kik mindig rablók voltak, valamint most is azok.
nagy tűz. Lásd Zsolt. 79,11.
kiknek tartománya puszta Arábiával határos volt.
keserve, gyászolása jeléűl. Lásd Izai. 15,2.
a földbe. Jób elismeri, hogy az Isten Ura mindeneknek. Vagyonának elvesztése miatt nem vádolja a rablókat, vagy a sátánt, hanem azt egyedűl az isteni rendelésnek tulajdonítja, a mi mindig javunkra van; azért azt szerencsétlenségében is magasztalja.
Átadtam neked próbáúl, nem mintha talán bűnös élete miatt megérdemlette volna. Az Isten itt ismét emberileg szól, mint sz. Gergely megjegyzi.
mindenét, még más, kedves embereinek életét is odaadja az ember, csak tulajdon életét megmenthesse. A meddig Jób életére nézve sértetlen, elviselheti veszteségeit, és jámbor maradhat.
Ar. sz. János és más régibb és újabb értelmezők itt a fekély alatt a leggonoszabb és legfájdalmasabb nemét értik a poklosságnak, mely különösen Egyiptomban honos (Móz. V. 28,27.35.) és elefantiazisnak neveztetik, mert abban a lábak különösen földagadván, hasonlókká lesznek az elefántlábakhoz. E betegség fájdalmai nem csak testiek, hanem igen hatnak a kedélyre is, mely ekkor aggodalmak, nyugtalanság, ájulás és levertség által folyvást ostromoltatik.
Jób 2,8
nem ujjaival vakará viszketegségét, mely oly elviselhetlen volt, hogy kemény cserepet használt arra.
szomorúsága, gyásza miatt. A héber szerint: hamuban ült. De ez egyre megy, mert a hamu a tisztátalanság helyére vettetett.
Jób 2,9
osztatlan szeretetben az Isten iránt.
végy búcsút tőle. Vagy gúnyosan: Csak áldjad a te Istenedet, ki téged jámborságodért megjutalmazott, és halj meg.
az istentelen. A szentirásban a bolondság gyakran egyértelmű az istentelenséggel. (Zsolt. 13,1.)
Valamint Teman (Jerem. 49,7. Ezek. 25,13. Vesd össze Móz. I. 36,10.11.) úgy valószinüleg Suah és Naama is edomi helyek voltak.
keservében részvétök jeléűl. (Lásd Siralm. 2,10.)
eddig tartott a gyászolás ideje. (Lásd Móz. I. 50,10. Kir. I. 31,13.); mialatt a gyászolók a földön ültek, s igen csekély eledellel táplálkoztak. (Sirák 22,13.)
születése napját. Miután a sátán a jámbor Jóbot mindenétől megfosztá, s egész testét a legkinzóbb fekélylyel elboritá, végre, csakhogy békétlenségre s az Istennek szidalmazására fakaszsza, lelkét is gyötrelemteljes kisértetbe s létének helyes volta iránti kétségeskedésbe dönté. Jób tehát keserves panaszra fakad életének szerencsétlensége miatt, megátkozza születése napját, azaz, szerencsétlennek nevezi azt (Jób 5,3.), és a kisértet szorongatásai között kérdést támaszt: hogy minek neki az élet? s általán a nyomorúltak mi végre élnek? Azonban valamint ama panasz, úgy e kérdések is, nem egyebek, mint a belkisértetnek, a sátántól benne okozott komor képzelődésnek kifejezései, a természeti gyarlóságnak, a sátántól fölzaklatott érzékiségnek kitörései; de nemesebb része, a lélek és akarat, azokban nem osztozott; akarata az Isten akaratával egyezett, érzéseinek minden fölzaklatott állapota s lelkének minden homálya mellett is. Kitűnik ez mind az ő erkölcsi jelleméből (Jób 1,22. 2,10.), mind más szentirók bizonyságából, kik őt, mint a béketűrés példányát állitják elé (Tób. 2,12. Jakab 5,11), mind pedig az ő saját vallomásából (Jób 6,10.26.), a hol bizonyságot tesz önmagáról: hogy az Istent panaszai által meg nem bántotta (Ar. sz. János. Jerom. Ambr.).
Születésem napja elveszett, szerencsétlen. Ily értelemben kell vennünk a többi átkot is, mint a szenvedő fájdalmainak élénkebb kifejezéseit.
puszta, kietlen.
a bűbájosok, kik a fényes napot sötétségre tudják változtatni, s a legiszonyúbb vadállatokat is hatalmokban tartják. Lásd Jób 40,20. 41,1.
A héber szerint: Sötétedjenek el az ő alkonyának csillagai, vagyis, az ő csillagai alkonyatkor.
az apa újszülöttét térdeire vette, ez által megmutatandó, hogy tartásáról gondoskodni akar. Lásd Móz. I. 30,3.
nem volna testi fájdalmam. A halál a szentirásban gyakorta neveztetik álomnak, hogy ez által a jövendő feltámadás is jelentessék.
azaz: palotákat, melyek bármily pompásak is, elébb utóbb puszta romokká lesznek.
tulajdonképen: kik építették, bírták, megtöltötték.
a halál országában.
Jób 3,23
Miért adatott világosság a férfiúnak stb. lásd 20. v.
ki sötét utakon vezettetik, nem tudva, merre s hová, hasonlólag a vándorhoz, ki az útat elvesztette, s a sötétségben kénytelen tévelyegni.
Jób 3,24
ha enni akarok, meggátolnak a fájdalmak, és sohajtásra kényszerítnek.
Kínos fohászaim és kiáltásaim feltarthatlanok, mint a vizáradás.
A szerencse változása, melytől mindig rettegtem, bekövetkezett. Talán maga Isten ereszté Jóbra ezen félelmet, hogy a szerencsétlenség ne érje őt váratlanúl. De ha így nem volna is, a bölcsnek dolga, reményét nem ez élet mulandó javaiban helyezni, hanem a szerencse napjaiban a rosz napoktól félni (Sirák 7,15.).
Jób 3,26
az első csapásoknál, a nyájak elvesztésénél stb.
és még is rám jött a poklosság iszonyú csapása! Jób itt vetekedő kevélység nélkül alázatos csodálkozásba esik. Mások a héber szöveg 25. és 26. versét igy forditják: A legfélelmesebbtől féltem, s az rohant meg engem, és a mitől tartok, az jöve rám; nincs csendességem, nincs békém, nincs nyugalmam: csak rettegés jő rám. – E szavak az elefantiazisban szenvedőnek állapotára vonatkoznak, melyben a beteg folyvást lelki nyugtalanság, aggodalom és álmatlanság által gyötörtetik. Ily módon végzi Jób szerencsétlensége leirását, a mint kezdette.
Te sok szerencsétlent oktattál, vigasztaltál s a béketűrésben megerősítettél.
életed tökéletessége? hol a te jámborságod, béketűrésed, tökéletességed, melyben te mester akartál lenni? Mások e verset igy fordítják: a te istenifélelmed nem vigasztalásod-e? utaidnak tökéletessége nem reményed-e? Ezen szavak a következőkre vonatkoznak ily kapcsolatban: kell lenni vigasztalásodnak és reményednek, miután jámbor akarsz lenni; mert a jámbor nem vesz el, hanem igen az istentelen, ha még oly vad és erős legyen is.
Ez ugyan igaz; az ártatlan nem veszhet el; mert ha itt szenved is, a síron túl fölemeltetik; de Elifáz ezen igazságot elferdíti, midőn azt, csakhogy Jóbot bűnösnek állíthassa, ama szerencsétlenségre alkalmazza, mely itt a gonoszokat éri; mely eset ha nem ritka is, de még sem közönséges.
mások számára.
A héber szerint: oroszlán; mely ezen versekben a hatalmas gonosznak jelképét viseli.
Elifáz itt isteni kijelentést hoz elő, melyet, mint legtöbb sz. atyák és irásértelmezők hiszik, valóban nyert is az Istentől. Ebből vitatja, hogy Isten előtt senki sem tiszta, ki még angyalaiban is talált hibát. Ezen igazságból akarja Elifáz megmutatni, hogy Jób bűneiért szenved.
A héber szerint: A gondolkozásban még az éjjeli látomások előtt. – Elifáz itt azon ellenvetést előzi meg, mintha a neki tett kijelentés nem lett volna egyéb természetes álomnál.
A valódi jelenések félelemmel kezdődnek, s békével és megnyugtatással végződnek.
Jób 4,17
Itt kezdődnek a kijelentés szavai.
Mások igy fordítják: vagy a férfiú tiszta-e Teremtője előtt?
Jób 4,18
t. i. az angyalok a jóban, azaz, nem benső természeti szükségességből, mint az Isten, hanem csak kegyelemből.
a sátánban s ennek angyalaiban. Némelyek szerint: talál hibákat – természeti korlátoltságot mindenben.
Ha az angyalok hibázhattak, mennyivel inkább a földi (Móz. I. 2,7.) emberek, kik azért annál hamarabb is elvesznek.
Jób 4,20
rövid idő alatt.
Jób 4,20
a bűnösökről van szó.
Jób 4,20
a mulandóságra, s nem tart bűnbánatot.
A héber szerint ezen vers: …kivágatnak és örökre elvesznek, mikor senki észre sem veszi.
Jób 4,21
gyermekeik, kik nem jobbak atyáiknál.
okúlás nélkül. Itt végződik a kijelentés.
Mivel tehát bűnös vagy, mint ezen kijelentésből kitűnik, ne panaszkodjál, hogy igazságtalanúl szenvedsz; panaszodra senki sem figyelmez, igazvoltodat a szentek közől senki sem ismeri el.
Panaszaid által csak esztelenséget árúlsz el, mert csak az esztelen csügged el, s kel ki az istentelenek szerencséje ellen, de nem a bölcs, ki jól tudja, hogy az istentelenek (az esztelenek) nem állandók: a mit Elifáz tapasztalásából mutat meg.
Jób 5,3
láttam istentelent szerencsében.
Jób 5,3
szerencsétlennek mondtam őt, mert tudom, hogy a bűnösök szerencséjének nincs állandósága.
A héber szerint: hajlékát, lakását.
az itélet előtt; mert a régiek a kapukban tartottak törvényt.
a rabló elhurczolja őt rabszolgaságra. A héber szerint: …eszi meg, sőt a tövisek közől is elviszi, és gazdagságát stb.
Jób 5,6
A héber szerint: mert nem a porból származik a nyomor.
Semmi sem történik vaktában, a szerencsétlenség nem úgy nő ki, mint gaz a földből; hanem a vétekből, esztelenségből származik s együtt jár az ember természetével, mint a következőkből kitűnik.
Jób 5,7
bajlódásra, nyomorúságra.
A héber szerint: …születik, úgy mint a sasfiak (szóról szóra: ifjú szikrák) magasra emelkednek.
Természetünknek, mely fájdalomra született, bűnös voltánál fogva, legalább teljes bizodalommal fordúlok Istenhez, a természetnek csodálandó, kegyes, igaz és bölcs urához. Tégy, Jób, te is hasonlóképen.
A héber szerint: a mezőket.
Leirása a vakságnak, melylyel Isten ellenségeinek testi bölcseségét bűnteti.
a rágalmazástól. Zsolt. 63,2. s követk.
A gonoszság megszégyenítve érezvén magát, elnémúl.
Mivel a szegények ily szép váltságot és szabadúlást remélhetnek, boldogoknak mondhatjuk a szegényeket, kiket az Isten próbál és fenyít; mert a fenyíték üdvösségre vezet. Péld. 3,11.12. Jelen. 3,19. Ne vesd meg tehát a fenyítéket, hanem fordítsd hasznodra, és térj Istenhez, akkor a fenyíték megment téged, és ismét boldog állapotba fog helyezni.
Azaz: hét (igen sok) nyomorúságban segítségedre lesz (Péld. 6,16. 30,15. Ámosz 1,3.), hogy az nem fog neked ártani; itt a hét összes szám gyanánt vétetik.
Jób 5,23
nem ütközöl soha kőbe, biztosan fogsz járni. Zsolt. 90. Némely értelmezők szerint: A te földed kövei nem fognak rövidséget okozni aratásodban.
vagyonodat nem pusztítják s téged nem fognak megtámadni.
látni fogod jólétedet, és kevélység által nem vétkezel. Némelyek így fordítják: …hajlékodnak, és megvizsgálod lakásodat, és semmi sem fog hiányzani. Mások másképen.
Mások szerint: valamint a kéverakás fölemelkedik az ő idejében.
Elifáz a szenvedéseket úgy tűntette elő beszédében, mint a bűn következményeit, és ezért Jóbot mint bűnöst vádolja. Erre felelvén most Jób, elismeri ugyan bűnös voltát, de azt hiszi, hogy Isten az ő közönséges rendelései szerint kis vétkeket nem büntet nagy csapásokkal. A ki az ő szenvedéseit és bűneit mérlegre tenné, az látná, hogy amazok sokkal súlyosabbak ezeknél, s ebből következtetné, hogy az igazságos Isten e szenvedéseket nem bűnei büntetéséűl eresztette rá. Azért ne is csodálkozzék senki az ő panaszain. A héber szerint e vers: Vajha az én boszúságom (kedvetlenségem, bánatom) mérlegre vettetnék szenvedésemmel! azaz: ha panaszaimat szenvedéseimmel összehasonlítanák, amazokat nem találnák oly igen heveseknek.
keserűséggel, oly féktelenek. Mások másképen fordítják.
Jób 6,4
elcsüggeszti, gyengíti lelkierőmet.
mindig új gyötrelemmel.
Ha jóízű étkeink vannak, akkor nyugton lehetünk; de ha fájdalom és betegség a mi ételünk, akkor megnyugszunk-e?
A héber szerint: a tojás fehérét.
Senki sem szereti az undorító étket, s most, mit előbb illetni sem akartam, azt egyem (elviseljem) t. i. poklosságomat, s e mellett hallgassak?!
a halált. Ismét egy fölkiáltása gyarló természetének.
Jób 6,10
még se.
Isten parancsa ellen ne vétsek ellenmondás és tűrhetetlenség által. Itt Jób lelkiismerete bizonyságára hivatkozik, hogy a legkeményebb kisértetek közt sem tagadta meg Isten parancsát, hanem békével tűrt, áldotta a kezet, mely őt oly keményen ostorozta. Jól különböztessük meg tehát Jób beszédeiben a természeti érzékenységet az akarattól; míg amaz panaszra tört ki, addig az akarat megnyugodott Isten végzésén.
Jób 6,11
De ha eddig kiállottam is, bizhatom-e ezután is erőmben? s miután mindenek, még barátim is elhagytak, mi van rám nézve kivánatosabb és biztosabb, mint a halál?
Mit várhatok, hogy sorsom jobbra fordúltának reményében találhatnék indokot a béketűrésre?
tehát mind a belső mind a külső vigasztalás.
részvétlenűl. Jób itt barátait érti.
barátim félnek és irtóznak társaságomtól, de ők még nagyobb veszélyekbe fognak esni.
Jób 6,17
Mihamar meghasonlanak egymás közt, s igy veszedelmökbe rohannak.
az isteni boszú tüzétől.
életök útja nincs renben, elveik hiúk, s végök veszedelem.
hogy nem jőnek-e olyanok, kik egykor barátimnak mondták magokat, vigasztalásomra? – nem jőnek.
Jób 6,20
segítségökben. A héber szerint: mert ő (mindenik közőlük) bizott (az én segitségemben).
Némely forditók szerint: Eljöttek hozzá (a kiben bíztak, a reményhez, az én állhatatosan viselt szenvedéseimhez).
hogy valamit adnotok kell majd nekem vagyontokból; vagy: féltek betegségemtől. A héber szerint: Most eljöttetek, mintha nem jöttetek volna. – Ezen verseknek (15–21.) forditása a héber szövegből igazolható; mely szerint Jób e versekben barátjait egy sebes patakhoz hasonlítja, mely a hegyeken levő hó és jég elolvadása után tavaszszal sokat igér, de csakhamar elapad s a nyár hőségében annyira kiszárad, hogy a szomjúságtól epedő zarándokcsoportok, ha az ily patakhoz útjoktól eltérnek, hogy vizet nyerjenek, sokszor keservesen megcsalódnak és elvesznek. E versek fordítása következő: 15. Az én barátim, miként a patak, hűtelenek, miként a völgy közötti folyamok elmennek; 16. melyek a jégtől zavarva, hullámzanak, hová a hó bevette magát; 17. jókor kiszáradnak, s elenyésznek, a hőségben kivesznek helyökből. 18. Az útasok eltérnek útjokról, a pusztába mennek, s elvesznek. 19. A témai utasok néznek, a szábaiak rájok várnak; 20. s megszégyenlik magokat, hogy bíztak; odáig mennek, és megpirúlnak. 21. Igy lettetek most ti is semmivé; látjátok a nyomort, és féltek.
Én mitsem kivántam tőletek, s ti mégis oly szeretetlenűl viselitek magatokat irántam.
ti, szenvedéseimből következtetve, tartotok bűnösnek; ez nem bizonyítás, hanem bizonyítsátok be valahára vétkemet (Ar. sz. János).
Jób 6,25
miért forgatjátok el az igazságot, hogy hamis elvekből kárhoztassatok engem?
meggyőzhessen a bűnről. A héber szerint: Mily erősek az igazság szavai, de mit bizonyít a ti bizonyitástok? vagy: a ti feddéstek? Mások másképen.
A héber szerint: A szavakaz akarjátok-e feddeni? s a kétségbeesettnek (a kétségbeesésig kisértettnek) szavait érzése, meggyőződése gyanánt venni? Ha feddéstek csak a szavakra vonatkozik, melyeket kisértetemben belőlem a természeti fájdalom fakaszt (Jób 3,1.), akkor az nem érdekel engem, szélnek eresztem azokat; érzéseim feddésére kellene okot találnotok.
már mint megejtettet vádolni.
Jób 6,28
Most tehát bizonyítsátok be.
hogy vádatokra nem vagyok méltó.
A héber szerint: Térjetek vissza (ismételjétek), csak igaztalanság ne történjék; térjetek vissza (ismételjétek), még az én ügyem igazságos.
s elismeritek, hogy nekem van igazságom.
Jób elvégezvén panaszát barátjai ellen, ismét visszatér panaszaiból fakadt azon kivánatára (Jób 6,8.9.), hogy meghaljon. Megmutatja, hogy ezen kivánság, tekintve az emberi nyomorúságot átalában, különösen pedig az övét, természetes; mivel ezen mulandó élet nem a szabadság, békeség és nyugalom, hanem a szolgálat, viaskodás, kisértetek és veszélyek ideje (nagy sz. Gerg.). Valamint a napszámos nyugalmat és díjt csak a nap végén, a vitéz csak a harcz után, úgy az ember is csak élete végén nyer.
azaz: jutalmát.
Jób 7,3
nyugtalanok, fáradságosak.
fáradalmas éjek rendeltettek nekem s igy én is nyugalmat és dijt ohajtok.
Nem kelek föl többé ágyamból, éjjel nappal fájdalmat szenvedek. Némelyek igy fordítják: Hosszú nekem az éj, s eléggé hányom vetem magamat hajnalig. Mások másképen. A poklosok éjei igen nyugtalanok.
Jób 7,5
tele van férgekkel, s szennyes por színe van, mint az elefantiazisban szenvedőknél közönségesen szokott lenni.
Némely fordítók szerint: bőröm begyógyul s ismét evesedik. Mások másképen.
Jób 7,6
Némelyek így fordítják: …elmúltak, mint a takács vetélője, és elenyésztek minden reménység nélkül.
minden reménye nélkül a meghosszabbodásnak és jobb sorsnak.
oh Isten! Jób kéri az Istent, hogy szabaditsa meg fájdalmaitól, mivel élete már úgy is rövid ideig tart, s nem reményli előbbi jóléte visszanyerését.
nem fognak többé látni a felvilágban sem az emberek, sem te.
Itt a pokol a sirt, vagy a holtak országát jelenti.
Életemnek épen e rövid volta miatt szabad kitörést engedek panaszaimnak. Jób kisértetbe esik, és ismét kérdi: Miért? mint a 3. r. Krisztus is kérdezte elhagyatottságában: Miért? ámbár akaratja tökéletes engedelmességben egyesűlt mennyei Atyjáéval. Hasonlót kell gondolnunk Jób kérdéseinél és panaszainál is.
Tenger vagyok-e, vagy tengeri szörny, melyet egy pillanatra sem eresztenek ki zárhelyéből, hogy egy percznyi nyugalmat sem engedsz?
a vallás vigasztalásai által akarok fölemelkedni.
s ekkor rémálmok és ijesztő látomások rettentenek engem. Lásd 5-ik jegyz. Valószinű, a mit Ar. sz. János mond, hogy a sátán ezen látomásokkal Jóbot bensőleg gyötrötte.
tulajdonképen: megfojtatást inkább, mint ez iszonyú kínokat.
Jób 7,16
Némelyek így fordítják: Undorodom és elfogyok. Mások pedig egybekapcsolják az előbbi verssel eképen: Úgy hogy ohajtom magamat megfojtani, magamra halált hozni tulajdon csontom által; de ezt utálom.
az utolsó pillanatokban, melyek mint a semmi, oly rövidek.
Miért van rá gondod? mikép tarthatod őt (engemet) méltónak arra, hogy rá folyvást ügyelj és őt megpróbáld?
Jób 7,18
mint a családatya már reggel gondoskodik övéiről.
majd a csapások által, majd a kisértetek által, melyeket megengedsz.
Meddig folytatod még oly szakadatlanúl próbálásodat, hogy annyi ideig sincs nyugtom, mig nyálamat elnyelhetném?
Jób 7,20
Hogyan engesztelhesselek meg, ki oly szigoruan figyelsz az emberekre, és tetteiket próbálod?
Miért tekintesz te engem ellenségednek, mire csak gondolnom is, elviselhetlen. Egy tudós értelmező véleménye szerint, Jób itt a bűnnek tagjainkban levő törvényéről panaszkodik, melyet a jámbor is hordoz magában, és azáltal némikép Isten ellenségének látszik lenni. Ezen bűnnek törvénye, vagyis, a bűnre való hajlandóság terhére volt Jóbnak, valamint az apostolnak is, ki azért igy fohászkodott: Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? (Rom. 7,24.)
Jób 7,21
Ez neked könnyű lenne, s én megszabadúlnék azután gyötrelmeimtől.
azaz, nem sokára. Tehát életem rövid volta miatt, kérlek, engedj még nyugodalmat.
Bánhatik-e veled az Isten igazságtalanúl, ki maga az igazság?
hatalmába, következéseit éreztetvén.
ismét egészen helyreállitja a te (ezután) igazságos lakhelyedet.
előbbi szerencséd, t. i. összehasonlítva a későbbivel. Lásd Jób 42,10.
történetét.
A mi életünk nem terjed annyi évekre, mint ősatyáinké; és azért nem is birunk annyi tapasztalással és ismeretekkel, mint ők bírtak. Tehát vizsgálódjál a régieknél. Ők azon tanulságot adják: hogy az istentelen, ha egy ideig szerencsés is, de utóbb csakugyan eléri őt a veszedelem; ellenben a jámbor, ha elkövetett vétkei után Istentől megbüntettetik is, nem vesz el, hanem töredelmes bűnbánat által kegyelmet nyer, és állapotja jobbra fordúl.
Jób 8,11
Itt következnek a régiek mondásai a 20-ik versig.
a káka, a sás csak nedves és kövér helyen terem; igy tenyészik az istentelen a kűlső jólétben. S igy szerencséjében hasonlít a nedves földből hamar felnövő vizinövényhez.
Valamint e növény, mielőtt kaszálásra megérnék, még fiatal zöldjében előbb elhervad minden fűnél: úgy az istentelent is szerencséjének teljes kifejlése előtt a végromlás hamarabb éri, mint másokat, kik nem látszanak oly szerencséseknek.
Jób 8,13
sorsa.
ki szerencséje miatt külsőleg jónak látszik, de mégis istentelen.
esztelen reménye.
az istentelenek szerencséje olyan, mint a roskatag ház.
Jób 8,16
A héber szerint: kertében kiterjednek stb. igy olvasható ez a héber szöveggel egybehangzólag latin forditásunk több kézirataiban.
az istentelen hasonló a dudvához, mely buján tenyészik, s az egész kertben elterjed, még a kőhalmokat és falakat is benövi, de végre hirtelen kitépetik.
Jób 8,18
t. i. a hely.
oly annyira megvettetik, hogy miatta még a föld is szégyenli magát, melyben termett, midőn a kert ura kitépi. Az istentelen igy vettetik meg, ha hirtelen nyomorúságba esik, úgy hogy, kik hozzá legközelebb voltak is, mint ismeretlent, megtagadják.
Jób 8,19
sorsának örvendetes vége; – gúnyosan mondatik.
más, hozzá hasonló fajták, kik, mint a földből csirázó dudva, fölemelkednek, s hasonló végre jutnak.
ki csak Istent ismeri. A héber szerint: az igazat. Baldad tehát ily következtetést von: Habár az istenteleneknek ily végök van, s elhagyatnak: a jámborokat Isten nem veti el, hanem megszabadítja inségökből. Ennélfogva tégedet is, hogyha, mint fönebb mondatott, Istenhez fordúlsz és megtérsz, még boldogítani fog, úgy hogy még megtelik szád nevetéssel, stb.
Megengedem, hogy Istenhez hasonlítva, és az itéletben Isten előtt senki sem igaz, mert ő végtelen tisztaság a legigazabbon is talál szennyet.
Ha a jámbor az Istennel itéletre akarna szállani, és számot adni minden tettéről, és megfelelni Istennek ezerféle vádjaira: egy ellenvetésére nézve sem bírná magát igazolni. Mert hány hibás lépést tesz az ember, a nélkül, hogy arra figyelne? hányszor lappang gondolatainkban és kivánságainkban kevélység és önzés, a nélkül, hogy észrevennők? Hányszor szennyezi be az önszeretet legjobb tetteinket is? hányszor mulasztunk el jót cselekedni? Mennyit vétkezünk nyelvünkkel? Lásd Zsolt. 142,2. Kor. I. 4,4. – Ez a vetekedés Istennel annál esztelenebb, mivel ő végtelenűl bölcs és mindenható, kinek semmi sem állhat ellen, mint a következökből kitűnik.
és sértetlen marad, külső szerencséjében és szíve nyugalmában?
Jób 9,5
az istentelenek.
hirtelen, úgy hogy észre sem veszik, mint a hegyek.
sötétséget von azokra, mikor akarja.
Jób 9,8
Lásd Zsolt. 103,2. Izai. 40,22. Ő az ég teremtője, és azt föntartja, a mint van.
A viharban, midőn a tenger hullámai zajonganak, és hegyek gyanánt föltornyosulnak, az Úr jár a tenger rohanó dühén, és azt mindenható erejével letapodja. Móz. V. 33,29. Ámosz 4,13.
Jób 9,9
a nagy gönczölszekeret (nagy medvét, ursa major); mások szerint: a kis gönczölt (kis medvét, ursa minor).
Jób 9,9
alkotá és föntartja.
a gönczölt, a kaszást (Oriont), a fiastyukot különösen az éjszaki égterületen láthatni; ezeknek ellenében vannak a déli csillagok, melyeket mi nem látunk.
A héber szerint: ha megragad, ki gátolja őt?
a leghatalmasabbak, a fejedelmek. A héber szerint: Alatta meghajolnak a kevély segédek (kik az Istentől elhagyottakon és sujtottakon segíteni akarnak).
Hogyan merészelnék oly igazságos, bölcs és mindenható Istennel itéletre szállani?
hogy igazság helyett kegyelmében részesítsen engem.
nem hiszem, hogy könyörgésemért meghallgat engem. Hogy nem veszi azt figyelembe, a fájdalmakból következtetem, melyeket valóban rám ereszt. Lásd a követk.
előttem tudva nem levő ok nélkül is. Mert hogy Istennek titkos okai lehetnek, ezt hitte Jób, mint a 2. versből kitűnik.
Némelyek szerint: nem engedi, hogy lélekzetet vegyek.
Ha Istennel akarnék itéletre szállani, én mindig vesztenék. Mert ha hatalmas segítőimnél keresnék oltalmat, ő a leghatalmasabb, kinek senki sem állhat ellen; ha törvénykezni akarnék vele, az ő igazságos volta oly kétségtelen és rettenetes, hogy engem senki sem merne védelmezni. A héber szerint: ha itéletről, ki idézi meg őt? (ki vonja őt kérdőre, az itélet elé?) Mások másképen.
Ha tanúk hiányában, lelkiismeretem bizonyságára támaszkodva, akarnám magamat igazolni: tulajdon szám kárhoztat engem; mert az Isten szivemnek rejtett bűneit felfedezi, úgy hogy kénytelen vagyok magamra kimondani az itéletet.
Jób 9,21
egészen Istennek élő, igaz és ártatlan.
Jób 9,21
nem vagyok bizonyos ártatlanságomról; mert senki sem tudja, haragra méltó-e vagy szeretetre? Mert habár nem vádol is lelkiisméretem, ugymond az apostol (Kor. I. 4,4.): de még azért nem vagyok igazolva.
azért ily bizonytalan állapotban nem kivánhatok egyebet a halálnál.
Ti mondjátok, hogy én bűneimért szenvedek; én pedig ezt az egyet mondom: hogy az embernek sorsából, melyet az Isten rá mért, nem lehet következtetni az ő jámborságára vagy gonoszságára; mert Isten az ártatlant szintúgy meglátogatja szenvedésekkel, mint a bűnöst, amazt próbálván, ezt pedig büntetvén.
Könnyebb egyszerre meghalni, mint folytonosan szenvedni; minek az a külszíne van, mintha Istennek öröme telnék az ártatlanok szenvedéseiben. Jóbnak panaszkodó természete itt egy nagy titkot fejez ki. Az Isten valóban kedvet talál az emberek szenvedéseiben annyiból, a mennyiben azok eszközök az ő javúlásukra, s nekik alkalmat adnak érdemszerzésre és Isten dicsőségének terjesztésére.
Jób 9,24
az ártatlanok szenvedései némi részben onnan származnak, hogy a gonoszok a földön hatalommal bírnak.
Jób 9,24
Isten azt teszi, hogy ne lássanak, vagy megengedi (Kir. II. 16,10.). Némelyek szerint: az istentelen alatt itt a sátán értendő; – de mindegy, mert az istentelenek birodalma tőle ered.
Ha nem az Isten engedte meg, kicsoda tehát? Az ő gondviselésének titkos rendeléséből történik, hogy néha az istentelen diadalmaskodik, s a jámbor szenvedésekben tölti el életét.
Hogy nemcsak a gonoszok, mint ellenségei vélik, hanem az ártatlanok is kénytelenek szenvedni: Jób saját életéből is bebizonyítja, különösen annak gyors mulandóságából és örömtelenségéből.
melyeknek haladását igen siettetik, hogy azokban a gyümölcs meg ne rothadjon. A héber szerint: mint a gyékény-hajók. Mások másképen. A régi egyiptomiak nádból és gyékényből készűlt csolnakokat használtak a Niluson.
Szenvedéseim oly nagyok, hogy ha szándékom volna is hallgatni és fájdalmaimról mit sem szólni, arczom azonnal elváltoznék, a fájdalom más gondolatokra vinne, és panaszra késztetne.
Minden cselekedetemet azon szent félelemben vittem véghez, hogy téged meg ne bántsalak; jól tudván, hogy a bűnös megbüntettetik. Némelyek igy fordítják: Ha mondom: elfeledem panaszomat, elhagyom arczkifejezésemet és fölvidúlok: eliszonyodom minden fájdalmaimtól, mert tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
De ha ezen istenifélelmem mellett is oly sors ér, mint az istentelent: mire való volt jámborságom? Hasonlóképen szóla Dávid is (Zsolt. 72,13.). A szentek jól tudják, hogy a jó cselekedetek megjutalmaztatnak (Bölcs 3,15.); de ők is gyarló emberek, s az óvatlan pillanatokban kitörik néha belőlök is a természet szózata, mely a szenvedést valódi rosznak tartja, s a jámborságért jólétet vár.
Kisértetében Jób ismét a hit által erősíti magát. Igen, én bűnös vagyok, és nem tiszta az Isten előtt.
ha Istennel akarnék pörbe szállani.
engemet és az Istent itélhesse, ki mint bíró, mind a kettőnk fölött álljon.
De ha ő megszűnnék rettenetes büntető Isten lenni, akkor mernék vele szólani, s megmutatnám neki, hogy én nem vagyok amaz istentelen, a kinek engem állítólagos barátim tartanak. Némelyek igy fordítják: mert nem igy vagyok én enmagamnál, (nem vádol annyira lelkiismeretem). Mások másképen.
szabadon. Mások szerint: magam mellett, vagy fölöttem.
Jób 10,2
midőn panaszkodom.
büntetsz. Ha Jób mindezen kérdések és panaszok mellett magát nem vetette volna alá Isten akaratának, méltó leendett vala a megrovásra; mert nem illik az emberhez, hogy sorsa fölött az Istennel okoskodjék, hanem hogy magát Isten akaratának ellenmondás nélkül alávesse, és erős meggyőződése legyen arról, hogy az Isten minden szerencsét és balesetet, örömet és fájdalmat az ő javára intéz.
Jób 10,3
a Teremtő tulajdon teremtményét!
megengeded, hogy az istentelenek diadalmaskodjanak, mialatt az ártatlanság szenved.
Vajon rövidlátó vagy-e?
korlátozva van-e belátásod és tapasztalásod?
hogy ne tudnád, mit cselekedtem, és engem ily fájdalmas próbára teszesz.
hogy neked vizsgálat után kell megtudnod, hogy én nem vagyok gonosztevő az emberek előtt; ámbár azért senki sem oldozhat föl engem, mert te, mint mindentudó, legtitkosabb hibáimat is ismered? (sz. Ágost.) Mások szerint: holott pedig tudod, hogy semmi gonoszt nem cselekedtem, ámbár senki sincs stb.
a müvész szereti az ő müvét, és te semmivé akarod tenni tiédet?
Mások szerint: és porrá akarsz tenni engem? – Ne hagyd el, oh Uram! alkotmányodat; hozzád, létem adójához kiáltok, más segítséget nem keresek, nyujtsd kezedet segítségemre, melyet kinyújtál teremtésemre. (sz. Ambr.).
Nem folyadékból hagytál-e erednem, mely tömör alakká lőn, mint a tej sajttá alakúl? Az ember nemzése itt valamint Bölcs. 7,2. a régi világ képzetei szerént adatik elő. Minek megfejtésében mai napig sem jutott tovább az ész; mert a nemzés, mint sok egyéb a természetben, mély titok.
fölvigyázásod, gondviselésed.
Ezen gondviselésedet és kegyelmedet most ugyan elrejted előttem; de én mégis tudom, hogy rólam, valamint minden dolgokról megemlékezel. Némelyek szerint: És te ezeket (a szenvedéseket) elrejtetted szivedben, és nekem látnom kell, hogy ez a te szándékod volt, (gondviselésed intézkedett igy irántam.) Mások másképen.
Jób 10,14
ifjú koromban.
Jób 10,14
nem büntettél ezen csapások előtt.
miért kell előtted tisztátalannak látszanom és bűnhödnöm?
Mindenképen szánandó vagyok. Ha vétkeztem, fölmentésről szó sem lehet; ha igaz vagyok, szenvedéseim annyira lenyomtak, hogy nem merem fejemet fölemelni, magamat védelmezni, és semmit sem merek reményleni; ez kevélység is volna, a miért Isten még érzékenyebben büntetne.
Jób 10,17
megújítanád azután.
Jób 10,17
melyek a szenvedések; mert ezekből következtették Jób barátai az ő vétkességét.
Mások szerint: csapások serege rohan rám.
Lásd Jób 3,1.
Engedj halálom előtt annyi időt és nyugtot, hogy fájdalmaimat sirathassam. Némelyek szerint: Szűnjék meg, s hagyjon föl velem, hogy kevéssé megújúljak. Mások másképen.
A héber szerint: hol a napfény olyan, mint a homály. Jób itt az alvilágot ábrázolja, a legtöbb görög és latin sz. atyák és irásértelmezők szerint, a poklot, az elkárhozottak büntetőhelyét. Nyugodtabb állapotában reménylé ugyan az örök boldogságot, de a kisértetek között, szenvedéseinek súlya alatt a pokol félelmei is gyötörhették őt, és úgy szólhatott róla, mintha már valósággal oda jutna (sz. Ágost.). – A pokolban annyiból nincs rend, mivel a gonoszok hajlamai semmi szabályt nem ismernek, s az elkárhozottak lelkei örök meghasonlásban élnek önmagokkal, másokkal és az Istennel.
csupán mivel sokat beszélt?
A héber szerint: üres beszédeidre hallgassanak-e el az emberek?
Jób 11,4
beszédem és cselekedetem.
oh Isten! Sz. Gergely, ar. sz. János és mások megjegyzik, hogy Jób az ellenkezőt mondja (Jób 9,20.), és hogy ő kisebb vétkeinek s titkos ballépéseinek súlyát nem hárítja el magától, habár több helyen ártatlanságát védelmezi is, és tagadja, hogy ő oly bűnös, mint a minőnek barátjai tartják.
Jób 11,6
bölcseségének elrejtett mélységeit; mily bölcsen kormányozza Isten a világot, s mindenkit érdeme szerint jutalmaz.
Némelyek a hébert igy fordítják: kétakkora az ő bölcsesége, és tudd meg, hogy az Isten bűneidből elengedett. Mások másképen.
Képes vagy-e fölfedezni az Isten utait, gondviselésének irányát, szenvedéseidnek okát?
Bírsz-e ily mély, átható értelemmel? Ő magasabb és mélyebb mindannál, a mit elméd elérhet.
az Isten bölcsesége mérhetetlen, véghetetlen.
Némelyek szerint: Ha kit megrohan, bezárja s a gyülés elé állítja, ki fogja gátolni őt. Mások másképen.
Isten látja és megbünteti a gonoszt, azért bünteti a te vétkeidet is.
a kevély, ki kötelességeit és vétkeit nem akarja ismerni, szabadnak tartja magát, és a rámért büntetésekre érdemetlennek, mint a vadszamár, mely gyűlöli a féket és egészen szabad akar lenni.
Mint megátalkodott bűnös, terjesztetted hozzá kezedet, könyörgésed tehát hiú volt. Némelyek a héber szerint e verset a következővel kapcsolják egybe: Ha szivedet hozzá irányzod, és kiterjeszted hozzá kezeidet stb.
Jób 11,18
bizodalmasan fogod reményleni a további szerencsét, mert a boldog jelen e szerencsés jövőt már magában hordja.
házad körűl ásott sánczczal védetvén.
színed előtt kegyelmet kérni.
Jób 11,20
elfáradnak s betegekké lesznek, segítség után nézvén, és nem találnak.
Jób 11,20
a menedék-hely; senki sem fogadja be őket.
mindaz, mire ez életben reményöket építették, a gazdagság, tisztesség, érzéki gyönyör, haláluk óráján utálatosság; mert belátják, hogy ezen vélt javak okozzák örök veszedelmöket. Némelyek szerint a héber: és az ő reményök a lélek kilehellése (halál). Mások szerint: mint a lehellet (semmi).
kivületek senki sincs, ki valamit tudna?
Jób 12,3
értelmem.
a mit ti mondtok, azt mindenki tudja, s igy én is.
Mert a világ nem érti azt. Némelyek szerint: az igaz, a jámbor kinevettetik.
Az igaznak bölcsesége, mely csak Istent tartja szem előtt, oly lámpa, mely az arany, ezüst és hiú tudományok után ásitozó világfiaktól megvettetik; de lesz idő, mikor Isten ama lámpát meggyujtja, és akkor majd kitűnik, hogy a világ bölcsesége bolondság, és hogy nem minden szerencsétlen istentelen, valamint nem minden szerencsés jámbor.
Jób 12,6
mások biztosságban vannak.
Jób itt megczáfolja Szófárnak azon állitását, hogy a gonoszok szerencsétlenek, a jámborok pedig szerencsések. Sőt ellenkezőleg azt állítja, hogy már a természetben is láthatni, mikép a roszfajta nyugodtan és jólétben van.
a földinövények és halak, a kártékony állatok és növények nyugodtabban és szerencsésebben tenyésznek, mint a jóneműek. Az oroszlánnak biztosabb és szerencsésebb léte van, mint a báránynak; az ölyvnek nyugodtabb, mint a galambnak; a tenger elrejti a ragadozó halat, s mig a rózsát szaggatják, a csipkebokor érintetlenül terjedve tenyészik.
mindenki tudja, hogy ezt igy Isten rendelte el, habár czéljait senki nem ismeri is.
Nem oly könnyű-e ezt (Istennek ezen rendelését) belátni, mint a mily könnyen megkülönbözteti a fül a szókat, az iny az étkeket? (ar. sz. Ján. és egyebek).
tapasztalásban.
Ez a rend Isten bölcseségéből származik, mely valamint az öregek osztályrésze, úgy Istennél az ő örökkévalóságánál fogva (Dán. 7,9.) mérhetlen. Ezen isteni bölcseség és gondviselés kitűnik az egész világkormányzásban, a nélkül, hogy az ember az ellen valamit tehetne, vagy szólhatna. Jób barátai ebből következtethették, hogy a ki Isten intézkedései fölött hamar itél, vétkezik.
a szerencsétlenségbe, szorúltságba, minden menedéket elzárván.
Lásd Kir. II. 15,31. 17,14. Izai. 3,3. 19,12. Némelyek így forditják: Fogságra viszi a tanácsosokat, s a birákat bolondokká teszi. Mások másképen.
megfosztja őket ékességöktől és hatalmoktól.
a nagyok, kik a királyt szolgálják. Lásd Kir. II. 8,18.
megengedi, hogy az igazmondó emberek is eltérjenek a bölcseségtől azok kárára, kik tanácsukat követik.
Némelyek a héber szerint: s a hatalmasok övét megtágítja.
előtte nincs homály, nincs rejtek. Zsid. 4,13.
Némelyek szerint a héber: …azokat, egy népet kiterjeszt s azt ismét elűzi. Mások másképen.
értelmét.
Legalább tudom, mit ti tudtok, s föl bírom fogni veletek.
Ámbár nincs okom félni, hogy ti engem meggyőzzetek, de mégis én nem veletek, hanem az Istennel akarok szólani, őt akarom megkérdezni szenvedéseim okáról; mert ő bölcseség és szeretet.
Jób 13,4
be fogom bizonyítani.
Jóbot barátai súlyos vétkekről vádolták; ebben hazudtak. Tanításuk álnoksága pedig abban állott, hogy mindig az istentelenek büntetéseiről beszéltek, csakhogy Jóbot igaztalanságról vádolhassák. – Némelyek a hébert így forditják: ti hamis magyarázók s mindnyájan hitvány orvosok vagytok. Mások másképen.
Jób 13,6
Némelyek szerint: védelmemet.
bizonyítványaira.
Isten büntető itélete csak akkor van igazolva, ha ti azt hazudjátok, hogy én bűnös vagyok?
a hazudságot. Némelyek szerint: Jó lesz-e, ha átvizsgáland titeket?
álnokul. Lásd 4-ik jegyz.
hatalmát és fölségét mutatja.
Jób 13,12
elszáll, mint a hamu.
Nyak többször fordul elé a szentirásban kevélység helyett. Kevélységtek porig fog alázni. Némelyek szerint e vers: Emlegetéstek hamuhoz hasonló mondatok; váraitok (bizonyitványaitok), agyagvárak.
Leginkább szerette volna Jób magát fájdalmairól kibeszélhetni. A héber szerint: hadd mondjam el, bármi történjék velem.
miért kivánjam én testi életemet megmenteni? az állatok, ha meg akarják tartani ragadományaikat, fogaik közé veszik, a vándorok kezeikben viszik el drágaságaikat a rablók elől. Jób mondani akarja: Nem sokat törődöm testi életemmel, de mégis reménylek; csak erkölcsi életemről akarok bizonyságot tenni, mint következik.
Jób 13,15
reménylek új életet, nem csak a lélekre, hanem a testre nézve is a föltámadás által; mert Jób a remény ellen reménylett, (Rom. 4,18.), mint Ábrahám (Zsid. 11,19.).
Jób 13,15
erkölcsi életemet, viseletemet.
nyilván eléterjesztem, kárhoztatom, ha megérdemlik, de ellenkező esetben védem is.
Jób 13,16
Némelyek igy forditják a hébert: És ez (előterjesztés) védelmemre lesz.
mert a ki jónak csak mutatkozik, de valóban nem az, nem állhatott meg előtte.
a héber szerint: A kijelentéseket, a titkos bölcseséget, mely csak a hivőknek jelentetik ki.
tisztának vétkektől, melyekről barátim vádolnak; mert lásd 9,21.
miért hagyjam magamat elnyomatni vádak által, a nélkül, hogy védelmemre csak egy szót szólanék?
oh Isten!
kettőt kér: hogy Isten vegye el az ő szenvedéseit és a félelmet isteni fölsége előtt.
azután vádolj engem bűneimről, s én védelmezni fogom magamat; vagy: engedd eléadnom panaszaimat szenvedéseimről, és te mutasd meg, hogy azokat megérdemlem. Jóbnak Istennel tartott ezen beszédében, s azon módban, melylyel ártatlanságát védi, szép vonását látjuk a gyermeki, szeretetteljes bizodalomnak, melylyel a jámbor, a nélkül, hogy szemei elől elvesztené az Isten iránt tartozó tiszteletet, minden gondolatát, kivánságát és kisértetét, minden panaszát s természetének minden mozdulatát kitárja Isten előtt, mint azok szivében mutatkoznak.
Barátim engem közönséges gonosztevőnek tartanak, pedig nem hiszem, hogy az volnék; de mutasd meg, ha az vagyok.
Jób 13,26
mintegy birói itéletet, mely nem vonatik vissza, ha már le van írva.
ifjuságom vétkeiért büntetsz te engem. A görög értelmezők következtetést vonnak e nyilatkozatból Jób nagy szentségére, mivel gyöngéd ifjuságától fogva semmi vétekről nem vádolja öntudata.
Jób 13,27
vagy kolodába.
Jób 13,27
mint a gonosztevőét az itélet végrehajtásaig (Móz. III. 24,12.)
Tulajdonképen a héber szerint: lépteimnek korlátot vetettél, azok körét kijelölted, melyből ki ne lépjek. Képe a legszigorúbb korlátoltságnak.
ki különben is gyarló, mulandó ember vagyok.
test- és lélekre nézve, mind a kettő változásnak van alátéve.
Lásd Jób 7,17.
Te velem, nyomorúval, bűneim miatt itéletre szállasz; de nem vagyok-e már természettől tisztátalan? Jób itt hitét fejezi ki az eredeti bünről, melyből minden testi és lelki rosz származik az emberre (Alex. Kelem. Cirill. Ágost. Bazil. stb.), különösen pedig a gonosz kivánság, mely gyökere minden bűnnek. Némelyek igy forditják: Hol van egy tiszta a tisztátlanból? egy sincs. A görög forditás a következő vers elejét ehhez kapcsolja, mondván: Kicsoda tiszta a tisztátlanból? bizonyára senki, habár élete egy napig tart a földön. A legrégibb sz. atyák ezen igékből bizonyitják be az eredeti bűnről szoló kathol. tanítmányt.
tőled van kiszabva.
Jób 14,6
Lásd Jób 7,19.
annál is inkább, minthogy e földi élet többé soha sem tér vissza.
a fa, mely levágatik, megmaradt törzsökéből ismét kihajt.
t. i. a földön. Jób itt a földi létről beszél, mint a fáról vett hasonlításból világosan kitűnik. Nem olyan az ember földi élete, mint a fáé. Vesd össze: 7,9.10. hol Jób szintén a földi lét folytatásáról beszél.
Jób 14,12
mint a víz nem tér többé a tengerbe, ha egyszer onnan kifolyt és elszáradt, úgy az ember sem tér vissza többé a földre.
vagyis: az ég el fog mulni, midőn az ember ismét föléled. Jób ezzel kifejezi, hogy az ember akkor fog föltámadni, midőn az ég megnyeri átalakulását. Lásd Rom. 8,19.20. Zsid. 1,11. Jel. 21,1. Ar. sz. János. Tehát a föltámadásról jövendől. Vesd össze Jób 19,25. s követk. Izai. 26,14.19. Zsolt. 87,11.
Jób 14,13
bárcsak a holtak országában oltalmaznál meg engem a szenvedésektől, és rejtenél el a kirendelt ideig, midőn engem ismét föltámasztasz és megelevenítesz! (sz. Gerg. Ar. sz. Ján.)
engem ismét az életbe visszahelyezesz.
Jób 14,14
Nem úgy van-e ez valóban? kérdezi, a helyett, hogy egyenesen állitaná, mint az utórész mutatja, melyben mondja, hogy azon alapúl minden reménye.
föltámadásom.
majd a föltámasztáskor. Lásd Ján. 5,28.
minden cselekedetemet keményen megvizsgáltad, s azokért büntetést szabtál rám.
Jób 14,17
föntartván a boszúállásra, mint szüntelen vádlókat.
bár lelkemet attól a szenvedések által megtisztítottad. A héber szerint …bűneimet és vétkeimet egybefoglaltad. Mások másképen. A héber szöveg itt, mint e könyvben több helyen, homályos, és az értelmezés nem egészen biztos; minélfogva már a legrégibb görög forditás, mellyel egyébiránt latin forditásunk legnagyobb részben megegyez, – tőle jóformán eltér. Ez igy adja: 14. Meghal az ember, de ismét fog élni. Minden nyomon át kimenetemre fogok várni, mig eljő az idő, mikor ismét kizöldűlök. 15. Akkor szólitani fogsz engem, s én felelek; kezeid alkotmányának fogod nyujtani kezedet. 16. Habár most minden léptemet megszámlálod is, mégsem tartod fenn bűnömet; az iráscsomóba van az bepecsételve, s vétkemet te ki fogod törölni.
Jób beszédét most az ember mulandóságának rajzolásával végzi, mely annál megfoghatóbb, mivel a legnagyobb s legerősebb tömegek is elenyésznek.
Jób 14,20
csak kevés erőt, vagy kevés időt adtál neki. A héber szerint: te legyőzöd (leszorítod) őt egészen, míg elmegyen. Mások másképen.
Jób 14,20
hogy itt soká ne maradjon.
a halálban.
Az ember meghal, a nélkül, hogy tudná, mi lesz maradékaiból.
az, miről halálos ágyán tud, csak szenvedésektől elgyötrött saját énje.
A héber szerint: betölti-e hasát (égető) keleti széllel? Beszél-e a bölcs hasztalant, ártalmast és indulatosan?
az Istent. A héber szerint: Fedd-e oly szavakkal, melyek mitsem érnek, és beszél-e haszontalant?
Jób 15,4
az isteni félelmet kiveszed az emberekből, tanítván, hogy a jámborság és istentelenség nem veszi el díját ez életben (Jób 9,22.).
a buzgóságot, mert te magad sem akarsz könyörögve Istenhez fordúlni.
Jób 15,5
gonoszságod bőségéből szólasz. Mások szerint: Ten szájad tanítja (bizonyítja) gonoszságodat.
A héber szerint: a ravaszok (törvény-elcsavarók) nyelvét választod.
Öregebb vagy-e minden más embernél, hogy belátásodat hosszú tapasztalás által nyerted legyen? (Ar. sz. János).
A héber szerint: és bölcseségét beszíttad-e?
Jób 15,11
lehetetlen-e?
Jób 15,11
Némelyek így fordítják a hébert: Föl sem veszed-e az Isten vigasztalásait?
Némelyek így fordítják a hébert: és a szót, melyet oly szeliden szólnak hozzád? Mások másképen.
Jób 15,14
igaznak tartsa, mutassa magát.
az asszony vitte vétekre a férfit. Hogyan lehet tiszta, ki a tisztátalanság kútfejéből származik?
Jób 15,15
természeténél fogva, hanem csak kegyelemből.
az egek lakói, az angyalok. Vesd össze Jób 4,17.18.
Jób 15,16
romlott.
az ember, természeténél fogva, romlott, Isten előtt nem kedves lény, ki a bűnt és gonoszságot úgy kivánja, mint a hideglelős a vizet, s gyarlóságánál fogva vétket vétekre halmoz.
Jób fönebb 12,6. s követk. megmutatta, hogy az ember külső állapotából nem lehet biztos következtetést vonni erkölcsi viseletére; most Elifáz saját és mások tapasztalásából meg akarja mutatni, hogy a gonoszok mindenkor megbüntettetnek, vagy legalább szerencséjök soha sem tart soká.
kik a tanítmányt nekik átadták.
Ezen bölcsek egyedűl voltak honomban uralkodók, és soha külföldi nem vétetett föl népem közé, ki az eredeti tanítmányt meghamisíthatta volna; ebből vonhatsz következtetést tanítmányom tisztaságára. A keletiek a bölcseséget kora s a hagyomány tisztasága szerint becsülik.
Jób 15,20
A héber szerint: gyötrődik, remeg.
bár zsarnokságának évszáma bizonytalan, és azért remegnie kellene. – Mind, a mit Elifáz itt mond, teljesen igaz, de a Jóbra tett alkalmazás van elferdítve.
Jób 15,22
nem hiszi, hogy a szerencsétlenségből kimenekűlhet.
a gonosz mindenütt kivont kardokat vél látni.
Jób 15,23
szerencsétlensége.
Ha élelmet keres, sikeretlen fáradságából mindjárt láthatja, hogy szerencsétlensége elkövetkezett. Némelyek szerint: szerte bolyong, hogy martaléka legyen a kányának, tudja stb. Mások másképen.
A bűnös Isten ellen lázad, s testi és lelki erejét, a helyett, hogy Isten szolgálatára használná, Isten elleni harczra fordítja.
Fegyverei valának a vakmerőség és kevélység A héber szerint: nyakkal, paizsának vastag domborúsága alatt. Ostromláskor a paizst fejök felett tartották a vivók.
Egyébre nem gondolt, mint teste táplálékára és hizlalására. Sz. Jakab ezen hizlalt gonosztevőket az isteni igazság mindennapi áldozatául tekinti, kik hizlaltatnak a leölés napjára. Jakab 5,5.
Rablócsapatjával városokat és házakat rohant meg, rablott ki és pusztított el, és ott ütötte föl sátorát.
mélyen.
Jób 15,30
a szerencsétlenségből.
Jób 15,30
gyermekeit.
az Úr szája lehelletével. Hirtelen halállal fog kimúlni.
kétségbe fog esni, mert mitsem tud Isten kegyelméről és irgalmasságáról. A héber szerint: Ne bízzék hiúságban a tévelygő, mert hiúság lesz díja.
A héber szerint: ágai. Ereje, tettei, miket hátrahagy, semmivé lesznek.
Jób 15,33
lehull.
az istentelen elveszti maradékát. Ezzel Elifáz Jób fiainak halálára látszik czélozni.
Jób 15,34
háza.
az istentelen birák házát, kik szivesen hagyják magokat megvesztegettetni.
Jób 15,35
földies, világias érzűlete.
mások és maga számára. Lásd Zsolt. 7,15. s követk. Izai. 59,4.
Vége lesz-e haszontalan, üres beszédnek? vagy neked (Elifáz) valami nehezedre esik azokból, miket mondasz? sőt van-e könnyebb, mint úgy vigasztalni, mint te tetted? Mások a hébert igy: mi ingerel téged, hogy ellenmondasz?
Volnátok csak helyzetemben, szintúgy én is vigasztalhatnálak titeket hiú szavakkal, csóválhatnám fejemet, mutathatnék roszallást, oly kiméletesen, mint ti! (Jób 15,11.)
de ha a ti vigasztalástok hiú, mit tegyek én, hogy magamat vigasztaljam?
Most minden külső és belső vigasztalás nélkül vagyok, s kinaim terhe alatt fekszem, mintegy megsemmisűlve. Némelyek a hébert igy: …fájdalmam, s te (Isten) szétdúlod mindazt, mi vagyok; mások pedig igy: elpusztítod egész házamat. Egyebek egyébképen.
Jób 16,9
melyek a poklosságnál mutatkoznak; itt azok a poklosság helyett tétetnek.
Nyavalyám kárhoztatni látszik engem, s az igaztalan barátok ebből okot vévén, engem szemben gonosztevőnek vádolnak.
Jób 16,10
az én ellenségem.
Jób leirja számtalan szenvedéseit. A kegyetlen ellenség alatt, kiről itt szól, némely értelmezők szerint, a sátán értendő; de inkább érteni lehet a kínzók azon seregét, mely a jámbor szenvedőt ostromolta és gyötrötte. Jób azért majd egyes (10. v.) majd többes (11. v.) számban beszél.
Jób 16,11
kemény beszédeket mondának.
Jób 16,11
mi legnagyobb meggyaláztatásul tekintetett. (Lásd Mikeás 5,1. Zsolt. 3,8.), s itt képletesen Jób barátinak gyalázó beszédeiről értendő.
Némelyek a hébert igy …vertek, s egészen egyetértettek ellenem.
átadott roszérzelmű barátaimnak.
czélpontúl.
Jób 16,14
némely fordítók szerint: nyilasaival.
A héber szerint: epémet. Mi fájdalmas megsebzés kifejezésére használtatik átalában. Lásd Siralm. 2,11. Péld. 7,23.
Jób 16,16
gyászruhába öltöztem.
szórólszóra a héber szerint: szarvamat (házam kevélységét) porba dugtam. Lásd Kir. I. 2,1.
Jób 16,17
mások szerint: kivörösödött, mi egyre megy.
A sok könyhullatás által szemem egészen meghomályosodott.
Jób 16,18
átalában isteniszolgálatom, minthogy ez viseletemmel egybehangzott.
A sz. atyák úgy állitják elénk Jóbot, mint Jézus Krisztus előképét. Valamint Jézus, bár tiszta és ártatlan volt, mégis magára vette a világ bűneit, és érettünk, úgy szólván, hasonló lett a bűnöshöz: úgy Jób is, bár némi különbséggel, ártatlanúl szenvedett, mint igaz, egyesűlve Krisztus áldozatával, a bűnösökért.
Jób 16,19
szenvedéseimet.
ártatlanul szenvedett kínaim ne maradjanak titokban a földön.
A héber szerint: gúnyolnak engem.
Bár úgy törvénykezhetnék az ember Istennel, mint társával az ember. A hébert némelyek igy: Bár csak eligazítaná (Isten) az ember ügyét Istennel, s az ember fiáét ellenségével.
Némelyek szerint: megromlott; – mert az elefantiazisban szenvedőknek bűzös, rosz lehelletök van.
Én ártatlan vagyok, s szemem mégis kénytelen barátim keserítéseit és szenvedéseimet látni. A héber szerint: Gúnyolók vesznek körűl engem, és sértéseiket kénytelen szemem nézni.
mert igy biztos vagyok, védve általad. A héber szerint: Légy kezes érettem, különben ki adhatna nekem kezet (ki állhatna jót érettem)?
Te megengedted, hogy barátim szíve és értelme tévútra juthasson, azért nem fogsz nekik győzelmet engedni fölöttem.
Ő (Elifáz) és barátai győzelmet igérnek magoknak, de ő és gyermekei szerencsétlenek lesznek. Mások a hébert igy: Ki barátját martalékúl adja, gyermekei egykor elepednek. Mások másképen.
Isten megengedte, hogy csúfolásuk tárgyává tétessem. A héber szerint …engem, és nyilvános utálattá lettem.
az ily gúnybeszédek miatti boszúságtól.
a jámborok nemes buzgósággal fognak fölkelni szerencséjök miatt jóknak látszó ellenségeim ellen.
Jób 17,9
nem hagyja magát tévútra vitetni.
az ártatlanúl szenvedőnek Isten mindig új erőt ad; a jámborok ereje növekedik a szenvedésekben.
Ha mindig újra kezditek is a beszédet, mégsem győztök meg engem. Különösen hiába beszéltek egészsége és szerencséje helyreállásáról, miután (mint a következőkből látszik) csak halált remél.
Jób 17,11
mert a fájdalom elviszi nyugalmamat.
A héber szerint …szétszórvák, melyek szívem tulajdonai (öröksége).
Jób 17,12
az álmatlanság által.
A keservesen töltött éjek után világosságot reménylek, de nem nyerek. Némelyek a homályos héber szókat így: az éjet nappá akarják változtatni, hogy világosság legyen a hol a sötétség van; azaz: barátim nekem egészséget és jólétet igérnek, holott én látom közeledni halálomat. Mások másképen.
ha tart is még kis ideig életem, mégis sír és sötétség lesz osztályrészem.
A halált ohajtom leginkább, az ő szolgáival már teljesen megbarátkoztam (Vesd össze: Péld. 7,4. 18,9.).
Jób 17,15
hogyan remélhetnék én tehát fölgyógyúlást és földi jólétet!
Ha volna is ily reményem, ki hihetné annak teljesűlését?
Jób 17,16
minden reményem velem együtt leszáll a holtak csendes országába.
A héber szerint …alvilágba, és velem a porban fog nyugodni.
Te, Jób, és a hozzád hasonlók!
Miért utáltok meg minket, mint buta tisztátalan barmokat? miért vetitek meg beszédeinket? Baldad itt valószinűleg (Jób 17,10.) említett nyilatkozataira czéloz.
Jób 18,4
tűrhetetlenségedben.
Megváltozzék-e miattad az isteni világkormány, mely a gonoszokra, kiknek te egyike vagy, mindig szerencsétlenséget mért?
méltósága, gazdagsága, tekintélye.
Baldad itt azon szokásra czéloz, melynél fogva a lámpa a szoba boltozatához erősíttetik, hogy fölülről világítson.
nem viheti végbe, mit magában tervez.
a gonosz kivánság szomja megemészti őt. A héber szerint …akad, és a hurok körűlfogja őt.
az istentelen nem veszi észre a veszélyt, melybe magát saját tervei által dönti.
Jób 18,13
a bűn első fia. Mások a halál elsőszülötte alatt a pestist értik.
azaz: erejét. Zsolt. 78,11. Mások szerint: ágait gyermekeit.
Jób 18,14
mindaz, mire bizalmát építé, gyermekei kincsei, javai stb.
Némelyek a hébert igy: ő a rémek királyához fog vitetni – az alvilágba. Mások másképen.
az égből. Lásd Móz. I. 19,24.25. Némelyek a háznak kéngőz általi kitisztítását értik.
egész terménye (utódai) száradjon és hervadjon el.
A kapuk előtt, hol a gyülekezetek tartattak. Ott ne adassék neki semmi tisztelet.
az Isten. Mások szerint: ki fog üzetni stb. mi egyre megy.
Jób 18,20
itélete napján, midőn elvesz.
Öreg és ifju álmélkodni fog vesztén. Mások szerint: a keleti és nyugati tartományok, azaz, minden nép álmélkodni fog stb.
Ez az istentelen sorsa. Ez a gondviselés változatlan törvénye; tehát ne panaszkodjál.
már sokszor.
Ha beszédeimben, ártatlanságom védelmezésében hibáztam, enyém a kár, nem tiétek.
Ti pedig megfordítva, hogy engem vádolhassatok, szenvedéseimből veszitek az okokat.
Tudjátok meg tehát, hogy az Isten nem mint bíró büntet engem elkövetett vétkekért és igaztalanságért, és halmoz el engem szenvedésekkel, (hanem mint mindenható teremtő, ki örök bölcseségének megvizsgálhatlan czéljaira intézkedik teremtményeivel, a nélkül, hogy az ember kérdhetné: Miért cselekszed ezt?) A héber szerint: és hállójával körűlkerített engem.
Legalább hallgassatok meg, és szánakozzatok rajtam. Jób eléadja itt nagy szenvedéseit és barátit részvétre híja föl (7–22. v.).
Az Isten engem szorúltságban és sötétségben tart, hogy nem tudom merre, hova legyek?
Itt a dicsőség és korona jelenti mindazt, miáltal Jób polgártársai tiszteletét birta, u. m. nagy gazdagságát, családját, jó hírnevét.
A héber szerint: csapatai, értsd a fájdalmakat.
értsd egyszersmind a jelenben: tartanak engem, zarándok vagyok stb.
Jób 19,17
mert az elefantiazisban szenvedők lehellete bűzös.
Jób 19,17
kik velem az anyaméhben voltak, testvéreim. A görög fordítás ágyasai gyermekeinek mondja.
Némelyek a hébert így: és büdös vagyok testem gyermekeinek. Mások másképen.
Némelyek a hébert így: Még a gyermekek is megvetnek engem; s ha ellenök állok, szidalmaznak engem.
Jób 19,21
ilyen az igazak szelleme, úgymond sz. Gergely, nem haragszanak azokra, kik velök igaztalanul bánnak, hanem kérés által igyekeznek őket megnyerni.
keményen ért engem.
Némelyek szerint: nem teltek be, nem szűntök meg szétmarczangolni engemet.
Az anyagok, melyekre a legrégibb időkben írtak, ezek voltak: növénylevelek, vászon, állatbőrök, óntáblák, sziklák vagy kövek. Az igék, melyeket Jób föliratni kiván, alább következő vallomását tartalmazzák hitéről a lélek halhatatlanságában s a test föltámadásában a jövendő Megváltó által.
Jób 19,25
habár nincs is reményem, hogy e földön egészségemet visszanyerjem s halálomat elkerűljem (Jób 7,7.21. 17,1.15.16. 30,23.), mindazáltal van még halálom után reményem a Megváltó által, ki nekünk megigértetett (Móz. I. 3,15. Vesd össze: Jób 16,20.21. 17,3.). – A héber szövegben Megváltó helyett tulajdonképen „vérboszúló“ van, vagyis, a legközelebbi rokon, kinek kötelessége volt megölt atyjafiának halálát megboszúlni (Lásd Móz. IV. 35. Móz. III. 25,25.26. Józue 20,2.3.). Igen jellemzőleg neveztetik igy az Isten Fia, ki az által, hogy emberi testbe öltözött, az egész emberi nemnek minden mennyei lelkek fölött legközelebbi rokona lett, magára vállalta a sátán által az emberen elkövetett gyilkosság megboszúlását.
mivel Megváltóm él, a halál őt nem tartóztatja, s ő a sírból föltámad: azért fogok én is általa halhatatlan életre a földről feltámadni (Jerom. Gerg. Kor. I. 15,45. Rom. 6,5.). A héber szerint: s ő végre a földről fel fog támadni. Mi egyre megy; mert az igazak föltámadása az utolsó napon, annyiból föltámadása Krisztusnak, mennyiben amaz ez által föltételeztetik (Kor. I. 15,45.).
Jób 19,26
ugyanazon testben fogok föltámadni, melylyel itt a földön bírok (Kor. I. 15,53.54.). A héber szerint: azután bőröm körülveszi azt (engem). Mi egyre megy.
jutok Istenhez, és boldogságában részt fogok venni (Máté 5,8. Kor. I. 13,12. Ján. 3,2.). Sz. Ágoston szerint Jób e szavakkal megjövendölte az Isten Fiának megtestesűlését is, ki emberi testben megjelent s abban a választottak által megismertetett.
Jób 19,27
A héberben szó szerint: Kit enmagamnak látandok meg.
Jób 19,27
azaz: idegen, idegenérzületű, Istentől elidegenűlt, méltatlan.
A héber szerint: veséim elenyésztek (a vágy miatt elepedtek) keblemben. Az eddig értelmezett 25–28. versek nagy homályosságuk miatt, mind a régi, mind az új értelmezőktől különféleképen fordítattak és értelmeztettek. A legrégibb időkben is azokról különbözött a vélemény, s ez volt oka, miért nem használtatott ezen hely bizonyításúl; különösen az abban foglalt föltámadás bizonyításaul; és sem az új szövetségi szentirásban, mely a föltámadásról többször szól, sem sz. Ireneusnál, ki arról külön könyvet írt, nem történt azokra hivatkozás. De midőn később a keresztény tanítmány, valamint a szentirás értelmezése is a hibázhatlan anyaszentegyház tanitóhivatala által, benső fejlődésében nagyobb terjedelmet nyert: ezen hely homályaira is világosság derűlt. S nem csak a sz. Jeromos által készített fönebbi fordításnak adatott elsőség, hanem a sz. atyák azt is tanították, hogy az a föltámadásról egy bizonyitékot tartalmaz; s az anyaszentegyház, az atyák tanítására támaszkodva, ezen hely igéit, mint melyek a föltámadásról való hitet tartalmazzák, istentiszteleti imádságaiba is fölvevé. Ezen fordítás és magyarázat tehát inkább megnyugtathat, mint minden más, melyek egyesektől származnak, s a közérzelem nem szól mellettök.
Ily reményem lévén, mertek-e ellenem fölhozni valami alapos vádat?
az Isten haragja elől.
Épen azért, mivel Isten igazságára hivatkozol (Jób 19,29.), mely soha ártatlant nem büntet, elmém eltelik gondolatokkal, s nem állhatom meg, hogy ne mondjam: mikép a büntetett s igy az istentelen is – te vagy.
Jób 20,3
Azután, majd ha szóltam, meghallgatlak, mit fogsz mondani, hogy megczáfolj.
átható elmém megfelel arra.
Jób 20,10
Némelyek igy forditják: Gyermekeit szegények kinozzák. Mások másképen.
Jób 20,10
kezeinek gonosz cselekedetei.
a fájdalmat, melyet másoknak okozott. Gonosz cselekedetei fájdalmas visszatorlást hoznak gyermekeire. Némelyek a hébert igy: tulajdon kezével fizeti vissza gonoszságát.
Jób 20,11
csontjáig meggyökereznek ifjukorában fölvett szokásai, s megmaradnak vénségeig, sőt halálaig és sirjáig (Gerg.).
testéhez fognak még a porban is ragadni.
mint kedves falatot.
szájpadlására.
kigyóméreggé. Összefüggésben az előbbivel értelme ez: habár kedves falat is neki a gonoszság, de nem lesz az táplálására, hanem romlására.
valamint a méreg hányásra készt: úgy a bűnnek, mely által a gonosz igaztalanúl vagyont szerez, az lesz következése, hogy azt rögtön elveszti.
a bűn édes mérgét fogja szopni, s ez okozza majd halálát.
A vizforrások a tej- és mézfolyamok keleten a legdúsabb jólét képei.
Jób 20,18
gyötrelmére élnie kell.
A héber szerint: Visszatériti a szerzeményt, s nem fogja elnyelni, cseréje (visszaadása) vagyona szerint lesz, és nem fog örűlni.
a szegények számára.
Ha mindennel nagy bőségben bír is, mégsem lesz boldog, mert az elvesztés félelme, mely őt megszállja, aggodalmat és fájdalmat fog neki okozni.
Jób 20,23
Isten.
Oh bár betelnék bűnei mértéke, hogy az isteni boszú megrohanná! Némelyek a hébert igy: midőn hasa tele van, rábocsátja Isten stb.
egyik veszélyt elkerűli s a másikba rohan.
Jób 20,25
Istennek boszúpallosa.
fájdalmak, büntetések stb.
Jób 20,26
minden szerencsétlenségnek van titkos oka az istentelen igaztalan kincseiben. Az igazságtalan gazdagok lesznek a bűnhödők.
emberek által, és nem oltatik el, oly tűz, mely láng és világosság nélkül van, a pokoltűz (Ar. sz. Ján. Gerg. Cirill.)
Az égen és földön minden teremtmény tanúságot fog tenni az istentelen ellen, és őt kárhoztatni.
javai és jövedelmei.
istentelen érzelmeinek és tetteinek.
A héber szerint: s ez legyen vigasztalástok rám nézve.
Van okom panaszkodni; mert nem emberekkel van dolgom, kiket föl sem vennék, hanem némi részben az isteni gondviseléssel, mely a rám mért büntetések által ellenségeim vádait igazolni látszik (Gerg.).
Lássátok inségemet és iszonyadjatok el fölötte; de azért vakmerően ne itéljetek, hanem hallgassatok, elismerve tudatlanságtokat, mig ellenetek bebizonyítom, hogy az istentelenek is szerencsések e földön.
Ha én bűneimért szenvedek, mint te (Szófár) mondod, tehát a gonoszok miért szerencsések? nem bizonyítja-e ez is, hogy földi állapotunk nincs mindenkor erkölcsi viseletünkhöz mérve?
Gyermekeik gyarapodnak előttök és velök.
nem marad meddő.
zenével és tánczczal mulatnak, a helyett, hogy komolyan a tanúlással és erény gyakorlatával foglalkoznának.
megnyerik, mit vakságukban kivánnak: szakadatlan szerencsét életökben késő vénségig, és fájdalom nélküli hirtelen halált.
Nyilvános gonosztevők voltak, kik ebből titkot sem csináltak, hanem tartózkodás nélkül hirdették: hogy Istenről s az ő akaratáról mit sem akarnak tudni, hanem kényök-kedvökre élni.
sorsunk a mi kezünkben van, nem az isteni gondviselésnél.
Jób 21,16
mivel csak gonoszul állitják, hogy sorsuk kezökben van stb.
Jób ez által óvást tesz maga részéről a gonoszok ezen elvei ellen; egyszersmind megmutatja, hogy azon állitásuk, mintha szerencséjök kezökben volna, hamis, miután e földön is gyakran esnek szerencsétlenségbe.
szerencséje.
emlékök elenyészik a földről.
Midőn Isten őt bünteti, akkor elismeri, hogy Isten kezében van, és szerencséje nem saját ügyességétől függ.
halála után is; mert halála és utódainak szerencsétlensége csekély büntetés lenne rá nézve, mely mellett ő egészen egykedvű maradhatna.
vége van is. A 16–21. verseket igy is forditják a héber szerint: 16. De (te, Szófár, mondod) „Ime nincs kezökben javok! a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!“ (Ámde kérdem én:) 17. Hányszor alszik el a gonoszok világa, és jő rájok veszély, és sorsuk haragban osztatik ki? 18. Hányszor ragadtatnak el, mint törek a széltől, s mint polyva a forgószéltől? 19. (Te mondod tovább:) „Isten gyermekeinek tartja fön vétségét!“ (de) magát (az atyát) kell büntetnie; ő érezze! az ő szemei lássák veszélyét, s a Mindenható haragjából maga igyék; mert mi gondja lesz neki házára holta után, mikor hónapjainak száma betelt? Vesd össze Jób 27,13.
Igy bánik Isten a gonoszszal, s átalában az emberrel, majd szerencsével, majd balesettel látogatva meg őt, a nélkül, hogy valaki Isten bölcseségét birálhatná, mely minden értelem fölött vagyon (23–27. v.).
Némelyek a hébert igy: Nyájai bőven tejelnek.
Isten a szerencsét és balsorsot megvizsgálhatlan gondviselése szerint különbözően osztja, a nélkül, hogy abból következtetni lehetne az ember erkölcsi viseletére. Az igazi dijazás a jövő életben fog elkövetkezni (30. v.).
Tudom, mily igaztalanul itéltek meg engem. Ti az istentelen gazdagnak szerencsétlenségére utaltok engem, s azt akarjátok mondani: hogy a mint más istentelen gazdaggal történt, ugy történt velem is.
Jób 21,29
a tapasztaltak közől.
A mit én mondok, igazolják az utazók, kik mindenütt ugyanazt tapasztalják. Mások szerint: Nem kérdeztétek az utasokat, s nem ismeritek jeleiket (tapasztalásaikat)?
A tapasztalt emberek meg fogják mondani, hogy a gonoszok nem bűnhödnek mindenkor e földön, hanem föntartatnak az isteni boszúnak a jövő életben. Azért az istentelen gyakran él itt büntetés nélkül, sőt halálában is megtiszteltetik, mint a következőkből kitűnik.
Jób 21,32
pompával s ünnepélyes halotti kisérettel.
él folyvást kevély emlékkő által.
Jób 21,33
és viszont a halálpatak (Cocytus) kövecsei neki; azaz: nem fekszenek keményen, kellemetlen teher gyanánt rajta, ámbár gonosz volt. A kövecsek itten sír helyett vannak. Némely arabsok t. i. patakkövecsekből emelnek halmokat sirjaik fölé. Cocytus azon pokolfolyam, mely a régi pogányok képzete szerint a fölvilágot elválasztotta az alvilágtól. Itt a sírok patakja helyett említetik. Vesd össze Judit 16,8. 3-ik jegyz.
halála senkit sem térít meg; a nagy tömeg az ő nyomdokaiba lép, valamint őt számosan megelőzték.
Mások szerint: …hiában. Feleleteitek gonoszak voltak és maradnak. – Miképp akartok engem azzal vigasztalni, hogy én bűneimért szenvedek, miután bizonyos, hogy a gonoszokat nem éri mindenkor büntetés a földön, szenvedéseim tehát nem okvetlen következményei bűneimnek.
Te Istennel akarsz pörbe szállani (Jób 21,4.); de mikép mérközhetel te a legbölcsebbel? Nem jobban látja-e be ő, mit érdemlettél? Viseld tehát béketüréssel baleseteidet, mint elkövetett bűneid következéseit. Ne hidd, hogy az Isten téged önmagáért hagy szenvedni. Valamint az emberek erénye neki mitsem használ, és azok gonoszsága mitsem árt: úgy nem magáért jutalmaz vagy büntet ő, hanem érettök. Mások a hébert igy forditják: Vajjon az ember használhat-e Istennek? a bölcs önmagának használ. Értelme: Te mondod, hogy pörbe kell szállnod Istennel (21,4.), mert Istenért szenvedsz; de te nem szenvedsz Istenért, hanem tenbűneidért; mert valamint az ember csak önnön és nem Isten hasznáért igaz vagy igaztalan: úgy ő csak magáért és nem Istenért bűnhödik.
Épen így méri rád a büntetést, szintén nem magáért hanem bűneidért.
vagy talán irántad félelemből fog neked számot adni az okokról, melyek őt a te büntetésedre inditák?
Nem gonoszságaidban rejlik-e oka szenvedéseidnek? Elifáz a következőkben a legiszonyúbb vétkekről vádolja Jóbot, nem mintha azok tudomására Jób életéből jutott volna (mert ez ellen lásd 4,3.4.6.), hanem mivel Jób rendkivüli csapásokkal volt sujtva, melyek, az ő véleménye szerint, csak rendkivüli gonoszságnak lehettek következményei. Origenes és más értelmezők szerint, a következő vádak kérdésekűl veendők: „Talán elvetted stb.?“ de az említett elvből könnyen megfejthetők.
A zálog alatt Elifáz a felső ruhát érti, melyet a keleti szegény ember éjjeli takaróúl is használ. Jób oly embertelennek vádoltatik, hogy zálogúl azt is elvette a szegénytől (vesd össze: Móz. II. 22,26.27.), sőt belső ruháját is le akarta húzni. Mezíteleneknek sokszor mondatnak, kik csak belső ruhában vannak. Lásd Kir. I. 19,24. Izai. 20,2.
erőhatalmat gyakoroltál. Némelyek ezt az előbbivel kötik össze a héber szerint: de a kar férfiának nyitva volt a föld, s a tekintélyes lakhatott abban; azaz: mig te az éhezőktől és szomjazóktól a szükséges ételt és italt megtagadtad: kevélységből és önzésből a hatalmasokat és tekintélyeseket befogadtad birtokodba, s ott őket otthonosakká tetted.
elvetted az árvák támaszát.
azért jött rád a büntetés.
azt hitted, hogy elkerűlöd az itéletet. – A héber szerint …háborít téged a hirtelen félelem 11. és sötétség, úgy hogy nem látsz, s vizek árja borított el téged. Mások másképen.
azt gondoltad gonoszúl: hogy Isten az egek és csillagok fölött lévén, nem törődik az emberekkel?
oly távolságban az emberektől, itéletének homályosnak kell lenni.
tulajdonképen legszélső végeinél.
ilyen (12–14. v.) elveket követve!
czélzás a vizözön előtt élt gonoszokra (Móz. I. 6.) vagy pedig Sodoma elvesztére (Móz. I. 18,19.).
tanácsa, érzűlete.
Jób 22,19
ez istentelenekre szállt büntetőitéletet (16. 17. v.), egyszersmind látták.
Az igazak és ártatlanok örűlni fognak, s kigúnyolják az Isten ellenségeinek balvéleményeit és hiú képzelgéseit midőn látják, hogy az isteni gondviselés a gonoszokra mért büntető itélete által kivíjja tekintélyét, az Isten diadalmat nyer ellenségein, s az emberek alkalmat nyervén, megtanulják félni az Istent.
megdöntetett kevélységök, mint összeroskad a nagy épület, melynek alapjai lesülyednek. Némelyek szerint: „Nemde kiírtatott ellenségünk?“ mondják az igazak.
Elifáz inti Jóbot, hogy térjen meg; s a béke minden áldásával betér hozzá.
előbbi állapotodba visszahelyeztetel.
Isten a földet, melyen lakásod áll, szirterőssé fogja tenni, s hegyi patakjaid kövecsek helyett aranyat hoznak. Némelyek e nehéz héber szöveget így forditják: Pornál több ezüstöt fogsz gyüjteni, s a folyam kövecseinél több ofiri aranyat. Mások másképen.
mit a bűnös nem mer tenni.
mert meghallgattattál.
mely kétes esetekben határozatodat könnyíteni fogja.
Némelyek a hébert így: Kik magokat megalázzák, ő fölemeli; és ki lesüti szemeit, fölépűl. Mások másképen.
imádsága és jócselekedetei által.
Még mindig kénytelen vagyok panaszkodni, de panaszomnál mégis sokkal nagyobb szenvedésem.
bizonyítványokkal. Vesd össze Jer. 12,5. Jób 13,18.
Ne bánjék velem hajthatlan szigorúsága szerint, hanem kegyessége és irgalma szerint. Némelyek a hébert igy: Ne pörlekedjék velem mindenhatóságával, ha figyelmez rám. Mások másképen.
azaz: győzni fog itéletem. A héber szerint: Mint igaz törvénykedném akkor vele, s birámtól szabadon mennék el.
De hol találom föl az Istent?
éjszak felé. A keleti ember tájékozandó magát, arczczal kelet felé fordúl, úgy, hogy dél jobbjára, éjszak baljára, nyugat háta mögé esik.
ismeri életemet, viseletemet. Ámbár ha meg nem jelenek is előtte, tudja, hogy ártatlan vagyok.
De minden ártatlanságom mellett is, ha a Mindenhatóra gondolok, félelem lep meg; mert ő igazságos lévén, nem változtatja végzését az emberek kedvéért, és azért még nagyobb csapásokat is ereszthet rám.
megtörte, elvette kedvemet.
Elkedvetlenedtem, hogy meg nem halhattam előbb, mintsem szenvedéseim rám törtek. Némelyek ezt igy értelmezik: mert nem rám törő szenvedéseim hozták rám a halálfélelmet, hanem Isten.
Isten jól tudja az időt, mikor büntesse a gonoszokat, de ezt azok sem tudják, kik őt ismerik, a szentek és jámborok sem. Itt jób beszédében, melyben annyi véletlen átmenet van, barátinak azon állitására tér, melynél fogva a gonosz itt csalhatlanúl megbüntettetik az Istentől. Ezt, úgymond itt Jób, már csak azért sem lehet állítani, mert az emberek közől senki sem tudja az időt, melyet Isten büntetésre rendelt, minthogy ez a jövő életben is megtörténhetik. Erre több nagy gonoszt hoz föl, kik a földön büntetés nélkül mennek útjokon. – A héber szerint e vers: A Mindenható miért nem tartja készen (a büntetés) idejét? és a kik őt ismerik, miért nem látják (a boszú) napjait? – Miért nem áll be itten a gonoszok büntetése azonnal, mint a következő tapasztalások bizonyítják? Feleljetek erre és itéljetek: vajjon igaz-e állitástok? – Mi egyre megy a fönebbivel.
Jób 24,2
az istentelenek közől, kik a földön büntetés nélkül maradtak.
és legelőre vitték.
Jób 24,4
A szegényeket kitaszították az útból, főkép ha adósak voltak.
A héber szerint: és együtt elvonúlnak a föld szegényei.
Lásd Móz. I. 16,12. Jób itt rablókról beszél.
a hideg éjszakákon. Lásd Jób 22,6. A héber szerint: mezítelen hálnak ruha nélkül, és takaró nélkül a hidegben.
sziklabarlangokba rejteznek. Mások ezt a rablókra alkalmazzák.
Jób 24,10
Lásd Jób 22. r. 5-ik jegyz.
melyeket a legszegényebbek az aratók után szedtek. Némelyek a hébert igy: A mezítelenek (felső) ruha nélkül szolgálnak, s éhezők hordják a kévéket; azaz: szolgáiknak a szükséges ruházatot és élelmet sem adják meg.
magok, a szomjazók. Jól lakoztak a szegényektől elrablott vagyonban, kiket sajtónyomásra használtak, s azután szomjazni hagytak. Némelyek a hébert igy: ők (a szegények) falaik (rablóik) között olajat sajtolnak, és sajtót tapodva szomjaznak.
Jób 24,12
nem csak falukon, a városokban is gyakorolják erőszakoskodásaikat.
Jób 24,12
azaz: a megöltek vére. Vesd össze Móz. I. 4,10.
Ha itt gonoszságot űznek is, de mégis az Isten stb. Némelyek szerint: Isten nem hagyja-e boszúlatlan? Nem látod-e, Elifáz, hogy e földön nem nyernek büntetést? A héber szöveg szerint: és Isten nem figyel könyörgésökre (az elnyomottakéra), azaz, nem büntet itten.
Kioltották magokban az értelem világát, s elvesztették az Isten ismeretét, nem tartván bűnbánatot.
Fényes nappal gyilkol, és éjjel lop büntetlen a földön.
Jób 24,15
homályt keres.
álruhába öltözik.
kerűlik azt.
éjjelnek, oly időnek, midőn rejtekeikben kell tartózkodniok.
Jób 24,18
az istentelen.
lakott vidéken, hanem taszítassék ki a pusztába.
Jób 24,19
E szavakból következteti több régi értelmező sz. Jeromossal, hogy az elkárhozottak meleggel s egyszersmind hideggel is kinoztatnak. A hidegre látszik vonatkozni a fogcsikorgatás is, melyet Krisztus (Máté 8,12.) az elkárhozottak egyik büntetéséül említ.
A pokolban fog bűnhödni, miután a földön büntetés nélkül maradt. Némelyek a hébert igy: Valamint a hő melegség a hóvizet elnyeli, úgy ragadja el őt a pokol bűnében.
Büntetése legyen örökké változatlan; örömeiből ne maradjon vele egyéb a mardosó lelkiismeretnél; emléke ne maradjon fönn. Mindezt megérdemlé, mert stb.
csak testi kéj, és nem házasság végett.
ha mindent lábaihoz terített is, mégsem tartja magát biztosnak rosz lelkiismérete miatt.
Jób 24,23
az által kevély, magában elbizott lett.
de az Isten ismeri az ő cselekedeteit, s annak idejében meg fogja büntetni.
Valamint a kalászok, ha megérnek, levágatnak és összetöretnek: úgy vágja el Isten annak idejében ama gonoszok életfonalát, és megbünteti őket.
mint hazudságot, mely az ő gondviselésének ellenmond? Az ő gondviselése s megfoghatlan világkormányzása nem olyan-e, hogy az istentelenek e földön gonoszságukat folytatják, s Istentől csak haláluk után büntettetnek meg?
mindent rendbe szed. Te Istentől kivánsz megitéltetni (Jób 23,3–7.); de mikép remélheted, hogy megigazúlsz, miután a mindenható előtt semmi teremtmény sem tiszta?
hogy ő mindenható, mutatja teremtményeinek számlálhatlan serege.
ha Isten elé állítatik, vagy hozzá hasonlítatik?
Az égi testek sem tiszták előtte. Ezen már előbb (15,14–17.) említett állítással végzi Baldad beszédét. Jób soha sem tagadta ez állítást, hanem csak a következtetést, melyet barátai abból vontak, hogy t. i. ő azért nagy bűnös.
Baldad állítására (vesd össze az előbbi jegyz.) Jób mit sem felel, hanem mivel Isten mindenhatósága megemlíttetett, ebből alkalmat vesz azt sokkal fönségesebben rajzolni.
A görög és latin értelmezők átalános véleménye szerint: Jób feddi Baldadot, hogy Isten ügyét védeni merészlette, mintha ez védelmezőkre szorúlna. – Isten (ugymond Jób) nem szorúl segítségedre, mivel ő végtelenűl hatalmas és bölcs; vagy talán az Isten gyenge és nem eléggé bölcs, hogy rád szorúljon? Az ujabb értelmezők a 2–5. verset Jób gúnyszavainak veszik Baldad fölött, hogy nem tudja őt vigasztalni; de mi szavaiból kevésbbé igazolható.
ki magát az életet és szellemet is alkotta? Némelyek szerint: Kivel szólasz te, és kinek lelke ment ki belőled (ki tanított téged)?
Jób rajzolja Isten mindenhatóságát, és azzal kezdi, mint tűnik az ki az alvilágban is. Ezzel kiegészíti Baldad beszédét, ki (Jób 25,2.5.) csak Isten magasságáról s mennyei dicsőségéről szólott. Az óriások alatt a vizözönkor föllázadt szörnyek (Móz. I. 6,4. 7,21. Bölcs. 14,6. Péter I. 3,19.20.) értetnek; a velök lakók alatt pedig a többi elkárhozottak. Az alvilágot, a poklot mélyen a föld gyomrában a tengerek alatt képzelték lenni.
mások szerint: a mélység.
Az éjszaki ég csillagaival együtt üres térben függ, s épen igy lebeg a föld is támasz nélkül az űrben.
Jób 26,9
Erősen tartja trónja terűletét, az égboltozatot, mely fölött és mögött ő a boldog égben szenteivel lakik.
mások szerint: alatta ködét.
A tengernek s átalában a földnek, melyet tengerek folynak körűl, kiméri a láthatárt, melyen a nap és éj egymást fölváltják.
Az ég oszlopai alatt valószinüleg a hegyek értendők, melyeken az ég nyugodni látszik, s melyek rengeni kezdenek, midőn ő mennydörgésével a föllegeken jár. A héber szerint: remegnek az ő feddésétől.
Jób 26,12
lecsendesűlnek a hullámok.
A dühöngő fellázadt tengert.
Jób 26,13
az ő szelleme, vagyis, az ő rendező értelme függeszté a csillagokat ékességűl az égre. Lásd Zsolt. 32,6. Némely értelmezők szerint, Jób itt az angyalok teremtetéséről beszél.
Ő teremté az éjszaki sárkány nevű csillagzatot.
Jób 26,14
ez csak kis része mindenhatósága műveinek.
Ha az, mit Isten mindenhatóságáról tudunk, csak egy csöpp az ő csodáinak tengeréből: mennyire álmélkodnánk, ha az ő mennydörgő szózata nekünk a természet minden csodáját föltárná!
Jób 27,1
Igy neveztetik az irásban mindazon beszéd, mely azonkivül, mit egyenesen kifejez, még más valamire is czéloz, többet is jelent.
miután Jób barátai többet nem tudtak felelni, Jób csak maga beszél. Először is, mit barátai mindig megtámadtak, de már tovább nem bánthattak, ártatlanságáról szól, s ezt mintegy győzelemjelt viszi ki a harczból.
ki ártatlanságomat és szenvedéseim okát nem tette ismeretessé.
ártatlanúl akarok élni, s ártatlanságomat védeni.
azon igaztalanságról, melylyel engem vádoltok. Lásd Jób 33,9. 4-ik jegyz.
Ki kétségbe vonja ártatlanságomat, igaztalannak kell azt tartanom. Az igaztalanok balsorsa el is fogja érni.
Mert hogy merném magamat igaznak mondani, ha nem volnék az? Mi reménye lehet a képmutatónak, ki ez életben fukarságból és igaztalan úton kincseket gyüjt, ha Isten az ő lelkét kárhozatra veti? Hogyan mernék igy bírám elé lépni, és kegyelmet reményleni? Némelyek a hébert így: Mi reménye lehet a képmutatónak, midőn elragadtatik, midőn az Isten tőle életét követeli? Mások másképen.
Jób 27,11
Isten segítségével. Mások szerint: Isten kezéről, az ő bölcs gondviseléséről.
Jób 27,11
mint cselekszik a Mindenható (a világkormányzásban).
Jób, barátihoz alkalmazkodva, fejtegeti nekik szenvedései igaz okát. Megengedi ugyan, hogy Istentől a gonosz megbüntettetik, de roszalja, hogy ezt rá alkalmazzák.
Ime ti tudjátok, hogy ártatlanságomról tett vallomásomnak igaznak kell lenni: miért alkalmazzátok tehát hiábavalón rám azon állítást, hogy a gonoszok bűnhödnek. Sőt inkább mivel mindkettő igaz, t. i. hogy én ártatlan vagyok, és hogy a bűnösök bűnhödni fognak, nem azt kellene-e következtetnetek, hogy a megfoghatlan bölcseségű Istennek vannak okai, melyeknél fogva az igazakat is érheti oly sors, mint a gonoszokat. Jób itt megmutatja, miután ártatlanságát erősen bebizonyítá, hogy a gonosz valóban megbüntettetik, s a következő részben megy át Istennek ama megfoghatlan bölcseségére.
a mint itt következik 14–23. v.
miután szerencsétlenségbe estek. Némelyek szerint: meghalnak temetetlen. Mások másképen.
oly mennyiségben, mint a rög vagy utczai sár.
A ház, melyet épít, nem lesz állandóbb mint a moly háza, vagy az őr kunyhója a szőlőhegyen.
a halálban és utána. Midőn az ő lelke menten az indulatok csábító varázsától, és nem háborítatva a külbenyomásoktól, önmagába tekinthet, és megitélheti, mi a valódi jó s mi a valódi rosz: akkor a szerencsétlen belátja, hogy minden javaiból és cselekedeteiből semmi sem marad, miben vígasztalást és örömet találhatna. Lásd Zsolt. 75,6. Némelyek a hébert így: Mint gazdag fekszik le, s még semmije sincs elrabolva; fölnyitja szemeit, és semmije sincs többé. Mások másképen.
egész mezítelenségében lesz Isten előtt, s a büntetés hirtelen megrohanja őt. Némelyek szerint: Eléri őt mint árvíz, a rettegés, s egy éjjeli vihar elragadja őt.
leirása az istentelen ember hirtelen halálának.
Jób 27,22
Isten, boszúja nyilaival.
az alvilágba.
Jób 28
Vesd össze Péld. 3,8.9. Bölcs. 7. r. Sirák 1,24. Jakab 1,5. Ezen rész tartalmát az előbbivel következő módon gondoljuk egybekapcsolhatónak: Ha az emlitett módon (Jób 27,13–23.) az istentelen balesetekkel büntettetik, s ezért a jámbornak folytonos szerencsében kellene élni, mivel pedig ez nincs mindig igy, sőt gyakran az ellenkező történik: tehát az ember kénytelen a világ kormányzatában magasabb bölcseséget elismerni, melyen azonban keresztűl nem hathat (12. 13. v.), habár a föld keblében elrejtett drágaságokat előhozni megtanúlta is. (1–12. v.).
Az ember eljutott ugyan az ezüst elrejtett ereihez, s megtanulta az aranyat olvasztani s földolgozni, de – (az utórészt ehhez s a következő versekben fölhozott mondatok első részeihez lásd a 12. versben.).
Jób 28,3
az ember, mint bányász, határt vett a sötétségnek, mivel a föld legmélyebb üregeit is, hol az érczek rejlenek, lámpájával meg tudja világítani.
a legsötétebb éjben, a föld belsejében rejlő érczeket is.
E homályos versnek értelme, úgy látszik, ez: Egy akadály, a veszélyes bányaüreg, választja el, mint egy közbeneső folyam, a földön mozgó embereket a bányászoktól, kiket a szegény ember sem talál meg, mivel semmi út nincs hozzájok. Latin forditásunknál még homályosabb a héber szöveg, mely is azért különféleképen fordíttatik. Némelyek igy: Folyó fakad a hegy mélyéből, kiürítik azt, lábaiktól elhagyatva, ők, kik az emberektől távol lebegnek. Azaz: a föld keblében viz fakad a bányászok elé, melyet ők nem állva, hanem köteleken függve ürítenek ki. Mások másképen.
tulajdonképen, mintha tűz dúlná föl. A földet, mely fölületén gyümölcsöt terem, belül a bányászok földúlják, mintha benne tűz dühöngene.
rögeiben arany találtatik. A héber szerint: s az ember ott aranyport talál. Mások másképen.
ezen kincsekhez.
Némelyek szerint: a legmerészebb vadállatok. Mások másképen.
Jób 28,9
az ember.
A tűzkő-hegyeken keresztűl vájja üregeit, s földúlja a hegyeket, hogy érczeket nyerjen.
Jób 28,10
a bányamüvelésnél csatornára vette a vizet.
a földalatti kincseket.
A héber szerint: a folyók könyeit (a földalatti vizek első kitörését) meggátolja.
A bölcseség és értelem alatt az isteni bölcseség értetik, mely szerint Isten a világot kormányozza, s az emberek sorsát intézi. Ezen bölcseséget az ember, ha minden erejét megfeszíti is, ki nem tanulhatja, föl nem találhatja.
A héber szerint: az élök földén átalán.
ez alatt némelyek a föld legalsó mélyeit, mások az oceánt értik.
Mások szerint: India sokszinű köveihez. A héber szerint: nem méretik ofiri aranynyal.
az üveg Jób idejében nagy ritkaság volt, azért említetik a drágaságok között.
A héber szerint e verset: a korallt és kristályt nem is említve, a bölcseség birtoka az igaz gyöngyök felett van.
A héber szerint: a legtisztább aranynyal.
A mily kevéssé láthatják át e világon az isteni bölcseséget, s a mint ez a világkormányt intézi, oly kevéssé ismerik azt a holtak, a vész (a kárhozat) országában; mert ha a másvilágra költözött lelkek hallottak is felőle valamit, de titkaiba behatni épen úgy nem képesek, mint a föld lakói.
ő mindentudó.
Jób 28,27
Midőn Isten minden lényt alkotott, előtte volt a bölcseség, s együtt vele tartott tanácsot.
Jób 28,27
kitűntette alkotmányaiban, műveiben.
Jób 28,27
s készen tartotta a világ folytonos föntartására.
Épen azért ismerte teljesen.
És mondá Isten az embernek: Az én bölcseségem, mely szerint a világot kormányozom s az emberek minden sorsát intézem, nem a te értelmedhez való, az örökké megfoghatlan lesz előtted; de egészen más bölcseség való neked, mely abban áll: hogy félj engem, hódolj akaratomnak, tartsd meg törvényemet, és kerűld a vétket. Lásd Zsolt. 110,10. Péld. 1,7.
Jób, miután barátai előbbi beszédére nem felelnek érzelmeiben tovább áradoz. Akkori helyzetével összehasonlítva előbbi szerencsés állapotát, ebbe kiván ismét visszahelyeztetni.
midőn Isten oltalmában voltam, biztosítva minden veszélytől.
midőn az ő világító kegyelme mindig velem volt, és engem biztosan vezetett ez élet sötét és veszélyteljes utain.
Jób 29,4
tulajdonképen őszöm napjaiban, életem legszebb korszakában. Keleten az ősz legkellemesb évszak.
midőn Isten velem társalgott, mint barátjával. Lásd Zsolt. 24,14. Péld. 3,32. Ámosz 3,7.
midőn tejjel és olajjal bővelkedtem.
midőn mezei jószágomból a város kapujához mentem, résztveendő a közügyek tárgyalásában, hol engem diszes üléssel tiszteltek meg.
tisztelettel visszavonúltak.
magasztalt engem.
Jób itt jócselekedeteiről szólván, ezt védelmére teszi (sz. Gerg.).
A törvényességgel és igazsággal úgy meg voltam barátkozva, mint öltözetemmel; azok nem maradtak el tőlem, társai voltak életemnek.
tanáccsal és tettel gyámolítottam a szegényeket.
Minden törvényes eszközökkel. Némelyek a hébert így: és az ismeretlen pörét megvizsgáltam, – részrehajlatlan voltam mind az ismerős, mind az ismeretlen iránt.
nyugodtan és csendesen halok meg hajlékomban, miután sokáig éltem. Mások a hébert így …halok meg és fövényként sokasítom meg napjaimat.
Mondám, gondolám magamban: Fámnak lesz nedve, s lesz harmat vetésemen, azaz: fris egészségben s ugyanazon boldog állapotban fogok maradni.
Nem fogok elgyengűlni, erőm növekedésben lesz. Itt a kézíj jelképe az erőnek.
Sz. Gergely erre megjegyzi: Ebből a szent ige hirdetője megtanúlhatja, hogy magát hallgatóinak fölfogásához és képzettségéhez alkalmazza; mert ha ezek korlátolt tehetségűek, nem birják fölfogni beszédének árját; a tanitó tartsa szem előtt azok tehetségeit, kik hallgatják, hogy beszéde ne kérkedjék, hanem használjon.
a tavaszi esőre, mely aratás előtt esik. Lásd Móz. V. 11,14.
Jób 29,24
hogy ez lehető, s leereszkedésem mellett is ugyanazon tisztelettel voltak hozzám.
szemeimet nem sütöttem komoran a földre a tisztelet-megtagadás miatt. Némelyek szerint: Vidámságom nem volt hasztalan. Mások másképen.
Mert tolvajok voltak, mint később kitűnik, s ennyivel alábbvalók a juhász-ebeknél, melyek hívek.
kik, mint elvadúlt rablók, semmi munkát nem értenek, s azért nem méltók az életre. Jób itt és a következő versekben azon rabló szemet-népet jellemzi, mely puszta Arábiában a legrégibb időktől nagy szegénységben és vadságban él. Az ily alávalók, úgymond Jób, csúfolnak engem, tehát nagynak kell lenni inségemnek. Némelyek a hébert igy …gyanánt volt, kik nem jutnak érett korhoz. Mások másképen.
Jób 30,3
mit? lásd 4. v.
Némelyek a hébert igy: a rég elpusztúlt pusztaságban. Mások másképen.
Jób 30,4
A héber szerint: kik sóskát szaggattak a bokrok körűl.
Némelyek szerint: iglicze vagy rekettye gyökere. Lásd Kir. III. 19,4.
A mai héber szöveg szerint e vers: kik a nép közől elűzettek, kikre, mint tolvajokra kiáltoztak.
Jób 30,6
vagy az iszonyú völgyek.
szirthasadékokban.
Némelyek a hébert igy: kik a bokrok közt ordítottak, s a tüskebokrok közt gyűltek össze. Mások másképen.
Mások szerint: Szemem előtt nem szégyenlenek pökni, – mi keleten igen sértő.
Jób 30,11
az Isten.
mert az Isten inségbe merített engem, s ez által minden mentségemet elvette. A mai héber szöveg szerint: az Isten megoldotta kötelemet és megalázott, azért vetették el a féket szemeim előtt, azaz, szilajok, vásottak lettek.
Jób 30,12
A héber szerint: Fölkel jobbról egy ifjú fajzat.
elsikamíták, elejtettek földi szerencsémben.
melyeken elfuthattam volna.
ohajtásaimat, reményeimet, mint a görög forditásban van. A héber szerint: A rettegés, mint szélvész üldözi lelkemet.
elcsüggedek. A héber szerint: most pedig szétfoly szivem (a fájdalomban).
t. i. a gyötrelmek.
Jób 30,18
a mardosó gyötrelmek sokasága felemészti testemet, mely a léleknek öltözete.
oly szorosan ragaszkodnak hozzám, mint az alsó ruha felső része, mely egészen a testhez szorúl.
bánásmódod irántam kegyetlennek mutat. Ismét egy panaszkiáltása a természeti gyarlóságnak!
Tudom, hogy szenvedéseim engem halálra visznek, de azért nem vesztem el reményemet irgalmadhoz; mert ha az embert inséggel látogatod is, nem szándékozol őt megsemmisíteni, hanem megszabadítani. Némelyek a hébert igy: De a sírhalmokra nem fogja nyujtani kezét, és (a halottak) nem fognak elveszés (további halál) után kiáltani; a halálban nyugalom lesz. Mások másképen.
belsőm föl van háborodva.
Békével tűrtem kínaimat, de a társaságban gyakran kénytelen voltam fölkiáltani.
Jób 30,29
Némelyek szerint: krokodil, mások szerint: kigyó; vagy sakal; mások ismét másképen értelmezik.
oly állatoké, melyek fájdalmas síró hangot adnak.
Jób megvallja, hogy szemeit őrzötte, netalán vigyáztalan pillantások által benne tisztátalan gondolatok támadjanak. A szemek, valamint a többi érzékek, mindannyi ajtók, melyeken át a kűlső világ lelkünkbe férkezik; ha ennek szennyétől mentek akarunk maradni, mindenek előtt a bemenetelt gátoljuk. Különösen szükséges a szemek kiváncsiságát fékezni, ha a testi és lelki tisztaságot meg akarjuk őrizni; mert ha a lélek, úgymond sz. Gergely, oly könnyelmű arra nézni, mi a kiváncsiságot ingerli, csakhamar kivánni is fogja, a mit látott.
mert hogyan lehetnék én az Istené, vagy ő enyém, ha ezen szivtisztasággal nem birnék?
Istentől.
Szivemet minden rosz gondolattól megőrzendő, nem gondoltam-e mindig arra, hogy az Isten lát engem, s számlálja minden léptemet?
azaz: hiúságban jártam-e stb… azt vesse mérlegbe, és ismerje meg, hogy egyetlen ügyem volt, neki tetszeni.
ha kivántam azt, mit láttam.
a házasságtörő az ajtónál leselkedik, mig az asszony férje elmegy. Lásd Péld. 7.
hogy Isten a házasságtörőket gyakran ezzel bünteti, kitűnik. Kir. II. 12,12.
a házasságtörés, úgymond ar. sz. János, útonálló rablás, sőt gonoszabb, mint minden ily rablás.
A házasságtörés, mint a tűz megemészti a házasságtörő minden jólétét, és kiírtja ivadékát.
mit tehetnék mostani esetemben, hogyan védhetném magamat?
Nem vagyunk-e testvérek, egy Atyának gyermekei?
A héber szerint: ő (az árva) gyermeksége óta nálam nőtt fel, mint atyjánál; az özvegyet ápoltam anyám méhétől fogva (igen korán).
melyeket ruhával befödtem.
Jób 31,21
ha éreztettem az árvával hatalmamat.
azon esetben is, midőn visszaélhettem volna hatalmammal és tekintélyemmel.
nem félhettem fölségét, s egyszersmind nem cselekedhettem könnyelműen.
töltekor. Tiszteltem-e a napot és holdat bálványozással.
Azoknak (a napnak és holdnak) csókokat hánytam-e kezem által tiszteletül? Lásd Kir. III. 19,18.
Mások szerint: nyelvemet.
Sz. Gergely, ar. sz. János és más értelmezők azt hiszik, hogy Jób ez által ama nagy szeretetet akarta kifejezni, melylyel iránta háznépe olyannyira viseltetett, hogy őt bensejében kivánta hordozni. Az egyház is használja Jób ezen szavait azon forró ohajtás kifejezésére, melylyel az ő igaz gyermekei az isteni Megváltó szent teste után vágyódnak. Újabb értelmezők a hébert igy fordítják: Hol van, ki az ő húsából (eleségéből) jól nem lakott?
Némelyek a héber szerint: mint Ádám. Lásd Móz. I. 3,12.
Jób 31,34
hogy szemrehányásait elkerűljem.
midőn szemrehányást tettek. Némelyek e verset egybekötik az előbbivel: mintha megréműltem volna a nagy stb.
Jób 31,35
tudniillik: hogy kivánságomat stb.
Bárcsak az Isten maga akarná Jóbot meghallgatni! (Vesd össze Jób 9,32. 13,22. 19,23.). Bár az Isten maga tenné föl ellenem a vádiratot, ezért nem félnék, (értsd: hogy rám sülnek azon bűnök, melyekről ti, barátim, engem vádoltok). Némelyek a hébert igy: Ki ad nekem kihallgatót? Ime jegyzékem (védiratom t. i. az ártatlanságomról adott nyilatkozat); a Mindenható feleljen nekem, ellenségem (az Isten) tegye föl ellenem vádiratát.
hogy én ezen vádlevelet, mint védiratot, mint védelmem igazságának bizonyitványát, mint dísz- és győzelemjelet vállaimon nyilván hordozzam, s azzal, mint koronával fejemet fölékesítsem. A régiek vállaikon viselték a díszjeleket (Vesd össze Izai. 9,6. 22,20.22.). Az iratok, könyvek – tekercsek voltak.
akkor az ellenem szóló vádpontokat egymás után elolvasom, magamat védelmezem, és itéletemet Istenre, mint fejedelmemre bízom. Észrevehető az egész beszédben a jó lelkiismeret bizodalma, s egyszersmind az alázatosság, melylyel Jób az ügye fölötti itéletet Istenre hagyja, s nem vél előbb megigazúlhatni, mintsem Isten megigazúlttá tegye. Némelyek a hébert igy: Lépteim számát bevallanám neki, fejedelemként közelítenék hozzá, – azaz félelem nélkül, gyermeki bizodalommal s alázatos önmegadással.
a fölött, hogy igaztalanúl voltak birtokomban. Jób meggyőződésében ártatlanságáról nem bír kifogyni bizonyítékaiból, hanem miután beszédét már elvégzette, még egy bizonyságot hoz föl igazságos érzületéről.
Jób 31,39
a nélkül, hogy a földnek törvényszerű vétel által jutottam volna birtokába.
a munkadíj letartóztatása, vagy igen kemény szolgálat által.
mivelhogy folytatá ártatlansága védelmét, s amazok nem bizonyíthatták be, hogy ő igaztalan.
Jób 32,2
Búzi – neve Nákor második fiának (Móz. I. 22,21.) s egy tájnak puszta Arábiában (Jer. 25,23.24.). Eliu szintén igazat beszél, de roszúl alkalmazza Jóbra, és igaztalan szemrehányásokat tesz neki.
Lásd Jób 4,17. 9,23.
mint ifjabb, először Jóbot és a többieket hagyá beszélni.
a lélek többet tesz, mint az évek, s az értelem Isten sugallása által jő.
a legbölcsebbek.
mi Jób szenvedéseinek igaz okait hoztuk elő, Isten sugallotta azokat nekünk; tehát nem ember, hanem maga Isten volt az, ki őt megverte beszéddel.
Jób 32,14
azon okok ellen, melyeket én előhozok.
a mint ti beszéltetek.
Jób 32,19
bensőm.
A héber szerint: tömlőket. Lelkesedésem forr, mint az új bor, s bensőmet szétrepesztéssel fenyegeti.
és embernek (Jóbnak) igazvoltát Isten előtt védeni. A héber szerint …személyválogatást, és egy embernek sem fogok hizelegni.
A héber szerint: mert nem tudok hizelegni.
Én is ember vagyok, mint te, nincs okod félni tőlem. Lásd 7. v. Jób 9,34.35. 13,20.22.
vetélkedésre.
nem vagyok oly rettentő, mint az Isten. Czélzás Jób 13,21.
Jób ilyeneket mond ugyan 10,7. 13,18. 16,18. de ezek által csak azt akarta jelenteni, hogy nem részes azon bűnökben, melyekről barátai vádolják. Hogy egy ember sem mondhatja magát tökéletesen igaznak az Isten előtt, ezt maga is elismeri 9,2.20. Eliu tehát Jób szavait roszúl értelmezte.
mivel Isten okot talál bennem, azért büntet. Lásd Jób 13,24. 19,11.
Lásd Jób 13,27.
Nincs igazad, midőn erről panaszkodol, mert én megmutatom neked, hogy az Isten nem büntet érdemtelenül, mint az ember.
hogy nem ad számot neked veled való bánásmódjáról. Hogyan remélheted ezt?
Nem szólt-e már veled az Isten? nem intett-e bensőleg? Miután intésére nem hallgattál, nem fog veled másodszor szólani. Eliu különféle módjait hozza föl a közönséges intéseknek, és miképen szokta Isten a megtérőket kegyelmébe fogadni. – Mások a hébert igy: Az Isten szól egyszer, kétszer; de az ember nem figyel arra.
A héber szerint: minden csontját, a mily izmos az. Mások másképen. Ha a belső intések nem használnak, az Isten szenvedéseket küld, hogy ezek által javítson. Eliu azt akarja mondani azzal, hogy az Isten Jóbra is azért küldött gyötrelmeket, hogy őt megjobbítsa, tehát bűnei miatt.
Isten oly nagy betegséget ereszt rá, hogy a kenyeret is megutálja.
Mások szerint: azokhoz, mik ölnek.
Jób 33,23
közbenjáró. Ha egy angyal, különösen pedig, ki az ő védelmére választatott (Zsid. 1,14.), Istennél érette könyörög, és a betegnek megsugallja, mit cselekedjék, hogy az Istent megengesztelje: akkor Isten könyörűl rajta, (24. v.) és visszaadja egészségét. A sz. atyák szerint ezen helyen a mindenik emberhez rendelt őrangyalokról van szó.
mi őt megigazúlttá teszi, a bűnbánatot.
Jób 33,24
Isten az angyalhoz.
t. i. bűnbánatát s az angyal közbenjáró esedezését.
Némelyek a hébert igy: Teste ismét megifjodik, és visszatér ifjúsága napjaira. Mások másképen.
Jób 33,26
maga a beteg.
mely elveszett volt.
hanem jót nyertem rosz helyett.
Jób 33,28
ily módon bűnbánat és imádság által.
Más héber olvasásmód szerint: megszabadította lelkemet stb.
Ime igy bánik Isten az emberrel, hogy őt megjavítsa; inti őt nem egyszer, hanem többször; habár néha határozatlan, de sokszor határozott számmal. Ha az ember az intéseknek Istentől részére meghatározott számára nem figyel, az isteni büntetés alá esik.
Mivel Jób nem felelt. Jóbnak nem volt mit felelnie, mert Eliu semmi ujat nem mondott. Hogy Isten a bűnöst szerencsétlenség, betegség által jobbulásra akarja vezetni, már többször említették barátai, valamint Eliu ezekkel abban is megegyez, hogy Jóbot nagy bűnösnek tartja, kit így sujtani szükséges.
melyik az igaz vélemény.
igazamat igaztalanságra fordítja, mivel engem büntet. Lásd Jób 13,18. 19,7. 27,2.
Jób 34,6
Fonákság látható a büntetésben, melyet én szenvedek, mivel ezt nem vétek által érdemlettem. Mások szerint: Igazságom mellett is hazudnom kell (bűnösnek látszom, a nélkül, hogy az volnék); – mi egyre megy. Mások másképen.
Jób 34,6
szerencsétlenségem.
mely ilyet érdemlett volna, akarta Jób mondani. Eliu Jób beszédeit az összefüggésből szétszaggatja, és úgy állítja össze, hogy káromlásnak kell látszaniok, holott bizonynyal nem azok; mert vesd össze Jób 17,2. 19,7. 23,7. 27,2.
káromlást.
Szó szerint: ha vele fut is. Ezt Jób soha sem állította. Ő mondta ugyan, hogy a jámbor sokszor meglátogattatik balesettel, valamint a gonosz ez életben gyakran szerencsés; de azt nem mondta, hogy Isten előtt nem kedves a jámbor, mivel néha szenvednie kell, és megfordítva, hogy Isten előtt kedves a gonosz, mivel szerencsében él. Némelyek a hébert igy: Nem használ az embernek, ha Istennel barátságban van. Mi egyre megy.
pedig akkor ezt kellene Istennek tulajdonítanunk, ha ő úgy érzene, mint Jób képzeli.
élete, viselete szerint. A jámbor nem jő előtte oly kedvetlenségbe, hogy azért rá szenvedéseket bocsásson. Ez átalán véve igaz, de nem azon korlátozással, mint Eliu fölteszi, hogy a jámbor e földön szenvedésekkel meg nem látogattathatik.
Vagy talán azt hiszed, hogy nem egyedűl ő uralkodik a földön?
Ha ő lelkével nem lenne jelen minden lénynél, s szemeit az emberre irányzaná, hogy lelkét tőle elvegye: akkor minden a semmiségbe térne vissza.
Hogyan akarhatsz egészséges lenni, ha ily igaztalanúl gondolkodsz, és az igazságos Istent annyira káromlod? Némelyek a hébert igy: Vajon uralkodhatik-e, ki a törvényt gyülöli? az igazat, a hatalmast kárhoztathatod-e? Mások másképen.
Hogyan káromolhatod azt, ki nem fél a királyok és fejedelmek hatalmától, hanem a gonoszságot megbünteti, ha azt bennök találja?
Ki midőn itél, nem tesz személyválogatást, hanem részrehajlás nélkül oszt jutalmat és büntetést.
Jób 34,20
a zsarnokok.
Jób 34,20
s éjfélkor jön a romlás (mirígy, földrengés) egész népekre, és elenyésznek.
emberi kéz nélkül, meghal Isten intésére.
Nem áll az ember hatalmában Isten itélete elé jőni, vagy nem jőni; ő ismeri és megitéli az embert, ha nem jön is, ha el akarna rejtezni is. E kifejezést „hogy Istenhez jőjön itéletre“ némelyek igy értelmezik: hogy Istentől, ki már itélt fölötte, még egyszer Istenhez jőjön, méltányosabb itéletet nyerendő; hanem az előbbi értelmezés természetesebb. A héber szerint: Nem vizsgálja az embert sokáig, (hogy őt lássa, keresse) ha ez Istenhez itéletre megy, – mert úgy is átlátja őt. Mások másképen.
A héber szerint …sokat vizsgálat nélkül (a vizsgálat fáradalma nélkül).
a romlást.
hogy példát vegyenek rólok.
Jób 34,29
Isten hallja a szegények panaszait, s ha ő áll védelmökre, ki kárhoztathatja őket?
Ha elfordúl haragjában az emberektől, ki fogja látni az ő arczát?
ki a népre legnagyobb büntetéseket mérhet. – Vesd össze: Izai. 3,4. Jerem. 15,4. A héber szerint: ki nem hagy gonoszt uralkodni, hogy a népet tőrbe ne ejtse. Mások másképen.
A héber szerint: Mondhatjuk-e (miután Isten a bűnt megbünteti) Istennek: Én bűn nélkül bűnhödöm? Mások másképen.
Jób 34,33
Az Isten tőled kér-e számot beszédeimről?
Némelyek e homályos verset igy forditják a héber szerint: Tőled jőjön-e, mikép fizessen ő meg? (És mondja Isten:) Ha ezt megveted, te válaszsz helyettem. Ha tudsz valamit, szólj. Mások másképen.
Jób 34,36
megszólítás az Istenhez. Mások a hébert igy: Az én ohajtásom stb.
Jób 34,36
mig megvallja, hogy bűnös, és bűnbánatot tart.
A héber szerint …végig a gonosz emberek szerint való beszédei miatt.
mi őt egy ideig beszédeinkkel megszorongatjuk, azután (ha legyőzetett), Istenhez fordúlhat, ha kedve tartja.
Ezt Jób sehol sem mondotta, ez csak hamis következtetés egy részt igazvoltának bizonyításából, másrészt panaszaiból.
Jób 35,3
oh Isten!
Az erény nem tetszik neked, mivel nem jutalmazod; de a gonoszság miatt sem törődöl, mert büntetlenül hagyod azt. Neked mindegy, akármit teszek. Sem az erényért, jutalmat nem nyerek, sem a gonoszságért nem büntettetem. Ezt sem mondotta Jób, hanem csak panaszkodott, hogy a rosz elkerűlésére czélzó minden törekvése mellett is az Istentől büntettetik. Némelyek a hébert igy… mondottad: Mit használ nekem, mit nyerek, mintha vétkezném? – mi egyre megy.
Itt megmutatja Eliu, hogy a jámborság vagy gonoszság az Istennek ugyan nem használ, nem is árt, mivel Isten még távolabb esik a világtól, mint az ég, melyre az emberek viselete semmi befolyással sem bír; mindazáltal használ vagy árt az embereknek, és azért nem közömbös ez még az Isten előtt sem, ki az emberek boldogságát szivén hordozza.
ha az ég rövid látkörünk fölötti magassága miatt tőlünk sem jót, sem roszat nem vehet, mennyivel kevésbbé vehet az Isten, ki minden égnél magasabb.
csak neked s a hozzád hasonlónak árt a gonoszság, vagy használ a jámborság.
Azonban habár az emberek tettei Istennek nem használnak vagy nem ártanak is, ő mégis tudja azokat; s ha a szegény elnyomottak a hatalmasok erőszakoskodásai ellen hozzá kiáltanak, bizonynyal megsegíttetnek. De gyakran megtörténik, hogy e szerencsétlen emberek Teremtőjök iránt hálátlanok, nem emlékeznek meg jótéteményeiről, s nem híják őt szivből segítségűl; azért kiáltanak hiába, és Isten megengedi, hogy a még roszabb emberektől gyötörtessenek, s bűneik diját elvegyék. Úgy látszik ez valódi értelme a 10–12. versnek.
éjjel imabuzgalmat ad.
kik nem fordúlnak alázattal Istenhez.
Ámde azért, mivel ezen kevély szegényeket nem hallgatja meg, nem kell hinnünk, hogy ő az esengőt átalában nem hallgatja meg; sőt inkább látja minden ember ügyét, s ha állhatatosan kérünk, meghallgattatunk. Mások a hébert igy: De hiába! Isten nem hallja, s a Mindenható nem néz rája.
magad: itéld meg, alázd meg magadat.
mert ő még sokáig tűrő.
A héber szerint e két vers: Most, mivel nem büntet haragja, s nem látszik figyelni a bűnök sokaságára: azért Jób hiába stb.
Eliu, mint sok más kevély, azzal dicsekszik, hogy egyedül Isten dicsőségére szól, holott ez által csak arra czéloz, hogy annál szivesebben hallgattassék, s alkalmat találjon önmagának hirnevet szerezni.
a mélységből.
A héber szerint: mert őszinte (értelmes) van (szól) veled.
Isten nem veti el a hatalmasokat az ő hatalmukért, sem a szegényeket csekélységökért, csak a gonoszságot bünteti ő bennök, s ezt is csak azért, hogy jobbítson. A héber szerint: Ime az Isten nagy, mindazáltal semmit sem vet meg, mint csekélyt; nagy az ő lelkének ereje.
Az igazakat mindig boldog állapotba helyezi. A következőkkel egybefüggésben, úgy látszik, ez a jelen vers értelme. Mások így fordítják… szemeit, s a királyokat fejedelmi székbe ülteti, és ők fölemeltetnek stb.
Ha a jámborok mégis szerencsétlenek lesznek, ez mutatja, hogy titkos bűnökbe estek. Ezekből akarja őket Isten balesetek és szükség által megtéríteni. E szerint Eliu az 5–10. versben ezt akarta Jóbnak mondani: Nem azért vetett el Isten, mivel hatalmas voltál, hanem gonoszságod miatt. Egykor, mint igazat, fejedelmi tisztességre emelt és gazdaggá tett; de miután elbíztad magadat, a szerencsétlenség napjaira várt, hogy megjobbítson s bűnbánatra indítson.
úgy halnak el, mint az oktalanok, kik az adott intést nem értik, s a büntetést nem akarják elhárítani. Jób 4,12. Izai. 5,13. Ozeás 4,6.
Jób 36,13
Istenhez alázatosan.
mikor szerencsétlenségben vannak.
Jób 36,14
meghalnak hirtelen, erőszakkal. A héber szerint: ifjúkorban.
meghalnak mint a kéjelgő paráznák, korán és iszonyú módon.
miután őt intette s ez hallgatott rá.
A tágas térség s abban a kövér ételekkel megrakott asztal, képe a szerencsés ember szabadságának és bővelkedésének. Eliu ezt Jóbra alkalmazza. Valamint a szegényt, ki magát megjobbítja, úgy téged is megszabadít, ha bűnbánatot tartasz. Már megitéltettél s rajtad van a büntetés (17); térj meg tehát, hogy szerencséd is visszatérjen (18. v.)
tehát jobbítsd meg magadat.
Jób 36,18
Eliu tanítást ad Jóbnak, miképen intézze életét.
ne tegyen részrehajlóvá.
önként, a nélkül, hogy a háborúság erre kényszerítene.
Korán indulj, hogy a pásztornépek nálad, ha egészségedet visszanyered, itéletre jelenhessenek meg, ama kevély hatalmasok helyett (19. v.), kiket szivesen látsz körűled. Mások másképen.
Jób 36,21
hogy Istent igaztalannak ne mondjad, s átalában ne vétkezzél.
még miután Isten inséggel meglátogatott is. A 17–21. versek a héber szöveg szerint különféle fordítást és értelmezést engednek meg, s ez okból az értelmezők mindkettőre nézve egymástól nagyon is eltérnek, s helyenként igen számos fordítás és értelmezés lőn megkisértve. Némelyek így fordítják: 17. Ha a gonosz ügyét teljesíted, ügy és itélet egymást fogják érni. 18. Mert ime a harag, hogy veszélybe ne ragadjon téged. Nagy váltságdíj sem fog kimenteni. 19. Javaidat becsüli-e? sem aranyat, sem gazdagságod kincseit. 20. Ne vágyakozzál azon éj után, hogy lemehess ama népekhez, melyek alant laknak. (Ne vágyakozzál a halál birodalmának népeihez, hol nem lesz legjobb sorsod.) 21. Őrizkedjél, ne fordúlj a vétekhez, hogy inkább ezt válaszd nyomorúság helyett. Mások másképen.
Mások szerint: tanítók, uralkodók közől. Eliu most Isten hatalmát és bölcseségét írja le, hogy Jób Isten keze alatt meghajoljon, segítségét kérje és szabadúlásához reményt, bizalmat nyerjen.
Gondold meg, hogy föl nem foghatod a teremtés művét, mely minden énekben magasztaltatik. Az előkorban t. i. a történeti és vallási dolgok emléke énekek által tartatott fenn és terjesztetett tovább.
Jób 36,25
az Istent műveiben.
azaz: tökéletlenűl, homályosan. Vesd össze: Kor. I. 13,12.
A héber szerint: önt le a ködből, felhőből.
A héber szerint …folynak és sok emberre csöpögnek.
S így förgetegben sötétséggel borítja be a tenger legszélső partjait is. Némelyek a hébert igy: 29. Ki érti a felhők kifeszűlését, sátorának megdördűlését? 30. Ime szétteríti körötte világosságát, s a tenger (felhőtenger) fenekét is betakarja. Mások másképen.
Kártékony förgetegben vagy áldásos eső által hajtja végre az Isten itéletét némely nép fölött, egyiket romlással büntetve, másikat termékenységgel jutalmazva.
A görög értelmezők szerint, Eliu itt a nap és éj váltakozását érti; az előbbiek szerint azonban a villám hirtelen föltünése és elenyészése is érthető.
Isten kijelenti az őt szeretőknek, hogy ő világosságban lakik, és hogy ebben egykor azok is részesek lesznek, ha az ő szeretetében állandók maradnak. A két utolsó vers a héber szövegben oly homályos, hogy az igen sok értelmezésben és fordításban lőn már adva. Némelyek így fordítják: 32. Kezeiben tartja a tüzet, és parancsot ad annak, kit érjen. 33. Kijelenti szózatát az emberek ellen, a nyájak és növények ellen. Mások másképen.
Istennek a förgetegben és egész természetben föltünő nagysága miatt.
villámával. Mások a hébert igy: az egész ég alatt elterjeszti a (mennydörgést).
Jób 37,4
a világosság után.
nem lehet azt teljesen megfejteni. Mások a hébert így: nem tartja vissza azt (az esőt, jégesőt stb), mikor hallatszik szózata.
Ki télben mintegy megköti a földmívelők kezeit, hogy az ember tanúlja megismerni, mily keveset tehet önhatalmából; vagy: hogy az ember az Isten munkáit, a természetben uralkodó szép rendet télben is megismerje.
délről. Lásd Jób 9,9. onnan jött Palesztinába és Idumeába a förgeteg. Lásd Zsolt. 77,26. Zak. 9,14.
A lágy időben. A héber szerint …a jég, s a tágas vizek összeszorúlnak.
Jób 37,11
esőt kiván.
a villámokat, melyek az esőt megelőzik. Némelyek a hébert igy: A derű visszaveri a felhőt, s világa elűzi a fellegeket. Mások másképen.
a felhők Isten kezében vannak, ki azokat ide s amoda rendeli: majd hogy a napot elhomályosítsák s a hőséget mérsékeljék; majd hogy esőt áraszszanak, majd hogy villámokat, jégesőt stb. hullassanak. Isten azokban úgy mutatja magát, mint mindenható Úr, kinek minden engedelmeskedik.
Jób 37,13
A héber szerint: büntetésűl.
átalában.
Tudod-e, mikor és hogy parancsolja Isten, hogy a felhőkből az esővel villámok jőjenek?
Jób 37,16
Mások szerint: lebegését, egyensúlyát.
A héber szerint: ismered-e annak csodáit, ki bölcseségben tökéletes?
Ruháid majdnem égetik testedet, midőn a déli szél fú: de tudod-e miért hoz e szél oly hőséget, és honnan jő?
A földet lég veszi körűl mintegy erősség gyanánt. A lég hatása, ha mozgásba jő, valóban rendkivüli.
Mi nem foghatjuk meg ezen csodák okát, csak bámulhatjuk és imádhatjuk; azonban te, ki bölcsnek tartod magadat, taníts meg, világosíts föl, hogy e titkot megfejthessük.
Csak azt sem mondhatná el neki valaki, a mit mondottam, s nem terjeszthetné, mint igazságot, eléje a nélkül, hogy vakmerősége által rögtöni megsemmisítést ne érdemeljen; mennyivel kevésbbé merné valaki ama természeti csodák mélyebb okait előadni. Mások másképen.
Jób 37,21
De ez már meg nem történhetik, mert az ember itt erről nem nyerhet igazi ismeretet.
Jób 37,21
Azt véljük gyakran, hogy valamit beláttunk, de hirtelen felhőkbe borúl a tisztaság, s azonnal ismét el kell ismernünk tudatlanságunkat.
Azonban a sötétség állapota nem fog mindig tartani; Isten egykor eloszlatja azt, mint a szél elűzi a felhőket.
Jób 37,22
a derű vagy vidúlás, mint a görög és latin értelmezők állitják. Az éjszaki szél t. i. szétűzi a felhőket, melyeket a déli szél előidézett. Az egész képleges értelemben veendő. Valamint az éjszaki szél derűt hoz, úgy, ha Isten egykor lelkünk egéről a sötétséget eloszlatja, föl fog tünni ama világosság, melyben megláthatjuk az ő csodáit és mindazt, mi az ő gondviselése utairól előttünk most homályban van.
az Isten ismerete Isten dicséretét fogja maga után vonni egyesűlve félelemmel az ő fölségétől. Mások szerint: rettenetes az Isten dicsősége.
Senki, még a legbölcsebb sem képes az ő gondviselésének megfoghatlan csodáit és utait kitanúlni; azért, Jób, te se fürkészd, hanem inkább imádd az ő itéleteit.
Az Isten mint bíró jelen meg, azért villámlás és mennydörgés között.
Ha meggondoljuk, mi az első versben mondatik, hogy t. i. az Isten beszél Jóbbal, és hogy a beszéd a harmadik verstől kezdve szintén Jóbhoz van irányozva, igen valószinűnek fogjuk találni, hogy ezen vers igéi is feddőleg nem Eliura, hanem Jóbra szólnak. E vélemény az úgynevezett LXX. értelmezők görög forditásán alapszik, s védői Ar. sz. János, Ágoston és sok más. Ezek szerint, Isten feddi Jóbot a fönebbi szavak által, nem azért, mintha valami módon az igazságot megsértette, vagy az isteni gondviselésről és igazságról igaztalanúl beszélt volna, (sőt ellenkezőleg a 28. részben igen helyesen tanítja, hogy az Isten bölcsesége átvizsgálhatlan, s azért gondviselésének útait a rövid látású emberek meg sem itélhetik): hanem mivel az elhatározó eszmét sok egyéb beszéddel bebonyolította, eltakarta, melyek ugyan mind igazat tartalmaztak, de egyenesen a fődologhoz nem tartoztak, s barátinak csak alkalmat adtak a valódi szempont eltévesztésére s hamis következtetések vonására. Most tehát Isten megjelen, s előadja a határozó eszmét, menten minden mellékkörülménytől, melyek azt meghomályosithanák. Megmutatja a természet megfoghatlan csodáiból, hogy az isteni bölcseség kivizsgálhatlan, miből azután önként foly a következés, hogy az ember önsorsa iránt nem szállhat pörbe Istennel, hanem Isten minden rendelésén, a nélkül, hogy okait fürkészné, meg kell nyugodnia. Annak, miért szenved Jób, vagy mily törvények szerint oszt Isten földi szerencsét vagy balesetet az emberek között, nem adja okát, mert Isten méltóságán alúl lett volna, cselekvésmódjáról beszélni és felelni a panaszkodó embernek, és mivel az ember egészen köteles, hogy magát Istennek alávesse, s gondviselésében föltétlenűl bizzék.
készűlj velem pörbe szállni, de férfiasan. Midőn a keleti férfiú harczra készűlt, hosszú ruháját felköté.
Isten megmutatja, mily csekély az ember, és mily tehetetlen, beláthatni az Isten végzéseibe. A földet alapítani annyit tesz, mint teremteni.
Itt a föld épűlethez hasonlítatik, melynek részei zsinórral pontosan fölméretnek, hogy helyes arányban legyenek egymáshoz.
A hajnali csillagok, valamint az Isten fiai alatt, az angyalok értendők, kik azért neveztetnek igy, mert földünknél előbb, ennek mintegy hajnalán lőnek teremtve. Itt ugy állítatnak elé, mint kik a teremtésnél örvendezve magasztalák és dicsérék a Teremtőt. A régiek is játék és ének mellett szokták volt letenni az alapkövet épületeikhez. Lásd Ezdr. I. 3,10.11. Zakar. 4,7.
A teremtéskor ki jelölte ki a tenger határait? Lásd Zsolt. 103,5–9.
a sötét felhő mintegy ruha volt, melylyel a teremtés ama csodálatra méltó gyermeke betakartatott.
Szavadra megtörtént-e csak egyszer is az éj és nap változása?
Jób 38,13
mint én a hajnalfény által teszem.
Mikor a hajnali fényével egész a föld széleig hat, akkor a földet mintegy lepel gyanánt megfogja szélső végeinél, és kirázza abból az istenteleneket; kik az ő világossága terjedésével a sötétségbe futnak.
Jób 38,14
a föld.
Jób 38,14
hogy a föld, miután a sötétség és gonoszok elüzettek, ismét visszanyerje előbbi alakját. Valamint az agyag vagy viasz a pecsétalakot ismét fölveszi, ha a pecsét ismét rányomatik: úgy nyeri vissza reggel a föld az ő alakját, midőn a hajnal világa által a tárgyakat ismét megkülönböztethetőkké teszi, azokra mintegy pecsétet, alakot nyom.
csillogó pompában.
Jób 38,15
a gonoszok világossága, mely mellett működnek, az éjszaka. Világosságuk elenyészik hajnal hasadtával. Lásd Jób 24,17.
a kevélyek karja.
Ismered-e a holtak országát?
a világosságot és sötétséget.
mikor mindezt teremtettem.
gyüjtelékébe, tárházába.
hogy azzal büntessek. Lásd Móz. II. 9,19. Józ. 10,11. Jel. 16,21.
A héber szerint …a világosság, és zúdúl a keleti szél a földre?
hogy azon föld is, hol nincs ember, az ott létező állatok és növények végett termékeny legyen.
Jób 38,30
a hideg által.
ugyanez által.
Jób 38,31
Lásd Jób 9,9. Vajjon a fiastyúk csillagait, melyek meghatározott közekben egymás mellett fénylenek, te szorítod-e össze?
a gönczöl-szekere csillagait feloldhatod-e helyökről, hogy pályájok irányát változtassák?
A héber szerint: Eléhozod-e idejében az égi jeleket, és a kaszást fiaival együtt te vezérled-e? Mások másképen. A csillagzatokról van szó.
az évszakok rendét, az ég befolyását a földre átalában.
Jób 38,34
mennydöröghetsz-e, szólíthatod-e az esőt?
és az eső árja fog-e ömleni szavadra?
hogy bizonyos órában szólása által a jövő napot hirdesse. Különféle forditását adják a hébernek: Ki helyezett azokba (a felhőkbe) bölcseséget, s a villámfénynek ki adott értelmet? Mások másképen.
Jób 38,37
ki mondja ki az egek törvényét és uralmát a föld felett?
Az ég öszhangzását ki zavarja meg, s ki gátolja a csillagzatok forgását? A héber szerint …Ki számlálja el bölcsen a felhőket, s ki önti ki az ég tömlőit?
A héber szerint ezen vers az előbbire vonatkozik, s igy köttetik egybe… az ég tömlőit, midőn a por öntött tömeggé olvad, s a földgöröngyök egymáshoz tapadnak?
az isteni gondviselés atyáskodó figyelme kiterjed nem csak az állatok királyára, az oroszlánra, hanem a hollók fiaira is, gondoskodván eledelökről. Lásd Zsolt. 146.
A vadszamárnál sok nagyobb és erősebb állatot vetett Isten az ember hatalma alá szolgálatára, de e szolgálattól a vadszamarat fölmenté, a nélkül, hogy az ember azt megszelídítse. Nincs ura, sem istállója, és távol a város zajától, Isten szerető gondviselése által táplálékot talál a pusztában, a nélkül, hogy az ember szerezné neki. Sz. Gergely megjegyzi, hogy a Teremtő ezen állat szabad függetlensége által azok függetlenségét akarta jelenteni, kik nem külső foglalkozásokra adják magokat, mit az apostol emberi szolgálatnak nevez: hanem az isteni dolgok tudományával s tulajdon megszentelésökkel foglalkoznak. A világ bölcsei megvetik ez együgyűeket, s butáknak, hiábavalóknak nevezik őket; ámde a világ bölcsesége Isten előtt esztelenség; Isten nem kivánja ugyan mindenkitől, hogy magányos pusztába vonúljon; de mindaz, ki biztosítani akarja lelke üdvét, tartsa meg legalább szive függetlenségét és csendességét, s a szolgálatot, melyet Isten rámér, csak azért vállalja magára, hogy a szeretet parancsát teljesítse.
a sós földet, a terméketlen földet. Lásd Móz. V. 29,23.
Mások szerint: bölény.
fog-e boronálni.
Jób 39,12
az ő munkája által.
Az egésznek értelme ez: A szarvorrú természete is erőd fölött van; te semmit sem erőszakolhatsz ki, Istent kell működni hagynod, törvényeinek s rendeléseinek engedelmeskedned.
és mégsem tud röpűlni; vagy: megváltoztathatod az ő természetét? A strucz szárnyaiban és farkán nagy fehér és fekete tollak vannak, mint a gólyáéban és ölyvében; és mégsem tud röpűlni, hanem kiterjesztett szárnyakkal rohan nagy sebességgel futva a földön. A héber szerint: A strucz szárnya, mely vigan lebeg, nem hasonló-e a gólya tokjához és tollaihoz?
A strucz nem magasra rakja fészkét, mint a legtöbb madár, hanem a homokba vájja azt. Ott hagyja tojásait a homokban, mig más strucz rá nem ül. – Megfoghatod-e, hogy Isten a strucznak miért nem adott oly szeretetet fiaihoz, mint a gólyának, mely fészkét magasra rakja; vagy megváltoztathatod-e az ő természetét?
A tojásnál érzett fájdalma sokszor hasztalan, mert fiait nem őrzi, s az elvesztésök miatti félelem nem aggasztja őt.
Isten alkotá őt feledékenynek és butának.
Akkor, midőn szaladásnak ered, vagy ellenségeit kergeti, meghaladja a lovat és lovagot gyorsaságban. Igy osztott Isten az állatoknak különféle adományokat, a nélkül, hogy az ember annak okát beláthatná.
Adhatsz-e a harczi ménnek nyerítést, mely az ő torkából hangzik? Mások szerint: körülveszed-e nyakát sörénynyel, vagy büszkeséggel?
Jób 39,23
tulajdonképen a rajta ülőn.
Mások szerint: lándzsa.
Jób 39,24
átszaladja azt a viadalban.
nem gondol visszatérésre, nem akar megállani.
mely csatára szólít.
Adhatsz-e az ölyvnek szárnyakat, s megtaníthatod-e azt dél felé röpülni, midőn a tél közeleg?
Isten több kérdést tett Jóbhoz, a természetben, különösen pedig az állatországban látható különféle dolgokról és intézményekről, hogy őt a maga utólérhetlen bölcseségéről, s az emberek tudatlanságáról és gyengeségéről még inkább meggyőzze, s föltétlen engedelmességre és hallgatásra birja. Kevés szünet után fölhíjja Jóbot, hogy adjon feleletet?
Jób 39,32
Az, ki vakmerősködött Istennel vetekedni, oly könnyen elnémítható?
könnyelmüen és vigyáztalanúl, magamat szenvedő és ingerlékeny természetem érzelmeinek átengedve.
Jób vádolja magát, hogy beszédeiben egyszer másszor, azaz, többször túlment a korláton. Valószinűleg ez alatt természetének fájdalma fölötti panaszait érti és azon ohajtását, hogy bár Isten elé terjeszthetné ügye igazságát, s őt szenvedései okáról megkérdezhetné! Mindkettőre nézve Jób tökéletlenül cselekedett; mert jobb lett volna hallgatva tűrni és Isten rendelésének magát föltétlenűl alávetnie.
Jób nagy szenvedései miatti panaszainak, s azon ohajtásának, hogy igazvoltát Isten előtt védelmezhesse, oly külszíne volt, mintha ő Istent igaztalannak tartaná, bár ez valóban nem volt így, mint ez az isteni bölcseség és igazság többszöri elismeréséből és vallásából, valamint átalán jámborságából, különösen pedig abból tűnik ki, hogy Isten őt végre mint igazat, és igaztalanúl vádoltat megjutalmazta. Hogy barátai előtt ily külszínben tünt föl, és igy alkalmat adott a felőle mondott balvéleményekre: ezáltal vonta magára Jób Istennek fönebbi dorgáló szavait, a mint meg is érdemlette. Isten azokkal ezt akarta mondani: Mire valók a te panaszaid és ama kivánságod, hogy elém terjeszthesd ügyedet? nem az-e ennek külszíne, hogy engem igaztalannak akarsz elétűntetni, és magad elveivel dicsekedni?
Ha te igazvoltom felől akarnál velem beszélni, vagy azt megitélni, vagy épen feddeni: akkor neked is mindenhatónak, azaz, Istennek kellene lenned. Ismerd el tehát, hogy esztelenűl kivántál velem pörbe szállani.
jelenj meg a mindenhatóság diszében és fönségében! Isten megmutatja (5–9. v.) Jóbnak, miképen kellene mindenhatónak lennie, ha vele vetekedni s fölötte igazat nyerni akarna.
Jób fönebb 24. r. a gonoszok igaztalanságát igen élénk szinekkel festette; most fölhíjja őt Isten, mutassa meg hatalmát megsemmisítésökön; ha ezt megteheti, akkor terjeszsze elő ügyét, s kivívja igazát.
Jób 40,10
azaz: nagy állat; némelyek szerint elefánt, mások szerint mammut, egyebek szerint viziló. Némely sz. atyák és irásértelmezők az erről mondottat a sátánra alkalmazzák. Miután Isten fölhivta Jóbot, hogy hatalmát mutassa meg, ha vetekedni akar vele, folytatólag szól mindenhatóságáról, hogy ekkép megmutassa, miszerint azért mivel mindenható, egyszersmind végtelenűl bölcs és igazságos is, kinek itéletei ellen semmi kifogás meg nem állhat.
Jób 40,10
azaz, mint tégedet, ugyanazon mindenható teremtő erövel.
azaz, minden ereje mellett sem ártalmas. Lásd Izai. 11,7. 65,25.
vagy az erős részekben.
lágyékának egybefont inai erejének bizonyságai átalában.
A héber szerint: csontjai vasrudak.
Jób 40,14
ő az Isten műveinek remeke. Lásd Péld. 8,22.
A Teremtő neki (az elefántnak vagy vízilónak) kaszát (sarló forma agyarat) adott, melylyel a füvet levágja.
E roppant állat oly szelíd természetű, hogy a föld vadai háborítlanúl játszadozhatnak körötte.
Jób 40,18
Jordán átalán folyamot tesz, a folyótól származtatva, s egynek adatott tulajdonnévül.
a víziló egyaránt él vizben és szárazon. Kik itt az elefántot értik, ezt nagyításul veszik ormánya azon tulajdonának kifejezésére, melynél fogva sok vizet szívhat föl egyszerre. Mások a hébert igy adják …bátorságban van, habár a Jordán (a folyó) szájáig tolúl.
Jób 40,19
szeme láttára.
Minden erőssége mellett is könnyen hagyja magát megfogni. Mily csodálatos! Ezt némelyek kérdésképen veszik.
Valószinűleg a krokodil. Vesd össze: Zsolt. 73,13.14. 103,26. Izai. 27,1. Ez mint vérszopó vadállat ellenébe tétetik a szelíd Behemotnak, mi az ő mindenhatóságának más nemű tanúja, bizonysága. Mások szerint: czethal.
megfoghatod-e? s a megfogottat karikára akaszthatod-e? A halászok Egyiptomban a megfogott halat most is karikaszerű horogra akasztják vizbe a Nil partján.
Azt hiszed, hogy oly szelíd állattal van dolgod, mint a Behemot?
hogy alattvalód leszen. Lásd Móz. II. 21,6.
a keletiek leánykáikat madarakkal ajándékozzák meg, melyek szalagon vezettetnek.
földarabolhatják-e, mint más tengerihalat, és megeszik-e?
nem fogod őt hálóba, sem rekeszbe. A héber szerint: Megtöltheted-e bőrét tőrökkel és fejét halász-szigonyokkal?
Jób 40,28
a megtámadót.
Némelyek a hébert igy adják: midőn őt (a Leviatánt) látja, puszta látásától is leterítetik.
Kényelmes nyugalmából, miután jóllakott, fölriaszthatnám, ha keményen akarnék vele bánni, mert ki állhat ellenem? Mások a hébert igy fordítják: Nincs oly merész, ki őt felkeltse, és ki az, ki ellenem állana? Teremtményemet sem meri senki ingerleni, ki szegűlhetne hát ellenem? mily esztelenűl cselekszel hát, oh Jób!
Jób 41,2
Lásd Rom. 11,35.
Jóbra vonatkozólag. Ki tarthat igényt Isten kegyelmére, mintha ezzel Isten valakinek előbbi szolgálatiért tartoznék? mi joggal kivánsz tehát kihallgattatást?
A ki ellenem szegűlne, vagy kegyelmemet, jogot tartva arra, merné igényelni: annak vakmerőségét megbüntetném, és nem kimélném őt, akár daczos szavakat intézne hozzám, akár pedig, látva ezek sikeretlenségét, könyörögve járúlna elém. Mások a hébert igy forditják: Nem hallgatom el (a Leviatán) tagjait, erejét s testalkatának kellemét.
Jób 41,4
ki veheti el bőre pikkelyeit, melyek pánczél gyanánt vannak rajta?
Némelyek szerint: fogai közé. Mások másképen.
Mindezek (9–12. v.) jelképei az erősségnek és kegyetlenségnek.
pusztitásai miatt. Némelyek a héber szerint: előtte ugrál a félelem.
azaz, nem simúlnak el mellette, és mégsem veszik el életét. Mások olvasása után a héber szerint: Ha mennykő hullna is rá, nem térne ki más helyre.
A héber szerint: erősen áll, mint az alsó malomkő.
Jób 41,16
azaz, magok a legerősebb emberek is.
bűnbánva magokba szállanak, és oltalmat kérnek Istentől.
Mások a héber szerint: sem dárda, sem lándzsa, sem tőr.
A héber szerint: az ív fia, t. i. a nyil.
a buzogányt.
Jób 41,21
azaz: erős fogak (Zacken) vannak altestén; ezek alatt a krokodilnak rövid, vastag lábai értendők, melyek közől a két elsőn öt-öt, a két hátulsón négy-négy erős és éles karmok vannak.
az aranyos agyagot; a naptól megkeményedett sárga agyagföldre terűl el. Mások másképen. A héber szerint: alsó részén éles fogak vannak, s azok hegyét az iszapba nyomja. Mások másképen.
oly forrongásba hozza.
Jób 41,23
Midőn a krokodil a vizen úszik, utána viztajték támad, melynek oly fénye van, mint egy ősz fej ezüst szinének. Mások másképen.
őszbevegyűltnek.
Egy természetbúvár igy ir a krokodilról: E nagy állat, mely a viz és föld határán él, hatalmát mind a viz, mind a föld lakóira kiterjeszti. Nagyságra minden fajabeli állatot meghaladván, a nélkül, hogy önállóságát akár a héjával megosztaná mint a sas, akár a tigrissel, mint az oroszlán, teljesebb uralmat gyakorol, mint a sas és oroszlán. És ezen uralma annál biztosabb, mert először két elemre terjedvén, a vetett cselt könnyebben kikerűlheti; másodszor, nem könnyen fáradó ereje nem kiván hamar újulást, mivel vérében kevesebb a melegség; és végre a viadalban kevesebb veszélynek van kitéve, mivel az éhséget soká tűri.
Jób 41,25
a nélkül, hogy attól félne.
A sz. atyák közől Cirill, Athanáz, Gergely, és más görög és latin értelmezők azt tartják, hogy itt a Szentlélek betű szerint ugyan nagy vizi állatot, de magasabb értelemben a sátánt érti. Vulgátánkban sz. Jeromos is e véleményt látszik tekintetbe venni, s ha a mondottakat a pokol ama fejedelmének tulajdonaival egybevetjük, az összhangzást nem lehet félre ismernünk; valamint átalában meg kell vallanunk, hogy a rosznak úgy, mint a jónak a természetben megvannak képei, hogy erre ösztönűl, amarra nézve intésűl szolgáljanak.
semmi munka nem lehetetlen; mert a tiszta gondolat Istenben teremtmény, és a mit Isten gondol, az megvan. Jób megvallja Isten mindenhatóságát, s ezzel Isten megfoghatlan bölcseségét és igazvoltát.
Jób 42,3
Lásd Jób 38,2. Jób megvallja, hogy az igék, melyeket fönebb Isten mondott, az ő megtorlására mondattak. Vádolja magát, hogy Isten végzését és ügye eldöntését értetlenűl inkább elhomályosította, mint tisztába hozta. Lásd Jób 38. r. 2-ik jegyz.
a mi engem nem is illet, az t. i. mi a 4. versben következik. Lásd Jób 38,4. 40,7.
Csak tökéletlen ismeretem volt előbb felőled a tanítás által; de most látlak téged, világosan belátom bölcseségedet és gondviselésedet. Isten személyes látásáról szó sem lehet, mert az Isten nem láthatólag, hanem a sötét felleg mögött volt jelen.
Tudatlanságomért s abból következett panaszos kitöréseimért és helytelen kivánataimért enmagamat büntetem meg, porban és hamuban tartván bűnbánatot.
Jób 42,7
ki Jóbnak legszelídebb megrovója volt.
Jób 42,7
az ifju önhitt Eliut emlitésre sem méltatta.
Elifáz és barátai a csapásokból, melyek itt gyakran az istenteleneket értik, azt következtették, hogy Jób elkövetett nagy vétkei miatt szenved. E következtetés hibás volt, és nagy mértékben szeretetlen. Jób ellenben helyesen mutogatta, hogy az isteni bölcseség a világ kormányában megfoghatlan; csak abban hibázott, hogy ezen igazságot nem fejté ki eléggé tisztán, igen sokat panaszkodott, s gondatlanul Isten itéletét kivánta.
Jób 42,8
a szenvedő igaz.
Isten szólása, úgymond naz. sz. Gergely, gyógyszer volt Jób sebére, koronája a küzdésnek, jutalma a béketűrésnek. Ehhez hasonlitva a mi következett, mind csekélység, ámbár kétannyit nyert most mindabból, mije azelőtt volt.
a szenvedőnek könyörgése miatt megbocsátott neki. Ime mily hasznos a szentek könyörgése! Ez is egyik bizonyíték ama vigasztaló kathol. hitigazságra, melynélfogva szabad és hasznos a szenteket segítségűl híni.
A bűnbánat és a szeretetteljes közbenjárás barátiért Istentől további kegyelmet eszközlött a jámbor szenvedőnek, hogy kétszeresen visszanyerje, a mit elvesztett vala.
Jób 42,11
a szerencsétlenségben mindnyájan elhagyták (Jób 19,3.); de miután előbbi jólétét visszanyerte, ismét meglátogatták őt, és Jób oly szivesen fogadta őket, mint azelőtt.
Jób 42,11
a kiállott szenvedés miatt szánakozván.
Jób 42,11
A héber szerint: kesita. Lásd Móz. I. 33,19.
A héber szerint: átalában karikát. Keleti szokás, hogy a látogatók ajándékokat hozzanak magokkal. Lásd Kir. I. 9,7.
Jób 42,14
A héber szerint: Jemima (napfény).
Jób 42,14
azaz: jóillatnak.
A héber szerint: Keren-Happuch, arczkenőcs-üveg.
ezt a gazdag családapák tették, miután szokásos jognál fogva csak a fiúk voltak örökösök. Lásd Móz. IV. 27,8.
A görög, arabs és régi latin forditásokban jelen vershez ez van adva: És irva vagyon, hogy ő fel fog támadni, azokkal, kiket az Úr föltámaszt. A görög szöveg még ezt teszi hozzá: A szirusból kivehető, hogy Jób Anzitisben, Idumea és Arabia határain lakott, és először Jobábnak neveztetett. Arabs nőt vett feleségűl, ki neki egy Ennon nevü fiat szült. Ő maga Zára fia volt (Esau utódjai közől) Boszrából. A királyok pedig Idumeában, hol Jób is uralkodott, ezek voltak: Balak, Beor fia, azután Jób vagy Jobáb, azután Ason, azután Adad, Barad fia. Jób barátai kik őt meglátogatták: Elifáz Esau utódaiból és temani király, Baldad suhi király, és Szófár a mineusok királya. – Ezen toldalék igen régi, s több görög és latin sz. atyáktól tartatott fenn, kik sz. Jeromos előtt éltek, de ez által a sz. szövegbe föl nem vétetett.