ÁMOSZ JÖVENDÖLÉSE.

Jegyzet


Ám 1

Jövendölés Damaskus, a filiszteusok, tírusiak, edomíták és ammoníták ellen.

Ám 1,1

Ámosz igéi, ki a tekuai pásztorok közől volt, – melyeket látott Izrael felől, Oziásnak, Júda királyának napjaiban, és Jeroboamnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két esztendővel a földindúlás előtt.

Ám 1,2

És mondá: Az Úr ordít Sionból, és Jerusalemből szózatát adja; sírnak a pásztorok gyönyörű legelői, és megszárad a Kármél teteje. [Jerem. 25,30. Joel 3,16.]

Ám 1,3

Ezeket mondja az Úr: Damaskusnak három és négy vétkeért nem kegyelmezek; azért, hogy vas-szekerekkel cséplették Gálaádot.

Ám 1,4

És tüzet bocsátok Ázael házába, mely megemészti Benadad házait.

Ám 1,5

És összetöröm Damaskus zárját, és a bálvány mezejéről elvesztem az ott lakót, és a királyi pálcza tartóját a gyönyörűség házából, és átvitetik a szíriai nép Cirenébe, úgymond az Úr.

Ám 1,6

Ezeket mondja az Úr: Gázának három és négy vétkeért nem kegyelmezek, mivel teljesen elvitték a foglyokat, hogy berekesszék Idumeába.

Ám 1,7

És tüzet bocsátok Gáza kőfalára, mely megemészti az ő házait.

Ám 1,8

És kivesztem a lakót Azotusból, és a királyi pálcza tartóját Askalonból; és kezemet Akkaronra nyujtom, és elvesznek a megmaradott filiszteusok, úgymond az Úr Isten.

Ám 1,9

Ezeket mondja az Úr: Tírusnak három és négy vétkeért nem kegyelmezek; azért, hogy a foglyokat teljesen berekesztették Idumeába, és nem emlékeztek meg a testvéri szövetségről,

Ám 1,10

És tüzet bocsátok Tírus kőfalára, mely megemészti az ő házait.

Ám 1,11

Ezeket mondja az Úr: Édomnak három és négy vétkeért nem kegyelmezek; azért, hogy fegyverrel üldözte atyjafiát, és nem cselekedett vele irgalmasságot, és tovább is fenntartotta haragját, és boszankodását mindvégig fentartotta.

Ám 1,12

Tüzet bocsátok Témanba, mely megemészti Bózra házait.

Ám 1,13

Ezeket mondja az Úr: Ammon fiainak három és négy vétkökért nem kegyelmezek; azért, mivel kétfelé vágták Gálaád nehézkeseit, hogy határukat kiterjeszszék.

Ám 1,14

És tüzet gyujtok Rabba kőfalán, mely megemészti az ő házait ordítás közt a harcz napján, és forgószélben a rendűlés napján.

Ám 1,15

És Melkom fogságra megyen, ő és fejedelmei egyetemben, úgymond az Úr.

Ám 2

Jövendölés Moáb, Júda és Izrael ellen.

Ám 2,1

Ezeket mondja az Úr: Moábnak három és négy vétkeért nem kegyelmezek; azért, hogy az idumei király csontjait egészen hamuvá égette.

Ám 2,2

És tüzet bocsátok Moábra, mely megemészti Kariot házait, és Moáb meghal a zajban, a harsona-zengésben.

Ám 2,3

És elvesztem közőle az itélő birót, és minden fejedelmeit megölöm vele együtt, úgymond az Úr.

Ám 2,4

Ezeket mondja az Úr: Júdának három és négy vétkeért nem kegyelmezek; azért, hogy elvetette az Úr törvényét, és az ő parancsait nem tartotta meg; mert megcsalták őket bálványaik, melyek után az ő atyáik mentek vala.

Ám 2,5

És tüzet bocsátok Júdára, mely megemészti Jerusalem házait.

Ám 2,6

Ezeket mondja az Úr: Izraelnek három és négy vétkeért nem kegyelmezek; azért, hogy eladta ezüstért az igazat, és a szegényt saruért.

Ám 2,7

Ők letiporják a föld porába a szegények fejeit, és a lealázottak útját elfordítják; a fiú és atyja együtt mennek a leányhoz, megfertőztetvén az én szent nevemet.

Ám 2,8

És zálogos ruhákon feküsznek minden oltár mellett, és az elitéltek borát iszszák az ő istenök házában.

Ám 2,9

Pedig én írtottam ki az amorreust az ő színök elől, kinek magassága czédrusfák magassága, és erős volt, mint a tölgyfa, megrontván felűl gyümölcseit, és alúl gyökereit.

Ám 2,10

Én vagyok, ki felhoztalak titeket Egyiptom földéről, és hordoztalak a pusztában negyven esztendeig, hogy bírjátok az amorreus földét. [Móz. II. 14,21. Móz. V. 8,2.]

Ám 2,11

Én támasztottam fiaitok közől prófétákat, és ifjaitok közől nazareusokat; vajjon nem így van-e? Izrael fiai! úgymond az Úr.

Ám 2,12

De ti bort adtatok a nazareusoknak, és a prófétáknak parancsoltatok, mondván: Ne jövendöljetek.

Ám 2,13

Ime én csikorgok alattatok, mint csikorog a szénával terhelt szekér.

Ám 2,14

Azért elvesz a futás a gyorstól, az erős nem fogja bírni erejét, és az izmos sem menti meg életét;

Ám 2,15

és a kézíves meg nem áll, a gyors lábú el nem szabadúl, és a lovon ülő sem menti meg életét;

Ám 2,16

még a bátorszivű is az erősek között mezitelen fut el az napon, úgymond az Úr.

Ám 3

A háladatlan Izrael keményen megfenyíttetik.

Ám 3,1

Halljátok az igét, melyet az Úr szól felőletek, Izrael fiai! és az egész nemzetség felől, melyet kihoztam Egyiptom földéről, mondván:

Ám 3,2

Csak titeket ismertelek a föld minden nemzetségei közől; azért meglátogatlak titeket minden gonoszságtokért.

Ám 3,3

Vajjon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeznek egymással?

Ám 3,4

Vajjon az oroszlán ordít-e az erdőben, ha nincsen ragadománya? Vajjon hallatja-e szavát az oroszlánkölyök fekvőhelyén, ha valamit nem fogott?

Ám 3,5

Vajjon esik-e madár a földön tőrbe madarász nélkül? Vajjon a tőr elvétetik-e a földről, mielőtt valamit fogna?

Ám 3,6

Ha a városban megszólal a harsona, nem réműl-e meg a nép? Jön-e a városra veszedelem, melyet az Úr nem küldött?

Ám 3,7

Az Úr Isten sem cselekszik semmi dolgot, hogy ki ne jelentse titkát szolgáinak, a prófétáknak.

Ám 3,8

Ordít az oroszlán, ki ne félne tőle? Szól az Úr Isten, ki ne jövendőlne?

Ám 3,9

Hirdessétek Azotus házairól és Egyiptom földének házairól, és mondjátok: Gyűljetek egybe Szamaria hegyein, és lássátok a sok bolondságot közepette, és mennyi erőszakot szenvednek az ő kebelében!

Ám 3,10

Nem tudnak igazat cselekedni, úgymond az Úr, gonoszságot és ragadományokat halmoznak össze házaikban.

Ám 3,11

Azért ezeket mondja az Úr Isten: Megszorongattatik és körűlvétetik az ország; levonatik rólad erősséged, és földúlatnak házaid.

Ám 3,12

Ezeket mondja az Úr: Valamint a pásztor az oroszlán torkából csak egy-két szárat vagy fülhegyet ragad ki: úgy szabadíttatnak meg Izrael fiai, kik Szamariában a nyugágy szegletén és damaskusi takarókon ülnek.

Ám 3,13

Halljátok ezt, és tegyetek bizonyságot Jákob házában, úgymond a seregek Ura Istene:

Ám 3,14

mert az napon, midőn látogatni kezdem Izrael vétkeit, meglátogatom őt és Bétel oltárait is; levágatnak az oltár szarvai, és a földre esnek.

Ám 3,15

És lerontom a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztúlnak az elefántcsont-házak, és sok épület összeromboltatik, úgymond az Úr.

Ám 4

Az izraeliták az ő tobzódásuk és bálványozásuk miatt megbüntettetnek. Intelem megtérésre.

Ám 4,1

Halljátok ez igét, kövér tehenek, Szamaria hegyén, kik szorongatjátok a szűkölködőket, és megrontjátok a szegényeket; kik azt mondjátok uraitoknak: Hozzatok elé, hadd igyunk.

Ám 4,2

Megesküdött az Úr Isten az ő szentségére: hogy íme eljőnek a napok tirátok, és szigonyokon emelnek titeket és maradványaitokat a forró fazekakba.

Ám 4,3

A hasadékokon mentek ki egyik a másik előtt, és Armon felé fogtok vettetni, úgymond az Úr.

Ám 4,4

Jőjetek hát Bételbe, és gonoszkodjatok; Galgalába, és halmozzátok a vétket; hozzátok el reggel áldozataitokat, harmadnap tizedeiteket.

Ám 4,5

És áldozzatok kovászosból hálaáldozatot, híjatok föl szabadakaratból való áldozatra, és hirdessétek ezt; mert így akarjátok, Izrael fiai, úgymond az Úr.

Ám 4,6

Azért én is elvásítottam fogaitokat minden várostokban, és szűkké tettem a kenyeret minden helyeteken; de mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

Ám 4,7

Visszatartottam tőletek az esőt három hónappal az aratás előtt; adtam esőt egyik városra, s a másik városra nem adtam esőt; az egyik táj megázott, s a mely tájra nem adtam esőt, kiszáradott.

Ám 4,8

Két három város is ment egy városba, hogy vizet ihassanak, de nem ittak eleget; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

Ám 4,9

Megvertelek titeket égető széllel és ragyával; kerteitek és szőllőitek sokaságát, a ti olaj- és fügefáitokat megette a hernyó; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr. [Aggeus 2,18.]

Ám 4,10

Halált küldöttem közétek, mint Egyiptomban, megöltem fegyverrel ifjaitokat, elfogattam lovaitokat, és táboraitok bűzét orrotokba juttattam; és ti mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr.

Ám 4,11

Fölforgattalak titeket, mint fölforgatta az Isten Sodomát és Gomorrát, és lettetek, mint az égésből kiragadott üszög; és mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr. [Móz. I. 19,24.]

Ám 4,12

Azért ezeket cselekszem veled, Izrael! miután pedig ezeket cselekedtem veled, készűlj a te Istened elé, Izrael!

Ám 4,13

Mert íme ő a hegyek alkotója és a szellő teremtője; ő hirdeti beszédét az embereknek; ő képzi a reggeli ködöt, és jár a föld magas helyein; seregek Ura Istene, az ő neve.

Ám 5

Siralom-ének Izrael esete fölött. Fölhivás bűnbánatra és igazi jobbúlásra.

Ám 5,1

Halljátok ez igét, melylyel én siratlak titeket: Izrael háza elesik, és többé föl nem kel.

Ám 5,2

Izrael szűze le van vetve saját földén, s nincs ki fölemelje őt.

Ám 5,3

Mert ezeket mondja az Úr Isten: A mely városból ezeren keltek ki, százan hagyatnak meg abban; és a melyből százan keltek ki, tizen hagyatnak meg Izrael házában.

Ám 5,4

Azért ezeket mondja az Úr Izrael házának: Keressetek engem, és élni fogtok.

Ám 5,5

És ne keressétek Bételt, és Galgalába ne menjetek, és Berszabeén át ne járjatok; mert Galgala fogságra vitetik, és Bétel haszontalan leszen.

Ám 5,6

Keressétek az Urat, és éljetek, netalán égjen, mint a tűz, József háza, és megemészsze, és ne legyen, ki megoltsa Bételt.

Ám 5,7

Kik ürömmé változtatjátok az itéletet, és az igazságot a földön hagyjátok.

Ám 5,8

(Keressétek őt,) ki a gönczölszekeret és a kaszást teremtette, a sötétséget hajnallá változtatja, s a napot éjre fordítja; ki a tenger vizeit fölhíja, és azokat kiönti a föld színére; Úr az ő neve; [Ámosz 9,6.]

Ám 5,9

ki neveti az erősnek pusztítását, és a hatalmast kiírtja.

Ám 5,10

Ők gyűlölik a dorgálót a kapuban, és a tökéletesen szólót utálják.

Ám 5,11

Azért, mivelhogy megraboljátok a szegényt, és válogatott ragadományt visztek el tőle, házakat fogtok építeni négyszegű kőből, de nem laktok azokban; igen kedves szőllőket ültettek, de nem isztok azok borából. [Szofon. 1,13.]

Ám 5,12

Mert én ismerem a ti sok vétketeket és nagy bűneiteket, ti az igaznak ellenségei vagytok, ajándékot vevők, és a szegényeket elnyomók a kapuban.

Ám 5,13

Azért az okos hallgat azon időben; mert gonosz az idő.

Ám 5,14

Keressétek a jót, és nem a gonoszt, hogy éljetek; és veletek leszen a seregek Ura Istene, a mint mondjátok.

Ám 5,15

Gyűlöljétek a gonoszt, és szeressétek a jót, és szolgáltassatok itéletet a kapuban; talán könyörűl a seregek Ura Istene József maradékain. [Zsolt. 96,10. Rom. 12,9.]

Ám 5,16

Azért ezeket mondja a seregek Ura Istene, az uralkodó: Minden utczán sírás, és kivűl mindenütt jaj, jajszó; gyászolásra híjják a szántóvetőt, és sírásra azokat, kik sírni tudnak.

Ám 5,17

Minden szőllőben siralom, mert átmegyek közepetted, úgymond az Úr.

Ám 5,18

Jaj az Úr napját kivánóknak! mit használ az nektek? Az Úr ezen napja sötétség és nem világosság. [Jerem. 30,7. Joel 2,11. Szofon. 1,15.]

Ám 5,19

Mintha valaki oroszlán elől futna, és medvével találkoznék, vagy a házba menvén, a falhoz támaszkodnék, és kigyó marná meg őt.

Ám 5,20

Vajjon nem sötétség-e az Úr napja, és nem világosság? Nem merő homály-e, melyben nincs fényesség?

Ám 5,21

Gyűlölöm és megvetem ünnepeiteket; és nem fogadom el gyülekezetetek illatszerét. [Izai. 1,11. Jerem. 6,20. Malak. 1,10.]

Ám 5,22

Hogyha bemutatjátok is nekem az égő áldozatokat és ajándékaitokat, nem fogadom el; és a ti kövér fogadalmaitokra nem tekintek.

Ám 5,23

Távolítsd el tőlem énekeid zaját; és a te hegedűszódat nem hallgatom.

Ám 5,24

Áradjon ki, mint a víz, az itélet, és az igazság, mint a sebes patak.

Ám 5,25

Vajjon áldoztatok-e nekem béke- és eledel-áldozatokat a pusztában negyven esztendeig? Izrael háza! [Apost.cs. 7,42.]

Ám 5,26

És ti hordoztátok a sátort Moloktoknak, bálványaitok képét, a ti istenetek csillagát, melyeket magatoknak csináltatok.

Ám 5,27

Azért elköltöztetlek titeket Damaskuson túl, úgymond az Úr, kinek neve, Seregek Istene.

Ám 6

Izrael és Júda önhitt biztossága, kéjelgése és egyéb vétkei; az ő büntetése.

Ám 6,1

Jaj nektek, kik gazdagok vagytok Sionban, és bíztok Szamaria hegyében; fejedelmek, népek fejei, kik pompával mentek Izrael házába.

Ám 6,2

Menjetek át, Kalanéba, és nézzetek körűl; onnan menjetek a nagy Ématba; és vonúljatok le a filiszteusok Getjébe, s mindezen országok legjavába; vajjon szélesb-e azok határa a ti határotoknál?

Ám 6,3

Kik bár elkülönítve vagytok a gonosz napra, mégis közelegtek a hamisság székéhez.

Ám 6,4

Kik elefántcsont-ágyakban alusztok, és bujálkodtok fekvőhelyeiteken; kik megeszitek a bárányt a nyájból, és a borjút a csordából;

Ám 6,5

kik zsoltárszó mellett énekeltek, – azt vélvén, hogy hangszerök olyan, mint Dávidé;

Ám 6,6

kik a bort csészékből iszszák, és legjobb kenettel kenetkeznek; de semmit sem törődnek József romlásával.

Ám 6,7

Azért az elköltözendők élén fognak ezennel elköltözni, és elvitetik a bujálkodók társasága.

Ám 6,8

Megesküdött az Úr Isten az ő lelkére, úgymond a seregek Ura Istene: Utálom én Jákob kevélységét, és házait gyűlölöm; és a várost kézbeadom lakóival együtt. [Jerem. 51,14.]

Ám 6,9

És ha tíz férfiú marad egy házban, azok is meghalnak.

Ám 6,10

És ha valakit fölvesz rokona, hogy megégesse őt, és a csontokat kivigye a házból; és szól annak, ki a ház rejtekhelyén vagyon: Vajjon van-e még valaki nálad?

Ám 6,11

Ez felelni fogja: Nincsen. És mondja majd neki: Hallgass, és ne emlékezzél meg az Úr nevéről.

Ám 6,12

Mert íme az Úr parancsot ad; és megveri a nagy házat összeomlással, a kisebb házat repedésekkel.

Ám 6,13

Vajjon futhatnak-e kősziklákon a lovak, vagy szánthatni-e ott bivalyokon: hogy keserűséggé változtatjátok az itéletet, és az igazság gyümölcsét ürömmé?

Ám 6,14

Kik örűltök a semmin, és azt mondjátok: Vajjon nem a mi erőnkkel szerzettünk-e magunknak szarvakat?

Ám 6,15

Mert íme én támasztok ellenetek, Izrael háza, úgymond a seregek Ura Istene, nemzetet, mely megront titeket Émat bejövetelétől a puszta patakjáig.

Ám 7

Három látomás Izrael büntetésre méltó voltáról. Az aranyborjú egyik papja a prófétát el akarja űzni, de ez neki és népének büntető itéleteket jövendől.

Ám 7,1

Ezeket mutatta nekem az Úr Isten: Ime ő sáskát idézett elé a tavaszi eső idején, a virágzás kezdetén, és az őszi eső a királyi kaszálás után jött.

Ám 7,2

És lőn, mikor az teljességgel megemésztette a föld füvét, mondám: Uram Isten! légy kegyelmes, kérlek. Ki segíti föl Jákobot, mivelhogy kicsiny ő?

Ám 7,3

Könyörűlt az Úr ezen: Nem leszen az meg, mondá az Úr.

Ám 7,4

Ezeket mutatta nekem az Úr Isten: Ime az Úr Isten itéletre szólítá a tüzet, s ez megemészté a nagy mélységet, és megevé együtt az országrészt is.

Ám 7,5

És mondám: Uram Isten! szűnj meg; ki segíti föl Jákobot, mivelhogy kicsiny ő?

Ám 7,6

Könyörűlt az Úr ezen is: Ez sem leszen meg, mondá az Úr Isten.

Ám 7,7

Ezeket mutatta nekem az Úr: Ime az Úr álla egy bevakolt kőfalon, kezében a kőműves simító eszközével.

Ám 7,8

És mondá az Úr nekem: Mit látsz te? Ámosz! És mondám: A kőműves simító eszközét. És mondá az Úr: Ime én a simító eszközt az én népem Izrael közé leteszem; nem simítom őt meg többé.

Ám 7,9

És lerontatnak a bálvány magas helyei, és Izrael szent helyei elpusztúlnak, és Jeroboam háza ellen fegyverrel támadok.

Ám 7,10

És elkülde Amaziás, Bétel papja Jeroboamhoz, Izrael királyához, mondván: Pártot üt ellened Ámosz Izrael házának közepette; nem szenvedheti el a föld mind az ő beszédét.

Ám 7,11

Mert ezeket mondja Ámosz: Fegyver által hal meg Jeroboam, és Izrael fogságra vitetik az ő földéről.

Ám 7,12

És Amaziás mondá Ámosznak: Látó! eredj, fuss Júda földére, ott egyed kenyeredet, és ott jövendölj.

Ám 7,13

És Bételben többé ne jövendölj; mert a király szent helye ez és az ország háza.

Ám 7,14

És felele Ámosz és mondá Amaziásnak: Nem vagyok én próféta, és nem vagyok próféta fia; hanem pásztor vagyok én, ki vadfügét szedek.

Ám 7,15

És elvive engem az Úr, mikor a nyáj után mentem, és mondá az Úr nekem: Eredj, jövendölj az én népemnek, Izraelnek.

Ám 7,16

És most halljad az Úr igéjét: Te azt mondod: Ne jövendölj Izraelről, és ne fakadj ki a bálvány házára.

Ám 7,17

Azért ezeket mondja az Úr: Feleséged a városban fog meggyaláztatni, fiaid és leányaid fegyver által hullanak el, földed zsinórral méretik föl; és te megfertőztetett földön halsz meg, és Izrael fogságra vitetik az ő földéről.

Ám 8

Izrael megérett a végpusztúlásra.

Ám 8,1

Ezeket mutatta nekem az Úr Isten: Ime egy almaszedő horog.

Ám 8,2

És mondá: Mit látsz te? Ámosz! És mondám: Almaszedő horgot. És mondá az Úr nekem: Eljő vége az én népemnek, Izraelnek; nem cselekszem többé, hogy elkerűljem őt.

Ám 8,3

És csikorognak a templom sarkai az napon, úgymond az Úr Isten; sokan meghalnak, mindenfelé hallgatás terjed el.

Ám 8,4

Halljátok ezt, kik megrontjátok a szegényt, és kiszívjátok a föld szűkölködőit,

Ám 8,5

mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy eladjuk az árút, és a szombat, hogy fölnyissuk a gabonatárt? hogy kisebbé tegyük a mértéket, és fölemelhessük árát, és hamis mérleget vegyünk elő?

Ám 8,6

hogy a szűkölködőket pénzen, a szegényeket egy pár sarun bírhassuk, és a gabona ocsúját eladhassuk?

Ám 8,7

Megesküdött az Úr Jákob kevélysége ellen: Soha nem felejtem el minden ő cselekedetöket.

Ám 8,8

Vajjon ezen ne reszkessen-e a föld, és ne sírjon-e minden lakója? mind földagad, mint a folyóvíz, és kiárad és lefoly, mint Egyiptom patakja.

Ám 8,9

És leszen az napon, úgymond az Úr Isten: elenyészik a nap délben, és elsötétítem a földet fényes nappal.

Ám 8,10

Ünnepeiteket siralomra fordítom, és minden énekteket jajgatásra, mindnyájatok hátára szőrzsákot hozok, és minden főre kopaszságot; és oly gyászra juttatom, minő az egyszülöttért vagyon, és az ő végét keserves nappá teszem. [Tób. 2,6. Makk. I. 1,42.]

Ám 8,11

Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és éhséget bocsátok a földre; nem a kenyér éhségét, sem a víz szomjúságát, hanem az Úr igéje hallásaét.

Ám 8,12

És megindúlnak tengertől tengerig, és éjszaktól napkeletig; körűljárnak, keresvén az Úr igéjét, és nem találják.

Ám 8,13

Az napon elepednek a szép szűzek és az ifjak a szomjúság miatt,

Ám 8,14

kik most Szamaria bűnére esküsznek, és mondják: Él a te istened, Dán! és él Berszabee útja! elesnek ők, és föl nem kelnek többé.

Ám 9

Izrael teljes elpusztúlása. Igéret a messiási időszakról.

Ám 9,1

Látám az Urat állani az oltáron, ki ezt mondá: Üsd meg az ajtósarkat, hogy megrendűljenek a felső küszöbök; mert fösvénység vagyon mindenek fejében. És maradványaikat fegyverrel ölöm meg, és nem lesz menekvésök. Elfutnak, és nem szabadúl meg közőlük, a ki elfut.

Ám 9,2

Ha pokolig mennek is le kihozza onnan őket az én kezem; ha az égig mennek is föl, levonom őket onnan; [Zsolt. 138,8.]

Ám 9,3

ha a Kármél tetején elrejteznek, fölkeresvén, onnan is elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger mélységébe rejtenék is magokat, ott is parancsolok a kigyónak, és megmarja őket.

Ám 9,4

Ha fogságba mennek ellenségeik előtt, ott parancsolok a fegyvernek, és megöli őket; rájok fordítom szemeimet veszedelmökre, és nem javokra. [Jerem. 44,11.]

Ám 9,5

Mert a seregek Ura Istene, ha megérinti a földet, ez megeped, és sírnak mind a benne lakók; és mind földagad, mint a patak, és lefoly, mint Egyiptom folyóvize.

Ám 9,6

Ki fenn az égben építi lépcsőjét, és lenn a földön alakítá kis csoportját; ki a tenger vizeit eléhíjja, és kiönti azokat a föld szinére; Úr az ő neve. [Ámosz 5,8.]

Ám 9,7

Vajjon nem mint a szerecsen-fiak vagytok-e ti előttem? Izrael fiai! úgymond az Úr. Nem én hoztam-e föl Izraelt Egyiptom földéről, a filiszteusokat Kappadócziából, és a szírusokat Cirenéből?

Ám 9,8

Ime az Úr Isten szemei a vétkező országon vannak, és elpusztítom azt a föld szinéről; mindazáltal egészen nem írtom ki Jákob házát, úgymond az Úr.

Ám 9,9

Mert íme én parancsot adok, és fölrázom Izrael házát minden nemzet között, mint a búza fölrázatik a rostában, s egy szemecske sem esik a földre.

Ám 9,10

Fegyver által halnak meg az én népem minden bűnösei, kik azt mondják: Nem közelget és nem jő ránk a veszedelem.

Ám 9,11

Az napon föltámasztom Dávid beesett sátorát; és kijavítom kőfalainak repedéseit, és a leomlottakat megújítom, és fölépítem azt, mint a régi napokban volt; [Ap.cs. 15,16.]

Ám 9,12

hogy bírják Idumea maradványait és mind a nemzeteket azok, kik az én nevemről neveztetnek, úgymond az ezeket cselekvő Úr.

Ám 9,13

Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, midőn a szántó eléri az aratót, és a szőllőtaposó a magvetőt; a hegyek édességet csöpögnek, és a halmok mind megmíveltetnek.

Ám 9,14

És visszatérítem az én népem, Izrael foglyait, és fölépítik az elpusztúlt városokat, és lakni fogják; szőllőket ültetnek majd, és iszszák azok borát; kerteket állítanak, és enni fogják gyümölcseit.

Ám 9,15

És elültetem őket saját földükbe; és többé nem szaggatom ki őket földükből, melyet nekik adtam, úgymond a te Urad Istened.