ÁMOSZ JÖVENDÖLÉSE.
Ámosz egy, Betlehemtől nehány mértföldnyire délnek fekvő városkából, Tekuából való pásztor, könyvének fölirata szerint azon időben jövendölt, midőn Oziás (Azariás) király Júdában, II. Jeroboam király Izraelben uralkodott (Kir. IV. 14,21–23.), tehát II. Jeroboam utólsó éveiben, minthogy Azariás Jeroboam országlásának huszonhetedik évében kezdett Júdában uralkodni, rész szerint azon időben, midőn Ozeás és Izaiás is jövendöltek. Az ő jövendölései majdnem kizárólag Izrael-ország ellen vannak intézve. Megrója ennek bálvány- és képimádását, nagyjainak tobzódó fényüzését és kőszivűségét, és csak 1,2–2,5 hirdet némely szomszéd népeknek büntetőitéleteket. Egyszer vet pillantást a második Dávid, a Messiás időszakában (9,8–11.). Részrehajlatlan, bátor szólása ellenségeket szerzett neki a bételi papok között (7,10. s követk.). Ezen üldözések miatt, vagy pedig, mivel mint a hagyomány tartja, ellenei boszújának valósággal áldozata lett, az anyaszentegyház őt vértanúi közé számítja, s emlékét marczius 31-én szenteli. Hogy csakugyan ő szerzője a neve alatt fennlevő jövendöléseknek, még senki kétségbe nem hozta, s azokat kezdettől mind a zsidók, mind a keresztények a szentírás könyvei közé számították.
Ám 1,1
Lásd a bevezetést.
E földindúlásról szól Zakariás is 14,5. József, a zsidó történetíró szerint, ez akkor történt, midőn Oziás magának akarta tulajdonítani a főpapságot, s a tömjénzővel a szentélybe lépett (Kir. IV. 15,5. Krón. II. 26,18. s követk.): „Midőn a király a papokat szidalmazta a templomban, erős földrengés lett. A templom fölül megrepedt, s a nyiláson belövellő napsugár a király arczára sütött, és poklossággal verte meg őt.“
Ám 1,2
t. i. Az Úr ráereszti büntetőitéleteit Izraelre. A következő jövendölést az első és második rész foglalja magában. Röviden jövendölvén a szomszéd népek (1–2,3.) és Júda ellen (2,4.5.), mi bevezetésűl szolgál, a próféta Izrael ellen intézi beszédét (2,6. s követk.), és rá büntetéseket hirdet. Sion és Jerusalem helynevek által tudtokra adja Ámosz az izraelitáknak az ő módja szerint, hogy nem Bételben és Dánban, az aranyborjak helyein, kíván az Isten tiszteltetni, hanem a jerusalemi templomban (sz. Jerom.).
Képei a pusztításnak az ellenek által, kiket Isten küld. A Kármél egyike volt Palesztina legtermékenyebb és legszebb hegységeinek a tengernél. Lásd Izai. 16,10.
Ám 1,3
Mivel Damaskus nemcsak egyszer-kétszer, hanem igen gyakran vétkezett, kemény büntetés fogja őt érni. A határozott szám a határozatlan helyett vétetik itt (Péld. 30,15.). A héber szerint: nem fordítom el (a megszabott büntetést).
azért, hogy Gálaádot (az izraelitákat túl a Jordánon) igazságtalanúl megtámadták, és velök a harczon kegyetlenűl bántak, különösen cséplőszekerek által gázolták el őket. A cséplőszekerekről lásd Izai. 28. r. 35-ik jegyz. A próféta szemei előtt amaz igazságtalan harczok forogtak, melyeket Hazael, a damaskusi király, és az ő fia, Benadad viseltek az izraeliták ellen. Lásd Kir. IV. 10,32.33. 13,3.4.7.
Ám 1,4
háborútüzet.
Mások szerint: palotáit.
Ám 1,5
erődeit.
Ám 1,5
A héber szerint: Aven (a gonoszság) völgyéből; hihetőleg a Libanon és Antilibanon közötti völgy ez, melynek birtokában a damaskusi királyok voltak. Igy neveztetett az ott űzött bálványozás miatt.
Ám 1,5
A héber szerint: Éden házából, mi valószinűleg székhelye volt valamely Damaskustól függő fejedelemnek.
Cirene (a héber szerint: Kir) egy asszíriai táj volt a Kur (Círus) folyó mellett. A jövendölés teljesedését lásd Kir. IV. 15,9.
Ám 1,6
Lásd a 3. v. Gáza egyike volt a filiszteusok öt fővárosának (Józ. 10,41. Kir. I. 6,17. Jerem. 25,20.) s itt átalán a filiszteusok helyett vétetik.
hogy átadják a gonosz ellenségeknek. A próféta ezen helye ama harczra vonatkozik, melyet a filiszteusok az edomitákkal közösen viseltek a zsidók ellen (Krón. II. 28,17.18.).
Azot, Askalon és Akkaron, a filiszteusok fővárosai. E jövendölés Nabukodonozor által ment teljesedésbe (Jer. 25,20. 47,1. s követk. Ezekiel 25,15.). E városok különféle ellenségektől később is szenvedtek különféle csapásokat, míg végre magokkal a filiszteusokkal együtt eltűntek a történelemből.
A tírusiak (lásd Joel 3,4.) gyakran kötöttek szövetséget a héberekkel (Kir. II. 5,11. Kir. III. 5,1.); melyik háborúban adták el a fogoly izraelitákat az edomitáknak, a történetírók nem jegyezték föl.
Tírus különféle viszontagságokon ment át, míg végre Nagy Sándor által egészen leromboltatott. Lásd Ezekiel 26. 27. r. Izai. 23. r.
Ám 1,11
Édomról lásd Izai. 34. r. 1-ső jegyz. V. ö. Ámosz 1,3.
Az edomiták az izraeliták atyjafiainak neveztetnek Esautól, Jákob testvérétől lett származásuknál fogva. Mivel oly megátalkodott ellenségei az izraelitáknak, és gyűlöletökből nem akarnak kivetkezni (Izai. 34. r. 1-ső jegyz.), azért kemény büntetés éri őket.
Téman és Bózra, Édom városai voltak. Lásd Jerem. 49,7.13. Izai. 34,6. E jövendölés Nabukodonozor által teljesedett (Jerem. 49,7. Ezekiel 25,14.), tökéletesen pedig a makkabeusok idejében, Hirkanus János által, ki az edomitákat teljesen leigázta, és országuknak mindörökre véget vetett.
Ám 1,13
Az ammoniták Lóttól származtak (Móz. I. 19,38.), lakhelyök Jordán keleti tartományában volt, keletre Ruben és Gad nemzetségektől (Móz. IV. 21,24.), s az izraeliták engesztelhetlen elleneihez tartoztak.
A próféta vonatkozik Kir. IV. 8,12.-re. Vesd össze: Kir. IV. 15,16. Oze. 14,1.
Ám 1,14
Rabba itt az ammoniták fővárosa (Móz. V. 3,11. Jerem. 49,2.).
A héber szerint: a förgeteg napján. E jövendölés Nabukodonozor által teljesedett, midőn ő a bevégzett zsidó háború után a szomszéd népeket is mind leigázta.
a bálvány. Lásd Jerem. 49,1.3. Mások a hébert így: És királyuk fogságra megyen stb.
Ám 2,1
Moábról lásd Izai. 15,1. 1-ső jegyz.
Ám 2,1
Lásd e kifejezésről Ámosz 1,3.
Vesd össze: Kir. IV. 3,26.27.
Ám 2,2
háborút.
Ám 2,2
egy moábi város és vár (Jerem. 48,24.41.).
A betörő ellenség zajában.
Ám 2,3
a királyt.
E jövendölés teljesedett Nabukodonozor által. Lásd 1. r. 24-ik jegyz.
eltévelyítették az Istentől és erénytől.
Ám 2,6
A próféta most Izrael ellen kezd jövendölni, miután erre a külföldi népek és Júda ellen tartott feddő beszéd által magának útat készített.
azért, mivel (az ő birái) azt, kinek igaz ügye van, pénzért elitélik, és a szegényt a legcsekélyebb dologért.
Ám 2,7
A föld pora után törekszenek a szegények fejeire. Értelme ez: Azon vannak, hogy a szegényt gyászállapotba helyezzék. Gyászoláskor a zsidók hamut hintettek fejökre (Jób 2,12. Jerem. 6,26.).
Ám 2,7
elcsavarják azoknak igaz ügyét, kik magokon nem segíthetnek.
Ám 2,7
A törvény ellenére (Móz. III. 18,8.) paráznaságot és vértörést űznek.
szent nevemet a nemzetek között megvetetté teszik.
A felső ruhákat, melyeket a szegényektől zálogképen kizsaroltak, terítőkűl használják, hogy a bálványok tiszteletére tartott lakomáknál azokon üljenek; a mellett bort is isznak ama pénzen, melyet az ártatlanok elitéléseért dijúl nyertek. Az izraeliták ez által kétszeresen vétkeztek, a mennyiben a zálogba vett felsőruhákat, melyeket az éjen át nem kellett volna letartaniok (Móz. II. 22,25.26.), letartották; azután, hogy azzal a bálványozásnál vétkeztek.
Ám 2,9
átalában a kananitákat (Móz. I. 15,16.).
Ám 2,9
Lásd Móz. V. 3.
Ám 2,9
Lásd Móz. V. 3,11.
elpusztítottam az egész fát gyökerestül, gyümölcsöstül; – az egész nemzetséget, atyákat, fiakat.
Istennek szentelteket, különös jámborságra törekvőket. Lásd Móz. IV. 6.
Ám 2,12
mi a törvény ellen volt, mivel a nazareusnak, egyebek mellett, a bortól is meg kellett tartózkodnia Móz. IV. 6. szerint.
semmi szerencsétlent, semmi kellemetlent. Vesd össze: Izai. 30,10. Nekünk is mily alkalmatlanok néha az igehirdetők, kik a bűnt igaz nevén adják elé, s ha megjavúlni nem akarunk, ideig és örökkévaló romlást hirdetnek!
Én nyögök bűneitek terhe alatt, mint a szekér csikorog terhe alatt, már tovább nem viselhetem, azért büntetnem kell (sz. Jerom.). Mások a hébert így: Ime én meghajlítalak titeket (a büntetőitéletek által), mint meghajlik a kévékkel rakott szekér.
Azért bekövetkezik a büntetőitélet, melytől megmenekedni sem gyorsaság, sem erő által nem lehet.
átalán semmi sem szabadít meg.
E fenyegetések az izraelitákon Teglatfalaszár (Kir. IV. 15,29.) és Szalmanaszár (Kir. IV. 17,6.) által teljesűltek.
Ez a rész magában egész jövendölés.
Ám 3,2
választottalak. Lásd Oze. 13,5.
annál szigorúbban.
Annak megmutatására, hogy ő nem hirdeti ok nélkül büntető jövendöléseit, felhozza átalán, hogy semmi sem történik ok nélkül; mert valamint kettőnek utazása azok egyetértésén (3. v.) alapszik, az oroszlán orditása az ő ragadományán (4. v.), a madár megfogatása az ő tőrén (5. v.), a nép megréműlése a harsona zengésén (6. v.), úgy a jövendölésnek is az Isten akaratában van alapja (ennek magának pedig Izrael gonoszságában, mely büntetésre méltó).
Mások szerint: tőr nélkül.
Úgy a jövendöléseknek is van közvetlen alapjok, és pedig az Úrban, mert mivelhogy igazságánál fogva az Úrnak büntetni kell az istenteleneket, ő kijelenti prófétáinak a büntetést, melyet azok hirdetni kötelesek.
Ám 3,9
Értelme, összefüggésben az előbbivel, ez: Miután az Isten kijelentést tett, tehát jövendölnöm kell, habár csak pásztor vagyok; menjetek föl tehát Filisztea és Egyiptom házaira, gyűjtsétek össze a népet Szamariába, hogy hallja az izraeliták gonoszságát és büntetését. – A keletiek lapos háztetőikről tették közzé a népnek szóló hirdetéseket. – A filiszteusok és egyiptomiak, mint Izrael szomszéd népei, leginkább tanúi voltak a nagy jótéteményeknek, melyekben Isten az izraelitákat részesítette, azért hivatnak itt föl mások fölött tanúkúl az ő gonoszságukra és büntetésökre.
Ám 3,9
Izrael hegyein. Szamaria, a főváros, a tartomány helyett vétetik.
Mások a hébert így: a nagy zavart, vagy háborgást, inséget.
A kényelemben élt izraeliták közől az ellenség betörésekor csak kevesen szabadúlnak meg. A próféta a kevés menekvőket a szárcsontokhoz és fülhegyhez hasonlítja, melyeket a pásztor az oroszlán torkából kiragadhat. A pásztorok küzdelme az oroszlánokkal nem épen szokatlan. Lásd Kir. I. 17,34. – A nyugágyak (szófák, divánok) köröskörűl voltak a szobában; azok szegletein volt a kitűnő hely. A damask-takarók és vánkosok a régi világ fényűzési czikkei közé tartoztak.
Ti papok, próféták és egyebek, vegyétek ezt jól szivetekre, és hirdessétek minden izraelitának; mert mindez csalhatlanúl teljesedni fog, ha meg nem jobbúlnak.
Midőn én a nagyok és előkelők ama duskálását és igaztalanságát megbüntetem, Bétel képeit is lerombolom. Lásd ezekről Oze. 4,15. Kir. III. 12,28.29. A szarvakat, az oltárnak hegyesen kinyúló szegleteit említi, mivel ezek áldozáskor a föláldozott állatok vérével meghintettek, és az oltár legjelesebb részei voltak.
Ám 3,15
A királyoknak és előkelőknek téli és nyári lakaik voltak palotáikban, külön nyaralóik is a hegyekben. Lásd Bir. 3,20. Jerem. 36,22.
Ám 4,10
melynek belseje, falai, mennyezetei elefántcsont-művel voltak diszesítve. Lásd Kir. III. 22,39.
A héber szerint: a nagy házak. E jövendölés (12–16. v.) Szalmanaszár által teljesedett (Kir. IV. 17,6.), ki az előkelőket legtöbbnyire megölette, a kik még megmaradtak, fogságra hurczolta, és palotáikat lerombolta.
Ám 4,1
kéjelgő asszonyok. A héber szerint: bázáni tehenek; Bázán a genezareti tótól és Jordántól keletre fekvő, a marhalegelőiről híres tartomány volt. E rész egy egész jövendölést látszik tartalmazni.
férjeiteknek.
A próféta megmarad a hasonlítás mellett. Valamint a húst főzés végett villákkal vetik a forró fazekakba, úgy vitetnek az előkelők az asszíriusok által fogságba nagy szenvedésekre. A héber szerint: és elvisznek titeket horgokon, és maradványaitokat halász-szigonyokon. – A horgok és szigonyok itt a fegyverek képeiűl vétetnek, melyekkel a foglyokat kisérik.
Ám 4,3
A város falain az asszíriusok annyi rést törnek, hogy nem lesz szükség kapura a kivonúláskor, hanem azonnal a nyilásokon mehettek.
Örményországba, fogságra. Mások szerint: Hermon (Antilibanon) felé, mely mellett a fogságra költözőknek el kellett menniök. Mások szerint: a nőházba (hárembe).
Gúnyosan van mondva. Áldozzatok csak a borjaknak Bételben és Galgalában (lásd Ozeás 4,15.); tegyetek többet, mint a törvény kíván, a tizedre nézve, hozzatok minden harmad nap tizedet; mi lesz mindennek a következése?
Ám 4,5
A próféta folytatja gúnybeszédét. Hozzatok bár kovászos lepényeket hálaáldozatúl, és más önkéntes adományokat, mit fog használni? – Ezenfölűl kovászost áldozni tiltva volt (Móz. III. 2,11.). A hálaáldozatról lásd Móz. III. 7,11–14. Az önkéntes áldozatokról Móz. II. 35,29. Móz. III. 22,23.
ezáltal véltek nekem tetszeni.
Ez iszonyúságok miatt küldtem rátok éhséget, s ti mégsem tértetek meg; ha tovább is így haladtok, azt hiszitek, hogy ez által javúl sorsotok? A vásott fogak haszonvehetlen fogak. Akkor haszonvehetlenek a fogak, ha nincs eledel. Mások a hébert így: tisztákká tettem fogaitokat, tisztákká az eledeltől. Mi ugyanegy.
tehát a kései esőt, mely aratás előtt szokott esni, s a termény tenyészéséhez igen szükséges.
Szárazságot és vízhiányt bocsátottam rátok.
Mások a hébert így: hővel (a terményföldek kiszáradásával).
Ám 4,10
Lásd Kir. IV. 13,3.7.
mely az eltemetetlen hullák nagy sokaságából fejlődött.
Ám 4,11
Országotok némely részét elpusztítottam földrengéssel. Mások ezt képűl veszik a 10. v. említett vereség kifejezésére.
majd egészen elpusztítottalak, tönkre tettelek.
Ám 4,12
Azért, mivel az említett büntetések (6–11. v.) sem jobbíthattak meg titeket, megcselekszem veletek, mit fölebb (2. 3. v.) hirdettem.
De midőn az asszíriusok által fogságra hurczollak, ne csüggedj el, hanem fordúlj könyörögve és életedet megjobbítva az Istenhez; ő kiszabadít téged abból. A héber szerint: mivel pedig ezeket cselekszem veled, készűlj stb. (tarts bűnbánatot, hogy azt elfordítsd).
Ám 4,13
Ő, mint mindenek teremtője és fentartója ezt megteheti.
Ám 4,13
az ő végzéseit (Ámosz 3,7.). Mások szerint: hirdeti az embernek az ő (az ember) szándékát; hogy ez belássa, mikép az Isten előtt semmi sincs elrejtve.
Ám 4,13
A héber szerint: Ő hozza elé a hajnalt és sötétséget (napot és éjet).
semmi sincs fölötte, a legmagasabb is alatta van, ő mindent tehet.
Ám 5,1
E rész, úgy látszik, ismét egy egész jövendölés önmagában.
Izrael fogságra hurczoltatik az asszíriusok által, és nem fog többé országot képezni. – A babiloni fogság után az egykori Izraelország polgárai Júda fiaihoz csatlakoztak.
Izrael-állam. Vesd össze: Izai. 47,1. Jerem. 18,13.
Oly nagy lesz az Izraelre rohanó veszedelem, hogy csak tized része marad életben; a többiek mind elvesznek.
A héber szerint: Bétel pusztává leszen. A büntetés, melyet nektek hirdetek, jobbúlástok által elhárítható. Hódoljatok nekem igaz tisztelettel a jerusalemi templomban, és ne menjetek többé az aranyborjakat imádni Bételbe és máshová, akkor boldogok lesztek; ezen helyek minden képeikkel és bálványaikkal együtt sem segíthetnek rajtatok, azok elpusztíttatnak, és lakosaik elhurczoltatnak. Bételről és Galgaláról lásd Oze. 4,15. Berszabee, a szent hely (Móz. I. 46,1. s követk.) mint a többiek, kép- és bálványimádás által szintúgy megfertőztetett.
Ám 5,6
nehogy az Isten haragja Izraelt megemészsze, az asszíriusok által végveszélybe döntse. József háza Izraelt jelenti, mert Izraelország legnagyobb nemzetségei, Efraim és Manasszes, József utódai voltak.
Bétel, mint különösen nevezetes hely, itt Izraelország helyett vétetik.
Ám 5,7
az igazságot igaztalansággá, mely keserű, mint az üröm.
az igazakat elnyomatva hagyjátok. A héber szerint: az igazságot földre tiporjátok.
a Plejadokat, negyven csillagból álló csoportozat a Bika nyakán éjszak felé; az Orion a legszebb csillagkép a bika szarvai között az Eridanus végén; körűlbelűl kétezer csillagot foglal magában.
Mivel őket egy pillanat alatt megsemmisítheti, és az általok okozott romlást ismét jóvá teheti.
az itélettételnél. Lásd Rut 4,1. Izai. 29,21.
A héber szerint: és az ő rakás gabonájától megfosztjátok őt (gabonájától, melyre önfentartása végett oly szüksége van).
Ám 5,12
az igaz ügynek. A héber szerint: az igazat elnyomjátok.
Az ő mellette szóló törvényt nem szolgáltatjátok ki neki az itéletben.
Azért, mivel az igazságtalanság oly erőt vett, és minden intés haszontalan, az okos visszavonúl és hallgat; ha csak Istentől közvetlen hivatást nem nyert, hogy az isteni büntető itéleteket hirdesse.
akkor az Isten valóban veletek lesz, a mint most nincs, bár ti azt mondjátok.
az izraelitákon, kik II. Jeroboam idejében, midőn Ámosz jövendölt (lásd a bevez.), a kemény csapásoktól, melyek a nemzetet érték (Kir. IV. 14,26.), menten maradtak. Lásd a 6-ik jegyz.
Ám 5,16
Azért, mivel ez intéseket nem hallgattátok, az Úr következő büntetőitéletet mond rátok.
Ám 5,16
mert földei elpusztíttatnak.
a sirató asszonyokat. Jerem. 9,17.18.
megrontva téged az ellenség által. Ugyanezen kifejezés van. Móz. II. 12,12.
Ám 5,18
azon napot, midőn bekövetkeznek ama büntetőitéletek, melyeket a próféták hirdetnek. T. i. az izraeliták között voltak oly vakmerő gonoszok, kik a próféták legiszonyúbb fenyegetéseit is szélnek eresztették, abból gúnyt űztek, sőt, hogy bátorságukat kimutassák, kifejezték azon kivánságot is, hogy jőjenek bár azon büntetőitéletek, melyek rájok oly sok veszélyt hozandanak.
szerencsétlenség (Izai. 8,12.), és nem szerencse (Jób 18,5.6.).
Ám 5,19
Az napon nem lesz menekvés; ha valaki egy veszedelmet elkerül is, elvesz a másikban.
Ám 5,19
tehát azt hivén, hogy biztosságban van.
mely a falrepedésben rejtezett, mi keleten nem ritkaság.
Lásd 24-ik jegyz.
jóillatú áldozatát.
Ám 5,22
A héber szerint: eledeláldozataitokat.
hálaáldozataitokra. Az égő-, eledel- és hálaáldozatokról lásd Móz. III. 1. 2. 3. r.
Éneked és zenéd áldozatodnál nem kedves előttem. Szépen mondja sz. Jeromos: A próféta zajnak nevezi a leviták énekét, mert a bűnös szájában a legszebb ének is roszúl hangzik.
A ti külső isteniszolgálatotok, melyben a szívnek nincs része, s mely azonfölűl nem is a megszabott módon vitetik véghez, nem kedves előttem; inkább arra legyen gondotok, hogy jót cselekedjetek.
Az Isten kétségbe vonja, hogy az izraeliták a pusztában neki áldoztak, habár ez megtörtént, mivel szándékuk nem volt igaz, és a bálványoknak is áldoztak, mint a következőből kitűnik (Jerom.).
Ám 5,26
Molokról lásd Móz. III. 18,21. A sátor alatt ama szekrény értendő, melyben a bálványt az arra rendelt férfiak vállaikon hordozták.
Ám 5,26
Mások a hébert így: Kijunt (Saturnust), a ti bálványotokat.
Saturnust. Lásd Móz. III. 18. r. 18-ik jegyz.
az asszíriai tartományokba.
Ám 6,1
Jerusalemben, ti kevély zsidók.
Ám 6,1
gond nélkül éltek.
Ám 6,1
Szamariában, mely hegyen volt építve; ti gondatlan izraeliták.
Ám 6,1
Júda és Izrael.
a népgyülekezetbe. A héber szerint e vers: Jaj a gond nélkül élőknek Sionban, a bátorságosoknak Szamaria hegyén, az előkelőknek a (két) népek elsője között, melyhez Izrael háza megyen. Ezen rész feddőbeszéde ismét egy egészet képez.
Ám 6,2
Kalane, Kalano (Izai. 10,9.) fővárosa volt egy kis tartománynak a Tigris mellett, hihetőleg ugyanaz a város, mely később Kteszifonnak neveztetett.
Ám 6,2
Émat, egy hasonnevű ország (Kir. II. 8,9.) fővárosa volt Palesztina éjszaki határán, mely később Epifaniának neveztetett.
Ám 6,2
Get, egyike volt a filiszteusok öt fővárosának. Józ. 13,3.
Értelme ez: Miért vagytok hálátlanok? A köröttetek fekvő országok között egyik sem nagyobb a tieteknél, s ti mégis bűnt bűnre halmoztok (mint következik). A héber szerint: Getjébe, jobbak-e azok, mint ezen országok? (Júda és Izrael) vajjon szélesebb-e stb.
Ám 6,3
a büntetőitélet, az elhurczoltatás napjára.
azaz: igazságtalan bírák vagytok. A héber szerint: Kik a gonosz napot eltávolítjátok, és a hamisság székét eléhúzzátok; – kik azt hiszitek, hogy a büntetőitélet távol van, vagy nem is következik be; az erőszaktétellel, elnyomással és igaztalansággal pedig igen is megbarátkoztatok.
Ám 6,4
elefántcsont-művel diszített ágyakban.
kik nem az éhség lecsillapítása és az élet fentartása végett esztek, hanem hogy falánkságtokat kielégítsétek, ínyeteket csiklandjátok, s azért a nyájból a legjobb bárányokat, a csordából a legkövérebb borjúkat választjátok (Jerom.).
azt vélik, hogy a hangszereket épen úgy használhatják, mint Dávid; hanem ez az Isten dicsőségére és lelki épülésre használta (Krón. II. 7,6. 29,26.27.), azok pedig csak az érzékiség ébresztésére használják.
Ám 6,6
szokatlanúl nagy ivóedényekből, nagy adagokban.
az izraeli állam romlásával és közeledő végvesztével. Lásd Ámosz 5,6.
Ám 6,7
kik a tobzódásban is elsők voltak.
A héber szerint: jajgatással.
a városokat.
Ha nehányat az ellenség megkimélne is, azok mirígy által vesznek el (mint következik). A határozott szám itt a határozatlan helyett vétetik.
Oly nagy leszen a halandóság, hogy egyre-másra halni fognak, s mindenki kétkedni fog életben maradásáról. Ha valaki egy házba rokona testét hozza, hogy eltemesse, s ott egy személynél többet nem talál, kérdezvén: van-e kivűle még más életben? tagadó választ nyer, akkor mondja: Nyugodjál meg, nekünk is meg kell halni, ne is hídd az Urat segítségűl; mind haszontalan! A héber szerint: Ha valakit fölvesz rokona vagy égetője (temetője), és a csontokat stb.… Hallgass! most nem használ az Urat segélyűl híni. – A közel rokonok kötelessége volt az eltemetés. Az izraeliták kezdetben temették halottaikat; a királyok óta égették (lásd Kir. I. 31,12. Krón. II. 16,14.); a babiloni fogság után a persa uralom óta ismét temették.
Ám 6,12
hogy az ő elhatározott büntetőitélete véghezvitessék.
Sem előkelőt vagy közrendűt, sem magasrangút vagy alacsonysorsút nem fog kimélni az Úr, hanem mind a kettőt hasonló büntetés fogja érni.
Tesz-e valaki oly esztelenséget és fonákságot, hogy lovát a kősziklákon futtassa, vagy azokon ökreivel szántasson: mint ti tesztek, midőn az igazságot keserű, kártékony igaztalansággá változtatjátok?
Ám 6,14
jövendő szerencsétek reményén, mely semmivé leszen.
Nem minmagunk által lettünk-e hatalmasok? A szarv hatalom képe. Lásd Móz. V. 33,17. Az időben, midőn e jövendölés mondatott, II. Jeroboam uralkodása alatt, Izraelország virágzó állapotban volt.
Ám 6,15
az asszíriusokat, kaldeusokat.
Ám 6,15
Émat (2. v.) bejövetnek neveztetik, mivel Izrael ellenségei, az asszíriusok, onnan nyomúltak be, vagy mivel határtartomány volt.
A puszta patakja Palesztinának déli határfolyója, mely Rinokolura, a mai Klaris mellett szakad a tengerbe (Móz. IV. 34,5.). Ez a folyó nem képezi tulajdonképen Izraelország határát, hanem Júdáét, és csak azért hozatik föl, mivel a jövendölés mind a két országra (1. v.) szól.
Ám 7,1
Innen kezdve végig, a próféta látomásokban jövendöli meg Izraelország végvesztét. Először (7,1–9.) megmutatja, hogy bár mennyire hajlandó is az Isten irgalmazásra, a büntetések mégis be kell következni, és hogy Izrael megérett a végromlásra (8. r.); végre teljes vesztét hirdeti, mely után a messiási idő következik (9. r.).
A sáskák (Joel 1,4.) látomásban azon időtájon jöttek elé, midőn az első fű lekaszálása után májusban a kései eső mellett a sarjú növekedett. A zsidók, valamint maiglan is a keletiek, sem szénát, sem sarjút nem gyüjtöttek, mivel marhájok egész éven át kivűl legelt; de II. Jeroboam, a harczos fejedelem, lovassága kedvéért, úgy látszik, magának tartotta fel az első kaszálást, úgy hogy alattvalóinak a kései eső után nőtt sarjú maradt. Hogy a sáskák ezt is fölemésztették (2. v.) s így az alattvalóknak semmi sem maradt: ez egészíti ki teljesen a pusztúlás képét.
a nélkül is erőtlen.
A próféta mondani akarja: Láttam, hogy az Isten sáskát küld azon időtájon, midőn az első fű lekaszáltatván, a kései eső után sarjú kezdett növekedni, s a sáska mindent fölemésztett. Én a sáskákban Izrael teljes pusztúlását felismervén (Joel 1.), kértem az Urat, kimélje Izraelt, mivel a nélkül is oly erőtlen; és az Isten meghallgatta könyörgésemet, és megigéré, hogy a pusztúlást nem hagyja bekövetkezni.
A tűz itt, valamint a sáska, a harcz és a pusztító ellenség képeűl vétetik (Ámosz 1,4. Joel 2,30.). A kifejezés, hogy az a földalatti vizeket és az országot elnyeli, ama teljes pusztítást jelenti, mely az országot érni fogja.
A próféta mondani akarja: Az Isten ismét egy más látomást, egy mindent megemésztő tüzet mutatott. Mivel abban az átalános büntetőitéletet fölismertem, könyörögtem annak elhárításaért; és az Isten másodszor is hajlott kérésemre.
Ám 7,7
egy jól fentartott kőfalon. A héber szerint: zsinóregyenes kőfalon.
A héber szerint: kezében mér-ónnal.
A héber szerint: mér-ónt.
Ám 7,9
A héber szerint: magas helyei Izsáknak, Izsák utódainak, az izraelitáknak; vagy, mivel Izsák nevetőt jelent, a nevetők magas helyeit, a gúnyolódókéit, kik a próféta fenyegetéseiből gúnyt űztek (lásd Ámosz 5,18.); vagy, a nevetségre méltók, a megvetendők (a bálványok) magas helyeit.
Ám 7,9
az uralkodó család ellen Izraelországban.
A látomás (7–9. v.) értelme ez: Miután én az Úrtól többször nyertem Izrael részére irgalmat, de Izrael folyton megmaradt vétkezésében, látomást nyertem Isten által elvégzett pusztúlásáról Izraelnek. Láttam Isten a kőműves simító eszközével egy elkészűlt falon, mint teszi le simító eszközét a nép közé, mint hagy fel munkájával, s a kőfalat vésznek és viharnak hagyja kitéve, – annak jelképeűl, hogy Isten Izrael népét, melyet oly erősen és szépen fölépített, ezentúl önmagára hagyja, és fentartásáról többé nem gondoskodik, minek első következése lesz, az ő szent helyeinek elpusztitása és a királyi család megsemmisítése. A héber szerint: a próféta látja Istent a mér-ónnal, annak jelképeűl, – hogy Isten Izrael állapotját megmásíthatlanúl megvizsgálja, ahhoz méri a büntetést, s azt bekövetkezni hagyja. E jövendölés teljesedett Teglatfalaszár (Kir. IV. 15,9.) és Szalmanaszár által (Kir. IV. 17,6.).
Ám 7,10
az aranyborjú szolgálatában. Az eléadott jövendölések az ő füleihez is eljutottak.
Az ország nem fogja egykedvűen hallgatni az ő beszédét, hanem, ha tovább is így folytatja, abból alkalmat veszen, hogy a király, mint rosz uralkodó ellen föllázadjon.
Amaziás hazudságot mond; nem Jeroboamnak, hanem az ő házának vesztéről szólt a próféta. Az elhurczoltatást Ámosz előbb (5,27.) jövendölte meg.
Jeroboam, úgy látszik, nem hallgatott Amaziás vádjaira, azért fordúl ez maga Ámoszhoz, és fölhíja őt, menjen Júdaországba, mivel ott, hol az álomlátásokra örömest hallgatnak, jövendölése által kenyerét megkeresheti.
Bétel, székhelye volt a borjú-bálványozásnak (Oze. 4,15.); azért tartózkodék ott a király gyakrabban, s ott valószinűleg saját lakása is volt. Ne beszélj ilyet egész Izraelben, ne főkép a király előtt, ki a borjúbálványozást pártolja.
Ám 7,14
Nem vagyok olyan próféta, minőnek te gondolsz, ki a prófétaságot keresetképen űzi (12. v.); nem is nevekedtem prófétai iskolában (lásd a bevezetést a prófétákhoz).
élelmemre, mi a szegény emberek eledele. A vad füge nem érik meg s nem igen ehető, hacsak vasfogakkal föl nem karczoltatik.
A héber szerint: Izsák házára. Lásd a 10-ik jegyz.
Osztályrészűl az ellenségnek jut. V. ö. Józ. 17,5.
Ám 8,1
Ennek összefüggését az előbbivel lásd 7. r. 1-ső jegyz.
A héber szerint: Ime egy kosár, érett gyümölcscsel; mi egyre megyen, mert az almaszedő eszköz hoszszú pózna volt, fölűl horoggal, mely alá kosár függesztetett; gyümölcsszedéskor az ágakat lehúzták a horoggal, s az alatta függő kosárba szedték a gyümölcsöt.
Valamint az almaszedő horoggal a fa ágait lehúzzák, hogy a gyümölcsöt leszedjék, úgy húztam én elé a fogságba hurczoltatás idejét.
Ám 8,3
midőn az ellenség a bálványtemplomot Bételben elpusztítja. Mások magát, az Úr templomát értik, ki ugyanaz napon boszúsan tör ki abból, hogy ajtófelei rengeni fognak (9,1.). A héber szerint: És ordítássá lesznek a palota énekei az időben.
mivel a lakosok részint kihaltak, részint elhurczoltattak (Jerom.). A héber szerint: sok leszen a holttest, mely mindenfelé csendesen széthányatik. – A halandóság oly nagy lesz, hogy a holttesteket csendesen, minden temetés nélkül fogják mindenfelé elhányni.
Ám 8,5
A héber szerint: a gabonát.
Ám 8,5
A próféta itt telhetetlen nyerészkedőket ír le, kik haszonlesésből az új holdat és szombatot, melyeken árúlni tilos volt (Móz. III. 23,3. Ezdr. II. 10,32.), alig várták, hogy elteljék, csak hogy terményöket csalással, túlcsigázott áron a szűkölködőknek eladják.
Ám 8,5
a gabonának.
mi szigorúan tiltva volt a törvényben. Lásd Móz. V. 25,13.14.
Ám 8,6
rabszolgákúl csekélységért megvehessük, vagy: erőszakkal rabszolgákká tehessük azon csekélységért, melylyel nekünk tartoznak. Lásd Ámosz 2,6.
a szegényeknek eladhassuk a rostaalját, mi különben csak a barmoknak vettetik.
Mások szerint: Jákob kevélységére. A mily igaz, hogy elbizottan vétkeznek, oly bizonyos, hogy megbüntettetnek.
Ám 8,8
hogy nagy büntetésekkel fog meglátogattatni?
Valamint a Nílus folyó, minden vizével a tengerbe szakad, Izrael egész népe így fog országából a nagy asszíriai birodalomba fogságra vándorolni. Az ország itt a lakosok helyett vétetik. Mások a hébert így: az egész tartomány fölkel, mint a folyóvíz, és elragadtatik és elárasztatik, mint Egyiptom folyóvizétől. Értelme ez: Az egész országot ellenséges hadsereg fogja elárasztani.
A napsötétedés nagy büntetőitéletek képe. Ámosz 5,18.
az országot.
Most a próféta igéjét megvetik; de eljön az idő, midőn szivesen fölkeresnék a prófétát tanácsért és vigasztalásért, hogy a jövendő iránt kérdést tegyenek; de nem leszen próféta.
a középtengertől a holt tengerig, nyugatról kelet felé.
a jövendölésért égő ohajtás miatt
Ám 8,14
kik szerződéseknél, hűségök bizonyítására és adott szavok igazolására, Szamaria bálványait híják föl tanúkúl, és így borjúbálványozók.
Ám 8,14
Dánban volt az aranyborjú.
Ám 8,14
virágzik, látogattatik.
Ám 8,14
a bálványvallás, Berszabee főszékhelye volt a bálványozásnak. Lásd Ámosz 5,5.
A tíz nemzetség országa többé nem állíttatik helyre.
Ám 9,1
Ennek összefüggését az előbbivel l. 7. r. 1-ső jegyz.
Értelme ez: Látám az Urat egy bálványtemplom oltárán állani, ki ezt mondá nekem: Üss a főajtó sarkaira oly erővel, hogy a felső küszöb, az azon nyugvó gerendázat és az egész ház leomoljon az ő fösvénységök büntetéseűl; a kiket e romok el nem temetnek, fegyverrel ölöm meg azokat, hogy egy se menekedjék meg. Isten a bálványoltáron annak jelképeűl áll, hogy a borjú- és bálványimádásból árad Izrael népére minden szerencsétlenség. A héber szerint: Üss az oszlopfőre, hogy a küszöbök megrendűljenek, s döntsd azokat mindnyájok fejére; és maradványaikat stb. Értelme ez: A próféta döntse le a templom oszlopfőit és oszlopait, hogy az mindnyájok fölött összeomoljon.
A héber szerint: Ha a pokolig ásnák is le magokat.
Ám 9,3
mely utainak sokféle tekervényességeiről ismeretes volt. Lásd Ámosz 1,2.
a tengeri szörnynek, hogy ölje meg őket.
Ám 9,5
mindezt megteheti, mivel mindenható.
Lásd Ámosz 8,8.
teremtményeit. Mások szerint: községét. Mások a hébert így: az ő boltozatát, az égboltozatot.
Vajjon nem vihetlek-e épen úgy, mint más népeket, p. o. a szerecseneket, filiszteusokat, szírusokat, egyik országból a másikba? nem hoztalak-e már ki titeket egyszer Egyiptomból? vajjon nehéz lesz-e nekem titeket az asszíriusok által elhurczoltatni? A szerecsenek (kusiták) eleintén boldog Arábiában laktak, azután Afrikába vonúltak és Aethiopiában letelepedtek. A filiszteusokról lásd Móz. V. 2,23.; a szírusokról és Cirenéről Ámosz 1,5.
Ám 9,8
Lásd Ámosz 8,14.
A próféta a büntetőitélet hirdetéséhez a jobb jövőbe való kilátást csatolja. Izrael nem irtatott ki egészen; mert a babiloni fogságból való visszatéréskor némely izraeliták a zsidókhoz csatlakoztak.
Én az izraelitákat Asszíria népségei közé hurczoltatom, s ott őket a népek között megtisztítom; a jók ezen tisztításnál nem fognak elveszni.
Ám 9,11
a babiloni fogság utáni időkben, a búzaszem-gyüjtés idejében (9. v.).
Ám 9,11
Dávid családját és országát.
Dávid családja és országa Krisztus által emeltetett föl oly dicső módon, mint itt mondatik; mert Zorobabel, ki a zsidókat a fogságból visszavezette, Dávid királyi véréből származott fejedelme volt ugyan a visszatérteknek, de nem uralkodott függetlenűl, hanem a persa hatalom alatt volt, és már azért sem neveztethetett az ő országa Dávid országának. Ellenben Dávid országa, a mint volt, és pedig dicsőbb módon, Krisztus által lőn helyreállítva, ki szintén Dávidnak neveztetik (Jerem. 30,9. Ezekiel 34,23. Oze. 3,5.), az ő anyaszentegyházában, mely szintúgy neveztetik Dávid sátorának (Izai. 16,5.). Krisztusban Dávid királyi családja, mely már egészen alacsony sorsba jutott, fensőbb értelemben ismét fölemeltetett Dávid fiának gyermekeiben (Péter I. 2,9.). Általa javíttattak ki Jeroboam repedései, melyeket ő a tíz nemzetségnek az anyaországtól lett elszakadásával okozott (Kir. III. 12.), a mennyiben Krisztus nem csak a zsidókat és izraelitákat ismét egy családba gyűjtötte, hanem a pogányokat is fölvette anyaszentegyházába, mely ez által tökéletes épületté emelkedett (Efez. 2,21.). – Hogy Dávid sátora alatt a zsidókból és pogányokból gyüjtött anyaszentegyházat kell érteni, sz. Jakab is tanítja Apost.cs. 15,16.17. hol ezen 11. 12. vers nem ugyan szószerint, hanem annak értelme szerint idéztetik.
Ám 9,12
Dávid sátora, Krisztus egyháza új fölállításának eredménye minden népek megtérése lesz. Édom (a földi) itt ismét minden pogány nép, a földi érzületű emberiség jelképeűl vétetik, mint Izai. 34. 63.
kik az Isten népének nevét, mint az igaz religio hivei, fölvették.
Ám 9,13
E napokban oly nagy lesz a termékenység, hogy a szántás azonnal bekövetkezik az aratás után, s a szüret oly bő lesz, hogy még a vetés után is lesz mit sajtolni.
Ám 9,13
mustot.
A héber szerint: megáradnak. A próféta e kifejezésekkel leírja a föld megújulását, mely a messiási idő utolsó korszakában bekövetkezik (Rom. 8,19–22.).
a zsidók ezen utolsó, átalános megtérésekor (Joel 3. Oze. 3,5.).
Ám 9,15
Vajjon betű szerint Palesztina földét, vagy képleg az anyaszentegyházat, s így a következő kifejezéseket is csak képleg a szellemi gyarapodásról kell-e érteni: ezt az utolsó időkben a történet fogja elhatározni. Az értelmezők legnagyobb része a képleges fölfogás mellett vagyon.
az anyaszentegyházból, mely a mennyei Jerusalembe megyen át.