SZENT PÁL APOSTOL II. LEVELE TIMOTEUSHOZ.
2 Tim 1
Pál ír Timoteushoz, s kegyelmet, irgalmat és békét kiván neki. Hálát adok Istennek, hogy irántad való szeretetemnek megadta azon vigasztalást, hogy rólad mindenkor emlékezem, s e mellett kivánlak is látni, eszembe jutván a te színletlen hited. Ama szeretetért és e hitért intelek téged, hogy pásztori hivatalod kötelességeit örömmel teljesítsd. Ne szégyeld az Urat, se engemet, a te fogolytanítódat; hanem munkálkodjál velem az Isten erejében, ki minket kegyelemből hivott, és Jézus evangélioma által valósággal megszabadított. Ennek hirdetése végett rendeltettem én pogányok apostolává, és ezért szenvedek; de azért nem csüggedek el, hanem örök jutalmat reménylek. Ragaszkodjál bátran az igaz tanítmányhoz. Ásiában mindnyájan elhajlottak tőlem; de Oneziforus nem szégyenlett engemet. Az Úr jutalmazza meg őt.
Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az élet igéretére, mely Krisztus Jézusban vagyon,
Timoteusnak, az én szeretett fiamnak, kegyelem, irgalmasság, békeség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól.
Hálát adok Istennek, kinek őseimtől kezdve tiszta lelkiismérettel szolgálok, hogy szüntelen emlékezem felőled imádságaimban éjjel nappal;
kivánva téged látni, megemlékezvén könyhullatásaidról, hogy betöltessem örömmel,
eszembe juttatván a hitet, mely tebenned nem színlett, mely előbb nagyanyádban, Loiszban is lakott, és anyádban, Eunicében, bizonyos vagyok pedig, hogy tebenned is.
Ez oknál fogva intelek, hogy gerjeszd föl az Isten malasztját, mely benned vagyon az én kezeimnek rádtétele által.
Mert nem adta nekünk Isten a félelemnek, hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
Azért ne szégyeld a mi Urunk bizonyságtételét, se engemet, az ő foglyát; hanem munkálkodjál együtt az evangéliom ügyében az Isten ereje szerint,
ki minket megszabadított és hivott az ő szent hivásával, nem a mi cselekedeteinknél fogva, hanem az ő végzete és kegyelme szerint, mely nekünk a Krisztus Jézusban adatott minden idők előtt, [Tít. 3,5.]
most pedig kinyilváníttatott a mi Üdvőzitőnknek, a Jézus Krisztusnak megjelenése által, ki megrontotta ugyan a halált, napfényre hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangéliom által,
melynek én lettem hirdetőjévé, apostolává és a pogányoknál tanitójává;
mely okért szenvedem is ezeket, de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok, hogy ő hatalmas az én letett kincsemet megtartani ama napra.
Tartsd példáúl az üdvös igéket, melyeket tőlem hallottál a hitben és szeretetben a Krisztus Jézusban.
A nálad letett jó kincset őrizd meg a Szentlélek által, ki bennünk lakik.
Tudod azt, hogy elhajlottak tőlem mindnyájan, kik Ásiában vannak, kik közől való Figellus és Hermogenes.
Legyen irgalmassággal az Úr Oneziforus házához; mert gyakorta megvigasztalt engem, és lánczomat nem szégyenlette. [Tim. II. 4,19.]
Sőt mikor Romába jött, szorgalmasan keresett engem, és föl is talált.
Adja az Úr neki, hogy nyerjen irgalmat az Úrtól ama napon. És mely sokat szolgált nekem Efezusban, te legjobban tudod.
Erősödjél meg; képezz tanításom szerint másokat tanitókúl, maradj hű Jézushoz, csak tisztedre figyelj, hogy harczod koronáját, s munkád gyümölcsét elnyerjed. Vedd ezt jól szivedre. Gondold meg, hogy Jézus az ő kínszenvedése után dicsőségesen föltámadott, mint az evangéliom tanítja, melyért én, mint egy gonosztevő szenvedek, hogy nem csak magamnak, hanem másoknak is megszerezzem az üdvösséget, melyet mindazok megnyernek, kik Krisztust a szenvedésben követik; mert valóban a ki vele szenved, vele meg is fog dicsőíttetni. Ezeket fontold meg és tanítsd, de nem haszontalan szóvitákkal. Légy az igaz tanítmánynak kiszolgáltatója, és kerűld a tévtanítók üres fecsegéseit. Némelyek tagadják a test feltámadását, és nagy kárt tesznek; de a választottak mind a mellett állhatatosak maradnak. Az egyházban vannak edények tisztességre, és edények gyalázatra. Kerűld az ifjúkori vágyakat és versengéseket. Légy szelíd béketűrő tanító, hogy az elszakadtakat a sátán tőreiből kiragadhasd.
Te azért, fiam! erősödjél meg a malasztban, mely a Krisztus Jézusban vagyon;
és a miket tőlem hallottál sok tanúbizonyság által, azokat bízd hű emberekre, kik alkalmasak lesznek másokat is tanítani.
Munkálkodjál, mint Krisztus Jézus jó harczosa.
Istennek egy bajnoka sem elegyedik világi dolgokba, hogy annak tessék, a kihez szegődött.
Mert a ki bajvívásban küzd is, nem koronáztatik meg, hacsak szabály szerint nem küzd.
A munkálkodó szántóvetőnek kell először a terményből részt vennie.
Értsd a miket mondok; mert az Úr ad neked értelmet mindenekben.
Emlékezzél meg, hogy az Úr Jézus Krisztus, ki Dávid ivadékából való, feltámadott halottaiból az én evangéliomom szerint,
melyért szenvedek egész a bilincsekig, mintegy gonosztevő; de az Isten igéje nincs megkötözve;
azért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget, mely Krisztus Jézusban vagyon, a mennyei dicsőséggel.
Igaz beszéd ez: Mert ha vele együtt meghaltunk, együtt élünk is;
ha szenvedünk, együtt országlunk is; ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
s ha mi nem hiszünk is, ő hív marad, magát meg nem tagadhatja.
Ezekre ints, bizonyságot tévén az Úr előtt. Ne ereszkedjél szóvitába, mert ez semmire sem hasznos, hanem a hallgatók vesztére van.
Szorgalmas gondod legyen arra, hogy magadat Isten előtt megpróbált munkásnak mutassad, ki meg nem szégyenűl, és az igazság igéjét helyesen fejtegeti.
A világias és hiábavaló beszédeket pedig távoztasd; mert igen előmozdítják az istentelenséget,
és azok beszéde, mint a rák, tovább terjed; ezek közől való Himeneus és Filétus,
kik az igazságtól eltértek, mondván: hogy a feltámadás már megtörtént, és némelyek hitét feldúlták.
De az Istennek erős alapja megáll, ez lévén pecsétje: Ismeri az Úr övéit; és: Távozzék a gonosztól minden, ki az Úr nevét nevezi.
Nagy házban pedig nem csak arany- és ezüst-, hanem fa- és cserép-edények is vannak; és némelyek ugyan tisztességre, némelyek pedig gyalázatra.
Ha ki azért kitisztítja magát ezekből, tiszteletre méltó, megszentelt edény leszen az Úr használatára, alkalmas minden jócselekedetre.
Az ifjúság vágyódásaitól pedig fuss, hanem kövesd az igazságot, hitet, szeretetet és békeséget azokkal, kik segitségűl híják az Urat tiszta szivből.
A balgatag és a tanításhoz nem tartozó kérdéseket pedig kerűljed, tudván, hogy versengéseket szülnek.
Az Úr szolgájának pedig nem szabad versengeni, hanem mindenkihez szelídnek, fogékonynak, béketűrőnek kell lennie,
s hogy szelídséggel feddje meg azokat, kik az igazságnak ellene szegűlnek; talán valamikor az Isten töredelmet ad nekik az igazság megismerésére,
és kimenekednek az ördög tőréből, kitől fogva tartatnak az ő akarata szerint.
Tudd meg, hogy veszélyes idők jőnek, az ekkor támadandó tévtanítók fajtalan, gonosz, ellenszegűlő emberek, kik végre elvesznek. Te eddig működésedben és szenvedésedben követőm voltál, maradj hív a tőlem nyert tanításhoz és a szentírásokhoz, melyeket ifjú korodtól ismersz; mert minden szent írás, tanulságra, jobbúlásra s a tökély elnyerésére szolgál.
Ezt pedig tudjad, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek;
mert az emberek önszeretők lesznek, fösvények, kérkedők, kevélyek, káromlók, szülőik iránt engedetlenek, háladatlanok, gonoszok,
szeretetlenek, békételenek, becstelenítők, mértékletlenek, irgalmatlanok, kegyetlenek,
árulók, vakmerők, felfuvalkodók, inkább a gyönyörűségeknek, mint az Istennek szeretői,
istenes életet színlők ugyan, de annak erejét megtagadók. És ezeket kerűljed.
Mert ezek közől valók, kik beszínlik magokat a házakba, és magokhoz csalják a bűnökkel terhelt és különféle kivánságoktól ragadott asszonykákat,
kik mindig tanúlnak, és az igazság ismeretére soha nem jutnak.
Valamint pedig Jannes és Mambres ellenállottak Mózesnek, úgy ezek is ellenszegűlnek az igazságnak, megvesztegetett elméjű, a hitre nézve megvetett emberek lévén,
de tovább előre nem haladnak; mert esztelenségök nyilvános lesz mindeneknél, mint volt azoké is.
Te pedig követted az én tanításomat, oktatásomat, szándékomat, a hitet, szelídséget, szeretetet, béketűrést,
üldözéseket, szenvedéseket, melyek rajtam történtek Antiokiában, Ikoniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket szenvedtem, és mindenikből kiszabadított engem az Úr.
És mindnyájan, kik ajtatosan akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni.
A gonosz emberek és hitegetők pedig előmennek a gonoszban, tévelyegvén és tévelyítvén.
De te maradj meg azokban, miket tanúltál, és a mik rád bízattak, tudván, kitől tanúltad;
és mivel gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, melyek téged üdvösségre taníthatnak a Krisztus Jézusban való hit által.
Az Istentől ihletett minden írás hasznos a tanításra, feddésre, dorgálásra, az igazságban való oktatásra,
hogy tökéletes legyen az Isten embere, fölkészűlve minden jó cselekedetre. [Péter II. 1,20.]
Kérve kérlek, hirdesd az igét buzgón, lankadatlanúl; mert ez a jövendő tévtanítók miatt annál szükségesebb. Én csakhamar halált szenvedek, de vár engem az örök jutalom. Jőj hozzám; első kihallgatásomnál mindnyájan elhagytak, de az Úr velem volt. Köszöntések és áldó kivánat.
Isten és a Jézus Krisztus előtt, ki megitéli az eleveneket és holtakat kérve kérlek az ő eljövetelére és országára:
hirdesd az igét, légy rajta alkalmasan és alkalmatlanúl, ints, kérj, dorgálj teljes türelemmel és tudománynyal;
mert lesz idő, mikor a józan tanítást nem tűrik, hanem kivánságaik szerint magoknak mestereket gyüjtenek, viszkető füleik lévén,
és az igazságtól ugyan hallásukat elfordítják, és a mesékre térnek.
Te pedig vigyázz mindenben, fáradozz, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesítsd; józan légy.
Mert én már föláldoztatom, és kimúlásom ideje közel vagyon.
Jó harczot harczoltam, a futást elvégeztem, a hitet megtartottam;
végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megad nekem ama napon az Úr, az igaz bíró; nem csak nekem pedig, hanem azoknak is, kik szeretik az ő eljövetelét. Siess hamar hozzám jőni;
mert Démas elhagyott engem e világ szeretete miatt, és Tesszalonikába ment,
Krescens Galátziába, Títus Dalmátziába.
Egyedűl Lukács van velem. Márkot vedd melléd, és hozd el magaddal, mert hasznát veszem a szolgálatban. [Kolossz. 4,14.]
Tichikust pedig Efezusba küldöttem.
A felsőruhát, melyet Troásban Karpusnál hagytam, eljövén, hozd el magaddal, úgyszinte a könyveket, de főképen a hártyákat.
Sándor, a rézmíves, sok roszszal volt hozzám; de az Úr majd megfizet neki az ő cselekedetei szerint;
te is kerűld őt, mert igen ellene szegűlt a mi igéinknek.
Első védelmemnél senki sem volt velem, hanem mindnyájan elhagytak engem; ne tulajdoníttassék az nekik.
De az Úr mellettem volt, és megerősített engem, hogy általam teljesítve legyen a hithirdetés, és hallják meg azt minden pogányok, és kiszabadúltam az oroszlán szájából.
Az Úr megszabadított engem minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyországára, kinek dicsőség mindörökön örökké. Amen.
Köszöntsd Priskát és Aquilát és Oneziforus háznépét.
Erasztus Korintusban maradt, Trofimust pedig betegen hagytam Milétusban.
Siess a tél előtt eljőni. Köszöntenek téged Eubulus és Pudens, Linus és Klaudia, és mindnyájan az atyafiak.
Az Úr Jézus Krisztus legyen a te lelkeddel. Kegyelem veletek. Amen.