RUT KÖNYVE.
Rut könyve egy történetet ad elé a bírák idejéből. Czélja különösen Júda nemzetségi lajstromát, melyből a Megváltó is származott, egész Dávidig levinni, s ekkép ezen dicső fejedelem szegény, de nemeslelkű őseinek történetét adni; a ki e tekintetben is előképe volt annak, ki szegénységben jött e világra a szegényeknek hirdetni az evangéliomot. Ezen történetet, mely a szentirási szebb történetek egyike, hihetőleg Sámuel próféta irá.
Itt amaz éhség értendő, melyet az amaleciták és madianiták Palesztinában tett pusztitásaik által okoztak. (Bir. 6,3.4.), s így ezen történet Gedeon idejére esik.
mindnyájan. Betlehem Efratának is nevezteték. Lásd Móz. I. 35,19.
a mi meg volt engedve. Lásd Móz. V. 21,10–13. Vesd össze Móz. IV. 31,17.18. A tilalom csak a férfiakra vonatkozott.
kik veletek a törvény szerint kötelesek legyenek házasságra lépni. Lásd Móz. V. 25,5. Móz. I. 38,8.
Orfa vagy át sem jött az izraeliták vallására; vagy ha átjött, később ismét visszatért a bálványozásra.
Rút 1,20
jelent kellemest és jókedvűt is.
keseredettnek, szomorúnak.
tavaszszal, húsvét körűl.
Mások szerint: igen derék ember.
Ez a szegények joga volt. Lásd Móz. III. 19,9.10. 23,22. Móz. V. 24,19.
Rút 2,9
senki se tiltson el.
melyet legényeim merítenek.
Rút 2,14
enyhitőűl a hőségben.
Rút 2,14
vagy lepényt. Lásd Móz. III. 2,14. 23,14.
A héber szerint: és maradékot is hagya.
Lásd Móz. IV. 28,5.
férjemmel és fiaimmal életökben is jót tett, s most az elholtak özvegyeivel is jót tesz.
Ha Noémi tanácsát, melyet menye, Rut, híven követett, csak testi szemekkel tekintjük, a körűlményekre nem figyelvén, akkor igen vétkesnek találjuk azt; de ha az ő szándékát és a fenforgó körűlményeket veszszük, egész más szinben tűnik föl előttünk (Ambr.). – Az izraelitáknál parancsolva volt, hogy a magzat nélkül meghalt férjnek özvegyét közel rokona vegye feleségűl (l. 1,11.); ezt az özvegy követelhette is. Noémi tehát nem cselekedett igaztalanúl, midőn Rutot fölszólítá, hogy Boozt, mint férje közel rokonát, házasságra birni igyekezzék. – Hogy Rutot éjjel küldé Boozhoz, ezt azért tette, mivel gyaníthatá, hogy a vagyonos és már koros Booz nem könnyen határozza el magát a Ruttal kötendő házasságra, hacsak ártatlan módon meg nem lepetik, és női őszinteség által, – mely egy rendkivüli, de jót akaró lépést tiszta szándékkal teszen, arra nem bíratik. Arról sem vádolhatni Noémit, hogy mindkettőt a vétek veszedelmére tette ki, mivel sokkal inkább ismerte menye szemérmét, és Booz szilárd jellemét, mintsem félnie kellett volna, hogy a religióról és erkölcsiségről megfeledkeznek; a mint ezt a következés is mutatta.
Rút 3,9
jegyezz el magadnak. Úgy látszik ez szokás volt az eljegyzésnél. Vesd össze Ezekiel 16,8.
s így köteles vagy a megholtnak magzatot támasztani. L. 1. r. 4-ik jegyz.
Rút 3,10
melyet férjed és napad iránt mutattál.
hanem a kötelességi házasságot keresed, hogy férjed emlékét megújítsd, és nemzetségét fentartsad.
a nyilvános ügyködés helyére.
mert maga nem művelheti; a legközelebbi rokonnak ajánlja, hogy a családnál maradjon, és ne legyen szükség eladni idegennek.
Rút 4,5
akkor köteles vagy az örökséget a család részére megtartani, mi az által fog megtörténni, ha Rutot feleségűl veszed, és tőle fiat nemzesz, ki megholt férjének nevét viselje.
azaz: tőle fiat nyerj, ki a törvény szerint (Móz. V. 25,5.) megholt atyádfia nevét és örökségét átvegye.
E házasság által tulajdon örökségemet hanyagolnám el, és így a magam családjának lennék kárára.
Rút 4,7
az átengedő.
Rút 4,7
jeléűl, hogy úgy eláll jogától. Vesd össze Móz. V. 25,7.9.
a jog-átengedésnek.
A héber szerint: És a rokon mondá Booznak: Vedd meg te.
Lásd 18. v. Vesd össze Móz. I. 38,29.
néhány családtag, úgy látszik, el van mellőzve, mi a keleti nemzetség-lajstromoknál nem ritkaság; mert azokban a nagyatya neve sokszor az atyáét is magában foglalja.