PRÉDIKÁTOR KÖNYVE. ECCLESIASTES.
Jelen könyv Prédikátornak neveztetik, mert Salamon, ki a zsidók és keresztények egybehangzó véleménye szerint, annak szerzője, mint valamely gyülekezet előtt álló tanító szól abban. Tanítja pedig a világi dolgok hiúságát és változékonyságát; átalában mily hasztalan és hiú az embernek minden földi törekvése, mely által szivét és elméjét megnyugtatni igyekszik. A földi dolgok ezen hiú voltánál fogva, nem marad egyéb hátra az embernek, mint életét isteni félelemben tölteni. Egyedűl ez az állandó, ebből nyer az ember valódi hasznot, azért e könyv végén is ez ajánltatik következő szavakkal: Az Istent féljed, és tartsd meg az ő parancsait; mert ez az egész ember; és mindazt, mi történik, akár jó legyen, akár gonosz, minden tévedésért eléhozza Isten az itéletre.
Préd 1,2
Azaz: minden hiúság!
Ezzel (2. 3. v.) ki van fejezve a könyv tárgya; hogyan vitetik keresztül? erről lásd a bevezetést. A sz. atyák közelebbről kifejtik, mennyiben hiú minden a földön? Hiú, mert mulandó; hiú, mert az embert boldoggá nem teheti; hiú, mert visszaéléssel gyakran alkalmúl szolgál, hogy az embert ideiglen és örökre szerencsétlenné tegye. Hiú emberek, szerencsétlen emberek! miért szeretitek a hiúságot, hogy általa örök veszélybe jussatok?
Préd 1,3
hiúságnál?
Mi haszna van az embernek minden munkájából? Az ember, minden fáradság mellett is, teheti-e magát igazán boldoggá a földön? – Valamint hiú minden, úgy hiú lesz gyümölcse is csupán földi fáradalmainak. – A sz. író megmutatja a hiúságot a dolgok változandóságából és váltakozásából 4–11. v.
A tartós földön nemzedékek fel és lelépnek, minden egymást váltja, minden körforgásban vagyon. A föld itt örökkévalónak, azaz, tartósnak neveztetik, nem mintha maga is mulandó nem lenne, hanem csak vonatkozólag a hozzája tartozó teremtményekre.
Préd 1,6
Az 5. v. az értelmezők szerint, a nap mindennapi a 6. v. évi pályája van kifejezve egyik naptéritőtől a másikig, mely pályáján télben dél felé, nyárban éjszak felé hajlik.
a körfutás mindig újra kezdődik. Mások a hébert így: 5. 6. v. Fölkel a nap és leszáll, és helyére siet, hogy ott ismét fölkeljen. A szél délnek megyen és éjszak felé kanyarodik, és kereng és megfordúl, s ismét azon helyre tér vissza, honnan kiindúlt.
A tenger táplálja a folyókat azon összeköttetés által, melyben a forrásokkal van, és a kigőzölgés által, mely mint eső hull alá; a folyók ismét a tengerbe térnek vissza.
Minden változást a természetben, s mindennek forgását elmondani nehéz lenne, sőt lehetetlen, miután nincs ember, ki földünkön a tűnemények váltakozását szem és fül által határozottan megkülönböztetni képes volna.
Itt közvetlen azon természeti tünemények értetnek, melyek ujdonsággal már nem lepnek meg; de a világ, egyéb dolgaiban, törekvéseiben, találmányaiban és javításaiban is majdnem hasonló körben forog; mire a korszellem gyakorta legkevélyebb, már azelőtt régen létezett.
Épen azért, mivel a mult feledésbe ment, azt hisszük, valami új jő létre. Eddig a sz. iró a dolgok hiúságát, azoknak változó s önmagokba mindig visszatérő tüneményeiből átalán mutatta meg; most arról szól, mit az emberi dolgok és törekvések semmiségéről önmaga tapasztalt, t. i. mily hiányosak azok (13–15. v.); és hogy az emberi tudomány sem tesz boldoggá (16–18. v.).
Préd 1,13
Nekem, ki ezt tanítom, mint Izrael királyának, volt alkalmam sokat látni és hallani; föltettem magamban, mindenről vizsgálódni, és tulajdon tapasztalásom az, hogy minden hiúság.
A vizsgálódás rosz foglalkozásnak mondatik, mert fáradságos, és mind a mellett sem szerez valódi megnyugtatást és boldogságot (lásd Préd. 1,17.18.); de azért valódi hasznot is hajthat akkor, ha az ember, mialatt abban törődik, azon meggyőződésre jő, hogy minden tudás hiúság, s egyedűl Istenben és a szent életben található fel az igaz boldogság.
Ugy találtam, hogy minden hiú (azaz itt: tökéletlen, lásd a követk. v.); s vizsgálódásom csak arra szolgált, hogy magamat hiába törjem.
A hiúság különösen kitűnik az erkölcsi világban, hol annyi a fonákság, mit nem lehet jóvá tenni, oly számtalan sok a bolond. A héber szerint e vers: Az egyenetlent nem lehet kiegyenesíteni, s a fogyatkozás megszámlálhatlan. Értelme ez: minden földi dolog ferde és hiányos, és nem lehet egyenessé és tökéletessé tenni.
vagy, bölcseséget.
Préd 1,18
mert annál inkább kénytelen az ember hibái fölött elkedvetlenedni, minél tovább halad az igaz és jó ismeretében (sz. Jerom.).
Préd 1,18
Mások szerint: fájdalmat.
mert a tudomány megszerzése sok hálátlan és fájdalmas fáradsággal van összekötve. – Igy minden tudomány hiúság, még az isteni dolgok tudománya is, ha nem egyesűl jámbor élettel, mi egyedűl képes megnyugtatni és boldogítani.
Következik a prédikátor további vallomása, mely szerint a boldogságot a gyönyörben és gazdagságban (1–11. v.), a bölcseség és sok nagy tett dicsőségében (12–16. v.) nem találta föl.
A héber szerint: mit akarsz? vagy: mit érsz? Értelme: Úgy találtam, hogy a kicsapó jókedv és öröm szinte csalékony és nem észszerü, mert igaz boldogságot nem szerez.
Tapasztalván, hogy a gyönyörűség boldoggá nem tesz, föltevém, hogy megtartóztatom magamat a részegítő boritaltól, hogy az okossághoz fordúljak, a szerzéshez, tevékenységhez, nyereményhez (lásd a követk.), hogy tán abban föltalálom a boldogságot. A héber szerint e vers: Gondolám szivemben, hogy borral erősítem meg testemet, és szivem a bölcseségre gondolt, és hogy mikép maradhatnék a bolondságnál, mig meglátom stb. Értelme: Középutat akartam tartani, korlátozám és megnemesítém élveimet, a bölcseségre adtam magamat, de nem hagytam föl a világ kéjeivel; boldogságot kerestem a szerzésben, tevékenységben, nyereségben, hogy talán ott azt föltalálom.
A héber szerint: vettem.
Préd 2,8
a drága ajándékokat, melyeket a szomszéd tartományok királyaitól nyert.
Mások a hébert igy …nőket, és mi az embereket gyönyörködteti, mindenféle hangszereket. Mások másképen.
belátásom nem hagyott el. Salamon minden világszeretete mellett is nem csak a természeti okosságot, hanem az isteni dolgok magasabb ismeretét is megtarthatta.
Abban gyönyörködni, mit annyi költséggel és fáradsággal készitettem, ez látszott előttem legokosabbnak.
A héber szerint: hogy a nap alatt nincs semmi haszon (valódi nyereség).
Préd 2,12
hogy hatását és befolyását az ember boldogságára tapasztaljam.
Értelme: Mily esztelen voltam, oly sokfélét megkisérleni, hogy boldogságomat föltaláljam, holott tökéletes boldogság csak Istennél van, s azt senki az emberek között itt el nem érheti. – Mások a hébert igy: Mert mit fog tenni az ember, ki a király után jő? azt, mit előtte már mások cselekedtek. Értelme: Mit kellett nekem, mint királyfinak megkisérlenem, hogy boldogságomat föltaláljam? Épen azt, mit mások előttem már megkisérlettek, hogy lássam, vajjon a bölcseség nem tesz-e talán boldoggá?
Elmélkedésemben ugyan ugy találtam, hogy a bölcsnek előnye van a bolond fölött, a mennyiben amaz látja az utat, melyen haladnia kell, a bolond ellenben sötétségben tapogat, és tévútra megy; azonban a bölcseségen is meg van némileg a hiúság színe, mennyiben az nem ment meg a testi haláltól, és emlékezete is mulandó.
tökéletlen, mulandó.
A sok szerzemény és jószág-gyüjtés hiábavaló, mivel az ember nem tudja, kire hagyja majd jószágát (Zsolt. 38,7.); mert ha vannak is gyermekei, ezek még előbb meghalhatnak, mint ő; de ha örökölnek is, nem tudja, vajjon az ő javait észszerűen fogják-e használni? a gazdagság fölhalmozásának czélja tehát mindig bizonytalan, és ennyiben hiú dolog. – Azon családatyáknak, kik a családaikról való gondoskodás ürügye alatt akarnak kimenekedni az alamizsnaadás kötelessége alól, igy felel meg sz. Ciprián: Azt mondod: sok gyermeked van, s ez akadályoz a szeretet munkáinak teljesítésében; én pedig azt mondom neked: hogy épen azért kell jótékonyabbnak lenned a szegények iránt, mert sok az, miért irgalomra és bocsánatra szükséged van; az alamizsna pedig befödi a bűnök sokaságát.
azaz: lemondott a földiek után való túlságos szorgoskodásról. – Ez intés, nem átalán a munkára és keresményre nézve szól, hanem csak a mulandókért való tulságos és nyugtalan szorgoskodásra, mivel megtörténhetik, mint a következőkből látható, hogy a nagy gonddal és szorongással gyüjtött keresmény hiábavaló és méltatlan örökösnek hagyatik.
Préd 2,21
A héber szerint: észszel.
Mások szerint: ügyességgel.
Azon embert, ki csak a földnek él, csak indulatai kielégítéséről és javai szaporításáról gondoskodik, folytonos gondok kínozzák, s még éjjel sem hagyják nyugodni.
Préd 2,24
Ha csakugyan úgy van, hogy a fáradsággal és bajjal szerzett keresményt sokszor hiábavaló örökösöknek kell hagyni: nem jobb-e azt saját hasznára és javára mértékletesen és isteni félelemben élvezni, mint ilyen örökösök miatt törődni?
Ez, akarja mondani Salamon, Istentől azért adatott, hogy azzal éljünk, tehát szabad azt Isten akaratja szerint élveznünk is. Salamon egybeveti életmódját azon embernek, ki az Istentől neki osztályrészűl adott javakat saját szükségei és tisztességes vágyai kielégítésére fordítja, egy olyannak bolondságával, ki mindenkép töri gyötri magát, csakhogy kincseket gyüjtsön és bírjon, nem tudván, kire fogja hagyni; azt mondja, hogy az előbbi jobban tesz, mint a másik. De azért Salamon e szavak által nem akarja a lakmározást ajánlani, mint némelyek hibásan gondolják; szintoly kevéssé akar kizárni, vagy épen elvetni egy más életmódot, mely még dicséretesebb, mint az, mely tisztességesen élvez, – azon életmódot t. i. melyben az ember az Isten és erény iránti szeretetből az élet örömeiről és kényelmeiről lemond, és a bűnbánat szigorát és sanyargatásait veszi föl, hogy magát hibáitól és tökéletlenségeitől mindinkább megtisztítsa és megszentelje.
Az összefüggés az előbbi verssel ez: Nem jobb-e az Isten jótéteményeivel élni? Én megtettem; ki fog engemet ebben elérni?
A javak, melyeket Isten a jámboroknak ad, a bölcseség, életokosság és szivnyugalom; a bűnösöknek hagyja a gazdagság utáni törekvés kínzó gondjait; úgy intézvén a dolgokat, hogy a gazdagság is azoknak jut osztályrészűl, kik az Istent szeretik. Tehát a bűnösök gondja hiú és hasztalan. Lásd Jób 27,16.
A szent író e részben arra tanít: hogy a dolgok ezen változandóságánál fogva (1–8. v.), mely az élet fáradalmas voltáról tesz bizonyságot (9. v.), de mely Istentől, az ő megvizsgálhatlan végzései szerint, a mi próbánkra és megtisztitásunkra rendeltetett (10–11. v.), az ember ez életet (12. 13. 22. v.) Isten félelmében élvezze (14. 15. v.); s látván e földön az igaztalanságot és a törvény részrehajlását, Isten változhatlan igazságtételében remélljen, ki az emberek átalános megitélésekor, mindenek fölött itélni fog (16. 17. v.), habár az ember meghal is az állatokkal, s lelkének halhatatlansága külső érzékek által nem vehető észre (18. 19. 20. 21. v.).
a kőfalak lebontásának és fölemelésének.
ideje a megtakarításnak és ideje a kiosztásnak.
van idő, mikor szerettetünk, és idő, mikor gyűlöltetünk.
Ha az emberi dolgokban változás változást ér, ha az ember az újra következő események által terveit rögtön meghiúsitva látja, és alkalmazkodni kénytelen ahhoz, mit az idő hoz: mi haszna van fáradságos erőmegfeszítéséből? – Semmi más, mint meghiúsúlt remények, kedvetlenség és boszúság. – Tehát az ember semmi földihez ne kösse szivét, ne igen örvendjen olyanban, mi változandóságnak van alávetve, s a balesetekben ne igen szomorkodjék, sőt inkább örömben és bánatban tartsa meg ama szent egykedvűséget, melyet az apostol (Kor. I. 7,29. s követk.) ajánl.
Magam láttam, hogyan hányatnak fogva az emberek az idő örvényében; Isten engedi ezt meg, bölcs szándékainál fogva, hogy azok itt fáradozván, a magasabb és maradandó becscsel biró javak utáni vágyódásra indítassanak. Lásd Préd. 1,13.
Préd 3,11
A tünemények ama váltakozásában, Isten mindent maga idején akkor enged megtörténni, mikor az egészre legjobb.
Isten e földön a tünemények váltakozását átengedi az emberek vizsgálatának; nem azért ugyan, hogy az isteni czélokat, melyeket Isten azoknak világ kezdetétől az idők végezetéig kitűzött, vagy pedig a jövendőt kifürkésszék, – mert ezt korlátolt elméjök nem teheti: hanem hogy abból következtessék, hogy minden hiúság. Némelyek a hébert így: Ő mindent szépen elrendel idejében, s az emberek szivére köti a világot, a nélkül stb. Mások másképen.
Mások szerint: hogy kedvére egyék igyék életében, életét vigan élje, de a mellett Istent félje, mint a 14. v. int.
A földiek hiú változandóságában az ember, mit Isten neki rendelt, élvezze vigan és Isten félelmében, épen mivel az Isten adománya.
A 14. 15. v. értelme ez: E folytonos forgandóságából a tüneményeknek, melyek mindig ismétlődnek, a nélkül, hogy valami új következnék (15. v.), megtanúltam, hogy Isten műveinek az ő gondviselésében meghatározott változatlan menete van, melyen nem változtathatunk, hanem arra használjuk azt, hogy Istent, mint változatlant s a szent világrendben intézkedőt megismerjük, tiszteljük és szeressük.
A változatlan, s általunk meg nem másítható világfolyáshoz tartozik az is, hogy az itélőszékeken igazság helyett gyakran igaztalanság és istentelenség uralkodik.
A törvények e földön látható ingatagságánál vigasztaltam magamat Isten közitéletével, melyen Isten az emberek itéleteit próbára teszi, s igazságot fog szolgáltatni mindenkinek, a mint cselekedetei szerint érdemli. A prédikátor az itélet által itt kifejezi hitét a lélek halhatatlanságáról.
Gondolám továbbá: Ha Isten e földön az igaztalanságot uralkodni hagyja (16. v.), akkor czélja, az által próbára tenni az igazakat, hogy a balesetben kitartók-e? azután czélja, megmutatni az embereknek, hogy testökre nézve valósággal egyenlő sorsot érdemelnek a barmokkal, hogy a halálnak átadassanak.
Ezen igaztalanság miatt, melyben kisebb nagyobb mértékben minden embernek része van, az embernek egyenlő sorsa lett a barommal testére nézve; mert ha az igazságban megmarad, test szerint is halhatatlan maradt volna. – Hogy itt csak a test sorsáról van szó, és hogy a prédikátor nem akarta a lélek halhatatlanságát tagadni, kitünik 12,7.-ből, hol világosan tanítja, hogy az ember lelke visszatér az Istenhez, ki azt adta.
Meghal minden, és ki győződhetik meg (érzékei tapasztalásából), hogy különbség van ember és állat között a halál utáni létezésre nézve?
Préd 3,22
E változandóságnál (1–15. v.), igaztalanságnál (16–18.) és mulandóságnál a földön (19–21.) nem találtam jobbat, mint az életet örömmel és megelégedéssel élvezni, nem törődve aggodalmasan az örökössel (sz. Jerom.). Oka következik.
Mert ki fogja neki kijelenteni, vajjon méltó vagy méltatlan örökösöket nyer-e (sz. Jerom.)?
Miután a prédikátor átalán az élettünemények változandóságából azok hiúságára nézve figyelmes lőn, átmegy a különös eseményre, a szegények elnyomatására, mi minden jóérzésűt megszomorít, az életet megkeseríti, s ezt mint hivságot, s ennél a nemlétet kivánatosbnak tünteti elé (1–3. v.); azután megmutatja, mily hiú (szerencsétlen) az élet a kincsvágy az irígykedés által, valamint az ezzel ellentétben levő esztelenség, a restség által (4–6. v.), mily hiú egyes ember fáradsága egyedül önmagáért, mig a társas működésnek mégis csak van némi haszna (7–12. v.); mily hiú maga a királyi méltóság is (13–16. v.).
a holtak és nem születettek sorsa csak a földi lét hiúságánál fogva dicsértetik inkább a szerencsétlenek állapotánál, nem tekintve a jövő életet, melyben a béketűrés megjutalmaztatik; mert ha ezt tekintetbe veszszük, akkor a szenvedő, ki békével tűri szenvedéseit, igen boldognak mondható, mert ezen élet szenvedései nem is hasonlithatók a jövendő dicsőséghez. Kor. II. 4,17.
Más emberek ellenkező bolondságba esnek. Távol attól, hogy javak után fukarkodva áhítoznának, s más keresményét irígyelnék, henyélve összeteszik kezeiket, fölemésztik vagyonukat, és mondják: lásd 6. v.
A héber szerint az 5. 6. v. A bolond… emészti föl. Jobb egy maroknyi stb. Ennélfogva a 6. vers igéi, némely irásértelmezők szerint, a gazdag irígynek nyugtalan tevékenysége (4. v.) és a szegény restnek henyélése (5. v.) közötti arany középút ajánlataúl veendők.
Préd 4,8
az életnek Isten félelmében való élvezetétől.
Az ily bolond is hiú, és mutatja a világ hiúságát.
Mindig jobb mással társaságban működni; mert e mellett mégis megvannak a kölcsönös segitség előnyei.
Ha a társaséletnek itt fölhozott előnyei közvetlenűl a szerencsétlenségből szabadúlásra, a munkára való serkentésre, s a megtámadók elleni segélyre vonatkoznak, mégis egyszersmind azon előnyökre utalnak, melyeket az ember nyer, ha az erény útján nem jár egyedűl, hanem egy vagy más barátja van oldalánál, kire magát bízza. Ha hibába esik, barátja segítségére van, hogy azt elismerje és magát megjobbítsa; ha hűlni kezd és elrestűl, amaz fölserkenti őt; ha oly helyzetbe jő, mely üdvét veszélyezteti, amaz oltalmára siet tanácscsal és tettel.
A héber szerint: a királynál, ki bolond, és nem tud kormányozni. Mások másképen. Az emberi fáradozás hiú voltáról átmegy a prédikátor az emberi nagyság semmiségére. Nincs annak becse, ha bölcseség nem jár vele (13. v.); hiú az, mert a királyok kormánya sokszor a véletlentől függ, sok balesetnek van kitéve, s elvégre a legjobb kormány is feledésbe megy. E versben az egyiptomi Józsefre van czélzás, ki az előrelátás adományára nézve a vén Fáraót fölűlmúlta.
mint épen József is.
Láttam az ország minden népét, hogy még a király életében az ifjú trónörököshöz pártolt.
Préd 4,16
kik a király előtt hódolatkor vigadozva jártak.
Az új király bírja a nép szeretetét, de ennek utódai megúnják őt, és kormányváltozást ohajtanak. Ily változékony a nép, ily állhatatlan a szerencse még a királyoknál is! Minden hiúság!
Préd 4,17
A földi dolgok hiúvoltának bevallása után, fölváltva némely tanítások következnek, melyek megtartása a valódi boldogság elnyerésére segíthet. T. i. e könyvnek czélja lévén megmutatni, hogy minden hiúság, kivéve azt, ha az életet istenifélelemben a törvények megtartásával élvezzük (lásd a bevezetést), a szerzőnek a hiúság jellemzésével fölváltva, némely, különösen elhanyagolt parancsokra kellett figyelmeztetni olvasóit. Ily intések következnek tehát a 6. r. 8. verséig. – Ha templomba mégy, tiszta éber lélekkel menj oda, és gondosan halljad a tanítást.
mert ha a halott tanitást engedelmes szivvel követed, ez sokkal többet ér, mint az oly emberektől bemutatott áldozatok, kik nem tudják, mi roszat cselekszenek, s kiknek számához tartozol te is, ha az Isten igéjének hallgatásában hanyag vagy, s igy nem tanulod megismerni hibáidat. – Annak megtudása végett, mi roszat teszünk a tanításnak figyelmes hallgatására int a prédikátor.
Imádságodban az Isten előtt ne hozz elő meggondolatlan óhajtásokat, melyek talán Isten tökélyeivel, a természet törvényeivel és az emberek jólétével ellentétben vannak; ne feledd el, hogy közte és közted végtelen köz van, és kevés szóval élj. Lásd Máté 6,7.
Valamint a sok foglalkozásban és gondokban az álmok elkerűlhetlenek, ugy a sok beszédben (főleg Isten előtt az imádságban) nem hiányzik a meggondolatlanság és balgaság.
Bolond az Istennek tett fogadás, ha megfontolás nélkül történik; ha vétkes dolgot fogad valaki, vagy olyast mi csekélyebb annál, mire úgy is köteleztetünk. Hűtlen a fogadás, ha vagy feledékenységből, vagy mivel gondolkodásmódunk megváltozott, nem teljesíttetik. Vesd össze: Móz. IV. 30,3. Fogadást tenni, szabad akaratunktól függ, de a tett fogadás teljesítése szoros kötelesség.
Préd 5,5
Ne merd mondani: hogy a meggondolatlan fogadás, vagy annak visszahúzása által gyarlóságból vétkeztél. Mások szerint: Ne nyisd ki szádat oly fogadástételre, mely gyarló erődet fölűlmulná, hogy annak nem teljesítése által bűnre vezettessél.
Préd 5,5
Némelyek a papot értik, kinek tiszte volt a fogadásokról itéletet hoznia. Lásd Móz. III. 5,4. s követk. 27,8. Vesd össze: Malak. 2,7. Mások az őrangyalt értik, mások a frigy angyalát. Lásd Kor. I. 11,10. Móz. II. 23,20. Jel. 1,20.
Préd 5,5
Isten nem gondol az emberekkel, tehát fogadásommal sem. A héber szerint: Tévedés (elhamarkodás) volt!
megvonjon munkádtól minden áldást. Sz. Jeromos még más értelmezést is ad: Ne engedd meg szádnak, hogy mondja: az én testem, gyarló természetem vétkezett; mert ha igy szólanál, magát az Istent tennéd a bűn okává, és tagadnád Isten bölcs intézkedését, ki a természetet a gyarlóság állapotába jutni engedte. Legyen bárminő természeted gyarlósága, a kegyelem segélyével ellenállhatsz a kisérteteknek; és szabadakarattal vétkezel, valahányszor vétkezel.
Valamint a sok álom azért is hiú, mert egyik a másikat elfeledteti, úgy hiú a sok fogadás is, mert a fogadásttevő nem figyel többé azokra, s nem teljesíti. Őrizkedjél ily bűntől, és féljed a szent és mindentudó Istent.
hogy Isten megtörténni engedi.
Ha igazságtalanságot látsz valamely országban, ne csodálkozzál rajta, hogy a Gondviselés ilyesmit megenged, s azt büntetlen hagyja; nem marad az büntetés nélkül, mert az alsóbbrendű hatóságnak, mely igazságtalanságot követ el, van fölebbvalója, mindenek fölött áll pedig a király (a földi, és föld feletti), úgy hogy az erőszakoskodás titokban nem maradhat, hanem előbb vagy utóbb megbüntettetik. A héber szerint: a 8. v. és mindazok fölött van a király, ki az országtól tiszteltetik. Mások másképen.
mert ki a pénzt szereti, nem veszi hasznát annak, ha nem örűl hogy azt birhatja. Csak annak van haszna a gazdagságból, ki azt jó cselekedetekre forditja. A prédikátor megrójja (9–16. v.) a hiúságot, mely a fösvénységben s a gazdagság utáni törekvésben vagyon.
Kinek sok a jószága, közönségesen sok cselédségre van szüksége, melyet abból kell tartania, s nagy kiadásai vannak; azért mondja sz. Bernárd: A gazdagságnak nem a gazdagok élvezik hasznát, hanem mások, azok csak a nevet bírják és a gondokat.
Préd 5,11
eltelése.
A munkás ember fáradozása mellett boldogabb, mint a gazdag, kit a nagy bőség és sok gond aludni sem hagy.
Hogy a gazdagságot ne becsüljük túl, hanem Isten szándéka szerint használjuk, erre hathatós indító okot ad a tapasztalás; melynélfogva a fölhalmozott kincs gyakran oka birtokosa szerencsétlenségének, midőn azt valami baleset által elveszti, s mihez szokva nem volt, inségben nyomorogni és meghalni kénytelen.
a gazdag.
kerűlve az embereket, rejtekben, mert szűken és fösvényűl. Mások szerint: szomorúságban.
Préd 5,17
A prédikátor ismét következteti: hogy az élet javait, mint Isten adományát élvezzük. Lásd Préd. 2,24. 3,13.
szerencséje.
Préd 5,19
a rosz napokról.
Mások a hébert igy: mert nem soká tart élete napjainak (örvendetes) emlékezete; mert Isten megzavarja őt baj által szive örömében. Mások másképen.
Préd 6
Lásd 1–9. v.
az ily ember igen szerencsétlen.
Préd 6,3
azaz: igen sok. A sok gyermek nagy áldásúl tekintetett.
Préd 6,3
azaz: nem temettetik el tisztességgel, vagy azért, mert mint fukar az illendő temetés költségeit is sajnálta; vagy mivel a hálátlan örökösök holta után többé föl sem veszik.
Az időtlen szülött, úgymond sz. Jeromos, sem jót sem roszat nem tapasztalt, de ezen fukar nem csak semmi jót nem élvezett, hanem igen sok roszban részesűlt; mert szüntelen gondokkal gyötrődött, ezenkivül örökkévaló kint is szerzett magának.
Préd 6,4
Az ember rendeltetése e földön: a földi jók élvezésénél a mennyeieket megszerezni. A fukar ez életben sem élvez, a jövendőt sem nyeri meg.
Préd 6,4
az alvilágba.
nincs emlékezetben, mint az igazak. Zsolt. 111.
Préd 6,5
az embereket kerűlve, rejtekben élt.
A fukar csak roszat, gondokat, bánkodást érez, tehát szerencsétlenebb az időtlen szülöttnél, mely ugyan jót nem tapasztal, de roszat sem. Némely forditók és értelmezők a 4. és 5. verset az időtlen szülöttről értik, következőleg: Hiába jött világra, és sötétségre ment, és nevét feledés törlötte el; nem látta a napot, és külömbséget nem ismert a nap és éj között.
Ha a fukar még oly sokáig élne, de kincseit nem élvezné, mit használnának azok neki? mit a sok gond és álmatlan éjjelek? nem vándorolna-e végre, a nélkül, hogy fáradalma hasznát élvezte volna, mint minden más, a halál országába? Mások e verset összefüggésben azzal, mi a két előbbiben az időtlen szülöttről mondatott, igy adják: Ha tehát kétezer évig élne is, és semmi jót nem élvezne, nem találkoznak-e majd mind a ketten (a fukar és időtlen szülött) egy helyen? Értelme ez: Az alvilágban nem élvezhetni többé az életet; a fukarnak mit ér a hosszú élet, ha azt nem élvezte?
A munka eleget szerezhet a szájnak (a kerűlhetlen szükségek kielégítésére), de nem kereshet eleget a léleknek, azaz, a kivánságnak, mely soha sem telik be. Ha csak a természet szükségeit akarod kielégiteni, soha sem leszesz szegény; de ha a vágyakat és képzelődést, akkor soha sem lesz eleged. A természet keveset kiván, a vágy nem ismer határt.
Az esztelen gazdag egybehasonlíttatik a bölcs szegénynyel. Emez, a szükségessel megelégedve, föltalálja az életet és szerencsét itt, s a jutalmat túl a siron; amaz, csak az ideigvalókra figyelve, szerencsétlen itt, s remény nélkül hal el jövendőjére nézve. Mások a hébert így: Mi előnye van a bölcsnek a bolond fölött? Mi a szegénynek, ki a világon meg tud élni? – Senkinek sincs egyébje a földi jókból, minthogy azokkal szükségeit kielégítheti. Mások másképen.
Préd 6,9
Jobb bírni azt, mit kivánunk, azaz, mire szükségünk vagyon, mint sok oly dolgot ohajtani, melyekről nem tudjuk, javunkra lesznek-e?
az ily emberek hiúk és vakmerők. A héber szerint: a szél játéka.
A 10. verstől 7,1.-ig három indító ok hozatik fel arra, hogy az ember miért türje békével az élet terheit: 1-ször. Az ember gyenge teremtmény, ki a mindenható Istennel a világkormányzás fölött pörbe nem szállhat (10. v.); 2-szor. a sok panasz által a bajt még roszabbá teszszük (11. v.); 3-szor. mi nem tudjuk, mi szolgál igazán javunkra ideiglen és örökké (7,1.). Ez a szó „ember“ a héber szerint: „Ádám“ azaz „földből lett“. Már neve maga mutatja, hogy gyenge teremtmény.
Préd 6,11
veszedelemmel jár.
Az ember mennél többet sopánkodik bajairól, annál gyakrabban emlékezik azokra, s annál mélyebben érzi.
Préd 7,1
Nagyobb jót, mint a mivel megáldatott.
a rövid látású ember maga sem tudja, mi hasznos neki, gazdagság-e vagy szegénység, tisztelet-e vagy megaláztatás, egészség-e vagy betegség? – Halála után talán szomorúbb idők következnek. Az Isten tehát az ő javát akarja, hogy őt most csekélyebb bajokkal hagyja küzdeni.
Préd 7,2
A jóillat, melyet az erényes élet terjeszt, kellemesebb a drága kenetek illatánál. A keletiek, hogy az alkalmatlan izzadást enyhitsék és a léget tisztítsák, örömest használnak jóillatú olajokat.
Születésekor az ember világba lép, hol rája szenvedések és veszélyek várnak; halálakor mindezektől megmenekszik. Összefüggésben e vers értelmét igy lehet fölfogni: jobb, jól élni, mint jólétben; akkor aztán a halál napja jobb lesz a születés napjánál.
siralom háza azon ház, hol valaki meghalt és sirattatik. Ott az ember megemlékezik a halálról és itéletről, az által megtanulja indulatait fékezni; a földi jók semmiségét belátni, és az örökkévalókat becsülni. A héber szerint: és az élő szivére veszi azt.
Jobb haragudni felebarátunk hibájára, mint azt megnevetni, dicsérni.
A héber szerint: A bölcs szive a szomorúság házában, a bolond szive az öröm házában. Lásd 3. v.
megfenyíttetni.
Az üst alatt égő tövis nagy zajt csinál, de kevéssé melegít, mert hamar elalszik; ilyen a hizelgők beszéde, sok pompás dicséretet mond, de nem jobbít.
Sz. Jeromos megjegyzi, hogy itt azon bölcs értendő, ki a tökély fokára még nem jutott; mert a tökéletes igaz a méltatlanságot nem csak hogy állhatatosan tűri, hanem még örvend is annak. Azonban annyi igaz, hogy a rágalom képes még a nagy erényt is elkedvetleníteni, és a jámbor az által veszélybe jő, hogy a jó iránti buzgalmában meghűljön. Lásd Zsolt. 118,134. Jerem. 20,8. s követk.
Ha valamely dolog kezdete nehéz, vége örvendetes következményekkel bírhat, ha azt békével elvárjuk; azért a béketűrő okosabban cselekszik, és jobbat várhat, mint a kevély türelmetlen, ki önfejűségénél fogva mindent azonnal végrehajtva szeretne látni.
Jakab 1,19.20.
bolond, mert semmi új sincs a nap alatt, mert e világon a jó roszszal mindig vegyest van; azért is bolond, úgymond sz. Jeromos, mert nem az időtől és körűlményektől, hanem a szabad akarattól függ, hogy valaki jó vagy rosz legyen.
ha a gazdag egyszersmind bölcs, több előnye van, mint ha csupán gazdag. Ennek okát a következők kifejtik.
megelégedést és örök boldogságot.
Példák: Fáraó, Júdás, a zsidók. Féljed azért Isten cselekvényeit, itéleteit, és könyörögj, hogy Isten, mielőtt teljesen elvetne, a kőszivet vegye el tőled. – A héber szerint …hogy senki sem teheti egyenessé, mit ő elhajlított. – Nézd nyugodtan a világkormányzást, ne gáncsoskodjál, hanem hidd, hogy minden jól történik; mert a mit végbevinni Isten elvégzett, senki sem változtathatja meg.
Préd 7,15
és a rosz napra készűlj el.
hanem inkább okot sz. Jóbbal fölkiáltani: Ha a jókat elvettük az Isten kezéből, a gonoszokat miért ne vegyük el? – A héber szerint …hogy az ember jövendőjére nézve bizonytalanságban maradjon; azaz, úgy, hogy az ember nem tudja, mi fog következni, tehát a szerencsében nincs oka magát elbízni, mert jöhetnek rosz napok; valamint a szerencsétlenségben nincs oka elcsüggedni, mert jobb jövendő fog következni.
Préd 7,16
földi életem.
Préd 7,16
korán.
Oly hiú és tökéletlen ez az élet, hogy itt az igaz gyakorta szerencsétlen, az istentelen pedig szerencsés. A kora halál büntetésnek tartatott. – A következőkkel összefüggés végett az eszme kiegészítendő: Mivel megtörténik, hogy az igazak korán meghalnak, az istentelenek sokáig és szerencsében élnek, némelyek az igazság utáni túlságos törekvéssel, mások könnyelműség vagy kicsapongások által vélik az életet biztosithatni. A következő két vers mind a két tévútra nézve óvakodásra int.
Préd 7,17
csupán külsőleg szent cselekvésed, aggodalmasság és hivatás nélküli helytelen buzgalom által.
ne kivánj a gondviselés titkaiba behatni.
Őrizkedjél a nagy bűnöktől, nehogy halállal büntettessél, melyet elkerűlni akarsz. Lásd 21-ik jegyz.
Préd 7,19
Jó, ha az igazságot szereted, s a nagy bűnöktől őrizkedel (18. v.); de őrizkedjél egyszersmind a túlságos áligazságosságtól is (17. v.). A szent szerző a két tévösvény között a középút választására int.
A héber szerint: Jó, hogy ezt (18. v.) megfogod, de amattól (17. v.) sem vonod meg kezedet; azonban, ki Istent féli, mindezektől megszabadúl.
Ama bölcseség, ama középutat tartó erény, a bölcsnek, főleg a gondviselés iránti kételyekben (16. v.), több erőt ad, mintha oly városban lenne, melyet sok hatalmas őriz.
mert sokban vétkezünk mindnyájan. Jakab 3 r.
felőled roszat beszél. Ezen vers értelme összefüggésben az előbbivel, ez: Minthogy egy ember sincs teljesen igaz, tehát te sem vagy az, megvannak hibáid, melyekről talán szinte beszélnek. De azért ne törődjél fölötte nagyon azzal, mit rólad más emberek beszélnek. Ha figyelni akarnál minden szóra, mely felőled mondatik, tapasztalnád, hogy tulajdon cselédséged szól hibáidról.
fogadd azt, mint büntetést, bűnbánólag.
Tapasztalás által mindent meg akartam próbálni, hogy a jót és roszat mindenben ismerni tanúljam, és tökéletes bölcs legyek; de minél tovább véltem haladni a bölcseségben, annál nagyobb mélységben találtam azt elrejtve. A bölcseséget emberi vizsgálat által megnyerni, lehetetlennek mondja a szent szerző (24–30. v.).
Elmélkedvén a világ hiúságáról, nem találtam semmi hiúbbat, csalfábbat és keserűbbet az asszonynál, ki a férfiakat csábítja és hállójába vonni törekszik. Ily asszonyhoz adni magát, a legnagyobb esztelenség és vakság, kútfeje minden rosznak (sz. Jerom.). Vesd össze Péld. 7. r.
Préd 7,28
vagy, egyet mással összevetve.
a világ dolgainak vizsgálatában.
Nagyszámú férfiak között találtam ittott egy bölcset és tökéletest, de hasonló számú asszonyok közt egyetlen bölcs és tökéletes asszonyt sem találtam. Sz. Péter azért nevezi (Pét. I. 3,7.) az asszonyi nemet gyarlóbb edénynek, de melynek azért az illető tisztességet meg kell adni.
Préd 7,30
Isten az embert eredeti igazságban és szentségben saját képére teremtette; de az ember kiváncsi lévén a jó és rosz iránti kérdések megfejtésére nézve, elesett, s eltorzitotta magában képmását. Azóta az emberek a különféle tudományokban és mesterségekben az egyszerüségből a jó és rosz ismeretének többféleségébe tévedtek, s ez által inkább boldogtalanok lettek, mint boldogok.
Kicsoda oly bölcs, hogy a mondottak igazságát fölfoghassa, s az emberek jelen állapotja, roszra törekvő hajlama, vaksága és insége iránti nagy kérdést tökéletesen megfejthesse?
A bölcsnek komolysága, szerénysége, erénye arczán van kifejezve, és ez a Mindenhatótól vagyon. A héber szerint: A bölcseség földeríti az ember orczáját, a durvaság eltorzítja tekintetét. Mások másképen. Ezen átalános értelmű mondattól áttér a bölcseségnek (mely itt a bölcs gyanánt személyesíttetik) a felsőbbség iránti viszonyára.
Én (így szól a bölcseség a bölcs nevében) figyelek a király parancsaira, mert Istenre esküdtem, hogy neki engedelmeskedni fogok. Az izraeli királyok trónra léptükkor a népet a templomban vagy a frigyszekrény előtt ünnepélyes esküvel kötelezték hűségre és engedelmességre. Lásd Kir. II. 5,3. Kir. IV. 11,17. Krón. I. 29,20–24. Mások így értelmezik: mivel Isten maga megesküdött, hogy ő (a király) uralkodjék. Sz. Jeromos szerint, a király alatt érthető az Isten is, ki parancsait az embereknek azon eskü mellett adta, hogy őket örökre boldogokká teendi, ha neki engedelmeskednek.
Préd 8,3
Ne távozzál az engedelmességtől; azon légy, hogy bűntetést ne érdemelj. Kevés szóval megtanít Salamon a király iránti viseletre azon esetben, ha ő igazságtalan lenne is. Légy engedelmes, úgymond ő, és őrizkedjél a gonosztól. Ezek a helyes eszközök, melyeket a fejedelem erőszakoskodása ellen használni kell; nem fegyver és lázadás, hanem engedelmesség és ártatlanság; a többit Istenre kell bízni, ki mondá: Enyém a boszúállás! Móz. V. 32,35.
Ezzel Salamon nem azt akarja mondani, mintha a királynak szabad lenne mindent tenni, még az igazság és lelkiismeret ellen is, hanem csak azt, hogy a zsarnok király föllázadt alattvalóival mindent kész tenni; hogy tehát sokkal tanácsosabb az igaztalanságot állhatatossággal tűrni, mint pártütő kézzel a felsőbbség és elöljáróság ellen támadni, mert a lázadás még nagyobb roszakat idéz elő, s vas-bilincsekbe jutnak azok, kik a fa-jármot elvetették (sz. Jeromos).
Préd 8,5
a feljebbvalóktól. Ha azt akarod, úgymond sz. Pál, hogy ne legyen okod félni a hatalmasságtól, cselekedjél jót.
A bölcs tudja, hogy a királyra nézve is lesz idő, midőn felelnie, számot adnia és megitéltetnie kell. Mások szerint: A bölcs jót cselekszik maga idején, és tetteiről számot tud adni.
Mindennek van ideje és vége, tehát a zsarnok uralmának is. Az elnyomott tehát bízzon mindent az Isten bölcseségére és igazságára, legyen nyugodt; de fájdalom! önmagokat gyötrik az emberek, midőn a rosz ellen fölkelnek; ezt nem tennék, ha a multról elmélkednének, és a jövendőt tudhatnák; mert a történelem valamint a jövendő megtanitaná őket, hogy a lázadás a bajt még roszszabbá teszi.
Préd 8,8
hogy a testet el ne hagyja. A leghatalmasabb zsarnok sem kerűlheti el a halált.
Préd 8,8
a halálharczon nem kiméltetik; meg kell halnia, mint másnak.
Az istentelen gonosz mesterkedése, vakmerősége és daczolása által nem menekűlhet meg a haláltól; meg kell halnia. Vigasztalódjál tehát, midőn a zsarnoktól szenvedned kell; engedelmeskedjél, jól cselekedjél és bizd magadat Isten gondviselésére.
tulajdon vesztére. Szerencsésnek látszik az uralom által, de hirtelen eléri őt igaztalansága miatt az Isten büntetése, meg kell halnia.
Láttam más istenteleneket; ezek igaztalanságuk miatt nem gyülöltettek a földön, hanem mig tisztes hivatalaikban voltak, erényeikért dicsértettek; de szerencséjök csak látszólagos volt. Oka a következő versekben kifejtetik. Mivel t. i. ez istentelenek életöket meg nem jobbították, sőt inkább félelem nélkül cselekedtek gonoszt, hirtelen elragadtattak (13. v.), és a büntető Isten kezeibe estek.
az istentelenek sorsa pedig gonosz leend legalább a halálban.
Mások a hébert így: az istentelen pedig nem jár jól, és nem fog sokáig élni, hanem mint az árnyék stb.
Gyakori eset ez életben, hogy az istentelennek dolga úgy megy, mint a jámborénak menni kellene, és viszont; hanem ez hiúság, azaz, csak látszat; mert utóvégre mégis a jónak lesz jó dolga, és a rosznak rosz. A prédikátor ismétli, miről már a 10. v. emlékezett, s a 10–14. verseket összefoglalja.
Ez eset miatt élvezze az ember életét (értsd Isten félelmében 3. r. 1-ső jegyz.); mert a mennyit élvez az ember munkájából, annyija van a földön; de ha mindig azzal gyötrődik, hogy a földön ama feltünő tökéletlenségeket megfejtse, és elégedetlen azzal, mi neki osztályrészül jutott, ama kevés örömét is elveszti, melyet övének élvezete neki szerezne. Hogy e tökéletlenségeket megfejteni lehetetlen, kitűnik a következő két versből.
Igyekeztem ugyan okát belátni, miért van annyi inség a földön; de úgy találtam, hogy ember az isteni világkormányzat tervét ki nem ismerheti.
Préd 9,1
A következők felett is gondolkodtam.
Préd 9,1
Isten intézi azokat.
vajjon szerencsét vagy szerencsétlenséget érdemel és várjon ez életben? A prédikátor mondani akarja: Isten e világon szerencsét vagy szerencsétlenséget gyakran nem érdem szerint osztogat, hanem átvizsgálhatlan czéljai szerint. A sz. atyák és az egyház e szavakat Isten előtti megigazúlásunkra alkalmazzák, a mennyiben csalhatlan bizonyossággal egy ember sem tudja, t. i. hogy Isten kegyelmében van-e, érdemesíttetett-e az örök boldogságra? mivel ezt az ember csak Istennek különös kijelentése által tudhatja meg (Trienti gyül.). Azért mondja az apostol is Kor. I. 4,4. Semmiben sem vádol ugyan lelkiismeretem, de még azért nem vagyok igazolva; a ki pedig engem itél, az Úr az; és azért üdvösségünket reményben, de egyszersmind félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk.
Préd 9,2
Egy ember sem tudja, szerencsét vagy szerencsétlenséget érdemlett-e? ezt csak a jövendő élet dönti el.
Csak a jövő életben osztatik ki a boldogság és boldogtalanság érdem szerint, mivel az egészség és betegség, a gazdagság és szegénység, a tisztesség és gyalázat, az élet és halál, tekintet nélkül az erényre és gonoszságra, minden emberrel közös.
Préd 9,3
Épen az a legszomorúbb jelenet a földön, hogy a jónak és rosznak egy sorsa van a világon.
Azért, mivel a jóknak egy sorsok van a gonoszokkal, sőt amazok gyakran szenvednek, midőn ezek a szerencsében tobzódnak, az emberek vakmerőkké lesznek, megvetik a religiót, erényt, s igy örök kárhozatra jutnak. Vesd össze: Préd. 8,12. 11,9.
Préd 9,4
Azon dolgokhoz, melyek a jókkal és roszakkal, az igazakkal és gonoszokkal közösek, tartozik a halál. E versszak összefüggése a következővel ez: Ha minden embernek közös sorsa, hogy meghaljon (4. v.), így az élet mégis jobb a halálnál (4. v.), mivel a holtak nem képesek többé semmi élvezetre (5. v.), mivel az élet örömeiben nincs többé részök (6. v.). Azért kivánja az okosság, hogy az életet Isten félelmében élvezd (7–10. v.).
Keletieknél az eb legalábbvaló, az oroszlán legnemesebb állat; és mégis jobb lenni élő ebnek, mint holt oroszlánnak; mert amannak mégis van valami élvezete, emez pedig egészen nélkülöz minden érzést és élvezetet.
Préd 9,5
Az élők mégis érzékeik teljes használatában vannak, s még élvezhetnek; de az elhunytak, még a jámborok lelkei is, némi aléltságban és szomorú csendességben vannak együtt. A prédikátor itt az ó szövetségi, a kereszténység előtti idők elhunytairól szól. Mielőtt Krisztus a váltságmunkáját véghezvitte, az ég be volt zárva; s ez idő alatt az elhunytak mind az alvilágban voltak együtt örömtelen bús létben, habár örök üdvre voltak is választva. Ennyiben életök szomorúbb volt, mint melyet e világon élnek az emberek. Vesd össze: Zsolt. 6,6. 7-ik jegyz.
azaz, többé nem élvezhetnek, sőt nevök és tetteik is feledésbe mennek. Itt a „mert“, mint sokszor, az „és“ kötőszócska helyett van.
Az elhunytaknak nincs többé érzésök e világhoz, azért nem is vehetnek részt örömeiben.
Préd 9,7
A sz. iró most vonja a következtetést. Lásd 8-ik jegyz.
t. i. föltéve azt, hogy Istennek tetsző életet élsz, Istent féled. Mások igy értelmezik: mert az élet ártatlan örömeinek élvezése kedves az Isten előtt.
Préd 9,8
a fehér ruha jelképe a tiszta ártatlan örömnek. Élvezd az ártatlan örömeket.
A kenetkezés jó illatú olajjal a keleti meleg tartományokban a gyakori izzadás miatt szükségletté vált. Elégítsd ki mellőzhetlen szükségleteidet. Sz. Jeromos megjegyzi e vershez: Soha ne viselj tisztátalan ruhát. Öltsd föl az irgalmat, jóságot, alázatot, szelidséget, béketürést; öltözzél uj emberbe, ki napról napra megújúl. És jegyezd meg, hogy az olaj táplálja a világot, és a tagokat erősíti; azért szerezd meg a lelki kenet olaját, mely világosít és erősít.
A prédikátor itt ajánlja a házasok kölcsönös tiszta szerelmét egymás iránt. Élj vidáman, békével és tökéletes egyetértésben szeretett hitestársnőddel. Sz. Jeromos és mások e házastársnő alatt a bölcseséget értik, melyről Péld. 4,8. irva vagyon, hogy azt megdicsőíti, ki magához öleli. A hiúság napjai, folytatja sz. Jeromos, e gonosz világ napjai; azért a valódi örömet a bölcseséggel való szövetségben keressük, akkor a legjobb részt, s ez álsággal teljes életben a valódi életet föltaláljuk.
Munkálkodjál, mig idő van munkálkodni. Lásd Galat. 6,10. Kor. II. 6,2. Az alvilágban vége minden földi munkásságnak. Ott a legügyesebb sem dolgozhatik többé, a legértelmesebb sem használhatja belátását, a legbölcsebb s legtanúltabb sem működhetik s nem folytathatja, a mit itt elkezdett; ha ügyességünkkel jót akarunk tenni, ez életben tegyük azt, s hozzá az időt és alkalmat használjuk.
Miután a prédikátor tevékenységre szólított föl (10. v.), megmutatja, hogy abban hiúság van, mert az ember minden tevékenysége és ügyessége mellett is utját tévesztheti, ha idő, szerencse, körűlmények és Isten áldása neki nem kedveznek. A mi itt közönséges szójárás szerint történetnek, szerencsének neveztetik, az Istennek bölcs intézkedése, melytől minden sorsunk függ.
Préd 9,12
nem tudja ügyeinek kimenetét, és szerencse vagy szerencsétlenség lesz-e következésök?
Mint a halak és madarak véletlen fogatnak meg, úgy rohanja meg az embert hirtelen a szerencsétlenség.
Az előbb fölhozottakban megjegyzé a prédikátor, hogy az ember csupán tevékenysége által a szerencsét meg nem szerezheti magának, s a szerencsétlenséget el nem háríthatja; hogy tehát az ügyesség és bölcseség sem vezet mindig czélhoz. A következőkben megmutatja a szerző, hogy a bölcseség, ha nem biztosíthat is csalhatlan sikert vállalatainknak, mégis különös erővel bír az emberi ügyek elintézésében.
Mások szerint: és senki sem gondolt e szegény emberre (hogy ő segíthetne.). Vesd össze a történetet Kir. II. 20,22.
Egy kis város egy szegény ember bölcsesége által az erősebb királyt legyőzte; miért vetnők meg azután a szegényt, s miért nem kérnők inkább tanácsát? Mások a hébert igy: jobb a bölcseség az erősségnél, de mégis a szegény bölcsesége gyakorta megvettetik, és szavaira nem hallgatnak.
E vers azon módról szól, mikép működik a bölcseség, miután az előbbiekben átalán szó volt az ő erejéről. A bölcseség akkor tesz benyomást, ha szenvedély nélkül adatik elé olyannak, kinek fogékonysága van hozzá; az indulatoskodásnak, habár a legnagyobb tekintélylyel bíró személyektől származik is, nincs jó eredménye, főleg ha elfogúlt s fogékonytalan keblekhez intéztetik. Vagy: A bölcseség leghalkabb tanítását is a bölcs és csendes kedélyek könnyebben megértik és követik, míg a bolondok a hangos parancsra sem engedelmeskednek.
Ki csak egyben cselekszik is oktalanúl, sok jót elronthat, sok bajt okozhat. Mások szerint: Egy bolond is sok kárt tehet.
Préd 10,1
Épen előbb mondatott, hogy csak egyetlen vétség is a bölcseség ellen, sok kárt tehet; ezt mutatja meg példában a prédikátor. Valamint az elhullt legyek, bár kicsiny állatok, egész üveg drága kenetolaj illatát is elvehetik, s bűzössé tehetik: úgy csekély hibák is beszennyezhetik a bölcs és jeles ember hírnevét. A sz. atyák még más értelmezéseket is adnak. Csodatevő sz. Gergely az elhullt legyek alatt oly roszat ért, ki sok jót elront; nagy sz. Gergely azokban a fölösleges gondokat és fáradozásokat látja, melyek az imádság édességét és gyümölcsét elrabolják; sz. Bernárd azok alatt a tisztátalan kivánságokat érti, melyek a lélek szépségét beszennyezik.
Néha többet ér, ha idő és körülmények úgy kivánják, esztelennek látszatni és megvettetni, mint valakinek bölcseségével kérkedni, hogy tisztességet nyerjen az ember. Igy tetette magát Dávid a filiszteus király udvarában őrűltnek, és az által megszabadúlt a haláltól. Kir. I. 21,13. s követk. Mások igy értelmezik: Az alázatos bölcseség, mely a világ fiai előtt bolondság, többet ér, mint e világ kevély bölcsesége, mely az Isten előtt bolondság. Vesd össze: Kor. I. 3,18.
A bölcs hajlamai jobbra tartanak, az erény útjára; a bolond indulatai balra, a gonoszság ösvényére.
A bolond nemcsak hogy elindúl a gonoszság útján, hanem azon meg is marad, és mindazokat, kik nem teszik azt, mit ő tesz, bolondoknak tartja. Mások a hébert igy: A bolondnak, ha jó úton jár sincs okossága. Mindenkihez igy szól: Ez bolondság! Mások másképen.
Préd 10,4
haragja.
Préd 10,4
ne veszítsd el éberségedet.
előz meg. Több sz. atya a hatalmas alatt a sötétség lelkét érti, kinek, ha megtámad, állhatatosan álljunk ellen, hogy a bukást elkerüljük.
A következő roszat a fejedelemtől láttam származni, vagy, mivel roszúl volt értesítve, vagy pedig, mivel nem volt helyes belátása.
érdemre és erényre nézve.
A ki mást akar megkárosítani, sokszor magának tesz kárt.
Préd 10,9
a nélkül, hogy ereje lenne hozzá.
Préd 10,9
a nélkül, hogy hozzá értene.
Ne fogj olyanba, mire nem termettél.
Mint a fejsze, ha eltompúlt, köszörűlés által ismét használhatóvá lesz, úgy az elvesztett ismereteket és erényeket komoly szorgalom és gyakorlás által ismét az előbbi tökélyre lehet vinni.
Mások a hébert igy: Ha a kigyó megmar, a nélkül, hogy a bűvölésre figyelne, a bűvölő mesternek nincs előnye (mestersége keveset ér). Keleten természeti szerekkel tudják elvenni a kigyó mérgét, s ezt bűvölésnek mondják.
s kedvességet szereznek neki.
mint az elmultat sem tudja. Mások szerint: mi fog történni.
nem tudják a czélt elérni. A munka keserves a bolondnak, mert az igaz utat a bölcseség városához nem tudja megtalálni. Sz. Jeromos ehhez azt irja: Tanúlmányozd a bölcsészeket, és tapasztalni fogod, mily igaz e mondás: A bolondok munkája gyötrelmökre van. Minden erőfeszitéssel keresik a bölcseséget, de mivel vezérök nincsen, és emberi elméjökkel hiszik a bölcseséget föllelhetni, nem jutnak a bölcseséghez, Isten városához. Ez áll a tévtanítókra nézve is. Ezek a szentirás tanulmányozásában váltig fáradoznak, de önbizottsággal teljes tudományosságuk víz nélküli pusztaságaiban tévedeznek, és a várost nem lelhetik meg, a mint róluk Zsolt. 106,4. irva vagyon: Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; nem találtak utat lakásra való városhoz.
a lakmározást már reggel kezdik, midőn a foglalkozás ideje van.
Préd 10,18
hanyagság miatt a fentartásban.
becsurog az eső. Hanyag és tobzódó hivatalnokok alatt az országalkotmány sok kárt szenved.
Préd 10,19
A nagyok és gazdagok nem azért tobzódnak ételben és italban, hogy táplálkozzanak, hanem hogy kéjelegjenek.
pénzen mindent meg tudnak szerezni.
Ne szólj a királyról és nagyjairól roszat még legtitkosabb kamrádban, sőt gondolatodban se; mert füleikbe jöhetne, s magadnak bajt okozna. E kifejezés: „Az égi madarak is elviszik a te szódat,“ hasonló a miénkhez: A falaknak is füleik vannak.
Légy bőkezű a szegényekhez (2. v.); alamizsnád nyereséggel fog visszatérni, mint egy kiküldött szállítóhajó. Vesd össze: Luk. 14,13. Hasonló ehhez a törökök közmondása: Vedd falatodat, s vesd a tengerbe; ha nem látja a hal, meglátja az Úr.
Adj soknak, jó soknak; mert sokféle testi és lelki baj jöhet, melyektől talán az adott alamizsna fog megmenteni. Lásd Tób. 12,9. Mások a hébert így: hanem tarts meg abból egy részt (talán) a hetediket vagy nyolczadikat; mert nem tudod, minő inség jöhet még az országra.
Préd 11,3
A felhők önmagoktól adják a vizet, úgy te is önkéntesen adj jószágodból, melyet az Isten rád bízott.
Ez buzdítás jámbor életre átalán, különösen pedig jótékonyságra. Valamint a fa, miután levágatott, azon helyen marad, melyre esett, úgy marad az ember is halála után vagy a kegyelem vagy a kárhozat állapotában. Azért igyekezzék a szeretet cselekedetei által oda hatni, hogy fája a halálban délre hajoljon. E sz. irási hely egyébiránt nem harczol a tisztitótűz ellen, mint némely tévtanítók állítják; mert ha két hely van is, t. i. a kegyelemé és kárhozaté, ezáltal nincs kizárva, hogy amaz ismét kettős ne legyen, vagy a tisztúlás helye, vagy a megdicsőűlés helye.
Jó az okosság, de a ki igen is aggódó, semmire sem megy. Igy jár az is, ki az irgalmasság cselekedeteinél az emberi okosságnak igen is sokat enged.
Préd 11,5
Mások szerint: szél.
Valamint nem tudod, mikép jut a lélek a méh gyümölcséhez, hogy ennek életet adjon (mások szerint: honnan jő a szél), és az anyaméhben mikép alakúlnak és kapcsolódnak egymáshoz a csontok: úgy nem foghatod meg Isten mindenhatóságának működését sorsodra nézve. Ne foglaljon el tehát a testi aggódás, netalán az irgalmasság cselekedeteiből igen sokat tégy; hanem inkább bízzál Isten gondviselésében és igéjében. Vesd össze: Kor. II. 9,8.
Tégy jót reggel, tégy jót estve, tégy jót mindenkor; mert nem tudod, mikor fogadja el azt Isten megigazúlásodra; ha mindenkor elfogadja, annál jobb.
Az ember szivesen él örömekben; de a mellett ha még oly soká és boldogúl él is, ne felejtse el a szerencsétlenség napjait, különösen pedig a halálét, melyen ki fog tűnni, hogy ez élet minden örömével és javával hiúság. – A prédikátor könyvének vége felé gyakrabban visszatér a már adott tanításra, hogy az életet élvezzük, de a mellett az Istent féljük.
Örűlj az életnek, de úgy, hogy arról egykor Isten itéletén számot adhass. Örűlj, de félj e mellett Istent megbántani.
Préd 11,10
Légy vidám, és távolítsd el a bajokat testedtől.
mulandó.
az öregség ideje.
Préd 12,2
minden szellemi erő és lelki tehetség, minden érzék meggyengűl.
esőre eső, gyarlóságra gyarlóság, bajra baj következik.
Préd 12,3
Az emberi test itt házhoz hasonlíttatik, mint Jób 4,19. Kor. II. 5,1. A test örzői a karok és kezek, melyek az öregkorban remegni kezdenek.
Préd 12,3
a csontok, czombok, hátgerincz.
Préd 12,3
Mások szerint: meggörbednek.
Préd 12,3
az őrlőleányok. (Móz. II. 11,5.), kik alatt itt fogak értetnek.
Préd 12,3
a szemgolyók.
a szemüregen kinézők, midőn vénségben a látás megfogyatkozik.
Préd 12,4
midőn az ajkak összeesnek. Az útcza alatt itt valószinűleg a szájüreg értetik.
Préd 12,4
a száj.
Préd 12,4
korán és könnyen, mert az öregek keveset tudnak aludni.
minden hangműszerek, a fülek is.
Préd 12,5
nem mászhatnak többé a hegyekre.
Préd 12,5
az egyenes úton is félnek az eleséstől.
Préd 12,5
midőn a haj megőszűl.
Préd 12,5
midőn a test, mely különben fürge volt, mint a sáska nehézkes lesz és földagad.
Préd 12,5
a kedv elmúlik. Mások így adják az egésznek értelmét: Midőn kimenni félnek tavaszkor (mikor a mandolafa virágzik), nyárban (mikor a sáska meghízik), őszszel, (midőn a kaporna virágzik), azaz, minden évszakban.
már készen vannak a halotti siratásra.
Préd 12,6
Emlékezzél meg Istenről (1. 2. v.), mielőtt az élet elszakad. Az élet ezüst zsinórhoz és arany kötelékhez hasonlittatik. Mások a hébert így: mielőtt az ezüst zsinór elszakad, és az arany gyertyatartó leesik.
Préd 12,6
a sziv az élet kútfejénél megszakad.
a tüdő többé lélekzetet sem vesz. Mások másképen.
Az ember lelke isteni eredetű; Isten lehellé azt be a földből alkotott testbe (Móz. I. 2,7.), holott minden egyéb teremtmény, úgy mint az állatok párájokkal együtt a földből származtak (Móz. I. 1.); azért az ember lelke nem megy a testtel együtt a földbe, hanem visszatér Istenhez, az ő birájához, ki további sorsát érdeme szerint meghatározza.
Könyve végén a prédikátor ismétli az állítást, melyet egész könyvén keresztűl kifejteni törekedett, t. i. hogy ama földön minden mulandó és tökéletlen; eléadott elmélkedéseinek komoly megfontolására int, s az egészet befejezi ama tanitással: hogy csupán az istenifélelem teszi az embert tökéletessé és boldoggá.
Préd 12,11
mélyen behatnak, ha komolyan fontolóra veszszük.
t. i. az Istentől (ki pásztornak neveztetik Móz. I. 49,24. Zsolt. 79,2. Izai. 40,11.) az ő szent iróinak szája által adattak.
Igyekeztem bölcseségemből neked hathatós tanításokat adni a dolgok hiúságáról; ragaszkodjál azokhoz, mint átalán a szent iráshoz, és tanításhoz, melyet Isten az ő követei és tanítói által adott nekünk. Ne keresd a bölcseséget más könyvekben, melyek száma nagy; ezek nem vezetnek czélhoz, olvasásuk csak fáraszt.
Préd 12,13
Isten egész igéjének tartalmát.
ez teszi az embert itt tökéletessé, amott boldoggá. Mások így adják: Ez tartozik minden emberhez, ez teendője.
Isten itéletkor a halál után a jó és rosz cselekedeteket megbirálja, és ezekben mint amazokban minden tökéletlenséget megtorol és megbüntet. A héber szerint …történik, Isten eléhozza itéletre, ha még oly titkos is, legyen jó vagy gonosz.