OZEÁS JÖVENDÖLÉSE.

Ozeás (a héber szerint, Hosea), egy különben ismeretlen s Beeri nevű férfiú fia, a könyv fölirata szerint azon időben jövendölt, midőn Júdában Oziás (vagy Azariás), Joatán, Ákáz és Ezekiás országlottak (811–699. évb. Kr. e.), Izraelben pedig II. Jeroboam király uralkodott (825–784. Kr. e.). Azt ugyan nem teszszük föl, hogy Ozeás ezen királyok egész országlási ideje alatt jövendölt volna; valószinűbb azon vélemény, melynélfogva Ozeás II. Jeroboam utolsó évében, Kr. e. 784. évb. lépett fel, mely Oziásnak, Júda királyának 14-ik évére esik, és pályafutását Ezekiás király első évében végezte (728. évb. Kr. e.); s e szerint 56 évig viselte hivatalát. Hogy Ezekiás király országlásának hatodik évét meg nem érte, bizonyosnak látszik abból, hogy Izrael-országnak Szalmanaszár, asszíriai király által végbevitt földúlásáról, mi ez évre (Kr. e. 722. év.) esik, említést nem tesz. Az ő jövendöléseinek tartalma a bálványozásról, Izrael-ország elveteműléséről, s az e miatt őt fenyegető büntető-itéletekről szól; Júda-országról igen ritkán, s csak futólag emlékezik (1,7. 4,15. 5,12.13.14. 6,4.11. 8,14. 12,2.), valamint a jobb jövőbe vetett pillantásai igen ritkák. Hogy a próféta Izrael-országban élt és működött, kitűnik az ő jövendöléseinek tartalmából, melyek majdnem kizárólag ahhoz vannak intézve. Ezen tartalom teljesen összeüt az idővel is, melyben a próféta a fölirás szerint föllépett; mert épen ennek idejében volt Izrael-ország oly állapotban, mint a jövendölések rajzolják, a mennyiben ott II. Jeroboam után a legnagyobb zavar uralkodott, a legiszonyúbb istentelenség volt napi renden, s lázadások és trónváltozások gyorsan következtek egymás után. Júda országa Oziás és Joatán királyok alatt jobb körülmények között volt, hanem Ákáz alatt, ki Jerusalembe s egész Judeába behozta a bálványozást, szintén vesztére sietett. – A próféta életének körülményeiről és haláláról nincs biztos adat. Azt még alaposan senki sem állította, hogy az ő jövendölései korához nem illenek, vagy nem övéi; sőt, inkább a zsidók és keresztények azokat mindenkor a szent iratokhoz számították.

Óz 1

Óz 1,1

Ozeás jelentése: szabadító, mentő.

Óz 1,1

A nevezett királyok története olvasható Kir. IV. 14,21.23–29. 15,1. s követk. 32. 16,1. 18,1. A következő első jövendölés (1. 2. r.) hihetőleg II. Jeroboam utolsó napjaiban (Kr. e. 825. évb. Kir. IV. 14,23–29. 15,1.) mondatott, mivel abban csak a bálványozás rovatik meg, de nincs említés a háborgó időről, mely Jeroboam halála után következett.

Óz 1,2

azaz: mivel Izrael népe engem, hitestársát (Jerem. 3,4) elhagyott, és mint a feslett életű személy sok szeretőnek, úgy ő sok bálványnak adta át magát, tehát mutasd meg ezt jelképleg, nőűl vévén egy rosz személyt, és vele gyermekeket nemzvén. Vajjon a próféta valóban megcselekedte-e ezt, s így a következőben való történetet ad elé, vagy pedig ez elbeszélést csak a tény jelképes ruházatáúl használja annak kifejezésére, hogy Izrael fiai hűtlenek lettek s azért meg fognak büntettetni: az értelmezők erről vitatkoznak. A való történet mellett vannak a sz. atyák (Ireneus, Bazil, Ágoston, Cirill, Theodoret, Tamás), s a kathol. értelmezők legtöbbjei, kik között Theodoret megjegyzi: hogy nem győzi eléggé csodálni azok merészségét, kik az előadottat nem tartják valóságos történetnek. Ezen elbeszélést, mint példabeszédet, fogják föl a régibb és ujabb zsidók legtöbbjei, s a sz. atyák közől sz. Jeromos, kihez az ujabb értelmezők legtöbbnyire csatlakoznak. Ha a történeti felfogással ellenkezni látszik, hogy az Isten nehezen parancsolná szent férfiúnak, szövetségre lépni feslett nővel: a másik véleményt meg az czáfolja meg, hogy Isten, midőn nyomatékosan akart valami tanítást adni, jelentékeny, valóságos cselekvények által örömest szólt a néphez (Jerem. 13. Ezekiel 5.), mellőzve gyakorta a dolgok közönséges folyamát is (Izai. 20. Ezek. 4.); azután a szöveg betűje a példabeszédnek semmi nyomát nem mutatja. De meg ezen házasság által a feslett életű nő Istenhez is térhetett. Egyébiránt, miután mind a két nézet találkozik a fődologban t. i. annak jelentésében, az abból meríthető tanúlság mind a kettővel megegyeztethető.

Óz 1,3

Azok szerint, kik e dolgot való történetűl elfogadják, Gomer egy akkoron élt híres kéjhölgy lehetett; azok szerint, kik azt példabeszédnek tartják, ama név Izrael népét világosabban jellemzi. Gomer annyit tesz, mint bevégzett, teljes (kéjhölgy); Debelaim összenyomott fügecsomó (Kir. I. 25,18.). E szerint Izrael egy, a bálványozást végletekig gyakorló, a bálványozástól egészen elnyomott nép.

Óz 1,3

Valamint a kéjhölgy az izraelita nemzetet, úgy a gyermekek az egyes izraelitákat jelentik.

Óz 1,4

azaz: (Isten) vetni fog, jelentve a szétszórást.

Óz 1,4

Nevezd e parázna asszony fiát Jezrahelnek, ama büntetés jelentéseűl, mely a népet érni fogja; mert nem sok idő múlva vége lesz az országnak, s a nemzet idegen népek közé szóratik szét. A Jehu-ház volt akkor az uralkodó család Izraelországban. Jezrahel a tíznemzetség országának fővárosa volt, hol Nábot megöletett (Kir. III. 21,1.), s Jehu az ő vérének megboszúlására fölkelt, de maga is vérbűnbe és egyéb gonoszságba, különösen a borjúbálványozásba esett (Kir. IV. 9,21. s követk. 10,17.31. s követk.). – E jövendölés körűlbelűl félszázad múlva teljesedett Ezekiás király hatodik évében, midőn az izraeliták elhurczoltattak.

Óz 1,5

hadi erejét (Jerem. 49,35.).

Óz 1,5

a jezraheli nagy síkságon. Ez átalán Izrael országa helyett vétetik.

Óz 1,6

Lásd az 5-ik jegyz.

Óz 1,6

a földi Izraeltől; mert lásd a 10. v. Mások a hébert így …Izrael házának, hogy megbocsássak neki. A vers értelme ez: Mondd nekik: Leányaim vannak, irgalom nélküli nevűek, mert megérdemlik, hogy ne irgalmazzak nekik.

Óz 1,7

Júda-ország akkoron Azariás (Oziás) király alatt az Úrnak hódolt, azért kellett a pusztúlástól menten maradnia, s Isten egyenes közbejöttével, nem fegyver hatalmával megvédetnie. Teljesedését lásd Kir. IV. 19. Izai. 36,37. De Isten ez országtól is azonnal visszavonta segélyét, mihelyt Izrael példája szerint isteni királyától elpártolt.

Óz 1,8

A gyermekek nevei fokonkint azt látszanak jelenteni, hogy Izrael népe elszélesztetik, s a nélkül, hogy irgalmat találna, megszűnik Isten népe lenni (9. v.).

Óz 1,9

szövetséges Istenetek, királyotok, atyátok, jótevőtök.

Óz 1,10

A hirdetett büntető itélet után a próféta a jámborok vigasztalására egy későbbi boldog időszakra nyitja tekintetét, melyben Izrael fiai majdnem számtalanok lesznek, mint a tenger fövenye. Hogy ez a messiási időszak, melyben Izrael lelki gyermekei, a zsidókból és pogányokból választottak, az egyházba belépnek, bizonyítja a történet, és sz. Pál Rom. 9,25.26. s sz. Péter I. 2,10. apostolok tanúsága. A ki ez igéket a földi izraelitáknak a babiloni fogságból való visszatérésére akarná alkalmazni, a prófétát a leghazugabb túlzásról kellene vádolnia, miután akkor csak kevesen tértek vissza az izraeliták.

Óz 1,10

Ugyanazon Palesztinában, hol a földi izraelitáknak mondatott, hogy megszűnnek Isten népe lenni, fognak ama lelki izraeliták Isten fiainak neveztetni. Ez volt a keresztények első neve (Ján. 1,12.), és folyvást az is marad.

Óz 1,11

a fogságból, a szétszóratásból. Júda és Izrael fiainak egybegyűlését egy fő alatt, a többi próféták is a messiási időszakra teszik (Izai. 11,13. Ezekiel 37,15. s követk.).

Óz 1,11

Nagy dolgok fognak az időben történni; Jezrahelnek fog neveztetni, azaz, (Isten) vetni fog (új vetést, új népet fog alapítani).

Óz 2

Óz 2,1

Kiáltsátok majd azon időben fi- és nővéreiteknek: Most újra Isten népe vagyunk, és irgalmat nyertünk tőle. E vers még az előbbi részhez tartozik, s czélzás van benne a népnek előbb adott ezen nevekre: nem én népem, irgalom nélküli.

Óz 2,2

Házassági frigyünk feloldatott. A próféta folytatja fegybeszédét, melyet a távol jövőbe tett vidám kilátással félbenszakasztott. Az anya és gyermekek a népet és az egyes izraelitákat jelentik.

Óz 2,2

Arczával és emlőivel ne éljen vissza többé paráznaságra és házasságtörésre, azaz, hagyjon fel a bálványozással, és térjen Istenéhez.

Óz 2,3

hogy ne foszszam meg őt minden ékességétől és nyert előnyeitől, s ne taszítsam vissza azon állapotba, melyben Egyiptomban volt (Ezekiel 16,2. s követk.).

Óz 2,3

A héber szerint: kiszáradt.

Óz 2,3

azaz: ne hurczoltassam őket fogságra, hol sinylődniök kellett, mint a pusztában, és meghalniok.

Óz 2,4

bálványozásban születtek és neveltettek.

Óz 2,5

Izrael népe szól: A külföldi népek bálványaihoz hű maradok, hogy azok által élelmemet s mindazt megnyerjem, mi az élet fentartására szükséges.

Óz 2,6

az ő útját.

Óz 2,6

Izrael népét meglátogatom csapásokkal, melyek az ő bálványozó életmódjának gátot vessenek. A bűn eltérít, a csapás megtérít, úgymond nagy sz. Gergely.

Óz 2,7

Igy szól a bűnbánó lélek is, midőn a világtól s annak gyönyöreitől megcsalatva, visszatér Istenhez, kinél egyedűl találja fel a nyugalmat.

Óz 2,8

Baal, feniciai bálvány-isten, itt átalában bálványok helyett vétetik; czélozva a „házastárs“ kifejezésre, mit Baal szintén jelent. Lásd 16. v.

Óz 2,9

Véget vetek a gazdag aratásnak, melyből élelmét és ruházatát nyeré.

Óz 2,10

Mások szerint: szemérmét, gyalázatát; szemérmét felfödni, annyi, mint meggyalázni. Lásd Jerem. 13,26.

Óz 2,10

bálványainak.

Óz 2,11

Lásd Móz. IV. 10,10. 28,11–14.

Óz 2,11

elhurczolván őt hazájából, és szétszórván a népek között.

Óz 2,12

Ezt bálványaimnak köszönhetem.

Óz 2,14

A próféta a büntetőitéletekkel való fenyegetést ismét a jobb idők és az áldás igéretével váltja föl. Miután kiállotta a büntetést hűtlenségeért, ismét magamhoz édesgetem és vezérlem őket, mint egykor Arábia pusztáin, és megvigasztalom őket. A jobb idő az asszíriai (babiloni) fogságból való visszatérés (15–17.) és a Messiás időszaka (18–24.), melyet a próféta amahhoz kapcsol.

Óz 2,15

A héber szerint: szőllőit.

Óz 2,15

Izrael földéről, honnan ki kellett vándorolniok.

Óz 2,15

Ákor völgye, Jeriko közelében, Palesztina határain fekszik (Józue 7,24–26.), az Egyiptomból történt visszatéréskor mintegy ajtóúl, nyilásúl szolgált ama jókhoz, melyeket az izraeliták nyerni reménylettek; azért neveztetik remény nyilásának. Második visszatérésökben is a babiloni fogságból Izrael népe e völgyön vonúlt át, s ott vigasztalhatta magát a nyerendő jókkal.

Óz 2,16

Egészen fel fog hagyni bálványozásával. – Ugyanazon időben helyreáll a régi igaz viszony közöttem és népem között; nem fog űzni többé bálványozást, hanem egyedűl engem tisztelni; annyira megutálja a bálványozást, hogy Baal nevet, mely házastársat is jelent, nem fogja használni rám nézve, hanem Isnek, azaz, férjnek fog nevezni.

Óz 2,17

Ez a babiloni fogság után teljesedett, mert akkor a bálványozás az izraeliták között egészen megszűnt az országban.

Óz 2,18

A héber szer: az ő javokra.

Óz 2,18

ama messze boldog jövendőben átalán, mely alatt a messiási idő értetik. Lásd a következőt. E kifejezés „az napon“ a történetet nem csatolja közvetlen az előadott tényekhez. Lásd Dán. 12,1.

Óz 2,18

t. i. a lakosok. Itt nem lehet érteni a babiloni fogságból történt visszatérés utáni időt Krisztus előtt, mert akkor még nem következett be az itt megigért béke, a mennyiben a zsidóknak a szíriai és egyiptomi királyok közt vívott háborúk alatt, különösen pedig az eszeveszett Antiokus Epifanes alatt igen sokat kellett szenvedniök (Dán. 11. 12.); hanem inkább azon béke idejét, melyet a béke férfia (Móz. I. 49,10. Ján. 14,27.) hozott a földre, különösen pedig a végső időt, az ő második eljövetelekor, midőn minden ellenségét legyőzi, és a háborúnak véget vet mindörökre. Ezen időre illik a természettel való szövetség, mely alatt különösen annak megújúlása (Rom. 8,22.) értendő, melyet más próféták is a messiási időszakra tesznek (Izai. 11,6–9.). Vesd össze: sz. Jerom.

Óz 2,20

Azután örök egyességre lépek veled, a mennyiben kegyelmet és igazságot osztok neked, és igéreteimet teljesítem; miből engem igaz Istennek fogsz megismerni. Ez is a messiási időre vonatkozik, melyet a többi próféták és sz. írók is úgy rajzolnak, mint a jövendő igazság (Zsolt. 44,7.), irgalom (Rom. 1,5.) és hűség (Izai. 11,5.) idejét.

Óz 2,21

Akkor Isten rendeléséből a teremtmények, melyek előbb gyakorta egymás ellen működtek, egyetértve fognak közreműködni az emberek boldogítására. A kereszténység által a természet is megnemesíttetett, s nemesíttetik folytonosan, míg az idő végezetével a természet váltsága is bekövetkezik (Rom. 8,21. V. ö. Izai. 65,17.).

Óz 2,22

Értelme ez: Jezrahel, t. i. az új vetés, az új ivadék (tulajdonképen: Isten vetni fog. Lásd 23. v. 1,11.) a föld termékenységével lesz megáldva. Lásd a 29-ik jegyz.

Óz 2,24

Hogy ezen új vetés és új nép alatt a Messiásnak választott népe értendő, kitűnik az összefüggésből, és így fogják fel más próféták is (Jerem. 31,31–33.), és Pál (Rom. 9,24. s követk.), ki e helyet különösen a pogányokból hivatottakra alkalmazza.

Óz 3

Óz 3,1

A következő jövendölés (1–5. v.), mivel hasonló az előbbihez, úgy látszik, ugyanazon időben (Oze. 1. r. 1-ső jegyz.) mondatott. A próféta ismét egy rosz személyt vesz nőűl, felszólítva őt, hogy míg a házasság véghezmegyen, tartózkodjék meg másoktól, valamint ő is megtartózkodik tőle (1–3. v.). Ennek magyarázatát adja a 4. 5. v. Itt is újra eléáll a fönebb (1. r. 3-ik jegyz.) érintett kérdés, vajjon a mi itt eléadatik, valódi történet-e vagy csupán példabeszéd?

Óz 3,1

lényeg, tartalom nélküli dolgokat, a bálványokat. A héber szerint: és az aprószőllős lepényeket szeretik az áldozati lakomáknál (Jerem. 7,18.). Az első részben említett rosz személy jelképezi az asszíriai fogság előtt gyakorlott bálványozást, és ennek büntetését; az itt eléhozott parázna nő példázza Izrael népének hűtelenségét és állapotát Krisztus eljövetele után. E hűtelenség más fajtalan asszony által példáztatik, mivel egészen másnemű, t. i. nem a bálványozásra (lásd a 3. v.), hanem azon, Isten elleni hűtlenségre vonatkozik, melynél fogva a Messiást magától eltaszította (5. v.).

Óz 3,2

sikluson, a mi pénzünk szerint, körülbelűl nyolcz forinton. A nőket keleten különféle áron vették (Móz. I. 29,18. Móz. II. 22,16.).

Óz 3,2

A héber szerint: egy gomer és egy letek árpán, mi ugyanaz. A gomer (kor) felől lásd Móz. IV. 11,32. 25-ik jegyz. A régiek nem csak pénzzel, hanem árúval is fizettek.

Óz 3,3

Értelme ez: Én téged most arámnak választottalak; várj hosszabb ideig, mig a házasságot végrehajtom; de addig ne add magadat máshoz, és én sem közeledem hozzád, hanem bevárom az időt. E jelképes parancs értelmét a következő vers adja elé.

Óz 3,4

A héber szerint: képszobor, bálvány-oszlop nélkül, melynél áldoztak (Kir. IV. 3,2.).

Óz 3,4

Efodnak a főpap felsőruhája neveztetett, melyen a szent mellelő volt, s itt a helyett vétetik. Lásd Móz. II. 28,4–30. 22-ik jegyz.

Óz 3,4

Terafim, egy neme a házi bálványoknak (Móz. I. 31,19.), kikhez tanácsért folyamodtak. Annak oka, miért parancsolom ezt, az, mivel Izrael népe hosszú ideig marad politikai önállóság, igaz és hamis istenitisztelet, igaz és hamis jövendölés nélkül. Ez állapot alatt nem érthető az, melyben Izrael fiai az asszíriai és babiloni fogság alatt voltak; mert az asszíriai alatt a templomban az egész népért, a babiloni alatt annak romjain (Baruk 1,10.) mutattatott be áldozat; és a nép valameddig csak a pogány népek között szétszórtan élt, soha nem volt ment a bálványozástól. Lásd Ezekiel 14,1–3. 20,30.39. Ez igék teljes értelmökben Izraelnek csupán mostani állapotjára vonatkozhatnak.

Óz 3,5

kegyelmet nála keresnek.

Óz 3,5

a Messiást, ki Dávidnak is neveztetik. Lásd Ezekiel 34,23. s követk. Jerem. 30,9. Ámosz 9,11.

Óz 3,5

azaz: a jövő időben átalán (Móz. I. 49,1.), különösen a messiási időnek (Izai. 2,2.) utolsó korszakában, midőn az apostol szavai szerint (Rom. 11,25.) egész Izrael belép az anyaszentegyházba.

Óz 4

Óz 4,1

Hogy a következő jövendölés (1–19. v.) Izrael-országban ama tizenkét évi időközben adatott, mely II. Jeroboam fiának, Zakariásnak halála után lefolyt, midőn a rendetlenség minden neme napi renden volt, a nemzetnek nem lévén törvényes uralkodója (Kir. IV. 14,29. 15,8. s követk.): különösen azon körűlményből lehet következtetni, hogy abban királyról és királyi családról semmi említés nem tétetik.

Óz 4,1

a megszegett frigy s az elkövetett gonoszság miatt.

Óz 4,1

nincs hűség szóban és tettben, nincs emberszeretet.

Óz 4,2

A héber szerint: hamis esküvés.

Óz 4,3

elpusztíttatik a föld. V. ö. Izai. 3,26. Ámosz 1,2.

Óz 4,3

Ezen gonoszságokért az egész ország minden élő teremtményeivel együtt szenvedni fog. „Midőn az asszíriusok által, úgymond sz. Jeromos, az izraeliták elhurczoltattak, sok teremtmény megérzette az Isten haragját; mert a vadak, a madarak és halak megfogyatkoztak. A ki ezt nem akarja hinni, nézze Illíriát, Tráciát, Macedoniát, Pannoniát, s az egész területet a Bosporus és a juliusi havasok között, és látni fogja, hogy az emberekkel lassankint ama lények is megfogynak, melyeket Isten az emberek számára teremtett.“

Óz 4,4

A te néped csak úgy ellenmond a prófétáknak, mint a papoknak, s azért adatik áldozatúl a halálnak. Lásd Móz. V. 17,9–12.

Óz 4,5

Értelme ez: Csakhamar el fogsz veszni, Izrael lakossága! a hamis prófétákkal együtt.

Óz 4,5

Mindjárt azután, mint az éj következik a nap után, elpusztítom fővárosodat (Szamariát). A héber szerint e vers: De elesel nappal, elesik veled éjjel a próféta is, anyádat is elpusztítom.

Óz 4,6

elpusztíttatik.

Óz 4,6

valódi tudománya.

Óz 4,6

papirend!

Óz 4,6

gyermekeidet egyaránt megbüntetem a többivel együtt.

Óz 4,7

a papok mennél jobban megszaporodtak, s gazdagságban és tekintélyben gyarapodtak, annál inkább stb.

Óz 4,8

bűnáldozatait. Lásd Móz. III. 6,25.

Óz 4,8

Értelme ez: Mivel a nép bűnáldozatait fölemésztik, ennek következtében mintegy áhitják a nép bűneit, azt kivánván, hogy azokat kövesse el; oly nagy az erkölcsi romlottság!

Óz 4,9

azért a papok csak úgy mint a nép bűnhödni fognak istentelen szándékaikért és tetteikért.

Óz 4,10

bálványoznak. Mások valódi paráznaságot értenek, mi mellett az összefüggés szól a 11. v.

Óz 4,10

A héber szerint: paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert Jehovah szolgálatát elhagyják.

Óz 4,11

A héber szerint: must.

Óz 4,11

Az Istentől, haláltól, itélettől és pokoltól való félelem, melyet a kegyelem ébreszt, ismét visszaadja az értelmet.

Óz 4,12

Népem babonás módon pálczák által akarja a jövendőt megtudni. A pálczákból való jóslat, sz. Jeromos szerint, az araboknál így ment véghez: Vettek három pálczát vagy nyilat; egyikre ez volt irva: Az Úr parancsolja ezt; a másikra: az Úr tiltja ezt; a harmadikon nem volt fölirás. Mind a hármat zsákba tették, s ha az elsőt húzták ki, akkor a dolog megengedtetett; ha a másodikat, akkor tiltva volt; ha a harmadikat, akkor újra összevegyítették a zsákban, mig eldöntő feleletet nem húztak. Vesd össze: Ezekiel 21,21. Mások szerint: fa-isteneitől kér tanácsot. Mások másképen.

Óz 4,12

mert bálványozókká lettek.

Óz 4,13

A héber szerint: menyeitek. A hegyeken és árnyas fák alatt űznek bálványozást és fajtalanságot a ti fiaitok és leányaitok. – A bálványozással közönségesen együtt járt a fajtalankodás; mi nagyon természetes, a mennyiben az ember azt cselekszi testileg, mire magát lelkében eltökélette.

Óz 4,14

A héber szerint: menyeiteket.

Óz 4,14

azaz: ti magatok.

Óz 4,14

és kéjelgésre megveszik őket. A héber szerint: kéjhölgyekkel.

Óz 4,14

Mivel minden intést szélnek ereszt. A héber szerint: elesik, megbukik.

Óz 4,15

Ti zsidók! ne menjetek többé Galgalába és Betávenbe (Bételbe) akár bálványozás, akár igaz istenitisztelet végett. Mind a két helyhez nevezetes emlékek voltak csatolva (Józ. 4,19. Kir. I. 7,16. Vesd össze: Bir. 20,18. Kir. I. 10,3.); azért lettek később a bálványimádás főhelyeivé (Ozeás 9,15. Ámosz 4,4. 3,14.). E visszaélésnél fogva változtatták át a jobb érzelműek Bétel (Isten háza) nevét Betávenre (bálványházára).

Óz 4,15

És ne menjetek oda, hogy (valami kötéstek megerősítése végett) az igaz Istenre esküdjetek; mert ez által megszentségteleníttetnék az Isten neve. – Valószinűleg a nevezett helyeken, ezek szentségeért, örömest tettek szerződéseket.

Óz 4,16

Izrael, hasonlólag a szilaj üszőhöz, nem akarja viselni a törvény igáját, hanem kivánságait követi; azért fogja őt az Úr a asszírusoknak messzeterjedő tájékaira vinni, mint a nagy térségen örömest legelő bárányokat.

Óz 4,17

Izrael. Vesd össze: Izai. 7,2.

Óz 4,17

A héber szerint: a bálványokkal szövetkezett, azaz, egészen a bálványokon csügg és javíthatlanúl; azért hagyd el őt, oh Júda! ne tarts vele, nehogy te is elcsábíttassál (sz. Jerom.).

Óz 4,18

Ők a szokott áldozati lakomáktól elkülönzik magokat. A héber szerint: ők (az izraeliták) mint bálványozók lakmároznak; azért ne fertőztessétek meg magatokat az ő asztalaiknál.

Óz 4,18

A héber szerint: Másokat paráznaságra visznek.

Óz 4,18

Fejedelmeik és papjaik bálványozásra csábítanak, s ez által gyalázatot hoznak a népre, a helyett, hogy a szégyent és rútságot elhárítanák.

Óz 4,19

Mint szélvész által, a népek közé szóratnak szét, s bálvány-áldozataik miatt megszégyenűlnek, mivel ezek nekik nem használhatnak.

Óz 5

Óz 5,1

A következő jövendölés, melyet az 5. és 6. r. foglal magában, a 14. v. szerint, úgy látszik, akkor adatott, midőn Júda-országban Ákáz, Izraelben Manahem uralkodott, kik Kir. IV. 15,19. 16,7.8. szerint, mindketten keresték az asszíriai király oltalmát, mi az említett versben megrovatik. A jövendölés nem csupán Izraelre, hanem Júdára is szól, melyben Ákáz uralkodása alatt hasonló bálványozás és erkölcsi romlottság kezdett elharapózni, mint Izrael-országban.

Óz 5,1

a büntető fenyíték.

Óz 5,1

azaz: a magaslatokon. Mások tulajdon nevet adnak: Mizpán. A tőrök és hállók a magas helyeken gyakorlott bálványozást jelentik, mire a papok és előkelők a népet csábították.

Óz 5,1

egy hegyen Palesztina éjszaknyugati részén.

Óz 5,2

ti, papok! az elcsábítottakat.

Óz 5,3

Izrael helyett tétetik. Lásd Oze. 4. r. 32-ik jegyz.

Óz 5,4

Teljesen a bálványozásra adták magokat, és az Istent nem tisztelik. A mi itt és másutt a bálványozásról mondatik, a keresztény ember ama finomabb bálványozásról értheti, mely a keresztények között nagyon is gyakran fordúl elé. Lásd Bölcs. 15. r. 14-ik jegyz.

Óz 5,5

A héber szerint: Izrael kevélysége (melylyel Isten ellen föllázadt, és az ő törvényét megszegte) szemébe tesz bizonyságot (önmaga ellen).

Óz 5,5

Júda is fogságra hurczoltatik, mivel Izrael gonoszságait követte (sz. Jerom.).

Óz 5,6

A szorongatás idejében áldozatokkal akarják majd az Urat megengesztelni.

Óz 5,7

mivel a bálványozó apák gyermekeiket is elcsábították.

Óz 5,7

most rövid idő alatt vagyonukkal együtt elnyeli őket az ellenség. Az egy hónap rövid idő helyett vétetik itt.

Óz 5,8

Már közeledik a büntetőitélet, az ellenség; azért fújjatok indulót.

Óz 5,8

Mögötted, a te éjszaki határaidon, Efraim nemzetségében tanyáz az ellenség, és Betávenben (Bételben, Efraim egyik városában) ordítanak; azért Benjamin városai (Gábaa és Ráma) fújjatok indúlót.

Óz 5,9

fenyegetésem valósulását.

Óz 5,10

nagy gonoszok, olyanok, kik a törvény minden korlátait áthágják. Lásd Móz. V. 19,14. 27,17. Bölcs. 22,28.

Óz 5,11

a bálványok, mások szerint: emberi törvények és parancsok után.

Óz 5,12

Átkom titkon és lassankint emészti fel őket. Lassankint oszolt föl mind a két ország, megszegvén az állam alaptörvényét, az Isten és az ő törvényei iránt való hűséget, s a nép erkölcsileg megromolván, mígnem Izraelország az asszíriusok által, Júda a babiloniak által teljesen földúlatott.

Óz 5,13

A héber szerint: sebeit. Izrael és Júda elismerték tehetlenségöket és az őket fenyegető végveszélyt.

Óz 5,13

az asszíriusoknál keresett segélyt. Manahem Fúlnak, az asszíriusok királyának, ezer talentom ezüstöt adott, hogy segélyére legyen, és megerősítse országát (Kir. IV. 15,19.).

Óz 5,13

Ákáz Teglatfalaszártól, az asszíriusok királyától kért segedelmet, hogy Izrael és Szíria királyainak megtámadásai ellen magát védje és megboszúlja (Kir. IV. 16,7.8.).

Óz 5,14

Annak oka, miért nem menti meg Asszíria mind a két országot a veszélyből, az, mivel én magam vagyok az ellenség, kinek senki sem állhat ellen. A héber szerint: Én, én széttépem, és elmegyek.

Óz 5,15

az égbe, azaz, én elvonom a néptől kegyelmemet.

Óz 5,15

A héber szerint: mígnem elismerik, hogy vétkeztek.

Óz 6

Óz 6,1

Ez szoros összefüggésben van az előbbi rész utolsó szavaival; a miért a héber szövegben még az előbbi részhez van csatolva. Értelme ez: Az inségnek bekövetkezendő idején hozzám térnek Júda és Izrael fiai (1. 2. v.), és Isten egy idő múlva az előbbi állapotba fogja őket visszahelyezni.

Óz 6,2

A héber szerint …ő szaggatott meg minket, meg is fog gyógyítani.

Óz 6,3

Rövid idő múlva régi állapotunkba ismét visszahelyez. A föltámasztás itt a visszatérendő jólét képeűl van, mint Izai. 26,9. Ezekiel 37,1–10.

Óz 6,3

boldogok leszünk.

Óz 6,3

Tapasztalni fogjuk az ő szabadítását, és készséggel azon leszünk, hogy az Urat megismerjük és tiszteljük; mert ő az égből, hová visszavonúlt (Oze. 5,15.), ismét kijő, mint fölkelő hajnal, és épen alkalmas időben boldogítani fog áldásával, mint midőn az őszi és tavaszi eső annak idején a földet megáztatja. Az őszi és tavaszi esőről lásd Móz. V. 11,14. Péld. 16,15. Jób 29,23. – A próféta fönebb 5,14. megjövendölvén az egész népnek fogságra hurczoltatását, hozzátevé, hogy Isten újra kegyelmesnek fogja magát iránta mutatni, ha bűnbánatot tart. Most megjövendöli ezen bűnbánatot, valamint az arra következő szabadúlást, az országba leendő visszavezettetést. Sz. Jeromos, Ágoston, Ciprián, nagy Gergely és mind a sz. atyák, kik a fönebbi szöveget értelmezték, a harmad napon való feltámasztás alatt egyszersmind Krisztusnak és az ő hiveinek föltámadását értették (Kor. I. 15,4. Filip. 3,10.11. Rom. 6,4.5.); mi a jövendölés értelmével teljesen megegyez, a mennyiben a zsidók kiszabadúlása a fogságból, képe az emberiség váltságának, s egyszersmind a test föltámadásának is, mely a váltságot befejezi.

Óz 6,4

A próféta ismét visszatér feddő beszédére, miután elmondta, mint kegyelmezett újra meg Isten az egykoron bűnbánó népnek. Panaszkodik, hogy Izrael és Júda érzülete nem állandó, nem igazi.

Óz 6,4

A ti jámbor érzelmetek állhatatlan.

Óz 6,5

Azért hirdetek nekik prófétáim által veszedelmet és pusztúlást

Óz 6,5

A büntető itélet, mely téged ér, oh nép! a fény teljes világosságával fog elétűnni mindenkinek; mindnyájan meggyőződnek majd annak igazságáról.

Óz 6,6

Ti hoztok ugyan áldozatot, de jámbor érzület és emberszeretet, Isten ismerete és szeretete nélkül; mivel a fődolgot elmulasztjátok, azért fog érni a büntetés. Hogy ez által az áldozat s egyéb külső istenitisztelet nem vettetik el, hanem csak alája rendeltetik a szent érzületnek, melynek azok csupán kifejezései, már Jerem. 7,21. 24-ik jegyz. megjegyeztetett.

Óz 6,7

országukban, egyszersmind paradicsomukban.

Óz 6,8

Izraelhez tartozó tartomány, túl a Jordánon.

Óz 6,8

Gálaád a bálványozásba és vérontásba merűlt. Mások a hébert így: Gálaád a gonosztevők székhelye.

Óz 6,9

A gálaádiak útonállók s egy kézre dolgoznak az arany borjak ama papjaival, kik Szikemből a jerusalemi templomba zarándokló vándorokat megtámadják és megölik, hogy, mivel az arany borjút megvetették, rajtok boszút álljanak, s másokat a hasonló zarándoklástól visszatartsanak (Jerom.). Mások a hébert igy: Mint a rablók lesik az embereket, úgy ez a papi csoport a Szikembe vivő úton öldököl (megöli azokat, kik oda futnak, hogy a vérboszúló elől menhelyet találjanak. Lásd Móz. IV. 35,12. Józ. 20,7.8.). Ezzel ama papok végső lelkiisméretlensége van rajzolva, kik nem iszonyodnak még azokat is megölni, kiket a törvény oltalmába vesz.

Óz 6,11

Te is, Júdaország! miután hasonlóképen elfeledkeztél Istenről (vesd össze: Oze. 5. r. 1-ső jegyz.), tartsd készen magadat a büntetésre ép azon időben, mikor az inséget el akartam rólad venni. – Az aratás, képe a nagy büntetésnek. Lásd Jerem. 51,33. Joel 3,13. A rabság, fogság alatt a zsidó átalán szerencsétlen helyzetet ért. Jób 36,13 Zsolt. 13,7. A próféta, hihetőleg, szemei előtt ama segélyt tartotta, melyet Isten magának, Ákáznak is adni kész volt, midőn Izrael és Szíria királyaitól szorongattatott, ha bizalma lett volna, s ennek hiányában nem keresett volna inkább segélyt az asszírusoknál. Lásd Izai. 7. r. 2-ik jegyz.

Óz 7

Óz 7,1

Az e részben foglalt jövendölés, úgy látszik, Izrael-ország utolsó idejére esik; mert az abban megrótt polgári zavargások, az ott rajzolt elveteműltség és rendetlenség azon idők történetéhez illenek, mint ez Kir. IV. 15,8–38. eléadatik. Értelme ez: Ha Izrael népének romlott állapotját meggyógyítani, a rája mért veszedelmeket elhárítani akarnám is, a nagy romlottság akadályozna engem abban; mert ez a vizsgálatnál javíthatlannak tűnnék ki. A kép az orvosokról vétetett, kik legjobb akarattal ohajtván valamely sérvet gyógyítani, gyakran már a vizsgálatnál belátják annak nagyságát és gyógyíthatlanságát. Efraim, a legjelesebb nemzetség, és Szamaria, a főváros, itt Izrael-ország helyett vétetnek, melyhez a jövendölés kizárólag intézve van. – Némelyek az előbbi rész utolsó szavait a 7-iknek első verséhez csatolják és így adják: Midőn el akartam fordítani az én népem fogságát, s meggyógyítani Izraelt: kitűnt stb. Értelme ez: Midőn népem foglyait visszavezetni, és Izraelt ismét előbbi állapotjába visszahelyezni akartam: akadályoztak engem az ő bűneik, melyek közeledésemnél kitűnnek, s hosszasabb fenyítést érdemelnek.

Óz 7,1

csalárdok és hűtlenek.

Óz 7,1

A héber szerint …bemennek, és kivűl (az utczákon) rablócsapatok tanyáznak.

Óz 7,2

Netalán azzal mentsék magokat: „Isten a régi bűnöket és atyáink vétkeit bünteti rajtunk,“ szemeim előtt végbevitt tulajdon rosz szándékuknak kell ellenök tanúskodni, s őket büntetésre méltóknak bebizonyítani. A héber szerint e vers: Nem gondolják meg szivökben, hogy minden gonoszságukról megemlékezem, pedig körűlveszik őket cselekedeteik (holott látni kell a cselekedeteket, melyek őket körűlveszik); szemeim előtt vannak azok.

Óz 7,3

Királyaik és fejedelmeik oly romlottak, hogy alattvalóik elveteműltségében és csalárdságában még kedvöket találják.

Óz 7,4

Mindnyájan égnek a parázna (azaz, bálványozó) kéjtől, mint a sütőtől begyujtott kemencze; egy idieg ugyan a bálvány- és borjúimádás kovásza nem rontotta meg a népet, de csakhamar át kezdé hatni az egész tömeget, és azon romlottságba sülyesztette, melyben most látjuk. A kis idő, az értelmezők szerint, Jehu országlásának kezdete, mivel ezen király a Baal-imádást kiírtotta (Kir. IV. 10.), de csakhamar meghűlt buzgalmában, a mennyiben ő is borjúimádó lett (Kir. IV. 10,29.), s így alkalmúl szolgált arra, hogy a nép lassankint ismét egészen a bálványozásba merűlt. A héber szerint …ki akkor szűnik meg, midőn korán reggel a bedagasztott tészta megkel. Értelme ez: Oly égő vágygyal vannak a házasságtörés (az Isten és törvények elleni lázadás, vagy valóságos paráznaság) után, hogy sütőkemenczéhez hasonlítanak, midőn ez legjobban ég, mi reggel szokott történni, midőn a sütő az éjjel dagasztott tésztát kenyérré alakítja, s a több óra óta égő kemenczébe veti.

Óz 7,5

Koronázása vagy születése napján.

Óz 7,5

A király kezet nyujt a csúfolóknak, azaz, olyanokkal tart, kik neki szemben hizelegnek, sziveikben pedig másnak hódolnak és lázadást forralnak.

Óz 7,6

mert mint a begyujtott kemencze ég az ő szivök a lázadástól, mi alatt ő maga vesztökre gondol. De mind a mellett, hogy őket elveszteni törekszik, gond nélkül alszik egész éjen át, s reggel áldozata lesz a lázadásnak, melyet azalatt amazok kitörésig érleltek. – Ez Zakariásnak Szellum által történt megöletésére (Kir. IV. 15,8.10.) vonatkozhatik. A héber szerint e vers: Mert szivöket (égve) az álnoksághoz úgy elkészítették, mint a sütő kemenczét, egész éjjel alszik sütője, reggel pedig ég, mint a tűzláng.

Óz 7,8

a bálványozás, szövetkezés által; vagy, gonoszsága által önmaga oka, hogy a népek közt szétszóratik.

Óz 7,8

s akkor összeégve, használhatlanná válik.

Óz 7,9

Az idegenek, a szírusok, asszíriusok, elveszik kincseit és tartományait (Kir. IV. 15,19.29.), s ő mégsem veszi észre a veszélyt, mely fenyegeti; az állam, mint egy ősz, halálhoz közel van, s ő nem tudja, megveti a valódi segélyt.

Óz 7,10

Lásd az előbbi jegyz. A héber szerint: Izrael kevélysége szemébe tanúskodik ellene (Izrael önmaga ellen kénytelen tanúskodni).

Óz 7,11

Mások a hébert így: mint az együgyű galamb. Az izraeliták galambhoz hasonlók, melyek könnyen tőrbe csalhatók, mert értelmetlenek.

Óz 7,11

Lásd Kir. IV. 17,4.

Óz 7,11

Lásd Kir. IV. 15,19. Nem az Istenhez folyamodnak.

Óz 7,12

Habár idegen népeknél keresnek segélyt, mégsem kerűlik el vesztöket, melyet nekik gonoszságuk miatt készítettem, mint ezt vallási gyülekezeteikben is hallják. – Ez utolsó a törvényszakaszok felolvasására Móz. III. 26,14. s követk. Móz. V. 27,15. 28,15. és a próféták intéseire vonatkozik. Lásd Kir. IV. 17,13.

Óz 7,13

az egyiptomi rabszolgaságból és sok egyéb alkalommal.

Óz 7,13

jobbúlást igérnek, s annál inkább vétkeznek; hűséget fogadnak, és bálványaik után mennek. Vesd össze: Ozeás 12,1.2. Kir. IV. 17,9. s követk.

Óz 7,14

hangosan kiáltanak és ordítanak bálványaikhoz, hogy tőlök meghallgattassanak. V. ö. Kir. III. 18,26.27.

Óz 7,14

Mások a hébert így: A búza és bor körűl gyűlnek össze (a bálvány-áldozatokhoz lakomára).

Óz 7,15

Én törvényt adtam nekik, és segélyökre voltam a szükségben (Kir. IV. 13,25. 14,25.) és arra törekszenek, hogy engem elhagyjanak és megbántsanak.

Óz 7,16

Mint Egyiptomban Mózes előtt. A héber szerint: Megfordúlnak, de nem fölfelé (az Istenhez).

Óz 7,16

mely nem talál, mely a helyett, hogy bizalma czéljáúl az Istent venné, másfelé irányúl. Lásd Zsolt. 77,57.

Óz 7,16

káromlásaik miatt, melynélfogva az Isten segélyét megvetették, szövetségeseiket pedig és bálványaikat fölmagasztalták.

Óz 7,16

Ezen káromlás büntetéseűl Egyiptom nem nyujt segélyt, és Izraelt gúnyosan elutasítja. Ozee, az utolsó király Izraelben, az asszíriai király adófizetője, ennek igáját le akarta rázni, valószinűleg, mivel hitte, hogy Egyiptom támogatni fogja. De csalódott ebben, és Szalmanaszár, az asszíriai király, Izrael-országnak véget vetett. Lásd Kir. IV. 17. r.

Óz 8

Óz 8,1

Kiálts.

Óz 8,1

A próféta velős, emelkedett szóval beszél. Az e részben, valamint az előbbiben foglalt jövendölés is kétségkivűl Izrael-ország utolsó idejére esik, mert ebben ugyanazon rendetlenségek és gonosz tettek rovatnak meg.

Óz 8,4

az én parancsom, helybenhagyásom nélkül. Ez, némely értelmezők szerint, minden izraeli királyokra vonatkozik, kiknek elseje, Jeroboam, lázadás és erőszak által lett király (Kir. III. 11,26. 12,1. s követk.); mások szerint, a későbbi lázadókra, Zambrira (Kir. III. 16,9.), Amrira (16. v.) és Szellumra (Kir. IV. 15,13.).

Óz 8,4

A héber szerint …azért fognak kiírtatni.

Óz 8,5

A te arany borjadat, melyre te reményedet építetted, az ellenség ledönti a földre, annak tisztelői leigáztatnak, kik ellen én igen föl vagyok indúlva. A héber szerint: A te borjad, Szamaria! elveti őket (oka elvettetésöknek). A borjú-bálványozásról lásd Kir. III. 12. r. 13-ik jegyz.

Óz 8,5

meddig nem hagynak föl a borjú-bálványozással?

Óz 8,6

a borjú. Lásd 5-ik jegyz.

Óz 8,6

darabokká, forgácscsá leszen. Az asszíriaiak összezúzzák.

Óz 8,7

Bálványozásukkal és szövetkezéseikkel nemcsak haszontalan, hanem kártékony fáradságot is tesznek.

Óz 8,8

A héber szerint: haszontalan.

Óz 8,8

Megvetettnek és haszontalannak fogják nézni Izrael népét a népek között, ha állami önállóságától meg lesz fosztva.

Óz 8,9

Az asszíriusoknál keresnek segélyt, és hasonlók a féktelen vadszamárhoz; mert valamint ez kedve szerint jár ide s tova, úgy ők is, a törvény ellenére, majd egyik majd másik néphez fordúlnak, hogy segélyt nyerjenek, holott azt egyedűl Istennél kellene keresniök.

Óz 8,9

a népeknek, melyeknél segélyt kerestek, az egyiptomiaknak, asszíriusoknak.

Óz 8,10

Habár ajándékokkal is igyekeznek megnyerni az egyiptomiakat (lásd 7. r. 26-ik jegyz.), mégis egy csomóba gyüjtöm őket össze, és szétszórom a népek között. Azután a fogságban nyugton lesznek a királytól és fejedelmektől (kiknek uralma gyakran oly nagy terhökre volt). Mások a hébert így …egybegyüjtöm őket, és csakhamar pusztúlni kezdenek a fejedelmek királyának (az asszíriai királynak) terhe által.

Óz 8,11

a bálványoltárokat.

Óz 8,11

vétek okaivá.

Óz 8,12

Én a törvényt, melyet, mint hozzájok nem is tartozót, hátravetettek, az abban foglalt fenyegető büntetések által emlékökbe hozom. Czélzás van itt amaz iszonyú büntetésekre, melyekkel Móz. V. 27. 28. a törvény megszegői fenyegettetnek. A héber szerint: Eléjök írtam az én sok törvényemet (Mózes által), de azokat úgy tekintik, mint valami idegen dolgokat.

Óz 8,13

a büntető itélet idején.

Óz 8,13

mint Ozee, Izrael utolsó királya, valósággal cselekedett. Lásd Kir. IV. 17,4. Mások Egyiptom alatt képleg a fogságot értik. Ismét hasonló állapotba jutnak ahhoz, melyben Egyiptomban voltak.

Óz 8,14

Mások szerint: palotákat.

Óz 8,14

védhelyeket az ellenség ellen Istenben vetett bizodalom nélkül. Lásd Izai. 22,10.11.

Óz 8,14

Ez Judeának a kaldeusok általi elpusztítására vonatkozik.

Óz 9

Óz 9,1

Az e részben foglalt feddőbeszédet az értelmezők II. Jeroboam idejére teszik (Kir. IV. 14,23. s követk.) valamely külellenségen nyert győzelem után, midőn az izraeliták vakmerően bízva harczias királyukban, a fenyegető veszélyektől megmenekedni reménylettek.

Óz 9,1

pogányok ünnepélyességgel.

Óz 9,1

mert bálványozást gyakorolsz, és szived az aratáson csügg, melyet te bálványaid ajándékaúl tekintesz, hogy velök paráználkodtál. Ezért bűnhödnöd kell, tehát nincs okod örvendezni.

Óz 9,2

várakozásukban.

Óz 9,3

Az izraeliták részint Egyiptomba, részint Asszíriába költöznek, s ott szükségben a törvény által tiltott tisztátalan eledelekkel fognak táplálkozni. Hogy az asszíriusok által elhurczolt izraeliták közől némelyek az asszíriusoktól elvonúlva, a szelidebb egyiptomiakhoz menekűlhettek, igen valószinű, bár a történelem világosan nem említi.

Óz 9,4

Akkor megszűnik minden áldozat, a törvényes áldozathely hiánya miatt (Móz. V. 12,5. s követk. Vesd össze: Móz. II. 30,6. Móz. III. 23,13.).

Óz 9,4

ha még annyit áldoznának is.

Óz 9,4

a halotti torok, melyek tisztátalanok voltak, mivel tisztátalanok, gyászolók, a holttesttel foglalkozók jöttek azzal érintkezésbe. Lásd Móz. IV. 19,11.16.22.

Óz 9,4

mert adományaik, melyeket nem a törvényes áldozathelyen, hanem másutt mutatnak be az Úrnak, nem jutnak a templomba, hova minden áldozatnak vitetni kellett, hogy Isten előtt kedves legyen.

Óz 9,5

az idegen helyen, a fogságban? Habár a tíz nemzetség nem tartotta ünnepeit a jerusalemi templomban, de mégsem hagytak föl egészen azok megülésével.

Óz 9,6

melyet Isten mér az emberekre és országra az ellenség által.

Óz 9,6

azok egy részét. Lásd az 5-ik jegyz.

Óz 9,6

Egyiptom fővárosa.

Óz 9,6

Ezüsttel és egyéb drágaságokkal ékesített palotáikban csalán fog nőni, és lapu (a héber szerint, tüskebokor) terjed el.

Óz 9,7

Akkor megtudjátok, izraeliták! hogy a ti hamis prófétáitok, kik mindig jót igértek, a büntető itélet napján bolondoknak és eszteleneknek fognak bebizonyúlni a ti gonoszságtok miatt. A héber szerint …eljőnek a fizetés napjai. Izrael tapasztalni fogja, hogy bolond… a gonoszság sokasága és a nagy gyűlölség miatt (melylyel az izraeliták az igazi prófétákat üldözték).

Óz 9,8

Efraim idegen segély után néz, s azt akarja, hogy az Úr is oltalmazza; bálványimádást űz, és Istent is imádja; jóslatot kér a bálványoktól, és jövendölést az Istentől.

Óz 9,8

A hamis próféták minden alkalommal azon voltak, hogy a népet saját romlására megcsalják.

Óz 9,8

az aranyborjak házában esztelen bálványozás van. A héber szerint …utaiban, gyűlölségből az Isten háza (a jerusalemi templom) iránt.

Óz 9,9

Történetét lásd Bir. 19. 20. r. Valamint akkor a gabaoniták és benjaminiták makacs megátalkodottság által vétkeztek, úgy most az izraeliták.

Óz 9,10

A mily örömmel látja a vándor, midőn a pusztában szőllőt talál, vagy a kertész, midőn korai fügét lel fügefáján, ugyanazon örömmel karoltam föl atyáitokat, és választottam őket saját népeműl. A héber szerint: mint a korai füge a fügeérés kezdetén. Vesd össze: Izai. 28,4.

Óz 9,10

egy bujabálványhoz (Móz. IV. 25,3.); s így hűtlenek és hálátlanok lettek.

Óz 9,10

a gyalázatos bálvány után.

Óz 9,11

Az izraeliták nagy termékenysége meg fog szűnni a fogantatásnál, méhbenhordozásnál és születésnél, úgy hogy igen sok vagy magtalan lesz, vagy a megfogant magzat nem fejlik ki, vagy szerencsétlenűl születik és meghal.

Óz 9,12

A héber szerint …gyermektelenekké, utódok nélkül valókká.

Óz 9,13

Az izraeliták, mielőtt az anyaországtól, Júdától elszakadtak, virágzók és hatalmasok voltak, mint Tírus. E városról lásd Ezekiel 27. r.

Óz 9,13

Efraim az ő rosz cselekedetei által önmagát adja ki az asszírusoknak.

Óz 9,14

Ezek nagy büntetések voltak, mivel a termékenység és számos utódok igen nagy áldásúl tartattak.

Óz 9,15

A bálványozás egyik főhelyén. Lásd Ozeás 4,15.

Óz 9,15

bálványozásuk miatt.

Óz 9,15

országomból. A héber szerint …Galgalban, ott gyűlölöm őket gonosz cselekedeteik miatt; házamból kitaszítom őket.

Óz 9,16

az asszíriusok által.

Óz 10

Óz 10,1

Mások szerint: gazdag, vagy kiterjedt, vagy buja. Az e részben foglalt jövendölés ismét egy egészet képez. Mivel benne Izrael-országról még virágzó állapotában tétetik említés (1. v.), úgy látszik, hogy II. Jeroboam uralkodása idején, vagy mindjárt azután (vesd össze: Kir. IV. 12–14.) adatott. Mások szerint e jövendölés a 14. (héber szöveg) és 15. versnél fogva, Ozee király utolsó idejére esik (Kir. IV. 17.).

Óz 10,1

szintoly buja, gazdag.

Óz 10,1

a bálványoltárokat.

Óz 10,1

A héber szerint …termékenysége szerint állít magának szép képeket (bálványszobrokat).

Óz 10,2

Isten és a bálványok között.

Óz 10,2

azaz: csakhamar.

Óz 10,3

Akkor (midőn a büntetőitélet elérkezik) ők is azt fogják mondani: Nincs királyunk többé, ki minket védhetne, mivel nincs többé bennünk az Isten félelme, s mit segíthetne rajtunk egy király az Isten ellen?

Óz 10,4

Hirdessétek csak, ti hamis próféták, csalárd jóslataitokat, és biztassátok párthiveiteket, hogy lépjenek szövetségre az egyiptomiakkal és asszíriusokkal; a büntetés eljő lassankint, nő és megérik, mint a burján a szántóföldön. A héber szerint: Hamisan esküsznek, és kötnek szerződést, mint a vadócz a szántóföld barázdáin, úgy terem elé az ő büntetésök

Óz 10,5

üszőit; tisztelet miatt többesben, mint ez az isteni neveknél gyakori; nőstény említtetik, hihetőleg gúnyból.

Óz 10,5

Szamaria fővárosának lakói borjaikban tisztelik istenöket, mivel azok elhurczoltatása miatt papjaikkal együtt szomorkodnak, holott előbb azok fölött örvendeztek. A héber szerint: Betáven borjáért reszketnek Szamaria lakosai, és miatta gyászol a nép, és bálványpapjai remegnek érette, hogy dicsősége oda van. Betávenről lásd Oze. 4,15.

Óz 10,6

A legyőzött népek bálványait a győzők székvárosaikba vitték, azt hivén, hogy ezáltal a legyőzött népeket magoknak annál inkább biztosítják. L. Jerem. 48,7. 49,3.

Óz 10,7

Szamaria beleegyezvén királyainak bálványozó szokásaiba, azok elhurczoltatására s az ország romlására bűnös okúl szolgált. A héber szerint: Elvesz Szamaria királya, mint a tajték a vizen.

Óz 10,8

a magas helyeken épített bálványoltárok, melyek Izraelt bűnre csábították.

Óz 10,8

A héber szerint: tüske.

Óz 11,11

Az izraeliták, kik félvén az ellenségtől, a hegyek barlangjaiba rejteztek, akkor mondani fogják: Inkább ohajtunk a hegyek beomlása által rögtön meghalni, mint fogságban az inség lassú halálát szenvedni.

Óz 10,9

inkább vétkezett, mint Gábaában, mert akkor csak néhányan vétkeztek, most az egész nép. Lásd Oze. 9,9.

Óz 10,9

Mivel többet vétkeztek, mint amazok Gábaában, keményebb harczot kell kiállaniok, mint ama gonoszoknak, kik nem pusztíttattak ki egészen, hanem hatszáz megmaradt közőlük (lásd a történ. Bir. 21.); ellenben a mostani bűnösöket sokkal keményebb büntetés fogja érni. Lásd a követk. Mások a hébert így: Gábaánál inkább vétkezett Izrael. Megrögzöttek abban, nem éri-e ezeket is, mint Gábaát, a büntetés?

Óz 10,10

t. i. a két arany borjúért, melyek egyike Bételben, az ország déli részén, másika Dánban, az éjszakin volt fölállítva (Kir. III. 12,28.29.). Gonoszságnak, bűnnek neveztetnek, mivel bűnre csábítottak.

Óz 10,11

mely inkább nyomtat, mint szánt. A nyomtató barmokon nem volt járom, s kedvök szerint ehettek a szérűről; azért vétetik ez itt képűl a kéjelgő, tunya és csak a jó napokhoz szokott nép kifejezésére. L. Móz. V. 25,4.

Óz 10,11

járommal, rátévén azt.

Óz 10,11

fölültetek rája, t. i. az asszíriusok igája és uralma alá hajtom őt.

Óz 10,11

Júda is, Jákob utódai is Júda-országban súlyos igába jutnak, fáradalmas élet lesz osztályrészök. A szántás, földtörés itt nehéz munka gyanánt vétetik a nyomtatás ellenében. Lásd 19-ik jegyz.

Óz 10,12

Tartsátok meg a törvényt, és irgalmasságot nyertek.

Óz 10,12

Töredelmes legyen szivetek, újuljon meg érzésetek. Lásd Jerem. 4,3.

Óz 10,12

Ideje, hogy jobbúlás által Isten kegyelmét keressétek, míg segítségtekre jő, igazságot s ennek gyümölcseűl áldást, jólétet hoz nektek. A Vulgata fordítása szerint, a sz. atyák jelen helyet Krisztusról értelmezik. Mások a hébert így: míg eljövend, s az igazság esőjét adja nektek.

Óz 10,13

Törekvéstek gonosz cselekedetekre volt intézve; azért az igaztalanságnak gyümölcse a szerencsétlenség; a ti aratástok, és a mit most esztek, a mi most eltölt titeket, – megcsalt remény az.

Óz 10,13

Annak oka, miért csalódott Izrael, és büntettetett csapásokkal, az ő bizodalma bálványaihoz és hadi erejéhez.

Óz 10,14

(Idegen népektől eredő) hadi lárma támad néped között, melynek átalános pusztúlás lesz következménye, mint egykoron stb. A régibb irásértelmezők (Jerom. Rufin. Cirill. Theodoret és mások) szerint, a próféta itt Szalmana történetére (Bir. 8.) czéloz, kit Gedeon legyőzött és megölt. A Baalt itélő alatt Gedeon értendő, ki Baal szobrát és ligetét elpusztította (Bir. 6,25). A Szalmana ellen vivott csata igen heves volt, Bir. 8,16. szerint, mire az anyáknak és gyermekeiknek itt említett leveretése alkalmazható. Vesd össze: Zsolt. 136,9. – A héber szerint: Zendülés támad… mint elpusztította Szalmana Betarbelt a harcz napján stb. – A Szalmana szót az ujabb értelmezők Szalmanaszár röviditéseűl veszik; Betarbel alatt Arbela városát értik, Neftali nemzetségében (Makk. I. 9,2.). Szerintök a próféta azzal fenyeget, hogy az izraeliták minden erősségei épen úgy elpusztíttatnak, mint kevéssel ezelőtt az asszíriusi betörés idején (Kir. IV. 17,3.) Szalmanaszár által Arbela elpusztíttatott.

Óz 10,15

E büntetések fognak érni titeket, izraeliták, bálványozástokért, melynek székhelye Bétel.

Óz 11

Óz 11,1

az utolsó király, Ozee (Kir. IV. 17,6.); az ő országának Szalmanaszár gyorsan véget vetett. E szavak még az előbbi részhez tartoznak, melyhez a héber szöveg csatolja is. A következő jövendölés (1–11. v.) úgy látszik Izrael-ország utolsó idejére szól. Lásd 5. v.

Óz 11,1

Mikor Izrael nemzetté kezdett fejlődni, jóakarattal voltam hozzá, kiszabadítottam a rabszolgaságból, mely alatt Egyiptomban nyögött. Ez igék alatt: „Egyiptomból híttam az én fiamat,“ betűszerint egyenesen az izraelitáknak Egyiptom földéről lett kivezettetése értetik; távolabb s fensőbb értelemben, mint sz. Máté 2,15. tanítja, Jézus visszahivatása Egyiptomból, hova ez Herodes kegyetlenségétől visszavonúlt, – van egyszersmind megjövendölve. A sz. evangelista tanítása szerint, Jézus visszahivatása a nevezett földről az izraeliták visszavezettetésében már előképezve volt, s ez amabban nyerte tökéletes teljesedését. E kettő úgy viszonyúlt egymáshoz, mint kép a valósághoz, a mennyiben Izrael népe jelképezte az egész emberiséget, s így Jézust is, ki ezt képviselte. Jézus visszahivatása teljesedése volt az izraeliták visszavezettetésének, mivel Isten Izrael népét, mint Fiának előképét, tökéletlen értelemben hítta vissza; tökéletes módon pedig tulajdon Fiát, Jézust hítta vissza, ki önmagában s önmaga által az egész emberiséget átvezette a számkivetés és rabszolgaság országából az élet honába.

Óz 11,2

A mely mértékben fáradoztak Mózes és a próféták, hogy őket bűnbánatra indítsák, ők oly mértékben szegűltek ellen.

Óz 11,3

A héber szerint: Én Efraimot jártattam (járni tanítottam) karonfogva.

Óz 11,4

Emberi kötelekkel vontam, emberbaráti szeretettel igyekeztem őket megnyerni, (kegyelmemet közölvén velök) megkönnyebbítettem nekik kötelességeik teljesítését, s minden szükségessel elláttam.

Óz 11,5

Értelme, összefüggésben az előbbi verssel, ez: Én jótékony voltam hozzájok, de ők hálátlanok voltak, vétkeztek és nem jobbúltak meg, ezért kell az asszíriusok hatalma alá jutniok, s ez által akadályozva lenniök az Egyiptomba való visszatérésben, mit szivesen megtettek volna, vagy hogy segélyt nyerjenek, vagy hogy ott maradjanak. Itt a népről egészben van szó, s így nincs ellenmondás a 9,3.-el.

Óz 11,6

A héber szerint: Fegyver száll városaikra, összerontja záraikat, és megemészti őket szándékaik miatt.

Óz 11,7

Amaz inséges időkben majd arra várnak, hogy könyörűljek rajtok, de a fogságnak rájok mért büntetését ki kell állaniok kegyelmezés nélkül. A héber szerint e vers: Az én népem megátalkodott tőlem való elszakadásában, híják őt a Fölségeshez, de senki sem indúl.

Óz 11,8

A héber szerint: Mit tegyek veled? Efraim! mint bánjak veled? Izrael!

Óz 11,8

egészen elpusztítsalak-e? Lásd Móz. I. 14,2. 19,1. s követk.

Óz 11,8

Megérdemlenéd, hogy megsemmisítselek, de megesik szivem rajtad.

Óz 11,9

Nem akarok a szigorú igazság szerint bánni, hogy Efraimot egészen elpusztítsam, mert én nem vagyok ember, ki azért sujt, hogy megrontson, hanem Isten, ki azért büntet, hogy javítson; én vagyok a szent, ki a törvényt nem teljes szigorában kezeli, hanem a szigort kegyességgel párosítja; nem vagyok ama dühös ellenségekhez hasonló, kik az általok elfoglalt városba bevonúlván, azt elpusztítják, hanem megelégszem azzal, hogy titeket fogságra vivén, megjobbítsalak. Vagy: Nem vagyok városok lakója, ki emberi törvények szerint itél, s azokat legkeményebb szigorral veszi, úgy, hogy a legnagyobb jogosság a legsértőbb méltatlansággá lesz.

Óz 11,10

Az én irgalmam (9. v.) következése lesz az is, hogy a fogságba hurczoltakat, s az országokban elszórtakat, midőn a fenyíték ideje elmúlik, mindenható szózatommal minden országból ismét összehivom. Majd akkor fogják szivesen követni az Úr hivását.

Óz 11,10

az izraeliták, kik így neveztetnek, mivel egész Palesztina a tengermelléken vonúl le. Mások a hébert így: és elésietnek a tenger fiai.

Óz 11,11

Gyorsan fogják követni az Isten hivását, és biztosan laknak ismét hazájokban.

Óz 11,12

Efraim, a főnemzetség, és egész Izrael megtagad engem minden helyen a bálványozás által, s ezenfelűl tiszteletet színlel irántam, mi csak álnokság és csalárdság. Vesd össze: Kir. III. 18,21. A héber szerint: Körűlvesz engem Efraim hazudsággal és Izrael háza stb. – Az izraeliták nekem csak képmutató, csalárd szívvel szolgálnak. E verssel új jövendölés kezdődik, mely 14,1–10.-ig tart; ezt tehát, mint a héber szövegben is van, a következő részszel kell kapcsolatba hozni. E jövendölés szintén utolsó idejére szól Izrael-országnak.

Óz 11,12

De Júda még tanúbizonyság Istene mellett, az ő temploma és kebelében a törvény teljesítése által, és mivel hűséges, mint voltak a szentek (patriárkák, próféták és Isten egyéb szolgái; (lásd Zsolt. 15,3.) Jerom. A próféta, úgy látszik, Ezekiás jámbor uralkodására czéloz (Kir. IV. 18. Krón. II. 31,1. s követk.). Mások a hébert így: és Júda eleltér az Istentől, és a hűséges szenttől (Istentől). Júda is hajlik a bálványozáshoz.

Óz 12

Óz 12,1

Efraim nem csak hiábavaló, hanem káros dolgot is tesz, midőn az asszíriusokkal és egyiptomiakkal szövetkezik. – Ez az előbbi rész utolsó versével van összefüggésben.

Óz 12,1

Mindennap oly dolgokat kezd, melyeknek nem csak következéseiben csalódik, hanem melyek romlást is hoznak rája.

Óz 12,1

hogy ez által az ő segélyét megvásárolja. Az olaj főterménye volt Palesztinának. Vesd össze: Kir. IV. 15,19. 17,3. s követk.

Óz 12,2

Júda fölött is, mely bár egészben hű volt az Istenhez (lásd Oze. 11,12.), de közötte mégis sok bálványimádó találkozott.

Óz 12,2

Jákob itt Izrael helyett vagyon.

Óz 12,2

Bűneik mértéke szerint fogom őket büntetni. Ez teljesedett az izraelitákra nézve Salmanaszár által (Kir. IV. 17,6.), Júdára nézve Szennakerib betörése által (Kir. IV. 18.).

Óz 12,3

Lásd Móz. I. 25,25. A próféta honfitársainak törzsatyjok, Jákob példáját tünteti elé; hogy az ő történetéből ne csak azt tanúlják meg, mily jótéteményekkel halmozá őt el Isten a bátyja fölötti választatás kegyelme által, a bizalomteljes könyörgésben Isten angyalának meggyőzése által, az Istentől nyert oltalom és kijelentés által: hanem azt is, mily háladatos, hű volt Jákob az Istenhez, miben őt nem követik, mert Isten jótéteményeit hálátlansággal viszonozzák, és bizodalmokkal másfelé fordúlnak.

Óz 12,3

annak jelentéseűl, hogy a bizalomteljes könyörgés mily nagy erővel bír, és segélyt eszközöl minden ellenség ellen. Lásd Móz. I. 32,24. 4-ik jegyz.

Óz 12,4

félve Esautól.

Óz 12,4

sírva esdeklett áldásért (segélyért, oltalomért, vezérletért stb.).

Óz 12,4

Lásd Móz. I. 28,13. 35,9.

Óz 12,4

tulajdonképen: vele (Jákobbal); ott tevé Isten Jákobnak az igéreteket, melyek mindnyájunkat érdekelnek.

Óz 12,5

Mások a hébert így: Úr (Jehovah) az ő neve.

Óz 12,7

Efraim (Izrael) nem követi törzsatyját, hanem a kananitákat, kik kereskedésök- és csalárdságukról hiresek voltak. Vesd össze: Péld. 31,24. – Mi teljesen jellemzi a mai zsidók kereskedő és üzérkedő szellemét. Ábrahám fiai, hit fiai (Gal. 3,7.) nem akartak lenni, s e helyett büntetésűl az átkozott Kánaán (Móz. I. 9,25.) fiai, a földi országatya fiai, – kereskedők lettek.

Óz 12,8

semmi gondom arra, mit a próféták mondanak, az én dolgom jól áll.

Óz 12,8

ki engem megvéd a bajoktól.

Óz 12,8

Én mindent verejtékemmel, és jogosan szerzettem. Ez a közönséges mentség, melylyel a fukarok és uzsorások magokat igazolni szeretik.

Óz 12,9

mint a sátoros ünnepeken (Móz. III. 23,39–44.); azaz: ezután is országtokban hagylak.

Óz 12,9

A sátoros ünnepet a zsidók átalában csak ünnepnek nevezték ama különös vigaságért, melylyel azt tartották.

Óz 12,9

Értsd: ha bűnbánatot tartasz, az igaz Istent Jerusalemben imádod (Jerom.).

Óz 12,10

Azért, hogy téged jobb útra térítselek, valamint eddig, úgy most is útmutatást adok neked prófétáim által, tanúlságos látomásokat mutatok nekik, különféle jelképekben és hasonlatokban tűntetem elé magamat, melyekből te isteni tulajdonaimat megismerheted. Mások a hébert így: és a próféták által romlást hirdetek.

Óz 12,11

tulajdonképen borjaknak, többesben a kitüntetés miatt. Lásd Oze. 10. r. 9-ik jegyz.

Óz 12,11

Ha Gálaádban túl a Jordánon (vesd össze: 6,8.) az arany-borjaknak áldoztak, s azok lakosait nem menthették meg bálványaik, hanem mint a többi izraeliták, ők is fogságra hurczoltattak az asszíriusok által (Kir. IV. 15,29.): akkor az izraeliták hasztalan áldoznak a borjúnak Galgalban (l. Oze. 4,15.), hogy a Salmanaszár által leendő elhurczoltatástól megmenekedjenek (Kir. IV. 17,6.); ennek bizonyságaúl elég ránézni a bálvány-oltárokra, melyeket az asszíriusok kőhalmokká tettek. A héber szerint: Ha a gálaádiak elnyomattak (az asszíriusok által), akkor hiábavalók (esztelenek), kik Galgalban tulkokat áldoznak, sőt még oltáraik is stb.

Óz 12,12

Mezopotámiába. A próféta ismét visszatér Jákob történetéhez, és ennek szolgálatidejét összehasonlítja Izrael egyiptomi szolgálatidejével, úgyszintén mind a kettőnek megszabadúlását, hogy ez által megmutassa, mily gonddal karolta föl Isten kezdettől az ő népét és ennek törzsatyját.

Óz 12,12

Jákob, ki Izraelnek is neveztetett (Móz. I. 32,28.), Esautól félvén, Mezopotámiába futott, és szolgált ott Rákelért az ő ipának, Lábánnak (Móz. I. 28. 29.).

Óz 12,13

Mózes által.

Óz 12,14

nagy bűneivel. Én megszabadítottam Jákobot szolgálatából, valamint az ő utódait az egyiptomi rabszolgaságból, de hála helyett, Izrael engem nagy bűnökkel bánt.

Óz 12,14

azért bűnhödnie kell gonoszságaért.

Óz 12,14

a gyalázat, melylyel elpártolása által az Urat illette, rája esik majd vissza, mikor a népek előtt gúny és gyalázat tárgyává leszen.

Óz 13

Óz 13,1

Ezen rész, folytatása az előbbinek (lásd 12,12.). A 12,14.-ben a próféta átalán megrója Efraim bűnös voltát; itt az 1. 2. v. különösen a borjú- és Baalimádást, mi annál büntetésre méltóbb, minthogy Isten annyi jótéteménynyel halmozta el Izraelt (3–6. v.). Azért fogják őt a legsúlyosabb büntetések érni, melyeket azonban bűnbánat által elháríthatna (7–13.). A csapások után jő majd a váltság, de most a büntetés következik (14. 15. v.). A homályos vers értelme, sz. Jeromos szerint, ez: Midőn Jeroboam, Nábat fia, Efraim nemzetségéből, az ő arany-borjairól (Kir. III. 12,28.) a tíz nemzetséghez szólott, ezek félvén tőle, nem mertek neki ellenmondani, hanem beleegyeztek az ő bűnébe; Baalt is tisztelték, s így estek veszedelembe. Mások itt új jövendölést kezdenek, s a kaldeus fordítás szerint így adják: Mikor különben Efraim szólott, rettegést terjesztett el egész Izrael fölött (tekintélye és hatalma által); hanem Baal által vétkezett, és bele halt (végveszélybe esett).

Óz 13,2

borjakat.

Óz 13,2

A héber szerint …ezüstükből találmányaik szerint bálványokat, mi mind kézművesek csinálmánya, s azt mondják arról: Áldozzatok, emberek! és csókoljátok a borjakat.

Óz 13,4

Ezen büntetés, a rögtöni szétszóratás a népek közé (3. v.) teljes joggal ér tégedet, mert jótéteményeimet (melyek im következnek) hálátlansággal viszonoztad.

Óz 13,5

Mások szerint: a száraz földön.

Óz 13,6

szerencséjökben elbízták magokat, és Istenről elfeledkeztek.

Óz 13,7

Az Asszíriába leendő elhurczoltatáskor irgalom nélkül végrehajtom rajtok rettentő büntetéseimet. A nevezett vadállatok, jelképei a rettenetes büntető itéleteknek. Mások a hébert így: mint a párducz, az asszíriusok útján lesbe állok.

Óz 13,8

az úton.

Óz 13,9

Veszedelmed oka tenmagad vagy, nem én, rám nem lehet panaszod; mert tőlem csak segélyt (jótéteményeket) nyertél. Mások a hébert így: Az volt a te veszedelmed, Izrael! hogy ellenem, a te segélyed ellen vétettél.

Óz 13,10

melyeket az asszíriusok csakhamar megszállanak.

Óz 13,11

Lásd Kir. I. 8,7. 3-ik jegyz.

Óz 13,12

Efraim vétke nem feledtetett el, nem bocsáttatott meg, hanem föl van tartva a büntetés idejére, úgy, mint valamit csomóba kötünk, hogy azt alkalmas időben elévegyük.

Óz 13,13

A fogság gyötrelmei eljőnek Efraimra, ki elég esztelen, hogy azt bűnbánat által el nem hárítja. Ha majd az ellenség csakhamar elhurczolja népét, nem állhat neki ellen (Theod.). A héber szerint …fiú ő, különben nem maradna oly soká az anyaméhben. – Ha Efraimnak értelme volna, nem maradna oly sokáig a fogságra hurczoltatás félelmében, hanem bűnbánatot tartana, s akkor nem lenne mitől félnie.

Óz 13,14

Gyakori eset a prófétáknál, hogy a büntető itéletek hirdetése után egyegy pillantást vetnek a jobb időkbe, különösen azokba, melyek a fogságból való kiszabadúlás után és a Messiás országában következnek. Ez eset fordúl itt is elé. A próféta Izraelnek az asszíriai fogságba való elhurczoltatását hirdetvén, ehhez csatolja mindjárt az abból leendő kiszabadúlás örömhirét, s ennek kifejezésére ugyanazon képet használja, melyet Ezekiel 37. t. i. a föltámadást a halálból. Ennek ezen egyenes értelmén kivűl, Isten a próféta által egyszersmind szellemi értelmét is akarta jelelni, t. i. a lelki föltámadást Krisztus által, mely az idők végezetével a test föltámadásában fogja nyerni végteljesedését. Hogy valóban ezen föltámadás, és különösen a test föltámadása, a lélek és test megszabadúlása az örök haláltól, együtt értetik itt, arról sz. Pál apostol kezeskedik, ki Kor. I. 15,55. tanítja, hogy a próféta igéi a halottak föltámadásával, mely által minden halál megszűnik, és az egész ember teste szerint is az elenyészhetlen örök életbe átvitetik, – teljesednek. – Egyébiránt az apostol s más, új szövetségi sz. írók példája szerint, a próféta ezen helyét nem a héber szövegből, hanem a görög fordításból, s ennek is inkább értelmét, mint szavait idézi. – A héber szerint: mirígyed leszek, oh halál! fullánkod (romlásod) leszek, oh pokol! Mások a hébert így: A pokolból akartam őket megszabadítani, a haláltól megváltani; mirígyed leszek, oh halál! a te romlásod, oh pokol (alvilág)! de a bánat el van rejtve szemeim elől; – úgy hogy értelme ez lenne: Megszabadítottalak volna a fogság halálából, de (a te töredelmetlenséged miatt) el van az végezve, és rád fog méretni. Azonban e fordítást és értelmezést az apostol nézetével nem lehet megegyeztetni a nélkül, hogy az ő szavain a legvilágosabb erőszak ne tétessék; a sz. atyák és az értelmezők sokkal nagyobb része is az első fordítás és értelmezés mellett vannak.

Óz 13,14

A próféta felkiáltása ez, ki a közel jövőbe tekint, és abban, mivel a fogság bekövetkezik, nem találhat vigasztalást.

Óz 13,15

A büntetőitélet oka a Júda és Izrael között keletkezett és folyvást tartó szakadás. Jeroboam, ki e szakadást eléidézte, Efraim nemzetségbeli volt (Kir. III. 11,26. 12,26. s követk.).

Óz 13,15

Jeroboam gonoszsága miatt, ki az atyafiak között a borjúbálványozás által szakadást idézett elé, az Úr az asszíriusokat feljőni hagyja Arábia pusztáiból, kik az ország minden erejét elveszik, azt tönkre teszik, miután minden drága kincseit hatalmokba kerítették. Mások a hébert így: Efraim ugyan virágzik az atyafiak között; de eljő a keleti szél, az Úr szele fölkel a pusztából, és kiszáradnak erei, elapadnak kútforrásai, és ő elragadozza minden drága vagyona kincseit.

Óz 14

Óz 14,1

A héber szerint: mert fellázadott Isten ellen (a bálványimádás által). Szamaria, a főváros, Izraelország helyett vétetik.

Óz 14,1

Ezen vers még Izrael pusztúlásának hirdetéséhez, s így az előbbi rész végéhez tartozik. A következő szintén könnyen ahhoz csatolható. Ugyanis a próféta mélyen megrendűlve Izraelnek bekövetkezendő romlásán, ezt ismételve bűnbánatra híja föl.

Óz 14,3

Ellentéte a megtartásnak. Lásd Oze. 13,12.

Óz 14,3

alázatos könyörgésünket és töredelmes szivünket.

Óz 14,3

azaz: dicséretet és hálát.

Óz 14,4

Csak az Úrban akarjuk helyezni bizodalmunkat.

Óz 14,4

nem akarunk az egyiptomi lovasságra támaszkodni. Lásd Izai. 31,1.

Óz 14,4

nem tartjuk többé isteneknek az emberi kéz alkotmányait.

Óz 14,4

Tebenned reménylünk, mert elhagyott népedet irgalomban részesíted.

Óz 14,5

a roncsolt államot helyreállítom.

Óz 14,5

nem az ő előleges érdemeiknél fogva.

Óz 14,5

ha bűnbánatot tartanak.

Óz 14,6

az elhalt Izrael gyarapodását előmozdítom.

Óz 14,6

mint Libanon fáié. Libanon, hegység Palesztina éjszaki táján, az erősség jelképe.

Óz 14,7

mely sürű ágai és gazdag virágzása által oly kitűnő.

Óz 14,7

mely gazdag jóillatú növényekben.

Óz 14,8

a Libanon árnya alatt, azaz, Palesztinában lesz állandó lakásuk. A hegy itt az ország helyett vétetik.

Óz 14,8

táplálkozni. A héber szerint: teremni, mint a búza (igen termékenyek lesznek).

Óz 14,8

Efraimra oly szivesen fognak gondolni, s róla oly dicsérettel szólani, mint Libanon boráról, mely kitűnőleg jó. Az itt (5–8. v.) leírt virágzó állapota Izraelnek a babiloni fogság után következett be.

Óz 14,9

Oh Efraim! ennyi jótétemény után, mint a mennyivel én elhalmozlak, mikép tisztelhetsz mellettem bálványokat?

Óz 14,9

Azután, a bűnbánat ama korszakában, én Efraimot fölnevelem, mint a fát, szükségeiről gondoskodom, s azon leszek, hogy belőlem és általam gyümölcsöt teremjen; azért vedd ezt már most szivedre.

Óz 14,10

a gonoszok nem teljesítik az Isten törvényét, és elvesznek.