NEHEMIÁS, VAGY EZDRÁS MÁSODIK KÖNYVE.
Ezen könyv csak annyiban neveztetik Ezdrás második könyvének, a mennyiben Zsidóország helyreállitásának története, melynek előadása Ezdrás első könyvében elkezdetett, ezen könyvben folytattatik. Szerzője nem Ezdrás, hanem Nehemiás, ki Artaxerxes persa királynál (Ezdr. I. 7,11.) igen nagy tekintetben álló izraelita volt, kinek Isten nagy lelket, nemes szivet s társai iránt forró szeretetet adott, hogy őt népének vigasztalójává képezze, a mit neve is kifejez. Ő könyvében elbeszéli, hogy a zsidótelepnek rosz helyzete mikép inditá őt kétszeri utazásra Szúzából Jerusalembe, mint újitá meg a városnak az ellenség által lerontott falait, mint osztá el Judeában a lakhelyeket, irtá ki a visszaéléseket, mint hozá be és rendezé a jó szokásokat, s mint újitá meg Istennel a szövetséget. Ő, sz. Jeromos és más sz. atyák tanitása szerint, személyében szép előképét állítja elé Krisztus Jézusnak, ki (Izai. 61,2.3.) mennyei Atyjától szintén azért küldetett, hogy a kesergőket Sionban vigasztalja, a régit megújítsa, s a szeplőtelen anyaszentegyházat megalapítsa.
Neh 1,1
Fél novemberünk- és fél decemberünkben.
Neh 1,1
a hosszúkezű Artaxerxes (Ezdr. II. 2,1.) 20-ik, világ ter. u. 3560. Kr. e. 444. évb.
a persa királyok téli palotájában.
Ez a háborgós idők következménye volt, melyek Zorobabel és Ezdrás intézkedései után csakhamar bekövetkeztek. Palesztina t. i. a persa és egyiptomi királyok közötti háborúnak szinhelye volt, mi által nemcsak az ország átalában sokat szenvedett, hanem a szamariaiak is újra alkalmat nyertek a régi ellenségeskedést büntetlen folytathatni.
Móz. V. 30,1. s követk.
Artaxerxes király előtt.
Neh 2,1
Marczius és aprilis felében.
Neh 2,1
Nehemiás itt a gazdasági év szerint számít, mely ősszel kezdődött, s igy mind a két hónap t. i. a Kazleu (1,1.) Nizan Artaxerxes 20-ik évébe eshetett.
szomorú valék és levert. Mások szerint: és én különben nem voltam szomorú előtte.
Neh 2,8
Némelyek itt a templom tornáczának kapuit értik, mások a templom melletti vár kapuit, mely a zsidó fejedelmek által később kijavittatott s a romaiak által Antoniának neveztetett.
a mint az Isten jó keze, jóságos gondviselése, mely velem volt, engedé.
Neh 2,10
ki Horonaimban, egy moábi városban született (Izai. 15,5. Jerem. 48,34.), vagy Betóronban, Efraim nemzetségében, melynek osztályrésze akkor a szamariai tartományhoz tartozott. A zsidó történet-író, József szerint, Szanaballát építé a szamaritánusok templomát Garizim hegyén.
ki előbb az ammanitáknál (jobban mondva az ammonitáknál) szolga (rabszolga) volt.
Neh 2,14
a város nyugati részére.
Neh 2,14
a héber szerint: a király tavához (melyet Ezekiás csináltatott) Krón. II. 32,3.30.
a fal romjai miatt.
tulajdonképen a völgyben. Lásd Móz. IV. 13,24.
kik később a város és templom fölépitésén dolgoztak.
a mint látszik, mivel a várost erősítitek.
Neh 2,20
maradandó nevetek.
Valamint Nehemiás nem hagyá magát elijesztetni a földi Jerusalem fölépítésétől, úgy mi se engedjük magunkat föltartani a lelki Jerusalemnek, az Isten anyaszentegyházának épitésében, s a mi lelkünknek minden erény és igazság általi fölékesitésében. Sok ellenség igyekszik ugyan ebben gátolni, gúnyolnak és megvetnek minket, sőt lázítóknak is neveznek a király és előljáróság ellen (Luk. 23,2.); de az ilynemű üldözések, melyeknek az igéret szerint ránk jőniök kell (Márk 10,30.), tévedésbe ne ejtsenek minket. Épitsünk Istennel, és csak az ő segélyében bízzunk; mert nála nélkül az építők hiába épitenek (Zsolt. 126,1.)
Neh 3,1
a templomhoz legközelebbi kapu, melyen át az áldozatra szánt állatok vitettek a templomba.
Neh 3,1
fölavaták azt vagy az épitést vallásos szertartásokkal és áldozatokkal kezdették, mert az egésznek ünnepélyes fölszenteltetéséről csak a 12. részben van szó.
a héber szerint: Meah (száz) toronyig.
a másik oldalon.
elvonták magokat a munkától.
Neh 3,7
úgyszinte a gábaoni stb.
A falnak azon részét a tartományi helytartó saját költségén építteté, vagy a szent város iránti különös tiszteletéből, vagy Nehemiás iránti kedveskedésből.
Neh 3,8
Meltiás és segédei mellett.
Neh 3,8
megerősíték Jerusalem kőfalát.
Ezen részt az ellenség nem rontá le. Némelyek szerint: és fölépíték Jerusalemet. stb. Mások másképen.
Egyik városrész keritésének felét.
kik valószinűleg leányörökösök voltak.
fölépíté.
Némely fordítók szerint: Aszuja taváig és egész Bet-Gibborimig.
az ő városrészének megfelelő kerítést.
Neh 3,19
egy más, neki kijelölt részt.
Némelyek szerint: a szegleten álló fegyverház magasának ellenében.
Mások szerint: Utána nagy fáradsággal.
Lásd Krón. II. 27,3.
lakásának ellenében a templomban.
A nyáj-kapunál (1. v.) kezdett a főpap építeni. Tehát a kőfal épitése a város körűl egészen le van írva. A lakosok minden osztálya részt vőn az építésben. Ily buzgón járúljanak a keresztények is a lelki Jerusalemnek, az anyaszentegyháznak épitéséhez. A pásztorok menjenek elő példájokkal, a hivek pedig kövessék őket. Az épűlet alapja maga Krisztus Jézus, mire mindenki oly munkát tegyen, mely a tűzpróbát kiállja. Kor. I. 3,6. s követk.
rövid idő alatt.
A szenteknek ilyen és hasonló könyörgése korán sem harag és boszúvágyból eredt átkozódás, hanem inkább azon büntetésnek jövendölése, melyet Isten a megrögzött gonoszokra bocsát, kik az ő szenteit megvetik és üldözik. Azért ránk nézve erkölcsi szabályúl az nem szolgálhat: sőt kötelesek vagyunk ellenségeinknek is megbocsátani, érettök imádkozni, hogy Isten ne a szerint büntesse őket, a mint velünk bántak.
Némelyek szerint: és azt hirtelen megrohanják. Mások másképen.
Neh 4,9
a jámbor, ha bajba jut, mindenek előtt Istenhez folyamodik, és a földi eszközöket csak az isteni segélyben bizva használja bajai elháritására.
Üdvösségünk láthatlan ellenei, a sötétség hatalmasságai, hasonlitanak a zsidók ezen ellenségeihez. Ők gúnyolnak midőn jobbúlásunkon munkálkodunk, és nem hiszik, hogy az nekünk sikerűl. És ha Isten kegyelmével még is győzünk, s az üdv útjára lépünk, erővel meg akarnak rohanni, hogy munkánkat lerombolják. Azért ha az üdv útján járunk, ne bizzuk el magunkat biztosságunk iránt, hanem a láthatlan ellenség ellen annál inkább készek legyünk, vigyázzunk és imádkozzunk, hogy a vesztünkre törő ravasz ellenség ármányai be ne hálózzanak.
azaz: Júda, a zsidók.
Júdának egész háza mögött voltak.
mikor? lásd a következőt.
az őrködésben.
ha valami tisztátalanságba keveredvén, mosdania kellett. Némelyek szerint: mindenik fölhagyott a mosdással. Mások másképen.
a szegényeknek a gazdagok ellen.
adjuk el őket, és vegyünk gabonát, hogy életünket föntarthassuk. A legvégső szükségben az apa eladhatta gyermekeit (Móz. II. 21,7.); de ezek csak hat évig lehettek rabszolgák (Móz. II. 21,2. Móz. V. 15,12.). Mások forditása szerint: Honnan veszünk gabonát, hogy együnk és éljünk?
A mint a következőkből kitűnik, a gazdagok ezen kölcsönnél mentek túlságra, és kamatra adtak, mi a törvényben világosan tiltva volt. (Móz. II. 22,25. Móz. V. 23,19.)
Mi emberek vagyunk, mint ők, Ábrahám fiai, mint ők; hozzájok hasonlók vagyunk a természet és választottság törvényénél fogva (Móz. V. 15,7.). Miért oly kemények ők irántunk, fölöslegjökből nem akarván adni, csak uzsorás kamatra?
Hogy igazságtalanságukról meggyőzze.
A héber szerint: eladjátok atyátokfiait, kik nekünk eladattak, azaz, kiket mi kiváltottunk?
A gazdagok nem csak az elzálogosított javakat adják vissza, hanem azon százalékot is fizessék le helyettök, melyet a királyi pénztárba kellett fizetni. Eddig a gazdagok azon kivűl, hogy minden hasznot a szegények javaiból vettek, még a királynak leteendő fizetésével is terhelék őket. Nehemiás azt kivánja tehát, hogy a zsidók az ő atyjokfiainak a bevett százalékot adják vissza. A régieknél havonkint fizettetett százalék.
A papok jelenlétében esküdjenek meg az uzsorások, hogy akarják azt cselekedni, a mit Nehemiás kiván.
Neh 5,13
keblemen a ruhát.
az Isten űzze ki házából, és foszsza meg keresetmódjától.
A héber szerint: vettek tőlök kenyeret, bort és pénzt és ahhoz még negyven siklus ezüstöt (naponkint).
melynek munkáltatása időt igényelt volna.
Jerusalem birái, s mind, kik az előljárósághoz tartoznak, azokon kivűl, kik az idegen népektől néha látogatásra jöttek, naponkint asztalomnál voltak.
Neh 5,18
Minden tizedik nap változtattam a bort és ételeket.
hanem mindent tulajdonomból fedeztem; valószinűleg pohárnoki jövedelméből.
Jőjünk össze Óno vidékének valamely falujában (Benjamin nemzetségében. Lásd Ezdr. II. 11,35.)
A héber szerint: Azokért (gondolám) erősitsd meg kezeimet (oh Isten!). Vesd össze Ezdr. II. 5,19. 6,14.
Neh 6,10
Valószinűleg később ismételt hívás után.
Szemaiás papi nemzetségéből (Krón. I. 24,18.) hamis próféta volt Szanaballát és a szamaritánusok által fölbérelve (12. v.). Látszik, hogy Nehemiás őt eleinte igaz embernek és valóságos prófétának tartotta.
harczos férfiú és fejedelem.
mintha próféta lett volna, pedig nem volt.
kik magokat prófétákúl adták ki, a nélkül, hogy azok lettek volna.
Szerintünk: augusztus és szeptember felében.
Neh 7,1
Némelyek szerint: kőfal-őröket.
azaz: miután az énekesekből és levitákból ajtónállókat rendelék.
a templomépület legfőbb előljárójának; mások szerint: a vár főnökének.
Neh 7,3
Mások szerint: És midőn még ott vannak, tétessenek be a kapuk és erősittessenek meg. Mások másképen.
Neh 7,3
őröket a falakra.
Jerusalem polgárai a fal azon részén őrködtek, mely házaik átellenében volt, a mint a sor rájok jött.
kellő számmal.
nemzetségeik szerint: Nehemiás megszámlálá őket, hogy közőlük elegendő számmal híjon lakosokat Jerusalembe. Az itt következő névsor a fönebbitől (Ezdr. I. 2.) kissé különböző, valószinűleg mivel Nehemiás némely újszülötteket hozzáadott, és némely elhunytakat abból elhagyott.
Vesd össze Ezdr. I. 2. r.
Neh 7,69
a 6. verstől kezdve.
Ez sem a héberben sem más régi forditásokban nem találtatik, csupán vulgátánk némely kéziratainak lapszélén van.
azaz, a helytartó, Nehemiás. Lásd Ezdr. II. 8,9.
Lásd Ezdr. I. 2,69.
Lásd Móz. IV. 29,1.
Lásd Móz. IV. 23,18. Bir. 3,20. Ma is felállunk, midőn a sz. misében a sz. evangéliom olvastatik, tiszteletünk jeleűl, s hogy azért készek vagyunk életünket is föláldozni.
Némelyek szerint: a törvényt értelmezték a népnek.
Neh 8,8
Ezdrás és a leviták, kik valószinüleg a nép között valának elosztva, hogy a törvényt olvassák és fejtegessék.
Neh 8,8
némelyek szerint: olvastak fordítással (az araméi nyelvre). A zsidók fogságuk ideje alatt Aram vidékén az araméi nyelvet megtanúlták és a zsidót elfelejtették; ez oknál fogva visszatérésök után Palesztinában többé a zsidó nyelvet nem beszélték, hanem az araméinak egyik tájszólását, a szírus nyelvet. Ezen tolmácsoltatott a törvény ettől kezdve.
érthetőleg s egyszersmind értelmezve azt, a mit olvastak.
Neh 8,9
Lásd Ezdr. I. 2,63.
Ez napon volt (2. v.) a polgári új év, vagyis a harsona-szó ünnepe. Lásd Móz. III. 23,24.
Neh 8,10
Igy parancsolja ezt Mózes törvénye (Móz. V. 16,11.14.) és a keresztényeké (Luk. 14,13.).
azaz: ha az Úrban (őt félve, a bűnt kerűlve, neki hálát adva) örvendezünk, ő megerősíti lelkünket, és bátorságot fog önteni szivünkbe, hogy neki annál buzgóbban szolgáljunk.
Lásd Móz. III. 23,39. s követk.
Némelyek szerint: balzsam-ágakat. Mások másképen.
udvarában.
Józue bemenete óta Palesztinába a zsidók a sátoros ünnepet nem ülék meg ily örömmel és lelkesedéssel.
Neh 8,18
Ezdrás és a leviták (8. v.). Lásd Móz. V. 31,11–13.
befejező ünnepet, mint (Móz. III. 23,36.)
Neh 9,1
gyászruhákban.
fejökön.
Neh 9,2
Lásd Ezdr. I. 9,1. 10,11.
tulajdonképen előléptek.
Neh 9,3
a törvényt állva hallgatták, az Istent térdepelve dicsérték, bűnvallást térdepelve és arczraborúlva tettek.
négyszer magasztalták az Istent, és könyörgő helyzetben megvallák bűneiket.
a következő leviták.
Fel, rajta!
Neh 9,6
minden eget, a levegőeget, a csillagos eget, a boldog eget, hol szenteivel az Isten lakik.
Neh 9,6
a boldog eget, hol magát Isten angyalainak és szenteinek kijelenti. Lásd Kir. III. 8,27.
és mindent, mi a nevezett egekben foglaltatik.
Ur (azaz: tűz) városából.
eszközölted, hogy téged Mindenhatónak ismerjenek.
megesküdtél.
Neh 9,17
fővezért akartak tenni. Lásd Móz. IV. 14,4.
A héber szerint: lázadásukban, vagy mint mások forditják: türhetetlenségökben.
Lásd Móz. V. 8,4. 29,5.
kik az Isten igéje és saját jámbor, bűnbánó életök bizonysága által akarták az izraelitákat megtérésre és bűnbánatra indítani. A tanítóhivatal akkor lesz valódi bizonysággá, ha a tanitó tanitása életével összehangzik.
Lásd az előszót a Birák könyvéhez.
Neh 9,29
intetted őket, lásd 18-ik jegyz.
vállaikat kivonták a teher alúl, melyet azokra tenni akartál.
sok évig türted őket.
az asszíriai király, Teglatfalaszár, ki először vitte fogságra a tíz nemzetségnek egy részét. Kir. IV. 15,29.
teljesítvén a mit igértél.
Neh 9,38
mindezen szerencsétlenség miatt.
Neh 9,38
Isten iránti hűségfrigyet.
irásban kötünk szövetséget, s azt előljáróink aláirják.
csatlakoztak a főnebb (1–27. v.) nevezettekhez.
nem követeljük az adósságot, a szolgákat fölszabadítjuk, a terményt a szegényeknek hagyjuk. Lásd Móz. II. 23,10.11. Móz. III. 25,10. Móz. V. 15,2.)
az istenitisztelet tartása. Az előtt minden 20 éven felül levő izraelita fél siklust adott egész életére. Lásd Móz. II. 30,13. Kir. IV. 12,4.)
Neh 10,33
minden napi.
Neh 10,33
a megszentelt dolgokra, u. m. olajra, jóillatszerre stb.
Neh 10,33
a bűnért való áldozatra.
a héber szerint: hogy kiengeszteltessék Izrael.
Elvégeztük sors által, mily rendben hordja egyik család a másik után az égőáldozathoz szükséges fát, és mily rendben vegyék azt át a papok és leviták.
köteleztük magunkat.
Ezen vers értelme: hogy különösen fiaink elsőszülötteit és tisztátalan barmaink első fajzását, miután természetben át nem adhatjuk, pénzen váltjuk meg, s ezt adjuk a papnak a kincstárba. Lásd Móz. II. 13,12.13.
Mások szerint: egy pap legyen mindig a levitákkal, midőn ezek a tizedet szedik.
a mi költségesebb volt, mint a vidéki lakás.
Neh 11,3
Júdeának vagy Júdának, mely most persa tartomány volt.
A héber és görög forditás szerint helyesebben: …lakának. Júda városaiban (a tartomány városaiban) pedig kiki az ő birtokában lakott stb.
Neh 11,4
Júda nemzetségéből.
többi.
a következők.
Neh 11,8
Szellum után.
utódaikkal és rokonaikkal együtt.
Joel után következő előljáró.
Száraiás főfelügyelő volt a templomépület fölött.
A héber szerint: Gedolim fia.
Mataniás után való.
szétszórva lakának.
Jerusalem egyik részében.
Lásd Krón. II. 35,15.
Dávid. Lásd Ezdr. II. 12,24.
tehát Nehemiás segédje volt.
Egy-e ez ama hires és törvénytudó Ezdrással, ki Artaxerxes országlása alatt (Ezdr. I. 7,1.) királyi teljhatalommal felruházva Jerusalembe visszajött, nem egészen bizonyos. A 26. és 35. v. ugyan e mellett szól, hol ez az Ezdrás törvénytudónak is mondatik; de ellenkezőre látszik mutatni a nagy életkor, melyet Ezdrásnak el kellett volna érni, mivel Zorobabel és Nehemiás visszajötte közt több folyt el 80 évnél. A sz. iró itt elősorolja a nevezetesebb papokat, hogy az előbbi részben előszámlált polgári rendhez, az egyházit csatolja.
Neh 12,12
papi családok fejei.
azaz: Száraiás családjában fő volt Maraiás stb.
Darius Nothus alatt, ki Kr. e. 423. évb. kezdett országlani.
Lásd Krón. I. 26.
Neh 12,30
a törvény parancsa szerint. Móz. III. 15,5. Krón. II. 29,34.
Neh 12,30
azokat, kik valamely törvény alá eső tisztátlanságba estek.
valószinűleg szenteltviz vagy áldozatvér hintése által.
Neh 12,31
mely igen széles és felűl egyengetett vala.
Neh 12,31
kik egy pontról kiindulva, egyik rész jobbra, másik balra menének a kőfalon a templomhoz. (39. v.).
az egyik kar tagjai (38. v.).
Zakariás.
Neh 12,36
kik balra mentek. (37. v.).
Neh 12,36
Sion hegyének, melynél a fal felvonúlt.
A héber szerint helyesebben: És a kút kapujánál, mely ellenökben volt, fölmentek a lépcsőkön Dávid városába stb.
a többi nép, mely nem volt a két karban.
Némelyek szerint: az emelékekhez, azaz átalában az áldozati adományokhoz.
Neh 12,46
szenteltet (Istennek ajánlottat) tizedet adott a levitáknak.
a tizednek tizedét adták nekik.
valamely napon.
elkülönözték a nem izraelitákat, különösen pedig az idegen nőket, kikkel gyermekeket nemzettek, gyermekeikkel együtt.
Neh 13,4
mielőtt Nehemiás odaérkezett.
sógorságban lévén az ammonita Tóbiással, holott az ammoniták a zsidóknak örökös ellenségeik voltak.
Neh 13,5
a templomi épületekből, melyek részint tárházakra, részint papi lakásokra voltak szánva, Eliaszib nagy részt elfoglalt Tóbiás rokonának lakásúl és tárházúl. Ez a templomnak szörnyű megszentségtelenitése volt.
Neh 13,5
mielőtt Tóbiás oda érkezett.
Neh 13,5
az eledeláldozatokat.
az őket illető adományokat.
Neh 13,6
vissza: azaz világ ter. u. 3572. Kr. e. 432. évb.
Neh 13,6
azaz: bizonyos idő múlva; némelyek szerint: egy év múlva; de egy év alatt a tized körüli visszaélések annyira el nem harapózhattak volna, mint a 10. v. előadatik; s egy év alatt a vegyes házasságokból, melyek csak Nehemiás elutazása után köttettek, nem lehettek oly nagy gyermekek, kik már beszélhettek is. Minden körűlmény arra mutat, hogy Nehemiás második eljövetele Darius Nothus első éveire esik (Ezdr. II. 12,22.)
Hogy ismét Jerusalembe utazhassék.
a nép látta, hogy a szent adományokból a pogány Tóbiás szedi a jövedelmet; s azután nem fizeté pontosan a tizedet.
Neh 13,11
a levitákat és énekeseket.
hivatalukba.
a templomi tárházakba.
előmozdítván a templom épitését és az istenitiszteletet visszaállitani segitvén.
az igazságról, és parancsolám.
Jerusalemben.
azért.
mikor beesteledett, a szombat előestéje eljött.
mint a 17-ik jegyz.
Neh 13,24
a külföldi anyáktól származott gyermekek részint anyjok nyelvét beszélték, részint atyjokét.
tisztán zsidóúl.
Neh 13,25
azaz: kizártam őket a községből.
Neh 13,25
Nehemiás a községbőli kizáráshoz testi fenyitéket is kapcsolt, mi a zsidóknál törvényes büntetés volt. Lásd Móz. V. 25,2. – A megkopaszitás meggyalázó volt s azt jelenté, hogy azok magokat az ily házasságok által meggyalázták.
az idegenek.
Neh 13,28
a pogány Szanaballát leányát vette feleségűl.
az országból, mint olyat, ki méltatlan volt arra, hogy az oltárnál szolgáljon. Valószinüleg nem akart elválni pogány feleségétől.
Neh 13,31
Lásd Ezdr. II. 10,34.
Ámbár Nehemiás tudta, hogy szándéka és tettei jók, mind a mellett Isten jóváhagyására bízza azokat, nem büszkélkedik saját érdemeiben, hanem Istentől kér kegyelmet és jutalmat.