JÉZUS KRISZTUS SZENT EVANGÉLIOMA LUKÁCS SZERINT.
Lukács, vagy, mint némely kéziratokban olvashatni, Lukanus, pogány orvos volt (Kol. 4,14.), Jeromos és Euzebius szerint, Antiokiában született. Sz. Pál térítette a keresztény hitre Antiokiában, és utazásaiban társúl vitte magával. Annyi bizonyos, hogy már akkor Pállal volt, midőn ezen apostol Troasból elhajózott; mert Lukács, midőn az apostolok cselekedeteiben erről szól (16,8.9.10.), az ő útitársai között magát is megemlíti. Az őskornak csaknem átalános azon véleménye, hogy Lukács sz. Pál oldala mellett, ezen tanítójának vezérlete és fölügyelete alatt és a Szentlélek ihletéséből írta evangéliomát. De kevésbbé összehangzók a régi egyházi írók az időre és helyre nézve, mikor és hol írt. Hogy evangélioma a 60. év előtt és a 70. év után nem iratott, ezt csaknem bizonyosnak tarthatjuk, mivel ebben a leghitelesebb bizonyságok megegyeznek. A mi az evangéliom tartalmát illeti, Lukács több olyat ád elő, mit az előbbi két evangélistánál nem találunk. Neki köszönhetjük a legtöbb adatokat a boldogságos Szűzről; ő jegyzette föl a példabeszédeket az irgalmas szamaritánusról, a dúsgazdagról és szegény Lázárról, a tékozló fiúról, az imádkozó farizeusról és vámosról, és más egyébről. Némelyek szerint, Akájában, Görögországban, mások szerint és nagyobb hihetőséggel, Romában írta evangéliomát. E sz. evangélista életének egyéb körülményeiről kevés bizonyost tudunk. A régi hagyomány után Niceforus mint bizonyost állítja, hogy Lukács festész is volt. Hogy késő öregkort ért, azt több adatok bizonyítják, s a vértanúk némely jegyzéke szerint, hitét vérével pecsételte meg.
Lk 2,1
Lásd a föliratot sz. Máténál.
Lk 1,1
Máté, Márk. Voltak valótlan evangéliomi tudósitások is, mint az úgynevezett héberek, egyiptomiak, a tizenkét apostol evangéliomai. Lásd a bevezetést az evangéliomokhoz.
A görögben, némely kéziratok szerint: azon dolgok elbeszélését, melyekről biztos meggyőződést nyertünk.
hirdetői, mint Pál. Némelyek a görögöt így: és előmozdítói, terjesztői voltak az igének.
Teofil, tekintélyes keresztény volt, mint ezt valószinűvé teszi a „jó“ jelző, mivel ez cziműl tekintélyes államtiszteknek, tartományi helytartóknak és hasonlóknak adatott. Vesd össze: Ap.cs. 23,26. 24,3. 26,25.
Lk 1,5
Lásd Máté 2. r. 2-ik jegyz.
Lk 1,5
Lásd Krón. I. 24,10. Huszonnégy papi osztály volt, melyek fölváltva szolgáltak a templomban.
nőutódai közől Áronnak (Móz. II. 4,14.), Mózes atyjafiának. Innen származott atyai részről; mert anyja Dávidtól vette eredetét, mivel Máriának rokona volt (36. v.).
nemcsak az emberek előtt külsőképen. Az ember, úgymond a próféta (Kir. I. 16,7.) csak a külsőt látja; de Isten belát a szivbe.
Lk 1,9
a különféle papi foglalkozások közt a tömjénezés sorsa őt érte. Az egyes teendők a papok között sors által osztattak ki. Napjában kétszer, reggel és este kellett a szentélyben Istennek jóillatszert áldozni. Lásd Móz. II. 30,1–10.
t. i. a szentélybe.
a templom tornáczaiban. Lásd a templom leirását Kir. III. 6. 7. r.
A jóillatszer oltáráról lásd Móz. II. 37,25. s követk.
Lk 1,15
gyümölcsbort, mely szintúgy részegítő, mint a szőllő nedve.
Lk 1,15
azaz: megtartóztatja magát, mint a nazareusok. Ezek minden részegítő italtól megtartózkodtak. Lásd Móz. IV. 6,3.
Az eredeti bűntől megtisztúl, és Istennek kedves fiává szenteltetik (Athanáz, Cirill, Ambrus és mások).
Lk 1,17
ugyanazon érzülettel s ugyanazon erővel a cselekvésben.
Lk 1,17
Isten előtt, Krisztus előtt, ki valóságos Isten.
Lk 1,17
hogy az ősatyák érzületét az ő kortársaiba oltsa.
bölcseségére, vagy érzületére.
Lk 2,25
Hogyan hihessem ezt, miután mindketten vének vagyunk?
ki egyike a legfőbb rendű angyaloknak. Gábriel, annyit tesz: Isten ereje. Ő Mihálylyal, Uriellel és Ráfaellel a legfőbb angyalok közé tartozik. Az angyali karokról és azok szolgálati rendeltetéséről a világkormányzatban, lásd Dániel 10. r. 24-ik jegyz.
Most már meggyőződhetett, hogy az angyal igéje teljesedni fog, de a csodajel egyszersmind az ő büntetése lett.
Lk 1,22
Midőn a pap kijött a tömjénzéstől, áldást mondott a népre; de Zakariás ezt nem mondhatta el. Az áldás igéit lásd Móz. IV. 6,24–27.
Lk 1,22
jelenése.
A görög szó siketnémát is jelent; s a következőkből kitűnik, hogy Zakariás hallását is elvesztette, mert csak jelek által lehetett vele beszélni (62. v.).
a nyolcz napi szolgálatidő.
talán szeméremből, hogy késő vénségében fogant, vagy háladatosságból, csendes elvonúltságban egyedűl Istennek akarván szolgálni. Ez utóbbira látszik mutatni a következő vers.
a magtalanság gyalázat volt a zsidók között, mivel a magtalan asszonyok az igaz Isten tisztelőinek számát nem szaporították.
Lásd a 22-ik jegyzetet.
Lk 1,28
A héberben: Khave (élj!) honnan a latin Ave, mely sz. Ágoston szerint, czélzással van Éva nevére, a bűnös emberiség anyjáéra, kinek helyére lépett Mária, az új, az élő nemzedék anyja; azért énekli az egyház: Sumens illud Ave stb. Gábriel szájából vetted (oh Mária ) amaz Ávét, megváltoztatván Éva nevét, szerezd meg nekünk a béke alapját, (eszközöld, hogy a béke religiojában erős alapot nyerjünk).
Lk 1,28
te, ki minden igazak fölött több megszentelő malaszttal vagy fölékesítve, és Istentől a Megváltó anyjává választattál. Igy a sz. atyák.
Lk 1,28
Veled van malasztja teljességében, és veled lesz tulajdon személyében, mihelyt testedből testet vesz magára.
Te vagy a legáldottabb, a legboldogabb minden asszonyok között! – Igy üdvözli őt az angyal, ki Istentől küldetett, és csak azon szavakat használja, melyeket Isten adott ajkaira. És mégis vannak keresztények, kik szégyenlik Máriát úgy üdvözleni, mint maga a főangyalok egyike üdvözlötte, és magasztalni a kegyelmekért, melyekkel Isten őt elhalmozta.
Lk 1,29
A görög szerint: Ki midőn meglátta őt.
Lk 1,29
Alázatosságában nem hihette, hogy e szavak őt illessék, félt a csalódástól, bizalmatlanság ébredt benne, mivel a köszöntés rája nézve oly hizelgő volt. A mi őt naggyá tehette önmaga előtt, gyanús volt előtte, s alázatossága az által annyira fölháboríttatott, hogy az angyaltól kellett az iránt nyugtatást nyernie.
Isten megszólítása-e, vagy a sátán tőrvetése?
Megváltónak, Üdvözítőnek. Lásd Máté 1,21.
Lk 1,32
A Magasságbeli Fia leszen; mert „neveztetni, hivatni“ sz. irási szólásmód szerint gyakorta annyit tesz, mint „lenni;“ s a nevezés már a külső, nyilvános elismerést foglalja magában.
Lk 1,32
az uralkodást egész Izraelen, vagyis, az egész emberiségen, a mennyiben ezt Izrael népe előképezte. Igy jövendölték ezt a próféták is. Kir. II. 7,14. Izai. 9,7. Jerem. 33,15. s követk. Dániel 7,14–27. Mikeás 4,7.
Jákob vagy Izrael háza itt ismét az egész emberiség helyett vétetik. A földi Dávid földi országából kellett Dávid utódja, a szellemi, természetfölötti Dávid szellemi s ennyiben természetfölötti országának keletkeznie. Lásd itt is természetes fokozatát minden fejlődésnek. Valamint az ember először csaknem test szerint él, és csak idővel lélek szerint: úgy Isten országának is a földön, először földi, mintegy testi országképen kellett föltűnnie az izraeliták államában és religiojában, mielőtt mint szellemi ország, lélekben és igazságban minden népek fölött fölemelkedett. Lásd a bevezetést az evangéliomokhoz.
mert az idők végezetével mennyeknek országába fog feloszlani.
A szent szűz nem kétkedik annak teljesedésén, mit neki az angyal hirdet; de mivel örök szűzeséget fogadott, tudni ohajtotta, mikép leszen ez megegyeztethető a neki igért dicső anyasággal (Ambrus, Béda, Ágost. Bernárd és mások)?
Lk 1,35
Te csodálatos módon a Szentlélek ereje által fogsz foganni. Lásd Máté 1,18.
Lk 1,35
a te megszentelt testedből.
Jézus tehát nemcsak azért Isten Fia, mert Isten Igéje, hanem mivel Isten t. i. a Szentlélek eszközlötte az ő fogantatását és szent emberiségének alakúlását (Béda, nagy sz. Gergely, és mások). Mindazáltal nem lehet és nem szabad állítani, hogy a Szentlélek Atyja a Fiúnak, mert az atyasághoz a tulajdon állany (substantia) közlése kivántatik (Bellarm).
Hogy a Megváltó csodálatos születésének igazságát bebizonyítsa, az angyal fölhozza Erzsébetnek csodálatos foganását.
Valamint a te rokonodnak megadta, hogy öregsége és magtalansága mellett is méhében fogant, úgy neked is megadja az anyaságot szűzeséged sérelme nélkül.
Ez igékkel jelentette ki a malaszttal teljes szűz megegyezését a legnagyobb munkához, melyet Isten az emberekért véghez vitt. Jól jegyezd meg a szent szűznek alázatosságát és engedelmességét, szerénységét és önfeláldozó szeretetét.
Lk 1,39
Igy nevezteték Judea legnagyobb része, különösen pedig az, melyben Hebron város volt. Más vélemény szerint, e város neve Júda, vagy Jutta (Jotta) volt (Józ. 15,55.).
Miután Mária az angyaltól értesűlt, hogy az ő rokona már hatodik hónapra viselős, szeretetének ösztönzéséből azonnal, mihelyt tehette, látogatására seitett, hogy őt köszöntse, s iránta a rokoni szeretet mindazon kötelességeit és szolgálatait teljesítse, melyekre mostani állapotában szüksége volt. A szent szűz siető készsége arra tanít, hogy bizonyos kötelmek teljesítése végett, melyeket a rokoni szeretet és illem követel, szükség esetében az elvonultságból és csendes magányból kilépve, az imádságot s a jámborság egyéb gyakorlatait is félbe kell szakasztani, s külsőleg az emberek között megjelenni.
Ez lehetett ama pillanat, midőn János anyja méhében megszenteltetett (15. v.).
Erzsébet a Szentlélek sugallásából Máriában az isteni Megváltó anyját ismeri el.
Erzsébet Máriát az ő Ura anyjának nevezi. Méltán nevezi tehát az anyaszentegyház Máriát „Isten anyjának,“ mert valóban az is volt, minthogy ugyanazon Isten Fiát, kit az Atya öröktől fogva nemzett vala, a Szentlélektől méhében foganta, és e világra szülte (Lateráni zsinat 3. határozat).
mert hogy te az Úr anyja vagy, megismerem az én magzatom csodálatos röpöséséből.
Mária tehát második Éva volt. Éva nem hitt (Móz. I. 3,6.), Mária hitt. Éva hitlensége közátokká lett, Mária hite közáldássá. Lásd 43-ik jegyz.
Lk 1,48
midőn Fiának anyjává választotta őt.
Minden igaz keresztények magasztalni fognak engem a nagy munkáért, melyet Isten általam végbevisz.
kinek lényege szentség.
megsemmisíti a kevélyek ármányait.
Lk 1,54
oltalmába veszi mind az igaz izraelitákat, minden igaz tisztelőit, és üdvre vezérli őket.
isteni igéreteiről.
a mint atyáinknak minden időben megigérte. Az egyház mindennap imádkozza papi zsolozsmájában e dicsőitő éneket, magasztalván az által a váltság nagy munkáját, mely Máriában kezde teljesedni. A mennyiben minden kereszténynek kötelessége a Megváltó érzéseit magáévá tenni, hogy így egyszersmind Krisztus benne is mintegy szülessék, – ennyiből mindenki magáévá teheti a boldogságos szűzanya azon érzelmeit, melyeket magasztaló énekében kifejezett.
hihetőleg Erzsébet szüléseig. Lásd 36. 39. v.
A körűlmetélés a születés után mindenkor nyolczadnapra vitetett véghez. Lásd Móz. I. 17,12.
János annyit jelent, mint Isten kegyelme.
Lk 1,69
erős oltalmat, nagy üdvöt adott. A szarv az erő jelképe.
Dávid nemzetségében.
üdvünk minden elleneitől.
kiket annyiszor kiszabadított minden szorongatásból.
az ellenségtől való félelem nélkül.
Lk 1,76
és az leszesz.
te előhirnöke, útkészítője leszesz az Isten Fiának. Az Úr színe, az Úr alakja (Filipp. 2,6.) itt az Isten Fia.
hogy az ő népét megtanítsd, miben keresse üdvét és bűnei bocsánatát, melynek Isten legbensőbb irgalmában van alapja. Lásd a követk. v.
Lk 1,78
Isten irgalma legnagyobb, legbensőbb volt, mert a legnagyobbat adta, tulajdon Fiát, hogy megváltsa az embereket.
az ég magasságából támadó napja az igazságnak, Jézus Krisztus. Lásd Malak. 4,2.
Lk 1,79
bűnben, vakságban, inségben.
a békeség religiojára. Lásd Máté 5. r. 13-ik 14-ik jegyz.
Lk 1,80
Judea pusztájában (Máté 3,1.), a magányban.
hogy a Messiás megérkeztét hirdesse.
a népszám és egyesek birtoka. Akkor még a nagynak nevezett Heródes uralkodott Zsidóországban (Máté 2. r. 2-ik jegyz.), de már romai főuralom alatt. A romai császárnak ezen parancsra Heródes végrendelete adhatott alkalmat, melyet e király az országnak fiai között leendő felosztás végett terjesztett eléje megerősitésűl. Hogy a tervezett felosztásról itéletet hozhasson, a császár az országot és egyesek birtokait ismerni szükségesnek találta. E felosztásról lásd Máté 2. r. 21-ik jegyz.
Akkor Szaturninus volt Szíria helytartója; de Cirínus (tulajdonképen Quirinus) egy sereg parancsnoka volt a keleti tartományokban, és a császártól különös megbízást nyert ezen összeirásra; mit alvezére, Secundus által hajtott végre. Ezen összeirás elsőnek neveztetik, mert kilencz évvel Krisztus születése után, második összeirás lőn elrendelve, midőn Arkelaus király letétetvén, Judea romai tartománynyá lett. Lásd Máté 2. r. 21-ik jegyz.
nemzetségének, családjának fővárosába.
Lk 2,4
Lásd Máté 2,23.
Lk 2,4
Lásd Máté 2,1.6.
Lásd Máté 1,1–16. Dávid királyi családjának maradványai Betlehemben iratták be magokat, mert ez volt Dávid születéshelye. Lásd Kir. I. 16,1.
Azon körűlményből, melynél fogva Mária szintén beiratta magát, kitűnik, hogy Mária az ő családját képviselte, s mint egyetlen gyermek, örökösödő leány volt; mert csak oly nők irattak be, kik örökösödő leányok voltak. Vesd össze: Máté 1. r. 13-ik jegyz. Ime mint intéz mindent az isteni gondviselés! Hogy Mária Betlehembe menjen, hol az igért Megváltónak születnie kellett (Mikeás 5,2.), Isten megtörténni engedé, hogy Augusztus császár az ország szokatlan összeirását rendelje el.
Lk 2,7
Lásd Máté 1,25.
egy istálló jászolyába. Mert az összeirás miatt sok idegen volt Betlehemben; József és Mária pedig szegényebbek voltak, mintsem a szállást drágán fizethették volna.
Palesztinában majdnem félbenszakasztás nélkül télen nyáron a mezőn legeltetnek.
Lk 2,9
az angyalok mennyei serege.
Mint közönségesen, úgy akkor is jóformán csak a szegények és alacsony sorsúak hittek az isteni igéretek teljesűlésében; azért csak nekik hirdettetik mennyből a Megváltó megérkezése. Most is ki hiszi szent félelemmel az Úr második eljövetelét és a jeleket, melyek azt megelőzik? legnagyobb részben csak a szegények, az alrendűek, tanulatlanok, kikhez mintegy menekedni látszik a hit, hogy a föld szinéről egészen el ne tűnjék.
hogy az én kijelentésem igaz.
kik az Isten rendeléseinek önként és jóakarattal meghódolnak, s így a békeségre fogékonyak. A béke minden egyes emberben, és minden emberek között együtt véve, és az Istennel, czélja a megváltásnak; mert a bűn által minden meghasonlott, meg az ember önmagával, embertársával, Istennel, s ennek következése lett a nyugtalanság, veszekedés, háború, egyenetlenség, feloszlás, halál. Lásd Máté 5. r. 9-ik jegyz. Zsolt. 71. 10-ik jegyz. Némelyek, más görög szóhelyzéssel, így: Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békeség, az emberekben jóakarat! A mi olvasásunk (Eudokia helyett Eudokias) és a Vulgata szóhelyzése mellett szól a két, legrégibb és legjobb kézirat, több máson kivül, a latin egyháztanítók mindnyájan, a görögök közt Origenes, Ar. sz. János és Cirill, és az értelem legalkalmasabb volta.
A görög szerint: elbeszélték.
Szószerint: csodálkozának, és azokon, miket stb. A Vulgatában levő „és“ szócska nincs meg a görög nyomtatványokban, sem a kéziratokban, sem a régi fordításokban.
Lásd Luk. 1,59.
Midőn a Mózes törvénye által meghatározott idő eltelt, mely után a szülő tisztának nyilváníttathatott. – A gyermekágyasok az isteni törvényben tisztátalanoknak mondatnak. Lásd Móz. III. 12. r. és a jegyz. A tisztátalanság harminczhárom napig tartott, ha fiú született, ha pedig leány, még egyszer addig, mely idő eltelte után a szülő templomba ment, s hogy tisztának nyilváníttassék, a tisztúlási áldozatot bemutatá.
E törvény azon tény emlékére adatott, midőn az izraelita elsőszülöttek megkiméltettek Egyiptomban a haláltól (Móz. II. 13,2.12–16.).
Valamint Jézus nem volt alávetve a mózesi szertartásos törvénynek, de azt mégis teljesítette (lásd Máté 3. r. 24-ik jegyz.), úgy tőn Mária is. Ő nem fogant bűnben, mint a nemzetebeli többi anyák, és azért nem volt szüksége tisztúlásra; de az ő isteni fiával mégis a bűnösök közé állott, és teljesítette a bűnösök törvényét. Semmi tisztátalan nem volt, úgymond sz. Bernárd, az ő foganásában, semmi az ő szülésében. Nem volt ott semmi tisztítani való, hol a gyermek maga minden tisztaság kútfeje; hanem te, Mária, az asszonyok közé állasz, mint fiad a gyermekek közé állott.
Lk 2,25
a Messiást és az ő országát.
ki őt megszentelte, és vele a jövendölés adományát közlötte. Lásd a követk.
hogy őt, mint elsőszülöttet, bemutassák, és érette a váltságdijt letegyék. Az elsőszülöttek megváltattak a levita- és papkötelezettségtől (Móz. IV. 8,16. s követk.), öt ezüst siklus váltságdijjal (Móz. IV. 18,15.16.).
Lásd Izai. 2,1–4. Mikeás 4,1. Ámosz 9,11.12. Máté 15,24. 21-ik jegyz.
nem is annyira azokon, mik felőle mondattak; mert ez nem volt előttök új, hanem azon, hogy Isten azokat oly soknak kijelentette.
Lk 2,34
szent óhajtásait fejezé ki felettök.
Lk 2,34
romlásra vagy üdvözűlésre, a mint jól vagy roszúl használják a kegyelmeket, melyeket ő a földre hozott.
tanítóúl, kinek természetfölötti s a bűnös öntudatot büntető tanítása miatt ellene mondanak; és átalában ellenmondás tárgyáúl, mivel az ő tanítása és cselekvése a földies, testi bölcseséggel, és azzal, mire a világ törekszik, nem egyez meg. Lásd Máté 10,22.
Lk 2,35
és tégedet is sok fájdalom fog érni őmiatta, különösen az ő gyalázatos és kínteljes halála fölötti fájdalom.
Az ő kínszenvedése és halála fölötti fájdalom fog érni tégedet, hogy az emberek érzelme kinyilváníttassék, vajjon Krisztus mellett vannak-e vagy ellene? – Krisztus kínszenvedése és halála, melyek Mária szívét átjárták, próbakövek voltak az emberekre nézve. Kezdetben még magok az apostolok is megütköztek azon, hogy a Messiás szenvedhet és meghalhat; és az Istenember halála utóbb mindenkor botrány volt a zsidók, esztelenség a pogányok szemeiben. Igy történt, hogy e kínszenvedések által jött napfényre, mi volt az emberben. A ki bensőleg csekély, alázatos volt, Krisztus hivéűl jelentette ki magát; a kevély, ki az Úrnak megalázódott, szegény és keresztekkel teljes életét föl nem foghatta, megveté őt.
nem ment férjhez többé, hanem özvegy maradt, hogy Istennek osztatlan szivvel szolgálhasson.
Lk 2,37
A görög szerint: s már mintegy nyolczvannégy éves özvegy vala stb.
majd mindig a templomban volt.
Lk 2,38
az Úr Krisztus felől.
A görög szerint: …Izrael váltságát Jerusalemben.
honnan azután, hogy Heródes kegyetlenségét kikerűljék, Egyiptomba futottak.
Lk 2,40
A görög hozzáteszi: erősödék szellemben.
Jézus az ő isteni személyében két természetet egyesített, istenit és emberit. Az első nem növekedhetett és nem fejlődhetett, mert fogantatása első perczében az volt, a mi örökön örökké; hanem emberi természetére nézve a fokonkinti fejlődés ép oly természetes, mint az evés, ivás, gondolkozás, akarás stb. Jézus, a bűnt kivéve, mindenben hasonló akart lenni hozzánk. Azért akart az emberi életkor természetes fokozatain is átmenni, ámbár az isteni öntudat egy perczre sem hagyta el őt.
A görög szerint: a nélkül, hogy József és anyja tudták volna.
Az napon, melyen a rokonok az első útitársasággal elmentek, ők is elindúltak, s egy napi utat tettek más társaságban.
harmadnapra Jerusalemből történt elutazásuk után. A templomtornáczok egyikében külön termek voltak, hol az irástudók egybegyűltek, hogy a ki kérdést tett nálok, fölvilágosítsák és oktassák.
Lk 2,48
Némelyek a görögöt így: megijedének.
E szemrehányás tele volt gyöngédséggel, és Jézus anyja fel volt arra jogosítva, mert a szent bizalmasság Jézussal, oly jogokat ad, minőket a tiszteleti félelem különben meg sem engedne.
Hogyan kereshettetek engem? Nem vagyok-e könnyen feltalálható? Nem tudtátok-e, hogy nekem, mint Isten Fiának, Atyám házában, a bölcseség szolgálatában, isteni hivatásban és életben kell lennem? – Mária csak anyai gyöngédségét követte, s Jézust talán inkább emberi természete szerint tekintette; hanem Jézus fölemelte őt isteni természetének s azon munkának szemléletére, melyet az ő valódi Atyja az emberekre nézve rábízott vala.
József és Mária jól tudták ugyan, hogy ő Isten Fia, és az emberek megváltására küldetett; de hogy még mint gyermek Atyja szolgálatában mint kezdhetett föladata teljesítéséhez, ezt nem értették; valamint annak rendje, módja is, miképen fogja az embereket tanítani és megváltani, akkor még ismeretlen volt előttök.
Mindössze ennyi az, mit nekünk az evangéliom Jézus Krisztus életéről tizenkét éves korától harminczig tudtunkra ad. Názáretben élt szegénységben és házi csendben, segítségére volt sz. Józsefnek munkájánál, mihelyt ahhoz elég erővel bírt, és neki, valamint a szűz Máriának mindenben engedelmes volt.
Lásd a 40. v.
Lk 3,1
Roma épitése után a 782. Kr. sz. után 28. évben.
Lk 3,1
Lásd Máté 27,2.
Lk 3,1
Lásd Máté 2. r. 21-ik jegyz. 14,1.
Abilene, tartomány volt a Libanon és Antilibanon között. Kr. e. 36. évb. a fölött Lizaniás uralkodott, ki Kleopatra biztatására meggyilkoltatott; az itt nevezett, hihetőleg unokája volt ez idősb Lizaniásnak.
Lk 3,2
Annás Kr. u. a 6–19. években volt főpap. Miután Kaifás az ő helyébe lépett, ennek hihetőleg helyettese volt (lásd Máté 26,3.). Mások szerint, kik különösen Ján. 11,49.51.-re támaszkodnak, mindketten évenkint fölváltva viselték a főpapságot.
parancsa, hogy mint előhirnöke lépjen föl.
A görög hozzáteszi: ki így szól.
Lásd Máté 3. r. 7-ik jegyz. Vesd össze: Ének. én. 2. r. 15-ik jegyz.
Az emberek mindnyájan részesűlni fognak a váltságban, (ha azt el akarják fogadni).
Máté 3,7. szerint, a farizeusoknak és szadduceusoknak, kik a nép között állottak.
A görög hozzáteszi: magatokban.
Lásd Máté 5,46.
Lk 3,15
a megigért Messiás.
A görög szerint: A nép pedig várakozásban lévén, és mindnyájan stb.
A görög szövegben, némely kéziratok szerint, ez a testvér Fülöpnek neveztetik, így Márknál is 6,17. Lásd Máté 14,3.
Kr. u. 30. évb.
Lásd Izai. 11. r. 4-ik jegyz.
Lk 3,23
midőn tanításhoz fogott. Vesd össze: Luk. 23,5. Ap.cs. 1,22. 10,37.
Lk 3,23
a nép véleménye szerint; valósággal pedig természetfölötti módon Máriától fogantatott. Lásd Máté 1,18. Luk. 1,35. s követk.
Lk 3,23
József Héli fia volt, azaz, veje; Máténál 1,16. az ő természetes atyja Jákob. Lukács t. i. a szent szűz nemzedéksorát akarja adni, kinek fia test szerint Krisztus volt. Hogy nem maga a sz. szűz neveztetik meg, hanem az ő férje, József fordúl itt elő, mint a szűz atyjának fia, ez a zsidók és egyéb keleti népek azon szokásán alapszik, melynél fogva oly férfiak, kik atyjok után örökösödő leányokat vettek el, minő Mária is volt (Luk. 2,5.), mint leány atyjának valóságos fiai soroztattak a nemzetségjegyzékbe. Hogy Mária valósággal Héli leánya volt, bizonyítják a zsidók az ő törvénykönyvük, a talmud által. Az ősi hagyományoknak ezen rég összeszedett gyüjteményében a boldogságos szűz világosan Héli leányának neveztetik. Midőn a keresztény őshagyomány a szűz Mária atyjáúl Joakimot nezvezi, ez amazzal nincs ellenkezésben, mert a zsidóknál e nevek Héli, Heliakim, Joakim egy jelentésűek, s egymással fölcseréltetnek. Igy Manasszes király idejében a főpap majd Eliakimnak, majd Joakimnak neveztetik (Judit 4,5.7.11. 15,9.). Szűz Mária anyja, ősrégi, igen elterjedt hagyomány szerint, Annának neveztetik, s ezen hagyomány oly alaposnak találtatott, hogy a görög és latin egyház ünnepi zsolozsmákat rendelt a szűz Mária szülőinek tiszteletére Joakim és Anna nevek alatt.
Héli; s így vonatkozik a következő nemzedéksorban a viszonyító „ki“ szócska mindig az előtte való névre.
Mária tehát Dávidtól származott Nátán által, József szintén Dávidtól származott Salamon által (Máté 1,6.).
Ez a Kainán nincs meg a nemzedéksorban Móz. I. 10,24. 11,12. a héber és latin szöveg szerint, de meg van a régi görög egyház fordításában.
Isten fia, Isten közvetlen teremtménye, maga nemében, mint Jézus, a második Ádám. Ime a négyezer éves nemzetség! Mint őrködött felette az isteni gondviselés, hogy előkészítse ivadékát a nagy utódnak, ki a földi nemzedéksort szellemi utódokká változtatta át. Krisztus megjelenése és Jerusalem elpusztúlása óta nincs többé a zsidóknak nemzetségjegyzékök, legalább ennek sorozata igen hiányos és félbenszakadozott. Mire való is lenne tovább nemzetségsora Isten földi népének, mely földi rendeltetését már betöltötte, s melynek szellemi nemzedékké kellendett átváltoznia?
Lk 4,1
ki láthatólag szállott rája kereszteltetésekor. Luk. 3,22. A sz. evangélista nem azért teszi ide ez igéket, mintha a Szentlélek Jézust csak most töltötte volna be, hanem mivel most vala kezdetét veendő Jézus működése a Szentlélekben a tanítói hivatal által, melyet most elfoglalt.
Lásd Luk. 3,21.22.
a mi Krisztusnál lehető volt.
Sz. Máté szerint, ez a második kisértés volt.
Lk 4,13
A test kivánsága, a szemek kivánsága, a sziv kevélysége mindaz, miben az ember megkisértethetik. Lásd Ján. I. 2,16. Máté 4. r. 11-ik 13-ik jegyz.
kínszenvedése idejéig, midőn gyötrelmek által merte kisérteni azt, kit az érzékiségnek és kevélységnek szándékolt fölingerlése által le nem győzhetett. Vesd össze: Máté 16,23.
kitűntetvén a Lélek erejét, mely benne vala.
Szombatonkint a tanítók egyike, kinek épen tetszett, az isteniszolgálat befejezéseűl a prófétákból bizonyos részt szokott volt olvasni és értelmezni. Ezenkivül ezt még az tevé, ki az istenitisztelet befejezőjének mondatott.
a régiek könyvei tekercs-alakban voltak.
Lk 4,19
a bűn által megsérűlteket és rabságban levőket.
Lk 4,19
az Úr kegyelemesztendejét, a jubileumi évet (Móz. III. 25,39.40.), midőn a rabszolgákká lett izraelitáknak szabadúlás hirdettetett.
„a fizetés napját“ nincs meg a görögben, de megvan a héberben Izaiás prófétánál. Vesd össze: Zakar. 11. r. 12-ik jegyz.
Jézus megfejté előttök, mint teljesedett az, mint jött ő tanítani, gyógyítani, és megmenteni, a mi elveszett volt.
hogy ért a tanításhoz.
Ti bizonyságot tesztek tanításomról (22. v.), de még sem hihetitek, hogy Józsefnek, az ácsnak fia ily nagy dolgokra van hivatva; azért fogtok tőlem csodákat kivánni, a mint Kafarnaumban cselekedtem, mert az ember köteles előbb övéit meggyógyítani, mielőtt idegenekkel törődjék; de én ezt nem teszem (lásd a követk.), vagy nem tehetem – a ti hitetlenségtek miatt. Lásd Máté 13,58. Márk 6,6.
midőn három évig s hat hónapig nem volt eső. Kir. III. 18,1.
Názáret magas helyen feküdt, hegyek által körűlvéve minden részről. A délnek fekvő oldal igen meredek volt, s hihetőleg onnan akarták Jézust letaszítani.
vagy eltűnvén előlök, vagy mivel félelem fogván el őket, megmeredtek, vagy pedig mivel vaksággal lőnek megbüntetve. Megfogatik ő, úgymond sz. Ambrus, midőn akarja; de megszabadúl, midőn akarja; megöletik, midőn akarja, de még most nem, mert az ő órája még el nem érkezett.
Micsoda ige ez, melynek ily foganata vagyon.
Lásd Máté 9,18.
Lásd Márk 1,35.
Itt következő meghivatása Péternek, Jakabnak és Jánosnak, mivel ez Péter napának meggyógyítása (Luk. 4,38. s követk.) után tétetik, úgy látszik, különbözik Péter, András, Jakab és János azon meghivatásától, melyről Máté (4,18–22.) és Márk (1,16–20.) szólanak, s melyet ők ama gyógyítás előtti időre tesznek. Mindazáltal némelyek azt hiszik, hogy itt Lukács ugyanazon eseményt beszéli el. Ha a két előadást különbözőnek veszszük, akkor föl kell tennünk, hogy a négy tanítvány előbb követte Jézust, a nélkül hogy egészen hozzá csatlakoztak volna, valamint előbb már András is ily módon követte őt (Ján. 1,40.); azonban többé nem hagyták el őt és folytonosan követték, midőn most másodízben meghivattak.
nem vagyok méltó közeledben lenni.
Némelyek szerint, Kafarnaumban; hanem ez nem bizonyos. Csak azt tudjuk, hogy a (17. v.) következő gyógyítás e városban történt. Némelyek úgy tartják, hogy ez a poklos különbözik attól, kiről Máté 8,2. van szó.
a betegek meggyógyítására. Vesd össze: Máté 9,2–8. Márk 2,1–22.
Mátét. – Márk és Lukács, úgy látszik, gyöngédségből és tiszteletből nevezik őt e kevésbbé ismert néven, mialatt Máté maga, alázatosságból szokott nevét irta evangéliomába.
a népnek irástudói.
szószerint: a vőlegény fiai, a násznép.
épen a darab elvétele által. A görög szerint: különben az újat megszakítja. Lásd Máté 9,16. Márk 2,21.
Senki sem szokik könnyen új rendszabályokhoz, miután a régiek már szokásává váltak. – Jézus megfoghatóvá akarta előttök tenni, hogy az ő tanítványai még nem képesek az új törvény és a bűnbánat szigorát teljesen gyakorolni.
Lk 6,1
A másodelső szombatról sokféle a vélemény; de mindaz, mi arról mondatik, csak gyanítás. Némelyek szerint: Az első szombaton a húsvéti ünnep másodnapja után.
kidörzsölvén a búzaszemeket.
A görög hozzáteszi: mint a másik.
Mielőtt Krisztus választá apostolait, egész éjen át imádkozott Istenhez, hogy választása áldott legyen. Tanúljuk meg ebből, hogy felebarátunknak soha valódi jót nem tehetünk, ha csak imádságunk által Isten áldását eljárásunkra le nem könyörögjük. Krisztus könyörgött, hogy mennyei Atyja az ő tanítványait, kiket apostolokúl akart választani, mindazon kegyelmekben részesítse, melyekre szükségök vagyon, hogy küldetésöket teljesíthessék. Krisztus példája nyomán az anyaszentegyház a négy évszakban az úgynevezett kántorböjtöket rendelte ily szent gyakorlatúl, hogy méltó papokat és püspököket kérjünk az Istentől; mert sokszor a papságtól függ a nép java vagy romlása; és valamint egy jó buzgó pap vagy püspök egész népének épülésére és megszentelésére szolgál, úgy egy elveteműlt és kötelességeiről megfeledkezett, botránkoztatja őket és veszélybe dönti.
azaz: küldötteknek.
az Alfeus fiáét. Ez a Júdás ugyanaz, kit Máté és Márk Taddeusnak neveznek.
Márk 5,30. Máté 14,36.
Lk 6,20
Lukács az itt következőkben kivonatot ad az úgynevezett hegyi beszédből (Máté 5,2. s követk.). Mások különbözőnek tartják azt, mi nem lehetetlen, minthogy Jézus az ő beszédeit különféle időkben ismételni, s azokat különféle módon alkalmazni szokta volt. Lásd itt a 40. v.
ti szegények, kik igaz érzülettel bírtok; a miért Máté lelki szegényeknek mondja ezeket; mert a szegénység magában, erény és keresztény érzület nélkül, még nem üdvözít.
Lásd Máté 5. r. 9-ik jegyz.
a zsinagógákból, társaságaikból stb.
azaz: Jaj azon gazdagoknak, kik vigasztalásukat, minden nyugalmokat, örömüket és boldogságukat e világ javaiban keresik.
Lk 6,25
kik vágyaitokat mindig teljesedve látjátok. Lásd Máté 5. r. 9-ik jegyz.
a hiú és bűnös lakmározásban és tobzódásban.
Lk 6,26
midőn fonák, a keresztény érzülettől idegen emberek szavaitokat, cselekvésteket és érzelmeiteket magasztalják.
hiú dicsérettel fizették meg a hiú reményeket, melyekkel e csalók magoknak hízelegtek. Vesd össze: Gal. 1,10.
ha az a szeretet sérelme s a béke fentartása nélkül meg nem történhetik. A szeretet igen megsérűlne, ha attól, ki valamit legvégső szükségben elvett, azt ismét visszavennők. Más esetekben az Istentől fölvilágosított szeretet adjon tanácsot. Lásd Máté 5. r. 43-ik jegyz.
hasonló esetekben.
Krisztus ezzel ama veszélyre akarta figyelmeztetni hallgatóit, mely onnan származik, ha a farizeusok és irástudók cselekedeteit veszik irányúl.
Nem lehet kivánni, hogy a tanítvány világosabban lásson, jobban értsen, mint a tanító; hanem a tanítványt már tökéletesnek nevezzük, ha olyan, mint mestere. Azért valameddig a farizeusokat és irástudókat, s különösen azok cselekedeteit veszitek zsinórmértékűl, addig jobb ismeretre nem juthattok üdvötökre nézve, mint a minővel ők bírnak, s ha ti hozzájok lesztek hasonlók, csak ennyiből fog állani tökéletességtek. Más vonatkozással van ezen vers Máté 10,24. Vesd össze itt a 8-ik jegyzetet.
fővétkök volt a farizeusoknak a szeretetlen megitélés és a szőrszálhasogatás.
Ezen emberek, kik oly gonoszúl itélnek, és felebarátjaikat szőrszálhasogatással üldözik, bensőleg nem lehetnek jók, s így jó tanítók sem lehetnek; mert minden fa stb.
Lk 6,45
és jó tanító.
A görög hozzáteszi: szivének gonosz kincséből.
A község legtekintélyesebb tagjait.
Ez város volt Galileában Ezdrelom (Jezrael) síkságán.
Isten az ő kegyelmét árasztotta népére ezen próféta föllépte által. A próféták küldése valóban Isten látogatása volt; mert Isten szólt a prófétákból.
Lásd Izai. 35,6. 8-ik jegyz.
Szószerint: igazolák az Istent.
Ez a farizeus Simonnak neveztetett (40. v.).
nyilvános bűnös volt, talán feslett élete miatt. Ezen asszony, az anyaszentegyház átalános véleménye szerint, Mária Magdolna, azaz, magdalai Mária, ugyanaz, ki az Urat kínszenvedése előtt hatod nappal (Máté 26,7. Ján. 11,2.) másodízben megkente, Lázár nővére. A város Naimnak tartatik (11. v.).
Jézus az asztalnál feküdt, a keletiek szokása szerint vánkosra dőlve, úgy, hogy arcza az asztal felé volt fordúlva, lábai pedig nem az asztal alatt, hanem ellenkező irányban a fal felé voltak. És mezítláb volt, szintén a keletiek szokása szerint, kik sarujokat, mielőtt a terembe lépnek, levetik. Mária Jézus mögé a szolgák sorába állt. Róla énekli az egyház, hogy ő, ki oly sokat vétkezett, a pokol torkából visszatért az élet kapujához; ki annyit megbotránkoztatott testi gyarlóság által, törékeny cserépből alabastromedénynyé lett, gyalázat edényéből dicsőség edényévé. Ő mint sz. Ágoston mondja, az Úrnak nem fejéhez, hanem lábaihoz lépett; mert miután sokáig járt a bűn ösvényén, most az igaz útat keresi.
Melyiktől várhatja meg, hogy jobban szerettessék?
Az Üdvözítő e hasonlatossággal s az abból folyó tanítással azt akarja mondani: Hogy a szeretet, oka a bűnbocsánatnak, és a bűnbocsánat viszont oka a szeretetnek. Amaz adósnak azért engedtetett el sok, mert nagyon szeretett, s az elengedett adósság után azért szeretett jobban, mert neki sok engedtetett el. Igy történt Magdolnával is. Neki azért bocsáttatik meg sok vétke, mert igen szeretett, s ő a nyert bűnbocsánat után annál bensőbben szeret, mennél több bocsáttatott meg neki. – Ha itt a szeretet úgy adatik elé, mint oka a bűnbocsánatnak, azért nem következik, hogy annak, ki bűneit Isten iránt való szeretetből tökéletesen megbánja, többé a papi feloldozás nem szükséges; sőt inkább ellenkező van itt kifejezve, mert csak az igaz szeretetnek van megigérve a bűnbocsánat; az igaz szeretet pedig csak az, mely Isten parancsait megtartja (Ján. 14,15. s követk.); mivel pedig Isten megparancsolta, hogy a feloldozást a fölszentelt papoktól kérjük, tehát csak azon szeretettel biró nyerheti meg bűnei bocsánatát, ki ezen parancsot is teljesíti. Oly esetekben, midőn a feloldozást, fölszentelt pap hiánya miatt megnyerni nem lehet, a trienti sz. gyülekezet határozata szerint, a szeretetből származó tökéletes bánatnak legalább azon ohajtással kell egybekötve lennie, hogy az ember Isten parancsát e részben is kivánja teljesíteni. A figyelmes olvasó a fönebbi történetben is a bűnbocsánatot nem csupán az isteni kegyelemnek belső, láthatlan eredményeűl fogja tekinteni, hanem ezzel kapcsolatban a feloldozást is észreveszi; mert miután Mária, szeretetének tökéletes bánata által magát a bűnbocsánatra előkészítette, Krisztus világosan is megadta neki a feloldozást, melyet most az ő nevében a felszentelt papok osztanak. Lásd a követk.
Lk 7,50
A mi fönebb a szeretetnek tulajdoníttatik, itt a hitnek adatik meg, mivel e kettő, a hol igazán van, mindig elválaszthatlanúl együtt van; mert csak az hiszen igazán, ki szeret is, és csak az szerethet Isten parancsa szerint, ki Istenben és az ő törvényében hiszen.
megbékülve tenmagaddal. A bűn békételenséget hoz az emberbe, lelkiismereti mardosást, ellenkezést a test és lélek között; a kegyelem pedig békét szerez, mert a lelket meghódítja Istennek, a testet aláveti a léleknek, s így a belső embert osztatlanúl egygyé és békéssé teszi. Lásd Rom. 5,1.
Lk 8,2
Mária Magdolna. Lásd Máté 15,39. 28-ik jegyz.
A „hetes“ szám átalán többes szám helyett vétetik. A pokol hatalma, úgy látszik, minden tehetségét, ösztönét és hajlamát elfoglalta. Képzelj magadnak embert meghalva a kevélység, fösvénység, bujaság, irígység, torkosság, harag és jó iránti restség hétszeres halálával, és fogalmad lehet az ő állapotáról (Ambrus, Béda, Gergely). Azonban a mily hatalmas volt benne a bűn, még hatalmasabban működött benne megtérése után a kegyelem, s az ő lángoló, hálás szeretete (Luk. 7,37.) az isteni kegyben különös módon részesűlt. Lásd Márk 16,9.
Nézd Jézus kicsinységében az ő egész nagyságát. Ő, ki szellemileg táplálta övéit, annyira megalázta magát, hogy tőlök testi táplálékot fogadott el, hogy a szeretet alamizsnájából éljen; ő, ki testiképen is csodálatos módon ezreket táplált, nem tartott meg magának egyebet a szegénységnél és annál, mit övéi neki szeretetből nyujtottak. Asszonyok viselik e részben gondját, itt is nézd Isten erejét a gyengékben. Asszony által jött a bűn e világra; de ismét asszonyok azok különösen, kik Jézussal, hozzája híven ragaszkodván, a kigyó fejét megtörik – a keresztény nevelés áldásai által, melyeknek terjesztésére különösen hivatvák.
Lk 8,15
A görög szerint: kik tiszta és jó szívvel.
az állhatatosságban.
Ennek összefüggését az előbbivel lásd Márk 4. r. 8-ik jegyz.
Lásd Márk 4. r. 10-ik jegyz.
A görög szerint: gadarenusok. Lásd Máté 8,28.
Lk 8,27
A görög szerint …eléje a városból.
A görög szerint: kiben ördögök valának – vonatkozólag a 30. versre.
a puszta, borzalmas, magányos tájra, hol a sírok voltak. A gonosz lélek azért választotta e vidéket, mert ez képe az ő belső, feldúlt állapotának.
Lásd Márk 5,9.
A görög szerint: mint szabadúlt meg az ördögtől megszállott.
Lk 8,37
A görög szerint: a gadarenusok. Lásd itt a 8-ik jegyz.
nehogy többi sertéseikkel is úgy járjanak.
A görög szerint: Bízzál leányom! stb.
Lk 8,54
A görög szerint: Ő pedig kiküldvén mindnyájokat, megfogá kezét stb.
bebizonyítandó, hogy az ő igéje elevenít. Az isteni Ige által jött minden életre.
Lásd Máté 10,10.
Lk 9,20
A görögben csak Péter van.
az Isten fölkentjének, az Isteni Messiásnak.
mikor itéletre jő, mint Urunk, isteni hatalommal, körűlvéve angyaloktól, mennyei dicsőségben.
Máté és Márk határozottan hat napot mondanak. Lukács kerekszámot mond.
haláláról.
mialatt Krisztus imádkozott. Az elfáradt tanítványok elszenderedtek, a mennyei fény fölserkentette őket.
a mint Mózes és Illés Jézustól elváltak (33. v.).
A görög szerint: eléje (Jézus elé).
A görög szerint: füleitekben. Lásd a 41. v.
gyermekdedebb, alázatosabb stb.
hogy a húsvétet utolszor megülje.
Lásd Máté 10. r. 18-ik jegyz.
mert Jerusalemben akarta megülni az ünnepet, s ez által zsidónak vallotta magát.
A görög hozzáteszi: mikép Illés is cselekedett. Lásd Kir. IV. 1,10–12.
Nem tudjátok, minő szellem ösztönöz titeket. Ti azt hiszitek, hogy Isten lelke indít, mialatt a tűrhetlenség és boszúállás emberi szelleme hajt titeket. Vagy: Ti nem tudjátok, minő szellemre vagytok általam hivatva, hogy szelídeknek kell lennetek, mint a minő a ti mesteretek. Ti Illés lángbuzgalmát akarjátok utánozni, de feleditek, hogy ez az ó szövetség szelleme volt, melyben Istennek, mint boszúálló Úrnak kellett mutatkoznia, míg én meg nem jelentem, és a bűnsúlyt, melyet az ő igazságának büntetni kellett, magamra nem vettem. Most itt a kegyelem ideje, és mivel azért jelentem meg, hogy az Isten haragját magamra vegyem, most a bűnösöknek, kik az én megváltásomban hisznek, csak kegyelem, szelídség, kegy és szeretet legyen részök, sőt az ellenszegűlőket is csak szelídség és szeretet által kell törekednünk megnyerni.
Ha tehát oly lelkűek akartok lenni, mint én vagyok, akkor az én cselekvésmódomat vegyétek mintáúl.
Épen így szólt más körülmények között egy másik Máté 8,19. Jézus ismételte beszédeit különféle alkalommal. A görög hozzáteszi: Uram!
ugyanannak, kiről Máté 8,21. szól. Sz. Lukács itt Jézusnak három felszólitását idézi egymásután, melyeket az ő követésére nézve tett, habár azok különböző időkben történtek.
Mások a görögöt így: hogy először házamban rendeléseket tehessek. Ily értelemben veendő a latin szöveg is. Engedd meg, hogy előbb javaimról rendelkezzem, s azokat rokonaim között eloszszam (sz. Ágost. Maldonat).
Valamint az, ki szántás alatt visszatekintget, e munkára nem alkalmas, mert azt kellő figyelemmel nem űzi, úgy az is, ki keresztény életre szánja magát, de a földiekhez, melyeket lélekben el kell hagynia, vétkesen ragaszkodik, nem alkalmas arra. Ki az Isten országához akar tartozni, szüntelen az örökkévalót kell szemei előtt tartania. Vesd össze: Máté 8,21.22.
Lk 10,1
A görög szerint: hetvenet; de a régi cambridgei és más kéziratokban hetvenkettő van, mint a Vulgatában. A „rendelés“ szó ünnepélyes bevezetést jelent valamely tisztségbe (vesd össze a görögöt Makkab. II. 10,11.). Az Úr Krisztus tehát a nép közől képviselőket választ ki magának, s ezek között ismét fokozatot állapít meg, úgy, hogy közőlük tizenkettő a magasabb, hetvenkettő pedig az alsóbb fokozatot képezi. Hogy ez a hetvenkettő, rangjánál és hivatalánál fogva, a tizenkettő alatt áll, kitűnik már e fokozatból, és kétségen kivülivé tétetik az egyháznak kezdet óta tartó szervezetéből, mely szerint a püspökök a tizenkét apostolnak, a papok a hetvenkét tanítványnak helyére léptek. A tizenkettes és hetvenkettes számot Krisztus valószinűleg Izrael nemzetségének tizenkét fejedelme (Móz. IV. 1,2.), és a népnek ama hetvenkét véne tekintetéből rendelte (Móz. IV. 11,16. s követk.), kiket Mózes segédeiűl választott. Minthogy Izrael népe az összes emberiség jelképe volt, s ez valamint az ó, úgy az új szövetségben gyakran neveztetik Izraelnek, ennélfogva amaz izraelita elöljárók is előképei voltak a tiszti fokozatoknak Krisztus egyetemes szellemi országában, s a dolog természetével egybehangzó volt ezen ország lelki elöljáróit ama számok szerint rendelni.
Krisztus a hetvenkettőt előre küldé, hogy a kedélyeket az ő eljövetére előkészítsék. Kettőnkint küldé őket, hogy egyik a másiknak segélyére, vigasztalására és ösztönzésére lehessen (Orig. Teofil. Gerg.). Vesd össze: Préd. 4,9.
Máté 9,37.38.-ból kitűnik, hogy Jézus ezt apostolainak és tanítványinak végleges elküldése előtt mondotta; hanem itt azért ismételhette. Átalán sz. Lukácsnak ezen és következő öt részében, Jézus több oly beszédét találjuk, melyeket a többi evangélisták más körűlmények között adnak elő; úgy látszik, hogy azokat Jézus különféle alkalommal ismételte, mint ezt világosan bizonyítja Luk. 8,16. és 11,33.
A czél, mely végett Jézus az ő tanítványait a világba küldötte, oly fontos volt, hogy mindent ki kellett kerülniök, mi őket valahol feltartóztathatta volna, különösen, ha az csupán szertartási dolog volt. Igy kell érteni a fönebbi rendelést. Azt pedig gondolni sem lehet, hogy tanítványinak Jézus parancsolta volna az illendőség ártatlan kötelességeinek elhanyagolását, vagy megsértését; csak a fölöslegest, a túlzást kellett elhagyniok. Lásd Kir. IV. 4. r. 14-ik jegyz.
ki fogékony és méltó a békeség religiojára.
Lk 10,7
Legyetek megelégedve a szükségesekkel.
Lk 10,7
Az evangéliomi munkás méltó, hogy az ő tartásáról gondoskodva legyen. Tulajdonképen őt megjutalmazni, hogy neki munkásságaért hasonló jutalom adassék, ezt az emberek nem tehetik; mert a lelki javak, melyeket ezen munkások közölnek, felűlhaladnak minden földi adományt. Mit nyernek ők? úgymond sz. Ágoston; ők adnak szellemit, és nyernek testi jót; ők adnak aranyat, és nyernek érte füvet.
állhatatlanságból, szeszélyből, hogy jobb jövedelmetek legyen, vagy kényelmesebben élhessetek.
Lk 10,11
Lásd Máté 10. r. 30-ik jegyz.
és az, kit ti nem akartatok, hogy rajtatok uralkodjék kegyelme által, csakhamar uralkodni fog igazságos itélete által.
itélet napján.
Lk 10,17
A görög szerint: a hetven. Lásd itt az 1. v.
a te erődben.
Összefüggésben értelme ez: Ne csodálkozzatok, hogy nektek az ördögök is meghódolnak; ennek oka az én megjelenésem, s én láttam, hogy a sátán, ki minden gonosz lelkek fejedelme, eljövetelem következtében mint bukott le rögtön hatalmának magasságáról. A villám a gyorsaság jelképe (Máté 24,27.). Az égből való leesés az uralom elvesztését jelképezi (Izai. 14,12.). Hogy Krisztus a sátán uralmát megtörte, az új szövetség több helye tanítja (Ján. 12,31. Ján. I. 3,8. 2,13. 5,18.19.). Azonban meg kell jegyezni, hogy a sátán uralma Krisztus első eljövetekor csak megtöretett (Jel. 12,8. s követk.), az idők végezetekor fog végképen megsemmisíttetni (Jel. 20,1. s követk.). Krisztusnak ezen viszonya a sátánhoz az ő első és utolsó eljövetének idején, igen mély jelentőséggel van érintve már a legelső jövendölésben, mely Krisztusról szól (Móz. I. 3,15.). T. i. e szavakban: Ő megrontja a te fejedet, a héber szöveg a „megrontja, széttiporja“ kifejezésére a „suf“ igét használja, mi azt is jelenti „elfödni“ (a héber szerint: Zsolt. 139,11. A Vulgáta szerint: 138,11.). Ez utóbbi értelemben Krisztus viszonya a sátánhoz az ő első eljövetének ideje alatt van jelentve, az előbbi értelemben pedig az ő viszonya az idők végezetével; mert Krisztus most elfödi a sátán fejét, megtöri hatalmát; végre egészen megsemmisíti.
Lk 10,19
a pokol minden fajzata, s mindazon kártékonyság és gonosz felett, mi az ellentől, a sátántól jő (Ambr. Teofil.).
Lásd Márk 16,17.
hogy ti a szeretet cselekedeteiért be vagytok írva az élet könyvébe, örök üdvre választva. Mintha mondaná Krisztus: Ne a csodatévő erőnek örvendjetek, mi nem üdvözít, hanem az üdvnek, melyet a szeretetben való hit által nyertetek (keresztről nevez. sz. János, nagy sz. Gergely). Vesd össze: Máté 7,22.23.
A görög hozzáteszi: különösen.
Lk 10,25
az ő belátását, törvényismeretét.
Vesd össze: Máté 22,35. s követk.
Lk 10,29
oly színt akarván adni, mintha őszinte ohajtása volna a törvényt igazán ismerni tanúlni, hogy azt követhesse.
Ez a kérdés vita tárgya volt. – Az akkori idők irástudói átalán az állították, hogy csak a zsidók tekintendők felebarátokúl, s nem egyszersmind a pogányok; ezeket, mint ellenségeket, gyülölni lehet.
Jézus készakarva eldöntetlen hagyja, vajjon az ember, ki a rablók kezébe jutott, pogány-e vagy zsidó, hogy ez által az irástudóknak alább (37. v.) tudtúl adja, hogy minden szerencsétlennek vagy szűkölködőnek igénye van segélyünkre, és felebarátunknak tekintendő.
A leviták a zsidóknál a papok segédei voltak az isteniszolgálatban. Hasonlók a mi diakonusainkhoz.
Lk 10,35
A denárról lásd Máté 22,19.
A görög szerint: Másnap azután elmenvén, két tizest stb.
A három közől ki gyakorolta a felebaráti szeretet kötelességét?
azaz: segíts mindenkin, nem tekintvén, zsidó-e vagy pogány, segíts minden emberen, a kin segíthetsz, és tanúld meg ebből, hogy minden ember felebarátod. Tekintsd Krisztusban a mindnyájunk iránt irgalmas szamaritánust (vesd össze: Ján. 8,48.). Ő kimenvén, mindnyájunkat mezítelenűl, rakva sebekkel, tele bűnökkel talál e világ útfelén feküdni. Nagy irgalmánál fogva a kegyelem olaját önti sebeinkbe, s átad minket a lelkipásztornak azon megbízással: Viselj gondot rá. Nem sokára ismét eljő, hogy minket egészen meggyógyúltan mennyekbe vihessen.
Lk 10,38
Jerusalem felé.
Bethániába (lásd Ján. 11,1.) mely körűlbelűl egy órányira volt Jerusalemtől.
ki Magdolnának is nevezteték. Lásd Luk. 7,37. Ján. 11,1.
nyugtalankodol és elszórakozol, oly nagy készséggel akarsz nekem szolgálni. Jézus nem a serénységet és munkásságot roszalja, melyet érette Márta gyakorolt; hanem a belső nyugtalanságot, melylyel fáradozott, s nem elégedett meg a szükségesek előállitásával, hogy egyszersmind az ő isteni igéjét is hallgathatta volna.
Lk 10,42
Egyről gondoskodjék az ember, t. i. – hogy magát megszentelje és ez által az üdvösséget elnyerje. A ki ez egyről gondoskodik, többi kötelességeit is teljesíti, munkás és tevékeny; és az ő tevékenysége nem nyugtalan és szórakozott, hanem nyugodt és békés, mert mindig az Istent tartja szem előtt; nem rendetlen és túlzó, hanem mérsékelt és minden hiábavalóságot elkerűlő.
Márta! te irántam való tevékenységedben jó részt választottál, de Mária igéim hallgatásában, s az azokról való csendes elmélkedésben a legjobb részt választotta. A sz. atyák közértelmezése szerint, az Úr Márta része alatt a tevékeny, Máriáé alatt az elmélkedő életet érti, s ez utóbbiban az ember különös feladatáúl tűzi ki, a földiekről való lemondás és önmegtagadás után, magát az Isten igéje fölötti elmélkedésre szentelni, s az üdvözűlésre mindig méltóbbá tenni. A tevékeny élet nem roszaltatik, hanem az elmélkedő élet, mint jobb rész, magasztaltatik. Válaszszuk azt, mire az Isten által hivatva vagyunk. A legjobb rész, úgymond nagy sz. Gergely, nem vétetik el tőlünk, sőt inkább nagyobb lesz az a síron túl, mialatt a tevékeny élet része annyiból vétetik el, a mennyiben annak cselekedetei a halállal megszűnnek, bár a jócselekedetek érdeme meg nem szűnik.
A görög szerint: naponkint.
A görög kiadások az Úr imádságát egész terjedelmében úgy adják, mint az Máténál 6,9–13. találjuk, s mint azt a hívek folytonosan imádkozzák.
Nincs többé senki fenn.
E szavak nincsenek meg a görögben, de a következő föltételezi.
a jó, a szent lélek, a mennyei adományok, a többiek mellőzésével, a miket szinte kérhetünk, itt különösen említtetnek, mert főleg azokat kell kérnünk.
Máté két különböző ördöngös némáról szól, kiket Jézus megszabadított (Máté 9,32. 12,22.), kiknek megszabadítása után a farizeusok ugyanazon káromlásokkal állottak elő, melyeket itt Lukácsnál olvasunk. Ez ugyan egyikre vagy másikra vonatkozhatik, azonban egészen új történet is lehet; mert az bizonyos, hogy a farizeusok, valamint Jézus is, különböző alkalmakkal ismételték szavaikat.
kisérteni akarván, vajjon bír-e csakugyan égi hatalommal.
Isten erejével. Lásd Móz. II. 31. r. 3-ik jegyz.
Az erős fegyveres a régieknél a kapuőr volt nagy házakban; sokszor még a pénztár és drágaságok őrzését is rábízták. Itt a sátán jelképeűl vétetik, ki e világot tulajdonáúl tekinti, s azt magának megtartani törekszik.
Mily boldog az anya, ki ily fiat szült és nevelt!
Te boldognak mondod anyámat, és hasonló szerencsét kivánsz magadnak; igen, ő boldog, mert boldogok mindazok, kik az Isten igéjét hallgatják és megtartják. Ez által tüntette ki magát az én anyám, és ha ő boldog azért, hogy anyám, különösen az által lett azzá, hogy engem hit által lelkében fogant. Sz. Ágoston mondja: Az anyai rokonság mitsem használandott Máriának, ha nem bírt volna azon nagyobb szerencsével, hogy Krisztust, ki méhében viselt, szivében is hordozta. Boldogabb tehát Mária az által, hogy Krisztust hitben foganta, mint az ő testi anyasága által.
mely azon reményben gyűlt össze, hogy égi jelt fog látni, melyet tőle kivántak. Lásd 16. v.
Én ilyen, tartóra helyzett világosság vagyok, melyet mindnyájan tisztán láthatnak, és az én világosságom sokkal tisztábban és dicsőbben ragyog, mint Salamoné és Jónásé; de ha engem nem ismertek meg, a ti vakságtok és megátalkodástok oka annak.
A világosságról, mely Krisztus, átmenet van itt a világosságra, melyet mindenki nyer és élesztenie kell.
a tiszta, őszinte szemnél fogva. Lásd Máté 6. r. 26-ik jegyz.
Vesd össze: Máté 23,25–36. A görög szerint: A farizeus pedig csodálkozék, látván, hogy étel előtt meg nem mosakodott.
Külső szertartásokra sokat adtok, de a belső megszentelést elmulasztjátok.
Az Isten, ki a külső szertartásokat rendelte (bár nem hagyta meg ama kézmosást), nem parancsolta-e szintúgy, hogy az érzületnek a belsőnek megszentelésére is gondotok legyen?
Lk 11,41
A görög szerint: abból, mi benn van (a pohárban, a tálban).
Gyakoroljátok inkább a szeretet cselekedeteit, akkor egészen, belsőleg és külsőleg tiszták lesztek. Az alamizsna itt átalán a szeretet cselekedetei helyett vétetik (lásd a követk.). A szeretet isteni tüze megemészt minden tisztátalant. Lásd Dániel 4,24. Sirákf. 3,33.
Lk 11,44
Némely görög kéziratokban hozzá van téve: irástudók és farizeusok, ti képmutatók.
mert a ti szivetekben is halál és enyészet rejlik, a nélkül, hogy külsőképen látszanék.
Valamint az ő magzataik, úgy ti is örökösei vagytok az ő kegyetlenségöknek.
nem hogy jóvá tegyétek a méltatlanságot, mely a sz. prófétákon elkövettetett, hanem hogy szivetek gonosz érzületét az által födözzétek; mert ti ugyanoly szelleműek vagytok, mint atyáitok.
ki én magam vagyok. Lásd a 31. v. Luk. 7,35. Máté 23,34. Ján. 8,12.
hogy megboszúltassék (megbüntettessék) e nemzedéken.
Igy cselekszenek a mi korunk irástudói is. Nálok van az Isten igéje, s ennek megértésére minden segédeszköz birtokában vannak, de a nagy kincseket, melyek előttök vannak, érintetlenűl hagyják heverni. Megelégszenek, hogy mindent csak felületesen nézzenek, mindenfélét összebeszélnek a napkeleti tartományok házairól, városairól, helységeiről, fáiról, növényeiről stb.; de az Úr szelleme, a mint azt az anyaszentegyháznak és az ő tanítóinak élő igéje megőrzötte, olyan előttök, mint egy bezárt könyv. Magok nem nyitják ki azt, azoknak pedig, kik fölnyitni akarják, azt kiáltják: hogy nem igaz úton vannak. Oh vakok vak vezérei! Az ilyen emberekről, úgymond keresztről nevezett sz. János, valóban azt lehet tartani, hogy ők mind megannyi zárak vagy botránykövek, melyek a mennyország ajtaja előtt vannak. Nem gondolják meg, hogy Isten őrájok e tisztet azért bízta, hogy a kiket ő meghívott, a bemenésre kényszerítsék, mint az nekik evangéliomában megparancsolta (Luk. 14,23.). Ellenben ők a lelkeket visszataszítják, s azt eszközlik, hogy a szűk ajtón, mely az életre visz, be ne menjenek. – Origenes a fönebbi szavakat még szélesebben kiterjeszti. Mindazok, úgymond, kik gonosz életök által a nép között példájokkal bűnre alkalmat adnak, és azoknak, kik még gyengék, tökéletlenek Krisztusban, igaztalanságot tesznek, kedvöket elveszik, és őket megbotránkoztatják, – úgy látszik, bezárják a mennyországot az emberek előtt; magok nem mennek be, és másokat is visszatartanak. E bűn többeket terhel ugyan a nép között is, de főképen a tanítókra nehezedik, kik a népet ugyan az igazság evangéliomára tanítják, de nem cselekszik, a mit tanítanak, mert rosz pásztorok. Azért a juhokat sem kímélik, és nem törődnek azok üdvével, hanem csak a jövedelemre tekintenek, melyet az emberektől bevesznek azért, mivel a népet legeltetni látszanak, holott nem legeltetik azt, hanem hiú dicsőségen kapkodnak és szennyes haszonlesésben találtatnak. Ez díjok ama béreseknek, kik az Isten országát az emberek előtt bezárják, és magok nem akarnak bemenni, és nem akarják érteni, mi (Máté 7,13.) mondatik: A szoros kapun menjetek be.
Lk 12,1
A görög szerint: Sok ezer ember gyűlvén pedig össze.
A görög szerint: Előbb óvakodjatok stb. Mások egybekötve így: kezdé mondani előbb tanítványainak stb.
úgy, hogy szivök romlottsága, melyet most annyi gonddal rejtegetnek, egykoron ég és föld előtt ki fog nyilváníttatni; valamint az én igéim igazsága és tanítványaim valódi belső szentsége szintén az egész világ előtt ismeretessé lesz. Lásd a követk.
Lk 12,3
egymás között tanításomról, hivatalomról stb.
nyilvánosan.
A Szentlélek ellen való bűnbe az esik (lásd erről Máté 12. r. 27-ik jegyz.), ki a kijelentett igazságot saját meggyőződése ellen megtagadja.
Testvérem egyedűl magának akarja tartani az örökséget, parancsold meg tehát, hogy osztozzék velem, és határozd el tekintélyed által, mit a bírák tán kevésbbé tudnának igazság szerint eldönteni.
Ember! ez a világi bírót illeti; én e végre nem jöttem; én csak az örökkévaló örökséget tanítom és osztom. Egyszersmind az Üdvözítő ez által inteni akarta az egyházi személyeket, hogy világi pörös ügyekbe ne avatkozzanak, hanem az isteniszolgálatban foglalatoskodjanak Tim. II. 2,4. szerint (Ambr. Ágost. Béda); hacsak a hívek békéje és a szeretet másként nem kivánja, a mint hogy a püspökök hiveik világi pörös ügyeit többször elintézték. A következőben Üdvözítőnk óvakodásra int a fösvénységtől és a földiekért való szorgoskodástól; ezen kérő tehát nem igen lehetett olyan, ki, csakhogy a szeretetet meg ne sértse, palástját is odaadja, ha ruhája elvétetik (Máté 5,40.).
Lk 12,15
minden rendetlen bírvágytól.
még a földi sem, annál kevésbbé a lelki, az örök élet.
a ki kincseit nem az Istennél gyüjti, a szeretet cselekedeteit és a természetfölötti erényeket, melyekre örök jutalom vár. Kinek nem az Istenben és isteni dolgokban van vigasztalása és kincse, kiben nincs szeretet, mint sz. Ágoston mondja; mert a kiben szeretet vagyon, az Istenben marad, és az Isten őbenne. Mije van a gazdagnak, ha szeretete nincs? Mije nincs a szegénynek, ha szeretete van? Hiszed-e, hogy az a gazdag, kinek szekrénye tele van aranynyal; vagy az a szegény, kinek lelkiismerete el van telve Istennel? Az a valódi gazdag, kiben Isten lakni méltóztatik.
A görög szerint: a madaraknál.
aggasztó gondolatokkal és tervekkel, mint széllel, ne szédelegjetek a gondokban.
A görögben csak ez van: az Isten országát. A Vulgata úgy adja, mint Máténál 6,33.
Lk 12,32
hivők kisded nyája; kicsiny számra nézve, kicsiny az alázatos érzületre nézve.
hogy titeket igaz híveihez számítson itt és a síron túl. Ne féljetek, hogy a szükségesekben hiányt fogtok szenvedni, kik előbb az Isten országát keresitek. Ki oly dicsőt, mennyeit ad, úgymond sz. Cirill, éhen hagy-e elveszni? Az összefüggésből kitűnik (lásd a követk.), hogy a kisded nyáj alatt közvetlenűl ama tökéletesek értetnek, kik Krisztusért mindent elhagytak (Máté 19,27.28.).
Lk 12,33
Add el mindenedet, és oszd a szegényeknek. Ez nem parancs, hanem tanács azokra nézve, kik a tökély magasabb polczára vannak hivatva, mint ez Máté 19,17.21. v.-ből kitűnik, hol ez azoknak mondatik, kik tökéletesek akarnak lenni.
ki nem lyukadnak, a kincset el nem vesztik. Jövedelmeztessétek pénzeteket az ég számára, hol tőke és kamat el nem vesznek, t. i. jótékonyság és alamizsnálkodás által átalán.
Legyetek Uratok elfogadására (36. v.) mindenkor készek és éberek (Máté 24,42. s követk.). Az Úr itt a keletiek szokására czéloz, melynélfogva bő ruhájokat munkánál és útrakeléskor felövezték, hogy az akadályukra ne legyen. A szolgálat azon kötelességi kör, mely mindenkinek kimutattatik; az éberség ama folytonos készségre vonatkozik, melylyel az Urat a halálórán vagy itéletkor kell fogadni.
Lk 12,36
ünnepélyes menetben a menyasszonynyal együtt. A menyekzői szertartásokról lásd Máté 25,1. s követk.
Máté 25. r. az éber szűzekről szól, s azok alatt különösen a tökéletesek értetnek, kik magokat kiválólag és teljesen az Istennek szentelik; itt szolgák használtatnak a példabeszédben, s ezek által különösen ama tanítványok jelöltetnek, kik tevékeny munkásságra vannak hivatva.
Lk 12,37
hogy nekik szolgálhasson. Lásd a 19-ik jegyz.
Vendégségeknél a ház ura körűljárta a vendégeket, hogy lássa, nincs-e valamiben hiányuk, mit ha észrevett, maga szolgált a vendégeknek. A mennyei vendégségnél az Úr maga fog felszolgálni hív szolgáinak, azaz, önmagát fogja nekik adni, s ezek el fognak árasztatni az ő teljességétől, mint a zsoltáros mondja (35,9.), itattatni az ő gyönyörűségének patakjából, és eltelni az ő házának bőségéből.
Vesd össze: Máté 24,43. s követk.
A példabeszédben foglalt tanítás egyenesen nekünk szól-e, az Úr szőllője munkásainak, az egyházi elöljáróknak, vagy minden hiveknek?
A nagy házaknál, hol sok cseléd volt, egyiket felügyelővé tették a többiek fölött. Ennek fődolga volt az alárendeltek viseletére vigyázni, és nekik a rendelt tartást kiadni. Jézus ez igékkel Péter kérdésére felel, és mondani akarja: Mindenek előtt tehát az Úr sáfárja értse ezt magára, s így különösen te, kit én házam fölé rendeltem, és ti mindnyájan, apostolok, kik házam felügyeletében részt vesztek (Kor. I. 4,1.). Boldogok vagytok, ha hív szolgáknak, munkásoknak és ébereknek találtattok. Lásd a követk.
Lk 12,46
elkülönzi azoktól, kik üdvre vannak választva. Mások a görögöt így: szétvágja őt.
kik mégis híveknek akartak látszatni. Azért mondja sz. Máté 24,51. hogy részét a képmutatókkal adja ki.
De lehet-e tudatlanúl bűnhödni, és a tudatlan vétség büntethető-e? Abban, mi parancsolva van, nem minden tudatlanság bűntelen, csak az az, midőn valaki legyőzhetlen tévedésben vagyon. Ha a tévedés, a tudatlanság könnyebben vagy nehezebben legyőzhető volt, akkor az többé vagy kevésbbé büntetésre méltó; ilyen leginkább azon esetben, midőn valaki készakarva marad tudatlanságban, hogy az igazság ismeretére ne juthasson (vesd össze: Zsolt. 35,4.), vagy midőn valaki azt csak ürügyűl használja.
Vajjon Jézus ezen igéket az előbbiekkel egyszerre mondta-e, nem bizonyos, a mennyiben sz. Lukács, valamint a többi evangélisták is, gyakran sorozzák egymáshoz Jézus beszédeit, melyek különböző időkben mondattak; azonban mégis lehet az összefüggést némileg helyreállítani, és pedig ilyformán: Én arra tanítottalak titeket, hogy hívek, munkásak és éberek legyetek, várván az én eljövetemet; hanem ez nem lehet meg a lángoló szeretet szelleme nélkül, és szükségképen az ellenmondás, az üldözés, a szorongatás tüze lesz annak következése. – A tűznek a sz. irásban többféle képleges jelentése van. Jelképezi a szeretetet (Énekek éneke 8,6. Ap.cs. 2,3. Luk. 24,32.), de a háborút is (Izai. 10,17.18.), és a szorongatásokat (Zsolt. 65,12. Sirákf. 2,5.). Itt az összefüggés szerint mind a kettő értetik, közvetlen ugyan a szeretet tüze, melyet Krisztus a Szentlélekben a földre küldött (Ambrus, Athan. Cirill, Jerom. Ágost. Gerg. és mások), azután az attól elválhatlan harcz és szorongatás tüze is (Tertull. Maldonat).
Lk 22,44
De a szeretet ezen tüze égből nem fog előbb leszállani, s az ellenmondás tüze a földön nem fog előbb kitörni, míg csak a kínszenvedésben egészen el nem merűlök; oh mennyire ohajtom a pillanatot, hogy a világ üdvét halálom által kivivjam!
Jézus előbb a zsidókat rótta meg, hogy ők, bár meg tudják itélni a természet tüneményeit, de nem akarják érteni az idő jeleit, melyek pedig őt oly világosan hirdetik; ez által megrótta őket, hogy elmulasztották az itéletet az igazság országára nézve; most még azt rója meg, hogy elmulasztották magokat is megitélni és elitélni, s így vétkeztek a szeretet ellen, melyet nem tudtak fentartani. A vers értelme ez: Ha ti a természeti tüneményekről oly jól tudtok itélni, miért nem tudjátok magatokat is megitélni, ügyeiteket egymás között szeretetben elintézni, és ellenkezőiteknek megbocsátani?
Ha valakivel pörbe keveredel, békűlj meg vele, mielőtt az ügy bíró elé kerülne.
Az Úr ezt is az örök Bíróra vonatkozólag mondja. Lásd Máté 5. r. 34-ik jegyz.
E gyilkolásról, a szentiráson kivül, nem szól a történelem. A számtalan erőszakoskodás közt, melyeket a romaiak elkövettek a zsidókon, elenyészett az, mint egy csöpp a tengerben.
Siloe, forrás a Sionhegy lábainál (Izai. 8,6. Ezdr. II. 3,15.). E torony a város falán volt a forrásra néző oldalon.
mindnyájatokat hasonlóképen elér az isteni büntetés, a véletlen erőszakos halál. Az Isten nem büntet itt mindenkit, úgymond ar. sz. János, hanem némelyeket, hogy a többieknek alkalom nyujtassék bűnbánatra; és nem tartja fen mindenkinek büntetését a jövő életre, nehogy sokan az ő gondviselését és világkormányzatát tagadják.
haszontalanúl.
E hasonlatosság további, bűnbánatra való inteleműl szolgálandott az ott álló zsidóknak. A szőllő ura az Isten, a fügefa Izrael népe. Ehhez küldött az Isten tanítókat, kik azt oktassák, hogy az igazság gyümölcseit teremje meg. Midőn ezeket beszedni akarta, nem talált egyebet, mint a külszertartások gyakorlatát, mint hasztalan leveleket. Háromszor jött az Úr, úgymond sz. Jeromos. Először törvényt adott Mózes által, azután szólt a próféták által, végre elküldötte Fiát. Ennek halála után még negyvennégy évi időt engedett megtérésre. Miután nem tért meg, Jerusalem elpusztíttatott, és a nép az egész világon szétszóratott. – Ismerd meg te is látogatásod idejét, nehogy, mint gyümölcstelen fa, kivágattassál.
ki a gonosz lélektől volt megszállva, mely őt beteggé tette. Vesd össze: Máté 9,32.
Lásd Máté 8. r. 3-ik jegyz.
A görög szerint: Képmutató!
Lk 13,24
Lásd Máté 7. r. 13-ik jegyz.
mivel oly időben akarnak bemenni, mikor nincs többé megengedve a bemenet. Lásd a követk.
Lk 13,25
A görög szerint: Uram! Uram!
Az Úr itt az ő mennyei országába való fölvételről szól; mert itt még mindenkinek nyitva van a bemenet, és az ajtó csak a síron túl záratik be. Az Úr ismeréséről lásd Máté 7,22.23.
hiszen nálad voltunk, és te minálunk; mi a te társaságodhoz, a te anyaszentegyházadhoz tartozunk.
A görög szerint: De mondom nektek, ő azt feleli: Nem ismerlek stb. – A külső közösség Krisztussal tehát, vagy a puszta „keresztény“ név még nem elég az üdvözűlésre. Az ily keresztények nemcsak, hogy nincsenek Krisztussal, hanem ellene vannak, – gonosztevők; mert a ki nincs vele, már ellene van. Lásd Máté 12,30.
azaz: minden nemzetből.
A farizeusok, úgy látszik, Heródes bujtogatásából fenyegették és ijesztették Jézust, hogy hagyja el az ő tartományát, mert félt a háborgásoktól és a romaiaktól.
Lk 13,32
annak a ravasz világfinak.
A jótétemények és áldások, melyeket én árasztottam, nem sokára megszűnnek, mert már csak rövid ideig működöm itt.
Rövid ideig kell még Jerusalemen kivül működnöm; ezen városban pedig el kell vesznem; mert úgy szokott történni, hogy a próféták Jerusalemben öletnek meg.
A görög szerint: mint a tyúk az ő csirkéit szárnyai alá.
elpusztíttatik és leromboltatik, a mint hogy az már most is terméketlen pusztaság szellemi tekintetben. Megmarad, a mi; csakhogy külsőleg is olyanná lesz, a minő már belül.
beszédet, tanítást, mely azon felűl, a mit mond egyenesen, még többet és magasabbat is jelent.
A további és fensőbb tanítás, mi e vendégségi illemszabályokban rejlik, a keresztény alázatosság, a szolgálati készség átalán, miről a fönebbiekben ismét van szó.
A farizeus, úgy látszik, azért hítta vendégeit, hogy általok viszont meghivassék. Krisztus nem tiltja itt a barátokat és rokonokat vendégekűl meghivatni, – ez magában is dicséretes, ha igaz szeretetből történik; hanem csak a tökéletesebbet tanácsolja, a nélkül, hogy a kevésbbé tökéletest tiltaná.
Ennek okát ar. sz. János így adja: Ha te egy szegényt meghísz, az Istent teszed adósoddá, s mennél kevésbbé rokonod ő, annál bizonyosabb, hogy benne Krisztus jő hozzád látogatásodra. De te azt mondod: A szegény tisztátalan és szennyes. Mosd meg csak őt, és úgy ültesd magadhoz; ha ruhái tisztátalanok, adj neki tisztát, és ha nem akarod magadhoz fölvenni, ültesd szolgáid közé; és ha teljességgel nem akarod, hogy nálad legyen, küldj legalább neki asztalodról. Krisztus ezen tanácsát követte sz. Gergely, kinek asztalánál közönségesen tizenkét szegény volt. Sz. Lajos, franczia király, naponkint 120 szegényt, ünnepeken 200-at táplált, gyakorta szolgált nekik, és lábaikat megmosta.
vissza fog az neked fizettetni a többi, dicső feltámadandó igazakkal együtt.
Valamint a zsidók akkor átalán a Messiás jövendő országát érzékileg fogták fel, melyben nagy élvezetekhez reméltek juthatni, úgy ezen vendég is a mennyországi lakoma alatt csak földi vendégeskedést értett. De szava azért igaz. Lásd Zsolt. 35,9.
Lk 14,16
Ez a vendég boldogoknak mondá azokat, kik az Isten országának részesei lesznek, és valamint a többi zsidók, úgy ő is kétségkivűl azok közé hitte magát számíthatni. Ellenben Krisztus a következő példabeszéd által azt tanítja, hogy a zsidók földies érzületök által magokat zárták ki abból, bár ők voltak az első meghivottak. Majd egészen e hasonlatot adja elő Máté 22,2. s követk. Csakhogy Krisztus ezt itt más időben, más körűlmények között és más módon adja elő. A vacsorát adó ember itt az Isten Krisztusban, a vacsora Krisztus anyaszentegyháza, a kiküldött szolga az evangéliom hirdetői, az először meghivottak a zsidók, az utóbbi hivatalosak a szamaritánusok és a pogányok. Értelme ez: Minthogy a zsidók a Jézus Krisztus által hozott üdvöt különféle ürügy alatt nem akarták elfogadni, tehát a szamaritánusok és pogányok vétettek föl az Isten országába, az anyaszentegyházba. E példabeszédnek más alkalmazása is van; lásd erről Máté 22. r.
a zsidókat. Ezt tették a próféták, kik a Messiást és az ő isteni országát előre hirdették.
nagy készséggel várja őket.
miután ura parancsát teljesítette.
Ezek a legtávolabb eső pogányok, kik csak az utolsó időben jutnak az üdvre.
Lk 14,24
és kik a meghivást a földi dolgokhoz való ragaszkodás miatt megvetették.
Az anyaszentegyház sz. Gergelylyel e példabeszédet azon vacsorára alkalmazza, mely a híveknek az Oltáriszentségben adatik. Az érzéki emberek ezt sem fogják fel, és megvetik, de a lelki szegények, a kicsinyek, az alázatosak bő táplálékot nyernek abban.
midőn a farizeus házát elhagyá (1. v.).
Krisztus a fönebbi hasonlat által megmutatta, hogy az érzéki emberek, kik a világról le nem mondanak, és magokat megtagadni nem akarják, a mennyországból magokat kizárják; most határozottan kimondja, hogy tanítványai csak azok lehetnek, kik mindazt megtagadják, elhárítják, mi üdvözűlésök útjában akadályképen áll. Gyülölni, itt annyit jelent, mint kevésbbé szeretni, a mint ezt Krisztus maga megfejti Máté 10,37. A kit atyja, anyja stb. gátol tanításom követésében, s így a ki jobban szereti atyját, anyját stb. nem lehet az én tanítványom.
Valódi kereszténynek lenni oly nagy és nehéz föladat, mintha valaki tornyot akarna építeni, vagy még egyszer oly erős ellenséget legyőzni. E nagy és nehéz föladat végbeviteléhez nagy és rendkivüli segédeszközök kivántatnak, hogy a czélt elérjük, – teljes önmegtagadás, tökéletes lemondás mindarról, mi az üdvözűlést akadályozza. – Ez a hasonlatosság és az általa előadott tanítás minden kereszténynek szól, a mennyiben mindnyájan kötelesek kerűlni és elhagyni mindazt, mit csak nagy bűnnel és üdvelvesztéssel tarthatnának meg, különösen pedig azok, kik a tökéletesség állapotját választották; ezek kötelesek kerűlni és elhagyni mindazt, mi őket tökélyesűlési föltételökben gátolhatná. Megjegyzendő az is, hogy Krisztus mind a két hasonlat által nem azt akarta mondani, hogy azok, kik magokat önmegtagadásra elég erőseknek nem tartják, Krisztus hivását mellőzhetik, a kereszténységről lemondhatnak, vagy, hogy az üdv halálos ellenségeivel békére léphetnek; sőt inkább azt akarja mondani: mivel az ő hivását követni mindnyájan tartoznak, köteles magát mindenki megtagadni, és üdvének elleneivel harczra kelni, mi nem fogja felülmúlni erejöket, ha azt komolyan akarják, és az Istentől kegyelmet kérnek, melyet ő valósággal elegendő mértékben meg is ad mindenkinek. Igy a sz. atyák és lelkitanítók.
Szép dolog, kereszténynek lenni, de az önmegtagadás és lemondás sava nélkül hasztalan üres lény az. A keresztény tanítókról még inkább szól ez. Lásd Máté 5,13. Márk 9,49.
Lásd Máté 9,10.11. A görög szerint: mind a vámosok és bűnösök.
Jézus itt három hasonlatban tanítja, hogy neki föladata a bűnösöket elfogadni. Az elveszett bűnösök élet és értelem nélküli garas képe alatt vannak elétüntetve, továbbá oktalan állat, a juh képe alatt, végre észszel megáldott ember képe alatt, kinek elméjét azonban a szenvedély és érzékiség elhomályosították. Ez által a bűnösök fokozat szerint vannak jelölve, a mennyiben nagyobb vagy kisebb fogékonysággal bírnak a megtérésre. Krisztus mindeniket fölfogja, még a legelholtabbat is.
t. i. a legelőn, mely pusztának is neveztetett.
szintoly nagy, sőt annál nagyobb az öröm, mivel véletlenűl meglepő. Krisztus itt emberileg szól. Sz. Gergely is megjegyzi, hogy Isten és a szent angyalok inkább örűlnek egy megtért bűnösön, mint egy keresztségi ártatlanságban megmaradt igazon, mivel a megtért bűnösöket buzgóbban szokták szolgálni, és forróbban szeretni.
drachmája. A drachma görög pénz, annyi, mint egy denár. Lásd Márk 6,37.
Ne csodáljátok tehát, ha én a bűnösöket magam körűl megtűröm, és megtéritésökben fáradozok.
A tékozló fiúról szóló példabeszéd, Istennek a szegény bűnösök iránt való szeretetteljes tevékenységén kivűl, egyszersmind a bűnösnek önismeretét, önvallomását és áldásteljes megtérését is előadja; továbbá nem lehet félreismerni, hogy az Úr nagyban is szem előtt tartotta a viszonyokat, és a zsidóknak élénken elé akarta adni, hogy az általok bűnösöknek tartott pogányok, az ő bűnbánatos érzületökért, a mennyország isteni asztalához előttök fognak bebocsáttatni. E tekintetnél fogva az idősb fiú Izrael népét, különösen pedig a törvény betűje szerint igazaknak látszó farizeusokat, az ifjabb pedig a bűnös pogányvilágot és átalán a bűnösöket jelképezi.
az ingóságot, az ingatlan vagyont magának tartván.
Lk 15,16
A görög szerint: vadgyümölcscsel, mint némelyek vélik, azon fa gyümölcsével, melyet mi szent-jános-kenyérnek nevezünk, mi keleten a legszegényebb emberek és a barmok tápláléka.
annyit, hogy abból jóllakhatott volna. A cselédség fölött egy felügyelő volt, ki közöttök a táplálékot felosztotta. Lásd Luk. 12,42.
megbántottam az Istent.
Ez a szó nincs meg a görögben.
A görög szerint: vagyonodat.
Vonatkozólag a zsidókra (lásd 8-ik jegyz.) értelme ez: Van hitetek az igaz Istenben, van törvényetek, s vannak prófétáitok, és részt is vehettek azon kegyelmekben, melyeket a megtérő pogányoknak és bűnösöknek adok, ha akartok; azonban, hogy örvendeznek az ő megtérésökön, és őket elfogadom, ez atyai kötelességemben áll, mivel ők is gyermekeim; vagy ti azért akartok roszak lenni, mivel én jó vagyok?
A gazdag ember itt az Istent jelenti, a sáfár az embert, a javak e világ gazdagságait. A hasonlat értelme ez: Valamint amaz idegen jószágból magának jóbarátokat gyüjtő sáfár okosan intézte dolgait, hogy földi életét fentarthassa: szintoly okosak legyünk mi is, hogy e világ gazdagságain, melyeket bírunk, de melyek még se valódi tulajdonaink, magunknak barátokat szerezzünk az örök életre (Ágost.). A tékozló fiúról előadott példabeszédben a földi javak igaztalan, bűnös használatáról volt szó; az itt következőben pedig a gazdagságnak vagyis a világi javak fölöslegének helyes használatáról adatik tanítás.
Lk 16,6
Szószerint: száz kád. A héber kad tulajdonképen korsót jelent. A görög szerint: száz bat. Ez 2022 köbhüvelyknyi mérték.
A tékozló sáfár urának vagyonából veszen el, s azt ajándékozza az adósnak, hogy ezt barátjává tegye. Hasonlóképen mi is, kik egyben vagy másban elfeledkeztünk kötelességünkről, tartozunk birtokunk fölöslegéből, mely szintén nem tulajdonunk, hanem az Istené, az Isten egyéb adósainak, a szegényeknek adni, hogy ők, vagy inkább a jótétemények, melyekkel irántok viseltetünk, kegyelmet szerezzenek nekünk az Istennél.
Szószerint: Száz kor buzát, mi 4320 tojásnyi mérték volt.
Lk 16,8
Az Úr megdicséré a sáfár eszességét, hogy az általa kezelt javakat saját hasznára fordította. Hasonlóképen mi is okosan cselekszünk és dicséretet nyerünk, ha a fölösleget, melyet Isten sáfárkodásunkra adott, örökkévaló hasznunkra fordítjuk. A sáfár idegen jószágból ad, mi magában véve rosz; de ez csak a hasonlathoz tartozik, és csak annyiban alkalmazható, a mennyiben a fölösleg, melyből adni tartozunk, szintén idegen, t. i. az Isten jószága, mely csak kezelés végett adatott nekünk. Elajándékozni oly jószágot, melylyel nem rendelkezhetünk, ép oly rosz cselekedet lenne, mint a minő a hűtelen sáfáré volt.
Lk 16,8
nemzetségökre nézve, oly dolgokra nézve, melyek e világot, az ő életöket és földi jólétöket illetik.
Azok, kik igaznak és jónak azt tartják, mit a világ annak tart, sokkal okosabban tudnak intézkedni, hogy czéljokat elérjék, mint azok, kik mennyországba törekszenek, hogy az örök üdvöt elnyerjék.
Lk 16,9
az igazságtalan gazdagságból. Lásd Máté 6,24. A gazdagság átalán igazságtalannak mondatik, mivel az idegen jószág, t. i. az Istené, melyet mi mint sáfárok birunk; mivel nem valódi, igaz, tulajdonképen való jó az, mint a mennyei javak, az igazság, erény; mivel ritkán szereztetik igazságtalanság nélkül, és közönségesen igazságtalanságra és bűnre csábít. Értelme ez: Fölöslegteket fordítsátok a szeretet és jótékonyság cselekedeteire, hogy ezek mintegy barátaitok legyenek, kik nektek az örökkévaló hajlékokat megszerezzék.
Lk 16,10
A „csekély“ itt a földi javakat jelenti. Isten ez alapelv szerint intézkedik; a ki csekélyben hív, nagyban is az; tehát csekélyben is bizonyítsuk be iránta hűségünket, ha nagyra, mennybe óhajtunk emeltetni.
a mennyei adományok jó használásában; mert az ilyennél van a szeretet Szentlelke, ki őt helyesen vezérli. Azonban Krisztus itt közmondásképen szól; a közmondások pedig, habár nem mindig, de többnyire találók.
Ha nem vagytok hívek az idegen, igazságtalan javak (lásd 8-ik jegyz.) kezelésében, mikép lehetne rátok bízni a mennyei, a valódi javakat?
Miénk az isteni, a mennyei, mert mi Isten képére vagyunk teremtve, tehát isteni nemből valók. Ha ti hívtelenek voltatok a földi javak kezelésében, melyek rátok nézve idegenek, a mennyiben csak sáfárkodástokra adattak, és nem lényetekhez tartozók: Isten nem adhatja meg nektek, a mi származástoknál, természeteteknél fogva titeket illet, s így mintegy tulajdonotok; mert a ki az idegen vagyont eltékozolja, megérdemli, hogy tulajdonát is elveszítse.
Ennek összefüggése az előbbivel ez: A ki fölöslegét így nem használja, az rabja a gazdagságnak, és azért Isten szolgája nem lehet; mert két úrnak, kik ellenkezőt parancsolnak, szolgálni nem lehet. Lásd Máté 6,24.
Ti cselekvésteket, különösen gazdagságtok hovaforditására nézve, szent és igazságos színben tudjátok az emberek elé tüntetni, de az Isten ismeri sziveteket, és tudja, hogy csak az élvezetre és a földi jólétre van gondotok; a ti színlett jámborságtok és igazságtok az emberek előtt ugyan nagynak látszik, de az Isten előtt utálatos.
mindenkinek erőt kell magán vennie, hogy azt elnyerhesse.
A 16. 17. 18. versek értelme, összefüggésben az előbbiekkel és egymás között, ez: A gazdagság ily kezelése nehéznek látszik ugyan előttetek, de itt az idő, hogy hirdettessék az Isten országa, melyben mindenkinek kijut a nehéz föladat, hogy azt véghezvigye (lásd 14. r. 16-ik jegyz.), és csak azok érik el a czélt, kik magokon erőszakot tesznek (Máté 11,12.). Az Isten országának elérkezését hirdető Jánosig tartott a törvény és a próféták, a kevésbbé tökéletes vallási állapot (lásd a bevez. az evangéliomokhoz); most már a kegyelem új szövetsége hirdettetik. Ez a törvényt ugyan meg nem szűnteti, mert annak legkisebb szabálya is fen fog tartatni; hanem az minden szabályaival együtt annyiban fog megváltozni, a mennyiben tökéletesítve, fensőbb módon visszaadatik. Példáúl szolgáljon erre a házasságról szóló tanítás, mely az új szövetségben tökéletesebb, a dolog természetével megegyezőbb módon adatik elé, valamint átalán minden tanításom a tökélyre czéloz, melyet csak azok érnek el, kik arra komolyan és állhatatosan törekszenek. Ker. sz. János föladatáról lásd Máté 11.; a törvény tökélyesűléséről lásd Máté 5,17.18.; a házassági kötelék fölbonthatlanságáról lásd Máté 19,3. s követk. Márk 10,2. s követk. Máténál e versek más összefüggésben adatnak elé.
A dúsgazdag azon embereket jelenti, kik a földi javakat roszra fordítják és semmi jót nem tesznek; a szegény Lázár azokat, kik fáradalmas, de erényes életet élnek a földön. Ezek örök jutalmat nyernek, amazok örök büntetést. E példabeszédből azt is lehet következtetni, hogy a ki itt érzéki örömekben él, ott nehezebben üdvözűl, és hogy a szegényeket inkább lehet boldogoknak mondani, mint a gazdagokat.
azaz: kit Isten segít.
Lk 16,21
„de senki sem adá neki“ nincs meg a görögben.
mint félholthoz jövének, és nevelék fájdalmait.
Lk 16,22
Ábrahám kebele, a patriarkák nyughelye, hol ők Krisztust várták. Kebelnek mondatik, mivel a gyermekek, kik szerető atyjokhoz mennek, mintegy az ő kebelére fölvétetnek.
a sohajtás helyén (Jób 26,5.). A görögben csak annyi van: és eltemetteték. A pokol a következő vershez van csatolva így: Pokolban pedig fölemelvén stb.
a Messiás eljövetének reménye által; azonkivűl a pokol tornácza nem volt örömhely, sőt inkább a patriarkák, minden vigasztalás mellett is, csendes bánatban voltak, mivel az Isten látásának még nem örvendhettek. Lásd Zsolt. 6. 7-ik jegyz.
a pokol kínjairól. Mások szerint: hogy figyelmeztesse őket.
Mert hogy a csodát valaki bizonyságúl elismerje, készséges hittel kell bírnia. Lásd Máté 12. r. 36-ik jegyz.
Lk 17,2
Némelyek a görögöt így: szamaras malomkő.
alkalmúl szolgáljon az ő bukására.
hogy ezt jól megérthessük, és örömmel gyakorolhassuk.
látszólag oly kicsiny, de bensőtökben élő.
hogy nekem szolgálhass.
Ezen hasonlat arra tanít, hogy kötelességeink teljesitésében a fáradhatlan hűséget mély alázattal kell egybekapcsolnunk, mely magának semmi érdemet sem tulajdonít; akkor nyerjük meg a hitnek amaz erejét. A keresztény ember megtanúlhatja ebből, hogy habár egész nap fáradásig dolgozott is, mielőtt nyugalomra menne, nem szabad elmulasztania, hogy előbb urának ne szolgáljon, azaz, ne teljesítse iránta különös kötelességeit – t. i. hogy őt imádja, neki hálát adjon, őt kérje és magasztalja. Jegyezd meg ezt is, hogy itt a szolga tesz urának szolgálatot, egykoron pedig az Úr fog neki szolgálni (lásd Luk. 12,37.).
hogy őt tisztátalanná ne tegyék.
Lásd Máté 10,5.
hálát adjon Istennek, a minden jó kútfejének.
Lk 17,20
a Messiás, mint földi uralkodó, földi dicsőségben?
mint jőni szoktak a királyok, fényes kisérettel és külső pompával.
Lk 17,21
Nincs térre szorítva, mint valami földi dolog, mint egy pusztán földi ország.
Isten országa bensőleg támad itt vagy ott tisztán szellemi módon, és nálatok is bensőtökben kell létre jőnie (Ján. 3,3.). Külsőleg hirdettetik ugyan, de minden egyes emberre nézve bensőleg kezdődik készséges hit által, és benne minden jóvá fejlődik, s igazsággá, békévé és örömmé lesz a Szentlélekben (Rom. 14,17.). Ebből azonban nem következik, hogy Isten országa épen nem látható, nem észlelhető a földön. Krisztus csak annyiból állítja a farizeusok ellenében, hogy az nem szembetűnő azon értelemben, mint a farizeusok várták, nem földi, érzéki, csupán a zsidókra kiterjedő ország. De hogy annak egyszersmind a hivők látható társulataképen, egyházképen kell föltűnnie, ez magától értetett. Mert a belső külsőképen nyilatkozik, és midőn Krisztus hivőket, tanítványokat és apostolokat gyüjtött maga köré, akkor velök együtt, mialatt az Isten országa bennök volt, egyszersmind egy külsőleg látható társaságot is képezett, melyet mi anyaszentegyháznak nevezünk. A bensőnek és külsőnek ezen csatlakozását már maga a kifejezés is mutatja, „bennetek“ van, t. i. „bensőtökben“ és egyszersmind „közöttetek.“
Összefüggésben az előbbivel, jelen vers értelme ez: Most már nincs többé mit várni, Isten országa bensőleg és külsőleg eljött; most arról van szó, hogy az alkalmat, a kegyelem idejét használjátok. Értsétek ezt magatokra, és fordítsátok hasznotokra közöttetek látható jelenlétemet, mert eljő a nehéz idő, a munka, fáradság és szorongatás ideje, midőn legalább egy napig kivánnátok engem személyesen látni, hogy tőlem vigasztalást és oktatást nyerjetek, de nem fogtok látni engem. Mindazáltal én ismét eljövök; de ne hagyjátok e részben elámíttatni magatokat. Lásd a követk. Az összefüggés így is lehető: Ti is vártok egy országot külső dicsőségben, és egykor epedve fogjátok várni eljövetelem napját, midőn azt létesítendem; de ti nem láttok meg engem akkor, midőn kivánjátok. Ne csaljátok meg ebben magatokat.
Ő hirtelen oly fénynyel és dicsőséggel fog megjelenni, mely az egész világot meglepi. Lásd Máté 24,27.
Még mindig megvettetik a rosz világtól az ő híveiben. Lásd Máté 16,21.
az ő második eljövetekor.
magát dicsőségben megmutatja. Az ő első eljövetétől fogva el van az rejtve az ő híveinek Istenben rejtező életében. De második eljövetekor minden napfényre jő, és Isten országa külsőleg is dicső lesz, habár nem úgy, mint azt a farizeusok várták (20. v.).
hanem csak az Úr eljövetére gondoljon, hogy őt saját üdvére elfogadhassa; csak ahhoz fusson, kitől segítség jő. Máténál 24,17. e szavak egyenesen az Úrnak azon eljövetéről értetnek, midőn itéletet vala tartandó Jerusalem fölött.
ki vagyonáról gondoskodva, visszanézett, s ez által vesztét találta.
Ez időben nem kell semmi egyébre gondolni, hanem hogy az ember az ő valódi életét t. i. lelki életét megmenthesse. Lásd Máté 10,39.
Ebből következtetik némelyek, hogy az Úr második eljövetele éjjel fog történni. Vigyázzatok és imádkozzatok.
Hol fog ez megtörténni?
Hol a romlottság már megérett, ott következik be a büntetőitélet. Vesd össze: Máté 24,28.
A görög szerint: hogy ne járjon mindig rám, és ne boszantson. Mi egyre megy a latinnal.
mit mondott e példabeszédben.
Lk 18,7
az igaz bíró és emberbarát.
A görög szerint: habár késik is ügyökben.
Lk 18,8
itéletre.
Ezen igék mutatják, hogy a fönebbi példabeszéd egyenesen ama szorongatásokra vonatkozólag mondatott, melyeket a kevés számú hivők a végső időben szenvedni fognak a kereszténység elleneitől, mely szorongatásokból állhatatos könyörgésök után hirtelen ki fognak szabadíttatni az ember Fia megjelenése által. Hogy az utolsó időkben a hitnek, s az evvel kapcsolatban levő fensőbb életnek és működésnek nagy fogyatkozása fog bekövetkezni, ezt maga az Úr érinti Luk. 17,26–28. és Máté 24,24. Vesd össze ezzel Joel 3. r. 3-ik jegyz. és az imádságról átalán Máté 6,6. s követk. 7,7. s követk.
A következő példabeszédben a farizeus azon embereket jelenti, kik az ő külső jócselekedeteikben, s külsőleg tisztességes életmódjokban elbízva magokat, azt hiszik, hogy azért már Isten előtt is kedvesek, és másokat megvethetnek. A vámos azokat jelenti, kik bűnös voltukat elismervén, jócselekedeteikben nem találják magokat megigazúlva, hanem töredelmes szívvel kegyelmet kérnek az Istentől. Egyszersmind arra tanít a példabeszéd, hogy imádságunknak, ha meghallgattatását óhajtjuk, alázatos, töredelmes szivből kell származnia.
Lk 18,10
Lásd Máté 3,7.
Lásd Máté 5,46.
ki a gazdagnak kincsei közepett is megadhatja a szegénység lelkét.
A görög szerint: meggyaláztatik.
Ők ezen igéket nem tudták megegyeztetni a jövendő dicső országról táplált reményökkel, és a Megváltó hatalmáról való meggyőződésökkel; és mivel Jézus gyakran szólt jelképes értelemben, könnyen megnyugtatták magokat azzal, hogy az ő beszédeit nem kell épen betűszerinti értelemben venni.
Vesd össze: Máté 20,29. Márk 10,46. hol azonban két vaknak meggyógyitásáról van szó a Jerikóból történt kijövetelkor, melyet a bemenetelkor véghezvitt jelen gyógyítással nem kell ugyanegynek tartani.
vámbérlő, ki az alvámosok által beszedett pénzt a romaiaknak átszállította (lásd Máté 5,46. 9,10.), tekintélyes férfiú volt.
melynek oly levelei vannak, mint a szederfának, és gyümölcsei, mint a fügék.
Lk 19,7
azaz: közőlük igen sokan.
Zakeus bűnös volt, de elismerte bűnét, jóvá akarta azt tenni, és üdvét Jézusnál kereste. Az ilyenhez tér be Jézus.
Lk 19,8
saját házában (9. v.).
Másik felét sem tartja meg magának, hanem abból az igazságtalan úton szerzetett négyszeresen adja vissza. Egy nem elég (t. i. az alamizsnaadás), úgymond sz. Ambrús; mert az adakozás nem fogadtatik kedvesn mindaddig, míg az igaztalanság folyvást tart. A bűn, úgymond sz. Ágoston, nem bocsáttatik meg, míg az eltulajdonított jószág vissza nem téríttetik.
Lk 19,9
mivel abba betértem kegyelmeimmel.
nem csupán testi származásánál, hanem érzületénél fogva is, a mennyiben hiszen és szeret, mint Ábrahám.
Betértem Zakeushoz, megbocsátottam bűneit, és őt megigazúlttá tettem, mert föladatom, a bűnösöket megtérésre híni, és pedig először a zsidókat, Ábrahám fiait, és közőlük azokat felfogni és üdvözíteni, kik Ábrahám valódi gyermekei akarnak lenni érzületöknél fogva is, t. i. a kik hisznek és szeretnek. A kathol. anyaszentegyház e történetet minden templom fölszentelésének ünnepén olvastatja, és pedig igen alkalmasan; mert a hol csak templom építtetik, és keresztény isteniszolgálatra fölszenteltetik, ott Jézus betér kegyelmeivel a bűnösökhöz, de csak azokhoz, kik hinni és szeretni akarnak, mint Ábrahám, a hivők atyja.
dicsőségében tűnik fel e földön. Lásd Luk. 17. r. 18-ik jegyz. A következő példabeszéd arra vala őket tanítandó, hogy az Úrnak kegyelemteljes eljövetelét az ő szolgálatában a tőle nyert adományok hű kezelésének kell megelőznie. Hasonló példabeszédet ad elő, habár nem ugyanezt, Máté 25,4. s követk.
A nemes ember Krisztus, az ország a mennyei dicsőség (Luk. 24,26.), hova szenvedése után bement; a szolgák az apostolok és a többi keresztények, kiknek nyert adományaik hű kezelése által az ő eljöveteléhez készülniök kell; a gíra a kereszténység adománya: a polgártársak, alattvalók, az igazságra fogékonytalan izraeliták s mindnyájan a kereszténység ellenei.
Lk 19,13
minden szolgáját. A tízes szám, melyből a számrendszer alakúlt, jelképezi a sokaságot, az összeséget.
Lk 19,13
szószerint: tíz mínát. A mína száz drachma súly volt, pénzértékre véve, mintegy huszonegy krajczár. Mindenik egy mínát kapott. A kereszténység első adománya, a szent keresztségben való újjászületés minden kereszténynél egyenlő; az adományok és kegyelmek idővel növekednek vagy fogyatkoznak, s különféle embereknél különfélék a szerint, a mint az isteni váltságmunkát hasznokra fordítják. Sz. Máténál e különféle kegyelmek a természet különféle adományaival együtt értetnek a talentomok alatt, melyekből nem nyert mindenki egyformán.
míg dicsőségben eljövök, mint bíró. Ez a második eljövetel az egész emberiségre nézve világvégezetekor leszen; minden egyes emberre nézve pedig halála óráján. Lásd Máté 24,42. s követk.
Krisztus mennybemenetele s dicsőségébe való belépte után is tagadták a zsidók Krisztust, és tagadják mindez óráig.
Vesd össze: Kor. I. 15,10.
nagyobb boldogságod és uralmad mennyországban.
A gírát kezkenőbe elrejteni, annyit tesz, mint a kereszténység adományát gyalázatos, vétkes tunyasággal figyelem nélkül hagyni.
A ki semmi jót nem tett, már roszat tett.
Tudtad, hogy én stb. szavak nincsenek meg a görögben, de meg vannak Máténál 13,12. 25,29.
Lk 19,27
Lásd a 14. v.
A hitetlen zsidók és a kereszténységnek minden ellenei iszonyú, örök halállal fognak meghalni. Ily sors vár a rest szolgára, mert a gíra elvesztése a kegyelem elvesztése, ez pedig az üdvösség elvesztése.
Lk 19,30
Betfágéba.
Lásd Máté 21,2.
A görög szerint: és megtalálák, a mint mondotta nekik.
felsőruháikat, palástjaikat.
Jerusalem felé.
Bárcsak az Isten kiengesztelődnék, az angyalok és emberek újra Istennek egy családjává egyesűlnének, s ez által Isten megdicsőíttetnék!
javadra, üdvösségedre.
hogy őt titkon elveszthessék.
A görög szerint: értekeztek egymás között.
Mert a farizeusok észrevették, hogy a példabeszéd rólok szól.
Tettetéssel járúlnak ahhoz, ki a sziveket és veséket vizsgálja.
Lásd Máté 22,30. 26-ik jegyz.
mivel mint igazak támadnak fel. Az istentelenek is feltámadnak, de nem az Isten fiainak dicsőségében. Jézus egyenesen tanítja, hogy a feltámadott igazak között nem lesz többé helye a házasságnak. A feltámadott gonoszokról nem szól ugyan világosan, de hogy a házassági viszony ezek közt is megszűnik, azon körűlményből tűnik ki, hogy ők sem halhatnak meg, s a házasság nálok is czél nélküli lenne. Lásd Máté 22. r.
A templom külső tornáczában mindenféle harczi eszközök voltak, melyeket a zsidók zsákmányoltak, s hálaajándékúl az Istennek ott felfüggesztettek. A pogányok drága ajándékai, arany s ezüst koronák és egyéb ilyfélék is valának ott.
nem csak Jerusalem pusztúlásának, hanem a világ végezetének is. Hogy ez utóbbiról is van szó, világosan bizonyítja Máté 24,3. A mi következik tehát, mind a két büntetőitéletre együtt vonatkozik. Vesd össze: Mátét s ott a jegyzeteket.
Történni fog ez rajtatok, hogy az igazságról bizonyságot tehessetek; mi egyszersmind bizonyságúl fog szolgálni ellenségeitek ellen. Lásd Máté 10,18.
Isten akarata nélkül. Lásd Luk. 12,7.
Ha békével kitartók lesztek, lelketek üdvét megnyeritek. A béketűrés bírja a lelket; mert a béketűrő ura lelkének, békével tudja azt vezérleni, a mint akarja. A béketűrés, úgymond sz. Gergely, a mi lelkünk birtoka, mert gyökere és őre az minden erénynek. Valóban semmi erényt nem tehetünk tulajdonunkká, és egyikben sem gyarapodhatunk, hacsak nagy béketűréssel le nem győzzük annak akadályait, melyek bennünk és kivűlünk minden jónak útjában állanak.
A görög szerint: hadseregektől. A romai ostromló sereg három osztályból állott, s romai és idegen csapatokból is volt összeállítva.
Lk 22,20
a prófétáknál, különösen Dánielnél 9,26.27.
mígnem a népek is, melyek azalatt a kereszténységre térnek, megfutják pályájokat és itéletre megérnek (lásd Joel 3.), midőn majd a zsidók megtérnek (Rom. 11,25. s követk.), és a világitélet bekövetkezik.
Az anyaszentegyház Krisztus ezen szavait, melyek egyenesen az ő itéletre való eljövetéről szólnak (25–33. v.), advent első vasárnapján olvastatja, hogy hívei annál inkább törekedjenek az Úrnak szegény sorsban és homályban lett kegyelemteljes eljövetelét hasznukra fordítani; mert csak a ki az Urat ily szegény sors homályában fogadja, és maga is az ő szegény, Istenben elrejtett életét magáévá teszi, az nézhet bizalommal eléje az ő itéletre leendő eljövetének, és csak az reménylheti, hogy vele dicsőségben ki fog tűntettetni.
Bethániában. Lásd Máté 21,17.
a templomőrök tiszteivel 52. v. Apost.cs. 4,1. Ezek leviták voltak.
Jézus azért óhajtotta ezt oly nagyon, mivel alkalmúl akarta használni arra, hogy az Oltáriszentséget szerezhesse, s nekünk ebben szeretetének leggyöngédebb bizonyítványát és kegyelmének legdrágább zálogát hagyhassa.
Nem tartom többé veletek a húsvétet, mígnem a mennyei örömek húsvétét veletek ünneplendem. A zsidó húsvét az egyiptomi elsőszülöttek megöletésének és az izraeliták megkiméltetésének emlékére szenteltetett (Móz. II. 11. és 12. r.). Miután e halál egyik részről, és a megkegyelmezés másik részről tökéletesen csak utolsó itéletkor fog bekövetkezni, mikor az egyiptomiak által előképezett gonoszok mind elvettetnek, és a jámborok, kiknek előképei voltak az izraeliták, mindnyájan kegyelmet nyernek: tehát a húsvét a jámboroknak ez itélet után következő üdvözűlésekor fog tökéletesen ünnepeltetni, s ennélfogva a húsvét bevégzett teljesedése az örök boldogság. Vesd össze: Kor. I. 5,7.
A húsvétidei lakomáknál bevett szokás szerint, miután a bárány elköltetett, vacsora végén a pohár még egyszer körűljárt. Ez itt e pohár, melyet tehát jól meg kell különböztetni az újszövetség titokteljes kelyhétől (20. v.).
Lk 22,19
miután a húsvéti vacsorának vége volt, mint ez a szent kehelynél világosan ki van fejezve (20. v.). Krisztus Urunk az Oltáriszentség szerzését a húsvéti bárány elköltéséhez csatolja, mivel ez az által fensőbb módon lélekben és igazságban vissza lőn adva. Hasonló módon Krisztus a mózesi törvénynek egy isteni rendelvényét sem szűntette meg, hanem valamennyit a szellem magasabb körébe vitte át.
Mint szerzette Jézus ezen igékkel a szent áldozatot és eledelt, megmagyaráztatott sz. Máténál. Az utóbbi szavakban: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre“ a parancs van kifejezve, mely az apostoloknak adatott, hogy ezentúl az anyaszentegyházban az áldozatot és vacsorát az ő emlékezetére tartsák, s ezzel őket Jézus papokká szentelte föl. Erre vonatkozólag mondja a trienti sz. gyülekezet (23. ül. 1. fej.): Ha valaki mondja: hogy az új szövetségben nincs látható és külső papság, vagy nincs hatalom az Úr valóságos testének és vérének consecrálására s feláldozására, hanem csak szolgálat és puszta hivatal az evangéliom hirdetésére: átok alatt legyen. E megbízás és a nyert hatalom következtében ismételték az apostolok és ezek utódai Krisztus ezen cselekedetét, és ismételni fogják világ végezetéig. E cselekvény legrégibb idők óta a latin egyházban misének (Missa) neveztetik, mivel az áldozópap annak végezetével az egybegyűlt néphez igy szóla: Ite, (actio) missa est, azaz: Menjetek, vége a cselekvénynek. A görög egyházban szent szolgálatnak, szent cselekvénynek neveztetik az. Hogy ez az ismételt cselekvény, a sz. mise, egész valóságában egy azzal, melyet Krisztus az utolsó vacsorán végzett, kitűnik a kettőnek egybehasonlításából. Valamint Krisztus 1) Istennek hálát adott és őt magasztalta a föláldozandó kenyérért, 2) a kenyeret átváltoztatta, 3) eledelűl adta: úgy a szent misének is három része vagyon: 1) a fölajánlás és hálaadás (Offertorium és Sanctus), 2) az átváltozás, 3) a részesűlés. A minden résznél közbeszőtt imádságok nem lényegesek ugyan, de az egyház által a legrégibb idők óta rendeltettek, hogy a mise minden részét annál méltóbban lehessen megünnepelni.
Lk 22,20
a húsvéti bárány elköltése után.
az én vérem, mely az új szövetséget megpecsételi. Lásd Mátét és Márkot.
Júdás tehát a szent vacsorában együtt részesűlt. Mi mélységes az Úr megalázódása! A mily kevéssé mérhetjük meg az Úr fölségét, ép oly kevéssé az ő megalázódását s önmegsemmisítését is.
Máté 26,21–25. és Márk 14,18–21. szerint, Jézus Júdás árulását a szent vacsora szerzése előtt jelentette ki; itt arról utána tétetik említés. Habár Jézus az ő árulójáról még a szent vacsora előtt szólt (Ján. 13,10.11.18.), mégis az árulónak tulajdonképen való kijelentetése azután történt. Lásd Ján. 13. r. 16-ik jegyz.
A versengés előbb történt (Máté 18,1. 20,21.24.); most a szent vacsora után, midőn az apostolokban az alázatosságnak legmélyebb gyökeret kellett vernie, az Úr még egyszer oktatást adott nekik az ily veresngésnek és minden nagyravágyó érzületnek hiábavalóságáról.
Lk 22,25
Lásd Máté 20,25.
e föld hatalmasainak jótévő, kegyes, kegyelmes czímek adatnak.
ne gyakoroljatok uralmat úgy, mint a pogány hatalmasok, és azt, mit alattvalóitokért tesztek, ne tekintsétek részetekről kegyelemnek.
Ezzel az Üdvözítő különösen a lábmosásra czéloz. Lásd Ján. 13,4–14.
viszontagságaimban, megtámadtatásaimban.
az örökkévaló boldog uralmat mennyországban.
Lk 22,30
A vendégség itt az örök boldogság képeűl vétetik. Vesd össze: Máté 8,11.
Lásd Máté 19,28.
hogy megkisérthessen titeket. A rostálás képe igen alkalmasan fejezi ki a kisértést; mert valamint a rostálás által különöztetik el a búzaszem a polyvától, úgy a kisértet próbálja meg az embereket, jók-e vagy roszak.
A 31. 32. v. értelme ez: Simon! te anyaszentegyházam alapköve! a sátán tégedet, a te társaidat és minden híveimet igyekezni fog tanításom egy vagy más pontjában elpártolásra bírni; hanem én Atyámat különösen kértem éretted, kitől, mint főtől függ minden, hogy a te hited az igaz Krisztusban, a mint te őt megvallottad, soha el ne fogyatkozzék. Te is fogsz ugyan ingadozni, de ismét megtérsz. Ha majd ez megtörténik, erősítsd meg a hitben atyádfiait is. Az Úr igéretet tesz itt az anyaszentegyház fejének és minden ő törvényszerű utódainak, hogy az igaz Krisztus vallása, mint azt Péter kijelentette, az igaz hit nálok soha sem fog megszűnni. Ez akkor történnék, ha nyilván az egyház előtt valami tévtant hirdetnének, vagy abba beleegyeznének. Ez soha nem történt, és soha nem is fog történni (Leo, Ciprián, Bellarmin stb.)
nem virad meg, mielőtt háromszor stb.
Ez igéket az apostoloknak nem volt szükség betűszerinti értelemben venniök; mi kitűnik abból, hogy Jézus utóbb roszallotta, midőn Péter az ő védelmére kardot rántott (Máté 26,52.). Sőt inkább értelme ez: Eddig minden jól ment, és semmiben sem volt fogyatkozástok, de most rám és tirátok nagy üldözés vár, rátok ezen fölűl még nagy szükség, melyet emberi számitás szerint csak karddal és jó készlettel lehet elhárítani; azonban ne az emberi okosság vezessen az Isten utain, hanem a bizodalom Isten oltalmában, s a megnyugvás Isten akaratában (ar. sz. Ján.).
beteljesedik.
Lk 22,38
Az apostolok nem hatottak be Krisztus szavainak értelmébe.
Jézus nem akarta bőven fejtegetni szavait, hanem megengedte, hogy a két kardot magokkal vigyék, nem ugyan az ő védelmére, hanem hogy megmutathassa, miként ő szabadakaratából megyen kínszenvedéseire. Mert midőn Péter a karddal Malkus fülét levágta, megdorgálá őt, és meggyógyítá a sérűltet. A kardok valószinűleg nagyobb kések voltak, melyeket az apostolok a húsvéti bárány megölésére használtak (ar. sz. Ján.).
hogy az én szenvedő, elhagyott állapotomon meg ne botránkozzatok.
Némelyek a görögöt így: Akarod-e, hogy e pohár elmúljék tőlem?
Lk 22,43
feleletet hozott neki az égből, hogy Atyjának akarata, hogy ő szenvedjen; eléje terjeszté kínszenvedése gyümölcsét, s ez által bátorítá őt. A belső vigasztalástól, a belső felvilágosítástól önként megfosztá magát Jézus. Lásd Máténál.
mennél inkább nőttek szenvedései, annál többet imádkozott.
Hogy Krisztus valóban vérrel verejtékezett, átalános véleménye a sz. atyáknak, és sz. Athanáz egyházi kiközösítést is mond azokra, kik azt tagadják. Hogy nagy lelki gyötrelemben lehetséges a vérrel verejtékezés, az orvosok régen bebizonyították.
Péter. – János, ki az ő halála után írt, megnevezi őt (Ján. 18,10.).
Eddig nem fogtatok meg engem, bár majd mindig köztetek voltam; de hiszen az Atyámtól meghatározott pillanat még nem érkezett el. De most már itt van az, és az ördögnek hatalom adatott, hogy engem általatok keresztre feszíttessen.
Lk 22,61
Miután egy óránál több eltelt (56–59. v.), s a kihallgatás Annás és Kaifás főpapoknál már megtartathatott, Jézust valószinűleg levitték a tornáczba, hogy a korán reggel egybegyülendő (66. v.) magas tanács elé állíttathassák. Midőn a kihallgatástól elvezettetett megcsúfolásra (63–65. v.), hihetőleg akkor tekintett Jézus Péterre. Mások úgy veszik, hogy a kihallgató teremnek egy nyílt oldala volt, melyen át az előcsarnokból be lehetett nézni. Ismét mások azt hiszik, hogy Jézus tekintete csupán az ő belső megindúlása lehetett.
Tulajdonképen: mielőtt a kakas elvégzi szólását. Sz. Márk szerint, kétszer szólott. Lásd Máté 26,34.75.
Lk 22,63
A görög szerint: Jézust.
hogy majd a magas tanács elé állítsák kihallgatásra. Lásd 33-ik jegyz.
Némelyek úgy veszik föl, hogy az itt következő kihallgatás az, mely Kaifásnál tartatott, miről Máté (26,63.) és Márk (14,53.) szólanak. De a fönebbi kifejezés „a mint megviradott,“ határozottan megfelel a Máténál (27,1.) és Márknál (15,1.) előforduló kitételeknek, hol reggel a magas tanács egybegyüléséről van szó. A beszédek hasonlítanak ugyan egymáshoz, hanem azok ismételtethettek.
mert nem az igazságot keresitek, hanem csak ürügyöt, hogy engem elitélhessetek.
miután őt közelebbről kihallgatta. Lásd Ján. 18,33. s követk.
a húsvéti ünnep végett.
mivel azok hiú kérdések voltak, melyek csak az ő kiváncsisága kielégitésére szolgálandottak.
Lk 23,11
testőreivel, udvari népével együtt.
gúnyból tisztességruhába.
Pilátus tálan belevágott Heródes jogkörébe (vesd össze: Luk. 13,1.). Mivel Pilátus az Üdvözítőt elitélés végett hozzája küldötte, az ő tekintélyének ezen nyilvános elismerésénél fogva kibékűlt vele.
megostoroztatván. Lásd Máté 27,26. Márk 15,15. Ján. 19,1.
A görög szerint: az ő szavok és a főpapoké.
Szerencsések azon asszonyok, kiknek nincs megsiratni való gyermekök. Oly nagy lesz a szorongatás, mely Jerusalemre jő.
Akkor a félelem miatt a hegyek és halmok barlangjaiba rejteznek, s mivel ez sem nyujt biztosságot, hogy a szorongatástól menekedjenek, hirtelen halált fognak kivánni. Az egész a legnagyobb félelem, szorongás és kétségbeesés képe.
Ha az igaz és szent ily kegyetlen kínokra adatik, mit várjanak majd a gonoszok és istentelenek? Lásd Péter I. 4,17.
Lásd Máté 27,37. Márk 15,26.
szintén keresztre feszítve.
a te mennyei országodba Atyádhoz, az Istenhez.
a sz. atyák társaságában.
Lásd Márk 15,43.
előkészületi nap volt a szombathoz (a mi péntekünk), és a szombat mármár kezdődött.
Lk 23,56
a holttest bebalzsamozásához.
Lásd Móz. II. 20,10.
A görög hozzáteszi: és némely nők valának velök.
Péterrel ment János is, mint ezt önmaga elbeszéli 20,2–10.
Lk 24,13
a tanítványok közől.
mintegy két óra járásnyira. A két tanítvány az ünnepről ment haza felé.
egyszersmind bezárva (31. v.). Tulajdonképen lelkök annyira el volt fogúlva és foglalva, hogy Jézus ismeretlennek látszott előttök; mert az érzékek különösen függenek a lélektől. Miért mutatta magát Krisztus a két tanítvány előtt ismeretlennek, annak oka, sz. Ágoston és Gergely szerint, különösen abban rejlik, mivel Krisztus és az angyalok olyképen jelennek meg az embereknek, mint a minők azok, kiknek megjelennek. A tanítványok nem találták bele magokat abba, a mi történt, és kétkedtek; azért jelent meg nekik mint idegen, ismeretlenűl.
Lk 24,21
megszabadítja a romaiak uralmától, és Zsidóországot ismét visszaállítja; most mivel ő meghalt, nem tudjuk, hanyadán vagyunk. A többi apostolok sem tudtak megválni azon gondolattól, hogy Krisztus az ő életidejök alatt fog dicsőségben megjelenni, megsemmisítendő az Isten országának minden ellenségeit, és hogy Dávid új országa földi uralmában elkezdődik (Ap.cs. 1,6.).
az is függőben tart minket, hogy ma harmadnapja, hogy mindez történt; mert harmadnapra ő fel akart támadni.
és zavarba hoztak, úgy, hogy most nem tudjuk, mit gondoljunk.
Lásd 12. v.
Ime honnét van az anyaszentegyháznál az irásmagyarázat. Az Úr fejtegeté az irásokat tanítványinak és apostolainak, ezek tanítványaiknak, a szent atyáknak, s a szent atyáktól veszi át az anyaszentegyház.
A görög hozzáteszi: hogy ott maradjon.
A régi atyák és többen a kathol. értelmezők közől azon véleményben vannak, hogy itt Jézus az ő szent testét nyujtotta tanítványinak. Lásd 35. v. Vesd össze: Máté 26,26.
Lásd a 19-ik jegyz.
Apost.cs. 2,42. verséből kitűnik, hogy e kifejezés a szent vacsorát jelenti. Azért értetik az valószinűleg itten is.
Lásd Luk. 2,14. E szavak: én vagyok stb. nincsenek meg a görögben; de meg vannak a keleti fordításokban.
megrettentek az ő, zárt ajtóknál történt hirtelen megjelenésén, és azt hitték, hogy ez csupán csak lelkeknek lehetséges.
hogy én csupán csak lélek vagyok, s nem ugyanaz a Krisztus, ki veletek társalkodtam?
Lk 24,39
nem lélek van helyettem, hanem én magam, a ti uratok.
Az Úrnak és az üdvözűlteknek dicsőült teste finom ugyan a szellem erejénél fogva, úgymond sz. Gergely, hanem tapintható a valóságnál fogva. A bűn által a mi lelkünk kivánó, állatias, természetszerű lett, a nélkül, hogy ez által megszűnt volna szellem lenni; s viszont a megdicsőülés által testünk szellemi, természetfölötti lesz, a nélkül, hogy megszűnnék valódi test lenni.
Az öröm nem hagyta őket nyugodt meggondoláshoz és meggyőződéshez jutni.
A görög szerint: És vevé, és evék előttök. A régiekből sokan olvasták úgy, mint a Vulgatában vagyon.
Lk 24,44
t. i. azt, hogy be kell stb.
E három czím alatt foglalták össze az egész szentirást. Lásd Makkab. II. 2,13.
Azután felvilágosítá elméjöket, hogy értsék a jövendöléseket, melyek az ó szövetségben Krisztusról szólanak. A Szentlélek kiárasztásánál pünköst napján lőn bevégezve az ő felvilágosíttatásuk. E versből kitűnik, hogy a mi természetes értelmünk, a természetes segédeszközök, melyek más könyvek megértésére fordíttatnak, nem elegendők a szentirás megértésére. Ehhez felvilágosítás kivántatik onnan felülről, az értelmezés a Szentlélek által (vesd össze: Péter II. 1,20. s követk.), és mivel egy ember sem bízhatik magában, hogy az ő értelmezése a Szentléleké, mivel az ő tulajdon tévedhető lelkéé, vagy egy rosz léleké is lehet (lásd Kor. II. 11,14.), tehát mindenki az anyaszentegyház értelmezésére van utasítva, melyben a Szentlélek csalhatlan módon szól.
A többi evangélistákkal való összehasonlításból kitűnik, hogy az, mi itt következik, Jézus utolsó megjelenésekor az ő mennybementele napján történt. Az is meglehet, hogy sz. Lukács két jelenést, egy korábbit és az utolsót foglalta egybe.
őhelyette és az ő erejével.
Lk 24,49
a megigért Szentlelket. Vesd össze: Ján. 14,16.26.
t. i. a Szentlélekkel. Az apostolok akkor Jerusalemben voltak. Feltámadása után az első nyolcz nap alatt megjelent nekik Jerusalemben (Luk. 24,34.35.36. Ján. 20,26. s követk.). Azután visszamentek Galileába, hol az Úr nekik szintén megjelent (Máté 26,32. 28,16.), és utóbb kétségkivűl az ő parancsára ismét Jerusalembe mentek, hol a Szentlélek eljövetéig kellett maradniok.
Bethániáról lásd Máté 21,17. A görög szerint: egész Bethániáig. Az olajfák hegyére vezeté őket (Ap.cs. 1,12.).
Lk 24,53
gyakorta, állhatatosan a templomban. Tartózkodási helyök először az étterem volt, hol az Úr velök az utolsó vacsorát tartotta. Ap.cs. 1,13.
E szócska sok régi kéziratban hiányzik.