A tizenkét kisebb próféta, talán a tőlök ránk szállott jövendölések kisebb terjedelme miatt, neveztetik így; mert egyébkint akár prófétai szellemre, akár az általok jövendölt és eléadott tárgyakra nézve, legkevésbé sem különböznek az előbbi prófétáktól. Ezen rövidebb tartalom és a biztosabb megőrzés tekintetéből, hihetőleg már régen egy tekercsre irattak össze, mely azután „a kisebb próféták könyvének“ neveztetett. Ezen próféták különféle időkben s különféle időviszonyokban éltek, Krisztus előtt a kilenczedik és negyedik század között lefolyt korszak alatt. Czéljok nem volt más, mint a többi prófétáké, t. i. megróni a nép elpártolását az Istentől, a lábrakapott bálványimádást, az abból származott elveteműlést, és ha jobbúlás nem következik, hirdetni Isten büntető itéleteit; a nemzet jámborabb részét vigasztalni a következendő jobb időkkel, s különösen a megigért szabadítónak s az ő országának eljövetelével. Ezzel erősítették Jákobot, és megváltották magokat a hit erejével (Sirákf. 49,12.). Bár irásaikkal a hitetlenség és erkölcstelenség jelen korszakában is hathatnának a sokakban elhalt hit fölélesztésére, a meghidegűlt jámborság fölmelegítésére, miután nem csak saját kortársaik számára beszéltek és írtak, hanem Krisztus anyaszentegyházának tanítására és épülésére is (Pét. I. 1,10–12.). – A héber szövegben és a latin Vulgata fordításban ezen próféták sorozatát megnyitja Ozeás.