SZENT PÁL APOSTOL LEVELE A KOLOSSZAIAKHOZ.
Kol 1
Pál ír a kolosszaiaknak, s kegyelmet és békeséget kiván nekik. Hálát adok Istennek hitetekért és szeretetetekért, mert örök üdvötök reménye azon alapszik, mint tudjátok az evangéliomi tanításból, mely hozzátok, valamint az egész világra eljutott, s melyet Epafras veletek közlött. Ezen hitért és szeretetért, mely bennetek vagyon, kérem is az Istent, gyarapítson titeket méginkább az ismeretben és jócselekedetekben, hogy megerősödjetek béketűréssel munkálkodni üdvötökért, s hálát adhassatok az Atyának, hogy a szentek örökségében részt vennetek engedett. Ő szent Fiának üdvintézetébe helyezett át minket, a ki engesztelőnk, Istentől Isten, minden létezőnek Teremtője, az anyaszentegyház feje és a ti Megváltótok is, ha megmaradtok az evangéliom hitében és reményében, melynek én szolgája lettem, melyért én szenvedek, azon feladatom lévén, hogy a kereszténységnek öröktől fogva elrejtett titkát hirdessem a pogányoknak, sőt mindenkinek, hogy bárha fáradságba és küzdelembe kerül is, Krisztus által mindenkit tökéletessé tegyek.
Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akarata által, és Timoteus, atyafitársa,
azoknak, kik Kolosszában vannak, a Krisztus Jézusban szent és hív atyafiaknak.
Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adunk Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, érettetek mindenkor imádkozván,
mivelhogy hallottunk a ti hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, melylyel minden szentekhez vagytok,
azon reménységért, mely eltétetett nektek mennyekben, melyet hallottatok az evangéliom igazságának igéjéből,
mely eljutott hozzátok, valamint az egész világra is, és gyümölcsöz és gyarapodik, mint tibennetek is az naptól, melyen hallottátok és megismertétek az Isten malasztját valóságban,
a mint megtanultátok Epafrastól, a mi szeretett szolgatársunktól, ki érettetek hív szolgája Krisztus Jézusnak,
ki meg is jelentette nekünk lélekben való szerelmeteket.
Azért is, a mely naptól ezt hallottuk, nem szűnünk meg értetek imádkozni és könyörögni, hogy beteljetek az ő akaratának ismeretével, minden bölcseséggel és lelki értelemmel;
hogy Istenhez méltó legyen viseletetek mindenben, az ő tetszése szerint, minden jócselekedetben gyümölcsözvén, és gyarapodván az isteni tudományban:
hogy minden erővel megerősödjetek, az ő dicsőségének hatalma szerint, teljes béketűrésben és örömmel való kitartásban,
hálát adván az Atya Istennek, ki minket a szentek osztályrészére méltatott a világosságban;
ki minket a sötétség hatalmából kiragadván, általvitt az ő szerelmes Fiának országába;
kiben váltságunk vagyon az ő vére által bűneink bocsánata;
ki a láthatatlan Istennek képmása, elsőszülött minden teremtmények előtt;
mert ő által teremtetett minden az egekben és a földön, a láthatók és láthatlanok, akár királyiszékek, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden őáltala és őbenne teremtetett;
és ő mindenek előtt vagyon, és minden őbenne áll fenn;
és ő az anyaszentegyház testének feje, ő, ki a kezdet, a halottak közől elsőszülött, hogy mindenek közt övé legyen az elsőség;
mert tetszett, hogy minden teljesség őbenne lakjék,
és őáltala megbékéltessen mindeneket magával, békeséget szerezvén az ő keresztének vére által mindazokra nézve, mik a földön, és a mik mennyekben vannak.
Titeket is, kik egykor idegenek voltatok és ellenséges érzelműek a gonosz cselekedetekben,
most megbékéltetett az ő testének halála által, hogy titeket szentűl, és szeplőtelenűl és feddhetlenűl állítson önmaga elé;
ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és állhatatosan, és nem távoztok el az evangéliom reménységétől, melyet hallottatok, mely minden teremtménynek hirdettetett az ég alatt, melynek én, Pál, szolgája lettem;
ki most örűlök a tiértetek való szenvedésekben, és betöltöm az én testemben a Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az ő testéért, mi az anyaszentegyház,
melynek én szolgája lettem Isten azon rendelése szerint, mely nekem adatott tiértetek, hogy teljesítsem az Isten igéjét,
ama titkot, mely el volt rejtve azelőtt minden nemzedéktől, most pedig kijelentetett az ő szenteinek,
kiknek Isten ki akarta jelenteni a pogányok között e dicsőséges titok gazdagságát, mi a Krisztus, ki nektek reményetek dicsőségre,
kit mi hirdetünk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcseségben, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztus Jézusban;
a miben munkálkodom is, harczolván az ő ereje által, melylyel énbennem hatalmasan működik.
Épen e fáradságnál fogva, az én gondom értetek oda czéloz, hogy bevezesselek az isteni titkok ismeretének teljességébe, hogy a tévtanítók kevély beszédeitől el ne csábíttassatok, hanem megmaradjatok a jó rendben, melyben titeket, bár távol vagyok, látlak, s minden cselekvéstek és elhagyástok alapjává Krisztus bölcseségét tegyétek, de nem a kereszténytelen világbölcseséget; mert egyedűl Krisztusban van a valódi bölcseség, mert benne van az Istenség teljesvolta, melyből ti részt vettetek s még mindig vehettek. Krisztusban van mindenetek, a valódi zsidóság is, t. i. a lelki körűlmetélés, melyet a keresztségben nyertetek, mivel ebben lelkiképen Krisztussal eltemettetvén és feltámadván, új emberré változtatok át, miután ő a bűnt elvette, az ellenetek szóló törvényt elnémította, és a sátánt legyőzte. Azért, mivel ezen lelki zsidóságot bírjátok, többé nem köteleznek titeket a testi zsidóság szertartásai, mert ezek csak árnyképei voltak a valóságnak, a valóság maga, Krisztus. Azoktól se hagyjátok magatokat eltévelyíttetni, kik az angyalok valami különös tiszteletéről beszélnek, s e mellett a főtől, Krisztustól, eltávoznak, a kitől pedig van minden tökéletesség. Ne fogadjátok el szabályaikat, melyek romlásra visznek, a bölcseség külszínét bírják ugyan, de csak önszabta isteniszolgálatot és hamis alázatosságot tartalmaznak.
Akarom pedig, hogy tudjátok, mily szorgos gondom van tirátok, és a Laodiceában levőkre, és mindazokra, kik test szerint nem látták személyemet,
hogy megvigasztaltassék szivök, oktatva legyenek a szeretetben és a teljes tudomány minden gazdagságában, az Atya Isten s a Krisztus Jézus titkának megismerésére,
kiben a bölcseség és tudomány minden kincsei rejlenek.
Ezt pedig azért mondom, hogy senki se csaljon meg titeket fennhéjázó beszédekkel.
Mert noha testben távol vagyok, de lélekben veletek vagyok, örűlvén és látván a ti rendtartástokat, és a Krisztusban való hitetek erősségét. [Kor. I. 5,3.]
A mint tehát vettétek az Úr Jézus Krisztust, a szerint járjatok,
meggyökerezvén és felépülvén őbenne, és megerősödvén a hitben, a mint tanultátok is, gyarapodván őbenne hálaadással.
Vigyázzatok, hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcseség és hiú ámitás által, mely az emberek hagyománya után, e világ elemei szerint, és nem Krisztus szerint vagyon;
mert őbenne lakik az Istenségnek egész teljesvolta testi valóságban,
és beteltetek őtőle, ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak,
kiben körűl is vagytok metélve, nem kézzel tett körűlmetéléssel a testi rész elvétele által, hanem Krisztus körűlmetélésével,
eltemettetvén ővele a keresztségben, őbenne fel is támadtatok az Isten hatalmának hite által, ki feltámasztotta őt halottaiból.
És titeket, kik meghalva voltatok a bűnökben, a ti testetek körűlmetéletlenségében, megelevenített ővele együtt, megbocsátván nektek minden vétketeket,
eltörölvén az ellenünk szóló végzés kézíratát, mely ellenünk bizonyított, és elvévén azt, fölszegezé a keresztre;
és lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, bátran körűlhordozá őket, diadalmaskodván rajtok önmaga által.
Senki se itéljen meg tehát titeket az étel vagy ital, az ünnepek vagy az újhold, vagy a szombatok miatt,
melyek a jövendők árnyékai, de a valóság maga Krisztus.
Senki ne tévelyítsen el titeket, ki alázatoskodás és az angyalok tisztelete által olyanokba avatja magát, miket nem látott, haszontalanúl felfuvalkodván az ő testi értelmében,
és nem ragaszkodván a főhöz, melytől az egész test, a tagok és kapcsolatok által egybefoglaltatván és köttetvén, gyarapodik az Istenben való növekedés szerint.
Ha tehát meghaltatok Krisztussal e világ elemeinek, miért itéltek mégis, mint e világon élők?
„Ne nyúljatok ehhez, ne ízleljétek ezt, ne érintsétek ezt…“
Ezek mind veszedelmesek, ha az emberek parancsai és hagyományai szerint használtatnak;
mi a bölcseségnek szinét viseli ugyan az önszabta istenitisztelet, az alázatoskodás és a test nem kimélése által, mely csak annyira sem becsültetik, hogy elegendőképen tápláltatnék.
Ha tehát új emberré változtatok át, egész törekvéstek az égiekhez legyen irányozva; mert a földi, a mi látható, titeket többé nem érdekel, mivel a ti sajátképen való éltetek Krisztussal láthatatlan, és majd akkor lesz látható, ha ő dicsőségben megjelen. Öldököljétek gonosz hajlamaitokat, melyek Isten haragját vonják a hitetlenekre, kikhez egykoron ti is tartoztatok. Vessétek le mind, a mi gonosz, az egész régi embert, és öltözzetek amaz újba, ki az igazság ismeretére újjáteremtetett, s kinek becsét nem a külső viszonyok határozzák meg, hanem a keresztény érzület. Legyetek szelídek, engedékenyek, szeretetteljesek, megférők, egymásban épülők, és mindent az Úr nevében tegyetek. Az asszonyok legyenek alárendeltjei a férfiaknak, s ezek irántok szeretetteljesek; a gyermekek engedelmeskedjenek szülőiknek, s ezek ne legyenek túlszigorúak azok iránt; a szolgák engedelmeskedjenek uraiknak, mintha az Úrnak szolgálnának, ki mindennek megfizet az ő cselekedetei szerint.
Annakokáért, ha feltámadtatok Krisztussal, az ottfenn-valókat keressétek, hol Krisztus vagyon, az Isten jobbján ülvén.
Az ottfenn-valókról elmélkedjetek, nem a földiekről.
Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve Krisztussal az Istenben.
Midőn Krisztus, a ti éltetek, megjelenend, akkor ti is megjelentek vele dicsőségben.
Sanyargassátok tehát tagjaitokat, melyek földiek, (öldököljétek) a paráznaságot, tisztátalanságot, fajtalanságot, a gonosz kivánságot és a fösvénységet, mi bálványimádás,
ezekért jön az Isten haragja a hitetlenség fiaira,
melyekben ti is jártatok egykoron, midőn azokban éltetek.
Most pedig vessétek le ti is mind az ilyeneket, a haragot, boszankodást, gonoszságot, káromlást, rút beszédet szájatokból. [Rom. 6,4. Efez. 4,22. Zsid. 12,1.]
Ne hazudjatok egymásnak, vetközzetek ki az ó emberből az ő cselekedeteivel,
és öltözzetek amaz újba, ki megújíttatik annak ismeretére és képmása szerint, ki őt teremtette,
hol nincs pogány és zsidó, körűlmetélés és körűlmetéletlenség, idegen és scitha, szolga és szabad: hanem minden és mindenben Krisztus.
Vegyétek tehát magatokra, mint Istennek szent és kedves választottai, az irgalom indúlatát, a kegyességet, alázatosságot, szerénységet, béketűrést, [Efez. 6,11.]
elszenvedvén egymást, és megengedvén egymásnak, hakinek valaki ellen panasza van; valamint az Úr megengedett nektek, úgy ti is.
Mindezek fölött pedig szeretettel legyetek, mely a tökéletesség köteléke.
És a Krisztus békesége uralkodjék a ti sziveitekben, melyre hivatva is vagytok egy testben; és hálaadók legyetek.
Krisztus igéje lakjék bennetek bőségesen minden bölcseséggel. Tanítsátok és intsétek timagatokat, zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, hálát adva, énekeljetek szívből az Istennek.
A mit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent a mi Urunk Jézus Krisztus nevében tegyetek, hálát adván Istennek és az Atyának őáltala. [Kor. I. 10,31.]
Asszonyok! engedelmeskedjetek férjeteknek, mint illik, az Úrban.
Férfiak! szeressétek feleségteket, és ne legyetek hozzájok keserűek.
Gyermekek! engedelmeskedjetek szülőiteknek mindenekben; mert ez kellemes az Úr előtt.
Atyák! ne ingereljétek boszúságra fiaitokat, hogy el ne csüggedjenek.
Szolgák! mindenben engedelmeskedjetek testi uraitoknak, nem szemre szolgálván, mint embereknek kedveskedők, hanem egyenes szívvel, félvén az Istent. [Tít. 2,9.]
A mit cselekesztek, mindent szívből cselekedjetek, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; [Efez. 6,7.]
tudván, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok. [Rom. 2,6.]
Mert a ki igaztalanságot teszen, visszakapja a mit hamisan cselekedett, mert nincs személyválogatás az Istennél.
Különféle tartalmú intések. Tichikus és Onezimus értesítést adnak rólam nektek. Üdvözlet többektől különféle személyekhez. Áldó jókivánat.
Urak! a mi igazságos és illendő, adjátok meg a szolgáknak, tudván, hogy nektek is vagyon Uratok mennyben.
Az imádságban állhatatosak legyetek és éberek, hálaadással.
Imádkozván egyszersmind érettünk is, hogy az Isten megnyissa nekünk a beszéd ajtaját Krisztus titkának hirdetésére, (mely miatt fogoly is vagyok),
hogy megismertessem azt úgy, mint arról szólanom kell.
Okosan járjatok azokkal, kik kivűl vannak; megváltván az időt.
A ti beszédetek mindenkor kedvességgel, mint sóval, legyen meghintve, hogy tudjátok, mint kelljen mindennek megfelelnetek.
Az én állapotomat mind elbeszéli nektek Tichikus, az én szeretett atyámfia, a hív szolga és szolgatársam az Úrban,
kit azért küldöttem hozzátok, hogy megtudja, mint vagytok, és megvígasztalja sziveiteket,
Onezimussal, a szeretett és hív atyafival, ki közőletek való. A mi itt történik, ők mindent elmondanak nektek.
Köszönt titeket Arisztarkus, az én fogolytársam, és Márk, Barnabás nénjének fia, ki felől már parancsot vettetek, hogy ha hozzátok megyen, fogadjátok be őt;
és Jézus, ki Jusztusnak mondatik, kik a körűlmetélésből valók; csak ezek az én segítőim Isten országában, kik vigasztalásomra voltak.
Köszönt titeket Epafras, ki közőletek való, Krisztus Jézus szolgája, ki mindenkor buzgólkodik értetek imádságaiban, hogy tökéletesek maradjatok, és teljesítsétek az Istennek minden akaratját.
Mert bizonyságot teszek felőle, hogy sokat munkálkodik érettetek és azokért, kik Laodiceában és Hierapolisban vannak.
Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démas.
Köszöntsétek az atyafiakat, kik Laodiceában vannak, és Nimfát, és a gyülekezetet, mely az ő házában vagyon.
És miután elolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiceaiak egyházában is elolvastassék, és a laodiceaiakét ti olvassátok el.
És mondjátok meg Arkippusnak: Meglásd, hogy a mely szolgálatot az Úrban fölvettél, teljesítsed.
Köszöntelek én is, Pál, kezem irásával. Emlékezzetek meg bilincseimről. Kegyelem veletek. Amen.