JÓZUE KÖNYVE.
Józue könyve, szerzőjétől, Józuétól veszi nevét (Móz. IV. 13,17.), ki Mózes halála után a szent történetet folytatá (Sirákf. 46,1.), és könyvében a maga tetteit, Kanaán bevételét és felosztását egész halálaig elbeszéli. Azonban némely oly események is fordulnak elé e könyvben, melyek későbben jegyeztetettek föl valamely szent férfiú által, ki valószinűleg Sion várának Dávid által történt bevétele előtt élt, mivel az ő idejében még a jebuzeusok lakta Sion várában (Józ. 15,63.), kiket abból Dávid űzött ki teljesen (Kir. II. 5,5–8.). Ezen könyv tehát tizenhét évi időközt foglal magában, úgymint Mózes halálától (mely a világ ter. 2553. Kr. e. 1451.) egész Józue haláláig, (mely a világ ter. 2570. Kr. e. 1434-ik évben történt).
Itt a heteusok alatt minden kanaáni lakosok értendők.
Józs 1,8
szorgalmasan hirdesd azt szóval és tettel.
szerencsés leszesz.
Józs 1,11
mannát, mely még hullott (Józ. 5,12.), és más élelmet, melyet az elfoglalt földön kaphattak.
E parancsot Józue csak akkor adá, miután a nép a Jordánhoz ért (Józ. 3,1.); itt csak azért említtetik, hogy Józue készsége kitűnjék, melylyel az Úr parancsának hódolt.
még mielőtt Izrael népe a Jordánhoz ért (Józ. 3,1.).
Józs 1,13
nyugváshelyet.
a Jordánon innét.
ki valószinűleg előbbi erkölcstelen életmódja miatt neveztetett így. A kémek hozzája szállottak, hogy gyanút annál kevésbé támaszszanak, s tervöket annál biztosabban végrehajtsák.
Ámbátor Ráháb e hazudság által vétkezett, mégis érdemes lőn hiteért (9–13. v.) és hitének gyümölcseiért, t. i. engedelmessége-, irgalmas szeretete- és jámbor elszántságaért megigazúlni (Zsid. 11,31. Jak. 2,25.) és a Szentlélektől dicsértetni. Alaposan föltehetni, hogy ő, miután az igaz Isten ismeretéhez jutott, a bálványozással és fajtalan élettel fölhagyott.
Józs 2,6
a háztetőre, hol a föld termékeit is szárították.
Némelyek szerint: pamuk-pozdorjával.
hűségjelűl (17. 18. v.).
életünkkel kezeskedünk érettetek.
a város kőkerítéséhez.
mi az esküszegés bűnét nem akarjuk magunkra venni, ha mi stb.
Több sz. atyák megjegyzik, hogy ezen vörös zsinór előképe volt a szenvedő Megváltónak, ki által Ráháb testileg és lelkileg megmentetett; és sz. Ágoston azt írja: Ő megmentetett, mert homlokán a Jézus Krisztus vérének jelét viselé; azért mondá a Megváltó a kevély farizeusoknak: Bizony bizony mondom nektek: hogy a vámosok és paráznaszemélyek megelőznek titeket az Isten országában (Máté 21,31.). Előttetek mennek be, mert erőszakot tesznek magokon, erőszakot élő hit által; mert kik magokon erőszakot tesznek, mennyeknek országát ragadják el magoknak.
önmaga lesz oka halálának.
azután.
vagyis: azon éjjel, a következő nap és éjjel.
Józs 3,1
A héber szerint: korán reggel.
az nap, melyen oda értek, a következő nap és a harmadik nap egy része alatt.
A héber szerint: tisztviselők.
Lásd Móz. II. 19,10.14.15.
Józs 3,8
mikor a víz szélére értek.
hogy ez idő alatt az alúl levő víz lefolyása, s a felűlről jövő víz összetorlódása által (13. v.) az átmenetelre út képződjék.
Józs 3,15
A héber szerint: a szekrény hordozói.
Az Egyiptomból történt kijövet 41-dik évében, Nizan (a mi martziusunk- és aprilisunknak megfelelő aratási) hónap volt, midőn Izrael fiai a Jordánon átkeltek. E hóban érik az árpa Palesztinában, és a kezdődő meleg a havat fölolvasztja a hegyeken, melynek vizétől a folyók megáradnak.
Józs 3,16
A héber szerint: A víz nagy gáttá vagy torlattá alakúlt nagy messzeségre Adama várostól, mely Zártántól oldalvást fekszik.
A héber szerint: mely a sós-tenger.
azaz: rendben. A héber szerint: biztosan, erős lábon.
Lásd Józ. 3,12.
jövendőben.
Józue tehette ez észrevételt, ha életének vége felé, tehát 16 év múlva írta e könyvet.
hogy bátran menjenek ellenségeik ellen, és hogy Rúben, Gád egész és Manasszes félnemzetsége elől menjenek. (12. v. Móz. IV. 32,28.)
ennek és a következő három versnek a 11-ik előtt kellene lennie. Ily átcserélések többször fordúlnak e könyvben elő.
A héber szerint: és lábtalpaik a kiszáradt folyót ismét elhagyák; vagy lábtalpaik a száraz partra léptek.
az egyházi év első (Nizan) havában. Lásd Józ. 3,15.
A héber szerint: míg átmenénk.
Józs 5,2
Lásd Móz. II. 4,25.
A körűlmetélést, mely a pusztai vándorláskor abbanhagyatott, hozd ismét vissza 4. 5. v.
e tényről így nevezteték utóbb e halom.
Józs 5,9
az előbőrt, mely által az egyiptomiakhoz, valamint a többi pogányokhoz is hasonlók valátok; irtsatok ki tehát magatokból minden pogány érzűletet is.
azaz: elvevés.
azaz: pörkölt árpa, vagy egyéb gabonaszemekből készűlt pogácsát.
láta egy angyalt az Isten nevében (Ágost. Jerem.).
Józs 5,14
talán Mihály, a választott nép fejedelme. Dániel 10,21. 12,1.
hogy e tartomány meghóditásánál az isteni segélyről biztosítsalak.
Józs 6,4
hét pap.
Lásd Móz. III. 25,9. Mások a hébert kos szarvából készűlt kürtnek fordítják.
koránreggel.
A héber szerint: a város és minden, a mi benne van, átok alá vettessék az Úrnak; azaz: részint pusztíttassék el (21. v.), részint a szentély használatára fordítassék (19. v.).
Óvakodjatok az átok alá vetettől; semmit abból el ne vegyetek, s ne tegyétek Izrael táborát átokká, se meg ne háborítsátok.
Vesd össze Móz. IV. 31,22.23.54.
mint tisztátalant, ki még Izrael községébe föl nem vétetett. Móz. IV. 31,19.
Ráháb övéivel együtt a zsidók közt lakott, beoltaték mind vad ág a nemes olajfába; így lettek lakói s tagjai az anyaszentegyháznak a megtért pogányok. L. Rom. 11,17.24.
Józs 6,26
tulajdonképen, a ki megerősíti, mert mint nyilt mezőváros lakható volt. Lásd Józ. 18,21. Birák 1,16. 3,13. Kir. II. 10,5.
a ki merészli azt falakkal körűlvenni, és kapukkal elzárni, veszitse első és utolsó fiát. Ez teljesedett is. Kir. III. 16,34.
Józs 7,1
abból, mi átok alá vettetett.
Ákán miatt, és megbünteté őket, mint következik. Igy büntet Isten gyakran megfoghatlan itéleténél fogva egész népet egyesek vétkeiért. De Isten a mellett mindig igaz és jóságos; mert ha azok, kiket a csapás ér, bűnösök, bűneik büntetését méltán szenvedik; ha pedig igazak, akkor az ideig való büntetést, melyet mint próbát békével tűrnek, eszközűl veszik, hogy az örök életre annál több érdemet szerezzenek.
szétszóratást jelent; mások szerint: míg szétszóratának.
elfoglalván birtokúl a Jordánon túli tartományt. Mások szerint: Bár megnyugodtunk volna azon, hogy laktunk volna túl a Jordánon!
ki fogja imádni nagy nevedet, ha bennünket ellenségeink kiirtanak? a többi népek nem tisztelik azt.
eltitkoltak, eltagadtak.
míg az átkot (az átok alá vetett dolgot s a tettest) el nem törlitek.
előbb vettessék sors a nemzetségekre, azután azon nemzetség családaira, melyre a sors esett, és igy tovább.
a sors által.
bizonyítsd be vallomásod által, hogy a mindentudó Isten igazán itélt a sors által.
Józs 7,21
A héber szerint: egy szineári, babiloni palástot.
Józs 7,21
Az időben kevés vagy épen semmi vert pénz sem volt, azért ezüst és arany rudak voltak szokásban, melyekből a veendő árú értéke szerint annyi vétetett el, mennyi szükséges volt. Mások arany-csatnak, vagy lemeznek fordítják.
A héber szerint: és az ezüstöt az alá (a palást alá) tévén.
a frigyszekrény elé.
szomorúság, szerencsétlenség völgyének; hol a bűnöst előbb megkövezték, azután megégették őt és vele mindenét.
nyugatra. (9. v.).
A héber szerint: vegyétek be.
második lesbe, valószinűleg, hogy összeköttetésűl szolgáljanak az első lesbenállók és a főhadsereg között.
A héber szerint: kik még a városban voltak.
midőn eme közel fekvő város harczosai látták, hogy Izrael fiai futnak, utánok indulának, hogy kergessék őket; de úgy látszik, hogy valami által megrettentve, visszatérének; mert a 25. versben közőlük egy megölt sem emlittetik.
mások szerint: lándzsádat,
megölék, a ki abban volt, az asszonyokat is (25. v.).
Józs 8,29
mi a görög fordítás szerint, egy kereszt-gerenda volt. A héber szerint: egy fa.
Lásd Móz. V. 21,23. Józ. 10,26.27.
mikor e győzelem által már egész Hébal és Garízim hegységig nyomúltak elő.
némelyek szerint, az ötödik könyvet; mások szerint, az abban foglalt áldást és átkot (Móz. V. 27.), ismét mások szerint, a tízparancsot. V. ö. Móz. V. 17,18. 27,3. Józ. 9,34.
Józs 8,33
mellette és rajta, lejtőjén (Móz. V. 27,12.).
A héber szerint: a mint parancsolt vala Mózes, az Úr szolgája, hogy először áldja meg Izraelt.
a papok által elolvastatá.
és a zsidók törvényét elfogadták volt.
úti podgyászokat.
némelyek szerint: penészesek voltak.
Józs 9,6
mely Izrael fiainak több ideig táborhelyűl szolgált.
A héber szerint: a heveusoknak, azaz: gábaonitáknak, mert Gábaon a heveusok fővárosa volt (Józ. 11,1.9.).
melyet Isten nekünk rendelt.
A héber szerint: Urad Istened nevében, hogy tisztelői közé fölvétessünk.
némelyek szerint: kemények és penészesek lettek.
Józs 9,14
a megkötött szövetség jeléűl. Vesd össze Móz. I. 31,54.
a főpap által (Móz. IV. 27,21.). Az Úr helybenhagyhatta volna a szövetséget, valamint a kananeusok is kegyelmet találtak, ha, mielőtt haddal megtámadtattak, magokat a zsidóknak alávetik, és vallásukat elfogadni igérik. Vesd össze Józ. 11,19.
mindenkor ezen rabszolgai munkára legyetek itélve.
Józue könyörgésére (Sirákf. 46,6. Izai. 28,21.).
Józs 10,12
könyörögve (14. v.).
Miután imádkozott Józue, Istentől bensőleg fölhatalmazva, parancsolá, hogy a nap és csillagzatok egy nap hosszáig szüntessék meg futásukat (Józue is, mint mi, a nap látszólagos mozgásáról beszél), hogy Izrael fiai az amorreusokat egészen tönkre tegyék. Vesd össze Kir. IV. 20,11. Ajalon völgye, a csatatér Gábaon és Ajalon között vala.
Józs 10,13
a mindenható Isten tevé e csodát, hogy megdicsőitse szent nevét ellenségei előtt. – Midőn később Jézus, az igazi Józue, keresztfáján a pokol hatalmával, a bűnnel és halállal küzdött, a nap homályba borult szintén az egész föld látványaúl (Theod.).
Józs 10,13
Mások szerint: a hősök könyvében, mely valószinűleg a nevezetes történetekről irt énekek gyüjteménye volt. Lásd Kir. II. 1,18. Ha Józue életének vége felé írt, úgy e szavakat egy előbb írt könyvből idézhette, s arra, mint bővebb elbeszélésre, hivatkozhatott.
Józs 10,13
általában az égen, hihetőleg midőn nyugatra hajlott.
Lásd Sirákf. 46,5.
Józs 10,14
Ennek emléke a többi népek hagyományaiban is fönmaradt.
Lásd Zsolt. 144,19.
vissza akart térni, mert lásd 17. v.
Józs 10,19
Lásd Móz. V. 25,18.
vágjátok el útjokat.
Lásd Móz. V. 33,29.
t. i. az új királyt, mert lásd 23–26. v.
vagyis: a hegy lejtőjén fekvő tájakat, tehát az egész déli Kanaánt.
ez egy hadjáratában.
Józs 11,2
Libanonon.
Genezaret tavánál.
keleti Libanonon.
egy tónál, éjszakra Genezaret tavától.
Józs 11,6
miután Józue nehány nap járásnyira délről eléjök ment.
Józs 12,8
hátulsó lábaik inait, hogy haszonvehetlenekké legyenek, s így lassankint elvérezzenek. Lásd Zsolt. 19,8. 32,17.
a feniciek fővárosáig.
Józs 11,8
A héber szerint: Misrefot- Maim, a meleg vizekig.
a tartományban, a kik futni akartak, megmenekedhettek.
Ezen erős helyeket igen alkalmasan használhatták Izrael fiai a kananeusok ellenséges betörései ellen védelműl.
a hegységet Bétel és Szikem körűl, hol Jákob, ki Izraelnek neveztetett, sokáig tartózkodék.
A héber szerint: a kopaszhegytől Szeir felé Baalgádig a Libanon völgyén Hermon hegye alatt, – az egész tartományt a déli határtól az éjszakiig.
hat–hét esztendeig a közönséges számítás szerint. Lásd Józ. 14,10. 3-ik jegyz.
mely békét keresett volna.
Lásd Móz. I. 15,16. Móz. II. 4,21.
Lásd Móz. IV. 13,23.
A héber szerint: Ároertől, mely az Arnon patakának partján fekszik, és a patak közepén a Gálaád fele részén stb.
Fászga lejtőire.
a következő: ő uralkodott stb. Móz. V. 3,11.
Némelyek szerint: a kopasz hegységig föl Szeir felé.
Józs 12,8
a hegyek lejtőin.
A héber szerint: t. i. mind a hegységen, mind a sikon, a mezőségen, a lejtőkön és pusztában, a déli részen, a heteusokat, amorreusokat stb. vagyis, ezek birtokát.
a galileai népek. A nevezett királyok kisebb fejedelmek voltak, kiknek birtoka kevésből, néha csak egy városból állott.
A héber szerint: mely még elfoglalandó.
A héber szerint: t. i. a filiszteusok országa, és Gesszúr egész földe.
Józs 13,3
A héber szerint: Sikortól, Egyiptom patakától. Lásd Móz. I. 15,18.
azaz: Kanaán földének azon része, mely stb.
Józs 13,4
A héber szerint: aviták. Lásd Móz. V. 2,23.
Józs 13,4
t. i. a filiszteusi vidékek Kanaán déli részén.
t. i. a szidoniusok Márájától (barlangjától) a tartomány még elfoglalandó Afekáig stb.
A héber szerint: a gibliták tartománya.
Józs 13,6
A héber szerint: Miszrefot-maimig, a meleg forrásokig.
Szidon városának minden gyarmatosai, mert a szidoniusok soha sem hodíttattak meg.
t. i. az egyik féllel.
mások szerint: a folyóban. Lásd Józ. 12,2.
mint a 12-ik jegyz.
Józs 13,17
alárendelt városait.
mások szerint: Bet-Balmeon.
azaz: Fászga lejtőit.
azaz: alkirályait, hübéreseit.
Józs 13,25
határaiba esének.
melyet az amorreusok tőlök elfoglaltak. Birák 11,25–28. Vesd össze Móz. V. 2,19.
mások a héber szerint: Ramat-mizpéig.
Genezaret tavának.
mert Makir volt az egyetlen család Manasszestől. Lásd Móz. IV. 26,29. A másik fél a Jordánon innen nyert vala részt.
Lásd Móz. IV. 33,54. A sors szerinti osztály kezdetett Galgalában Júda és József (Efraim és Manasszes) nemzetségeivel; a többiek a sors szerinti osztályozást Sílóban nyerték (Józ. 18,10.).
tulajdonképen egyik a fiúk közől, mert a másik atyjáért öröklött.
38 évig (Móz. V. 2,14.). E részben eléadott történet későbbre esik hét évvel (45–38) az igért földre lett bemenetel után. Vesd össze Józ. 11,18.
Lásd Móz. IV. 13,23.33. kik Józue által már egyszer meggyőzettek (Józ. 11,21), de Hebronban, úgy látszik, ismét erős állást vőnek, mignem őket Káleb elűzé. Józ. 15,13.14. Birák 1,10.13. Vagy az itteni elbeszélés bővebb körűlményeit adja a 11,21.-ben előadott történetnek. Vesd össze a 15. v. Józ. 11,23.-al.
Hebron-város környékét, mert maga a város a levitáknak adatott. Józ. 21,11.12.
Józs 14,15
azaz: Arbé városának.
A héber szerint: Ez (Arbé) a legnagyobb férfi (törzsatya) volt az enacimok közt. Józ. 15,13.
Józs 15,1
sors által nyert osztályrésze.
Zin (Móz. IV. 34,3.). Dél felé Júda része határos volt Idumeával, s az ahhoz tartozó Zin-pusztával.
Józs 15,2
déli határ.
déli hegyétől.
A héber szerint: Akkrabim.
Józs 15,5
A tenger déli hegyétől mindaddig, hol a Jordán bele szakad.
az éjszaki tengernyelvnél, vagy hegynél.
Józs 15,8
Geennom (Ennom fiai völgyén).
Józs 15,8
hol a Jebuzeusok laktak.
valószinűleg Mória-, a templomhegy.
azaz: Jebneeltől a tengernél megy lefelé egész Egyiptom patakáig (4. v.).
E tartományrészben oszlott szét Júda nemzetsége családjai szerint.
Lásd Józ. 14,15.
A héber szerint: kiűzé – de csak Józue halála után.
A héber szerint: Ceneznek, Káleb öcscsének fia.
Józs 15,18
lakhelyökre. Lásd Birák 1,12. s követk.
Józs 15,18
A héber szerint: tanácsolá ő (a nő) férjének.
A héber szerint: leszállott szamaráról (s térdre esett Káleb előtt). Vesd össze Móz. I. 24,64.
ajándékot.
A héber szerint: Hazor-hadata.
tulajdonképen 37 város; de csak 29 említtetik, valószinűleg, mert a 8 csak kisebbszerű, kerítetlen város lehetett.
tulajdonképen 15 város: Gedera és Gederotaim, alkalmasint egy város gyanánt vétetnek.
A héber szerint: Ir-hamelach.
Az izraeliták csak az alsó várost vették be (Bir. 1,8.), a felső várost később Dávid hódítá meg. (Kir. II. 5.).
Józs 16,1
kezdődék.
Jerikó vizéig, keletre Jerikótól.
Józs 16,2
a sors által jutott rész.
Némelyek szerint: Arki-Atarotba.
vagyis: azon tájak, melyek az itt érintett helyek közt valának, József örökségéhez tartoztak.
Józs 16,5
déli határvonala.
napnyugatról.
Józs 16,8
e város közelében éjszakra Jerikótól.
Józs 16,8
az éjszaki határ.
Józs 16,8
a középtenger felé.
Józs 16,8
a nádas-folyók (Nahal-kanah) hosszában.
A héber szerint helyesebben: a középtengerre. Az itt homályosan eléadott határokból általában azt lehet kivenni: hogy Efraim osztályrésze éjszakra Jerikótól Kanah-folyóig (vesd össze Józ. 17,9.), Kanaán egész szélességében a Jordántól a középtengerig terjedett.
Józs 17,1
és egyetlen szülöttére (Móz. IV. 26,29. köv.) Jézus is így mondatik elsőszülöttnek (Luk. 2,7. Máté 1,25. Zsid. 1,6.), bár Máriának egyetlen szülötte volt.
túl a Jordánon. Ő nevét valószinűleg birtoka után cserélé fel.
unokáira, kik a Jordánon túl mitsem nyertek.
azaz: osztályrész, mely azért neveztetett így, mivel kötéllel méretett. Öt rész jutott az öt fiúnak (2. v.), kivéve Héfert, kinek fia nem volt, és öt rész Szalfaad öt leányának, Héfer unokáinak (3. v.); ezeké összesen annyi lehetett, mint amazok közől egyé külön.
Gálaád fiainak (1. v.)
Józs 17,7
nyugatra.
Józs 17,7
Áser nemzetségétől, mely Manasszestől nyugatéjszakra volt.
Józs 17,7
A héber szerint: Szokem.
Józs 17,7
azaz: délre.
Józs 17,7
a nyugati oldalon.
En-Táfua. (8. v.).
A héber szerint helyesebben: Mert Táfua földe Manasszes sorsába esett; de Táfua (a város) Manasszes határain, Efraim fiainak jutott.
Józs 17,9
a déli határ a nádas-patak (Nahal-kanah Józ. 16,8.) hosszában.
ugyanazon nádas-patak.
tulajdonképen csak Manasszes nemzetsége, hanem mind a kettő említtetik, mivel egy nemzetség gyanánt tekintettek.
A héber némelyek szerint: összesen három földvonal, t. i. Endor, Ténak és Mageddo.
ismét megerősödtek birtokukban.
csak annyi földet, a mennyi egy nemzetségnek szükséges.
hódítsd meg az éjszakra fekvő hegységet.
Józs 17,16
mivel az nekünk nem elég, és a síkon lakókat le nem győzhetjük stb.
kiknek szekereik köröskörűl kaszákkal s egyéb vágó eszközökkel vannak ellátva.
mely az országnak majdnem kellő közepén volt, és negyedfélszáz éven át egész Sámuel idejéig gyűlés-helyűl szolgált. A bizonyság hajléka is Dávid király idejéig ott volt, honnét Nobéba vitetett. Kir. I. 21,22.
A tartomány már be volt véve, de a kananeusok még tartották magokat némely helyeken, honnét csak erővel lehetett őket kiűzni.
Józs 18,4
annak nagyságát, terjedelmét és tulajdonait.
szükségei szerint.
Júdától.
A héber szerint helyesebben: T pedig írjátok le a földet, (mely még hátra van) hét részre.
hihetőleg levázolván azt, és nagyságát s tulajdonait leírván.
Ezen osztálynál kitűnvén, hogy a hátramaradt tartományrész kevés a hét nemzetségnek, tehát Júda és József nemzetségének örökségéből is fölvétetett egy rész ez osztályba.
kezdődik a nyugati határ.
a közép-tenger.
a sós-tenger.
Jerusalem.
A héber szerint: Gelilótig (dombig), a mi egy és ugyanaz Galgalával. Józ. 15,7.
Józs 19,2
elosztva, szétszórva. Lásd Móz. I. 49,7.
a mi egy Berszabeével, másként nem lenne 13 város (6. v.) Lásd Krón. I. 4,28.
Az itt említett ismeretlen helyek után a határokat nem lehet biztosan kijelölni; de más helyekből kitűnik, hogy Zabulon határai ezek voltak: keletre a Genezaret tava (Máté 4,13.), délre a Tábor-hegy, nyugatra az Áser-nemzetség és a tenger, éjszakra a Neftali-nemzetség.
A héber szerint: Itta, Kasin, vagy Itta-kasin.
Isszakar nemzetségének határa volt éjszakra Zabulon, keletre a Jordán, délre Manasszes, nyugatra Manasszes és Áser.
egy, kis osztályrésznél, mely egy családnak jutott.
Áser a közép-tenger partján feküdt környezve keletre Neftali, Zabulon és Isszakar, délre Manasszes által.
hihetőleg itt valamely városra.
Neftalit keletről a Jordán, délről Zabulon, nyugatról Áser környezé.
A héber szerint: Bene-Barak.
Józs 19,47
város volt a Libanon tövében Kanaán éjszaki határán.
Lásd Birák 12,1. s követk.
Dán nemzetsége Júda és Efraim között feküvék, s keletre határa volt Benjamin, délre a tenger.
Mily távol vala Józuétól az önző haszonlesés! ő mint ajándékot kivánta azt, a mit maga elajándékozott; és mi csekély volt, a mit kivánt! S ez által is mennyire hasonlított a szegény és alázatos Jézushoz, kinek nagy előképe volt!
és marajon ott, ha ártatlannak találtatott, míg meghal stb.
kik Mózes törvényét elfogadák.
kik a kaatitákhoz tartoztak.
Áron családján kivűl a kaatitákból.
kik nem voltak papok.
A héber szerint: Rúbentől ezen városok adattak: Bezer (Bószor), Jahza, Cedemot, Mefaat. – Miszor és Jázer csak egy várost tesznek.
Izrael fiai az egész országnak urai voltak csak itt-ott maradtak még kananeusok; Isten azért engedé őket megtartani, hogy az ország nagyon el ne néptelenedjék. Vesd össze Móz. II. 23,29. és Birák 2,20–23. 3,2. hol egyéb okok is hozatnak elé.
A háború bevégzése után.
hét-nyolcz évig.
kik őrségűl még ott maradának. Vesd össze Móz. IV. 31,27.
Józs 22,10
még az innenső részen.
emlékjelűl az ott vívott harczoknak.
Lásd Móz. V. 12,13.
Józs 22,17
Lásd Móz. IV. 25,3.
gyalázatunkra válik.
Lásd Móz. IV. 16,21.22.
mivel a szent hajlék nincs köztetek, vagy közeletekben.
A héber szerint: Ime az Úr oltárának mása, a silói oltár szerint alkotva, annak jeléűl, hogy abban részünk vagyon.
a mi Istenünk.
8–9 év múlva. Lásd Józ. 22,2. s követk.
Józs 23,2
A héber szerint: a birákat.
A héber szerint: tisztviselőket.
A héber szerint: azért elűzé az Úr stb.
Vesd össze Móz. IV. 33,55.
nem sokára.
Józs 24,1
hol először áldozott vala Ábrahám (Móz. I. 12,6.7.) és a szövetség esküvel igértetett. (Józ. 8,30. s követk.). – Szikem itt Siló helyett vétetik, mert Siló a szikemi határban volt (Tirin.).
Józs 24,1
tisztviselőket.
a szent hajlék előtt.
az Eufratesre.
atyáitok szemei.
nektek annyi roszat tett, a mennyit csak tehetett, habár fegyvert nem fogott is.
Józs 24,19
s egyszersmind a bálványoknak.
nem tűri, nem nézi el.
Józs 24,26
Mózes könyveinek végére, melyek a frigyszekrény mellett voltak. Lásd Móz. V. 17,18. 31,26.
a tornáczon belűl.
A héber szerint: kesita. Lásd Móz. I. 33,19.
mások szerint: egy halmon.