JÓNÁS JÖVENDÖLÉSE.

Jegyzet


Jón 1

Jónás hivatása, engedetlensége és büntetése.

Jón 1,1

És lőn az Úr igéje Jónáshoz, Amati fiához, mondván:

Jón 1,2

Kelj föl, és eredj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj abban; mert fölhatott elém az ő gonoszsága.

Jón 1,3

És fölkele Jónás, hogy Tarzisba fusson az Úr színe elől. És leméne Joppéba; és Tarzisba menő hajót találván, megadá a hajóbért, és beszálla, hogy elmenjen Tarzisba az Úr színe elől.

Jón 1,4

De az Úr nagy szelet bocsáta a tengerre; és nagy szélvész lőn a tengeren, és a hajótörés veszedelmébe juta.

Jón 1,5

És megfélemlének a hajósok, és kiáltának a férfiak az ő istenökhez, és a hajóban levő terhet behányák a tengerbe, hogy az által könnyebb legyen; Jónás pedig leméne a hajó belső részeibe, és aluszik vala mély álomban.

Jón 1,6

És hozzá járúlván a kormányos, mondá neki: Hogy alhatol te oly mélyen? Kelj föl, híjjad segítségűl a te Istenedet, talán megemlékezik ez Isten mi rólunk, és nem veszünk el.

Jón 1,7

És mondá egyik férfiú az ő társának: Jertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, miért van rajtunk ez a veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.

Jón 1,8

És mondák neki: Jelentsd meg nekünk, miokért van rajtunk ez a veszedelem? mi a te ügyed? hová való vagy, és hova mégy? vagy micsoda nép közől vagy te?

Jón 1,9

És mondá nekik: Én zsidó vagyok, és a menny Urát Istenét félem, ki a tengert és a szárazat teremtette.

Jón 1,10

És megfélemlének a férfiak nagy félelemmel, és mondák neki: Mit cselekedtél? (mert megtudták a férfiak, hogy ő az Úr színe elől fut, mert elbeszélte vala nekik).

Jón 1,11

És mondák neki: Mit tegyünk veled, hogy eltávozzék tőlünk a tengervész? mert a tenger dagálya egyre növekedik vala.

Jón 1,12

És mondá nekik: Fogjatok engem, és vessetek a tengerbe, és eltávozik tőletek a tengervész; mert én tudom, hogy miattam jött rátok e nagy vihar.

Jón 1,13

És evezének a férfiak, hogy a szárazra juthassanak, de nem lehete, mert a tenger dagálya növekedik vala ellenök.

Jón 1,14

És kiáltának az Úrhoz, és mondák: Kérünk, Uram, ne veszszünk el e férfiú élete miatt, és ne hárítsd ránk az ártatlan vért; mert te, Uram, a mint akarod, úgy cselekszel.

Jón 1,15

És fogván Jónást, a tengerbe veték, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.

Jón 1,16

És a férfiak nagy félelemmel félék az Urat, és áldozatokat mutatának be az Úrnak, és fogadásokat tevének.

Jón 2

Jónást egy nagy hal elnyeli; ki könyörög a hal gyomrában, s három nap három éj múlva a szárazra kivettetik.

Jón 2,1

És az Úr egy nagy halat rendele, hogy elnyelje Jónást; és Jónás három nap és három éjjel vala a hal gyomrában.

Jón 2,2

És imádkozék Jónás az ő Urához Istenéhez a hal gyomrából,

Jón 2,3

és mondá: Szorongásomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem; a pokol gyomrából kiálték, és meghallgatád az én szómat. [Zsolt. 119,1. Kor. I. 15,4.]

Jón 2,4

Bevetettél engem a mélységbe, a tenger kebelébe, és a víz körűlvett engem; örvényeid és habjaid mind átmentek fölöttem.

Jón 2,5

És én így szólék: Elvettettem szemeid elől; mindazáltal ismét meglátom a te szent templomodat.

Jón 2,6

Körűlvettek engem a vizek egész lelkemig, a mélység besánczolt engem, a tenger elborította fejemet.

Jón 2,7

A hegyek fenekéig szállottam le, a föld zárai összecsukódtak fölöttem mindörökké; de te fölemelted a romlásból életemet, én Uram Istenem!

Jón 2,8

Mikor szorongott bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról; hogy hozzád jusson imádságom a te szent templomodba.

Jón 2,9

Kik a hiúságokhoz hasztalanúl ragaszkodnak, elmulasztják az ő irgalmát.

Jón 2,10

Én pedig a dicséret szavával áldozok neked; a mit fogadtam, mind megadom a szabadúlásért az Úrnak.

Jón 2,11

És az Úr parancsola a halnak, s az kiveté Jónást a szárazra.

Jón 3

Jónás újra megbízatik, hogy a niniveieknek bűnbánatot hirdessen, kik meg is térnek.

Jón 3,1

És lőn az Úr igéje Jónáshoz másodszor, mondván:

Jón 3,2

Kelj föl, és eredj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a beszédet, melyet én neked mondani fogok.

Jón 3,3

És fölkele Jónás, és Ninivébe méne az Úr igéje szerint; Ninive pedig nagy város vala, harmadnapi járó föld lévén.

Jón 3,4

És beméne Jónás a városba egy nap járásnyira, és kiálta, mondván: Még negyven nap vagyon, és Ninive elsülyed.

Jón 3,5

Hivének a ninivei emberek az Istenben, és böjtöt hirdetvén, szőrzsákokba öltözének nagytól kicsinyig.

Jón 3,6

És az íge eljuta a ninivei királyhoz, ki fölkele királyiszékéből és leveté magáról ruházatát, szőrzsákba öltözék és hamuba üle.

Jón 3,7

És kiálta és szóla Ninivében, a királynak és az ő fejedelmeinek rendeléséből, mondván: Se emberek, se barmok, se ökrök, se juhok semmit ne ízleljenek, és ne legeljenek, vizet se igyanak;

Jón 3,8

hanem szőrzsákokba öltözzenek az emberek és barmok, kiáltsanak az Úrhoz erősen; térjen meg kiki az ő gonosz útjáról, és a rosz cselekedetből, mely kezökben vagyon. [Jerem. 18,11.]

Jón 3,9

Ki tudja, talán hozzánk fordúl és megkegyelmez az Isten; és eltér az ő haragjának búsulásától, és nem veszünk el? [Joel 2,14.]

Jón 3,10

És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjokról; és elengedé Isten a büntetést, melyről szólott vala, hogy megcselekszi rajtok, és nem cselekvé.

Jón 4

A próféta méltatlan panasza.

Jón 4,1

És fájlalá ezt Jónás nagy búsulással, és megharaguvék,

Jón 4,2

és könyörögvén az Úrhoz, mondá: Kérlek, Uram, vajjon nem ez vala-e az én igém, mikor még földemen valék? Azért igyekeztem előre Tarzisba futni; mert tudom, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, hosszútűrő és nagy könyörűletességű, ki elengeded a gonoszságot. [Zsolt. 85,5. Joel 2,13.]

Jón 4,3

Most tehát, Uram! vedd el, kérlek, az én lelkemet tőlem; mert jobb nekem a halál, mint az élet.

Jón 4,4

És mondá az Úr: Véled-e te, hogy méltán haragszol?

Jón 4,5

És kimenvén Jónás a városból, leüle napkelet felé a város ellenében. És hajlékot csinála ott magának, és az alatt üle az árnyékban, meglátandó, mi történik a várossal.

Jón 4,6

És az Úr Isten borostyánt növeszte, mely fölfuta Jónás feje fölé, hogy árnyékot tartson az ő feje fölött, és oltalmazza őt (mert ellankadott vala); és nagy örömmel örűle Jónás a borostyánnak.

Jón 4,7

És az Isten egy férget rendele oda másodnap viradóra, mely megrágá a borostyánt, s ez elszárada.

Jón 4,8

És napfelköltekor az Úr parancsola a meleg és égető szélnek; és a nap Jónás fejét süté, és bágyadni kezde, és kiváná magának, hogy meghaljon, és mondá: Jobb nekem meghalnom, mint élnem.

Jón 4,9

És mondá az Úr Jónásnak: Véled-e te, hogy méltán haragszol a borostyán miatt? És mondá: Méltán haragszom mindhalálig.

Jón 4,10

És mondá az Úr: Te a borostyán miatt bánkódol, melynél nem munkálkodtál, s azt nem nevelted, hogy egy éjjel nőtt, és egy éjjel elveszett;

Jón 4,11

és én ne engedjek-e meg Ninivének, a nagy városnak, melyben több vagyon százhúszezer embernél, kik még nem tudják, mi a külömbség az ő jobb- és balkezök között, és a sok barom?