IZAIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Izaiás, Ámosz nevű, különben ismeretlen ember fia, Oziás király halála évében (6,1.) Kr. el. 759. évb. nyerte hivatását a prófétai tisztre, és jövendölt az Oziás után következő Joatán (759–743.), Ákáz (743–728), Ezekiás (728–699.) királyok alatt, sőt néhány évig még Manasszes király alatt is (vesd össze: 56–58. r. Kir. IV. 19,2.5.), kinek kegyetlensége által, az igen elterjedt s nagyon valószinű hagyomány szerint, sok más jámborral (lásd Kir. IV. 21,16.) vértanú-halált szenvedett, úgy hogy Izaiás hatvan évnél tovább jövendölt, s életkorának a nyolczvan esztendőt kellett haladnia. Élete körülményeiről kevés tudatik, valamint Joatán idejében tett jövendöléseiről is; ezen király alatt, ifjúkora miatt, úgy látszik, nagy elvonúltságban élt. Az istentelen Ákáz alatt lépett föl, mint isteni követ, teljes erejében, habár tanácsa és intése kigúnyoltatott, és csak a jámbor Ezekiás alatt talált követésre. Az istentelen Manasszes alatt, hihetőleg élemedett kora miatt, ismét elvonúlva élt, de azért feddő szózata nem hallgatott el egészen (vesd össze: 56. 58. r.), a mint azért az igazságot vérével is kellett pecsételnie. – Jövendöléseinek tartalma átalában az, mi a prófétai irásoké; különösen pedig ezen alapgondolat vonúl azokon keresztűl: hogy Istent illet egyedűl minden dicsőség, embert csak szégyen és pironkodás; teljes bizodalmat nem a teremtményekben, hanem a Teremtőben kell helyezni; minden testi és lelki segély csak tőle jő, s minden hajlam és törekvés vétkes, mely nem őrája, hanem a mulandóságra, mint ilyenre van irányozva. Vigasztaló igéretei között mindenek előtt kitünő az, mely a Messiásról és az ő országáról szól. Ő megjövendölte a Megváltó eljövetelét, az ő emberi és isteni származását, szüztől születését, kinszenvedését, halálát, megdicsőülését, s országának elterjedését az egész földön, és pedig sokkal világosabban és terjedelmesebben, mint bármelyik próféta; a miért sz. Jeromos szerint, majdnem inkább evangelistának, mint prófétának neveztethetnék. Izaiás hihetőleg egyenkint adá jövendöléseit, és csak halála után szedettek ama rendbe, melyben most vannak. A mint egymás után következnek, az egész két szakaszra oszlik, melyek elseje az 1–39. r. foglalja magában. Ebben az 1–12. r. jövendöléseket tartalmaz Júda és Jerusalem ellen, Oziás, Joatán, Ákáz és Ezekiás idejében; a 13–23. r. folytatja a jövendöléseknek csak a 22. rész által megszakasztott sorozatát a külföldi nemzetek felől; a 24–35. r. jövendölései legnagyobb részben Júdát illetik, s valószinűleg mind Ezekiás életkorára esnek; erre a 36–39. r. egy történelmi függelék következik a próféta tevékenységéről Ezekiás alatt. A második szakasz 40–66. r. hihetőleg Manasszes alatt iratott, s egy összefüggő egészet képez. – Hogy mindezen jövendölés Izaiás prófétától iratott, harmadfélezer év óta a zsidó és keresztény egyház egyaránt hitte. Csak az ujabb időben akarták némelyek a jövendölések második szakaszát tőle azon ürügy alatt elvitatni, mintha az nyelvezetében és eléadásában magán későbbi kor bélyegét viselné, de tulajdonképen csak azért, hogy ne kényszerűljenek elismerni: hogy vannak igazi jövendölések, melyek valósággal teljesedésbe mentek. A könyv magasztos, nemesen egyszerű nyelven s leghatályosabb ékesszólással van irva, tele bűnbánatra ösztönző intésekkel a bünösökre nézve, tele vigasztalással a szenvedők- és elhagyatottakra nézve, gazdag tárház a vallástanítónak, ki az irás szellemi nyelvén vigasztalni, feddeni és jobbítani akar.
Iz 2,1
A héber szerint: Ámoz.
Iz 1,1
azaz: látomásai, jövendölései (lásd az előszót). E fölirat nem csak a jelen fejezetre szól, hanem Izaiás jövendöléseinek legnagyobb részére, melyek az e versben nevezett királyok alatt Júda országát illetőleg adattak.
Iz 1,1
lélekben látott és kimondott.
Lásd az előszót. Ezen királyok története leiratik Kir. IV. 15. 16. 18. 19. 20. r.
Iz 1,2
A következő feddő és vigasztaló beszéd hihetőleg az istentelen Ákáz király országlásakor tartatott, ki alatt a bálványozás oly nagyon elterjedt, minden rendűek erkölcsisége annyira megromlott, s a zsidó nemzet helyzete átalán olyan volt, minőnek itt rajzolva látjuk. Oziás, Joatán és Ezekiás alatt a bálványimádás nem volt emelkedésben.
a bálványozás és elvetemültség által. A héber szerint: elpártoltak tőlem.
nem érti, ki az ő jótévője; az én népem háladatlan. Lásd Móz. V. 32,6.
azaz, Istent.
Iz 1,5
Minő büntetést mérjek még rátok, ha folytonosan vétkeztek?
Iz 1,5
már úgy is az egész fő stb. Az ország és egyház itt oly emberhez hasonlíttatik, ki egész testén tele van sebekkel és sérvekkel, annak jelentéseűl, hogy az előkelőtől le a legutolsóig, mind istentelen és gonosz (Jerom).
Mások szerint: bágyadt.
E szavakkal a próféta leírja Zsidóország szomorú állapotját Ákáz alatt, midőn az izraelíták, szírusok, filiszteusok és edomíták megszállották Júda-tartományt, és Jerusalemet ostromolták, melyet azonban (8. v.) be nem vehettek. Lásd Kir. IV. 16,5. Krón. II. 28,5–8. s. követk.
Iz 1,8
Jerusalem. A fővárosok és városok, keleti nyelvszokás szerint, az ország leányainak neveztetnek.
Iz 1,8
A héber szerint: még maga van hátra.
Mások szerint: mint egy megmentett város. Értelme: Jerusalem, melyet az ellenség be nem vehetett, úgy áll a köröskörűl elpusztított országban, mint egy őrkunyhó a szőllőben, romlatlanúl ugyan, de elhagyatva. Lásd a történetet Kir. IV. 16,5. s. követk.
Iz 1,9
maradékot a népesedés szaporitására.
azaz: egészen elpusztítva.
ti előkelők! kik gonoszságra nézve az elsüllyedt Sodoma fejedelemihez vagyok hasonlók, s azért hasonló büntetésre méltók.
az olyan áldozatokat, melyeket vétkes, tisztátalan szivvel mutattok be; hanem a töredelmes, Istenhez tért szivet (Zsolt. 50,19.); ezt kellene az áldozatoknak külsőleg jelképezni.
tornáczaimat a sok áldozat-állattal együtt tapodjátok, és érzelmeitek által megszentségtelenítsétek? Vesd össze: Jel. 11,2. Makk. I. 3,45.51.
Iz 1,13
hiú, hazug, képmutató áldozatokat.
Iz 1,13
Lásd Móz. IV. 28,11. 29,1.
nem igazak, mint a minőknek lenniek kellene.
mert gyakori öldöklést, rablást, erőszakoskodást tesztek.
gonosz valótokat.
Iz 1,18
ha nem hallgatlak meg titeket. A héber szerint: Azután jőjetek szálljunk pörbe (mint a törvényszék előtt, vitassuk meg eljárásunkat, hogy kitűnjék, kinek van igaza). Ebből fog kiviláglani, hogy ti a kemény büntetést megérdemlettétek; mindazáltal, ha bűneitek még oly nagyok lesznek is, a megigazúlás állapotába helyezlek vissza mégis titeket, ha kötelességeitekhez visszatértek.
a bűnbánat után.
legjobb terményét.
Iz 1,21
házasságtörővé, ki Istent, az ő igaz hitestársát, hamis istenekkel, bálványokkal cserélte föl. Lásd Ezekiel 23.
A jámbor Dávid, Salamon, Oziás királyok alatt.
Az adás-vevésben nincs többé becsületesség, a vevő csal hamis pénz által, az eladó rosz, hamisított árú által.
Iz 1,23
az Istentől, religiótól, igazságtól elpártoltak.
Iz 1,23
kik elnyomást gyakorolnak, egyenetlenséget szítanak.
a megvesztegetést.
Az Isten itt emberi módon szól; mert az emberi természet vigasztalást talál abban, ha magát megboszúlhatja.
Én csapások által ezüstödet, a ti jó polgáritokat, az aljas ércztől és salaktól, a roszaktól elválasztom. Az Isten büntetése és boszúállása arra megy ki, hogy a jókat a roszaktól elkülönözze.
az igazság városának, jámbor városnak.
Az igazságért és jogért égő buzgalom azután Júdát megszabadítja minden gonosztól. A héber szerint: és megtértjei igazság által.
A héber szerint: a terpentinfa-liget miatt, melyben kéjelegtetek. A ligetekben fák alatt és erdős kertekben tartották a bálványistenek buja ünnepeit.
Szégyenleni fogjátok a bálványokat, ha lassankint elhaltok, és látjátok, hogy azok nem segíthetnek rajtatok.
Iz 1,31
fejedelmeitek, kiket erőseknek hittetek.
Iz 1,31
azaz: megsemmisíttetik.
Iz 1,31
cselekvéstek lesz a szikra, mely ama pozdorját elhamvasztja, azaz, cselekedeteitek által romlást hoztok a hatalmasokra is, kikben bizakodtok. A héber szerint: Erősségtek lesz, mint a csöpű, és annak cselekedete, mint a szikra; azaz, a hatalmasok tetteik által önmagok okai végvesztőknek.
Mind a ketten, t. i. bizodalmatok tárgyai és tetteitek, megsemmisűlnek.
Iz 2,1
látomás, prófétai kép.
mondván. A 2. 3. 4. rész egy összefüggő jövendölést képez. Ebben a próféta legelőször vigasztalja a szorongatott jámborokat, egy, az ő idejében már ismeretes jövendöléssel (3-ik jegyz.) az egyetemes béke-religióról (2,2–4.), és inti őket, hogy ha e kegyelemben részesűlni óhajtanak, járjanak az Isten útain (5. v.), melytől, fájdalom! az izraeliták közöl sokan eltértek, miután a kevélység, bujálkodás, gonoszság lett uralkodóvá, mi miatt az isteni büntető itélet elkövetkezik (2,5–4,1.), mely azonban nem fog örökké tartani, hanem ama boldog békeidőnek ad majd helyet, melyben a nemzet istentelen része elkülönöztetik, s fölvirágzik az új nemzedék, mely Isten közvetlen oltalma alatt áll (4,2–6.). E jövendölés kihirdetése valószinűleg Joatán idejére esik, mert azalatt az ország virágzó- bővelkedő- és harcziasnak iratik le, mint ezen király alatt volt, de nem Ákáz és Ezekiás alatt.
Iz 2,2
az itt következő jövendölés (2–4. v.) Mikeásnál, a mi prófétánk kortársánál is (4,1–3.) megvagyon. Úgy látszik, a nép között már régibb időkből ismeretes volt, s azt Izaiás maga czéljára (lásd 2-ik jegyz.) fölhasználta.
Iz 2,2
az utolsó idő, a régi zsidókra nézve, a messiási idő, és igen alkalmasan, mivel ez idő Isten földi országának utolsó fejlődési korszaka. A héber szerint átalán: A napok jövendőjében.
A templom hegye (Sion vagy Mória, mely Sion hegyének egy része volt), képleg, itt az igaz religió helyett vétetik, mely utólsó fejlődésében Jézus Krisztus religiója; a többi hegyek a pogány vallások helyett vétetnek. Értelme ez: Az utolsó időben az igaz religió, mint Jézus Krisztus religiója minden nép között el lesz terjedve a földön. Hogy a próféta a Messiás religiójára gondolt, kitűnik nem csak abból, hogy a próféták a Messiás eljövetét átalában az utolsó időhöz kötik, hanem leginkább abból, hogy Mikeásnál 4. és 5. r. hol e jövendölés bővebben adatik elé, a Messiás világosan megneveztetik (5,2.).
Iz 2,3
tehát nem csak az egy Izrael népe.
Iz 2,3
Az Úr útja az Istennek tetsző élet. Az Úr útján való járás, az életnek Isten kijelentett akarata szerinti intézése, ellentétben áll az embernek saját útján való járásával, az életnek saját önkénye szerinti intézésével.
A próféta okát adja, miért sietnek a népek oly készséggel Jerusalembe? mivel t. i. az igaz religió Sionból fog kiterjedni az egész földre.
Iz 2,4
Ez egyetemes religió által Isten a népeket saját romlásukról meggyőzi és útbaigazítja.
Iz 2,4
A héber szerint: szőllőmetsző-késeket.
azután nem lesz többé háború, hanem átalános béke a földön. A próféta összefoglalja a messiási idő első és utolsó szakát, a mennyiben az isteni béke amabban már a földre jött (Ján. 14,27.), az utóbbiban pedig a béke átalános lesz, s minden külső viszonyba is behat (Lásd a bevezetését a prófétákhoz 5.).
Rajta tehát, izraeliták! mivel ily dicső, békés idő, az egyetemes világreligió fog jőni, készűljünk ahhoz hűséggel és buzgó ragaszkodással az Úr törvénye iránt; mert a mostani állapotban nem vagytok arra érdemesek. Következik a nép bálványozásának, bujaságának és elveteműltségének megrovása.
Iz 2,6
Isten.
Iz 2,6
azaz: mert a mint most vagytok, Isten elvetett titeket. A próféta Istenhez szól a nép helyett.
Iz 2,6
gonoszsággal és bálványozással, mint a kananeusok idejében. Mások a hébert igy: mert tele vannak napkelettel (azaz: kelet babonaságával, bálványozásával).
idegen népekkel kötnek szövetséget, s ezek balhitét és vétkes szokásait utánozzák.
Iz 2,8
a nép.
Az arany és ezüst szemrehányásúl vétetnek itt a fukarság és bujaság ellen (Móz. V. 17,16.17.); a lovak és szekerek, megrovásaúl a harczvágynak és bizalmatlanságnak égi királyuk, az Isten segélyéhez. Lásd Izai. 22,8. 30,16.
Iz 2,9
ezen bálványok előtt.
Nem hagyod büntetés nélkül. A próféta látja bekövetkezni Isten büntető itéletét e vétkek miatt; mihelyt Isten itéletet tart, minden földi hatalom azonnal összeomlik, s ez által az ő dicsősége kitűntettetik (10–22. v.).
titeket, istentelenek! a legnagyobb félelem fog meglepni, midőn az Isten itéletre jő. Lásd 19. v.
az Úr itéletnapja. Lásd Izai. 13,6.
A czedrusok, cserfák, valamint a többi fölhozott tárgyak, a kevélyek és nagyok képei. Ezek mennél inkább fölemelkednek, annál inkább meg fognak aláztatni. Bázán egy része Jordán keleti tartományának (Móz. V. 3,11. s. követk.) nevezetes tölgyfáiról (tulajdonképen terpentinfáiról).
tarzisi hajó, tarzisi vitorlás, spanyol vitorlás ellen; ezek különösen nagy és tartós hajók voltak.
az egyiptomiak isteneit, kik mindennemű állatokat, ezek közt a vakandokat és denevéreket is istenitisztelettel illették. A héber szerint: Az napon elveti… a vakandoknak és denevéreknek, azaz, a legrejtettebb zugokba és lyukakba.
képe a legnagyobb megrettenésnek Isten közelgő itélete előtt, mint fönebb 10. v.
Iz 2,22
az emberekhez való bizalommal; hatalmasoknak látszanak ugyan, de ha Isten itélete hirtelen elétör, hatalmuk azonnal semmivé lesz.
Iz 2,22
ki orrán s száján vesz lélekzetet, mint más emberek, s csak oly halandó, mint ezek.
a nélkül, hogy érdemlené. A héber szerint …és azért mire becsülendő! Sz. Jeromos és más sz. atyák szerint, a zsidók itt intetnek, hogy az (Isten-) embert ne ingereljék haragra (lásd Zsolt. 2,12. 17,9.16. Izai. 30,33.), a ki bár halandó ember, mint mások, de mégis mint Isten tiszteltetik.
Iz 3,1
A következő szoros összefüggésben van a 2,22.-vel. Ne támaszkodjatok tehetetlen emberekre, a ti fejedelmeitekre; mert ha a boszú eljő bűneitekre, az Isten minden emberi segélyt elvesz tőletek. E jövendölés részben már Ákáz alatt teljesedésnek indúlt (Krón. II. 28.), egészen pedig akkor teljesedett, midőn Nabukodonozor Júda országát meghódította, Jerusalemet földulta, s a legelőkelőbb lakosokat fogságra vitte; akkor egyszersmind oly éhség is támadt, hogy az anyák tulajdon gyermekeiket megették, s a szomjúságtól emberek és állatok elepedtek. Lásd Jerem.siralm. 2,11.12. 4,5.10.
Iz 3,1
minden támaszt.
minden készletet, melyre az ember támaszkodik.
az okos férfiút, ki természetes elme-élénél fogva a jövendőt láthatja.
Iz 3,3
átalában a tiszteket.
Lásd e jövendölés teljesűltét Kir. IV. 24,14.
A héber szerint: gyermekek. Ezekiás király halála után csupa fiatal, tapasztalatlan fejedelmek ültek Júda trónján.
A társadalmi rend fölforgattatik.
Akkor a legközelebbi jól öltözött férfiúhoz mennek, mondván: Neked még van valamid, fogd föl a romlásnak indúlt ország ügyét, és légy király!
Iz 3,7
az ország sérveit nem gyógyíthatom.
A próféta itt okát adja, miért kellett az országnak hanyatlani (8. verstől e rész végeig).
Iz 3,8
Mások szerint: tetteik.
az ő hatalmát szentségének megsértése által ingerlik.
Mások szerint: szemtelen arczuk ellenök tesz bizonyságot.
cselekedetei.
Iz 3,12
A héber szerint: Népem elnyomói, gyermekek.
Iz 3,12
Kik azt mondják, hogy te az ő rendeléseik, intézményeik által szerencsés vagy, megcsalnak téged. Mások szerint: Vezetőid megcsalnak téged.
kiszorítják az igaz religiót és erkölcsöket, vagy eltűrik, hogy azokat kiszorítsák.
Iz 3,14
fejedelmek és vének.
Izrael népét.
Iz 3,16
Mások szerint: csábító, buja tekintettel. Vagy: szemtelen pillantásokkal.
A héber szerint: és lábgyürűkkel csörögnek. Az előkelő keleti nők még most is hordanak bokáikon gyürűket, melyek aranylánczokkal vannak egyik lábtól a másikhoz kötve, hogy apró és egyenlő léptekkel járjanak, mi a puhálkodáshoz és piperéhez tartozik.
Iz 3,17
A héber szerint: szemérmöket.
A nagy szomorúságban levő sokszor levágta haját, s a győzők foglyaikat néha mezitelen vezették a diadalmeneten. Értelme ez: Az Úr legnagyobb szomorúságba ejt titeket, és gyalázatos rabságra hurczol. E jövendölés már Ákáz alatt teljesedett. Lásd Krón. II. 28,15.
Iz 3,18
A héber szerint: a lábgyürűket (lásd 12-ik jegyz.) és hállókat, azaz, hállóformára készűlt fejkötőket.
nyak-ékszereket, nyakfüggőket. Vesd össze: Bir. 8,21.26.
Iz 3,19
azaz: szalagon függő nyak-ékszereket.
Iz 3,19
A héber szerint: fülfüggőket.
A héber szerint: a fátyolokat; ezek egy különös nemét, mely a mellre és hátra leért.
Iz 3,20
A héber szerint: fejszalagokat.
Iz 3,20
az egyik lábkötőtől a másikig érő lánczocskákat. Lásd 22-ik jegyz.
Iz 3,20
Mások szerint: öveket.
A héber szerint: varázslapokat. Mások szerint: bűv-ereklyéket. Mások szerint: kigyócskákat. Ezek gyémánt, vagy pergamon darabok voltak mindenféle irat-vonásokkal és babonás jegyekkel, balhit szerint, minden rosz eltávoztatására s minden jó eléidézésére.
A héber szerint: orrfüggőket. Vesd össze: Móz. I. 24,22.
Iz 3,22
Némelyek szerint: finom vászon-fátyolokat. Mások szerint: a ruhákat, azaz, finom kelméből készült öltözékeket, melyek az egész testet befödték.
A héber szerint: az erszényeket. Mások szerint: a táskákat.
Iz 3,23
melyet a keleti nő kezében hordozott. Mások szerint: az átlátszó ruhákat.
Mások szerint: felső ruhákat.
Mások szerint: a fehér ruha helyett.
Iz 3,26
Jerusalemnek.
Iz 3,26
megfosztva mindenétől.
Habár e szavak a közel történendett babiloni fogságra vonatkoznak, a későbbi időkben is részletenkint teljesedtek. Igy Jerusalemnek Titus és Vespasian által véghezvitt elpusztítatása után, a romai pénzeken Zsidóország mint földön ülő nőszemély ábrázoltatott.
Iz 4,1
És a megölt férfiak száma oly nagy leszen, hogy az asszonyok legaljasabb föltételek alatt készek egybekelni.
nehogy gyermektelenűl meghaljunk. E vers még az előbbi részhez tartozik.
Iz 4,2
A büntető itélet után. Miután a próféta népe javíthatlan részének az isteni büntető itéletet hirdette, jövendölését a Messiás eljövendő boldog időszakának hirdetésével végzi, valamint azzal kezdte (lásd 2,2.).
Iz 4,2
az Isten Fia, a Messiás. Vesd össze: Izai. 11,1.10. 53,2. Jer. 23,5. 33,15. Zak. 3,8. 6,12. Jel. 5,5.
Iz 4,2
a szűz fia, a Messiás. Lásd Izai. 7,14.
azon résznek, mely az isteni büntető itélettől megszabadúlván, a Messiás áldásában részt venni hivatva van.
Iz 4,3
A Messiás ez idejében az isteni büntető itélettől megszabadúltak nem lesznek többé jámborokból és istentelenekből álló vegyes nép, hanem mindnyájan szentek. Vesd össze: Izai. 11,4. Oka máshol adatik elé, mivel t. i. az Isten Fia a bűnbeesett emberiség bűneit elveszi, azt megigazúlttá teszi (53. r.), s annak új szívet ad (Ezek. 11,19.).
Iz 4,3
az új Jerusalem polgárainak jegyzékébe. Vesd össze: Ezekiel 13,9. Móz. II. 32,32.
az élők könyvébe, hogy részt vehessen a Messiás országának minden javában. Lásd Dán. 12,1. Jel. 3,5. 13,8. Luk. 10,20.
Iz 4,4
az izraeliták bűneit.
Iz 4,4
t. i. rablást, elnyomást és minden nagy gonoszságot.
A Szentlélek, ki minden teremtményre hatással bir, minden élet kútfeje, és kapocs a Teremtő és teremtmény között (Móz. I. 1,2. Zsolt. 103,30. Jób 33,4.), itélő és égő léleknek neveztetik, mivel a híveket elkülönzi a hitetlenektől, és kegyelme által a lelket megtisztítja, mint az ércz a tűzben megtisztíttatik. Értelme ez: Midőn az Úr az ő lelke által az istenteleneket elkülönzi Izrael fiaitól, s még a jámborokat is megtisztítja: akkor teremt stb.
A próféta a tűz- és felhő-oszlopra czéloz, mely az izraelitákra nézve Isten jelenlétének és oltalmának jelképe volt. Lásd Móz. II. 16,10. 14,19–24. Móz. IV. 10,34. Valamint Isten az izraelitákra nézve a tűz- és felhő-oszlop által éjjelnappal jelen volt, őket vezérlette és oltalmazta: úgy fog ő a messiási időben is hiveire nézve, és különösen ott, hol segélyűl hivatik (Máté 18,20.), jelen lenni, őket az élet pusztaságán át biztosan vezérelvén a mennyei hazába (sz. Jerom. Bazil. stb.).
Oltalom lesz azon időben mindenféle veszély ellen. E jövendölésben is a Messiás országának korszakai egy képpé vannak összefoglalva. Mert habár a próféta közelebbről a Messiás eljövetének első idejét tartja is szem előtt, melyben a hívek szenteknek neveztetnek (Rom. 1,7. 15,25.): még is az elébb mondott átalános szentség, magasabb értelemben, az anyaszentegyház legvégső időszakára esik, midőn ez egészen megtisztítva s a világtól elkülönözve, mennyországgal egygyéolvad.
Iz 5,1
T. i. az én szerelmesemről stb. A próféta a következőt egy szőllő terméketlenségéről úgy adja elé, mintha ez barátján történt volna, s ez éneket irt volna felőle, melyet amaz ismétel. A szerelmes magasb értelemben az Isten vagy Krisztus, a terméketlen szőllő a zsidó nép (7. v.). Majd ugyanezen példabeszédet ismétli Krisztus Máté 21,33.
Iz 5,1
t. i. az én szerelmesem.
Iz 5,1
E szép éneket a próféta valószinűleg szintén Joatán alatt irta, mert abban a bálványozás nem rovatik meg.
Szó szerint: egy tetőn, mely a kövérség fia volt.
Iz 5,2
A héber szerint: körűlárkolta.
Iz 5,2
részint mulatságra, részint őrhelyűl.
Iz 5,2
A sajtó két kádból állott, a taposó- és szűrőkádból. Ez utóbbi a földbe vagy sziklába volt beásva, fölötte volt a taposó kád, melyben a szőlőgerezdek lábbal összetiportattak, melyek nedve azután a szűrő kádba folyt le.
mérges bogyót, sisakvirágot, mérges növényeket, melyek néha három röfnyinél is magasabbra nőnek, s árnyaik által a szőllőtőtől a táplálékot és szükséges napmeleget elvonják.
a szőllőtulajdonos, a szerelmes, az Isten maga szólítja föl a zsidókat, hogy magok fölött itéletet mondjanak. Minden lehető gondot és ápolást fordítottam szőllőmre, ez pedig csak rosz gyümölcsöt termett. Itéljétek meg tehát, mit érdemel az?
Iz 5,7
Júda férfiai az ő kedvvel ültetett szőllője.
az elnyomatás miatt. Mások szerint: de ime a roszaság.
Iz 5,8
míg a szegénynek nincs többé fekvő vagyona.
A héber szerint …s ti egyedűl laktok a földön.
Mások a hébert így: A seregek Ura jelentette ki nekem.
A héber szerint: és egy gomer mag egy éfát ad.
A héber szerint: részegitő italokra.
Iz 5,12
Mások szerint: hárfa, vagy czitera.
Az érzéki kéjek folytonos mámorában éltek, és nem gondoltok a veszedelemre, melyet Isten már előre készitett, és prófétái által hirdetett (sz. Jerom.).
Jerusalemet tizennyolcz hónapig ostromlották a kaldeusok, mi alatt az éhség legmagasabb fokra hágott a városban. Lásd Kir. IV. 25,1–3.
Iz 5,14
átalán az alvilág.
A héber szerint: népe, és kik abban gyönyörűséggel éltek.
Ez itéletben, mint nagy és szent (a gonoszt gyűlölő) Isten fog megjelenni, s mint ilyen magasztaltatni.
Iz 5,17
akkor a mező oly puszta lesz, hogy a bárányok az ő barangoló szokásuk szerint mindenütt legelhetnek.
A héber szerint …és az idegenek a gazdagok elhagyott mezőit élik föl.
Jaj nektek, kik minden erőfeszítéssel mindenféle bűnt és igaztalanságot követtek el hiú dolgok és remények miatt! A hiúság, e világ csalfa játéka, szinte egyik kötél, melylyel a bűnös magát a bűn szekerébe fogja. A héber szerint: Jaj azoknak, kik a büntetést elévonszolják a gonoszság kötelein!
büntetése.
kik a jó és rosz közötti benső különbségre nem gondoltok, és csak azt nevezitek jónak vagy rosznak, mi kedvetekre jár, vagy azzal ellenkezik.
A héber szerint: és okosak tetszésök (tetszéstek) szerint, – Jaj azoknak, kik religiót, morált, törvényt magok alkotnak magoknak!
A keletiek még most is kábító szerekkel szokták a bort vegyíteni. A héber szerint: és erős férfiak a tobzódásban.
Iz 5,25
Azért Isten az ő elveteműlt népét mirigyhalállal és egyéb csapásokkal fogja büntetni, annyira, hogy a holttestek az utczákon szerte fognak heverni, és a természet megretten az ő haragra gerjedett fölségétől. A próféta itt a 26. verstől e rész végeig megjövendöli az elkövetkezendő büntető itéleteket, különösen a távoli harczos népek betörését, kiknek a zsidók martalékúl fognak esni.
Ezekkel (t. i. az országos csapásokkal és mirigyhalállal) még nem telt be a büntetés mértéke, hanem még nagyobbak következnek.
Iz 5,26
Harczi fölhivásoknál jeleket, zászlókat tűztek ki a magas hegyeken, hogy a hadsereget összegyűjtsék. Izai. 11,12. Értelme ez: a legtávolabb népeket híja elé, hogy Izraelt megfenyítse.
Iz 5,26
az ellenséget, az asszíriusokat és kaldeusokat.
mint a méhész süvöltéssel csalja ki kasaikból a méheket a mezőre, s innen ismét vissza a kasba.
Iz 5,27
A héber szerint: ingadozó.
Iz 5,27
azaz: mindig tevékenyek, akár úton, akár harczban a nélkül, hogy szünidőt tartanának. Lásd Kir. III. 18,46.
Minden, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, egész a sarukötelékig tartós ő rajtok.
Iz 5,28
az ellenségnek vagy (az asszíriusok- és kaldeusoknak).
Iz 5,28
a régiek nem vasalták meg lovaikat, körmeik keménysége előnyűl azért dicsértetik.
csataszekerei.
harczikiáltása.
Iz 5,30
tombol.
Iz 5,30
Júdában és Júda fölött.
a szerencse enged a balesetnek. A világosság és sötétség, képei a szerencsének és balesetnek. A héber szerint: És a világosság elsötétedik az égen (a szerencse-csillaga eltűnik).
Iz 6,1
Kr. el. 759. évb. Lásd a bevezetést. A következő látomás, mely által a próféta kivatását nyerte, Oziás király uralkodásának utolsó hónapjai körűl adatott neki. Ennek az ő jövendölései kezdetén kellene lenni; a későbbi gyüjtő miért szúrta azt ide, nem igen lehet kielégítőleg megfejteni.
Iz 6,1
Izaiásnak az Isten e látomásban mint király tűnik elé, a keleti uralkdók teljes fényében, hogy ez által a fölfogást nekünk könnyítse, s annak hatalmát és fönségét képleg eléállítsa. Sz. Jeromos és más sz. atyák szerint, kik Ján. 12,41.-re támaszkodnak, a megjelenő, a látomásban, láthatóságban előlépő Istenség az Isten Fia volt, ki különben is az Isten képmásának neveztetik (Zsid. 1,3. Filipp. 2,6.). Vesd össze: Ezekiel 1,1. s követk.
Iz 6,1
a trón talapja. Mások szerint: az ő uszálya. Előkelő személyek a régi keletieknél ruháik hosszú uszályainál fogva tűntették ki magokat.
A templom, melyet a próféta látott, nem a jerusalemi templom volt, hanem annak mintaképe, a mennyei templom, mely Mózesnek mutattatott, s mely után ez a szent hajlékot készítette. Lásd Móz. II. 25,9.40. Zsid. 8,5.
Iz 6,2
azaz: lángszellemek, azaz, egészen tiszta, fényes angyalok, a legkitünőbb angyalok, kik a teremtett lények közt az ismeret és szeretet legmagasb fokát bírják.
Iz 6,2
a trón lépcsőin Isten körűl.
a szárnyak és a röpülés, jelképei a gyorsaságnak, melylyel az angyalok Isten parancsait teljesítik. Az arcz és lábak eltakarása keleten jele a tiszteletnek. Mások a Vulgata szerint szorosabban: kettejével befödözték az ő (Isten) orczáját, és kettejével befödözték az ő (Isten) lábait, és kettejével röpültenek.
Iz 6,3
azaz: a szerafok fölváltva énekeltek, két karban.
A háromszor szent, nagy sz. Gergely szerint, a három isteni személyt jelenti egy lényegben. Mások szerint: ez igék az Isten Fiára vonatkoznak.
azaz, fényköddel, dicsfénynyel. Vesd össze: Kir. III. 8,12.
Iz 6,5
Mások a hébert így: mert meg kell halnom. – A héberek azt hitték, hogy Istent látva, meg kell halniok, mert Isten látása csak a testnélküli, megtisztúlt lelkeknek tartatott fenn. Lásd Móz. II. 33,18–20.
Iz 6,5
mert én bűnös vagyok a bűnösök között.
a Szentet, kit semmi halandó, tisztátalan szemnek nem szabad látni.
Iz 6,6
Mások szerint: égő kő.
Hogy a szeráf az oltárról vette a szenet, ez valószinűleg azt jelentette a prófétának: hogy minden bűnbocsánat az Istentől arra rendelt intézmény által történik, és hogy ő is a tőle bemutatott áldozat által lőn megtisztítva.
Iz 6,8
Sz. Jeromos szerint: az egyes és többes szám használata itt is a Szentháromságra vonatkozik.
A próféta, mint nagy sz. Gergely megjegyzi, csak akkor ajánlotta föl magát a szent szolgálatra, miután megtisztúlt; ebből tanúljuk meg, hogy a lelki hivatalba, melyre hivattunk, csak szivünknek teljes megtisztúlása után lépjünk.
azaz: Ti a legnagyobb csodákat és jövendöléseket fogjátok megélni, és mégsem fogjátok azokat érteni és szivetekre venni. Ez már a próféták korában teljesedett, különösen pedig a Megváltó idejében. Lásd Máté 13,14. Apost.cs. 28,26. Ján. 12,40. Rom. 11,8.
azaz: Jövendöld meg nekik, hogy szivök meg fog vakíttatni, vagyis, be fogják hunyni lelki szemeiket, hogy ne lássák az igazságot, bedugják füleiket, hogy ne hallják azt, s igy megmaradnak bűneikben, nem térnek meg; mint a beteg beteg marad, ha az ajánlott hasznos gyógyszert megveti.
Meddig fog e vakság tartani?
E jövendölés a Vulgata után adott fordítás szerint, hirdeti a zsidóknak hazájok pusztúlását, a fogságba hurczoltatást, egy kis jámbor résznek megtérését, s ennek elszaporodását. Teljesedése fölmutatható a történelemből, vagy a babiloni fogságot közvetlen megelőző és követő eseményekben, vagy a zsidóknak a romaiak által történt leigáztatása előtti és utáni korszakban, vagy végre mind a kettőben. A babiloni fogság idejében a kaldeusok elpusztították az országot, s a nép legnagyobb részét fogságra vitték. Miután a zsidók visszatértek, lassankint ismét elterjedtek az országban, és Istenhez hívek maradtak. Midőn a romaiak leigázták az országot, a zsidók, miután hazájok és Jerusalem elpusztíttatott, az egész világon szétszórattak; csak egy kis rész tért Istenhez, a Messiáshoz, mely csakhamar az egyház nagyszámú községévé növekedett. A héber szerint a két utolsó vers …az embereket, és nagy pusztítás lesz a földön. – És ha abban tizedrész maradna is, hasonlóképen elpusztítatnék. De mégis, valamint a terpentin- és cserfának, habár levágják, megmarad törzsgyökere: úgy megmarad bennök is a szent ivadék. – E szöveg szerint is alkalmazható a jövendölés a babiloni fogság, vagy a romai leigázás idejére. – A kaldeusok elpusztították az országot, s földéről a zsidók majd egészen kiírtattak; a hátramaradt rész Egyiptomba kényszerűlt futni (Kir. IV. 25. Jerem. 40,41.); mégis a fogságból visszatértek elszaporodtak, és Istenhez hívek maradtak. – A zsidó-háborúban annyira kiírtattak a zsidók, hogy tizedrészök is alig maradt; Hadrian császár pedig végképen kiírtá azokat, kik a nemzetek közé még szét nem széledtek. Ezen menekűltekből, ezen, az egész világon szétszórtakból áll a törzsök, melyből egykor a tanulékony nemzedék származik, mely a jövendöléseket megérti, s a Messiás religióját elfogadja, mint sz. Pál írja Rom. 11,11. s. követk.
Iz 7,1
Lásd a bevezetést a prófétákhoz és Izai. 1,1.
Izaiás itt elbeszéli végét egy véres harcznak, mely Ákáz uralkodásának kezdetén a fennevezett királyok között folyt, és Kir. IV. 16. és Krón. II. 28. eléadatik. Facee, Izrael királya megveré (Krón. II. 28,6.) Ákáz seregét, rettentő romlást tett benne, s iszonyú számmal hurczolt fogságra nőket és gyermekeket, kik azonban Óbed próféta közbenjárására ismét szabadon bocsáttattak és hazájokba visszaküldettek. Erre csakhamar új harczürügyöt keresett Izrael királya. Egyesíté hadseregét Szíria királyaéval, s mindaketten Jerusalemnek mentek, hogy azt ostromolják (Kir. IV. 16,5.). Készületeikre Ákáz népével együtt nagy félelembe esett, s az asszíriusoknál szándékozott segélyt keresni (Krón. II. 28,16.). E bizodalmatlansága az Úr iránt, ki legfőbb királya volt a népnek, és a nagy veszély, melynek az ország az asszíriusokkal kötendő szövetség által kitétetett, alkalmúl szolgált a próféta küldésére Ákázhoz. Izaiás a két ellenséges király vesztét hirdetve, iparkodott a gyenge királyt fölbátorítani és mondását oly jelenséggel erősítette, melynek teljesedéséből király és nép megérthették a jövendölés teljesedését; végre, mivel a király nem állott el szándékától, nagy veszélyek bekövetkezését hirdette, különösen Júdára nézve épen azon assziriusok részéről, kiktől segélyt vártak. Ákáz mindazáltal segélyt kért az asszíriusoktól. Ezek el is jöttek, betörtek Szíriába és Izraelbe, s valószinűleg ez által kényszeríték a két királyt Jerusalem ostromától elállani, és hazájokba visszatérni (Vesd össze: Kir. IV. 16,9.).
Iz 7,2
midőn a két király a harczra indúlt.
Iz 7,2
Ákáz királynak, az ő udvarának.
Izrael országában. Efraim annak legjelesebb törzsöke volt.
Iz 7,3
A héber szerint: te és Sear Jasub, azaz, a visszatérendő maradvány. Lásd a követk. jegyz.
Menj az országúton, mely a festők mezején át visz, ki a csatorna végeig, (mely a felső tóból nyer vizet, és Jerusalemig vonúl, hogy ezt vizzel ellássa). Itt volt a király, körűlvéve nagyjaitól, valószinűleg, hogy lássa, vajjon Siloe forrásának elzárása vagy elvezetése által, melyből a felsőtó vizét nyerte, az ellenségtől nem foghatná-e el a vizet (vesd össze: Krón. II. 32,30. Kir. IV. 18,17.); vagy hogy Jerusalem erősségei fölött szemlét tartson. Ide kellett mennie Izaiásnak fiával, Sear-Jasubbal. Ez nevét: „a maradvány visszatérése“, atyjától valószinűleg jövendölésképen nyerte, vonatkozólag az izraelitáktól fogságra vitt, és csakhamar ismét visszatérendő zsidókra (Krón. II. 28,8.14.15.). Miután e visszatérés még az ostrom előtt megtörtént, s így a fiú neve által kifejezett jövendölés teljesedett: a fiú élő tanú lehetett atyja jövendöléseinek igazvolta mellett, s egyszersmind kezeskedhetett azok mellett is, melyeket atyja egy másik fiú (lásd 14. v.) nevében és neve által készűlt kihirdetni.
Iz 7,4
ezen két, már elemésztett és kialváshoz közelgő tűz-üszögtől.
Izrael királyának.
Lásd az 5-ik jegyz.
Iz 7,6
Mások szerint: és szoritsuk be őt (Jerusalemet).
Iz 7,6
oszszuk föl magunk között.
Ki volt ez, nem tudatik.
Iz 7,8
hanem maradjon a régi. Damaskus ne nagyobbodjék Júda országa által, hanem mint eddig, csak Szíria fővárosa maradjon, és Rásin csak Damaskus fejedelme.
Az izraelíták elhurczoltatása Asszíriába Szalmanaszár által vitetett véghez 20. évvel e jövendölés után (Kir. IV. 17,6. 18,10.11.) Ezekiás király 6-ik esztendejében; azoknak majdnem teljes megsemmisítése az asszíriai király, Azarhaddon által történt (Ezdr. I. 4,2.), valószinűleg Manasszes 22-ik évében, midőn e király az asszíriusoktól fogságra vitetett. Ha tehát Ákáz 2-ik évétől, midőn a fönebbi jövendölés körűlbelűl mondatott, számítjuk az ő hátra levő 14 évét, Ezekiás 29 évét (Kir. IV. 18,2.), és Manasszes 22 évét, kijő a 65 évszám.
Iz 7,9
Izrael és királya sem fog nyerni Júda-országból.
azaz: tehát nem szükség félnetek; de ha az általam adott igéretnek hitelt nem adtok, és nem az Úrnál, hanem az asszíriusoknál kerestek segélyt, akkor elvesztek.
a próféta által.
Mivel te még mindig ingadozó vagy, és bizodalmad nincsen, igéretem igazolására és hited megerősítésére kérj csodajelt, legyen az itt alant a földön, vagy fenn az égen. Az elétünendő jel bizonyosságából láthatod az én jövendölésem biztos teljesedését. Lásd 14. v.
Ákáz álnok szenteskedéssel a tilalomra hivatkozik Móz. V. 6,16. valósággal pedig nem kivánt csodajelt, vagy mivel nem hitte, hogy Izaiás olyat mívelhessen; vagy mivel félt, hogy ha csodajelt tesz, ő kényszerűlve lesz valóban az Istenben bizni, és Asszíria királyával a szövetséget felbontani, melyet ő testi okosságánál fogva egyetlen mentőszerűl tekintett.
Iz 7,13
a próféta.
Iz 7,13
te, király! és az ő udvaránál szolgálatot tevő rokonsága!
Nem elég-e, hogy a prófétákat, kik emberek, bántjátok, a mennyiben szavaiknak hitelt nem adtok: hanem ezenfölül Istent is bántjátok, midőn az ő világos parancsának (a jel választásának) ellenszegűltök?
Iz 7,14
Azért mivel a csodajelt nem határozzátok meg (11. v.), tehát az Isten maga választ (hogy a jámborok hite, melynél fogva Isten megszabadít az ellenségtől, megerősíttessék). A jel pedig, melyből a jámborok az igért szabadúlás igazvoltát megismerhetik, ez leszen: Látom a jövőnek csodálandó eseményét, az isteni Megváltónak szűztől születését. A mily igaz, hogy az isteni Megváltó egykor megjelen, oly bizonyosan megszabadúltok ti szorongató elleneitektől. Igen, én mondom nektek: az időszak, jelen szorongatott helyzetetek és a következő szabadúlás között, rövidebb, mint amaz idő, mely alatt a jövőben megjelenendő csodateljes gyermek az érettség éveit eléri, habár ő más gyermekekhez hasonlóképen fog fejleni. Azaz: Ti rövidebb idő alatt megszabadúltok most rettegett elleneitektől, mint a mennyire az egykoron szűztől születendő Emmánuelnek szüksége lesz arra, hogy az érettség korát elérje.
Iz 7,14
a sértetlen szűz, kit én látok.
A héber szerint: és nevét Emmánuelnek fogja nevezni, a mi „Isten velünk.“ Nem volt szokatlan, hogy az anyák adtak nevet magzataiknak. Lásd Móz. I. 4,1.25. 19,37. E név egyébiránt nem csak az isteni segélyt és isteni oltalmat fejezi ki, hanem az Istennek emberré létét is a Messiásban (Jerom. Ar. sz. Ján. Theod.). Értelme: „Isten velünk“ néven fogja őt nevezni, azaz: általa és benne lesz velünk az Isten. Vesd össze: Máté 1,23.
Csak oly táplálékkal fog élni, mint a többi csecsemő gyermekek, hogy mint más gyermekek növekedjék, s az érettség korát elérje. A héber szerint …eszik, miglen az gonoszt megvetni és a jót választani tudja. E szólásmód jelenti a lelkiismeret vagy erkölcsi érzet fölébredésének idejét, a 2–3. éves kort.
A próféta a Messiás születésétől az ő kifejléseig való időt időmértékűl használja az országnak teljes megszabadúlására minden ellenségtől. Még kevesebb idő alatt, mint mennyi az általam látott csodálandó gyermek kifejlésére kivántatik, elpusztúl és elhagyatik Izrael és Szíria, melyet te az ő királyai miatt utálsz. E jövendölés teljesedését elbeszéli a történelem. Taglatfalaszár (Tiglat-pileszár), kit Ákáz, nem figyelve Isten roszallására, mégis segélyűl hivott (Krón. II. 28,16.), miután a két királyt Jerusalem ostromától elállani kényszeríté (lásd a 2-ik jegyz.), meghódította a szírus tartományt, Rásin királyt megölte, lakosait Asszíriába vitte (Kir. IV. 16,9.), elfoglalta Izrael éjszaki részét, és sok izraelitát hurczolt az asszíriai fogságra (Kir. IV. 15,29. Krón. I. 5,26.).
Iz 7,17
A prófétának itt következő s a többitől elütő beszéde a 9. v. e szavaira vonatkozik: „Ha nem hiszitek, nem maradtok meg;“ s az összefüggést igy kell helyreállítani: Én neked ily móddal előre megmondtam a szabadúlást jelen ellenségeidtől; de a te hitetlenséged nem marad büntetés nélkül, mert elhozza az Úr stb.
Ez mindjárt elkezdődött teljesedni, miután az izraelíták a szírusoktól megszabadúltak, még Ákáz idejében; mert ugyanazon asszíriai király, Taglatfalaszár, kit Ákáz segélyűl hivott, és ki Szíria s Izrael királyait Judeából kivonúlni kényszeríté, Ákáz ellen támadott, és országát elpusztítá (Krón. II. 28,20. 12-ik jegyz.). Egészen pedig azon csapások lánczolata által teljesűlt e jövendőlés, melyeket az asszíriusok és kaldeusok Taglatfalaszártól Nabukodonozorig a zsidókra hoztak.
Iz 7,18
azaz: süvöltés által eléidézi.
Az időben az Úr a Nilus torkolatainál lakó népeket Júda ellen küldi. Ez az egyiptomi szomszédnépek, az edomíták és filiszteusok betörése által kezdett teljesűlni (Krón. II. 28,17.18.); legtökéletesebben pedig Nekao király által teljesedett (Krón. II. 35,20. Kir. IV. 23,29.). A legyek és méhek (darázsok), különösen Egyiptomban és Asszíriában lévén otthonosak, azon országok népei gyanánt vétetnek.
Mások szerint: a lejtős völgyekben.
Iz 7,20
az asszíriusok által, kiknek segélyét Ákáz megvásárlotta (Krón. II. 28,21.).
Iz 7,20
az Eufratesen.
Azaz: Azon időben Isten az asszíriusok által Júda tartományát egészen elpusztítja, s a leggyalázatosabban fog vele bánni.
Iz 7,22
sajtot, vagy tejfölt.
Az időben az ellenség igen kevés marhát hagy az országban, s mindent annyira elpusztít, hogy sehol sem lesz szántóföld, hanem inkább csak marhalegelő, melynek fölös terményéből fognak majd táplálkozni.
Az ezüst pénzről lásd Móz. II. 30,13. Vesd össze: Móz. I. 20,16. Libanon hegyén még ma is vannak olyan szőllők, melyeknek egyes fürteit egy török piaszteren adják.
hogy magokat a vadállatok és rablók ellen védelmezzék.
Iz 7,25
vagy báránylegelővé.
A kapálás által mivelt és tüskesövénynyel a tulajdonos által gondosan bekerített szőllők, azon időben nem lesznek többé igy besövényezve, hanem minden felől szabadon lehet bele menni és benne legelni. A héber szerint: És mindazon hegyeken, melyek kapával ásatnak föl, nem fognak járni, félve a tüskétől és burjántól; ökörlegelővé stb.
Iz 8,1
Itt az 1. verstől a 9,6. verséig mondott jövendölés szorosan csatlakozik a 7. részhez. Ugyanazon időben t. i. midőn a próféta Emmánuelről jövendölt, egy jelképes cselekvény által a két ellenséges hatalom gyors megsemmisíttetését ismételve kellett hirdetnie (1–4. v.). Erre (5–6. s. követk.) ismét büntető itélet mondása következik Júdára és Izraelre, mely utóbbi Szíriával kötött szövetsége mellett sem fog czélt érni, mivel az Isten segélye megjelenik (9–18.). Azért kellene királynak és népnek egyedűl Istenbe s az ő kijelentéseibe bízni, félelem és a bűbájosságra való hallgatás helyett, mi az Isten kemény fenyítését fogja előidézni (19–22.). Mindazáltal ha ily módon az egész ország meglátogattatik is nagy csapással (5–6. v.), ez nem fog mindig tartani; mert eljő a csodálandó, isteni békefejedelem, ki egész Izraelt, különösen pedig annak legelhagyottabb s legelpusztúltabb részeit igazság-országa által megszabadítja (9,1–5.).
Iz 8,1
egy nagy táblát érczből, vagy kőből, vagy, egy nagy tekercs pergament.
Iz 8,1
közönséges, mindenki által olvasható irással, nem titkos, és a nép által érthetlen irással.
A fölirás, tartalomjegyzéke volt a következő jövendölésnek Izrael és Szíria országok elpusztítatásáról az asszíriusok által.
Úriás főpap volt (Kir. IV. 16,10–16.), és Zakariás valószinűleg levita (Krón. II. 29,13.). Hogy elejét vegye azon lehető ellenvetésnek, mintha a próféta amaz országok eleste után költötte volna jövendölését, ezt hiteles tanúk előtt jegyzi föl.
Iz 8,3
általa fiat nemzendő, ki neve által az ellenségek hamar történendő megsemmisítését jelentse.
A héberben: Maher-sallal kas-bas.
Iz 8,4
tehát mostantól két évre.
Szíria és Izrael fölprédáltatik, s belőle minden zsákmány Asszíriába vitetik.
Az összefüggésre nézve lásd az 1-ső jegyz. Siloe forrása alatt Jerusalem mellett, Dávid királyi családja értetik, valamint 7. v. Eufrates alatt az asszíriusok, s értelme ez: Mivel Júda és Izrael fiai Dávid családját megvetik, az izraeliták ugyan, a mennyiben az anyaországtól már rég elszakadtak, Júda fiai közől pedig némelyek annyiból, a mennyiben, hogy mind a két királynak tessenek, Tábeel fiát (7,6.) akarták királylyá tenni: ezért ime stb. Vagy: Mivel mindkettő, Júda és Izrael, Istenben a nyugalmat (ezt jelenti Siloe), az Istenben való bizalmat megveti, s egyik Asszíriát hívja segélyűl (Kir. IV. 16,7.), másik Rásinnal és Faceével dicsekszik: ezért ime stb.
Iz 8,7
az Eufratest.
Iz 8,7
haderejét.
ugy, hogy a király egész hadereje síkra száll.
Iz 8,8
miután Szíriát és Szamariát földúlta. Lásd Izai. 7. 30-ik jegyz. Vers össze: Kir. IV. 18,17.
Iz 8,8
mig a víz Júda nyakáig ér, azaz, mig Júda elvesztéhez közeledik.
oh Isten velünk! oh Messiás, e föld Ura!
Az összefüggésre nézve az előbbiekkel lásd az 1-ső jegyz.
Mások szerint: elragadott engem.
Ne ámíttassátok el magatokat amaz istentelen nép lármája által, mely a két király egyesűlésében az ország vesztét látja; ne féljetek semmit, hanem inkább az Urat keressétek, és benne bízzatok.
Iz 8,14
azaz: Júdából és Szamariából azoknak, kik vele nem tartanak.
azután megszentel és megőriz titeket, de a hitetleneket, kik emberi segélyben bíztak, ingadozni és elesni hagyja, s elleneiknek átengedi, hogy veszszenek. A héber szerint e vers: Ő menedék lesz, de botlás köve is és botrány stb.
Mind a két országból sokan fognak az ellenség kezébe esni, kik nem bíztak az Isten segélyében, és szörnyű véget érnek.
Isten parancsolja (lásd 11. v.) a prófétának, hogy kösse be és pecsételje be a Júda és Izrael felől írt jövendölést (1. v.), hogy a nép közől a hivők egykoron, midőn a teljesedés bekövetkezik, hitökben megerősödjenek, az istentelenek pedig ne mondhassák, hogy a jövendölés a teljesedés után iratott le.
Ime én és fiaim bízunk; mert mi már neveink által hirdetjük a csodálatos dolgokat, melyeket Isten cselekedni fog. Izaiás jelentése: Üdv Istentől. A két fiú nevéről lásd Izai. 7,3. 8,3.
a csalók, kik jóslással és szemfényvesztéssel foglalkoztak, varázsigéiket különféle taglejtésekkel kisérték. Ha a hasbeszéléshez is értettek, akkor elváltoztatták szavokat, s azt állíták, hogy az elhunytakkal beszélnek, s tőlök a jövendőt kitanúlják.
Iz 8,20
a valódi, isteni jövendölésekhez.
szerencséjök.
Izrael szánandó állapotjának leirása azon időben, midőn az isteni bűntető itélet a külföldi népek által elkövetkezett. A jövendölés több időszakot foglal össze.
mindannyi képei a sokféle szerencsétlenségnek, mely Izraelt érni fogja. A héber szerint: sötétség. De nem lesz mindig sötét, hol (most) szorongatás van. E szavak az átmenetet képezik a következő vigasztaló igérethez. Lásd a követk. rész 1-ső jegyzetét.
Zabulon és Neftali tartományrészek voltak a genezareti tengertől nyugatra, a Jordánon innen, a későbbi Galileában. Ez utóbbi, főleg éjszaki részeiben, a pogányok Galileájának neveztetett, mert ősidöktől pogány népek lakták azt, kiket a galileaiak megtűrtek (Bir. 1,30–35. Kir. III. 9,10–13. Kir. IV. 15,29.). Mivel ezek az által lelkileg mélyen elsűlyedtek, azért nagy megvetésben állottak, sőt tisztátalanoknak tartattak. Az utóbbi (messiási) időben (Izai. 2. r. 4-ik jegyz.) a megvetett, tudatlan és tisztátalanoknak tartott galileaiaknak azáltal kellett megbecsültetniök, hogy a Messiás az ő tartományukban fogott neveltetni, azt választván tanításai és csodatételei főszinhelyéűl.
A tudatlan pogányok közt lakó galileusok látták meg legelőször a világ világosságát. Lásd Izai. 42,6. 49,6. Ján. 8,12.
Iz 9,3
Te Izrael népét a legujabb időkben igen megsokasítottad, de örömét, szerencséjét az által nem nevelted; sőt, inkább gyakran voltak szomorú helyzetben.
Más olvasásmód szerint e vers így fordíttatik: Te megsokasítod (azután) a népet, és gyarapítod örömét, vigadnak előtted stb. A próféta látja lélekben a megtért zsidók és pogányok nagy sokaságát, kik Krisztus országában az isteni ajándékoknak örvendenek.
Lásd Bir. 7. Hogy itt nem csupán a hatalmas földi zsarnokokra kell gondolni, minők előbb az asszíriusok és babiloniak, később a görögök és romaiak voltak, hanem különösen a bűn lelki rabszolgaságából s az erkölcsi nyomorból való szabadúlásra: kitűnik a következőből, mely szerint e szabadúlás végbevivője a békeség, tanács és igazság fejedelme, lelki jók ura.
Iz 9,5
A héber szerint: Minden harczos saruja a csatazajban, és a vérbe kevert stb.
Értelme: Minden harczi eszköz megégettetik, minthogy az tovább az átalános békében szükségtelen.
Iz 9,6
fog születni nekünk. Lásd a bevezetést 1. sz. Ezen világosságnak (2. v.), nagy örömnek (3. v.), hatalmas megszabadúlásnak (4. v.), és szakadatlan békességnek (5. v.) szerzője a Messiás, ki Isten-ember, s kinek békés uralma örökké fog tartani.
Iz 9,6
ki az uralkodás súlyos terhét viseli. Magas rangú tisztviselők keleten még most is vezíreknek, azaz, terhelteknek neveztetnek. Mások szerint: ki az uralmat, mint ékességet viseli. Vesd össze: Jób 31,36. 27-ik jegyz.
Iz 9,6
azaz: és ő leszen csodálatos stb.
Iz 9,6
Az ő egész megjelenése, élete és halála a természetnek közönséges folyama fölötti lesz. Vesd össze: Bir. 13,18.
Iz 9,6
azaz: teljes lesz bölcseséggel és belátással (Izai. 11,2.), hogy Isten végzeteit ismeretesekké tegye.
Iz 9,6
hatalmas hősnek.
Iz 9,6
A jövendőség a messiási korszak, mely különben az utolsó időnek is neveztetik (lásd e r. 1-ső jegyz.), melyben az új teremtés az igazság igéje által, azaz, ő általa az örökkévalóságra véghezvitetik (Jak. 1,18.), ellentétűl az Ádámból e földi időben véghezvitt teremtéshez. Mások szerint: örökkévalóság atyjának (örökkévaló uralkodónak, gondviselőnek, boldogítónak).
ki békét hoz az emberek közé és az emberek sziveibe. Lásd Efez. 2,17. Rom. 5,10. Vesd össze: Zsolt. 71. Mások szerint: az ő neve: Csoda-tanácsadó, Isten-hős, Örök-atya, béke-fejedelem, mely összekötés által négyszer van jelentve a Messiásnak istenemberi tulajdona. Sz. Bernárd így szól e hat nevezetről: Jézus csodálatos születésében, tanácsadó prédikálásában, Isten műveiben, hős szenvedéseiben, az örökkévalóság atyja föltámadása által (lásd Kor. I. 15,45.), békefejedelem az örök boldogság által.
Iz 9,7
míg lassankint minden nép fölött elterjed.
Iz 9,7
hogy Dávid országát az igazság országává, szellemi országgá tegye mindörökre. Lásd Luk. 1,33.
Az ő nevének dicsőítéseért égő buzgóság, és az emberek iránti szeretet buzgósága fogja mindezt valósítani.
vagyis: az Úr jövendöl Izrael országa felől. Itt új jövendölés következik (9,8–10,4.), melyre, hihetőleg az előbbinél valamivel később az izraelíták egy részének elhurczoltatása után Teglatfalaszár által (l. Izai. 7. 28-ik jegyz.), a hátramaradottak elbizottsága adott alkalmat, kik a szenvedett büntetőitéleten könnyelműen túltették magokat (10. v.). A próféta eléjök tartja gonoszságaikat, és különféle büntetéseket hirdet nekik. Jövendölésének négy része van (8–12. 13–17. 18–21. 10,1–4.), melyek mindenike e verssel végződik: Isten keze még nem fordúlt el, azaz, Isten még nagyobb büntetéseket küld.
Iz 9,9
Lásd Izai. 7,2. 5-ik jegyz.
Izrael fővárosa.
sokat szenvedtünk ugyan az asszíriusok által, de összeromlott tégla-házainkat négyszegű kövekből fogjuk fölépíteni, s a közönséges könnyű fa helyett drága czedrusfákat fogunk használni.
Iz 9,11
a szírusok elleneit, az asszíriusokat (Kir. IV. 16,9.) újra.
Iz 9,11
többi ellenségeit.
azaz: fölfegyverzi ellene.
Iz 9,12
igy egyesűlve Asszíriával, mint annak alattvalójával (Kir. IV. 15,29.).
hogy ez a filiszteusok által valóban véghezvitettett-e, a történelem nem tartotta fenn.
Iz 9,14
a nép legelsőit és legutolsóit veszni hagyja.
A héber szerint: a pálmát és nádat.
A héber szerint: A vezetők, kik a népet elcsábítják, és az elcsábítottak elvesznek.
A gonoszság elharapózik, mint a tűz, és körötte mindent megemészt.
Iz 9,19
büntetésűl föllázad. A héber szerint: az országot megégeti. – Teljesedését lásd Kir. IV. 15.
a zendűlés.
E vers értelme: A büntetés ez idejében honfi fonfi ellen támad, izraelita júdafi ellen, és nem telnek el az öldökléssel.
Iz 10,3
a fenyítésnek.
kihez viszitek kincseiteket megőrzés végett? Vesd össze: Izai. 17,4. Oze. 9,11.
Iz 10,4
Mikép fogjátok megakadályozni, hogy fogságra ne vitessetek, és meg ne ölessetek.
De mind ez még nem elég. Isten még több büntető itéletet mér rátok.
Iz 10,5
Az itt kezdődő jövendölés Asszíria ellen, melyhez vigasztaló kilátás csatlakozik a messiási korszakra (10,5–12,6.), közvetlen az Izraelország elpusztítása utáni időre esik (9. 10. v.), midőn az asszíriusok elbizottságukban arra is készületeket tettek, hogy Jerusalemet meghóditsák, és Juda-országot szétdúlják (7. 11. v.). Az elbizott asszíriai királynak, ki a zsidókat nem csupán megfenyíteni, hanem megsemmisíteni akarja, vesztét hirdeti a próféta (10,5–34.); ellenben vigasztalja Júdát (11. 12. r.) azon biztosítással: hogy annál kevésbbé lehet félnie a megsemmisűléstől, mivel Dávid nemzetségéből fog támadni amaz uralkodó, ki mindennek egyetemben helyreállitója lesz.
ő eszköze büntető igazságomnak.
Iz 10,6
Júda hűtelen fiai ellen, kik Izraelnek fogságra hurczolt lakosaihoz hasonló gonoszt cselekedtek.
Mások a hébert igy …küldtem őt, és parancsot adtam neki. – Ezek a csalárd nemzet alatt a fogságra vitt izraelitákat értik.
Az asszíriusok nem elégszenek meg azzal, hogy eszközök Isten kezében Júda megalázására; meg akarják ezt semmisíteni.
Iz 10,9
az én hűbéreseim.
Nem hódoltak-e meg nekem a leghatalmasabb városok és országok, s ezek közt maga Szamaria (Izrael)?
Iz 10,10
Mások szerint: a bálvány szolgáit.
A héber szerint: a bálvány országait, melyeknek több képök volt, mint Jerusalemben és Szamariában, ne úgy cselekedjem-e stb?
Valóban igy szóltak utóbb az asszíriusok (Kir. IV. 18,32. s követk.).
Iz 10,12
midőn a zsidókat Sion hegyéről, dicsősége lakhelyéről az asszíriusok által eléggé megfenyítette.
vagy: meglátogatja (megbünteti).
az által, hogy a népek országait saját uralmam alá vetettem.
Senki sem volt, ki csak megkisérlette volna az ellenállást. E kép a madaraktól vétetett, melyek a fennérintett ellenállást megkisértik, ha fészkeiket elszedni akarják.
Iz 10,15
Következik a felelet.
önmagától nem mozdúlhat. A héber szerint: mintha a pálcza azt, mi nem fa, (az embert) kormányozná. – Az asszíriusok dicsekvése Isten előtt oly semmit érő, mint valamely eszközé lenne a férfiú előtt, ki azt kezeli.
Iz 10,16
az ő erős harczosai közé romlást küld.
tűz gyanánt pusztító dögvészt. Lásd Krón. II. 32,21.
Iz 10,17
t. i. Isten.
Iz 10,17
Izrael Istene.
Iz 10,17
Isten lesz okozója a tűznek, mely az asszíriusok között ég.
elpusztítja az asszíriusokat.
Iz 10,18
ez a szép erdős hegyfok az asszíriusok erős hadseregének képeűl vétetik.
Iz 10,18
kivűlbelűl, egészen, teljesen.
Mások szerint …húsáig, mint olyané, ki tűzveszélyből futott el. – Szennakerib az ő megveretése után, a mint csak lehetett, úgy futott vissza országába. Lásd Kir. IV. 19,36.
Az ama nehéz időkből megmenekült héberek nem fognak többé, mint Ákáz alatt, az ellenségnél segélyt keresni, hanem az Úrnál, és őszinte jobbúlásban. Vesd össze: a történetet Kir. IV. 18,1.2. s követk. A maradványok egyszersmind előképei voltak a Krisztus idejében megszabadúlt kevés zsidóknak.
Lásd a 30-ik jegyz. Mások a hébert így: A végromlás el van végezve, az bőséges igazságot hoz. Mások másképen.
Mások szerint: romlást és büntető itéletet tesz (az asszíriusok ellen).
mint az egyiptomi szolgaságban.
Iz 10,27
Asszíria.
A fölhízott nyak (Izrael ereje) szétfeszíti az iga foglalványát, – az asszíriusok hatalmát megtöri.
Iz 10,28
A próféta itt leírja Szennakerib menetét Júda ellen. Vesd össze: Kir. IV. 18,14.
Ha ütközetre került a dolog, bizonyos távolságra a poggyász hátrahagyatott födözet alatt, hogy a harczosok annál kevésbbé legyenek akadályozva, s a poggyászt se tegyék ki az elfoglalás veszedelmének.
Iz 10,29
A héber szerint: a szoros úton mennek át.
Rettegés fogja el Júda lakóit és elfutnak.
Iz 10,30
Gallim városa.
Iz 10,30
Lásd Makk. I. 9,5.
mily roszúl fognak veled bánni az asszíriusok!
A héber szerint: Gábim lakói menekülnek.
az asszíriusokat rettentés által megöli. A héber szerint: Rettentés által az ágakat megfosztja leveleiktől.
az ő kevély czedrusaival. A héber szerint: hatalom által elesik. Vesd össze: 17–19. v. Egészen más lesz sorsa Dávid királyságának és Júda fiainak az utolsó időkben, a mint itt következik. Lásd előbb 5-ik jegyz.
Iz 11,1
sarjadék, utód. Lásd Izai. 4,2. Hogy itt a Messiás értetik, a régi zsidók egyhangúlag hitték, úgy mint utóbb a keresztények mindnyájan a názáreti Jézust látják abban. Vesd össze: Rom. 15,12. E személylyel tökéletesen egybehangzanak a tulajdonok, melyekkel e sarjadék fölruháztatik.
Iz 11,1
A héber szerint: Jesszének (Dávid atyjának) levágott törzsökéből. E sarjadék levágott törzsökből származottnak mondatik, annak jelentéseűl, hogy Dávid családja az ő megjelenésekor a legalacsonyabb sorsban fog élni.
A héber szerint: és gyökeréből egy ág gyümölcsöt fog hozni. Vesd össze: Ezekiel 17,22.23.
A Szentlélek az ő hét (azaz, minden) ajándékait kiárasztja rája. Vesd össze: Luk. 3,22. Jel. 1,4.
Iz 11,3
Az isteni ismeretet isteni szeretettel fogja egyesíteni. A héber nyelvben a tudás és cselekvés, az elméleti és gyakorlati bölcseség, e szavak: „bölcseség, értelem, ismeret, félelem“ mindenike alatt érthető egyszersmind, mi a dolog természetével és az igazsággal meg is egyező, a mennyiben a tudást nem lehet elszakasztani a cselekvéstől, ha egyik is másik is valóban az, minek lennie kell.
kűlszín után, személyválogatással; mert ő szivek vizsgálója leszen. Lásd Ján. 2,25.
Iz 11,4
a szegényeknek igazságot fog szolgáltatni.
Iz 11,4
Mások a hébert így: Méltányossággal tesz itéletet a nyomorúltaknak e földön.
Az ő szava elegendő az istentelenek megsemmisítésére.
Az igazság a jó megjutalmazásában s a gonosz büntetésében, azután a hűség igéreteinek teljesítésében – lesz az ő ékessége, s oly szorosan lesz az vele egybekötve, a mily szorosan feszűl az öv a ruhához.
Iz 11,6
A Messiás személyéről az ő országának leirására tér át a próféta.
képlet nélkül: Akkor az emberek közt megszűnik minden ellenségeskedés. – Egyszersmind betűértelemben a messiási ország ama végső korszaka van megjövendölve, midőn a természet is megváltva (vesd össze: Izai. 65,25. 66,22. Rom. 8,19. s követk.), és átkától (Móz. I. 3,17.) megszabadítva lesz, mikor a békételenség az emberektől elvétetik.
Iz 11,9
az én új országomban.
mert az emberek átváltoznak a hit és szeretet által, mely átváltozásnak szükségképen békeség lesz következménye a kűlső természetben is.
Iz 11,10
harczi jelűl, zászlóúl, mely alatt összegyűlnek.
Iz 11,10
a Messiásnak.
Krisztus sírja különösen a szentek föltámadása által lőn megdicsőítve. Lásd Máté 27,52. A következő évszázadokban a sz. sír minden keresztény vallásfelekezettől, sőt még a keresztényellenes mohamedánoktól is tiszteletben tartatott. Mások a hébert így: És az ő lakhelye (nyughelye) dicsőséges leszen.
A Messiás országába nem csak a pogányok vétetnek föl (10. v. Izai. 2,2.) hanem a zsidók is a föld minden tájékáról. A fölveendők száma kezdetben a zsidók részéről nem lesz nagy; de a fölvétel minden évszázadon folytattatik, s az idők végezetével a zsidók átalános nagy megtérésével (Rom. 11,26.) fog befejeztetni.
Iz 11,13
Júda és Efraim vetélkednek az elsőségért. Lásd Bir. 8,1. s követk.
Azon időben Júda és Efraim (Izrael) nem, mint közönségesen, ellenségeskedésben, hanem békeségben fognak egy anyaszentegyházban élni. sz. Jerom.
Iz 11,14
a ragadozó madarak prédára, úgy a megtért zsidók a filiszteusokra.
Iz 11,14
az arabokat.
Iz 11,14
kiterjeszti azok fölött uralmát.
A filiszteusok, arabok, edomiták, moabiták, ammoniták igen ellenséges népek voltak az Isten népe iránt; azért vétetnek itt átalán Isten országának s az üdvnek elleneiűl, úgy hogy az értelem ez: azután a megtért zsidók tökéletes győzedelmet nyernek az Isten és üdv ellenei fölött.
Iz 11,15
az arab tengeröbölt.
Iz 11,15
az Eufratesre.
Iz 11,15
csatornákra osztja s ez által meggyengíti.
Az arab tengeröböl és az Eufrates itt átalán azon akadályok gyanánt vétetnek, melyek a belépést Isten országába gátolják; a miért értelme ez: Nem lesz oly nagy akadály, hogy Isten azt, mint régente az egyiptomi szabadításnál, el ne hárítaná.
Énekeltetik Mózes hálaéneke (Móz. II. 15,2. Vesd össze: Jel. 15,3.
Vesd össze: Ján. 7,37. A héber szerint: az üdv (azaz: Jézus) forrásaiból.
cselekedeteit.
Iz 13,1
jövendölés, baljóslat. Vesd össze: Jerem. 23,33.
Ez a fölséges jövendölés a 14,23.-al végződik. A próféta leírja Babilon város meghódítását a médusok és persák által Círus alatt, és annak későbbi teljes elpusztítását (13,2–22.), az izraelitáknak, Babilon eleste után azonnal következő visszatérésöket hazájokba (14,1–3.), és diadaléneköket ellenségeik fölött (14,4–21.). A próféta e jövendölést teljesedése előtt körűlbelül 200 évvel tette, és pedig oly időben, midőn legkevésbbé sem lehetett várni annak bekövetkezését; mert egy részről a próféta idejében, ha e jövendölést élete vége felé mondta is, Babilon (Kaldea) ugyan merész (Jób 1,17.) és kevély (13,19.), de nem nagy jelentőségű állam volt, mely nem a médusok, hanem az asszíriusok által végképen leendett elnyeletés veszedelmének vala kitéve; más részről akkor a médusok oly tehetetlenek voltak, hogy magok is kényszerültek Asszíriának meghódolni (lásd Judit 1,1.5. 1-ső és 6-ik jegyz.). A régi értelmezők szerint: Asszíria eleste jelképezi egyszersmind az utolsó itélet napját, a világ végvesztét, Lucifernek és minden istentelenek elkárhoztatását titkos módon.
Iz 13,2
azaz: magas hegyen, a mennyiben a magas hegyek ormai a felhők homályába rejteznek.
Iz 13,2
Lásd Izai. 11. r. 15-ik jegyz. A próféta Isten nevében fölhíja, az azon időben, melyre a jövendőlés mondatik, kaldei fogságban leendő zsidókat (14,1–4.), hogy a médusokat a hegyeken fölállítandó harczijelek által előhíjják, és mikor jőnek, eléjök örömmel menjenek.
a médusok és persák fejedelmei, hogy Babilont meghódítsák.
Iz 13,3
t. i. az én büntető ítéletem végrehajtására választottaknak, a médusoknak és persáknak, hogy Babilont meghódítsák. Vesd össze: Jerem. 6,4.
kik hatalmamnak örűlnek.
Iz 13,4
Média hegyes ország.
a médusoknak több apróbb királyságok voltak hatalmok alatt (Judit 1,1.).
jő.
Leírása a zavarnak és szorongásnak, mely Babilon lakosait meglepi, mikor a médusok a várost és országot elfoglalják.
hogy Babilont pusztasággá tegye. – Ez nem történt meg azonnal Círus hódítása után, hanem lassanként idő jártával, különösen a görög uralom alatt, mikor Babilon városa lassankint úgy kifogyott népéből, hogy mint a pogány író, Plinius, irja, pusztához hasonlított. Mai nap a helyet, hol a város állott, jobbára csak a romokból lehet megismerni. – Ezen jövendölésben is a teljesedés különböző időpontjai egy képpé vannak összefoglalva. Lásd a bevezetést 3. szám alatt.
Iz 13,10
Mások a hébert így: és az ő (az ég) óriásai, azaz, elsőrendű fényes csillagai.
a sötétség a szerencsétlenség képe.
a nagy világváros, Babilon gonoszságait.
Iz 13,12
ritkább lesz, a médusok irtó háborúja miatt.
A héber szerint: az ofiri aranynál.
mennydörögve megrendítem.
Babilonban a különféle nemzetekből való személyek mint árvíz-mederben összefolytak.
kiket megvesztegetés által kiméletre bírni nem lehet.
A héber szerint: a méh gyümölcsén.
mely magát minden város fölött nagynak képzelte hatalmassága és régi híre miatt. Lásd Móz. I. 11,9.
még a szertebolyongó pásztoroknak sem lesz e táj alkalmas.
Iz 13,21
Mások szerint: vadmacskák.
Iz 13,21
A héber szerint: baglyokkal.
vad bakok, gonosz lelkek fognak ott mulatni. A rosz lelkeket a pusztákban kecskebak alakban vélték tartózkodni, mivel ily alakban tiszteltettek. Lásd Móz. III. 17,7. Jel. 18,2. Vesd össze: Tób. 8. r. 1-ső jegyz.
Iz 13,22
Mások szerint: farkasok.
A héber szerint: sakalok. Mások szerint: sárkányok. Mások másképen.
Iz 14,1
A szerencsétlenség ideje Babilonra nézve.
A babiloni fogságból való visszatérés idejekor a pogányok közől többen fölvevék a zsidó religiót. Lásd Ezdr. II. 10,28.
A népek, melyek között Izrael fogságban élt, magok fogják ezt a visszatérésre segíteni, és megengedik, hogy rabszolgákat és rabnőket közőlük vihessen magával. – Ennek teljesedését elbeszélik Ezdrás könyvei.
A héber szerint: szűntelen csapással.
Az erdők kivágása által a győzők uralmokat jelenték ki a meghódított tartományok fölött. Vesd össze: Izai. 37,24.
Iz 14,9
Midőn Babilon hatalmas királya pokolra száll, elcsodálkoznak magok a vízözönnek ott levő lázadó szörnyei is. Lásd Jób 26,5. Mások szerint …előtted az árnyakat.
mint árnyak az alvilágban.
A héber szerint …kevélységed a hárfa-hangokkal együtt. – Boldizsár, Babilon utolsó királya, országát és életét ugyanegy éjjel vesztette el, mely alatt rendkivűl fényes lakomát adott. Lásd Dán. 5,30.
Babilon volt a földi bölcseség első széke. A mondottak (lásd 13. r. 2-ik jegyz.) egyszersmind vonatkoznak az istentelen világfiakra, a babiloni király mind megannyi hasonmásaira, valamint az elesett angyalok fejedelmére, az először teremtett fényes angyalra (Luciferre), a világfiak ősképére. Lásd Jel. 8,10. 9,1. (sz. Ágost. Jerom.).
Te, kevély király! Istenhez hasonlólag, a csillagok fölé akartál ülni, és trónodat a templomhegyre, Móriára helyezni, hol a frigyszekrény vagyon, ama hegyre, mely Siontól éjszakra fekszik. Mások a hébert így …székemet, a gyülekezet hegyén fogok lakni éjszak legszélén, – úgy hogy értelme ez: Te szived esztelenségében Istenhez hasonló akartál lenni, s a különben mesés istenhegyre távol éjszakon az istenek közé jutni. A régiek s ezek közt a kaldeusok is hitték, hogy a föld lassankint éjszak felé emelkedik, s éjszak legvégén a legfelsőbb magasságon van az istenek gyűlhelye, hol tanácsot tartanak a világ ügyeiről s e föld kormányzásáról.
ki foglyait nem bocsátotta vissza hazájokba.
Más népek királyainak tisztességes temetésök van családi sírboltjaikban.
temetetlen maradsz a foglyok között, kik, mint rothadt dögtestek mély gödrökbe vettetnek. Boldizsár a megöltek közt fekve, temetetlen maradt (Dán. 5,30.).
Iz 14,20
ama királyokkal (18. v.).
a te utaid is elvesznek, mint következik.
Iz 14,21
ti médusok és persák.
Némelyek szerint: ne töltsék be a föld kerekségét ellenségekkel. Mások szerint: városokkal.
mint világbirodalomét.
Iz 14,23
mely nagy számmal tartózkodott az Eufrates kiöntéseinél Babilon közelében.
Ez annyiban teljesedett, a mennyiben a város leromboltatása után a tavaszkor és őszszel kiáradni szokott Eufrates töltések által nem csatornáztatott, hanem a tájat elárasztotta, és posványsággá tette.
Iz 14,25
Az itt következő (24–28. v.) s Asszíria vesztéről már a 10. r. mondott, s itt ismételt jövendölés, sz. Jeromos szerint, így függ össze Babilon elvesztének hirdetésével: De ti azt mondjátok: Mi vigasztalásunkra lehet nekünk a távol kaldeus ország elveszte, midőn mi most az asszíriusoktól szenvedünk? Azért ismétlem, hogy Isten az asszíriusokat, kik titeket nyomnak, kemény fenyítékkel fogja meglátogatni, és benneteket tőlök megszabadít. Mások szerint a próféta a jövendölést Asszíria megfenyítéséről, zálogáúl adta a Babilon felől mondott jövendölés bizonyos bekövetkezésének.
Iz 14,25
Palesztinában.
Iz 14,25
Teljesedését lásd Kir. IV. 19. r.
a zsidókról.
az Asszíriának alávetett világbirodalom felől.
jövendölés. Lásd Izai. 13,1. A filiszteusok, kik Oziás által nagyon megaláztattak (Krón. II. 26,6.), az ő második utóda, Ákáz alatt ismét kivívták szabadságukat (vesd össze: Krón. II. 28,5.), s ezért mutatkoztak oly elbizottaknak. Ez elbizottság büntetéseül a próféta súlyos büntető itéletet hirdet nekik.
Iz 14,29
Ne örvendj azon, hogy Júda országa, mely téged Oziás alatt annyira megalázott, most a szírusok, asszíriusok betörése után s Ákáz rosz kormányzása alatt annyira meggyengűlt; mert Dávid királyi véréből Oziásnál még veszélyesebb ellened fog származni, s ennek utódai téged egészen elnyelnek.
Az összehasonlító pont a kigyófaj és a királyi ivadék közt a harczon kitünő hatalomban és fortélyban vagyon. A basiliskus alatt kétségen kivűl az akkor még ifjú fejedelmi magzat, Ezekiás értendő, ki később a filiszteusokat megalázta (Kir. IV. 18,8.).
Iz 14,30
azaz: átalán a szegények gyermekei, vagy a szegények legcsekélyebbjei.
Lásd Kir. IV. 18,8.
Iz 14,31
A kapuknál tartatott a törvénykezés és gyülekezet, ezek az ott összegyültek helyett vétetnek.
Iz 14,31
Mások szerint: megfélemlett.
Iz 14,31
azaz: háború (vesd össze: Jer. 1,13.). Ez az értelmezők szerint teljesedett Tartán hadvezérnek a filiszteusok országába történt betörése által, midőn Azotot ostromlotta. Lásd Izai. 20,1.
a megtámadónak. Mások szerint …füst jő, és nincs egyes az ő seregeiben (szoros tömegekben jőnek).
Iz 14,32
És ha ezen éjszak felől jövő nép követeket küld Izraelhez, és ezt meghódolásra fölhíja, mit fog aztán Izrael felelni? Mások szerint …Mily feleletet hoznak a népek követei? – Értelme: Mit mondanak majd ama népnek hazájokba küldött követei honfitársaik előtt Júda felől, ha Filisztea esetét elbeszélték?
E feleletet nyerték Szennakerib követei (Kir. IV. 19.) Júdától.
Iz 15,1
A moabiták a héberekkel rokon (Móz. I. 19,37.), Palesztinától délkeletre lakó (Móz. IV. 21,11.) nép, egy kis időszakot kivéve, mindenkor ellenséges indulattal viseltettek a zsidók iránt (Móz. IV. 22. Bir. 3,12. Kir. I. 22,3. Kir. IV. 24,2. Ezekiel 25,8–11.). Dávid óta (Kir. II. 8,2.) az izraelitáknak alávetve, többször szabadokká tették magokat, s a tíz nemzetségnek Teglatfalaszár (Krón. I. 5,26.) és Szalmanaszár (Kir. IV. 18,9.10.) által történt elhurczoltatása után több izraelita várost elfoglaltak a Jordánon túl. Későbben a babiloni, persa és görög uralom alatt voltak, s végre az arabok között elenyésztek. A próféta Moáb városainak pusztúlást, s az országnak inséget és siralmat hirdet (15–16,1.). A jövendölés végén levő szavakból kitűnik, hogy az teljesedése előtt sok idővel mondatott, előtte három évvel ismételtetett (16,12–14.). Mikor mondatott és mikor ismételtetett az, nehéz kifürkészni, valamint teljesedését is a történelemben, ennek hiányossága miatt, nem igen lehet kimutatni.
Iz 15,1
Ar, fővárosa Moábnak.
Iz 16,2
ijedtében. A héber szerint: vége neki.
a város, a főváros.
Iz 15,2
a királyi család (Jerom.). A héber szerint: Bait, egy, a moáboknak alávetett város, mint a többi következők.
Iz 15,2
hol a bálványok voltak.
A fő és szakáll lenyirása a legnagyobb gyászolás jele volt.
A héber szerint: és lelkök elcsügged.
Iz 15,5
szánom Moábot.
Iz 15,5
szószerint: reteszei.
az erős, hatalmas városig. Mások szerint: Eglat Salisjáig.
az ellenség be szokta volt temetni a forrásokat.
Iz 15,7
a büntetés.
A héber szerint: Azért viszik ők vagyonuk és kincseik maradványait a fűzfák patakján át (t. i. futásközben). Mások szerint: Azért vitetik el vagyonuk és kincseik maradványa a fűzfák patakján át (Bábelbe). Vesd össze: Zsolt. 136,2.3.
A megmenekűlt moabitákat teljesen elpusztító oroszlán, valószinűleg Nabukodonozor, ki Moábot birodalmának tartományává tette. Lásd 1-ső jegyz.
Iz 16,1
Petrájából. Petra Édom egyik városa kőszirtes Arábiában, akkoron a moabiták birtoka.
A próféta fönebb (15,5.) szánakozását fejezte ki a moabiták szomorú sorsa fölött; most könyörgésre fakad segélyért részökre az Istenhez, hogy a bárányt, némely értelmezők szerint, a Megváltót (vesd össze: Izai. 53,7.) küldje el, ki Rut, egy moabita nő unokájának (vesd össze a bevez. Rut könyvéhez), Dávidnak véréből fog származni. – A héber szerint: Küldjetek (ti moabiták) bárányt (bárány-adót) a föld urának (Júda királyának) Petrából (Selából) a pusztán át Sion hegyéig (hogy Júda segítségtekre legyen).
Az ő segélye szükséges, mert az inség oly nagy leszen, hogy a lakosok leverten fognak a folyó partjainál tévedezni.
Iz 16,3
A próféta Isten nevében szól: Moáb! ha e romlást el akarod kerűlni, tehát tarts tanácsot stb.
Ernyőtöket a szenvedések déli forrósága ellen a szerencsétlenekre nézve csináljátok oly sürűvé, mint az éj, azaz, védjetek más szerencsétleneket, hogy egykor ti is védelmet találjatok; különösen fogjátok föl a menekvő izraeliták ügyét. Valószinűleg a moabiták roszúl bántak több izraelitával, kik az asszíriusoktól az elhurczoltatáskor (vesd össze: 15. r. 1-ső jegyz.) futottak, sőt őket épen ki is adták az asszíriusoknak.
Iz 16,4
megrövidíttetik a pusztúlás.
a nyomorgató.
Értelme némelyek szerint ez: a Messiás, Dávid véréből, az ő kegyelem- és igazság-országát megalapítja.
Iz 16,6
A helyett, hogy ily szelíd érzületre (3. 4. v.) változnék, Moáb folyton tovább megy elbizottságában.
A héber szerint …kevély, az ő kevélységét, felfuvalkodását és hiábavaló hazudságait.
Iz 16,7
az erősségekben bíznak.
A héber szerint …ordítanak. Kir-Hareset falai fölött sohajtozni fogtok, hogy romokká lettek.
Iz 16,8
az asszíriusok.
Iz 16,8
Moáb megvert szökevényei Jázerig mennek.
Iz 16,8
Moáb lakosai, szökevényei (Jerom.).
Arábia pusztáján át az asszíriai fogságba (Jerom.). Mások a hébert így …urai, Jázerig értek azok (a szőllővesszők, a lakosok), tévedeztek a pusztában, az ő vesszői kiterjeszkedtek, átmentek a tengeren (igen el voltak terjedve).
harczkiáltása.
a termékeny tájakról.
kesergek, mint a czitera kesergő hangja a lerombolt erősség fölött. A héber szerint …Kir-Hareset fölött.
bálványozó magaslatokon.
Lásd Izai. 15. r. 1-ső jegyz.
azaz, oly pontosan számítva, mint a béres számítja. Vesd össze: Izai. 21,16. Ez 3 év alatt, de 130 év múlva történt meg, t. i. ezek elfolyása és Jerusalem elpusztitása után Nabukodonozor megtámadta a moabitákat, és 3 év alatt leigázta.
Iz 17,1
Jövendölés a szirus-damaskusi országról. Az itt (1–11. v.) Damaskus és Izrael országa ellen mondott jövendölés, kétségen kivűl azon időre esik, midőn Szíria-Damaskus szövetségben állt Izrael-országgal Júda ellen, tehát ugyanazon időre, mikorra a fönebbi jövendölések (Izai. 7,8–9,6.) mondattak. A 12. verstől új jövendölés kezdődik, mely a 18,7.-el végződik. A próféta hihetőleg Ezekiásnak, Júda királyának 14-ik éve előtt kevéssel mondta azt, midőn az asszíriusok Júda és déli Egyiptom megtámadására készültek (lásd Izai. 36,1. Kir. IV. 19.). Leirja abban az Isten népét megtámadó nemzetek hiú törekvését, kiket Isten azonnal elpusztít (12–14. v.); ezt épen az ugyanazon asszíriusok ellen készülő szerecsenországiaknak és egyiptomiaknak hirdeti, valamint átalán a föld minden népének (18,1–6.), és végre hozzáteszi, hogy a szerecsenországiak ezért hálaáldozatot mutatnak be Jerusalemben (18,7.).
Mivel a jövendölés a Júda ellen vivott szírus-izraelita háborúban adatott, mint a két országnak, Damaskusnak és Izraelnek összevetéséből kitűnik, tehát a fönebbiekkel legközelebb Damaskusnak Teglatfalaszár általi bevétele is (Kir. IV. 16,9. vesd össze: Izai. 7. r. 28-ik jegyz.) értendő, egyszersmind azonban az erős kifejezésekbe Damaskus városának és országának későbbi viszontagságai is (Jerem. 25,9.10. Zak. 9,1.) be vannak foglalva.
Iz 17,2
vagyis, az izraeli városok Ároer táján Rúben nemzetségföldén, melyeket Teglatfalaszár, nem, mint az ujabb irásértelmezők vélik, Damaskus meghóditása előtt, hanem annak utána vett be, midőn Izrael országának keleti és éjszaki nemzetségeit elhurczolta (Kir. IV. 15,29.).
puszták lesznek a lakosok elhurczoltatása után.
Iz 17,3
Izrael országától. Lásd Izai. 7. r. 5-ik jegyz.
Iz 17,3
Damaskus megszűnik ország lenni, s így Izraelnek nem lesz többé támasza.
Iz 17,3
gúnyosan mondatik (sz. Jerom.). Egyik úgy jár, mint a másik.
Vesd össze: Izai. 7. r. 15-ik jegyz.
Iz 17,4
Izraelnek, a tíznemzetségű országnak. Vesd össze: Mikeás 1,5.
Teglatfalaszár Damaskust meghóditván, ugyanazon háborúban Izrael országának egy részét, Galileát és Gálaádot is elfoglalta (Kir. IV. 15,29.), mi által az nagyon meggyengűlt.
termékeny völgy Jerusalem mellett. A benépesített Izrael képeűl vétetik. Értelme ez: akkor Izrael népessége, mely különben oly nevezetes volt, oly csekély lesz, mint a kalászok száma a szántóföldeken aratás után. A héber szerint: Akkor úgy leszen, mint midőn az aratók markot szednek, karjaik a kalászokat levágják, mint midőn kalászt szednek Rafaim völgyében.
a bálványoltárokhoz.
az amorreusoktól, kik az izraeliták elől futottak. (Móz. IV. 21,21. s követk.).
gúnyosan mondatik (sz. Jerom.).
A héber szerint: Miután gondod volt rá, hogy ültetésed növekedjék és korán érjék, de aratás elenyészik a begyüjtés idejében, és ez stb.
Jaj az asszíriusoknak! hogy ezek értetnek, kitűnik az ő vonúlásuk fönebbi leírásából (Izai. 10,28–34.). Vesd össze: 1-ső jegyz.
Este még réműlet volt a zsidók között, és a jövő reggelen már nem voltak többé ellenségeik, mert éjjel megveretett Szennakerib serege. Lásd Kir. IV. 19,35.36.
Iz 18,1
E nehéz rész, melyet az írásértelmezők igen különbözőleg fognak föl, az előbbi részszel összefüggésben (lásd 17. 1-ső jegyz.) s a történelem körülményei által nyer világot. Azon időben t. i. midőn szennakerib betört Judeába (Kir. IV. 19. Vesd össze: Izai. 37. és 17,12.), az ő szándéka különösen oda czélzott, hogy Egyiptomot, mely akkor három uralomra volt fölosztva és legnagyobb részben a szerecsen kormánypálcza alatt volt, harczczal megtámadja, mihelyt Judeát hatalmába ejti. Azért kiáltja a próféta Szerecsenországnak és felső Egyiptomnak, mely a szerecsen uralomnak, Taraka királynak hódolt: Terád is balsors van mérve az elbízott néptömegtől. Azonban, folytatja tovább, e szerencsétlenség elháríttatik rólad, mert békekövetek fogják neked az ő megveretését hirűl vinni (2. v.). Ez be is teljesedett, mert Taraka, ki Szennakeribnek nagy sereggel ment eléje (Lásd Izai. 37,9.), még nem érte el Palesztinát, midőn Szennakerib serege semmivé lett s ő maga is elfutott.
Iz 18,1
azaz: csattogó szárnyú, zajongó seregszárnyakkal bíró népnek; azaz: Jaj az országnak, melyet oly nagy számmal lepnek el a zajongó hadseregek.
mely Szerecsenország folyóitól, a Nilustól és más folyóktól van átvágva.
Iz 18,2
Papir-gyékényből font sajkák csak a Niluson jártak, mely maiglan is tengernek neveztetik. Lásd Sirák 50. r. 3-ik jegyz. – A szerecsenországiak az asszíriusok közel betörése miatt valószinűleg szövetségben állottak a zsidókkal, és követeket küldöttek ide s tova, kik a Niluson lejöttek, és torkolatainál a zsidók hajói által fogadtattak.
Iz 18,2
A próféta a szabadúlás hirdetését az ezt hirdető követekhez intézett megszólítás alakjában adja elé.
Iz 18,2
a Nílus által két részre osztott, vagy, szerecsenekből és egyiptomiakból álló. Mások szerint: a hosszúra nyúlt.
Iz 18,2
Lásd a 6-ik jegyz. Mások szerint: az izmos és erős néphez.
Iz 18,2
Az Egyiptomtól délfelé lakó népek a szentírásban mindnyájan kusitáknak, szerecseneknek hivatnak, úgy hogy Szerecsenországon túl dél felé más népet létezni nem gondoltak. Mások szerint: a néphez, melynek nincs mása.
Iz 18,2
mely szabadúlást vár ellenétől, az előnyomúló asszíriusoktól. Mások szerint: az erős.
Iz 18,2
azaz: azon nemzethez, melynek földe (mindig újra) megtapodtatik, mely az évenkint kiáradó Nílus kiöntése által elboríttatik. Mert a Nílus kiáradása után a földbe vetett mag ökrök és sertések által évenkint megtapostatott a porhanyós talajban. Mások szerint: mindent összezúzó.
átvágják, s az áradás által pusztítják.
Iz 18,3
A föld minden lakosai, nem csupán az egyiptomiak és szerecsenországiak, hallják meg, mily fenyítéket mér Isten a kevély Asszíriára, mely a világ minden akkori országait rettegésbe ejtette.
midőn a győzedelmi jel a hegyeken föltűnik, és a diadal harsonaszó által hirdettetik.
Nyugodtan engedem elérkezni az asszíriusokat, és látszólag vállalatuknak kedvezni fogok.
a terménynek.
az asszíriusok oly nagy sokaságban fognak megveretni, hogy a ragadozó vadak és madarak egész éven át táplálkozhatnak belőlök.
Iz 18,7
a szabadúlásnak, az asszíriai sereg megveretésének idejében.
Iz 18,7
a templomba küldetik Jerusalembe.
Teljesedését lásd Krón. II. 32,23.
Iz 19,1
Lásd Izai. 13. r. 1-ső jegyz. A próféta polgárháborút jövendöl Egyiptomnak (1. 2. v.), melyet egy szigorú fejedelem, ki az uralmat magához ragadja, fog bevégezni (3. 4. v.), miután mindenféle csapás (5–17.) jött az országra. Erre egy szerencsés időszak fog következni, melyben az egyiptomiak az Urat megismerik (18–22.), s az asszíriusokkal és zsidókkal szövetkezve fognak neki szolgálni (23–25. v.). A jövendölés legközelebb valószinűleg az egyiptomi tizenkettők uralmára czéloz, mely a belzavarok után a három dinasztia három országából képződött Kr. el. 711. év körűl, és 15 év mulva ismét megszünt, midőn Pszammetik, a tizenkettők egyike, a többi tizenegyet legyőzvén, az egyeduralmat Egyiptom fölött magához ragadta (Kr. el. 696. évb.); mert a próféta több országról szól, melyek egymás ellen harczolni fognak, s egy kemény uralkodóról, ki mindent hatalma alá vet. Magasabb értelemben, a jövendölés a pogány Egyiptom ama szellemi szükségére vonatkozik, mely közvetlen Krisztus megjelenése előtt igen érezhető lesz, de Krisztus által Egyiptomról, valamint a többi népekről is elvétetik. E jövendölés kihirdetését alaposan tehetni a három dinasztia uralmának utolsó idejére, kevéssel a Szennakeribnek Judeában történt megveretése utáni időre (Kr. e. 715. évb. Vesd össze: Izai. 18. r. 1-ső jegyz.); mert az egyiptomiak, mivel ellenségeiktől megszabadúltak, akkor lettek oly elbizottak, hogy az ezen jövendölésben kifejezett büntető itélet idején volt.
Vagyis: az Úr eljő itéletet tartani Egyiptom fölött. A bírót, felhőn jőve, tünteti elé az írás. Lásd Zsolt. 17,11. Máté 24,30.
Ez akkor teljesedett, midőn a hármas dinasztia uralmából sok belháborgás után a tizenkettők kormánya fejlődött ki, mivel a szerecsenországi, szaisi és tanisi három dinasztia három uralkodója mellett még más kilencz vívott ki magának érvényt a tartományokban.
értelme. Mások szerint: bátorsága.
Iz 19,4
a tizenkettők kezébe. 1-ső jegyz.
Iz 19,4
Pszammetik, ki a többi tizenegyet hatalmába ejtette.
Mások a hébert igy …Egyiptomot egy kegyetlen úr kezébe adom. – Ezek szerint az egész vers Pszammetikre vonatkozik.
A Nílusból, mely tengernek is neveztetik. Lásd Izai. 18. r. 4-ik jegyz. A belzavarokhoz még természeti csapások is jőnek, mindenek előtt a Nílus elapadása s az ebből származó terméketlenség és éhség.
Iz 19,6
a Nílus csatornái.
megbűzhödnek.
Mások a hébert így: a földek a folyó mellett, a folyó partján, a folyó mellékén minden vetés elszárad stb.
zavarba jőnek.
A héber szerint e vers: Levertek mindnyájan a szövők, és a munkások lelkökben megszomorodtak. Az 5–10. versekben merész ábrázolása van Egyiptom jövő terméketlenségének és szükségének.
Iz 19,11
Tanis (a héber szerint Zoán, Móz. IV. 13,23.) volt székhelye egyiknek a három dinasztia közől, melyek a tizenkettős uralom előtt Egyiptomban egyedűl uralkodtak. E dinasztia királyának tanácsosai esztelen tanácsot fognak adni, s a rosznak nem tudják elejét venni.
Hogyan tarthattok valamit öröklött rangotokra és párt-bölcseségtekre, miután semmi segélyt nem adhattok.
A próféta a jövendő eszeveszettségről szól, mintha már az jelen lenne.
Iz 19,13
Memfis (héberűl Nof) egyike volt Egyiptom fővárosainak.
A héber szerint: Egyiptomot megcsalják az ő nemzetségeinek fejedelmei.
a fonákság lelkét.
Iz 19,15
azután.
E kifejezésekről lásd Izai. 9,14. Értelme ez: Minden föloszlásban és zavarban leszen. A héber szerint …fejétől farkáig, a pálmafától a gyékényig. Értelme: Elsőtől utólsóig egy egyiptomi sem fog jó sikerrel működhetni.
Iz 19,17
a különben gyenge Júda félelmesnek fog feltűnni Egyiptom előtt.
Egyiptom felől.
Iz 19,18
Az eddig rajzolt szükség idején, a mennyiben ez magasb értelemben Krisztus eljövete előtt a pogányság lelki szegénységére vonatkozik (lásd az 1-ső jegyz.), Isten segélye az igaz religiónak Egyiptomba leendő behozatala által fog elérkezni. A próféta a következőt nem betű szerinti, hanem magasb értelemben csatolja az előre bocsátottakhoz.
Iz 19,18
Értelme ez: Az időben öt egyiptomi város fogja magát az igaz religio iránti buzgóságban kitűntetni. Kánaán nyelvén beszélni, annyit tesz, mint a választott nép religiójának érzületével bírni. Vesd össze: Szofon. 3,9. Keresztényi érzületben különösen a következő városok tűntek ki: Tanis, Memfis, Bubasztos, Heliopolis és Alexandria.
Görögűl: Heliopolisnak. E város, valamint előbb bálványozása, úgy később a keresztény religio iránti ragaszkodása miatt különösen nevezetes volt. Mások szerint …szabadúlás városának. Mások másképen.
Iz 19,19
A Messiás religója, mint ezt a régi zsidók sz. Jeromos bizonysága szerint mindnyájan értették. – Palesztinából Kr. e. 150. év körül, a futással menekűlt Oniás főpap Heliopolis környékén templomot épített a jerusalemi templom mintájára, s ott zsidó istenitiszteletet hozott be. Vállalatának igazolásául e helyre hivatkozott, mintha az abban lett volna megjövendölve. Azonban hogy a próféta zsidó templomi szolgálatot Egyiptomban teljességgel nem akart érteni, tökéletesen kitűnik abból, hogy Isten a törvényben a zsidóknak csak egy áldozathelyet engedett meg (Móz. V. 12,5. s követk.), mely Jerusalemben volt (lásd Krón. I. 22,1. 1-ső jegyz.), és ott kellett maradnia.
a szabadúlás emléke. Vesd össze: Móz. I. 28,17.18.
minden bajaik előtt.
Őket szeretettel fölkarolják, megvendéglik. A messiási időben barátságos viszony lesz az egyiptomi és asszíriai világbirodalmak között, és átalán a népek között. Mások a hébert így: és az egyiptomiak az asszíriusokkal fognak (Istennek) szolgálni.
Iz 19,24
Izrael népe a többi népekkel fog szolgálni az Úrnak.
mert a népek áldása a zsidóktól jő. Lásd Móz. I. 12,2.3.
Ez áldás akkor fog teljesen bekövetkezni, ha egykor valamennyi pogány valamennyi zsidóval belép az anyaszentegyházba.
Az időben (Kr. e. 725. év körűl), midőn Sargon, az asszíriai király, Szennakerib, előde parancsa alatt álló hadvezér, Tartán Azotust (Aszdodot), mely filiszteusi határváros és Egyiptom kulcsa volt, ostromlotta, hogy az akkor hatalmas egyiptomi-szerecsenországi király, Szua (Kir. IV. 17,4. héberűl Szo, a görög íróknál Szevechus, Kr. e. 728. év.) ellen harczoljon, a zsidó nép az egyiptomiakhoz hajlott, és általok az asszíriusi adófizetéstől, melybe Ákáz alatt esett vala (Krón. II. 28,16.), fölmentetni reménylett. E bizodalmat roszallja a próféta (vesd össze: 30. 31. r.), és annak oktalanságát egy jelképes cselekvény által (2. v.) mutatja meg, világosan hirdetvén, hogy a szerecsenországi-egyiptomi foglyok számkivetésbe vitetnek (3–6. v.).
Iz 20,2
a prófétai szőrruha. Lásd Kir. IV. 1,8.
Iz 20,2
azaz, csak alsó ruhában. Lásd Kir. I. 19,24.
A próféta jelképes cselekvény által azt akarta láthatóvá tenni, mit alább (3–6. v.) szavakkal fejezett ki. Vesd össze: Krón. II. 18,10. Ezekiel 24,3.15. s köv.
azaz: A mint Izaiás három napig (mások szerint: évig) mezítelen és sarutlan jár, ugy (4. v.) stb.
Iz 20,4
Sargon, ki valószinüleg Teglatfalaszár és Szennakerib között rövid ideig uralkodott. Mások Szennakeribet értik, ki szerintök egyszersmind Sargonnak is neveztetett; Mások szerint: Azarhaddon. Lásd Krón. II. 33,11.
E jövendölés teljesedését elbeszéli Náhum próféta 3,8–10. mint hódittatott meg No-Amon vagy Tébe (Vulg. nem helyesen Alexandria), Szuának, Taraka elődének (lásd Izai. 18. r. 1-ső, 2-ik jegyz.) fővárosa. E hódítás az irásértelmezők szerint Kr. e. 720–716. év körűl esik.
tulajdonképen félsziget, Palesztina.
Iz 21,1
Azaz: jövendölés Babilonról. E város itt, sz. Jeromos szerint, pusztának mondatik, vonatkozólag sorsára, mely őt érni fogja; tenger pusztájának, az Eufratesre nézve, mely tengerbe szakadásánál sok ágáról neveztetik így (lásd Izai. 27,1. Jerem. 51,36.). Mások szerint: A tenger melletti síkság terhe. Mások szerint: a déli puszta terhe. Mások másképen. E jövendölés, valamint a 13–14,23.-ben foglalt, Babilonnak a médusok és persák általi elvesztéről szól, s annak közzététele ugyanegy időre látszik esni.
Iz 21,1
vagy, délnyugat felől.
A kősziklás Média (lásd Izai. 13,4.), hasonlítva Babilonnak mívelt és vízzel bővelkedő síkságához, pusztának és rettenetes földnek neveztetik.
Iz 21,2
Mind a kettő alatt a médusok és persák értetnek. A hűtlenség itt átalán az elnyomatás jelentéseűl vétetik.
Persia.
A próféta itt a babiloniak lelkéből szól.
Iz 21,4
a szerencsétlenség.
A héber szerint …elkábít engem. Örömem éjjel réműletté vált nekem (a különben vidám est szomorúságot és réműletet hoz nekem).
Iz 21,5
Azaz: Lakmározz csak, Boldizsár! – Ámbár a médusok és persák Babilont már két év óta tartották ostromzár alatt, Boldizsár az ő udvarával mégis lakmározásban tölté az éjjeleket, különösen azon éjjel, midőn Círus a legerősebb rohamot tette és a várost bevette, a minden istenek ünnepét tartották, midőn senki sem maradhatott józanon. Lásd Dániel 5.
Csak kevés őr volt ama baljóslatú éjjelen fölállítva. – Merűlj csak lakmározásba kis számú őrséged mellett, azonnal magriad a harczkiáltás (mint következik).
Mert a következőt jelentette ki nekem az Úr. A próféta úgy adja elé a látványt, hogy egy messzire látó toronyőr által hirdetteti a diadalmasan közeledő ellenségeket.
Ez, némelyek szerint, jelképes leirása a persák és médusok két hadseregének; mások szerint, itt a határozott szám a határozatlan helyett vétetik, t. i. látott csataszekereket, és szamarakon s tevéken ülő csapatokat. A persák szamarakat és tevéket használtak a csatában, mint ezt különösen Círusról beszélik.
Az őr erős hangon kiálta: Gondosan vigyáztam, és láttam a következőt (9. v.).
Iz 21,9
Ime jött egy hadvezér (Círus) a persák és médusok két hadseregével. A héber szerint …Ime jött egy férfiú lovon, lovasok lovakon kettesével.
Minden bálványai sem menthették meg.
Ezek a próféta szavai. A lecséplés, képe az ellenség megsemmisítésének.
Iz 21,11
Idumea terhe. Dúma egy izraelita eredetű arab törzs volt (Móz. I. 25,14. Krón. I. 1,30.), mely, sz. Jeromos szerint, Édom hegységeitől éjszakkeletre telepedett meg. Ez, valószinűleg megrettenve az Egyiptom és Asszíria között történt eseményektől, a prófétához fordúlt, kérdezve, mi reménye lehet e szerencsétlen időszakban? mire a próféta semmi vigasztalót nem válaszol, hanem megtérésre int.
Iz 21,11
Hozzám fordúlnak Szeirből, azaz, Idumeából (Móz. V. 1,2.). A Szeir nevet az e tartománynyal szomszédos arab hegységek is viselték, melyekben Dúma törzse lakott.
Őrző! mennyire haladt ez éj? Próféta! ránk jön-e a baleset éjjele? lehet-e reményünk szabaduláshoz?
Iz 21,12
Az emberek sorsa változik, mint a nap szakaszai, szerencsére baleset következik, és megfordítva.
Miután a próféta kitérő feleletet adott (20-ik jegyz.), hozzá teszi: Ha tanácsot akartok tőlem kérni, és nálam segélyt keresni, ezt helyes módjával tegyétek, t. i. töredelmes szivvel. Azért ti, kik Ábrahám fiai vagytok, vetkőzzetek ki a pogány szokásokból, azután jöhettek és várhattok segedelmet.
Iz 21,13
Annak értelme: Még egy év (16. 17. v.), és a pusztának arab törzsei megfenyittetnek, úgy hogy bujdosva elleneik elől a pusztában bolyonganak és elepednek (13–15. v.). Mikor mondatott e jövendölés? vajjon teljesedett-e és miképen? a régi történelem hiányos adatai miatt meghatározni nem lehet.
Iz 21,13
A héber szerint …Arábia vadonjában.
Dédan Ketúrától (Móz. I. 25,3.) származott arab törzs éjszaki puszta Arabiában; egy más Dédan, Kustól származva (Móz. I. 10,7.) déli Arabiában telepedett le. Egyik közőlük kereskedő utai miatt nevezetes volt (Ezekiel 27,20. 38,13.). A héber szerint …Dédan vándorcsoportjai.
Ti, délen lakó arabok! jőjetek segítségére az éjszakon lakóknak. A héber szerint …kik Téma (egyik edomita törzs) tartományában laktok.
Iz 21,16
oly pontosan számítva, mint a béres számítja éveit. Jerusalem pusztulása után egy évvel; különben 130 év múlva.
Cédár, egy Izraeltől szakadt arab törzs (Móz. I. 25,13.) itt sok más arabs törzs helyett vétetik.
Cédár nyilasai, kik oly hiresek, legnagyobb részben le fognak veretni.
Iz 22,1
Azaz: Jerusalem terhe, mely halmokon való fekvése, és mint az isteni kijelentés székhelye (Izai. 2,3.) neveztetik így. Jerusalem városának e jövendölésben kijelentett ostromát, némely irásértelmezők e városnak a kaldeusok által történt bevételére (Krón. II. 36.) magyarázzák, mások Manasszesnek Azarhaddon hadvezér által lett elfogatására (Krón. II. 33,11.), ismét mások Szennakerib megtámadására (Izai. 36. r. s követk.). E jövendölés úgy látszik ez utóbbi eseményt csak kevés idővel előzte meg.
A próféta hallgatóit kellő közepébe helyezi az ostromnak, melynek bekövetkezésével fenyeget. – Midőn az ellenség a városba vonúlt, a lapos tetőkre szaladtak, részint, hogy lássanak, részint, hogy magokat védjék. Bir. 9,51. Makk. II. 5,12.
hanem az ostrom alatt éhség és dögvész által.
fejedelmeid gyáván megfutnak, de utól érik őket, minden néped megkötöztetik, ha megfutott is.
Jerusalemnek.
Iz 22,5
azon nap.
Jerusalem erős hegyeit beveszi. A héber szerint …földúlván, és lármát költvén a hegyek ellen.
Iz 22,6
a médusok és persák, kik, mielőtt a világuralmat kivítták, előbb az asszíriusokkal (Kir. IV. 18,11.), később a babiloniakkal voltak összeköttetésben.
Mások a hébert így …lovasságot. Kir megmezteleníti a paizst (leszedi annak borítékát). Kir, Asszíria egyik tája. (Lásd Ámosz 1,5. 12-ik jegyz. Kir. IV. 16,9. 6-ik jegyz.).
Értelme ez: Te Júda! gyalázatosan megfosztatol utolsó védeszközödtől, s hiába nézesz a fegyvertár után. Lásd Kir. III. 7,2–6.10–17.
Vagyis: az alsó tó vizét a városba vezetitek. Az alsó valamint a felső tó, délnyugatra, a városon kivül, közel a kőfalhoz, Siloe patakából képződött (lásd Izai. 7,3.), s azért azokat minden ostromló ellenség használhatta. Hogy ettől a vizet elvonhassák, közelgő ostrom esetében az ostromlottaknak arra kellett törekedniök, hogy azt előle csatornán elvezessék.
hogy megtudjátok, mennyit lehet azokból nélkülözni.
Iz 22,11
hogy azt abba ereszthessétek. A régi tó valószinűleg a felső tó; a második kőfal, némely irásértelmezők szerint, az, mely a Siloe patakja körűl vonatott, hogy ezt a város körébe vehessék.
Ti bizalmatokat védműveitekben helyezitek, és nem az Istenben, ki a rátok mért baleseteket már rég idő óta mind előkészítette.
Lásd Izai. 15,2.3. Ama szerencsétlen napon fölhínak titeket az Úr nevében gyászolásra és bűnbánatra, de ti könnyelműségtekre hagyjátok magatokat.
Mások szerint: a palota gondviselőjéhez. Az időben, valószinűleg, midőn Izaiás az eléadott jövendölést tette, úgy látszik, a királynak valami Szobna nevű, méltatlan kegyencze lehetett az udvarnál. Ennek bukását hirdeti a próféta, valamint helyére Eliacim fölemeltetését. A jövendölés csakhamar teljesedésbe ment, mivel már Szennakerib megtámadásának idején Eliacim említtetik palotagondviselőűl; a bukott Szobna pedig titoknoki, alacsonyabb állomáson találtatik. (Lásd Izai. 36,3. 37,2.).
Iz 22,16
Szobna épen sirboltját tekintette meg, melyet családja számára vágatott, midőn a próféta az ő elvettetését hirdette. Mit akarsz te itt? nem fogsz itt eltemettetni sem te, sem családod.
A legpompásabb síremlékeket a kősziklák tetején emelték, hogy mindenki előtt szembetűnjenek.
Mint a kevély kakas összekötött lábakkal vitetik vásárra eladás végett, úgy fognak téged egykor nyomorúságra hurczolni. Ezekiás alatt Szobna még királyi szolgálatban volt (lásd 16-ik jegyz.); a héber szerint: Az Úr téged elvet hatalmas erővel.
Iz 22,18
A héber szerint: Összegörget téged gombolyag gyanánt. Mások másképen.
ha azt magaddal viheted.
Lásd a 16-ik jegyz.
A kulcsok a palota és ország fölötti legfőbb felügyelés és hatalom jelvényei voltak. Füzérbe kötve volt szokás azokat vállra vetni. Vesd össze: Izai. 9,6. Máté 16,19. Jel. 3,8.
Állandó helyet adok neki, s dicsőség kútfejévé legyen házára nézve.
Kicsinyek és nagyok, előkelők és csekélyek ragaszkodnak hozzája, és ő gyámoluk leszen.
Szobna. E jövendölés, mely betű szerint a fölhozott két hivatalnokot érdekli, képleg Isten minden hű és hűtelen szolgáját illeti; amazok megállanak Isten előtt, a hűtlenek elvettetnek.
Iz 23,1
E jövendölés a dúsgazdag világvárosnak, Tírusnak, Nabukodonozor, kaldei király általi elpusztítását hirdeti (Kr. e. 586. évb.).
Iz 23,1
A héber szerint: Tarzis hajói, – spanyolországi Tartesszusba járó hajók. A próféta fölhíjja a Tírustól távollevő hajókat gyászolásra a város meghódítása fölött, miről visszatértökben hírt vettek.
Iz 23,1
honnét szoktatok vala jőni.
Cétim alatt az irásban a tengermelléki tartományok és a nyugati szigetek, úgyszinte Macedonia is értetnek.
Iz 23,2
azaz: álmélkodjatok.
Iz 23,2
Fenicia partvidékén. A tengermelléki tájak a héberben szigeteknek neveztetnek.
Iz 23,2
Szídon, a feniciai város, népesítette be Tírust.
téged, feniciai partvidék, népesítés és kincsek által.
Egyiptom terménye, melyet a Nílus kiáradásának lehetett köszönni, Tírus városában lőn fölhalmozva.
Iz 23,4
Tírus.
néptelenné tétettem.
Iz 23,6
A héber szerint: Tarzisba. Lásd a 2-ik jegyz. Tarzisban a tírusiak gazdag ezüstbányákkal birtak.
Lásd a 6-ik jegyz.
Nabukodonozor a meghódított városban csak üres házakat talált; mert a lakosok elfutottak, mint sz. Jeromos értesít, vagy Spanyolországba és Kartágoba, vagy egy, a tengerparttól körűlbelűl egy órányira fekvő szigetbe, melyen később a világhirű város, új Tírus, emelkedett.
Mások szerint: koronákat osztó Tírusról.
Iz 23,10
A héber szerint: Tarzis leánya, azaz, te, Tarzis!
Te most szabad vagy, Tartesszus! az anyaváros, Tírus nyomasztó terhe által nem vagy lekötve, szabadon mozoghatsz országodban, mint a folyóvíz.
Iz 23,11
Fenicia városait, melyek egymástól független kis községeket képeztek.
Iz 23,11
A feniciai tengermellék lakosai Móz. I. 10,15–19. szerint, Kánaánból származtak.
Mások szerint: annak erősségeit.
elnyomatott.
Iz 23,13
mint az ostrom idejében.
Iz 23,13
mely az asszíriai uralom alatt fejlett nemzetté.
Iz 23,13
Tírus városának.
A héber szerint: alapította azt, őrtornyokat emelt abban.
Iz 23,14
Lásd a 2-ik jegyz.
Az elpusztúlás alatt itt a várművek és a város nagy részének leromboltatása értetik; mert Tírus még ekkor nem pusztíttatott el egészen, hanem tulajdon, bár Kaldeától függő királyokat nyert. Vajjon ezek a régi vagy új Tírusban (14-ik jegyz.) országlottak-e, nem tudatik.
Iz 23,15
A „hetven“ szám itt kerekszám, nem pedig bizonyos meghatározott szám gyanánt vétetik. Épen addig kellett tartani a zsidók babiloni fogságának is (Jer. 25,11.12.). Értelme ez: Elpusztulásod után, oh Tírus! körűlbelűl hetven évig, a zsidók fogságának idejéig fogsz pusztán maradni, megfosztva régi fényedtől és tekintélyedtől.
Iz 23,15
Szószerint: egy király napjaiig, azaz, valószinűleg, a meddig egy királyság tartani fog, t. i. a kaldei (babiloni), mely körűlbelűl hetven év mulva a persa Círus által földúlatott. A persa királyok szelíd uralma alatt Tírus (új Tírus) ismét oly virágzó és gazdag főváros lett, mint Nabukodonozor előtt volt, mígnem nagy Sándor, ki általa kigúnyoltatott, azt egész földig leromboltatta, és lakosait, kik az ostrom alatt el nem vesztek, vagy Kartágóba nem futottak, vagy keresztre feszíttette, vagy rabszolgákúl eladatta.
A helyett, hogy mondatnék: Hetven év mulva úgy jár Tírus, mint egy vén kéjhölgy, ki kaczér énekei által újítja föl hódolóinál régi emlékét… a 16. versben egy hely hozatik föl az ily kéjhölgyre írt gúnyversből. Kéjhölgyhöz hasonlíttatik Tírus, a mennyiben a külországi népekkel való viszonya neveztethetik azokkal gyakorlott kéjelgésnek. Lásd Náhum 3,4.
A keleti kéjhölgyek még most is az utczákon barangolva énekelni szoktak.
Iz 23,17
ismét fölvirágoztatja.
keresetére.
Iz 23,18
Tírus az igaz Isten ismeretére fog jutni, és kincseiből az Úrnak ajándékokat vinni.
Iz 23,18
a papoké és levitáké.
Értelme ez: Keresetének fölöslege nem fog uzsorára fordíttatni, hanem a religio szolgáinak isteni szolgálatra ajándékoztatni. E jövendölés teljesedett részint az által, hogy a tírusiak közől többen telepedtek le a szent városban (Ezdr. II. 13,16.), s adományaikat ott tették le; részint az által, hogy a zsidók számosan költöztek Tírusba, ott kereskedést űztek, s onnan küldték ajándékaikat Jerusalembe. A babiloni fogságban és az után t. i. a zsidók nagy részben kereskedésre adták magokat, s ezt annyira megszerették, mikép biztosan feltehető, hogy Tírusban is jelentékeny számmal telepedtek le, s igy a város későbbi jólétében szinte részök volt.
Iz 24,1
A 24–27. részek egy összefüggő jövendölést képeznek. Kezdődik ez egy földúlt város leirásával, melyből csak kevesen menekednek meg; ezek dicsérik az Istent, ki Sionból uralkodik (24. r.). E szabadúlásért hálát ad a próféta; mert ezután Jerusalem gyűlhelye lesz minden népnek, s az Isten népének minden ellenségei elvesznek (25. r.). A megmentett nép is hálát ad (26.); mert az időben esik el a nagy kigyó, és Izrael a kiállott büntetés után ismét föléled (27.). E jövendölés betű szerinti és közvetlen értelemben czéloz Jerusalem pusztúlására (24,10–13.), az elpusztúlt Júdaország lakosainak elhurczoltatására (24,1–3.) a babiloniak által, Babilonnak és az ő tartományainak elpusztítatására (24,16–21.) a persák által, a zsidók visszatérésére Babilon eleste után (25,2.8. 27,1.12.13.), és a zsidó nemzet isméti fölvirágzására (26,12–16.). Mivel ez események, előképei a messze jövendőségben rejlő messiási és végső időnek, az irásértelmezők méltán tekintették és értették ezen utolsó időket, mint melyek e jövendölés betüje alatt rejlenek. E mellett még megjegyzendő, hogy a próféta a földi, a látható Jerusalem sorsát, melyet legközelebb hirdetni akart, néha elhagyja, és ama végső időkre megy át, hogy ezeket nem csak képleg, hanem betűszerint is hirdesse, hol aztán a földi Jerusalem eseményei háttérbe szorúlnak; ama szellemi és mennyei Jerusaleméi, az egyházéi pedig előtérbe lépnek: így az egyetemes világreligió (25,6.7.), a világ vége (24,4.19.), a föltámadás (26,14.19.), a világitélet (24,21.22.), s az egyház föloszlása a mennyei Jerusalembe (24,23.). Ugyanily móddal kapcsolja a Megváltó is (Máté 24.) Jerusalemnek a romaiak által leendett elpusztítása jelentéséhez a világ végének leirását.
Iz 24,1
néptelenné teszi az országot.
Iz 24,1
A héber szerint: Megfordítja a mi azon van, (a kép az üvegtől vétetett, mely megfordíttatik, ha ki akarják üresíteni).
Igy lett ez Jerusalem megvételénél a babiloniak által (Kir. IV. 24.); így lesz a világ végén (Máté 24.).
engedte úgy történni.
Mások szerint: ellankadnak a föld népének legfőbbjei.
Mások szerint: megmérgeztetett.
A héber szerint: elbágyadnak, szomorúak lesznek.
A héber szerint: sírni fog a must.
A héber szerint: a hárfa (czitera) öröme.
Mások szerint: az elpusztított város.
az ellenség által elpusztított szőllőhegyek miatt.
A héber szerint határozottabban: rommá tétetnek a kapuk.
Az elveszendőkhöz aránylag kevesen fognak ezen (ország-, világ-, s föld-rendítő) eseménykor (Jerusalem bevételekor, az utolsó itéletkor) megmenekedni.
Iz 24,14
a kevés választottak.
A tenger alatt tulajdonképen a Palesztinától nyugatra fekvő tengermellék és szigetország értetik (15. v.), azután, átvitt értelemben, a távol eső országok átalán (lásd Izai. 49,1.), úgy hogy az értelem ez: A kevés megmenekűltek messze távolban fogják Isten itéleteit magasztalni.
A próféta lelkesíti a dicséneklőket: Hirdessétek az üdvösség tanitását! (Lásd Máté 3. Ap.cs. 28,28. Zsid. 6,2. s követk.). A héber szerint: Ezért dicsőítsétek az Urat világosságban, – tulajdonképen, lángban, az arab nyelvszokás szerint. A föld nyugati (14. v.) és éjszaki tartományai fogadták el különösen a kereszténység áldását. Lásd Móz. I. 9,27. Zsolt. 106. 3-ik jegyz. Mások szerint: Dicsérjétek az Urat keleten. Mások szerint: a völgyekben. Mások másképen.
Iz 24,16
A jerusalemi pusztúlásból megmenekűltek, a távol országokban, a hol lesznek, magasztalni fogják Isten itéletét. A Krisztus által megszabadúltak, őt, az igazat, ki által mindnyájan megigazúltak, dicsérni fogják.
Iz 24,16
A próféta itt másra fordítja figyelmét.
Iz 24,16
Nem jöhetek szóhoz a rettenetesség miatt, melyet látok (sz. Jerom.). Mások a hébert igy: Oda vagyok, oda vagyok! Mások másképen. A próféta leirja a rettenetes bűntető itéletet, mely magokat a babiloniakat éri.
A babiloniak nagy bűnösök (de épen oly nagy büntetésök is, mint következik).
terád, babilon- (kaldea-)beli!
Iz 24,18
Ki egyik veszélyből menekedni akar, másikba esik.
mert az ég maga harczol ellenök, mint a vizözön idején.
A próféta közvetlen Kaldeának a persák általi elpusztítását rajzolja, de e végre oly kifejezéseket választ, melyekből kitűnik, hogy ama pusztítás alatt mint másod értelemben rejlő világvéget, világitéletet tartja különösen szemei előtt.
A héber szerint: és lebeg mint egy függőágy (minőket keleten utazáskor használnak a vad állatok miatt, felkötve két fára).
A próféta most átmegy a világitélet leirására, mely előtt Babilon országának elpusztúlása háttérbe szorúl, s már csak képletesen érthető. – Utolsó itéletkor a gonosz angyalok számadásra fognak vonatni (Kor. I. 6,3. Jel. 20,9.), és semmi földi nagyság sem talál kiméletet.
Némelyek így értelmezik: Elzáratnak pokolba, és egymás után sok napig, azaz, mindörökre fognak büntettetni. Mások így értik: elzáratnak pokolba, és sok napok azaz, ezer esztendők múlva ismét elbocsátatnak, és az utolsó itéletre eléidéztetnek, mely után pokolba örökre eltemettetnek. E vélemény Jel. 19,9–20. v.-re támaszkodik. E szerint a kereszténység azon idejében a pogány világbirodalom az ő királyaival együtt Krisztustól legyőzetik, és a sátánnal pokolra taszíttatik. Ezután uralkodik Krisztus anyaszentegyháza ezer évig (azaz, hosszabb ideig) diadalmasan a földön; de azután a sátán a népek elcsábitására még egyszer kibocsáttatik. S miután ő párthiveivel együtt teljesen legyőzetett, következik az utolsó közitélet, melyre az anti-krisztussal elesett királyok (Jel. 19,19. s követk.) ismét eléidéztetnek (Jel. 20,12.), a sátánnal megitéltetnek, s mindörökre pokolra taszíttatnak.
A próféta jelen látomása leirásában a közelebbi értelmet a földi Jerusalemre vonatkozólag, ismét előtérbe állítja, s a távolabb jövendőt háttérbe lépteti. Azután (ha a kaldeus birodalom megbukott) az Isten Sionban oly fénynyel (oly dicső hatással) fog uralkodni, hogy mellette a nap és hold elenyésznek. Egyszersmind: Azután (ha a világitélet bevégeztetett) Isten a mennyei Sionban az ég lakói előtt oly dicsőséggel fog uralkodni, mely minden földi nagyságot fölűlhalad.
Iz 25,1
Ennek az előzményekkel való összefüggéséről lásd Izai. 24. r. 1-ső jegyz.
Te beteljesíted a régi időkben tett jövendöléseidet, oh teljesítsd azokat! Mások a hébert így …a te végzéseid hívek és igazak.
Babilon városát, a pogányságot, a világbirodalmat a világ végén.
Magasztalni fognak a népek, mert a zsidókat kiszabadítottad a fogságból, – a népeket az anyaszentegyházba, – a választottakat a mennyei Sionba vezetted, s elleneik kezéből mindnyájokat megmentetted.
Iz 25,5
az elnyomók és zsarnokok.
A héber szerint: mint a hőséget sűrű felleggel, úgy nyomod el a zsarnokok diadalénekét.
A Sion hegye alatt, melyen minden nép összegyűl, prófétai szólásmód szerint, a Messiás országa értendő, melynek itt a vendégség jelképe alatt előadott áldásaiban minden nép részt veszen. Lásd Izai. 2,2.3. Az új szövetségben is Krisztus országa a földön és mennyben vendégség jelképe alatt ábrázoltatik Máté 8,11. Luk. 13,29. 14,15. 22,16. s követk. Jel. 19,9. Mások a vendégség alatt különösen az Oltáriszentséget értik. – Távolabb és nem tulajdon jelentésben, az alatt amaz áldozatlakomák is értetnek, melyeket a zsidók a babiloni fogságból történt visszatérés után ismét tartottak, s melyekben részt vehettek az idegenek is, kik köztök minden népből találtathattak. Vesd össze: Móz. V. 26,12.
Iz 25,7
kiírtja a tévelyt és bűnt.
A héber szerint e vers: Szétszakítja e hegyen a takarót, mely minden nép arczát födi, a lepelt, mely minden nemzetet borít (azaz, a gyászt, mely az emberiségre nehezűl) lelki insége miatt. A szíriai fordítás így adja e verset: E hegyen megöletik az uralkodó, kinek uralkodni kell minden nép fölött, és az áldozat, mely föláldoztatik minden nemzetért. Igy jövendölése lenne ez Jézus véres váltsághalálának.
Krisztusnak már földi országában is el van véve a halál és szenvedések ereje; még inkább teljesedik majd ez Krisztus mennyei országában (Jel. 7,17. 21,4.).
Iz 25,10
Isten az ő anyaszentegyházával vagyon.
Iz 25,10
Moáb, mint Édom (Izai. 34,63. 1.) Izrael nemzeti ellensége, átalán a Messiásnak és az ő országának ellenségei helyett vétetik (Izai. 11,14. 24-ik jegyz. Zsolt. 58,6.).
A megsemmisítés képe. A héber szerint: Mint a szalma ganéjba (a marhák trágyagödrébe) tapodtatik.
Iz 25,11
Moáb.
A héber szerint: és kezeinek csalárdságát megbünteti. Mások másképen. Értelme ez: Midőn Moáb, az Isten ellenségeinek tömege, a romlás fertőjében (a héber szerint: trágyagödörben) úszva, az Úr kezét érzi maga fölött, minden erejét megfeszíti, hogy magát megszabadítsa; de Isten az ő kevélységének büntetéseűl ismét alámeríti, összetörvén kezeit, melyekkel szabadúlni akar.
oh Moáb!
Iz 26,1
Júdában a fogságból való visszatérés után – az anyaszentegyházban – a mennyei Jerusalemben. Lásd Izai. 24,1. 1-ső jegyz.
A héber szerint …Júda földén. Erős városunk van nekünk. (Istentől) az oltalom kőfalunk és bástyánk.
Mások a hébert így: Erős végzésed, megtartani a békeséget stb.
A héber szerint: Bízzatok az Úrban mindörökké, mert az Úr Isten örökkévaló kőszál.
Babilont, – a világot, a sátán országát.
Az erőtlen zsidók a babiloni birodalom romjai közt jártak, miután ezt a persák legyőzték. – A szegény, s a világ előtt eszteleneknek látszó keresztények győzedelmet nyertek a pogányság bölcsesége és vétkei fölött. Egykor a kisded nyáj győzni fog a kevély és elveteműlt világfiak nagy tömege fölött, és bemegy a mennyei Sionba.
Az igaz jól jár.
Látván az itéleteket, melyeket elleneidre bocsátasz, bízunk kegyességedben, és hiszszük, hogy ez itéletek a világ üdvére és jobbúlására szolgálnak (9. 10. v.).
Minden lelki tehetségeim éjjelnappal terád irányozvák.
nem félemlik meg az ő fölségétől.
A héber szerint: Uram! hatalmas a te kezed, de ők azt nem látják, azonban látni fogják szégyenökre a buzgalmat néped mellett; tűz emészti meg ellenségeidet.
Csak a te segedelmed által nyertük meg azt, hogy segítségűl híhatjuk nevedet.
A héber szerint: ők holtak, és nem élednek föl többé; árnyképek, és nem támadnak föl újra. Lásd az ellentétet a 19. v. Ez képletes értelemben a babiloniakra szól, kik a világuralmat többé nem nyerték vissza; tulajdon értelemben minden istentelenre alkalmazható átalán, kik az első (szellemi) föltámadásban (Jel. 20,5.6.) nem vesznek részt, hanem csak az itéletre támadnak föl (Jel. 20,12.), hogy a második, az örök halállal meghaljanak, és pokolban örökre eltemettessenek.
Iz 26,15
Mások a hébert így: Megsokasítod népedet, Uram! Mások szerint: Sokasítsd meg népedet.
kiterjeszted Júda határait. – A fogságból való visszatérés után a zsidók nem csak az előbbi Júda-ország egész területét elfoglalták, hanem a régi Izrael-ország egy részét is. Egyszersmind a kereszténység elterjedése és a mennyország gyarapodása is értetik együtt.
A héber szerint: kerestek téged, és midőn fenyíted őket, szorongva kiáltanak. Mások másképen.
Iz 26,18
Szorongatóink által gyötrelmes kínokban voltunk, de a váltság üdve nem jött; oka következik. A népek gyötrelemteljes és áldástalan állapota a szülőasszonyéhoz hasonlíttatik, ki csak ál, vagyis oly fájdalmakban szenved, melyek után szülés, üdv nem következik, hanem szél, azaz, semmi, csalódás.
a föld urai, a mi elleneink. Mivel nem jobbúltunk meg, a gyötrelmek sem vétettek el tőlünk, és nem jött szabadúlás.
Iz 26,19
kik közőlünk megölettek. A héber szerint: a te holt testeid.
Iz 26,19
Mások szerint: Élni fognak halottaid stb. Mivel föl kell tenni, hogy a dics-ének a néptől a váltság után énekeltetett (1. v.), a föltámadást is mint megtörténtet kell fölfogni.
Iz 26,19
Fölhivás minden hivőhöz, hogy örvendjenek a föltámadásnak és váltságnak.
Iz 26,19
azaz: mert mint a reggeli harmat az elhalt növényeket fölüdíti és föléleszti, úgy a te lelked, oh Isten! életet lehet az elhalt csontokba (lásd Ezekiel 37,9.).
de az istentelenek testeit átadod örök romlásra. A héber szerint …harmatod, a föld újra szüli az árnyakat. Ezen, valamint az előbbi 14. versben a próféta kifejezi a holtak föltámadása iránti hitét, s azalatt egyszersmind képletes értelemben a nép föléledését is érti a babiloni fogságból való visszatérés után, valamint a szellemi föltámasztást a messiási időben. Vesd össze: Ezek. 37. Rom. 11,15.
A 19. verssel végződik a dics-ének. E két versben a próféta kitartásra inti a híveket, hogy a bekövetkező eseményeket nyugodtan várják be. – Legyetek kitartók, békén tűrve, míg Isten megszabadít elleneitektől, – míg a Messiás eljő, míg a sírból való föltámadás által fölemelkedhettek.
Iz 26,21
Lásd a 18-ik jegyz.
hogy boszúért kiáltson.
Iz 27,1
Mikor elkövetkezik ideje (lásd az előbbi rész 24-ik jegyz.), büntetés jő a szörnyetegre, mely alatt, prófétai szólásmód szerint, közvetlen az Izraelt szorongató ellenségek (Zsolt. 67,31.), azután az üdv ellenei átalán, vagy e földi ország (Dániel 7,1. s követk. Jel. 12,3.), a szent atyák szerint, e világ fejedelme – a sátán (Jób 41. r. 23-ik jegyz.) értetik.
Iz 27,1
Mások szerint: gyürűs kigyót, – a daczos ellenséget.
Iz 27,1
a csalárd ellenséget.
A három nevezet alatt valószinűleg az egy s ugyanazon Leviatan értendő, a gonoszságban sok alakú egy ellenség. Mások szerint: Izrael különféle ellenségei értetnek. E jövendölés szól Babilonnak a persák által történt megbuktatásáról, – Krisztus győzelméről a világ s a világ fejedelme fölött, Krisztus első (Luk. 10,18.) és második eljövetekor (Jel. 20,2.). A tenger, melyből a szörnyeteg feljő, prófétai szólásmód szerint, a népeket jelenti (Jel. 17,1.).
A szabadúlás ez idejében a választottak e következő éneket zengik fölváltva az Úrnak. Mások a hébert így: Az napon, mi a szőllőt illeti, előtte így énekelnek stb.
Iz 27,4
A szőllő szól: Büntetésének határt vetett.
A tövisek és burjánok belső ellenségei a szőllőnek (lásd Izai. 5,6.); itt a megtisztúlás után még hátramaradt szenvedélyek és rosz hajlamok. Izrael azokat a harczon teljesen kiírtani ohajtja.
Ezt remélhetem; mert Isten gyámolító kegyelme segít engem, és benső békét szerez nekem.
Ama pogányok, kik az időben a zsidó egyházba térnek, buzgalmuk által magát Izraelt a szentségre és jámborságra fogják gyulasztani, és a földön sok jót eszközölnek. A próféta közvetlen a messiási időt tartja szem előtt. A héber szerint e vers: Jövendőben Jákob gyökeret ver, zöldell, virágzik Izrael, és a földkerekség stb.
A héber szerint: mint azokat megölé, kik őt (Izraelt) megölték?
Iz 27,8
A büntetés mértékével a bűn mértékéhez képest, aránylag vétkéhez.
súlyos kínokat mér rájok.
Iz 27,9
e fenyítésnek, a fogságnak.
hogy bűneért, különösen a bálványozásért engesztelést nyer, s attól jövőre megóvatik.
Jerusalem. A próféta Izraelnek a 8. v. érintett büntetését bővebben leírja. Mások Babilont értik, Izai. 26,5.
A nép tanács nélkül leszen. A héber szerint: ágai a szárazságtól töredezni fognak, úgy hogy az asszonyok eljőnek, hogy azokból tüzet rakjanak.
Iz 27,12
A próféták a zsidók büntetésének hirdetésével közönségesen összekapcsolják a hazájokba leendő visszatérésre, vagy a messiási időre való kilátást. Azért hirdettetik itt is közvetlenűl a fogságból való visszatérés, mely képe a bemenetnek az anyaszentegyházba és mennyországba.
Iz 27,12
A héber szerint: le- vagy kiverni fog; az izraelitákat, mint a gyümölcsöt lerázza, vagy mint a gabonát kicsépli. Bir. 6,11. Izai. 28,27.
az Eufratestől.
A megkegyelmezés idejében nem csak az Eufratestől Egyiptomig a pogányok között lakó zsidók fognak Isten egy népévé egyesűlni (12. v.), hanem a világ más részeiben, kelet és nyugat felé szétszórt Izrael fiai is csatlakozni fognak testvéreikhez, hogy Jerusalemben imádkozzanak. A keresztény időszakra emlékeztet a betű értelem.
Iz 28,1
A 28–33. részek egy összefüggő sorozatát képezik a jövendöléseknek, melyekben ugyanazon eszmék többször eléfordúlnak. Miután a próféta Izrael országának elpusztulását röviden megjövendöli, kizárólag Júda országához fordúl, mely Izrael eleste után egy igazságos és hős király (Ezekiás) alatt virágzani fog, de mind a mellett gonoszságai miatt Istentől súlyosan meglátogattatik. A próféta megrója e vétkeket, különösen az előljárókéit, az ő álvallásosságukat, igaztalanságaikat, Isten hátravetését az idegen Egyiptommal kötött szövetségek által, és megjövendöli az asszíriusok betörését, kiknek elbizottsága azonban megfenyíttetik. Az istentelenek büntetéséhez a próféta a jámborokra és megtérőkre nézve jobb idők hirdetését kapcsolja, melyekben a bálványozást kiírtják, Isten igéjét hallgatják, és az ország mindennemű áldással megáldatik. Mivel Izraelország elpusztítása Ezekiás király hatodik évében Szalmanaszár által vitetett véghez, e jövendölésnek bizonyosan ez időpont előtt kellett adatnia.
Iz 28,1
Izraelország fővárosának, Szamariának.
Iz 28,1
azaz, Izrael részegeinek. Vesd össze: Izai. 7,2. Izraelország polgárai részegeknek mondatnak, vagy esztelen tanácsaik miatt, vagy mivel részegeskedésre adták magokat. Vesd össze: Ámosz 4,1.
Szamaria egy tojásdad alakú halmon feküdt, mely termékeny völgy közepében emelkedett.
A héber szerint …földhöz veri azt (Szamariát) hatalommal. Tulajdon értelme ez: Az asszíriai király, Szalmanaszár, Isten megengedéséből fogja Szamariát ostromolni, bevenni és földig elpusztítani. Teljesedését lásd Kir. IV. 18,9.
Tulajdonképen: mielőtt a (füge-) szedés ideje elérkeznék. A füge csak Augustus hóban érik; azonban megtörténik lágy tél után, hogy az egészséges fák hat héttel is előbb érett gyümölcsöket teremnek, ezek korai fügének neveztetnek, s ujdonságuk miatt mint csemegék, kedvesek, s mihelyt meglátják, benyelik. Ily csemege lesz Szamaria Szalmanaszár előtt.
Mikor Izraelország és Szamaria föl lesz dúlva, az Úr Júdaországot megdicsőíti.
A biráknak Isten igazságszeretetet ad, a harczosoknak erőt, úgy hogy ezek diadallal térnek vissza a csatából városaikba. A héber szerint: és erősség azoknak, kik az ellenséget kapujáig űzik.
Iz 28,7
egy nagy része Júdaország lakosainak.
Iz 28,7
azaz, nem hallgatnak semmi igaz prófétára.
Júdában is egy rendűeknél sincs értelmesség, hanem csak duskálás. A héber szerint: értetlenek a jövendölésben, ingadozók az itéletben.
Minden helyen s rendűeknél feltűnők e tobzódás nyomai.
Iz 28,9
mondják e könnyelmű, élvhajhász emberek.
gyermekek vagyunk-e még?
A papok és próféták (mondják folytatva e világfiak) csak a törvényről s Istenhez való bizodalomról tudnak beszélni; s majd ezt, majd azt parancsolják. A héberben az ezt előadó szavak hasonhangzatuakból vannak összeállítva (zav-la-zav zav-la-zav, kav-la-kav kav-la-kav), ama féktelenek és részegesek gúnybeszédének kifejezésére.
Ti gúnyt űztök a törvényből, s hebegő nyelvvel panaszkodtok annak terhe miatt; azért Isten más nyelvű népet küld rátok, hogy titeket megfenyítsen.
a törvény megtartása és a bizalom Istenben.
Gúnybeszédök az Isten igéje helyett van nekik, és így rohannak vesztökre.
Iz 28,15
Biztosak vagyunk a haláltól és pokoltól.
Ha bajba esünk, kisegítjük magunkat hazudság és csalás által.
Iz 28,16
A szeglet- és alapkő alatt a szentirásban gyakran értetik Krisztus (Zsolt. 117,22. Dániel 2,34. Zak. 3,9. Pét. I. 2,6. Ap.cs. 4,11. Rom. 9,33.); úgy szintén itt is, mint a határozott kifejezésekből kitűnik.
segélyt keresni, nincs mit félnie, nincs miért futnia, mint a héberben van. E vers értelme: Azért ezen elkövetkező büntetőitéletek miatt (11. v.) a Messiásra utalok. A ki ő benne hiszen, nincs szüksége másutt menedéket keresnie; nem fél, midőn a büntető itélet elétör, mert tudja, hogy benne Izraelország állandóan megmarad, és miatta Dávid nemzedéke nem enyészik el.
Iz 28,17
jog és igazság szerint fogok fenyíteni.
A jégeső és árviz, képei a büntető itéletnek (Izai. 30,30. 32,19.). Én a menedéket és védhelyet, melyben a hitetlenek bíztak, megsemmisítem.
Lásd a 15. v.
Értelme ez: Valahányszor Isten e csapással titeket megfenyít (s ez különféle időkben fog megtörténni), keményen elévesz, és már csak a hír is, hogy közeledik, megtanít titeket hinni az Isten igéjének. A csapások alatt itt az asszíriusok betörései értendők, melyek különböző időkben történtek (Kir. IV. 16,5. Krón. II. 18,30. 32,1. 33,11.), és az országot elpusztították. A héber szerint …és éjjel, és már csak a hir is megrémít titeket.
Képe az ellenség által tett legnagyobb szorongatásnak. Vesd össze: Móz. II. 22,26.27. 9-ik jegyz.
Iz 28,21
A héber szerint: Ferazim hegyén.
Iz 28,21
úgy fog fölkészűlni.
Azért neveztetik így, mert kényszerülve volt az ő választott népével úgy bánni, mint idegennel, elpártolttal, mint mely szeretetétől elidegenűlt.
Iz 28,24
a nélkül, hogy valóban vetne.
Vajjon a földműves ember mindig csak egy munkát tesz-e?
vagy fekete koriandert.
A próféta mondani akarja e hasonlat által: Valamint a földműves, Istentől tanítatva, földét különféleképen használja, s munkáját különféleképen osztja föl: úgy Isten is az ő bölcsesége szerint engedi változni az általa intézett eseményeket; és valamint Júdát előbb megáldá, úgy most megbünteti.
A hüvelyes terményt vagy a gabonafélét is, ha kevés volt, botokkal csépelték ki; azonkivül ökrök vagy lovak használtattak nyomtatásra, vagy más nyomtató eszközök, melyek kétfélék voltak, t. i. vagy nyomtató szánok, vagy szekerek, melyeknek talpai és kerekei alant éles kövekkel vagy vassal voltak ellátva. Mind a kettő a termény fölött vonatott, hogy azt mintegy szecskává vágja, s a kalászokból a szemet kihozza.
Iz 28,28
szünet nélkül.
annak éles köveivel és vasfogaival. Lásd 35-ik jegyz. A héber szerint …mindörökké, szekér-kerékkel és lovakkal járnak ugyan rajta, de nem zúzzák szét.
Épen így tesz az Isten. Nemcsak hogy változtatja az általa intézett eseményeket, mind a földműves az ő munkáját (24–26. v.), hanem fenyítékeit is úgy alkalmazza az emberek (Júda és más országok) szükségleteihez, mint a földműves ember a cséplés különféle módját a termény különféle nemeihez; és valamint ez a cséplés által a magot nem megsemmisíteni, hanem megnyerni akarja: úgy Istennek az ő kemény csapásainál nem czélja a mi romlásunk, hanem üdvösségünk, hogy minket, mint jó búzát örökkévaló csűreibe gyüjthessen, hol azután végzete teljesedésbe megy, és igazsága kitűnik.
Iz 29,1
Ariel, annyit tesz, mint Isten oroszlána, s ez Jerusalem mellékneve (7. 8. v.), annyit jelent, mint hősök városa.
Iz 29,1
Lásd Kir. II. 5,6–9. Mások a hébert így: melyben Dávid letelepedett.
néhány évig még ünnepet ültök, azután stb.
Iz 29,2
azután Jerusalemet közbánkodásra ostrom alá vétetem. A próféta megjövendöli az asszíriusok betörését, kik Jerusalem ostromára jöttek. Lásd Izai. 36. r. Mások egyszersmind értik a kaldeusok és romaiak által véghezvitt ostromot is.
t. i. mégis győzhetlen marad; mert az asszíriusok nem értek czélt. A kaldeusok és romaiak által vivott ostrom után sem tétetett egészen semmivé, a mennyiben a babiloni fogság után Círus által földi, a kereszténységben szellemi módon élni maradt.
Mások szerint: hadi néppel szorongatlak meg téged.
Iz 29,4
A földből szóló varázsló alatt itt, mint a héber világosabban kifejezi, az alvilágból fölidézett árnyalak értetik.
Értelme ez: Lealázva a porban fogsz fetrengeni, és a porból fölsohajtozni. Jerusalem panasza t. i. ama csendes beszédhez hasonlíttatik, melyet a hasbeszélő, ki magát halottidézőnek adja ki, mintegy a porból mondat, mintha az árnyalaké lenne az.
Mások szerint: polyva. A por és hamu jelképezik a sokaságot, de egyszersmind Jerusalem ellenségeinek tehetetlen erőlködését is.
véletlen, éjjeli időben veretett meg Szennakerib serege.
mely reggel elenyészik.
Ti megbámúljátok hitetlenűl és könnyelműen e jövendölést, mert lelkiképen mintegy részegek és érzéketlenek vagytok.
Mások szerint: fejeiteket, a prófétákat. – Az Úr álomkórsággal büntet titeket, hogy a miknek szemfényetekűl kellene lenni, a jövendöléseknek rátok nézve nincs világossága, és a ti fejedelmeitek, prófétáitok mintegy el vannak takarva. Lásd a következőt.
A két vers értelme: Minden jövendölés, intelem és fenyegetés, sőt az egész törvény, tanúltak és tudatlanok előtt bezárt könyv, mintha nem is léteznék. A tudós megátalkodottságból, a tanulatlan tudatlanságból van vakságban a jövendölés iránt.
Istenifélelmök és religiójuk úgy van alkalmazva, hogy az emberek roszallását elkerüljék. Igy voltak e részben a zsidók Krisztus idejében is az ő tettetett szentségökkel (Máté 15,8.9.) és vakságukkal (Kor. II. 3,15.).
a tervet, hogy szükségben segélyért Egyiptomhoz fordúljanak. Lásd Izai. 28. r. 1-ső jegyz.
Mintha a fazekas nem ismerné agyagját. A héber szerint: mintha a fazekas nem lenne több, mint az agyag (azaz: tudósabb, hatalmasabb).
Nem tart ez soká, és valóban minden megfordúl, a terméketlen föld kárméllá, azaz, gyümölcsöző kertté lesz, és a termékeny terméketlenné; a kevélyek, az erejökben bizók elvesztik erejöket, a gyengék, az Istenben bízók megerősíttetnek. Sz. Jeromos és más sz. atyák szerint, az itt megjövendölt közelebbi időszak a Messiás eljövetének idejét is magában foglalja, mely által a zsidóság pusztává, a pogányság virágzó kertté lett. Vesd össze: Máté 21,43. A következő is Krisztus idejére alkalmazható.
Akkor, midőn a büntető itélet eljő, az előbb siketek és vakok (10–12. v.), habár későn, a törvényt és isteni kijelentéseket érteni megtanúlják.
A csendesen szenvedők, elnyomottak azután örűlni fognak az Úrban. Krisztus az üdvöt a szegényeknek és nyomorúaknak hirdette.
kik az igaztalanságot fentartani igyekeztek.
Iz 29,21
ki jogát érvényesíteni akarta az itéletben.
A héber szerint: és az igazat csalárdság által megbuktatták.
az ő, Istenről elfelejtkezett hazájából kivezette. Azért (e kegyelemteljes megszabadúlásért, 19–21. v.) mondja az Úr Jerusalemnek bekövetkezendő ostrománál, hogy Izrael bizodalma nem fog szégyent vallani.
Mások e verset így: Midőn az ő gyermekei látják büntető itéleteimet, megszentelik közepette az én nevemet, megszentelik Jákob Szentét, tisztelni fogják Izrael Istenét.
Mások szerint: és szövetséget köttök. Mások másképen. Vesd össze: Izai. 28. r. 1-ső jegyz.
oltalmába.
Iz 30,4
Előkelő követek mentek Tanisba, hogy segitséget kérjenek. Lásd Izai. 19. r. 14-ik jegyz.
Hanes (arabul Ahnas) kétségkivűl Herakleopolis Közép-Egyiptomban, akkoron egy egyiptomi dinasztia székhelye. Bár Egyiptom két fővárosába küldtök követséget, de stb.
Iz 30,6
A zsidó követek itt délszak teherhordó barmainak neveztetnek, mert szamarakon vitték ajándékaikat a délre fekvő Egyiptomba, hogy ennek segélyét megvásárolják.
Jövendölés a déli barmokról.
Az egyiptomiaknak csak sokat igérő nagy szavaik vannak, de a mellett csendesen otthon maradnak, a nélkül, hogy segítenének. Mások a hébert így: Ő (Egyiptom) Rahab (kevély, elbizott, szószátyár), és veszteg marad.
A próféta az előtte levő jövendölést emlékűl vésse táblára.
t. i. Izrael.
Izraelben vannak emberek, kik az Isten törvényéről, az Isten iránti bizalomról mitsem akarnak hallani; kik a prófétákat eltiltják attól, hogy jövendöléseiket, fenyegetéseiket és intelmeiket közrebocsássák; sőt arra hivják föl őket, hogy az igaz religiót tévelyek által torzítsák el, és az igaz Istent szüntessék meg.
az igaz próféták rágalmazásában, mondásaik megvetése által, az isteni Király elleni föllázadásban az egyiptomiaknál történt segélykeresés által. Mások a hébert így: az álnokságban és gonoszságban. Mások másképen.
Mások szerint: mint a dőleteg épűlet.
Ha bűnbánatot tartotok, és magatokat csendes bizalomra elhatározzátok. Mások a hébert így: Ha csendesen ültök, és nyugton maradtok.
Iz 30,16
az egyiptomi lovassághoz.
az asszíriusok előtt.
mig csak itt-ott látnak egyet közőletek, mint kopasz tetőkön gyakran egyes fák állanak, vagy egyes harczi jelek vannak kitűzve fölhívásúl a csatára.
A héber szerint …rajtatok és fölemelkedik, hogy nektek kegyelmezzen. Mások másképen.
Az alább eléfordúló vigasztaló igéretek legközelebb az asszíriusok futása után bekövetkező boldog időre vonatkoznak, de egyszersmind, sz. Jeromos és más sz. atyák szerint, az abban eléjövő erősebb kifejezések a Messiás idejére szólanak, mikor a szent nép a lelki Jerusalemben, az anyaszentegyházban egy úr és egy mester alatt van egybegyűlve, ki a bűnbánók könyeit fölszárítja, a benne bízók imádságait meghallgatja.
A legközelebbi idők ugyan még szomorúak lesznek, de azokban Isten egyik legnagyobb jótéteményét, az igaz tanítást fogja árasztani.
Lásd Kir. IV. 23,14.
Mások szerint: megsózott. A héber szerint: tiszta terményt, a mint a szérűről bejő.
midőn az asszíriusok megöletnek, és a kevélyek mind elesnek.
Azután, mikor Isten az ő népét megmentette, örömében az egész természet megdicsőűlve fog elétűnni. Az itt (22–26. v.) leírt kiírtása a bálványozásnak, a mezők megöntözése és termékenysége, az ég derültsége legközelebb Ezekiás végső boldog időszakára szól, az asszíriusok megveretése után, de egyszersmind a sz. atyák szerint, magasb értelemben jelképezi a kegyelemszereknek tisztaságát, szentségét, lelki javakban bővelkedését, és hétfelé oszló kegyelem-sugarát, a messiási időkben véghez vitt isteni engesztelés után.
Iz 30,27
Most a próféta leirja, mikép jön az Isten megitélni a népeket a választottak örömére, s minden ellenségeinek vesztére. Közvetlen itt ismét az asszíriusok fölött tartott itélet, magasabb értelemben pedig Krisztus itélete vétetik.
Iz 30,27
maga az Úr.
A héber szerint: és égő tüze súlyos. Mások másképen.
Isten itéletre jő, hogy megrontsa az asszírius népeket bálványképeikkel együtt, melyekben gyönyörködnek, (hogy kiírtsa mind a bűnösöket tévelyeikkel és gonoszságaikkal együtt, melyekben gyönyörködnek). A héber szerint …patak, hogy föl szórja a népeket a végromlás rostájában, s a tévelygés zabláját tegye a nemzetek állaira (hogy a népeket részint kiírtsa, részint ki az országból tévutakra széleszsze).
Iz 30,29
mint az ünnepek, különösen a húsvéti ünnep előestéin.
mint a jerusalemi zarándoklatnál. Lásd Móz. V. 16,16. Zsolt. 121,4.
Iz 30,30
csapásait.
A héber szerint: tűzlángban és árvizben, záporban és jégesőben.
Az asszíriusok remegni fognak, mikor Isten mennydörögve rájok méri büntetését.
tisztelőinek diadalörvendezése közt.
Iz 30,33
A héber szerint: a király számára készítve.
Tofet, azon hely Jerusalem egyik völgyében, hol az izraeliták gyermekeiket Moloch tiszteletére égették (vesd össze: Kir. IV. 16,3.). Itt közvetlen az asszíriusoknak, azután átalán az Isten ellenségeinek fölégetési és elpusztulási helye értendő. Értelme: A pusztítás helye, mint egy mély és tág verem, már rég elkészíttetett a királytól, azaz, Istentől (a héber szerint: a király részére) égőszerekkel, melyeket Isten fölfúj és meggyujt, mintha lélekzete kénfolyam lenne.
Bizonynyal van oly bölcs, mint a bölcs egyiptomiak! Ő tud majd büntetni!
nem halhatatlanok és hatalmasok, mint az Isten lelke.
a Sionhegy mellett fekvő Mória hegyén, melyen a templom állott.
mint fiaik fölött lebegő. Lásd Móz. V. 32,11.
A héber szerint: Izrael fiai! térjetek ahhoz, kitől oly messze távoztatok.
a szabadúlás napján.
Iz 31,8
hanem emberfölötti hatalom által. Lásd Izai. 37,36. Jel. 19,15.
rabszolgaságra itéltetnek. Mások szerint: rettegők lesznek. A héber szerint …emészti meg őt, de mégis mintha had előtt futna, és ifjai stb. A nagy veszteség után visszafutottak az asszíriusok, mint fegyver elől, a nélkül, hogy ez által üldöztettek volna. Lásd Kir. IV. 19,36.
Iz 31,9
A héber szerint e vers: És a félelem miatt elfutnak erősségeik mellett, s minden tábori jelre rettegnek fejedelmeik (mivel ott egybegyűlt harczosokat gyanítanak).
kinek temploma és áldozat-oltára Jerusalemben vagyon.
Miután az ellenség ki lesz irtva, igazságos uralom fogja a népet boldogítani. A próféta legközelebb Ezekiás király igazságos uralmára czéloz, egyszersmind azonban, mint a sz. atyák öszhangzólag tanítják, a Messiásra, kinek földi előképe volt Ezekiás.
Iz 32,2
a király, és mindenik fejedelem. Mások szerint: És olyan lesz mindenik, mint stb.
A király és főemberek a népet védeni és boldogítani fogják.
A lelki vakság és siketség azután meg fog szűnni.
A hebegők az Izai. 28,13. leirt szabadszelleműek, kik hebegő nyelvvel űztek gúnyt a törvényből.
Mások szerint …sem a fukar nem mondatik kegyes úrnak. Mások másképen. Azután az esztelen nem emeltetik fejedelemmé, és az ármánykodó nem nyer magas tisztséget.
Iz 32,6
Mert a bolond bolondnak fog mutatkozni és úgy is neveztetni, hasonlóképen az ármánykodó is meg fog ismertetni. A 6. 7. v. a bolondok és ármánykodók viseletét irja le részletesen.
Iz 32,6
imádkozik, a nélkül, hogy élte folyását imádsága szerint intézné. Mások szerint …gonoszúl cselekszik, és káromlást szól Istenről (hamis tanokat).
könyörűletlen.
Iz 32,7
az ő eszközei és utai, melyeket czéljai elérése végett használ.
Iz 32,7
átalán a szegények, elhagyottak vesztére.
Iz 32,7
az igaz ügy elferdítése által a törvényben.
mikor a szegénynek igaz ügye van.
A fejedelem és előkelő akkor lesz valóban nemes és kitűnő. A héber szerint e vers: A nemes gondolatja nemes, és a nemes mellett állandóan megmarad. Az eddig leirt, s kissé távolabb lévő boldog időszaktól a próféta ismét a szerencsétlenségnek és büntetésnek közelebb eső idejére tér vissza, s különösen a gazdag, gondtalan asszonyokhoz fordúl, kik férjeik erkölcsi sülyedésének és kevélységének sokszor vétkes okai.
A héber szerint: kevély.
Iz 32,10
bizonyos, általam meghatározott, de előttetek elrejtett idő múlva.
gyümölcs- terményszedés.
Rettegjetek; mert eljő az idő, midőn pompás ruháitokból kivetkeztek, hogy vezeklő és gyászruháitokat fölvegyétek. Mások a hébert így: levetkezés, mezítelenítés, ágyék-leövezés (jő rátok).
A héber szerint: mezeitek fölött.
az örvendező városokéban, miután ezek az asszíriusok által földúlattak és romhalmokká tétettek.
Nyomasztó inség, különösen pusztaság jő a barlangokká omladozott városokra, úgy hogy a szamarak és nyájak legelőivé lesznek. A héber szerint …elfogy, úgy hogy a tornyok és erősségek örök barlangokká lesznek (pusztítva) a vadnak örömére. – A próféta ez utolsó versben a jövendő büntető itéleteket oly kifjezésekkel írja le, melyek a zsidókra következő összes büntetéseket magokban foglalják, valamint a most következő kilátás a messiási időre, ennek minden korszakát magában foglalja.
Iz 32,15
Vesd össze: Izai. 44,3. Joel 2,28. s követk.
Iz 32,15
termő földdé leszen.
Lásd Izai. 29,17. A puszta hasonló lesz a virányos mezőhöz, a virányos mező a rengeteg erdőhöz.
A termékeny földön. Az egész tartományban (az egész földön) igazság és erény lesz gyakorlatban.
Lásd Rom. 5,1. Zsid. 12,11.
Iz 32,18
Mások szerint: lakhelyén.
Ezekiás utolsó 15 kormányéve igen békés volt; de ez erős kifejezések még inkább czéloznak a békefejedelem, a Messiás idejére, mint a szent atyák értelmezik.
Iz 32,19
A jégeső, képe az isteni büntető itéleteknek (Izai. 28,2.17.); a vadon az Isten országának ellenségeit jelenti (Izai. 10,18.19.).
Ninive, azután, tágabb és magasabb értelemben, a világbirodalom. Lásd Izai. 25,2. 26,5.
Iz 32,20
vizzel bővelkedő földeken.
ökreiteket és szamaraitokat azokon legeltetitek. Prófétai szólásmód szerint, a vizek népeket is jelentenek (Izai. 48,1. Jel. 17,15.); azért a sz. atyák itt az evangéliom hirdetésére választott apostolokat és tanítókat értik. Vesd össze: Kor. I. 9,9.10.
Mások szerint: ki pusztítasz. Lásd Izai. 28. r. 1-ső jegyz. Azalatt közvetlen Szennakerib, azután Isten minden ellensége értendő.
Az angyalok hatalma elől, a hatalmas segély elől, melyet angyalok által küldesz. Mások szerint: a mennydörgés elől, ha segíteni akarsz, megszabadúlunk.
Iz 33,4
oh asszíriusok! oh Isten ellenségei!
Elveszik vagyontokat, és eltemetik holttesteiteket, mint a sáskát, halmazonkint összeszedik, és gödrökbe elássák, miután megölve, a földet ellepték. Az asszíriusok, mint sáskasereg jöttek Palesztinába, és mivel közőlük egyszerre 185,000 öletett meg, sietve kellett őket ruháiktól megfosztani és eltemetni, hogy a dögvésznek elejét vegyék.
a választottak gyülekezetét.
Iz 33,6
egyszersmind hűség, biztosság.
t. i. Sion.
Iz 33,7
A próféta élénken leírja az asszíriusok betörését, a tőlök való megszabadúlást s ennek boldogító következményeit.
Iz 33,7
a kémek, az őrök az őrhelyen. Mások a hébert így: a hősök (kik a város védelmére összegyűltek, panaszkodnak a közelgő gyalázat miatt). Mások másképen.
Értsd a békeköveteket, kiket Ezekiás a közelgő asszíriusok elé küldött. Lásd Kir. IV. 18,17.18.37. Izai. 36,12.
Iz 33,8
Frigybontás volt Szennakeribtől, hogy adót fizettetett magának, és mégis követelte Jerusalem föladatását. Lásd Kir. IV. 18,14.
gúnyolja az erős helyeket.
Iz 33,9
termékeny síkság a középtenger mellékén.
elvesztik lombjaik ékességét. Mind meg annyi képei a pusztításnak, melyet az asszírius hadsereg el fog követni.
Iz 33,11
heves bátorságot, merész reményeket.
Iz 33,11
esztelen terveiteknek semmi következései sem lesznek.
Mások szerint: haragotok a tűz, mely titeket megemészt. Boszúvágyó merényetek készíti elő veszteteket.
A héber szerint: mészszé égettetnek.
Figyelmeztetés a közel és távollevőkre, a most és jövőben élőkre nézve, hogy az elbeszélt büntető itéleteket szivökre vegyék.
Iz 33,14
A büntető itélet hatással lesz a bűnösre (14. v.); csak a jámbor (15. 16.) ment attól (16.), mentességében Istenhez tekint (17.), és az átélt szorongatásokra (18. 19.) vigasztalódva néz vissza, miután a szent gyülekezet minden ellenségtől megszabadúlt (20–24.).
Iz 33,14
kik majd így szólanak: Ki lakhatik stb.
Iz 33,14
A héber szerint: közőlünk.
Ki állhatja ki Isten pusztító hatalmát? Mások szerint: Ki ment meg minket Isten emésztő hatalmától? Mások szerint: Ne csodálkozzatok reszketésünkön; mert ki viselheti el közőletek a tüzet, mely minket megragadott? Egyszersmind e fölkiáltás kifejezi az elkárhozottak panaszszavát, valamint a 16. 17. v. leirja a jámborok örök boldogságát az egekben.
hogy a test és vér szavára ne hallgasson stb.
Széltére, messzire látják az országot, mert az ellenektől elhagyatott. A boldogok mennyben távol vannak a földtől, a szenvedések hazájától, s mentek azoktól.
Iz 33,18
a rémületes időről, mely már akkor elmúlt.
Iz 33,18
mondod majd akkor.
Nem vagyunk-e mentek az elnyomó írástudóktól, kik a törvény betűjét fölhasználják, hogy a népet elnyomják; nem szabadúltunk-e meg szorongatóinktól? – A héber szerint: Hol van az adó-jegyző és szedő? hol a tornyok vizsgálója, (az ellenséges vezér, ki erősségeinket vizsgálgatta)?
Iz 33,19
Némelyek szerint: homályos, mások szerint: fennhéjázó beszédű.
Nem látod többé az asszíriusokat, kiknek kevély beszédét te nem érted. Tágabb és magasb értelemben, a bölcseség nélkül való szemtelen nép, a religio megvetője, üres nagy szavaival jellemezve. A héber szerint …a magas beszédű népet, melyet nem értenek, a barbár nyelvűt, melyet nem ismernek.
Iz 33,23
oh ellenség! (ki hajóhoz hasonlíttatik). A próféta ismét különösen a közvetlen jelenre gondol, az asszíriusok leveretésére, s táboruk fölprédálására.
A héber szerint: Nem tartják az árboczfát, s nem terjesztik ki a vitorlát.
Semmi szenvedés, semmi baleset sem fogja többet érni Jerusalem polgárait; mert a bűn, a minden szerencsétlenség oka, elvétetett. Vesd össze: Márk 2,9. Máté 8,17.
A 34. és 35. r. egy összefüggő jövendölést képez. A próféta minden pogány népnek, mint Isten és az ő választott népe ellenségeinek, vesztét hirdeti (34,1–4.); különösen az edomitáknak, kik habár rokonok voltak az izraelitákkal, ezek iránt mindig ellenséges indulattal viseltettek (Móz. I. 25,23. Móz. IV. 20,14–21. Kir. I. 14,47. Kir. III. 11,14. Kir. IV. 8,20–22.) teljes elpusztúlását (5–17. v.). Ezen itéleteknek a népektől elnyomott izraeliták fognak örvendeni; mert ez által ismét fölélednek ők és országuk, hová örömriadással visszatérnek (35. r.). Mivel Isten pogány elleneinek elpusztítása a messiási uralom képének egyik vonásaképen gyakran fordúl elé (Izai. 41,11.12.15.16. 42,13–15. 49,24–26. 51,17–23.), nincs kétség benne, hogy a népekre és Édomra hirdetett büntetések közvetlen ugyan a kaldeusok és edomiták politikai megsemmisítésére czéloznak, de egyszersmind Krisztus diadalára is minden ellensége fölött, ezek megbüntetésére, s az ez által eléidézendő boldog állapotra a földön és egekben. (Vesd össze: Izai. 35,6–9. a 11,6–11.-el).
A héber szerint: megátkozza őket (kimondja rájok a kiírtás átkát).
temetetlenűl.
a kaldei világbirodalom bukásának leirása, oly kifejezésekkel, melyek egyszersmind a világ végére is czéloznak. Pét. II. 3,12. Máté 24,29. Jel. 6,13.
Iz 34,5
Elvégzettem az égben ez ellenek megsemmisítését.
Édomra, mi annyit jelent, mind földi. Itt ez nem annyira egészen őrá, mint inkább mind a többi pogány ellenszegülő világnépekre szól. (Vesd össze: Izai. 63,1. s követk.).
Iz 34,6
annyira eltelt, hogy a vér kövérsége vastagon ragad rája.
Iz 34,6
a köznép és előkelők vérével.
Bószra az edomiták fővárosa volt (Izai. 63,1.).
Iz 34,7
a nevezett állatokkal.
A szarvorruak és bikák alatt az értelmezők az erő embereit értik, kik az előkelőkkel és közönségesekkel együtt elvesznek akkoron. Mások a hébert így: A vad bivalyok elesnek velök, a bikák a sőrékkel. Mások másképen.
hogy Sionért (a választottakért) az edomitáktól (a népektől) szenvedett méltatlanságok miatt boszút álljon.
Iz 34,9
Édomnak.
A teljes elpusztúlásnak Sodoma vesztétől kölcsönzött képei. Lásd Jerem. 49,18. Világ végezetekor tűz fogja elpusztitani mind az országokat, s az elkárhozottak az örök tűzre mennek.
Lásd Jel. 19,3.
Iz 34,11
Mások szerint: pellikán.
Iz 34,11
Leirása a pusztaságnak, melylyé Édom változni fog. Vesd össze: Izai. 13,21.22.
Iz 34,11
az egyiptomi gém. Ibis. Mások szerint: bagoly.
Az épűletekre, melyeket részenkint akartak lerombolni, mérő zsinórt tettek (Kir. IV. 21,13. Vesd össze: Kir. II. 8,2.).
A törzs-fejedelmek szabad alkotmánya megszűnt; külföldi zsarnok uralkodik az ország fölött. A héber szerint: Az ő nemesei nem hínak többé királyt segélyűl (nem választanak többé királyt). Mások másképen.
Mások szerint: sakálok.
Iz 34,14
Mások a hébert így: Zijim és Ijim (vadmacskák és ebek) találkoznak. Mások másképen.
Iz 34,14
Lásd Izai. 13,21.
Iz 34,14
A héber szerint: lilit, éjjeli nőrém.
Az egésznek értelme ez: Ott olyan pusztítás leszen, hogy a hely méltó lakása lesz a legiszonyúbb teremtményeknek, a mint azok valóságban vagy képzeletben léteznek.
Iz 34,15
a földúlt Édomnak.
A héber szerint: Ott fészkel a mérgeskigyó és tojik, ott költi ki fiait annak árnyékában.
Iz 34,16
Ha majd egykor e jövendölés az Úr könyvébe (a szentírásba) fölvétetett, akkor fontoljátok meg azt gondosan, hogy értsétek, mennyire teljesedett az.
Iz 34,16
ezekből.
ki e szörnyű dolgokat ereszti.
Maga Isten e lényeket az örök pusztaság örök lakóivá tette. – A mennyiben e jövendölés Édomot illeti, teljesedése világos; mert ez a kis tartomány most csak vadállatok tanyájaúl szolgáló pusztaság, melyben csak a költöző arabok vándorolnak. A mennyiben pedig Édom alatt az Istennek ellenszegülő pogányság értetik (1-ső jegyz.), e jövendölés tökéletesen csak világvégezetekor fog teljesedni, midőn az Isten országának főellensége leveretik, s mindaz, mi a kereszténységgel ellenkezik, pusztúlásra jut.
Iz 35,1
Akkor, miután Izrael népének ellenei megsemmisíttettek, – miután a pogányság megbukott, Krisztus első, de különösen második eljöveténél. Lásd Izai. 34. r. 1-ső jegyz.
Mások szerint: nárczis. Értelme ez: A szerencsétlen nemzet ismét fölvirágzik. Az itt leírt termékenységet a sz. atyák mindnyájan a Krisztus által alapított országnak, az anyaszentegyháznak lelki áldásos voltára értelmezik.
Iz 35,2
pompája, magas árnyai.
Iz 35,2
Lásd Izai. 33,9.
a nép új föléledésében a fogság után; látni fogják az Istenembert. Vesd össze: Ján. 1,14.
Üdűljetek föl rémüléstekből, és bátorodjatok föl (miután az ellenek már elpusztíttattak, az Isten váltsága megérkezett). A próféta a kislelküeket bátorítja, hogy üdvösségökért működjenek, miután itt van rá az alkalom.
Szabadúlástok, izraeliták! magától az Istentől vagyon. Tágabb és magasb értelemben: Maga Isten, az örök Atyának Fia jő el, hogy ellenségteket, a sátánt, e világ fejedelmét és a világot legyőzze, s titeket minden lelki jóban részeltessen. Igy a sz. atyák.
Iz 35,6
Azután (midőn a hazába visszatér) mindenki elfelejti szenvedéseit, és ment lesz minden gyarlóságtól. Magasb értelemben maga Krisztus is ezt csodáira alkalmazta (Máté 11,5. Luk. 7,21.), melyeket testiképen egyeseken, lelkiképen minden megváltottján cselekszik.
mert Izrael megsemmisített népe ismét föléled, az elpusztított pogányság az anyaszentegyház virúló kertévé növekedik.
Iz 35,7
A héber szerint: Sarab, vagyis: az égő homokterület. Ez tóvá leszen, a mennyiben kigőzölgésének délibábszerű hullámzása által déli napfénynél a távol utazóknak tó gyanánt tűnik elé.
Mások szerint: sakálok.
Iz 35,8
Ott ismét Jerusalembe járnak az ünnepekre; – ott (a föltámasztott egyházban) van Krisztus, az igazság, az út. Lásd Ján. 14,6.
Az új Jerusalembe semmi tisztátalan be nem megyen. Ezekiel 44,9. Zak. 14,20. Jel. 21,27.
Ott nem lesz többé veszedelem, az út biztos lesz. A babiloni fogságból visszatért zsidók Istenhez hívek maradtak, és az igaz Isten tiszteletétől többé nem hagyták magokat eltántoríttatni. E szavak még inkább teljesűlnek azon biztosságban, melyet az Isten országának polgára bír a földön és mennyekben. Márk 16,17.18. Jel. 21,2. s követk.
a földi Sionba a babiloni fogság után, – az anyaszentegyházba, a mennyei Sionba.
Kr. el. 713–714. évb. Vesd össze: Kir. IV. 18,13. s követk. Krón. II. 32,1. A következő elbeszélés mutatja részben teljesedését az előbbi jövendöléseknek Júda és Asszíria felett.
Vesd össze: Izai. 7,2.
Vesd össze: Izai. 22,15–25.
tőlem az adót megtagadni (Kir. IV. 18,15.16.), azaz, már előbb; mert ekkor, midőn Szennakerib Egyiptom ellen Júdán átvonúlt, Ezekiás fizette az adót (vesd össze: Kir. IV. 18,15–16.). De mind ennek daczára is Szennakerib ürügyet keresett Jerusalem bevételére, valószinűleg, mivel a hatalmas várost nem akarta háta mögött hagyni. A héber szerint e vers: Én azt mondom: Hasztalan beszéd az, hogy ti a harczra tanácscsal és erővel bírtok. Kiben vagyon stb.
Vesd össze: Izai. 30.
Ti bíztok Istentekben, de ez Istent Ezekiás megbántotta az által, hogy a magas helyet lerontotta és parancsolta, hogy csak Jerusalemben kell áldozni az Istennek.
Ha mindjárt hozzánk átjönnél, s neked kétezer lovat adnánk is, nincsenek arra való embereid! oly erőtlen vagy! Mások a hébert igy: Jól van, fogadj az én urammal, az asszíriusok királyával; én neked kétezer lovat adok, de te nem adhatsz stb. Mások másképen.
A héber szerint: csak hadnagynak.
Az Úr akaratja és oltalma nélkül.
Mások szerint: jőjetek velem jóra.
Az izraeli ország elpusztítása után még fenmaradandó Júdaországért (mely Júda és Benjamin nemzetségekből áll).
az asszíriusok királya, Szennakerib.
Mások szerint: Minden országot és tulajdon tartományukat.
kert-erdejébe, virányos erdejébe. Lásd Izai. 32. r. 24-ik jegyz.
A héber szerint: Egyiptom minden folyóvizét. Hiú dicsekvés!
hogy a magas várak harczosaikkal, és az erős városok megsemmisittessenek. A héber szerint: hogy te (Szennakerib) erős városokat puszta halmokká rombolj.
Iz 37,30
oh Ezekiás!
Iz 37,30
A héber szerint: Egyed, a mi vetés nélkül terem.
Lásd Kir. IV. 19. r. 13-ik jegyz. Mások így adják értelmét: Két éven át pusztíttatott az ország az ellenségtől, úgy hogy sem vetni, sem aratni nem lehetett; ezen harmadik évben megszabadúlva elleneitektől, vetni fogtok és aratni.
Kir. IV. 20,7. szerint, az e rész végén levő két verset ide kell közbeszúrni. Melyek hihetőleg valamelyik leíró által elnézésből hagyattak ki, és a 20. v. után irattak pótlólag, talán utasítással, melyet későbben ismét átnéztek.
Mások szerint: éneke.
Iz 38,10
azaz: napjaim delén, éveim javában, oly időben, mikor legjobb dolgom van. A héber szerint: napjaim nyugodalmában.
Iz 38,10
a halál országába, hol az elhunytak mind összegyűltek.
A héber szerint: megfosztatva esztendeim maradványától.
Iz 38,12
Mások szerint: maradékom. Mások szerint: születésem. Némelyek a hébert így: sátorom szétszedetett.
Iz 38,12
Mások szerint: és elvándorol tőlem, mint a pásztorok sátora.
Iz 38,12
A halál itt kétféle képben ábrázoltatik, a pásztori sátor szétszedetésében, és a szövet levevésében a szövőszékről.
Iz 38,12
A reggeli és esti idő között, azaz, gyorsan.
A héber szerint …életem, a fonaltól szakasztja el azt, reggeltől stb.
Iz 38,14
Mások szerint: Mint a fecske és daru. Mások másképen.
Iz 38,14
Mások a hébert így: Elbágyadva néztek szemeim a magasba.
Iz 38,14
mondám én.
Mások szerint: Uram! szorongattatom, szabadíts meg engem.
Iz 38,15
megmentésemre, nincsenek szavaim. Itt következik a hála a szabadúlásért, és a további hálaadás igérete.
Iz 38,15
Miután maga mentett meg, vajjon mit fog hálaadásomra felelni? mit fog tőlem hálajelül kivánni? A héber szerint …Mit mondjak? ő igérte (hogy meggyógyít), és megcselekedte.
Visszagondolok lefolyt életemre bűnbánattal.
Értelme ez: Uram! ha szenvedés által kell élni, és lelkemnek valódi élete, szenvedés: akkor mérj rám bárminő csapásokat és szenvedéseket, s ez által segíts engem életre. A héber szerint: Ez által kell élni, tőled jő lelkemnek minden élete. Te megerősítesz és meggyógyítasz engem. Mások másképen.
Súlyos szenvedésem javamra szolgált.
a holtak nem várják igéreteid teljesedését, hogy hűségedet magasztalhassák. Vesd össze: Zsolt. 6,6.
az élő atyák elbeszélik gyermekeiknek nemzedékről nemzedékre a te igéreteid hű teljesedését.
mint ezen betegségemben, úgy még azután is.
Mások szerint: kelevény, daganat.
Lásd az 1-ső jegyz.
Egy, az asszíriai uralom alatt levő, vagy akkor tán független babiloni király. Vesd össze: Izai. 23,13.
Mások szerint: a kincsek tárát.
Lásd Kir. IV. 20. r. 11-ik jegyz. Izaiás határozott szavakkal jövendöli meg a zsidók elhurczoltatását Babilonba.
A 44–66. r. egy összefüggő sorozatát képezik a jövendöléseknek. A próféta, ki a babiloni fogságra való hurczoltatást és a kaldeusok bukását már előbb megjövendölte (lásd Izai. 39,6.7. vesd össze: az 5. 6. 13. 14. r.) prófétai szemléletében e fogságból veszi álláspontját, a mennyiben azt, mint megtörténtet föltételezi (Izai. 44,26.28. 51,3. 62,9. 52,2.3.5.), és ahhoz kapcsolva, abból a szabadúlást és a hazába leendő visszatérést megjövendöli. A földi szabadúlás ezen megjövendölése közvetlen ugyan, de nem egyetlen s nem is legfőbb czélja a prófétának. Valamint Izaiás az előbbi jövendölésekben jóformán sohasem szól a földi szabadúlásról a nélkül, hogy egyszersmind ama fensőbbre, a lelkire ne czélozna: úgy itt is, midőn Izrael bűnbocsánatát, a nép kegyelembe fogadtatását s a hazába leendő visszatérést hirdeti, ez a prófétának alkalmúl szolgál, hogy átmenjen a nagy Szabadítóra, s ennek működését ábrázolja, sőt a következő jövendölésekből félreismerhetlenül kitűnik, hogy legfőképen ezt tartotta szeme előtt. A fönebbi szavakban a próféta azon időt adja elé, midőn Izrael a fogságban epedett, és őt a közelgő szabadúlással vigasztalja. A héber szerint: Vigasztaljátok (ti próféták) az én népemet.
Iz 40,2
Vigasztaljátok Jerusalemet, és híjátok elé, hogy szabadúlásáról értesűljön. A héber szerint: Bátorítsátok Jerusalemet, és vigyetek hírt neki.
Iz 40,2
Más olvasás szerint: küzdelme.
ő keményen megbüntettetett (Ambr.). Mások szerint: Kétszersen (nagy elégtételt) nyer az Úr kezéből bűneinek (kiállott) büntetéseért. Vesd össze: Izai. 61,7. 17,13.14.
Figyelj; hallom a pusztában (a fogságban) kiáltani a hirnököt! Készítsetek utat a pusztából a hazába Istennek, ki népe előtt akar menni, mint egykoron az Egyiptomból történt kiköltözésnél tette. Az, mi itt csak képleg alkalmazható a hazába való visszatérésre, tulajdonképen Jézus Krisztus előkövetén, keresztelő Jánoson teljesedett, ki a pusztában, azaz, a bűnbe és tévelygésbe merűlt zsidónép között bűnbánatra serkentő szózata által az eljövendő Messiásnak utat készített. Máté 3,3. Luk. 3,4.
Az előkövetek, kik a királyokat utjaikon megelőzték, a királyi menet kényelmére a halmokat és völgyeket nem ritkán elegyengették. Itt a fogságból való visszatérésre vonatkozólag ez van kifejezve: Az előkövet már egyengeti az utat a mi Istenünknek és népének a visszatérésre (Tamás). A Krisztus általi váltságra vonatkozólag, János prédikálása értendő, és minden más igehirdetőé, ki bűnbánatra, vagyis az üdv minden akadályának elháritására int.
hogy igazat szólott, hogy az Isten igéje valóban változatlan, és beteljesedik, a próféta megmutatja a 6–8. versben a szózattal tartott párbeszédből. A próféta szózatot hall, mely ezt mondja: Kiálts! Ő kérdi erre: Mit kiáltsak? Amaz felel: Kiáltsd: Minden mulandó, csak a mit az Úr mond, az marad meg.
A felelet következik.
az égető keleti szél.
Iz 40,9
Az előkövet fölhivatik, hogy a vigasztalást (1. 2. v.) az Úr szabadító eljövetéről (3–5.), mely nem fog elmaradni (6–8.), Jerusalemnek és Júda minden városának hirdesse (9–11.).
jő, hogy titeket a fogságból kivigyen. Magasb értelemben: maga jő el testben, hogy titeket a bűntől és tévelytől megszabadítson.
Iz 40,10
melyet híveinek osztani fog.
a megváltás munkája mindig szeme előtt van (Jerom.). Vesd össze: Ján. 17,4. Mások a hébert így: és dijosztása előtte jár.
oly gyöngéden fogja föl Isten az ő népe ügyét. E gondoskodás tökéletesen teljesedett Krisztus által. Lásd Ján. 10,11. A héber szerint: az anyákat szeliden vezeti.
Iz 40,12
Ki határozta meg a vizek mennyiségét oly pontosan azon czélra, melyre teremtettek? Az Úr mindenható szabadításának hirdetéséből (1–12. v.) alkalmat vesz a próféta jellemzeni Isten mindenhatóságát és bölcseségét a természetben átalán (12–18.), miből azután a bálványozás esztelenségét, semmiségét megmutatja (18–26.), s hozzá azon intést csatolja, hogy ily mindenható és mindentudó Istenbe kell helyezni minden bizodalmat (27–31.).
Iz 40,12
Ki hozta létre az ég szabályos alkatát?
Iz 40,12
Mások a hébert így: Ki fogja össze egy harmad-mérőbe a föld porát?
Ki adta a hegyeknek és halmoknak a meghatározott nagyságot és nehézséget?
Minden ország és nép, hozzája képest, semmi.
a természet gazdagsága nem elegendő neki méltó módon áldozatot adni.
Lásd a 15-ik jegyz. A próféta óvakodásra int a bálványozástól, mert ez Manasszes király idejében, midőn a jövendölések ez utolsó része közzététetett (lásd a bevezetést), igen divatban volt; és mivel előre látta, hogy az izraeliták a fogságban, melyhez oly közel voltak, a bálványozó népek közt nagy veszélynek lesznek kitéve, hogy arra csábíttassanak.
A héber szerint …bálványt, nem az ötvös borítja-e be aranynyal, és önt rája ezüst lánczocskákat? Mások másképen.
A héber szerint e vers: A ki pedig szegény ehhez, fát választ, mely nem rothad, ügyes müvészt keres a kép elkészítésére, hogy ne ingadozzon.
Nem tudjátok-e, hogy fensőbb lénynek kell lenni a világ Teremtőjének, mint sem e kép? A próféta most megmutatja, mint tűnik ez ki Isten mindenhatóságából a természetben, és az ő világkormányzásából.
mint szőnyeget, mint finom lepelt.
a fejedelmeket.
Iz 40,26
A számlálhatlan csillagsereget ő megszámlálta s elrendezte.
minden csillag azon rendben tűnik elé, melyet Isten annak kijelent. Zsolt. 147,4.
Isten nem gondol igaz ügyemmel, nem látszik ismerni szerencsétlenségemet.
Iz 40,28
az egész földet.
Habár nem tudjuk is, miért késik segedelmével, de ez nem azért van, mintha segíteni nem akarna, vagy nem tudna, hanem mivel a segítségre alkalmas időt el akarja várni.
A legerősebb természetűek elfáradnak, ha Istenben nem bíznak.
A sas, képe a megifjodásnak, mert tollait évenkint változtatja. Lásd Zsolt. 102,5. Mások szerint: fenn lebegnek, mint a sasok.
Iz 41,1
a távol tengermellékek.
Iz 41,1
lépjenek föl új védokokkal a bálványok hatalma mellett a száraz föld népei.
A próféta folytatólag megmutatja a bálványok semmiségét. Beszélve állítja elé az Istent, ki minden népet maga elé idéz, hogy őket a bálványok tehetlenségéről és semmiségéről meggyőzze (1. v.). Erre a bizonyságot Círus hatalmából veszi, kinek a babiloni népek bálványai nem állhattak ellen (2–7.), és Izrael fölvirúló hatalmából (8–20.), és a bálványoknak jövendölni nem tudó tehetlenségökből (21–29.).
Iz 41,2
A próféta múlt időben szól, mert a következő események mint megtörténtek tűnnek föl látása előtt.
Iz 41,2
Az igaz alatt legközelebb Círus értendő, távolabb és magasabb értelemben, Krisztus, kinek amaz bizonyos tekintetben előképe volt, a miért ő gyakran jellemeztetik Krisztus tulajdonaival. Vesd össze: Izai. 44,28. 45,1. s követk. 46,11. 48,14.15. Egyébiránt nem kell szem elől téveszteni, hogy Círus csak a babiloniakhoz hasonlítva neveztetik igaznak.
Iz 41,2
Mások a hébert így: napkeletről azt, kinek nyomában igazság jár.
Iz 41,2
Mások szerint: ki adja neki martalékúl a népeket?
Ki hagyta őket kardja és kézíve előtt porrá és polyvává lenni? Mások szerint: ki tette porrá kardjokat, és szétreppenő polyvává kézivöket? Mások másképen.
Megszalasztja ellenségeit, győz szerencsésen és oly gyorsan, hogy hadjáratának alig van nyoma. A héber szerint …békeségben oly utakon, melyekre lába még soha nem lépett. Círus oly tartományokat foglalt el, melyekbe az előtt soha nem lépett vala. 14 nap alatt meghódítá a lídiai tartomány győzhetlennek tartott fővárosát, Szárdist.
A föld népei látják e győzelmeket, és félnek; igyekeznek egymást megnyugtatni (6. v.), bálványképeiket megerősítik, nehogy ezek leomlása az ő tulajdon romlásukat vonja maga után (7. v.).
Amaz átalános inség idejében tanácskoztak egymás közt a bálványkészítők, hogyan csinálhatnának gyorsan és tartósan oly bálványképeket, melyek az országot megmentenék a bukástól. A bálványképeket közönségesen fából készítették, azután a fát lemezzel vonták be, s ezt széleinél összeforrasztották, s helyén a képet megerősítették szegekkel. A héber szerint e vers: A képfaragó biztatja az ötvöst, a simító a pőrölylyel verőt, mondván: A forrasztás jó, és megerősíti azt stb.
Ennek összefüggését az előbbiekkel, lásd a 3-ik jegyz.
a ki iránt való tekintetből kihoztalak téged Egyiptomból, vagy minden tartományból, a mennyiben Izrael alatt átalán a választottak gyülekezete értetik. A héber szerint: kit magamhoz vettem a föld végső részeiről stb.
Iz 41,10
ne csüggedj el!
Mások szerint: igazságom jobbja. Mások másképen.
Kiknek igájok alatt a zsidók epedtek, az asszíriusok és kaldeusok birodalmának el kell veszni, úgy hogy létök nyoma is elenyészik.
elnyomottak, megvetettek. Vesd össze: Kor. I. 1,26–28.
Képlet nélkül: Te, mint bátor és erős győző, hatalmas, kevély népeket fogsz legyőzni és semmivé tenni. Ez a makkabeusi uralom fényes korszakában teljesedett. Lásd a Makkab. könyveit. A nyomtató-szekérről lásd Izai. 25,10. 28,27.
A szegény zsidók a fogságban vigasztalást és váltságot keresnek.
Izraelt ismét virágzóvá és boldoggá teszem. Az igért boldog állapot közvetlen a makkabeus fejedelmek alatti szerencsés időkre esik. A mennyiben pedig, tágabb és fensőbb értelemben, Izrael alatt átalán a választottak gyülekezete értetik, a mondottak (8–20.) ama győzelmen teljesednek, melyet az Krisztusban a világ fölött és az üdvösség minden ellensége fölött nyer, és amaz áldásban, mely Krisztus lelke által övéire oly bőségesen árasztatik.
Az Isten megmentette és boldoggá tette Izraelt, hogy a népek a mindenható Istenre figyelmesekké tétessenek, ellentétben az erőtlen bálványokhoz, melyek őket nem menthették meg.
Az Isten ismét fölhíja a népeket, hogy igazolják bálványaikat; és ezek semmiségét megmutatja a jövendőt megmondani nem tudó tehetlenségökből. Vesd össze: 3-ik jegyz.
Iz 41,22
a bálványok.
Iz 41,22
a multban adott jövendöléseiteket mutassátok elé, hogy az eredményt azokkal összehasonlítsuk, és lássuk, vajjon teljesedtek-e? A héber szerint jobban: A mit előre hirdettetek, mondjátok meg.
valóságos teljesedését a történetben.
Én megmutatom, hogy Isten vagyok; én jót teszek választottaimnak, roszat azok elleneinek. Ha igaz istenek vagytok, mutassátok meg ily módon hatalmatokat, akkor megmérközünk egymással, és látni fogjuk, ki érdemel elsőséget?
Iz 41,24
kevesebbek a semminél.
Mások a hébert így: kigyóból (ördögből). Vesd össze: Ján. 8,44.
Iz 41,25
Nyugatéjszakról Círust, a szabadítót, Krisztus előképét. Lásd a 2. v. 5-ik jegyz.
Iz 41,25
Az értelmezők szerint, az éjszaki égalj Círusnak, anyai részről, éjszaki (médus) származására czéloz, atyai részről, keletire (persára), és az ő utóbbi lakhelyére Babilonban.
Iz 41,25
Vesd össze: Krón. II. 36,23. Ezdr. I. 1,2.
a babiloniakat.
Én Círust bűntető itéletem eszközéűl tűztem ki (25. v.); de közőletek, bálványok, valamelyik megmondhatta-e előre az ő jövetelét? – egyik sem.
Én, első mondom Sionnak (a választott népnek): Ez fog jőni! mert csak a választott népnek adtam a prófétaságot, mint rendes intézményt a jövendő hirdetésére.
vajjon nem jövendöli-e ezt meg a bálványok valamelyike?
A héber szerint: mindaz csalárdság. Mások szerint: semmiség.
Iz 42,1
A próféta, ki a népszabadúlás felőli látomásában a közelebbi földi szabadúlást a kaldeusok fogságából, a jövendő, lelki, messiási szabadulással a bűn rabságából, a földi szabadítót, Círust, Krisztussal, a lelkivel, úgy állítja elé, hogy mind a kettő egy képben olvad össze (lásd Izai. 41. r. 5-ik jegyz. 40. r. 1-ső jegyz.), ezen képben majd az egyik, majd a másik szabadúlást lépteti előtérbe, mialatt a másik háttérben marad. Az előbbi részben a próféta inkább a földi szabadítót tartja szem előtt; itt, mint Isten szolgája, (1–9. v.) magától, Istentől bemutatva, a természetfölötti szabaditó oly tulajdonokkal lép föl, melyek Círusra fölötte tökéletlenűl illenek, mint ezt a régi zsidók, a sz. apostolok (Máté 3,17. 17,5. 12,18–21. Luk. 2,32.), a sz. atyák és kath. értelmezők magyarázzák. Azok, kik vagy kizárólag Círust, vagy a zsidó népet, vagy a próféták karát értik a szolga alatt, legnyilvánosabb erőszakot kénytelenek tenni e rész némely helyein, a mennyiben a 2. 3. 4. v. Círus ellen, a 6. v. a nép és prófétai kar ellen szól, minden más egyéb vélemény, az új szövetség határozott szavai és a zsidó hagyomány ellenére.
Iz 42,1
Lásd Máté 3,17. 17,5.
Iz 42,1
Az Isten lelkének egész teljességével fegyverzettem fel őt. Vesd össze: Izai. 11,2. 61,1. Teljesedését lásd Máté 3,16. Ján. 3,34.
az igaz religiót 4. v. Izai. 2,3. 51,4.
Iz 42,2
Ő csendes, alázatos tanító lesz, nem kérkedő pártvezér, ki lárma és nagy szavak által igyekszik a népnél pártot szerezni. Vesd össze: Máté 12,18. s követk.
Iz 42,2
A héber szerint: sem hívni.
Az ő csendes szelid tanítása, és zaj nélküli egész valója egyébkint jelképeztetik a galamb megjelenése által keresztelésénél.
Iz 42,3
A füstölgő mécsbél és a töredezett nád, azon embereket jelentik, kikben a jónak némi gyenge maradványai még megvannak, vagy kik a szenvedés és bűnérzet által megaláztattak. Az ily gyengéket és leverteket nem taszítja el magától kemény bánásmóddal, mi által megátalkodnának s egészen elromlanának; hanem a még bennök levő jónál fogva, szelidséggel lassankint vezérli üdvösségre; ő a megtört szivűek és nyomorultak ügyét fölfogja. Vesd össze: Izai. 50,4. 61,1.
ő az igazság religióját fogja tanítani, ellentétben az ó szövetség tökéletlen, jelképes religiójával. Mások szerint: ő a religiót győzelemre viszi, azaz, teljesedésre, tökélyre; mi ugyanaz.
Bizalommal és bölcs meggondolással fog működni religiója terjesztésén, és nem nyugszik meg, míg a legtávolabb országok az ő, általok várt, törvényét el nem fogadják.
Iz 42,6
oh Messiás!
Iz 42,6
mert igazságom, hűségem igéreteim teljesítésében ezt kivánta. Mások szerint: Híttalak téged, hogy a földön terjeszd az igazságot.
Új szövetséget kell népem között alapítanod a pogányok fölvilágosítására. Vesd össze: Izai. 49,6–8. Mily szövetség ez, megtanít rá Jerem. 31,31. t. i. a kegyelem és lélek szövetsége.
hogy te a bűn, tévely és nyomor fogságában szenvedőket megszabadítsad. Valamint ez, úgy sok a mondottakból tökéletlenűl illik Círusra is.
Én vagyok az Úr, ki a jövendölést adom és teljesítem; azért nem engedem, hogy e dicsőség másnak adassék. Izai. 48,11.
Iz 42,9
Mik előbb hirdettettek.
mielőtt a hirdetett események csirái még a jelenben léteznének, s ezek azért emberi elmeél által előre észrevétetnének, s így megmondathatnának.
Iz 42,10
mely új módon dicsőíti jótéteményeit. A próféta, miután a nagy Szabadítót leírta, öröm-énekre fakad a választott nép szabadúlása fölött átalában. Magasztalja Istent, hogy annak elleneit megsemmisíti (10–16. v.), megszégyenítésére a bálványozóknak (17. v.) és magának, Izraelnek, mely Isten csodatételei és törvénye iránt siket volt (19–21.), és azért meg is büntettetett (21–25.).
énekeljetek neki.
Iz 42,11
az idumei, mely be volt népesítve.
Iz 42,11
egy arab törzsök (Móz. I. 25,13.).
Petrában lakók; mi hajdan szirtes Arábia fővárosa volt. Mások szerint: a hegy- és sziklavárakban lakók.
Iz 42,13
Itt következik a szabadúlási ének, melyben a (testi és lelki) fogságból való szabadúlás megénekeltetik.
harczkiáltást teszen.
Iz 42,14
az Isten szól.
Sokáig néztem az én népem ellenségeinek kegyetlenkedéseit, de most kiáltó boszút állok! – Közvetlen a babiloniakra szól, azután Isten minden ellenségére. Mások a hébert így… mint a szülő, és lihegek haragomban.
Iz 42,15
száraz földdé.
A hegyek és halmok a hatalmasokat jelentik (Izai. 41,15.). Értelme ez: Ellenségeid hatalmát megtöröm, és más rendet szabok. Tágabb és magasb értelemben, e szavak a világnak a kereszténység által való átalakítására czéloznak.
vagyis: azután a foglyokat csodálatos módon visszavezérlem, elhárítván az útból minden akadályt. Ez közvetlen a babiloni fogságból való szabadúlásra szól, azután tágabb értelemben, ismét a pogányság megszabadítására Krisztus új religiója által, mely a dolgokat egészen más színben tüntette elé.
a zsidók.
Iz 42,19
Izrael népe (vesd össze: Izai. 41,8. 43,8. 44,1.2.), mely a Megváltóval közös (szolga) nevet bír (42,1.), bizonyosan a Megváltónak helyettesi tulajdona miatt.
Iz 42,19
A héber szerint …és siket, ha nem a követek, kiket küldöttem? (Izrael tanitói. Vesd össze: Máté 15,14. 23,16. Ján. 9,39.).
azaz: a bűnnek átadatott. A héber szerint: a megvett, azaz, a vett, a drága áron szerzett szolga. Mások a hébert így: Mint a barát. Mások másképen.
Iz 42,20
Isten csodatételeit a történelemben.
kinyilatkoztatást nyersz. Mások a hébert így: Te sokat láttál, de nem tartottad meg; nyilt füleid voltak, de nem hallgattál.
Iz 42,21
a szolgát, a népet.
dicső és hathatós módon hirdesse. Lásd Móz. V. 4,32. Kor. II. 3,7.
Iz 42,22
saját vétke miatt.
A fogságra jutott nép nyomorú állapotjának leirása. Izaiás lélekben azon időbe van helyezve, midőn az izraeliták Babilonba hurczoltatnak, királyai és nemesei börtönre itéltetnek. Vesd össze: Kir. IV. 24,14. 25,7.27.
Közőletek, kortársak, ki figyel e szomorú eseményekre, melyek a népre következnek? ki hagyja magát azok által a gonoszságtól elriasztatni
A babiloni fogság Istennek igazságos büntető itélete lesz Izrael engedetlensége miatt.
Vesd össze erre nézve: Krón. II. 36,14–16.
Iz 43,1
Értelme összefüggésben az előbbiekkel ez: Mégis, ámbár haddal és fogsággal büntettettél (42,24.25.), kiszabadítalak téged abból, és visszaviszlek minden tartományból, melyekben szétszórattál (1–7. v.) – bizonyságúl tenmagad és a pogányok ellen, az én mindentudásomért és mindenhatóságomért, valamint a bálványok semmiségeért (8–13.); mert megsemmisítem Babilont, és kiszabadítlak titeket (14–22.), nem ugyan érdemeiteknél fogva, hanem csupán kegyelemből (22–28.).
Iz 43,1
A próféta valamint a fogságot, úgy a váltságot is, már mint megtörténtet, látja előre.
névszerint híttalak, határozottan választottalak (Móz. II. 31,2.).
Mások szerint: és a folyókban nem merűlsz el.
Kiváltom Izraelt a hódító kezéből, más népeket adván át neki helyette. Círus nem hódította ugyan meg az említett tartományokat, de utódja Kambízes elfoglalta Egyiptomot, és behatott egészen Ethiopiába és Meroéba (Szábába). Ez országok itt a hitetlenek jelképeiűl vétetnek, kiket Isten, a hivők intelmére, megátalkodásba és végromlásba hagy esni. Rom. 9. r. Péld. 21,18.
Iz 43,8
vezessék ki.
a zsidókat.
Iz 43,9
Zsidók és pogányok összehivatnak, hogy az előre mondott jövendölés pontos teljesedéséből Isten mindentudását elismerjék, és megtérjenek.
Mások a héber szerint: és azt, mit régente előre hirdettek, most hallatják velünk.
Iz 43,10
s a népnek ama része, melyet Isten megvált (Izai. 41,8. 44,1.) szintén tanúm.
tudhatjátok és beláthatjátok, hogy az igaz Isten én vagyok.
Iz 43,14
azaz: fogom küldeni Círust az én hatalmamból (vesd össze: Izai. 13,3.).
Iz 43,14
Mások szerint: és leléptette mind a szökevényeket.
Iz 43,14
Mások szerint: hajóikban örvendező babiloniakat, kik nevezetes tengeri kereskedést űztek az Eufratesen és persa öbölben.
kik a zsidókat fogva tartották.
Czélzás az izraeliták átvonúlására a vörös tengeren és Jordánon (Móz. II. 14,22. Józ. 3,15.).
Fáraó hatalmát Egyiptomból.
Hogy hazátokba visszatérhessetek, elhárítok az útból minden akadályt, s ezenkivűl boldogítalak titeket. Lásd Izai. 41,18.
Iz 43,20
A héber szerint: sakálok.
hogy engem még az oktalan állatok is dicsérni fognak, a boldog állapot miatt, melybe választott népemet helyeztem.
Szabadúlásod nem vallási buzgalmad eredménye.
Iz 43,23
adományokkal.
hogy állat-áldozatot kívántam volna tőled. Nem áldozataidnak köszönheted szabadúlásodat, melyeket nem mutattál be. A fogságban, melybe a próféta helyezi magát látomásában, az izraeliták nem mutathattak be áldozatot, mivel a törvényszerű áldozathely, Jerusalem, nem volt birtokukban.
mely a szent kenetolajhoz használtatott. Lásd Móz. II. 30,23.
magam tulajdon dicsőségeért, azaz, csupán Isten akaratából, tisztán az ő kegyelméből.
érdemeidet, ha vannak.
Iz 43,27
Ádám, vagy átalán vétkes elődeid.
Mások szerint: tolmácsaid, törvénymagyarázóid, mint Mózes, Áron, a papok.
a legfőbb papok. Azért engedtem meg, hogy a szent személyek méltósága megbecsteleníttessék, s azzal csak úgy bánjanak, mint más közönséges dolgokkal.
A próféta eléadott fenyítő beszédéhez a jövendő boldogúlás vigasztalását kapcsolja.
A héber szerint: Jesurun. Lásd Móz. V. 32,15.
A Szentlélek kiárasztása, mely itt megigértetik, egyik jellege a messiási országnak. (Izai. 54,13. Joel 2,28.29.). Itt a babiloni fogságból való szabadúlást követő áldás a messiási időszak áldásával egy képben olvad össze; csak hogy az utóbbi jobban elétűnik. Lásd Izai. 42. r. 1-ső jegyz. Lásd a bevezetést is.
Mások szerint: mint a fű.
A szabadúlás után jövő idő oly áldott lesz, hogy mindenki örömmel csatlakozik a választott, boldogított néphez, és magát nevéről nevezi.
Iz 44,6
Izrael.
Én, a mindenható örök Isten, igérem ezt nektek, és híven be is teljesítem; mert én nem vagyok hasonló a pogányok isteneihez, kik rövid idő előtt alkottattak emberkezektől, s azonnal ismét porba omlanak, mint következik.
Iz 44,8
A héber szerint: régóta.
A héber szerint …énkivülem, nincs más kőszikla (menedékhely), én nem tudok senkit.
Iz 44,9
hiúk, mert hiúságot készítenek.
Iz 44,9
a bálványok.
a bálványképek faragóik ellen, hogy mindegyütt hiú semmik; mert nem látnak stb.
Iz 44,11
a müvésznek.
emberek a müvészek, kik Istent nem csinálhatnak.
Iz 44,12
egyike ama műtársaknak.
Iz 44,12
A héber szerint: a vasat vésővé kovácsolja, (vagy egyéb szerszámmá a képfaragó számára, ki a bálványt készíti).
A legnagyobb fáradsággal, éhen szomjan készít a szegény ember istent, micsoda isten ez!
Iz 44,13
és megjegyzi munkáját csapóczérnával, mint a héber hozzá teszi.
templomában, bálványszekrényében.
Iz 44,14
A héber szerint: választ az erdő fái közől.
Némelyek szerint: kőrösfát. Mások szerint: szilfát.
Iz 44,20
Az, mivel a bálványcsináló és bálványimádó bír, – hamu. Mások szerint: Legelteti magát (gyönyörködik) a hamuban.
Vajjon a kép, melyet kezem csinált, nem csalás-e magamra és másokra nézve?
Iz 44,21
a bálványozásnak imént leírt esztelenségéről.
Mások szerint: én nem felejtelek el.
Iz 44,22
Mint a szél az eget megtisztítja a felhőktől.
Mutasd meg háládat megváltásodért énhozzám hív ragaszkodás által.
Iz 44,23
A héber szerint …mélységek.
A héber szerint …és dicsőítette meg magát Izraelen.
ki megbünteti a hazudságot, a varázslók jóslatait.
Iz 44,26
a prófétának.
Iz 44,26
tanácscsal összekötött jövendölését. Vesd össze: Izai. 41,28.
A próféta hirdeti Jerusalemnek és Júda többi városainak isméti fölépülését és benépesülését, miután azok pusztúlását már többször megjövendölte.
Én a mély Eufratest, mely által Babilon bevehetlen, kiszárasztom, és csatornáit elapasztom. Vesd össze: Jerem. 50,38. 51,36. Círus az Eufratest, mely Babilonnak közepette folyt, csatornák által lecsapolta, s ez által a város bevételét könnyebbé tette, mint a történetirók beszélik.
Iz 44,28
Az itt érintett események bekövetkezése előtt 150 évvel, néven nevezi meg a próféta a persa királyt, ki a babiloni birodalmat megbuktatja. Círus napot jelent.
Círusnak a történetírók szerint ez volt jelszava: A jó fejedelemnek és a jó pásztornak ugyanazok kötelességeik. Círus így is nevezhető, mint előképe Krisztusnak, a jó pásztornak.
Iz 45,1
A héber szerint: az ő fölkentének. Círus annyiból neveztetik fölkentnek, a mennyiben Istentől szabadítóúl rendeltetett. Lásd Kir. I. 24,7.11.
Iz 45,1
őket futni kényszerítsem.
A kapuk, melyek a babiloni utczák végén a városon átfolyó Eufrateshez vezettek, isteni rendelésből azon éjjel, midőn a város bevétetett, nem voltak bezárva. Ha be vannak zárva, akkor a folyón át benyomúló persák, mint egy hállóba fogva, megölettek volna. A királyi palota ajtai is nyitva voltak, úgy hogy a persák akadály nélkül behathattak, és megölhették a királyt.
Iz 45,2
A héberben szó szerint: a púpost elegyengetem.
Vesd össze: Zsolt. 106,16.
Iz 45,3
Círus Szárdis és Babilon városaiban, melyek az ó világ leggazdagabbjainak tartattak, tömérdek kincset foglalt el. Vesd össze: Jerem. 50,37. 51,13.
különösen választottalak. Tehát czélom volt őt névszerint is megjövendölni.
Iz 45,4
fölkent, szabadító melléknevet adtam (1. v. Izai. 44. r. 36-ik jegyz.). A nagy fölkent, a Megváltó képmásaúl, előképeűl választottalak.
mielőtt születtél volna.
A Círus részére jövendölt diadal pontos bekövetkezéséből megismerhette minden nép, hogy Jehova az igaz Isten.
Én vagyok szerzője mindannak, mi a világon történik, és nincs más őslény énkivűlem. A próféta, úgy látszik, a régi persa tant tartotta szem előtt, mely szerint jó és rosz őslény létezik.
Iz 45,8
A próféta, ki eddig csak a földi szabadítóról szólott, habár oly kifejezésekkel, melyek őt természetfölöttinek, a Messiásnak előképeűl ismertetik (Izai. 45,4. 41,2.10.25.), most áttér, mint ez a prófétai irásokban nem ritkaság, az előképről a valóságra; epedő fohászokra fakadván ama tulajdonképen való átalános szabadító eljöveteléért. Igy értelmezik ezt a sz. atyák és a kathol. anyaszentegyház, zsolozsmájában és ünnepi imájában. – Az Ige megtestesűlése, az ég s egyszersmind a föld munkája, úgymond sz. Ágoston, e helyen oly világosan van jelölve, hogy magyarázatot nem kiván.
Isten felel a prófétának, hogy óhajtását teljesíteni fogja.
Iz 45,9
A próféta fegybeszédet tart a zúgolódó zsidóknak. Ennek összefüggése az előzményekkel ez: A próféta kifejezte epedő ohajtását a Messiás eljöveteleért. Ez óhajtás az ő korabeli zsidók között is annál égőbb volt, mennél szorongatóbbakká lettek az idők. Mivel pedig a váltság késett, a türelmetlenek zúgolódásra fakadtak, melyet itt a próféta megró, megmutatván nekik, hogy Isten az ő útjaira nézve senkitől sem tűr el rendelkezést.
Iz 45,9
A héber szerint …jaj a cserépnek, a földből való cserépnek!
Te mit sem tudsz csinálni.
kivánjatok tőlem fölvilágositást. Értelme ez: Ti engem kérdezhettek ugyan népem jövendő sorsa felől, de (ezt hozzá kell tenni) a mit előre mondottam, azt nyugodtan és türelemmel kell bevárnotok; nem pedig a fölött okoskodnotok, törvénykeznetek, mintha ti akarnátok megszabni, mit cselekedjem; – mert én vagyok a mindenható (12. v.) Teremtő, kinek a teremtmény nem mondhat ellen. Mások a hébert a boszankodás kifejezéseűl veszik: Még tőlem kérdeznek jövendő dolgokat, fiaim és kezem alkotmánya felől még ti akartok parancsolni!
én rendeztem el azt.
Iz 45,13
E szavak Círusra vonatkoznak, de Círusra, mint előképére Krisztusnak, ki a következő szavakat tökéletesen teljesítette. Igy a sz. atyák és kath. értelmezők. – Isten a népnek, mely szabadúlás után eped (17-ik jegyz.), ismételve igéretet teszen közönséges és fensőbb értelemben.
Iz 45,13
hogy igazságot gyakoroljon, s másokat arra tanítson. Círus Izai. 41,2.26. is igazságosnak neveztetik.
ingyen, önszántából. Círus, az igazságos király, kit Isten győzelemre segített, váltságdij nélkül bocsátá el a zsidókat, és megengedé nekik, hogy Jerusalemet fölépítsék. Krisztus, az igazságos, kivel mindenben az Isten volt, ingyen kegyelemből, még a váltságdijt is lefizetve, kibocsátja az emberiséget a tévely és bűn rabságából, és fölépíti az anyaszentegyházat, az új Jerusalemet.
Egyiptom, Ethiopia és Meroe megadják magokat kincseikkel neked, oh Círus! bilincsekben lehullanak előtted, és elismerik, hogy az Isten van veled, és nincs más Isten. – Egyiptom, Ethiopia és Meroe áldozni fognak neked, oh Messiás! és elismerik, hogy egyedűl nálad van az Isten és az igaz religio (Izai. 2,2. 14,1.2.). Mások szerint: e szavak Jerusalemhez (a földihez és újhoz) intézvék.
Te Isten vagy, kinek végzetei elrejtvék, melyeket azért az embereknek nem szabad feszegetni (vesd össze: 14-ik 17-ik jegyz.). Különösen az Isten Krisztusban volt elrejtve ennek emberisége alatt.
Midőn így Izrael az Isten elrejtett végzései által megszabadúl, Jerusalem ismét fölépűl, a bálványalkotók, kik Jerusalem bukása fölött már ujjongtak, megszégyenűlnek.
mert Isten, a teremtő, ki azt akarja, hogy a föld lakóhely legyen, ő az egy mindenható Isten, ki Izrael földét lakóinak ismét visszaadja.
Iz 45,19
Nem titkon, rejtekben adtam jövendöléseimet a nép visszatéréséről, hanem nyilvánosan, mindenkinek tudomására juthattak azok. Vesd össze: Izai. 40,9. Ján. 18,20.
Iz 45,19
Nem mondám Izraelnek: Ha kérdesz, nem felelek; hanem hagytam magamat kérdeztetni, és adtam feleletet.
Mások szerint: valóságot szóló.
A határozottan megjövendölt szabadúlásból Isten alkalmat vesz, az istenitélet után fönmaradt pogányokat összehíni, hogy az igaz jövendölésből az igaz Istent ismerjék meg, és a bálványozás esztelenségével hagyjanak föl; azután ünnepélyesen hirdeti, hogy eljön az idő, mikor az igaz Isten tisztelete az egész földön el lesz terjedve.
Iz 45,21
Isten fölszólítja a pogány népeket, mutassanak elé oly jövendöléseket, minőket Izrael Istene tett a zsidók visszatérése felől.
Mások szerint: igazmondó.
nem vétetik vissza, beteljesedik.
Iz 45,24
a megváltó Istennek, az Üdvözítőnek.
Az emberek mindnyájan tisztelni fognak engem egykor, s az eskünél nevemet említik.
Iz 46,1
A héber szerint: Elesett Bél, elbukott Nábó. Bél, babiloni bálvány, némelyek szerint: a nap, mások szerint: Jupiter. Nábó, szinte babiloni bálvány, némelyek szerint: a hold, mások szerint: Merkur.
Iz 46,1
a babiloniakéi.
Iz 46,1
A legyőzött népek bálványai a diadalban elvitettek, azon hiedelemben, hogy ez által a népek hűségét magoknak annál inkább biztosítsák; vagy, hogy nagyobb zsákmányt nyerjenek.
A bálványképek a babiloniak terheinek neveztetnek, a mennyiben körmenetek alkalmával a bálvány papok által hordoztattak.
Iz 46,2
A héber szerint: mint az 1. vers.
Lásd a 4-ik jegyz. A héber szerint: nem szabadíthatták meg terhöket (az országot, melyet védeniök kellett volna).
kiket anyailag szeretek. Mások a hébert így: kiket az anyai méhtől, születéstől fogva hordoztam. Lásd Izai. 63,9. Móz. II. 19,4.
Minő kép ábrázolhatna engem?
ismételt leirása a bálványozás esztelenségének.
ezen esztelenségről.
a sok csodáról, melyeket míveltem, s melyek mutatják, hogy az igaz Isten én vagyok.
a ragadozó madarat, Círust.
Iz 47,1
Babilon népe, országa, szűz gyanánt személyesítve.
Iz 47,1
azaz: gyászolj! Vesd össze: Izai. 3,26.
Iz 47,1
a kaldeus népnek.
Nem leszesz többé a puhaság és fényüzés székhelye (Izai. 14,11. Jerem. 51,39.).
Iz 47,2
mi a rabszolgálók dolga (Móz. II. 11,5.).
Futásodban a vizeken át gázolni fogsz, és azért leszesz kénytelen illetlenűl fölfogódzni. Mások a hébert így: tedd le a fátyolt, emeld föl az uszályt. Mások másképen.
Fölkiáltása a prófétának. A mi Megváltónk állhat boszút, mert hatalmas harczos ő.
Sírj a szerencsétlenségben. (Lásd Jerem.siralm. 3,2.)
Iz 47,6
megfertőzöttnek tartottam a gonoszság és bálványozás által.
a későbbi éveiben elgyengűlt nép fölött.
a mik bekövetkeztek.
Nem vesztem el a harczon lakosaimat.
A nép özvegységre jut, midőn királyát, – magtalanságra, midőn lakosait elveszti. Mások a hébert igy: varázslóid és bűbájosaid daczára.
Iz 47,11
nem háríthatsz el áldozatok által.
a héber szerint: a megsemmisűlés.
a csillagok járásából, az égi jelekből az emberek sorsát jósolgatják. A héber szerint: kik új holdkor hirdetik, mi fog veled történni.
Iz 47,14
ezen bölcsek elvesznek.
E tűz nem melegít, hanem pusztít.
Mint a bűbájosokkal, úgy jársz a népekkel is, melyekkel kereskedési viszonyban voltál; elhagynak téged, és mindenik saját, habár tévútján megyen.
Iz 48,1
az esküvésnél és isteniszolgálatnál.
nem őszintén, képmutatólag, nem szívből.
Iz 48,2
Jerusalem polgárainak, hol Isten lakik.
de nem igazságban.
az elmúlt eseményeket.
Iz 48,6
beteljesedve.
Iz 48,6
Magasztalva dicsekedtetek-e azzal?
azaz: jövendőket.
Iz 48,7
Ime Círus napjai megjövendöltettek.
Iz 48,7
az előkorban; nem Izaiás előtt.
mielőtt hirűl adattam volna neked, mitsem tudtál azokról.
Te mitsem gyaníthattál ez eseményekről; mert tudtam, mennyire hajlandó vagy hűtlenségre irántam, és az ál-okok fölkeresésére, hogy ezekkel hűtlenségedet igazoljad.
Iz 48,10
úgy, hogy mint ez; oly tisztán jöttetek volna ki a tisztításból. Vesd össze: 42,21. Mások így adják értelmét: még inkább, mint az ezüstöt.
mint elválasztatnak az érczek.
az eget csillagzataival.
Iz 48,14
a bálványok közől.
a jövendő hőseit.
Iz 48,16
az előbbi jövendöléseket. Sz. Jeromos és más sz. atyák szerint, itt az Isten Fia szól, mint ezt a végszavak „és most stb“ világosan mutatják.
Már az időben, mielőtt az esemény még előkészűlt volna, ismertem azt, s így előre meg is mondhattam.
oly túláradó és tartós.
Iz 49,8
Mások szerint: üdvöd.
Iz 49,8
Mások szerint: mint a tenger hullámai.
A próféta lélekben a fogságba van helyezve Babilonban. Némelyek szerint: Ki fogtok költözni Babilonból.
a kivonúlás Babilonból úgy iratik le, mint az Egyiptomból történt kiköltözés.
A megjövendölt szerencsében (békében) csak Jehova jámbor tisztelői lesznek részesek, nem pedig az elveteműlt bálványozók.
Iz 49,1
A próféta, ki a 42,10.-től eddig különösen az alsóbb rendű szabadúlást tartotta szem előtt: most képén ismét a lelki szabadúlást lépteti előtérbe, leirván ezen magasabb szabadúlás szerzőjét, és őt, mint beszélőt, bevezetvén (1–9. v.), egyszersmind az ő országának boldog állapotját és áldását is rajzolja (10–12. v.), és csak ittott tér vissza az alsóbb rendű szabadúlásra. Hogy itt a Messiás szól, és az ő országa iratik le, tanítják a sz. apostolok (Ap.cs. 13,47. Kor. II. 6,2. Vesd össze: Luk. 2,30–32.), az egész régi egyház és mindnyájan a kathol. irásértelmezők. Azon ujabb értelmezők ellen, kik vagy Izrael népét, vagy a prófétákat, vagy Izaiást veszik föl itt szóló személyűl, különösen e helyen maga azon körűlmény szól, hogy sehol nem tulajdoníttatik minden pogányok megtérése (6. v.) az említett személyeknek, hanem igen is a Messiásnak (Zsolt. 44,17.). Hogy ezen hely némely része a prófétákra s a választott népre is alkalmazható, azért nem lehet felötlő, mert a próféták Krisztus szellemében szólottak (Móz. V. 18,15. 15-ik jegyz.), és a választottak gyülekezete Krisztusnak titokteljes testét képezi (Efez. 1,23.). Mások a hébert igy: Halljátok, távol országok!
Iz 49,1
Még születésem előtt voltam Istentől üdvözítőül kijelölve.
A Messiás születése előtt nyerte szűz Mária az angyaltól a parancsot, hogy őt Jézusnak, üdvözítőnek nevezze. Luk. 1,31. Máté 1,21.
Iz 49,2
Ő az én számnak éles, beható beszédet adott. Zsid. 4,12. Jel. 1,16.
Iz 49,2
Némelyek szerint: éles; mások szerint: sima.
A kard és nyil (a Messiás beszéde) még Isten kezében vagy tegzében (azaz Istentől) elrejtve tartattak a Messiás születése előtt; ez után járták át az embereket ellenállhatlan hatalommal.
Iz 49,3
Lásd Izai. 42,1.
Te vagy Izrael. A Messiás itt Izraelnek, Isten harczosának (Móz. I. 32,28.) neveztetik, mert élete, szenvedései és halála által dicsőségesen harczolván, elfordítá Isten haragját, s az emberek gonoszságát szentségre változtatá. A Messiás úgy is viselheti e nevet, mert törzsatyja volt az új nemzedéknek (Izai. 53,10.), valamint Izrael (Jákob) törzsatyja a földi népnek.
Iz 49,4
Az Atya szózatára felel a Fiú: Hogyan dicsőítselek meg téged, mikor siker nélkül fogok működni? (sz. Jerom.). Krisztus többször panaszkodott a zsidók keményszivűsége, és prédikálásának kevés sikere miatt.
Isten az én ügyemnek még győzelmet ad; mert az az ő műve. Mások szerint: és jutalmam az én Istenemnél.
Iz 49,5
Az igék a 6. versben következnek.
Iz 49,5
nem fog egészen első tanítványaimhoz csatlakozni. Világos megjövendölése a zsidó nép vakságának a Messiás eljövetekor. Némelyek más, de nem egészen hiteles olvasás szerint: hogy Izrael hozzája gyüjtessék.
Értelme ez: Mivel Izrael, kihez legközelebb küldettem, az én fáradalmaimat (4. v.) el nem ismerte, és pásztorbotom alatt nem akart egybegyűlni, én pedig Istentől megtisztelve és oltalmazva voltam, tehát ő, távol attól, hogy ügyemet elhagyta volna (4. v.), engem üdvhirdetőűl jelölt ki nem csak a zsidók, hanem a pogányok számára is (6. v.).
Iz 50,11
maradványának, a keveseknek, kik magokat megmentik Izraelből, mint a héberben vagyon.
Iz 49,7
a Messiásnak (4. v.). Vesd össze: Izai. 52,13. s követk. 53. r.
Iz 49,7
a Messiás gyülekezetének. A héber szerint: a néptől megvetettnek.
Iz 49,7
Isteni Üdvözítőnk alázatosságból engedelmes volt az előljáróságnak, hogy a mit e részben tanított, példájával is hirdesse.
A királyok csodálkozva fognak fölkelni imádásra, midőn látják, hogy a megvetettnek megdicsőitésében az isteni jövendölések mennyire teljesűltek. E vers Krisztus Jézusnak alacsony és dicső állapotját kevés szóban foglalja össze.
Iz 49,8
A tetszés idejében. Midőn a kegyelem ideje eljő, az idő betelik. Vesd össze: Kor. II. 6,2. A próféta most leírja a Krisztus által végbevitt váltságot. De valamint előbb (48,20–22.) a babiloni fogságból való szabadúlást az Egyiptomból történt szabadúlás képe alatt tüntette elé: úgy most a lelki szabadúlást oly képek alatt rajzolja, melyek a babiloni fogságból való szabadúlástól vétettek, úgy hogy a háttérben együtt azzal ez is megjövendöltetik.
Iz 49,8
Az új szövetség közbenjárójaúl. Lásd Izai. 42,6.
Iz 49,8
A héber szerint: kioszszad.
hogy az elpusztított emberiséget helyreállítsa, s a lelki örökséget, az isteni fiúságot kivívja, és azok között kiossza, kiket ő a bűn és tévely rabságából kiszabadított.
Az idegen földről visszatérők az úton semmiben sem fognak hiányt szenvedni; – az új hivők az élet kenyerének lelki táplálékát mindenütt föltalálják (Jerom.).
semmi alkalmatlanság, semmi rosz nem lesz ártalmokra.
ad nekik bőségben vizet, – lelki vigasztalást.
Elegyengetem az utat a hegyek lehordásával s a mélyedések betöltésével; minden akadályt elhárítok.
Iz 49,12
nyugatról. Vesd össze: Zsolt. 106,3. Mások szerint: délről.
A héber szerint: Sinim földéről. Leírja, mint folynak össze mindnyájan a választottak minden országból a szabadság országába.
Az ellenektől földúlt város Sion (Jerusalem) szól. Képe a váltság után epedő népnek.
Czélzás a keletiek azon szokására, melynélfogva a szent helyek vagy becses tárgyak ábráit vagy jeleit karjokra vagy jobb kezökre irják, tűzik, hogy azokra annál könnyebben emlékeztessenek.
Ezdrás, Nehemiás (lásd Ezdr. I. és II. könyv.); Jézus tanítványai, kik, mint Izrael maradványai (6. v.) Jerusalemet lelkiképen az anyaszentegyház alapítása által fölépíték.
A fogságból és minden országokból eléjövő választottak egybegyűlnek benned, és fölékesítenek téged, mint a menyasszony fölékesíttetik ruháival.
azután.
fogságod fiai, a fogság ideje alatt született gyermekeid; fensőbb értelemben: a minden népekből való fiak, kik a lelki Jerusalemnek, az ujon alapított egyháznak születtek. Vesd össze: Rom. 11. r.
Iz 49,21
holott én a fogságban Isten nélkül, férj nélkül voltam.
Ez a gyermeksokaság a babiloni fogság után következett be (Ezdr. I. 2. Ezdr. II. 7.), s a pogányoknak, Ábrahám lelki gyermekeinek beléptekor az anyaszentegyházba. Vesd össze: Rom. 9,6–9. 4,11–18.
jel adok a pogányoknak Ábrahám fiai elbocsátására.
Királyok hoznak neked ajándékokat legmélyebb hódolattal. Ez már némely persa és görög királyok által is teljesedett, kik a jerusalemi templomban áldoztattak magokért, és ajándékokat küldöttek; tökéletesen pedig e szavak a pogányságból a kereszténységre tért fejedelmek által teljesűltek, kik az egyházat gazdag adományaikkal igyekeztek megdicsőíteni.
a zsidók elnyomóitól, – a sz. atyák szerint, magasb értelemben: a sátántól. Vesd össze: Máté 12,28.
Képlet nélkül: Ellenségeid egymás ellen dühöngenek, egymást marczangolják. A kaldeusok fölött uralkodó családokban egyenetlenségek, nyugtalanságok fejlődtek ki, melyek az ország bukását siettették. Isten országának ellenségei egymás ellen dúlnak, és nyilaik önmagokra esnek vissza.
Iz 50,1
Az első három vers még az előbbi részhez kapcsolódó. A megmentett Izraelnek (Izai. 49,24.25.) még egyszer tudtúl adatik, hogy engedetlensége miatt taszíttatott el (1. v.), és csak Isten hatalma mentette meg (2. 3. v.).
Én a ti gyülekezeteteket, melyet hitveseműl választottam, nem ok nélkül (vesd össze: Móz. V. 24,1. Mik. 2,9. Malak. 2,14.15.) eresztettem el, s nem saját vétkem miatt adtam el a hitelezőnek; hanem az ő bűne miatt kellett neki elváló levelet adnom.
Eljöttem hozzátok a próféták igéjében, de senki sem jelentkezett, hogy engem hallgasson. Vesd össze: Izai. 5,4.
gyászba borítom.
Iz 50,4
Isten, ki eddig mint szabadító átalában szól, ismét mint Isten szolgája, mint Messiás lép föl beszélve, mint a 42. 49. 53. 61. r. Hogy ez az itt beszélő személy, minden kétségen kivül kitűnik mind saját és apostolai bizonyságából (Luk. 18,31.32. Máté 26,24.), mind a sz. atyák és kath. értelmezők egybehangzó magyarázatából, valamint magából e szakasz tartalmából is, mely Krisztus személyére tökéletesen ráillik. – A Messiás abban bebizonyítja engedelmességét Isten iránt (4–6. v.), bizalmát Isten oltalmában (7–9. v.); inti a jámborokat (10. v.) és fenyegeti az istenteleneket (11.).
Iz 50,4
hogy a levert szivűeket vigasztalhassam. Vesd össze: Izai. 49,2. Ján. 7,46.
engem már reggel fogékonynyá tesz kijelentéseire és tanítására; én folyvást az ő kijelentéseinek befolyása alatt állok. A héber szerint: hogy hallgassam, mint tanítvány.
Isten megbízását adta nekem (az emberek megváltására), s én önként alávetettem magamat annak (nem gondolva a vele összekötött szenvedésekkel). A hátratérés azon iga-ökörtől kölcsönvett kép, mely nem hagyja magát vezettetni.
Iz 50,6
A héber szerint: hátamat:
teljesedését lásd Máté 26,67.68. János 19,1–3.
Az Isten megsegít, és reményem nem szégyenűl meg (a gyalázatból dicsőségre fog engem vezetni. V. ö. 53. r.), azért tűröm el állhatatosan, érzéketlen kőhöz hasonlóan minden szenvedésemet. Arczát kővé tenni, annyit tesz, mint állhatatosnak lenni. Vesd össze: Ezekiel 3,8.
A ki közőletek az Urat féli és nekem engedelmeskedik, az kövesse példámat, és szerencsétlensége napján bizzék az Úrban (és meg is nyeri a segedelmet).
Iz 50,11
Mindnyájan, kik magatok akartok tüzet gyujtani, hogy sötétségteket azzal megvilágitsátok, elvesztek abban. Képlet nélkül: Ti mindnyájan, kik szerencsétlenségtekben magatok akartok segíteni magatokon, tinbizalmatok és tinsegélytek által elvesztek.
Mert a Messiás bíró és boszúló. Vesd össze: Zsolt. 109.
Iz 51,1
A Messiás folytatja beszédét, hogy a jámborokat a szabadúlás iránti bizalomra bátorítsa. A közvetlen értett szabadúlás a babiloni fogságból, ismét képeűl áll itt a nagy messiási szabadúlásnak. Az egész következő beszéd egyébiránt nem más, mint szóváltás Krisztus, az Atya Isten, és a szent gyülekezet között.
Iz 51,1
ősatyáitokra.
eredtetek, mint a víz.
Iz 51,2
bízzatok, mint ők.
őt, a gyermektelent.
Képei a választottak boldog állapotjának a fogságból való visszatérés után, a Krisztus által végbevitt váltság után. Vesd össze: Efez. 1,3–5.
Iz 51,4
Most következik a vigasztalás, melyet Isten mond (4–8. v.).
az igazság új, messiási törvénye. Lásd Izai. 2,3.
Iz 51,5
az én Fiam, az üdvözítő, ki tanítani fogja igazságomat.
Iz 51,5
hatalmam igazságot hoz a népek közé.
átalán a távol országok.
Lássátok a teremtmények változandóságát, ellentétben az állandó üdvvel, melyet én adok. Lásd Izai. 40,6–8. Zsolt. 103,29. 101,27. s követk. Máté 25,34.
Iz 51,9
A vigasztalásra, melyről Isten a szent községet biztosította, fölkel ez most önmaga, és kéri őt, hogy a váltságot siettesse (9–11. v.)
Iz 51,9
Egyiptomot. A héber szerint: Rahabot. Lásd Izai. 30,7.
a krokodilt, mi Egyiptom képe.
Az Isten felel, s ismételve vigasztalást és bizalmat önt beléjek (12–15. v.).
Egyiptomnak. (9. v.).
Iz 51,14
a Megváltó – a börtön fölnyitására.
Iz 51,14
mint a ti elleneitek.
sem testi sem lelki táplálékban nem hagyja megfogyatkozni. A héber szerint e vers: Hamar kiszabadúl a leverett (az elnyomott nép), nem hal meg a veremben (a fogságban), s nem fogy el kenyere.
Iz 51,15
mert megtehetem ezt, mint mindenható.
az egész teremtés Ura.
Iz 51,16
Isten most a Messiáshoz fordúl azon megbízással, hogy vigye véghez, mi a gyülekezetnek igértetett. Hogy a megszólított a Messiás, kitűnik a hasonló helyekből. Izai. 49,2. 50,4.5.
Iz 51,16
az eget és földet újjá alakítod, az új istenitiszteletet megalapítod. Vesd össze: Izai. 13,13. 65,17.
Vesd össze: Oze. 2,24.
Iz 51,17
A Messiás igéi, ki a szenvedések poharától megrészegűlt Jerusalemet azzal vigasztalja itt, hogy Isten kiszabadítja a fogságból; s egyszersmind megjövendöli, hogy e pohár az ő ellenségeinek fog adatni (17–23. v.). Közvetlen a kaldeusok által okozott szerencsétlenség, s az ő kezeikből való kiszabadúlás értetik, mindazáltal további vonatkozással ama szellemi inségre, melyből kiszabadítani a Messiás föladata volt. Vesd össze: Izai. 52,1.6.
Lásd Zsolt. 59,5.
Senki sem volt, ki a szerencsétlen mámorban tántorgókat vezesse, és őket az elbukástól megója.
Két csapás emésztett föl téged, – az éhség a kaldeusok ostromlásakor, és a győzők kardja.
Mások szerint: mint a tőrbe akadt szarvas.
Iz 51,21
Lásd Izai. 29,9.
Lásd 17. v.
A szerencsétlenség, melylyel a babiloniak titeket elhalmoznak, rájok esik vissza. – A csapások, melyeket Isten ellenei az anyaszentegyházra hoznak, rájok hullanak vissza.
Iz 52,1
A Messiás, ki az előbbi részben (17. v.) vigasztaló beszédet intézett Istennek fogságban levő gyülekezetéhez, itt folytatja vigasztalását, igérvén szabadúlást, hasonlót ahhoz, mely által Egyiptom és Asszíria kezeiből megmenekedett (2–5. v.), igérvén egy teljesen szent nemzedéket (1. v.) és segedelmet az ő személyes jelenléte által (6. v.).
Iz 52,1
Mások szerint: ékességedbe.
Iz 52,1
Mások szerint: szent város.
Kelj föl gyászolásodból, öltözzél ünnepi ruhába, Jerusalem! mert ha néped visszatér, semmi tisztátalan pogány (kaldeus, vagy más eddigi ellenséged) nem lép rád többé. Tökéletes értelemben Jerusalem tagjainak szentségéről szól. Vesd össze: Izai. 60,21. Ezekiel 44,9. Zak. 14,20. Jel. 21,27.
Iz 52,2
melyben feküdtél, mint a gyászolók.
székelve, uralkodva.
Isten a népeknek nem dijért (Zsolt. 43,13.) hanem bűneitek miatt adott át titeket: azért váltságdij nélkül fogtok nyerni szabadúlást is.
Az egyiptomiak és asszíriusok ok nélkül nyomták el az én népemet, (de én megmentettem azt); ne tegyek-e most is hasonlóképen (5. v.)?
Iz 52,5
a babiloni fogságban; – a bűn rabságában.
a kaldeus fejedelmek lelkiismeretlenűl bánnak az izraelitákkal. A héber szerint: Uralkodói ordítanak (tombolnak). Mások az izraelita fejedelmeket értik.
Mert én, ki az igéretet adtam, személyesen jövök el! Vagy: Én ki eddig csak prófétáim által szólottam, akkor magam jövök el. Vesd össze: Zsid. 1,1.
Iz 52,7
A próféta föllelkesűlve a váltságnak és a Megváltó eljövetének vigasztaló biztosításán, amaz áldásteljes időszakba helyezi át magát. Hallja hirdettetni a szabadúlást (7. 8. v.), fölhív az egész világ részére szerzett üdvösség fölötti örvendezésre (9. 10. v.), és fölbátorít indúlásra a fogságból (11. 12. v.). Itt is ezen fogság és belőle a szabadúlás közvetlen ugyan, de mégis félreismerhetlenűl (vesd össze: 10. v.) úgy rajzoltatik, hogy ama nagy, a Messiás által végbeviendő szabadúlás szintén együtt értetik alatta.
Mily kellemes az üdvnek, a váltságnak, a visszaállított isteni uralomnak örömhíre (evangélioma), melyet a próféták hirdetnek! Vesd össze: 40,9. 41,27. Tágabb és fensőbb értelemben sz. Pál Rom. 10,15. az evangéliomnak minden néphez intézett hirdetését érti.
Iz 52,8
hangzik! A toronyőrök, kik a ledúlt városban jelenlevőkűl vétetnek, látják Istent népe élén az országba visszatérni.
megszabadítja, helyreállítja.
Iz 52,10
az ő, szentségre czélzó hatalmát.
Minden nép tanúja lesz a segélynek, melyet nekünk Isten a kaldeusok ellen ad. Tökéletes értelemben: Minden nép megnyeri az üdvöt, melyet Isten a Messiás által eszközöl.
Iz 52,11
Babilonból, izraeliták! – e világi Babilonból Krisztus országába.
ti leviták! Izaiás megjövendöli itt, hogy a Babilonba elhurczolt templom-edények Círus által a zsidóknak vissza fognak adatni. Teljesedését lásd Ezdr. I. 1,7.
nem sietve, mint Egyiptomból.
Iz 52,13
Itt új szakasz kezdődik. A próféta ki jövendöléseiben az alsóbbrendű szabadúlást a babiloni fogságból, a Messiás által a bűn rabságából eszközlendő fensőbb, lelki szabadúlással összekapcsolja, s egyikről a másikra tér át, vagy egyiket a másik alatt állítja elé (40–49. r.), itt ismét a fensőbb szabadításról kezd szólani, és a 13. verstől 53,12.-ig a Messiás személyét és sorsát ábrázolja, kit már előbb 49,1–9. 50,4–10. 51,1–3. mint Isten szolgáját, beszéltetve bevezetett. Itten őt oly világosan, oly határozottan jellemzi, hogy igéi, sz. Ágoston megjegyzése szerint, értelmezésre nem szorúlnak, mivel ilyet az evangéliomban elbeszélt események elégendőképen adnak. Hogy itt az Isten szolgája alatt valósággal a Messiást kell érteni, ezt csak a későbbi zsidók s a legujabb kor némely irásértelmezői tagadták. A régi zsidók a 3-ik századig Krisztus után, Jézus és az ő tanítványai (Luk. 22,37. Ap.cs. 8,28–38. vesd össze: Márk 9,11. Rom. 4,25. Kor. I. 15,3. Kor. II. 5,21. Pét. I. 1,19. Izai. 53,1–12.-vel), a sz. atyák s minden századbeli kath. értelmezők e szakaszt mindnyájan a Messiásról értelmezik. Ha a zsidók és nehány ujabb irásértelmezők vakságból és hitetlenségből az Isten szolgája alatt Izrael népét, vagy ennek egyes személyeit, Ezekiást, Joziást, Izaiást, Jeremiást, Ezekielt, Ezdrást stb. értik, csak el kell olvasni e jövendölést, és az izraeli történetekkel összevetni, annak kitűntetésére, hogy az azon személyekről nem szólhat. Nem kevésbé áll ellentétben a történelemmel azon legujabbkori vélemény is, mely szerint az Isten szolgája alatt a prófétai kar lenne értendő. A próféták soha sem mondották magokról, hogy ők tisztán, önkéntesen, mások bűnei engeszteléseűl kínokat vehettek volna át magokra, mint ez az Isten szolgájáról szóló szakaszban kimondatik; ők nem voltak mindnyájan, vagy csak a nagyobb rész sem volt közőlük megvetve és üldöztetve, hanem csak némelyeket ért köztök ezen sors, s az is nem azon a rendkivüli módon, mint itt föltételeztetik; a próféták nem is dicsőíttettek meg oly formán, mint a 12. v. eléadja, és szenvedéseik által, ha volt is részök benne, nem eredményezték azon áldást (10–11. v.), mely az Isten szolgájának igértetett; sőt inkább magok megjövendölik, hogy ez az áldás nálok nélkül a messiási időszakban Isten egyenes közbejövete által (Joel 2,28. Izai. 54,13. 59,21. 4,3. 11,9. Ezekiel 11,19. Ezekiel 11,19. 36,27. Jerem. 31,33.) fogja a világot boldogítani.
Az Isten szól. Mások a hébert így: szerencsés leszen. A három első vers, 13. v. 53,1.-ig, az egész szakasznak röviden adja tartalmát, az Isten szolgájának megaláztatását és fölemeltetését.
Iz 52,14
rajtad, Messiás! a tanitás és csodatettek miatt. Mások szerint: eliszonyodnak (szenvedő alakjától).
A Messiás lealázott állapotára és szenvedéseire vonatkozik.
Iz 52,15
Vérének hintése által megtisztít, az ő, mások helyett viselt szenvedései által megszabadít. Vesd össze: 53,3–11. Czélzás Móz. III. 4,6.17. Móz. IV. 8,7.-re. Vesd össze: Zsid. 12,24. Mások szerint: Sok népet mozgásba hoz. Mások másképen.
Iz 52,15
Szájra kezet tenni, jele az alázatos és hallgató meghódolásnak. Vesd össze: Jób 29,9.
Iz 52,15
a pogányoknak.
Mások a hébert így: A mi nem hirdettetett nekik, látják, a mit nem hallottak, értésökre esik.
Iz 53,1
Ki hiszen a Messiás szenvedéséről szóló beszédnek? A próféta panaszkodik az emberek nagy részének hitetlensége fölött, mielőtt leirná a Messiás megaláztatását, mely ama hitetlenségre alkalmúl vétetett. Vesd össze: Izai. 52,13. Ján. 12,38. Rom. 10,16.
Ki ismeri el hittel a Messiáson kijelentett isteni mindenhatóságot?
Iz 53,2
Jessze sarjadéka (Izai. 11,1.) csekély, szegény, alacsony sorsban nő fel.
Iz 53,2
az Úr előtt (1. v.); egészen csak általa ismerve. Mások szerint: a hitetlen nép előtt.
Iz 53,2
erőtlenűl, nyomorúan.
Iz 53,2
fénye, pompája.
Mások a hébert így: mely nekünk tetszett volna. Mások másképen.
Iz 53,3
a legcsekélyebbet, legelhagyottabbat. Mások másk.
Iz 53,3
Mások szerint: betegséggel megbélyegzettet. A gyengeség, betegség, nagy szenvedések gyanánt vétetnek itt. Vesd össze: Izai. 1,5–7. Zsolt. 102,3.
A Messiás poklosokhoz hasonlíttatik, kiknek el kellett födni arczukat, és kiktől futott mindenki. Lásd Móz. III. 13,45. Mások a hébert így: ki előtt (iszonyodva) befedik az emberek arczukat, mert utálatos, azért nem is becsülik őt.
Iz 53,4
Mi megvetjük őt alacsonysága miatt, pedig bizonyára az ő insége a mi vétkünkből származik (4. 5. 6. v.).
Iz 53,4
A szenvedéseket (9-ik jegyz.), melyek minket illettek. – Az ideiglenes roszakból való felgyógyúlás is tőle jő és az ő váltság-munkájának ereje által. Máté 8,17.
Vak elfogúltságunkban azt hiszszük, hogy ő gonosztevő, kit az Isten bűnei miatt büntet… pedig stb. A zsidók és pogányok majd átalán hitték, hogy a szenvedés mindig az elkövetett személyes bűnök büntetése. Vesd össze: a bevezetést Jób könyvéhez.
Iz 53,5
Némelyek a hébert így: átfúratott.
üdvösségünkért.
Kiki saját magának tetsző, hamis és bűnös nézetei és hajlamai szerint cselekedett, nem pedig az Istentől kijelentett egyetlen igazság és kinyilatkoztatás szerint. Vesd össze: Luk. 15,4. Pét. I. 2,25.
Mások a hébert így: midőn kínoztatik és gyötörtetik, nem nyitja föl száját. Mások szerint: Midőn vétkeért kérdőre vonatik és megaláztatik, nem nyitja föl száját.
Iz 53,8
A halálos gyötrelemből és büntető itéletből gyorsan ragadtatik (dicső állapotjába) dicsőségébe az Atyához (sz. Jerom.). Mások így adják az értelmet: szorongató, azaz, átalán erőszakos, igaztalan birói itélet által gyorsan halálra adatik.
Iz 53,8
Ki számlálhatja meg az ő lelki utódait (a halála által nemzetteket)? Egy félbeszakasztó fölkiáltása ez a prófétának. Mások szerint: Ki értheti vagy irhatja le az ő (csodateljes) születését Istentől s egy szeplőtelen szűztől? Mások szerint: Ki beszélheti ki az ő élethosszát? Mások: Ki gondolja ezt föl az ő kortársai közől? Mások másképen.
Iz 53,8
A „mert“ szócska az előbb tett „kiragadtatik“ szóhoz csatlakozik, „és“ helyett.
Iz 53,8
gyorsan, mint a satnya ág (2. v.); mások szerint: elszakasztatik.
A héber szerint: az én népem bűneiért, melyre a csapásnak kellett volna szállani. Mások szerint …élők földéből, mivel ő az én népem bűnei miatt fog kínt szenvedni. Mások másképen.
A jutalom, temetéseért s az engesztelés, halálaért, az istentelenek (bűnösök), kiket megtérít. A gazdagok itt szintén az istentelenek helyett vétetnek, mint gyakran a zsoltárokban. Mások így értelmezik: Ő, mint egy második Sámson, az által boszúlja meg halálát és temetését, hogy az istenteleneket magával együtt eltemeti, uralmoknak véget vet. Vesd össze: Bir. 16,30. A héber szerint: Az istenteleneknél lesz sírja, de a gazdagnál lesz halála után. – Értelme ez: Nem elég, hogy a kinzások által őt halálra vitték, még az által is meg akarják gyalázni, hogy sírját a gonosztevők közt jelölik ki, habár ő azután egy gazdagnál fog eltemettetni. – Jézus, mint gonosztevő, a vele megfeszített két gyilkossal volt eltemetendő, de Isten úgy rendelte, hogy egy gazdag tanácsbeli, arimathei József, az ő testét Pilátustól kikérte, és azt saját, sziklába vágott új sírjába temette. Máté 27,57–60.
Isten a szenvedések által halálra akarja vinni őt; jutalmáúl halálának, melyet mint engesztelő áldozat szenved a bűnért, örökké élő (lelki) ivadékot nyer, és Isten művét, az új religiót jó sikerrel terjeszti a földön. Mások a hébert így… a bűnért adja, ivadékot fog látni és sokáig élni, és az Úr stb.
Iz 53,11
Az Isten szól.
Iz 53,11
sikert munkája után, a lelki utódokat (10. v.).
az által, hogy sokan üdvözitőűl ismerik őt, tanítását hallgatják, s engesztelő halálának gyümölcsét élvezik.
azért (ezen odaadásaért) nagy ivadékot (nagy községet, egyházat) nyer (Zsolt. 21,26.), és azt, miután Isten hatalmas elleneinek kezéből (Luk. 11,22.) kiragadta, önmagának és apostolainak adja osztályrészűl. Mások a hébert így: Azért adom ki az ő osztályrészét a hatalmasok között, az erősökkel fog a zsákmányon osztozni (azért lesz ő hatalmas, és mint győző, ragadományt oszt övéinek).
Iz 54,1
Miután a próféta a nagy szabadító viszontagságait leírta, visszatér ismét a szabadúlásra, és azon boldog állapotra, mely a babiloni fogság után fog következni, midőn Izrael gyülekezete minden nemzetből nagy számú ivadékkal gazdagúlva (1–10. v.), bensőleg és külsőleg megáldatik, s minden ellenségtől megoltalmaztatik (11–17. v.). E jövendölés több helye (1–3. 10–15. v.) világosan mutatja, hogy a próféta nem mindjárt a fogság utáni állapotot, hanem a későbbi, a messiási időszakot, s ezt is úgy tartja szem előtt, hogy az anyaszentegyház kezdetét és végét a földön, egy képben foglalja össze.
Iz 54,1
A próféta örvendezésre híjja föl Isten gyülekezetét, a mennyiben ez, mely a babiloni fogság előtt és alatt csak kevés igaz hivővel bírt, és azért magtalan volt, most a babiloni fogság után, Istentől, kit mint hitestársat elhagyott, ismét meglátogattatik, s minden nemzetből származott gyermekekkel megáldatik. – Ezen gyermekek alatt közvetlen a fogság után a zsidóvallásra áttért pogányokat nem lehet érteni, mert ilyes áttértekről, ily számban, mitsem tud a történet; hanem Ábrahám lelki gyermekeit minden nemzetből, mint sz. Pál is értelmezi. Gal. 4,27.
Mert (a babiloni fogságban az Istentől, hitestársától) elhagyott, (a babiloni fogság után a messiási időben) több gyermeket nyer, mint az, kinek férje vagyon (mint a babiloni fogság előtt élő község, mely bár az Istent bírta hitestársaúl, de más népekből nem nyert gyermekeket).
Valamint a sátort tágítják, midőn a családtagok szaporodnak, úgy fog az új gyülekezet is elterjedni és nagy tért foglalni.
Iz 54,3
Melléksátorokat állítasz mind a két oldalon. A kiterjeszkedés képe.
a tévely és bűn által elpusztúlt pogányvilág kebeledbe fut. A próféta a pogányok belépését az egyházba azon kép alatt írja le, midőn az igéret földe a babiloni fogság után ismét birtokba vétetett, melyet a népek elpusztítottak, és lakhelyűl választottak. Vesd össze: Izai. 49. r. 19.-ik jegyz.
Iz 54,4
az egyiptomi rabszolgaságot. Vesd össze: 6. v. Jerem. 3,24.25. 31,18.
a babiloni fogság.
A héber szerint: a te hitestársad. Ezt megfejti az Énekek éneke.
Az Isten itt megigéri választott népének, hogy tőle kegyelmét többé nem vonja el, és az engesztelés békeszövetségét többé nem töri fel, valamint Noé napjaiban hasonlóképen megigérte, hogy az embereket vízözön által soha többé nem fogja elpusztítani. A választott nép itt csak annyiban értetik, a mennyiben előképe a keresztény egyháznak, Ábrahám lelki gyermekeinek (Rom. 9,7.); mert a földi Izraelre lerontott még egyszer az Úr haragja, midőn Krisztus elvettetése miatt az egész világon szétszóratott; csak a szellemi Izrael, az anyaszentegyház, Ábrahám lelki gyermekeinek gyülekezete áll az Istennel örök, felbonthatlan szövetségben.
Iz 54,11
megrendített.
A héber szerint: karbunkulus-kőre rakom köveidet. Mások másképen.
Iz 54,12
Mások másképen.
Iz 54,12
Mások másképen.
A viszontagságok által megpróbált szent község biztosítást nyer arra, hogy az időben és örökkévalóságban pompásan fölépíttetik és megerősíttetik. Vesd össze: Tób. 13. r. 10-ik jegyz. Jel. 21,11–27.
Fiaid azután magától az Istentől, s nem csupán papoktól vagy prófétáktól fognak taníttatni. Vesd össze: Jer. 31,34. Ján. 6,45. hol Krisztus mondja, hogy ez azon zsidókon teljesedett, kik benne, mint tanító Istenemberben hittek.
Iz 54,14
Szó szerint: távol légy a bántalomtól.
Mások szerint: szorongatástól. Mások másképen.
Idegen népek, kik téged nem ismertek, kebeledbe mennek, és a te Istenedet fogják vallani. Mások másképen.
Iz 54,16
Vasát abban megtüzesíti, azután kiveszi, hogy azt fegyverré kovácsolja (ellened).
Én engedem meg, hogy ellened fegyvert kovácsoljanak; de egyszersmind hatalmamban áll elleneiteket elpusztítani.
Iz 54,17
Semmi terv nem sikerűl a szent község, az anyaszentegyház vesztére; és ki annak ellene szól, általa itéltetik el. – Az anyaszentegyház elitél minden nyelvet, mely a törvényben (jog- azaz vallás-ügyekben) ellene emelkedik, ellene szól; és tőle, mivel Istenben és Isten által itél, nincs fölebbvitel más biróhoz.
Iz 54,17
osztályrésze.
méltó jutalmok.
Iz 55,1
A próféta, ki az előbbi részben a messiási ország termékenységét és dicső voltát leírta, Isten nevében meghivást tesz, hogy ingyen ajánlott (1. v.), mindent felűl múló (2.) kegyelemjavait ezen országnak, melyet Isten örök szövetségűl (3.) a Messiás által (4.) minden nép számára (5.) alapít, az emberek szerezzék meg, de valódi érzelemjobbúlásban, mivel Isten fölötte irgalmas (6. 7.) és más gondolkozású, mint az emberek (8. 9.), igéreteit is megtartja (10. 11.), melyeket az inség országából való kivonúlásra és a jövendő boldogságra nézve tett (12. 13.).
A víz, bor és tej, képei a Messiás tanításának és az ő egyéb kegyelemjavainak. – Jézus maga nevezi tanítását víznek (Ján. 4,14. Jel. 22,17.), egész isteni intézetét vendégségnek (Luk. 14,16.), saját személyét kútforrásnak (Ján. 7,37.). A régi egyházban sokáig fennmaradt a szokás, hogy az új keresztelteknek tejet és bort nyujtottak a nyert kegyelmek jelképeiűl.
Iz 55,2
A héber szerint: méritek. Hajdan nem volt sok vert pénz, hanem az arany és ezüst, rudakban volt, melyekből adásvevéskor a szükséges mennyiséget súly szerint mérték.
A próféta megrójja az emberek oktalanságát, kik legfőbb javaikat (az egészséget, becsületet, jó lelkiismeretet) hasztalanságért, mi nem kenyér, mi nem táplál s nem ad valódi megnyugvást, cserébe adják; míg a valódi javakat, melyek egyedűl szereznek igaz békeséget, s melyeket ingyen bírhatnának, megvetik.
Iz 55,3
Gyülekezzetek egybe, új községet alakítandók, melylyel új, örök szövetséget kötök az örök életre.
a Messiáséit, ki második Dávid, és így neveztetik Ezekiel 34,23. 37,24.25. Jer. 30,9. Oze. 3,5. Az uj szövetség itt a Messiás híven teljesűlő irgalomteljes művének neveztetik. Mások szerint: a hű irgalmasságot, melyet Dávidnak igértem (az ő nagy utóda, a Messiás végett. Kir. II. 7,12. Kir. III. 8,25.); de a következő versben ez a Dávid (mivel az „őt“ szócska Dávidra vonatkozik) bizonyságnak és népek tanítójának neveztetik; s ez alatt nem lehet érteni Dávid királyt, hanem a Messiást kell.
Akaratom bizonyságaúl, ki tanítása és élete által tesz bizonyságot arról, mi az én akaratom.
oh új község!
Fölhivás csatlakozásra az új szent községhez.
Minden igéret teljesedésbe megyen, különösen mely az inségből való megszabadúlásra nézve adatott. Többen a sz. atyák és irásértelmezők közől az Ige alatt az Istenség második személyét értik, ki nem tért vissza addig az égbe, mig Atyja megbízását nem teljesítette.
Iz 55,12
az inség országából.
Vesd össze: Izai. 51,18.
Iz 55,13
Mások másképen.
Az Úr ez által örökkévaló módon fogja magát megdicsőíteni. – Ez betűszerint is teljesedett, mert Krisztus neve a „keresztény“ névben mint örök emlék él minden századon át.
Iz 56,1
A próféta továbbá int (lásd 55. r. 1-ső jegyz.) jámbor életre, és keresi a pogányokat, kiket a szent községbe való belépésre meghívott (55. r.), hogy elvegye azon félelmöket, mintha egyesűlésök a zsidókkal nem lehetne tartós (3. v.); megmutatja, hogy a jövendő új szövetség minden nép számára való religio lesz, (4–9.). – Az új község ugyan itt is különösen a Krisztus által alapított anyaszentegyház, mint ez azok fölvételéből kitűnik, kik fogyatkozásuk miatt a levitai hivatalra alkalmatlanok voltak (3–7.); azonban némileg az izraelita község is a babiloni fogság után együtt értetik, minthogy a próféta a zsidóság korszakát a babiloni fogság után a kereszténységével örömest összecsatolja; mivel a pogányok megtérése az igaz Istenhez amabban kezdődött, és ebben végződött.
a religiót.
A szombat átalán a törvény helyett vétetik itt.
Iz 56,3
a pogány.
Iz 56,3
ki áttért, s a szent községhez csatlakozott.
Ne mondja a pogány: Én nem vagyok alkalmas az Úr községébe, és az Isten ismét ki fog engem szakasztani. Az idegen és herélt, itt átalán azok helyett vétetnek, kik Móz. V. 23,1–8. fogva alkalmatlanok voltak fölvétetni Izrael községébe.
A 4. 5. v. értelme: Külső fogyatkozások nem akadályozzák őket az Úrnak új községébe való belépéstől; ha az új szövetség religióját híven megtartják, polgárjogot nyernek az új országban (itt és a síron túl); és habár, mint heréltek, ivadék által nem terjeszthetik tovább nevöket, ez azért nem vesz el, sőt nem csupán ideig, mint gyermekek által történik, hanem mindörökké megtartatik. – Sz. Ágoston szerint, az örök név alatt, mely a herélteknek igértetik, ama különösen dicső jutalom értetik, melyet azok nyernek, kik a mennyország végett (Máté 19,12.) szüzeségben élnek. Lásd Jel. 14,3.4.
azaz: őt.
Iz 56,7
Sionra; az egyházba.
Iz 56,7
templomomban, az anyaszentegyházban. A keresztény anyaszentegyház méltán neveztetik imádság házának, mert az ő valódi tagjai folytonos viszonyban állanak Istennel és az isteni dolgokkal. Vesd össze: Jerem. 7,11. Máté 21,13. Márk 11,17. Luk. 19,46.
Iz 56,7
Az égő- és béke-áldozatok itt átalán istenitiszteleti adományokúl vétetnek.
azaz: imádság háza leszen.
Ha az izraeliták ismét országukba jutnak, az Isten még más népeket is gyűjt hozzájok.
Iz 56,9
Ezen verssel új szakasz kezdődik, mely 57,21.-ig tart. – A próféta az 55. r. és 56,1–8. az új községbe való belépésre meghívást tőn, nem tűzve ki egyebet föltételűl, csak istenifélelmet; most megmutatja, mily kevessé törekszenek kortársai ezen föltételt teljesíteni, minthogy előljáróik hanyagok, haszonlesők és tobzódók (10–12. v.), az igazak bántalmaztatnak és megöletnek (57,1.2.), és a bálványimádás titokban és nyilván gyakoroltatik (3–11.). E gonoszság miatt külellenségek fogják őket megrohanni (12. v. és 56,9.) a nélkül, hogy bálványaik rajtok segíthetnének (57,13.). De mégis az Isten ismét megkönyörűl rajtok, úgy, hogy az istenfélők megszabadíttatnak, az istentelenek kizáratnak, s még keményebben megbüntettetnek (14–21.). A próféta oly korszakot ír le, minő az istentelen Manasszes királyé volt. Lásd a bevezetést.
Mezei vadak, azaz, külellenségek törnek Izraelre, mint egy nyájra. Vesd össze: Jerem. 12,9. Ezekiel 34,5.
Iz 56,10
a tanítók, papok, előljárók, hamis próféták. Vesd össze: Izai. 28,7. s követk.
Iz 56,10
nyájőrző ebek gyanánt vannak, kiknek ugatás által a ragadozó állatok közeledését hirdetni kellene, de hanyagságból vagy félelemből hallgatnak.
álomlátásban. A héber szerint: álmodozók.
Iz 56,11
Mások szerint: falánk.
Lásd Izai. 53,6.
így szólanak ez előljárók.
Iz 57,1
Az igaztalan által halálra üldöztetik. Ennek összefüggése iránt az előbbiekkel, lásd az 56. r. 14.-ik jegyz.
Iz 57,1
e világból, meghalnak.
Iz 57,1
hogy ez nem büntetés rájok nézve, hanem inkább jótétemény, a mennyiben ők (mint következik) az által a gonoszok üldözései elől elvétetnek, és nyugalmat nyernek. Vesd össze: Bölcs 3,1. 4,1. s követk.
a gonoszság és fájdalom.
sírboltjában nyugszik.
Ti bálványozók! halljátok gyalázatos tetteiteket. A zsidó nemzet bűbájosságot és bálványozást űzött, és azért neveztetik jósnőnek, házasságtörőnek és paráznának. Az utóbbi nevekről lásd Izai. 1,21. Oze. 1–3. r.
Kit csúfoltok ti, atyáitok Istenét (11. v.)? – Az istentelen Manasszes király alatt valóban sok csúfság vitetett véghez Jehova és az ő religiója ellen. Vesd össze: Krón. II. 33,6.
Iz 57,5
Vesd össze: Móz. V. 12,2. Kir. IV. 17,10.
Iz 57,5
vagy a patakoknál (melyek a völgyekben folytak).
kik az iszonyatos völgyekben saját gyermekeiteket áldozzátok föl. – Manasszes bálvány-berkeket tartott, és Benennom völgyében saját gyermekeit Moloch tiszteletére megégettette. Lásd Krón. II. 33,3.6.
Iz 57,6
Mások szerint: Vízforrásos tájakon.
a helyett, hogy az Úr és az ő temploma lenne osztályrészök és örökségök.
bálványozó, parázna fekvőhelyet, oltárodat.
Iz 57,8
házi bálványaidat, a törvényre intő emlékjelek helyett. Lásd Móz. V. 6,9.
Iz 57,8
mellettem bálványt is imádsz.
Iz 57,8
hogy szeretődet fölvedd.
Iz 57,8
a bálványképekkel.
A héber szerint: szeretetet mutatsz ágyaik iránt, valahányszor őket látod.
Iz 57,9
Mitsem kimélsz, hogy Molochnak (ki királynak neveztetik) tessél. A héber szerint: Te a királyhoz olajjal mégy és sok drága kenetet viszesz. Mások így adják az értelmet: Te a bálvány királyokhoz, kiknek kegyét keresed, ajándékokkal, nyájaskodásokkal közeledel.
Iz 57,9
hogy a messze levő bálványképeket megajándékozd. Lásd Ezekiel 16,36. 23,16.40.
azaz: mélyen a hizelgés és bálványimádás által.
Iz 57,10
elvesztegeted erődet a bálványozás sokféleségével.
Mivelhogy még némi erőt és jólétet érzesz, nem fordúlsz hozzám. A héber szerint: Még találsz egy kevés erőt, és nem vagy egészen kimerítve.
Iz 57,11
Ki bírhat téged félelem által arra, hogy a hazudságnak, a bálványoknak szolgálj, és engem elfeledj, ha én melletted vagyok?
Mivel hosszútűréssel néztem vétkeidet, és nem büntettelek, mindinkább elfeledkeztél rólam. A héber szerint: Mivel hallgattam sok ideig, elfeledkezel rólam.
De én majd nyilvánossá teszem, mily igaz vagy te (gúnyosan), a büntetés által, melyet rád mérek, rád hozván a külelleneket, kik téged nyomorúságra visznek, a nélkül, hogy a te cselekedeteid, bálványképeid rajtad segíthetnének. Vesd össze: Izai. 56,9.
Iz 57,13
azután, a fogságban.
Iz 57,13
a te bálványaid.
Iz 57,13
E bálványképeket a harcz viharja magával fogja ragadni, azok veled együtt vándorolnak a fogságba.
Igaz tisztelőim a babiloni fogságból visszatérnek, s az ország és templom ismét osztályrészök leszen.
hanem életet (váltságot) küldök. Mások szerint …mindvégig, mert a szellem kimegyen előttem, és a lélek, melyet teremtettem (mivel különben meghalnak).
Iz 57,17
a nép fösvénysége, minden tiltott és érzéki kivánsága miatt.
tőle, martalékúl adván elleneinek, kik őt elhurczolták.
kik bűneiket megbánták.
Iz 57,19
Az ajkak gyümölcse itt az Isten dicsérete, melyet az ajkak Isten jótéteményeiért mondanak.
Iz 57,19
üdvöt, váltságot annak stb.
a pogányok között elszórva élő minden zsidónak. Lásd Efez. 2,17.
De az istentelenek, kik mindig nyugtalan lelkiismerettel vannak, és csak gonosztetteket hoznak napfényre, ez üdvben nem fognak részesűlni.
és nem nyernek üdvösséget.
A következő fegybeszédet a próféta Isten parancsára azon zsidóknak tartotta, kik a babiloni fogság alatt böjtölés és más külső cselekedetek által akarták Isten kegyelmét megnyerni. Hogy Izaiás a babiloni fogságot tartotta szem előtt, kitűnik Zak. 7,2–7.-ből, hol a próféta a fogságból visszatérteknek megmondja, hogy Isten az ő böjtölésöket amaz időszak alatt nem vette kegyelmesen, s ezt már a régi próféták is megjövendölték. Ezen régi próféták alatt Zakariás értette Izaiást is.
Iz 58,2
Minden nap kérnek engem, hogy végzéseimet nekik kijelentsem a váltság ideje és módja iránt.
Iz 58,2
religióját.
Iz 58,2
érdemlett jutalmúl jócselekedeteikért, a váltságot.
A héber szerint: akarják, hogy Isten közel legyen, könyörűljön rajtok.
Iz 58,3
Ti kérditek, miért nem talál tetszést nálam a ti böjtölésetek? Azért (mint következik), mivel önkéntesen választatott, s embertársaitok iránt szeretetlenséggel van egybekapcsolva.
Iz 58,3
Midőn böjtöltök, nem engedelmességből teszitek azt, hanem tinakaratotokból, különféle szándékból.
szeretetlenűl hajtjátok be adósságaitokat.
Iz 58,4
pörlésre adósaitokkal, vagy békétlenségre saját házatokban gyakoroljátok a böjtöt.
Iz 58,4
és zaklatjátok, bántalmazzátok adósaitokat.
A héber szerint: verekedtek. Nem úgy böjtöltök, hogy szavatok meghallgattassék a magasságban. – Izaiás nem kárhoztatja a böjtöt átalán, hanem a böjtnek csak itt leírt módját; a próféták a valódi böjtöt, mint a kivánságok fékezésének s a lélek erősítésének különös eszközét mindenkor ajánlották.
Iz 58,5
A héber szerint: nádképen.
Iz 58,5
csak külső vezekléssel.
Vajjon a külső cselekvények teszik-e az igazi böjtöt? Nincsenek-e sokan a keresztények között is, kik a parancsolt böjti és megtartózkodási napokat megtartják, de a mellett vétkeikben fetrengenek, s a felebaráti szeretetet megsértik?
Jobb böjtölés ama külsőnél (5. v.) a szerencsétlenek gyámolítása és megmentése. A valódi böjtölés, úgymond sz. Ambrús, ez: távozni a gonosztól, fékezni a nyelvet, haragot és kivánságokat, megtartózkodni a rágalmazástól. A nagy és átalános böjtölés, úgymond sz. Ágoston, ez: a világ tiltott gyönyörüségeitől megtartózkodni.
Iz 58,7
Mások szerint: az inségben tévelygőket, szegény számüzötteket.
embertársadat.
Iz 58,8
szerencséd.
Iz 58,8
a te igazságod lesz vezéred a hazába.
Az Úr az ő dicsőségében fölvesz téged. Mások a hébert így: és az Úr dicsősége fejezi be pályádat.
Iz 58,9
embertásaid elnyomását.
Iz 58,9
A középújjal való mutatás gúny volt a régieknél.
Mások szerint: hiúságot, hazudságot.
Balsorsod szerencsére változik.
Iz 58,11
A héber szerint: és a szárazságban megelégíti lelkedet.
Iz 58,11
szabaddá, vidámmá teszi, megerősíti.
nem csalnak, nem apadnak el.
Iz 58,12
Szó szerint a héber: És fölépíttetnek az örökkévalóság (az előkor) romjai. Ez erős kifejezés alatt csak távolabb értelemben vehetők Palesztinának a számkivetés alatt leroskadt házai; tökéletes értelemben, a régi pogány előkor, a bűnbe és inségbe esett emberi nem értetik, melynek Izrael által kellett ismét fölépűlni.
Iz 58,12
az izraelitákat, az emberiséget, kiben az eredeti méltóságból az alap maradt fenn.
Iz 58,12
Jerusalem, az egyház falai fölépítőjének. A héber szerint: a repedések beépítőjének (az előbbi boldogság helyreállítójának) fogsz hivatni.
Ki az utakat biztosítja, vagy helyreállítja, mint a héberben van.
Iz 58,13
tenügyeidet.
önzésed útján.
Iz 58,14
az Úr segélyében.
uralkodóvá emellek az országban.
A próféta e részben tanítást ad a népnek, mely szerencsétlenségének okát nem magában, hanem Istenben keresi, hogy Isten tud és akar megszabadítani a babiloni fogság idején is, hanem az ő gonoszságuk még ez idő alatt is (vesd össze: Dán. 9.) akadályozza ezt (1–15. v.); mert a bűnök miatt jő büntetés a zsidókra és pogányokra (16–19. v.). A nép bűnbánó részének meg fog jelenni az Üdvözítő, új örök szövetség köttetik, Isten lelke árasztatik (20–21.). Lásd Izai. 50,2.
a mennyiben a bűnök közbe tolakodnak. Vesd össze: Jerem.sir. 3,44.
Iz 59,4
a törvényszéken.
Iz 59,4
pénzben, világi tisztességben stb.
Lásd Zsolt. 7. 21-ik jegyz.
Iz 59,5
veszélyes, romlást hozó terveket koholnak.
Iz 59,5
és mitsem végeznek.
Iz 59,5
ki az ő gonoszságaikban részt vesz.
és a mit feltörnek.
Iz 59,6
Ármányaik és cselekedeteik semmi hasznot sem hoznak embertársaiknak (hanem veszélyt).
bűnös munka.
vétkes.
cselekvésök.
Iz 59,9
a büntetéstől felmentő itélet.
a birói segély Isten által.
most, midőn váltságot várhatnánk, folyvást tart a szerencsétlenség.
szabadúlás után epedünk mindnyájan, mint az éhes medve étel után.
gonoszságainkat ismerjük.
elpártolás és megtagadás által.
Iz 59,14
A birák nem itélnek többé jog és igazság szerint.
a jog és igazság rövidebbet húz a törvénykezésben.
Iz 59,16
nincs képviselője és boszúálló védője az igazságnak.
Iz 59,16
A héber szer. nincs, ki azt (az igazságot) képviselje.
Mivel senki sincs, ki az igazság ügyét fölfogja, ő kénytelen fölfogni, és az istenteleneket elpusztítani.
Iz 59,17
a büntető igazságba.
az ő szorongatott jámbor hiveinek megszabadítására, Isten büntető itélete is mindenkor a kegyelem munkája, a mennyiben a jókat megszabadítja a gonoszok hatalmától, s a gonoszokat is meg akarja jobbítani.
a távol országoknak, az Istenről elfeledkezett pogányoknak. – A héber szerint e vers: Érdem szerint, e szerint fizet ő haraggal ellenségeinek, igy fizet elleneinek, s a szigeteknek megfizet.
Mások szerint: mint a meggátolt.
A Messiás.
Iz 59,21
oh szent gyülekezet!
azután az én egész új községem prófétai nép lesz, az Istentől tanított gyülekezet. Lásd Izai. 54,13. Joel 2,28. s követk.
A próféta, ki az előbbi rész végén ismét visszatér a Messiásra és az ő országára, most Isten ez új országának dicsőségét leirja. Ezen országban Isten láthatólag megjelen (1. 2. v.), a pogány népek mindnyájan elésietnek, hogy abba fölvétessenek (4–13.), és utóljára meghódolnak minden ellenségei, úgy hogy végre átalános béke fog uralkodni, és Isten lesz minden mindenben (14–22.). E jövendölés összefoglalja a messiási ország kezdetének és áldásteljes végzetének időszakát. A babiloni fogságból való szabadúlásra csak ittott vannak gyenge vonatkozások, a mennyiben a képek a messiási ország rajzolásához onnan vétettek. Mások szerint: Üdv neked! Értelme ez: Föl, Jerusalem! mig az egész föld sötét éjben (bűnben és nyomorban) fekszik, fölötted az Úr fényessége (a Messiás áldása, üdvözítése) láthatólag föltámad; azért hagyd magadat az ő fényétől fölvilágosíttatni (megszenteltetni, üdvözíttetni).
Mások a hébert így: A népek a te világosságodhoz zarándokolnak, és a királyok a te fényességedhez.
Mások a hébert így: és leányaid ölben hozatnak. – A pogányok eljőnek, és magokkal hozzák Izraelnek közöttök elszórt fiait. A zsidók tökéletes belépése az egyházba a pogány népek által eszközöltetik.
Iz 60,5
Mások a hébert így: Akkor remegni fogsz és örűlni.
a napnyugati pogányok sokasága. Mások szerint: a tenger gazdagsága.
Nemcsak a nyugati népek, hanem a keletiek t. i. az arabok is eljőnek tevéiken, meghozván hódolásukat. Izaiás egyes népeket nevez a pogányok helyett átalán. Madián, Éfa, Cédár, Nabajot, arab törzsek. Móz. I. 25,2.4.13.
Iz 60,7
Az arab népek nagyszámú nyájakat hoznak elé áldozatok bemutatására. Ez a messiási istenitiszteletben leendő részvétel képe, mely a levitai isteniszolgálattól vétetett.
Iz 60,7
A héber szer. föllépnek oltáromra, mint kedves áldozatok.
megdicsőítem az anyaszentegyházat. – Tökéletlen értelemben, egyszersmind ama pogányok is értetnek, kik a babiloni fogság után az igaz Istent tisztelni kezdették, és áldozataikat Jerusalembe hozták a templomba.
Kicsodák mind ezek a népek, kik az anyaszentegyházba (a lélek tulajdonképeni hazájába) sietnek?
Iz 60,9
nyugatnak legtávolabbi tengermellékei.
Iz 60,9
A héber szerint: és legelőbb a Tarzis- (spanyolországi) hajók. – Nyugat nagy hajói már régen várnak (vesd össze: Izai. 2,16.), hogy a népeket Jerusalembe vigyék.
Iz 60,9
a hivő zsidókat és pogányokat.
a tiszta érzület és szándék képei.
Czélzás Jerusalem kőfalaira, melyeket Círus és Darius (Ezdr. I. 6,4.8.) fölépíteni engedtek, s értendők a pogányok és fejedelmeik, kik az egyházat magok közt megalapították és oltalmazták.
Minden időben fognak a népek és királyaik nálad fölvételt keresni és találni.
Ez nem mondathatik a földi népről, mert akkor ez nem teljesedett volna. Értelme inkább ez: Akárki, bármely népnél vagy országban, nem szolgál az egyháznak, és hitben nem hódol neki, az istentelenekkel együtt elvesz. Ebből egyszersmind kitűnik, hogy nem elegendő Jézusban, mint az egyház fejében hinni, ha egyszersmind nem tartozunk anyaszentegyházához, mely az ő teste, és nem maradunk vele egyességben; mert mint sz. Ciprián mondja: ki nem akarja, hogy az egyház legyen anyja, annak az Isten sem lesz atyja.
az új Jerusalemnek és templomnak a legtartósabb és legnemesebb fából kellett épűlnie. A templom építéséhez a babiloni fogság után czédrusokat is használtak (Ezdr. I. 3,7.). A város és templom dicső épülete, képe az egyház dicsőségének és örökkévalóságának. A templom Isten lábainak zsámolya. Lásd Krón. I. 28,2.
A szent község minden ellensége meg fog egykor hódolni az Isten egyházának. E jövendölés az idők végezetével fog teljesedni, midőn egy akol leszen és egy pásztor.
Mások szerint: járó, lakó.
A népek minden erejöket s gazdagságukat neked hozzák.
Gazdag, szerencsés, a Salamonéhoz hasonló (Kir. III. 10,27.) időszak fog következni.
hanem jámborságot, jólétet és hálát találnak benned a helyett. A héber szerint: szabadúlásnak nevezed kőfalaidat, dicsőségnek kapuidat. – Ez is a következővel együtt az egyháznak utolsó dicső időszakára vonatkozik, midőn az a mennyek országával összeolvad.
A próféta áttér a győzedelmes egyházra mennyekben. Lásd az előbbi helyet.
a mennyországot.
A próféta visszatér a küzdő egyházra a földön. Az egyház egy kis ágából számtalan fakad. Egy Péter, Pál, Benedek, Ferencz, Ignácz a magokhoz hasonló szellemüekben sok ezrekké növekedtek. Sz. Jeromos szerint, ez a diadalmas egyházra is vonatkozik, hol azok, kik a kevésben hívek voltak, sok fölé helyeztetnek.
Iz 61,1
E részben a Messiás beszélve vezettetik be. Hirdeti a szent községnek, hogy ő Istentől van megbízva, neki a váltságot jelenti, s azt egyszersmind valósítani (1–3. v.), mi által Isten országa minden pogányok között egész dicsőségében ismét visszaállíttatik (4–9.). Erre felel a szent község, és kifejezi örömét az adott igéret fölött, valamint teljes bizodalmát annak teljesedéséhez (10. 11.). E részben is oly képek alatt ábrázoltatik a messiási váltság, melyek a babiloni fogságból való szabadúlástól vétettek.
Iz 61,1
a Messiáson, az én emberi természetemen. Vesd össze: Luk. 4,18. Hogy itt a Messiás szól, s nem, mint újabb értelmezők állítják, a próféta, részint a 42. 49. 50. részekben előfordúló helyek összehasonlításából, részint a 3. versből tűnik ki, hol a szóló mondja, hogy a váltság valósítására van hivatva; de leginkább kitűnik Luk. 4,21. hol Jézus a názáreti zsinagógában kijelenti, hogy ezen jövendölés tárgya ő maga.
Iz 61,1
mert az Úr tett engem fölkentté, azaz, Messiássá, mint e szó jelenti.
A héber szerint: a nyomorúaknak, a szegényeknek. Mások másképen.
Iz 61,2
Czélzás a zsidó szabadítási vagy jubileumi évre (Móz. III. 25,9.), melyben minden héber rabszolga szabaddá lett, s az elszegényedett lakosok is, kik jószágaikat eladták, ismét eredeti örökségükhöz jutottak. Hasonló módon nyerik vissza a Krisztus által bekövetkező kegyelem-időben a bűn rabjai szabadságukat, és az elvesztett isteni fiúságot és örökséget. Mások szer. A kegyelem évét az Úrtól.
az Isten ellenségein, kik a váltság jótéteményét magoktól eltaszítják. – Czélzás a babiloni fogságból való kiszabadúlás idejére, mely a zsidókra nézve öröm, a kaldeusokra nézve boszú és pusztítás ideje volt.
Iz 61,3
Gyászolás idején a zsidók szőrruhába öltöztek, fejökre hamut hintettek, és megtartózkodtak minden kenekedéstől.
Iz 61,3
az új Sionban.
Mások a hébert így: igazság fáinak. Mások: megáldott terpentin-fáknak, tölgyeknek.
kik eddig üldöztek titeket, ezután meghódolnak nektek.
Iz 61,6
királyi papságnak. Pét. I. 2,9.
Iz 61,6
gazdagságát.
dicsőségök uraivá lesztek.
Iz 61,7
Sokféle szenvedéstekért ti (azaz, gyermekeitek) magasztalni fogjátok azért a jutalmat, mely szinte (mint következik) sokszoros és igen nagy leszen.
A héber szerint e vers: A ti gyalázatotokért kettős lesz jutalmatok, és a pirúlásért dicsérni fogják őt örökségében. Bizonyára stb. A messiási ország polgárainak örök jutalmazása kiállott szenvedéseikért itt ismét akképen van fölfogva, mint a Palesztinába visszatérő izraeliták jutalmazása.
Iz 61,8
gyűlölöm az igaztalan jószágot, habár égő-áldozatúl mutattatnék is be. Értelme ez: mert, úgymond az Úr, mint igazságos Istennek meg kell őket jutalmaznom (ellenségeiket megbüntetnem).
A héber szer.: híven megjutalmazom cselekvésöket.
Az ő maradéka ismeretessé teszi magát úgy is, mint az Úr megáldott ivadéka. Ez különösen az egyház első idejéről szól, midőn a szent község a zsidók közt keletkezett, s a pogányokból még keveset nyert vala meg.
Iz 61,10
A próféta a megváltott gyülekezet nevében szól.
fej-ékkel.
Mint a föld meghozza terményét, úgy növekedik fokonkint Isten országa a népek előtt, s fölhíja őket belépésre.
Iz 62,1
A szent községért. – A próféta ki az előbbi rész utolsó versében a szent község nevében kifejezte örömét az igért üdv eljövetelén, erősen fölteszi más jámborokkal (6. v.), hogy nem szűnik meg addig könyörögni, mig az el nem jő. Ezen üdvöt ismét úgy fogja föl, mint szabadúlást a fogságból, s egyszersmind mint a Messiás általi szabadúlást, de mégis olyformán, hogy az utóbbi forog ismét különösen szem előtt, mig az első háttérben marad.
a Messiás. A héber szerint: az ő igazsága és üdve.
Iz 62,2
A héber szerint: a te igazságodat.
Iz 62,2
A héber szerint: a te dicsőségedet.
L. a 4. v.
Te Isten kezében, Isten vezérlete melett az emberiség koronája és ékessége leszesz.
Iz 62,4
Nem leszesz többé elhagyott.
Iz 62,4
kedveltemnek.
Iz 62,4
A héber szerint: eljegyzett arának. Te az én kedves menyasszonyom leszesz.
A héber szerint: és földed eljegyeztetik. Ezen igéret, hogy Izrael nem lesz többé elhagyott, hanem mindig Isten kedveltje marad, csak annyiban teljesűlt Izraelen, a mennyiben az egyház belőle támadott, nem a földi Izraelen, mely később elvettetett; azért tulajdonképen csak a messiási országról lehet itt szó.
A héber szerint: Mint az ifjú nőül veszi a szüzet, úgy egyesűlnek veled a te fiaid.
könyörögve Istennek Sion fölépítéseért. Lásd 1. jegyz. Az őrök, a pásztorok, előljárók; ezeket híjja föl a próféta, hogy könyörgésöket Sion fölépítése iránt övével egyesítsék.
dicséret tárgyává a földön. Izrael megerősítése az anyaszentegyház alapítása által történt; mert a földi Izrael elveszett.
Az Isten mindenhatóságára esküszik, melynél fogva igéreteit teljesítheti.
A megváltott község nem lesz többé kénytelen javait ellenségeinek átengedni, hanem azokat saját és szent használatára fordíthatja. Ez tökéletes értelemben az új község szellemi gazdagságára vonatkozik, mely attól soha sem fosztathatik meg, és csak tökéletlenűl az izraeliták boldog állapotjára a babiloni fogság után, a mennyiben ez nem tartott mindig, hanem a rómaiak alatt megváltozott. – E versben egyébiránt az áldozati vendégségekre van czélzás (Móz. III. 23,34. s követk. Móz. V. 12,17.18.).
Iz 62,10
Fölhivás az első megváltottakhoz, különösen azok előljáróihoz, hogy a szent városból menjenek ki, és a még be nem lépett népeket a belépésre lelkesítsék, és nekik azt megkönnyítsék.
Némely értelmezők az e versben említett nép alatt az idők végezetével az egyházba belépendő Izrael népét értik, az utóbb érintett nemzetek alatt a pogányokat, kik egymásután csatlakoztak a szent községhez.
Lásd Izai. 40,10.
Iz 62,12
az új község tagjait.
új község.
Iz 63,1
A próféta e részben egy véres győzőt ír le Édom fölött (1–5. v.), és átalán a népek fölött (6. v.); hálát ad a szent községnek mindig osztályrészűl jutott váltságért (7–9.), megismeri a nép bűneit és inségét (10–19.), és könyörög a szabadúlás halaszthatlan valósításaért (64. r.). – A győző világosan, mint isteni hős, van jellemezve (1. v.). Az általa legyőzött ellenségek alatt nem csupán az edomiták értendők, miután a 6. v. átalán a népek említetnek általa legyőzöttekűl. Édom és a népek alatt együtt szintén nem lehet érteni a kaldeus birodalom népeit, mivel ezek az előre bocsátott jövendölések szerint a persák és médusok által valának legyőzendők, amazok pedig mint világosan megjegyeztetik (3. v.) csak az isteni hős által valának kiírtandók; Édom és a legyőzött népek alatt tehát Isten országának lelki ellenségeit kell érteni, kik egyedűl Isten hatalmába juthatnak, és azért az isteni hős nem lehet más, mint a Messiás, ki Jel. 19,14. is ehhez hasonlóképen ábrázoltatik. Vesd össze: Izai. 34. r.
Iz 63,1
A héber szerint: vörös.
Iz 63,1
Izai. 34,6. vérrel fecskendezett ruhában, az Isten ellenségeinek városából.
Iz 63,1
szép az ő vérrel hintett ruhája által. Az isteni büntető igazság vére az isteni igazság és kegyelem ékessége; mert Isten azért büntet, hogy jót tegyen.
Iz 63,1
ugymond a Messiás.
Mások a hébert így: ki szabadúlást igér, és van hatalma megszabadítani.
Kérdi a próféta.
Iz 63,3
A sajtónyomás az ellenség véres eltiprásának képe. Lásd Jerem.Siralm. 1,15. Joel 3,13.
Iz 63,3
Itt világosan ki van zárva minden segély amaz ellenségek legyőzésére; tehát nem lehet alattok érteni Izrael földi ellenségeit, kiket Isten a médusok és persák által akart tönkre tenni.
Iz 63,3
A héber szerint: nedvök.
A vérrel hintett ruházat némely sz. atyák szerint a Messiás szenvedéseire vonatkozik, mi által a világ és pokol fölött győzedelmet nyert; mások szerint, az ő véres győzelmeire Isten ellenségei fölött az utolsó időkben; ismét mások szerint, mindakettőre együtt, mi legvalószinűbb, mivel e jövendölés is az egész messiási korszakot átkarolja.
boszú és megváltás együtt. Boszú Isten ellenségeinek, a megátalkodott bűnösöknek, váltság a bünbánóknak.
senki sem segíthetett a bűnbe és nyomorba esett emberiségen, mint az Isten fia az ő szenvedései által, melyekkel Isten haragját megengesztelte.
Iz 63,6
Izai. 51,17. 21,22.
Mások szerint …haragomban, úgy hogy nedvök (vérök) a földre ontatott.
Az összefüggésre nézve, lásd az 1-ső jegyz.
kik meg fogják tartani igéreteiket.
Iz 63,9
azon, mintha nem segithetne. Mások a hébert így …szorongásukban ő is szorongott. Mások másképen.
t. i. ő maga. Lásd Móz. II. 33,14.15. s követk.
A szent alatt Mózest értik. A héber szerint: megszomorították az én szent lelkemet.
Iz 63,11
és visszatartotta haragját. Mások a hébert így: Akkor megemlékezett népéről, Mózes régi napjairól (és mondá:) Hol vagyon stb.
Iz 63,11
A próféta lélekben ismét a fogságba helyezkedik vissza, mely itt az emberiség átalános inségének képeül van.
Iz 63,11
Áronnal és a többiekkel.
Mózes tanítását és csodatevő erejét.
az egyenes síkon.
szeliden a kövér legelőre.
A próféta a nép nevében szól.
Te segíts rajtunk; mert Ábrahám és Jákob az ő segítő hatalmokat (melyet benned bírnak Jerem. 15,1. Makk. II. 15,14.), nem akarják használni, mert nem telik kedvök elfajúlt gyermekeikben.
Mások a hébert így: csaknem kiirtották a te szent népedet, és ellenségeink stb. Mások másképen.
Isten népének.
Oh bár magad jőnél váltságunkra! – A próféta, ki a váltságról való kilátásaiban a fogságból lett földi szabadúlást majd mindig összeköti a Messiással, e szavakban, a sz. atyák szerint, különösen kifejezi ohajtását a Messiás eljövetele iránt, habár egyszersmind szem előtt tartja a fogságból való szabadúlást is. V. ö. Izai. 63,1. jegy.
A te fölséges megjelenésed megrendíti a természetet, és rémületbe ejti az embereket. Sz. Jeromos és más sz. atyák szerint, itt különösen Krisztusnak itéletkor leendő eljövetele értetik, bár első eljövetének is nagy változás lett következése a természetben és emberiségben.
Iz 64,3
Krisztus eljövetekor; tökéletlen értelemben, a fogságból való szabadításkor.
összeroskodunk nagy fölséged előtt. A héber szerint: nem várjuk azt (ily teljességben).
A mit akkori eljövetedkor (3. v.) azoknak, kik váltságodat várják, készítettél, azt soha ember a legrégibb időktől sem tapasztalta, hacsak te ki nem jelentetted. Vesd össze: Kir. I. 2,9.
Iz 64,5
Akkor ha majd eljösz, hozzád veszed azokat, kik az általad kijelölt úton tántoríthatlanúl haladtak.
A héber szerint: mert vétkeztünk; sokáig tart még (haragod) míg megszabadúlunk.
Az Istenről való elfelejtkezés átalános lett közöttünk, úgy hogy az egyes kivételeket alig lehet észrevenni. Egy ideig a babiloni fogság előtt és után ilyen volt a romlottság.
a szent város.
Iz 64,11
a templom.
Az ország, város és templom elpusztúltak, sokáig késlelteted-e még a váltságot?
ily előzmények után.
Iz 65,1
Isten feleletül adja: hogy a zsidók önmagok okai büntetésöknek és elvettetésöknek, mivel Istent nem keresték. Helyettök Isten a pogányokat hívja meg, kik őt keresik, inségökből megszabadíttatni óhajtván.
A héber szerint: mely nem az én nevemről neveztetett (nem hivatott Isten népének).
a zsidókhoz.
A kertek sürűiben áldoztak Adonisnak, Priapusnak és Venusnak. A téglával fedett sima tetőkön oltárok voltak, melyeken a csillagok tiszteletére illatszert égettek. Lásd Kir. IV. 23,12. V. ö. Móz. II. 20,25. s követk.
Iz 65,4
A sirűregeknél kérdezték a pogányok a halottidézőket a jövendő felől. Lásd Izai. 8,19. 29,4. A templomokban aludtak, hogy jóslatos álmokat nyerjenek.
Iz 65,4
mi tiltva volt. Móz. III. 11,7.
a pogány áldozat-hús leve.
Iz 65,5
Azaz, olyannak, ki nem hódolt azon bálványozó babonáknak, mondják: Nem akarom, hogy veled legkisebb közöm legyen, mert avatatlan vagy. Mások szerint ez a később támadt farizeusi felekezet érzületére vonatkozik, melynél fogva a zsidók minden pogányt tisztátalannak tartottak és utáltak. Mások a hébert így: mert szent vagyok.
Ezek örökké tartó tűz által fognak büntettetni.
Iz 65,6
Határozottan el van tőlem végezve.
Iz 65,6
Nem maradok veszteg ez iszonyúságoknál.
Vesd össze: Zsolt. 78,12.
Elvetem őket, a mint ők elvetettek engem.
Valamint a vinczellér nem veti el a gerezdet, ha rajta még egy két nedvteljes szemet talál, úgy az Úr is a jámborok miatt nem veti el az egész népet, hanem amazokat megszabadítja. Vesd össze: Máté 24,22. – E szavak tökéletes értelemben Krisztus idejében a zsidók elvettetésére, s közőlök a keveseknek, Jézus apostolainak és tanítványinak megmentésére vonatkoznak; csak tökéletlen értelemben alkalmazhatók a babilon fogság után való időre, midőn a zsidóknak csak egy kis része tért vissza, a többiek a népek közt szét szórva maradtak.
Mások szerint: hegyemet (Siont). Vesd össze: 11. v. Az ivadék, az örökös, a keresztény hivők első serege; tökéletlen s alsóbbrendű értelemben, a fogságból visszatértek.
Iz 65,10
A héber szerint: Száron (Lásd Izai. 33,9.).
termékeny völgy éjszakra Jerikótól. Józue 7,26. Száron és Ákor átalán az ország helyett vétetnek. Ez igen termékeny leszen. Az egyház igen nagy számú hivőket nyer, bővelkedve minden lelki jóval. Csak tökéletlen értelemben vehető ez Palesztina áldott állapotára a babiloni fogság után.
A héber szerint: Gadnak és Meninek (a szerencse és sors istenének) oltárt emeltek, és italáldozatot tesztek. Gad és Meni, valószinűleg a szerencse-csillagoknak tartott Jupiter és Venus.
A „zsidó“ név csúfnév leszen; ti meghaltok (büneitekben), az én választottaim élni fognak, és nevet nyerni Krisztustól, ki igazság és élet. Vesd össze: Jel. 2,17. A 11–15. versekben azon büntető itéletek vannak említve, melyek a zsidó nemzetet, mely Megváltóját elveté, Jerusalem pusztúlásától fogva érték és folyvást érik.
Iz 65,16
Ki magát Krisztus nevében megszenteli, megáldja (ki magát Krisztus hitében boldogítja), az igazság Istenétől fog megáldatni (az igaz Istent megtalálja, s tőle boldogíttatni fog).
Mindnyájan az igaz Istenre fognak esküdni. E vers értelme ez: Ezután a ki csak keresztény (és mindnyájan azok lesznek), ismerni fogja az igaz Istent, s mindnyájan az igaz Istenre fognak esküdni; az igaz Isten tisztelete átalános lesz, mint alább előadatik. Ebből kitűnik, mint foglalja a próféta egy képpé össze a kereszténység legelső kezdetét és annak végső idejét.
A dolgok új rendét állapítom meg. Ez csak tökéletlen értelemben vonatkozik Zsidóországnak isméti helyreállítására a babiloni fogság után; tökéletes és tulajdon értelemben a világ átváltozására Krisztus első, különösen pedig utólsó eljövetekor. Vesd össze: Pét. II. 3,13.
Mások szer: Jerusalemen, az én szenteimen és bennek.
Ott rendszerint senki sem lesz olyan, ki életczélját el ne érte volna; mert habár némelyek korábban halnak is meg, csak annyi, mintha száz esztendeig éltek volna, mivel jól éltek, és azért örökké élni fognak; mig a bűnös, bármily sokáig él is, átkozott leszen, mivel gonoszúl élt, és örök halállal hal meg. Vesd össze: Bölcs. 4,8.9.
A mit itt épitenek, ott fogják lakni; a mit itt vetnek, ott aratják.
Iz 65,22
a terpentinfa, tölgyfa napjai szerint, melyek ezred évig is élnek. A görög forditásban: Az életfa napjai szerint. – A választottak élete örökkévaló leszen, mint Jézus Krisztusé, ki az élet fája. Jel. 2,7.
A héber szerint: és kezeik munkáit el fogják használni.
Iz 65,23
azon rettegve, hogy gyermekeiket csakhamar elvesztik, vagy elvetemedni látják. Mások a hébert így: és nem nemzenek gyermekeket hirtelen halálra.
mert az Úrtól megáldott ivadék ők, és utódaik megmaradnak nekik.
Izai. 49,8.
Iz 65,25
Izai. 11,6–9.
Iz 65,25
s nem véres táplálék többé. A gonoszok ártalmatlanok lesznek.
Iz 65,25
a kigyók s egyéb kártékony teremtmények.
Izai. 11,6–9.
Iz 66,1
E résznek hasonló tartalma van az előbbiéhez; a zsidók elvettetését tárgyazza, és az új és örökkévaló község alakúlását.
Én az égben és földön lakom, mindenütt jelen vagyok; micsoda templom foghatna be engemet. A próféta megmutatja előbb ama zsidóknak, kik külső templomi szolgálatjok után vártak megigazúlást, hogy az Isten nem a külsőleg jámborokat, hanem csak a bűnbánókat fogadja kegyelmébe. Ama képmutatók megbüntettetnek, mialatt ezek, kik a szent községet képezik, nagyszámu ivadékká növekednek. Ezen átmenet után az új Jerusalemre, ez bővebben rajzoltatik jelen rész végeig.
Én vagyok a mindenség alkotója; azért nem nézem a helyet, a hol valaki imádkozik, legyen ez bármily pompás, hanem a könyörgőnek érzületét.
Iz 66,3
juhot vagy kecskét.
Iz 66,3
A héber szerint: mint a ki ebet öl.
Iz 66,3
hogy a templomban azzal füstöljön.
Iz 66,3
A ki nem a bűnbánat érzelmeivel (2. v.) tisztel engem, habár áldoz is, szintoly kevessé tetszik nekem, mint a hitetlen pogányok, midőn embereket, ebeket és sörtéseket áldoznak, és bálványaikat imádják.
Ezen képmutatók ezt hajlamaiknál fogva teszik, érzékiségök ösztönéből, és gyönyörködnek gyalázatos tetteikben és vétkeikben. Izai. 1,11.
Iz 66,4
Azért, mivel ők csúfoltak engem, én is megcsúfolom és megcsúfoltatni hagyom őket. Mások a hébert így: az ő vesztöket választom.
Azért mivel ezen képmutatók az ő, csupán külső religiójok mellett maradnak, és az én fiam, a Messiás szavát nem hallgatják, ki őket belső szívbeli religióra akarja vezetni, tehát az ő megszégyenítésökre vallási intézményöket megszüntetem, és a mitől félnek, a templom és ország elpusztúlását rájok jőni engedem.
Ti kevésszámú istenfélők, kik hívásomat hallottátok (4. v.) figyeljetek az Úr szavára: A hitetlen zsidók, a ti atyátokfiai gyülölnek titeket, kitaszítanak mint hitehagyottakat a gyülekezetből, üldöznek miattam, azt hivén, hogy nekem azzal szolgálatot tesznek (vesd össze: Ján. 16,2.), és mondják nektek: Az Úr, kit ti tiszteltek, mutassa meg magát dicsőségében, nem pedig mint keresztre feszített Messiás, hogy lássuk ezt a dicsőséget és veletek örvendhessünk. – Ezen képmutatók megszégyenűlnek; mert az Úr dicsőségesen föltámad, és átadja őket a rómaiaknak (lásd a követk.).
A próféta hallja a zsidók jajkiáltását a rómaiak által ostromlott városban; hallja egy zsidó felekezetnek, a zelótáknak zajgását, kik magokat a rómaiak ellen makacsúl védelmezték, a templomot védvárrá alakították és holttestekkel betöltötték; hallja az Isten szavát, ki a hívtelen zsidóknak, kik az ő fiát megfeszítették, most megfizet. József, a zsidó történetíró beszéli, hogy négy évvel a zsidó háború kiütése előtt, valami Jézus nevű, Hanani fia, hét évig és öt hónapig éjjel nappal ez igéket kiáltotta: Szózat keletről, szózat nyugatról; szózat Jerusalem és a templom ellen, szózat az egész nép ellen! Jaj, jaj, jaj Jerusalemnek! Törvényre vonták őt, és meg is fenyítették, de ő nem szűnt meg, hanem az ostrom utolsó napjáig folyvást kiáltott. Midőn egy kő az ellenséges ostromgépből őt agyonsujtotta, még haldokolva is ezt kiáltotta: Jaj a városnak és templomnak! jaj a népnek s enmagamnak is! Ugyanazon történetíró azt is beszéli, hogy a papok pünköst ünnepén az ostrom előtt éjjel a templomban zúgást és szózatot hallottak, mely igen hangosan kiáltá: Hagyjuk el ezt a helyet!
Szült vajudás nélkül, vagy, a vajudás és szülés egy volt, mint a következő vers mondja. A megátalkodott hitetlen nép büntetéséről a próféta hirtelen átmegy az áldásra, melylyel a hivők kevés száma, kik az első egyházat képezik, megjutalmaztatik, a mennyiben nagyszámú sereg gyűl majd hozzájok minden népből.
Iz 66,8
A héber szerint: vajjon születik-e egy ország egy nap alatt.
Iz 66,8
úgy hogy a vajúdás és szülés egy lenne; keletkezik-e nép oly hirtelen?
Lásd a 13-ik jegyz.
A gyors születésen (7. 8.) azonban senki se csodálkozzék, mert én vagyok az, kitől minden termékenység és születés jő.
Iz 66,10
az új szent községgel.
Most az ő elhagyott állapotján. Mások szerint: kik miatta gyászoltatok.
a megtért pogányok dicsőséges sokaságát.
A héber szerint: vigasztal.
Iz 66,14
csontjaitok út erőt fognak nyerni, mint ujraszülöttek új erőt éreztek. – Ez különösen az emberiség átváltozására vonatkozik, melyet a kereszténység idéz elő, különösen az idő végezetével, midőn a testek is föltámadnak itéletre.
Az Úr áldó keze, az Úr kegye.
Iz 66,15
Mialatt az Isten gyülekezete leggazdagabb áldásnak örvend, Isten az ő országa ellenségeit, kemény isteni büntetések által fogja meglátogatni. A próféta az itéletet írja le, s ismét egy képben foglalja össze az első és utolsó időket. A mondottak, tökéletlen értelemben, Zsidóország elpusztítására vonatkoznak a rómaiak által, tökéletes értelemben, az utolsó itéletre és az istentelenek elvettetésére. V. ö.: Máté 24,27. Jel. 19,21. Tesz. II. 1,8. Pét. II. 3,7.
hogy az ő elleneit, a kereszténység elleneit megbüntesse.
Iz 66,17
a bálványberkekben.
Iz 66,17
a titkos szobákban elrejtett bálványképeknél. Lásd Izai. 57,8. A héber szerint: kertekben, minden bálványra nézve, mely ott vagyon. Mások szerint: minden kéjhölgyre nézve, ki ott vagyon. Mások szerint: Ahad isten szolgálatára a kert közepében. Mások másképen.
tisztátalan állatokat, egereket stb. A pogány áldozatoknál egereket is öltek. Mindazok, kik úgy éltek, mint a pogányok, elvesznek.
A (zsidók fölött a rómaiak által tartott) büntető itélet után a népek meghivatnak, és hithirdetők küldetnek a legtávolabb népekhez. Ezek, mint Istennek bemutatott áldozatok fogadtatnak, s minden kegyelemben részesűlnek, mint a zsidó-keresztények, a mennyiben a testi külömbség megszűnik (18–21. v.).
Iz 66,19
Én őket (az új község híveit) ismerhetőkké teszem, kitűntetem (a Szentlélek ajándékai által).
A héber szerint: a nemzetekhez Tarzisba, Fulba és Ludba, a nyillallövőkhöz, Tubalba és Javanba, a távol tengermellékekre, azokhoz stb. A próféta minden pogányok helyett a Palesztinától nyugatra fekvő tengermellékeket említi. Különösen nyugat felé terjedett el a kereszténység.
Iz 66,20
A héber szerint: dromedárokon.
A pogányokat bevezetik az egyházba az Úrnak áldozataúl.
A pogányokból lett keresztények úgy, mint a zsidókból lettek, az előjogokra nézve egészen egyenlők lesznek, s papi és levitai tisztet is nyerhetnek, mihez a zsidóknál csak egy törzsnek volt kizárólag joga.
örökké, mint az új egek és föld (a dolgok új rende). Lásd Izai. 65,17.
Iz 66,23
A héber szerint: új holdról új holdra.
Örök ünnep leszen az Úr imádására szentelve. Habár ez tökéletes értelemben a győzedelmeskedő egyházban az égben megy teljesedésbe, de azért már most is teljesedett, a mennyiben az egyház Isten dicsőítésére vagy Istennek az ő szenteiben való dicsőítésére minden napra ünnepet rendelt. Ez a folytonos jövetel a pogányok folytonos megtérésére vonatkozik.
Iz 66,24
A megszabadúltak az Isten városából kijőnek, hogy lássák a megöltek holttesteit. Értelme ez: A mennyei Jerusalembe fölvett keresztények látni fogják a városon kivüli helyet (a poklot) megtelve halhatatlan holtakkal (az elkárhozottakkal). Egyszersmind: Az anyaszentegyházba fölvett keresztények látni fogják kivül mint élettelen holttesteket, a minden nép között szétszórt zsidókat. Tökéletlen értelemben ez a zsidó háborúban megölt zsidók nagy számára is vehető.
Lásd Márk 9,43. és 45. Testi és lelki gyötrelmök örök leszen. Lásd Judit 16,21. Sirákf. 7,19.