SZENT PÁL APOSTOL LEVELE A FILIPPIEKHEZ.
Filippi, Nagy Sándor atyjáról, Filepről, így neveztetve, Macedonia jelesebb és gazdagabb városainak egyike volt. Pál második apostoli útjában (Apost.cs. 15,40.) ment oda, miután mennyei jelenés által megintetett, hogy hirdesse az evangéliomot Macedoniában (Apost.cs. 16,9. s követk.). Ott először csak néhány asszonynyal beszélt a keresztény hitről, azután csakhamar egy kis községet is alapított, melynek tagjai legnagyobb részben pogányok voltak azelőtt (Apost.cs. 16,12. s követk.). Rövid ott tartózkodás után, Tesszalonikán, Athénén, Korintuson és Efezuson át Jerusalembe utazott (Apost.cs. 17. és 18. r.). Midőn pedig ezután nem sokára harmadik térítő útjára indúlt (Apost.cs. 18,23.), és Efezusból az üldözés elől futván, ismét Macedoniába jött volna, a többi városok között újra meglátogatá Filippit is (Apost.cs. 20,6.), de hosszabb ideig sehol sem maradt, hanem azon utat tette Jerusalembe (Apost.cs. 20. r. és 21,15.), mely után a zsidók üldözésének áldozata lőn, s mint fogoly, előbb Cezareába, azután pedig Romába vitetett (lásd a bevezet. az efezusi levélhez). Midőn a filippiek értesűltek az apostol fogságáról, kihez igen ragaszkodtak, bizonyos Epafroditus által pénzsegélyt küldöttek neki Romába (Filip. 4,18.), valamint már előbb is Tesszalonikában (Filip. 4,16.) és Korintusban (Kor. II. 11,9.) szíves adományaikkal segélyére voltak. E követség alkalmával történt, hogy az apostol bővebben értesűlt a filippi hívek állapotáról is. Némelyek között veresengés támadott (Filip. 2,3. 4,2.3.), és az igaz tanítmányra nézve eltértek egymástól. T. i. az ó törvényhez ragaszkodó keresztények közől némelyek ide is belopóztak, kik a pogányságból áttérteket azzal akarták terhelni, hogy a körülmetélést fölvegyék, és a mózesi törvényt megtartsák, mint mely az üdv elnyerésére szükséges. Ez elég fölhivás volt Pálnak, hogy filippi, szeretett híveit a fenyegető veszélyre figyelmeztesse, és óvakodásra intse. Midőn Epafroditus betegségéből, melybe azalatt esett, fölgyógyulván, Filippibe visszaindúlt, sz. Pál általa küldötte el e levelet, melyben főleg arra inti a filippieket, hogy egyértelműek legyenek alázatos szeretetben, és hogy a kártékony tévtanitóktól óvakodjanak. E levél az apostol első fogságának vége felé iratott Romában (Filip. 2,24.), Kr. u. 63. vagy 64. évben (Apost.cs. 28,30.) a legszivélyesebb szeretet s legbensőbb jóakarat szellemében.
Fil 1,1
minden keresztényeknek. A keresztény Krisztusban vagyon. Lásd Rom. 6,5.
A püspökök alatt itt, mint Apost.cs. 20,28. egyszersmind a felszentelt papok is értetnek. A diakonusokról lásd Apost.cs. 6,5.6.
Lásd Rom. 1,7.
Hálát adok Istennek és örvendek, hogy az evangéliomot oly készséggel fogadtátok, és oly állhatatosan teljesítitek, mit az rendel (Teodoret.). Az apostol átalán szól az egyházközségről; mert egyes tagokkal nem volt egészen megelégedve.
Krisztus Jézus napja az itéletnap, mely minden egyes emberre nézve a halál után azonnal bekövetkezik. Lásd Rom. 13,11. Máté 24,43. s követk.
A mint méltó, hogy ily bizodalmam legyen irántatok fogságomban is, mi által az evangéliom védelmeztetik és megbizonyíttatik; értetek mondom ezt, mindnyájotokért, kik oly szivesen részt vesztek sorsomban, mi nekem örömemre szolgál. – Az apostol fogsága az evangéliomi igazság védelmére és megbizonyitására szolgált; mert ott alkalma volt a zsidók vádai ellen magát védeni, és az evangéliomot tovább terjeszteni (13. v.). A görög szerint: s ti mindnyájan részt vesztek velem e kegyelemben. Értelme ez: Méltán van hozzátok ily bizodalmam, mivel szerettek engem, s fogságom alatt oly szivesen részt vesztek a nekem jutott kegyelemben, azaz, szenvedéseimben, lánczaimban, gyámolítván engem szíves adományotokkal.
Fil 1,8
Pál esküszik; az eskü tehát nincs mindig megtiltva. Lásd Máté 5,37. A „mert“ szócska a 6. versre vonatkozik. Erős bizodalmam van, hogy üdvözűlni fogtok; mert az Isten tudja, mennyire szeretlek titeket. Irántatok való forró szeretetem alapja bizodalmamnak, hogy egykor üdvözűlni fogtok; mert a kiket szeretünk, azokra nézve a legjobbat reméljük (Corn. a Lapide).
hasonló az én szeretetem ahhoz, melylyel titeket Jézus Krisztus szeretett.
Kérlek titeket, hogy a szeretetben mind Isten, mind embertársaitok iránt gyarapodjatok, valamint a keresztény igazságoknak alapos ismeretében is.
Fil 1,10
hogy a tiszta igaz tanítmányt a tévtantól és csalástól megkülönböztessétek, és a szerint cselekedjetek.
Lásd az 5-ik jegyz.
Az igazságnak, a megigazúlt és megszentűlt állapotnak gyümölcsei a jócselekedetek. Ez Krisztus Jézus által eszközöltetik, mert mi jót csak az ő kegyelmével tehetünk, melyet a keresztfán szerzett. E jó cselekedetek Isten dicsőségére, az ő magasztalására szolgálnak, épen mivel jók, és az ő művei.
fogságom.
Fil 1,13
az én bilincseim, melyeket Krisztusért viselek (Anzelm.).
Fil 1,13
a legfőbb törvényszéknél, melyre Pál hivatkozott (Apost.cs. 25,11.), a császárnál, és az igazság kiszolgáltatására rendelt udvar tiszteinél.
a hol Pál érintkezésbe jött.
Némelyeknél az állhatatos bátorság, melyet Pálon láttak, eredményezhette ezt; másokra az hathatott, hogy Pállal szeliden bántak, s magának is reménye volt teljesen megszabadúlhatni.
A 15–17. v. értelme ez: Némely keresztények az evangéliomot irígységből hirdetik, azaz, mivel irígylik tekintélyemet, attól megfosztani, s helyemre magok lépni szeretnének; mások vetélkedési viszketegből, azaz, nem az igazság iránti tiszta szeretetből, s az emberek üdveért égő buzgalomból, hanem csak hogy vitatkozhassanak, mint ékesenszóló férfiak, hírt nyerjenek és pártot szerezzenek. Ez által ők fogságomat még azon lelki fájdalommal is tetézik, hogy Istentől nyert hivatalom tőlök megvettetik, és látom, hogy a romlás útján vannak. Mások a Krisztust tiszta szándékból, irántam való szeretetből hirdetik, hogy hivatalomban engem támogassanak.
Fil 1,18
olyanok által, kik az evangéliomot alkalmúl használják, hogy magoknak hírt, tekintélyt szerezzenek. Lásd az előbbi jegyzetet. Mások szerint: színből.
Fil 1,18
Tiszta szándékból, őszinte érzűlettel.
E megrovásra méltó tanitók tehát nem voltak tévtanitók; mert a tévely terjedésének egy igazi apostol sem örűlhet.
a fájdalmak, melyeket nekem ezen tanitók szereznek, és átalán az én egész kínos helyezetem.
A 19–20. v. értelme ez: Mert én tudom, hogy az én szenvedéseim, ha engem a ti könyörgéstek és a Szentlélek malasztja gyámolítani fog, nekem az örök üdvöt megszerzik, a mennyiben erősen meg vagyok győződve, hogy akár élve kiszabadúljak innen, akár meghaljak, nem vesztem el az örök üdvöt; sőt inkább biztosan reménylem, hogy Krisztus énrajtam, életemben úgy mint halálomban, meg fog dicsőíttetni: életemben a kereszténység terjedése által, miben érdemet szerzek az üdvre; halálomban ezen üdv elnyerése és valódi élvezete által.
mert benne, általa, érte élek én (Galat. 2,20. Kol. 3,3.4.), és ha meghalok, még tökéletesebben egyesűlök vele; tehát életemnek és halálomnak üdvösségemre és az ő dicsőitésére kell szolgálnia (Anzelm. Teof. Tamás).
A görög szerint: szükségesebb.
a kereszténységnek (Rom. 10,8. 16,26.) és vallóinak örömére.
hogy annál inkább fogjátok magasztalni Jézus Krisztust, ha megszabadúlván, hozzátok visszatérek. A 22–26. v. értelme, összefüggésben az előbbivel ez: Életem és halálom által reménylek üdvözűlni (21. v.). Ha élni maradok, még többet munkálkodhatom; ha meghalok, Krisztussal legbensőbben egyesűlök, azért nehéz választanom. Az utóbbi jobb lenne, de az előbbi nektek hasznosabb, és ez meg is fog történni, hogy apostoli tanitásom által még inkább előhaladjatok a kereszténységben, s mindnyájan a keresztények, különösen pedig ti örvendjetek szabadúlásomon, ha ismét hozzátok érkezem.
hogy egyetértők legyetek szeretetben egymás között, egy érzelműek, egy hitűek, és buzgólkodjatok a hitért, melyet az evangéliom követel.
Fil 1,28
a zsidóérzelmű tévtanitóktól. Lásd Filip. 3,2. s követk.
mely rendíthetlen állandóságtok az igaz hitben ama tévtanítók tehetetlenségét bizonyítja és jövendő romlásukra van, rátok nézve pedig győzedelmetek és leendő jutalmatok bizonysága az, és pedig Istentől adott bizonysága.
Ez állhatatosságot keresztény hivatástok követeli; mert a keresztény életre, nemcsak a hit kegyelme adatott nektek, hanem a kitartás is e hitért való szenvedésekben.
ugyanazon harczotok van a hit elleneivel, mint nekem volt közöttetek (lásd Apost.cs. 16,19. s követk.) és még most is van Romában.
Ha a keresztény intés, ha a szeretet baráti szava, ha a Szentlélek egyesűlése, mely közöttünk fennáll, vagy a szives könyörűlet nálatok valamit tehetnek: akkor tegyétek teljessé stb.
Pál a tévtanitókra és ezek párthiveire gondolt itt, kik magokat mélyebb belátásuaknak képzelvén, másokat lenéztek.
kiki nem saját előnyét, hanem felebarátja üdvét tartván szem előtt.
Ezen alázatos, önfeláldozó szeretetre az inditó ok Jézus példája.
Ugyanazon önmegtagadó, magát megalázó szeretet legyen tulajdonotok, mint a minő Krisztusé volt. Ő mind a mellett, hogy isteni természettel és valósággal birt, s nem lett volna önhittség isteni tulajdonokat sajátjaiúl tartani: kivetközött e végtelen fönségből, s fölvévén az emberi természetet, az emberekhez egészen hasonló lett, a bűnt kivéve, és külsőleg csak mint ember jelent meg (Ar. sz. János Teofil. Ágost.), Mások így értelmezik: Ő ugyan birtokában volt isteni természetének, de nem akart azzal kérkedni, azt mutogatni, mint zsákmányát a győző diadalmenetén: hanem elrejté stb.
Lásd Rom. 8,3.
Fil 2,9
őt szent emberisége szerint is. Mint Isten nem volt fölebb magasztalható (Ar. sz. János. Ambr. Anzelm. Ágost.).
oly méltóságot, mely minden méltóság fölött vagyon.
Fil 2,10
Jézus előtt, elismervén Jézust, az ő messiási, megváltói méltóságát.
az üdvözűlteké mennyben, az embereké földön, a szenvedőké a tisztító tűzben, az elkárhozottaké pokolban legyenek ezek emberek vagy gonosz lelkek; mert az elkárhozottak kénytelenek Jézust, mint urokat, birájokat és büntetőjöket elismerni (Anzelm.).
ugyanazon dicsőséggel, méltósággal és hatalommal bir, mint az Atya. Megjegyzendő: hogy leveleiben az apostol az Atyát többnyire együtt nevezi a Fiúval, a nélkül, hogy a Szentlelket említené, mivel ez az Atya és Fiú Lelke, azért alattok már értetik. A görög szerint: hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére, t. i. az Atya megdicsőitésére, a mennyiben a Fiú uralma által, az által, hogy a teremtmények a teremtő Isten alá vettetnek, az Atyának visszaadatik azon dicsőség és tisztelet, melytől a bűn őt megfosztani oktalanúl törekedett.
Mivel tehát Jézus nektek oly fönséges példát adott az önmegtagadásra és alázatosságra, intelek titeket azon engedelmességnél fogva, melyet mindenkor, jelenlétemben úgy mint távollétemben, mutattatok, hogy hasonló viselet által igyekezzetek elnyerni üdvösségteket, nem vakmerő bizodalommal, mintha arról már bizonyosak volnátok, hanem azon szent aggodalommal, hogy azt el is veszthetitek. – E félelem a jámborokat nem teszi kislelküekké, hanem inkább megerősiti őket, mert vigyázókká teszi, és megóvja az eleséstől, míg az igen nagy bizakodás először kevélységre visz, azután veszedelembe dönt (Bernárd, Ágost.).
E vers adja okát, miért kell a kereszténynek félelemmel és rettegéssel üdvét munkálnia? – mivel üdvözülésünk Isten kegyelmétől függ, a mennyiben kegyelem nélkül jót nem is akarhatunk, annál kevésbbé vihetünk véghez valósággal; a kegyelem pedig Isten önkéntes ajándéka, melyet Isten el is vonhat tőlünk. – Isten elvonja magát a kevélyektől, az önmagokban bizóktól, a vakmerőktől, a megátalkodott bűnösöktől; az alázatosoknak pedig kegyelmet ad, és megtartja őket abban.
Fil 2,15
rosz szándék nélküli, tiszta, ártatlan.
Lásd Máté 5,16.
Fil 2,16
az igaz tanítmányhoz hivek maradván.
hogy itélet napján (Máté 25,34. s követk.) meg legyen az a dicsőségem, hogy nem hiába fáradoztam üdvözítésteken. Lásd Kor. I. 1,8. 5,5. 9,24.
Fil 2,17
És ha vértanú-halállal kell is meghalnom, mialatt megtérésteket és megerősbülésteket a hitben Istennek áldozat gyanánt bemutatom: örvendek stb.
örvendek mindnyájotokért.
Reménylem pedig, Jézus úgy fogja intézni, hogy Timoteust stb.
Mert legtöbben nem Krisztus dicsőitését, a hit terjesztését, embertársaik üdvözülését keresik, hanem magoknak hajhásznak tisztességet, kényelmes életet, és mindennemű előnyöket (ar. sz. Ján.). A „mindnyájan“ szó a köztársalgási nyelvben e helyett van itt: csaknem mindnyájan, legtöbben. Lásd Máté 3,5. Ján. 3,26.
az evangéliom hirdetésében.
vajjon tovább maradok-e még fogságban, meg kell-e halnom, vagy megszabadúlok.
Lásd Filipp. 1,25–27.
Epafroditus az apostolnak pénzsegélyt hozott Filippiből Romába. Lásd Filipp. 4,10–18.
a mennyiben igen nagy fájdalmamra leendett, ha őt többé hozzátok vissza nem küldhettem volna.
melyet azon aggódástok miatt érzek, hogy tán őt többé visszatérni nem látjátok.
mert az alamizsna-áthozás, a keresztény cselekedet miatt, hogy bevégezze, a mit ti kezdettetek, kelt ő oly hosszú útra, s az által halálos betegségbe esett.
A görög szerint: nektek pedig megerősitésűl szolgál. Értelme ez: Egyébiránt, atyámfiai, ne hagyjátok magatokat megzavartatni az örömben, melyet a kereszténység jótékonyságán érzetek, ha még egyszer arról írok, miről már fönebb (1,27–30.) írtam, t. i. hogy a tévtanítóktól óvakodjatok. A szeretetnél fogva, melylyel hozzátok viseltetem, nekem ez nincs terhemre, nektek pedig szükséges (a hitben megerősitéstekre szolgál).
Az apostol a zsidóérzelmű keresztény tanítókról szól, kik a körűlmetélést és az egész zsidó szertartási törvényt szükségesnek mondották az üdvösségre. Ebeknek nevezi őket, mivel a keresztény nyájat háborgatni, sőt szétszórni és széttépni is igyekeznek; megmetélést vagy szétmetélést említ, mivel a tulajdonképen körülmetéltek, a szívben körülmetéltek az igaz keresztények; a zsidó módra körülmetéltek csak testileg vannak megmetélve, s azonkivűl ha a körűlmetélést az üdvre szükséges föltételképen erőszakolják, még erkölcsi szétmetélést, szakadást is okoznak a községben, mind saját mind mások romlására.
Fil 3,3
mi vagyunk az igazi körülmetéltek (Rom. 2,28.).
Kik az Istent lélekben és igazságban imádjuk (Ján. 4,23.), s nem az érzékiségben, s külső viszonyokban, zsidó származásban, a szertartási törvény megtartásában bízunk, hogy azok által Isten előtt megigazúlunk: hanem minden bizodalmunkat csak Jézus Krisztus váltságmüvében helyezzük. Lásd Énekek én. 2. r. 23-ik jegyz.
Fil 3,5
született zsidó, nem áttért (lásd Apost.cs. 10,2.). Vagy: héber-zsidó, nem görög. Ily különböztetés volt akkor a zsidók között, mint Apost.cs. 6,1. mutatja. Görög-zsidóknak azok neveztettek, kik a pogányok s különösen a görögök közt éltek, s a görög nyelvet mint anyanyelvet beszélték; a héber-zsidók azok voltak, kik a görögöktől elkülönözve éltek, s Palesztina nyelvét anyanyelvökűl megtartották.
Lásd Apost.cs. 22. és 23. r.
Fil 3,6
Lásd Kor. I. 15,9.
és az igazságot, mely a mózesi törvény megtartása által megszerezhető volt, az által igyekeztem megnyerni, hogy mindent pontosan megtartottam, és hanyagságról senki sem vádolhat.
De a zsidó vallást, melyből előbb nyereséget reméltem, t. i. ideigvaló előnyöket és megigazúlást Isten előtt, miután kereszténynyé lettem, Krisztusért károsnak találtam.
Fil 3,8
nemcsak az egész zsidóságot (5. 6. v.), hanem minden egyebet is, u. m. a javakat, örömeket, tisztességet, dicsőséget, és mindazt, mit a világ szeret és csodál.
Fil 3,8
azaz: mivel Jézus Krisztus tanitása, az, mit Jézus igér és ad, fölülhalad mindent, a mit a világ adhatna.
mindinkább átalakúljak olyanná, mint ő, s ez által mindig nagyobb reményt nyerjek, hogy vele meg is fogok dicsőittetni.
Fil 3,9
beléje oltva, mint a szőllővessző a tőbe (Rom. 6,5.).
Fil 3,9
Lásd a 8-ik jegyz.
Lásd Rom. 3,21–24.
A 10. és 11. vers előadja Jézus Krisztus élő hitének eredményét, úgy hogy értelme, összefüggésben a 8. és 9. verssel, ez: Én minden földi dolgot károsnak és megvetendőnek tartok, hogy élő hit által tökéletes kereszténynyé lehessek, úgy hogy Krisztust, az ő életét egyre tökéletesebben ismerni tanúljam, kínszenvedéseiben és halálában mindinkább részt vegyek, természeti, romlott hajlandóságaimnak mindinkább meghaljak, mindinkább új életre támadjak fel, s ez által mindegyre nagyobb reményt nyerjek, hogy egykor a test dicső feltámadásában némi részem legyen. Az apostol e szót használja „valamikép,“ mert az üdvözűltek testei nem mind egyenlően, hanem kisebb-nagyobb mértékben fognak megdicsőíttetni.
Fil 3,12
Távol vagyok a véleménytől, mintha már elértem volna a kitűzött czélt, t. i. hogy Krisztushoz életében úgy mint halálában hasonló lévén, megdicsőűljek és az örök boldogságot elnyerjem; hanem azon vagyok, hogy elérjem.
mire (t. i. a kitűzött czél elnyerésére) Jézus Krisztus bízott meg engem a damaskusi úton, és kegyelmével folytonosan gyámolít, mintegy kézen fogva tart (ar. sz. Ján. Ambr.).
Fil 3,13
a zsidóság és az egész világ.
a mennyei javak, az igazság, szentség, üdvözűlés, feltámadás után.
az örök üdvöt igyekszem elnyerni, mi nekünk jutalmunk, ha Istentől a kereszténységre nyert hivatásunknak kellőleg megfeleltünk.
Fil 3,15
tökéletes ismeretekkel bírunk.
Fil 3,15
értsünk egyet arra nézve, hogy csak az élőhit Krisztusban szerez nekünk Istentől megigazúlást és üdvösséget; és vakmerően elbizakodva, ne higyük, hogy az üdvöt már bírjuk, hanem pályázóknak tekintjük magunkat, kiknek e czélra még törekedniök kell.
és ha néhányan közőletek a gyenge keresztények azon osztályához akarnak tartozni, kik a zsidó szokásoktól még nem tudnak egészen elszakadni (lásd Rom. 14. r.), ezeket Isten (föltéve, hogy nem rosz szándékuak) lassankint jobb útra fogja vezetni.
De a kereszténység alapigazságaira nézve, mikre már eljutottunk, egy értelemben legyünk, s ugyanazon hitszabály szerint intézzük életünket.
azokat vegyétek példáúl, kiknek életmódjok az enyémmel összhangzásban vagyon.
a Krisztus Jézus engesztelő haláláról szóló tanitásnak ellenségei (Kor. I. 1,23.). Itt különösen azon tévtanítók értetnek, kik a megigazúlást a mózesi törvények megtartásától föltételezték.
Fil 3,19
kiknél minden gondolat és törekvés érzékiségök kielégitésére van irányozva. A keresztet megvető, ama tévtanítók tehát az érzéki kéjek rabszolgái is voltak. Mi igen természetes; mert ki a megfeszített Jézusban igazán hisz, az tulajdon testét is megfeszíti, hogy az ő részesévé lehessen; a ki nem hisz őbenne, vagy más valaminek tulajdonítja a megigazúlás és üdvözűlés erejét, nem is gondol arra, hogy hozzája hasonló legyen, és romlott érzékiségét megöldökölje, sanyargassa. Ezekhez hasonlók korunk világfiai is, azok t. i. kik az úgynevezett becsületesség által akarnak üdvözűlni, a nélkül, hogy higyenek Krisztusban. Valamint a zsidók hajdan törvényök teljesitésében kevélykedtek, úgy ezek külső, becsületes életökkel kérkednek; nem gondolva azzal, vajjon belsejök tiszta-e az önszeretet szennyétől, vagy sem; a szivökben buján terjedő gonosz hajlamokat nem akarják kiírtani, hanem a mennyire csak tehetik, átengedik magokat a kényelmes, érzéki életnek, képzelt igazvoltukban megnyugodván, s azt vélik, hogy cselekedeteik megszerezhetik nekik az üdvöt.
dicsekszenek azokkal, miket szégyenleniök kellene.
Fil 3,20
a tökéletes keresztény csak testileg van a földön, az ő kedélye, szíve mennyekben mulat, oly érzületű ő, mint Jézus mennyekben.
Fil 3,20
az utólsóitélet napján.
mindenhatóságánál fogva. Lásd a közfeltámadásról és az üdvözűltek testének megdicsőüléséről. Kor. I. 15. r.
Fil 4,1
mivel oly nagy a keresztény jutalma. Filipp. 3,21.
Fil 4,1
kiket epedve ohajtok látni.
Fil 4,1
a korona itt jutalom helyett van. Lásd Jel. 2,10.
legyetek állhatatosak az igaz tanítmányban, és annak gyakorlatában.
Az itt nevezett két nőszemélyt némelyek diakonisszáknak tartják (lásd Rom. 16,1.), kik között talán a szegények ápolása miatt támadhatott valami vita, s itt azért egyetértésre intetnek.
Fil 4,3
Ez alatt némelyek a filippi püspököt, mások e levél vivőjét Epafroditust értik.
Fil 4,3
kik velem a kereszténységért sokat tettek és szenvedtek.
Fil 4,3
Ez, az értelmezők legtöbbjei szerint, ugyanaz, ki sz. Pétert, Linus és Klétus után, a romai széken követte.
kik örök üdvre választattak.
az ő kegyelmének s a vele való egyesűlésnek öntudatában; mindenkor, minden körülmények között. Jézus boldogoknak mondja azokat, kik sírnak és szenvednek; az apostol pedig azt akarja, hogy mindig örűljünk. De ezen öröm és ama szomorúság igen jól megegyez; mert midőn a szentek önmagok és a világ fölött sírnak, egyszersmind azon örvendetes remény éleszti őket, hogy Isten kegyelmében vannak. Vesd össze: Péld. 15. r. 12-ik jegyz.
Fil 4,5
A görög szerint: a ti szelídségtek, vagy, illendő magatok viselete. Mindenki lássa, hogy a kereszténység nem teszi az embert komorrá, barátságtalanná.
Nem sokára megadja nektek az igért jutalmat. Mások szerint: közel van hozzátok az ő segélye. Lásd Zsolt. 32,18.
a vett jókért.
Fil 4,7
melynek édessége kimondhatlan. Lásd Ján. 14. r. 28-ik jegyz.
A boldogság, melyet a béke szerez, indítson titeket arra, hogy bensőtöket minden szennytől tisztán tartsátok, s magatokat Krisztussal egyesűlésben, bizalmas viszonyban fentartsátok.
Igen megörűltem Krisztusban, kivel egyesűlve vagyok, hogy ismét képesek lettetek nekem szeretetsegélyt küldeni; ti különben is gondoskodtatok rólam, de mitsem nélkülözhettetek.
Én, mint közönséges, szegény ember is el tudok élni, a bőséget is tudom használni.
Fil 4,15
midőn az evangéliomot hirdetni kezdtem.
hogy egy község sem adott nekem földi jót a lelkiekért, melyeket tőlem vettek, csupáncsak ti. – Hogy az apostol sehol sem vett dijt tanitásaért, gyakran bizonyítja. Lásd Kor. I. 9. r.
Nem az adományokra van gondom, hanem az által oly helyzetbe ohajtok jutni, hogy a kereszténységet még inkább terjeszthessem, mi a ti javatokra is szolgál.
Lásd Efez. 5,2.
Fil 4,19
A görög szerint: adja meg nektek, a mire szükségtek vagyon.
ama dicső kincseket, melyeket Krisztusban, vele egyességben, mindenki elnyerhet.
mint olyat, ki Krisztusban és Krisztussal él.
Nero császár udvari emberei.
A görög szerint: legyen mindnyájotokkal.