ESZTER KÖNYVE.

Ezen könyv Eszter királynétól veszi nevét. Magában foglalja pedig, mikép emeltetett a zsidónő, Eszter, Asvérus, persa király által, ki alatt hihetőleg I. Xerxest (uralk. 485–464. Kr. e.) kell értenünk, királynői méltóságra; mikép lőn Ámán, főudvarnok terve, melynek következtében a birodalomban levő zsidóknak ki kellett volna végeztetniök, Eszter és gyámatyja által meghiúsitva; Ámán hivatalától elmozdítva; helyette Mardokeus főudvarnokságra emeltetve; és mikép adatott a zsidóknak engedelem ellenségeiken véres boszút állani, melynek emlékezetére Furim ünnepe rendeltetett. – Ezen események gazdag tért nyujtanak üdvös elmélkedésre, különösen pedig élénk vonását adják az isteni gondviselésnek, mely a kevélyeket megalázza, az alázatosakat pedig fölmagasztalja. Sz. Jeromos és más sz. atyák szerint ezen történet jelképezi az anyaszentegyházat, mely hasonlóképen szorongatásokat és elnyomatásokat szenved ugyan e világon, de az idők végezetével dicső és győztes leszen. – A könyv két szakaszból áll. Az első szakasz, mely a kilencz első részre és a tizediknek három versére terjed, már a legrégibb időkben a szent könyvekhez számítatott, a latinok, görögök és zsidók által öszhangzólag elfogadtatott, mivel annak héber szövege még mai nap is fenn vagyon. A második szakasz, melyben némely össze nem függő töredékek foglaltatnak a héberben többé nem találtatik, és azért a zsidók által Istentől ihletettnek el nem fogadtatik. Azonban a legrégibb sz. atyák, a kartágói harmadik, és a trienti egyetemes zsinat, az egész görög és latin egyház ezen második szakaszt is a szent könyvekhez sorolták. Különben a 9,20. 12,4. szerint e könyvet maga Mardokeus és Eszter irta, azonban némelyek utóbb adattak hozzá valamely sz. iró által.

Eszt 1

Eszt 1,1

Ha az Eszter könyvében foglalt történetet az események időrende szerint egymásután akarjuk olvasni, a részeket következőleg kell sorozni: 11,2–12. 1. r. 2,1–20. 12,1–6. 2,21–23. 3,1–13. 13,1–7. 3,14.15. 4. r. 13,8–18. 14. r. 15. r. 5,1–8. 5,9–14. 6,1–14. 7. r. 8,1–13. 16. r. 8,14–17. 9. r. 10. r. 11,1.

Eszt 1,1

Asvérus név alatt több fejedelem jő elő a szentirásban (Dániel 9,1. Ezdr. I. 4,6.). Az irásértelmezők közől többen itt Darius Hysztaszpeszt értik alatta. De mivel ezen persa király a szentirásban mindenütt saját nevén fordúl elő (Ezdr. I. 4,5.24. 5,5.6.7. Aggeus 1,1. Zakar. 1,1.7.), úgy látszik, már épen ennélfogva nem lehet őt Asvérus név alatt érteni; de legfőképen az szól e vélemény ellen: hogy Asvérus Eszt. 1,2. szerint uralkodásának kezdetén már Szúzanban volt, holott Darius uralkodásának csak hetedik éve után tette át Szúzanba lakását. Helyesebben értetik itt Asvérus alatt I. Xerxes. Ezen hatalmas, kegyetlen és kéjelgő persa fejedelemnek jellemével sokkal összehangzóbb nem csak általában az, mi felőle Eszter könyvében mondatik, hanem országlásának egyes körülményei is, mint p. o. a nagy tanácskozás uralkodásának harmadik évében a Görögország elleni hadjárat iránt; hetedik évében a visszatérés Görögországból Perzsiába, a jelen könyv Asvérusra legjobban illenek. Lásd 1,3. 2,16.

Eszt 1,3

kiket a Görögország elleni hadjárat iránt tartandó tanácskozásra összehivott.

Eszt 1,4

hat hónapig tartott a vendégség. A tobzódó lakmározás hasonló példáira a keleti pazar fejedelmeknél minden időben találhatni.

Eszt 1,6

A héber szerint: fehér.

Eszt 1,6

a legdrágább egyiptomi vászonból.

Eszt 1,6

nyugágyak; a persák nem ültek hanem párnákra feküdtek az asztalhoz.

Eszt 1,6

A talaj különféle szinű kövekkel volt kirakva (mozaik).

Eszt 1,8

A persa lakomáknál a lakoma fejedelmei kényszerítették a vendégeket bizonyos számú poharak kiüritésére; a mi ezeknek sokszor terhökre eshetett.

Eszt 1,9

A nyilvános lakomákon nem jelentek meg az asszonyok, hanem külön vendéglék meg nő-vendégeiket.

Eszt 1,10

de nem legközelebb hozzája, mert lásd 14. v. hanem kik főtisztek voltak a nők termei fölött.

Eszt 1,13

A héber szerint: kik az időket (az elmult idők történeteit és törvényeit) érték.

Eszt 1,14

Lásd Ezdr. I. 7,14.

Eszt 1,15

kérdé a király a bölcsektől.

Eszt 1,18

A héber szerint: s igy a megvetésnek és haragnak vége nem lesz.

Eszt 1,19

s a mit visszahúzni nem lehet. Vesd össze: Eszter 8,8. Dániel 6,8.15.

Eszt 2

Eszt 2,1

A király megbánta tettét, de a tanácsosok félvén Vaszti boszujától, elpuhultságának kedvező tervek által igyekeztek bánatérzelmét elfojtani.

Eszt 2,6

t. i. Cisz, Mardokeus ősatyja.

Eszt 2,7

A héber név Hadassza mirtust jelent; a persa név Eszter némelyek szerint zöld mirtust, mások szerint csillagot tesz; az utóbbi nevet úgy látszik a persa női házban nyerte.

Eszt 2,9

ki hatalma alá volt rendelve.

Eszt 2,9

A héber szerint: …házából, s mind neki mind leányainak a legjobb helyet adá az asszonyok házában.

Eszt 2,10

azaz: nem jelenté ki nemzetét; de ez iránt nem is vonatott kérdőre, mint a héber szövegből határozottabban kivehető.

Eszt 2,10

hogy származása miatt meg ne vettessék.

Eszt 2,14

az asszonyok más házába.

Eszt 2,16

a mi decemberünk- s januáriusunkra esik. Vaszti eltaszittatása óta négy év folyt le. Xerxes azután mindjárt Görögország ellen háborúba ment, a mi uralkodásának hatodik éveig tartott. Hetedik évében pedig, midőn hadiereje a szárazon Plateánál, a tengeren Mikalénél ugyanegy napon megveretett, visszatért Persiába, s egészen a kéjelgésbe merűlt. Ekkor volt az, hogy leányok gyüjtettek egybe, és Eszter királynévá választatott.

Eszt 2,17

Itt az izraelita szűznek házassága egy pogány királylyal az isteni gondviselés munkája volt, hogy az Isten népe az ő kevély ellenségei ellen oltalmat találjon. A nagy alázatosság, erős hit és lelkiismeretes ragaszkodás Isten törvényéhez, mely Eszter viseletéből kitündöklik, eléggé bizonyitja, hogy Eszter az Úr lelkétől vezéreltetve, lépett e házasságra.

Eszt 2,18

a mennyiben az adókat elengedé.

Eszt 2,19

azaz: mikor azon szüzeket egybegyűjték, kik között Eszter is volt; mert először akkor gyüjtettek igy össze, mikor Vaszti választatott.

Eszt 2,19

Mardokeus királyi szolgálatba jutott. Az ajtó udvart jelent, lásd: Eszter 3,2. Dániel 2,49.

Eszt 2,20

mert ha azt teszi, Mardokeus valószinüleg nem jut királyi szolgálatba.

Eszt 2,20

Az ő gyermekded kedélye már itt is megjutalmaztatott. Nem is jut senki mennyeknek országába, hanem csak a ki oly igénytelen és engedelmes, mint a gyermek.

Eszt 2,21

az udvarnál volt alkalmazva.

Eszt 2,21

valószinűleg Mardokeus előljárói voltak. S gyaníthatólag Vaszti eltaszittatása miatt keseredtek el, kinél tán kegyben állottak.

Eszt 3

Eszt 3,1

Ágág amalecita király volt, kit Saul legyőzött és Sámuel fölkonczoltatott. Lásd Kir. I. 15,33. Vesd össze Eszter 16,10.

Eszt 3,2

a királyi udvarban.

Eszt 3,2

Ámán egész isteni tiszteletet követelt (Eszter 13,14.); mert ha csak az előkelőbbeket illető tiszteletet kivánta volna, ezt Mardokeus nem tagadja meg, valamint a többi zsidók hasonló alkalmakkor az ily tisztelettételektől nem vonakodtak.

Eszt 3,4

kinél tilalmas embernek isteni tiszteletet adni. Lásd Eszter 13,12. s követk.

Eszt 3,7

marczius- és aprilis hóban.

Eszt 3,7

tulajdonképen: persául.

Eszt 3,9

Parancsold őket kiírtani, s ez kincstáradnak tizezer talentom ezüstöt, körülbelűl harmincz millió forintot fog behozni; Ámán legalább ennyit reméllt nyerhetni a megölt zsidók elfoglalt vagyonaiból.

Eszt 3,10

a királyi parancsnok megpecsétlésére.

Eszt 3,10

a kinek a király gyűrűjét adta, egyszersmind teljes hatalmat is adott annak, hogy parancsokat bocsásson ki. Lásd Móz. I. 41,42.

Eszt 4

Eszt 4,1

durva posztóból készűlt gyászruhába.

Eszt 4,1

Az utczán való kiáltás persa gyászoló szokás volt. Igy kiáltottak Szúzanban az utczákon sok napig egymás után, midőn Xerxes Görögországban csatát vesztett. Bár Mardokeus lelkiismerete szerint cselekedett, de mégis igen nehezére eshetett, hogy ő szolgált alkalmúl népének kiírtatására.

Eszt 4,2

Mardokeusnak az ajtó előtt kellett panaszát eljajgatni, hogy Eszter figyelmét magára vonja, s módot találjon vele beszélhetni.

Eszt 4,4

hogy Mardokeus gyászban kivűl áll.

Eszt 4,4

A küldött ruhában kellett volna Mardokeusnak Eszterhez menni, hogy siralmának okáról értesítse. De mivel azt el nem fogadta, Eszter kénytelen volt egy szolgáját hozzá küldeni az utczára, hogy fájdalmairól ezáltal értesűljön.

Eszt 4,11

mely a király elfogadó terméhez viszen.

Eszt 4,11

Nyiltan megjelenti gyámatyjának a nehézségeket, melyek közbenjárását gátolják, s nem akarja magát az ő tudta nélkül veszélynek kitenni. A persa uralkodók igen elvonúltan éltek alattvalóiktól, hogy a nép előtt annál nagyobb tiszteletben legyen a királyi méltóság.

Eszt 4,14

Ha nem könyörgesz is értünk, Isten mégis majd talál módot a zsidók megmentésére, ezt erősen hiszem; te pedig egykedvű hallgatásodért atyád házával együtt ki fogsz irtatni az Istentől.

Eszt 4,16

A héber szerint: böjtöljetek.

Eszt 4,16

A három nap és éjjeli határidőt nem kell mindig betű szerint venni; néha a napnak vagy éjnek egy része egész nap vagy éj helyett is használtatik. Lásd Máté 12,40. Eszter evett a királylyal, még mielőtt a harmadik éj eltelt.

Eszt 5

Eszt 5,1

az előteremben.

Eszt 5,1

lakszobájának; arra nyilott.

Eszt 5,1

a lakszoba ajtajának átellenében. Eszter tudniillik az előterembe lépett, s ebből a lakszoba ajtajába, mely arra nyílt. Mikép fogadtatott Eszter a királytól, alább 15,9. s követk. részletesen előadatik.

Eszt 5,12

a mi igen nagy megtiszteltetés volt, mert persa szokás szerint, a királylyal senkinek sem volt szabad enni, csak feleségének és anyjának.

Eszt 5,14

a keresztre feszités a nagy vétkesek szokott büntetése volt a persáknál. Ámán a keresztet valószinűleg palotája előtt állitatá föl, és pedig magasra, azért, hogy a Mardokeusra szabott büntetés annál szembetünőbb legyen.

Eszt 6

Eszt 6,4

az előteremben.

Eszt 6,4

a királyi lakszobának.

Eszt 6,8

A héberben némely forditók szerint: lóra ültetni, melyen a király lovagol, midőn neki a királyi korona föltétetik.

Eszt 6,12

gyászolók módjára. Lásd Kir. II. 15,30. Ezek. 12,6.

Eszt 6,13

barátai közől.

Eszt 6,13

Ámánnak ezen barátai hihetőleg megismerték, hogy Jehova különösen oltalmazza a zsidó népet; tudhatták azt, mi történt Szennakeribbel és Holofernessel Júda országában; és mivel oly hirtelen fölemeltetett Mardokeus, ki már a veszély örvényéhez oly közel volt, méltán következtethették, hogy ő kedves Istene előtt.

Eszt 7

Eszt 7,1

hogy vendégeskedjenek.

Eszt 7,4

Ha mi, én t. i. és népem csak rabszolgaságra itéltetnénk, ez csak a mi kárunk lenne, a király mégis vonhatna hasznot szolgálatunkból; de mivel kiírtatásunk van tervben, és az ország nagy számú hasznos alattvalóktól fosztatik meg, igy a kár a királyra is háramlik.

Eszt 7,5

A tobzódó király hihetőleg ittas volt, midőn e parancsot adta; és ajánlatában Ámán sem nevezte meg a népet (Eszter 3,8.), melyet kiírtatni akart.

Eszt 7,7

Asvérus hihetőleg most megemlékezett az Ámánnak adott hatalomra, és haragjának jeléűl azért kelt föl és távozott el. Még ma is eltávoznak a persa és török fejedelmek, ha nagy haragra gerjednek, és ebből már tudják a jelenlevők, hogy kegyelmezést nem várhatni.

Eszt 7,8

A persák földre tett vánkosokra ültek vagy inkább feküdtek az asztalhoz, és mivel Ámán térdre borúlt a királyné előtt, ezt a boszús király arra magyarázta, hogy a királynét akarta megszeplősiteni.

Eszt 7,8

A királytól kimondott gyanú egyszersmind halálos itélet volt; mert a persáknál a ki a királynak csak ágyasát illette, vagy ha az úton vitetett hordszékhez csak közelített is, halál fia volt. A halálra itéltnek arczát befödék, mivel méltatlannak tartották arra, hogy a király arczát lássa.

Eszt 7,9

Flav. József, a régi zsidó iró szerint: Harbona küldetett Ámánhoz, hogy őt a vendégségre híjja (Eszter 6,14.), és látá ott a fölállított bitófát, s megtudá a cselédségtől, hogy az Mardokeusnak készíttetett.

Eszt 7,9

felfödözvén az összeesküvést. Eszter 2,22.

Eszt 7,10

Ekkép hanyatlott Ámán a dicsőség és gyönyör legfőbb fokáról a halál karjaiba és talán az örök kárhozat örvényébe. – Oh nyomorúlt barátsága a világnak! igy kiált föl sz. Bernárd, mely követőidet csak akkor szerencsélteted, ha őket előbb Isten ellenségeivé teszed. Ámán kegyencze lőn Asvérus királynak, de épen ez okozta veszedelmét. A világ, úgymond sz. Ágoston, sokkal veszélyesebb ránk nézve, ha hízeleg, mint mikor üldöz bennünket; és sokkal inkább félhetünk tőle, ha oly tárgyakat ajánl, melyek bennünket vonzanak, és magok iránt bennünk szeretetet gerjesztenek, mint mikor okot ád, és úgyszólván kényszerít bennünket arra, hogy őt megvessük.

Eszt 8

Eszt 8,1

és minden elfoglalt vagyonát.

Eszt 8,1

Mardokeus már alsóbb rendű udvari tiszt volt, most azok közé emeltetett, kik a király szine előtt szolgáltak.

Eszt 8,2

pecsétőrré, legfőbb hivatalnokává tette. Eszter 3,10.

Eszt 8,3

más valamely napon, és pedig hivatlanúl, mint a 4. versből kitűnik.

Eszt 8,8

Igy az ujabb parancs az előbbit megfosztotta hatályától.

Eszt 8,9

miután a zsidók kiírtásának a folyó év tizenkettedik havában kellett volna megtörténni, azért nem volt veszteni való idő.

Eszt 8,10

azok végrehajtását megelőzzék.

Eszt 8,11

a mit Ámán (3,13.) a zsidók ellen megengedett, azt engedé meg Mardokeus a zsidóknak ellenségeik ellen.

Eszt 8,12

az napon, mely vesztökre volt kitűzve (3,7.13.), a zsidók fegyveresen várták ellenségeiket, s a visszatorlás jogánál fogva azt tehették, a mit nekik ezek tenni készültek. A királyi végzés fölteszi, hogy a királyi alattvalók közől senki vagy igen kevés lesz oly esztelen vakmerő, hogy megtámadjon egy népet, mely a királynénak s az első tanácsosnak oltalma alatt volt.

Eszt 8,13

A héber szerint: nyilt volt, azaz, nem volt kivűlről bepecsételve, s igy nem csak a helytartók, hanem minden nép olvashatta.

Eszt 8,15

A héber szerint: égszinű- és fejérben.

Eszt 8,15

a mi akkor igen nagy becsű volt.

Eszt 8,15

A király valószinüleg saját ruháját ajándékozá Mardokeusnak, valamint ezt a szultánok mai nap is cselekszik, ha bizodalmok és kegyök különös jelét akarják mutatni kedvenczeik iránt.

Eszt 8,15

mert minden igazán gondolkodók utálták és fájlalták Ámán gyilkos parancsát, mint kiáltó igaztalanságot.

Eszt 8,17

A héber szerint: a zsidóknál.

Eszt 8,17

a zsidókéhoz.

Eszt 9

Eszt 9,1

Ádárnak 13-ik napja volt kitűzve, melyen a zsidók Persiában a király parancsa szerint mind megölessenek, s minden alattvaló készen álljon a gyilkolásra (Eszter 3,12–14.). E parancs, a persák törvénye szerint megmásíthatlan volt, s a ki a zsidókat ki akarta írtani, bűntetlenűl megtámadhatta őket. Ha a persák egyakaratuak, túlnyomó erejöknél fogva a zsidókat könnyen kiírthatták volna. De a persák legtöbbjei átlátták, hogy a király először kiadott parancsának teljesítését nem kivánja többé, s azért az öldöklésre kitüzött napon csendesen voltak. De Ámánnak valamint a tartományokban úgy a fővárosban is elszórt párthívei annyira fel voltak bőszűlve a zsidók ellen, hogy az első parancsra támaszkodva, a zsidókat megtámadták, de minden várakozásuk ellen, a többi persáktól elhagyatván, a zsidók által nagy veszteségökre visszaverettek. A zsidók t. i. a második parancsnál fogva véd-állapotba helyezték magokat, s egyesülten elég erősek voltak a megtámadásnak ellenállani.

Eszt 9,2

azok közől, kik nem tartoztak ellenségeikhez.

Eszt 9,10

a többi szúzaniakkal együtt (6. v.).

Eszt 9,10

A zsidók csak életöket akarták biztositani, s azért nem nyúltak ellenségeik vagyonához, habár ezek a zsidóknak nem csak halálát, hanem kiraboltatását is czélba vették (Eszter 3,13.).

Eszt 9,13

a már megölteket gyalázatúl. Lásd Móz. V. 21,22. Ezdrás I. 6,11. Nem a kegyetlen boszúvágy, hanem népe iránti szeretet birta a jámbor királynét ezen kivánatra. Titkos utakon megtudhatta, a mit a tapasztalás is igazolt (15. v.), hogy a zsidóknak még sok ellenségök volt. Ezektől, ha életben maradnak, a zsidóknak még inkább lehetett félniek, mint előbb, mert övéiknek halála még inkább fölingerlette őket.

Eszt 9,17

a tartománybeli zsidóknál.

Eszt 9,20

az egész történetet.

Eszt 9,22

írá ő.

Eszt 9,23

a zsidók e történet emlékezetére évenkinti ünnepet rendeltek, és megtarták azt mindig úgy, mint ezen első évben.

Eszt 9,27

a zsidók javára.

Eszt 9,27

Mardokeus levele.

Eszt 9,27

hogy bizonyos időben t. i. Ádár-hónak 14-ik s 15-ik napján tartassék minden következő években.

Eszt 9,28

a zsidók mai napig is kitörő vigsággal ünneplik meg a furim-napokat. Rabinusaik szerint a megrészegedés e napokon nem vétek; s minden zsidó addig ihatik, mig az „átkozott legyen Ámán!“ „áldott legyen Ámán!“ kiáltásokat egymástól többé meg nem különböztetheti.

Eszt 9,30

Levelet küldének.

Eszt 9,31

a szabadulásérti buzgó s fenszóval mondott könyörgéseket.

Eszt 10

Eszt 10,1

melyek uralma alatt valának; a görögországi szerencsétlen hadjárat, valamint az ő nagy tobzódása pénztárát kimeritette.

Eszt 10,3

Ez sz. Jeromos jegyzete.

Eszt 10,3

a hetven értelmezők görög forditásában, mely akkor közönséges volt. Mindaz, mi ezután következik, egész a könyv végeig, a görög forditásból vett hozzáadás, mely abban majd egészen az 1. r. 1-ső jegyzetében leirt rend szerint, a történetbe sorozva föltaláltatik.

Eszt 10,3

a 4. verstől a 11. rész 1. verséig.

Eszt 10,3

jelölvén ez által, hogy az a héber szövegben nincs meg.

Eszt 10,10

Kétféle sorsot mért az Isten, egyik a zsidóké volt, másik a persa birodalomban élő pogányoké.

Eszt 10,11

Mind a két résznek sorsa bekövetkezett az Istentől előrelátott napra, t. i. Ádár 13-ik napjára, mikor a zsidók fölűlkerekedtek ellenségeiken.

Eszt 11

Eszt 11,1

E verssel végződik (lásd előbb sz. Jeromos észrevételét) Eszter könyvének görög fordítása. Szerinte ezen könyvnek görög forditása egyik Ptolomeus alatt, ki egy Kleopatra nevű nőt birt feleségűl, Egyiptomba jutott. Ez a Ptolomeus, mint közönségesen hiszik, Ptolomeus Philopator, ki a zsidók nagy pártfogója volt, s ennek negyedik kormányzási éve a világ teremt. u. 3827. Kr. e. 177. évre esik.

Eszt 11,1

Ez sz. Jeromos jegyzete. Miután sz. Jeromos az első rész (10,3.) végénél azt hozzátette, mi a görög-forditásban a könyvnek záradékát teszi (10,4–11,1-ig.), ezután sorban egymásután leirja mindazt, mit a görög forditás az elbeszélés fonalába itt-ott közbeszőtt. Először is azzal kezdi, mit ama forditás a könyvben előre tett (11,2.-től 12,6.-ig.); azután azon részeket sorolja oda, melyek az elbeszélés folyamában a héber részt kiegészítik.

Eszt 11,2

Asvérus országlásának, egy évvel a nagy lakoma (Eszter 1,3.) előtt. Asvérus itt az Artaxerxes (bátor harczos) czimet viselé, mint több persa-király. Országlásának első két évében, midőn Egyiptomot és több tartományt ismét adózóvá tett, megérdemlé azt.

Eszt 11,4

azaz: kiknek atyáit. Lásd Eszter 2,6.

Eszt 11,10

Eszter nagygyá lett, és nagyságából népét is részelteté.

Eszt 12

Eszt 12,1

A görög szöveg szerint: ez udvari tisztek a testőrök hadnagyai voltak. Vesd össze Eszter 2,21.

Eszt 12,5

Eszter 6,3. az ajándékról nincs említés; hihetőleg ez csekély volt, s azért nem iratott be az ország krónikájába.

Eszt 12,6

azaz: nagyszavú, nagybeszédű.

Eszt 12,6

Ámán a két udvari tiszttel egyet értett, s a király halála után alkalmasint a trónra akart emelkedni, azért látszott Mardokeus Ámán befolyása által csak pusztán ajándékokkal kielégítetni.

Eszt 12,6

Ez sz. Jeromos jegyzete. Lásd Eszter 11. r. 2-ik jegyz.

Eszt 12,6

Eszter 13,1–7.

Eszt 12,6

Ez Eszter 3,13.-ben van.

Eszt 12,6

Sz. Jeromos ezt a 3,13. után találta, hol szövegünkben a levél tartalma csak röviden van előadva.

Eszt 13

Eszt 13,2

keleti dicsekvés.

Eszt 13,6

13-ik és 14-ik napján, az utóbbin kell vala kiírtásnak végbe mennie.

Eszt 13,7

Sz. Jeromos jegyzete.

Eszt 13,7

E szavak Eszter 4,17.-ben vannak. E vers után kell tehát a következő darabot (8. verstől a 16. részig,) részint beszőni, részint az elbeszélés kiegészitésére a héber szövegből való forditással egybevetni.

Eszt 13,17

népedhez, Izraelhez, melyet minden népek közől sorsoddá, osztályrészeddé tettél, mint midőn egy mérő kötél által valamely birtokból egy részt elkülönzünk.

Eszt 13,17

E szép imádságot az anyaszentegyház böjt II. vasárnapja utáni szerdán mondja a sz. misében.

Eszt 14

Eszt 14,2

illatos viz.

Eszt 14,2

a szomorúság és gyászolás jeleivel.

Eszt 14,4

egészen közel van.

Eszt 14,8

A görög szerint: …nyomnak el minket, hanem kezöket az ő bálványaik kezeire tevék, vagyis azoknak esküvel fogadták, hogy megváltoztatják igéreteidet stb.

Eszt 14,11

a bálványoknak és azok szolgáinak.

Eszt 14,12

azon királyoknak, kik istenitisztelettel kivánnak illettetni.

Eszt 14,13

Asvérus. – Sz. Ágoston e könyörgésnél alkalmat vesz inteni mindazokat, kik az Isten igéjét hirdetik, hogy előbb Isten segitségeért könyörögjenek; mert, úgymond, ha egy királyné ily buzgón könyörög Istenhez, mielőtt nemzetének ideigvaló javáról csak egy királylyal beszélne: mennyivel inkább köteles arra az, ki az ő igéi által az emberek örök üdveért munkálkodik.

Eszt 14,15

Eszter tehát akaratja ellen vitetett a királyi ágyasházba. Engedett részint az erőhatalomnak, részint gyámatyja akaratának, s megismeré az isteni rendelést.

Eszt 14,16

kényszerittetésemet.

Eszt 14,16

elvonúltságomban, s a csendes, érzékeny órákban teelőtted.

Eszt 14,17

Az áldozati bor egy része az oltárra öntetett, egy része az ünnepélyes örömlakomáknál költetett el.

Eszt 14,18

Kétféle emberek vannak a földön, úgymond sz. Ágoston, némelyek az égre gondolnak, mások csak a földre; némelyek szive itt a földi dolgok alatt van eltemetve, mások szive az angyalokkal van egyesűlve; némelyek földi javakba s a világ hiú kincseibe vetik bizodalmokat, mások azon mennyei jókra intézik minden vágyaikat, melyeket nekik a hazudni nem tudó Isten megigért. Eszter dicsőségben és örömben volt, de ő mindent megvetett, s egyedűli örömét az Istenben s az isteni dolgok fölötti elmélkedésben találta. Valódi izraelita nő volt.

Eszt 15

Eszt 15,15

Sz. Jeromos jegyzete. E rész három első verse pótlék a 4,8. verséhez.

Eszt 15,3

Sz. Jeromos jegyzete.

Eszt 15,6

Ez a puhálkodás keleten a tetszelgés eszközeihez tartozik; hol az előkelő asszony azt hiszi, hogy puhaságot és gyengeséget mutató járása által különös kellemet tüntet elő. Eszter, hogy czélt érjen, a királynak tetszeni kivánt; tehát ezen eszközt is használta.

Eszt 15,13

nem menni be hivatlanúl a királyhoz. Eszter 4,11.

Eszt 16

Eszt 16,16

Sz. Jeromos jegyzete. Vesd össze Eszter 8. r.

Eszt 16,9

A görög szöveg némely kézirataiban e vers igy olvasható: Mi nem hallgathatunk a rágalmazásokra, hanem ha valami elénk jő, meg kell vizsgálnunk, s a méltányosság szerint itélnünk. Ez úgy látszik, inkább megegyez a persa szokásokkal, miután a király parancsában azt alig mondhatta, a mi fordításunkban van, mivel a persa törvények változatlanok voltak; azonban megtörténhetett, hogy a parancs a persa birodalom görög tartományaiba némi változásokkal küldetett, melyeket a görög szokások megengedtek; a mint ezt sz. Jeromos is görög kéziratában találta.

Eszt 16,10

Amadati, nemzetsége, szerint amalecita, Macedoniában telepedhetett le, és Ámán ott született. Mások szerint: macedoni itt átalában külföldi helyett vétetik.

Eszt 16,11

térdhajlással tiszteltetnék.

Eszt 16,14

maga személyében nemzetére.

Eszt 16,17

a mennyiben a következő parancs azokat megsemmisíti.

Eszt 16,18

a mennyiben azt kézre lehetett keríteni. Ámán tíz fia, eleinte futással menekűlvén, később itélteték el.