DÁNIEL JÖVENDÖLÉSE.

Dániel, ki valószinűleg királyi vérből származott (1,3.), Joakim király országlása alatt, más előkelő ifjakkal együtt vitetett Nabukodonozor udvarába, Babilonba, hogy ott Boldizsár név alatt a király szolgálatára képeztessék. Nagy előmenetelt tett a kaldeusok minden bölcseségében, de azért egyszersmind hű tisztelője és követője maradt az isteni törvénynek. Már kora ifjúságában azon bölcsesége által, melylyel az erényes Zsuzsanna ártatlanságát napfényre hozta, nagy hírre tett szert hitsorsosainál (vesd össze: Ezekiel 14,14.20. 28,3.), s az álomfejtés isteni adománya által (2,4.) magánál, Nabukodonozor királynál is, ki őt a babiloni bölcsek főnökévé tette (2,48.), mely méltóságát, úgy látszik, a kaldeus birodalom végeig megtartotta (5,11.). Babilon elfoglaltatása után a médusok királya, Darius (II. Ciaxares) által a három legfőbb államhivatalok egyikére emeltetett (6,12.); és a király azon szándékban volt, hogy őt egész birodalmában helyettesévé teszi, midőn egy királyi parancsot nem akarván teljesíteni Dániel, az oroszlánok vermébe vettetett, de abban sértetlenűl maradt. Midőn Darius halála után ennek unokaöcscse, Círus, a persa, médus és babiloni birodalmakat egybeolvasztotta, Dániel ennek barátja és asztaltársa lőn; azonban e kedvezés nem tartott sokáig; mert csakhamar azután Dániel fölfedezvén a babiloni bálványozás hiúságát, a nép föllázadt ellene, s a király kénytelen volt őt az oroszlán-verembe vettetni. Ebben hat napig csodálatos módon életben maradt, s heted nap a király által kiszabadíttatott. Mily viszontagságokon ment át azután, meddig élt még, mely évben halt meg, és hol temettetett el: mindezt a szent történet nem említi. – Az ő könyvében három szakaszt lehet megkülönböztetni. Az elsőben (1–6. r.) Dániel némely eseményeket ad elő Nabukodonozor országlásának korábbi és későbbi éveiből, s elbeszéli a babiloni birodalomnak a médusok és persák által véghezvitt megbuktatását. A második szakaszban (7–12. r.) leirja az isteni látomásokat, melyeket Istentől nyert a közel és távol jövendőről, az országok egymást váltó viszontagságáról, a Messiásról, ennek haláláról, és Isten országának végsorsáról a földön. A harmadik szakasz (13. 14. r.) két történelmi töredéket tartalmaz, t. i. Zsuzsanna történetét, s a Bélről és sárkányról szóló elbeszélést; ezek elseje Nabukodonozor országlási éveire, másodika Círus idejére esik. – Hogy Dániel e könyvet isteni ihletésből írta, az első tizenkét részre nézve ezt a zsidó és keresztény hagyomány kétségen kivűlivé teszi. A két utóbbi rész, mely nem a héber és kaldeus nyelven, mint az előbbiek, hanem csak görög fordításban jutott el hozzánk, némely zsidók és keresztények nem tartják isteni eredetűnek; azonban a kathol. egyház, a szent atyák tanúbizonyságánál fogva, minden századon át olyannak ismerte, s legujabban a trienti egyetemes gyülekezet a szentírás egyik részének nyilvánította.

Dán 1

Dán 1,1

tulajdonképen: indúla; mert valóságos megérkezése Joakim negyedik évére esett. Lásd a követk. jegyz.

Dán 1,1

Jerusalem megszállása és bevétele Kir. IV. 24,1. és Krón. II. 36,6. nem beszéltetik el, hanem már föltételeztetik. Hogyan ostromolhatta és vehette be Nabukodonozor Jerusalem városát Joakim országlásának harmadik évében, holott Joakimnak csak negyedik évében lett királylyá, ugyanez évben verte meg az egyiptomiak seregét az Eufratesnél (Jerem. 25,1. 46,2.), s Jerusalem ostroma és bevétele csak e győzelem következménye lehetett? E látszólagos ellenmondást következő módon lehet eloszlatni: Nabukodonozor, kit atyja, Nabopalasszár, kormánytársaúl emelt föl, még ennek életében indúlt hadsereggel az Eufrateshez, hol az egyiptomiakat megverte. Ugyanezen hadjáratában nyomúlt elő Jerusalem városához, ezt bevette s Joakimot fogságba ejtette. E hadjárat kezdete Joakim király harmadik, vége az ő negyedik évére eshetett, mely évben Nabopalasszár már meghalván, Nabukodonozor egyedűli uralkodóvá lett. A kezdetről beszél Dániel, a végről Jeremiás.

Dán 1,2

Ez volt legrégibb neve Babilonnak. L. Móz. I. 10,10.

Dán 1,2

Bél, a babiloniak legfőbb istene házába. Lásd Dán. 14,2. Izai. 46,1.

Dán 1,3

szószerint: a heréltek (komornokok) főnökének. Az udvari tisztek átalán herélteknek neveztettek, mivel közönségesen valósággal is ilyenek voltak.

Dán 1,4

Ezt vagy az akkor divatozó ismeretekről lehet érteni, vagy az azokra való természeti képességről is.

Dán 1,4

szószerint: és (képesek legyenek arra), hogy megtanítsa őket írásra stb.

Dán 1,4

a kaldeus tudományra és nyelvre. A kaldeus nyelv a héberrel rokon, de mégis különböző, s a hébernek tanúlnia kellett azt, hogy megértse. Vesd össze: Kir. IV. 18,26.

Dán 1,7

Kaldeus neveket. A következő nevek különféleképen értelmeztetnek. Közönséges jelentésök: Bél bölcsesége, követ, házgondviselő, a király szolgája. A névváltoztatás uralom jele volt, azért adtak az urak szolgáiknak új neveket (Ar. sz. János).

Dán 1,8

mivel ezen ételek, vagy a törvény által voltak megtiltva, vagy a bálvány-áldozatokból kerűltek ki, vagy legalább a bálványok nevében áldattak meg. Tehát nem szenteskedés volt az, mint egyik tévtanitó állítja, midőn Dániel és társai az udvari ételektől megtartózkodtak.

Dán 1,9

Isten eszközlé, hogy Dániel kedvébe jutott a főtisztnek; ki mégis azt mondá: Nem teljesithetem kérésteket.

Dán 1,10

A héber szerint: beesettebbeknek.

Dán 1,10

ki a ti ösztövérségteket részemről vagy hanyagságnak vagy fösvénységnek tulajdoníthatná.

Dán 1,17

Isten a megtartózkodás iránt adott törvénynek lelkiismeretes teljesítését azzal jutalmazta, hogy az ifjaknak a kaldeus tudományok és ismeretek tanúlását megkönnyítette.

Dán 1,17

Isten tanította Dánielt a természet fölötti álmoknak és látomásoknak megkülönböztetésére a természetiektől, és azoknak megfejtésére.

Dán 1,19

Dániel ezzel nem mondott hiú dicséretet önmagáról és társairól; ő csak Istent magasztalhatá ezért, a mint már fönebb (17. v.) mondá: hogy minden az Isten munkája.

Dán 1,20

A babiloniaknál, mint az őskor minden népeinél, különös kara volt a tudósoknak, kiket bölcseknek neveztek. Ezek több osztályra voltak különözve, mindenik osztálynak volt egy előljárója; az előljárók egy főnök alatt állottak, kit a király nevezett ki (2,4.). Dániel könyvében következő osztályok említtetnek: Az irástudók (héberűl: a titkos képes irás értői), a bölcsek (héberűl: a balesetek elhárítói), a varázslók (a nap- és holdfogyatkozások állítólagos előidézői), a jelfejtők (héberűl: a sorsjóslók) az állatok beleiből, a csillagok állásából, a kaldeusok; ez utóbbiak, úgy látszik, a kaldeusok papjai voltak, és velök Babilonba költöztek.

Dán 1,21

és túlélé azt (lásd Dán. 10,1.). Ezen év itt, mint az által igen nevezetes év tétetik, hogy az izraeliták akkor bocsáttattak szabadon a babiloni fogságból. Azonban Círus ezen első éve az ő harmadikával is (10,1.) ugyanegy lehet, a mennyiben Círus és a médus Darius együtt foglalták el Babilont, azután közösen uralkodtak, mig a harmadik évben Darius halála által Círus egyeduralkodó lett. Úgy látszik ez idő tájban halt meg Dániel.

Dán 2

Dán 2,1

Ez alatt némelyek a második évet értik a nagy világbirodalom megalakúlása után, azaz, Nabukodonozor összes uralkodásának 38-ik évét, miután Szíriát, Feniciát, Egyiptomot s a közel fekvő országokat mind meghódította; mások atyja, Nabopalasszár után, az ő egyeduralkodásának második évét értik.

Dán 2,1

A héber szerint: mely miatt lelke nyugtalan lőn, és álma félben szakadt.

Dán 2,2

Lásd Dán. 1. r. 17-ik jegyz.

Dán 2,3

A héber szerint: Álmot láttam, és lelkem háborog, hogy megtudjam az álmot.

Dán 2,4

vagy: arameus, kaldeus nyelven. A legrégibb időkben a szírus és kaldeus egy nyelv volt (Kir. IV. 18,26. Ezdr. I. 4,7.); a mint hogy később is mind a kettő rokon maradt, s arameus név alatt foglaltatott egybe. Innen kezdve a hetedik rész végeig a könyv kaldeus nyelven van írva.

Dán 2,5

A kaldeus szerint: darabokra vagdaltattok.

Dán 2,5

A kaldeus szerint: szemét-halommá, vagy fertővé lesznek, azaz, földúlatnak. A téglából épült házak, leromboltatván, szétáznak az esőtől.

Dán 2,8

módot kerestek tudatlanságtok palástolására, hogy az érdemlett büntetést elkerüljétek.

Dán 3,6

midőn más foglalkozásaim által akadályozva leszek, vizsgálni, vajjon igaz-e a ti értelmezéstek?

Dán 2,9

mert nem nehezebb az isteni álmokat eltalálni, mint megfejteni. A kaldeus és a Vulgata így is adható: Ha nem mondjátok meg nekem az álmot, melyet láttam, ugyanegy itélet alá estek mindnyájan; mert ti hamis és csalárd beszéddel akartok tartani, míg az idő elmúlik. Azért az álmot stb.

Dán 2,13

Mások szó szerint így: És kihirdettetvén az itélet, megölettek a bölcsek, és Dániel stb. Azonban lásd a 18. 48. v. Meglehet, hogy a bölcsek választottait, kik a király előtt megjelentek, elrekesztették, hogy a többi, ezen rendbelieket is befogják, s azokkal egyszerre öljék meg. Azt hiszik egyébiránt, hogy a kaldeusok irígységből és vetélkedésből arra törekedtek, hogy Dániel ne választassék meg azok közé, kik a király előtt megjelentek.

Dán 2,14

Mások a kaldeus szerint: Dániel eléterjeszté Arioknak, vagy tanácsot tartott vele.

Dán 2,14

A kaldeus szerint: a testőrök hadnagyával.

Dán 2,19

hálát adva, magasztalá.

Dán 2,20

hatalom, és adja azt, kinek akarja.

Dán 2,23

a szükséges hatalmat, hogy ily nagy veszélyből kimenekedhessünk.

Dán 2,27

Mások szerint: mágusok. Lásd Dán. 1. r. 17-ik jegyz.

Dán 2,28

A kaldeus szerint: a következő időben, mely különösen a messiási időszak is. Lásd Izai. 2,2.

Dán 2,31

A kaldeus szerint: rendkivűl fényes.

Dán 2,34

E szavak „a hegyből“ nincsenek a kaldeusban, hanem értetniök kell.

Dán 2,34

emberi közreműködés nélkül.

Dán 2,36

Ezen álom a Krisztus előtti négy nagy világbirodalmat adja elé: az asszíriai-babilonit, a médus-persát, a görögöt és a rómait, melyeknek egyike a másikat elnyelé, mig a világuralomnak átalán Krisztus szellemi országa véget vetett.

Dán 2,37

Te vagy most a leghatalmasabb minden királyok között. Vesd össze: Ezekiel 26,7. A persa királyok még most is viselik e czimet.

Dán 2,38

Lásd Jerem. 27,6. Baruk. 3,16. Judit 11,5. Ezekiel 31,6.

Dán 2,38

a babiloni birodalom, mely Nabukodonozor által nyerte meg valódi nagyságát, az asszíriaival együtt, melynek uralkodói e világbirodalom segéd-alapítói voltak. Nabukodonozor birodalma, hatalmánál, nagyságánál, tömérdek gazdagságánál és nagy haditetteinél fogva, alkalmasan hasonlíttatik az arany főhöz.

Dán 2,39

a médus-persa, melynek alapítói a médus Darius és Círus voltak. Ez csekélyebb volt, mint a babiloni, mert nem oly tartós, terjedelmes és nem oly korlátlan; mivel Círus és a többi persa királyok szelíd uralma alatt nemcsak egész népek, mint a zsidók, szabadságot nyertek, hogy hazájokba visszatérhessenek, hanem átalán e világbirodalom alattvalói, szelíd, igazságos kormányzatnak örvendhettek, a mennyiben az az akkori idők szellemével megegyeztethető volt.

Dán 2,39

Nagy Sándornak és utódainak birodalma ennek különféle tartományaiban az akkor ismert világ nagy részét magában foglalta.

Dán 2,40

a római birodalom.

Dán 2,40

A legterjedelmesebb világuralmat a rómaiak gyakorlották; azért jól mondatik a birodalomról, hogy mint a vas, mindent szétrombolt és összetört.

Dán 2,43

E három vers a római birodalom utóbbi felosztására, a nyugati és keleti császárságra (a két lábra) vonatkozik, továbbá azon feldarabolásra, melyre az európai államok a népvándorlás óta oszlottak (a tíz újjak, hol a tízes szám, kerekszám). Vesd össze: Dán. 7,12.24. s követk. Mindezen országok alapja vas, mivel a római birodalomból származván, római törvényen alapúltak. De a vashoz agyag is van vegyűlve. Ez alatt a germán népek s ezek államjogi sajátságaik értetnek, melyek nem engedik meg, hogy ők ismét egy római világbirodalommá alakúljanak. A római és germán népek vegyűlete s ezek állam-szövetsége olynemű, mikép ez soha sem fűződik össze oly szorosan, hogy egy ötödik világbirodalommá képződhetnék, habár a római-germán fejedelmek egymás között házasságok által rokonságban vannak.

Dán 2,44

Ezen örökkétartó ország a Messiás országa. Ez a világ kezdetétől készűlt elő, s így minden világbirodalmak mellett csendes erejében növekedett, míg az utolsó világbirodalom idejében, midőn ez világhatalmának legfőbb fokára hágott, elkezdé ezen világbirodalmat megdönteni, helyére önmaga, mint egyetemes szellemi ország (anyaszentegyház) emelkedett. Ezen ország kormánya nem száll egyik nemzetről másikra, mint a világbirodalom uralma, hanem mindig Istennél marad, s véget vet minden világbirodalomnak, miután megbuktatta a rómait, mely a többieket mind elnyelte.

Dán 2,45

A kő a Messiás és az ő országa. Valamint ő férfiú hozzájárúlása nélkül a magasból megjelent a földön, úgy alapúl az ő országa földi hatalom nélkül, sőt ez köteles amannak engedni mindenkorra.

Dán 2,46

mert istennek tartotta őt a 11. v. szerint (vesd össze: Ap.cs. 14,10–12.). Midőn Dániel az Istent illető tisztelet ellen tiltakozott, mondá a király, mint következik.

Dán 2,48

Babilon egész területén (tartományán).

Dán 2,48

A kaldeus szerint …minden tartományain, és főnökké Babilon minden bölcsei fölött.

Dán 2,49

hogy mentse fel őt a főnöki hivataltól Babilon felett.

Dán 2,49

kormányzóivá, tisztviselőivé.

Dán 2,49

mint tanácsosa és megbizottja.

Dán 3

Dán 3,1

A szobor hihetőleg Babilon főbálványát, Bélt ábrázolta (14. 18. 95. v. 4,5.), vagy oly formán, hogy az csak egy oszlop volt, mely fölűl a bálvány fején végződött; vagy úgy, hogy az egész bálvány egy magas talapzaton állott, s így a szobor magassága talapzattal együtt hatvan könyöknyi lehetett. Az egész szobor belűl fából vagy agyagból volt, kivűl aranylemezekkel borítva (vesd össze: Izai. 40,19. 41,7. Jerem. 10,3–5. Móz. V. 27,15.), vagy pedig egészen üres volt. A szobor nagy értéke nem lehet feltűnő, miután Babilonban tömérdek kincs volt felhalmozva. (Vesd össze: Jerem. 50,37. 51,13.). A szobor fölállítását némelyek Nabukodonozornak a szomszéd népeken nyert győzedelmei után való időre teszik, azt vélvén, hogy a király az ő védistenének, Bélnek hálaünnepet akart tartani; mások a 2. r. eléadott álom utáni időre teszik, és azt tartják, hogy a király nemtőűl állíttatá a szobrot, hogy birodalmának megjövendölt bukását elhárítsa, vagy elhalaszsza.

Dán 3,1

Dúra, egy része a Babilon körűl levő nagy síkságnak.

Dán 3,2

A tisztviselők itt említett hét osztályának jelentését nem lehet szorosan meghatározni. A kaldeus szövegben ezeken fölűl van még a Tiftaja név, mi törvénytudót jelent, melyet a Vulgata nem fejez ki.

Dán 3,3

Lásd az előbbi jegyz.

Dán 3,4

azaz: nektek, jelenlevőknek, bármily nemzetbeliek és nyelvüek legyetek.

Dán 3,5

háromszögű húros hangszer.

Dán 3,5

vagy zsoltár.

Dán 3,5

oly hangszer, mely több, egybehangzó hangokon szólt egyszerre.

Dán 3,6

A megégetés tüzes kemenczében a kaldeusoknál közönséges halálbüntetés volt (Jerem. 29,22.).

Dán 3,12

A kaldeus szerint: megvetettek tégedet.

Dán 3,12

Dániel az ünnepélynél nem volt jelen, hihetőleg, mivel nem tartozott ama tisztviselők osztályához, kik a 2. v. szerint meghivattak, hogy a király kiséretében legyenek; vagy egyéb körűlmények is visszatarthatták őt.

Dán 3,16

veled egy akaraton lennünk.

Dán 3,22

Ez a kemencze rendkivűli befűtése miatt történt, kitörvén a láng a kemenczéből, mint a 46. s. követk. v. elmondatik.

Dán 3,23

Ez sz. Jeromos megjegyzése. Mi a 24–90. v. következik, nincs meg a kaldeus eredeti szövegben, hanem sz. Jeromos által Theodotion görög fordításából tétetett át latinra, s az anyaszentegyház által a szentirás részeűl elismertetett és megerősíttetett.

Dán 3,24

mert az Úr angyala leszállott velök a kemenczébe, mint alább elmondatik, és megmenté őket.

Dán 3,27

igazságra, igéreteid teljesítésében hűségedre alapítvák.

Dán 3,27

igazságosak.

Dán 3,32

A görög szerint: pártütő. A pogányok mind elpártoltak az ősvilág vallásától.

Dán 3,32

Méltán neveztetik Nabukodonozor, mint igazságtalan hódító, azon idők leggonoszabb királyának.

Dán 3,33

A LXX értelmezők fordításának egyik kézirata szerint: szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze.

Dán 3,38

Dániel bírt ugyan a jövendölés adományával, de nem volt tulajdonképen a prófétai hivatalban. Ezekiel nem volt Babilonban, hanem Kaboras folyóvizénél. Lásd Ezekiel 1,1.

Dán 3,41

könyörgünk hozzád.

Dán 3,47

hétszerte hétszer, azaz, igen magasan.

Dán 3,48

Lásd a 13-ik jegyz.

Dán 3,51

miután már előbb dicsérték (lásd 24. v.), és Azariás könyörgött (25. v.).

Dán 3,55

Az Isten szekere s ennek jelentése terjedelmesen le van írva Ezekiel 1. 10. r.

Dán 3,60

a folyó levegő a föld légköre fölött.

Dán 3,83

a minden idők választottainak kis serege.

Dán 3,88

A pokol itt, mint sok egyéb helyen, sírt jelent.

Dán 3,23

Sz. Jeromos jegyzéke.

Dán 3,92

Az Isten fia alatt Nabukodonozor a 95. v. szerint angyalt értett, s ez ugyancsak azon angyal volt, kiről a 49. v. szól.

Dán 3,96

Lásd Dán. 2,5. Ez a vers fejezi ki okát annak, miért mentette meg Isten ily csoda által tisztelőit a haláltól. Nabukodonozornak és az ő hatalmas embereinek meg kellett győződniök, hogy Jehovah minden bálványok felett fölséges és hatalmas.

Dán 3,97

visszahelyezé előbbi méltóságaikba.

Dán 3,98

jólétetek, szerencsétek.

Dán 3,98

E verssel kezdődik a királyi rendelvény, mely 4,34.-ig terjed. A 98–100. v. (kaldeus szerint 31–33. v.), a következő részhez tartoznak, hol a csoda, melyet Isten Nabukodonozorral tett, körűlményesen eléadatik.

Dán 4

Dán 4,1

Itt következik a 3,98. kezdett rendelet folytatása.

Dán 4,1

E történet hihetőleg Nabukodonozor országlásának utolsó éveire esik, miután hadjáratait bevégzette, és világbirodalmát megerősítette.

Dán 4,5

a bölcsek társa. Mások szerint ez Nabukodonozorra vonatkozik, t. i. mígnem barátom, országlótársam. Az eredeti szöveg szerint: míg végre Dániel hozzám belépett.

Dán 4,5

A név magában foglalja a Bal, Bel szótagot, a babiloniak főistenségének nevét.

Dán 4,5

Dániel, mint a bölcsek fejedelme, valószinűleg csak ritkán s a legnehezebb esetekben hivatott. A közönséges eseteknél mindig csak a szolgálattevő osztály lépett a király elé; csak ha az álmok és talányok vagy épen nem, vagy kielégítőleg nem fejtettek meg, akkor hivaték Dániel, kinek természetfölötti erejét a király már az előbbi álomfejtésből ismerte.

Dán 4,6

azaz: tudniillik; mert a király maga beszélte el álmát mint következik.

Dán 4,10

Több régi népek, különösen a babiloniak tanítása szerint, az angyalok úgy környezik Isten trónját, mint a testőrök a földi királyokéit, és mint ezek, hírnökök gyanánt szolgálnak.

Dán 4,12

Itt is, mint az álomban többször történik, a kép és valóság össze van keverve, némely része a levágott fa törzsökére, némely csak az az által jelelt királyra illik.

Dán 4,14

Lásd a 7-ik jegyz.

Dán 4,16

Isten azonnal kinyilatkoztatta Dánielnek az álom jelentését; nem az álom jelentéséről gondolkodott tehát, hanem az álomnak előtte kinyilatkoztatott és szerencsétlenséget jövendölő értelme nyugtalanította és hozta zavarba.

Dán 4,16

ne félj kimondani az álom jelentését.

Dán 4,16

Bár csak a közelgő szerencsétlenség a te elleneidre szállna!

Dán 4,24

Változtasd meg életmódodat; légy jó és kegyes az emberekhez, ki azelőtt zsarnok és igazságtalan elnyomó voltál.

Dán 4,25

Az álom jelentését és teljesedését a sz. atyák, Jeromos, Theodoret, Tamás és több keresztény értelmezők, némi jelentéketlen eltérésekkel, következőleg adják elé: Nabukodonozor az ő országlásának vége felé elkevélyedett és elbízta magát nagy hatalmában. Isten tehát megintette őt az eléadott álom által. De miután csak oly kevély maradt (26. 27. v.), büntetésűl az Isten megfosztotta őt eszétől, és oly tébolyodást bocsátott rá, melynélfogva vadállatnak képzelte magát. E tébolyodásban nem is úgy viselte magát, mint ember, hanem mint állat; négy kézláb járt, úgy evett, mint a barom, elhanyagolta teste minden ápolását, s végre a szabadba futott ki az oktalan állatok közé. Emberei engedtek neki ebben; hanem vigyáztak rája, hogy valami veszély ne érje, és meglánczolták, hogy magát meg ne ölje. Valószinűleg arra is vigyáztak, hogy csak oly helyeken tartózkodjék, hol nem volt kitéve alattvalói szemeinek. Igy volt ő hét ideig, azaz, több időszakig (évig, vagy hónapig). Ezek elteltével, miután Isten az ő kevélységét megbüntette, ismét vissza adá neki értelmét, és Nabukodonozor megtanúlván ismerni az Isten itéleteinek igazságát és jóvoltát, méltó lőn ismét visszahelyeztetni országába. – A kaldeus hagyomány, mint azt a régi történelem megőrzötte, beszél Nabukodonozornak egy súlyos betegségéről országlásának vége felé; mi a szentírás előadásával egybehangzik. Egyébként Nabukodonozor viselete a tébolyodottak történetében nem példa nélküli.

Dán 4,26

a palota lapos födelén sétála.

Dán 4,31

Nabukodonozor elismerte ugyan a legfőbb Istent, hálát adott neki, de mind a mellett bálványimádó maradt. Lásd 5. v.

Dán 4,33

A kormányzást Nabukodonozor tébolyodása alatt az ő főemberei vitték, s fölépűléseig fenn is tartották; ez egyébiránt érdekökben feküdt, mivel az uralkodók változásával keleten majd mindenkor egybe van kötve a főhivatalnokok letétele. Midőn tehát Nabukodonozor őrei hirt adtak fölépüléséről, a főemberek fölkeresték őt, hogy iránta hódolatukat ismét kijelentsék.

Dán 4,34

Ha ezen próféta könyvét időrendben akarnók olvasni, akkor a 7. és 8. részt itt közbe kellene igtatni.

Dán 5

Dán 5,1

Nabukodonozor unokája, Evilmerodak fia, Babilon utolsó királya, kit Herodot Labinetnek nevez. Lásd Jerem. 27,7. 8-ik jegyz.

Dán 5,1

az napon, melyen Babilon a persák által bevétetett (Kr. e. 538. évb.), azaz, a minden istenek ünnepnapján; mert ez napon vette be Círus Babilont, mint a régi történetírók egyetértőleg beszélik. Lásd Izai. 21,4.5.

Dán 5,1

azaz, előbb az idősbek, előkelőbbek, utóbb az ifjabbak, alsóbbrendűek. Az eredeti szövegben: és a bort előttök ivá, azaz, külön asztalnál, keleti szokás szerint.

Dán 5,2

azaz, nagyatyja. Lásd 1-ső jegyz.

Dán 5,4

különösen énekek által.

Dán 5,5

a függő lámpával vagy álló csillárral átellenben a legvilágosabb helyen.

Dán 5,6

hogy ágyékai reszketni kezdének.

Dán 5,7

Minemű irás volt ez, az értelmezők különféleképen fejtegetik. Némelyek azt vélik, hogy ismeretlen irás-jelek voltak. Mások szerint, a szavak kezdőbetűi, M. T. F. voltak leírva. Mások másképen.

Dán 5,7

a legközelebbi a legfőbb tisztviselő után.

Dán 5,10

az ő anyja, ki nem volt a lakománál; mert lásd a 2. v. Ez valószinűleg ugyanaz volt, kit a görög történetíró, Herodot, Nitokrisnak nevez, ki az utolsó babiloni király, Labinet anyja volt. E nő, ugyanazon történetíró szerint, nagy vállalatai- és tetteiért a babiloniaknál igen nagy tekintélyben állott, és szavai jós-igék gyanánt vétettek.

Dán 5,11

Lásd Dán. 4,5.

Dán 5,11

nagyatyád. Lásd 1-ső jegyz.

Dán 5,11

Mikép lehetett az, hogy a király előtt ismeretlen volt Dániel, holott Nabukodonozor őt a bölcsek fejedelmévé tette? Némelyek szerint, Dániel Nabukodonozor halála után, hivatalából letétetett; mások szerint, Boldizsár alatt is viselte még a hivatalt, hanem ezután visszavonúlva élt, úgy hogy ismeretlen maradhatott Boldizsár előtt, kinél, mint jelleméről következtetni lehet, az oly férfiak, mint Dániel, nem igen állhattak kedvességben.

Dán 5,17

udvarod.

Dán 5,25

Az eredeti szöveg szerint: Mene, mene, tekel, ufarzim. Mene, mene, annyi, mint, megszámlált, megszámlált, vagyis, a legszorgalmasabban megszámlált. Tekel, annyi, mint megmért, vagyis megfontolt. Ufarzim pedig annyi, mint osztók, vagy osztanak. E szerint eme szavak értelme következő: A te országlásod évei Istentől a legpontosabban megszámlálvák, s egyszersmind a te érdemeiddel együtt megmérvék; de mivel kellőnél könnyebbnek találtattál, ime felosztanak téged már a küszöbön álló médusok és persák. (Lásd a 26. 27. és 28. v.).

Dán 5,28

Fáresz, azaz: megosztott, czélzás szójátékkal a persákra. A médus Darius s a persa Círus, kik együtt foglalták el a babiloni birodalmat, megosztoztak azon. Az előbbi Babilont nyeré, az utóbbi Asszíriát, miglen Darius halála által az egész Círusra szállott.

Dán 5,29

Lásd 7. v. E megfejtés nem lehetett kedves Boldizsárnak; azonban mégis meg akarta szavát tartani. Dániel kezdetben tiltakozott minden kitűntetés ellen, de később nem vonakodott elfogadni a ráruházott méltóságot, meg lévén győződve, hogy Isten az uralkodásnak bekövetkező változásánál ezt az ő választott népe javára rendelte.

Dán 5,30

mert ezen éjjel vette be Círus a várost az Eufrates elvezetése által. Lásd Izai. 44,27. 45,1. Jerem. 50. 51. r.

Dán 5,31

A görög történetírók szerint ugyanez II. Ciaxares, Astiages fia.

Dán 6

Dán 6,1

120 tartomány fölé. Eszter idejében, midőn a persa birodalom az utóbbi hódítások által még nagyobb terjedelmet nyert, 127 volt a tartományok száma. Lásd Eszter 1,1. 8,9.

Dán 6,3

Az „Isten“ szó nincs meg az eredeti szövegben, sem Theodotion görög fordításában.

Dán 6,4

a kormányzás ügyeiben; hogy őt hűtlenség, képesség-hiány vagy engedetlenség vádjával terheljék.

Dán 6,5

Mi Dánielben semmi vád-okot nem fogunk találni, ha csak religiójában meg nem támadjuk; mert ennek mindent fel fog áldozni, s így tőrünkbe esik.

Dán 6,6

Az eredeti szerint: megrohanták.

Dán 6,7

A tanácsok, midőn a parancsot aláirás végett a király elé terjesztették, nem aggódtak azon, hogy eszteleneknek és gonoszoknak fognak tartatni, mivel a persák hite szerint az ő királyukban az istenség volt megtestesűlve, s így a király minden más népek istenei fölött állott.

Dán 6,8

Ha valamely persa törvény a kellő formaságok között meghozatott, azt, fontos ok nélkül, maga a király sem vehette vissza. Lásd Eszter 1,19. 8,8.

Dán 6,10

a lapos tetőn. Lásd: Tób. 3,10. Judit 8,5. Vesd össze: Kir. III. 17,19.

Dán 6,10

A zsidók Jerusalemen kivűl imádság közben orczájokat e város felé fordították. Lásd Kir. III. 8,35.44.45. Zsolt. 5,8.

Dán 6,10

Vesd össze: Zsolt. 54,18.

Dán 6,11

Az eredeti szerint: ama férfiak megrohanván Dánielt.

Dán 6,12

Lásd 7. v.

Dán 6,12

Ugy van ez a persák törvénye szerint, melyet nem szabad megszegni.

Dán 6,14

megtette, a mi tőle telt.

Dán 6,15

Az eredetiben: Ama férfiak pedig sürűn (mások szerint: sürgetőleg) jövének a királyhoz, és mondák stb.

Dán 6,16

A marokkói császárnak maiglan is vannak oroszlán vermei, s azok nagy négyszögű, föld alatti üregből állanak, választófal által két szakaszra osztva. A választófalon ajtó van, mely fölülről felhúzatva nyittatik ki, s leeresztve záratik be. Az oroszlánok felvigyázói étket vetnek egyik szakaszba, s ebbe átcsalják az oroszlánokat: azután az ajtót fölűlről lezárják, s úgy tisztítják a másik szakaszt. A kényúr néha embereket is vettet az oroszlán verembe.

Dán 6,17

A király jobban tartott az emberek dühétől, mint az oroszlánokéitól. Az eredeti szerint: hogy Dániel felől a végzés meg ne másíttassék. – A főemberek, úgy látszik, attól tartottak, hogy Dánielt a király alattomban kivonhatja, vagy az oroszlánoknak más elegendő húst vettet, mely esetben azok nem igen bántják az embert; azért nyomták ők is a kőre pecsétjeiket.

Dán 6,18

Mások szerint: zene nélkül. Mások szerint: társnő nélkül.

Dán 6,24

A persa törvény szerint, az oly gonosztevőnek, ki gyilkosságot követett el, legközelebbi rokonai is kivégeztettek, mint Ammianus Marcellinus bizonyítja.

Dán 6,25

az egész országban, melyet kevély túlzással a persa és más keleti királyok egész földnek neveznek, és magokat föld urainak tartják.

Dán 6,25

jólétetek.

Dán 6,28

ki Dariusnak két évi uralkodása után bekövetkezett halálával egyeduralkodója lett a médus-persa birodalomnak.

Dán 7

Dán 7,1

Kr. e. 555. évb. Időrend szerint a 7. és 8. r. az 5. és 6. r. elé volna teendő: prófétai tartalmoknál fogva itt a második prófétai szakasz élén vannak. Boldizsárról lásd 5,1.

Dán 7,2

A tenger jelenti a világot; a négy szél a mozgalmakat, melyeket a világon okozni fog a négy világbirodalom; ezek leirásához kezd mostan a próféta.

Dán 7,3

Az állat jelenti a földi hatalmat. A négy szörnyállat jelképezi a négy világbirodalmat. Jelentésénél fogva a látomás összeüt a fönebbi képszoborral (2,31. s köv.), csakhogy a negyedik birodalomnak bővebb jelképezését és ismertetését adja.

Dán 7,4

Mások szerint: oroszlán. Ez az oroszlán jelképezi az asszír-kaldeus birodalmat, különösen pedig Nabukodonozort, annak legnagyobb királyát, kit Jeremiás is ugyanazon jelkép alatt hoz föl 4,7.

Dán 7,4

Épen úgy jelképeztetik Nabukodonozor Jeremiásnál (48,40. 49,22.), és Ezekielnél (17,3.).

Dán 7,4

E szók alatt, úgy látszik, Nabukodonozor eleste és isméti fölemeltetése értetik. Lásd Dán. 4,13. Az állati erővel bíró kaldeusoknak az emberiesebb persák által lett meggyőzetése is érthető, a mennyiben a persa győzők által az asszír-babiloni birodalom állati ereje megtöretett, és emberi sziv, azaz, jobb műveltség hozatott be az elfoglalt birodalomba.

Dán 7,5

Értsd a médus-persa birodalmat, – medvéhez hasonlót, mert kevésbé volt fényes és korlátlan, mint a kaldeus, nem is oly gyorsan haladt elő, hanem csendesebben. Xenophon szerint, a régi persák mértékletesek, munkásak és kitartók valának, mi szerinte alkalmúl szolgálhatott arra, hogy medve által jelképeztettek, mint a mely állat nagy kitartással tűri a fáradalmakat és éhséget.

Dán 7,5

az oroszlán mellé. Az eredeti szöveg igy is adható; Utána más állat jelenék meg, hasonló a medvéhez, s egy oldalára támaszkodék (a mennyiben t. i. egyik lábát fölemelte, s a másikra nehezedett). A médus-persa birodalom eleinte csak a médusok hatalmára támaszkodott (vesd össze: Dán. 8,3. 5,28.), a mennyiben a persák jelentéketlen lakosai voltak a Fars nevű csekély vidéknek, bár később főnéppé lettek.

Dán 7,5

Az eredeti szöveg így is adható: és három agyar volt szájában fogai között. Ez a kaldeusok, médusok és persák birodalmát jelképezheti, melyekből a médus-persa világbirodalom alakúlt.

Dán 7,5

Azaz: foglalj, hódíts!

Dán 7,6

jelképezve nagy Sándornak macedon-görög birodalmát.

Dán 7,6

párducz: ravasz, ragadozó, ügyes, csinos, mint volt nagy Sándor és görögjei.

Dán 7,6

Vesd össze: Dán. 8,5.21.22. Nagy Sándor halála után, birodalmán az ő négy hadvezére osztozott: Antipater nyeré Macedoniát, Ptolomeus Egyiptomot, Szeleukus Szíriát és keleten a többi tartományt, Antiokus kis Ásiát. Úgy látszik, az általa még éltében vezérlett hadseregek jelentik a négy szárnyat, így neveztetve a gyors hódítás, vagy, a négy világrészre való terjeszkedés miatt.

Dán 7,7

a romai birodalom többféle alakjában egész a mostani világfolyam végeig. Vesd össze: Dán. 2,40.41.

Dán 7,7

a mit el nem nyelhetett.

Dán 7,7

országa; hasonlólag a tíz ujjhoz. Dán. 2,42.44.

Dán 7,8

Az értelmezők legnagyobb része azon véleményben van, hogy amaz ország, mely a többi tízből alakúlt, s a kis szarv által jelképeztetik, az anti-krisztus országa az idők végezetével (Jerom.).

Dán 7,8

mely a három legnagyobb, az utolsó időkben még fennálló országokat meghódítja, s magának (habár csak rövid időre) a világuralmat kivívja. A többi hét azután vagy elvesz, vagy az anti-krisztussal szövetkezik.

Dán 7,8

Ezzel nagy sz. Gergely szerint (egyenesen) az anti-krisztus van jelképezve; ki emberi szemekkel a kevélyen kérkedő szájjal ábrázoltatik, mert ember létére sátáni gonoszsággal fog bírni. Lásd Tessz. II. 2,4. Vesd össze: Dán. 7,25. 8,23.

Dán 7,9

itélettartás végett.

Dán 7,9

az örökkévaló, ki minden napok előtt volt.

Dán 7,9

az isteni szentség, igazság és örökkévalóság jelképei. Vesd össze: Izai. 1,18. Zsolt. 49,3.

Dán 7,9

A trón egy mozdítható kerekes szék volt. Vesd össze: Ezekiel látomását 1. és 10. r.

Dán 7,10

A tűzfolyam, jelképe a biró fölségének és mindenhatóságának, mely ellenállhatlan erővel, mint emésztő tűz, az ő tisztelőinek ellenségeit megsemmisíti.

Dán 7,10

Vesd össze: Móz. V. 33,2. Zsolt. 67,18. Jel. 5,11.

Dán 7,10

itélet tartatott.

Dán 7,10

az isteni mindentudás könyvei.

Dán 7,11

figyelmeztem, mi fog történni.

Dán 7,11

átalán az utolsó világbirodalom.

Dán 7,11

Vesd össze: Jel. 19. 20.

Dán 7,12

mert miután az első három nagy világbirodalom, mint ilyen, megszűnt, azok népei, kisebb részletekre oszolva, még alárendeltségben éltek továbbá is, míg ezekre nézve is teljesedett az idő és óra.

Dán 7,13

felhőivel vagy felhőin.

Dán 7,13

a Messiás, Jézus Krisztus, itt az ő dicsőségében elétűntetve, melyben az idők végezetével meg fog jelenni (Máté 26,64. 16,27.). Itt egyenesen ugyan a Messiás országának utolsó korszaka rajzoltatik, a nélkül azonban, hogy a többi kizáratnék, a mennyiben prófétai látomásban, a mi egyenlő és egymáshoz tartozó, gyakran egy képpé olvad össze: Lásd a bevezetést a prófétákhoz.

Dán 7,13

Lásd a 9. v.

Dán 7,14

Ez az átalános uralom tulajdon értelemben csak az idők végezetével fog bekövetkezni, kezdődik pedig és előkészűl már Krisztusnak földre jövetekor. Lásd 33-ik jegyz.

Dán 7,17

Lásd a 4–7. v.

Dán 7,18

Lásd Máté 25,34.

Dán 7,19

Az eredeti szerint: fogai vasból, körmei rézből valának

Dán 7,23

Lásd a 7. v.

Dán 7,24

Az eredeti szerint: a tíz szarv a tíz király, kik azon országból támadnak – A tíz király (ország) egyenesen ama tíz király (ország), kik az utolsó időkben Krisztus országát nyomorgatják, egyszersmind, tökéletlen értelemben, a keresztényeket üldöző régi római császárok, s a későbbi keresztényeket üldözendő királyok a keresztény időszakban. Lásd 7. v.

Dán 7,24

Ez a hatalmas király, ki a tíz király után az uralmat magához ragadja, s azokból hármat megaláz, tulajdonképen az anti-krisztus; egyszersmind azonban értetnek az ő előképei, előfutói: Antiokus Epifanes, ki Sziria három utolsó trónkövetelőjét, Heliodorust, Ptolomeus Filometort és Demetriust elnyomta; továbbá Mohammed, ki követőinek fegyveres ereje által az arabok, persák és görögök országát leigázta.

Dán 7,25

őt káromolja; különösen az anti-krisztus (8. v. Jel. 13,6.); mint Antiokus is (Makk. I. 1,23.43–53. Makk. II. 9,28. Vesd össze: Dán. 8,23.); Mohammed az ő új törvényének behozatala által.

Dán 7,25

nyomorgatja, öldökli.

Dán 7,25

Mások szerint: oly vakmerő leszen.

Dán 7,25

hogy az eddigi szokásban levőket, az idő által megszentelteket megváltoztathatja, a jogokat, erkölcsöket, egyházi és polgári alkotmányt. Igy vélekedett Antiokus, ki a zsidóságot kiírtani, így Mohammed, ki a kereszténységet elpusztítani akarta.

Dán 7,25

A szentek három és fél időszakaszig lesznek az anti-krisztus és az ő előfutói hatalma alatt. Mily időtartamot kell érteni itt az időszakasz alatt, ezt az írásértelmezők különféleképen magyarázzák; s kétségkivűl az anti-krisztusra és az ő különféle előfutóira nézve, Isten különbözőleg határozta meg. Flav. József szerint, Antiokus épen három évig és nyolcz hónapig volt Jerusalem birtokában. Mohammedre vonatkozólag, úgy látszik, másképen kell felfogni az időszakaszokat, mint a többieknél.

Dán 7,27

A 26. 27. v. egyenesen az anyaszentegyház utolsó diadalmas korszakára szól a földön és a végitéletre; egyszersmind pedig, habár tökéletlenűl, a kereszténység győzelmére közvetlenűl alapíttatása után.

Dán 7,28

az angyal beszédének.

Dán 8

Dán 8,1

Kr. e. 553. évben.

Dán 8,1

Boldizsár uralkodásának kezdetén (Dán. 7,1.).

Dán 8,2

A héber szerint: Ulai (Euleus) vizénél. Értelme ez: Boldizsár harmadik évében, miután az előbbi látomást nyertem vala, az élami Szúzában találva magamat, ismét látomást láték, s úgy látszék, mintha Ulai folyóvizénél lettem volna. Élam tartományának már Ábrahám idejében voltak saját királyai (Móz. I. 14,1.). Nabukodonozor meghódította azt, mint Jerem. 49,34–39. Ezekiel 32,24.-ből kitűnik, és babiloni tartománynyá tette, az is maradt Boldizsár utolsó éveiig; midőn azután az elamiták Círussal szövetkeztek, s neki Babilon meghódításában segitségére voltak. Szúza, Ulai mellett, a tartomány régi székvárosa volt, későbbi időkben (Ezdr. II. 1,1.) a persa királyok téli tartózkodás-helye vala. Dániel valószinűleg azért nyerte e látomást Szúzában, a persák későbbi székhelyén, mert a persa hatalomnak a görög által leendő bukását kellett e látomásnak tartalmaznia. Vajjon Dániel kormányügyekben valóban volt-e Szúzában, vagy csak, mint Ezekiel Jerusalemben (Ezekiel 8,3. 40,2.), ő is elragadtatásban volt Szúzában: az értelmezők által különféleképen fejtegettetik; az eredeti szöveg mind a két véleményre alkalmazható.

Dán 8,3

A héber szerint: a folyó előtt.

Dán 8,3

A kos a 20. v. szerint a médus-persa birodalmat jelképezi. A médusok és persák jelöltetnek a két szarv által. A magasabb szarv a persák hatalmát jelenti, mely idővel a médusokét felűlhaladta. A héber szerint …melynek két szarva vala, és a két szarv magas vala, de egyik, a másiknál magasabb, még utóbb növekedék.

Dán 8,4

A persa királyok lassankint terjeszkedtek hódításaikban, a nélkül, hogy ellenállást találtak volna. Nyugaton kezdték, leigázva Lídiát, Kis-Ásiát és Tráciát, azután éjszak felé fordúltak, hogy Scithia egy részét s a kaspi tengermelléknél lakó népeket meghódítsák; végre dél felé is akartak terjeszkedni Egyiptom és Szerecsenország meghódítása által. Kelet felé nem terjeszték uralmokat.

Dán 8,5

Ez a kecskebak a görög birodalmat jelképezi, ennek szarva annak királyát, Nagy Sándort (21. v.). Ezen kecskebak gyors futása Nagy Sándor rohanó hadjáratát jelenti.

Dán 8,6

A héber szerint: a folyó előtt.

Dán 8,6

Nagy Sándor a persa birodalomtól nyugatra fekvő Macedoniából indúlt ki, s a persa király, Darius Kodomannus serege ellen nyomúlt elé, megverte ezt a Granikus folyónál és Isszusnál, és országának belsejéig űzte a királyt.

Dán 8,7

Nagy Sándor Gaugamelánál Adiabenében érte utól Dariust. Arbelánál teljesen leverte őt, s így véget vetett a médus-persa birodalomnak.

Dán 8,8

Miután Nagy Sándor birodalma a földi nagyság legfőbb fokát elérte, Nagy Sándor, ittasság és meghűlés következtében, hirtelen meghalt.

Dán 8,8

abból, helyette.

Dán 8,8

A négy szarv a négy királyt jelenti, kik Nagy Sándor halála után a birodalmat egymás között felosztották. Lásd Dán. 7,6.

Dán 8,9

A szeleucidák országából Szíriából.

Dán 8,9

Antiokus Epifanes, a kezdetben tehetetlen.

Dán 8,9

Mások szerint: a dicső ország, azaz, Zsidóország ellen, melyet a próféták gyakran illettek ilyes nevekkel. Lásd Jerem. 3,19. Ezekiel 20,6.15. Dán. 11,16.41. Antiokus különösen déli Egyiptomot, s a keletre fekvő Persiát és Judeát győzte le.

Dán 8,10

Az ég tábora, melyet ezen szarv megtámad, az Úr népét jelenti, melyet Antiokus üldözött; a lehulló csillagok ama zsidókat jelentik, kik az üldözés alatt vértanú-halált szenvedtek.

Dán 8,11

az Istenig. Antiokus magának az Istennek izent hadat, midőn az ő helyére a bálványokat tette, s ezeket a zsidók által tiszteltetni parancsolta. Lásd Makkab. I. 1,23.43–64.

Dán 8,12

A héber szerint: és a tábor az ő kezébe adatott a mindennapi áldozattal együtt a bűn miatt. – Mielőtt Antiokus Jerusalem városával úgy bánt, mint ellenség, a zsidó papok Jázon főpap vezérlete alatt megvetették a templomot, a törvényszabta áldozatokat elmulasztották, és pogány szertartásokkal foglalkoztak. Ezen bűnök miatt ereszté rájok Isten a kevély Antiokust.

Dán 8,12

a törvényt és religiót lábbal tiporták, minden szentet földúltak és megszentségtelenítettek.

Dán 8,13

az angyalok közől.

Dán 8,13

azaz: a mindennapi áldozat elhagyásáról.

Dán 8,14

Ez a 2300 teljes nap körűlbelűl hat évet tesz, és számítható a görögök 143-ik évétől, midőn Antiokus Izrael ellen indúlt, és Jerusalemet hatalmába vette (Makk. I. 1,21.), a 149-ik évig, midőn ezen istentelen király meghalt (Makkab. I. 6,16.). A templom valamivel előbb szenteltetett föl, Líziás leveretése után, kevéssel Antiokus halála előtt, a görögök 148-ik évében, a kilenczedik hó 25-ik napján (Makkab. I. 4,52.). Isten az üldözést és annak gyors végét a zsidóknak több mint 350 évvel előbb jövendöltette meg, hogy az ő valódi tisztelői azalatt el ne csüggedjenek, hanem religiójokért bátran harczoljanak, s a nyilvános istenitisztelet helyreállítását vigasztalódva és bizodalommal várják. – Egyébiránt az angyalok ezen szóváltásánál kitűnik, hogy a dicsőűlt lelkek között is vagyon fokozat a tudásban, a mennyiben nem mindnyájan tétettek egyenlő módon méltókká arra, hogy az isteni titkokba bepillanthassanak.

Dán 8,16

az Ulai folyó csavarodásai, vagy kapui között (2. v.).

Dán 8,17

midőn a vég, az utolsó, a messiási időszak közeledőben van, akkor teljesedik a látomás.

Dán 8,18

A héber szerint: ájúltan esém a földre.

Dán 8,19

a messze jövendővel.

Dán 8,19

A héber szerint: mert a végezet idejére szól a látomás. Értelme ez: Kijelentem neked a büntető itéleteket, melyeket Isten az ő népére a megigért Messiás eljövete előtt fog ereszteni; mert a mit most láttál, azaon időről kell érteni.

Dán 8,20

A héber szerint: a kétszarvú kos.

Dán 8,20

Lásd 3. v.

Dán 8,21

a görögök világbirodalma.

Dán 8,21

Lásd 5. v.

Dán 8,22

Lásd 8. v.

Dán 8,23

hosszabb időn át. A görög szerint: uralkodásuk folytán.

Dán 8,23

Antiokus Epifanes (9. v.) nem jog vagy harczi erő által, hanem álnokság és csalárdság által jutott trónra.

Dán 8,25

Ő még az Isten ellen is fel fog lázadni, de végre emberi hozzájárulás nélkül szokatlan módon elvesz. Makk. II. 9. adja elé Antiokus Epifanes szomorú végét.

Dán 8,26

a teljes napok bizonyos számáról. Lásd 14. v.

Dán 8,26

Dánielnek a nyert látomást tekercsre kellett irni, s ezt lepecsételni; azaz, a látomást jövendölésnek nyilvánítani, mely mikor majd valóban teljesűl a történelemben, később fogja nyerni teljes megfejtését. A szentírási szólásmód szerint, a prófétáknak gyakran parancsoltatik, hogy valamit megtegyenek, mit csupán csak hirdetnek. Lásd Jerem. 1,10. Dán. 12,9.

Dán 8,27

Ha a próféta könyvét az események időrende szerint akarnók olvasni, az 5. és 6. rész ide lenne beigtatandó.

Dán 9

Dán 9,1

Ugyanazon Dariusénak, kiről 5,31. volt szó; Kr. e. 537. évben.

Dán 9,2

a szent könyvekből, a szentírásból, mennyiben az akkor meg volt.

Dán 9,2

Lásd Jerem. 25,11.12. 29,10. A fogság hetven esztendeje Joakim elhurczoltatásától kezdve, mármár lefolyt és végéhez közeledett; azért könyörög a következő imádságban Dániel a város és templom helyreállítatásaért, nem mintha kételkedett volna az igéret teljesedéséről, hanem mivel tudta, hogy Isten akaratja, őt azért is kérni, mit megadni már megigért. Dániel megértette ugyan, mint hirdette Isten Jeremiás által a helyreállítatást és annak kezdetét, de nem azt, mikép fog az folytattatni és végrehajtatni. Ez iránt óhajtott ő felvilágosíttatni, és ez teszi tárgyát is a következő látomásnak.

Dán 9,8

A héber szerint: ellened.

Dán 9,9

Mások szerint: habár.

Dán 9,11

Lásd Móz. III. 26. Móz. V. 27. 28. 29. r.

Dán 9,11

az Isten ellen.

Dán 9,13

figyeltünk volna törvényedre.

Dán 9,16

a te egészen igaz törvényed ellen.

Dán 9,21

Dán. 8,16.

Dán 9,21

közeledett hozzám az esti áldozat idején. Az esti áldozat kilencz órakor, vagyis a mi időszámításunk szerint, délután három órakor mutattatott be, mely órában Jézus Krisztus, a valódi engesztelő áldozat, meghalt. Mivel e jövendölésben a Messiásról és az ő nagy áldozatáról van szó, az angyal, úgy látszik, azért jött azon időtájban, midőn ez áldozat bemutattatott.

Dán 9,23

a jövendölés a helyreállítatásról, melyért könyörögsz.

Dán 9,23

Ez olyat jelent, ki az isteni titkokat ismerni kivánja, s azok iránt felvilágosíttatni óhajt. Mások az Isten dicsőségeért és embertársai javáért égő buzgalommal teljes férfiút értenek. Mások szerint: imádság, áhitat férfia. A zsidók szólásmódja szerint olyan is érthető, ki szeretetre méltó, kivánatos, mint Dán. 10,3. kivánatos kenyérnek mondatik az óhajtásra méltó kenyér.

Dán 9,23

A következő vers a jövendölés tartalmát adja elé, a 25–27. v. ennek részletes kifejtését. Tartalma ez: A helyreállítás, melyért könyörögsz, hetven évhét alatt véghez fog vitetni; mert ez idő lefolyta alatt a város ismét fölépűl, s azon idő vége felé az Isten uralma teljes értelemben helyreállittatik, t. i. a bűn ki lesz írtva, az igazság behozva, a szentek Szente királylyá kenetik föl, s így a próféták jövendölései mind teljesedésbe mennek. – A további kifejtésben (25–27. v.) az angyal a hetven évhetet három korszakra osztja: az első, hét évhetet foglal magában, mely alatt Jerusalem teljesen fel fog épűlni; a második, hatvankét évhetet, mely után a Messiás az ő hivatala erejében föllép; a harmadik, egy évhetet, mely közben a Messiás meghal, halála által a mózesi áldozatokat megszűnteti, és sok hivő számára új szövetséget fog kötni. Az első korszak vége a város teljes helyreállíttatása által jelöltetik; a másodiké a Messiásnak, mint országa fejedelmének megjelenése által; a harmadiké a sokak számára kötött szövetség megerősítése (magasabbszerű teljesedése) által. Ezen utolsó korszak ismét két részre oszlik, egyike a fölkentnek áldásteljes működését és halálát hirdeti; másika az ő gyilkosaira mért büntetést és a földi Jerusalem vesztét jövendöli, miután Isten országa új renddel megalapíttatott. – Igy értelmezik a szent atyák e nevezetes jövendölést, a fölkent és szentek szente alatt mindnyájan a Messiást értvén. Azon igen kevés számú értelmezőket, kik e jövendölés fölséges személyét Círusra vagy Nagy Sándorra magyarázzák, és körűlményeiben a babiloni fogság után azonnal következő időkre vagy a makkabeusi korszakra találnak vonatkozásokat: nem csak az egész őshagyomány, hanem a jövendölés szövege is megczáfolja.

Dán 9,24

Hetven hét, azaz hétszer hetven év, 490 év. Hogy itt nem a közönséges, hét napos hetet kell érteni, kitűnik a jövendölés czéljából, és a hetven hétnek vonatkozásából a fogság hetven évére (2. v.). Ugyanis az angyal a jövendölés által vigasztalni akarja Dánielt; de minő vigasztalás lenne az, ha azt hirdetné neki, hogy a városnak hetven éves pusztúlásaért kárpótlásúl hetven közönséges hét fog eltelni annak újabb pusztúlásaig (26. v.); ennélfogva itt a hetek hosszabb időszakot jelentenek, és pedig évheteket, minőkről Móz. III. 25,8. is szól. E helyen az évhetek világosan időmértékűl vétetnek, mint ez más régi népeknél sem volt szokatlan. Az angyal, úgy látszik, mint szent számot választotta azt, vonatkozólag az öröm- vagy szabadúlás-évre, mely hét évhét után következett be, és előképe volt az Úrnak a hetven évhét mulva bekövetkezendett váltság-évére.

Dán 9,24

határoztatott. Isten a Messiás elküldését hosszabb időre szabta; de az isteni irgalom hetven évhetet szabott, s arra ennyi időt határozott.

Dán 9,24

Az angyal Dánielénak mondja a népet és várost, ama gyöngéd részvétért, melylyel annak sorsa iránt viseltetett.

Dán 9,24

A héber szerint: befejeztessék, egyszersmind az igazságos Isten szemei elől eltakartassék.

Dán 9,24

bocsánat és új sziv teremtése által. A héber szerint: és bepecsételtessék a bűn. Ádámtól kezdve uralkodott a bűn (Rom. 5,13.), és a törvény, ámbár magában jó és szent (Rom. 7,12.), az emberi akarat romlottsága és gyarlósága miatt, mégis alkalmat nyujtott a bűn sokasítására (Rom. 5,20.); a Messiásnak volt fentartva, a bűnnek véget vetni s azt mintegy lepecsételni a lélek élő törvénye által (Rom. 8,2.), mely a bűn és halál törvényétől megszabadít.

Dán 9,24

Az ó törvény, mely csak árnyéka volt a jövendő dolgoknak (Zsid. 10,1. s követk.), áldozatai által nem törölhette el a gonoszságot; azért lépett az Isten Fia azok helyébe (Zsolt. 39,7.), és Báránynak neveztetett, ki elveszi a világ bűneit (Ján. 1,29. Ján. I. 2,2.).

Dán 9,24

Valamint a Messiásnak tartatott fel az, hogy a bűnt eltörölje, úgy az is, hogy az örök igazságot t. i. a kegyelmet és igazságot a földre hozza; mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és igazság Jézus Krisztus által (Ján. 1,17.).

Dán 9,24

Mások szerint: megpecsételtessék, befejeztessék, mi egyre megyen, mert a jövendölések teljesedésével azok czélja el van érve, s igy azok lenni megszünnek. Jézus Krisztus volt legfőbb czélja minden jövendölésnek (lásd a bevez. a prófétákhoz), czélja a törvénynek (Rom. 10,4.), s azért teljesítette és megpecsételte ő azokat.

Dán 9,24

Szentek Szentének csak a Messiás neveztethetik, a mennyiben ő maga az Istenség (Izai. 9,6.). Fölkenetett a szentek Szente, midőn hivatalára fölruháztatott a Szentlélek mindazon ajándékaival, melyek az Istenségben rejteznek (Izai. 11,1. s követk.), és valósággal bevezettetett e hivatalba, midőn tanítói tisztét elkezdte. A héber szerint: hogy fölkenessék a szentek Szente, t. i. a templom, az új szent község, az új anyaszentegyház, a mennyiben a templom gyakran vétetik a szent község helyett (Zakar. 6,12. Zsolt. 14,1. Vesd össze: Kir. II. 7,13. 8-ik jegyz.). Mivel a szentegyház azon test, melynek feje Krisztus (Efez. 1,23. 4,4.12.16.), s a kettőt egymástól nem lehet elválasztani, azért a héber szövegben a Vulgata fordítása is együtt érthető, s viszont ebben amaz.

Dán 9,25

Isten végzésének, mint 23. v. s egyszersmind egy földi király parancsának kihirdetésétől, mely által amaz előbbi teljesedésbe megy.

Dán 9,25

A héberben szó szerint: hogy Jerusalem visszahozassék és fölépíttessék, azaz, hogy Jerusalem régi terjedelmében s különösen egykori erősségében ismét fölépittessék. Ez alatt tehát nem az az első, szegényes építkezés értetik, mely azonnal a babiloni fogság után nehány ház emelésével elkezdetett: hanem azon építés, mely által Jerusalem alkalmassá tétetett arra, hogy ismét erős város lehessen. A parancs, hogy Jerusalem ismét erős várossá építtessék, hosszúkezű Artaxerxes, persa király huszadik évében adatott ki, midőn az ő pohárnoka, Nehemiás, teljes hatalmat nyert arra, hogy atyái városát kőfallal körűlvehesse és kapukkal elláthassa (Ezdr. II. 2,1–8.). Círus csupán azt engedte meg a zsidóknak, hogy hazájokba visszatérhessenek és templomot építhessenek (Krón. II. 36,23. Ezdr. I. 1,2. 5,13.15. 6,3.); de sehol sem találtatik tőle parancs az iránt, hogy Jerusalem ismét erős várossá építtessék. Az, mit a zsidók ellenségei (Ezdr. I. 4,12–16.) a város kőfalairól írtak a persa királynak, puszta rágalom volt, mint Ezdr. I. 4,3.24.-ből kitűnik; és Izai. 44,28. 45,13. helyei csak azon engedményre vonatkoznak, melynélfogva a város első, szegényes építése megkezdetett. E szerint a hetven évhét Artaxerxes uralkodásának huszadik évével kezdődik; s így a babiloni fogságból való visszatérés után s ezen huszadik év közötti kilenczven esztendőt, – mint előkészületi korszakot az új államnak Nehemiás által leendett tulajdonképeni megalapításához s a város megerősítéséhez, – az angyal mellőzte.

Dán 9,25

az ő születéseig, vagy kereszteltetéseig, t. i. hivatalába való fölavattatásaig; az utóbbit fogadják el, s alaposabb okoknál fogva, az értelmezők; mert hivatalának gyakorlásával kezdődik tulajdonképen Jézus működése, s ennyiben az ő megjelenését is, mint azzal összeesőt együtt kell érteni; ez időpont mellett szól az évhetek száma is. Ugyanis a hetven hét lefolyása után vala az egész mű bevégezendő, s a hetvenedik hét közepén fogott a Messiás megöletni. Ha tehát az ő megjelenésének ideje a 69-ik évhét utánra esik, akkor ez alatt nem az ő születésének, hanem tanítói hivatalának idejét kell érteni, mert a 69-ik évhét vége és a 70-ik évhét közepe közt csak három és fél év vagyon, mely igen is évszáma Jézus tanításának, de az ő születésétől halálaig terjedő évek száma nem lehet.

Dán 9,25

Az angyal azon időt, mely a város tulajdonképeni fölépülésétől a Messiás föllépteig vala lefolyandó, ismét két korszakra osztja, t. i. hét és hatvankét évhétre. A hét évheti idő jelenti a város épülését teljes helyreállítatásaig. Mert habár Nehemiás fáradhatlan szorgalma által Jerusalem kőfalai 52 nap alatt fölépűltek (Ezdr. II. 6,15.), mindazáltal még könnyen lefolyhatott hét évhét, azaz 49 év, míg a város ismét teljesen fölépűlt, s annyira megerősíttetett, mint azt ellenei az ostrom alkalmával utóbb találták. A 62 évheti időkör jelenti az ó szövetség átmeneti korszakát az új frigyre, a mennyiben azalatt egyrészről a zsidó papi-állam, az anyaszentegyház előképe, képződött, más részről a zsidóság soknemű felekezetekre szakadozni kezdett, s ez által egyszersmind közeledő végét nyilván kijelentette.

Dán 9,25

Nehemiás ismét elkezdé a várost építeni, de szorongató időkben. Mert a szomszéd népek ellenszegűltek az ő szándékának, és összeszövetkeztek azon végre, hogy Jerusalemet megtámadják, s az elkezdett munkát meggátolják, úgy hogy a zsidók, kik a kőfalat építették, s terhet raktak vagy hordtak, egyik kézzel munkálkodtak, a másikkal védeleműl kardot fogni kényszerültek. Lásd Ezdr. II. 4,8.17.18. – Ily módon a 69 évhétnek kezdet-pontja a hosszukezű Artaxerxes uralkodásának huszadik évére esik, végpontja pedig Krisztus Jézusnak János által való megkereszteltetésére. E megszabott időkört igazolja az időszámítás is; mert Artaxerxes 20-ik éve és Krisztus kereszteltetése között épen 69 évhét, azaz, 483 év vagyon. Ugyanis a megigazított időszámitás szerint, a hosszúkezű Artaxerxes uralkodásának 20-ik éve Roma épít. után 299-ik, azaz Krisztus előtt 455-ik évre esik. Miután ker. János Luk. 3,1. szerint Tiberius császár 15-ik évében lépett föl s vitte végbe Krisztus keresztelését, ez pedig Roma épít. után a 782-ik év: ezen számok, tehát ama két időpont között, épen 483 év vagyon. Nevezetes egyébiránt ezen jövendölésnél, hogy más időszámitások szerint is, melyek némely persa királyok uralkodási évszámára nézve némi ingadozásra adnak alkalmat, a különböző vélemények mindössze is valami tíz évi eltérést mutatnak, ennek pedig prófétai számnál, mely nem vehető mathematikai szigorú pontossággal, mivel az eseményeknek sincs kezdettől végig számtani határozottságuk, – nem lehet oly nagy fontosságot tulajdonítani.

Dán 9,26

a 62 évhét után, melyet már hét évhét megelőzött (25. v.) tehát a 70-ik évhétben, és pedig az évhét közepén (27. v.). A héber szerint: a Krisztus kiírtatik (erőszakos halállal hal meg Zakar. 13,6.7. a gonosztevők halálával Zsolt. 36,9. Péld. 2,22. V. ö. Izai. 53,12.).

Dán 9,26

A zsidók, kik Messiásukat megtagadják és megölik, megszűnnek az ő népe lenni. A héber szerint: és nem gondol vele (t. i. a nép, épen mivel őt megtagadja); vagy, ő nem lesz a népnek, mely őt megöli, fejedelme. Mások szerint: a Krisztus kiírtatik, de nem önmagáért, vagy önmaga végett.

Dán 9,26

A romaiak Titus hadvezérök alatt jöttek, és elpusztították a várost és templomot.

Dán 9,26

A város és templom vége teljes romlás leszen. A héber szerint: vége áradás leszen, a csapások árja fog zúdúlni a városra és templomra. V. ö. Luk. 19,44. 21,6.

Dán 9,26

melynek elmúltával nemcsak hogy a város és templom romban hevert, hanem a hűtelen és lázadó népnek maradványa is az egész világon szétszóratott. Mások a hébert így: és a had csak a végpusztúlás után fog végződni.

Dán 9,27

az utolsó, a 70-ik héten. Lásd 29-ik jegyz.

Dán 9,27

Ezt Jézus Krisztus cselekedte, ki az Ábrahámmal kötött szövetséget a kegyelemnek evangéliomi frigyévé változtatta át. E változás az utolsó évhétben történt meg, az évhét kezdetén, az ő tanításának hirdetése által (25. v. 26-ik jegyz.); azután tanításának pecsétje, az ő halála által az évhét közepén; végre az apostoloknak ezután következett prédikálása által az évhét utolsó felében. Ő sokakkal, azaz, többekkel kötött szövetséget; nem mintha Krisztus nem halt volna meg mindenikért (Kor. II. 5,15.), hanem mivel nem akarták mindnyájan elfogadni a váltság jótéteményét, mint a zsidók legnagyobb része hitetlenség és hűtelenség által magát abból kizárta.

Dán 9,27

A 70-ik évhét felén.

Dán 9,27

Ezen utolsó évhét közepén az ó szövetségi áldozatok megszűnnek. Mivel ez áldozatok Krisztus halála által lőnek megszűntetve (Zsolt. 39,7. Zsid. 10,5. s követk.), tehát Krisztus halála az utolsó évhét közepére esik, vagy is a 3 1/2 évre nyilvános tanítói hivatalában lett föllépte után, mi az időszámítással is összehangzik; mert addig tanított Krisztus.

Dán 9,27

Ez azon iszonyatosságokban teljesedett, melyeket a zsidók, különösen az úgynevezett buzgólkodók felekezete a Titus általi ostrom alatt a templomban cselekedett. Erről szól maga Krisztus is Máté 24,15.16. Márk 13,14. Luk. 21,20.21. A héber szerint: És a templom ormán lesz a pusztitás utálatossága (a romai sas oda emeltetik). Mások szerint: az utálatosságok elterjedése miatt leszen a pusztúlás.

Dán 9,27

A héber szerint a meghatározott pusztúlás mindvégig fog omlani az elpusztított helyre (teljes megsemmisítésig fog omlani az Úr haragja ezen elpusztított helyekre). Most is tart még e pusztúlás, és tartani fog az idők végezetéig; akkor fogja Izrael rettenetes isten-gyilkosságát elismerni, s bűnbánólag akkor tér vissza Istenéhez és Messiásához. Vesd össze: Krón. II. 12,7.

Dán 10

Dán 10,1

egyeduralkodásának harmadik évében, vagy átalában uralkodásának 3-ik évében Babilon meghódítása óta, s így egyeduralmának első évében, miután Dariussal két évig uralkodott (Dániel 1,21), 548. vagy 545. évb. Kr. el.

Dán 10,1

valódi jövendölés

Dán 10,1

kik egymással harczban voltak, mint a következőből kitűnik; mert a következő kijelentés (10. 11. 12. r.) bizonyos neméről szól a tusának, melyet a nagy népek védszellemei egymás között víttak, és ama nagy háborúkról, melyekben a népek egymás ellen küzdöttek.

Dán 10,1

A héber szerint: és fölfogta, mi neki mondatott, és megérté a látomást.

Dán 10,2

vezeklést tartott, hogy fölvilágosítást nyerjen a jövendőről, mely igen szomorúnak látszott előtte, mivel eddig a népnek csekély része tért vissza a fogságból, ennek is sok nehézséggel kellett küzdenie, s különösen a templomépítésben volt akadályozva a szamaritánusok ármánykodásai által. Lásd Ezdrás I. 3,12.13. 4,1–5.

Dán 10,3

jobb kenyeret. Mások szerint: nem ettem finomabb étket.

Dán 10,3

Nem kentem be olajjal testemet az országszerte bevett szokás szerint. Vesd össze: Préd. 9,8.

Dán 10,4

Nizan (fél-marcziusunk s fél-aprilünk).

Dán 10,4

az imádság helyén. V. ö. Ap.csel. 16,13. 21,5.

Dán 10,5

hihetőleg Gábriel, ki előbb is küldve volt Dánielhez. A héber szerint: és derekán ufázi aranyöv volt. Lásd Jerem. 10,9.

Dán 10,7

Vesd össze: Kir. IV. 6,15–17.

Dán 10,7

az angyal szavától.

Dán 10,10

és tenyeremre.

Dán 10,11

Lásd Dániel 9,23.

Dán 10,12

Lásd a 2. 3. v.

Dán 10,13

t. i. a három hétig. 2. v. különben előbb jött volna.

Dán 10,13

A persák országának védszelleme ama jótéteményt, melyben Círus, a te kivánságodhoz képest, a zsidókat vala részesítendő, hátráltatni akarta, és 21 napig állott ellen arra czélzó törekvésemnek, hogy a király szivét a te népedhez hajtsam. De Mihály, egyike az élő angyalfejedelmeknek, segítségemre jött, mire ama védszellem engedett. Azért maradtam ily sokáig a persa udvarnál. – Midőn itt és a következőkben védszellemekről van szó, kik a rájok bízott népek javáért némi tusában állanak egymással: némely ujabb értelmezők erről azt vélik, hogy Dániel az által csak képletesen akart tanítást adni arról, mily nagy akadályai lesznek a zsidók helyreállíttatásának; és hogy ő ezen, angyalok általi jelképes előadás módját a kaldeusok szellemtanából kölcsönözte; pedig ezzel az egész őshagyomány és a szent atyák tanítása ellenkezik. Az itt említett tusáját az angyaloknak mindig mint valóságot, valamint őket is valóságos személyekűl tekintették; az pedig, hogy a mit Dániel a védszellemekről mond, a kaldeusok tanításából kölcsönözte, már csak az által is eléggé megczáfoltatik, hogy a kaldeusok tana az angyalokról egészen más volt, mint a zsidóké. A persák országának fönemlített fejedelme, Theodoret, sz. Jeromos, nagy Gergely és más sz. atyák szerint, egy jó angyal, kit Isten adott védszelleműl a persák országának. De hogyan jöhet ellenmondásba egyik angyal a másikkal? nem mindnyájan egy érzelműek-e egy akaratúak-e? A szent angyalok, habár őket egymás között tökéletes szeretet egyesíti, lehetnek különböző nézetben és akaratban oly dolgokra nézve, melyek iránt Isten akarata előttök még nincs tudva; ennélfogva működhetnek egyik egyik ügyért, másik az ellenkezőért, habár mindnyájan tökéletes engedelmességgel hódolnak mindenkor az Isten akaratának. Igy a persák védszelleme kivánhatta s működhetett azon végre, hogy a zsidók a persák birodalmában maradván, ez által közöttök az igaz Isten ismeretét terjeszszék: mialatt Gábriel és Mihály azt óhajtották, hogy a zsidók az ő városuk és templomjok helyreállítása végett hazájokba visszatérjenek. Mihály segítséget részint arra vonatkozik, hogy a persák védangyalát Isten határozott akaratáról értesítse, részint, hogy a persa királyt rábírja a zsidók elbocsátására, miben egyébkint akkor ére czélt, midőn Gábriel visszatért küldetéséből. Lásd 20. v. Vesd össze: 24-ik jegyz.

Dán 10,14

a következő időkben.

Dán 10,14

késő időben fog teljesedni. Lásd Dániel 8,26.

Dán 10,16

ugyanazon Gábriel angyal.

Dán 10,18

ugyanazon Gábriel.

Dán 10,20

Én azért jöttem, hogy téged a jövendőről értesítselek; ha ezt megteszem (lásd a követk. r.), visszatérek, hogy Mihálylyal egyesűlve (13. v.) a persák védangyalát, úgyszinte a persák királyát a zsidók elbocsátására bírjam. Midőn e küldetésemben elindúltam, oda jöve a görögök védszelleme is. Miért jött ez, nem mondja Gábriel; de valószinűleg arra törekedett, hogy a zsidókat visszatartsa a népek között. Gábriel ez által kijelenti, hogy az ő jelenléte a persák királyánál annál szükségesebb.

Dán 10,21

Isten végzésében. Vesd össze: Móz. II. 32,33. Zsolt. 86,6. 138,16. Jel. 3,5.

Dán 10,21

Ezen szavakból kitűnik, hogy az angyalfejedelem, Mihály, volt a választott nép őrangyala. A kathol. anyaszentegyház is védangyaláúl tiszteli őt, s mint ilyen jelen meg Jel. 12,7. hol a sátán ellen harczolva lép föl. Korunk kevély bölcsesége nem bírja megfogni az angyalok rendeltetését felsőbb- és alsóbbrendű szolgálatokra az isteni világkormányzatban: pedig e rendeltetésök a kijelentés tanaival, s a dolog természetével teljesen megegyező. Az egész szent történetben az angyalok úgy tűnnek elé, mint az emberek védszellemei, s ilyeneknek nyilvánítja őket az Isten igéje (Zsid. 1,14.). Hogy közöttük a különböző erők és adományok szerint rangfokozat vagyon, látható a többi teremtett lényekből, melyek egymástól végtelenűl különbözve jelennek meg, s az isteni kijelentés nyilatkozik ezen rendről (Kol. 1,16.); hogy pedig ők az embereket üdvre vezérelvén, ezen rendnél fogva, felsőbb és alsóbb nemű, terjedettebb vagy korlátoltabb szolgálatokat tesznek, szintén a dolog természetében fekszik, épen mivel közöttök ily rendfokozat vagyon, s e lelki vezérlet módja lehet korlátoltabb vagy terjedettebb. E szerint igen természetszerű az, hogy egész országoknak is vannak magasabb rendű védangyalai, kiknek mint Isten magasabb hatalomviselőinek, más angyalok ismét szeretetben s engedelmes alázatosságban szolgálnak. Hogy ezen szolgálatban a szent angyalok között némi eltérésnek van lehetősége, már a 17-ik jegyzetből kitűnik. Miért engedi meg Isten ezen eltérést, nem tudjuk: hanem az bizonyos, hogy az az egésznek javára történik, melyet végtelen tekintetével csak ő lát be.

Dán 11

Dán 11,1

Gábriel.

Dán 11,1

hogy erőt adjak neki birodalma kormányzásához, mert Isten őt s a vele uralkodó Círust használni akarta arra, hogy Izrael népe a fogságból kiszabadúljon. Ez időben a zsidóknak sok ellenségök volt az udvarnál, ezért igen szükséges volt, hogy legyen Dariusnál szószólójuk, ki őt hozzájok hajlandóvá tegye. Lásd Dán. 6,5–24.

Dán 11,2

A Darius (Círus) után következendő három király, Cambízes, a mágus Szmerdes és Hisztaspis fia, Darius volt. A negyedik, a gazdag Xerxes. Már atyja tele kincstárt hagyott hátra számára, s ő még annyi drágaságot gyüjtött, hogy a világ leggazdagabb királyának tartaték, mint Herodot beszéli.

Dán 11,2

Nagy gazdagságát Xerxes görögországi hadjárataira pazarolta, melyekre többet állított ki egy millió embernél, s többet szerelt föl ezer hajónál.

Dán 11,3

Nagy Sándor. Az angyal több persa királyt mellőz, mivel megtámadása által Xerxes a görögök gyűlölségének alapját megvetette, s így alkalmúl szolgált Nagy Sándor hadjáratára.

Dán 11,4

A négy országról, melyre Nagy Sándor birodalma oszlott Dán. 8,8.22.-ben volt szó.

Dán 11,4

Nagy Sándor birodalmának felosztatása után, nem csak ama négy ország keletkezett (6-ik jegyz.), hanem több apróbb is, Örményországban, Bitíniában a Bosporus mellett, melyeknek fejedelmei magokat függetlenítették.

Dán 11,5

Ez Ptolomeus, Lágus fia, egyiptomi király volt. Egyiptomon kivül bírta még Palesztinát, Arábia egy részét, s több más délkeleti tartományt. Ő volt az első Nagy Sándor hadvezérei közől, ki az ő fiainak halála után magának a koronát föltette, mert míg azok életben voltak, Nagy Sándor hadvezérei nem nevezték magokat királyoknak, hanem csak helytartóknak.

Dán 11,5

Nagy Sándor.

Dán 11,5

Ez a fejedelem Szeleukus Nikátor, ki az új szíriai birodalmat alapította, és uralmát az Eufratestől az Indusig kiterjesztette. Ezen verstől kezdve az angyal csak két országról beszél, melyek Nagy Sándor birodalmából támadtak, Egyiptomról és Szíriáról, mivel Palesztina majd egyiknek majd másiknak jutott hatalmába, s mivel a zsidók sorsa e két országtól függött.

Dán 11,6

házasság és frigy által.

Dán 11,6

Ptolomeus Filadelfus, az egyiptomi király, fia és utódja Ptolomeus Láginak, és Antiokus Theos, Szíria királya, Szeleukus Nikátor unokája, több évig harczban állottak egymással, midőn amaz körűlbelűl 61-ik évében a szíriai birodalom alapíttatásának, azon föltétel alatt fogadta el a békét, hogy Antiokus taszítsa el magától nejét, Laodicét, kitől már két fiat nemzett, s Ptolomeus leányát, Berenicét vegye házastársúl, s e házasságból születendő gyermekei legyenek Szíriában az ő utódai. Erre Antiokus csakugyan eltaszította magától Laodicét, és Berenicével lépett házasságra.

Dán 11,6

nem jut befolyásra és uralomra.

Dán 11,6

A békekötés után két év múlva meghalván Ptolomeus Filadelfus, Antiokus Theos visszavette elűzött nejét két fiával együtt, és eltaszítá Berenicét azóta nemzett fiával együtt. Laodice tartván attól, hogy Antiokus ismét Berenicéhez hajolhat, megmérgezteté férjét, és idősb fiát, Szeleukus Callinicust ülteté trónjára. Mivel pedig e nő Berenice életére is tört, ez elfutott Dafne nevű menhelyre, Antiokia mellé; hanem fia Laodice kezébe jutott, ki azt megölette, s nem sokára maga Berenice is megöletett az egyiptomiakkal együtt, kik kisérői és védői voltak. – A héber szerint határozottabban s a történethez alkalmazottabban: ivadéka sem marad meg, s ő és kisérői és fia, és a kik őt gyámolíták ez időben, elvesznek.

Dán 11,7

azon családból, melyből ő (Berenice) származott, Ptolomeus Filadelfuséból.

Dán 11,7

A héber szerint …egy fiatal ág, a sereg élére áll, az éjszaki király erősségei ellen indúl, azokat megszállja és beveszi. Ez a sarjadék Berenice fivére, Ptolomeus Evergetes, ki hadsereggel indúlt nővére megmentésére, s miután későn jött, az ő halálát megboszúlta. Ellenállás nélkül elfoglalta egész Szíriát, a gyilkos Laodicét kivégezteté, s meghódítá Szeleuciát, Ciliciát és majd egész Ásiát Taurus-hegységtől egész Indiáig. Véget vetendett a szíriai birodalomnak, ha egy, Egyiptomban kitört lázadás nem kényszerítette volna őt hadseregének legnagyobb részével hazatérni.

Dán 11,8

Ptolomeus visszavonúltakor 40 ezer talentom ezüstöt (körűlbelűl 90 millió forintot), sok drága edényt, s 2500 bálványképet vitt magával Egyiptomba. Az elfoglalt bálványistenek közt voltak azok is, melyeket Egyiptomból Cambízes zsákmányúl vitt Ásiába. Hálaúl visszaszerzett bálványképeikért, az egyiptomiak Evergetes, azaz, jótevő nevet adtak neki.

Dán 11,9

A déli király, Ptolomeus Evergetes újra betört Szeleukus Callinicus birodalmába, midőn ez Egyiptomot megtámadni merte, de megveretett, s országába visszafutni kényszerűlt. Ptolomeus megelégedve Szeleukus megaláztatásával, csakhamar ismét visszatért. A héber szerint e vers jobb összefüggésben: És ő (Szeleukus Callinicus) bemegyen a déli király országába, hanem (siker nélkül) visszatér földére. Miután t. i. Ptolomeus Evergetes (lásd 16-ik 17-ik jegyz.) ismét visszatért Egyiptomba, Szíria királya, Szeleukus Callinicus két év alatt összeszedte magát, Kis-Ásiának tőle elszakadt városait ismét magához hódította, nagy hajóhadat állított, s azzal maga indúlt el, hogy az elvesztett tengermellékeket ismét visszanyerje. Azonban egy vihar tönkre tette hajóhadát, emberei nagy része a hajótörés által elveszett, és Szeleukus nehány kisérőjével nem mentett meg egyebet életénél. Ezután a szárazon kelt harczra Egyiptom ellen, de Ptolomeus Evergetes által egészen tönkre veretett, annyira, hogy újra csak igen csekély kisérettel kényszerűlt visszafutni Antiokiába.

Dán 11,10

Mások a hébert így: erősségeit megtámadja.

Dán 11,10

Szíria királya, Szeleukus Callinicus, ki lováról lebukván, meghala, két fiat hagyott hátra, Szeleukus Ceraunust és Antiokust, ki később nagynak neveztetett. Ezek hadsereget gyüjtöttek, és Szeleukus Ceraunus, ki atyját az uralkodásban követte, egy hadosztálylyal meg akarta támadni Attalust, ki nehányat az ő tartományaiból megszállva tartott, hanem egyik frígiai városban megmérgeztetett. Testvére, Antiokus, akkor a felső tartományokban volt, és alig ült a trónra, mint a megáradott folyó, hadseregével egész Szíriát elöntötte, országának föllázadt városait megalázta, az elődeitől elvett tartományokat visszafoglalta, és Orentes torkolatánál Szeleuciát, az egyiptomi birtokok határvárát Szíriában bevette, hol ő, mivel az egyiptomi király fegyverszünetet kért, téli hadiszállásra vonúlt. S mivel a béke nem jött létre, meghódította Celeszíriát, egész Palesztinát, Arábia egy részét, és hadseregével Egyiptom határváráig, Rafiáig nyomúlt elő, mely Rinokolura és Gáza között vala.

Dán 11,11

Az egyiptomi király, Ptolomeus Filopator, Ptolomeus Evergetes utódja, harczias szellem helyett, inkább asszonyias jellemmel bírt. Szerette a nyugalmat és kéjelgést, s a harczi ügyet hadvezéreire bízta. De midőn a veszedelem az ő székhelyéhez közeledett, tanácsosainak sikerűlt őt érzéki kéjeinek mámorából fölriasztani, a telhetetlen ellensége ellen haragra ingerleni, úgy hogy személyesen lépett élére hadseregének, mely 70 ezer gyalogból, 5000 lovasból és 73 elefántból állott.

Dán 11,12

A héber szerint: tíz.

Dán 11,12

Az egyiptomi hadsereg az ő királya és neje, Arzinoe jelenléte által fölötte föllelkesíttetett, és megverte Rafiánál a szíriai hadsereget, mely 72 ezernyi gyalogságból, 6000 lovasból és 102 elefántból állott. A szírusok közől igen sokan elestek vagy fogságra jutottak, Antiokus sietve kényszerűlt visszavonúlni Antiokiába, s e futásban seregének maradványát majdnem egészen elvesztette. De az egyiptomi király mind e mellett sem tartotta meg a főhatalmat Szíria királya fölött; mert midőn Antiokus követséget küldvén hozzája egy királyi vérből származott fejedelemmel, békeért könyörgött, a nyugalmat szerető győző megadta azt, és megelégedett az elfoglalt Celeszíria, Fenícia és Palesztina kiadatásával.

Dán 11,13

Mily számú lehetett a hadsereg, melyet Antiokus különösen Babilonban és Médiában gyüjtött, s 13. 14. év múlva ismét harczra vitt Egyiptom ellen, nem tudatik.

Dán 11,14

Nemcsak Szíria királya, Antiokus, az ő sok népével, hanem a macedoni király, Fülöp is föltámadt Egyiptom ellen; mert mind a ketten különböző pontokon támadták meg, abban összeegyezve, hogy azt egymás között majd felosztják.

Dán 11,14

Az elpártolt zsidók is föllázadtak az egyiptomi uralom ellen, mely alatt száz évnél tovább voltak, és sok jóban részesűltek. Mert a zsidók eléje mentek Antiokusnak Jerusalemből, őt készséggel fogadták fővárosukba, seregét és elefántjait élelmezték, és segítettek neki bevenni Sion várát, melyben egyiptomi őrség volt. Igy jutottak a szírusok uralma alá, miáltal az ő elestök és nemzetök veszedelme eléidéztetett. Szíria utóbbi királya, Antiokus Epifanes, mindent elkövetett, hogy a zsidókat kiírtsa, s így teljesedett a rájok következő szenvedésekről szóló látomás vagy jövendölés. Lásd Dán. 8,9–14.

Dán 11,15

Antiokus szerencsés fegyverei által Celeszíriát, Feniciát és Palesztinát elvette az egyiptomiaktól, midőn Attalussal, a pergamusi királylyal harczba keveredett, és seregével Kis-Ásiába kellett mennie. Az egyiptomi sereg most visszavette Celeszíriát, Feniciát és Palesztinát. Azonban a következő évben Antiokus a pergamusi királylyal békét kötött, előnyomúlt Celeszírián át, és Faneasnál, hol a Jordán fakad, az egyiptomi fővezért, Skopast megverte. Skopas tízezred magával a szídoni erősségbe vonúlt, hol őt Antiokus megszállotta. Az egyiptomiak válogatott vitézeket küldtek Szídon fölszabadítására, de ezek visszaverettek, és Skopas, éhség által kényszeríttetve, megadta magát Antiokusnak, mire ez egész Gázáig nyomúlt elő.

Dán 11,16

Antiokus most ura lett a dicső országnak t. i. Palesztinának (Dán. 8,9.), hol magát egészen behelyezte, miután Szídonból kiűzte az őrséget, melyet Skopas oda vitt vala.

Dán 11,17

Antiokus az ő hóditását Egyiptom határiig vitte, melynek ifjú királya a romai tanács gyámsága alatt volt. A romaiak követség által figyelmeztették őt, hogy az Egyiptom elleni háborútól visszatartsák, s neki még egy hadjárat volt szándékában Kis-Ásiába, melynél hátulról magát biztosítani akarta. Békét kötött tehát Egyiptommal, s a tizenkét éves Ptolomeus Epifanesnek eljegyzette leányát, Cleopatrát, kinek a házasság megkötésekor jegyajándékúl Celeszíriát, Feniciát, Judeát és Szamariát szánta. Azt akarta az által elérni, hogy Cleopatra Egyiptomban az udvarnál, hadseregnél és népnél pártot szerezzen magának, az ifjú királyt a trónról taszítsa le, és az országot atyjának adja által. Azonban e czélját nem érte el; terve nem maradt titokban, és Cleopatra jobban szerette férjét és új hazáját, mintsem atyját elősegítette volna szándékában.

Dán 11,18

A héber, szigetnek nevezi azon országot is, hová tengeren át kell utazni. A héber szerint …elfoglal; de egy fejedelem véget vet gyalázatának, hogy gyalázatát nem fogja megújítani ellene. Vagy: gyalázatát visszahozza rája.

Dán 11,18

Miután a béke Egyiptommal megköttetett, ő a legközelebbi tavaszszal sereget indított Kis-Ásiába, mialatt hajóhadával a cilíciai, cáriai, éoliai és jóniai tengermellékeket hatalmába kerítette. Szárazföldi és tengeri hadereje által Kis-Ásiát már leigázta, és Efezusban telelt, a következő évben a Hellesponton átkelvén, Europába lépett s a tráciai félszigeteket elfoglalta. A romaiak nem nézték egykedvűleg ezen terjeszkedést, s követség által azt kivánták tőle, hogy Európából és Kis-Ásiából vonúljon ki. Antiokus erre azt felelé: hogy a romaiak ne avatkozzanak Ásia ügyeibe, valamint ő nem törődik Italiával. E büszke feleletéért Antiokus nem sokára meglakolt. Ellene vizen és szárazon vívott több diadalmas csata után, az ásiai Lucius Scipio Magneziánál Líciában úgy tönkre verte, hogy 54 ezer emberének elveszte után saját személyét is alig tudta futással megmenteni. Antiokus, ki többé nagynak nem neveztetett, békeért könyörgött, s azt ily lealázó föltételek alatt nyerte meg: hogy Európáról mondon le, Kis-Ásiából a Taurusig vonúljon ki, hajóhadát bizonyos számú hajókra szállítsa le, Romába kezeseket küldjön, ezek között volt második fia, Antiokus Epifanes, és 15 ezer talentomot (körűlbelűl 30 millió forintot) fizessen hadi költségek kárpótlásaúl tizenkét év alatt.

Dán 11,19

A héber szerint …orczáját országa erősségeire fordítja. Antiokus a magneziai nagy vereség után, melyet három évvel éle túl, saját tartományának erősségeihez fordúlt, mely Taurus keleti részén feküdt, s melyet a romaiakkal kötött béke után nyere Az erős helyeket őrséggel rakta meg, az adót fegyveres kézzel hajtotta be a néptől, s a templomokat rablotta ki, hogy elészerezze a pénzt, melyet a romaiaknak fizetni kényszerűlt.

Dán 11,19

Midőn Elimais tartományban egy templomot akart kirabolni, a nép által, embereivel együtt, agyonveretett.

Dán 11,20

A héber szerint: ki az ő helyébe áll, egy, ki adó-zsarolót küld ki országa ékességeért Antiokus utódja, az ő idősb fia, Szeleukus Filopator volt, ki tizenkét évig országlott. Mivel uralkodása első kilencz évében a romaiaknak évenkint ezer talentomot tartozott fizetni, adó-szedőjét, Heliodort küldé szét országába, hogy alattvalóitól a szükséges pénzt kizsarolja. Mint akarta Heliodor a jerusalemi templom kincseit elfoglalni, elmondatik Makkab. II. 3,4–39.-ben.

Dán 11,20

Szeleukus az ő szolgájának, Heliodornak ármánya által veszett el, ki őt valószinűleg megmérgeztette.

Dán 11,21

A Szeleukus után következő, megvetett uralkodó, Antiokus Epifanes volt.

Dán 11,21

Neki nem volt joga a trónhoz, mert Szeleukus hagyott hátra egy Demetrius nevű fiat, ki Antiokus Epifanes helyébe kezesűl Romába küldetett, Heliodor és az egyiptomi király, Ptolomeus Filometor, szintén reménylették a szíriai koronát, midőn Antiokus váratlanúl visszatért Romából, és a hizelgéseivel megnyert Eumenes és Attalus királyok által Szíria trónjára emelteték. Sok alávaló tette miatt, már kortársai elváltoztatták Epifanes (hires) melléknevét Epimanesre (őrűltre). – A héber szerint: és helyébe egy megvetett fejedelem jő, kire nem nézett a királyság, alattomban jő, és hizelgéssel nyeri meg az országot.

Dán 11,22

A héber szerint: és az áradozó karokat ő elárasztja és összetöri stb. A hadakozó karjai, vagy (a héber szerint) az áradozó karok alatt az egyiptomi hadseregek értendők, melyeket Antiokus királyostúl hatalmába vett. – Miután Antiokus Szíria trónjára lépett, igényeket támasztott, nővére, Cleopatra fiának, Egyiptom királyának, a hét éves Ptolomeus Filometornak gyámságára. De az egyiptomiak a kiskorú király mellé más két gyámot rendeltek, u. m. Euleust és Leneust, kik Cleopatra halála után a megigért jegyajándékot Antiokustól követelték, s annak birtokba vételére hadsereget küldtek ki az egyiptomi határokon. Antiokus nem akarván kiadni e tartományokat, eléje ment az egyiptomi seregnek, s azt a casi hegység és Peluzium között megverte, a nélkül, hogy ez úttal tovább nyomúlt volna. Sőt inkább külsőleg az egyiptomiak barátjának mutatta magát, s követét, Apolloniust, az ifjú Filometor koronázási ünnepére Memfisbe küldé. Hanem Apollonius észrevette az egyiptomi országnagyok ellenséges érzűletét, s vigyázatra intette Antiokust. Ez hadseregével előre nyomúlt, és Peluziumnál csakhamar új ütközetre került a dolog, melyben Antiokus az egyiptomiakat teljesen legyőzte. E csatában Antiokus az egyiptomiakat átalán megnyerte magának; mert mihelyt látta, hogy a csata meg van nyerve, azonnal mindenfelé lovaglott, seregének parancsolva, hogy vért többé ne ontsanak, hanem azt kiméljék, mivel ő nem ellenség, hanem unokaöcscsének, az ifjú királynak nagybátyja és gyámja. Az ifjú király maga is kijött eléje, kit, mint nővére fiát, a barátság és szeretet minden küljelével fogadott.

Dán 11,23

Miután Antiokus baráti szövetséget kötött unokaöcscsével, és a peluziumi várat, Egyiptom kulcsát, szíriai őrséggel megrakta, egész Memfisig ment minden ellenállás nélkül; csalárdúl azt ürügyölvén: hogy mint barát és gyám jő biztosítani gyámfiának az országot. Igy jutott ő csekély haderővel Egyiptom és a főváros, Memfis birtokába.

Dán 11,24

A héber szerint: csendes és kövér országba megyen; vagy: csendesen foglalja el a gazdag országot.

Dán 11,24

vagy: a tőlök nyert ragadományt, zsákmányt és gazdagságot eltékozolja.

Dán 11,24

A barátság színe alatt nyomúlt Antiokus a kövér és gazdag Egyiptomba, azt hatalmába ejtette, mit elődei meg nem tehettek, kizsákmányolta a gazdag tartományokat, s terveket forralt, hogy a többi erős helyeket is elfoglalja, de Alexandriát nem hódíthatta meg. Kevés népe lévén, a szerzett zsákmánynyal visszatért Szíriába, és nagyobbszámú sereget gyüjtött, melylyel Alexandriát s a többi erősségeket szintén leigázni reméllte.

Dán 11,25

A 25–28. v. azt jövendöli meg teljesebben, mit a 22–24 v. rövidebben már megmondott Antiokus Egyiptomot saját birodalmával akarta egyesíteni, s minden erejét megfeszítette, hogy e czélt elérhesse. Nagy sereg gyalogsággal és lovassággal, csataszekerekkel és elefántokkal és jelentékeny hajóhaddal nyomúlt elé (Makkab. I. 1,17–21.). Az egyiptomi ifjú király szintén kifejté minden erejét, azonban legyőzetett, mert ármánykodtak ellene, azaz, mert zsoldjában levő tulajdon szolgái elárúlták. Antiokus az egyiptomiak némely hadvezéreivel titkos egyetértésben lehetett. Azért adták át neki Peluziumot és Memfist a csata után előleges ostrom nélkül.

Dán 11,26

Mások a hébert így: kik vele kenyeret esznek, azok segítik őt megrontani, seregét az ár elnyeli, és megölve stb. Hogy a peluziumi csatában az egyiptomiak vesztesége igen nagy lehetett, azon körűlményből is következtethető, hogy Antiokus az öldöklést feltartóztatta, s ez által az egyiptomiakat magának megnyerte. Lásd a 38-ik jegyz.

Dán 11,27

Antiokus barátságot szinlelt unokaöcscse iránt, ez pedig bizalmat nagybátyja iránt, kinek karjaiba vetette magát, miután a nagy csatát Peluziumnál elvesztette. Ugyanazon asztalnál bizalmas társalgás közt módokról gondoskodtak, mikép foszthassák ki egymást, és a harczot mikép végezhesse egyik a másik kárára. Azonban a vég más időkre volt fentartva. A romaiaknak kellett a viszályt eldönteni, és pedig Antiokusra nézve igen lealázó módon. Lásd 30. v.

Dán 11,28

Szent szövetség alatt a zsidók vallási alkotmánya értetik. – Midőn Antiokus az erős tengermelléki várost, Alexandriát ostromlotta, halálhir terjedt el felőle Jerusalemben, min a zsidók felette megörűltek. Az Antiokus által főpapnak kinevezett Jázon, ki fegyveres kézzel akarta hivatalát elfoglalni, a nép által elűzetett. Antiokus ezt önmaga ellen kelt lázadásnak tekintette. Egyiptomból Judeán át vonúlt vissza, rohammal tört Jerusalemre, s három nap alatt 80 ezer embert áldozott fel, ezekből 40 ezret megöletett, a többit rabszolgákúl adta el kivűl az országon, a templomot kifosztotta, és zsákmányával visszatért Antiokiába. Lásd Makkab. I. 1,20–24. Makkab. II. 5,5–21.

Dán 11,29

Az alexandriaiak Ptolomeus Filometor királyt, ki magát színlelve, nagybátyja, Antiokus karjaiba vetette, letették, és testvérét Ptolomeus Fiskont emelték az egyiptomi trónra. Midőn Antiokus a letett Filometort ismét visszahelyezte és Alexandriát ostromlotta, Fiskon a romai tanácshoz folyamodott segélyért. Antiokus, hihetőleg a Nílus kiáradása miatt, megszűntette az ostromot, és visszatért Szíriába. E visszavonúlásakor vitte véghez a zsidókon ama kegyetlenséget, mely az előbbi versben említtetik. Az ő távolléte alatt Filometor oly egyességre lépett Fiskonnal, hogy a kormányzást közösen vigyék. Antiokus ezért igen fölboszankodott, s új hadjáratra kelt Egyiptom ellen. Miután az egyiptomi uralom alatt levő Ciprus szigetét hajóhada által elfoglalta, egy erős hadsereg élén ismét Egyiptomba nyomúlt, s azt újra meghódította, kivéve Alexandriát, hol a két királyi testvér közösen kormányzott. Megszállotta tehát ez erősséget is, és be is vette volna, ha ebben a romaiak meg nem gátolják, mint a következő vers mondja.

Dán 11,30

A héber szerint: mert hajók jőnek ellene Cétimből (a nyugati tengerpartoktól, Olaszországból, Görögországból).

Dán 11,30

A héber szerint: elveszti bátorságát.

Dán 11,30

A héber szerint: és visszatértében azokra hallgat, kik elhagyták a szent szövetséget. – Az ujdonválasztott egyiptomi király, Ptolomeus Fiskon, az előbbi évben, midőn Antiokus Alexandriát megszállotta, a romaiakhoz folyamodott segélyért. A romai tanács által azonnal kirendelt követek, Cajus Popilius, Cajus Decimius, és Cajus Hostilius az alatt Delos szigetén tartózkodtak, míg a romai consul Aemilius Paulus az utolsó macedoni királyt, Perseust megverte, és országát romai tartománynyá tette. A 40 kisebb járműből álló macedoni hajóhad, mely Delos szigete előtt horgonyzott, ez által a romaiak tulajdonává lett, és a követség azzal Alexandriába vitorlázván, ott kikötött, midőn Antiokus épen e tengerparti város ostromával foglalkozott. A követek alig lépvén ki a szárazra, haladék nélkül a szíriai táborba mentek, mely Alexandriától csak két órányira volt Leusinénél. Antiokus örűlt, hogy láthatja Cajus Popiliust, kit Romában, mint barátját ismert, s baráti üdvözletűl kezét nyujtotta neki. „Én nem fogadhatom el azt, mondá Popilius, mielőtt tudnám, jóbaráttal van-e dolgom, vagy ellenséggel? Itt a romai tanács irata, mely parancsolja neked, hogy az ellenségeskedést szűntesd meg, és Egyiptomból vonúlj ki.“ Antiokus olvasta az iratot és felelé: „Tartalma igen fontos, tanácsosaimmal előbb megfontolom a dolgot, mielőtt felőle nyilatkozzam.“ Popilius a király körűl pálczájával kört vont a homokban, és kevély daczczal mondá: „Mielőtt e körből kilépsz, adj feleletet, hogy azt megvihessem a tanácsnak.“ Antiokus néhány perczig habozott, azután kedvetlenűl ez alázatos feleletet adta: „Azt fogom tenni, mit a tanács jónak tart.“ És haladék nélkül visszavonta hadseregét Egyiptomból Szíriába. E visszavonúlásnál mérgét a szent szövetségen öntötte ki. Apolloniust 22 ezer emberrel Jerusalembe küldé, parancsolván, hogy azt egészen pusztítsa el, a felnőtt zsidókat ölje meg, a nőket és gyermekeket adja el rabszolgákúl; s ő e parancsot egyik szombaton csakugyan teljesítette. Lásd Makk. II. 5,24–27. Visszatérése után Antiokus a hozzája pártolt zsidókra hallgatott (Makk. I. 1,12–16.), s bizonyos Atheneust küldött azon megbízással, hogy a mózesi religiót megszűntetvén, a pogány bálványimádást hozza be mindenütt az egész országba (Makk. II. 6,1. követk.), mi egy időre sikerűlt is.

Dán 11,31

Apollonius Jerusalemet elpusztítván, sok házat fölégetvén s a város falait lerontván, Sion várát még jobban megerősítette, őrséget hagyván benne, egy hadosztálylyal Szíriába vonúlt. E helyőrséghez csatlakozott a hitehagyott zsidóság is, kik a templomot megszentségtelenítették, a mindennapi áldozatot megszűntették, s az elpusztított égőáldozat-oltár helyére pogány oltárt emeltek, melyen bizonyos időkben Jupiter tiszteletére sörtéseket is áldoztak. Lásd Makk. I. 1,32–50.

Dán 11,32

hogy rokonaikat hasonlóképen hűtlenségre csábítsák. A héber szerint: A szövetségtől elszakadtakat hízelgéssel bírja elpártolásra (szolgái s a hitehagyott zsidók által), mint Eleazárral is megkisérlették (Makk. II. 6,21.).

Dán 11,32

Némelyek megvetették a legiszonyúbb kínokat s a legkínosabb halált, hívek maradván Istenökhöz; mások fegyvert ragadtak, oroszlánerővel küzdöttek, s végre kivítták szabadságukat. Lásd Makk. I. 2. 3. Makk. II. 6. 7. 8. s követk.

Dán 11,33

Ezekhez tartoznak különösen Matatiás és az ő fiai. Lásd Makk. I. 2,27. s követk.

Dán 11,34

A csekély segedelem a makkabeus testvérek (Makk. I. 2. r. s követk.), kikhez lassankint sokan csatlakoztak a zsidók közől (Makk. II. 8. követk.), kik között árúló rosz szándékúak is voltak.

Dán 11,35

A jámborok közől sokan elvesznek, s a szenvedések tűzpróbája által megtisztíttatnak, hogy Istenhez méltókká legyenek; de a szenvedés véget ér, s azután jobb idő fog jőni.

Dán 11,36

Mások a hébert így: mert a vég bizonyosan eljő.

Dán 11,37

Antiokus nemcsak a zsidóknak, hanem minden alattvalóinak megparancsolá, hogy eddig tisztelt isteneikről lemondván, csak az ő, Romától kölcsönvett isteneit tiszteljék (Makk. I. 1,43.). A kiktől származott, a görögök isteneit semmibe sem vette, és kifosztogatta templomaikat.

Dán 11,37

Antiokus a legaljasabb rosz személyekkel tartott, s azokkal minden szemérem nélkül nyilván űzte bujálkodását. Mások a hébert így …istenével, sem az asszonyok kivánságával. Asszonyok kivánságának, úgy látszik, valamely pogány istenség neveztetett, kihez az asszonyok örömest zarándokoltak. Hihetőleg az elamiták Venusa volt az, kinek templomában a legjobb családok leányai e bálvány istennő tiszteletére feláldozták szemérmöket. Ennek persa neve Nanea vagy Nane, azaz, anya volt (Makk. II. 1,13.). Antiokus ennek gazdag templomát ki akarta rabolni (Makk. I. 6,1–4.).

Dán 11,37

Antiokus annyira felűlemelte magát mindenen, hogy a makkabeusok arab könyve szerint 3,4. képeket csináltatott önmagáról, s azokat a tartományokba küldötte azon parancscsal, hogy imádják.

Dán 11,38

az erősség istenét, az igen erős istent, a capitoli Jupitert, kinek a romaiak győzedelmeiket tulajdonították. Jupitert, ily romai nevezet alatt, Antiokus atyái, kik macedoniak voltak, nem ismerték; ő volt az első, ki a romaiak szertartásait, kik között mint kezes élt, a nevetségességig majmolta.

Dán 11,39

azaz, erősségeit, szójáték az ő istensége nevével.

Dán 11,39

A hithagyó zsidókat, kik Antiokus király kivánata szerint a capitoli Jupitert tisztelték, a zsidók főnökeivé rendelé, s nekik azon jószágokat adá, melyeket az igaz Istennek meggyilkolt vagy számüzött tisztelőitől elrabolt. Hogy Líziásnak, az ő fővezérének szintén ezt kellett tennie, kitűnik Makk. I. 3,36.-ből.

Dán 11,40

A jövendölő angyal itt ismét visszatér a zsidók baleseteinek kezdetére, hogy némely dolgot még körülményesebben hirdessen előre, s azzal megszabadíttatásuk igéretét egybekösse. Az elrendelt időben, midőn a zsidók sorsa elválandó, s a nép a zsarnok-igából megszabadúlandó vala, hadat kezd az egyiptomi király, de a szíriai királytól legyőzetik. Lásd 22–28. v.

Dán 11,41

Az edomiták, moabiták és ammoniták megmenekedtek Antiokus kezétől. Mások szerint: és Ammon fiainak főtartománya, – így neveztetve, mert nagyobb volt Édomnál és Moábnál.

Dán 11,42

Antiokus több országot pusztított el hadjárataiban, különösen Egyiptomot. Vesd össze: 24. v.

Dán 11,43

Antiokus, mint az ifju Ptolomeus Filometor gyámja, ura lévén Egyiptomnak, a szomszéd Líbia- és szerecsen-országiakat is zsoldjába fogadta, mint átalában a szíriai királyok örömest tartották az idegen népek közől toborzott harczosokat, s az afrikaiak az ő száraz földükről szivesen álltak idegen zsoldba. Lásd Ezekiel 30,5.

Dán 11,44

Mialatt Antiokus Epifanes azzal foglalkozott, hogy a zsidókat erőszakkal pogányokká változtassa: azon hír által riasztatott föl, hogy keleten a parthusok, éjszakon az örmények készülnek hadra ellene.

Dán 11,44

Mielőtt Antiokus a parthusok és örmények elleni hadjáratát megkezdé, s az Eufratesen átvonúla, helytartójának, Líziásnak, hadserege felét átadá, parancsolván neki, hogy a zsidó nemzetet írtsa ki, és országát más népeknek adja. Azonban a makkabeusok vitézsége által a szíriai sereg megveretett, és Izrael megmentetett. Lásd Makk. I. 3,32–35. 4,1–15.28–34. Antiokus pedig legyőzte az örményeket, és királyukat, Artaxiást fogságba ejtette.

Dán 11,45

szó szerint: És sátora lesz Apadno… Ofadno szíriai nyelven palotát jelent, így neveztethetett a több osztályból álló királyi sátor.

Dán 11,45

a közép és holt tenger közt, Sion hegyén, vagy inkább a héber szerint: a szent és dicső hegy mellett. – Az örményeken nyert győzelme után Antiokus a kaspi tenger és a persa tengeröböl közt fekvő Elimaisba ment, és sátorát a hegy közelében üté fel, melyen Nanea dicső és gazdag temploma állott, hogy ezt megrabolja. Antiokus t. i. azért jött, hogy Nanea istenasszonyt nőűl vegye, s az ennek templomában felhalmozott kincseket jegyajándék ürügye alatt eltulajdonítsa. Lásd Makk. II. 1,14.

Dán 11,45

A héber szerint: végéhez siet, és senki stb. Elimaisban nem érte el czélját; mert a helyett, hogy a templom kincseit elfoglalta volna, gyalázattal visszautasíttatott, s visszatértében megőrűlve, nyomorúan halt meg. Lásd Makk. I. 6,1–16. Makk. II. 9. r. és Dereser e részhez tett jegyz.

Dán 12

Dán 12,1

A próféták szólásmódja szerint, e kifejezés „az időben“ nem mindig a közvetlenűl előbb elbeszélt eseményekre vonatkozik, hanem átalán a jövendőségre, melyben a próféta által egymáshoz állított vagy épen egymásba szőtt eseményeket gyakran sok évszázad választja el egymástól. Vesd össze: Jerem. 33,15. Itt az idők végezetéről van szó, mint a sz. atyák és kath. értelmezők legnagyobb része tartja, s magából a jövendölésből is, különösen a 2. versből kitűnik. Az angyal ugyanis Antiokus Epifanesről, kinek üldözései az előbbi részben leírattak, ama szorongatásokra megy át, melyeket az anyaszentegyház az utolsó időkben fog szenvedni az anti-krisztustól, s így köti össze az egymástól messze eső időket, melyek azonban egymáshoz hasonlók, s egymással oly viszonyban állanak, mint előkép a teljesedéshez. Hasonlóúl tett Krisztus is Jerusalem pusztúlásának leirásánál, melylyel egyszersmind az utolsó idők szorongatásait is egybekapcsolta. – E jövendölést több értelmező alkalmazza a makkabeusi időre, minek azonban, mint már Theodoret megjegyzette, ellenmond a 2. vers. Ez időre legfölebb tökéletlen értelemben alkalmazható, a mennyiben t. i. az előkép a valóságot s viszont ez amazt bizonyos módon magában foglalja.

Dán 12,1

Lásd Dán. 10,21.

Dán 12,1

Igy rajzolja ezt Krisztus is Máté 24,21.

Dán 12,1

Mert a világ vége előtt következik be a zsidók átalános megtérése. Rom. 11,26.

Dán 12,2

azaz: mindnyájan, mint a szentírási szólásmód szerint gyakran vétetnek sokan „mindnyájan“ helyett. Lásd Rom. 5,19.

Dán 12,2

Itt a holtak közönséges feltámadása és örök sorsa van megjövendölve. Vesd össze: Izai. 26,19. Ján. 5,28.29. Ezekiel 37,3. – Ez a makkabeusi idők után való helyreállíttatásra nem alkalmazható, mivel a makkabeusok istentelenekre és jámborokra nem különbözhetők el, miután mindnyájan buzgó hivei és védői voltak a törvénynek; visszaállitatásuk után sem volt sorsuk különböző, hanem az egész nép egyenlőn boldog állapotba jutott.

Dán 12,3

Ezen vers mind két felében olynemű emberekről van szó, kik az isteni dolgokban jártasok, s egyszersmind azokra másokat is tanítanak. Ezek az örök életben a boldogság és dicsőség magasabb fokára jutnak. Jézus Krisztus és sz. Pál ugyan ily jelképek által adják elé a választottak jövendő dicsőségét. Máté 13,43. Kor. I. 15,41.42.

Dán 12,4

azaz: Oh Dániel! ezek rejtélyes igék, titokteljes igék; s mint ilyeneket add elé azokat. A határozott időben, midőn a teljesedés ideje bekövetkezik, akkor lesznek azok teljesen megérthetők. A prófétáknak többször adatik parancs, hogy cselekedjék azt, mit csak hirdetniök kell.

Dán 12,4

Szorgalmasan fogják azt igen sokan olvasni, és különféleképen fejtegetni.

Dán 12,5

a Tigris partján. Lásd Dán. 10,4.

Dán 12,5

Ez a kettő, úgy látszik, Gábrielnek alárendelt más két angyal lehetett (6. v.).

Dán 12,6

A héber szerint: És az egyik (angyal) mondá a férfiúnak stb.

Dán 12,6

Mikor fog ezen jövendölés egészen teljesedni? – E csodálatos események teljesedése a makkabeusi időben kezdődik (Dán. 11.), kevéssel a világ vége előtt végződik (Dán. 12.). Lásd az 1-ső jegyz.

Dán 12,7

A három és fél idő, három és fél esztendő; azaz, midőn a szorongatás ideje elérkezik, három és félév múlva fog a vég bekövetkezni. Lásd Dán. 7,25.

Dán 12,7

Mindezen rosz akkor fog véget érni, midőn a legvégső inség elérkezik; mert midőn majd az Úr népe megfosztatik minden emberi segélytől, Isten akkor küldi el mindenható segedelmét, és elpusztítja ellenségeit.

Dán 12,8

Dániel nem kérdezősködik a további eseményekről, hanem a már kijelentett, csodálatos dolgok bővebb minőségéről. Némelyek az elsőt tartják valószinűbbnek; hanem ez nem fér össze Dánielnek tudatlanságáról tett vallomásával, miután ujat nem igen kivánunk addig tudni, mig a már közlöttet nem értjük.

Dán 12,9

A héber szerint: a vég idejéig, – a teljesedés idejéig. Lásd a 8-ik jegyz.

Dán 12,10

ezen utolsó időre is. Lásd Dán. 11,35.

Dán 12,10

és megerősödnek a kisértet ellen.

Dán 12,11

Az 1290 nap körűlbelűl három és fél évet teszen, annyi időt, mint fönebb megjegyeztetett (7. v.). A szorongatások, melyeket az utolsó időben az anti-krisztus fog eléidézni, ugyanoly módon vannak jelelve, mint a melyeket Antiokus Epifanes a zsidókra hozott (lásd Dán. 11,31.), mivel ezek jelképei voltak amazoknak (Jerom. Theod. Ireneus, Ciprián stb.). A mindennapi áldozat alatt valószinűleg a szent miseáldozat értetik, melyet az anti-krisztus igyekezni fog megszűntetni; a bálvány utálatossága maga az anti-krisztus, ki istenitiszteletet fog követelni (Tessz. II. 2,4.). E szorongatások három és fél évig fognak tartani. Addig tartott a zsidó történetíró, József szerint, Jerusalemben a szentély pusztítása is Antiokus Epifanes által.

Dán 12,12

Itt 45 nappal több számíttatik, mint az előbbi versben. Ezek sz. Jeromos és Theodoret szerint, az anti-krisztus halála után, mely az 1290 nap végére esik, Krisztus második eljövetelének napjai lesznek. Azok, kik szerint e jövendölés a makkabeusi időkre vonatkozik, azon napokat értik, melyek a templom új fölszenteltetése (Makkab. I. 4,36. s követk.) és Antiokus halála között lefolytak (Makkab. I. 6,16.).

Dán 12,13

Te, Dániel, e jövendölés teljesedését nem éred meg, hanem meghalsz és nyugodni fogsz az idők végén leendő közfeltámadásig, midőn ama boldogságra és dicsőségre is feltámadsz, mely neked rendeltetett. Lásd Kor. I. 15,23.

Dán 12,13

Ez sz. Jeromos jegyzete.

Dán 13

Dán 13,1

Zsuzsanna története a görögben Dániel könyvének kezdetén van. Ez a babiloni fogság idejére esik, midőn Dániel még ifjú volt (45. v.), tehát a fogság első három évére. Ennélfogva időrend szerint az első és második rész közé lenne sorozandó.

Dán 13,2

azaz: liliom.

Dán 13,4

Nabukodonozor megengedé a zsidóknak, hogy törvényeik szerint éljenek. A gazdag és tekintélyes Joakim házában tartották törvénykezési (6. 28. v.), és hihetőleg istenitiszteleti összejöveteleiket.

Dán 13,5

olyféle bírák, mint azok voltak, kikről az Úr szólott. Lásd Jerem. 29,21–23.

Dán 13,5

Babilonban oly vének lehettek a birák, kik csak színleg kezelték az igazság-kiszolgáltatást, valósággal pedig szenvedélyeiknek hódoltak. Az ilyenek rosz példája által harapózott el a hitetlenség és gonoszság a fogoly-zsidók között Babilonban.

Dán 13,7

a törvénykezéstől.

Dán 13,8

a fönebbi bírák (5. v.).

Dán 13,9

A bujaság ferdítette el értelmöket annyira, hogy Istenről, az ő törvényéről és szigorú itéleteiről egészen megfeledkeztek.

Dán 13,17

Fürdés után a jóillatú olaj a test megkenésére használtatott.

Dán 13,18

A leányok bezárták a kertnek utczára nyíló ajtaját, hogy asszonyukat a fürdésben senki ne háborgassa. De a Joakim háza felé levő ajtó nyitva maradt.

Dán 13,19

hogy elhozzák, a mit Zsuzsanna kivánt.

Dán 13,23

Önmagát és ártatlanságát egészen Istenre hagyja.

Dán 13,25

Egyike a véneknek kinyitotta az utczára nyiló kertajtót, valószinűvé akarván tenni, hogy az állítólagos ifjú azon futott ki. 39. v.

Dán 13,26

Lásd a 10-ik jegyz.

Dán 13,30

hogy a népet könyörűletre indítsák.

Dán 13,32

A féltő férj által házasságtörésről vádolt nő, midőn ártatlansága bebizonyítására esküt tőn, arczát szinte felfödözte. Lásd Móz. IV. 5,18. A vádlók hihetőleg e törvényt használták ürügyűl, midőn fölhajtották a szép Zsuzsanna fátyolát, mely nélkül keleten nő nyilvánosan nem jelenhetett meg.

Dán 13,34

A tanúk az elitélendő bűnös fejére tevék kezeiket. Lásd Móz. III. 24,14.

Dán 13,39

A leányok elküldése, kik különben a fürdésnél segélyére szoktak lenni asszonyuknak, és a nyitva maradt kertajtó, két oly körülmény volt, melyek a vének tanúságának nagy súlyt adtak.

Dán 13,40

A vének nem mint bírák, hanem mint tanúk léptek föl, s az egybegyűlt népre hagyák az ügy eldöntését.

Dán 13,41

Mózes törvénye szerint két tanú elegendő volt a birói itélet megalapítására, s a két vén tanúbizonyságát a nép annál kevésbbé vethette vissza, mivel azokat bíráivá választotta. Ugyanazon törvény halálitéletet mondott a házasságtörésre. Lásd Móz. V. 17,6. 19,15.

Dán 13,45

az Isten magasabb tudományt ada neki. L. 48. 49. v.

Dán 13,48

itélet előtt nem tartván meg a kellő szigorú vizsgálatot.

Dán 13,48

Hogy itélhettetek egy feddhetlen hirű izraelita nőt halálra a nélkül, hogy megvizsgáltátok volna a tanúk hitelességét, kik állítólag a bűnt látták?

Dán 13,50

Ezek nem az előbbi gonosz vén bírák, hanem más vének valának, kik Dániel prófétai szellemét máshonnan ismerhették. Prófétai szellemed neked az öregek tisztességét adja meg, légy tehát bíró ezen ügyben.

Dán 13,53

Lásd Móz. II. 23,7.

Dán 13,55

Vesztedre hazudtál.

Dán 13,55

Jól mondod: hogy mézga- mastix-fa (a görög szerint: skinos) alatt láttad őket vétkezni, mert az Isten angyala ketté vág (skisei) téged a gonoszság miatt. Szójáték a fa nevével.

Dán 13,56

Te nem vagy zsidó, hanem korcs kánaánbeli. Lásd Móz. I. 9,25. 34,2.

Dán 13,58

tölgy, magyal.

Dán 13,59

Ismét szójáték a görög szerint: Jól mondod, hogy tölgyfa (a görög szerint: prinos) alatt láttad őket, mert az Isten angyala össze aprít, fürészel (prisei) téged. E szójátékból akarják némelyek következtetni, hogy a görög szöveg az eredeti; de helytelenűl, mert lehetett a görög fordításban szójáték, a nélkül, hogy az eredetiben kellett volna lennie; vagy az eredeti szövegben is lehetett szójáték, mely a fordításban mással cseréltetett fel; a fák héber nevei nem ismeretesek eléggé, hogy meg lehetne határozni, melyek voltak a héber szöveg kifejezései?

Dán 13,61

Móz. V. 19,16–21. szerint a hamis tanúk ugyanazon büntetés alá estek, melyet az általok koholt büntényre a törvény szabott. A vének tehát hihetőleg megköveztettek.

Dán 13,65

Az itt Astiagesnek nevezett király tulajdonképen Astiages fia, II. Ciaxares, a médus Darius, ki Círussal együtt hódította meg Babilont; itt atyja nevét viseli. Lásd Dán. 5,31. Ez a vers nincs semmi összefüggésben Zsuzsanna történetével, hanem a következő részhez tartozik.

Dán 14

Dán 14,1

Dán. 13,65. szerint, a következő esemény Círus alatt történt. Hogy a persa uralkodók asztalaikhoz meghítták államszolgáikat, a szentirás különben is tudtúl adja. Eszter 1,3. 3,15.

Dán 14,2

Lásd Izai. 46,1.

Dán 14,2

Mások szerint: akó.

Dán 14,3

A pogányok több istent tiszteltek, így Círus is a persa, médus istenen kivűl, Bélt és másokat is tisztelt. A következő esemény feltárhatta előtte a bálványok hiuságát, és őt, habár saját hamis isteneinek hite és tisztelete mellett továbbá is megmaradt, az izraeliták igaz Istenének ismeretére vezethette. Lásd Krón. II. 36,23.

Dán 14,10

A keletiek fűszerekkel vegyítik a bort, hogy ezt kellemesebbé tegyék. Lásd Péld. 9,2. Izai. 5,22.

Dán 14,10

Lásd Dán. 6,17.

Dán 14,12

bízván, hogy ők fognak győzni.

Dán 14,12

vagy magokkal elvivék.

Dán 14,21

A királynak szigorúan kelle megbüntetni a papokat, az ő méltósága lévén megsértve, mivel a papok neki szemébe hazudtak.

Dán 14,22

A persák két őslényt ismertek, a jót és roszat, Ormuzdot és Ahrimant. Habár a nagyobb rész Ormuzdot tisztelte, mindamellett voltak tisztelői Ahrimannak is, kit kigyó (sárkány) képében ábrázoltak, s a kigyókban tiszteltek. Miután a persák Babilont elfoglalták, oda is bejutott Ahriman tisztelete. De más népek is adtak a kigyóknak istenitiszteletet. Thebében, Egyiptom egyik városában Jupiternek voltak szentelve. Szintén egyik egyiptomi városban, Melitében, a szent sárkány egy toronyban lakott, melynek saját papjai voltak. Mindennap szentelt lisztet és mézet tettek eléje az áldozatasztalra, s azt másnap megemésztve találták.

Dán 14,24

E szavak „ez pedig stb“ nincsenek meg a görög szövegben.

Dán 14,30

Lásd Dán. 6,16.23.

Dán 14,32

Habakuk próféta, kinek jövendölései a tizenkét kisebb prófétaéi között vannak, mely időtájban élt, biztosan meghatározni nem lehet. Ha az utolsó zsidó királyok alatt jövendölt, kevéssel a babiloni fogság előtt, akkor Círus alatt még életben lehetett, s az itt említett személyűl tartható. Ha pedig előbb, akkor két ily nevű prófétát kell föltételeznünk.

Dán 14,35

oly sebességgel, mint csak a lélek mehet egy helyről a másikra, azaz, egy pillanat alatt vivé át az angyal Habakukot Dánielhez az oroszlánverem fölé. – Hasonló csodát ad elé az Ap.csel. 8,39.40.

Dán 14,36

A görög szerint: Dániel! Dániel! vedd stb.

Dán 14,39

„az oroszlánok között“ nincs meg a görögben.

Dán 14,42

Ez az egész vers hiányzik a görögben.