AGGEUS JÖVENDÖLÉSE.

Aggeus Zakariással együtt jövendölt, kevéssel a babiloni fogságból való visszatérés után, és saját vallomása szerint (1,1.) Darius Histaspis, persa király uralkodásának második évében Kr. e. 520. évb. lépett föl. Mióta a zsidók Zorobabel alatt a fogságból visszatértek, azon voltak, hogy minden intézkedést megtegyenek, mi államuk fölemelésére és religiójok helyreállítására megkivántatott. Círus nagy szabadalmakat adott nekik, és megengedte, hogy a templomot ismét fölépíthessék (Ezdr. I. 1,1–4.). Az épités visszatérésök után már a második év második havában elkezdetett (Ezdr. I. 3,7–13.), de nem haladt gyorsan előre. A szamaritánusok ármánykodásai miatt (lásd e népről Kir. IV. 17,24. s követk.) a persa udvarnál, csakhamar fennakadt az, és az ál Smerdes által egészen betiltatott (Ezdr. I. 4,6–24.), Darius Histaspis trónraléptével megszűntek ugyan az akadályok, de most a zsidók mutattak kevés kedvet a templomépitéshez, s inkább házaik épitésével és szépitésével foglalkoztak. Ekkor támasztotta Isten Aggeus és Zakariás prófétákat, hogy a zsidók buzgalmát föléleszszék. Ezek intelmére az épités újra folytattatott, és Darius megadta hozzá a fölhatalmazást (Ezdr. I. 6,1. s követk.). Aggeus intelmében különösen amaz igéret bír nagy fontossággal, hogy az ujdon épült templom felűl fogja haladni dicsőségére nézve Salamonét, mivel a minden népek által epedve várt abban fog föllépni. Erre megigéri, hogy a templomépítés kezdete után a terméketlenség meg fog szűnni; végre hogy a dolgok nagy fordúlata áll majd be Júda üdvére. Aggeus életkörülményeiről nincsenek biztos adataink. Az ő jövendölése mindenkor Istentől ihletett iratnak ismertetett.

Agg 1

Agg 1,1

Darius Histaspisnak, kit akkor a zsidók uraltak (lásd Ezdr. I. 4,24.); Kr. e. 520. évben.

Agg 1,1

Zorobabel vezérlete alatt tértek vissza a zsidók Círus engedelméből hazájokba. Lásd Ezdr. I. 1,8. 8-ik jegyz.

Agg 1,2

Az idő körűlményei mindeddig nem kedvezők a templomépitéshez. Ez volt a zsidók üres mentsége, hogy a templomépités körűli hanyagságukat, s egyik legfontosabb ügyök iránti közönyösségöket szépítsék; mert miután Smerdes meghalt, és Darius Histaspis kormányra lépett, minden akadály elenyészett. Lásd a bevezetést.

Agg 1,4

melynek falai czédrus- és egyéb fa-táblázatokkal voltak kirakva.

Agg 1,5

Gondoljátok meg, mit cselekesztek, és mi lesz következése. Lásd a követk.

Agg 1,6

Minden munkátok és fáradságtok, minden járástok és keléstek sikeretlen az Isten áldása nélkül, mert híjával vagytok a fődolognak, a vallástok iránti buzgalomnak.

Agg 1,9

Lásd a 4. v.

Agg 1,13

A héber szerint: Az Úr követe, ki az Úr követségében jár (azaz, nem saját, hanem az Isten nevében).

Agg 1,14

kedvét, lelkesedését.

Agg 1,14

Mikor? lásd a követk. rész 1. v.

Agg 2

Agg 2,1

E vers még az előbbi részhez tartozik, melylyel a héber szöveg össze is csatolja.

Agg 2,4

Ki látta a salamoni templomot, s mint tűnik ez most föl előttetek amahhoz képest?

Agg 2,6

a szövetséget, melyet kötöttem stb.

Agg 2,6

Tartsátok meg a szövetséget, melyet veletek kötöttem, a parancsokat, melyeket az tartalmaz, akkor az én lelkem segítségtekre leszen. Mások a hébert így, ezen és az előbbi versben …föld minden népe! úgymond a seregek Ura. A szövetség, melyet veletek kötöttem, midőn Egyiptomból kijöttetek, és az én lelkem közöttetek leszen; ne féljetek. – A szövetség, melyet veletek kötöttem, kezességűl szolgálhat nektek, hogy titeket oltalmazlak, és az én lelkem vezérleni fog.

Agg 2,7

Csak rövid idő foly el a nagy átalános változásig, melyet a Messiás fog előidézni. – Igen gyakran szólának a próféták a rövid időről, mely a Messiás eljövetéig hátra vagyon, mivel a babiloni fogság után az ő jövete már közelgetett. Vesd össze: Izai. 40. s követk. Jerem. 30,8.9. Malak. 3,1. Hogy a világváltozás és rendűlés alatt a népek között a dolgok új fordúlata értendő, melyet a Messiás fog előidézni, kétségtelenné teszi Izai. 60,1.6. 65,17. 66,22. E szavak: Még egy kevéssé, a héberben egyszersmind ezt is jelentik: Egyszer meg fog történni. Ez utóbbi értelemben idézi azokat sz. Pál Zsid. 12,26. s az ég és föld megrendűlését és a népek közötti mozgalmat az utólsó időkre alkalmazza, és pedig igen tökéletesen, mivel a próféta a messiási idő minden korszakát együtt összefoglalja, habár itt egyenesen annak első korszakai értetnek, mint a következő vers bizonyítja. Ezen igék teljesedése egyébiránt mindenkinek szemei előtt vagyon; mert a kereszténység a világot átváltoztatta: az erény, tudomány, művészet, politika, mind új irányt vett, s a változásnak magára a természetre is volt befolyása.

Agg 2,8

Igy neveztetik a Messiás már Móz. I. 49,10. A héber szerint tulajdonképen: eljő a minden nemzetek óhajtása, mi ugyanegy. Vesd össze: Jerem. 3,19. A görög fordítás és némely értelmezők szerint: És eljőnek a minden nemzetek drágaságai; mi a zsidók szerint ama drága ajándékokra vonatkozik, melyet több népek és királyok bemutattak az új templomban. Ily ajándékok Makkab. II. 3,2.3. szerint, csakugyan adattak is, de nem voltak oly jelentékenyek, hogy az új templom azok miatt megdicsőíttetett volna, s ez értelmezés ellen nyilván szól a 9. 10. v. is.

Agg 2,8

ezen óhajtottnak dicsőségével.

Agg 2,9

Enyém a föld minden kincse; tehát fölékesithetném e házat azokkal; hanem valami becsesebb által kell annak megdicsőíttetni (lásd a 8. v.). – De vajjon Krisztus nem azon templomban lépett-e fel, melyet később Heródes épített? – Heródes nem épített új templomot, hanem csak a zorobabelit alakította át részenkint és szépítette. Azért neveztetik e zorobabeli templom a következő versben utolsónak.

Agg 2,10

E helyen léptetem föl, ki a békeséget helyreállítja az ég és föld között. Krisztus maga is neveztetik béke férfiának (Móz. I. 49,10.), béke fejedelmének (Izai. 9,6.).

Agg 2,12

terjeszd a papok elé a következő jogeseteket.

Agg 2,13

E kérdés megfejthető a törvényből (Móz. III. 6,27.28.), melynél fogva mind az megszenteltetik, mi a bűnért bemutatott áldozat húsával közvetlen érintkezésbe jő. A nevezett tárgyak a felhozott eset szerint a szentelt hússal nem jöttek közvetlen érintkezésbe. Ez eset alkalmazása a zsidók állapotára következik a 15. versben.

Agg 2,14

E felelet Móz. IV. 19,22. versén alapszik, mely szerint a tisztátalan mindent megfertőztetett, a mihez ért.

Agg 2,15

A próféta feleli, hogy épen ez az eset a néppel is. Valamint a ruhába takart hús nem szenteli meg a tárgyat, melyhez ér, mivel az érintkezés nem közvetlenűl, hanem a ruha által történik: úgy az áldozatok, melyeket a zsidók az ideiglenesen emelt oltáron bemutatnak, nem szentelhetik meg őket, nem törölhetik el Isten előtt bűneiket, valameddig a templomépitési hanyagság rajtok vagyon, és akadályozza, hogy az áldozatok az ő megszentelő erejöket rajtok kitűntessék. Továbbá valamint tisztátalan lesz mindaz, mi tisztátalanhoz ér, úgy az izraeliták azon tisztátalan érzűletökkel, melynélfogva a templomépitést elhanyagolják, megfertőztetik magát az áldozatot is, melyet bemutatnak.

Agg 2,16

Emlékezzetek vissza a templomépités kezdetétől lefolyt esztendőkre (1,14.) s fölfelé mind arra, mi veletek történt.

Agg 2,17

jövedelmeteken nem volt áldás.

Agg 2,18

hővel és száradással.

Agg 2,19

Ellenben most gondoljátok meg, mint leszen dolgotok, mióta a templomépitést ujolag buzgón elkezdtétek.

Agg 2,20

Habár a vetés még messze van, s még a fák nem virágoznak, igérem nektek, hogy mióta a templomépitést elkezdtétek, a termény és aratás áldott leszen. A héber szerint: Betakaríttatott-e a mag csűrötökbe? a szőllő, füge- gránátalma- és olajfa termett-e? E naptól megáldalak. Értelme ez: Minden terménykészlet föl van emésztve, a szőllő és gyümölcsfák még eddig nem termettek; de ezután áldott termékenység fog bekövetkezni.

Agg 2,22

A dolgok új fordúlatát fogom előidézni.

Agg 2,23

A pogányok birodalmának véget vetek, és az ő hadi erejöknek; azt fogom tenni, hogy magokat egymás között fölemésztik. A próféta átalán szól a világbirodalomról, ellentétben a dolgoknak bekövetkezendő új rendével.

Agg 2,24

oltalmazlak, mint ez gyakorta eléjő a zsoltárokban.

Agg 2,24

A leggondosabban foglak őrizni, mint legdrágább jószágomat. E képlet ama gondosságtól kölcsönöztetett, melylyel a pecsétgyürűt őrizni szokás. Mivel valamely okmány a rányomott pecsét által nyerte minden erejét, ez a legnagyobb fontosságú dolog volt.

Agg 2,24

Itt a dolgoknak ugyanazon fordulatáról van szó, mint a 7. 8. v. azért az új szent községről is, melynek feje Krisztus. E gyülekezet szólíttatik meg itt Zorobabel neve alatt.