MÓZES NEGYEDIK KÖNYVE. NUMERI.
Ezen könyv a görög és latin fordításban „Numeri“ azaz „Számok“ könyvének neveztetik, mivel az Izraelben fegyverfogható népnek számbavételével kezdődik. Ezt követi a vándorlásnak és Mózes tetteinek további története a kijövet utáni második év második hónapjától a pusztában tartózkodásnak végeig, vagyis, a negyvenedik év tizenegyedik hónapjának első napjáig, melylyel Mózes ötödik könyve, a „Deuteronomium“ kezdődik. A negyedik könyv tehát mintegy harminczkilencz évi történetet foglal magában.
a világ terem. 2514. Kr. előtt 1490. évben.
4 Móz. 1,2
irjátok össze.
Izrael népe egyes családokra vagy háznépekre, nemzetségekre és törzsekre volt fölosztva; a törzsben több nemzetség volt, a nemzetségben több törzsháznép.
Minden törzs egy sereget képezett.
A héber szerint: És legyen veletek egy-egy férfiú minden törzsből, ki családfő, azaz: minden törzsből egy tekintélyes családfő legyen segítségtekre a számbavételnél.
Lásd Móz. I. 48,5.
A héber szerint: meghívott.
A héber szerint: nemzetségeik és törzsházaik szerint, s mindig igy e részben.
Lásd Móz. II. 38,25. Ez a második népszámítás volt. Az első akkor tartatott, midőn Egyiptomból kijöttek (Móz. II. 12,37.); a harmadik kevéssel a beköltözés előtt Kanaánba (Móz. IV. 26. r.).
ne rendeld őket hadiszolgálatra.
midőn egyik helyről másikra költöztök.
nem levita.
A héber szerint: kiki az ő táboránál (fő hadtesténél), kiki az ő (egyes törzsének) zászlójánál, seregeik szerint. Lásd Móz. IV. 2.
ha nem-levita közelednék a szentélyhez. Lásd Krón. I. 13,10.
A héber szerint: kiki zászlója alatt törzsházaik jeleinél T. i. Izrael népének hadi serege négy táborra (3. 10. 18. 25. v.) vagy fő hadtestre oszlott, melyek közől mindenik három nemzetséget foglalt magában. Minden főhadtestnek volt zászlója, és ismét minden nemzetségnek kisebb hadijele. Minden izraelita köteles volt maga főhadtestének zászlója és nemzetségének hadijele alatt táborozni.
jobbra.
melynek Júda mellett balra kellett táborozni.
az első fő hadtest a szent hajléktól éjszakra Júda táborának neveztetett, és Júda, Isszakar és Zabulon nemzetségeit foglalá magában. Ennek az indúlásnál elől kellett mennie. Zászlója, Móz. I. 49,9. szerint, hihetőleg oroszlán volt.
jobbra.
mely balra táborozott.
A második fő hadtest, mely délre feküdt, Rúben táborának neveztetett, és Rúben, Simeon és Gád nemzetségeiből állott. A hadi sorban Júda tábora után kellett mennie. Zászlója ember-fő lehetett, annak jeléűl, hogy Rúbennek, mint elsőszülöttnek, testvérei között főnek kellett volna lennie. L. Móz. I. 49,3.
A héber szerint e vers igy van: A bizonyság hajléka és a leviták tábora a táboroknak közepette indúljon (a második és harmadik tábor között). Lásd Móz. IV. 10,14–28. A mily rendben táboroztak (Izrael fiai), a szerint indúljanak, kiki maga helyén zászlója mellett.
jobbra.
A harmadik fő hadtest Efraim táborának neveztetett, s Efraim, Manasszes és Benjamin nemzetségeiből állott. Zászlója tulok-fő lehetett, a Móz. V. 33,17. említett képnél fogva.
A negyedik fő hadtest Dán táborának neveztetett, és Dán, Áser és Neftali nemzetségeikből állott. Zászlója valószinűleg sas volt, mely karmai között kigyót tart. Móz. I. 49,17. szerint.
A héber szerint: zászlóik alatt.
4 Móz. 3,41
Ily szépen volt elrendezve Izrael fiainak hadserege, – gyönyörű előképeűl a vitézkedő anyaszentegyháznak, melyet sz. Pál szintén egybefoglalt s minden részeiben szépen összefüggő egésznek mond (Kol. 2,19.). És valamint Izrael népének (a népek elsőjének) tábora, az áldozatok fölemelésének formája szerint, keresztalakú volt, (Móz. II. 29,24. 9-ik jegyz.) s a négy zászlóval indúlt ellenségeire: így nyerünk mi is győzelmet elleneinken a sz. kereszt jele által, azaz Krisztus Jézus által, ki mint természetfölötti királyunk (jelképe az oroszlán), mint tanitónk és prófétánk (az emberi fő), mint engesztelő papunk (az áldozatállat), és mindenható Istenünk (a sas) vezet minket a mennyei hazába. Lásd erre vonatkozólag Ezekiel 1. r.
Áron nemzetsége Mózesének is annyiban neveztetik, a mennyiben Áron fiai ennek utódai voltak azon papságban, melyet Isten Mózes által szerzett.
áldozati ajándékokkal fölszenteltetésök napján.
Áron főpapsága alatt.
a tornáczban, hogy az áldozat bemutatásánál segítsenek.
Azért neveztetnek a héber szerint: ajándékozottaknak. Később segédeket nyertek még a népből. Józ. 9,23–27. Krón. I. 9,2. Ezdr. I. 2,43. 8,20. Ezdr. II. 11,3.
Mivel Isten az egyiptomiak elsőszülötteit megölte, az izraelitákéit pedig megkimélte, ennek emlékére magának választa minden elsőszülöttet, úgy, hogy az elsőszülött gyermekeknek a szent hajléknál szolgálniok, az elsőszülött állatoknak föláldozatatniok kellett vala. De most az elsőszülött figyermekeket a levitákkal akarja Isten kicserélni, csakhogy amazok öt-öt siklusért megváltatva, mintegy vétessenek meg tőle. Lásd Móz. IV. 18,16.
A leviták a szent hajléknak négy oldala körűl táboroztak (1,50.) nyugatra a gerzoniták, délre a kaatiták, éjszakra a merariták, keletre Mózes, Áron és fiai. Ezektől bizonyos távolságra volt a hadsereg négy tábora.
4 Móz. 3,26
azaz: annak belső borítékára. Lásd Móz. II. 26,1.6.
A héber szerint: a tornácz kárpitjaira és a tornácz ajtajának függönyére is, mely a hajlék s az oltár körűl vagyon, és köteleire és egyéb eszközeire (a tornácznak); – mert a sátor eszközeinek őrzése másokra bizatott (31. vers.).
a szentek szente előtt.
Minden leviták fölött Eleazar pap legyen, valamint a többi papok fölött Áron, ki fiaival, a papokkal együtt az amramitákhoz tartozott. Krón. I. 6,3.
Az egyes összegek (22. 28. 34. v.) 22,300-ra ütnek ki összesen. A hiányzó 300 valószinűleg azért nem vétetett föl a fő összegbe, mivel a leviták közől az elsőszülöttek száma annyi lehetett, kik már, mint ilyenek, Istennek voltak szentelve, úgy hogy más elsőszülöttekért cserébe nem vétethettek föl.
Isten a leviták barmait, a nélkül hogy ezek megölettek volna, áldozat gyanánt vette Izrael fiaitól barmaik első fajzásiért, melyeket Móz. II. 13,12. szerint, Istennek kellett volna áldozniok, s most magok használatára fordíthattak. De e kedvezményben csak az akkor meglevő elsőszülöttek és első fajzatok részesültek; a későbbieket pénzen kellett megváltani. Lásd Móz. IV. 18,15. s jelen részben a 6-ik jegyz.
A 22 ezer levita által 22 ezer elsőszülött lőn megváltva; a fennmaradt 273 elsőszülöttet pénzen kellett megváltani. A sok közől kik legyenek a megváltandók, a rabbik szerint, sorsvetés döntötte el.
úgy, hogy a levitákkal nem volt szabad szolgálniok.
a számfölöttiekért.
a kiket az illetett, mert nekik kellett az elsőszülöttek tisztét végezniök.
A leviták közől, kik a fönebbi (3. r.) számvétel szerint az elsőszülöttekért átcseréltettek, azokat kellett kiválasztani, kik a szolgálatra alkalmasak voltak.
A héber szerint: Kaat fiainak tiszte a hajléknál ez: A szentek szentébe stb.
kik a kaatitákhoz tartoztak. Lásd Móz. IV. 3. r. 11-ik jegyz. Ez volt az egyetlen eset, midőn a papok bemehettek a szentek szentébe.
melyeket nehány percze ki kellett venni (Móz. II. 25,15.), hogy a szekrényt kényelmesen betakarhassák.
a kötelekbe, melyekkel a boríték leszoríttatott.
az égőáldozat oltárát.
a mindennapi eledeláldozat. L. Móz. III. 6,20.21.
miután minden betakartatott.
A héber szerint: és ők.
„és családjaik“ nincs a héberben.
4 Móz. 4,26
a tornácz előtt vagyon.
az oltár köréhez tartoznak, nem pedig az oltár eszközeit. Lásd 13.14. v.
hajlékának.
Lásd: Móz. III. 13. és 14. r. 15,2–15. 21,1.
Itt a lopás-, csalás-, a bér egy részének lehúzásáról és egyéb vétkekről van szó, melyek titokban maradtak. L. 7. v.
4 Móz. 5,7
Móz. III. 5,16.
Az egész kárt, egy ötödrészével megtoldva, térítsék meg.
Ha a tulajdonos örökös nélkül halt volna meg, mi egyébkint csak idegeneknél történhetett; mert egy héber sem maradhatott örökös nélkül.
4 Móz. 5,9
A fölemelés lapoczkáját s az ingatás szegyét. Lásd Móz. II. 29,28. 11-ik jegyz.
A héber szerint e vers: Minden emelék Izrael fiainak minden áldozatából, melyeket a papokhoz hoznak, övék legyen.
vagyis: az áldozatrészekből a törvényes (Móz. II. 29,28.) illetményen kivűl önként azt is a papnak adhatta, a mi különben őt illete. A héber szerint: mert kinekkinek áldozatai az ő sajátja, és a mit valaki a papnak ad, ezé legyen.
4 Móz. 5,15
A héber szerint: mutassa be áldozatát miatta.
4 Móz. 5,15
Legyen ez egy neme a vétekáldozatnak, melyhez sem olaj sem tömjén nem kellett a szomorúság jeléűl. Lásd Móz. III. 5,11.
A héber szerint: emlékeztetés áldozata, mely Isten előtt a vétket vagy ártatlanságot emlékezetbe hozza.
4 Móz. 5,17
a réz mosdókádból. Lásd Móz. II. 30,18.
hogy a pap ez által a nőt Isten iránti félelemre gerjeszsze, s az igazság őszinte bevallására bírja.
4 Móz. 5,18
hogy ez által elháritsa magáról a bűnt, melynek gyanújával terheltetett, és ártatlanságára az Istent emlékeztesse; vagy pedig ha a bűnös volt, és még is tagadta, mint megátalkodott gonosz, az isteni boszút magára fölhíjja.
igen keserű, következéseire nézve.
A héber szerint: száraszsza meg.
küldje rád a gyógyíthatlan anyaméh-vízkórságot.
4 Móz. 5,24
mit az áldozat bemutatása után ivott meg. Lásd 26. v.
A héber szerint: adja meginni neki, hogy az átkozott viz hasson belé keserűségre (szerencsétlenségre).
A héber szerint: ingassa, azaz lengesse keresztbe erre s arra.
4 Móz. 5,26
a többi a papé volt. Az áldozat által kéretett Isten, hogy az asszony vétkes vagy ártatlan voltát napfényre hozza.
A héber szerint: azután.
Isten ezen törvényt, mely némely keleti tartományokban egy vagy más módon még most is fönáll, valószinűleg azért adta, hogy a féltésnek dühös kitöréseit, mire a keleti nép oly hajlandó, megelőzze; ezen kivűl arra is szolgált, hogy az istenitéletekkel való fenyegetés és ezek bekövetkezése által, a nők erényességben, a házasságok tisztán tartassanak, mi az izraeliták új államának fölvirágzására nézve nagy fontossággal birt.
A héber szerint: Kik fogadást tesznek nazareusságra, vagy kik fogadását teszik le a nazareusnak, azaz olyannak, ki magát a különben megengedett dologtól megtartóztatja, és Isten tiszteletére elkülönzi. Némelyek örökös nazareusok volta, mint Sámson (Bir. 13,5.), Sámuel (Kir. I. 1,11.); mások csak egy időre (Ap.cs. 18,18.).
A héber szerint: részegítő.
A héber szerint: magtól héjig, azaz semmi szőlőt.
hogy az által tisztátalanná ne legyen. L. Móz. III. 21,2.3.
hasonlólag a főpaphoz, emelkedjék fölül minden szenvedésen, Isten akaratában egészen elmerűlve s megnyugodva. Lásd Móz. III. 21,11.12. 3-ik jegyz.
E szerint a nazareus tartózkodjék a hevítő italoktól, melyek az állati szenvedélyeket jelképezik (Izai. 28,7. Jel. 14,8.) hagyják megnőni hajokat, jelképeűl a jóban való erősségnek, és növekedésnek minden erényekben; végre semmi által, még legközelebbi rokonaik temetése által se fertőztessenek meg, annak jelképeűl, mennyire kell a bűn halálát és bűnösöket kerülniök, és egyedül Istennek élniök.
A héber szerint: megtisztúlása napján (vagyis) a hetediken borotválja meg; mert a ki halott által esett tisztátalanságba, ezután csak hetednapra tisztúlhatott meg. A tisztátalan nazereusnak tehát heted napon kellett lenyirnia megszenteségtelenített haját.
4 Móz. 6,11
A héber szerint: bűnáldozatúl; hihetőleg azért, mivel a nazareus vigyáztalanságból vagy bűnei büntetéseűl esett tisztátalanságba.
ujolag nazareusi fogadásra.
4 Móz. 6,12
új nazareusságra.
4 Móz. 6,12
A héber szerint: vétekáldozatúl, mert a nazareus külről vont magára vétkességet; ezt bűnáldozat előzte meg, mert a tisztátalanságba esés következése volt valami benső vétségnek. Lásd Móz. III. 1. és 5. r. 1-ső jegyz.
a tisztátlanságbaesés előttiek.
további.
itt ismét annak jelképeűl, hogy a bűn asszonytól jött.
A héber szerint: mindeniket étel és italáldozataikkal. Lásd Móz. III. 2,1–16.
jelképeztetvén ezáltal, hogy jó gondolatai és cselekedetei az Istennek bemutattatnak. (sz. Ágost.).
kijelentvén ezáltal, hogy ez az ő adománya.
4 Móz. 6,20
A héber szerint: és ingassa azt, t. i. a nazareus kezeit megfogván keresztformára vezesse, lengesse.
4 Móz. 6,20
és az ily módon.
4 Móz. 6,20
A héber szerint: az ingatás szegye.
A héber szerint: a fölemelés lapoczkája, vagyis a jobbik, mely a fönebbi (19. v.) balhoz törvényszerűleg (lásd. Móz. III. 7,32.) adatott.
4 Móz. 6,21
Ezt áldozza a nazareus azon kivűl, a mit még különben áldozni igért.
A héber szerint: Fogadása szerint cselekedjék fölszentelésének törvényén kivűl (a törvény szerint parancsolt áldozatokon kivűl.). – Több sz. atyák a nazareusokban előképét látják a szerzetes életnek és tökéletesb állapotnak, melyben az ember a világtól teljes elválás, a bűnbánat és imádság szelleme, s az evangeliomi tanácsok gyakorlása által Isten előtt magát különösen kedvessé igyekszik tenni.
legyen vezérfényed lépteid vezetésére, világosítson meg.
E három vers héber szövegében a régi zsidók útmutatása szerint a „Jehovah“ (Úr) szót mindig más hangejtéssel kell olvasni, miben némely sz. atyák a Szentháromság titkának jelentését találták.
az időben, egy hónappal később, mert a mi itt következik, az Egyiptomból lett kijövet után a második hónap második napján történt, miután Mózes egy hónappal előbb az első hónap első napján a szent hajlékot elkészíttette (Móz. II. 40,15.), az első hónap folytán fölszentelte (Móz. III. 8–10. r.), a szent szolgálatra nézve több rendeletet adott; és a második hó első napján (Móz. IV. 1,1.) a népszámítást bevégzette.
szolgálatjokra. Lásd Móz. IV. 4,25.26.
az időben, Lásd 1-ső jegyz.
A héber szerint: csésze.
A fejedelmek arany és ezüst ajándékai a szentély szolgálatánál használtathattak; az ezüst tálak az eledeláldozatokra, az arany mozsárkák (csészék) a jóillatú áldozatra.
A héber szerint: eledeláldozatok.
Lásd Móz. II. 25,22.
4 Móz. 8,2
Vesd össze Móz. II. 25,31.
A gyertyatartó tehát karjaival keletről nyugotra állt s fényét éjszak felé vetette. A héber szerint rövidebben: Mikor fölteszed a lámpákat, a gyertyatartó előrészéről világoljon a hét lámpa.
Valamint előbb a papok, úgy a leviták is fölszenteltettek szolgálatjokra; azelőtt az áldozatoknál mindkettőjök helyét az elsőszülöttek pótolták. Móz. II. 24,5.
valószinűleg oly vízzel, melybe a bűnáldozatból, vagy a vörös tehénből vett hamu vegyíttetett. Lásd Móz. IV. 19,2–9.
mindkettőt égőáldozatra.
t. i. a nemzetség előkelőbbjei, hihetőleg elsőszülöttei tevék kezeiket a levitákra, jelentvén, hogy őket minden elsőszülöttek helyébe állítják, és Istennek áldozzák.
A héber szerint: lengesse őket az Úr előtt; azaz: tegyen velök fordulatot keresztformára a világ négy része felé. Lásd Móz. II. 29,24.
A héber szerint: engeszteld meg őket.
A héber szerint: Lengesd őket, azaz: tétess velök fordulatot az Úr előtt.
4 Móz. 8,19
A héber szerint: hogy engeszteljék meg őket, az által, hogy váltságdijokká lettek (3. r.).
a nép közől fölszentelés nélkül.
a szent hajlékban a papok segítségére legyenek, mert az erősebb szolgálatra a hajlék szétbontásánál és fölállításánál harmincz éves kor kivántatott. Lásd Móz. IV. 4,30.
mint őrök és fölügyelők.
A pusztában az első hónapban tartott húsvétnek története ezen könyvben a második hónap történetei közé soroztatik, mert e nélkül az utóhúsvét története, melyet azok tartottak, kik az első hónapban törvény szerint nem tarthatták, nem lenne érthető.
Ez volt az egyetlen húsvét, melyet Izrael fiai a pusztában tartottak, kivételesen, Istennek különös parancsára; mert a húsvét csak az igért földnek nyugodt birtokában vala megtartandó. Móz. II. 12,25.
kit eltemetniök kellett.
magának kell meghalnia, a nélkül, hogy bűne büntetését áldozatállatra átvihetné.
ha a körűlmetélés által Mózes törvényét elfogadták. Lásd Móz. II. 12,48.
az naptól fogva.
Boldog, ki az Úr igéjét hallgatja, figyelmez azokra, kik által ő hozzánk szól, s pontosan a szerint cselekszik.
A héber szerint: Ha egyik harsona szól.
másodszor és harmadszor.
Lásd Móz. IV. 28,11–14,
Lásd Móz. IV. 2,2–34.
Lásd Móz. IV. 4,5.26.31. 7,7.8.
4 Móz. 10,21
Lásd Móz. IV. 5,31. 4,15.
4 Móz. 10,21
azaz: annak eszközeit.
A héber szerint: És fölállíttatott a hajlék, mig ezek eljövének, azaz, mig a kaatiták a szent eszközökkel az új táborhelyre érkeztek, addig a szent sátor, melyet a sokkal előbb menő gerzoniták és merariták vittenek, már föl volt állitva, a szent edények befogadására.
Jetró, (Móz. II. 18,1–26.), a ki elutazásakor fiát, Hobábot valószinűleg Mózesnél hagyá. Mások szerint, Ráguel atyja Jetrónak, nagyatyja Hobábnak, ismét mások szerint, Hobáb egy személy Jetróval. Lásd Móz. II. 2,16.
A felhőoszlop mutatá ugyan az utat Izrael fiainak, de még is szükségök volt oly emberre, ki az arabiai pusztákat jól ismerte, hogy tudhassák, hol találhatnak ivó vizet és nyájaik részére legelőt.
4 Móz. 10,33
Sinaitól, és Hobáb velek ment. Birák 4,11.
a felhőoszlop által.
hol az elégűletlenek valának. Lásd Móz. IV. 10,2.
A héber szerint: Tabeera.
V. ö. Móz. II. 12,38.
4 Móz. 11,5
A héber szerint: kisuim, a legjelesebb ugorkák, melyek az arabsoktól kathenak neveztetnek, s igen kellemes frissitőül szolgálnak.
4 Móz. 11,5
A héber szerint: Abattichim, Egyiptomban Battichnak is neveztetik, szerintünk görögdinnye, mely néha káros meghűlést is okoz.
4 Móz. 11,5
A héber szerint: Chatzir, fű-nem, hagyma, mely szinte a régiek eledeléhez tartozott.
melyek Egyiptomban gyöngék, édesek és igen jóizűek.
elepedett.
fehérsárgás, jóillatú arab famézga. Lásd Móz. I. 2,12.
A természetes manna, mikor szedetik nem oly kemény, s ez is mutatja csoda-tulajdonait a szóban forgó mannának. Lásd Móz. II. 16,14.
nem győzök gondoskodni tartásukról, és ellenállni panaszaiknak.
valószinűleg azon vének és nemzetségfők, kik nemzetségökben az ügyeket vezették, s a törzsök- és nemzetség-lajstromot jegyzették. Móz. II. 5,14.18.21. Móz. V. 16,18.
4 Móz. 11,17
oly szellemi tulajdonokat adok nekik, minőkkel te birsz a nélkül, hogy ez által tieid kevesednének (sz. Ágost.).
kik Mózessel a nép szükségei födözéséről gondoskodjanak, különösen pedig a nép panaszos eseteiben az ő tekintélyét támogassák, és a lázadásnak elejét vegyék.
tisztuljatok meg bűnbánat által (Móz. II. 19,10.), hogy az Úr adományait Istennek tetsző érzéssel fogadhassátok.
mig föl fog böffenni.
4 Móz. 11,21
a nőkön, gyermekeken és öregeken kivűl.
Mózes nem kétkedett az igéret teljesűlhetésén, de nem foghatta meg a módot, miként fog az teljesűlni. (sz. Ágost.)
4 Móz. 11,25
a lelkesedésnek szent hevével magasztalták az Istent és munkáit.
A héber szerint: és (azóta) nem többé, azaz: nem, oly rendkivüli módon, habár az értelem és jótanács lelke megmaradt bennök. Ap.cs. 10,44–46. 19,6. Ezen férfiak saját tapasztalatukból tanulták meg, kicsoda Mózes mint próféta, és hogy ő nem maga kénye szerint cselekszik, hanem mindent Isten parancsa szerint rendel; s erről kellett a népet is meggyőzniök s megnyugtatniok.
a följegyzettek között, kikből hetvenen valószinűleg sors által választattak.
Bárcsak az egész nép Isten rendeleteinek bölcseségéről erősen meggyőződnék, s ezen meggyőződéstől áthatva, Isten lelke szerint szólana és cselekednék.
4 Móz. 11,31
A héber szerint: tenger felől; tehát vagy Egyiptomból a (vörös) tengeren át, vagy déli Arábiából a csendes tenger partjáról.
„és a levegőben… a föld felett“ nincs a héberben.
4 Móz. 11,32
kort, mi a hébereknél legnagyobb mérték volt a száraz tárgyakra.
Az egyiptomiak maiglan is igy szárasztanak halakat és költöző madarakat a napon forró homokban.
4 Móz. 11,33
Még el sem mult a hónap; l. a 20 v. a héber szerint: Még meg sem rágták a húst.
a zúgolódókat és igen sovárokat betegségekkel büntette, melyekben igen sokan meghaltak.
4 Móz. 12,1
szemrehányást tettek neki.
A héber szerint: a kúsbeli nő miatt, ki a madianitai Szefora vala; déli Arábiából származván, kúsbelinek is neveztethetett. Valószinűleg Mózes kitűnő tulajdonai miatt, Áron és Mária fölé emelkedett.
tűré a szemrehányást. Némelyek a hébert igy forditják: legbajoskodóbb, leggyötröttebb. Mózes Isten iránti hálás szivvel megemlíti ugyan jó tulajdonait, de alázatosságánál fogva hibáit is elismeri. Vesd össze Kor. II. 11,5. 10,11.12.
A közönséges prófétákkal rejtélyes képekben és álmokban szólok.
4 Móz. 12,8
látja az Úr színét, beszél vele, mint barát barátjával, s betekint törvényének titkaiba. Lásd Móz. II. 24,10. 33,11. Móz. V. 34,12. Kor. I. 13,12.
magatokat vele egyenlőkké tenni, és kitűnő jelességét kisebbíteni.
Lásd 5. v.
4 Móz. 12,12
nehogy a poklosság következményei rajta kiüssenek, húsa elváljék s lassankint lerothadjon, mint a holt időtlen szülöttnél.
A héber szerint: Ne legyen olyan, mint az időtlen gyermek, melynek teste félig rothadt, midőn anyja méhéből kijő.
Ha ő megsértvén atyját, ez e miatt arczára pökött volna, szégyenében hosszasb ideig kerűlendette atyja tekintetét; most tehát, mivel engemet és szolgámat, Mózest megsértette, rekesztessék ki stb.
mely Kanaánnak déli határán fekszik. V. ö. e történet részletesb körülményeit Móz. V. 1,19–23.
a nép kivánatára. Lásd Móz. V. 1,22.
kiknek szavai hitelesek.
mert József nemzetsége kettőre, Manasszes- és Efraiméra oszlott vala.
mint már előbb is (Móz. II. 17,10.) nevezte vala. Ozee (héberül Hozea) jelent szabaditót; Józue, héberűl Jehosuah, (görögűl Jézus) jelenti: Jehovah a szabaditó. Mózes megváltoztatá az ő nevét, tudtára akarván adni Izrael fiainak, hogy Jehova ő általa fogja bevezetni Izraelt az igéret földére. Azért benne és tetteiben a sz. atyák legtöbbjei Jézus Krisztusnak és az ő isteni művének előképét ismerik föl.
A héber szerint: sátor-táborok-e, vagy (tulajdonképen) városok?
Palesztinában az első szőlőt augusztusban, a másodikat szeptemberben, a harmadikat oktoberben szedik.
a legvégső déli határtól a legszélső éjszakiig.
4 Móz. 13,23
város, déli Palesztinában.
4 Móz. 13,23
az óriás nemzetségek. Lásd 34. v. Móz. V. 9,2. 2,10.11.21. Józ. 14,15. 15,13.14.
A héber szerint: Zoánnál.
4 Móz. 13,24
vagyis: a szőlőgerezd völgyéig. Palesztinában a völgyek, mivel bennök, – kivéve a forró nyári hónapokat, viz foly, patakoknak is neveztetnek.
rendkivűli nagysága miatt, és hogy épen vihessék el a táborba. Palesztinában vannak szőlőgerezdek, melyek körűlbelűl egy rőf hosszaságúak, és tíz fontnál is többet nyomnak.
Kádászbarne helység, mely Fárán pusztáján éjszakra fekszik; itt maradtak táborban az izraeliták, mig a kémek visszatérének. Lásd Móz. V. 1,19. 9,23.
Lásd 33. 34. v.
egészségtelen és nem biztos.
magokat Isten előtt megalázván, és a népért könyörögvén. Lásd Móz. IV. 16,4.22.
a felhő a szent hajlék fölött rettentő alakot vőn.
azaz: e tartomány lakói (14. v.) meghallják, ha megölsz stb.
legalább ideiglen.
4 Móz. 14,22
Némelyek a hébert igy forditják: a mint én élek, és az Úr dicsőségével betelik az egész föld: ugy azon emberek közől stb.
azaz: igen sokszor, mint Móz. I. 31,7. Jób 19,3. Azonban a tiz kisértés is kimutatható: Móz. II. 14,2.11. 15,24. 16,2–4. 16,20. 16,27. 17,2. 32,6. Móz. IV. 11,1. 11,4. 14,1.
a hegy mögött, melyen az izraeliták táboroztak, volt az amalecíták és kananeusok tábora, kik támadásra készen álltak. Az izraelitáknak most az ütközetet kerülniök és az arabiai tengeröböl felé visszavonúlniok kellett.
Lásd 3. v.
megesküdtem.
4 Móz. 14,33
A héber szerint: ide s tova vándorló pásztorok.
4 Móz. 14,33
tulajdonképen 38 évig és nehány hónapig mostantól kezdve; az Egyiptomból kijövettől számítva 40 évig.
elpártolásokat, annak büntetését.
4 Móz. 14,34
Lásd Móz. IV. 13,26.
A héber szerint némely fordítók nyomán: hol tapasztaljátok, mi az, ha én visszalépek.
Midőn még a hajlék előtt állottak, a tíz kém az isteni jelenés alatt hirtelen halállal büntetteték meg, mi által a néplázadás elnyomatott.
Lásd a 7-ik jegyz.
Lásd 25. v.
a hegységben, a völgyekben és hegyekben. Lásd 25. v.
békeáldozatot; mert a magán személyek bűnáldozatánál (4. v.), a poklosok bűnáldozatát kivéve, nem mutattatott be eledeláldozat. Móz. III. 14,11.
4 Móz. 15,4
Lásd Móz. II. 29,40.
Lásd Móz. II. 29,40.
békeáldozathoz.
Nincs véresáldozat eledeláldozat nélkűl. Jézus Krisztus is, a mi egyetlen véresáldozatunk, magát egyszersmind szüntelen étel- és italáldozatúl adja az Oltáriszentségben.
4 Móz. 15,8
békeáldozatot, azaz könyörgő áldozatot. (Móz. III. 7,16.)
azaz: hálaáldozatul (Móz. III. 7,12. V. ö. Móz. III. 3,1–16.)
egy efinek három tized részét.
Lásd Móz. II. 29,28.
Lásd Móz. III. 23,10.
4 Móz. 15,21
a lepényekből. Aratás után minden családatya köteles volt egy lepényt vinni a papnak, ki azt, mint Istennek adott áldozatot magasan fölemelte, és azután övéivel elköltötte.
nemzetségtek szerint, mint a héber szöveg hozzá teszi.
vagy hibából, elvétésből.
parancsot adni nemzetségeitek számára mind tovább-tovább, – mint a héber szöveg hozzáteszi.
Itt tehát (22–26. v.) mulasztási bűnről van szó; Móz. III. 4,13–21. pedig elkövetett bűnről.
4 Móz. 15,25
A héber szerint: engesztelje ki Izrael fiainak stb.
áldozatot, mely megégettetik. 24. v.
A héber szerint: bűnáldozatúl.
4 Móz. 16,22
szándékosan.
4 Móz. 15,30
az Urat káromolta, parancsát kigúnyolta.
vagy bíró, vagy közvetlenűl Isten itélete által.
önmaga, a nélkül, hogy áldozatállatra átvihetné.
A héber szerint: mert nem tudták, (lásd Móz. II. 31,14.15.) a halálbüntetés melyik nemével büntettessék a vétkes, vagy nincsenek-e némely enyhítő körülmények, melyek őt kimenthetnék.
Isten, ki a szivbe lát, vétkesnek találta őt, tehát szántszándékos bűnös volt; mert lásd 30. 31. v.
4 Móz. 15,38
A héber szerint: a jövő nemzedékiglen; tehát utódaik is.
négy szögletére felső ruhájoknak, mely négyszögű lepelből állt, s melybe burkolózhattak, égkék zsinorokat (szalagokat) tegyenek, s ezekre rojtokat (tulajdonképen bojtokat) akaszszanak, melyek biborszinűek lehettek.
4 Móz. 15,39
mert a sok szál egy csomóba kötve az égkék zsinóron, a szeretet egyetlen, eloszthatlan mennyei törvényének sok parancsát jelenti.
különféle dolgokhoz vétkesen ragaszkodván.
4 Móz. 16,1
ki Mózessel és Áronnal testvérgyermek volt. Lásd Móz. II. 6,16–22.
4 Móz. 16,1
Rúben nemzetségéből. Lásd Móz. I. 46,9. Móz. II. 6,14. Móz. IV. 26,5–8. Krón. I. 5,3.
A héber szerint: És föltámadának Korah… és Dátán és Abirám, Eliáb fiai, és On, Felet fiai, Rúben fiai.
a legtekintélyesebb törzsfejedelmekkel, kik a község választottai voltak. A lázadás tehát iszonyu volt, s a legszomorubb következéseket vonhatta volna maga után.
sok, a mit tesztek!
Lásd Móz. IV. 14,5.
kiket szolgálatára választott.
A levitáknak, kikhez Kóre tartozott, nem vala tömjénzőjök, mert a szentélyben csak a papok füstölhettek; de a lázadók szereztek magoknak, hogy Áron és fiai letétele után azokat használhassák.
azaz: papi szolgálatra szentelt.
Lásd Móz. IV. 3,7.8. 8,19.
Lásd Móz. II. 16,7.
szép szavakkal akarsz minket elámitani, hogy ne lássuk, mit mégis látunk, t. i. hogy minket meg akarsz csalni.
4 Móz. 16,15
ne fogadd kegyelmesen.
a legkisebb ajándékot sem. A pásztornépeknél az ajándékok állatokból valának. Mózes szavainak értelme ez: Én sem viseltem magamat királyként, ki alattvalóitól ajándékokat fogadván el, meggazdagodik. Én népemnek dij nélkül szolgáltam.
a hajlék ajtaja elé; mert a szentélybe, hol különben a füstölés történt, oly sokan nem mehettek be.
4 Móz. 16,19
Mózes és Áron ellen.
4 Móz. 16,19
a nép véneit, mint képviselőket.
Lásd Móz. IV. 14,10.
ki minden embernek lelket és életet adsz; te, élet és halál Ura. Lásd Jób 12,10. Móz. IV. 27,16.
4 Móz. 16,25
kik nem jöttek a szent hajlékhoz, hanem sátoraikban maradtak. 12. 14. 27. v.
kiknek érzelme az isteni jelenet után jobbra változott, mig a 250 pártos megátalkodva maradt.
4 Móz. 16,26
mely Dátán és Abiron sátorai mellett táborozott.
s ne bűnhödjetek velök együtt.
4 Móz. 16,27
A héber szerint: Kóre, Dátán és Abiron sátorai előtt. Kóre sátora tehát ugyanazon tájon volt; mert mindkettőjöknek, t. i. a kaatitáknak, kikhez Kóre tartozott, és a rúbenitáknak taborhelyeik a szent hajléktól délre voltak. Lásd Móz. IV. 2,10. 3,27. 7-ik jegyz.
daczosan.
nem magamtól találtam ki.
4 Móz. 16,30
csodát.
4 Móz. 16,30
elevenen temettetnek el (Milev. Optat.), úgy hogy lelkeik az örök büntetés helyére szállnak (Jerom. Epiph.).
Lásd Móz. IV. 15,30.31.
A héber szerint: elnyelé őket és családaikat és mindazon embereket, kik Kóréhez tartoztak, és minden vagyonukat. Itt veszett el Kóre is, mert a 35. versben nincs róla emlités. Míg Mózes (25. v.) Dátánhoz és Abironhoz ment, Kóre valószinűleg sátorába sietett, hogy övéit a történtekről értesítse. Ő hitetlen maradt, és velök együtt elveszett; csak fiai menekedtek meg, mert hihetőleg nem osztoztak atyjok érzelmeiben. Lásd Móz. IV. 26,9–11.
ugyanakkor. Lásd Móz. III. 10,2.
4 Móz. 16,37
a villám által megöltek közt.
vesse el.
4 Móz. 16,38
a tömjénzők szent eszközökké lettek Isten büntetőitélete által.
az égőáldozat oltárára.
A héber szerint: rögtön elveszítem őket.
4 Móz. 18,29
A héber szerint: tégy engesztelést érettök.
a halálozás.
A héber szerint: engesztelést tőn a népért a jóillatu füstölés által, melyet az Isten irgalomteljes igéreteiben való hittel a népért könyörögve bocsátott föl Istenhez.
fejedelem.
4 Móz. 17,3
Lévi vesszején.
nemzetségnek.
4 Móz. 17,4
a frigyszekrény elé.
A héber szerint: a hol veletek összejövök, magamról nektek bizonyságot teszek. Lásd Móz. II. 25,16.17.
Áron vesszeje bimbókkal, virágokkal és gyümölcscsel diszeskedett. A sz. atyák szerint előképe volt ő a mi örökön élő, isteni főpapunknak, ki előbb megaláztatván, életétől is megfosztatott; de utóbb dicsőséges életre támadott föl.
4 Móz. 17,13
nem bátorkodunk többé áldozatainkkal közeledni.
Ezen aggodalom megszüntetését lásd a következő részben.
4 Móz. 18,1
Ha áldozatainál a nép valami hibát tesz, annak terhe rátok esik, papok és leviták! azért Izrael fiai ne féljenek, hogy megöletnek. Lásd Móz. IV. 8,19. 17,12.13.
és ha ti magatok vagy valamely levita a papi szolgálatban, valamit vétetek, ti, papok, bűnhődjetek.
4 Móz. 18,2
törzscsaládját.
4 Móz. 18,2
szolgákúl, segédekűl.
az Úrnak mint papok.
4 Móz. 19,5
Lásd Móz. IV. 3,7.
4 Móz. 18,3
hogy azon magok áldozzanak.
mely őket illeti
nem levita.
mint előbb (16 v.) midőn szenteletlenek közeledtek.
e helyett: azaz ajándékúl stb.
a szent hajlék szőnyegén.
4 Móz. 18,8
a gabona-, gyümölcs-, bor- stb. adományok, melyeket az izraeliták, mint aratásuk zsengéjét, Istennek bemutattak, neked legyenek adva őrizetre, okos használatra, jó gazdálkodásra. A héber szerint: fölemelt áldozataim őrizetét, mi alatt oly áldozatrészek értetnek, melyek fölajánltattak ugyan Istennek, de nem égettettek meg. (Móz. IV. 5,9.); mert a zsengékről a 11. 12. és 13. versben van szó.
4 Móz. 18,8
Istennek adatnak, de nem égettetnek meg.
A héber szerint: osztályrészedűl.
4 Móz. 18,9
A héber szerint: Ez legyen tiéd a szentségesből a tűzből, vagyis azokból, mik tűzzel meg nem emésztetnek.
4 Móz. 18,9
eledeláldozat. Móz. III. 6,16.
és meg nem égettetik.
4 Móz. 18,10
azaz: annak tornáczában.
mint Isten helytartójának.
Lásd 8. v. 13-ik jegyz. A héber szerint: és ezt (mi a 12. v. következik) adtam én neked fölemelt és lengetett, ingatott áldozataikból (azon zsengékből, melyek fölemelés és lengetés által ajánltattak az Istennek).
A héber szerint: minden átok alatt levő. Lásd Móz. III. 27,21.28.
4 Móz. 18,15
minden elsőszülött.
Lásd Móz. II. 13,12.13. 34,19.20.
A héber szerint: becslésed szerint öt siklus, de úgy, hogy öt siklust meg ne haladjon.
mert áldozatállatok.
Lásd Móz. II. 29,28.
azaz: örök frigy, romolhatlan, mint a só. Lásd Móz. III. 2,13.
4 Móz. 18,20
Tinektek, Lévi fiai, Izrael országában nem lesz földbirtokotok. Kivéve a 48 várost. Lásd Móz. IV. 35,7.
az Isten birása legyen örökségtek.
Lásd 1. v.
A héber szerint: emelékét.
4 Móz. 18,27
A héber szerint: emelék.
hogy nektek betudassék, mintha tulajdon földetekről és szőlőtökből adtatok volna tizedet.
4 Móz. 18,28
a tizednek tizedét,
ki azt családja közt, a papok közt felosztja. Vesd össze Ezdr. II. 10,38.
ti leviták.
4 Móz. 18,30
a tizedeket.
hogy valamint minden más izraelita a tized levonása után, úgy ti is a többivel szabadon rendelkezhessetek. A héber szerint: Ha a tizedből szinét stb… a többi úgy tekintessék, mint a szérű és sajtó jövedelme; – azzal úgy rendelkezhessetek, mint saját jövedelmetekkel.
A héber szerint: És semmi bűnt nem vontok magatokra (a maradványnak fölhasználása által), ha abból a legjobbat föláldoztátok, és nem fogjátok megszentetleniteni, a mit Izrael fiai szenteltek (tizedeket), és nem haltok meg (ha azokkal úgy éltek, mint más eledellel).
4 Móz. 19,2
minden tisztátalanság jelképeűl, mert vörös, földies.
4 Móz. 19,2
A héber szerint: ép, hibátlan.
mely semmi közönséges használatra még nem szolgált.
A héber szerint: előtte, szemei előtt. Ezen rendelet nem adatott a főpapnak, hogy meg ne fertőztessék.
a hajlék irányában; mert a vér által az Isten megengeszteltetik, az ember megtisztúl, mint az ebben jelképeztetik.
A héber szerint: szemei előtt.
skarlátszinű gyapjufonalat. Ugyanezen jelképek használtattak a poklosok tisztúlásánál is. Lásd Móz. III. 44,16.
Lásd Móz. III. 16,28.
4 Móz. 19,9
Lásd 17. 19. v.
A héber szerint: mert bűnáldozat, azaz, mintegy bűnáldozat.
következik ezen hamu használata.
Lásd 17–19. v.
ki betegség következtében halt meg.
4 Móz. 19,17
a megégetett tehenéből, mely Izrael bűnét (tisztátalanságát) viselte. A héber szerint: a megégetett bűnáldozatból. Lásd 10-ik jegyz.
forrásvizet.
4 Móz. 19,19
megszabadulván a törvény szerinti tisztátalanságtól.
és estére tiszta lesz.
4 Móz. 19,21
mert tisztátalannal volt dolga.
nem a tisztulás vize miatt, hanem mivel tisztátalannal foglalkozott.
4 Móz. 19,22
ki halott által lett tisztátalan.
4 Móz. 19,22
vagy őt magát.
Némelyek szerint, Mózes a holtak általi megtisztátlanulásról és a tisztulás vize általi megtisztúlásról szóló ezen törvényt a ragályos nyavalyák terjedésének meggátlására adá. De a sz. atyák (Ágost. Theod. Gergely) szerint, Mózesnek sokkal magasabb czéljai voltak. Mivel minden külső szertartásai a belső, szivbeli religióra czélzottak, a halott (a bűnnek és bűnösnek tökéletes képe) által történt megfertőztetéstől való megtisztúlással a bűntőli megtisztulásnak szükségességét akará szivére kötni Izraelnek. (Móz. III. 15. 18-ik jegyz. Vesd össze Zsolt. 50,4.9.) – És mivel minden törvényei és szertartásai Krisztusra vonatkoznak (Máté 5,18. Ján. 5,46.); a fölvilágositott izraelitáknak (Zsolt. 118,34. Luk. 24,25.) ezen törvény által is szellemi előképeit akará elétűntetni azon szabaditónak, ki nem csak a külső tisztátalanságot mossa el viz által, hanem drága sz. vérével eltörli bűneinket, melyeket, mint Isten áldozat-báránya magára vett. Izai. 53,5.6. Zsid. 9,13.14.
4 Móz. 20,1
A héber szerint: Zin, Palesztina déli részén, megkülönböztetendő a Móz. II. 16,1. 17,1. Móz. IV. 33,11. említett Szintől, mi az arabiai pusztának egy része Egyiptom felé.
4 Móz. 20,1
az Egyiptomból történt kiköltözés után a 40-ik esztendő második havában. (Vesd össze 25. v. 33,38.) a világ teremt. 2552. Kr. e. 1452. Mivel az előbbi részben eléadott történet a 2-ik évben ment véghez, itt Mózes 38. évnyi időközről nem szól; mialatt Isten Izrael népét az ellenszegűlés büntetéseűl, és hogy az igért föld birtokára alkalmassá tegye, vándoroltatá a pusztában, mint különféle szenvedések, fáradalmak és nélkülözések iskolájában.
Kádeszbarnéban, hol a második évben is táboroztak (Lásd Móz. IV. 13,27.)
Ezen ima nincs meg a héber eredetiben, sem más régi forditásokban.
4 Móz. 20,8
melylyel Egyiptomban csodát tettél.
A héber szerint: kiadja vizét.
a szentélyben volt, alkalmasint a frigyszekrény mellett.
Fog-e az Úr, látván ellenszegűlésteket, általunk csodát tenni? Ez kételkedés vala, ha nem is átalában Isten mindenhatóságáról, de igen is erről a jelen körülményekben (sz. Ágost.). Azért is csak a második ütésre engedett az Úr vizet fakadni a kősziklából. Vesd össze 24. v. Móz. IV. 27,14. Móz. V. 32,51.
4 Móz. 20,12
tehát Áron is vétkezett.
hogy megdicsőitsetek.
Vesd össze Móz. II. 17,7.
Esau, az edomiták törzsatyja, testvére volt Jákobnak, a 12 nemzetség törzsatyjának.
Lásd Móz. II. 3,2–8. Józ. 5,13–15. 6,2.
ingyen. Lásd 19. v. Móz. V. 2,6. A kútvíz azon vidékeken igen becses, azért az utazók által megfizettetik.
A héber szerint: csak gyalog átmehessünk, lovak, szekerek nélkül egy napon a nélkül, hogy éjjel megszálljunk.
Mások szerint: hatalmas.
Vesd össze Móz. V. 2,5.
Haljon meg, és a más megholt atyákhoz költözzék.
A héber szerint: fiát, Eleazart.
4 Móz. 20,26
főpapi hivatalos öltözetéből.
az ő népéhez. Lásd 24. v.
gyászolá őt.
4 Móz. 21,1
Palesztinában.
melyen ezek jártak. A héber szerint: az atarimi uton.
A héber szerint: átok alá vetem. Lásd Móz. III. 27,28.29. Ez által Isten parancsát teljesíték. Lásd Móz. V. 7,2. 20,16.17.
A héber szerint: kiket ő átok alá vete városaikkal együtt, t. i. azon városokkal, melyek a délnyugoti határon voltak, mert Árad (Hered) városainak teljes átok alá vettetése később történt. Lásd Józ. 12,14. Birák 1,16.
4 Móz. 21,4
ismét délfelé.
hogy nem déli, hanem keleti részről menjenek Kanaánba.
a mannát.
A héber szerint: szaraf-kigyókat, – szaraf égetést jelent; igy neveztettek e kigyók, mivel azok marása gyuladást és halált okoz.
A héber szerint: függeszd fára (karóra.)
4 Móz. 21,9
A héber szerint: és fára (karóra) függeszté azt.
bűnbánat által és a mindenek szabadítójába vetett hit által (Bölcs. 16,7.). A kigyóra tekintés tehát tulajdonképen bűnbánatos tekintés volt a mindenek szabadítójára, ki a testtel a lelket is meggyógyítja; és a fán fölemelt kigyó jelképe volt ezen szabaditónak, mint azt Jézus Krisztus szavaiból érthetni. Ján. 3,14.
mely a holttenger mellett egész az Arnonig elnyúlt. Lásd Móz. V. 2,9.
vagy völgyéhez. Lásd Móz. IV. 13,24. 12-ik jegyz.
A folyónak innenső részére, a még Moábhoz tartozó, de sivatag lakatlan pusztában.
4 Móz. 21,14
A rettentő hadaknak könyvében; mely valószinűleg amorreus énekeket foglalt magában a moabiták és amorreusok közt vívott harczokról, melyek következtében a moabiták az Arnonon túli birtokaikat kényszerűltek átengedni az amorreusoknak. (16. v.)
rohanó árjaik daczára is ki fogja azokat szikkasztani, úgy, hogy a moabitáknak többé védhelyűl ne szolgáljanak.
4 Móz. 21,15
Arnon záporpatakjai.
4 Móz. 21,15
tovább gördűltek.
4 Móz. 21,15
Arnak, a moabiták fővárosának közelében.
Moáb határait képezendők. Az Arnon (most Mutseb) maig is nevezetes a szirtdarabokról, melyeket partja közt hord. A héber szerint: a 14. 15. v. igy forditható: azért mondatik az Úr hadairól szóló könyvben: hogy Vaheb Besufa és Arnon patakjai, és a patakok kifolyása, melyek Ar székhely felé fordulnak s a határokra támaszkodnak – (ezek a határok a moabiták és amorreusok között). Mások máskép. Mózes ezen, az összefüggésből kiszakasztott, nehezen érthető darabot a főnebbi harczikönyvből hozá elé, megmutatandó, hogy az Arnon folyón tuli tájék akkor már nem volt a moabitáké, s igy azt az izraeliták elfoglalhatták, a nélkül, hogy az Isten parancsa (Móz. V. 2,9.) ellen tettek volna.
4 Móz. 21,16
Lásd 13. v.
A héber szerint: Onnan (indultak el) Beerbe (kúthoz).
Víz hiányában azon helyen, Istennek Mózes által adott parancsára kút ásatott, melynél a népnek biztatásul maga Mózes, és a nemzetség-fejedelmek is tették pálczáikkal a kezdetet. A nép azután, midőn föltünt a víz, éneklé az éneket.
4 Móz. 21,20
A héber szerint: Bámottól Gaiba (völgybe) Moáb tartományában.
Fászga hegység kezdeténél, az amorreus tartomány határán.
kik tovább laktak kelet felé, s az amorreusoktól egy hegyláncz által voltak védve. Lásd Móz. V. 2,19.
előbb moábi város.
4 Móz. 21,27
egy amorreus költő népénekében.
4 Móz. 21,27
ti győzedelmes amorreusok!
királyi székhelyűl.
4 Móz. 21,28
háború tört ki a meghódított városból.
4 Móz. 21,28
haddal megtámadá a fővárost, és megtöré erejét, úgy hogy a tartomány legszebb része elfoglaltatott. Vesd össze Jerem. 48,45.
a moabitákat.
4 Móz. 21,29
a moabiták bálványa, mely hihetőleg olyan Molok-féle lehetett. Lásd Móz. III. 18,21.
Kámosz.
A héber szerint: És mi nyilazánk, elveszett Heszebon Dibonig, pusztitottunk Noféig, mely Medeba felé fekszik.
4 Móz. 21,33
éjszakra.
szinte amorreus. Móz. V. 3,11.
Móábnak egykori éjszaki részében. Lásd Móz. IV. 21,13.
a madiáni nép pásztornép lévén, különféle helyeken szétszórva lakott. Némelyek Sinai közelében laktak, némelyek a moabiták közt egy városban, és mellette az Arnon partján, melynek romjai sz. Jeromos idejében még fenn voltak.
A héber szerint: ki Petorban a folyónál (Eufratesnél) az ő népe (a szirusok) tartományában vagyon.
Az áldás vagy átok hatásáról való hit átalános volt a régieknél, mert tényeken alapúlt.
a belépti ajándékok, melyek még nagyobb jutalmazás jeléűl valának szolgálandók.
4 Móz. 22,8
Balaám hitt az igaz Istenben és isteni kijelentésekre méltónak tartaték, valószinűleg, mivel rendeltetése volt Isten nevét más népek között is hirdetni, s őket a jövendő üdvözítőre figyelmeztetni; s ennél fogva sz. Ágoston és több irásértelmezők, méltán nevezik őt Isten látnokának; de mivel a gonoszság útjára tért (Péter II. 2,15. Judás 11.) s magát az által a gonosz lélek szolgálatába adta, úgy, hogy Isten dicsőségeért és népe üdveért buzgólkodó férfiúból, Istennek ellensége (11. 19. 21. 22. v.) a sátánnak segédtársa, s Isten országának a földön romlása lőn (Jel. 2,14. Móz. IV. 31,8.16. 25,1.): azért több sz. atyák és irásmagyarázók méltán nevezik őt a sátán prófétájának. Hogy Isten őt akkor is, midőn már gonosz útra tért, sugallataira és kijelentéseire méltónak tartotta, részint azért történt, mivel eszközeűl akarta őt használni, mint az Isten méltatlan által máskor is szól (Ján. 11,51.); részint, mivel talán a rendkivüli kegyelmek által az ő gonosz szivét megindítani, akarta és megjobbítani.
Lásd Móz. IV. 12,6. Jób 33,15–17. Móz. I. 20,3.
4 Móz. 22,18
A héber szerint: Hogy valamit miveljék, kicsinyt, vagy nagyot.
képmutató szavak! mert a 19. versből kitűnik, hogy szivét nem az Isten iránti buzgalom töltötte be, ki már határozottan szólott (12. v.), hanem az igéretek megnyerésének vágya.
4 Móz. 22,32
Isten engedte menni Balaámot, mert ez menni akart; mint az embereket gyakran hagyja esztelen akaratjokra, de ennek is az ő isteni czéljai kivitelére kell eszközűl szolgálni. Isten hozzáteszi: de úgy stb. azaz, hogy áldást mondj, és ne átkot; mert igy vehette ki Balaám Isten beszédéből (12. v.).
mivel Balaám csakugyan saját akaratát követte, és lehetőnek tartotta, hogy az ő hiúságának és önzésének kielégitése végett, Isten megfogja neki engedni az átkozást.
kissé távolabb előlépe.
Ez, (hogy t. i. Isten oktalan állatot enged megszólalni, a nélkül, hogy ez értené) kevésbé feltűnő, mint Balaámnak lelki vaksága és megátalkodottsága (sz. Ágost.). Lásd Pét. II. 2,16. Péter apostol szavai a kath. értelmezőt nem hagyják semmi kétségben az iránt, hogy a szamár valóban megszólalt, és a tény nem pusztán Balaám csalóka képzelődésén alapszik, mint némely ujabb értelmezők magyarázzák.
Balaám haragja és őt Bálákhoz vonzó vágya oly nagy volt, mikép a helyett, hogy e csodatény által megrettent volna, csak úgy felelt, mintha ember szólott volna hozzá (sz. Ágost.).
a haláltóli félelem miatt.
mert arra nem csak tenakaratodból indultál, hanem azon reménynyel is, hogy az Isten népét megátkozhatod.
a rabbinusok szerint, a szamár miután megszólalt, kiadta páráját.
4 Móz. 22,34
vétettem barmom iránt.
Ezt már tudta (12. 31. v. szerint), és még is kérdezi; ő menni akart, azért engedé Isten őt menni.
A héber szerint: Kirját-kuzot városba.
4 Móz. 22,40
A héber szerint: áldozott (bálványának, Kámosznak) Lásd Móz. IV. 21,29.
áldozathúst. Jel. 2,14.
4 Móz. 22,41
A hol Baalnak áldoztak. Baal (úr) némelyek szerint általános neve mindazon bálványoknak, melyek alatt a napot tisztelték. Kámosz is ily bálvány volt.
vagyis: az egész népet. Lásd Móz. IV. 23,13. a görög forditás és mások szerint: egy részét.
áldozatúl az igaz Istennek, Izrael védistenének, kit Balaám és Bálák áldozattal akartak rábírni, hogy az átkozást engedje meg.
4 Móz. 23,4
A héber szerint: egy halomra. Mások másképen.
segítsd tehát elő szándékunkat.
4 Móz. 23,7
A héber szerint: Masal, példabeszéd, mely azonkivűl, mit közvetlen kifejez, még mást is jelent.
Mezopotamiából.
4 Móz. 23,9
Izraelt.
nem vegyűl össze más nemzetekkel.
4 Móz. 23,10
Lásd Móz. I. 13,16.
Ábrahám igazi fiainak, a hivőknek halálával kivánt meghalni, de nem akart szerintök élni (Zsolt. 36,37.).
mi előbb téged annyira föllelkesített.
A héber szerint: őrhelyre. Lásd Izai. 21,11.
A héber szerint: hogy valamit megbánjon. Ez által Balaám önmagára mondá ki az itéletet. Lásd Móz. IV. 22,12.19.
4 Móz. 23,21
A héber szerint: némelyek így fordítják: Nem szemlél semmi vétket. Jákobban, és nem lát semmi gonoszságot (bálványozást) Izraelben; hogyan merjem tehát megátkozni?
A héber szerint: királyának harsona-szava (királya körűl az örömriadás) van vele. Isten az ő királyuk, s egyedűl neki örvendeznek. Lásd Kir. I. 10,24. Kir. II. 15,10.
A héber szerint: futása, mint a bivalyé, föltartóztathatlanul leverve maga előtt elleneit.
Izrael fiainak nincs szükségök jósokra, mert az Isten időnkint igaz próféták által jelenti ki nekik a jövendőt.
Lásd Móz. I. 49,9.
Ha már átkozni nem akarod, legalább ne áldjad.
4 Móz. 24,3
A látnoknak, miután bensőleg többé nem zavarta kétség az iránt, megengedi-e Isten az átkot is, nem volt szüksége, hogy magát összeszedje a magányban, hanem azonnal isteni lelkesedésre gerjedett, mihelyt az Isten népét meglátta.
ki a jövendőt nem látja, hacsak Isten az ő szemét ki nem nyitja.
ki a jövendőbe lát, midőn elragadtatásában érzékeitől megfosztva, elmélyed. Lásd Kir. I. 19,24.
4 Móz. 24,6
A héber szerint: Mint a messzenyúló völgyek, vagy lapályok.
A héber szerint: mint az áloéfák melyeket Isten ültetett.
4 Móz. 24,7
törzsatyáiból, kiket a próféta vedrekhez hasonlít (lásd Péld. 5,15–18. Izai. 48,1. 51,1.) nagyszámú utódok fognak származni. Vesd össze Kir. II. 24,9.
4 Móz. 24,7
sok néppé. Vesd össze Jel. 17,15.
4 Móz. 24,7
Saul.
4 Móz. 24,7
az amalecíták királyaért, mivel ezt megkimélte. Lásd Kir. I. 15,23.
És Dávidra száll át. E vers második fele a héber szerint: királya Ágágnál fölségesebb lesz, és országa emelkedni fog.
A héber szerint: futása, mint a bivalyé.
4 Móz. 24,9
Lásd Móz. I. 49,9.
Lásd Móz. I. 27,29.
Ezt Balaámnak azon tanácsára magyarázzák (Móz. IV. 31,16.), melynél fogva Izrael népe fajtalanságra és bálványozásra vala csábitandó, hogy igy elfajúlva, védistenétől elhagyassék; de a héber szerint e vers igy szól: Most pedig visszatérek népemhez, jer, majd megjelentem neked, mit fog e nép cselekedni népednek a következő időkben.
4 Móz. 24,17
A héber szerint: és elpusztitja az elbizottság minden fiát. – De mások másképen.
Látom a győzedelmes hőst Jákob nemzetségéből, de ő csak a későbbi időkben fog föllépni, s a moabiták országát eltörli. Dávid teljesité e jövendölést (Kir. II. 8,2.), mely egyszersmind vonatkozik Krisztus Jézusra is, kinek Dávid előképe volt, mint ezt a csillag, királyi pálcza s más, többnyire a Messiásról használtatni szokott kifejezések mutatják (Máté 2,2. Jel. 22,16. Izai. 11,1. Zsolt. 2,9.).
4 Móz. 24,18
Szeir legrégibb neve Idumeának. Lásd Móz. I. 36,21.
4 Móz. 24,18
és Idumeát meghódítja (Lásd Kir. III. 11,15.16.) Krisztus Jézus is legyőzi Edomot (ki képe a földies érzűletű emberiségnek), ámbár e győzelemből sebekkel tér vissza (Izai. 63,1.); mert benne a régi földies ember elenyészik, s új, mennyei támad igazságban és szentségben.
Szeir ellenségeire, az izraelitákra.
A mi a városokból még megszabadúlt, ő egészen eltörli. Lásd Kir. III. 11,15.16. Krisztus lerontá az istentelen bálványozás maradványait a pogány országok városaiban, annak minden iszonyatait különösen Romában; minden tévelynek, babonának igy kell elenyészni előtte, az igazság napja előtt.
4 Móz. 24,20
Édom délnyugati részén tanyázó pásztornép.
4 Móz. 24,20
azaz: igen régi nép. Lásd Móz. I. 14,7.
Erőhatalom által fog elveszni. Lásd Móz. II. 17,14. Kir. I. 15,8.
egy kananeus nép (Móz. I. 15,19.), mely az amalecítáknál sziklás helyeken lakott. Lásd Kir. I. 15,6. Némely része Izrael népéhez csatlakozott, s bement azzal Kanaánba. Lásd Birák 1,16.
4 Móz. 24,22
A héber szerint: még is meggyúlad az (a fészek) oh Kain! (a cineusok törzsatyja).
a többi arabsokkal együtt. Lásd Jer. 25,24.
ki fogja Istennek e későbbi büntető itéleteit megérni és túlélni?
4 Móz. 24,24
A héber szerint: Kittimból, azaz a nyugati szigetekről és tengermelléki tartományokból, hová különösen Olasz-, Görögország és Macedonia tartoznak. Móz. I. 10,4. Ezekiel 27,6. Makkab. I. 1,1. 8,5.
4 Móz. 24,24
Nagy Sándor Macedoniából jött, és legyőzé a persákat, kik az assziriusoktól (kaldusoktól) foglalták el a világbirodalmat.
4 Móz. 24,24
Titus Olaszországból jött, lerombolá Jerusalemet, és a zsidók birodalmának véget vetett. – Mások szerint: héber, mi itt zsidónak fordittatik, az assziriusok más nevéül vétetik, s akkor ez csak ismétlése az előbbinek.
4 Móz. 24,24
a romaiak az éjszaki népek betörése által.
Némelyek szerint: Ezeknek is (t. i. a hébereknek) végök, pusztulás, enyészet.
az utolsó táborhelyen a Jordánon történt átmenetök előtt, Abelszatimnak is neveztetik. Móz. IV. 33,49.
Balaám tanácsára a moabiták Izrael fiait paráznaságra és bálványozásra csábíták. (Móz. IV. 31,16.). – Beelfegor (Baalfegor) kéjbálvány volt, mely fajtalan cselekvények által tiszteltetett. Úgy látszik, a napot ábrázolta, s tisztelői hódolatjelűl szalagkötést viseltek fejeiken.
4 Móz. 25,4
a vétkeseket.
mig a nap fönn van, napszállatig. Lásd Móz. V. 21,22.23. A gonosztevők előbb megköveztettek, azután gyalázatúl fára akasztattak.
vétkes alattvalóit. Isten ugyanakkor a népet mirígyhalállal is büntette. L. 8. v. Zsolt. 105,29.
4 Móz. 25,6
Lásd 14. v.
4 Móz. 25,6
A héber szerint: egy madiáni nőt hoza atyafiaihoz.
a mirígyhalál miatt.
a szeretet befödi a bűnök sokaságát. (Péter I. 4,8.). A mi ez esetre is alkalmazható. Fineeszban valódi szeretet volt Isten iránt, mert szeretete a buzgalom tüzével birt, mely büntet, hogy javitson. (sz. Ágost.).
a mirígyhalál és kivégzések által (4. 5. v.) Kor. I. 10,8. szerint 23 ezren haltak meg, mely szám alatt valószinűleg a mirígy által elhullottak értetnek; ezekhez adatván azoknak ezerre menő száma, kik Fineesz példájára felbuzdúlt polgártársaik által kivégeztettek, kijő a huszonnégyezer szám; s igy elenyészik a jelen vers és a Kor. I. 10,8. közötti látszólagos ellenmondás.
kegyelmet.
a papság tiszte mindörökre. (Vesd össze Kir. I. 2,30. s követk.) t. i. azon föltétel alatt, ha utódai a hitben és isteni szolgálatban állhatatosak lesznek. Különben nem. Igy Fineesznek kisunokája után már az Itamar családjából való Hélire szállott át a főpapság; később megjavúlván utódai, Dávid és Salamon alatt visszanyerték a főpapságot; de utóbb ismét elvesztették.
A héber szerint: a csapás után.
A 3. 4. v. a héber szerint: Szólának… átellenében, mondván: Húsz évestől és följebb lesz a számvétel, a mint az Úr parancsolta Mózesnek és Izrael fiainak, kik kijöttek vele Egyiptomból (a második számvételkor. Móz. IV. 1. r.). E számbavétel a földosztás végett tétetett. Lásd 53. v. s követk.
Lásd Móz. IV. 16,32.
Ahod (Móz. I. 46,10.) itt kihagyatott, valószinűleg, mert családja kihalt.
Móz. I. 46,16. Eszebonnak neveztetik.
többi.
Móz. I. 46,13. Jóbnak neveztetik, mind a két név „megtérőt“ jelent.
Benjaminnak (lásd Móz. I. 46,21.) itt kihagyott öt fia valószinűleg utódok nélkül halt meg.
azaz: egyének, fők száma szerint.
Minden nemzetségnek, népszáma szerint, több vagy kevesebb földbirtok adassék.
Sors határozza el körűlbelűl a tájt, melyet az igéret honában a nemzetségek és családok majd elfoglalnak.
4 Móz. 26,58
melyek az 57. versben elszámlált törzs-családokból lettek.
4 Móz. 26,58
lett a gerzoniták családjából. L. Móz. IV. 3,21.
4 Móz. 26,58
lett a kaatiták családjából. Lásd Móz. IV. 3,27.
4 Móz. 26,58
mindkettő a merariták családjából. Lásd Móz. IV. 3,20.
Krón. I. 16,22. szerint Kaat utódaihoz tartozott, kinek elsőszülötte vala Amram.
unokája, vagy kis unokája. Lásd Móz. II. 2,1. 6,20.
Lásd Móz. III. 8,10.
a leviták.
Lásd Móz. IV. 1. és 3. r.
Csak két férfiú ment be a pusztán át az igéret földére. Sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak! Vigyázzatok és imádkozzatok!
4 Móz. 27,3
a köz-bűnben, azaz, a zúgolódás miatt. Lásd Móz. IV. 26,65.
4 Móz. 27,3
Miért töröltessék ki az ő neve a családok jegyzékéből? csupán azért, mivel a származási törvény, a szokásos polgári jog úgy kivánja, hogy csak a fiúk legyenek örökösök, kik atyjok nevét viselik?
Adjatok nekünk örökséget, mintha fiúk volnánk, mi férjeink által fön akarjuk tartani atyánk nevét.
hegység, melyet az Arnon folyó két részre választ, Moáb tartományban túl a Jordánon. Itt éjszaka van a Peor hegye két csúcsával, Fászga- és Nébóval; erre ment Mózes. Lásd Móz. IV. 33,47.48. Móz. V. 33,38.
Lásd Móz. IV. 20,8–12.
a harczokban.
mint népem feje és vezére, igy avatván fel őt (Józuét) szolgálatomra.
4 Móz. 27,20
hivatalodat ruházd át őrája.
t. i. a vezéri méltóságot, de nem egyszersmind a prófétait is.
A héber szerint: És Eleazar pap elé lépjen, és ez, ha valami teendő lesz, kérdje meg érte az Urat a világosság (Urim) által (a szent mellelő által) Lásd Móz. II. 28,30. 22-ik jegyz.
Az Isten megparancsolja Mózesnek, hogy a többi törvények között, a nagyfontosságú áldozati törvényeket is kösse népe szivére, s azokat neki mint lelki hagyományt adja át.
A héber szerint: áldozataimat, kenyeremet (melyek kenyerem, eledelem), melyek a tűzben gyönyörűséges illatúl nekem áldoztatnak, mutassátok stb.
A héber szerint: szüntelen tartó égőáldozatúl.
egyszer és ismét, és nem többé a fáradalmas pusztai vándorlásban. Vesd össze Móz. IV. 12,5.
öntsétek az égőáldozat oltára körűl.
azaz: eledel- és italáldozatnak.
a mindennapi t. i. a reggeli és esteli égőáldozaton kivűl, melyre egyegy bárány öletett meg.
A héber szerint: Ez az áldozat minden szombatra, a naponkinti égőáldozaton s az ahhoz tartozó italáldozaton kivűl.
4 Móz. 28,13
egy éfinek tizedét, mely itt, mint egy kor-mérték tizedrésze, tizednek neveztetik. Lásd Móz. IV. 11,32. A héber szerint: egyegy tizedrész lisztlángot minden báránynyal.
ez a gyönyörűséges stb.
minden hónak kezdetén.
A héber szerint: áldozattal együtt.
melyek a 15-ikkel kezdődnek.
Lásd a 9-ik jegyz.
A héber szerint: …az Úrnak, a naponkinti égőáldozaton és az ahhoz tartozó italáldozaton kivűl.
a hét hét után. Lásd Móz. II. 23,16. Móz. III. 23,15–31.
azon égőáldozaton kivűl, mely kovászos kenyérrel mutattatik be, s melyről Móz. III. 23,18. emlités tétetik.
a polgári év első napja. Lásd Móz. III. 23. r.
A héber szerint: eledel- és italáldozatokon kivűl.
Lásd Móz. III. 16,1–34. 23,24–32.
Lásd Móz. IV. 28,13.
t. i. a bűnáldozati két bakon kivűl.
a sátoros ünnepet. Lásd Móz. II. 23,16. Móz. III. 22,34–36.39–43.
kik tőle a fogadásokra nézve valószinűleg tanácsot kértek.
4 Móz. 30,6
A héber szerint: és az Úr megenged neki, mivel atyja ellenzette.
kinek ő hatalmában van. Úgy látszik, ez törvény volt átalában a gyermekekre és alattvalókra nézve.
azaz: ha férjhez menetele előtt kevéssel, még a szülői házban fogadást tett (sz. Ágost.). Mert a férje házában lakó asszonyról alább van szó 11–15. v.
férjétől elválasztott.
A héber szerint: és ha férje hallgat egyik naptól a másikig. A férj 24 óra alatt köteles volt kijelenteni helyeslését vagy nem-tetszését; ha nem tette, az asszony tartozott fogadását teljesiteni.
4 Móz. 30,16
hosszabb idő, általában 24 óra múlva.
Ha a törvényes idő elteltével a férj fel akarja bontani a fogadást, a nő házibéke okáért engedelmeskedjék; de ha lelkiisméretét ez által terheltetve érzi, a véteksúlyt férje viselje.
Lásd Móz. IV. 25,17. Vesd össze 22,6.7.
4 Móz. 31,6
Lásd Móz. IV. 25,7.
4 Móz. 32,13
valószinűleg a frigyszekrényt, és a mi hozzá tartozott (lásd Móz. IV. 14,44. Kir. I. 4,5.); mások az alatt csak a harsonákat értik, az „és“ kötőszót „azaz“ gyanánt vévén.
a törzsök-fejedelmeket. Izrael fiainak ezen kemény boszúja átalán az akkori idők kegyetlen hadi szokásaiban és visszatorlási jogában találja mentségét; mert a madianiták is igy bántak volna Izraellel, ha győzhetnek.
Visszautazása után Balaám. (Móz. IV. 24,25.), vagy a madianiták honában maradt, s ott nekik azon gyalázatos tanácsot adta, vagy pedig tőlük későbben ismét meghivatott.
a bálványozással és paráznasággal. Lásd Móz. IV. 25,1–3.
kiket valószinűleg öltözetükről ismerének meg.
Lásd Móz. IV. 19,14.15.
mert tisztátalanok lehettek. Móz. IV. 19,14.15. szerint.
4 Móz. 31,23
A héberben hozzátétetik: a tisztúlás vizével tisztíttassék meg. (Lásd Móz. IV. 19,17–19.)
A héber szerint: menjen át a vizen, (a tisztúlás vizével hintessék meg.)
készítsetek jegyzéket az egész zsákmányról.
végy adót hálaadásúl az Úr részére azok zsákmányaiból stb.
úgy tekintessenek, mint zsenge-ajándékok, melyeket Izrael fiai terményeikből hálaúl adának az Úrnak. A héber szerint: vegyétek el, mint emeléket (fölemelt ajándékot) az Úrnak.
osztályrészűl az Úrnak, zsenge-ajándékúl.
kik a körül, mint örök, táboroznak vala. Lásd Móz. IV. 3,25.
4 Móz. 31,50
mások szerint: karkötőket.
4 Móz. 31,50
mások szerint: kézkötőket.
4 Móz. 31,50
némelyek szerint: fülfüggőket.
4 Móz. 31,50
némelyek szerint: golyókat, melyeket a keletiek függőkül viseltek.
A héber szerint: hogy tétessék érettünk engesztelés az Úrnak, azaz: hála s egyszersmind engesztelőáldozatúl. (Lásd 14. 15. v.)
a barmokon és embereken kivűl (26. v.). A héberben némelyek értelmezése szerint: A (köz) katonák közől pedig kiki magának zsákmányolt, és – kivéve az embereket és barmokat, – magának tartotta.
mindenkori hálajelűl.
A héber szerint: Rúben és Gád fiai sok és nagy nyájakkal birtak.
nem tudni, miért nevezteték így, valószinűleg Júda házában valamely Cenez volt elődje, ki öregebb, mint Cenez, az Othoniel atyja. Józ. 15,17.
Lásd Móz. IV. 14,33. Móz. V. 2,14.
az elfoglalt városokat megerősítjük.
A héber szerint: míg kiűzi ellenségeit az ő szine előtt. A harczra mindnyájan készen voltak, de nem mehettek el mindnyájan, mivel a nők, gyermekek és öregek védelmére és új városok építésére kellett több harczosoknak maradni; azért csak 40 ezeren mentek át a Jordánon. Józ. 4,13.
vagyis, a bűnnek büntetése.
sors szerint, minden előny nélkűl.
Mózes Manasszes fél nemzetségét is azokhoz csatolá, mert a Jordán innenső részén fekvő egész tartomány két, nemzetségnek nagy lett volna.
kijaviták.
A héber szerint: Atrot-Szofan.
Mert Nábó (Izai. 46,1.) és Baal az izraeliták előtt utálatos bálványok voltak; azonban ittott eléfordultak még néha e nevek, hogy közelebbről megismertessenek.
A héber szerint: elfoglalák a tartományt, és elűzék az amorreusokat.
4 Móz. 32,40
Gálaád éjszaki részét.
Makir utódainak.
tulajdonképen Makirnak dédunokája. Lásd Krón. I. 2,21.22. A szentirás az unokákat gyakran nevezi fiaknak.
Manasszes nemzetségéből való, ki azonban sehol másutt nem emlittetik.
Itt nincsenek följegyezve Izrael fiainak minden szállomásai, valószinűleg csak azok vannak, hol a szent hajlék fölállíttatott, vagy a hol kissé tovább mulattak. A sz. atyák szerint ezen vándorlás jelképe zarándoklásunknak ez életen át a mennyei hazába; mert ez a föld sivatag puszta, hol különféle veszélyeknek, szenvedéseknek, nélkülözéseknek és változó viszontagságoknak vagyunk kitéve, hol azonban minket az Isten vezet, étet, itat, szent törvényére tanít, minden szenvedésünket mennyei vigasztalásokkal enyhíti, miglen bevezet mennyei örökségünkbe, hol ránk az örök béke vár.
Lásd Móz. II. 12,12. 10-ik jegyz.
a puszta szélén, Egyiptomból nézve.
Szur pusztára, mely Étamnak is neveztetik.
miről Móz. II. 16,1. semmi említés nincs.
Dafka és Álusz Móz. II. 17,1. elhagyattak.
Lásd Móz. IV. 11,4–34.
A héber szerint: Zin. Lásd Móz. IV. 20,1.
4 Móz. 33,52
A héber szerint: Űzzétek el stb. Okát lásd Móz. V. 9,4.5. Csak azokat kelle megölniök, kik futni nem akartak.
Lásd Móz. III. 18,21. 26,1.30.
A héber szerint: elűzni.
4 Móz. 34,3
a déli határ.
4 Móz. 34,3
Zintől, ennek éjszaki részétől. Lásd Móz. IV. 13,22. 20,1.
annak déli része.
4 Móz. 34,4
a határt keletről nyugat felé.
4 Móz. 34,4
A héber szerint: Akkrabim (skorpiók) a sós-tenger közelében.
A héber szerint: Zin.
4 Móz. 34,5
azon patakig, mely Rhinokolúra, a mai Elaris mellett a földközi tengerbe szakad.
a közép vagy földközi tenger.
Szidonnál. Lásd Józ. 19,28.
4 Móz. 34,7
kelet irányában.
A héber szerint: Hor hegyig, (mely különböző e könyv 33,37.38. emlitett Hortól); azaz, hihetőleg, Libanon magas hegygerinczéig, Szidon ellenében.
az ország keleti határát onnan mérjék.
4 Móz. 34,11
A héber szerint: a forrásnak (Jordánnak) kelet felől.
kelet felé a Genezaret taváig.
4 Móz. 35,4
A héber szerint: rőfnyire.
a város mind a négy részén.
4 Móz. 35,5
Forditásunk egészen eloszlatja az ellenmondást, mely a héber szerint ezen, és az előbbi vers között vagyon, az által, hogy a 4. versben röfök helyett lépéseket tesz, melyek, két rőföt számitva egy lépésre, ugyanazon röf-összeget adják ki. A héber szövegre vonatkozólag ezen különbséget az irásértelmezők különféleképen igyekeztek megfejteni. E részben különös figyelemre méltó Bonfrerius jezsuita véleménye, ki a 4. versben leirói hibát gyanít, s a régi görög fordítás, továbbá Flavius József és Philó szerint, kétezer rőföt olvas, mi által az ellenmondás megszünik. Lásd a rőfmértékről Móz. II. 25. r. 10-ik jegyz.
4 Móz. 35,5
A héber szerint: foglaljon el, és a város legyen közepén; ez legyen környéke városaiknak.
A 48 levita-város közől hat menedék-városnak tűzessék ki, melyekbe a nemszándékos gyilkos (11. v.) futhasson, s ügyének megvizsgáltatásaig (12. v.) oltalmat találhasson. Isten ezen rendelés által az ártatlanokat akarta megóvni a megölt ember rokonainak első dühös kitöréseitől, s ezzel megmutatni, mennyire büntetésre méltó a szándékos gyilkosság, hamár a nemszándékos gyilkosnak is menedékhelyre van szüksége, hogy biztosíttassék.
azon törzsnemzetségektől.
4 Móz. 35,12
A héber szerint: Goel, vérboszúló; igy neveztetett a megöltnek legközelebbi rokona, kinek kötelessége volt a megöltnek halálát megboszúlni. Ősrégi szokás szerint, mely keleten ma is fönáll, mindaddig becstelennek tartatott az ilyen, míg ezen kötelességét nem teljesítette.
mig a bíró el nem dönti, vajjon a gyilkos kiadassék e a vérboszúlónak, vagy pedig fölmentessék.
Itt következnek a szabályok, melyek szerint a bíró megitélhesse, szándékos volt-e a gyilkosság, vagy nem?
A héber szerint: Ha valaki, kezében kővel, melylyel mást meg lehet ölni, valakit meghajít, úgy hogy meghal: gyilkos az, haljon meg.
A héber szerint: Ha valaki, kezében fával stb. mint a 10-ik jegyz.
A vérboszúló a szándékos gyilkost megölhette, a hol kapta; de a nemszándékost tiltva volt megölnie; ha még is megölte, nem vonathatott itéletre, mert az általa megöltnek ártatlansága nehezen, vagy épen nem volt ellene bebizonyítható; azonban lelkiismeretében gyilkos volt Isten előtt.
Lásd 19. v.
mely a város kapujában, vagy a kapu előtti téren tartatni szokott törvénykezésnél jelen volt.
4 Móz. 35,25
a kapu előtt, vagy alatt tartott törvényszéktől magába a városba.
Ez idő alatt, valamint a megölt atyafiainak neheztelése megszünhetett, úgy ezek is az egész népnek a főpap halála miatti átalános gyászolásában saját kisebb veszteségöket elfeledhették. (Theod.). Egyszersmind Isten ez időpontot azért rendelhette, hogy egy fönséges előképet adjon azon nagy igazságról, mely szerint az emberek, kiket ő végtelen irgalmánál fogva olyanokúl tekint, kik inkább gyarlóságból és tudatlanságból, mint szándékosan vétkeznek. (v. ö. Ap.cs. 3,15–17.) – csak Krisztus Jézus halála után vétethettek föl mennyei hazájokba (Jerom.).
a világi bíróság előtt, de nem egyszersmind lelkiismerete előtt is, mert csekély ok miatt ártatlant ölt meg.
Isten e törvény által a vérboszú jogait korlátozta, s némileg ártalmatlanokká tette, míg azok más népeknél a legiszonyúbb kegyetlenséggel gyakoroltattak; hogy egészen el nem törlötte, s az ily eseteket nem igazította csupán törvény útjára, ennek oka a régi keleti népek azon kiirhatlan meggyőződésében található, miszerint a családnak becsülete és szeretete a megöltért viszont vért kiván, s ezt neki (a családnak) magának kell okvetlen ontania, ha a becstelenség gyalázatát nem akarja magára venni.
két vagy több tanú. Lásd Móz. V. 17,6.
mert akkor a szegények élete kevéssé lenne biztosítva a gazdagok megtámadásától.
A héber szerint: Ne vegyetek váltságot az oltalomvárosba való menekvésért, hogy (a nemszándékos gyilkos) visszatérhessen és lakhassék az ő földén, mielőtt meghalt a főpap.
A héber szerint: vér által átalában. Lásd Kir. II. 21,1–14.
a manasszíták, ezekhez tartoztak Szalfaadnak öröklő leánya. Lásd Móz. IV. 26,30–33.
A héber szerint világosabban: Ha jön Izrael fiainak örvendetes éve, birtokuk azon nemzetség birtokához szakad, melybe férjhez mentek, és atyai nemzetségünk birtokából lehuzatik. Ha az örökséggel biró leányok más nemzetségek férfiaihoz vihetik át birtokukat, akkor ez az örvendetes évben, mikor minden jószág (Móz. III. 25,10.) előbbi urához visszajut, nem juthat vissza nemzetségünkhöz, melytől elvétetett, hanem más nemzetségnél marad; mert a férfiak házasság által ahhoz állandó jogot nyertek.
A héber szerint: de csak atyjok nemzetségének családjába, se más nemzetségbe, se más családba ne menjenek férjehez.
ha örökséggel biró leányt akarnak venni; mert különben más leányt akármely nemzetségből vehettek. Lásd Kir. I. 18,27. Krón. II. 22,11.
ha örökséggel biró leány.