MÓZES HARMADIK KÖNYVE. LEVITICUS.
Mózes harmadik könyve a görög és latin fordítás szerint „Leviták könyvének“ neveztetik, mivel azon szabályokat és szokásokat tartalmazza, melyekhez az áldozáskor és ünnepek ülésekor a leviták magokat alkalmazni kötelesek voltak. Isten ezeket Mózesnek mindjárt a szent hajlék fölállítatása után különféle alkalommal jelenté ki, valószinűleg a kijövet utáni második év első havában, mivel ezen év második havának első napjával már Mózes negyedik könyve kezdődik.
3 Móz. 1
Az izraelitáknak kétféle áldozataik valának: véráldozatok az állatokból, és vérnélküliek a növényekből. A vér-áldozatok nemei következők valának: 1) az égő-áldozat, mely, bőrét kivéve, az oltáron egészen megégettetett, s az Isten iránti teljes megadást jelképezte; 2) a béke- vagy könyörgő- vagy hála-áldozat, melynek csak egy része égetteték meg, a többi az áldozat-vendégségnél költeték el, hogy Istennek a vett jókért hálájokat kifejezzék, vagy tőle új adományokat kérjenek; 3) a bűn-áldozat, melynek egyik részét az oltáron, másikát a táboron kivűl égették meg, vagy a papoknak hagyták bűn-engesztelésűl. – Ezen áldozatok rendeltetéséről és hatásáról lásd Zsid. 10. Mely szerint ezen áldozat csak a külső, polgári engesztelődést eszközlötte; belső megigazúlását Isten előtt Izrael fia csak az isteni igéretekben, különösen pedig a Megváltóról adott igéretekben való hit által nyerte meg (Móz. I. 15,6. Zsid. 11.).
vagy kecskékből. Lásd 10. vers.
A héber szerint: hogy érte kedves legyen az Úr előtt.
hogy elismerje bűnösvoltát, mely miatt helyette az állat föláldoztatik; mert ámbár az égőáldozat kiváltképen az Isten iránti hódolatnak és teljes megadásnak kijelentésére mutattatott be, mindazáltal az engesztelődésért való könyörgést is magában foglalta az; mert az ember megromlott állapotjánál fogva semmi vallásos cselekvényt nem vihet végbe a nélkül, hogy a mellett mindenek előtt bűnösvoltára, Istennel való kiengesztelődésére és jobbúlására ne gondoljon. Azért voltak az égőáldozatok egyszersmind engesztelő-áldozatok is. Lásd Móz. III. 16,24.
annak kijelentésére, hogy az ember Isten akaratának egész valóját, szíve minden érzéseit és vágyait köteles föláldozni; az állati életnek egyik főtényezője lévén a vér, azért kivánja azt Isten.
Lásd Móz. III. 7,8.
Némelyek a héber szerint az összes kövérséget értik, mások pedig csak a derékon levőt.
vagyis: minden darabot, minden részt.
Az Isten ilyeneket is választott áldozatúl, hogy a szegényebb sorsúak is áldozhassanak (Luk. 2,24.). Egyébiránt a különféle áldozat-állatok, természeti tulajdonaiknál fogva, szép előképei voltak az önmagát föláldozó Megváltónak. (Beda).
A héber szerint: az oltár falára. – A szakasztás a hüvelyk-ujj körmével történt.
törje meg sajátságát a nélkül, hogy megsemmisítené, jelképűl az áldozóért.
3 Móz. 2,1
Eledelt is lehetett áldozni, hogy a legszegényebbek is mutathassanak be égőáldozatot.
Keleten az olajat úgy használják a süteményhez, mint nálunk a vajat. A tömjénfüst az Istenhez fölemelkedő imádságot jelképezi.
vagyis: áldozatúl, mely emlékeztesse Istent az általa tett irgalomteljes igéretekre.
mint Istennek szentelt adomány, melyet csak az ő helytartóinak volt szabad elkölteni.
3 Móz. 2,4
jelképűl az áldozóért, hogy tisztának kell lennie; mert a kovász a szív romlottságának jelképe (Kor. I. 5,8.); az olaj és tömjén jelképezik a lelki kenetességet és imádságot.
tulajdonképen kevert, gyúrt.
lepény- vagy málénemű sütemény.
pörkölt lepény.
3 Móz. 2,9
A héber szerint: midőn az oltárra viszi.
egy áldozatrészt emlékezetűl.
3 Móz. 2,11
Lásd 5. v.
A méz jelképe az érzéki kéjnek, mely bár édes az ínynek, de keserű következései vannak. A ki áldozik, ment legyen attól (Theod.).
Az izraeliták, mielőtt terményeikből ettek, kötelesek voltak valamit az Úrnak áldozni, s ez neveztetett zsengeadománynak, és egészen a papoké volt. Lásd Móz. IV. 18,11–14.
A só, távoztatván a rothadást, jelképezi a romlatlanságot, és ezért az isteni szövetség állandóságát jelenti. Móz. IV. 18,19. Krón. II. 13,5.
Ezen áldozatot Istennek azért mutatták be, hogy a vett jókért hálát adjanak, vagy ujabb jótéteményeket kérjenek; azért neveztetett békeáldozatnak, mert a „béke“-szót a zsidók minden jó kifejezésére használták. Ezen áldozat részint megégettetett, részint a papoknak hagyatott, részint vendégségre fordíttatott a nyájas társalgás és felebaráti szeretet előmozdítására.
L. Móz. III. 1,4.
a vesékkel vágják le a hálót, vagyis hártyát.
a kövérség és vese, jelképei az érzéki életnek, melyet Istennek kell áldoznunk háláúl. A héber szerint: az égőáldozat fölött, azaz a mindennapi (Móz. III. 16,12.) és különös fölött. A héber szerint, a békeáldozat kövérdarabjai az égőáldozat darabjaira tétettek, s tűz által mind a kettő megemésztetett.
mely a keleti juhoknál tulajdonképen nem hús, hanem bizonyos kövérség, melyet ott vaj gyanánt kenyérrel esznek.
3 Móz. 3,10
E helyett a héberben ez van: a hátgerincznél vágják el azt.
Lásd a 4. v.
3 Móz. 3,15
A héber szerint: kövérestül.
3 Móz. 3,15
A héber szerint: hálóját.
A héber szerint: mint a 4. v.
A kövérség alatt itt a belrészeken levő kövérség értendő; a többi húson levő kövéret megehették az izraeliták, úgyszintén l. az 5. v. jegyz. – A vér iránti tilalomról lásd Móz. I. 9,4. Móz. III. 1,5.
3 Móz. 4,2
vagy elvétésből, mi szinte büntetésre méltó.
3 Móz. 4,2
tulajdonképen tilalma.
az ilyen vigyen bűnáldozatot. Csak a ki tudatlanságból s elvétésből tett valamit az Úr törvénye ellen, tisztúlhatott meg bűnáldozat által a vétektől és büntetéstől; de a ki az ő törvényét szántszándékkal nyilván megszegte, az, mint Isten ellen lázadó, halállal büntetteték. Lásd Móz. IV. 15,30. Az ilyennek halála bűnei engeszteléseűl lehetett, ha azt bánattal s az Isten igéreteiben bízva szenvedte.
3 Móz. 4,3
ha főpap. Lásd Móz. II. 29,7.
A héber szerint: vétkezik a nép romlására. Mert a nép közönségesen beleesik papjai vétkeibe. L. Kir. I. 2,17.
a belsőnek.
3 Móz. 4,8
a bűnáldozatra szánt borjú kövérét.
a belekben.
Lásd Móz. III. 3,15.
annak jelentéseűl, hogy a bűn kirekeszt a hivek közönségéből; és annak előképeűl, hogy Krisztus is a városon kivűl vala meghalandó a kereszten. Zsid. 13,11.12.
A héber szerint: és így engesztelje meg őket a pap, és megbocsáttatik nekik.
Csak az ilynemű áldozatoknál kente meg a pap az oltár szarvait, mely egyszersmind Istent képviselte, a bűnös vére vagyis élete helyett az áldozat-állat vérét elfogadván.
A héber szerint: A pap megengeszteli (megtisztítja) őt bűnétől.
3 Móz. 4,35
A héber szerint: engesztelje (tisztítsa) meg bűnétől.
A megbocsátás módjáról lásd 1. r. 1-ső jegyz.
3 Móz. 5
Igy neveztetnek ezen áldozatok a héber szöveg szerint. A mi Vulgátánk, mely itt átalán igen eltér, a következő két részben a bűnáldozatokkal fölcserélve, nem is említi azokat; a hetedik részben van ugyan szó vétekáldozatokról (pro delicto), ellentétben a bűnáldozatokkal (pro peccato), s az a különbség látszik tétetni a bűn- és vétekáldozatok között, hogy az előbbiek csekélyebb, az utóbbiak nagyobb áthágásokét mutattattak be. Azonban ez általán nem így volt. Mert ha egybevetjük az eseteket, melyekben azok bemutattattak, következő különbözést találunk. Bűnáldozatok oly bűnökért és állapotokért tétettek, melyekbe az ember inkább saját gyarlóságából jutott (Móz. III. 4,3.13.22.27.), és melyeket önmagán észrevett, mint más külső okok által; vétekáldozatok pedig oly áthágásokért vagy állapotokért, melyekre inkább külsőleg más személyek (1. 4. v.) vagy dolgok (2. 3. 15. v. 6,1–7.) adtak alkalmat; úgy hogy az elsőrendű bűnöknél és állapotoknál az ember a bűnsúlyt inkább magából veszi, magát vádolja, a másodrendűeknél pedig inkább vádoltatik.
A héber szerint: és vétkét viseli, – a köteles jelentést a biráknál megtenni elmulasztja. Ennek és a következő három versnek utórésze az 5. versben van.
3 Móz. 5,2
A héber szerint: valamely tisztátalan féreg hulláját. Lásd Móz. III. 11. r.
melyet tudatlanúl vont magára, a nélkül, hogy a tisztúlás iránti rendeléseket megtartotta volna, miután tisztátalanságba esett. A héber szerint: s ez előtte nincs tudva, és tisztátalan lett és vétkezett.
A ki meggondolatlanúl esküt vagy fogadást tesz, és nem teljesíti… A gonosz alatt itt a természeti rosz, a kemény önmegtagadás, önsanyargatás, böjtölés stb. értetik, nem pedig az erkölcsi rosz, melyet sohasem szabad cselekedni, ha valaki igérte is annak végbevitelét.
A héber szerint: Ha ezekből (1–4. v.) valamelyik által vétkezett, szükség, hogy (a papnak Isten előtt) megvallja azt, miben vétkezett. Tehát a bűn megvallása már az ó törvényben parancsoltatott.
A héber szerint: Vigyen vétekáldozatot bűneért az Úrnak, egy jerkebárányt vagy kecskét bűnáldozatúl, és a pap engesztelje meg őt büneért. – Hogy itt is több helyen a vétekáldozat bűnáldozatnak is neveztetik, nem onnan van, mint némelyek vélik, mintha a kettő között nem volt volna különbözés, hanem csak azt hitték, hogy nincs vétekáldozat bűn nélkül, valamint megfordítva bűnáldozat vétek nélkül.
A héber szerint: egyiket bűnáldozatúl.
A héber szerint: Ez a bűnáldozat.
3 Móz. 5,10
Lásd Móz. III. 1,14–17. A bűnáldozatra következett az égőáldozat; mert nem elég, hogy az ember bűneitől megtisztúljon, hanem hogy magát Istennek való teljes föláldozása által állandóan tisztán tartsa.
A héber szerint: mint Móz. III. 4,26.
3 Móz. 5,11
azaz: egy gómort. Lásd Móz. II. 16,16.
3 Móz. 5,11
a mi öröm jele, pedig a vétek miatt szomorkodni kell.
mert a tömjén jó illatot, de a bűn roszat gerjeszt.
hogy róla az Isten megemlékezzék. A héber szerint: emlékűl és bűnáldozatúl.
Lásd a 10. v. jegyz.
3 Móz. 5,15
Ha valamit elmulaszt megadni az áldozatajándékokból, melyek a papokat illetik, p. o. a tizedet, a termények zsengéit, az állatok első fajzásait stb.
3 Móz. 5,15
két siklus-értékűt. Lásd Móz. II. 30,13.
Lásd Móz. III. 27,25.
Valószinűleg itt a szertartási szabályokról és szokásokról van szó, melyeknek elmulasztása által az ember szinte külről vétket von magára; Móz. III. 4,27. van szó az erkölcsiekről.
mely a pap által becsültessék meg, úgy, hogy a kos nagyobb vagy kisebb árú legyen a bűnhöz képest.
A héber szerint: Ez a vétekáldozat, mivel az Úr ellen vétkezett.
A héber szerint: vagy különben igaztalanúl eltulajdonít. Itt oly vétkekről van szó, melyek titokban követtetvén el, nem jutottak biróság elé, s melyeknél csak a fölébredt lelkiismeret ösztönzé a bűnöst bűnbánatra.
egyéb tolvajságot.
A héber szerint: a vétekáldozat napján; tehát azonnal, halasztás nélkül. Lásd Máté 5,24.
A héber szerint: vétekáldozatúl.
hogy megbocsáttassék neki, a mi által vétket vont magára.
3 Móz. 6,9
a mindennapi estiáldozatnak. Móz. II. 29,39.
3 Móz. 6,9
ugy hogy az áldozatrészekből egyenként mindig tétessék rá.
ne pedig máshonnan vétessék.
3 Móz. 6,12
mely minden reggel bemutattatott, s valószinűleg estig égett, valamint az estiáldozat reggelig (9. v.). Igy jelképezvén a szünteleni hálát és Isten iránti állandó megadást, melyre kötelezve vagyunk; egyszersmind szép előképe volt Jézus Krisztus szüntelen engesztelő közbenjárásának.
és egyéb áldozatokét, melyek mind az égőáldozat főlött és azzal emésztettek meg, gyönyörű jelképűl, hogy az Isten iránti megadásnak kell alapúl szolgálnia minden jámbor érzületnél.
Krisztus megjelenése után lelkiképen folyvást ég az, mint ő maga mondja. Luk. 12,49.
3 Móz. 6,14
a mindennapi.
italáldozat nincs a héberben.
A héber szerint: Mint a bűn- és vétekáldozat.
Az eledeláldozat (Lásd Móz. III. 2,1. 1-ső jegyz.) egészen Istent illette; azért annak részint tűz által, részint Isten képviselői, a papok által kellett megemésztetnie.
tehát nem csak a fölkenetés napján, hanem attól kezdve, mindennap.
A héber szerint: darabokban, mint az eledeláldozatokat átalán. L. Móz. III. 2,6.
még a papok se, mert ezen eledeláldozatot önmagokért mutatják be.
a fejedelmekért és magánszemélyekért (Móz. III. 4,22–35.); mert a többi bűnáldozatok (Móz. III. 4,12–21.) másképen kezeltettek.
Mivel Isten a bűnt elveszi, s ennyiben a bűnáldozatnak különös vonatkozása van Istenre, az egész bűnáldozat, mind, a mi különben az áldozatokból eledelűl szolgált, övé, s így helytartóié, a papoké.
hogy a vér által megszentelt helyekre közhasználat által tiszteletlenség ne hárúljon.
mert különben annak szagát megtartaná.
3 Móz. 6,30
t. i. a főpap és község bűnáldozatából. Lásd Móz. III. 4,12.21.
mivel ezeknél a főpap nem csak mint Isten helytartója, hanem egyszersmind mint bűnös jelent meg.
A héber szerint: a vétekáldozaté. Lásd Móz. III. 5,1–19. 6,1–7. hol eléadatik, mely esetekben követeltetett az.
A héber szerint: a veséknél vágják el azt (a hálót).
egészen Istent illeti. Lásd az előbbi r. 20-ik jegyz.
egyéb áldozatoknál más részek is jutottak neki.
a sült eledeláldozatok (9. v.) azon papot illették, ki azokat bemutatta; a nem sültek minden, épen szolgálatottevő pap között osztattak el.
olajjal föleresztett. Az itt oly sürűn használt olaj jelképezi az örömet. Lásd Móz. III. 5,11. 13-ik jegyz.
nem áldozatúl az oltárra (L. Móz. III. 2,11.) hanem az áldozati lakomához és a papok számára.
mert semmit sem volt szabad elkölteni, miből Istennek, ki azt adta, nem nyujtatott az első rész. Itt az egész áldozatról, s nem csupán a legutóbb (13. v.) említett kovászos kenyérről van szó. A héber szerint: ezen adomány emeléknek neveztetett. L. Móz. II. 25,2. 1-ső jegyz.
3 Móz. 7,15
azzal szeretet- (béke-) lakomát tartsanak.
mert ez a lakoma nem közönséges vendégeskedés volt, hanem még az áldozati cselekményhez tartozott.
3 Móz. 7,16
Ha valaki fogadást tett békeáldozat bemutatására, hogy Istentől valamit nyerjen stb.
3 Móz. 7,16
vagy valóban el is hozza azt, mielőtt még könyörgése meghallgattatott.
Mivel ezen békeáldozat könyörgő áldozat volt, és a könyörgésnek, hogy meghallgattassék, állhatatosnak kellett lenni, igy tehát az áldozati cselekmény kiterjedhetett másodnapra is.
A második nappal be kellett fejeztetni az áldozati cselekménynek, s a maradványnak megégettetni, hogy a lehető szentségtelenítéstől megóvassék.
3 Móz. 7,19
törvényszerint tisztátalant; p. o. ha egy tisztátalan bogár esett rá.
a ki törvényszerűleg tiszta, részt vehet az áldozati lakomában (16. v.).
se azokból, mik feláldoztatnak, se egyebekből; mert a kövérség az Úrnak szentelendő. L. Móz. III. 3,5.16.17.
3 Móz. 7,24
és elszaggatott.
ámde (teszi hozzá a héber szöveg), nem szabad megennetek.
Lásd Móz. III. 3,5.16.17.
A héber szerint: A ki az Úrnak békeáldozatot mutat be, maga vigye adományát (30. 32. v.) békeáldozatából az Úrnak.
A héber szerint: A maga kezével hozza az Úrnak égő áldozatára valót, kövérét szegyével együtt hozza: a szegyet, hogy fölemeltessék (ingattassék) mint emelékáldozat az Úr előtt. E szertartásról lásd Móz. II. 29,24.
L. 14. v. A szegy és lapoczka a papoknak jutott jelképeűl a bölcseségnek, bátorszivűségnek és erősségnek, melyekkel a papoknak birni kell.
3 Móz. 7,34
A héber szerint: az ingatás. Lásd 30. v. jegyz.
A héber szerint: az emelék. Lásd 14. 32. v.
3 Móz. 7,35
A héber szerint: osztályrésze. Lásd Móz. IV. 18,8.
fölavatta, fölszentelte.
hogy a közönséges használattól elkülönözze, és istenitiszteletre fölavassa.
az égőáldozat oltárát.
annak jelképeűl, hogy Áron a papok feje, kitől minden szentelési és áldozási hatalom jő.
hogy azt megszentelje, s Isten előtt kedvessé tegye; mert az ember vétke által az egész természet megszentségtelenítetett, megromlott s Isten kedvéből kiesett. Lásd Móz. I. 3,17. 6,12.13.
a főpap bűnáldozatából tehát nem ettek, mint a magánszemélyekéből (6,29.). Ennek okát lásd Móz. III. 6,30. 24-ik jegyz.
A héber szerint: és ingatá azt, mint ingatványt (Webe) az Úr előtt. Lásd Móz. II. 29,24.
A héber szerint: ingatván azt.
a szent olajat.
Ez által jelentvén, hogy csak szent öltözeteikben tehetnek isteniszolgálatot.
…úgy történjék a hét nap mindenikén.
bűnáldozatúl.
A héber szerint: szerezz engesztelést. V. ö. Zsid. 7,27.
megégetés végett a mindennapi égőáldozatra tevé, mely mindennap s igy e napon is estig égett az oltáron. Lásd Móz. III. 6,9.12.
mint a 3-ik jegyz.
mint a 9. v.
3 Móz. 9,17
melyek lisztlángból készűltek; italáldozatoknak is neveztettek, mivel olajjal voltak vegyítve.
3 Móz. 9,17
A héber szerint: vőn abból egy marokkal, és megégeté stb.
Ezen égő- és eledeláldozatot a mindennapra rendelt égő- és eledeláldozaton kivűl mutatá be. Móz. II. 29,38–42.
hogy azokon vigyék az oltárra.
Lásd Móz. III. 7,31–35. A héber szerint: és a szegyeket és jobblapoczkát Áron ingatá, mint ingatványt az Úr előtt, mint Mózes parancsolta vala. Lásd Móz. II. 29,24.
az oltártól.
Mózes beméne Áronnal a szentélybe, hogy ott szolgálatába beavassa. Vesd össze Móz. II. 30,7.
3 Móz. 9,24
a világító felhőből, melyben az Úr jelen vala. Makkab. II. 2,10.
Az Istentől küldött láng az áldozatokat egyszerre megemészté, míg a mindennapi áldozattűz (10. v.) csak lassankint emésztette volna meg.
mi nekik meg volt tiltva (Jer. 32,35.) az égőáldozat oltárán (Móz. III. 6,9.); annál inkább a jóillatú füstölés oltárán, hol a papoknak fölszenteltetésök óta naponkint kétszer, tehát a nyolczadnap (9,1.) ezen estéjén is szolgálatot kellett tenniök. (Móz. II. 30,7.8.). Az ifjak kétségkivül vétkes könnyelműségből tevék ezt, melynél fogva némelyek Isten törvényeit kényök szerint bírálgatják, a miknek okát meg nem foghatják, azokat elvetik; mig a valódi istenfélő ember teljesíti Isten törvényét, ha okát mindenkor be nem láthatja is.
3 Móz. 10,2
villám jött ki a felhő-oszlopból. Móz. II. 40,33.
megölé őket. Lásd 5. v.
3 Móz. 10,3
A papok engemet és törvényeimet szentnek és sérthetlennek tartsák.
az engedelmesség által, vagy a büntetés által, melyet az engedetlenekre mérek.
A héber szerint: kivivék.
3 Móz. 10,6
hogy őket gyászoljátok. Lásd Móz. III. 13,45. 21,10.
3 Móz. 10,6
A papok, mint Istennek szentelt személyek (7. v.) egyedűl hivataluknak tartoznak élni; és azért minden rokonsági viszonyaikat is feledni az Isten dicsősége- és emberek üdveért.
Valamint Isten az atyák vétkét olykor gyermekeikben bünteti (Móz. II. 20,5.), úgy néha a papokét is a népekben.
a táborba, gyászolni testvérteket, hanem maradjatok az isteniszolgálatban.
Ezen törvényre valószinűleg Áron fiainak halála adott okot, kik talán megittasodván, ragadtattak oly könnyelműségre, hogy a szent tűz helyett közönségeset vigyenek. Ámbár maga a könnyelműség is, mely mindig némi erkölcsi kábúlás, elég okot adhatott a részegítő italokat tilalmazó törvényekre. Móz. V. 29,6.
3 Móz. 10,12
Lásd Móz. III. 6,14–18. Vesd össze: Móz. III. 2,1–3.
Áront figyelmeztetni kellett kötelességére, valószinűleg, mivel fiai halála miatt meg volt zavarodva.
3 Móz. 10,14
A héber szerint: a fölemelés szegyét s az ingatás lapoczkáját.
a minek itt a békeáldozat neveztetik.
A héber szerint: a fölemelés lapoczkáját s az ingatás szegyét mutassák be az égetni való kövérséggel, és ingassák, mint ingatványt, az Úr előtt, és téged illetnek azok stb.
3 Móz. 10,16
Mózes látván, hogy az eledeláldozat maradványát (12 v.) még a nyolczadik nap estéjén sem ették meg, azt hitte, hogy talál még a bűnáldozat maradványából is (Móz. III. 9,15.), melyet a papoknak kellett megenniök (Móz. III. 6,26.).
Áron fiai, testvéreik halála után, valószinűleg atyjok szavára, a bakot, melyet még azon este kellett volna megenniök (v. ö. Móz. III. 7,15.) az égőáldozat tüzére tették, hogy abból ne kelljen enniök, miután bánattal úgy is elteltek vala.
azzal megmutatandók, hogy a nép gonoszságát elveszitek, s ez által őt Istennel megengesztelitek.
Mivel ezen bűnáldozat a népért, valamint Áron bűnáldozata (9,8.) nem közönséges bűnáldozat volt valamely bizonyos vétekért, hanem mindkettő átalán a vétkesség elismeréseűl mutattatott be az Úrnak, hogy az által a papirend jótékonyságára méltókká legyenek: ennélfogva annál nem vitetett véghez mind a szokott szertartás; különösen a bak vére nem vitetett a szentélybe (Móz. III. 4,16–19), sem húsa nem égettetett meg a táboron kivűl (4,21.); de épen ezért kellett volna Áronnak és fiainak a húst megenniök (Vesd össze Móz. III. 6,30.).
Az Isten némely állatokat tisztátalanoknak és azért nem ehetőknek, némelyeket tisztáknak és megehetőknek mond. Itt a tisztátalanság által nem a valóságos vagy valami erkölcsi, hanem a törvényszerinti tisztátalanság értendő, mely a mózesi törvény szerint némely dolgokon, körülményeken stb. volt, s azokat utálatosakká tette. Miért jelentett ki Isten némely dolgokat, körülményeket stb. törvényszerint tisztátalanoknak és utálatosoknak, főoka abban rejlik: mivel azok bűnös és tisztátalan természetünk megromlott állapotjával összefüggésben vannak, s magokon valami rendetlent és romlottat fejeznek ki. Egyes esetekre nézve különös okok is lehettek, melyeknél fogva Isten valamit tisztátalannak nyilvánított. Különösen, mi a tisztátalan állatokat illeti, Isten ezek evését azért is megtilthatta, hogy Izrael népét az önmegtartóztatásban gyakorolja; vagy hogy elvonja közelebbi viszonytól oly népekkel, kiknél többször oly állatok szolgáltak eledelűl, melyek az izraeliták törvénye szerint tisztátalanok voltak.
kétfelé váló körme.
melynek csak első lábain van hasadt körme.
A héber szerint: Szafan, valószinűleg hegyiegér; mások másra magyarázzák.
mindhárom folyár, tisztátalan állat és egészségtelen is.
Mindaz, mi természetes halállal halt meg, mely a bűn miatt az emberre is jött, tisztátalan volt; annál inkább a tisztátalan állatok hullája.
Az ilyen halak többnyire iszapos vízben élnek, és igen ragadozók.
A héber szerint: peresz, valószinűleg a sasok legnagyobb neme.
3 Móz. 11,14
A héber szerint: daa, hihetőleg sólyom.
A héber szerint: aija, karvaly. E tisztátalan madarak mind ragadozók.
melyek döggel táplálkoznak.
3 Móz. 11,16
a puszták madarát.
3 Móz. 11,16
az éj madarát.
A héber szerint: Sachaf, valószinűleg a falánk hegyibagoly.
3 Móz. 11,17
így neveztetik azon vízimadár, mely a vízbe lebukik martalékáért.
Ibis, egyiptomi ragadozómadár.
3 Móz. 11,18
melynek hangja oly kellemetlen, mint a szamár ordítása. A héber szerint: Kaat, valószinűleg a pelikán.
A héber szerint: Racham, egyiptomi keselyűfaj, Rachamnak azért neveztetik, mert csak döggel él.
3 Móz. 11,19
mely a közelgő esőt éles füttyentéssel jelenti.
szép madár ugyan, de tisztátalansággal él, s fészkét is azzal tölti meg.
minden szárnyas bogár, légy, darázs. Ezek ugyan hat lábbal birnak, de csak négyen járnak, kettővel kéz gyanánt élnek. A bogarak többnyire rút alakúak s a természetnek mintegy árnyoldalát teszik, s jelképei az erkölcsi rútnak és rosznak.
t. i. a következő versben említett sáska, mely hátúl ily két hosszú lábbal bir. A sáska keleten közönséges étele volt a szegényebb sorsúaknak, s valószinűleg ezért engedtetett meg az izraelitáknak is.
3 Móz. 11,22
A héber szerint: Arbe, a közönséges sáska, mely keleten sokkal nagyobb a miénknél.
3 Móz. 11,22
A héber szerint: Solam, a pusztító sáska.
3 Móz. 11,22
egy neme a sáskának, mely szárnyatlan s a kigyóknak veszélyes.
a nagy sáska, mely különösen ételűl szolgál.
„csak“ nincs a héber szövegben.
még az is, ki azért illette, hogy elvesse útból. Azért se emberekkel ne társalkodjék, se az isteniszolgálaton és áldozati lakomákon részt ne vegyen; a tisztátalanság ezekből kizárta az embert.
A héber szerint: nem egészen hasadt.
Minden négylábu állat, melynek ujjai s körmei vannak, p. o. a majom, medve, eb stb., melyek az emberi szenvedélyekhez hasonló természeti tulajdonokkal birnak.
3 Móz. 11,29
a héber szerint: melyek csúsznak, mint a csúszómászók; t. i. azok közől, melyek oly rövid lábuak, hogy majd úgy járnak, mint a csúszómászók.
3 Móz. 11,29
A héber szerint: Choled, vakandok.
A héber szerint: Záb, földi krokodil, egy neme a nagy gyikoknak.
3 Móz. 11,30
egér-alakú, menyét-szinű állatka. A héber szerint: Anaka, talán egy neme a kis gyikoknak.
3 Móz. 11,30
egy neme a gyikoknak, melyek fákon tartózkodnak, s hosszú nyelvökkel bogarakat fogdosnak. A héber szerint: Koach, a kigyóknak ártó nagy zöld gyik.
3 Móz. 11,30
A héber szerint: Letaa, vörös gyik, mely mindent megmérgez, a hová mász.
3 Móz. 11,30
A héber szerint: Komet, valószinűleg a kék gyik, mely a homokban tartózkodik.
A héber szerint: Tinsamet, hihetőleg kameleon.
tulajdonképen az ember fertőztetik meg, ki azt használja.
az ily tisztátalan edényből való.
3 Móz. 11,35
Keletieknél a kemencze gyakran csak egy hegyesben végződő fazékforma edényből áll, mely sütés előtt megmelegíttetik, s a lapos kenyér-darabok külsejére tétetnek.
azon kövek, melyekre a fazekak tétetnek.
melyek azokba estek.
mert a megnedvesített buza inkább vesz föl valamit a hullából, mint a száraz.
tudatlanúl, elvétve; mert a ki szándékosan evett abból, halálbüntetés veszélyének tette ki magát. Lásd Móz. IV. 15,30.
minden kigyó, bogár stb. L. 20. v.
azaz: magatokat.
Isten itt kijelenti czélját a tiszta és tisztátalan állatokról adott törvényének; azt akarja, hogy Izrael fiai a törvényszerű tisztaságról benső tisztaságra emelkedjenek, s valódi testi és lelki szentségre törekedjenek. S a tisztátalan állatoktól való tartózkodás által, melyek a bűn utálatos és kártékony voltát jelenték külsőleg, a bűnt utálni tanulják. Vesd össze Péter I. 1,16.
3 Móz. 12,2
Nem mondatik: a ki viselős; annak jelentéseűl, hogy Jézus szeplőtelen szűz anyja, ki nem férfiútól fogana méhébe, nem esett ezen törvény alá (Bazil. Ar. sz. Ján. Cyrill.).
hét napig, és átalában mindaddig, mig a gyermekágyasnak tisztulása tart. A szülőasszonyok az isteni törvényben tisztátalanoknak mondatnak az Éva vétke miatt megváltozott szüléskörülmények miatt (Móz. I. 3,16.). Mihez a betegágyas asszony ezen hét nap alatt nyúlt, mindaz tisztátalanná lett.
Lásd Móz. I. 17,11.12. Nyolczad napon, midőn a gyermek elég erős volt már a körülmetélés elviselésére. Ezután a gyermek sem lett többé tisztátalan anyjának érintése által, és azt sem tevé tisztátalanná, ki körülmetélé.
3 Móz. 12,4
a tiszta vérfolyás ideje alatt.
ez idő alatt másokat nem tett ugyan már tisztátalanná, de még a szent hajlékba nem mehetett, s az áldozati ételekből nem ehetett.
Keleten a leány-magzat születésénél a gyermekágy bajai rendesen tovább tartanak. Ez talán az asszonyi nem megalázása végett is rendeltetett, mely Mózes törvényében átalán alsóbb rangba helyeztetik, mint a férfi.
a tisztátalanságért, a bűn által (különösen a szülésnél) okozott változásért, mely miatt ez maga is bűnnek neveztetik, mint az első szülők eredeti bűnének következménye (sz. Ágost.). Lásd Móz. III. 11. r. 1-ső jegyz. Ezen bűnáldozatok a gyermekágyasokra nézve eszközűl szolgáltak, hogy megemlékezzenek nemcsak természetünknek Évától származott romlottságára, hanem az ekkor megigért Megváltóra is; ezen vonatkozás által lettek azok egyszersmind engesztelő- és tisztító-áldozatokká.
3 Móz. 12,7
A héber szerint: megengeszteli, mint ez fordításunkban már többször ismételtetett. Lásd Móz. III. 5,6.
a törvényszerű tisztátalanságtól, melybe a szülés körülményei által esett.
A héber szerint: Ha valamely ember bőrén valami daganat, vagy fakadék, vagy olyas folt látszik, mint a poklosság stb.
3 Móz. 13,3
A héber szerint: foltot vagy sebhelyet.
3 Móz. 13,3
folt vagy sebhely.
3 Móz. 13,3
Ha a folton a szőr fehérré lesz, és a sérv nem csak a bőrön van, hanem mélyebben a húsba megy, úgy hogy ez megkeményedik, bemélyed és elfásúl stb… akkor az nem csupán ártalmatlan bőrkiütés, hanem veszedelmes poklosság.
A héber szerint: tisztátalannak nyilvánítassék. A törvénybeli tisztátalanság itt is összefüggésben van a bűnnel; mert a poklosság tökéletes képe az ember bűnösvoltának, melyet a zsidók is a vétek különös büntetéseűl tekintettek. – A ki tisztátalannak találtatott, az emberek társaságából kirekesztetett, a ragály megelőzése végett.
3 Móz. 13,4
A héber szerint: a fehér folt.
A héber szerint: bőrnél.
3 Móz. 13,6
csak bőrbetegség, mely nem ragályos.
egyszersmind testét is.
a sérven vörös lesz, gombaszerű s néha hasonló az eperhez.
Ha a poklosság az egész testet befödi és ezen minden fehér, akkor a természet egyszerre öntötte ki a kóranyagot, s a betegség egészen fehér varakkal végződik, melyek 10–14 nap alatt egészen megszáradván, lehullanak.
Néha a gyógyúlás után vörös, gombaszerű hús mutatkozik a sebhelyen, melyet az orvosok gyakran pokolkővel szoktak leégetni; mely ha megmarad, a betegség ismét megújul.
3 Móz. 13,19
A héber szerint: fehér daganat.
ellentéte az ártalmatlan homályos kiütésnek (6. v.).
A héber szerint: hogy annak színe mélyebb a bőrnél. Lásd 3. v.
A héber szerint: bőrnél.
3 Móz. 13,25
A héber szerint: és ha szőre fehérré változott.
A héber szerint: és annak színe mélyebb a bőrnél.
A héber szerint: a bőrnél.
A héber szerint: és nem terjed és halavány.
Ez a szakáll-poklosság az úgynevezett áll-rüh vagy kosz.
3 Móz. 13,30
A héber szerint: mint a 18-ik jegyz. Tehát a poklossági sebhely bemélyedése a húson, s ennek ez által előidézett érzéketlensége, közönséges jele a poklosságnak.
Még mai nap is látható keleten, hogy a poklosoknál a haj sokszor kihull, és helyette vékonyabb, finomabb nő.
A héber szerint: A sebhely színe nem mélyebb a bőrnél.
3 Móz. 13,34
A héber szerint: mint a 24-ik jegyz.
Lásd 6. v.
A héber szerint: Bohak, sömör, bizonyos bőr-gyuladás, mely hirtelen támad, de ismét elmúlik a nélkül, hogy ragályos vagy veszélyes volna.
A héber szerint ez esetben még megkivántatik a poklossághoz, hogy a vörös vagy fehér sebhely dagadt legyen. Lásd 3. v.
3 Móz. 13,45
szakítsa be ruháját, mint a ki gyászol.
3 Móz. 13,45
de nem lenyírott, csak födetlen. Lásd Móz. III. 14,9.
3 Móz. 13,45
mint a gyászolásnál szokott történni (Ezekiel 24,17.22.).
hogy az egészséges ne közeledjék hozzá s a netaláni érintkezés által ne vonjon magára törvényszerinti tisztátalanságot, vagy épen ragályt.
Igy volt ez a pusztában, de midőn országukban laktak, a poklosok a városon kivűl épített házakban tartózkodtak. Kir. IV. 7,3. Luk. 17,12.
3 Móz. 13,49
A héber szerint: zöldes vagy vörhenyős.
Többször elhatalmaztak az ily zöldes vagy vörhenyős foltok a szöveteken és bőrökön a zsidóknál, úgy hogy azok gyapja és szőre elhullott. Ezen foltokat Mózes az emberi poklossággal való hasonlóság miatt szinte poklosságnak nevezi, azért mondatnak azok tisztátalanoknak, s szintén a tisztulás hasonló törvénye alá estek. Ezen foltok közönségesen oly szöveteken támadtak, melyek az elhullott juhok gyapjából készűltek.
A héber szerint: mivel evesedés az, kopasz felső vagy alsó részén.
3 Móz. 14,4
A héber szerint: átalán madarat.
Miután a poklosság, mint a bűn képe, a bűn miatt soroztatott a tisztátalan betegségek közé, a tisztulási szertartások is a büntőli megtisztúlásra vonatkoznak; mert a madarak jelentik a tisztáknak részül jutott szabadságot; a vízforrás a halálból (5. v.) származó új életet (6. 7. v.); a czedrusfa a nyert erőt; a karmazsin az előbbi bűnállapotot; az izsóp tisztító erejénél fogva az attól való megtisztulást. (Zsid. 9,19).
az edényben levő forrásvíz fölött.
a vérrel vegyített vízbe.
3 Móz. 14,7
a czedrusfára kötött izsópbokorral, vagy csomóval.
Lásd a 2-ik jegyz. Az egész szertartás egyszersmind szép előképe Jézus Krisztus halál-áldozatának, melyet mint Istenember (a szabad és önként megöletett madár) a keresztfán (a czedruson) tisztító (izsóp) vére (karmazsin) által minket megváltott, mely kegyelemben az ő drága vérével megszentelt keresztségnek (élő víznek Ján. 19,34. 5,21.) mint minden malasztnak ajtaja által részesűlünk, (Theod. sz. Ágost.).
Lásd 9. v.
miután föltehetni, hogy benne a poklosság mérgéből semmi sem maradt.
3 Móz. 14,10
A tisztúlási szertartás a táborba a tiszták közé való fölvételűl tartaték meg; azért előbb az engesztelő- és hálaáldozatot kellett a szent hajléknál bemutatni.
3 Móz. 14,10
egy éfiből, vagyis három gómort. Móz. II. 16,16.36.
A héber szerint: egy log, azaz hat tojásnyit.
A héber szerint: vétekáldozatot. Lásd 5. r. 1-ső jegyz. A poklos vétekáldozatot mutatott be, mert a tisztátalanság, a vétek, külsőleg, a poklosság által tűnt ki; azonban ezt valóságos nagy bűnök következményének tartották, melyeket vagy a poklos követett el, vagy szülői.
3 Móz. 14,13
A héber szerint: a vétekáldozat.
vagyis: a szent helyen az égőáldozat oltáránál a papnak kell azt megenni.
teljes megtisztúlás jelképzéseűl, s emlékeztetésűl, hogy megőrizze tisztaságát az isteni törvénynek szives hallgatása és buzgó teljesítése által.
a szent hajlék ajtaja felé.
valamint az olajág, úgy az olaj is jelképe a békének és örömnek, mely csak az elvett bűn után válik az egész embernek osztályrészévé.
3 Móz. 14,19
A héber szerint: engesztelje meg őt.
3 Móz. 14,19
megölvén az anyajuhot a bűnös gyarlóságért átalán, mely ez asszonytól eredt vala.
a másik bárányt az Isten iránti teljes megadás jeléűl.
A héber szerint: eledel-áldozataival.
3 Móz. 14,24
A héber szerint: vétek-áldozatúl.
A héber szerint: ingassa az Úr előtt. Lásd Móz. II. 29,24.
hová a vétekáldozati vér kenetett.
3 Móz. 14,31
A héber szerint: egyiket bűnáldozatúl.
A héber szerint: mint 21-ik jegyz.
3 Móz. 14,32
A héber szerint: törvénye.
A héber szerint: ki semmit sem szerezhet stb.
A házak poklossága, miután az istenostor volt, és az emberi poklossághoz némileg hasonlított, a törvényes tisztúlás szertartása alá esett. Mi alatt a kőfalakon elétünő zöldes és vörhenyős foltokat kell értenünk, melyek idővel elharapózván az épűletet sokszor az összeomlásig megrontják, és a benlakók egészségére nézve igen ártalmasak.
mert a tisztátalanság és annak közlése azután kezdődött, miután a poklosság kimondatott.
A héber szerint: zöld vagy vörhenyős foltokat.
a szentetlen a bűnkövetkezménynyel terhelt háznak a választott szent nép közől el kellett távolítatni, valamint magának a bűnnek is. Egyébiránt a salétrom-evesedés meleg tartományokban, az egészségre nézve igen ártalmas lévén, ez okból is kivánatos volt az ilyen házakat elpusztítani.
ki abban tovább maradt, s tisztátalanságában tovább részt vett, nem csak estig volt tisztátalan, hanem a fürdésen kivűl még ruháit is ki kellett mosnia.
A héber szerint: hogy a bűntől föloldja azt, annak lakóit, kikre a poklosság hárúl, miután az a bűnnek büntetése volt. Fönebb is a büntőli föloldás a poklosnak nem testét illette, hanem lelkét.
A héber szerint e vers: A daganatról, a kelésekről és foltokról.
A magfolyás akár gyengeségnek, akár kicsapongásnak legyen következménye, romlott természetünkből származik, s mint az embernek ilyen, nagyon tökéletlen állapotja, esett undokságánál fogva a tisztúlás törvénye alá.
A héber szerint: tisztátalan az ő folyásában, akár teste folyást ereszt, akár megreked folyásában.
az ily bajban szenvedőnek.
3 Móz. 15,8
ki folyásban szenved.
Lásd 5. v
általán az ülés a szekerezésnél vagy lovaglásnál.
t. i. a folyásban szenvedő.
3 Móz. 15,12
A cserépedény, ha máza nincs, (mely akkori időben aligha volt), azon tulajdonánál fogva, hogy tartalmának szagát magába veszi, a tisztátalanságot is magába vehette, s így használatlanná lehetett. Lásd Móz. III. 6,28. 11,33.
vagy némely fordítások szerint: rézedény.
3 Móz. 15,15
a tisztátalanság bűneért, mely által a betegséget magára vonta, vagy ha az természeti gyengeségénél fogva önmagától van, akkor természetünk bűnös gyarlóságaért. A héber szerint: bűnáldozatúl. Lásd 5. r. 1-ső jegyz.
A héber szerint: Hogy megengesztelje őt az Úr előtt magfolyása miatt.
A testi közösűlés a vétekből és emberi gyarlóságból származó rendetlenségnek tekintetett a régi népek legtöbbje által, s azért tartatott tisztátalannak. (Móz. II. 19,15. Kir. I. 21,4.5.).
Az asszonyi nemnek ezen természetes állapota is a bűn által megromlott emberi természetből származottnak tekintethetvén, ennélfogva esett a tisztúlás törvénye alá. Lásd 1-ső jegyz.
ha nem tudja, hogy ily állapotban van, mert különben mindketten halálos büntetés alá estek. Lásd Móz. III. 20,18.
hogy kitűnjék, vajjon a vérfolyás valóban megszűnt-e, s azután ha természetileg megtisztúlt, törvényesen is tisztúljon meg.
3 Móz. 15,30
A héber szerint: bűnáldozatúl, mert vérfolyása vagy kicsapongásból, vagy a természet romlottságán alapúló természeti gyengeségből származott. Lásd 5. r. 1-ső jegyz.
A héber szerint: engesztelje meg őt az Úr előtt tisztátalanságának folyásáért.
Ily szigorúan tilalmazá Isten Izrael népének, hogy tisztátalanságba ne essenek oly dolgok által se, melyek magokban véve nem vétkesek, hanem a véteknek következményei, vagy azzal némi összefüggésben vannak. Ez által a bűn iránti utálatot akará fölébreszteni, s különösen arra figyelmeztetni, mily könnyű a bűnbeesés az olyanok társaságában, kik azt szeretik. S ha ily tisztaságot kivánt Izrael fiaitól, mennyivel nagyobbat vár a keresztényektől, kiknek lelkök Jézus drága vérével mosatott meg, és kik a Szentlélek templomaivá szenteltettek.
Tehát Áron fiai könnyelmü viseletének megbüntetésekor (Lásd Móz. III. 10,1.) rendelé Isten az évenkinti engesztelő-áldozatot a bűnökért, melyeket egy éven át a papok és a nép elkövetnek. A rendelés itt a tisztátalanság iránt kiadott törvények szerint állapittatik meg, mivel e törvények által előbb a bűn utálatosságára és kerűlésére kellett az illetőket erősen figyelmeztetni, mielőtt az engesztelésről szó lenne.
hanem évenkint csak egy napon. Lásd 34. v. Móz. II. 30,10. Zsid. 9,7.
az és azon napon.
Tehát egy közönséges pap öltözetét kellett fölvennie bűnbánat és szomoruság jeléűl.
Egyik sors jelölje a föláldozandó, másik az elbocsátandó bakot (10. v.). Igy értelmezi ezt az egyház latin forditása; de a héber szövegből más értelmezés is vonható; mert a héber szó „Aszaszel,“ melyet a Vulgata (hircus emissarius) elbocsátandó baknak mond, sok értelmű. Legbiztosabban fordítható az a szószármaztatás és összefüggés szerint „elvetett ellenségnek, ördögnek;“ s ekkor igy fog hangzani: egyik sorsot az Úrért, másikat az ördögért, kit egyébiránt nem valami gonosz istenségűl kell tekinteni, kit áldozattal volna szükség megengesztelni, hanem csak az Isten büntető-itéletének eszközeül, szolgájaúl. Lásd 7-ik jegyz. – A sorsolás módja a rabbinusok szerint következő volt: A főpap két darab fácskát, melyek egyikén ez volt irva: „Jehovahért“ másikán: „Aszaszelért,“ vőn egy edényből; s a mely sors jobb kezébe jutott, a jobb oldalon álló bakot illette, a balkezébe jövő a balfelűlit.
A bak, megöletése által az engesztelés előképeűl szolgált, s jelképleg az izraelitáknak mutatta, hogy bűneik miatt örök halált érdemlettek.
A másik baknak elevenen kellett elbocsáttatni, annak jelképeűl, hogy az izraeliták vétkei elvétettek s a pusztának adattak át; vagy hogy ők a halálból ismét szabad életre keltek. (Lásd Móz. III. 14,7.). A héber szöveg más értelmezést is megenged e szavak szerint: „és melyre az Aszaszelért való sors esik, azt állitsa elevenen az Úr elé, hogy őt megengesztelje, és bocsássa el Aszaszelnek a pusztába.“ E szerint oly jelképűl is vehették a másik bakot Izrael fiai, mely a bűnökkel az ideigvaló büntetéseket is magára veszi a nép nevében, s magát a pusztában tartózkodó sátánnak, az isteni büntető itélet szolgájának (Jób 1,6–12. 2,6. Kor. I. 5,5.), átadja a nép helyett.
3 Móz. 16,13
Lásd Móz. II. 30,36.
hogy a füst miatt ne láthassa egészen az Úr dicsőségét, mi őt megölhené.
3 Móz. 16,14
a szentélyből ki- és ismét visszamenvén.
A héber szöveg szerint: hintsen egyszer a kegyelemtábla napkeleti része felé, vagyis rajta túl, mint a zsidók állitják, és hétszer előtte a földre, hogy egy csöpp vér se essék a kegyelemtáblára.
3 Móz. 16,15
harmadszor belépve.
a héber szerint, mint a 11-ik jegyzet.
3 Móz. 16,16
Izrael fiai az által fertőztették meg a szentélyt, hogy szine előtt vétkeztek, s azért tisztátalannak tartották azt.
azt ugyanoly módon meghintvén. Lásd 20. v.
3 Móz. 16,17
még pap se.
az egyedüli közbenjáró, mint Krisztus Jézus előképe.
az égőáldozat oltárához (lásd 12. 20. v.); mert a füstölő oltár megtisztulása a szentélyével egyszerre történt (16. v.).
a bűnbak további sorsát a szentirás nem beszéli el, a rabbinusok szerint, kősziklára taszittatván, szétzuzatott.
a hajlékban t. i. a szenthelyen.
3 Móz. 16,24
mert a bűnbak érintése által tisztátalan lett.
3 Móz. 16,24
főpapi diszruhába.
A héber szerint: engesztelje meg magát és a népet, vagyis az engesztelési tényt vigye véghez; mert ámbár az égőáldozat különösen az Isten iránti hódolat kijelentéseűl mutattatott be, de az egyszersmind engesztelő-áldozat is volt, mert a bűnbocsánatért való kéréssel egybefoglaltatott. Lásd Móz. III. 1,4.
3 Móz. 16,27
A héber szerint: engesztelésűl.
Lásd Móz. III. 4,12.21.
3 Móz. 16,29
Tisri-hó tizedikén, mely Izrael népénél a mi számitásunk szerint szeptember és oktober felére esik.
3 Móz. 16,29
az étel-italtól, érzéki gyönyöröktől stb. való megtartózkodás által.
A jövevénynek sem volt szabad munka által a szent nyugalmat megzavarni. Különben nem volt része az engesztelésben. Móz. II. 12,45.48.49.
ha az áldozatot Isten igéretében s különösen az eljövendő Megváltóban vetett hittel mutatjátok be.
a bűnbánaté.
a főpap, s halála után fiai közől való utódja.
nektek, főpapoknak, valameddig az ó szövetség istenitisztelete tart.
Eddig a családfőnök pap is volt, és a hol jónak találta, oltárt épített és áldozatát Istennek bemutatta; de mivel némelyek a hamis isteneknek is áldoztanak, azért rendelé Isten, hogy Izrael fiai mindig a gyülekezet hajlékához hozzák és ölessék le áldozataikat; mert ez a papok dolga volt. Móz. III. 9. r.
az ily állatokat békeáldozatúl hozták az Úr elé; s igy azokat a szent hajléknál kellett megölni és elkölteni. Lásd Móz. III. 3. r. 7,12–20.
3 Móz. 17,7
A héber szerint: a bakoknak… azaz rosz lelkeknek, kik bakok alakjában tiszteltettek. Lásd Izai. 13,21. 34,14. Móz. V. 32,17. Tób. 8. 1-ső jegyz.
A bálványozás lelki paráználkodás és házasságtörés, mert a lélek Istent, az igazi vőlegényt elhagyja, s a bálványhoz, az idegenhez ragaszkodik, mint a parázna személy.
s a körülmetélés által Izrael népének tagja lőn.
roszalással fogok rá tekinteni. Lásd. Móz. III. 3,17. 7,26.
mert a vér egyik főtényezője az állati életnek, melyet Istennek kell áldozni; azért kell neki különösen a vért bemutatni.
Lásd Móz. III. 11,40.
méltó a halálra, mert az ilyen nem gondol a tisztátalansággal, s egyenlő azzal, ki szándékosan eszik abból. Móz. IV. 15,30.
boldog élete lesz itt is, a siron túl is. Lásd Móz. III. 25,36. Luk. 10,28.
testileg közösűljön vele házasságban vagy azon kivűl. Ezen törvény alapja az ily kötések természetlen voltában fekszik, mert azok a tulajdon vérrel való házasságok (10. v. és 20,19.) s igy az elfajulásnak legutálatosabb nemei lennének. Ez által többé kevésbbé egyéb természeti viszonyok is földulatnak; holott a közel házasságok tilalma a többek közt azt a jót is eszközli, hogy egymással a családok közelebb kapcsolatba jőnek, melyek között előbb semmi viszony sem volt; ugy, hogy ezen tilalom eszközzé válik arra, hogy egy egész nép egy családdá egyesűljön. (Sz. Ágost.)
3 Móz. 18,7
t. i. azaz.
3 Móz. 18,7
te, fiu!
Lásd 2-ik jegyz. az ily házzaság azért is természetlen volna, mert az által a természetes gyermeki viszony helyébe a házasságinak kellene lépnie.
3 Móz. 18,8
mostoha-anyádét.
mert a házasság által ketten egy testté lesznek. Lásd Móz. I. 2,24.
A legrégibb időkben a mostoha-testvérek között történt házasságokat a szükség menti. (Sz. Ágost.). L. Móz. I. 20,12. – A Kir. II. 13,13. eléforduló szavak nem mutatnak az ily házasságok későbbi igazolására, mivel Támár Absalomhoz azért szólhatott úgy, mert vagy a törvényt nem tudta, vagy hogy tőle menekedjék.
ismételt erős rendelés, hogy a mostoha-testvérekkel ne lépjenek házasságra; intésűl, hogy ebben Ábrahámot ne kövessék (8-ik jegyz.), ki, mivel azon tartományban mindenki bálványozásba merűlt vala (Józ. 24,2.) kénytelen volt ily házasságra lépni, hogy magához hasonló érzelmű feleséget nyerjen.
3 Móz. 18,14
azaz: ne járúlj stb.
habár nem véred is, de atyád testvérével való házasság által mintegy véred.
kivéve azon esetet, ha gyermektelenűl halt meg. Móz. V. 25,5–10.
3 Móz. 18,17
ugyanegy időben, vagy egymás halála után, mert anyja által ő mintegy testvéred lett.
és általa a te testvéreiddé is lettek.
mert az innét származható féltékenység és egyenetlenkedés (Lásd Móz. I. 30,1.) a természetes testvéri viszonyt fölbontaná.
mert az ily közösűlés tisztátalanná tesz (Móz. III. 15,20.), természetlen, oly bujaságot föltételez, mely az embert a baromnál alábbvalóvá teszi, s ezenkivűl fölötte káros lehet az egészségre.
ismétlése Móz. II. 20,14. Lásd Móz. III. 20,10.
3 Móz. 18,21
Molok az ammoníták bálványa volt, a természet istene, a nap fia, mely alatt, mint Szaturnus alatt, a mindenek fölött uralgó, mindent nemző s ismét megemésztő időt képzelték, azért égettek tiszteletére gyermekeket, vagy legalább a tűzön átvitték. Az egy embert ábrázolt tulokfejjel és kiterjesztett karokkal, melyek megtüzesittetvén, a szerencsétlen áldozat azokba tétetett. Lásd. Kir. III. 11,5.
meg ne szentetlenitsd ilyes kegyetlenségek által.
A héber szerint: Thekel, iszonyu zavar.
Lásd Móz. V. 7,1.
Lásd. Móz. III. 7,12–20.
mert az áldozat-ételt úgy ette, mint a közönségest, miután az áldozati idő már elmult. V. ö. Kor. I. 11,29.
A héber szerint: ne arasd le földed szegleteit, s az egyes kalászokat ne szedd föl; azaz: hagyj valamit földed szegletein, s a kévekötéskor elhullott kalászokat ne szedd föl.
3 Móz. 19,15
szegénysége ne indítson ál-részvétre az itéletben.
hogy a törvény ellen itélj részére.
3 Móz. 19,16
A héber szerint: körűljáró kém, ki a családok titkait felfödözi, s azokkal vagy a törvény előtt, vagy más módon visszaél.
élete ellen. – A törvényben ne követeld felebarátod vérét, életét.
Mennyi ellenségeskedés, gyanakodás, árulkodás lenne meggátolva, ha ezen üdvös szabály szorosan megtartatnék!
3 Móz. 19,18
melyet rajtad elkövettek.
A héber szerint: felebarátodat. Lásd Máté 5,44.45. 22,39. Luk. 10,27–37.
gyapju és lenszövetbe együtt, annak jeleűl és emlékeűl, hogy Izrael fia ne keveredjenek össze más népekkel, s azoknak bálványozó szokásaikat ne kövessék.
3 Móz. 19,20
A héber szerint: férjhez ment. A mi szövegünk szerint csak paráználkodásról volna szó, nem házasságtörésről.
3 Móz. 19,20
ki csak ágyas, és nem bír a feleség minden jogával.
3 Móz. 19,20
a szabad nővel elkövetett házasságtörés halállal büntettetett. Lásd Móz. III. 20,10.
mert mint rabszolganő kénytelen lévén ura akaratához alkalmazkodni, nem lépett önként házassági szövetségre, s ezért nem esik oly nagy büntetés alá.
3 Móz. 19,21
a férfi, s nem egyszersmind a leány is, kinek mint rabszolgálónak nincs tulajdon birtoka.
A héber szerint: vétekáldozatot; mert idegen tulajdonnal, ágyassal keveredett vétekbe. Vesd össze Móz. III. 5. r. 6,3–7.
A héber szerint: engesztelje meg a kos által, – az Isten irgalma- különösen pedig a megigért szabadítóban való hit által.
Az első három év gyümölcse tisztátalannak, rosznak tartatott, mint melyet a fa még gyöngeségében termett. Tapasztalt kertészek is azért törik le és vetik el az első év hajtásait és éretlen gyümölcseit, hogy később annál jobb és több gyümölcsöt nyerjenek.
hála- és áldozati ünnepélyekre forditassék, melyekben a leviták, árvák, özvegyek és szegények részt vettek.
A héber szerint: hogy annak termését nektek megszaporítsa.
3 Móz. 19,26
Lásd Móz. III. 3,17. stb.
A héber szerint: se kigyókból, se felhőkből ne jövendöljenek… mi a pogányoknál általánosan elterjedt szokás volt.
3 Móz. 20,27
úgy hogy a fő tetején csak üstök maradjon. Ezt némely arab népek tették bizonyos bálványuk tiszteletére, melyet a görögök Bachushoz hasonlitottak.
A héber szerint: szakállad szélét ne csúfítsd el. Ezt a bálványozó arabok tették, kik szakállokat a bajuszszal együtt levágták, vagy csak a bajúszt hagyták meg.
3 Móz. 19,28
mi pogány gyászolási szokás volt a pokolistenek megszelíditésére.
szintén pogány szokás volt valamely bálványisten besütött bélyegét a testen viselni.
mint a fenicziek tették, kik a leányaik paráznaságából bevett nyereményt Venusnak áldozták. (sz. Ágost.).
3 Móz. 19,31
A héber szerint: halottidéző nőkhöz, kik azzal kérkedtek, hogy varázslataik által a holtak jövendő sorsát megtudják. Lásd Kir. I. 28,7. és követk. 9-ik jegyz.
részt vévén bálványozó szertartásaikban és gonosz mesterségeikben.
A héber szerint: ne nyomjátok el őt.
3 Móz. 19,36
A héber szerint: éfa, mely a száraz tárgyak megmérésére szolgált.
A héber szerint: hin, mely a hígak és folyadékok mértéke volt. Lásd Móz. II. 29,40. 21-ik, 22-ik jegyz.
Lásd Móz. III. 18,21.
Lásd az előbbi jegyz. és 17. r. 4-ik jegyz.
3 Móz. 20,6
A héber szerint: halottidéző nőkhöz.
azaz: tiltott módon babonaságra és más szemfényvesztésre velök egyesűlnek.
3 Móz. 20,9
kik az Isten képviselői.
azaz: ő maga oka halálának. A közönséges halálbüntetés a kövezés volt.
3 Móz. 20,10
nőtlen vagy házas.
Ha egy házasférfi oly személylyel vétkezett, ki még nem volt eljegyezve, nem követett el házasságtörést, hanem csak paráználkodást, mivel ez által feleségének jogát nem sértette, ki nem birt fölötte egyedüli joggal, hanem másod-feleségeket vagy ágyasokat is el kellett türnie maga mellett. – Egyébiránt e büntetés nagy szigorúsága az által van igazolva, hogy keleten közvélemény szerint a házasságtörés hasonló bűnténynek tartatik a gyilkossággal, vagy még ennél is nagyobbnak; s a törvénytudónak néha nem tanácsos a nép közvéleménye alatti büntetést szabni, mert ez által magán-boszuállásra egyéb kihágásokra adna okot.
Vesd össze 18 r. Móz. V. 27. A vértörést és egyéb természet elleni paráznaságot szükség volt oly szigorúan büntetni, részint elrettentésűl, mivel azon országban (Lásd Móz. III. 18,24.) az oly uralkodó volt; részint mivel az nem ritkán bálványimádásra vezetett, mi, mint Isten elleni fölségsértés, halállal büntettetett.
e szó nincs a héber szövegben, sem a régi fordításokban. Úgy látszik, hogy előbb megköveztettek, azután nagyobb meggyaláztatásúl megégettettek. (Lásd. Józ. 7,15.25.)
a bűn utálatos voltának jelentéseűl, s elővigyázatúl, mivel tapasztaltatott, hogy az ily gonoszul használt állatok sokszor bujaságra ingerlettek.
3 Móz. 20,17
mostoha nővérét.
3 Móz. 20,17
és vele hál.
magok viseljék a halál-büntetést, és ne vihessék azt át áldozat-állatra.
3 Móz. 20,18
és tudja, hogy abban szenved. (Móz. III. 15,25.).
E szigorú büntetés okát lásd Móz. III. 18,19. 16-ik jegyz. és 20. r. 9-ik jegyz.
halálos büntetés alá esnek.
3 Móz. 20,20
A héber szerint: nagybátyjának.
3 Móz. 20,20
halálos büntetés alá esnek.
vagy ugy, hogy a gyermekek nem az ő, hanem nagybátyjok nevét viseljék (sz. Ágost.); vagy pedig ugy, hogy az Isten magzatokkal többé meg nem áldja. (nagy Gerg.).
3 Móz. 20,21
Lásd Móz. III. 18,16.
Lásd 20-ik jegyz.
Mivel Isten az izraelitákat, mint tiszta népet, az említett vétkekkel megfertőzőtt tisztátalan népekből kiválasztotta, hogy őket megszentelje, azért kellett nekik a tisztát megválasztani a tisztátalantól, különösen pedig a tiszta étkeket a tisztátalanoktól, hogy azok által meg ne fertőztessenek.
3 Móz. 20,27
Python-szellem, azaz varázslószellem igy neveztetve Apollótól, ki az általa megölt Python-sárkánytól nyeré e nevet. A varázslás bálványimádás volt, azért halállal büntettetett.
A héber szerint: lélekidéző vagy szemfényvesztő leend.
annak megközelitése, érintése és temetése által. Lásd Móz. III. 22,4. Móz. IV. 5,2. hogy ne legyen tisztátalanná (Móz. IV. 19,11.) s igy alkalmatlanná a szent szolgálatra.
és vérszerinti rokonának felesége, mint ez magában értetett, s kitűnik azon kivételből, melyet a próféta (Ezekiel 24,16.) a közszabály és rend alúl tett vala.
A héber szerint: ne fertőztesse meg magát, miután népe között ő az úr. Emelkedjék fölűl minden szenvedésen, s mint úr, mindenkor örűljön. Vesd össze mi az ösképről mondatik Ján. 3,29. Kor. II. 11,2.
se megengedett, se tiltott (Móz. III. 19,27.28.) gyászjeleket ne viseljenek.
3 Móz. 21,6
valami pogányszerű gyászszertartással.
3 Móz. 21,6
azt, mi az áldozatokból megégettetik. Lásd Móz. II. 29,25.
eledel-álzatait. Lásd 22,25.
A héber szerint: mert ő Istene kenyerét (áldozati adományait) mutatja be.
miután megköveztetett. Lásd Móz. III. 20,14.
Lásd a 3-ik jegyzetet, mely különösen a főpapról szól. Itt különösen azon esetre van tekintet, ha atyja éltében veszi át a főpapi hivatalt, mint Eleazar Árontól, vagy annak halála és temettetése között szenteltetik föl.
hogy a temetésen jelen legyen.
és csak egyet, mig másoknak a többnejűség meg volt engedve. Igy volt ez az egyiptomiaknál is.
akármelyik nemzetségből. Krón. II. 22,11.
hogy nemzetségét az ilyes tiltott szövetség által meg ne becstelenitse.
3 Móz. 21,17
az ő nemzetségökből, a héber szerint.
ne legyen szolgálatot tevő pap.
3 Móz. 21,20
Némely fordítók szerint: törpe vagy száraz, aszkóros.
A héber szerint: száraz vagy genyes viszketeg.
Isten akará, hogy azon papok is, kik csak állatokat áldoztak, mentek legyenek minden oly hibától, melyek őket s velök a religiót a nép szemeiben lealacsonyíthatnák. Mennyivel nagyob szentséget és tökélyt kiván az újszövetség papjaitól, kik egyszülött Fiának testét és vérét mutatják be áldozatúl.
A héber szerint: A szentségesből és szentből ehetik. Szentségesek voltak az eledel- bűn- és vétekáldozat részei és a kitett kenyerek, melyeket csak az égőáldozat oltára mellett volt szabad megenni. Lásd Móz. III. 2,3. 7,1. 14,13. Szentek voltak a zsenge-adományok, a tized s a békeáldozatok része, melyeket a szent hajlékon kivűl is, ámbár csak tiszta helyen volt szabad elkölteni.
mely a szenthely előtt volt.
3 Móz. 22,2
midőn tisztátalanok.
3 Móz. 22,2
az Izrael fiai által bemutatott áldozat-adománynak nekik eső osztályrészétől.
azokat közönséges étel gyanánt évén. A héber szerint: meg ne fertőztessék az én nevemet.
haljon meg, vagy birói itélet által, vagy Isten által, ha a tisztátalanság nincs tudva. Lásd Móz. III. 10,2.
álmában. A héber szerint: magva elfoly átalában. Lásd Móz. III. 15,2.
elszaggatott.
3 Móz. 22,10
ki nem pap.
ki a házban csak lakó.
A héber szerint: a szenteltnek emelékéből ne egyék. Az emelékről lásd Móz. II. 29,28.
tehát a megmaradott részt, a megevett részt s ez utóbbi ötödét. A héber szerint: tegyen ötödrészt ahhoz (mi megmaradt), s a papnak adja meg a szenteltet (mi magában értetik). Lásd Móz. III. 5,16. s ezenfölül mutasson be vétekáldozatot is. Lásd Móz. III. 5,15.
3 Móz. 22,15
az idegenek.
evés által.
A héber szerint e két vers: Ők (a papok) meg ne fertőztessék Izrael fiainak szentelteit, miket az Úrnak bemutatnak (vigyázatlanságból alkalmat adván, hogy azokból idegen is egyék); s ne hagyjanak másokra (idegenekre) vétket hárúlni azáltal, hogy a szenteltekből egyenek.
a megtért pogányok közől, kik a mózesi törvényt bevették; vagy általában pogányok közől, kik közvetve a zsidók által akartak áldozatot bemutatni.
papok által.
hibátlan állatokat, azt áldozni, mi maga nemében legtökéletesebb, már az Isten iránti tisztelet igénylette.
3 Móz. 22,22
A héber szerint: megszaggatott, megcsonkított.
A héber szerint: varas, szemölcsös.
A héber szerint: az igen hosszú, vagy igen rövid tagokkal biró.
az állatot ki ne heréljétek.
közvetlenűl, hanem közvetve úgy, hogy a pogányok pénz adtak, melyért a zsidók azon áldozat-állatokat vásárlottak, miket a pogányokért bemutattak (Flav. József). A héber szerint: A külfölditől se vegyétek el az ilyet (megcsonkitottat), hogy áldozatúl Isteneteknek bemutassátok.
mert ez kegyetlenség lenne. Lásd Móz. II. 23,19.
3 Móz. 23,20
Lásd Móz. III. 7,15.
A héber szerint: Midőn szent gyülekezeteket kell összehinotok. – Izrael fiai a táborban harsona-szó által, hazájokban hirnökök által kiáltották ki az ünnepeket.
melyeken szent gyülekezeteket kell hirdetnetek.
kezdődik a húsvét. Móz. II. 12,3–11.
Lásd. Móz. II. 12,18.
3 Móz. 23,7
A hónak tizenötödik napja.
szombat.
3 Móz. 23,8
Lásd. Móz. IV. 28,19–24.
mint az előbbi öt nap, szinte szombat legyen.
3 Móz. 23,10
árpából, mert ez érett meg húsvétre.
vigyetek nehányan valamenyi nevében.
3 Móz. 23,11
A héber szerint: ingatja. Lásd Móz. II. 29,24.
A 15-ik nap után, tehát a 16-ikon.
3 Móz. 23,13
Lásd Móz. III. 2,1–12.
3 Móz. 23,13
egy éfiből.
Lásd. Móz. II. 29,40.
3 Móz. 23,14
pörkölt szemekből készült lepényt.
A héber szerint: tört szemekből.
a 16-ik naptól.
az első hónap (Nizan) 16-ikától, hét hetet, vagyis 49 napot, s a következővel 50-et kell számítani, akkor kezdődjék az új ünnep. Ez hetek ünnepének vagy aratás ünnepének is neveztetik (Móz. II. 23,16), mert hét hét alatt az aratás bevégeztetett. Görög neve Pentekoste (ötven), melyből a magyar, „pünköst“ is képződött. Ez ünnep emléke volt a Sinai hegyen történt törvényadásnak, mi az Egyiptombóli kijövet után 50-ik napra ment végbe; s egyszersmind igen szép előképe volt a keresztény pünköstnek, melyen a Szentlélek elküldetésének emlékét szenteljük, ki szent törvényét nem kőtáblákra, hanem sziveinkbe erős eleven vonásokkal írva adja.
E szó: „minden“ nem fordúl elé az eredetiben; valószinűleg csak két kenyér mutattatott be az egész nép nevében.
és eledeláldozataikkal. (13. v.)
3 Móz. 23,20
és a bakkal.
A héber szerint: ingatja, vagy lengeti.
A héber szerint: ilyennek kiáltsátok ki.
földetek szegleteit ne arassátok le. Lásd. Móz. III. 19,9.
3 Móz. 23,24
Tisri a polgári év első hónapja volt.
3 Móz. 23,24
új év napján.
Hálás emlékeűl a lefolyt évben nyert jótéteményeknek, s új hódolatúl Istennek az új évben. Ez ünnep harsona-zengés ünnepének neveztetett, mert különös harsonaszóval hirdettetett ki, annak emlékére, hogy a törvény, a legnagyobb jótétemény, harsona-zengés között adatott. Móz. II. 19,19.
3 Móz. 23,27
Lásd Móz. III. 16,1–34.
Lásd Móz. IV. 29,7.
Emlékeűl a pusztában történt vándorlásnak, midőn Izrael fiai sátorokban laktak. Móz. II. 23,16. Ez a polgári év végén tartatni szokott ünnepnek mondatik, mert egyszersmind hála-ünnep volt aratás és szüret után, mely utóbbi (Tisri hónapban, a mi oktoberünkben) teljesen (39. v.) bevégeztetett.
mint a 6-ik jegyz.
Lásd Ján. 7,37.
eledel- és egyéb áldozatokat is, a héber szerint.
melyek rendesen megtartandók.
hogy az ünnepen az áldozat bemutatásakor kezeikben tartsák (Flav. József).
azaz: faágakból és lombokból font sátorokban. Lásd Ezdr. II. 8,16.
3 Móz. 24,2
olajbogyóból töröttet, a héber szerint.
Lásd Móz. II. 27,20.
úgy hogy nappal csak három, éjjel mind a hét égett, mint a rabbinusok mondják.
Lásd Móz. II. 25,31–37.
egy éfinek két tizedrésze, tehát két gómor, körűlbelűl 6–8 font.
3 Móz. 24,6
két sorba és egymás fölé.
Lásd Móz. II. 25,23–25.
3 Móz. 24,7
mindenik sorra.
jelűl, hogy e kenyerek Istennek szenteltettek, valamint tömjén is csak Istennek gyújtatik.
úgy a mint nevökben az asztalon vannak.
őket jogszerűen illeti.
azok egyikétől, kik velök jöttek vala Egyiptomból (Móz. II. 12,38.) és körűlmetéltettek.
az Úr Istent.
ez által ellene tanuságot teendők.
maga viselje a büntetést, és ne vihesse azt át áldozat-állatra.
Lásd Móz. II. 21,12–27.
barmot baromért.
halállal.
hegynél, a Sinai-hegy mellett.
A héber szerint: A föld ünnepeljen szombatot az Úrnak; azaz: hat évig gyümölcsözzék, a hetedikben nyugodjék, ugar legyen.
3 Móz. 25,5
A héber szerint: a mi az aratáskor elhullt szemekből magától terem.
csak imént ültetett fiatal szőlődnek. A héber szerint: Ne szedd le szölőjét nazareusodnak, azaz új tőkédnek, melyet csak úgy nem volt szabad megmetszeni, mint a nazareusnak tiltva volt haját levágni (Móz. IV. 6,2–21.)
ha nem rendszerinti aratás és szüret által is.
3 Móz. 25,7
a vadnak is, a héber szerint.
a szombat-év a föld javára szolgált, mely ez által magát időről időre kipihente s új erőt gyűjthetett; egyszersmind ez egy adónem is volt Istennek, mint az ország urának, ki a neki ily módon fölajánlott terményt a szegényeknek hagyta.
3 Móz. 25,9
Lásd Móz. III. 23,27.
Midőn a bemenet után az igért földre 49 polgári s egyszersmind gazdasági év eltelik, az 50-ik polgári év kezdetén kiáltassék ki az örvendetes vagy jubileumi év.
3 Móz. 25,10
A héber szerint: szabadságnak.
3 Móz. 25,10
szükségből eladott birtokát visszanyerje.
ha rabszolga volt, szabaddá legyen.
3 Móz. 25,11
A héber szó: Jóbel, különfélekép értelmeztetik, a régi zsidók szerint szabadságot, helyreállitást jelent.
A héber szerint: mint a 4-ik jegyzet.
A héber szerint: a földről egyétek azt, a mit terem. A jubileumi év tehát szintén szombat-év volt.
Ennek sok, nagy és üdvös következései voltak; mert ez meggátlá a nemzetségek összekeveredését és egyes családok elvesztét, tehát azon családét is, melyből a Messiásnak kellett származnia; erős gát volt az önző fukarság ellen, némi egyenlőséget tarta fön a polgárok között, s őket szüntelen emlékezteté arra, hogy a földnek nem urai, hanem csak haszonvevői.
a vétel napjától a jövő örvendetes évig.
az aratások száma szerint, melyek az örvendetes évig közbeestek; tehát a föld soha sem adatott el, hanem csak termése.
3 Móz. 25,16
az eladás napjától a jövő örvendetes évig.
A héber szerint: az aratások számát.
büntetéstőli.
A 6-ik évi aratás elegendő lesz ugyanazon év hátra levő részére, az egész 7-ik évre és a 8-ikra az új aratásig.
A héber szerint: míglen a 9-ik év gyümölcsei megteremnek.
hanem csak az örvendetes évig. Az egyetlen kivételt lásd Móz. III. 27,20.
azon föltét alatt, hogy azt még az örvendetes év előtt is vissza lehessen váltani.
ki azért goelnek, azaz váltónak, kiváltónak neveztetett. Vesd össze Rut 3,12. 4,4.
a vételárból, az elmúlt aratások értékén fölűl, a jövő örvendetes évig.
mert az izraelita, ha házát elveszté a városban, nem veszté el azon birtokot, mely által tulajdonképen családjának föntartása minden időre biztosíttatott, mert ez a földörökség volt.
a falusi házak eladáskor egyenlő tekintetbe vétessenek a szántóföldekkel; mert az ily házak földmivelőkéi voltak, kik ház nélkül nem lehettek. S az ily házak körűl közönségesen földbirtok is volt.
Lásd Móz. IV. 35,2.
földbirtok gyanánt.
a levíták legelői (Móz. IV. 35,3.) ne idegenítessenek el.
A héber szerint: ne végy tőle se uzsorát (kamatot a kölcsönzött pénzért), se ráadást (a kölcsönzött élelemszerért). Lásd Móz. II. 22,25.
Lásd Móz. II. 21,2.
azon esetben, ha magát az örvendetes év előtt kevéssel adta el, vagy a szombat-évben szabadságát nem használta. Lásd Móz. II. 21,2.5.6.
a kivételt lásd Móz. II. 21,4.
a nélkül, hogy az örvendetes évben szabadon kellene őket bocsátani.
A megfizetett szolgálatidőt és a kiállott szolgálatidőt vesse össze, és számítsa föl, mennyit kell még urának fizetnie a hátralevő évekért, vagyis azokért, melyek a kilépés idejétől az örvendetes évig még hátra vannak. Ugyanily számvetést kellett tenni a kiváltónak is.
mint az egyiptomiak, kik a nap tiszteletére oszlopokat emeltek, és emlékköveket állat-ábrákkal, melyeket imádtak.
a kora- és kései-esőt. Lásd Móz. V. 11,14.
3 Móz. 26,5
áprilistől, mikor Palesztinában az aratás kezdődik, augusztusig, midőn szüretelni kezdenek.
augusztustól oktoberig, mikor a vetés kezdődött.
A mi be is teljesedett. Birák 4,15. 7,22. Kir. III. 20,20.25. Krón. II. 20,24.
sokáig lenne ó gabonátok, ha inkább az újat nem vennétek elé.
A héber szerint: küldök rátok félelmet, aszkórt, forrólázat, hogy szemetek beessék és lelketek elepedjen.
3 Móz. 26,19
hogy eső nem eshetik.
hogy a magot be nem fogadhatja.
Ennek teljesedését lásd Kir. III. 17,1. 18,1. Kir. IV. 8,1.
Lásd Móz. IV. 21,6. Kir. III. 13,24.
3 Móz. 26,26
gabonátok szárát; elveszem a kenyeret, éltetek támaszát. Ezekiel 4,16.
3 Móz. 26,26
tiz család.
3 Móz. 26,26
mindenik egyet egyet.
osztják szét azokat.
hét csapással, azaz több csapással L. Móz. I. 4,15.24.
a mi betű szerint teljesedett Szamaria ostrománál, Kir. IV. 6,29. Jerusalemnek a kaldeusok általi ostrománál, Jerem.Sir. 4,10. s ugyanazon városnak Titus általi ostrománál.
3 Móz. 26,30
a hegyekben emelt bálvány-oltáraitokat. Kir. III. 12,31. Kir. IV. 18,4.22.
A héber szerint: oszlopaitokat, a nap oszlopait, melyeknél az izraeliták egyiptomi s egyéb bálványozást gyakoroltak.
Mivel ti a földnek nem adtátok meg a törvény által parancsolt nyugalmat, el fogtok arról üzetni, hogy pusztán hevervén nyugodjék.
A héber szerint: Ők pedig önként alávetik magokat bűneik büntetésének.
Igy volt ez mindig: Isten soha sem veté el népét egészen, még azon legiszonyúbb vétek után sem, melyet Jézus Krisztuson elkövettek. Isten összegyűjté a még fennmaradtakat, s azokból alapítá az első anyaszentegyházat; és ha még az egész nemzet hitetlenségben él is, az idők végezetével egykor, midőn a pogányok már mind fölvétettek az anyaszentegyházba, és Izrael nagy bánattal és megszégyenűléssel elismeri iszonyú bűnét, szintén be fog jutni Jézus Krisztus aklába. Rom. 11,25.
3 Móz. 27,2
hogy mint szolga a szenthelyen a levitáknak és papoknak fog szolgálni.
A következő törvények szerint a pap által meghatározandó dijért váltsa meg magát fogadásától, nehogy meggondolatlansága által szerencsétlenné legyen.
Lásd Móz. II. 30,31.
az asszonyok mosás, szövés, fonás stb által tehettek szolgálatot a szent hajléknál.
A gyermekek szűleik által ajánltathattak fel. Kir. I. 1,11.
tehetsége szerint, vagy a szerint, mit kézimunkája által szerezhet.
3 Móz. 27,9
azaz: tiszta állatot.
neki szenteltessék; az egész állat égettessék meg az oltáron.
csalárdsággal.
melynek a törvény szerint hibája van. Az ilyen eladatott, és ára a szent kincstárba tétetett.
ha maga a fogadásttevő akarja ismét megvenni, az árnak ötödrészét adja hozzá, meggondolatlan fogadása büntetéseűl.
A héber szerint: chomer (különböző a gómortól) nagyobb mérték a száraz termékekre, melyben 10 éfa volt.
a mennyi az aratások értéke, egyik örvendetes évtől másikig.
a papok által.
Az örvendetes évben sem a fogadást tevőre, sem a vevőre nem száll vissza, hanem a szentélyre, a papokra, kik azt használni fogják.
Lásd Móz. II. 30,13.
mert az különben is az Úré volt, azért másodszor föl nem szenteltethetett. Lásd Móz. II. 13,2.
melyet sem megenni sem föláldozni nem volt szabad, ilyen volt péld. a ló, szamár, teve.
egészen és teljesen, megválthatás nélkűl. Eddig a közönséges fogadásokról volt szó, melyeknél az igért dolgokat meg lehetett váltani. Itt azokról van szó, melyeket nem lehetett megváltani s ezek kheremnek, (átok alatt tett fogadásoknak) neveztettek.
állat. A héber szerint: semmi, a mi átok alatt van az emberek között, meg ne váltassék, hanem haljon meg… Azaz, ha az ellenség a hadban Istennek szenteltetik, vagy fogadás által kiírtása igértetik, kimélet nélkül mindenki ölessék le. Lásd Móz. IV. 31. r. Móz. V. 2,34. 13,15. Józ. 6,17.21. – Hanem ellenben az ember-áldozatok tiltva voltak. Móz. V. 12,31.32.
3 Móz. 27,31
pénzen.
hogy ez által kármentesítse a levitákat, kik a terményt városban nagyobb áron voltak kénytelenek venni, mint melyen a faluban kelt. Lásd Móz. IV. 18,21.
az akolból történt kibocsátás alkalmával.