SZENT PÁL APOSTOL II. LEVELE A TESSZALONIKAIAKHOZ.
Lásd Tessz. I. 1,1. Lásd a bevezetést is.
Lásd Tessz. I. 1,2.3. Az apostol tetszését nyilvánítja az előhaladáson, melyet a tesszalonikaiak a kereszténységben tettek, hogy annál szivesebben fogadják a következő intéseket (nagy sz. Gerg.).
melyet ti azon reménynyel és vigasztalással, azon czélból és végből szenvedtek, hogy egykor az itélet napján Isten igaz itélete kijelentethessék, t. i. hogy ti a szenvedett üldözések jutalmáúl az örök boldogságot, üldözőitek ellenben az érdemlett büntetést fogják nyerni (Teod.) az utóbbi „üldözőitek ellenben stb.“ az apostol szavai alatt értetik, mint a következő vers mutatja.
2 Tessz 1,7
A szorongatással való büntetés itt a pokol helyett van, valamint a nyugodalommal való jutalmazás az örök boldogság helyett. Lásd Zsid. 4,9.11. Jel. 14,11.13.
Lásd Tessz. I. 4,15.
égető kínzással.
2 Tessz 1,9
Szépen mondja ar. sz. János: Ha ez életben látsz valami kellemest és fönségest, gondolj az Isten országára, és amazt semminek sem fogod tekinteni. Ha látsz valami iszonyút, gondolj a pokolra, és nevetni fogod amazt. Ha testi kivánságok ingerelnek, gondolj a pokol tüzére; mert ha már a világi törvények büntetések által képesek visszatartani a gonosztól, mennyivel inkább az örök, a szüntelen kínra való gondolás.
2 Tessz 1,9
az Úr által. Lásd Dán. 7,10. Mások szerint: távol az Úr színétől.
az ő dicsőséges erejétől.
2 Tessz 1,10
mikor eljő, dicsőségéből osztályrészt adni szenteinek, hogy mindnyájan csodálandók legyenek, kik benne élő hittel hittek. Lásd Kor. I. 2,9. Valamint az egyes szentek és jámborok a földön különös kegyelmekkel és erényekkel vannak fölékesítve, úgy a síron túl is különböző dicsőségben fognak megjelenni egymás csodálatára, és az istentelenek megszégyenitésére (Bölcs. 5,2.) Ar. sz. Ján. Teofil. Anzelm.
mert ama napon mindaz, mit arról előadtam, teljesen be fog bizonyodni. Bekövetkezik majd a jutalmazás és büntetés, mint azt épen most és különben is tanítottuk.
hogy az Isten méltókká tegyen az örök boldogságra, melyre titeket hívott, s mindazon jót, mit örök végzetében nektek szánt, a mit az élő hit eszközöl, a boldog feltámadást rajtatok véghez vigye.
2 Tessz 1,12
hogy e dicsőséges föltámadásban a mi Urunk Jézus Krisztus ereje dicsőűl kitűnjék rajtatok, s épen azért ti is tündököljetek őbenne és általa.
a mi egyenesen a nektek adott isteni kegyelem eredménye, mert kegyelem nélkül mitsem tehetünk.
Ha drága előttetek az Úr Jézus Krisztus eljövetele, s óhajtotok körűlte egybegyüjtetni (Tessz. I. 4,14.), teljesitsétek kérésemet, hogy stb. Mások a görögöt így: Kérünk titeket a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és nála leendő egybegyűlésünkre nézve.
2 Tessz 2,2
a Jézus Krisztus eljövete iránt tőlem vett nézettől, meggyőződéstektől.
2 Tessz 2,2
oly kijelentés által, melyről valaki hamisan azt állítja, hogy a Szentlélektől vette. Lásd Tessz. I. 5,20.21.
2 Tessz 2,2
akár valamely tanítótól való tanitás által.
2 Tessz 2,2
hamisan nekem tulajdonított levél által. – Azok, kiknek érdekökben volt, Jézus közel megérkezéséről való tanitást terjeszteni, úgy látszik, Pál nevében koholt levelet mutattak elő.
Az Úr egyik napja ez időben csakugyan közel volt, t. i. az itélet Jerusalem és a zsidó állam fölött. Mivel az előjelek, melyek az Úrnak az ő ellenségei fölötti itéleteit megelőzik, mindig ugyanazok, és csak a fokozatra nézve különbözők, könnyen lehet gondolni, hogy akkor némely keresztények a Jerusalem pusztulását és a zsidó állam feloszlását hirdető előjeleket az Úr eljövetének jeleiűl vehették. Sz. Máté evangéliomában 24. r. ez előjelek bővebben leíratnak. Lásd ott különösen az 57-ik jegyzetet.
2 Tessz 2,3
az Istentől, Krisztustól, az igaz tanitástól való elszakadásnak, átalános erkölcsi romlottságnak, kell bekövetkezni, mi az evangéliom megvetésének eredménye (Tertull. Bazil. Ambr. ar. sz. Ján. és mások). Itt nem csupán eretnekségekről van szó, hanem Krisztus teljes megtagadásáról.
előbb a bűn embere fog megjelenni, a teljesen megrögzött gonosz, kiben a bűn megtestesűl, s kire azért a legrettentőbb veszedelem fog szállani.
2 Tessz 2,4
ki Krisztusnak ellenszegűl, azért ellen-krisztusnak, antikrisztusnak neveztetik.
2 Tessz 2,4
ki előtt nincs semmi szent, sem Isten, sem Isten igéje, sem Isten rendelése, ki mindent felforgat.
úgy hogy a hitbeli és lelkiisméreti dolgokban isteni tekintélyt mer követelni, és istenitiszteletet mutattat magának. Sz. Pál az antikrisztust mint egyes személyt jellemzi; mert a ki magát Isten gyanánt adja ki, úgy látszik, egynek kell lennie, valamint az Isten egy. Ugyanez tetszik ki az ő várásából is, mert ha általa csak átalán értetnének a keresztény hit ellenségei, akkor már eljött volna, mivel ilyenek már az apostol idejében is voltak. Sz. János első levelében (2,18.) ugyan több antikrisztusról vagyon szó, de azért ezek nem zárják ki azon egyet, ki akkor fog megjelenni, midőn a gonoszság legnagyobb fokra emelkedik. A többes szám alatt ő csak annyiban értetik, a mennyiben előfutárjai vannak, kik időről időre, mint Krisztus ellenségei lépnek föl, és őt kisebb mértékben előképezik. Lásd Máté 24. r. 7-ik és 57-ik jegyzetet. Hogy az antikrisztus mint bizonyos személy fog fellépni az idők végezetével, a szent atyák is mindnyájan tanitják.
Most már, miután előbb mindenekről tanítást adtam nektek, tudjátok azt is, mi tartóztatja még az ő megjelenését, és mi az oka, hogy az Istentől rendelt idő rája nézve még el nem érkezett. Az alatt, mi tartóztatja őt, sz. Jeromos, ar. sz. János és a sz. atyák legnagyobb része, a romai birodalmat értik, úgy hogy véleményök szerint az apostol ezt akarja mondani: Az antikrisztus akkor fog megjelenni, midőn a római birodalom többé nem leszen. Az apostol, úgy látszik, képletes beszéddel élt, hogy ne ingerelje a romaiakat, kiknek uralmok alatt volt akkor az egyház. Más vélemény szerint, e vers szavai Máté 24,14. versére vonatkoznak, mely szerint a világ vége akkor következik be, midőn az evangéliom már mindenütt hirdetve lesz, s a föltartóztatás e szerint nem lenne egyéb, mint a még nem mindenütt bekövetkezett hirdetése az evangéliomnak. Ismét mások szerint, ez akadály a zsidóknak még mindenütt létre nem jött megtérése (Rom. 11,25.).
2 Tessz 2,7
Az elszakadás (3. v.) már működni kezd, egyengeti útját az időről időre keletkező eretnekségek által, a kereszténység kebelében terjengő hitetlenség s az ezzel egybekötött erkölcsi romlottság által. E gonoszság titoknak neveztetik, mivel titokban harapózik el.
Vagy a 6. v. szerint: az, mi most tartóztatja, csak addig tartóztassa őt, mígnem egészen elpusztítja. Ezen felfogás a göröggel sem ellenkezik.
2 Tessz 2,8
midőn nem lesz többé e feltartóztatás.
2 Tessz 2,8
t. i. a legnagyobb könnyűséggel, csupán igéje által (ar. sz. Ján.).
dicsőségben leendő eljövetekor.
t. i. őt, ki mikor eljő, a sátán erejével mindenféle csodákat tesz, melyek tulajdonképen nem csodák, hanem csak bámulandó tények, melyek ugyan, az emberi erőt és belátást felülmúlják, de mégis természetes úton jőnek létre. Csak Isten tehet valódi csodákat, t. i. csak ő tehet változtatást a természet törvényein, ő változtathatja át az egyik természetet más természetté, mivel csak ő a Teremtő. Lásd Móz. II. 7. r. 6-ik jegyzetet.
2 Tessz 2,10
mivel az igazsághoz, az evangéliomhoz való szeretetet nem fogadták magokba.
Hitetlenségök miatt, annak büntetéseűl meg fogja Isten engedni, hogy az antikrisztusnak és párthíveinek hamis tana rájok hatásos befolyással legyen, úgy hogy az ő hazug állitásainak és igéreteinek hitelt fognak adni.
2 Tessz 2,12
A görög szerint: az Úrtól.
elsőkűl, kik a kereszténységet elfogadták. Mások szerint: kezdettől (öröktől) fogva.
A 12. és 13. v. értelme, összefüggésben az előbbivel, ez: De ti jobban állotok, mint azok, kik az antikrisztussal tartanak; mert érettetek hálát kell adnom Istennek, hogy elsők között vagytok, kiket Isten öröktől fogva üdvösségre választott, föltéve, hogy magatokat megszentelitek és élő hittel fogtok hinni, ti, kiket Isten ez időben az evangéliom által meghivott, hogy egykor az örök életben a mi Urunk Jézus Krisztussal megdicsőűljetek.
2 Tessz 2,14
és ne hagyjátok magatokat tévútra vitetni a hamis tanítások által, minő a Krisztus Jézus közelvaló eljövetéről szóló tan.
Ime nemcsak az a kötelező a keresztényekre nézve, mit az apostol megírt, hanem a mit szóval is közlött. Lásd Máté 28,20. és a bevezetést az apostolok leveleihez.
2 Tessz 2,15
és Isten, az Atya, ki a mi Atyánk is.
ki nekünk kegyelemből azon vigasztalást és jó reményt adta, hogy az örök boldogságot elnyerhetjük.
A görög szerint: vigasztalja.
hathatós erejében uralmát kitűntesse.
2 Tessz 3,2
Mások szerint: ellenszegűlő.
2 Tessz 3,2
a hit elleneitől, kikkel az apostolnak folytonos harcza volt. Lásd Apost.cs. 13,45.50. 17,5.13.
mindnyájan hihetnének ugyan, mivel Isten erre mindenkinek kegyelmet ad, de nem akarnak hinni mindnyájan. Lásd Máté 11. r. 33-ik jegyzet.
Ezen emberek a jó keresztényeket az ingadozás nagy veszélyének teszik ki; de Isten, ki segélyét megigérte, és igéretei teljesitésében hűséges, megerősít titeket, és a sátántól, ki a hit elleneiben működőnek mutatkozik, megőriz, hogy ne árthasson (Ar. sz. Ján. Teof.). A sátán mondatik gonosznak (Máté 13,19.); de a latin és görög szerint átalán a rosz is érthető.
az Úrral való egyesűlésben.
2 Tessz 3,6
az ilyennel ne társalkodjatok.
Lásd a 11. v.
másokat terhelők. A görög szerint: rendetlenek.
Lásd Tessz. I. 2,9.10. Kor. I. 9. r.
2 Tessz 3,11
Lásd a 9-ik jegyz. A görög szerint: rendetlenűl.
Lásd a Tessz. I. 4,11.
hogy magába szálljon és megtérjen.
E köszöntést saját kezemmel írtam (vesd össze: Kor. I. 16,21.). Ilyen az én kézirásom. Ebből ismerhetitek meg, hogy a nekem tulajdonított levelek valóban tőlem vannak-e, hitelesek-e. Pál e megjegyzést hihetőleg a költött levélre nézve tette. Lásd Tessz. II. 2,2.