MÓZES MÁSODIK KÖNYVE. EXODUS.
Mózes második könyve a görög fordítás szerint „Exodus“ azaz „Kimenet“ könyvének neveztetik, mert abban az izraelitáknak Egyiptomból való kimenete adatik elé. A kimenet története Mózes vezérlete alatt, azon csodák, melyek által Isten, nem tekintve az Izraeliták makacsságát és hitetlenségét, e kimenetet megdicsőité, s végre annak eléadása mikép alapítá meg Isten Izrael népének mind religióját mind polgári alkotmányát a Sinai hegyen adott törvény által: ezek teszik a jelen könyv tartalmát. Az e könyvben eléadott történet a világ 2369-ik évétől kezdve, (melylyel az első könyv végződött), 2514-ik éveig terjed, s igy 145 esztendei időszakot foglal magában.
Jákob és az ő nemzetsége, Józseffel s ennek Egyiptomban született fiával együtt. L. Móz. I. 46,26.27.
Ezen városokban valának a királyi élelemtárak.
Isten itt nem a hazudságot, hanem a jószivűséget jutalmazá meg, mert semmit sem hagy jutalom nélkűl. (sz. Ágost.).
Gyermekeket ada neki. Lásd Móz. V. 25,9. Kir. I. 2,35. Vagy pedig: Jó állapotba helyezé őket. Lásd Zsolt. 126,1.
2 Móz. 2,1
E szó nincs a héber szövegben.
2 Móz. 2,1
még Fáraó parancsa előtt (Móz. II. 1,22.); mert Áron, e házasságból született idősb gyermek akadály nélkül neveltethetett szüleitől.
2 Móz. 2,1
Amram nevű.
Jokabedet, atyja fitestvérének leányát. Móz. II. 6,20.
hogy a vízbe ne vettessék.
Mária. Krón. I. 6,3.
Mózes annyit tesz, mint vizből kivett, kiszabadított.
midőn negyven éves lett. Ap.cs. 7,23.
Sz. István (Ap.cs. 7,24.25.) és több sz. atyák (Ágost. Tam.) szerint: Mózes Istentől bensőleg fel volt hatalmazva, megölni az egyiptomit, hogy ez által rokonainak megmutassa, hogy őket meg fogja szabadítani.
ki az igaz Isten papja vala, mint Melkizedek, Jób és a patriárkák. Ezen pap, ki alább (18. v.) Ráguelnek neveztetik, némelyek szerint, nagyatyja vala a leányoknak, atyja Jetrónak, kitől állítólag ezen leányok születtek, és családfő (Móz. IV. 10,29.). – Mások szerint pedig Ráguel és Jetró, két neve vala ugyanegy személynek.
2 Móz. 2,22
azaz: idegen, jövevény.
azaz: Isten az én segítőm.
mint olyanokat, kiknek megszabadítására, örök végzése szerint, az idő már elérkezett.
Legtöbb sz. atyák szerint: az Isten Fia; a héber szerint: az Isten angyala, mert tulajdonképen ő angyala vagyis hirnöke Istennek az emberekhez.
2 Móz. 3,12
csodák által leszek segítségedre.
A mily bizonyosan jövendölöm, hogy nekem e hegyen fogtok áldozni: oly bizonyosan ki fogod te vezetni Izrael népét Egyiptomból. Lásd Kir. I. 2,34. Kir. IV. 19,29.
Ez igéket sz. János fejti meg Jel. 1,8. midőn Istent annak mondja: a ki van, volt és lesz; tehát örökkévalónak, változhatlannak, a ki szükségképen van, önmagától van, ki által minden egyéb van. A héber név „Jehovah“ a három szótagban a három időt, jelent, multat és jövőt jelentvén, együtt a létnek örökkévalóságát fejezi ki.
A héber szerint: Jehovah, melyet a keresztények az „Úr“ névvel szoktak kifejezni.
azaz: hol minden bőségben van.
Kárpótlásúl ott levő ingatlan javaitokért, s érdemlett bérűl nehéz munkáitokért (Bölcs. 10,17.) ajándékozom nektek az egyiptomiak edényeit és ruháit, melyek fölött legfőbb tulajdonjoggal is bírok.
az izraeliták, a közönséges, nehezen hivő nép, ha a vének hisznek is, a mint mondtad. Móz. II. 3,18.
Uram! miután te szabadítót akarsz küldeni, ki még sulyosabb szolgaságból fog mindeneket megmenteni, tehát küldd el őt most, hogy ebből is megmentsen. Igy értelmezik ezt általában a sz. atyák. L. Móz. I. 49,10.
2 Móz. 4,14
Mózes vonakodott alázatosságból, s az Isten megharaguvék rá, mint némely atya megboszankodik túlságosan félénk gyermekeire (sz. Bazis. Gerg. Jerom.).
Lévi nemzetségéből való. L. Móz. II. 2,1. 2-ik jegyz.
A héber szerint: Isten gyanánt leszesz neki, vagyis kijelented neki akaratomat.
Engedetlensége és megrögzöttsége büntetéseül elvonom tőle kegyelmemet (sz. Ágost.). L. Rom. 2,5. 9,18. Gyakori szólásmód a sz. irásban, mely szerint az Istenről mondatik, hogy ő valamit megtesz, a mit pedig csak megenged.
Minden népek közől Izraelt akarom először újjá teremteni, hogy engem imádjon, és törvényeimnek engedelmeskedjék.
Az Úr angyala azért fenyegeté halállal Mózest, mivel legkiseb fiának körűlmetélését oly sokára halasztotta. Móz. I. 17,12.
2 Móz. 4,25
az Úrnak, a nagy tiztelet miatt félvén azt átkarolni, és bocsánatot kért, mivel a késedelemnek oka ő volt, valószinűleg rábeszélvén Mózest, hogy fiát, arab szokás szerint, csak tizenhárom éves korában metéltesse körűl.
Vérrel áldoztam neked, Uram! s ez által neked magamat ujolag eljegyzettem.
Hóreb hegyére.
kiket Fáraó munkatisztei saját felvigyázásuk alatt a zsidók közől rendelének.
Ezek nem a zúgolódó harag, hanem az imádság és gyöngéden érző felebaráti szeretet szavai.
2 Móz. 6,1
kényszerítetve.
kényszerítetve.
Az ősatyák ismertek ugyan engem, mint mindenható Istent (Móz. I. 17,1.19.24.); de mint urat (Adonai urat jelent), mint Jehovát, azaz örökké változatlant, tehát igéreteim teljesítésében is hívet nem ismertek, mivel igéreteimnek, különösen a kanaáni föld birtokáról adott főigéretemnek teljesedését, előbb meghalván, meg nem érték. Bár a „Jehovah“ szó minden időt magában foglal (Móz. II. 3. 4-ik jegyz.), de mégis különösen a jövőre vonatkozik; tehát kinek léte jövendőben is tart; a ki igéjét, mely szintúgy lényéhez tartozik, jövendőben teljesíti.
azaz: melyet én esküvel igértem atyáitoknak.
nem vagyok ékesenszóló.
2 Móz. 7,22
Mózes itt saját és Áron nemzetség-sorát akarja beszőni, de nem kezdi törzsatyján, Lévin, hanem Rúbenen és Simeonon, Jákob idősebb fiain, hogy ne látszassék, mintha saját nemzetségének előnyt akarna adni a többiek fölött (sz. Ágost.).
A 29. 30. vers ismétlés, hogy a nemzetség-sor által félbeszakasztott következő történet a 13. verssel kapcsolatba hozassék.
2 Móz. 7,1
teljes hatalmat adtam neked, hogy Fáraó előtt csodát tehess, és őt úgy büntethesd, mint én.
bátyád terjeszsze elé, a mit te neki mondasz.
bizonyítsátok be küldetésteket csodával.
2 Móz. 7,11
kik között főbbek voltak: Jannes és Mambres. Tim. II. 3,8.
Az egyiptomi bűbájosok csodákat a sátán által tettek, ez pedig csak szemfényvesztést, ál-csodát tesz, vagyis, a természeti törvények körében működik, de a mellett nézőit úgy megcsalja, hogy azok természetfölötti valóságos csodát hisznek látni. Tessz. II. 2,9. Máté 24,24. A sz. atyák szerint, itt a sátán annyira hatott a nézők szemeire, hogy az odavetett vesszőt kigyónak vélték. Vagy pedig a vesszőkkel hirtelen máshonnan hozott kigyókat cseréle fel, és viszont (sz. Jerom. Nissz. Gerg.).
L. a 11. v. A bűbájosok a vizet, melyet elváltoztattak, az ásott kútakból (24. v.) nyerék; a változás látszatát a sátán idézte elé. Lásd 5-ik jegyz.
egy hétig (25. v.).
egész országodat.
Lásd Móz. II. 7,11.
Áldozatunk az egyiptomiak előtt igen vétkesnek látszanék mivel mi megöljük és földáldozzuk azon állatokat, melyeknek ők istenitiszteletet adnak.
Itt a mirígyhalál alatt mindazon csapások értetnek, melyeket Isten Fáraóra még bocsátandó vala a vörös tengerben való elvesztéig.
Isten a gonoszokat nem tűri hiába, hanem a jók figyelmeztetésére, és próbájára (sz. Ágost.). Rom. 9,17.22.
Azon ünnepen, melyet Istenünknek szentelni akarunk, egész népünknek jelen kell lennie; nyájainknak is velünk kell jőni, hogy azokból áldozatokat választhassunk.
Ezen szavak keserű gúnyt foglalnak magokban, mintha mondaná: Így Uratok sem teljesítené jobban kivánságtokat, mint én.
azaz: sürű köd, mely azt okozá. Lásd: Bölcs. 17,4.5. Zsolt. 77,49.
hivásod nélkül.
2 Móz. 11,3
hogy ne vonakodjanak nektek mindent adni az ünnepre.
Mózes tekintélye sokat tett arra, hogy az egyiptomiak edényeiket szívesen odaadják.
2 Móz. 11,4
mielőtt még Fáraótól elment: mert a mi itt az 1. 2. és 3. versben foglaltatik, még elmenetele előtt jelentetett meg neki.
Lásd Móz. I. 11,5. 3-ik jegyz.
A csapásokra nézve, melyek Egyiptomot sújtották vala, megjegyzendő, hogy azok, az utolsót kivéve, természetesek s többnyire olyanok valának, melyek Egyiptomot különben is kiváltképen meg szokták látogatni. Midőn tehát Mózes az egyiptomiakat Isten parancsából ezen ismeretes és már ennélfogva rettegett csapásokkal sújtotta, Fáraó makacsságának megtörésére ezek sokkal hatályosabb eszközök valának, mint talán lehettek volna oly csapások, melyeknek veszedelmét és kártékonyságát előre nem láthatták, s így azoktól eléggé nem retteghettek volna.
2 Móz. 12,2
Neve: Nizan, melynek időszámitásunk szerint marczius második és april első fele felel meg.
az egyházi esztendő stb., mert a polgári és őszkor kezdődött.
A 6. v. szerint a hónap tizennegyedik napján evék azt.
Mindenki annyi személyt híjon, mennyi még a bárány megevésére kivántatik.
bárány helyett.
A héber szerint: két este között. Azon időszakot, melyben a nap alkonyodásra hajlik, a zsidók már estének nevezték, s a napleszállása utáni szürkület második estének neveztetik.
keserű salátával.
2 Móz. 12,11
mint útra készek, hogy az evés után haladék nélkül lehessen indúlni.
mint útra indulandók sietve egyetek; mert azonnal következik erre az Úr átmenete, mely után nektek indúlnotok kell. Ezen átmenet miatt (12. 13. v.) a házak előtt, melyekben a bárányt ették, maga a bárány is átmenetnek, (a héber szerint: pesach, kaldeus szerint: pascha, görök és latin szerint: pascha.) átmeneti báránynak neveztetik, a mi nyelvünkön húsvétnek, húsvéti báránynak mondatik.
Sz. Jeromos szerint azon éjjel minden egyiptomi bálványok lehulltak a földre. Az istenek alatt az előkelők, Fáraó tisztviselői is értethetnek.
2 Móz. 12,14
az átmenet napját.
Még tart ezen istenitisztelet, és tartani fog az idők végezetéig; mert a keresztények is ünneplik az átmenetet, az Úrnak kimélő irgalmát, nem a közönséges bárány éldeletében, hanem a valódi húsvéti bárány-, Krisztus Jézusban való részesűlés által. L. Kor. I. 5,7.
a bárányt, vagy gödölyét.
az ott álló medenczében.
A húsvéti bárány áldozata előképe volt Krisztus Jézus áldozatának. Ő a hiba nélkűli (5. v.) bárány (Pét. I. 1,19), kinek vérével megjegyezve (Jel. 7,3.14), a bűn rabságából és a örök haláltól megszabadúlunk (sz. Ágost.). Az Oltáriszentségben veszszük öt magunkhoz, és pedig méltólag csak komoly előkészület után (Kor. I. 11,28.), kovásztalan (8. v.) romlatlan szívvel, szent együgyűségben és őszinteséggel (Kor. II. 1,12.), felövezett ágyékkal (11. v.) tiszta érzéssel (Pét. I. 1,13.22.), útra készülve (11. v.), mint idegenek és vándorok (Pét. I. 2,11.), kiknek maradásuk nincs e földön (Efez. 2,19.).
Isten megengedé Izrael fiainak, hogy a kölcsönzött edényeket és ruhákat magokkal elvihessék, jutalmúl az egyiptomiaknak tett szolgálatért, és kárpótlásúl házaikért és ültetvényeikért, melyeket az egyiptomiaknak hagytak.
Lásd Gal. 3,16.17.
p. o. a pogány kereskedők, kik kereskedés végett közöttük tartózkodtak; vagy a bérlett kézművesek, kik külföldről jöttek.
Hogy tökéletes előképe legyen Krisztus Jézusnak, kinek szinte nem törettek össze csontjai. Ján. 19,36.
Minden az én tulajdonom, de különösen az elsőszülötteket szenteld szolgálatomra. (11. 12. v.), mivel azokat megmentettem Egyiptomban.
a húsvéti ünnepekben.
a tavasz első havában, mikor keleten már érett kalásza van az árpának.
a húsvéti ünnep úgy emlékeztessen téged a nyert szabadúlásra, mintha az kezedre, vagy szemeid előtt lebegő hártyára volna irva. A későbbi zsidók ezt betűszerint vették, és azért a hit főigazságaival beirt hártyákat kötének homlokaikra és kezeikre. L. Máté 23,5.
2 Móz. 13,12
a tiszta állatok értetnek, melyek eledelűl szolgálnak.
áldozatúl az istenitiszteletre.
2 Móz. 13,13
mert a szamár a tisztátalan állatokhoz tartozott, melyeket megenni és föláldozni tilos vala.
Az elsőszülötteknek kellett volna az isteniszolgálatot ellátni, de mivel Isten a végre Lévi nemzetségét választá, amazoknak pénzen kellett a szolgálatot megváltaniok. Móz. IV. 18,16.
ha az átmenetre fegyveres erővel kell utat törni.
a puszta kezdetén.
Az izraeliták, közel Szuezhez, a vörös tengernek egész éjszaki részeig jutottak, midőn Isten parancsolá, hogy délnek fordúljanak, hogy a tengernél bevonúlhassanak egészen Fihahirót felé.
Izrael fiai itt valóban a legszomorúbb állapotban valának; mert keletről előttök álla a tenger, délről az egyiptomi pusztaság, nyugatról nagy hegyek s a pusztaság, éjszakról az egyiptomiak; emberi módon nem vala számukra menekvés.
2 Móz. 14,20
az egyiptomiakra nézve.
2 Móz. 14,20
Izrael fiaira nézve.
A felhőoszlop oly sötétséget vetett az egyiptomiak táborára, hogy éjjel az izraeliták ellen semmit sem kezdhettek; az izraelitáknak pedig úgy világított éjjel, hogy a tengeren átvonúlhattak.
villám és förgeteg által. Zsolt. 76,18.
Izrael fiainak átmenete a vörös tengeren előképe volt az újszövetségi keresztségnek (Kor. I. 10,1.). Valamint Izrael fiai a tengeren átmenvén, az egyiptomi szolgaságtól megszabadúltak: az Úr minket is igy szabadít meg a keresztség által a bűntől; de a keresztség után is fönmaradnak az üdvöt koczkáztató kisértetek és veszedelmek, ezek hasonlók azon vészteljes pusztához, melyen Izrael népének átköltöznie kellett. Egyébiránt e bámulandó csoda a szentírásban igen gyakran említtetik, és arra Isten, hogy mindenhatóságát kitűntesse, igen gyakran hivatkozik.
az igéret földére, Kanaánba. Itt a szöveg prófétailag úgy szól a jövendő dolgokról, mint már megtörténtekről.
és úgy tovább, mint az 1-ső versben.
A sz. atyák ezen fában Krisztus keresztjének erejét látják előképezve, mely az élet minden keserűségeit megédesíti.
2 Móz. 16,4
de többet ne szedjen.
hogy tudjam meg, engedelmes-e a nép?
hogy szombatra is elég legyen, mely napon semmit sem volt szabad dolgozniok, innét a hatodik nap, vagyis a mi péntekünk készület napjának (Parasceve) neveztetett.
új csodának lesztek tanúi.
mi csak az Úr nevében szólunk hozzátok.
a felhőoszlophoz, melyben ő jelen vagyon. Lásd Zsolt. 98,7. Móz. II. 33,9.
a népnek láthatólag.
2 Móz. 16,14
A héber szerint: mikor elenyészett.
A héber szerint: mint valami fehér.
Egy gómor mintegy nyolcz font.
Némelyik többet szedett, némelyik kevesebbet, még is mindenkinek csak annyija volt, a mennyit fölhasználhatott szüksége szerint, csodálatosan (Ar. sz. János).
hogy a nép engedelmeskedett.
Holnap van a nyugalomnap az Úr dicsőségére és tiszteletére.
a hetedik napon.
vagyis: ugyanazon hetedik napon.
oly gömbölyű vala. Ezen csodálatos mannától vette később azon édesség, mely Arábiában némely fák leveleiből szivárog, a manna-nevet.
A következőket (32–36. v.) akkor mondá és irá Mózes, mikor a szent sátor már készen volt.
A frigyszekrény elé. Lásd alább 25. r.
A sz. atyák tanítása szerint a manna előképe vala az Oltáriszentségnek; arra vonatkozva nevezé magát Jézus égből szállott kenyérnek, mely a világnak életet ad. Ján. 6,33.
Mit kételkedtek arról, vajjon az Úr segíthet-e? lásd 7. v.
Valamint a manna a Krisztusban megjelent mennyei kenyeret előképezé: úgy a sziklából fakadt víz a lelki italt, a Szentlélek mennyei kegyelem-árját jelenté. Kor. I. 10,3. Ján. 4,10. 7,38.
A héber szerint: Massza és Meriba, azaz: versengés és kisértés.
Az amalecíták Esau utódai (Móz. I. 36,12.), kik a pusztában laktak.
Két eszköz által nyerünk győzelmet ellenségeink fölött, imádság és küzdelem által, ki e kettőt nem egyesíti, nem jut el az igéret honába.
2 Móz. 18,12
Az Isten trónjáról kezét mindig fölemeli Amalek ellen, és harczolni fog ellene, míg csak ki nem irtatik.
Egyiptomból Madiánban, részint hogy isteni hivatásának egészen élhessen, részint hogy feleségét és gyermekeit Fáraó dühétől eltávolítsa.
Hóreb vagy Sinai mellett.
2 Móz. 18,11
az egyiptomiak.
2 Móz. 18,11
az izraeliták.
Add hozzá: azért hasonló módon megaláztattak. – Fáraó Izrael népének minden figyermekeit vízbe fojtatni rendelé és ő egész seregével együtt a vörös tengerbe fúlt.
hogy az áldozat azon részét, mely meg nem égettetett, elköltsék az Úr dicsőségére. A különféle áldozatok részletes leirása Móz. III. könyvében foglaltatik.
Nem tetszik nekem a bíráskodás ezen módja.
harmadik napon.
a Sinai hegyre.
egészen szolgálatomra szenteljétek magatokat, mintha mindannyian papok és nekem fölszentelt személyek volnátok. Izrael népének előképűl kellett szolgálnia azon szentségre nézve, melylyel a keresztényeknek birniok szükséges; és azon papságra nézve, melynél fogva lélekben minden keresztény egészen köteles magát Istennek föláldozni. Lásd Pét. I. 2,9. Jel. 1,6.
2 Móz. 19,9
az égből.
mit ez arra felelt.
Mivel Isten előtt az embernek tisztán kell megjelennie. Izrael népének, a papi népnek, meg kellett mosni testeiket és ruháikat, s tartózkodni feleségeiktől.
Mózes a törvényt kérte, és az Úr megigéré, hogy azt a népnek megadja.
vagyis: az elsőszülöttek, kiket az Úr szolgálatára kiválasztott. Lásd Móz. II. 13,2. 24,5. Móz. IV. 8,16.
2 Móz. 20,5
ki maga mellett más Istent meg nem tűr.
mivel a gyermekek közönségesen szülőik gonosz hajlamaival születnek, és őket követik. Ezekiel 18. r.
Sohase említsd azt máskép, mint a legnagyobb tisztelettel, tehát soha könnyelműségből hiába ne vedd, s még kevésbbé élj azzal vissza hazudságra.
A faragott kövekre más népek példája szerint könnyen véshettek volna bálványozásra vezethető jeleket.
Az akkori rövid papi ruháknál az illedelem könnyen megsértette volna, ha a papnak több lépcsőkön kell az oltárhoz fölmennie.
bírói, polgári törvények,
azaz: egyedül, felesége és gyermekei nélkül.
2 Móz. 21,6
a birákhoz, kik Isten helyett itélnek.
2 Móz. 21,6
házában.
annak jeléűl, hogy mintegy oda szegeztetett, örökké ott szolgálandó, s oda tartozandó. Azonban a jubileumi évben az ilyen szolga is szabaddá lett. Móz. III. 25. r.
A zsidó szolgáló, kit ura vagy ennek fia feleségeűl szánt (8–10. v.), ne úgy lépjen ki, mint a közönséges rabszolgálók (2. v.) hetedik évben.
engedje át, adja el másnak.
a szokott jegyadományokat adja meg neki szűzesége díjáúl; vagy a héber szerint: Nem csak a tartást és ruházást, hanem az együttlakást se szüntesse meg.
még a hetedik év előtt.
véletlenűl.
ha oltáromhoz futna is, az ne legyen számára menedékhely. Lásd Kir. III. 2,30.31.
a biróság előtt.
mint vétkes büntettessék meg.
tehát joga volt büntetni; de hogy a büntetésben túllépett a mértéken, ezért ne bűnhödjék életével.
hogy a gyilkosságnak büntetésre méltó volta ez által is kitűntettessék.
a birák, kik ez esetben a halálbüntetést pénzbirságra változtathatták.
2 Móz. 21,32
ugy, hogy meghalnak.
körűlbelűl 15 tallér. Ennyi volt egy rabszolga ára. Júdás is körülbelűl ennyiért adta el Krisztust.
éjjel.
Tehát nem ötannyit (1. v.), mert talán még szándéka lehetett a lopottat visszaadni.
a birákhoz. Lásd Móz. II. 21,6.
a birákhoz.
mivel itt nagyobb gondatlanságot kell a szolgáról föltenni.
a nélkűl, hogy tőle valaha elválhasson.
kik a sátán ereje által, melynek szolgálatára adják magokat, különféle szemfényvesztéseket gyakorolnak.
ne követeld vissza szigorúan és kamattal. Lásd a jegyz. Móz. V. 23,19–20.
Keleten a szegények köntöseikben alszanak, a mi köpenyszerű felső öltöny betakarózásra. Csak az embertelen veheti azt el.
az elöljárókat.
megváltván őt. Lásd Móz. II. 13,13.
Belső szentségtek külsőleg is jelentessék ki a tisztaságszeretet által.
hanem részrehajlás nélkül tégy igazságot szegénynek, gazdagnak. L. Móz. III. 19,15.
azzal együtt, ki téged gyülöl.
azért, hogy a gazdagnak kedvességet tégy.
a mi ott magától terem.
2 Móz. 23,14
húsvétkor, pünköstkor és a sátoros ünnepeken.
A ki keleten a magasb ranguak előtt akar megjelenni, ajándékot kell vinnie; Isten nem annyira adományt, mint szent érzelmet kívánt, amaz ennek csak külső jeleűl szolgált.
2 Móz. 23,16
Lásd Móz. III. 23,15–17.
Lásd Móz. III. 23,34–36.39–43.
2 Móz. 23,18
a húsvéti báránynak.
addig, mig kovász van házadnál. L. Móz. II. 12,10.
addig, mig szopós, mert igen fiatal lenne áldozatra és ételre. Vagy pedig: anyja tejében, mert ezt a pogányok teszik, s ezzel holmi babonát mívelnek.
2 Móz. 23,21
megvetvén őt.
Ő személyemet és hatalmamat viseli, sőt velem egylényű. Lásd a következő jegyz.
Ezen angyal az Isten Fia volt, ki egylényű az Atyával, s azért viseli a Jehovah nevet; ő volt ama szabadító angyal (Móz. I. 48,16.), ki utóbb magáról mondá: hogy ő az út, az igazság és élet. Ján. 14,6. Ezen angyal vezette a zsidókat az igéret földére, példázván az által, hogy ő a mi vezérünk az egekbe.
Lásd Józ. 24,12.
2 Móz. 23,31
a közép-tengerig közel Szidonhoz.
a vörös tenger melletti pusztától az Eufratesig.
Miután Isten Mózesnek és Áronnak a hegyen (19,24.) minden törvényeket (20–24. r.) eléadott, parancsolá nekik, hogy mielőtt a népnek mindent eléadandók, a hegyről lemennének, a megkötött szövetség után ismét térjenek vissza a hegyre Nadab és Abin és a hetven vén kiséretében.
Mózes áldozatvérrel pecsételé meg az ó szövetséget, mint Krisztus az új szövetséget saját vérével. Máté 26,28.
A mint Isten parancsolta nekik a megkötött frigy után. L. 1-ső jegyz.
látható, valószinüleg emberi alakban.
t. i. közeledve az Úr szinéhez; nem történt semmi bántalmok, hanem életben maradván, ettek és ittak; ámbár általános vélemény volt, hogy annak, ki Istent látta, meg kellett halnia. Lásd Bir. 13,22. Móz. V. 5,24.
Mózes a hegyen maradt, bevárandó az Isten parancsát.
T. i. a felhőn és ködön keresztűl a hegy ragyogó ormára.
az első adományokat az isteniszolgálatra, egy hordozható templom fölállitására. A héber szerint: Emelékáldozatokat, így neveztettek azok midőn föláldoztattak, mivel azokat fölemelék, mintegy átnyújtani akarván az Istennek.
2 Móz. 25,4
égkék és biborszinű finom gyapjúszövetet.
2 Móz. 25,4
karmazsin-gyapjut, mely kétszer, azaz, mind magában, mind fonalában megfestetett.
finom fehér gyapotszövetet.
2 Móz. 25,5
tengeri kutyabőröket.
egy neme az ákáczfának.
Lásd Móz. II. 28,6–21.
szent sátort, hajlékot az isteniszolgálatra.
azon eszmény szerint, melyet én arról lelkedben támasztok, s az általok jelképezendő mennyei tárgyak szerint.
A könyöknyi mérték az általános magyarázat szerint a könyöktől a kar törvéig számíttatott, s igy körűlbelül egy lábnyit tett. Minthogy az arra használt szó „kart“ is jelent, tehát kar-hosszaságnyira is vétethetik a kar tövéig.
a törvénytáblákat. Bizonyságnak azért neveztetnek, mivel Isten a törvény által szivünkben bizonyságot tesz.
Ez tulajdonképen a szekrény födele vala, azért nevezteték kegyelemtrónnak, vagy a héber szerint kegyelemtáblának, mert az isteni kegyelemteljes szózatok innen jöttek a néphez; s innen a felelő-hely.
ember- sas- oroszlán- és borjú-alakokból összetett jelképes ábrákat. Ezek különösen Isten mindenhatóságát és bölcseségét tüntették elé. L. Ezekiel 1. r.
egy egészbe öntessenek.
2 Móz. 25,33
A héber szerint: mandola-alakú.
Minden ágon, három, kehelyalakú diszitmény legyen, mely alúl gombon kezdődik, azután liliom- (vagy virág-) szerű csészében végződjék. Az ág egyébiránt a csészéken vagy kelyheken keresztűl legyen készítve.
szárán.
a száron.
és annak hat ágára.
körűlbelűl 4397 1/2 arany értékű a mi pénzünk szerint.
2 Móz. 26,1
A szent sátor hosszas négyszög volt három deszkafalból készitve, mely fölött egy drága szőnyeg és még három más takaró függött; két szabályos részre volt osztva, egyike szentélynek, másika szentek szentének nevezteték.
A héber szerint: kerub-alakokkal.
hogy igy két nagy kárpit legyen azokból.
a két szélre, melyek egymás ellenében vannak, ha a két kárpit egymáshoz tétetik.
a két szél mindenikén.
2 Móz. 26,6
karikát vagy kapcsot, mely a fogantyút fogantyúhoz foglalja, s igy a kárpitot összekösse.
egy kárpit, egy szőnyeg.
tizenegy kárpitot kecskeszőrből az imént említett drága kárpit betakarására.
A héber szerint: a hajlék bemeneténél. – Ha a felső szőrtakarót a hajlék vagy tulajdonképen ama drága kárpit fölébe teszed, akkor amannak végső részét elől a hajlék bemeneténél ne hagyd lefüggeni kiterjesztve, hanem félig félrevetve.
2 Móz. 26,12
A felső takarók négy könyöknyi szélesek voltak, s összes számuk tizenegy lévén, az egész szélesség negyvennégy könyöknyit tett. Mivel pedig a kárpit betakarására csak negyven könyöknyi kivántatott, (1. 2. v.), négy könyöknyi, vagyis egy takaró fennmaradt.
A fölösleg fele két könyöknyi volt; ennek a hajlék hátúlján a drága kárpit fölött kellett kifüggenie; a másik fele pedig elűl volt, hol a két könyöknyi félre hajtatott.
A kárpit hossza huszonnyolc könyöknyi volt (2. v.), a felsőtakaró pedig harmincz könyöknyi (8. v.). Ha tehát a kárpitnak mind a két oldala, vagyis hosszának, mind a két fele betakartatott a felsőtakaró által, akkor két könyöknyi maradt felűl, vagyis a kárpit hosszának mindenik felén (két oldalán) egyegy könyöknyi.
2 Móz. 26,14
a kárpitnak másik takarót is.
tengeri kutyabőrökből.
2 Móz. 26,17
oly formán, hogy egyik legyen a véset, másik a csap, mint mondani szokás.
E szerint a deszkák oldalai valószinűleg úgy voltak volna összefoglalva, hogy az egyik csapjával a másik vésetébe eresztetett. De a héber szerint egészen eltérőleg van e vers: Minden deszkán két csap legyen egymás ellenében, melyekkel egyik deszka stb. itt tehát nem a deszka-oldalaknak csapok általi egybeeresztéséről, hanem a deszkák alján (19. v.) levő csapok összefoglalásáról van szó.
s igy a két csap által összefoglaltassék.
2 Móz. 26,23
azaz, melyek mind a két oldalon a hat hátulsó deszkához szegletdeszkákúl állittassanak.
a nyugati oldalán.
2 Móz. 26,24
azaz, mind a hátulsó deszkák.
Azok (a szegletdeszkák) az alsó végtől a felsőig egészen egyenlők lgyenek, és kapocscsal foglaltassanak össze (az oldaldeszkákkal, hogy az erős szegletek által az egész szilárdabb legyen). Igy legyen csinálva a két deszka mind a két szegleten.
azaz: oly hosszak legyenek, mint az egész deszkafal. A héber szerint csak a középső rúdnak kellett minden deszkákon keresztűl menni.
bele-himzett és szövött kerub-alakokkal.
2 Móz. 26,33
A héber szerint: a függönyt pedig akaszd a horgokra, – melyek a kárpitot és felső takarót összefoglalják. (6. 11. v.)
Lásd az 1. v.
jelképei az erőnek és oltalomnak, melyet az oltárnál keresünk. Lásd Kir. III. 1,50. Luk. 1,69.
melynek széléhez erősíttetett a földig érő róstélyzat, melynél fogva az oltár oldalaihoz lábbal érni nem lehetett.
melyek a róstélyzat szegletein voltak.
nyilt tért a sátor négyszögében, körűlvéve oszlopokkal, melyeken a kárpitok függöttek, s ezek falak gyanánt szolgáltak. A szent sátorral együtt ezen bekerített hely tevé a hordozható templomot, mely frigy hajlékának vagy szövetség sátorának neveztetett.
2 Móz. 27,10
vagy horga, a keresztűl teendő rudaknak.
A héber szerint: rudaival együtt, melyekkel az oszlopok fölűl egybekapcsolva valának, s a kárpitok felfüggesztésére szolgáltak.
melyek a földbe verettek, hogy a sátor-takarók végei s a tornácz függönyei kötelek által (Móz. II. 35,18.) azokhoz erősíttessenek.
Áron fiai.
öltözeteket minden papi foglalkozáshoz.
2 Móz. 28,4
az efodot, diszruhát.
alsóruhát.
A vállravaló ruha két félből állott, egyike elűl, másika hátúl függött le. Mind a két fél vállszalagokkal volt egybekötve, nem volt ujja, s alúl nem egészen térdig ért.
a vállszalagok által.
A héber szerint: Egy öv legyen rajta átövezésre hasonló művel, aranyból stb.
a tizenkét nemzetség neveit.
Rúben, Simeon, Júda, Dán, Neftali, Gád neveit az egyik kőre; Áser, Isszakar, Zabulon, Efraim, Manasszes, Benjamin neveit a másikra. Lévi neve nem volt ott, mert a papok és leviták, személyökben képviselték nemzetségöket.
a vállszalagokra (7. v.).
a kövekhez.
egyenlő hosszaságú.
mely által Isten az ő itéletét és akaratát a főpapnak kijelenté. Ez egy melltakaró volt, megerősítve a) felső két szegletén két karikával, melyekből a két aranylánczocska (14. v.) nyúlt ki a vállravaló kapcsáig, s ezt amazzal, egybefoglalta; b) alsó két szegletén két karikával, melyben égszinű zsinór vala, s mely a melltakarót alúl a vállravalóhoz, vagy az övhöz (l. 8. v., a héber szerint: 7-ik jegyz.) szorította.
2 Móz. 28,18
rubin.
A héber szerint: jahalom azaz ónix.
A héber szerint: jaspis.
melyekről már a 14. versben volt szó.
A héber szerint: A két láncznak más két végét foglald a két horogba, és tedd a mellelőnek hátulsó lapjára elűl.
azaz: tégy más karikákat is az alsószegletekre, de ne úgy, hogy kilátszassanak, hanem a szegély alá, úgy, hogy a mellelő és vállravaló között legyenek.
tégy más két karikát is a vállravalónak alsórészére felűl az öv táján, épen ott, hol ez mind a két oldalon a vállravalónak elő- és hátulsó lapját összefoglalja.
A héber szerint: hogy az övön fölűl maradjon.
Urim és tummim: fényt és tökéletességet, mások másképen értelmezik. Ezen szók, nem tudni, miképen, a mellelőn voltak (sz. Ágost. Gerg. Cyrill, Jerom.); jelképezték a tudományt és szentséget, melylyel a főpapnak bírnia kellett. Ezek által jelenté ki Isten akaratát a főpapnak, nem ugyan külsőképen, hanem úgy, hogy kétes esetekben a főpap bensőleg megvilágosítatott, midőn teljes papi díszöltözetben ezen szavakat is magán viselte.
alsóköntöst, melynek ujja is volt és térden alúl ért.
halálos büntetés volt szabva a főpapra, ha ez ékesség nélkül merészel bemenni a szentélybe.
Mivel ő az Úrnak szenteltje volt, megbocsátá Isten a hibákat, melyeket ők az áldozatoknál elkövettek.
2 Móz. 28,39
A héber szerint: csürlő vagy koczkás formára szőve. Ez testhez szorúló köntös volt, mely ujakkal birt s egész bokáig ért.
2 Móz. 28,39
hasonlót a turbánhoz.
a szűk köntöshöz, melynek végei a köntös hosszában csüggöttek le.
A héber szerint: kend föl és szenteld meg.
Lásd Móz. II. 30,1.
2 Móz. 29,5
a szűk ruhába.
a vállravaló övével. Lásd Móz. II. 28. r.
Egyedűl a főpap keneték meg fején, a többi papoknak csak kezeik kenettek meg.
ez által elismerték, hogy bűnösök, és méltók halálra, melyet érettök az áldozat-állat szenved.
azaz: bűnáldozat; Zsid. 13,12. mely itt egybe volt kötve az égőáldozattal, mert nem elég, hogy a bűnös Istennel csak kiengesztelődjék, hanem hogy gonosz vágyait és hajlamait is megtagadja, melyekből a bűn származik. Lásd Móz. III. 1. r. 1-ső jegyz.
hogy tetőtől talpig Istennek legyenek szentelve, mindenben öt hallgatván, s mindent érte cselekedvén.
Lásd Móz. II. 30,23.
A belek és kövérség jelentik az érzéki hajlamokat, melyeket a pap tartalék nélkül köteles Istennek áldozni (Theod. Bazil.).
Ezen fölemelés által az áldozatnak a világ részei felé való ingatása értetik; s e szertartással mutattattak be Istennek, mint világ Urának, az áldozati adományok.
tedd félre.
Jövőre a szegy és lapoczka a papoknak jusson, mint adomány (a héber szerint: mint emelék-áldozat, mely Istennek fölemeltetik), melyet az izraeliták Istennek bemutatnak.
a szent hajlék tornáczában.
2 Móz. 29,33
érintvén az engesztelő szent áldozatot.
ki nem Áron nemzetségéből való pap.
a fönebb leírt módon, áldozat és kenés által.
a kenés által való fölszentelés.
2 Móz. 29,37
engesztelő-áldozatot mutatván be.
A héber szerint: szent lesz.
mindennapi áldozatúl.
A héber szerint: a két este közt. A mi időszámításunk szerint délután három és hat óra közt. Lásd Móz. II. 12,6.
2 Móz. 29,40
egy efának (Lásd Móz. IV. 28,5.) tizedrészét.
2 Móz. 29,40
körülbelűl öt-hat itcze.
Az italáldozat az oltár lábához öntetett.
A kereszténynek mindennapi áldozata a reggeli és esteli imádság.
a négy szögleten.
felső terűletét.
vagy más közönséges pap. Luk. 1,9.
nemzedékről nemzedékre.
2 Móz. 30,10
évenkint egyszer az engesztelés nagy napján. Lásd Móz. III. 16,18.
nemzedékről nemzedékre.
2 Móz. 30,12
hódolatúl az élet Urának.
Lásd Móz. IV. 1,2.
2 Móz. 30,13
A szentélyben mindig volt egy siklus, hogy az igaz mérték föntartassék.
A héber szerint: húsz géra, azaz szemer. Nehézsége körűlbelűl egy lat volt; pénzzé verve pedig értéke körűlbelűl egy forint felét tette.
a tornáczban.
tisztátalanságuk miatt.
mely legelőször csepeg a mirrhanövényből, a mi legnemesebb.
2 Móz. 30,24
illatos héja egy keletindiai fának.
Lásd Móz. II. 29,40.
a ki nem pap.
2 Móz. 30,34
jóillatú indiai csiga.
egy növény mézgája Szíriában, melynek illata a kigyókat és szúnyogokat elűzi.
A héber szerint: a törvény elé.
a ki t. i. a fönemlített két művész fölügyelete alatt dolgozik.
2 Móz. 31,18
Isten mindenhatósága által. Lásd Móz. II. 8,9. Luk. 11,20.
a tiz parancsolatot.
mint a minők Egyiptomban valának.
Ez által el akarta őket szándékuktól mozdítani (sz. Ágost. Theod.); de mégis vétkezett, mert nem szegűlt ellen föltétlenűl.
Igy kerűlt hálóba, s kénytelen volt akaratjoknak engedni.
játszani és tánczolni pogány módon.
Isten ez által mutatja, mennyire becsüli szenteit és ezek könyörgését (sz. Cyrill. Gerg.).
Mózes az Isten sugallatára tevé ezt, annak jelentéseűl, hogy az ó törvény egykor az újnak helyet enged (sz. Ágost.).
2 Móz. 32,20
annak fa-talapját; a borjút pedig összeolvasztatá a aranyporrá reszelteté.
hogy megmutassa ez által, mily megvetendő és nevetséges a bálványozás; mert micsoda istenek lehetnek azok, melyek megsemmisíthetők? hogy ennélfogva a zsidók az elkövetett bálványozás által a bűnt, mint a vizet itták (Jób 15,16.).
2 Móz. 32,25
elszakadt Istentől a vétek által.
2 Móz. 32,25
t. i. hogy szolgáltak a bálványoknak, melyek a sz. irásban sár- vagy agyag-isteneknek is neveztetnek.
melynek Isten nélkül többé nem állhattak ellen.
A ki az Úr dicsőségét kész védelmezni.
Minden bálványozó, ki mindeddig sátorába vissza nem tért, hanem a táborban még most is űzi a bálványozást, végeztessék ki, legyen bár testvére vagy barátja valakinek.
A héber szerint: mintegy háromezer. A fönebbi szám a leírók hibájából csúszhatott a Vulgátába, vagy pedig Móz. IV. 25,9. vagy pedig mivel a Kor. I. 10,8. a 8. vers végét némelyek összefüggésben vették a 7. versben innen vett idézettel.
teljesítvén Isten parancsát, fiaitokat s rokonaitokat sem kiméltétek.
az élők könyvéből. A szentek, ha lehetne, és a mennyiben vétek nélkül egyetlen eszköz lenne, még saját üdvöket is örömest feláldoznák, hogy az által a lelkek javát és Isten dicsőségét előmozdítsák. Rom. 9,3. (Ar. sz. János).
Némelyek szerint: helyben azonnal mirígyhalál által; mások szerint: később a vándorlás ideje alatt.
Ha értetek esedező angyal közbenjárása nélkül magam megyek veletek, ti vétkeitek által majd kényszeríthettek arra, hogy benneteket az úton elveszítselek.
a szomorúság kijelentéseűl.
Ez nem új parancs volt, hanem előbbi, melynek teljesedéséről már a 4. vers szól.
2 Móz. 33,7
Eddig Isten maga volt a fejedelem Izrael népe között, s a felhőoszloban szállt alá Mózes sátora elé a táborba; de többé nem akart lenni köztök, mint király (3. v.); azért vivé ki Mózes a táboron kivűl a sátort, hogy ott várja be az isteni fejedelem itéletét.
A héber szerint: gyülekezet sátorának.
holott te mondtad, hogy kedvelted vagyok. E kifejezés a keleti királyok szólásmódjától vétetett.
mutasd magadat, mint vezér; a héber szerint: mutasd meg nekem útaidat, szándékodat.
2 Móz. 33,14
azaz: Én magam. Az Isten, Mózes, könyörgésére visszaveszi fenyegetését, melynélfogva nem akart köztök lakni és vezérök lenni.
teljesítem kivánságodat.
2 Móz. 33,19
Ábrázolatban megmutatom neked minden jóságomat.
némelyek így fordítják: Kiáltom előtted: Jehovah! Kijelentem neked a megjelenő Istenség kegyét az emberek iránt. Móz. II. 34,6.
Egy ember sem láthat engem, míg a földön él; mert az Isten látása az egek lakóinak tartatott fenn (sz. Iren. naz. Gerg.).
Fenn azon hegyormon (34,2.), hol neked közönségesen megjelenek, állj egy sziklára, melynek ürege van hátad mögött.
és befödlek téged felhővel, mig stb.
Több sz. atyák szerint az Isten hátrésze alatt Jézus Krisztus emberisége és a földön alapítandó isteni országa értendő. E szerint az Isten Mózesnek valamely jelképes alakban megmutatta Jézus Krisztus kegyelmeit (19. v.), melyeket ő anyaszentegyházában a földre hozott.
várj engem.
azaz: korán reggel.
2 Móz. 34,5
a héber szerint: Mózeshez lépett.
2 Móz. 34,5
a héber szerint: És (Isten) kiáltá a Jehova nevét.
A héber szerint: Mondá Isten: Jehova! Jehova! az irgalmas Isten stb. a mi következik a 8. versig a harmadik személyben.
A héber szerint: De a ki nem mindig bocsát meg. Mások szerint: Ki nem hagy büntetlenűl. Ismét mások szerint: Ki előtt senki sem ártatlan stb.
Sötét berekben szokták volt a pogányok istenitiszteletöket tartani, s bálványaikat fajtalanság által tisztelni.
Vagy szeretetből féltő, féltékeny. Istennek oly viszonya van a lélekhez, mint a völegénynek menyasszonyához; ezért mondatik féltőnek, boszúállónak, ki maga mellett semmi vetélytársat sem tűr meg.
a sátoros ünnepet a polgári esztendő végén.
Isten itt megigéri, hogy az év három főünnepe alatt Izrael fiait semmi ellenség nem fogja merni megtámadni.
Lásd Móz. II. 23,18.
Mózes ekkor az Isten parancsait fénylő arczczal mondá el, hogy azok iránt Izrael fiaiban annál több tiszteletet ébreszszen; azután pedig befödött arczczal szólt velök; minek okát sz. Pál fejti meg. Kor. II. 3,13.
Lásd Móz. II. 25,2.
2 Móz. 35,11
a hajlékot, annak kárpitját és három takaróját.
a csapokat a deszkák alsó részén.
Lásd Móz. II. 27,19.
a külső boríték.
a napnyugat felé fekvő középtengerre.
a honnan Isten szólt, feleleteket adott. Lásd Móz. II. 25,22.
a párkány alá.
Lásd Móz. II. 25,34.
a tűzhely alatt itt azon helyet kell érteni, mely földszint a körület alatt a róstélyzaton belűl vala. Lásd Móz. II. 27,5. A héber szerint: mint 27,5.
2 Móz. 38,8
A régiek tűkrei nem üvegből, hanem érczből voltak.
Az asszonyok összegyűltek a gyülekezet sátoránál, (Lásd Móz. II. 33,7.) a mennyire az kész volt, vagy hogy annál valami szolgálatot p. o. tisztogatást stb. tegyenek, vagy hogy imádkozzanak.
az oldal hossza szerint.
Lásd Móz. II. 27,10.
vagy szélessége.
A frigysátor egyes részei a levitáknak adattak át, mert nekik volt kötelességök azokat őrzeni, a szent sátort felvonni vagy szétszedni.
Lásd Móz. II. 25,39. 30,13.
A héber szerint 100 talentom és 1775 siklus. Tehát összesen 301,775 siklus, mert egy talentomban 3000 siklus vala.
A héber szerint: 70 talentomot és 2400 siklust ezenfelűl… A főnebbi szám a vesszőnek áthelyezése által csúszhatott a Vulgátába.
2 Móz. 39,18
elől, hol a lánczok a vállszalagokhoz voltak erősítve, – és hátúl, hol a hát felé az alsó zsinórokhoz (L. Móz. II. 28,28.) az öv fölött karikákba kapcsoltattak.
A héberben részletesen van leírva, mikép történt a mellelő odakapcsoltatása az öv felé. V. ö. Móz. II. 28,26–29.
2 Móz. 39,19
t. i. a karikákat.
a vállravaló és mellelő.
Mózesnek.
t. i. Izrael fiait. – A sz. atyák a szövetség hajlékában és annak egyes részeiben Isten országának, a Krisztus Jézus által alapított anyaszentegyháznak előképét szemlélik. A következő hasonlatok a kettő között igen feltűnők. A szövetség hajléka egy egész volt, melynek részei tökéletesen összeillettek: Krisztus országa az anyaszentegyház minden tagjaiban a szeretet, a tökéletesség köteléke által van egybekapcsolva (Kol. 3,14.). A szent hajlék különféle takarókkal volt befödve, kivűlről különféle durva közönségesekkel, de belűlről szép- és ékesekkel: az anyaszentegyházban is az igazhivők külsőleg tekintetlenek, közönségesek, de bensőleg telvék ékességgel és szentséggel (Ének. 1,5. Zsolt. 44,14.15.). A szent hajlék belsejében volt a frigyszekrény, az asztal a kitett kenyerekkel, a jóillatú füst oltára s a gyertyatartó: az anyaszentegyházban Krisztus, a mi törvényünk, kiben a bölcseségnek és ismeretnek minden kincsei elrejtvék (Kol. 2,3.); ő a mindenkor jelenlevő, szentséges élő kenyér (Ján. 6,35.), az engesztelő közbenjárásnak (Ján. 17,9. Ján. I. 2,1.) szüntelen való jóillatú fűszere, s a hétágú gyertyatartó a Szentlélek hét ajándéka által (Izai. 11,2.). A szent hajlék mellett volt a tornácz minden izraeliták és a közöttük lakó idegenek számára: az anyaszentegyházban sokkal nagyobb a tornácz a Krisztus kegyelmeiben való részvételre; mert Krisztus mindenekért jött (Kol. 1,28.), és magát a kereszten, mint a tornáczban álló égőáldozati oltáron, föláldozta mindenekért, kik az ő szent áldozatának hasznaiban részesűlni akarnak.
Nizan havának első napján, mely az Egyiptomból történt kijövetel után a második évnek első napja volt. Vesd össze 15. v.
a kitett kenyereket.
láthatólag.
minden osztályaik szerint.