SZENT JÁNOS APOSTOL II. LEVELE.

EGY RÉSZ.

2 Ján 1,1

Vagy: idősebb (Senior), így nevezi magát János, részint mivel főpüspök volt, részint élemedett koránál fogva. Lásd Péter I. 5,1.

2 Ján 1,1

Lásd a bevezetést az első levélnél.

2 Ján 1,2

azaz, kiket szeretünk az igazságért, a kereszténységért, mely a felebaráti szeretetet parancsolja. Az igaz kereszténység igaz szeretetre kötelez bennünket, és ezen igazság, ha velünk marad örökké, örök lesz vele a szíves, kölcsönös szeretet is.

2 Ján 1,3

az igazságnál és szeretetnél, a hitnél és szeretetnél, a tevékeny szeretetnél fogva. Ez tesz bennünket képesekké, hogy mindig több kegyelmet és irgalmat, s épen ezért több békét is nyerjünk az Istentől. A Szentlélek nincs itt említve, mivel ő az Atya és Fiú alatt együtt értetik, minthogy ő az Atya és Fiú Lelke.

2 Ján 1,4

kik sz. Jánost valószinűleg meglátogatták.

2 Ján 1,4

kik az igaz tanítást követik.

2 Ján 1,5

a keresztény tanítás kezdetétől.

2 Ján 1,6

Ebben mutatkozik a szeretet átalán.

2 Ján 1,7

Szükség pedig inteni állhatatosságra a hallott tanítás mellett; mert sok stb.

2 Ján 1,8

hogy netalán elszakadván az igaz hittől, el ne veszítsétek az üdvöt, az örök boldogságot, mire a hit elfogadása által igényt szerzettetek.

2 Ján 1,9

Isten annak nem Atyja, nem barátja.

2 Ján 1,9

A görög szerint: Krisztus tudományában.

2 Ján 1,10

Kerűljetek minden viszonyt az ilyennel.

2 Ján 1,11

A békeköszöntés egyszersmind annak jele volt, hogy az üdvözlött rokonérzelmű, jóbarátnak ismertetett, még inkább pedig, ha vendégszeretőleg fogadtatott. Azért tiltotta el sz. János a hivőket a tévtanítókra nézve mind a kettőtől.

2 Ján 1,13

egy kitünő keresztény asszonyéi.