SZENT PÉTER APOSTOL I. LEVELE.
Simon Péter, az apostolok fejedelme (Máté 16,16. s követk.) és az anyaszentegyház főpásztora (Ján. 21,13. s követk.), kinek életkörülményei a szent evangéliomokban (Ján. 1,40–42. Máté 4,18–20. Luk. 5,1. s követk. Máté 26,37. Ján. 6,68.69. Máté 16,21. s követk. 17,24–26. Ján. 13,1–10. Máté 26. r. Ján. 18,20.21.), és az apostolok cselekedeteiben (1–12. r. 15. r. 29-ik jegyz. Galat. 2,11. Apost.cs. 28. r. 17-ik jegyz.) említtetnek, – először Antiokiában, azután Romában állította fel püspöki székét; de valamint a többi apostolok, úgy ő sem tartózkodott állandólag egy helyen, hanem bejárta a romai birodalom különféle tartományait, részint, hogy az evangéliom világosságát terjeszsze, részint pedig, hogy azokat, kik már a keresztény hitre tértek, ebben megerősítse. Hiteles bizonyságok szerint, Palesztinán kivűl Szíriában, Mezopotámiában, Kis-Ásiában, Görög- és Olaszországban apostolkodott. Minthogy első levelét a Pontus, Galátzia, Kappadócia, Bitínia és Ásia tartományaiban lakó keresztényekhez intézte, nem szenved kétséget, hogy Kis-Ásiának mindezen vidékein tanított. Ezen levélnek czélja volt, megerősíteni a keresztényeket azon meggyőződésben, hogy az ő hitök az igaz hit; továbbá a szenvedések és üldözések között állhatatosságra buzdítani, és az élet szentségére inteni. Rövid bevezetés után a keresztények fölséges reményéről (1,1–12.) inti olvasóit az apostol, hogy magas rendeltetésökhöz méltó életet viseljenek, különösen pedig, hogy egymást őszintén szeressék (1,13–2,12.). Azután a polgári (2,13–17.) és családi életre nézve (2,18–4,19.) némely különös kötelességeket ajánl; és inti az elöljárókat hivatalbeli kötelességeik lelkiisméretes teljesitésére, az alattvalókat engedelmességre; mindnyájokat pedig az Isten akaratán való megnyugvásra, s ez élet bajainak állhatatos elszenvedésére (5,1–11.). E levél Babilonból íratott (5,13.), mely alatt, az akkori keresztények között átalánosan divatozott szólásmód szerint, a pogány Roma városa értetik. Lásd Jel. 14,8. Mikor íratott e levél? bizonyosan nem lehet meghatározni. Minthogy sz. Péter az ő második levelét kevéssel Romában szenvedett vértanú-halála előtt írta (Péter II. 1,13–15.) ugyanazon hívekhez (Péter II. 3,1.), az idő pedig, mely e két levél küldése közt lefolyt, nem lehetett igen hosszú, ennélfogva föltehető: hogy ezen első levelet Kr. u. az 50. és 66. vagy 67. év közötti időszakban írta, mivel a 66. vagy 67. év Péter vértanúi halálának éve volt.
A második levélben sz. Péter inti a hiveket feddhetlen életre (1,3–11.), a keresztény hitben való állhatatosságra (12–21. v.), és figyelmezteti őket, hogy óvakodjanak a hamis tanítóktól és csábitóktól (2. r.), különösen pedig azoktól, kik az Úr második eljövetelét kétségbe vonják és megtámadják (3. v.). – Az első levél valódiságáról soha sem volt kétség; de a másodiknak hitelességéről az anyaszentegyház első idejében itt amott kételkedtek; miután azonban a laodiceai és kartágói zsinatban a hagyományok és az atyák bizonyítványai e levél szerzőjének nevére nézve megvizsgáltattak, és alaposaknak találtattak, már a negyedik század óta, mint sz. Péter valódi levele, mindig a szent könyvek közé számíttatott, s mint ilyet idézi azt a trienti sz. gyülekezet is az ő jegyzékében.
1 Pét 1,1
Lásd Rom. 1,1.
1 Pét 1,1
jövevényeknek itt a Palesztinán kivűl lakó s a zsidókból lett keresztények értetnek, a mennyiben ezek nem őslakói e tájaknak, hanem csak mint bevándorlottak telepedtek meg azokban. Választottaknak neveztetnek, mivel Isten örök végzésénél fogva hivattak a kereszténységre. „Kik elszéledtek“ t. i. a pogányok között (Jakab 1,1.). Mások átalában a keresztényeket értik, kik mint Isten fiai és a mennyország örökösei, e világra nézve jövevények, akárhol lakjanak. „Választottak“ azaz, elkülönözöttek a hitetlenek nagy száma közől. Lásd Péter I. 2,10. Zsid. 11,13.
A nevezett tartományok mind Kis-Ásiában vannak. Lásd Apost.cs. 2,8.9. 16,6.7.
választattak; – e szó ide vonatkozik, úgy, hogy értelme ez: A választottaknak, kikről Isten előrelátta, hogy a kereszténységre leendő hivatásnak meg fognak felelni, a Szentlélek által megszenteltetve, engedelmesek lesznek, és Krisztus vére által megtisztíttatnak. A Szentlélek által való megszentelés vagy újjáteremtés, ujraszületés (Ján. 3,5.) czélja a megváltásnak; ehhez eszköz Jézus váltsághalála és az embernek hite vagy engedelmes önmegadása Jézus iránt és mindaz iránt, mit ő tanít, parancsol és igér. A választottságról lásd Efez. 1,3–7. Rom. 8,29. A meghintésről lásd Zsid. 10,22.
Áldás, dicsőség és hála legyen az Atya Istennek, ki csupán kegyelemből, részünkről minden előleges érdem nélkül (lásd Rom. 3,24.), Jézus Krisztus váltságmunkájának erejével, minket új emberekké teremtett, hogy az örök élet reményét elnyerjük. – Az egész váltságmű helyett, Péter annak zárkövét, Jézus feltámadását, említi (vesd össze: Apost.cs. 23,6.). A keresztények reménye élőnek mondatik, részint, mivel az nem hiú, hanem valósággal teljesedni fog, részint, mivel annak tárgya az örök élet (Jerom. Ágost. Béda).
oly örökségre, mely, mint a földi javak, nincs kitéve mulandóságnak, elveszésnek, hanem örökké tart, mely nem tisztátalan kivánsággal biratik és élveztetik, hanem tiszta, angyali, isteni érzülettel (Ágost.).
1 Pét 1,5
kik, mivel Isten kegyelmével hisztek (reméltek és szerettek) stb.
Az utolsó idő az Úr napja, az itéletnap (Filip. 1,6.). E napon fog kijelentetni az igazak boldogsága; mert akkor kimondatik az ég angyalainak és a világ minden teremtményeinek jelenlétében.
ha ez lelketek üdvére nézve szükséges. Vesd össze: Jakab 1,2. s követk.
E kisérteteknek szükség bekövetkezni, hogy hitetek megpróbáltassék, mint az arany is tűzben próbáltatik meg, és hogy az aranynál még tisztábbak legyetek, dicsőséget aratandók itélet napján, mely azonban Istenre, a minden üdv szerzőjére, hárúl vissza. A görög szerint: az aranynál (mely veszendő, a tűzben stb.).
Az üdvösség átalán a kereszténység jótéteményeit jelenti itt és a síron túl. Ez üdvről, Krisztusról, az ő országáról, ezen ország javairól vizsgálódtak a próféták és jövendöltek.
A próféták vizsgálatának tárgya volt azon idő, melyben, és a körülmények, melyek között bekövetkezni kellett annak, mit Krisztus Lelke, ki bennök volt, nekik fölfedezett, t. i. a Messiás kinszenvedéséről és ezután következő megdicsőüléséről, min a kereszténység minden reménye alapszik.
1 Pét 1,12
mely prófétáknak azonban az időre nézve, melyben Krisztus meg fog jelenni, és föllépésének némely körülményeire nézve kejelentetett, hogy az ő megjelenését nem fogják megérni, hanem hogy jövendöléseiket felőle a ti számotokra (az utókornak) közöljék, jövendöléseiket, melyek azt tartalmazzák, mi nektek (az utókornak) most azon férfiak által hirdettetik, kik az égből küldött Szentlelket vették.
mely Szentlelket magok az angyalok is kivánnak fölfogni. A Szentlélek úgy vétetik itt, mint közlője, magyarázója a keresztény bölcseségnek, mint az összfüggésből kitűnik, tehát mint maga a keresztény bölcseség. A görög szerint: melybe (az evangéliomba) magok az angyalok is gyönyörrel tekintenek be. Mi azért nincs ellenmondásban a mi fordításunkkal, sőt mind a kettő ugyanegy eszmét fejez ki, mely egyébiránt eléfordúl Efez. 3,10. is.
1 Pét 1,13
mivel ily dicső reményetek vagyon.
készüljetek föl lelkiképen, mint a harczosok testiképen felövezik magokat, legyetek józanok hivatástok teljes öntudatában, s reményetek ama tökéletes üdvözítésben legyen, mely Krisztusnak itéletre leendő eljövetekor nektek adatni fog.
Isten szerint.
Istenfélők legyetek, miután oly drága áron váltattatok meg. A hiú, bűnös életmód hagyományozottnak mondatik, mivel minden vétkesség az eredeti bűnből fakad, mely apától fiúra átszármazik folytonosan (Rom. 5,12.). Krisztus szeplőtelen báránynak mondatik, mert mint ilyen volt előképezve a húsvéti bárányban, s megjövendölve a próféták által (Izai. 53. r. Jerem. 11,19. Zsolt. 37,14.15.).
1 Pét 1,20
Lásd Efez. 1,4. 3,11.
de az Isten országának utolsó fejlődési korszakában, a mostani időben, üdvösségtekért láthatólag is megjelent a földön. Lásd Zsid. 1,2.
ki maga hitelesítette őt, hogy a hit és remény alapja maga az Isten legyen.
A szeretet által való megtisztúlásról lásd Ján. 13,10. 10-ik jegyz. A görög szerint: az igazságnak engedelmeskedvén a Lélek által.
A szeretet alapja, azon ok, a miért egymást szeretnünk kell, az újraszületés; mert ezáltal válunk, bárminők legyenek is életviszonyaink, egymáshoz hasonlókká, Isten fiaivá, testvérekké, és pedig nem elenyészendő ivadékból való elenyészendő gyermekek, hanem az örökkévaló Istennek örökkévaló fiai, s épen ezért szakadatlan szeretetre kötelezettek. Az újraszületés eszköze az Isten igéje, mert az ebben való hit vezet keresztségre és bűnbánatra.
Összefüggésben az előbbivel, értelme ez: kik mulandó emberekből Istennek maradandó fiaivá változtatok át; mert hogy a természet szerinti, újra nem született ember Isten előtt meg nem állhat, s ennélfogva mulandó, ezt Izaiás próféta már e szókkal akarta kifejezni: „Minden test stb.“ csak az Úr igéje, és a mit ez létre hoz, az újraszületés marad meg mindörökké (habár az újraszületett is, mint az újra nem született, meghal ideiglenes halállal a mindenkivel közös eredeti bűn következtében). Az Úr igéje pedig az evangéliom, mely, ha hitben elfogadtatik, örökkévaló gyermekeket szül. Lásd bővebben értelmezését e prófétai helynek Izai. 40,6. s követk.
1 Pét 2,2
Lásd Péter I. 1,3.23.
tiszta, hamisítatlan tanítást, mely épen úgy táplálja Isten újraszülött fiainak lelkét, mint a tej a természet szerint születetteket.
Bizonyára kivánjátok is ezen észszerű, lelki tejet, ha már tapasztaltátok, mily boldogító hatása van az Úr jóságának, az ő váltságának sziveinkre. Isten, a ki szeretet, azokkal, kik neki magokat egészen átadják, különösen az imádságban érezteti ama benső gyönyörűséget, mely a természetfölötti kegyelem eredménye. E gyönyörűség székhelye a lélek, de mint sz. Tamás tanítja, részesűlnek abban alsóbbrendű tehetségeink is.
1 Pét 2,4
hittel és szeretettel eltelve.
1 Pét 2,4
a szegletkőhöz, mely mint legjelesebb része a lelki háznak, az anyaszentegyháznak, azon rendeltetéssel bír, hogy ennek két fő falait, a zsidókat és pogányokat, s minden egyes részeit egymás közt összekapcsolja, s egyszersmind azoknak alapúl szolgáljon. Lásd ezen eszme bővebb kifejtését Efez. 2,20. s követk. Az Úr élő kőnek mondatik, mert minden élet tőle származik.
Lásd Apost.cs. 4,11. s követk. Máté 21,42.
A hivők mindnyájan összevéve, és mindenik magában véve, legyenek élő kövek, azaz, olyanok, kikben Krisztustól az isteni szeretet élete vagyon, kik hozzája, rája épűlnek, hogy így vele szent egyességben lelki házat, szent papságot képezzenek, mely a bűnbánat, önmegtagadás, imádság és minden erények áldozatát bemutatja az Istennek, s így mivel ez áldozat Krisztusban, az ő szellemében mutattatik be, kedves lesz az Atya Isten előtt. Ez értelemben minden keresztény papságot visel; mert, úgymond sz. Leo, mi mutat úgy a papságra, mintha valaki Istennek tiszta lelkiisméretet s a valódi jámborság szeplőtelen áldozatát mutatja be a szív oltárán? Némelyek e belső papságból elég esztelenűl azt következtették, hogy nincs szükség külső papságra.
1 Pét 2,6
mivel a szellemi épületnek általa kell létesűlnie.
1 Pét 2,6
Jerusalemben, hol Krisztus keresztre feszíttetett.
Lásd Izai. 28,16. Rom. 9,33.
Ti egykor itéletnapján nem szégyenűltök meg, hanem általa tisztességet és dicsőséget nyertek.
a mire pedig hivatva is vannak; mert mindnyájan arra vannak hivatva, rendeltetve, hogy Isten Krisztus által ismerni és szeretni tanulván, egykoron üdvözűljenek.
1 Pét 2,9
Ti pedig olyanok vagytok, kiket Isten nemcsak meghivott, hanem kik a meghivást követtétek is, mi által elkülönzött, kiválasztott, szent községgé lettetek, mint egykor a zsidók Istennek földi népe voltak, elkülönözve a többi népektől (Móz. V. 26,17.18.).
1 Pét 2,9
Közőletek mindenik király és pap; király, mert érzelmei, indúlatai és hajlamai fölött uralkodik, s hivatva van, hogy mennyországban Krisztussal együtt uralkodjék. Azért nyertek egykoron a kereszteltek fejökre koronát, a bérmáltak fejszalagot. A kereszténynek papi méltóságáról lásd az 5. v.
Hogy annak dicsőitésére szolgáljatok, ki titeket a tévelyből és gonoszságból igazságra és erényre vezetett.
1 Pét 2,11
mivel e kiváncsi világban nem polgárok, hanem jövevények és zarándokok vagytok, ti, a mennyország polgárai.
s a lelki élettől megfosztanak, ha le nem győzetnek. Lásd Galat. 5,17. s követk.
hogy a ti jócselekedeteitek ösztönűl szolgáljanak nekik megtérésre, Isten kegyelmes látogatásának napjáúl, melyen magasztalják Istent az emberekben működő kegyelmekért. Az napon, midőn példátok által megtérnek, megtérésök által Istent dicsőiteni, s egyszersmind titeket igazolni fognak.
1 Pét 2,13
minden felsőbbségnek, minden, Istentől rendelt emberi hatalomnak.
A görög szerint: az Úrért; mivel az Úr Isten úgy akarja, hogy engedelmeskedjünk azoknak, kiknek ő a földön hatalmat adott. Lásd Rom. 13,1. s követk.
Mert azt akarja Isten, hogy ti minden elöljáróságnak engedelmeskedvén, elnémitsátok amaz oktalan embereket, kik tudatlanságukban a keresztényeket pártütésről vádolják.
Engedelmeskedjetek, mint olyanok, kik ugyan szabadok a bűn igájától, vagy legalább szabadok lenni törekednek (lásd Rom. 6,11.14. Ján. 8,32.), de kik szabadságukkal nem élnek vissza arra, hogy a lázadás, az ellenszegűlés gonoszságát szépítsék, hanem, mint Isten szolgái, engedelmeskednek minden ő rendeléseinek, tehát az elöljáróknak is, kiket ő rendelt.
1 Pét 2,17
Rom. 13,7.
szeressétek egymást, mint testvérek.
az kedves Isten előtt, és megszerzi továbbra is az ő kegyelmét.
keresztviselésre, béketűrésre.
ki sem tettel, sem szóval nem vétkezett.
A görög szerint: hanem arra hagyta magát, ki igazán itél.
Jézus Krisztushoz.
t. i. hitetlen férjeik.
oh jámbor asszonyok!
Ékességöket ne a mulandó küldíszben, hanem az erényes szívnek, a csendes, szelíd léleknek belső elenyészhetlen kincsében helyezzék, mi fölötte nagy becscsel bír az Isten előtt. Lásd Zsolt. 44. 28-ik jegyz.
Követvén a hajdankori szent asszonyok példáit, kiknek főékszerök volt a bizodalom Isten iránt, és az engedelmesség férjök iránt.
1 Pét 3,6
Lásd Móz. I. 18,12.
Bármi kellemetlenség érjen férjetek részéről, az engedelmességben nem tántorodtok meg. Sz. Péter itt ama nyers bánásmódra czéloz, melyet a férjek oly gyakran megengedtek magoknak nejök iránt.
1 Pét 3,7
Minden illendő dologban legyetek tekintettel gyöngeségökre. Lásd Préd. 7. r. 35-ik jegyz.
1 Pét 3,7
az örök boldogságban.
hogy az egyenetlenség, viszálkodás ne akadályozza a közös imádságot. A házastársak együtt imádkozzanak, miután egymáséi; és Krisztus is nagyobb áldást igért a könyörgésre, melyet többen egyetértve végzenek (Máté 18,19.20.). Ha egyenetlenségben élnek, együtt nem imádkozhatnak. Mindazáltal az egyenetlen házasságban is az ártatlan fél egyenkint magában és a többi hivekkel egyesűlve annál állhatatosabban könyörögjön, hogy a vétkes félnek életjobbúlást, magának a szenvedésben vigasztalást nyerjen.
különösen egykor az égben.
Lásd Zsolt. 33,13–17.
1 Pét 3,15
csak Jézus Krisztushoz és az ő parancsaihoz maradjatok hívek rendületlenűl.
a ti kereszténységteknek. A keresztény ember reménye, az örök boldogság, itt a kereszténység helyett vétetik, mivel az különösen alkalmas volt a pogányok rágalmainak megczáfolására. Ha t. i. a pogányok kérdőre vonták a keresztényeket, miért élnek oly önmegtagadó örömtelen életet, s őket ezért eszteleneknek mondották, a keresztények az örök üdvösséget hozták föl ellenökben, mint oly jót, mely mindennel fölér, melyért mindent érdemes elszenvedni.
a ti jámbor, keresztény élteteket.
1 Pét 3,18
Jobb ártatlanúl szenvedni, mivel ez által Krisztushoz lesztek hasonlókká. Krisztus egyszer halt meg, mivel tökéletes, egészen elegendő áldozatot mutatott be, melyet épen ezért nem volt szükség ismételni. Vesd össze: Rom. 5,3. Efez. 2,16. Zsid. 4,14. s követk. 10,19.
1 Pét 3,18
Istennel kiengeszteljen, egyesítsen.
Krisztus meghalt ugyan, az ő természeti, testi életére nézve, de lelke nem ölethetett meg; az ő lelki élete folyvást tartott, sőt még fölmagasztaltatott, megdicsőittetett, a mennyiben az ő emberi lelke átlépett ama tökéletes, megdicsőült állapotba, melyben utóbb, feltámadásakor teste is részt vőn.
mely lélekben.
1 Pét 3,20
A görög szerint: midőn Isten hosszútürése Noé napjaiban várta őket (hogy megtérjenek).
1 Pét 3,20
A 19. 20. v. értelme ez: Jézus megdicsőült lelke testének halála után leszállott az alvilágba, nem csak a szent ősatyákhoz, hanem azon hitetlenekhez is, kik azon időben ugyan, midőn a bárka építtetett, nem adtak hitelt Isten fenyegetéseinek, de midőn a büntető itélet rájok tört, hitben és bűnbánatban találták üdvöket. Ama jámbor ősatyáknak, és ezen, egykor hitetleneknek, utóbb megtérteknek hirdette Krisztus, hogy a váltságot véghezvitte és a mennyországot megnyitotta. – Mielőtt Krisztus meghalt, minden kimúlt lelkek, a jók úgy, mint a roszak, az alvilágba mentek. De ez magában úgy el volt különözve (Luk. 16,26.), hogy a jámborok oly helyre jutottak, hol a Megváltót várták, a gonoszok ellenben az örök kín helyére taszíttattak. Ez tulajdon értelemben pokolnak neveztetik, amaz pedig pokol tornáczának, mely szintén az alvilágban létezett, de egyszersmind előhely, tisztítóhely volt az égre. Lásd Zsolt. 6. 7-ik jegyz. Midőn az apostoli hitvallásban mondatik: „szálla alá poklokra,“ e szó alatt nem a tulajdonképen való pokol, az elkárhozottak büntető helye értetik, hanem értetik az alvilág, melybe Krisztus annyiban leszállott, a mennyiben annak egy részében, a pokol tornáczában megjelent. Fogságnak nevezi sz. Péter a pokol tornáczát, mivel a lelkek Krisztus eljöveteléig abban tartattak. Azért szól más helyen (Apost.cs. 2,24. 25-ik jegyz.) a pokol bilincseiről. A hitetlenek alatt némelyek olyanokat értettek, kik hitetlenségben és gonoszságban haltak meg, kiknek azonban Krisztus bűnbánatot hirdetett, hogy megtérítse őket, vagy legalább közőlük némelyeket. Mások szerint ezek megmásíthatlanúl elkárhozottak voltak, kiknek elkárhoztatását Krisztus megerősítette. Ez utóbbi vélemény azért nem valószinű, mivel a kárhozat megerősitése nem prédikáczió, különösen nem evangéliom (örömhír), a mint pedig Krisztusnak ezen tanítása 4,6. neveztetik. Az első vélemény azért nem fogadható el, mivel azok számára, kik hitetlenségben, tehát Isten kegyelmén kivűl halnak meg, nincs többé üdvösség (Préd. 11,3. 4-ik jegyz.). Ellenben a sz. atyák és régibb kathol. irásértelmezők, helyesen fogván föl a szöveg szavait, és egybevetvén az irásnak ez iránti tanitásával, alkalmas megfejtést találtak. Mivel t. i. egyrészről a szöveg csak oly hitetlenekről szól, kik azon időben voltak hitetlenek, midőn a bárka építtetett, s e mellett nem zárja ki, hogy ezen hitetlenek haláluk előtt még bűnbánatot tarthattak; más részről mivel határozottan áll az irás ama tanitása, hogy a ki hitetlenségben hal meg, üdvére nézve mitsem tehet többé, – tehát oly hitetleneket kell érteni, kik nem maradtak meg a hitetlenségben és bűnben, mint vízözönkor ama lázadó szörnyek (Jób 26. r. 4-ik jegyz.), hanem kik bűnbánat és töredelmesség által nem ugyan testi, de lagalább lelki életöket megmentették. Továbbá mondja a szöveg: Krisztus azoknak is prédikált, kik egykor hitetlenek voltak, tehát ezen hitetleneken kivűl még másoknak is prédikált, t. i. mindnyájoknak, a hajdankori jámboroknak és szenteknek; mert az „is“ szócska nem vonatkozhatik a földön élt emberekre, mivel nem is a földön tanító, hanem a pokol tornáczában prédikáló Krisztusról van itten szó. Hogy pedig sz. Péter itt e jámborokat nem nevezte, hanem kizárólag csak ama hitetleneket említette, ezt különösen az akkori zsidók között átalánosan elterjedt, azon vélemény fejti meg, hogy t. i. a kik a vízözönben elvesztek, Istentől egészen elvettettek, s még csak a közitéleten sem jelenhetnek meg. Ezen vélemény alaptalanságát sz. Péter nem tűntethette ki jobban, mint hogy épen ama szerencsétlenekből olyanokat hozott fel, kiknek Krisztus a váltságot hirdette. Ezek az összefüggéssel is egyebek fölött legjobban összehangzanak. Mivel t. i. Krisztusról mondatik, hogy ő mások bűneiért erőszakos halállal halt meg test szerint, de lelki életét megtartotta: úgy igen alkalmasan van szó azokról, kik saját bűneik miatt test szerint erőszakos módon haltak meg, de lélek szerint megmenekedtek. Ezenkivűl különösen példákúl is szolgálnak ez élet szenvedéseinek békés elviselésére, mire sz. Péter fölebb int.
a vízözönből test szerint. Lásd Móz. I. 6,14. s követk.
1 Pét 3,21
A görög szerint: mint most minket is annak képmása, a keresztség, üdvözít. A keresztvíz a vízözön képmásának neveztetik, mivel e kettő abban hasonló, hogy belőlök menekűltek jöttek ki: a vízözönből Noé és családja test szerint, a keresztvízből mindnyájan a keresztények lélek szerint.
A keresztség a jólelkiisméret biztositásának neveztetik, mivel a keresztelt magának jó lelkiisméretet, megtisztúlt, Isten előtt igaz lelket szerez Jézus Krisztus feltámadásának, azaz, váltságmunkájának ereje által. A jó lelkiisméret itt a megtisztúlt, megigazúlt lelket jelenti (lásd Ján. 3,5.), a föltámadás pedig mint Jézus váltságmunkájának tetőpontja, e váltság helyett vétetik, mi minden kegyelemnek kútfeje. Lásd Péter I. 1,3.
1 Pét 3,22
Lásd Máté 20,21. Márk 10,37. Apost.cs. 2,33.
1 Pét 3,22
Lásd erről Kor. I. 15,54. E szavak: „miután elnyelvén a halált“ nincsenek a görögben.
E nevezetek: „angyalok, hatalmasságok stb.“ az angyali lelkek különféle fokozatait jelentik (Kolossz. 2,8. s követk. Efez. 1,21.). Isten az angyalokat, mint szolgálettevő lelkeket használja szándékai kivitelére a világkormányzatban (Dániel 10. r. Zsid. 1,14.). Mivel Krisztus emberisége szerint is részt vesz az isteni világkormányzatban, ennélfogva az angyalok mind uralma alatt vannak. Egyébiránt a bűnösökért szenvedett (18. v.) Krisztus megdicsőitése itt azért említtetik, hogy a szenvedőknek (17. v.) bátorító példájok legyen, melyből következtethetik, mit várhatnak ők is, ha szenvedéseiket békével tűrik.
1 Pét 4,1
A görög szerint: szenvedett miérettünk, stb. Az apostol ismét visszatér az előbbi rész 18. versére, de abból más következtetést húz. Fönebb Krisztus szenvedéseit mint okot hozta föl arra, miért viseljük mi is békével a méltatlan szenvedéseket; itt Krisztus testi szenvedéseire és halálára alapítja testi vágyainknak, különösen a mi testünkben lakozó gonosz kivánságnak öldöklését, megtagadását.
1 Pét 4,1
Szánjátok el tehát ti is magatokat test szerint szenvedni a gonosz kivánság legyőzése által.
mert a ki elvállalja a szenvedést, hogy gonosz kivánságait megfeszítse, azokról lemondjon, az nem vétkezik többé, míg hű marad e gondolkozásához.
1 Pét 4,2
éljetek a testben stb.
az életből e földön.
A görög szerint: töltöttük, mi stb.
csak úgy még az e földön élőket, mint a már megholtakat, habár az élveket hajhászó pogányok azt hiszik, hogy ez élettel minden véget ér, s a megholtaknak nincs mit félniök valami bírótól.
mert épen, mivel még más élet is van, azért hirdettetett az elhunyt lelkeknek pokol tornáczában a bekövetkezett váltság örömhíre, úgy hogy a kimúlt lelkek, habár ama pusztán emberi, pogány gondolkozás szerint úgy tekintetnek, mint a kik csak elenyészendő testből állottak, de Isten előtt, mind a mellett, hogy test szerint meghaltak, lélek szerint élnek.
Ezen itélet pedig (5. v.), melylyel a világ vége van kapcsolatban, közeledik, idő szerint mindinkább jő.
A szeretet mindig kész megbocsátani felebarátja botlásait, bármily sok legyen ez. Vagy: A szeretet betakarja Isten előtt hibáinkat. Luk. 7,47.
1 Pét 4,11
híven, oly jól, a mint csak tőle telik, az isteni kegyelem útmutatása szerint.
hogy minden csak az Isten dicsőitésére szolgáljon, a mi Jézus Krisztus által rajtunk és bennünk eszközöltetik.
Lásd Péter I. 1,7.
1 Pét 4,14
mint keresztényeket, a keresztény érzület miatt.
mert a keresztény érzületben bírjátok ama lelket, mely záloga a ti jövendő tisztességteknek és dicsőségteknek (Rom. 8,11.12. Efez. 2,18. Tessz. I. 4,8.). A görögben még hozzá van téve: ki nálok káromoltatik, nálatok pedig áldatik.
1 Pét 4,15
A görög szerint: gonosztevő.
Némelyek szerint: a közbéke háborgatója.
1 Pét 4,16
ártatlanúl szenved csak azért, mert keresztény.
áldja Istent, hogy e nevet nyerte. A görög szerint: áldja Istent azért.
A kereszténységért való szenvedéseknek be kell következniök; mert most van ideje, hogy ez a világba lép. Ez pedig nem történhetik meg máskép, csak nagy küzdelmek között, mert a világ annak minden hatalmával ellene fog szegűlni, üldözvén azokat, kik azt elfogadják. Igy az itélet, a szenvedés, üldözés, küzdelem először az Isten országára, az anyaszentegyházra jő; végre pedig a büntetés annak üldözőit, a hitetleneket fogja sujtani. – A „mert“ szócska a 12. versre vonatkozik. Meg ne tántorodjatok a szenvedések miatt; mert most van ideje, midőn a szenvedések által meg kell kisértetnetek és próbáltatnotok. Az „itélet“ szó itt kettős értelmű. Az ártatlanúl szenvedő keresztényekre nézve ama küzdelmeket és szenvedéseket jelenti, melyeket Isten próbálásúl küld azokra; a hitetlenekre nézve pedig büntető itéletet jelent.
Ha az igaz is csak nagy fáradsággal, sok viszontagság elszenvedése után nyerheti meg az örök üdvösséget, hol fog az istentelen, ha a büntetés rászakad, biztos menedéket találni? E kép azon gonosztevőről vétetett, kit a büntetés mindenütt üldöz, és ki sehol sem biztos életéről.
ártatlanúl, mint keresztények, nem pedig rosz tetteik miatt.
1 Pét 5,1
a papokat és püspököket, kik ama nevezet alatt gyakran együtt értetnek (Tít. 1,5.).
1 Pét 5,1
az itélet közelléte miatt (Péter I. 4,17. s követk.). Azonban e szócska nincs meg a görögben.
1 Pét 5,1
Lásd Apost.cs. 1,22.
Lásd Rom. 8,18.
1 Pét 5,2
úgy, a mint Isten akarja, és csak Istenért. Ez sincs meg a görögben.
önként, szabadon; valósággal pedig csak az szabad, a ki szeret.
nem mint olyanok, kik zsarnoki önkénynyel, önhatalmúlag bánnak az Isten híveivel, hanem Isten akarata szerint szolgáljanak nekik, s a szolgálatra kész, szives szeretet által példányai legyenek az egész nyájnak. A hivők Isten örökségének, tulajdonának neveztetnek, mivel őket Krisztus drága vére által vette tulajdonáúl. Péter I. 2,9. A szolgálatra kész szeretetről, mire a keresztény elöljárók köteleztetnek, lásd Máté 20,25. Ján. 13,15. s követk. „szivből“ nincs meg a görögben.
1 Pét 5,5
Némelyek ezt a világi hivekre alkalmazzák, megkülönböztetésűl a papoktól és püspököktől (a vénektől). Lásd Apost.cs. 11. r. 24-ik jegyz. Mások a diakonusokat értik (Apost.cs. 6,6. 9-ik jegyz.).
A görög szerint: engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak, és alázatossággal ékeskedjetek.
1 Pét 5,6
Lásd Péter I. 4,17.
midőn itéletre jő. A görög szerint: annak idején, (az elrendelt időben).
Lásd Jób 1,7.
az alapon, és szegletkövön, Jézuson (Péter I. 2,4.).
Ez az igazi üdvintézet, melyben ti vagytok. Szilvánusról (Szilásról) lásd Apost.cs. 15,22.27.34.40.
1 Pét 5,13
Lásd a bevezetést.
az evangélista (lásd a bevez. Márk evangéliomához).
1 Pét 5,14
Lásd Rom. 16,16. A görög szerint: a szeretet csókjával.
A görög szerint: békeség.