MÓZES ELSŐ KÖNYVE. GENESIS.
Az egész szentírásnak első és hihetőleg legrégibb könyve a görög fordítás szerint, melyet a latin is követett, „Genesis“-nek azaz „Teremtés“-nek neveztetik, mivel abban a világnak és minden dolgoknak teremtése adatik elé. Mózes, az izraelitáknak Istentől választott és megvilágosított törvényhozója, valószínűleg még Egyiptomból történt kijövetele előtt szerzé azt, hogy az isteni törvényhozásnak alapúl szolgáljon, és népénél emlékezetbe hozza ama nagy irgalmat és jótéteményeket, melyeket Isten Izrael őseihez mutatott, minden népek közől őket választván ki, hogy közvetlen kijelentés által tanítsa, és közöttök a megváltás nagy munkájának utat készítsen. – Az e könyvben eléadott történet a világ teremtésétől kezdve, Józsefnek, Jákob fiának haláláig terjed, és időszámításunk szerint 2369 évet foglal magában.
1 Móz. 1,1
Az idő kezdetében, mielőtt valami teremtetett (sz. Ágoston. IV. later. zsinat.). Tehát a világ nem öröktől vagyon. Némely sz. atyák szerint e kifejezés: „Kezdet“ itt az Isten Fiát jelenti, mivel ez magát (Ján. 8,25) Kezdetnek nevezi.
semmiből (IV. later. zsinat) azaz mindenható akaratja által.
1 Móz. 1,2
idomtalan; a dolgok elemei még elválasztatlanúl, rendetlenűl és összevissza voltak zavarva. A föld nem volt egyéb, mint leendő dolgok örvénye, üres, puszta, minden fa, növény és élő lények nélkűl.
a dolgok elemei ősanyaga fölött, hogy minden abból alakúljon (sz. Jeromos, Ambrús). Lásd Zsolt. 32,6.
1 Móz. 1,3
Az Isten Igéje által lett minden. Zsolt. 32,6. Sirák 18,1. Ján. 1,1.2.3. Ime a Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek mint működék a teremtésnél! Némely sz. atyák szerint erre mutat a héber szó „Elohim (Istenek)“ is, mely e részben „Isten“ helyett többes számban fordul elé, s egyes számba tett igével kapcsoltatik össze.
Isten az őselemektől elválasztá a világosság anyagát.
hogy tökéletes, és czéljának egészen megfelel.
A világosságot sötétség, a napot éj előzte meg; azért számítják vala a zsidók, valamint később az anyaszentegyház is ünnepeinél a napot egyik estétől a másikig.
a földet környező lég. Isten úgy rendelé, hogy a vízelemek a légkör fölé emelkedjenek.
azaz: szolgáljanak jelűl, mértékűl az időkre, napokra és évekre.
Lásd 21. v.
Lásd 25. v.
Az ember lelke – szabad akarat, halhatatlanság és szellemi tehetség által, különösen pedig az igazság és szentség által hasonlít Isten képéhez. Efez. 4,24. Kol. 3,10. Ez utóbbi két tulajdon elveszett a bűn által, de Krisztusban ismét visszanyerjük azt, ha az ő parancsait és anyaszentegyházának rendeléseit követjük. Csak az igaz és szent ember uralkodik igazán a földön és teremtményeken; a bűnös ezeknek rabszolgája. – Mondá Isten: Alkossunk. Vesd össze e többes számról az 5-ik jegyz.
A héber szerint: azoknak egész serege vagyis az égen és földön létező teremtmények összesége.
1 Móz. 2,3
Az Isten megnyugován vagyis megszűnvén teremteni, megszentelé a nyugalomnapot, hogy azt az ember is szent nyugalomban töltse, miután hat napig munkálkodott.
melyet Isten gondolatában teremtett, és igéje által valósított.
A héber szerint: sűrű köd és gőz, mely eső hiányában a földet termékenyíti vala.
Isten az ember testét földből alkotá, és életet adott annak az Istenhez hasonló halhatatlan lélek által (Ar. sz. János).
harmadik nap. Móz. I. 1,9–13. A héber szerint: Plántála az Isten napkelet felé egy kertet Éden vidékén.
1 Móz. 2,10
A héber szerint: Éden tartományából.
A paradicsom négy folyója közől csak a két utóbbi, a Tigris és Eufrates mutatható meg a mostani földterűleten. Fizon alatt némelyek Fazist értik, az aranydús Kolchis közelében, Gehon alatt Oxust. Egyébiránt a sz. atyák tanitása szerint, a földi paradicsom helyét az emberek fel nem födözhetik.
nemes, jóillatú földmézga.
A héber szerint: Kús-földe; némelyek szerint ez valamely bizonytalan déli tartomány; mások szerint Scythia.
még nem orczája verítékével, hanem jókedvből és mulatsággal.
Itt a halandóság által a véteknek egyéb szomorú következéseit is kell értenünk.
A héber szerint: ki mellette (hozzávaló) legyen.
Kitűnik ebből, mily alaptalan azok véleménye, kik azt tartják, hogy kezdetben az ember nem volt képes gondolatait rendes élőszóval kifejezni.
Látá, hogy minden állat neme szerint páros, csak ő nem talála magához hasonló segítőt.
Több sz. atyák szerint: elragadtatást, melyben Ádám látá, mi történt vele. Lásd Jel. 1. r. 25-ik jegyz.
valamint szeretet által már lélekben egygyé lettek.
mert az ártatlanság ruhája födé őket (sz. Ágoston).
1 Móz. 3,1
miután a sátán által eszközűl használtatott az asszony elcsábitására. Bölcs. 2,24. Ján. 8,44. Jel. 12,9.
A héber szerint: Az Isten mondá-e valóban?
a kígyó által jelképezett sátánnak aljas, undok eledele mindazon bűn és tisztátalanság, melyekre az embereket különféle ármányai által csábítja.
1 Móz. 3,15
Ő, az Üdvözítő anyja; vagy: ő, az asszony magzata, vagy pedig a héber szerint: maga az Üdvözítő (Theod. Ágoston stb.).
Ő a sátánnak és pártjának hatalmát egykor egészen megtöri, míg ez neki csak némi károkat tehet.
A héber szerint: férjed után lesz kívánságod.
A héber szerint: temiattad. Ezentúl csak fáradalmas munka által fog gyümölcsöt teremni.
Isten, ki előtt semmi sem kicsiny, mert semmi sem nagy, az ő végtelen szeretetében.
1 Móz. 3,22
Isten ez által megszégyeníté az ember kevélységét, ki Istenhez hasonló akart lenni (sz. Ágoston, Theod.)
ily inséges állapotban.
Csak igazság és szentség által nyerhetjük azt lelkiképen ismét vissza. Őrízkedjünk a sátán kígyói ravaszságától, ki a test és szemek kivánsága és a nagyravágyó kevélység által mindenkor tőrbe igyekszik ejteni: akkor lesz részünk igaz hit és bűnbánat által az élet fájában, Krisztusban. Jel. 2,7.
azaz: erősöket és hatalmasokat (angyalokat) (Ar. sz. Ján. Ágost.) – A kerubok, egyebeken kivűl, jelképei voltak a törvénynek is. Móz. II. 25,18–22. Csak ha legyőzzük az önmegtagadás fájdalmát, mely a törvény hű követésével jár, akkor juthatunk lelkiképen ismét a paradicsomba, az élet fájához.
Isten égi tűz által emészté meg Ábel áldozatát, de nem Kainét (sz. Jerom.).
1 Móz. 4,7
a bűnnek büntetése.
a bűnös kivánságokat győzd le. A héber szerint: Nemde, ha jót cselekszel, akkor fölfelé tekintesz? és ha nem jót cselekszel, ajtó előtt fekszik a bűn, és kivánsága van hozzád, de te uralkodjál rajta.
A héber szerint: lakék Nód (a számkivetés) földén. Igy nevezteték utóbb azon tájék, hova Kain futott vala.
alapítója, kezdője volt a vándor pásztor-életnek.
azaz: megöltem, s a közben sebet és kékségeket kaptam.
Ha Kain gyilkosa annyira megbüntettetik, mennyivel inkább fog Lámeké, ki nem volt testvér-gyilkos, mint Kain!
Szet annyit jelent, mint rendelt vagy adatott.
Az elfajúlt Kain maradékai csak a földi javak után törekedtek, s mindinkább eltávoztak az Istentől; a jámbor Szet utódai pedig lelkök üdvéről gondoskodván, Istennek híven szolgáltak. Ime már ekkor is összegyülekeztek közistenitiszteletre.
mely a bűnbeesett Ádámnak képmása volt.
őt más helyre tévén át, melynek meghatározásában az irásmagyarázók különféleképen vélekednek. L. Sirák 44,16.
Noé nyugalmat jelent.
Ezen egész névsorban csak azon fiúk említtetnek, kik a Krisztus nemzetség-tábláján elésoroltatnak. Luk. 3,23–38. Ime a sz. irásban minden Krisztusra vonatkozik.
A vízözön előtt sokáig éltek az emberek, mivel az egész természet és különösen az embereké nem volt annyira elgyengűlve, mint ezt a vízözön utáni korszakban találjuk. Egyébiránt az emberek hosszú élete igen alkalmas volt arra, hogy a szent tanítmányok és történetek szóbeli hagyomány által tisztán és hamisítatlanúl megőriztessenek mindaddig, mig az irás-jelek föl nem találtattak; mert az atyák késő unokáikat is látván, fölügyelhettek arra, nehogy ezek az igaz őshagyományokat meghamisítsák.
1 Móz. 6,2
a jámbor Szet maradékai (Ar. sz. Ján. Cyrill. Theod.)
Kainnak romlott utódjai (sz. Ágoston).
1 Móz. 6,3
már sokáig nem marad.
1 Móz. 6,3
testiségben elmerűlt, testi érzésű. (Ar. sz. Ján. Ambr.).
még százhúsz évet nyer a bűnös emberi nem, hogy megtérhessen, mielőtt a büntetés bekövetkezik (sz. Ágost. Jerom.).
Isten emberileg szól az emberekhez.
Az Isten ránk, emberekre nézve, látszólag változtatja ugyan bánásmódját, a mint érdemeljük, de önmagát soha sem, és minden változás az ő megmásíthatlan gondviselésén alapszik (sz. Ágoston).
A héber szerint: fenyő- vagy czedrusfából, vagy átalában enyves, szurkos fából.
annak felső részén.
1 Móz. 6,18
téged meg akarlak menteni tieiddel együtt.
Vegyünk példát Noé jámborságáról; és ha Istennek élvén, Jézusnál, az ő anyaszentegyházában, mely az üdvösség bárkája, keresünk menedéket; akkor mint Noé, mi is elkerüljük az Isten büntető igazságát.
A tiszta állatok azok valának, melyeket áldozatra használni megengedtetett. Lásd Móz. I. 8,20.
1 Móz. 7,11
vagyis: novemberben; mivel akkor a gazdászati év szerint számitattak a hónapok; ez pedig oktoberben kezdődött a vetéssel.
A föld mélységében levő vizek egyesültek a tengerekkel s az ég záporával, hogy a földet eláraszszák.
1 Móz. 8,4
A héber szerint: tizenhetedik napján.
A héber szerint: Ararát hegységén.
1 Móz. 8,13
t. i. Noé életének.
1 Móz. 8,13
a mi oktoberünk kezdetén. Lásd Móz. II. 12,2. mert a választott nép Egyiptomból történt kijövetele előtt az esztendőszámitást őszszel kezdette vala.
1 Móz. 8,13
A héber szerint: fölszáradának.
ámbár még iszapos vala.
1 Móz. 8,21
kedvesen fogadá az áldozatot.
1 Móz. 8,21
A héber szerint: önmagában.
Ily igéretet tőn Isten Noénak kedvesen fogadott áldozatánál, melynek azért vala oly áldásos sikere, mert az az ó szövetség egyéb áldozataival együtt előképe volt Krisztus Jézus keresztáldozatának; mint ezt a sz. atyák tanítják. L. Móz. III. 1. r. 1-ső jegyz.
és többé nem jőnek oly rendetlenségbe, mint a vízözön idejében.
nektek jelűl, hogy én vagyok minden élet Ura, és azért óvakodjatok az állatok kínzásától és az embervér ontásától. (Ar. sz. Ján. Tamás).
ha titeket valamely állat megöl. L. Móz. II. 21,28.
t. i. az egész földet, mert egyes helyek és vidékek nem maradnak menten az árvíztől.
azaz: minden nemzedékre.
Isten ezen igérete bizonyságaúl és emlékeűl az esőzéskor feltűnni szokott szivárványt rendelé.
Noé a bornak részegítő erejét még valószinűleg nem ismeré.
Kámnak fia. Legérzékenyebb büntetése a szülőknek, ha gyermekeikben büntettetnek.
Noé áldása és átka beteljesedett; mivel Szemtől származott a választott nép, mely minden népek között egyedűl ismerte Urának az igaz Istent, és tisztelte méltóképen. Jáfet nagyszámú utódokkal áldatott meg, és később csakugyan Szem sátoraiban lakott, a mennyiben utódainak először lett az üdv hirdetve, mely a zsidóktól származott. Kám maradékai pedig az előbbieknek szolgái lőnek, mert az izraeliták őket legyőzvén, kiverték Kánaán földéről. – Átalán Ázsiában Szemnek, Afrikában Kámnak, Europában Jáfetnek utódai terjedtek el; a föld többi lakói ezekből egyik vagy másik törzshöz tartoznak. – Egyébiránt, hogy csak az menekedett meg, ki a bárkában volt, ez a sz. atyák tanitása szerint, előképűl szolgált arra, hogy az igaz anyaszentegyházon kivűl nincs üdvözűlés. Lásd Pét. I. 3,21.
és az ő utódaik.
sokakat hóditott hatalma alá.
1 Móz. 10,11
Mások szerint: Ezen földről méne ki (Nemrod) Assziriába.
A héber tulajdonnév: Rehobot-Ir, mely a Vulgata szerint város utczáinak fordittatott.
Örményország keleti részéről, déli Babylonba.
A héber szerint: hogy el ne szóródjunk az egész földön, (hanem messziről látván a tornyot, ismét könnyen összejöhessünk).
Istennek nem szükség valamely helyre mennie, mert ő mindenütt jelen vagyon; de midőn valahol rendkivüli dolgot tesz, mondani szoktuk, hogy megjelent. Ugy Istennek nem szükség valamit megnéznie, mert ő mindent lát; de a hol gondviselése különösen működik, mondani szoktuk, hogy oda tekintett (sz. Ágoston).
1 Móz. 11,9
a mi „zavart“ jelent.
Igy bűnteti Isten a kevélységet nyelv-, értelem- és hit-zavar által. Bárcsak egy hitben, egy nyelven szólhatnánk!
1 Móz. 12,1
még atyja halála előtt.
melybe a bálványozás beférkezett Józ. 24,2.3. Hasonlóképen váljunk el mi is, ha testiképen nem lehet, legalább lelkiképen, Krisztusért, oly rokoninktól, kik lelki üdvösségünkre nézve veszélyesek. Máté 19,29.
tebenned, mint a Messiás törzsatyjában. Gal. 3,8.16.
A héber szerint: Móre terebinteiig, terebintfás mezejéig.
Ez nem volt hazudság; mert Sárai vagyis Sára Ábrám mostoha-testvérének leánya volt. Móz. I. 20,12.
Sárai Fáraó által nem illettetett, mert régi szokás volt, a nőket több hónapig is előkészíteni, míg a király lakásába bévezettettek. L. Eszter 2,12. (sz. Jeromos). Ábrám nem is bocsátá árúba feleségét, hanem bízott Istenben, hogy Sárát kimenti a nagy veszélyből, melynek őt kitenni kénytelen volt, hogy a nagyobb veszélyt elkerűlje (sz. Ágoston, Ar. sz. János).
azaz: déli Kanaánba.
L. Móz. I. 11,27. V. ö. Máté 1. r. 24-ik jegyz.
Boldogok a békeszeretők; békeség okáért inkább engedjünk mi is, mintsem az atyafiúi szeretet közöttünk felbomoljon.
A héber szerint: és Sodomáig állítá fel sátorait. – Lóttal mi is gyakorta jobb helyzetet keresünk, és sokszor vétkes Sodomába jutunk. Azért elégedjünk meg azzal, a mink van, nehogy lelkünknek kárát valljuk.
mindörökre, ha t. i. utódaid is oly engedelmesek lesznek, mint te. – Ábrámnak valódi lelki utódai mindörökre Kanaánban laknak, a mennyiben ez előképe Isten országának és a mennynek, mint ezt a sz. atyák tanítják.
1 Móz. 14,1
A héber szerint: Elasszar királya. Elasszar egy kis tartomány volt Mezopotamiában.
a persák királya.
1 Móz. 14,3
A héber szerint. Siddim völgyében.
Lásd alább Móz. I. 19,24.
tehát az egész tartományt elpusztíták keletre, Palesztinától az Eufratesig.
1 Móz. 14,10
gyantás vermei.
a gyantás vermekbe.
az ellenséges királyok.
A héber szerint: fölfegyverze.
éjszakra.
1 Móz. 14,18
Jerusalem.
Istennek áldozá azokat, s a mi felmaradt, áldozati vendégségre használá. Melkizedek (igazság királya), ki egyszersmind Sálem királyának (béke királyának) is nevezteték, előképe vala Jézus Krisztusnak, az igazság és béke örökkévaló királyának. Az ő áldozata példázá a sz. misét. Lásd Zsid. 5. és 7. r. – Vajha mi is küzdenénk és győznénk, hogy örök béke-királyunktól, mi is tápláltatnánk és megáldatnánk!
Ábrám.
csak ezen szolgám van, s nincs magzatom, ki örökösöm lehetne; mi szerezhetne tehát nekem örömet?
éjjel.
Ábrám az Isten igéreteiben való erős hit által, mely cselekedetekben is nyilvánúlt (Móz. I. 22,10.), lőn igaz az Isten előtt. Lásd Rom. 4,2. Jak. 2,23. A hit jó cselekedetek nélkül holt.
Hiszem, de mondd meg nekem azt is, mikép fog az megtörténni? (Ar. sz. Ján., Theod., Ágost.).
áldozatúl.
Igy áldozának azon időben, kik egymás között szövetséget kötöttek. Lásd. Jerem. 34,18.
s a többi, ezen tartományban lakó kananeusok.
Itt Isten jelképe volt a láng, mely az áldozat részei közt átment, valamint azok átmennek, kik szövetséget kötnek.
1 Móz. 16,2
vedd feleségűl. Az ősatyáknak Isten elnézte, hogy több feleséget vegyenek. Lásd: Krón. I. 1. r. 7-ik jegyzet. (Ar. sz. Ján. Ágost. Ambr.).
A nők szolgálóik gyermekeit, mint sajátjokat szokták volt akkor tekinteni.
A héber szerint: Sérelmet szenvedek miattad. Én adtam őt neked nőűl, de midőn láttad merészségét, gátolnod kellett volna. (Ar. sz. Ján.).
azaz: Isten meghallgat, ránk tekint a tévelygésben és nyomorúságban; azért legyünk jövőre háladatosabbak, és ne távozzunk el tőle. – Némely sz. atyák véleménye szerint ezen angyal képében az Isten Fia jelent meg.
1 Móz. 16,12
A héber szerint: olyan lesz, mint a vad szamár, – mely, mint embertől futó állat, leghivebb képe a féktelen arab népnek, mely Izmaeltől származik.
1 Móz. 16,12
ő és utódai mindig villongásban fognak élni szomszédaikkal.
keletre tőlök az arab pusztában.
1 Móz. 16,13
Ágár.
szemléltem látható alakját, midőn elment. Lásd Móz. II. 33,20.23.
az élő Isten kútjának.
Ábrám annyit tesz, mint magas vagy fönséges atya, Ábrahám pedig, sokaság atyja.
mely ha a jelre nézve nem örök is, de örök a dologra tekintve, mely ezen jel által példáztatott. Példáztatott pedig ez által az eredeti bűntől leendő megtisztúlás, és az Isten malasztja által megszenteltetés (sz. Tam.). A körűlmetélés egyszersmind jele a szív belső körűlmetéltetésének, s a rosz indulatok és kivánságok fékezésének.
mert nem használta azon eszközt, melyet én egykor üdvözűlésére rendeltem (sz. Ágost.).
Sárai annyit tesz, mint az én fejedelemnőm, vagy is egyes család fejedelme. Sára pedig általában fejedelemnőt jelent, azaz: ki nem egyes háznép, hanem sok és nagy nemzetek anyja leszen.
örömében és csodálkozásában (sz. Ágost.). Lásd Rom. 4,19. stb.
az Isten megjelenő személyének.
Hogy Ábrahám vendégeinek egyikében ráismert a két angyaltól kisért Istenre, több sz. atyák tanítják.
csak látszottak enni. L. Tób. 12,19.
1 Móz. 18,10
egyik a vendégek közől, az Úr.
ha életben maradtok. Ez természetesen oly kevessé vétethetik itt kétkedő kifejezésűl, mint Kir. IV. 4,16. miután benne isteni igéret adatik.
Sára, nevetése miatt megdorgáltatik, mert kétkedett.
A sodomaiak gonoszsága oly iszonyú, hogy vádolóképen kiált ellenök, és engem boszuállásra hí föl.
vajjon elkövették-e valóban azon vétkeket, melyek hozzám kiáltanak? Isten itt úgy beszél, mint az emberi bíró, ki vizsgálatot tart, mielőtt büntet; és miért beszél emberileg? hogy jövendő megtestesűléséhez ez is előkészületűl szolgáljon.
t. i. a két angyal.
Ha látod Isten itéleteit a világra jőni, könyörögj, hogy legalább néhányan megmenekedjenek; mert sokat tehet a gyermeki könyörgés.
Természet elleni testi bűnre akartak velök élni, mely az embert a baromiságnál is alább sűlyeszti, és boszúért az égbe kiált.
1 Móz. 19,8
A réműlet, melyben Lót vala, mentheti némileg az ő bűnös ajánlatát (sz. Ágost.). Azt is hitte Lót, hogy ez által a népet megszelíditi. (Ar. sz. Ján).
A keletiek életveszélylyel is készek védeni vendégeiket.
Lásd Móz. I. 18,20.
a városok melletti síkságon, a Jordán körűl.
Lót azon angyalhoz szólt, ki fönebb (12. 17. v.) a szót vitte.
tehát kevésbbé bűnös, engedj meg annak, hogy abban én is menekvést találhassak. A héber szerint: Ime itt egy város, elég közel, hogy abba futhassak; hiszen kevés, (a mit kérek), oda akarok futni; nem kevés-e, hogy éljen az én lelkem?
azaz: kicsiny-, kevésnek.
A sz. atyák összhangzó magyarázata szerint itt némi árnyéka rejlik a Szentháromságról való tanításnak; t. i. Bocsáta Isten, a Fiú, tüzes esőt az Istentől, az Atyától; a Szentlélek, mint mindkettő Lelke, együtt értetvén.
A sodomaiak csak a földiekre és gonosz kivánságaik kielégítésére gondoltak vala; de rögtön rájok rohana az istenitélet. Ilyen lesz az Úr eljövetele is. Luk. 17,28–30. Tehát jól használjuk az időt, s ne vessük meg az Úr intését.
Ha az üdvözűlés útján vagyunk, ne ragaszkodjunk többé a mulandó földi dolgokhoz; nehogy megátalkodván, az üdvösséget örökre elveszítsük. Luk. 17,32.
Vigyázz, ifjú olvasó! nehogy itt a betű megöljön szellem nélkül, melyet felfogni még képes nem vagy.
Ezen vérfertőztetést semmiképen sem lehet egészen kimenteni.
Jelentése: az atyától.
Vesd össze e részszel a 12. r.
A héber szerint: korán reggel.
A mostoha-testvéreket feleségűl venni az akkori általános szokás szerint szabad volt (sz. Jerom.).
1 Móz. 20,16
Végy magadnak fátyolt, miből lássák, hogy már férjhez mentél; akkor a fátyol különbözteté meg az asszonyokat a hajadonoktól.
a titkolózáson. – A héber szerint: hogy megkülönböztetve légy (mint férjhez ment nő). Mások máskép magyarázzák.
azaz: nevetés vagy öröm fiának.
hogy fiát üldözi, mint az apostol mondja. Gal. 4,29.
Izmaelért.
Izsák maradékai fognak igazán gyermekeidnek tartatni, ők lesznek az Isten választott népe, melyből egykor a Megváltó származni fog.
Az eltaszított s a pusztában bujdosó Ágár előképe a zsidó egyháznak, mely egykori honából száműzetve, tévelyeg jelenleg is; Sára pedig példázza a keresztény anyaszentegyházat. Lásd: Rom. 9,7. Gal. 4,24.
Isten oltalmazta őt.
A pásztor-népeknél keleten, hol néha több mérföldnyire sem lehet vizet találni, egy kút igen nagy fontossággal bír.
vagyis: az esküvés kútjának.
A héber szerint: az esküvés kútjánál.
azaz: istenitiszteletet tartott.
A héber szerint: Móriára, igy neveztetik vala azon hegy, melyen később a templom épűlt Jerusalemben.
A héber szerint: korán reggel.
Ábrahám erősen hivé, hogy ha fiát, Izsákot, feláldozza is, Isten azt vissza fogja adni bármiképen. Lásd Zsid. 11,17. (sz. Ágoston).
Izsák, ki ez egész történetben Jézus Krisztus előképe, hasonlít a Megváltóhoz, ki önvállain vivé a keresztet, melyre fölfeszítteték. (sz. Ambr.).
A jámbor hagyomány szerint, ugyanazon helyre, hol magát érettünk Jézus Krisztus feláldozta vala. (sz. Jerom.).
Igy mutatá meg Isten ez előkép által, miképen egyetlen Fiának sem kegyelmez, hogy a kik benne hisznek, el ne veszszenek, hanem örök életök legyen. Ján. 3,16. Rom. 8,32.
Áldozzuk fel Istennek a legkedvesebbet, ez által lesz hitünk tökéletes. Jak. 2,21.
A hol legnagyobb a szükség, ott legközelebb van az isteni segítség.
Krisztus Jézusban. Lásd Gal. 3,16.
A keletiek a város kapujánál szoktak volt itéletet tartani, és egyezkedni.
A héber szerint: De mi ez mindkettőnkre nézve, vagy kettőnk között? t. i. csak csekélység.
A mi pénzünk szerint, mintegy kétszáz forint.
A patriarkák, midőn esküdtek, a tomport illették, mivel megigértetett nekik, hogy az ő ágyékukból fog származni a világ Megváltója, kiben minden népek megáldatnak (sz. Jerom. Ambr.).
Te se kelj egybe olyannal, ki a legfontosabb s legszentebb dologra, a hitre nézve veled egyet nem ért.
Háránba. Móz. I. 27,43.
add, hogy elém jőjön, a kiért járok, adj szerencsét.
Egy arany-siklust annyiban vehetni, mint a mi egy aranyunkat.
Lábán.
unokáját. Rebekkának atyja Bátuel, nagyatyja pedig Nákor, Ábrahám testvére vala. Lásd Móz. I. 11,27.
a leányéi.
Lásd Móz. I. 16,14.
Azon idők szokása szerint az eljegyzett nő csak akkor láthatta födetlen arczczal jegyesét, ha már vele összekelt.
A pásztor-fejedelemnők külön sátorban laktak.
Sz. Ágoston Ábrahám ez utóbbi házasságában elétüntetve látja azon igazságot, hogy valamint Cetúra fiai, úgy a világ fiai is csak mulandó javakban részesűlnek, ellenben az Isten fiai Izsákkal a valódi legfőbb jót, az örök boldogságot nyerik meg.
Ezen kifejezés az örökkévalóságban való hitre mutat, mert közös temető-helyről még akkor szó sem volt.
Izmael és az ő utódjai.
Mit kért Rebekka, s mit felelt Isten, nem tudjuk. Talán imádkozott, és belsugallat által nyert feleletet. Vagy talán Isten angyal által vagy álomban nyilatkozott neki (sz. Ágoston).
1 Móz. 25,23
Két nemzet törzsatyái: Esau és Jákob.
az elsőszülött a másiknak, vagyis: az idumeusok a zsidóknak. Lásd Móz. I. 27. r. 5-ik jegyzet.
1 Móz. 25,25
Esau, azaz: szőrös.
Jákob, azaz: sarkát vagy talpát fogó.
Inkább kedvelé otthon a csendes magányt.
azaz: vörhenyősnek, vörösnek.
azaz: a bírói és papi hatalom előnyét és a kettős örökségrészt.
az elsőszülöttség nekem örök földi jólétet úgy sem adhat.
Mulandó földi javakért mennyei örökségedet el ne tékozold. Lásd Zsid. 12,16. Abdiás 1. s köv.
azaz: vérszerinti rokonom. E helyett van a héber név, testvér.
vagy: Gerara völgyébe.
1 Móz. 26,33
A héber szerint: esküvésnek.
Esküvés kútjának.
az Isten elött, az Istentől adott hatalommal.
Atyád nem fog téged megátkozni. Ettől Isten megőriz, a mint én tudom (lásd Móz. I. 25,23.). De ha még is kétkedel, szálljon rám atyád haragja. (Theod.).
Valamint Rebekka úgy Jákob tettét sem lehet egészen menteni; Rebekkának ugyan kijelentette volt Isten (Móz. I. 25,23.), hogy az elsőszülöttség Jákobra fog szállani, Jákob pedig az elsőszülöttséget megvévén Esautól (Móz. I. 25,33.), erre igazságosan igényt tarthata, és mégis vétkes úton, csalárdsággal akarák czéljokat érni. Ebben hibáztak; bizonyára legyőzhetlen tudatlanságban kellett lenniök az iránt: hogy a jó czélra vétkes eszközökkel élni, tilalmas. (Ar. sz. Ján.). Egyébiránt Isten, néha a jámborok elesését is megengedi, hogy mi azáltal annál vigyázóbbak legyünk. Lásd Kor. I. 10,12.
A régiek jóillatú szerekkel látták el ruháikat.
Jákob utódai, a zsidók, Dávid alatt több nemzetet hóditottak meg, ezek közt az idumeusokat is, kik Esautól származtak volt. (Kir. II. 8,14.). Azonban az atyai áldás Jézus Krisztus által ment igazán teljesedésbe, úgymint, ki Jákob véréből származott és azért jött, hogy minden nemzetek szolgáljanak neki (sz. Ágoston.).
azaz: sarkát fogó-, sarka után leselkedőnek.
1 Móz. 27,40
harczokban nyerendő zsákmányból fogsz élni, mi leginkább teljesűl a puszták arabjain, kik nagy részben Esautól származnak.
Esau utódai, az edomiták, a Jákobtól származott Dávid alatt szolgaságra vettettek; de Júda királya, Jóram alatt magokat kiszabadították. Kir. IV. 8,20.
Ha Esau Jákobot megöli, akkor Esau is, mint gyilkos, vagy megöletett, vagy a vérboszú kikerűlése végett megszökni kényteleníttetett volna. Lásd a vérboszúról Móz. IV. 35. r. s követk.
Lásd Móz. I. 26,35. Az e részben eléadott eseményt megengedé Isten történni, hogy az által példázza, miképen Jézus Krisztus a bűnös elsőszülöttnek, Ádámnak alakját magára vette, bűneinkkel magát mintegy befödte, hogy azokat eltörölje, s a mennyei Atya áldását nekünk megnyerje (sz. Ágoston).
„és“ itt annyi mint „azaz“, t. i. ivadékodban, Krisztusban.
Ez álom különösen elétünteté a veszélyes útra induló, gondos Jákobnak az isteni gondviselést, és megmutatá, hogy Isten jól tudja mindazt, mi a földön történik; tudja kivánságainkat is, és hogy ő felőlünk legjobban gondoskodik. Lásd Ján. 1,51. Cyrill. Theod.
1 Móz. 28,17
azaz: mily szent, s azért mily tiszteletre méltó hely az.
mennykapuja, mivel ott az angyalok föl s alá járának, ki- és bemenének.
emlékjeléűl az Isten különös kegyelmének, melyben itt részesűle.
azaz: Isten házának.
Nem csak bel- és kültisztelettel hódolok neki, mint eddig, hanem ezen kivűl különösen még oltárt emelek, s vagyonom tizedét fölajánlom.
A kút hosszabb ideig nyitva hagyatván, vize is megmelegedett volna, s a szél is behordta volna homokkal.
a mint szokás volt a közelrokonok között.
unokaöcscse; ezek a zsidóknál testvéreknek hivattak.
Közelrokonom vagy, nálam maradhatsz.
A menyasszonyt fátyollal befödve volt szokás bevezetni.
azaz: Ime, fiú!
azaz: meghallgattatás.
azaz: ragaszkodás, egyesűlés.
azaz: dicséret, dicsőités.
azaz: hogy gyermekeit magaméinak tekinthessem.
azaz: itélő, vagy itélet.
azaz: viaskodó, vagy harczoló.
Megjegyzendő: hogy nem Jákob kivánta a szolgálókat, hanem feleségei erőszakolták rá. Lásd Móz. I. 16,2. és Krón. I. 1,1. 7-ik jegyzet.
azaz: szerencse.
azaz: boldog.
oly növény, melynek a balvélemény azon erőt tulajdonítá, hogy a magtalan nőket termékenyekké teszi.
azaz: jutalom férfia; vagy: itt a jutalom.
lakhely, vagy együttlakás.
azaz: itélet.
azaz: hozzáadás.
nem kivánok meghatározott bért, hanem a mi következik.
A héber szerint határozottaban: Megjárom ma egész nyájadat, (a juhokat és kecskéket), és kiválasztom mind a tarkát és szeplőst és feketét a juhok közől, mind a szeplőst és tarkát a kecskék közől: ez legyen bérem.
A héber szerint: És igazságom mellettem fog tanúskodni, mikor te eljövendesz, hogy meglássad az én jutalmamat. Mind, a mi nem lesz szeplős és tarka a kecskék között, és fekete (és szinte szeplős és tarka) a juhok között, az általam lopottnak mondassék. (Az ellésből én csak a szeplős és tarka kecskéket s a fekete, tarka és szeplős bárányokat kivánom.).
Lábán ezzel meg is elégedhetett, mert a juhok a szabad ég alatt majd mind fehéret, a kecskék majd mind feketét ellenek.
Határozottabban s a 32-ik verssel inkább összhangzólag a héber szerint: És elválasztá azon nap a tarka és szeplős bakokat, s mind a szeplős és tarka kecskéket, mind a melyeken valami fehér volt, és mind a feketéket (a tarkákat is) a juhok között, és átadá fiainak. – Jákobnak pedig egészen fehér juhnyájat és egészen fekete kecskenyájat adott, hogy hasonlókat elljenek.
hogy a nyájak össze ne keveredjenek.
A mesterfogás, melylyel Jákob a juhok és kecskék nézlelődésére hatott, nem sül el mindig; hanem Isten sikeresíté azt (Ar. sz. János), hogy Jákobnak hétévi szolgálatáért (Móz. I. 29,23.25.27.) kárpótlást adjon.
1 Móz. 30,40
A tarka bárányokat, melyeket Jákob, mesterfogása által nyert, elkülönzé Lábán fehér bárányaitól.
1 Móz. 30,40
a fehér juhok és fekete kecskék.
A héber szerint e vers: Elválasztá Jákob ezen bárányokat is (melyeket mesterfogása által nyert), és (Lábán elkülönzött fehér) juhnyáját fővel fordítá a tarkák felé (a maga tarka bárányai felé); és a feketéket (Lábán minden fekete kecskéit) Lábán fehér juhai felé; – hogy e más mesterfogás által is tarka bárányokat és kecskéket nyerjen.
tavaszkor.
1 Móz. 30,42
késő őszszel, novemberben.
A késő egybeeresztés után gyenge bárányok lettek, mert az anyajuhok azokat téli időben hordozták; s ezek mind Lábán részére hagyattak. A korábbiak pedig erősek voltak, mert a kövér legelőjű nyári időben hordoztattak. A héber szöveg szerint, Jákob, mesterfogását akkor tevé, mikor az erős juhok egybeeresztettek, tehát őszkor a jó nyári legelő után; – ellenben elhagyá azt, midőn a gyenge juhok tavaszkor a rosz téli legelő után fogantattak. Egyébiránt, hogy Jákob Lábánnal igy cselekedett, Isten rendeléséből történt, (Lásd Móz. I. 31,9.11.12.), s ebből látható, hogy Isten a háladatlan világnak tett hív szolgálatot titokban mint jutalmazza meg, és sokszor annak kincseiből akaratján kivűl is kárpótlást ad. Lásd Móz. II. 12,36.
A héber szerint: Mikor pedig viszontag azt mondotta: Mind a szeplőseket vegyed béredűl, – minden nyáj szeplőseket ellett.
Isten jelentette ki Jákobnak álomlátás által, hogy tarka bárányokat fog nyerni, s így helyeslette mesterfogását, hogy a miben Lábán megcsalta, kárpótlása legyen. Lásd Móz. I. 30,37–43.
az angyal által tehát itt az Istent kell érteni. L. Móz. I. 28,18.19.
melyeket Lábán és családja az igaz Istenen kivűl imádott. Zakar. 10,2. szerint azok bálványalakok voltak, melyeket a jövendő dolgokról szokott vala kérdeni; mások szerint, talizmánok voltak, melyek által magát a rosztól megvédhetni vélte.
az Eufratesen.
A világ fiai bármily ellenséges indúlattal vannak is az igaz hivők iránt, főkép ha látják, hogy bálványaik megtámadtatnak: mindazáltal szivök mégis az Úr kezében van, ki azt arra hajtja, merre akarja, mint a vízfolyásokat (Péld. 21,1.), és megköti kezeiket, hogy akaratjok ellen is szivességet mutatnak.
teve-nyereg alá.
és az, kit Izsák fél, t. i. az Isten.
t. i. Lábán kaldeai, Jákob héber nyelven, de mind a kettőjén egy értelmű volt a bizonyság halma vagy tanú-domb.
Legyen tanú, ha egymással ellenségeskednénk. A héber szerint: átjövendesz hozzám ellenséges szándékkal.
1 Móz. 32,2
mely engem védeni fog Esau ellen. – Isten küldé az angyalokat, hogy Esautól való félelmét eloszlassa (Ar. sz. János). Igy táboroznak az Úr angyalai azok körűl, kik őt félik (Zsolt. 33,8.); s ha lelki szemeink nyitva volnának, a hit által mi is láthatnók őket (Kir. IV. 6,17.)
tulajdonképen kettős tábornak, t. i. Jákobénak és az angyalokénak.
Jákob patakján, mely a Jordánba foly.
Némely sz. atyák ezen férfiút az Isten Fiának tartják, ki emberi alakban küzde Jákobbal. De mivel ezen küzdő férfiú Ozeásnál 12,3. angyalnak neveztetik, több sz. atyák véleménye szerint angyalnak kell őt tartani. Jákob ugyan e rész 30. v. fölkiált: Láttam az Urat szinről színre! de ezt csak képleges értelemben kell venni, mert Ján. 1,18. szerint: az Istent soha senki sem látta. Egyébiránt ezen küzdés egyszersmind képe életünknek, melyben külső és belső elleneinket csak akkor győzhetjük le, ha buzgó imádságunk által Istenen mintegy szent erőszakot teszünk, és őt könyörgéseinkkel meggyőzzük (sz. Paulin).
Ez által megmutatá, hogy legyőzhette volna Jákobot. Igy engedi magát Isten legyőzetni imádságainkkal, azután megöli bennünk a bűnös kívánságok hatalmát, hogy bennünk a lélek ereje növekedjék (sz. Paulin).
1 Móz. 32,26
könyek között Oze. 12,4. szerint.
Légy te is állhatatos az imádságban, hogy áldást nyerhess.
azaz: Istennel küzdő.
1 Móz. 32,30
azaz: Isten színe, vagy képe.
azaz: láttam Istent, és mégsem haltam meg, ámbár azt mondják, hogy a ki mennyei jelenést lát, annak meg kell halnia.
A héber szerint: míg bátyjához közel ment.
Jóságod annyi bizodalmat öntött belém, mintha azt maga Isten öntötte volna.
Igy határozá el magát Jákob, de később megváltoztatá szándékát e szabadságában állott útra nézve.
marháinak.
A héber szerint: száz kesitán, melyet némelyek bárány-képnyomattal bíró pénznek tartanak.
A héber szerint: és nevezé azt: az Isten Izrael Istene.
hogy a városi leányok ékességeit lássa ünnepkor Szikemben.
Dina még elrablójának házában vala. (V. ö. 26. v.).
Jákob roszalását gyermekeinek ezen tette fölött még inkább kijelenté alább 49,5.6.7. a mi valóban igen vétkes tett is vala; mert Simeon és Lévi nemcsak álnokúl és igaztalanúl, hanem embertelenűl és kegyetlenűl is bántak a szikemitákkal, istentelen boszújokra visszaélvén a körűlmetélés szent szokásával.
Talán a feldúlt Szikem-városból hoztak magokkal bálványképeket, vagy a vett rabszolgák közt voltak bálványimádók. – A tiszta vagy új ruha példázta a bűnbánatot s a bűnös jobbulását. Lásd Kir. II. 12,20. Móz. II. 19,14.
A fülfüggők valamely bálványnak voltak szentelve, s a vakhit azokat óvószereknek tartá az igézés vagy nyavalya ellen.
bort öntött a kőre, mely oltár gyanánt szolgált.
ki neki öregségében jobb keze azaz segítsége, támasza fog lenni.
Lásd alább Móz. I. 49,4.
Móz. I. 26,34. Esau két feleségének más neve említetik, de azért nem más személyek; a szentírásban gyakran eléfordul, hogy egy személynek több neve is vagyon.
1 Móz. 36,19
az edomitáknak.
A szentírás többször ismétli, hogy Esau Edom, vagy is földies érzelmű.
mielőtt Esau oda ment.
Esau és maradékai nagy nemzetté lőnek, míg Jákob és ivadékai mint jövevények zarándokoskodtak, példázván az igazakat, kik e földön jövevények, és boldogabb hazába vágyódnak.
vagy Jób, a béketűrés jeles példánya, több sz. atyák véleménye szerint.
még nagyobb irigységnek stb.
mely már nem volt alkalmas az esővíz fölfogására.
körűlbelűl tíz forinton.
a limbusba, hol az ősatyák várakoztak az Üdvözítő eljövetelére.
Ha valamely férfi gyermek nélkül halt meg, legközelebbi rokona vette el özvegyét, s az igy született gyermek a megholt férfi örököseűl tekintetett.
Nem akart oly gyermekeket, kik nem viselik az ő nevét.
tudniillik: a zálogot.
Támár, mint Széla jövendő neje, Júdás családjához tartozott, ki mint független pásztorfejedelem akará rajta a fajtalankodás büntetését végrehajtani.
Nem ocsmány bujaságból vétkezett, hanem hogy magzatot nyerjen (sz. Jerom.); de vétkét e szándéka nem menti ki, mert nem csak fajtalanságot, hanem egyszersmind vértörést is követett el.
1 Móz. 38,29
Miért hasítottad meg a burkot, hogy előbb jőnél ki testvérednél?
azaz: Szakadás, hasítás.
azaz: Eredt vagy megjelent, mivel előbb jelent meg. Tehát Fáresz lőn az elsőszülött, Dávidnak és Krisztusnak ősatyja. Lásd Móz. I. 49,8.9.10.
Ezen tömlőcz Putifár házánál vala. Móz. I. 40,3.4.
ki maga Putifár vala. u. ott.
Az álommagyarázás Isten ajándéka, és Isten ad nekem kegyelmet álmaitok megfejtésére.
Az egyiptomiak, valamint más régi népek is a gonosztevőnek előbb fejét vették, azután pedig testét egy fára akasztották.
Itt a termékeny és szűk esztendők képei a Nilus folyamból jöttek fel, melynek kiáradásától függ Egyiptom termékenysége.
A szerencsét, melyet neked mondok, nem én jelentem meg, hanem Isten. Azaz: Nem természetes belátásomnál fogva, hanem Istentől megvilágosíttatva fejtem én meg álmaidat.
Az utóbb következő drága időkben az előbbi bőségről az országban semmit sem fognak tudni; mert a szükség igen nagy lesz.
1 Móz. 41,42
A gyürű pecsétje vala a királynak, belemetszett nevével; a kinél a pecsétgyürű volt, a király nevében rendelkezhetett.
a legfinomabb vászonköntösbe.
A mint én Fáraó vagyok, úgy parancsod stb.
1 Móz. 41,45
a nép szabadítójának. (sz. Jerom.).
Egyiptomban a papirend volt a nemesrend.
azaz: elfeledtető.
azaz: gyümölcsöző, növekedő.
és azért nem akarok ártatlant elveszteni.
A büntetés megnyitja a szemet, melyet a vétek bezárt vala (sz. Gergely).
Rákeltől, ki csak Józsefet és Benjamint szülte vala.
Mások szerint: balzsamot.
1 Móz. 43,32
Az egyiptomiak nem ettek Józseffel, mert Egyiptomban a királyok s főrangúak előnye volt tulajdon asztaluknál enni.
mert a zsidók állatokat evének, melyeknek az egyiptomiak istenitiszteletet adtak.
mindnyájan koruk szerinti rendben ültek.
1 Móz. 43,34
Ez igen nagy kitűntetés volt, mert az egyiptomi királyok is ünnepélyes lakomáknál csak kettős részt tétettek magok elé.
Ez a sz. írásban annyit tesz, hogy jóllakának (sz. Ágoston), l. Zsolt. 64,10. vagy, jó kedvök lett. L. Agg. 1,6. Péld. 11,25.
József itt az egyiptomiak nézetét mondá ki, a kik felőle úgy vélekedtek. (sz. Ágost. Tam.). Olvassuk több régi népekről, hogy poharaik voltak, melyek midőn megtöltettek, azok fenekéről akarák a jövendő titkait megjósolni.
Az Isten megbüntete minket, e balesetet büntetésűl adta ránk, mert vétkeztünk József testvérünk ellen.
gondviselőjévé, tanítójává.
mi a megtelepűlésre szükséges. A héber szerint: Ne sajnáljátok házi eszközeiteket.
Össze ne veszszetek, egymásnak szemrehányást tévén miattam.
1 Móz. 46,4
utódaidat és a te csontjaidat. Lásd Móz. I. 50,5.
mikor meghalsz.
Her- és Onanon kivűl, kik Kanaánban haltak meg.
Jákobon kivűl.
Jákobbal, Józseffel és ennek két fiával együtt.
mivel leölik azon állatokat, melyeknek az egyiptomiak istenitiszteletet adtak.
hogy a király katonákká ne tegye őket.
azaz: Fáraó annak tulajdonosa lőn, ki azelőtt csak kormányfelsőséget gyakorlott fölötte.
A héber szerint: Igy az ország Fáraó tulajdona lőn, és ő a népet más városokba helyezé el Egyiptom egyik szélétől a másikig. – Ez által mutatta meg József, hogy Fáraó tulajdonosa Egyiptomnak, és azt adhatta, a kinek akarta. Ez által az izraelitáktól, kik Gesszen földét nyerték, sok szemrehányás elháríttatott.
József visszaadá az egyiptomiaknak földeiket, s hihetőleg marháikat is, hogy a földet mívelhessék; egyedül az ötödrészt követelé a király részére; s ez nem oly rendkivüli adó volt oly országban, hol a föld csekély munkával bő gyümölcsöt termett.
azaz: esküdjél meg. L. Móz. I. 24,2.
azaz: lehanyatlott ágya fejéhez. A görög fordítás szerint: Izrael meghajtotta magát József fejedelmi pálczája felé, azaz tisztelte József királyi méltóságát és ebben Krisztus hatalmát. L. Zsid. 11,21.
Jákob testszerinti utódai Krisztus idejéig bírták Kanaán földét, mely előképe volt az anyaszentegyháznak és a mennyországnak; ezt pedig Jákob lélekszerinti utódai, a keresztények bírják.
örökségemben nem mint unokáim, hanem mint fiaim vegyenek részt.
Ne tegyenek külön nemzetséget, hanem Efraim és Manasszes nemzetségébe osztassanak.
Mivelhogy Rákel korán meghalván, nekem több gyermeket nem szűlt, az ő két unokáját fiaimnak fogadom.
A sz. történetekben többször eléfordul, hogy az ifjabbik eléje tétetett az öregebbnek. Ez a szent atyák szerint azon előnyt példázta, melyet később a pogányok nyertek a zsidók fölött, hamarább menvén be Krisztus anyaszentegyházába.
t. i. az Isten Fia, ki angyal képében jelent meg az ősatyáknak, s őket a veszedelmekben megőrizte (sz. Athan. Ambr. Ágost.).
Efraim nemzetsége egyike volt a legszámosabb- és hatalmasabbaknak, sőt később a tíz nemzetség országában első vala; ezért a próféták ez országot gyakran Efraim országának nevezték. L. Izai. 7,2.
A ki Izraelben valakit meg akar áldani, ezt fogja mondani: Cselekedjék stb.
kik arra mint tulajdonukra jogtalanúl tartottak igényt, miután azt Jákob a szikemitáktól megvette. L. Móz. I. 33,19. Józ. 24,32.
átalán a jövendő időkben.
1 Móz. 49,3
mert életem virágjában nemzettelek.
1 Móz. 49,3
atyai gondjaimnak.
1 Móz. 49,3
mint elsőszülöttet az örökségből két rész, a papi méltóság és birói hatalom illet.
lelki és világi hatalomra nézve.
1 Móz. 49,4
hasonló vagy a megáradó, de csakhamar elapadó vízhez, mert elveszted az elsőszülöttség jogait.
1 Móz. 49,4
sem hatalomban sem népességben; nemzetséged egyike lesz a leggyöngébbeknek. Móz. V. 33,6.
Bálával, ágyasommal, vértörést követtél el. Móz. I. 35,22. Krón. I. 5,1.
1 Móz. 49,5
egyaránt roszak.
Lásd Móz. I. 34. r. Jákob itten Simeon és Lévi gonosztettét kárhoztatja, melyet mindjárt, mihelyt végbevitetett, roszalott. Móz. I. 34,30.
A héber szerint: És vadkényökben levágták… inait metszették a bikának vagyis az ifjuságnak.
Jákob földén Kanaánban nem lesz tulajdon birtokuk, hanem a többiek földén lesznek elosztva. L. Józ. 19,1. 21,1.
1 Móz. 49,8
minden ellenségedet meggyőzöd.
előtted, mint fejedelmök előtt. Júda később vezérnemzetség lőn. (Birák 1,2. 20,18). – Ez igék különösen Jézus Krisztusban teljesűltek, ki test szerint Júdától származott, neki hódolván minden népek.
1 Móz. 49,9
kimégy zsákmányra. Dávid, Júdának egyik utódja, harczias fejedelem és hóditó volt.
1 Móz. 49,9
melynek fiai vannak s azoktól nem engedi magát megfosztatni.
ki merné nyugalmát háborítani?
1 Móz. 49,10
a királyság, a fejedelmi méltóság.
mignem eljő a Messiás. Igy magyarázzák ezt a régiek, zsidók úgy mint keresztények. Ezen jövendölés Jézus Krisztus idejében csakugyan teljesűlt; mert kevéssel Krisztus születése előtt a zsidók elveszték a fejedelemséget, midőn egy külföldi, az idumei Heródes, lépett trónra. Lásd Makkab. II. k. az utolsó jegyzetet.
1 Móz. 49,11
A sz. atyák ezen igéket és a következőket nem Júdára, hanem a Messiásra alkalmazzák, ki egy szamár vemhén tartá bemenetelét Jerusalembe (Máté 21,2.), hogy ott szenvedjen.
Krisztus tulajdon vérében festetett pirossá (Izai. 63.).
Ez magasabb értelemben Krisztus szépségének leírása, különösen feltámadása után.
tengeren fog lakni (Józue 19,10–16.), s a kereskedésben nevezetes Szidonnal kereskedelmet űzni.
más nemzetségek határai között, a többiektől körűlvéve.
termékeny földén inkább szolgaságot szenved, mintsem harczoljon. Krón. I. 12,32.
nemzetségéből is fog támadni egy bíró és szabadító, t. i. Sámson. Bir. 15,20.
álnokúl fog munkájához. Bir. 18.
A jámbor Jákob reményét fejezé ki az Üdvözítő iránt, kinek Sámson csak előképe volt.
1 Móz. 49,19
Dán előtt és a többi nemzetségek előtt, kivéve Rúbent és Manasszest, kik Gáddal mentek. Józ. 1,12–15.
a tartomány szélére telepedve, az ellenség berohanásainak kitéve, még is ellen fog állani.
A földrész, mely Ásernek esik, szép terményekkel fog kedveskedni.
Ezen igék teljesűltek a Neftali nemzetségéből származott Barakon, ki eleinte félénk volt, de utóbb vitézűl harczolt, s Deborával a szép éneket énekelte. Bir. 4.
1 Móz. 49,22
József annyit jelent, mint a ki hozzá ad, nevekedést ad; mert az előbbi 48,5. szerint Jákob Józsefnek két fiát, Efraimot és Manasszest, tulajdon gyermekei közé vette föl.
hogy őt lássák.
testvérei őt szóval keserítvén, és sértegetvén. Móz. I. 37,8.
1 Móz. 49,24
az Istenre.
1 Móz. 49,24
Isten megszabadítá őt fogságából.
Isten az ő rabságát Izrael javára fordítá. Móz. I. 50,21. Sirák 49,17.
1 Móz. 49,26
míg eljön a legnagyobb áldás, a Messiás, kit minden teremtmények várnak. Rom. 8,22.
az elválasztottnak, a fölszenteltnek testvérei között.
Saul király Benjamin nemzetségéből harczaiban sok ragadományt szerzett. Kir. I. 14,47.48. 15,7. – Több sz. atyák (Ágost. Ambr. Jerom.) ez igékben jövendölését látják Pál megtérésének, ki szintén Benjamin nemzetségéből származott, s azon nagy térítésnek, melyet ő végbevitt.
vagy: mindezek fők, fejedelmek Izrael nemzetségében.
a limbusba.
Jákob, míg szólott, az ágy szélén ült, lábait az ágyból leeresztve. Elvégezvén beszédét, fölvevé lábait és lefeküdt.
mivel maga József a gyász miatt nem mehetett hozzá.
az előkelők, a főranguak.
A szérűk keleten szabad, emeltebb térek.
ki mindezeket megengedé, és azért megbocsátok nektek.
az éhségtől és haláltól.
még dédunokáit is láthatá és térdeire veheté. Lásd Móz. I. 30,3.
A sz. atyák Józsefben az Üdvözítőnek egyik igen tökéletes előképét találják. Józsefet gyülölték testvérei, és irigykedtek rája: Jézust gyülölték a zsidók. József elküldeték, hogy testvéreit fölkeresse: Jézust is elküldé a mennyei Atya annak keresésére, a mi elveszett vala. Józsefet eladák testvérei húsz ezüst pénzen: Jézust harminczon. József nem védelmezé magát, midőn vádoltatott: Jézus is hallgatott vádlói előtt. József a tömlöczben szenvedett két gonosztevő között, kiknek egyike kegyelmet nyert, másika pedig elitéltetett: Jézus is két lator között függe a kereszten, az egyik megátalkodott, a másik megtért. József a tömlöczből nagy méltóságra emeltetett: Jézusnak is föltámadása után adatott minden hatalom mennyben és a földön. József sok népet szabadíta meg az éhhaláltól: Jézus is megmenté az éhezőket lelkiképen tanitásának eledele által. József kibékűlt testvéreivel: Jézus is befogadja majd egykor anyaszentegyházába a zsidókat, ha tévedésöket elismerik. És így Jézus élete nem csak az új szövetségi hivőkben ismételtetik, hanem az ó szövetségi jámborokon is feltaláljuk annak képét; ő valóban az igazság napja, és valamint előre, úgy vissza is löveli sugarait.